A dv§rak§i királynõk és a gop¦k kiterjedései

from Sivarama Swami - Krsna-sangati - English - Sample

Lehet-e valakibõl Yaªod§ anya?

Bevezetés

érezni, e kedvtelések, éppúgy, mint K¥¢£a dv§rak§i kedvtelései, szintén K¥¢£a határtalan játékosságát tanúsítják.

Mivel a második példában leírt kedvtelésrõl siddh§nta-§c§ryánk, ¼r¦ J¦va a legapróbb részletességgel számolt be, alázatosan meg kell hallgatnunk és ízlelnünk azt, anélkül azonban, hogy saját lelki céljaink tattváját szem elõl tévesztenénk.136 Az ilyen történetek hallgatása anuk¡la, azaz jótékony hatású az odaadásunkra nézve, s K¥¢£ához való ragaszkodásunkat is erõsíti. Ezeket a kedvteléseket sohasem szabad fölöslegesnek tekintenünk, és K¥¢£a svak¦ya társait sem szabad soha lebecsülnünk vagy figyelmen kívül hagynunk. Ellenkezõleg: a legnagyobb megbecsüléssel kell tekintenünk rájuk.

137

A dv§rak§i királynõk és a gop¦k kiterjedései

K¥¢£a kedvteléseinek színdarabjaiban – melyeknek fõszereplõje õ maga – K¥¢£a a producer, isteni energiája, Yogam§y§ pedig a rendezõ. Yogam§y§ irányít minden háttérmunkát, ami az elõadáshoz szükséges: megírja a forgatókönyvet, gondoskodik a szereposztásról, összeállítja a darabot, kiválasztja a színhelyeket, ügyel a kellékekre – s teszi mindezt az elõadás producere és sztárja: ¼r¦ K¥¢£a sugallatára. Producer és rendezõ egyaránt felfoghatatlanul ötletesek, ötleteik megvalósításához pedig határtalan lehetõségek és képességek állnak rendelkezésükre.

138

Nincs semmi, amit Yogam§y§ ne tudna megtenni. Õ idézi meg K¥¢£a társait, a színtársulat tagjait, akik két színpadon: az anyagi és a lelki világban játszanak. Yogam§y§ misztikus hatalma révén gondoskodik a különleges effektusokról, s a színészeket természetfölötti képességekkel ruházza fel. E transzcendentális színtársulat tagjai valamennyien képesek arra, hogy kiterjedéseik révén szükség szerint másokká váljanak, másokkal összeolvadjanak vagy másokból kiváljanak, s a különbözõ színpadokon és darabokban számtalanféle szerepet eljátsszanak, s hogy ráadásul mindezt egyazon idõben, és számtalan különbözõ helyen tegyék.

Amikor pedig egy-egy ilyen tökéletes elõadás véget ér, s legördül a függöny, a színdarab újra kezdõdik, rendületlenül. A produ-

K¥¢£a-sa¯gati

cer, a rendezõ és a színészek – köztük a fõszereplõ –, akik már el is felejtették elõzõ elõadásukat, nagy élvezettel vetik bele magukat az új darabba, mindig újabb és újabb apró elemeket szõve a történet örök szövetébe.

A K¥¢£a-sa¯gati K¥¢£a és társai kedvtelés-színdarabjainak óceánjából tár elénk egy parányi csöppet. A következõ oldalakon azt vizsgáljuk meg, milyen kiterjedésekben jelennek meg K¥¢£a társai, hogy tökélyre vigyék Hari szolgálatában játszott szerepüket. E kiterjedések közül sokan K¥¢£a örök társai, mások csupán egy adott kedvtelés idejére jelennek meg, majd eltûnnek, s vannak, akik úgy jönnek-mennek, mintha bûvös jelenések lennének.

A Caitanya-carit§m¥ta szerint Rukmi£¦-dev¦ és a többi dv§rak§i királynõ ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ örök vaibhava-prak§ªa kiterjedései.139 A vaibhava-prak§ªa részleges kiterjedést jelent. A királynõkben tehát R§dh§r§£¦ tulajdonságainak, testi jegyeinek és érzelmi eksztázisainak csupán egy-egy töredéke tükrözõdik.

140

A Lalita-m§dhavában ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ részletesen elmagyarázza ezt. Kifejti, hogy ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ transzcendentális testébõl elõször végtelenül sok gop¦ válik ki, akiket R§dh§ k§yavy¡háinak neveznek.141 Ezután minden egyes gop¦ is kiterjed egyegy tükörkép-formába, azaz egy-egy királynõ alakjába. Ebben az értelemben mondják azt a királynõkrõl, hogy ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ tükrözõdései.

Más szóval Vrajában ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ kiterjed Candr§val¦, Lalit§, Viª§kh§ és a többi vraja-gop¦ alakjába. Ezek a vraja-gop¦k aztán szintén kiterjednek, és K¥¢£a királynõi lesznek: R§dh§r§£¦ Satyabh§m§ként, Candr§val¦ Rukmi£¦ királynõként, Lalit§ J§mbavat¦ként, Viª§kh§ K§lind¦ként jelenik meg, és így továb. A tizenhatezer-száznyolc fõ gop¦ – valamennyien ¼r¦ R§dh§ kiterjedései – szintén kiterjednek tehát, és Dv§rak§ tizenhatezer-száznyolc királynõje lesznek.

A Lalita-m§dhavában N§rada Muni így szól: „Dv§rak§ városi leányai és Vraja falusi leányai talán nem ugyanazok, annak ellenére, hogy más alakban vannak jelen? Vraja leányait K¥¢£a iránti szeretetük teljesen a hatalmába kerítette. Hogy örömet szerezzen nekik, Yogam§y§ elrendezte, hogy találkozhassanak szerelmükkel: Dv§rak§ királynõivé változtatta õket.”

142

Bevezetés

N§rada monológjának utolsó mondata rávilágít, hogyan jelentek meg a királynõk Dv§rak§ban. A K¥¢£a-sa¯gati ötödik, hatodik és hetedik fejezete ezt részletesen tárgyalja, ezért most a gop¦k kiterjedéseikben, K¥¢£a királynõiként való megjelenésének csupán leglényegesebb mozzanatait magyarázom el.

A Lalita-m§dhava elmondja, hogy miután K¥¢£a elhagyta V¥nd§vanát és Mathur§ba, majd Dv§rak§ba ment, a gop¦k rejtélyes módon mind eltûntek V¥nd§vanából. V¥nd§vanában szinte egyetlen gop¦ sem maradt. (Ennek részleteirõl a K¥¢£a-sa¯gati megfelelõ fejezeteiben olvashatunk.) Ezek után Yogam§y§ elrendezése folytán minden gop¦ felbukkant – nem megszületett, hanem egyszerûen megjelent – K¥¢£a közvetlen környezetében. Kalandos kedvtelések egész sora után aztán valamennyien feleségül mentek K¥¢£ához.

Ezzel kapcsolatban felmerülhet egy kérdés: Ezek szerint K¥¢£a dv§rak§i kedvtelései idején praka±a V¥nd§vanában nem volt ott sem ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦, sem a gop¦k?

De igen, kétségkívül ott voltak, hiszen a szentírás és elõzõ §c§ryáink – akik közül R¡pa Gosv§m¦ foglalkozott legtöbbet e témával – egyetértenek abban, hogy amíg K¥¢£a Dv§rak§ban volt, levelezett a gop¦kkal, és rendszeresen meg is látogatta õket.

143 A

¼r¦mad-Bh§gavatam például beszámol K¥¢£a és a gop¦k kuruk¢etrai találkozásáról. A gop¦k tehát továbbra is V¥nd§vanában éltek, távol K¥¢£ától.

Hogyan jelentek meg akkor újra, miután eltûntek V¥nd§vanából?

A kérdésre R¡pa Gosv§m¦ Lalita-m§dhavájában találjuk meg a választ: K¥¢£a egy R§dh§val közvetlenül az esküvõjük elõtt folytatott beszélgetés alkalmával (amikor R§dh§t Satyabh§m§ként ismerte a világ) megkérdezi kedvesét, van-e valami kívánsága, amit teljesíthetne. R§dh§ azt feleli, hogy Dv§rak§ helyett V¥nd§vanában szeretne lenni vele és a gop¦kkal, eredeti alakjukban. K¥¢£a megígéri, hogy teljesíti óhaját, Yogam§y§ pedig elárulja: úgy intézett mindent, hogy sem K¥¢£a, sem a gop¦k nem hagyták el soha V¥nd§vanát.

144

Az, hogy K¥¢£a megígérte, visszatér V¥nd§vanába, események egész sorát indította el. Elõször is Yogam§y§ rejtélyes módon minden gop¦t visszavitt praka±a Vrajába. Aztán gondoskodott róla,

K¥¢£a-sa¯gati

hogy mindenki, aki a kedvtelésben részt vett, elfelejtse, hogy ez valóban megtörtént, vagy azt higgye, az egész álom volt csu-

pán.145 Végül pedig, bár K¥¢£a Dv§rak§ban maradt, a gop¦k rájöttek, hogy ha rajta meditálnak, vele lehetnek apraka±a-l¦l§jában.146

Yogam§y§ szavai rávilágítanak, hogy az apraka±a-l¦l§ örökké létezik, egy idõben azokkal a – néha egymást látszólag kizáró – eseményekkel, melyek a praka±a-l¦l§ban zajlanak. Az apraka±a-l¦l§ szemszögébõl tehát K¥¢£a és a gop¦k örökké apraka±a V¥nd§vanában élvezték kedvteléseiket; sohasem mentek el onnan.

R¡pa Gosv§m¦ szövevényes történet keretében taglalja, milyen kapcsolat van az eredeti gop¦k, örök kiterjedéseik és Dv§rak§ királynõi között, s azt is elmagyarázza, hogy a svak¦ya-bh§va hatására a gop¦k tulajdonságai nem kerülhettek teljes mértékben felszínre a fényûzõ Dv§rak§ban. Ezenkívül arra is rámutat, milyen könnyedén mozgatja Yogam§y§ a színészeit, K¥¢£a örök társait a földi kedvtelések színpadán: elõször megjelennek a gop¦k, majd eltûnnek, s a királynõk alakjában jelennek meg újra; aztán újra felbukkannak praka±a V¥nd§vanában, miközben kiterjedéseik, a királynõk továbbra is Dv§rak§ban élnek.

Mielõtt befejeznénk a gop¦k csodálatos kiterjedéseirõl – K¥¢£a királynõirõl – szóló fejtegetéseinket, hadd szóljak még utoljára Satyabh§m§ról. ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ R§dh§ kiterjedését, Satyabh§m§t Nava-v¥nd§vanába, V¥nd§vana szakasztott dv§rak§i má-

sába helyezi. Vajon kicsoda Satyabh§m§, amikor Nava-v¥nd§vanában él?

A Lalita-m§dhavában R¡pa Gosv§m¦ a dv§rak§i kedvtelések kezdetétõl egészen a végéig Satyabh§m§ra mint R§dh§ra hivatkozik. Nava-v¥nd§vanában R§dh§t a gop¦k hangulata jellemzi: ¼y§masundara után vágyakozik, és elutasítja Dv§rak§ pompá-

ját.

147

Ahogyan azonban Prabhod§nanda Sarasvat¦ versébõl korábban már kiderült, a nava-v¥nd§vanai R§dh§ nem lehet a

praka±a V¥nd§vana eredeti R§dh§ja. Csakis kiterjedés lehet. Prabhod§nanda Sarasvat¦ érvein túl148 felsorolok még néhány bizonyítékot e végkövetkeztetés igazolására:

Noha Nava-v¥nd§vana V¥nd§vana hasonmása, nem teljesen azonos vele; Viªvakarm§ teremtette, és csupán „olyan, mintha” V¥nd§vana lenne.149 Dv§rak§ közelsége, Rukmi£¦ királyné közbe-

Bevezetés

lépései, a gop¦k, a gopák és a tehenek hiánya mind arra utalnak, hogy a hangulat nem a v¥nd§vanai hangulat.

150

Nava-v¥nd§vanában K¥¢£a nem ¼y§masundara, a gopa, hanem Dv§rak§ királya, Rukmi£¦ királyné férje, s ez az identitása R§dh§val való minden egyes együttlétére rányomja a bélyegét.

R§dh§ két barátnõje, Nava-V¥nd§ és Bakul§ nem rendelkeznek a v¥nd§vanai sakh¦k érett bh§vájával, ezért nem tudják teljes mértékben átérezni és táplálni R§dh§ hangulatát.

A nava-v¥nd§vanai R§dh§ tehát praka±a V¥nd§vana R§dh§jának átmeneti, részleges kiterjedése csupán, s szintén kiterjed, és Satyabh§m§ királynõ lesz, amikor Dv§rak§ba költözik és feleségül megy K¥¢£ához. Ahogy minden kiterjedés, dv§rak§i kedvtelései végén R§dh§ alakja is az eredeti, vrajai R§dh§ testébe merül.

A kuruk¢etrai kiterjedések és a gop¦k hasonmásai

Az, hogy ki volt ¼r¦ R§dh§ Nava-v¥nd§vanában, szorosan összefügg azzal, hogy ki volt Kuruk¢etrán. Ez egy általánosabb kérdést is felvet: kik voltak azok a vraja-v§s¦k, akik Kuruk¢etrára mentek?

A válasz nyilvánvaló: az eredeti vraja-v§s¦k kiterjedései voltak. Ha közelebbrõl megvizsgáljuk a kuruk¢etrai találkozás akár csak néhány jellegzetességét – a katonai légkört, a zarándokok megannyi hangulatát, azt, hogy K¥¢£a királyként, királyi öltözetben volt jelen, s hogy V¥nd§vana idilli bája teljes mértékben hiányzott –, egyértelmûen az derül ki, hogy a vraja-v§s¦k nem lehettek ott teljes személyiségükben.

Ezt a következtetést J¦va Gosv§m¦ is megerõsíti, amikor a vrajav§s¦kat idézi: „…sokkal jobban vágytunk arra, hogy V¥nd§vanában maradjunk, mint amennyire utána sóvárogtunk…”

151 A

vraja-v§s¦k sohasem voltak képesek elhagyni V¥nd§vanát. Hogyan is mehettek volna akkor egy olyan helyre, ahol nyoma sem volt V¥nd§vana elbûvölõ, idilli hangulatának? ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ és a vraja-v§s¦k, akik Kuruk¢etrán találkoztak K¥¢£ával, mind csupán eredeti megfelelõik részleges kiterjedései voltak, éppúgy, mint a nava-v¥nd§vanai R§dh§.

152

K¥¢£a-sa¯gati

K¥¢£a társai kiterjedéseinek itt tárgyalt utolsó kategóriájáról a könyv tizenegyedik fejezete beszél. Ezekrõl a társakról egyszer már volt szó annak kapcsán, hogy Golokán Yogam§y§ olykor démonokat varázsol elõ. A ¼r¦mad-Bh§gavatam (10.33.37) e különleges kiterjedésekrõl a következõket mondja:

n§s¡yan khalu k¥¢£§ya mohit§s tasya m§yay§ manyam§n§¤ sva-p§rªva-sth§n sv§n sv§n d§r§n vrajaukasa¤

„A tehénpásztorok, akiket teljesen megtévesztett K¥¢£a illúziókeltõ energiája, mind azt hitték otthonaikban, hogy a feleségük ott van mellettük, s így nem voltak féltékenyek K¥¢£ára.” ¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura az Ujjvala-n¦lama£it153 idézi e vershez fûzött magyarázatában. Elmondja, hogy Yogam§y§ megteremtette a gop¦k hasonmásait, s ezek a hasonmások mindig a férjek mellett maradtak. A K¥¢£a-sa¯gati tizenegyedik fejezete azt a Gop§la-camp¡ban elbeszélt kedvtelést írja le, melyben Yogam§y§ elárulja, hogy a gop¦k hasonmásai, akiket a r§sa-tánc éjszakáján teremtett, nem csupán egyetlen alkalommal jelentek meg. Attól fogva, hogy a gop¦k férjhez mentek, egészen addig, míg negyvenöt évvel késõbb K¥¢£a vissza nem tért V¥nd§vanába, e gop¦-hasonmásoknak Yogam§y§ misztikus hatalmának köszönhetõen mindig volt valami szerepük.

Hogy mit csináltak?

Õk tettek otthon eleget a hûséges feleségre háruló kötelességeknek, melyek miatt az eredeti gop¦k másképp túl közel kerültek volna férjeikhez.

Milyen kiterjedések voltak a gop¦k hasonmásai? Valamennyien Yogam§y§ kiterjedései voltak, nem pedig a gop¦ké. A gop¦k nem is tudtak létezésükrõl, amíg Yogam§y§ el nem árulta nekik. Yogam§y§ varázserejének termékei voltak, akárcsak a gop¦-démonok, akiket akkor teremtett, amikor K¥¢£a otthagyta a r§sa-táncot, s a gop¦k a kedvteléseit kezdték utánozni.

A gop¦k hasonmásai Yogam§y§ elrendezése folytán nem voltak mindig jelen, mert olykor az eredeti gop¦knak is találkozniuk kel-

Bevezetés

lett a férjükkel, beszélgetniük kellett velük és bizonyos távolságot megtartva szolgálniuk kellett õket ahhoz, hogy K¥¢£ával való titkos, házasságon kívüli szerelmüket valóságosnak érezhessék. Yogam§y§ ilyenkor elrejtette a hasonmás-gop¦kat, s amikor megint szükség volt rájuk, újra elõvarázsolta õket. S míg a bûvös gop¦démonokat K¥¢£ával szembeni ellenséges érzülettel ruházta fel, a gop¦k hasonmásait férjük iránti ragaszkodással itatta át. Az eredeti gop¦kból teljesen hiányzott ez az érzés. Õk egyedül K¥¢£át szerették.

A gop¦-démonokkal szemben, akik csupán addig voltak láthatóak, amíg a gop¦k K¥¢£a kedvteléseit utánozták, a gop¦k hasonmásai egy egész életet eltöltöttek a gopák hûséges feleségeiként, miután K¥¢£a feleségül vette az eredeti gop¦kat.

