Bevezetés Ez a transzcendentális elzárkózás az oka tehát, hogy V¥nd§vana, Mathur§ és Dv§rak§ lakói nem követték K¥¢£át, amikor egyik helyrõl a másikra ment. A K¥¢£át és bhaktáit egymástól elválasztó távolság azonban felébresztette bennük a távollét érzéseit, s ettõl mindegyikük szíve sajgott. Egymás utáni vágyódásuk mértéke azzal állt egyenes arányban, amilyen mélységû és minõségû szeretet jellemezte kapcsolatukat, amikor együtt voltak. Mivel a legtisztább kapcsolat K¥¢£a és a vraja-v§s¦k között állt fenn,25 K¥¢£ának õk hiányoztak a legjobban – jobban, mint bármely másik bhaktája. A hatalmasabb erõ mindig uralma alá hajtja a gyengébbet. A vraja-v§s¦k erõsebb szeretete is a hatalmába kerítette K¥¢£a tudatát, még akkor is, amikor K¥¢£a a dv§rak§-v§s¦k szeretetében fürdött. Mivel szünet nélkül rájuk gondolt, olyan hevesen vágyott rá, hogy velük lehessen, hogy sóvárgását semmi és senki nem tudta csillapítani, egyedül az, ha visszatért V¥nd§vanába, vagy máshol találkozott a vraja-v§s¦kkal.
K¥¢£a v¥nd§vanai visszatérése A könyv címe ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ Laghu-bh§gavat§m¥ta címû mûvébõl, az 5. fejezet 467. versébõl származik, mely K¥¢£a V¥nd§vanába való hazatérésérõl számol be: vraje praka±a-l¦l§y§° tr¦n m§s§n viraho ’mun§ tatr§py aj§ni visph¡rti¤ pr§durbh§vopam§ hare¤ tri-m§sya¤ paratas te¢§° s§k¢§t k¥¢£ena sa¯gati¤ „Az Úr praka±a kedvtelései idején Vraja népe egyszer három hónapig nem lehetett K¥¢£ával. Azután az Úr K¥¢£a visszajött hozzájuk, és három hónapig velük maradt.”26 A k¥¢£ena sa¯gati¤ kifejezés tehát a vraja-v§s¦k K¥¢£ával való találkozására utal. ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ elmagyarázza, hogy a
33