Hová kerülnek ezek a kiterjedések?

Mi történik K¥¢£a társainak kiterjedéseivel, amikor véget ér a kedvtelés, melynek érdekében megjelentek?

Az erre a kérdésre adott válasz zárja majd elemzésünket K¥¢£a társainak kiterjedéseirõl, akik oly fontos és csodálatos szerepet játszanak a K¥¢£a-sa¯gati lapjain elénk táruló kedvtelésekben.

A Bhagavad-g¦t§ban (9.25) K¥¢£a elmondja, mi az az általános elv, ami az élõlényeket megérdemelt rendeltetési helyükre jut-

tatja:

y§nti deva-vrat§ dev§n pit²n y§nti pit¥-vrat§¤ bh¡t§ni y§nti bh¡tejy§ y§nti mad-y§jino ’pi m§m

„A félisteneket imádók a félistenek között fognak újjászületni, az õsatyák imádói az õsatyákhoz jutnak; akik a szellemeket és kísérteteket imádják, azok közéjük születnek, s akik engem imádnak, azok velem fognak élni.”

K¥¢£a társainak kiterjedései tehát olyan helyzetbe kerülnek, ami összhangban áll szolgálatuk hangulatával, mely kedvteléseik

K¥¢£a-sa¯gati

végén jellemezte õket. A Padma-pur§£a egy gyakran idézett verséhez fûzött magyarázatában ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ példákkal is illusztrálja ezt az elvet.

154

A Skanda-pur§£a Ýyodhy§-m§h§tmya címû fejezetére hivatkozva ¼r¦ R¡pa elmeséli, hogyan távozott el Lak¢ma£a a praka±a Ýyodhy§ból. Amikor Lak¢ma£a megjelent az anyagi világban, hogy R§mát szolgálja, félisteni kiterjedése, ¼e¢a, aki a földet ragyogó csuklyáin tartja, szintén megjelent, s Lak¢ma£a alakjába olvadt. Amikor Lak¢ma£a számára eljött az idõ, hogy elhagyja a világot, Indra és mások jelenlétében kiárasztotta magából Ananta ¼e¢a benne lakozó formáját, majd felült a hátára, és eltûnt. Lak¢ma£a visszatért Vaiku£±hára, ¼e¢a pedig P§t§lalokára.

R¡pa Gosv§m¦ a mausala-l¦l§t, a Yadu-dinasztia pusztulását is megemlíti. „A félistenek a°ªa-avat§ráinak és a V¥¢£i-dinasztiában alászállt kíséretének a társaságában az Úr K¢¦rodakaª§y¦ Vi¢£u alakja saját hajlékára távozott, az Úr K¥¢£a pedig folytatta dv§rak§i kedvteléseit a Yadukkal és többi örök társával együtt” –

írja.

Amikor a félistenek K¢¦rodakaª§y¦ Vi¢£u parancsára megjelentek a földön, K¥¢£a örök dv§rak§-v§s¦ társainak testébe olvadtak. A

praka±a-l¦l§ végén azok a félistenek, akik dv§rak§i tartózkodásuk idején mindvégig mint a Felsõlelket imádták K¥¢£át, Vi¢£u tejóceáni sziget-birodalmába kerültek, a Y§davák pedig folytatták kedvteléseiket az apraka±a Dv§rak§ban.

Egy másik példa kapcsán ¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura érdekes megjegyzéssel kommentálja a vraja-v§s¦k félisten-kiterjedéseinek Golokára való visszatérését:155 „…Golokán [a vraja-v§s¦k félisten-kiterjedései] félistenekhez illõ kedvtelésekben vettek részt, nem olyanokban, mint Gokula földi halandói.” Más szóval, amiatt, hogy ezek a kiterjedések félisteni mivoltukban akarták szolgálni K¥¢£át, nem vraja-v§s¦k alakjában jelentek meg Golokán, hanem olyan alakban, ami összhangban állt a vágyukkal.

A K¥¢£a által lefektetett általános szabály értelmében azok a félisten-kiterjedések, akik K¥¢£ával élvezett kedvteléseik végén nem voltak mentesek az anyagi vágyaktól, azon az úton haladtak tovább, melyet vágyaik irányoztak elõ a számukra. A Brahmavaivarta-pur§£a (4.6.256–258) is ezt a tényt igazolja. K¥¢£a egyszer

Bevezetés

így szólt ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦hoz: „Ó, R§dh§! Örök N§r§ya£a-alakomban Lak¢m¦val és Sarasvat¦val visszatérek Vaiku£±hára. Különféle inkarnációim ¼vetadv¦pára mennek, a vallás otthonába, a félistenek és félistennõk részleges inkarnációi pedig visszatérnek saját lakhelyükre. Te és én újra Golokán fogunk élni.”

Ebben a példában a félisten-kiterjedések nem jutnak el Vaiku£±hára. Visszatérnek Svargára, és folytatják irányítói feladatukat, amíg K¥¢£a újra alá nem száll, amikor majd újra K¥¢£a társainak testébe merülnek.

K¥¢£a bhaktái szeretetét meghódolásuk mértékében viszonoz-

za,156 ezért akik csak részben hódolnak meg, nem válhatnak tökéletessé. K¥¢£a azonban azzal jutalmazza õket, hogy szolgálatot ad nekik a praka±a-dh§mákban, hogy fokozatosan felemelkedhessenek a teljes meghódolás szintjére. Amikor már nem vágynak másra, csak K¥¢£ára, alkalmassá válnak arra, hogy Golokára menjenek.

A következõ kérdés K¥¢£a azon tásaival kapcsolatban merül fel, akik elõször vesznek részt kedvteléseiben. Nem nitya-siddhák, és nem is kiterjedések, hanem s§dhakák, akik tökéletesen végezték lelki gyakorlataikat. Hogyan nyerik el õk K¥¢£a társaságát a praka±a-l¦l§ban, és hogyan kerülnek onnan az apraka±a kedvtelésekbe?

Válaszul hadd említsek néhány példát arra, milyen bhaktákból lettek azok a gop¦k, akik K¥¢£a praka±a kedvteléseiben részt vettek. K¥¢£a örök, praka±a-l¦l§ban részt vevõ társainak közelségében a s§dhana-siddhák tökéletesen alkalmassá váltak a premára, s visszatérhettek Golokának arra a részére, mely összhangban állt K¥¢£ával való kapcsolatukkal és törekvéseikkel.

157

A Védák személyes alakjukban egyszer a Legfelsõbb Úrhoz imádkoztak ¼vetadv¦pán, aki aztán gyönyörû gop¦k társaságában megjelent elõttük. A Védák határtalan boldogságot éreztek, és felébredt bennük a vágy, hogy õk is gop¦kként imádhassák K¥¢£át, aki meg is ígérte nekik, hogy megjelenhetnek majd praka±a-l¦l§jában a földön, méghozzá olyan alakban, amilyenre vágytak.

Amikor K¥¢£a mint az Úr R§ma jött el, számos bhaktának ígérte meg ugyanezt: Mithil§ férjes asszonyainak, akik látták, amikor S¦t§-dev¦ kezét elnyerte, a ko¢al§i asszonyoknak, akik akkor találkoztak vele, amikor az esküvõi menettel hazafelé tartott,

K¥¢£a-sa¯gati

Ýyodhy§ asszonyainak, akik a város kapujában várták, a Da£¨aka erdõ bölcseinek, akik számûzetése idején találkoztak vele, valamint az erdõlakó lányoknak Pañcavat¦ban. K¥¢£a földi kedvtelései idején ezek a bhakták valamennyien ott álltak a r§satánc körében, s minden vágyuk beteljesedett.

Ezzel a keggyel K¥¢£a más inkarnációi is megáldották bhaktáikat, s így azok szerelmi kapcsolatba kerülhettek K¥¢£ával. Yajñaavat§ra, a mennyei bolygók Ura a félistennõket áldotta meg, akik lemondásaik után így abban a kegyben részesültek, hogy gop¦kká válhattak. Amikor ¼r¦ Matsya-avat§ra, a Legfelsõbb Úr hal-inkarnációja a pusztító vízözönben úszott, Varu£a leányainak szívében szerelem ébredt iránta, õ pedig megáldotta õket, hogy gop¦k lehetnek majd Vrajában. Amikor N§r§ya£a ¹¢i a Gandham§dana-hegyen zavarba ejtette K§madeva hadseregét azzal, hogy szépséges apsar§k egész raját varázsolta a szemük elé, az õt megpillantó hölgyek mind arra vágytak, hogy a férjük legyen. „Gop¦k lesztek majd Vrajában – felelte nekik N§r§ya£a ¹¢i –, és teljesül majd a vágyatok.”

Voltak a mennyei bolygókon és máshol is olyan nõk – olyanok is, akik a természet három kötõerejének hatása alatt álltak –, akik odaadó szolgálataik eredményeképpen gop¦k lettek a földön és részt vehettek K¥¢£a praka±a kedvteléseiben.

A fenti példákban csak néhányat említettünk meg a számtalan bhakta közül, akik K¥¢£a társai lettek, s csak egyetlen rasát, a v¥nd§vanai szerelmi rasát vizsgáltuk. Rajtuk kívül még nagyon sokan elnyerték az odaadó szolgálat áldását a többi rasában is – V¥nd§vanában, Mathur§ban és Dv§rak§ban egyaránt. Valamennyien K¥¢£a szolgáinak a szolgáivá váltak. Noha a ª§stra nem említi név szerint õket, részt vettek és szolgálatot végeztek K¥¢£a praka±a kedvteléseiben, s attól függõen, hogy milyen mértékû szeretet alakult ki bennük K¥¢£a iránt, az apraka±a-l¦l§ megfelelõ helyeire kerültek.

A fentiekben – noha mindvégig a tudatában voltam, hogy az Úr K¥¢£a társainak dicsõsége határtalan – megpróbáltam felvázolni, hogy milyen szerepeket töltenek be K¥¢£a társai a K¥¢£asa¯gatiban is bemutatott kedvtelésekben.

Bevezetés

A svak¦ya-parak¦ya vita

Bármilyen témáról legyen is szó, a beható tanulmányozás során óhatatlanul felszínre kerülnek bizonyos ellentmondások. Mindenkit más természettel áldott meg a sors, ezért K¥¢£a teremtésének egy-egy részletét sokszor egymástól eltérõen érzékeljük. Emiatt állhat elõ olyan helyzet, hogy még a felszabadult lelkek is másként írják le az Abszolút Igazság bizonyos aspektusait.158 Mivel azonban mindennek K¥¢£a a mindent átható oka, az igazság látnokai feloldják, majd egyetlen egységes siddh§ntában foglalják össze ezeket az ellentmondásokat. ¼r¦la Prabhup§da ezt nevezte úgy, hogy „egység a különbözõségben”.

159

Amikor ¼r¦la J¦va Gosv§m¦ kiadta a Gop§la-camp¡t, a mû nagy vitát kavart a vai¢£ava közösségben.160 J¦va Gosv§m¦ ugyanis arról írt könyvében, hogy K¥¢£a és a gop¦k házasságon kívüli, titkos szerelme házassággal végzõdik, s hogy Golokán a gop¦k örök helyzete az, hogy K¥¢£a feleségei. Ez a tézis burkoltan azt jelentette, hogy a parak¦ya-bh§va mindössze eszköz egy magasabb rendû cél – a svak¦ya-bh§va – eléréséhez. Ez az elmélet látszólag teljesen átértelmezte a s§dhanára – a lelki gyakorlatokra – és a s§dhyára – a lelki tökéletességre – vonatkozó vai¢£ava siddh§ntát.

A vita kirobbanásáig ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu követõi egységesen azt a nézetet vallották, hogy a szerelem legteljesebb kifejezõdése a parak¦ya-bh§va, de Golokán a svak¦ya- és a parak¦ya-bh§va egyaránt örökké jelen van, s mind a kettõt el lehet érni a megfelelõ hangulatban végzett odaadó szolgálattal.

Narottama d§sa çh§kura, J¦va Gosv§m¦ egyik legkiválóbb tanítványa a Prema-bhakti-candrik§ban is ezt a felfogást hangoztatja: s§dhane bh§biba j§ha siddha-dehe p§ba t§ha r§ga pathera ei sei up§ya. „Amin az odaadó szolgálat gyakorlása során meditálok, azt fogom elérni egy lelki testben, miután tökéletessé váltam.”

161

Miért írta akkor ¼r¦ J¦va, hogy a m§dhurya-rasa egyedüli tökéletessége a svak¦ya-bh§va?

A gau¨iy§ vai¢£avák számára nagyon fontos, hogy mi a helyes válasz erre a kérdésre, mivel egyrészt tisztáznia kell, mi is samprad§yánk tényleges siddh§ntája a m§dhurya-rasa s§dhanájára és s§dhyájára vonatkozóan, másrészt pedig el kell oszlatnia minden kételyt

K¥¢£a-sa¯gati

azzal kapcsolatban, hogy J¦va Gosv§m¦ vajon hûséges volt-e guruja, ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ tanításaihoz.

A r¡p§nuga vai¢£avák mind a mai napig azt vallják, hogy Caitanya Mah§prabhu azt tanította, Vraja leányainak parak¦yabh§vája a K¥¢£a iránti szeretet legfelsõ foka.

A Caitanya-carit§m¥tában (Ýdi 4.45–46) például K¥¢£ad§sa Kavir§ja Gosv§m¦ így ír: „A különbözõ, egymást követõ ízekben a szeretet egyre erõsödik. Ám az egymást követõ érzések sorában a szerelemnek van a legmagasabb rendû íze. Ezt éppen ezért madhura-rasának nevezem. Két fajtája van: házasságon belüli és házasságon kívüli szerelem.”162

Aztán így folytatja:

parak¦y§-bh§ve ati rasera ull§sa vraja vin§ ih§ra anyatra n§hi v§sa

„A házasságon kívüli szerelem hangulatában a kapcsolat íze egyre nõ. Ilyen szerelemmel sehol máshol nem találkozunk, csakis Vrajában.” (Ýdi 4.47) ¼r¦la Prabhup§da e fejezet ötvenedik versének magyarázatában részletesen ismerteti Bhaktivinoda çh§kurának a fenti vershez fû-

zött magyarázatát: „A szeretõ szolgálat négyféle kapcsolata – a d§sya, a sakhya, a v§tsalya és a m§dhurya – közül a m§dhuryát tekintik a legteljesebbnek. A szerelmi kapcsolatnak további két változata van: a svak¦ya és a parak¦ya. […] A téma szaktekintélyei szerint a parak¦ya íz transzcendentális eksztázisa különb, mert nagyobb rajongás jellemzi. […] A kockázat, ami az Isten iránti ilyen szeretettel jár, magasabb rendûvé teszi ezt az érzelmet annál a kapcsolatnál, ami nem rejt veszélyeket magában. Az ilyen kockázatnak azonban csak a transzcendentális birodalomban van létjogosultsága. Az Isten iránti svak¦ya és parak¦ya szerelem érzése az anyagi világban nem létezik, a parak¦ya pedig még Vaiku£±hán sem nyilvánul meg. Csakis egyetlen helyen létezik: GolokaV¥nd§vana Vrajának nevezett részén.”

Köteteket tesznek ki az §c§ryák azon érvei, melyek azt bizonyítják, hogy a parak¦ya-rasa magasabb rendû a svak¦ya-rasánál, és örökké jelen van apraka±a V¥nd§vanában.163 Éppen ezért nem rész-

Bevezetés

letezem õket, csupán lényegüket foglalom össze, vagyis azt, hogy mi a különbség a házasságon belüli, illetve a házasságon kívüli szerelem hangulata között.

164

A feleség férje iránti heves szerelmében – amit samañjas§ szerelemnek neveznek –, idõnként felbukkan a személyes élvezetre való vágy is. Ez a vágy K¥¢£a uralma alatt tartja a feleséget. Az a szerelem azonban, amit egy fiatal lány érez a szeretõje iránt – azaz a samartha szerelem – ennél sokkal intenzívebb, és mentes

minden személyes élvezetre való vágytól. A samartha szerelmes egyedül arra vágyik, hogy K¥¢£ának élvezetben legyen része; ezzel a vággyal K¥¢£át teljesen az irányításuk alatt tartják kedve-

sei.

165

A svak¦ya-gop¦ élvezetre való vágya megakadályozza premájának teljes kibontakozását, és az anur§ga szintjére korlátozza azt.166 A

parak¦ya-gop¦ önzetlen, korlátoktól mentes, szabadon áramló szerelme ezzel szemben eléri a prema legmagasobb fokát, a mah§bh§vát.167

Más szóval, mivel a svak¦ya-gop¦ nem emelkedhet fel a szeretet legfelsõ fokáig, a mah§-bh§váig, a parak¦ya-gop¦ azonban igen, a nagy transzcendentalisták arra a következtetésre jutottak, hogy a parak¦ya-, nem pedig a svak¦ya-bh§va a szerelem legteljesebb, legvégsõbb kifejezõdése. Ez a fajta szerelem teljes dicsõségében egyedül Goloka Vraja nevû részében létezik. ¼r¦la Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ çh§kura részletesen elemzi ezt

a témát a Brahma-sa°hit§ 5.37. verséhez írott magyarázatában.168

Elemzésének lényege a következõ: „A házasságon kívüli szerelem rasája minden rasa eszenciája. Ha valaki azt mondaná, hogy Golokán nem létezik, az rendkívül lekicsinylõ lenne Golokára

nézve.”

Miután tisztáztuk, hogy a parak¦ya-bh§va magasabb rendû minden más rasánál, térjünk vissza eredeti kérdésünkhöz: Miért hangsúlyozta akkor ¼r¦la J¦va Gosv§m¦, hogy a svak¦ya-bh§va a legmagasabb rendû rasa? ¼r¦la Bhaktivinoda çh§kura részletesen tárgyalja a kérdést, és kifejti, hogy ¼r¦la J¦va Gosv§m¦ is a parak¦ya-rasa felsõbbrendûségét vallotta, s maga is e hangulat követõje volt.169 A çh§kura azonban hozzáteszi, hogy mivel a kor moralistái és J¦va Gosv§m¦

K¥¢£a-sa¯gati

egyes követõi nem tudták felfogni a parak¦ya-bh§va tisztaságát, s mivel ez nagy akadályt jelentett lelki fejlõdésük útján, J¦va inkább a svak¦ya-bh§vát hangsúlyozta a parak¦ya-bh§vával szemben.170

Bhaktivinoda çh§kura a következõt írja Jaiva-dharma címû filozófiai regényében (39.12–13):

Az Úr Caitanya igaz követõi közül senki sem tagadta meg a tiszta parak¦ya-rasát. Van-e kiválóbb tanítója e rasának ¼r¦la Svar¡pa D§modara Gosv§m¦nál? A tiszta parak¦ya-rasa igazságát tanította, ¼r¦la J¦va Gosv§m¦, ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ és ¼r¦la San§tana Gosv§m¦ pedig mind elfogadták tanításait.

Saját odaadó szolgálatában ¼r¦la J¦va Gosv§m¦ nem foglalkozott a svak¦ya-rasával. Elmagyarázta azonban, hogy még Vrajában is vannak olyan bhakták, akiken halványan érezni a svak¦ya-rasa illatát. Amikor a samañjas§-rati illata belevegyül a samartha-ratiba, a svak¦ya-rasa megjelenik Vrajában. Amikor tehát a svak¦ya-rasa akár kis mértékben is jelen van egy bhaktában, kijelenthetjük róla, hogy a svak¦yarasában imádja K¥¢£át. ¼r¦la J¦va Gosv§m¦ tanítványai két csoportra oszlottak. Az egyikbe a tiszta parak¦ya-rasa bhaktái tartoztak, a másikba a svak¦ya-rasával kevert parak¦ya-rasa bhaktái. Tanítványait eltérõ vonzalmuk szerint látta el a megfelelõ tanításokkal. Az Ujjvala-n¦lama£ihoz írt Locana-rocan¦ címû ±¦k§jában világosan elmagyarázza ezt: svecchay§ likhita° kiñcit. »Az egyes bhaktákra jellemzõ vonzalmaknak megfelelõen fogal-

maztam.«”

171

Bhaktivinoda çh§kura szavai követõinek minden kételyét eloszlatják. Ezzel zárom a témáról elmondottakat, s arra kérem az olvasót, emlékezzen a çh§kura szavaira, miközben e könyv tizedik és tizenegyedik fejezetét olvassa, vagy ha bármikor olyan kedvtelésrõl hall, mely K¥¢£a házasságáról tesz említést.

Bevezetés

Befejezésül

A fentiekben arra tettem kísérletet, hogy megismertessem az olvasót azokkal a filozófiai alapigazságokkal, melyek hasznos támpontokat nyújtanak majd neki e szerény irodalmi vállalkozás, a K¥¢£a-sa¯gati megértéséhez. Tudatosan jóval többet írtam, mint amennyit egy bevezetésben szokás, de még így sem vagyok elégedett. A legfõbb akadályt sajnos a saját korlátaim jelentik – de ahogy ¼r¦ K¥¢£a is mondja, e világon minden törekvésre ez jellemzõ.

172

Csupán egy vázlatos képet nyújtottam K¥¢£a dh§máinak, társainak, illetve kedvteléseinek természetérõl a ¼r¦la Prabhup§da által „kétféle létnek” nevezett praka±a és apraka±a dimenzió vonatkozásában.173 K¥¢£a földi kedvteléseiben dh§mák közötti útjai „távozásoknak” és „érkezéseknek” tûnnek. Az érzelmek, melyek ilyenkor õt és bhaktáit – különösen a vraja-v§s¦kat – elárasztják, nagy boldogságot okoznak neki, s ha az ember ezekrõl az érzelmekrõl hall, vagy maga is átéli õket, lelkileg kétségtelenül gazdagodik.

K¥¢£a útjait, akárcsak õt magát, nem könnyû sem megérteni, sem megmagyarázni. Látszólag elmegy V¥nd§vanából, s aztán visszatér, közben azonban mindenhol jelen van, nemcsak személytelen formában, de személyesen is, apraka±a alakjában.

Nincs irodalmi alkotás – legyen az regény, költemény vagy dráma –, mely tökéletesen kifejezhetné a felfoghatatlant. Ám amelyik kísérletet tesz rá, az több szempontból is értékesnek tekinthetõ. Elõször is, az ilyen irodalmi alkotások a felfoghatatlan mögött rejlõ általános elvekrõl adnak leírást, e leírások pedig tisztítják a szívet és vonzzák K¥¢£a kegyét. Másodszor pedig, amikor K¥¢£a kegye ¼r¦ Guru kegyébõl alászáll, a mû katalizátorként segíti, hogy az olvasó megvalósított tudásra, vijñ§nára tegyen szert, ami viszont ahhoz szükséges, hogy az ember maradéktalanul megértse K¥¢£a kedvteléseit, például V¥nd§vanába való visszaté-

rését.

174

A tiszta vai¢£ava átélt, megvalósított tudása nem azonos a materialista elmeszüleményével, de még a jñ§n¦éval sem. A megélt tudás lelki tapasztalat: akkor válik éretté, amikor a parányi j¦va, akit K¥¢£a felfoghatatlan energiái erre felhatalmaznak, megismeri

K¥¢£a-sa¯gati

az egyébként megismerhetetlent. Ezt nevezik a bölcsek avarohapanth§nak,175 K¥¢£ától alászálló tudásnak, ami a tanítványi láncolaton keresztül érkezik el az õszinte bhaktához.

176

A lelki érettség e tökéletes szintjén a szeretet írjával bekent szemû bhakta képes meglátni K¥¢£a V¥nd§vanából való eltávozásának és visszatérésének igaz titkait.

177

Ám a bhakták más-más módokon élhetik meg a transzcendencia igazságait. Noha a transzcendens világ nem a képzelet szüleménye, a bhakták eltérõ módon tapasztalhatják azt meg.

178

Miben mutatkozhat meg ez az eltérés? ¼r¦la Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ çh§kura azt írja: „Különbség csak abban van, ahogyan e végtelenül változatos érzelmek megnyilvánulnak az õket tápláló odaadó szeretet eltérõ fajtáinak megfelelõen.”179 Más szóval egy lelkileg érett bhakta, lelki érzelmeinek egyéni volta miatt, másként láthatja ugyanazokat a transzcendens kedvteléseket, mint más, lelkileg ugyanolyan érett bhakták.

Parama-gurudevánk ezután elmagyarázza, hogy a bhakták eltérõ rasájából adódó különbségeket „K¥¢£a felfoghatatlan energiája el-

simítja”. ¼r¦la Prabhup§da szintén azt tanította nekünk, hogy a felfogásbeli különbségeket nemcsak hogy össze kell egyeztetnünk,180 de meg is kell õriznünk: „…tartsátok mindig mozgásban a K¥¢£a-tudatot. Ez azt jelenti, hogy igyekezzetek K¥¢£át többféle szemszögbõl is megismerni.”

181

Lehetséges tehát, hogy egyes bhakták talán másként értelmeznék a könyvemben leírtak egy-egy részletét, mint én. De ha követjük a ¼r¦la Prabhup§da és §c§ryáink által lefektetett elveket, bizonyos, hogy az eltérések nem egymást kizáró hipotézisek, hanem ugyanannak a valóságnak a különféle megvilágításai lesznek. ¼r¦la J¦va Gosv§m¦ is azt írja, hogy a ª§strát különbözõ módokon értelmezhetik a bhakták: „A ¼r¦mad-Bh§gavatam olyan, mint egy minden kívánságot teljesítõ k§madhenu tehén. Minden egyes verse bõséges tejet: sokféle módon értelmezhetõ tudást ad.”

182 ¼r¦la Prabhup§da ugyanezt tanította nekünk: „Minden ªlokát számtalan oldalról meg lehet vizsgálni. Tanuljátok meg, hogyan kell így látni a dolgokat.”

183 Ám bármilyen hangulat jellemezzen is valakit, és bárhogyan

Bevezetés

értelmezze is a szentírást, magyarázatainak és következtetéseinek összhangban kell állniuk az elõzõ §c§ryákéval. Ez az elv vezérelt a K¥¢£a-sa¯gati megírása közben. Alázatosan arra kérem hát az olvasót, nézze el nekem, ha bármilyen hiányosságot fedez fel az eredményben.

Valószínû, hogy ez a mû legjobb igyekezetem ellenére sem mentes a hibáktól, hiszen jelentéktelen veréb vagyok csupán a k¥¢£a-tattva hatalmas óceánjának partján. Bárhogyan is törekszem, a legcsekélyebb siker is csak ¼r¦la Prabhup§da Garu¨a-kegyébõl lehetséges számomra.

Írásomban például egyszerû képet festettem Golokáról, a határtalan, mindenhová kiterjedõ birodalomról, melyet még a legemelkedettebb transzcendentalisták sem képesek leírni.184 Az általam alkotott kétdimenziós kép nem mutathatja be teljes egészében Golokát. Noha tanulmányoztam a Brahma-sa°hit§t, a Gop§lacamp¡t és más írásokat, hogy a könyv szövege és az illusztációk hitelesek legyenek, tudom, hogy a figyelmes tudós számtalan hibát fedezhet fel munkámban. Ezzel a kockázattal jár, ha valaki papírra veti megvalósításait.

A ¼r¦mad-Bh§gavatam szavai azonban, melyeket ¼r¦la Prabhup§da is idéz a mû bevezetésében, derûlátóvá tesznek: „…Az ilyen transzcendentális írást, még ha nem is tökéletes alkotás, a megtisztult, igazán õszinte emberek meghallgatják, éneklik és elfogadják.”

185

Kedves Olvasó! Ha hibát fedezel fel a könyvben, kérlek, ne haragudj rám! A vai¢£avák mindig kegyesek. ¼r¦la San§tana Gosv§m¦ szavaira hivatkozom, melyeket a szívemben õrzök: chidam yad asti tac c§tra sodhyam vai¢£ava-pa£¨ita¤. „Bármilyen hiba forduljon elõ ebben a mûben, a vai¢£ava tudósok javítsák azt ki.”

186

Kedves vai¢£ava tudósok! Kérlek benneteket, ha bármilyen hibát fedeztek fel e könyvben, javítsátok azt ki!

Bevezetésem utolsó részében most összefoglalom, milyen idõrendi sorrendben követték egymást K¥¢£a sorozatos távozásai és V¥nd§vanába való hazatérései. Ahol találtam rá utalást, K¥¢£a ko-

rát, illetve az egyes helyeken eltöltött idõtartamot is megadtam, jóllehet K¥¢£a földi kedvteléseinek ezekrõl a vonatkozásairól kevés adat található a ª§strában.

K¥¢£a-sa¯gati

Miután megjelent praka±a Gokulában, K¥¢£a tíz évig és kilenc hónapig V¥nd§vanában élt. Ez alatt az idõ alatt számtalan édes kedvtelést mutatott be, és koránál másfélszer idõsebbnek lát-

szott.

187

A vraja-v§s¦k könyörgése ellenére aztán Mathur§ba ment, hogy megölje Ka°sát, s hogy hozzálásson küldetése végrehajtásához, azaz, hogy megszabadítsa a földet terhétõl, a démonoktól.

Mindössze egy hónapos mathur§i tartózkodása után – melynek során megölte Ka°sát és csatlósait, s trónra ültette Ugrasena Mah§r§ját – Avant¦purába ment, ahol két hónapon keresztül S§nd¦pani Muninál tanult. Tizenegyedik születésnapja körül

188 visszatért Mathur§ba, rokonai, a V¥¢£ik nagy örömére. Õ azonban szíve mélyén boldogtalan volt, mert V¥nd§vana és a vrajav§s¦k szeretete után sóvárgott.

Hogy enyhítsen a vraja-v§s¦k bánatán és saját bûntudatán, ami a nekik okozott fájdalom miatt furdalta a szívét, K¥¢£a V¥nd§vanába küldte unokatestvérét, Uddhavát. Uddhava átadta a vrajav§s¦knak K¥¢£a sok-sok levelét, és két hónapon át tartotta bennük a lelket azzal, hogy csak K¥¢£áról mesélt nekik.

Amikor Uddhava visszatért Mathur§ba, rávette K¥¢£át, hogy látogassa meg a vraja-v§s¦kat V¥nd§vanában. A vraja-v§s¦k határtalan örömére K¥¢£a újra boldog tehénpásztorfiú lett: legeltette a teheneket, táncolt a gop¦kkal és önfeledten fürdött szülei szeretetében. Két hónap elteltével azonban visszatért Mathur§ba, és a következõ huszonöt évben ott élt.

189

Mathur§ban mindvégig Jar§sandha szinte évenként ismétlõdõ támadásait kellett visszavernie. Arra azonban szakított idõt, hogy levelezzen a vraja-v§s¦kkal, és idõnként el is ment hozzájuk. Késõbb aztán, mivel úgy érezte, a vraja-v§s¦k és a V¥¢£ik nincsenek biztonságban, megépítette Dv§rak§ városát, és amikor harminchat éves volt, varázslatos módon minden rokonát a szi-

getvárosba vitte. Miután a gop¦k megtudták, hogy K¥¢£a milyen messzire költözött, rejtélyes körülmények között mindnyájan eltûntek V¥nd§vanából, majd mint királynõk bukkantak fel Dv§rak§ban.

Elsõként Rukmi£¦ ment feleségül K¥¢£ához, aki aztán rövid idõn belül rátalált mind a tizenhatezer-százhét gop¦ra, és mind-

Bevezetés

egyiküket feleségül vette. A legfõbb közülük Satyabh§m§ volt – a valóságban ¼r¦ R§dh§, elõkelõ hercegnõ képében.

K¥¢£a azonban továbbra is vraja-v§s¦ társai után bánkódott, azok pedig õutána sírtak. K¥¢£a róluk álmodott, leveleket írt nekik, hírvivõket küldött hozzájuk, köztük fivérét, Balar§mát is. Negyvennégy éves korában, amikor egyszer éppen napfogyatkozás közeledett, megüzente a vraja-v§s¦knak, hogy zarándokoljanak el Kuruk¢etrára. A szent Kuruk¢etrán végre boldog találkozásra kerülhetett sor a V¥¢£ik és a vraja-v§s¦k között.190

Noha a vraja-v§s¦k csak egy rövid zarándoklatra érkeztek Kuruk¢etrára, szeretetük három hónapra egymáshoz kötözte õket K¥¢£ával. Végül K¥¢£a rábeszélte õket, hogy térjenek haza: megígérte nekik, hogy hamarosan V¥nd§vanába látogat.

191

Nem sokkal a kuruk¢etrai találkozás után, Yudhi¢±hira Mah§-

r§ja r§jas¡ya-áldozatát követõen, K¥¢£a Mathur§ba ment, hogy megküzdjön Dantavakrával. Dantavakra legyõzése után letette fegyvereit, gopa-ruhát öltött, és Gokulába ment, ahol a vraja-v§s¦k már nagyon vártak rá.

Két hónapos gokulai tartózkodásának más hangulata volt, mint azoknak a kedvteléseknek, melyekben annak idején a Yamun§ nyugati partján a vraja-v§s¦kkal része volt. Ekkor került sor egy kedvtelésre, amivel nagy örömet szerzett Gokula lakóinak: feleségül vette a gop¦kat.192

Aztán visszatért Dv§rak§ba, de apraka±a alakjában ezúttal is V¥nd§vanában maradt. Ez alkalommal azonban látható volt a

vraja-v§s¦k számára, s így szakadatlanul élvezhették társaságát.

A P§£¨avák tizenhárom évet töltöttek számûzetésben. Ezután

következett a véres kuruk¢etrai háború, majd Yudhi¢±hira Mah§r§ja került trónra. K¥¢£a ekkor ötvenhét éves volt, unokatestvére, a császár pedig hatvan.

193

K¥¢£a ez idõ alatt többször is ellátogatott V¥nd§vanába. A K¥¢£a-sa¯gati e kedvtelések közül mesél el néhányat. Egyszer Balar§mával és Subhadr§val ment oda hatalmas eksztázisban;

egy másik alkalommal, a gyöngyös történet elmesélését követõen, Satyabh§m§val; egy harmadik alkalommal pedig összes királynõje társaságában látogatott el V¥nd§vana egyik erdejébe, K§myavanába.

K¥¢£a-sa¯gati

Száz évvel azután, hogy K¥¢£a elhagyta V¥nd§vanát, ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ végül felszabadult ¼r¦d§m§ átka alól. 194 Svak¦ya-gop¦kiterjedései társaságában azonnal Dv§rak§ba ment, ahol K¥¢£a valamennyiüket feleségül vette.

Ezt követõen K¥¢£a még tizennégy évig élt Dv§rak§ban a svak¦ya-gop¦-kiterjedésekkel és királynõivel együtt. Százhuszonöt éves volt, amikor elhatározta, véget vet praka±a kedvteléseinek, s társaival, dh§máival és minden transzcendentális kellékével együtt visszatér apraka±a Golokára.195

Golokán aztán tovább folytatódtak K¥¢£a örök kedvtelései, melyek, néhány lényeges különbségtõl eltekintve, nagyon hasonlítanak földi kedvteléseihez. E különbségek egyike az, hogy soha többé nem hagyta el V¥nd§vanát. Ahogyan ¼r¦la J¦va Gosv§m¦ írja: „Amikor K¥¢£a azt mondta, »Sohasem hagyom el V¥nd§vanát«, akkor vagy azt értette ez alatt, hogy »Mindig V¥nd§vanában vagyok, még akkor is, amikor úgy látszik, hogy elmentem«, vagy azt, hogy »Ha valahogyan mégis elmegyek V¥nd§vanából, gyorsan vissza is térek«.”

Az örömmámorban úszó vraja-v§s¦k pedig a következõ híres sorokkal ünnepelték Dv§rak§ból való visszatérését:

jayati jana-niv§so devak¦-janma-v§do yadu-vara-pari¢at svair dorbhir asyann adharmam sthira-cara-v¥jina-ghna¤ susmita-ªr¦-mukhena vraja-pura-vanit§n§° vardhayan k§ma-devam

„Az Úr ¼r¦ K¥¢£a, akit jana-niv§sának, minden élõlény végsõ menedékének neveznek, és akit Devak¦-nandana és Yaªod§-nandana néven ismer a világ, Devak¦ és Yaªod§ fia. Õ a Yadu-dinasztia vezére, s két erõs karjával elpusztít minden szerencsétlenséget hozó dolgot és minden bûnös embert. Puszta jelenléte megszüntet mindent, ami a mozgó és mozdulatlan élõlényekre bajt hozhat. Boldogan mosolygó arca egyre hevesebb vágyat ébreszt V¥nd§vana gop¦jaiban. Legyen mindig gyõzelmes és boldog!”196

Ha e dal hallatán valaki feltette volna a következõ kérdéseket a

K¥¢£a fogadására összesereglett vraja-v§s¦knak, J¦va Gosv§m¦ szerint azok így feleltek volna:197

Bevezetés

– Miért pont ezekkel a szavakkal dicsõítitek K¥¢£át? – Mert hírneve bejárja egész V¥nd§vanát, mert milliószor drágább õ a vraja-v§s¦k szívének a saját életüknél, és legfõképpen azért, mert boldoggá teszi a gop¦kat. – Mit jelent a jayati szó? – Azt jelenti, hogy „legyõz”. Számunkra pedig annyit jelent, hogy amikor K¥¢£a visszatért Vrajába, és újra láthattuk mosolygó arcát, messzire ûzte a gopák, a gop¦k, a tehenek, de még a mozdulatlan fák és virágok szenvedését is. – Mi teszi õt gyõzedelmessé? – Kegyesen mosolygó arca, mely véget nem érõ boldogsággal és szerencsével áld meg bennünket. – Van-e még más hatása is K¥¢£a mosolygó arcának? – Mosolyával és csodálatos lényének minden porcikájával szerelmes vágyakat ébreszt Vraja-pura gop¦jaiban. – Devak¦ fiának neveztétek õt, s ezzel elismertétek, hogy a Y§davák társa. Miért állítjátok akkor, hogy a tiétek? – K¥¢£át jana-niv§sának, népe oltalmának nevezik. Mi az övéi vagyunk, õ pedig a miénk. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy elhagyta a Y§davakát, hogy visszajöjjön hozzánk. – De K¥¢£a neve V§sudeva. Talán nem bizonyítja ez kellõképpen, hogy szorosabban kötõdik a Y§davákhoz, mint Vraja tehénpásztoraihoz? – Nem bizony! A V§sudeva szó azt is jelenti: „aki transzcendentális kedvtelések élvezetébe merül”. Hol máshol merülhetne

el K¥¢£a igazán a boldogságban, ha nem Vrajában? – Lehet. De azt már tényleg nem tagadhatjátok, hogy Devak¦ fiaként jelent meg! – Nem vonjuk kétségbe, hogy K¥¢£a Devak¦ fiaként született meg. Azért jött el, hogy örömet szerezzen a Yaduknak, s hogy Arjuna és mások segítségével elpusztítsa a démonok faját. Kegyes volt, mert ezáltal felszabadította a démonokat. A legbensõségesebb rokonai azonban a vraja-v§s¦k. – Hogyan állíthatjátok ti, vraja-v§s¦k, hogy K¥¢£a rokonai vagytok, amikor épp az elõbb ismertétek el, hogy õ Devak¦ fia? – Ezt nemcsak mi állítjuk, hanem K¥¢£a is. Emlékezz csak vissza, mit mondott Nandar§jának Ka°sa halála után:198 „Ó,

K¥¢£a-sa¯gati

apám! Te és Yaªod§ anya nagy szeretettel felneveltetek minket és gondoskodtatok rólunk. Bizony, a szülõk a saját életüknél is jobban szeretik gyermekeiket. Az az igazi apa és anya, aki úgy vigyáz mások gyerekeire – akik sem a gondoskodását, sem az oltalmát nem élvezhetik saját rokonaiknak –, mintha azok a sajátjai lennének. Drága apám, térjetek most vissza Vrajába! Amint jóakaró barátaitokat boldoggá tettük, tüstént hozzátok megyünk majd, szeretett rokonainkhoz, akiknek távollétünk oly sok szenvedést okoz.” Kuruk¢etrán pedig még maga Vasudeva is beismerte, hogy Nanda Mah§r§ja és Yaªod§ anya K¥¢£a igazi szülei. Kell-e ennél többet mondani?

Mondhatnánk többet is – hiszen a végtelenségig sorolhatnánk az érveket és az ellenérveket –, ám miközben ez a beszélgetés zajlott, K¥¢£a leszállt a szekerérõl, megölelte Yaªod§ anyát, és az ölébe ült. Aki látta a felnõtt K¥¢£át anyja ölében, mondhat-e ennél többet? Nem volt több ellenérv. Minden kérdésre választ kaptunk.

199

1

t§s tath§ tapyat¦r v¦k§ya sva-prasth§£e yad¡ttama¤

s§ntvay§m asa sa-premair §y§sya iti dautyakai¤

Amikor a legkiválóbb Yadu elindult, látta, mennyire búsulnak a gop¦k. Követet küldött hát hozzájuk a következõ szeretetteljes ígérettel: „Visszatérek.”

¼r¦mad-Bh§gavatam 10.39.35

ELSÕ FEJEZET

K¥¢£a Mathur§ba megy

Az árnyas fák szegélyezte út, mely V¥nd§vana erdején vezetett keresztül, sáros és iszapos volt: a fák patakokban folyó könnyei áztatták fel, mert nem tudták elfelejteni, hogy K¥¢£a és Balar§ma ezen az úton indult el Mathur§ba.1 Boldogtalanok voltak, mert nem tudtak a két testvérrel tartani. Bánatuk erdõtüze már rég hamuvá perzselte volna õket, ha nem hullik Vrajára a gop¦k könnyeinek szakadatlan zápora, az enyhet adó nektár, mely eloltotta a tüzet, s újra életet lehelt a fákba.

De miféle élet volt ez Hari nélkül?

Kinek a kedvéért ékesítsék törékeny bimbók az ágaikat? Kinek a kedvéért lengje be az erdõt sumana-virágaik illata? Kinek a kedvéért daloljanak csodás madarak a lombjuk közt? Miért kellene egyáltalán életben maradniuk?

Miért kellene egyetlen teremtménynek is életben maradnia V¥nd§vana erdejében?

A szorgos méheknek nem volt többé kedvük virágport gyûjteni és mézet készíteni. De már virágpor sem volt… Sem a méhek, sem a virágok nem folytatták tovább mesterségüket, így aztán egyedül az tartotta õket életben, hogy a gop¦k mindent átható, édes báját itták.

Az ugrándozó õzek, akik ügyet sem vetettek többé a zsenge fûre, melynek zamata rég elveszett, vágyódó tekintettel néztek

K¥¢£a-sa¯gati

Mathur§ felé. Bánatukban egyedül K¥¢£a fuvolajátékának visszhangját hallgatták.

Ám ha még ez a visszhang is elhal fülük völgyében, mi fogja életben tartani e félénk kis jószágokat?

Egyedül az, ha K¥¢£áról hallhatnak. Ez tartja életben a gop¦kat, akiknek szeretete V¥nd§vanát élteti, és ez tartja életben a méheket, a madarakat és a bágyadt növényeket is, akik K¥¢£a távozása utáni megrázkódtatásukban mind abbahagyták kötelességük vég-

zését.

Életben kell maradniuk, mert ha csak egy parányi rovar, egy jelentéktelen fûszál, vagy a társai közül bárki is meghal, K¥¢£a szíve összetörik, s vége…

Tudta ezt az a papagáj is, aki egy napon Mathur§ kertjeibõl V¥nd§vanába repült, hogy megóvja K¥¢£a és barátai életét. Takaros kis madár volt, ragyogó világoszöld tollakkal és rubin csõrrel, elbûvölõ hangja akár a hegyi patak csobogása. Az odaadás tudományában csak B¥haspati vehette volna fel vele a versenyt. Egy szó mint száz, minden tekintetben alkalmasnak látszott arra,

hogy megmentse Vraját az õt fenyegetõ veszedelemtõl.

Amint elsuhant Gokar£a, az Úr ¼iva birodalma fölött, ¼uka

szemügyre vette az alant elterülõ tájat, ahol K¥¢£a átlépte Mathur§ határait, s ahol annyi gyönyörû hölgy sietett elõ, hogy még egy utolsó pillantást vethessen Harira.

Alig távolabb Ambik§vana erdeje fölött repült el, ahol K¥¢£a annak idején megmentette apját egy hatalmas kígyótól. Aztán a folyóparti dombok fölé ért, ahol annak idején Kuvalay§p¦¨a megtámadta K¥¢£át, ám nyomban irányt is változtatott, mert a szentek sohasem lépnek olyan útra, amit valaha démonok tapostak.

A y§jñika-br§hma£ák falujára lenézve haragosan szapulni kezdte lakóit, amiért olyan sértõ módon semmibe vették K¥¢£át, és feleségeiket magasztalta, akik szünet nélkül K¥¢£a dicsõségérõl énekeltek, miközben ház körüli teendõiket végezték. ¼uka végül Ko±ik§n túl, Sa±±¦k§ra erdejében, a méhek királyának birodalmában szállt le. Itt történt, hogy Gop§la ¼r¦d§m§ vállán lovagolt, és itt versengtek K¥¢£a mosolygó pillantásáért a falusi lányok, amint Akr¡ra szekere Mathur§ felé menet elhaladt mellettük.

K¥¢£a Mathur§ba megy

Sa±±¦k§ra erdejében valaha virágok illatoztak és méhek k¦rtanáztak, most azonban egyetlen virág sem illatozott, és fájdalmas csönd honolt a fák között. ¼uka egy szerény kadamba-fa csupasz ágára telepedett, melynek levelei egytõl egyig lehullottak. Egy közeli gallyon egy kakukk, egy mókus és a méhek királya kuporgott, s mindannyian Akr¡ra szekerének egyre halványuló nyomaira meredtek. Szótlanul ültek, csak néha szakadt fel mellükbõl egy-egy mély sóhaj, miközben szemükbõl szakadatlan hullott a könny. ¼uka azért jött, hogy messzire ûzze K¥¢£a bhaktáinak bánatát. Úgy tûnt, a legjobbkor érkezett. Csapkodott kicsit a szárnyaival, hogy magára vonja a három erdei teremtmény figyelmét, majd így szólt: – Barátaim! Ahelyett, hogy Akr¡ra szekerének nyomait néznétek sírva, inkább a porfelhõt keressétek szemetekkel, amit K¥¢£a visszatérõ szekerének kereke ver fel!

– Miért jönne vissza K¥¢£a Mathur§ városából, ahol a legnagyobb pompa veszi körül és egzotikus állatok szórakoztatják, V¥nd§vana falujába, az egyszerû, falusi teremtményekhez? – nézett rá a mókus.

– Vissza kell térnie, mert vágyik a szeretetetekre – mondta ¼uka. – Bizony, újra mosolyogni fog rátok! – Kedves ¼uka! – szólaltak meg a körülöttük álló fák. – Miért vagy olyan biztos ebben? Csak vágyadat öntötted szavakba, vagy van valami kézzelfogható bizonyítékod is, ami arra késztetett, hogy efféle reményekkel kecsegtess bennünket? – Barátaim! – kiáltott fel ¼uka. – A szilárd meggyõzõdés beszél belõlem, melyet a személyes élmény szült. Saját szememmel láttam, mennyire vágyódik K¥¢£a utánatok! Tényleg kételkedtek benne, hogy vissza akar jönni? – Mit láttál? – kérdezte mohón a kakukk.

– Tegnap – kezdte ¼uka –, amikor K¥¢£a mathur§i lakosztályában egy ablakpárkányon üldögéltem, egy fiatal gop¦ érkezett V¥nd§vanából. K¥¢£a Uddhava és Akr¡ra társaságában fogadta. Miután üdvözölték egymást, a gop¦ felolvasta a levelet, amit hozott, K¥¢£a pedig figyelmesen hallgatta. „Néhány napja – olvasta a gop¦ – ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ elhatározta, hogy megfest téged. A szolgálóleányok sietve festéket, ecsetet, palettát, selyem vásznat

K¥¢£a-sa¯gati

hoztak, s kedvesen bátorították. Az ablakból R§dh§nak Nanda-

gr§ma tárult a szeme elé legelészõ teheneivel, és látta a palotát is ama fenséges hegy tetején. A látvány megihlette, s mélyen gondolataiba merülve a hercegen merengett, ki egykor e palotában élt.

– Ebben a pillanatban K§madeva toppant elõ, aki eltökélte, hogy lángra lobbantja az eksztázis tüneteit, melyek mindig ott parázslottak R§dh§ szívében. K§madeva úgy követte R§dh§t mindenhová, mintha az árnyéka lenne, R§dh§ azonban mit sem sejtve egyre K¥¢£án meditált, akinek bõre olyan bársonyos, akár a kék lótuszvirág szirma. – A huncut K§madeva egy öthegyû nyilat illesztett íjának méhecskékbõl álló húrjára.4 R§dhik§ éppen befejezte festménye megtervezését – hogy mi legyen a háttérben, és milyen pozitúrában fessen le téged –, majd méltóségteljes, kecses mozdulattal ecsetet ragadott, s a vászonhoz emelte. – K§madeva kifeszítette vadvirág-íját, a húrt füléig húzta, s bár e zümmögõ húr szerelemre serkentõ varázsától forgott vele a világ, biztos kézzel vette célba ¼r¦ R§dh§t. – R§dh§, mit sem sejtve a reá leselkedõ veszélyrõl, festeni kezdte az alakot, akit szívében látott. És vásznán te jelentél meg, ó, K¥¢£a, minden egyes ecsetvonása után egyre többet tárva fel magadból. Ó, Hari! Talán nem azt bizonyítottad ezzel, hogy nem Brahm§ teremtménye, hanem saját energiáid örök megnyilvánulása vagy? – K§madeva, aki irigykedett R§dh§ra, amiért békésen ábrándozott szerelmérõl, kimondta a b¦ja-mantrát – kl¦° –, s kilõtte nyilát. Azonnal célba talált, mély sebet ejtve R§dh§ szívén. – K§madeva bûbájának hatása alatt R§dh§ azt gondolta mûvérõl, hogy te magad vagy az. Azt hitte, személyesen jelentél meg elõtte, hiszen nemcsak látott, de hallotta hangodat is, érezte illatodat, tested bársonyos érintését, ajkaid nektárjának ízét. – Öt erõ egyesült, hogy leigázza R§dh§ elméjét és érzékeit. R§dh§ védelme meggyöngült, ájultan zuhant a földre, K§madeva pedig a jól végzett munka elégedettségével a szívében továbbállt.” – K¥¢£a figyelmesen, látszólag nyugodtan hallgatta a kis gop¦ minden szavát. Arcán azonban patakokban folyt a könny, s ez elárulta, mennyire felkavarta mindaz, amit hallott.

100

K¥¢£a Mathur§ba megy

– „Ó, Keªava! – fejezte be a követ. – R§dh§ szolgálói mindent megtettek, hogy magához térítsék, de R§dh§ transzban maradt. Ahogy puha ágyán hevert mozdulatlanul, fejét párnáján nyugtatva, a megtestesült szerelem festett képmásának tûnt, akit szerelmi kedvtelései tettek bánatossá.

– Ó, Hari! Levelem végére értem. Pra£§ma!” Azzal a gop¦-követ meghajolt – folytatta ¼uka – majd távozott, magára hagyva K¥¢£át Uddhavával és Akr¡rával. A néma csöndet, mely hirtelen rájuk nehezedett, egyikük sem törte meg még akkor sem, amikor már K¥¢£a szemébõl is elapadtak a könnyek. K¥¢£a az ablakhoz lépett, s ahogy elnézett a palotája kertjében magasodó fák csúcsa fölött, minden másról megfeledkezve küldetésén kezdett el töprengeni. ¼uka hallgatóságát mámoros öröm ragadta el: végre megszabadultak a fájdalomtól, ami K¥¢£a távollétében kínozta õket. Hálálkodva, amiért megmentette õket, tovább faggatták jóakarójukat. – Ó, ¼uka! – szólalt meg a méhkirály. – K¥¢£a most a fenséges Mathur§ban él: a félistenek dicsõítik, Kubj§ szolgálja, a Yaduk szeretik. Miért akarna visszajönni Vrajába? – Mert vágyódik V¥nd§vana után, gopái után, gopik§i után, tehenei után! – válaszolta ¼uka. – Boldogtalanságától csak akkor tud megszabadulni, ha visszatér. – No de még messze nem teljesítette be küldetését – mondta a méhek királya. – Ka°sa király ugyan halott, de annyi ellenséges király van még rajta kívül. – Az már igaz – felelte ¼uka. – Még rengeteg démonnal kell leszámolnia. Aztán a P§£¨avákat is meg kell védelmeznie, közben olyan irányba kell terelnie a politikát, hogy a világ összes királya felsorakoztassa hadait Kuruk¢etrán, s végül trónra kell ültetnie a gyõztes Yudhi¢±hirát. Mégis vissza fog térni. Ó, méhecskék királya, higgy a szavaimban! Nem fognak hazugnak bizonyulni. Mit mondott, amikor elhagyta V¥nd§vanát? Hát nem ígérte meg nektek újra meg újra, hogy visszajön?

Hallgatói egymásra néztek. Igen, K¥¢£a megígérte, hogy visszajön. És ez a papagáj a saját szemével látta, mennyire nem találja már a helyét Mathur§ban. ¼uka valóban nem csupán a megnyugtatásukra mondta mindezt: az örök igazság volt a szavaiban. Titokban még a Védák is

101

K¥¢£a-sa¯gati

K¥¢£a hazatérésének igazságáról énekelnek, amit a nagy bölcsek rejtegetnek féltve õrzött kincsként a szívükben. ¼uka nézte, amint az erdõ lakói önkéntelen, eksztatikus k¦rtaná-

ban törnek ki, és K¥¢£a neveit éneklik. „A küldetésem itt sikerrel

járt” – gondolta.

Valóban! ¼uka boldogságot hozott V¥nd§vanára. Fellobbantotta a vraja-v§s¦k reményének lángját, és újra életet öntött beléjük. És amíg a vraja-v§s¦k itt maradnak a világban, K¥¢£a sem megy el.

Ez azonban csupán egy idõre jelent majd vigaszt. K¥¢£a visszatér ugyan V¥nd§vanába, de csak látogatóba jön, nem marad ott örökre. Mathur§ szintén nem bizonyul majd tartós lakhelynek: huszonöt évvel késõbb Dv§rak§ba költözik, ahol kilencven évet

tölt még el, mielõtt véget vetne földi kedvteléseinek.

Akárcsak Mathur§ban, Dv§rak§ban is szeretõ rokonok, szépséges feleségek és határtalan pompa veszi majd körül, és akárcsak Mathur§, Dv§rak§ sem tudja majd maradéktalanul boldoggá tenni. Mindig V¥nd§vana és a vraja-v§s¦k szeretete után fog sóvárog-

ni.

Igen. K¥¢£a újra meg újra visszatér majd V¥nd§vanába, de csak látogatóba, s a látogatása minden alkalommal véget ér… ¼uka egy terebélyes fügefa legfelsõ ágára röppent, s onnan figyelte az alatta kitörõ, mindent elsöprõ k¦rtanát. „Miért rontanám el a boldogságukat? – merengett. – Miért mondanám meg nekik, hogy K¥¢£a újra meg újra elhagyja majd Vraját? K¥¢£a sem árulta el nekik. Én miért tenném?”

K¥¢£a elhagyta a vraja-v§s¦kat, akiket a legjobban szeretett, s akik a legjobban szerették. Amíg csak el nem távozik e világból, V¥nd§vanától távol mindig boldogtalan lesz. Egyedül azon ritka alkalmakkor érzi majd magát teljesnek és elégedettnek, amikor Vrajába látogat.

Ilyen különlegesek K¥¢£a kedvtelései.

Akadnak ostoba emberek, akik amiatt, hogy V¥nd§vanában hagyta szüleit, barátait és kedveseit, a gop¦kat, azzal vádolják, hogy keményszívû. Arra hivatkoznak, hogy miután ifjúkorában elhagyta õket, soha többé nem viszonozta szeretetüket és maradéktalan elkötelezettségüket. Semmi nem állhatna azonban ennél távolabb az igazságtól. K¥¢£a szíve nem hogy nem kemény, de –

102

K¥¢£a Mathur§ba megy

bhaktái szeretetének lángjaiban – olyan lágy, mint az olvadt vaj. K¥¢£a kedves, figyelmes és elfogult a bhaktái iránt.

6 A tiszta szívû

lelkek láthatják a jeleit e csodálatos tulajdonságoknak, melyek a Legfelsõbb Lény szívében lakoznak. ¼uka Mathur§ dicsõ városára nézett, melyet K¥¢£a jelenléte még dicsõbbé tett. Látta, amint a délutáni nap visszaverõdik palotáinak tengernyi kupolájáról. Valahol az egyik ragyogó kupola alatt ott volt Hari, és semmi kétség: azon bánkódott, milyen messzi van a vraja-v§s¦któl. ¼uka kitárta szárnyait, és kecsesen a levegõbe röppent. Ideje volt visszatérni Mathur§ba, K¥¢£a ablakának párkányára. Új kedvtelések voltak kibontakozóban, és ¼ukának lesz mit csinál-

nia.

A gondolkodó emberek gyakran felteszik a kérdést, vajon miért akart K¥¢£a eljönni mindennél jobban szeretett V¥nd§vanájából, ha olyan erõs ragaszkodás fûzte hozzá és lakóihoz. Végtére is nála függetlenebb senki sem lehet. Saját akaratán kívül semmi sem kényszerítheti Harit semminek a megtételére, olyasmirõl nem is beszélve, amihez nincs kedve.

Akkor hát hogyan és mikor érett meg az elhatározás K¥¢£ában, hogy elhagyja V¥nd§vanát?

Vannak bölcs vai¢£avák, akik azt mondják, K¥¢£át Ka°sa kényszerítette erre a döntésre, amikor tizenegy éven keresztül megállás nélkül uszította rá a démonokat. A bûnös király nem mert V¥nd§vanába menni, hogy kiálljon K¥¢£ával, ezért aztán neki kellett Mathur§ba mennie, hogy megölje. Ka°sa megölése után aztán K¥¢£a továbbra is távol maradt V¥nd§vanától, hogy végezzen jó pár más démonnal, köztük Jar§sandhával is.

Ha V¥nd§vana lett volna a fõhadiszállása, amikor küldetése ré-

szeként azzal a sok démonnal kellett leszámolnia, Vrajába való

103

K¥¢£a-sa¯gati

erõszakos betörésük idõrõl idõre feldúlta volna isteni legelõi békéjét. A vraja-v§s¦knak pedig egy perc nyugtuk sem lett volna, annyira aggódtak volna az épségéért. K¥¢£a igazi küldetése végtére is az volt, hogy megvédelmezze a bhaktáit, akik között a vrajav§s¦k voltak a legkedvesebbek, így aztán az a vágya, hogy távol tartsa ellenségeit V¥nd§vanától, szintén az elsõ helyet foglalta el gondolataiban.

Ez volt tehát a legfõbb oka, hogy amellett döntött, elhagyja V¥nd§vanát:8 hogy a vraja-v§s¦kat természetes, békés otthonukban

tudhassa.

Ha a vraja-v§s¦k puszta szeretetbõl felvetik, hogy akkor õk élnek majd Mathur§ban vele, K¥¢£a majd azt válaszolja: „Amikor Jar§sandha és a többi démon megtámadja Mathur§t, el kell fogadnom a kihívásukat, és nem tudlak majd kellõképpen oltalmazni benneteket. Jobb, ha itt maradtok Vrajában – itt biztonságban vagytok.”

És ha a vraja-v§s¦knak újabb ötletük támad? „Akkor majd rendre meglátogatunk. Hiszen Mathur§ nincs messze V¥nd§vanától!” Könnyeivel küzdve akkor azt feleli: „Ha folyton ide-oda utazgatnátok, hogy meglátogassatok, az ellenségeim rájönnének, mennyire szeretjük egymást. Hogy bosszút álljanak rajtam, elpusztítanák egész Vraját.”

És ha az elkeseredett vraja-v§s¦k szomorú tekintetükkel könyörögnek majd, hogy „De hogyan fogunk élni nélküled?”, akkor az ígéretével vigasztalja meg õket: „Nem kell Mathur§ba jönnötök. Én fogok hozzátok menni. Visszatérek!”

És ha a vraja-v§s¦k, jól tudván, milyen gyakran kicselezi az igazságot csalafintaságával, nem hisznek neki? Akkor mosolyogva csak annyit mond nekik: „Drága rokonaim! Legyetek türelmesek! Miután majd megöltem Jar§sandhát és egy tucat másik démont, boldoggá teszlek benneteket. Újra a ti Gop§látok leszek, teheneitek pásztora. Kérlek, higgyetek nekem!”

Éjszakánként, ágyában fekve K¥¢£a újra meg újra elismételte ezeket az érveket, mígnem végre megérett benne a szilárd elhatározás, és kibontakozott elõtte egy világos terv. Kihasználja Akr¡ra látogatását, és Mathur§ba megy.

K¥¢£a szándékának gyermekkori magja akkor csírázott ki, ami-

104

K¥¢£a Mathur§ba megy

kor elérte a kisfiúkort, s a zsenge hajtás serdülõkora alatt fejlõdött virágzó indává. Az ifjúkor küszöbét átlépve végül az inda gyümölcsöt hozott, melynek íze a vraja-v§s¦knak keserû, a Yaduknak édes, K¥¢£ának pedig keserû és édes is egyszerre.

A szemfülesek itt ellentmondást vélhetnek felfedezni: hogyan léphetett K¥¢£a a yauvana (ifjú-) korba, amikor köztudott, hogy õ nava-kaiªora, azaz örökké serdülõ?10 E látszólagos ellentmondás feloldása érdekében a nagy bölcsek elsõként K¥¢£a v¥nd§vanal¦l§jának idõrendjét hatátrozzák meg. A hagyomány szerint K¥¢£a három évet és négy hónapot élt Gokulában, majd ugyanennyit V¥nd§vanában. Ezután három évet és tizenegy hónapot Nandagr§mában töltött, majd Caitra havában, a fogyó hold tizenegyedik napján Mathur§ba ment. Tizennégy nappal késõbb megölte Ka°sát. A hagyomány szerint tehát K¥¢£a a tizenegyedik évében járt, amikor elhagyta Vraját.

Ezt a számítást Uddhava is megerõsíti: „Az Úr K¥¢£a, akár a rejtett láng, tizenegy éven keresztül élt ott [V¥nd§vanában] Balar§mával.”

Amikor Mathur§ asszonyai meglátták, hogy K¥¢£a és Balar§ma szembeszállnak a roppant birkózókkal, szintén ezt a számítást támasztották alá: „K¥¢£ának és Balar§mának oly törékeny a teste – hiszen kaiªora korúak, még nem érték el az ifjúkort.”

Vannak azonban a ª§strában olyan kijelentések is, melyek látszólag cáfolják ezt a bizonyítékot. Miután megölte Ka°sát, K¥¢£a a következõ szavakkal vigasztalta anyját és apját, Devak¦t és Vasudevát: „…Sohasem élvezhettétek gyermekkorunk, kisfiúkorunk és serdülõkorunk örömeit.”14 Ez, úgy tûnik, arra utal, hogy mire K¥¢£a megölte Ka°sát, Balar§mával együtt már kinõtt a serdülõkorból, és az ifjúkorba lépett.

De hogyan lehetséges, hogy K¥¢£a és Balar§ma tizenegy és tizenhat évesek is legyenek egyszerre?

Az §c§ryák szerint az a megállapítás, miszerint K¥¢£a tizenegy éves volt, amikor eljött V¥nd§vanából, közönséges világi számításokon alapszik. K¥¢£a és Balar§ma azonban nem közönséges földi halandók. Ha figyelembe vesszük transzcendentális helyzetüket, feloldhatjuk a Bh§gavatam egymásnak látszólag ellentmondó kijelentéseit.

105

K¥¢£a-sa¯gati

K¥¢£a és Balar§ma különleges helyzetét bizonyítandó, ¼ukadeva Gosv§m¦ rámutat, hogy a transzcendentális testvérek már csecsemõkorukban járni kezdtek, amikor egy közönséges kisgyerek még csak mászni tud.”16 Mivel magyarázzák a szakértõk az effajta különleges adottságot, amikor valaki már csecsemõkorában jár? Azt mondják, a királyok fiai néha olyan kivételes gyorsasággal fejlõdnek, hogy amikor elérik a gyermekkort (pauga£¨a), már serdülõnek (kaiªora) látszanak.

Így volt ez K¥¢£a és Balar§ma esetében is: kivételes növekedésük tényét az §c§ryák is megerõsítik. Földi kedvtelései elsõ három évében és négy hónapjában K¥¢£a elérte az ötévesek nagyságát és fejlettségi szintjét. Ugyanilyen iramban növekedett pauga£¨a és kaiªora korában is. Serdülõkoráig tehát K¥¢£a körülbelül másfélszer olyan gyorsan nõtt, mint általában a gyerekek.17 Mire elérte a kaiªora kort, K¥¢£a tizenhat évesnek látszott, noha valójában még csak tizenegy volt. Ebben az értelemben utal arra a ¼r¦madBh§gavatam, hogy K¥¢£a már átlépte az ifjúkor küszöbét, amikor Mathur§ba ment. Tény az is, hogy Mathur§ba való érkezésétõl egészen több mint száz évvel késõbbi eltávozásáig semmit sem öregedett.

A kinyilatkoztatott szentírások tehát nem mondanak ellent egymásnak, amikor K¥¢£át nava-kaiªorának és nava-yauvanának egyaránt nevezik. Az, hogy mindkét terminust használják, csupán a világi illetve a transzcendentális idõszámítás közötti különbséget tükrözi.

Ez tehát a nyitja annak a rejtélynek, hogyan lehet K¥¢£a egyazon idõben nava-kaiªora és nava-yauvana is, és ez ad teljesen kielégítõ választ arra a kérdésre is, hogy milyen idõs volt K¥¢£a, amikor elhagyta V¥nd§vanát.

A gop¦knak azonban igazán nem számított, hogy K¥¢£a serdülõ volt-e vagy ifjú. Õk csak azt látták, hogy elbûvölõen szép. Teste versenyre kelt minden szépséggel a világon. Karját, lábát, combját három bõrredõ ékesítette. Mellkasa szégyent hozott volna egy marakata-ékkövekbõl álló hegyre, karjai pedig vetekedtek az indran¦la-oszlopokkal. Hasán a három vonal a Yamun§ hullámainak tûnt, két combja pedig két banánfának.

– Páratlan vonásai különlegesen széppé varázsolják K¥¢£át –

106

K¥¢£a Mathur§ba megy

mondta az egyik gop¦. – Ezért aztán mindig hozzá imádkozom, a démonok elpusztítójához: bárcsak megvédelmezne attól, hogy vonzódjam hozzá, mert ez a vonzódás az erényes feleség számára épp olyan, mint egy démon. – K¥¢£a minden ifjú feleség türelmét próbára teszi – tette hozzá egy másik. – Csodálatos testi vonásai a mûvészi báj legtökéletesebb megnyilvánulásai. Táncoló szemei mellett a legjobb táncosok ragyogó elõadása is elhalványul, és… és… Ó, kedvesem! Mi mást is mondhatnék? Minden, amihez szépségét hasonlítják, elbújik félelmében, nehogy kiderüljön, mennyire képtelen a hasonlat.

A gop¦knak, a gopáknak, a teheneknek, Vraja öregjeinek és br§hma£áinak egyedül K¥¢£a kötötte le minden gondolatát, olyan hangulatban, ahogy szerették õt. Nem törõdtek semmi mással. Eszükbe sem jutott csodálkozni rendkívüli fejlettségén vagy azon, milyen emberfeletti tetteket hajt végre. Csupán azt tudták, õ az, aki egyes-egyedül szeretetük középpontjában áll.

A feltételekhez kötött lelkek az anyagi élvezetek hajszolása közben megfeledkeznek az elkerülhetetlen halálról, ami úgy falja fel õket váratlanul, mint egy óriáskígyó. Az örökké felszabadult vraja-v§s¦k K¥¢£a iránti szeretetükben elmerülve pontosan ugyanígy feledkeztek meg az isteni sorsról, mely hamarosan megfosztja õket K¥¢£a látványától, és olyan sötétséget borít rájuk, ami még a halálnál is félelmetesebb: K¥¢£a távollétének sötétjét.

Ph§lguna havában, a fogyó hold ek§daª¦ján Ka°sa, azzal a szándékkal, hogy tõrbe csalja és megölje K¥¢£át és Balar§mát, V¥nd§vanába küldte Akr¡rát.

Akr¡ra nem örült neki, hogy Ka°sa õt szemelte ki arra, hogy elszakítsa K¥¢£át a vraja-v§s¦któl. Akr¡ra egy bölcs fia volt, maga is nagy bhakta, aki a lelki tudomány minden részletével tisztában

107

K¥¢£a-sa¯gati

volt, így aztán attól tartott, ha magára haragítja a vraja-v§s¦kat, az komoly gondokat okozhat számára. A mérleg másik serpenyõjében azonban ott volt Devak¦ és Vasudeva élete, sõt, az egész Yadu-dinasztia jövõje is. Ha K¥¢£a nem öli meg Ka°sát, Ka°sa bizonyosan elpusztítja K¥¢£a mathur§i szeretteit. – Az Úr szolgája vagyok – gondolta. – Ha az az akarata, hogy vállaljam el ezt a hálátlan feladatot, hát legyen.

Akr¡ra megadta magát sorsának, s másnap reggel útnak indult. V¥nd§vana felé tartva K¥¢£a transzcendentális tulajdonságai jártak a fejében, s azon töprengett, milyen szerencsés, hogy szemtõl szemben láthatja majd az Urat. Gondolataiba merülve észre sem vette, merre visz az útja, de az isteni gondviselésnek köszönhetõen hamarosan Nandagr§mában találta magát.

Akr¡ra, mintha mély álomból ébredne, ámulva nézett körül: a tündöklõ Nandagr§ma magasodott elõtte, a Kail§sa-hegynél is fenségesebben, csúcsán, akár egy korona, Nanda palotája állt, lankáin a gopák ragyogó házai sorakoztak. Amerre csak nézett, mindenütt dús legelõk, legelészõ tehenek, virágoskertek, tavak tárultak a szeme elé. Elmét megigézõ boldogság lengte be a tájat. Miféle sors az, amelyik õt használja eszközül, hogy e földi mennyországnak véget vessen?

A bhakták jól ismerik a történetet, hogyan rendült meg Akr¡ra, amikor megpillantotta K¥¢£a lábnyomait, s hogyan vetette magát eksztázisban a földre, Vraja porába. Azt is tudják, hogy amikor alkonyatkor megérkezett K¥¢£a falujába, K¥¢£a és Balar§ma szívélyesen fogadták, s Akr¡ra bácsinak szólították.

K¥¢£a és Balar§ma kézenfogták Akr¡rát és otthonukba vitték, ahol megkülönböztetett figyelemmel bántak vele. Akr¡ra, miután egy bõséges lakoma után kipihente magát, részletesen elmesélte nekik, milyen gyûlölettel viseltetik Ka°sa a Yaduk iránt, s hogy ez a gyûlölet végül miként vezetett Vasudeva és Devak¦ kínzásához.

K¥¢£a nagy haragra gerjedt, amikor meghallotta, milyen kegyetlenül bánt el Ka°sa a szüleivel. Sötét bõrét pír öntötte el – olyan volt, mint egy kitörni készülõ vulkán.

Akr¡ra azután látogatása célját is elmondta nekik, és átadta Ka°sa üzenetét. K¥¢£a és Balar§ma nevetve hallgatták, hogy Ka°sa meg akarja ölni õket – alig tudtak uralkodni magukon.

108

K¥¢£a Mathur§ba megy

– És engem hogyan fog megölni? – kérdezte Balar§ma, s az oldalát fogta nevettében. – Erõs birkózókat bérelt fel – felelte Akr¡ra.

– Birkózókat?! Hatalmas, kövér birkózókat? – csapkodta a térdét K¥¢£a is, majd sírást színlelve jajgatni kezdett: – Jujjujjuj! – És vajon mit tartogat K¥¢£a számára? Még több kövér birkózót? – folytatta Balar§ma a rosszalkodást. – Az óriási elefántot, Kuvalayát bérelte fel, hogy agyarára tûzze K¥¢£át – felelte alázatosan Akr¡ra.

K¥¢£a és Balar§ma elkerekedett szemmel néztek egymásra. – Egy elefántot? – kérdezték kórusban. – Egy elefántot?!

Így évõdött a két rosszcsont, míg csak Nanda Mah§r§ja be nem lépett a szobába. K¥¢£a és Balar§ma elmondták neki, milyen parancsot adott Ka°sa, a tehénpásztorok királya pedig rövid tanácskozás után engedelmesen meghagyta alattvalóinak, hogy fogják az ökröket a szekerek elé, és gyûjtsék össze az összes tejterméket, amijük csak van. – Holnap elvisszük az adót a királynak, és résztveszünk egy nagy ünnepségen! – hirdette ki Nanda. – K¥¢£a és Balar§ma is velünk jönnek.

A szomorú hír hamar szárnyra kap… Elõször elnémulnak, akik hallják, majd lassanként a hatása is beérik. A történtek jelentõsége nem látható azonnal, ám amikor a rossz hírek következményei gyümölcsöt hoznak, még gyorsabban elterjednek, mint maga a hír.

A gopák halálra rémültek, amikor meghallották, hogy K¥¢£a és Balar§ma Mathur§ba készül. A tehénpásztorok tarka turbánjai kifakultak, õk maguk elsápadtak, szemüket elborította a könny. A kövek, a fatárgyak, az agyagedények felkiáltottak és mind megrepedtek. Szörnyû csapás vetett árnyékot V¥nd§vanára.

A gopák otthon átadták Nanda üzenetét a gop¦knak, fiataloknak és öregeknek egyaránt. Nem tudták elhinni… Aztán amikor rádöbbentek, mi fog történni, sírni, zokogni kezdtek, és ájultan estek össze. Nanda falvának békés nyugalmát hirtelen az aggodalom mélységes óceánja nyelte el.

Hari szépséges édesanyja volt az, akit a legmélyebben sújtott az aggodalom. Még a szavakat sem tudta felfogni: „K¥¢£a elmegy.” Nem volt értelme a mondatnak…

109

K¥¢£a-sa¯gati

– El… elmegy…? Hova megy? – dadogta zavarodottan.

Amikor Nanda Mah§r§ja elmondta neki, mi a tervük, Yaªod§ tébolyult tekintettel nézett körül, kétségbeesetten keresett valakit, valamit, ami megcáfolná férje szavait. Szemében aztán kialudt a reménysugár, s felsikoltott, akár egy tehén, akit el akarnak szakítani a borjától. – Nem! Nem! Nem! Ez nem lehet!

Yaªod§nak drágább volt K¥¢£a, mint a saját élete. Rémületében, hogy Ka°sa bántani fogja kisfiát, lélekszakadva rohant egyik helyrõl a másikra a palotában, hogy elrejtse, s közben megállás nélkül jajveszékelt Nandának. Elõször a függöny mögé bújtatta K¥¢£át, aztán a kamrába, aztán az Úr Var§ha oltára mögé.

Yaªod§ egész éjjel fogadalmakat tett, hogy a nap ne keljen föl. Imádkozott, könyörgött, a félisteneket fenyegette, s közben egyik rejtekhelyrõl a másikra vonszolta engedelmes kisfiát. Órák múlva aztán Nanda Mah§r§ja végre megállította. – ¼y§ma nem marad sokáig távol – mondta neki. – A gopákkal megy, akik vissza is fogják hozni. – Yaªod§ valamelyest megnyugodott, de reménykedésének gyönge mentõkötelét egyedül férje ígérõ szavai tartották.

A fiatal gop¦kat azonban nem lehetett lecsillapítani. Néhányuk szíve annyira megfájdult, hogy sápadtan kapkodtak levegõ után, másoknak gyötrõ kínjukban meglazult a ruhájuk, a karkötõjük, kibomlott a hajfonatuk.

Egyes gop¦k abbahagytak mindent: mélyen K¥¢£ára összpontosították a gondolataikat, s ahogy megszûnt számukra a külvilág, csupán a semmibe meredtek üres tekintettel. Azok, akik K¥¢£a szerelmes mosolyával kísért ékes szavaira emlékeztek, eszméletlenül rogytak össze.

Vraja leányai számára már az is elmondhatatlan kínnal járt, ha csak egy rövid idõre el kellett válniuk Haritól. Most, hogy eszükbe jutott kecses járása, tréfái és a sok szerelmes kedvtelés, amit vele élvezhettek, nem tudták felfogni sem, hogy talán hosszú ideig nem láthatják.

Nanda királlyal, Yaªod§ királynõvel és alattvalóikkal ellentétben a gop¦k meg voltak róla gyõzõdve, hogy ha K¥¢£a egyszer Mathur§ba megy, soha többé nem tér vissza. Feljebbvalóik elõtt nem mondhattak semmit, így aztán kisurrantak otthonról, és kis csoportokban találkoztak. Remegett az ajkuk, arcukat könnyek áztatták. Elméjüket végsõ kétségbeesés kerítette hatalmába.

110

K¥¢£a Mathur§ba megy

Miért ily kegyetlen a sors?

K¥¢£a kedvéért a gop¦k hátat fordítottak férjüknek, családjuknak, de még a megbecsülésnek is. És a végzet most meg akarja fosztani õket életük egyetlen értelmétõl? Egyedül édes mosolya, dallamos hangja, szerelmes kalandjai éltették õket. Ha elveszítik mindezt, mi értelme marad az életüknek?

És a kegyetlen sors még azzal is õket gúnyolja, hogy Akr¡rát küldi hozzájuk követként, akinek a neve azt jelenti, „nem kegyetlen”!

És K¥¢£a? Õ vajon miért készülõdött útra kelni?

Még a felszabadult bölcsek és a hatalmas félistenek sem tudnak magyarázatot adni K¥¢£a transzcendentális kedvteléseinek rejtelmére. Hogyan értenék meg akkor a közönséges földi halandók, néhány fiatal lányról nem is beszélve? K¥¢£a tettei kétségkívül mind transzcendentálisak voltak. De ha Mathur§ba megy, vajon nem fog-e megfeldkezni arról a számtalan szerelmes vallomásról, amit a r§sa-tánc idején tett? Nem adja-e majd meg magát a mathur§i elõkelõ hölgyek mézédes beszédének, s nem felejti-e el Vraja egyszerû falusi leányait?

Hogyan lehetett mindez transzcendentális? – Ó, sors! – átkozta a gondviselést a gop¦k egyik csoportja. – Könyörtelen vagy, szeszélyes és kegyetlen! Amikor végre elnyertük K¥¢£a társaságát és szerelmét, te gyerekesen elszakítasz bennünket egymástól!

– Megmutattad nekünk Mukunda sötét hajfürtök keretezte, szelíd mosolyoktól szépséges arcát, s most meg akarsz minket fosztani a látványtól? Mi haszna lesz a szemünknek, ha nem nézhetjük vele K¥¢£át?

Var¢§£§ban egy másik gop¦-csoport K¥¢£át szapulta. – Hari erõszakkal a hatalmába kerített bennünket! – kiáltotta az egyik gop¦, olyan hevesen, hogy szinte alig lehetett érteni, mit mond. – Rejtélyes mantrákkal a sötét erdõbe csalt minket, hogy hagyjuk el az otthonunkat, a férjünket, a gyerekeinket, és egyedül õt szolgáljuk! – Õ, akinek egy pillanat elég ahhoz, hogy szakítson bárkivel, most új szerelem után kutat! – mondta egy másik gop¦, aki sietségében úgy jött el otthonról, hogy nem volt teljesen felöltözve. – Talán a mathur§i nõk majd jobbban az ínyére lesznek.

Nandagr§mában egy fiatal gop¦, akit barátnõi vettek körül, így

111

K¥¢£a-sa¯gati

zokogott: – Áldott lesz a holnapi nap Mathur§ asszonyai számára… – de mondatát már nem tudta befejezni. – Igen… – tette hozzá egy másik gop¦, aki jobban megõrizte nyugalmát. – Mosolygó szeme oldalpillantásának nektárját ihatják… – K¥¢£a okos, de annyira azért nem, hogy ellen tudjon állni Mathur§ elõkelõ hölgyei csábításának – mondta szemrehányón egy harmadik gop¦, szárija csücskét ujja köré csavarva. – A szüleinek talán szót fogad – tette hozzá kishúga –, de általában csak a maga feje után megy. A mathur§i nõk szégyenlõs mosolya meg fogja babonázni, és hamar megfeledkezik majd rólunk és a szüleirõl itt V¥nd§vanában.

– Milyen szép nap lesz ez a D§ª§rhák, Bhoják, Andhakák, V¥¢£ik és S§tvaták számára! – mondta végül egy összetört szívû gop¦. – És milyen szomorú lesz nekünk…

Y§va±-gr§mában az egyik gop¦, aki nem tudott elszökni otthonról, így töprengett: – Hogyan lehet valakit, aki ilyen kegyetlen, Akr¡rának hívni?! Kegyetlen… a végsõkig kegyetlen! Meg sem vigasztalja a vraja-v§s¦kat, csak elviszi a mi K¥¢£ánkat, aki kedvesebb nekünk, mint az életünk!

Caitra havában a v¥nd§vanai éjszakák mindig csodálatosak: a lég balzsamos illatokkal és K¥¢£a éjszakai kedvteléseinek hangulatával teli. Akr¡ra látogatásának éjszakáján azonban minden más volt. A hold megtagadta, hogy felkeljen, csillagok hullottak az égrõl, s az étert a bánat hangjai töltötték be. A Yamun§ vizét a patakokban folyó könny duzzasztotta meg: emberek, állatok, madarak siratták szünet nélkül Hari távozását.

Vasanta-pañcam¦ ünnepén, a tavasz elsõ napján R§dhik§ és barát- nõi Var¢§£§ba mentek, és a Caitra hónapot nagy boldogságban R§dh§ szüleinek otthonában töltötték. Azért voltak boldogok,

112

K¥¢£a Mathur§ba megy

mert itt, ahová férjük családjának kutató tekintete nem ért el, könnyen találkozhattak K¥¢£ával, és K¥¢£ának sem okozott nehézséget, hogy meglátogassa õket. Azon az estén, amikor Akr¡ra megérkezett, R§dh§ épp anyja var¢§£§i konyhájában sürgött-forgott: édességet készített Govindának.

R§dh§n egyszerû, dísztelen fehér ruha volt. Egyszerre több tûzhely fölött tüsténkedett, és csodálatos fogásokat készített K¥¢£ának vacsorára. Homlokán izzadságcsöppek gyöngyöztek, s egy yog¦ elmélyültségével fõzött. Csupán néha szólalt meg, amikor a cselédlányokat utasította, hogy rakjanak a tûzre, keverjék meg valamelyik ételt, vagy hozzanak valamit a kamrából.

Amikor elkészült, am¥ta-keli sütemények, ga¯g§-jala-la¨¨uk és ezernyi más édesség sorakozott az asztalon, hogy Nandagr§mába vigyék õket. Szolgálólányai megfürdették R§dh§t, és karmazsinpiros szárit adtak rá. Megfésülték, befonták és feldíszítették a haját, aztán felékszerezték és virágfüzért akasztottak a nyakába. R§dhik§ meghagyta szolgálólányainak, hogy vigyék az édességeket Nandagr§mába, õ pedig a sakh¦k kíséretében belépett V¥¢abh§nu Mah§r§ja tróntermébe.

K¥¢£a közelgõ elutazásának híre már elérte V¥¢abh§nu király udvarát. Alighogy R§dhik§ helyet foglalt apja trónja mellett, hallotta, amint hangosan bejelentik: – Holnap reggel Nanda Mah§r§ja és a tehénpásztorok Ka°sa királyhoz mennek, hogy ghít és tejet vigyenek neki adóba. K¥¢£a és Balar§ma szintén elkísérik édesapjukat.

Mielõtt bárki magához térhetett volna, ¼r¦ R§dh§ felpattant. Kék szeme hitetlenkedve elkerekedett, s úgy esett össze, mint egy banánfa, amit kidönt a szélvihar. Lalit§ és Viª§kh§ elkapták, és a többiek segítségével a hálószobájába vitték.

Miközben a mañjar¦k aggódva legyezték, kezét és lábát masszírozták, gop¦-barátnõinek a fejében egyre az üzenet zakatolt: „K¥¢£a elmegy Vrajából!”

Lalit§ és Viª§kh§ szótlanul egymásra néztek. Arcuk elsötétült, hajuk ziláltan lógott, elvékonyodott kezükrõl lecsúsztak a gyûrûk és a karperecek. Úgy álltak ott mozdulatlanul, mint két festmény – az aggodalom eksztázisa megbénította õket.

A sakh¦k nemcsak amiatt estek kétségbe, hogy K¥¢£a el fog

113

K¥¢£a-sa¯gati

menni: ugyanilyen aggodalommal gondoltak arra is, milyen hatással lesz ez ¼r¦ R§dh§ra. Ugyanúgy szerették K¥¢£át is, mint R§dh§t, de mivel R§dh§ legjobb barátnõi voltak, õ állt közelebb hozzájuk.

A mañjar¦k azonban egyedül R§dhik§ miatt aggódtak. Hogy fog életben maradni K¥¢£a nélkül? Mi lenne rosszabb: ha magához térítik, csak hogy lássák, mekkora kínszenvedést okoz neki, ha arra gondol, milyen lesz az élet Vrajában K¥¢£a nélkül, vagy ha hagyják, hadd maradjon csak öntudatlan állapotban? Ugyanúgy megrendítette õket a hír, mint mindenki mást, ám R§dh§nak végzett szolgálatuk fontosabb volt számukra, mint Hari iránti érzelmeik.

K¥¢£a, aki a minden élõlény szívében ott lakozó Felsõlélek és bhaktái legjobb barátja, mindvégig tudta, milyen gyötrelmeken mennek keresztül a gop¦k. Megsokszorozta magát, s annyi alakban, ahány gop¦ csak volt, mindegyikük elõtt megjelent.

Amikor R§dh§ szobájába érkezett, R§dh§t ájultan találta. Barátnõi megrendült szívvel álltak mellette, a mañjar¦k mély aggodalomba zuhantak. K¥¢£a meg akarta nyugtatni õket és a többi gop¦t, s fuvolájából lágy, édes dallamot csalt elõ, melyet senki más nem hallhatott rajtuk kívül. E transzcendentális hang hatására R§dh§ magához tért, a mañjar¦k reménykedni kezdtek, a sakh¦k pedig újra megteltek élettel.

R§dhik§ felemelte fejét. Könnyáztatta arca még szebb volt, mint valaha: a szenvedése tette széppé. Akár a lótusz, amikor a napba néz, K¥¢£ára emelte tekintetét, s gyöngesége ellenére tisztelettudóan hellyel kínálta.

Csönd telepedett a szobára – mindketten azt várták, hogy a másik szólaljon meg elõször. R§dh§ könnyeinek szakadatlan özöne láttán K¥¢£ának majd megszakadt a szíve. Szerelemtõl remegõ hangon így szólt: – Sundar¦! Szépséges arany lótuszom! Kérlek, ne sírj! Ne légy boldogtalan!

R§dhik§ hallgatott, két szeme azonban mint két szomjas cakoramadár itta gyönyörû ¼y§masundarájának látványát.

Vajon viszontlátja-e még valaha?

Most, hogy vele volt, a szívébe akarta zárni, hogy örökre ott tarthassa.

114

K¥¢£a Mathur§ba megy

Lalit§ törte meg a csendet. – Hogy ne lenne boldogtalan R§dh§ vagy bármelyik vraja-gop¦, ha te elmész? – suttogta. – Mi mások lehetnénk, mint boldogtalanok?

K¥¢£a tudta, hogy Lalit§ minden szava R§dh§ szívének mélyét tükrözi. – Azért vagy boldogtalan, mert Mathur§ba megyek? – kérdezte R§dh§t.

Sem R§dh§, sem Lalit§ nem válaszolt. Hagyták, hogy a nyomasztó csönd feleljen helyettük. – Dev¦! – folytatta K¥¢£a. – A Ka°sához hasonló démonok ostorcsapások a földnek. Brahm§ kérésére jelentünk meg, hogy megöljük õket, s megszabadítsuk terhétõl a világot. Ez a küldetésünk. – R§dh§ könnybe lábadt szemmel nézte Harit, aki folytatta: – Elmegyek Mathur§ba, megölöm Ka°sát és barátait, s aztán sietek vissza, hogy boldoggá tegyelek.

R§dhik§, akár egy virágzó inda, mely lángra kapott a fenyegetõ hír tüzétõl, hogy el kell válnia szerelmesétõl, remegve, egész testében borzongva így felelt: – Menj! Menj csak Mathur§ba, és mentsd meg a világot! De tudd meg, hogy mire visszatérsz, én már nem leszek itt.

R§dh§ szavai olyanok voltak, akár a villámcsapás. A mañjar¦k riadtan ölelték át egymást. – Az aggódó lélegzet, melyet most remegõ ajkaimon át veszek, távozásodkor úgy fog elhalni, ahogy a szikra alszik ki, amikor a tûzbe repül.

Mielõtt R§dh§ barátnõi elájultak volna, K¥¢£a megszólalt: – Ó, legdrágább! A sors rendelte úgy, hogy el kell válnunk: nem tehetünk ellene semmit.27 Kérlek, mindig alázatos és engedelmes szolgádként emlékezz rám, de hidd el, hogy minden hónap minden napján vissza fogok térni V¥nd§vanába, hogy kedvteléseimet élvezhessem veled.28 Ezt megígérem neked.

A reménysugár, mely K¥¢£a szavaiból csillant elõ, életet lehelt R§dh§ba, s halvány mosolyt csalt ajkaira. K¥¢£a ígéretet tett, hogy újra és újra visszatér, s R§dhik§ élete e szavakba vetett hit fonalán függött.

K¥¢£a jelenlétét kétféle formában lehet érzékelni: az egyik a praka±a – megnyilvánult –, a másik az apraka±a – megnyilvánulatlan – alakja. A K¥¢£án meditáló õszinte bhakták még akkor is érzik jelenlétét, amikor fizikai értelemben távol van. Az ilyen bhakták

115

K¥¢£a-sa¯gati

számára nincs különbség K¥¢£a kétféle alakja között, ezért mindig vele vannak.29 V¥nd§vana lakóinak – mély szeretetüknek köszönhetõen – K¥¢£a mindig ott van a szívében.

A gop¦k azonban látni akarták, érinteni akarták, szolgálni akarták az érzékeikkel. E vágyuk következtében a szeretetük, mely lehetõvé tette számukra, hogy szívükben láthassák K¥¢£át, most azt is lehetõvé teszi, hogy szemtõl szemben láthassák, hogy beszélgethessenek vele és társaságát élvezhessék még olyankor is, amikor fizikai értelemben nincs velük.

R§dhik§ fejének egyetlen kecses mozdulatával odahívta a gop¦kat, hogy legyenek tanúi az õ ígéretének. – Ha nem térsz vissza, olyan bánat fog emészteni, hogy elhagyom a testem. Ó, transzcendentális K§madevám! – mondta R§dh§ megindultan. – Ó, Nanda fia! Te, aki elûzöd a világ szenvedését! Ígérd meg nekem, hogy visszatérsz! „Hogyan tehetném a legjobban elégedetté R§dh§t?” – töprengett K¥¢£a, majd pillanatnyi csönd után így szólt: – Ó, életem élete! Ó, mindenem! A teheneimre esküszöm, hogy visszatérek! Ó, R§dh§, kérlek, higgy nekem! Igazat mondok! Miután megvigasztalta ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦t és a többi vrajai gop¦t, K¥¢£a visszavonta megannyi megsokszorozott alakját abba az egyetlen alakba, akinek Nanada Mah§r§ja palotájában Yaªod§ anya még mindig rejtekhelyet keresett.

Yaªod§, a megtestesült anyai szeretet, aggodalmában azt sem tudta, mihez kezdjen. Hogyan fog az õ kicsi fia szembeszállni egy olyan démonnal, mint Ka°sa? K¥¢£a nem egyedül ölte meg a dharma ellenségeit Vrajában: Vraja áldott földje, az Úr N§r§ya£a áldása és a többi gopa segítsége is közrejátszott abban, hogy meghaltak. Ha nem áll mellette senki, és egyedül az Úr kegyére bízza magát, hogy is szállhatna szembe egy ilyen kegyetlen vadállattal,

mint Ka°sa?

116

K¥¢£a Mathur§ba megy

Akr¡ra álmatlanul hánykolódott. Lelke lángolt a rá váró feladattól, ahogy a vraja-v§s¦k elkeseredett zokogását hallgatta. Nem lesz könnyû K¥¢£át Mathur§ba vinnie.

Korán kelt, s mire feljött a nap, õ már megfürdött, elvégezte reggeli imádatát, és eleget tett többi kötelességének is. Miután befogta lovait is, szekere indulásra készen állt egy mezõn a Nand¦ªvara-hegy lábánál.

Nanda Mah§r§ja is útra készen állt, s lassan a nandagr§mai gopák is megérkeztek. Az ökrösszekerek a menet élén sorakoztak, megrakva ajándékokkal, s a tehénpásztorok úgy ültek rajtuk, mint a hadba vonuló harcosok. Az ellenség azonban saját soraik között volt.

„Hol van K¥¢£a és Balar§ma?” – gondolta Akr¡ra. Az égre sebesen felhágó nap könnyedén elûzte az erdõ árnyait, ám a V¥nd§vana fölött lebegõ szomorúság ott maradt. Nem énekeltek a madarak, nem bõgtek a tehenek. Tehénpásztorok, állatok és élettelen tárgyak – minden és mindenki feszülten várt. Hol van a kora reggelek derûje? Vajon egyszer csak felébrednek, és rádöbbennek, hogy csak álmodtak? Vagy elnyeli õket a bánat soha vé-

get nem érõ sötétsége?

Akr¡ra nagy tisztelettel Nanda Mah§r§ja elé járult. – Ó, király! – szólította meg. – A fiaid még nem érkeztek meg. Alighanem erényes hitvesed rejtette el õket…

Nanda Mah§r§jának minden porcikája tiltakozott az ellen, hogy bármit is tegyen K¥¢£a távozásának érdekében. Akr¡ra azonban tucatnyi érvével meggyõzte, hogy álljon az élükre, s induljanak el a hegyoldalon fölfelé vezetõ lépcsõkön, vissza a palotába. Így is tettek.

K¥¢£a és Balar§ma frissen megfürödve, felöltözve, felékszerezve olyan szépséget árasztottak, mint egy zafír- és egy kristályhegy. Yaªod§ épp az ebédlõ függönye mögé rejtette K¥¢£át, ami-

117

K¥¢£a kidugta a fejét a nehéz selyemfüggöny redõi közül, hogy tanúja lehessen a szembenállók csatájának, s bátorítón Akr¡rára kacsintott.

K¥¢£a Mathur§ba megy

kor Akr¡ra és Nanda belépett. Balar§ma drágakövekkel kirakott ekéjére támaszkodva derûsen figyelte az eseményeket.

Yaªod§ anya sárga szárit viselt, gömbölyû csípõjét öv ölelte körül. Nyakában több sor igazgyöngy-nyaklánc ragyogott, haját pedig apró virágokból fûzött füzérek ékesítették. Nem törõdött ugyan a megjelenésével, ám szolgálólányai meggyõzték, hogy ha szépen felöltözik, azzal ellensúlyozhatja az események kedvezõtlen alakulását.

Amikor meglátta a belépõ Akr¡rát, homlokán gyöngyözni kezdett a veríték, s függönyöstül magához ölelte K¥¢£át. – Nem engedem, hogy elvigyétek! – kiáltotta.

K¥¢£a kidugta a fejét a nehéz selyemfüggöny redõi közül, hogy tanúja lehessen a szembenállók csatájának, s bátorítón Akr¡rára kacsintott. Yaªod§, aki eltökélte, hogy márpedig nem engedi el a fiát, Nanda és Akr¡ra minden érvét megcáfolta. – Gondolj csak bele, milyen kínzásoknak vetette alá Ka°sa Devak¦t és Vasudevát! – így Akr¡ra. – Szánalmat nem ismerõ, kegyetlen démon! – Annyi nagy hõs van a V¥¢£ik, Andhakák és Bhoják között – vágta rá Yaªod§. – Majd õk megölik. – De Ka°sa már mindegyiküket legyõzte! – érvelt Akr¡ra. – Akkor mit akartok az én kicsi fiamtól? Még az apja cipõjét is alig bírja felemelni. – Anyám! – kiáltotta Akr¡ra. – A te fiad nem közönséges földi halandó. Emlékezz csak vissza, mennyi démont megölt! – Ki mondta, hogy õ ölte meg õket? – kérdezte Yaªod§. – Szerintem mások hatalmazták fel rá.

Így ment ez egészen addig, míg Yaªod§ ellenállásának Meruhegye végül össze nem omlott. Miközben férje egyre bizonygatta, hogy K¥¢£a gyõzedelmes lesz és hamarosan visszatér, Yaªod§dev¦ remegõ ajkakkal, könnyáztatta arccal elõhúzta K¥¢£át a függöny mögül.

Szegény Yaªod§ anya kézen fogta Krsnát, s úgy vánszorgott le a lépcsõn a várakozó gopák szekereihez, mint egy elítélt a vesztõhelyre. Vraja apraja-nagyja, minden teremtett lélek ott volt, s nézte, hogyan törli le könnyeit Yaªod§, s helyezi szertartásosan Akr¡ra kezébe K¥¢£a kezét. Egész V¥nd§vana lélegzet-visszafojtva figyelt.

119

K¥¢£a-sa¯gati

Yaªod§ reszketõ hangon férjéhez fordult: – Benned van minden bizodalmam. A te gondjaidra bízom õt, aki kedvesebb nekem az életemnél is. – Mosolygó fiára nézett, majd vissza Nandára. – Egy percre se engedd el magad mellõl! Hozd vissza, és add újra a kezembe!

Amikor a két testvér fellépett Akr¡ra szekerére, a gop¦k élete mintha darabokra tört volna. – Ó, jaj! Jaj! – kiáltozták, majd mindenki szeme láttára sírva fakadtak, és minden szégyenlõsséget félredobva K¥¢£ára meredtek.

Halálos rémületében néhányuk ajka elé kapta a kezét. „Ezek az ostoba tehénpásztorok és az öregek meg sem próbálják megállítani K¥¢£át! – gondolták kétségbeesetten. – Ha segítenek K¥¢£ának Mathur§ba menni, az olyan, mintha öngyilkosságot követnének el! Egyedül kell visszatérniük V¥nd§vanába, és akkor mindannyian halál fiai.”

– Hát az egész világ megbolondult?! – suttogták hitetlenkedve. – Menjünk oda M§dhavához és állítsuk meg! – szólalt meg bátran az egyik gop¦. – Igen! Kezdjük el húzni a kezénél meg a ruhájánál fogva, és erõsködjünk, hogy maradjon itt velünk! – mondta egy másik. – Mondjuk azt neki: „A te lelkeden fog száradni, hogy ennyi nõt megölsz!” – tette hozzá egy harmadik. – De akkor a rokonaink és a falu öregjei megtudják, hogy titokban szeretjük õt, és kitagadnak bennünket! – tiltakoztak néhá-

nyan.

Ide-oda ment a vita a gop¦k között. – Mit tudnak velünk csinálni? Ha K¥¢£a elmegy, akár megbüntetnek, akár nem, nyomorult élet vár ránk. Mit veszíthetünk, ha megpróbáljuk megállítani? – Igen, igazad van! És ha itt marad, a családunk pedig kitagad bennünket, az erdõben fogunk élni, és végre teljesülhet igazi vágyunk: K¥¢£ával lehetünk. – Igen! De ha meg is vernek vagy szobafogságra ítélnek is bennünket, boldogok leszünk, mert tudni fogjuk, hogy K¥¢£a a faluban van.

– Igen! És lesz egy pár ügyes sakh¦nk, akiket nem zárnak be – õk majd hoznak nekünk K¥¢£a ételmaradékából. Az majd életben tart bennünket.

120

K¥¢£a Mathur§ba megy

– De ha nem állítjuk meg, elmegy, és akkor semmi kétség: meghalunk.

Ahogy K¥¢£áról beszélgettek, a gop¦knak újra eszükbe jutottak kedvteléseik. – A r§sa-tánc idején elbûvölõ mosolyát, szerelmes szavait, pajkos pillantásait és karjai szoros ölelését élvezhettük… Sok-sok éjszaka telt el így, mintha csak egyetlen pillanat lett volna. Ó, sakh¦k! Hogyan fogunk valaha is átkelni távollétének áthatolhatatlan sötétségén? – Hogyan létezhetnénk K¥¢£a nélkül, aki esténként barátai kíséretében visszatér az erdõbõl, és haját a tehenek patája által felvert por fedi? Hogyan élhetnénk nélküle, akinek fuvolajátéka és szeme sarkából vetett pillantásai megbabonáztak minket?

A félelem, hogy hamarosan el kell válniuk K¥¢£ától, teljesen hatalmába kerítette a gop¦kat. Évekig mindenki elõl gondosan titkolták iránta érzett szerelmüket, most azonban szörnyû aggodalmukban megfeledkeztek minden szégyenrõl, és hangosan kiáltozták: – Ó, Govinda! Ó, D§modara! Ó, M§dhava!

Yaªod§ anya képtelen volt végignézni fia távozását. Szeretetének roppant súlya alatt újra meg újra elájult, s végül visszatért a palotába – K¥¢£a nélkül. A jelenet olyan szívfájdító, olyan megrendítõ volt, hogy bármikor eleveníti fel valaki, a kövek felkiáltanak, a száraz fa könnyezni kezd, a villámcsapás darabokra törik.

Palotájában az idõsebb asszonyok jajveszékelése fogadta. Yaªod§, aki visszautasított minden vigasztaló szót, megpróbálta lecsillapítani õket – mindhiába.

A jámbor és jóhiszemû Yaªod§, aki hitt Akr¡ra csalárd szavainak, így szólt hozzájuk: – K¥¢£át Nanda és Akr¡ra gondjaira bíztam, s Akr¡ra egy nagy bölcs fia. Nincs mitõl félnetek! Hamarosan visszajönnek, és a kezembe adják K¥¢£át.

Az asszonyok, akikben a szomorúságtól már alig pislákolt az élet, fájdalmas arccal, haragosan kiáltották: – Kegyetlen, ostoba

121

K¥¢£a-sa¯gati

nõszemély! Hogy mersz egyedül visszatérni üres otthonodba, miután a tigris szájába raktad a fiadat?

Vraja bánat sújtotta asszonyai egyre Yaªod§t, Nandát és a gopákat szapulták, majd szánalmas zokogás közepette, Akr¡rát átkozva és Hari után kiáltozva kitódultak a palotából, le a hegyoldalon. Kimondhatatlan fájdalmuk láttán mindenki, még K¥¢£a is sírva fakadt, s ahányan csak voltak, ájultan rogytak össze – még Akr¡ra is.

K¥¢£a reszketett, akár a falevél a szélben; egyedül Balar§ma megnyugtató érintésére nyerte vissza lélekjelenlétét. Szemébõl patakzott a könny, s megrendülten látta, milyen gyötrelemeket kell elviselniük szeretteinek. S mindezt azért, mert õ meg akarja tisztítani a földet Ka°sától és csatlósaitól! Miért nem máshogy szabadul meg tõlük?

K¥¢£a erõt vett magán. Nem messze tõle a gop¦k hevertek a földön, mintha valamennyien meghaltak volna, s az összes vraja-v§s¦ is eszméletlenül feküdt. A kínálkozó alkalmat kihasználva K¥¢£a

az ifjú gop¦kra emelte transzcendentális pillantását, és visszahozta õket az életbe. Aztán, mindenki más számára láthatatlanul, le-

szállt a szekérrõl, és egy közeli erdõbe vitte õket.

Amikor Akr¡ra felocsúdott ájultságából, melybe a vrajai asszonyok érzelmeinek elsöprõ áradata taszította, erõt vett rajta a búskomorság. Már készülõdött, hogy útnak induljanak Mathur§ felé, amikor észrevette, hogy K¥¢£a nincs a szekéren. Csak Balar§ma ült ott egykedvûen, ajkán halvány mosollyal. – Ó, Vasudeva fia! – mondta neki Akr¡ra. – Nem illõ, hogy ilyen közönyösen viselkedsz! Devak¦, Vasudeva és a Y§davák szörnyû szenvedéseken mentek keresztül, egyedül K¥¢£a érdekében. Kérlek, ne légy ilyen rideg szívû, amikor ilyen nehéz helyzetben vannak! Áruld el, hová tûnt az öcséd?

Balar§ma egy pillanatra elgondolkodott. Mindenki másnál jobban átérezte K¥¢£a szomorúságát, hiszen nála jobban senki sem osztozott vele szeretetében, melyet a vraja-v§s¦k iránt érzett. Küldetésük azonban egyre sürgetõbben hívta õket. Balar§ma elszántan leugrott a szekérrõl, K¥¢£a lábnyomait kereste. Hamar rá is talált a különleges nyomokra, s Akr¡rával az oldalán egészen a ligetig követte õket, ahol K¥¢£a a gop¦kat vigasztalta. Tisztes távol-

122

K¥¢£a Mathur§ba megy

ságban megálltak, de Akr¡ra, elég hangosan ahhoz, hogy K¥¢£a is meghallja, így kiáltott: – Ó, Hari! Ó, szegények és gyámoltalanok oltalmazója! Kérlek, ne feledkezz meg bhaktáidról, akik meghódoltak neked! – K¥¢£a hallotta minden szavát, de nem felelt. Akr¡ra folytatta: – Mialatt szüleid azon keseregnek, hogy nem láthatnak, Ka°sa hazugságokkal áltatja õket, és hogy rájuk ijesszen, újra meg újra a magasba emeli kardját. A te szolgáid – az a gyalázatos démon meg szakadatlan kínzásaival a félelem, a szenvedés és a keserûség feneketlen kútjába taszítja õket. Ó, Hari! Hogy tûrheted ezt?

Az erdõ mozdulatlanná dermedt, s a néma csöndet egyetlen levél, egyetlen madár, egyetlen bogár sem törte meg. Egy hajszálon függött az életük. – A Y§daváknak oltalmazó nélkül roppant szenvedéseket kell kiállniuk. Tudják, hogy eljöttem érted, és alig várják, hogy megszabadítsd õket. Ne okozd a halálukat! Te vagy az egyetlen menedékük.

Akr¡ra alázatosan, fûszállal a szájában elmesélte, milyen dölyfös Ka°sa, és milyen szövetséget kötött démoni barátaival, majd leborult a gop¦k elõtt, és így szólt: – Ó, V¥nd§vana istennõi! Ne öljétek meg a szenvedõ Yadukat és K¥¢£a szegény, tömlöcben sínylõdõ szüleit! Legyetek kegyesek hozzájuk!

A kuñjában mozgolódás támadt, s most elõször a gop¦k is megszólaltak. – Tolvaj! – kiáltották Akr¡rának. – Hazug! Ka°sa cañc§ja31 vagy, semmi más! K¥¢£a szülei talán biztonságban vannak itt Vrajában? Miért akarod elpusztítani Gokula falvát? Miért akarsz védtelen nõket megölni?!

Akr¡ra kijelentése, miszerint K¥¢£a Nandán és Yaªod§n kívül két másik szülõnek is engedelmességgel tartozna, haragra lobbantotta a gop¦kat. K¥¢£ára azonban épp olyan hatást gyakorolt, amilyenre Akr¡ra vágyott: Ka°sa bûnlajtsroma hallatán dühe fellángolt, ugyanakkor keserûen vádolta magát, amiért szenvedést hozott rokonaira. Amikor látta, hogy Balar§ma Akr¡ra mellett áll, felállt, s a gop¦-virágokat otthagyva kisétált a kuñjából.

Akr¡ra majd kibújt a bõrébõl örömében, hogy az események ilyen fordulatot vettek. Amikor Balar§ma intett, már futott is, hogy hozza a szekeret.

123

K¥¢£a-sa¯gati

A gop¦k körbevették K¥¢£át, és könnyeik záporán át szánalmas tekintettel néztek lótusz-arcára. K¥¢£a volt a fekete méhecske az

aranyarcú gop¦k virágtakaróján, könnyeik pedig a hajnali harmat, melyet még a nap sugarai sem tudtak felszárítani.

Papagájok, pávák és pikák kuporogtak némán a fák ágain, egy közeli tisztáson mozdulatlanná dermedt õzek csapata álldogált. A gop¦k, mintha csak egy mennyei virág szirmai lettek volna, zokogva borultak K¥¢£a lábaihoz: – Nem tudunk nélküled élni! Ó, Hari!

Te vagy az egyetlen menedékünk… Ne taszítsd el magadtól szolgálóidat! Ne menj el!

A gop¦k könnyeikben fürdették K¥¢£a lótuszlábát, aki tehetetlenségében saját szeretõ könnyeit záporozta rájuk. – A te kedvedért – könyörögtek a gop¦k – az erdõ lett az otthonunk, az otthonunk pedig veszedelmes vadonná változott. Ellenségeink a barátaink lettek, barátaink az ellenségeink, a méreg nektár, s a nektár méreg… Nélküled nem tudunk élni! Ha nem látjuk mosolygó arcod, lótuszlábad, széles mellkasod, elpusztulunk, mint a hervadó virág.

Aztán a legfõbb gop¦k egymás után elmondták végsõ könyörgésüket:

– Amikor barátaiddal elindulsz, hogy a teheneket legeltesd, egyedül az a meggyõzõdés tart bennünket életben, hogy alkonyatkor visszatérsz. – Ha a messzi Mathur§ba mész, hogyan élhetünk tovább, amikor annyira aggódunk az épségedért? – El sem tudjuk képzelni, milyen nehéz feladat lesz megölni Ka°sát és követõit…

– És azt sem tudjuk, mennyi ideig tart majd, hogy megszabadítsd a Y§davákat a szenvedéstõl…

– Abban sem vagyunk biztosak, hogy nem fogsz-e elfelejteni bennünket, ha olyan sokáig nem találkozunk.

A gop¦k végsõ könyörgése hallatán az erdõ lakói ájultan rogytak a földre bánatukban. K¥¢£a remegõ kézzel letörölte, puha kendõjével felitatta arcukról a könnyeket. Megindultságában alig jött ki hang a torkán, amikor megszólalt: – Könnyedén elbánok majd Ka°sával, bhaktáim ellenségével. Ó, sakh¦k! Ne féljetek! Ne sírjatok: higgyetek benne, hogy visszatérek. Hiszen a könnyek nem hoznak szerencsét indulás elõtt…

124

K¥¢£a Mathur§ba megy

Ebben a pillanatban Nanda, Yaªod§, Rohi£¦, a gopák, a szolgák, a br§hma£ák, a tehenek és a többi háziállat is megérkezett, akik mind Akr¡ra szekerének a nyomát követték, hogy láthassák

K¥¢£át.

Ahhoz, hogy felszállhasson a szekérre, K¥¢£ának hátat kellett fordítania a gop¦knak. Megragadta Balar§ma kezét, hogy erõt gyûjtsön, majd, hogy szívét ne törje annyira össze a fájdalom, egy határozott mozdulattal fellépett a szekérre.

K¥¢£a határozottsága azonban több volt annál, amit a gop¦k el tudtak viselni. Mint megannyi mennybõl aláhulló virág, a földre hanyatlottak, könnyeikkel sárrá változtatva alattuk a port. Amikor Yaªod§ anya meglátta õket e siralmas állapotban, újra rátört a félelem, és riadtan újra meg újra megölelte kisfiát. Nanda feleségét egész reggel olyan zavarodottság tartotta hatalmában, hogy még imádkozni is elfelejtett fia épségéért, és ebédet sem készített neki. Csupán követte mindenhová, és minden alkalmat megragadott, hogy megölelhesse, patakzó könnyeivel öntözve porral borí-

tott testét.

Nanda Mah§r§ja, noha az õ szíve is boldogtalan volt, vigasztalni próbálta feleségét. – Ó, V¥nd§vana királynõje! – kiáltotta. – Ne hidd el, hogy K¥¢£a rajtad kívül bárki más fia lenne! Mindenki, aki ilyet állít, hazudik. Nem vagyok boldog, hogy Mathur§ba kell mennem, s amint Vasudeva és Devak¦ kiszabadulnak, már jövök is vissza. Nyugodj meg: sohasem tudnék fiad nélkül visszatérni, mert tudom, hogy Vraja népe abba belehalna. Ne félj!

Nanda ígéretétõl Yaªod§ megnyugodott, és immár megbékélt szívvel, kedvesen vigasztalni kezdte a fiatal gop¦kat. Mindegyiküket megölelte, és sokáig ringatta õket karjaiban. ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦t teljesen összetörte a gondolat, hogy rövidesen el kell válnia K¥¢£ától. Ahogy ott állt sápadtan, lefogyva, egyik barátnõje így szólt: – Ó, K§madeva! Te vagy az oka, hogy az én R§dhik§m teste úgy elsorvadt, mint az újhold. Hát így viselkedik egy barát? Mondd csak, ha K¥¢£a elmegy, kit fogsz célba venni nyilaiddal?

Régen R§dh§ még barátnõi jelenlétében sem mert K¥¢£ára pillantani. Most azonban félredobott minden szégyenlõsséget, és könnybe lábadt szemmel nézte. Egyik pillanatban úgy sírt, mint egy elveszett borjú, a másikban a szekér elé vetette magát, a kö-

125

K¥¢£a-sa¯gati

vetkezõben meg egy fûszálat vett a szájába s az Úr Balar§ma lábaihoz borult, úgy könyörgött neki, hogy ne menjenek el.

Mindent és mindenkit, élõt és élettelent egyaránt, a szánalom óceánjába taszította R§dh§ fájdalma.

A Vraját sújtó példátlan sorscsapástól megzavarodott R§dh§ ajkát ekkor lázas önkívületében tébolyodott szóáradat hagyta el: – A karkötõim újra meg újra lecsúsznak kezemrõl, könnyeim megállíthatatlanul folynak, s a békesség egy pillanatra sem lel otthonra a szívemben. A szerelmem úgy döntött, hogy elmegy, s a hírre most mindenki összegyûlt. Az életem elhagyni készül. Ó, hogy is engedhetném el?

Akr¡ra kihasználta a zûrzavart, melyet a gop¦k eddig ismeretlen tébolya okozott. Parancsot adott a kocsihajtónak az indulásra, s a lovak elindultak…

Ahogy Akr¡ra szekere elindult, a gop¦knak úgy tûnt, egy rémálom válik valóra. A kerekek csattogása a lelket tépte ki minden gop¦ból – és ahogy a transzcendens kutatói jól tudják, lélek nélkül senki sem élhet.

A gop¦k az elviselhetetlen fájdalomtól, hogy meg kell válniuk tõle, kiszáradt torokkal kiáltozták: – Ó, jaj! Ó, jaj! – Jajveszékelésük messzire szállt a szélrózsa minden irányába, ahogy botladozva próbálták utolérni a szekeret.

Néhány gop¦ elájult, voltak, akik belekapaszkodtak a szekérbe, mások a kerekek alá vetették magukat, a többiek pedig bénultan, földbe gyökerezett lábbal álltak. Akiknek volt erejük futni, a szekér mellõl kiabáltak Akr¡rának: – Kegyetlen! Kegyetlen! – Amerre csak ment a szekér, mindenütt gop¦k álltak az útjába, ahogyan a felhõk akadályozzák a napisten szekerét.

Voltak gop¦k, akik ágakat téptek a közeli fákról, és azzal ütötték-verték Akr¡ra szekerét, lovait és szekérhajtóját. A lovak megugrottak, a gop¦k pedig lerántották a szekérhajtót a bakról.

126

K¥¢£a Mathur§ba megy

K¥¢£a távozásával a gop¦k mindenüket elvesztették. Messzire dobva félénkségüket, most Akr¡rát is lerántották a szekérrõl, és karkötõikkel alaposan helyben hagyták. K¥¢£a és Balar§ma döbbenten figyelték az eseményeket. Amikor azonban K¥¢£a ráébredt, milyen határtalan erõ rejlik a gop¦kban, közbelépett, hogy megvédje Akr¡rát.

Kedvesen megszólította a gop¦kat, s ez elég volt ahhoz, hogy Akr¡ra és a szekérhajtó visszakapaszkodhassanak a helyükre. – Sakh¦k! Ne sírjatok! Ne bántsátok Akr¡rát! Napnyugtára hazaérek. Haza fogok jönni.

R§dhik§, kinek szépsége még mindig elhomályosította a napot, bánatba burkolózva megindult K¥¢£a felé. Amikor Akr¡ra felemelte a gyeplõt, R§dh§ szíve megremegett.

Miközben megállíthatatlanul zokogott, szeretete könnyeitõl vakon megpróbált felkapaszkodni a szekérre. A gop¦k kétségbeestek. – R§dh§ is elmegy K¥¢£ával?! – Soha! Megragadták a karját, és könyörögni kezdtek, hogy ne menjen el.

R§dhik§ nem tudta levenni a szemét K¥¢£áról. Vajon viszontlátja-e még valaha is õt – ¼y§mát, sötét bõrû szerelmét, Govindát, az egyetlent, aki örömet okoz érzékeinek, Gop§lát, a tehenek szerelmesét? Látja-e még valaha hullámos fürtjeit, mosolygó szemét, rubin ajkát, tökéletes alakját? Hallja-e még valaha az éjszaka közepén fuvolája ellenállhatatlan hívását? Táncol-e még vele a r§sa-tánc közepén?

Amikor K¥¢£a egy pillanatra megtorpant, R§dh§ kihasználta a pillanatot. – Én ¼y§mám! – kiáltotta, s pillantásával rabul ejtette. K¥¢£a mozdulatlanná dermedt. Szerelemtõl bénultan csak állt,

akár egy szobor. Teljesen megfeledkezett küldetésérõl, amiért alászállt. Nem akart elmenni Vrajából. Nem érdekelte Ka°sa. Ki tudná R§dh§t elhagyni?

R§dh§ újra felkiáltott: – Én ¼y§mám!

Ekkor a szekér újra nekiindult. De akadt-e teremtett lény, aki csak úgy hagyta volna, hogy K¥¢£a elmenjen? Könnyáztatta arccal tehenek, bikák, borjak és õzek vették körül a szekeret. A madarak hatalmas csiviteléssel köröztek a fejük fölött. A levelek, a virágok, az indák elhervadtak, s esõként hullottak a földre. Vraja hegyeirõl fák és sziklák zuhantak alá. A lótuszok elfonnyadtak a napon, a folyók pedig, mostanra parányi erecskék csupán, felfelé kezdtek folyni.

127

Messzire dobva félénkségüket, most Akr¡rát is lerántották a szekérrõl, és karkötõikkel alaposan helyben hagyták.

K¥¢£a Mathur§ba megy

K¥¢£a sírt, sírt és egyre csak sírt… Egész testét rázta a zokogás, s úgy jajgatott, mint egy kisgyerek. „Vajon megint leugrik a szekérrõl? Az is lehet, hogy elájul és leesik…” – gondolta Akr¡ra, s hogy ne történhessen meg egyik sem, hátulról megfogta K¥¢£át.

A vraja-v§s¦k szeretetbõl fakadó bánatát K¥¢£a nem tudta tovább elviselni: elájult. Amikor feje elõrebukott, a turbánjáról egy pávatoll hullott a földre, meg-meglibbenve a szekér mögött. Akr¡ra biztatást várva Balar§mára nézett, majd a lovak közé csapott, s a szekér sebesen tovagördült.

A gop¦k lélekszakadva futottak K¥¢£a után, hogy a lovak lábai elé vessék magukat, de a szekérhajtó ügyesen kikerülte õket. A gop¦k felálltak, és sírva nézték, ahogy Akr¡ra elrabolja K¥¢£ájukat, akár a sas a kur§ri-madarak zsákmányát.

A gop¦k egyre csak nézték a takaros, feldíszített szekeret, míg csak el nem tûnt a szemük elõl. Amikor már nem látták, szélben

lobogó zászlójára szegezték pillantásukat. Aztán már csak a porfelhõt nézték, amit a lovak és a kerekek vertek föl. Már rég elült a por, de a gop¦k még mindig a messzeségbe bámultak.

De már nem volt semmi, amit láthattak volna.

Elment…

„Hát ilyen V¥nd§vana K¥¢£a nélkül…” – gondolta az egyik

gop¦.

Ekkor K¥¢£a összes társa, a tehenek, a gop¦k, a gopák, végtelen szeretetükben mind K¥¢£a után küldték elméjüket. Hogyan is lehetett volna másként?

Úgy álltak az úton, mint a szobrok, dermedten, élettelenül.

Most mi lesz? Ha lesz egyáltalán valami…

Ekkor K¥¢£a elrendezésébõl a vraja-v§s¦knak eszükbe jutott, mit mondott K¥¢£a: „Visszatérek!” Szavai reményt öntöttek beléjük, s ez életben tartotta õket. Egyedül a gop¦k veszítettek el minden reményt. A vraja-v§s¦k megfordultak, s elindultak Vraja felé. Semmijük nem maradt, csak Vraja – még ha az egy K¥¢£a nélküli Vraja volt is.

A gop¦k nem hitték el, hogy Govinda valaha is visszatér. Nappalaik és éjszakáik bánatban telnek majd, és egyedül Hari neveinek és kedvteléseinek éneklése tartja majd õket életben.

129

K¥¢£a-sa¯gati

Akr¡ra* hamarosan eléri a Brahm§-ku£¨át a Yamun§ partján. A K§lind¦ kristálytiszta vizével életet önt K¥¢£ába, Hari pedig, összetört szívvel, amiért elhagyta a gop¦kat, levelet küld majd kedveseinek: „Visszatérek.”

* Néhány vai¢£ava szaktekintély – köztük San§tana Gosv§m¦ – szerint Akr¡ra megsértette a gop¦kat, mert nem vigasztalta meg õket, amikor Mathur§ba vitte K¥¢£át. Azt mondják, Akr¡rának e sértése következtében kellett elhagynia Dv§rak§t és kellett elválnia K¥¢£ától a Syamantaka-ékszer kalandja idején. V§r§£as¦ban, kétes körülmények között kellett élnie (Bh§g. 10.39.32, magyarázat). A B¥had-bh§gavat§m¥tában (2.5.195) San§tana Gosv§m¦ szintén kommentálja az esetet. Az Úr nagybátyját, Svapalka fiát, Akr¡rát, akinek a szíve kemény a tudástól és nyoma sincs benne kedvességnek vagy együttérzésnek, öreg korában Ka°sa Vrajába küldte követként. Akr¡ra meditálhat ugyan az Úr K¥¢£a lótuszlábain és beszélhet is róluk, mivel azonban megsértette a gop¦kat, rajtuk nem meditálhat, és végtelen dicsõségükrõl sem beszélhet.

130

After K¥¢£a had killed Ka°sa in Mathur§, the Vrajav§s¦s prepared to return with him to V¥nd§vana. K¥¢£a embraced Nanda and said, “Dear father! Before returning to Vraja I desire to give our relatives and your well-wishing friends some happiness.” In the silence that followed, Nanda Mah§r§ja’s eyes brimmed with tears, his voice choked, and he stammered, “You want to stay here? How can I accept that you are someone else’s son? How can I agree to your living in another’s home?” K¥¢£a’s heart split into two pieces as he replied,

“Father! Do not lament. There are many enemies with whom I must contend. After doing so, I will surely give you happiness.”

Vasudeva, seeing K¥¢£a’s resolve crumbling and fearing that K¥¢£a would return to Vraja, spoke out, “Brother Nanda! Your sons can only be happy in Vraja, nowhere else. Who can doubt that? However, the time for them to accept the sacred thread has come. Let them become brahmac§r¦s and study. Afterwards, they will surely return to Vraja.”

Balar§ma nudged K¥¢£a, who gave a half-hearted smile to confirm Vasudeva’s words.

Nandar§ja understood. As he consented to K¥¢£a’s will, he lost control of his mind and burst into tears, wailing, “Save us! Save us! O my son, don’t leave us! Never leave us!”

Nanda’s plea struck the palace like a lightning bolt: “O my Gop§la! Go where you like. We will go with you… my promise… your mother… the people of Vraja. If I return without you, they will die… ”

K¥¢£a fell at the feet of his father and held them as if they were a lifeboat in a hurricane-sea. Hair loosened, earrings fallen, K¥¢£a bathed Nanda’s lotus feet with a steady stream of tears. Though sobbing uncontrollably, K¥¢£a somehow managed to say, “Let me stay a little while longer and give them happiness… I promise… I promise… ”

A dv§rak§i királynõk és a gop¦k kiterjedései

Next Article

Lehet-e valakibõl Yaªod§ anya?

1

K¥¢£a Mathur§ba megy

More articles from this publication:

Lehet-e valakibõl Yaªod§ anya?

Goloka felosztása

K¥¢£a társainak egyéb kiterjedései

K¥¢£a társainak számtalan alakja

K¥¢£a társainak ontológiai helyzete

Démonok Golokán

Bevezetés

K¥¢£a v¥nd§vanai visszatérése

K¥¢£a örök dh§máiban él

This article is from:

Sivarama Swami - Krsna-sangati - English - Sample