6 minute read
Bevezetés
¼r¦ K¥¢£a a transzcendentális boldogság kimeríthetetlen tárháza,
1
Advertisement
mégis lankadatlan lelkesedéssel veti bele magát a boldogság újabb és újabb felfedezõ kalandjaiba.
2
A számára oly becses boldogságot abból meríti, hogy transzcendentális kedvtelésekbe – l¦l§kba – bocsátkozik, s miközben e boldogság után kutat, mindenki mást is boldoggá tesz. K¥¢£a kedvteléseinek legfontosabb eleme az a szeretetteljes meghittség, mely tiszta bhaktáival való kapcsolatát jellemzi. Ezt a meghittséget K¥¢£a gyönyörenergiája, a hl§din¦-ªakti teszi lehetõvé. A hl§din¦-ªakti aztán K¥¢£a és bhaktái
elõtt is feltárja saját legbensõbb lényegét, a premát, a K¥¢£a által keresett boldogság ízét.
3
A K¥¢£a kedvteléseiben részt vevõ bhakták között a vraja-v§s¦k egyedülálló helyet foglalnak el. Mivel a legmeghittebb módon szeretik K¥¢£át, mindenki másnál nagyobb örömet szereznek neki. K¥¢£a nem nélkülözheti õket boldogságkeresésében, ezért egész élete körülöttük forog.
4
Annak ellenére azonban, hogy K¥¢£a minden pillanatban a vraja-v§s¦kra gondol, sem a vraja-v§s¦k iránta érzett szeretete, sem az õ irántuk érzett szeretete nem veszít frissességébõl soha. Az isteni szeretet olyan, akár egy vég nélkül nyíló virágoskert, mely-
25
Bevezetés
ben K¥¢£a a szorgos kertész, de õ a telhetetlen méh is, aki egyik bhakta-virágról a másikra röppenve kóstolgatja és sûríti nektárjukat.
5
Bhaktái szeretetét pedig úgy fokozza K¥¢£a, a feltalálók feltalálója, hogy a legcsodálatosabb serkentõszerrel: saját távollétével locsolja õket.
6
A K¥¢£ától való távollét – szanszkritul vipralambha – a K¥¢£a kedvteléseit tápláló két elengedhetetlen alkotórész egyike; a másik a vele való együttlét, a sambhoga. ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ a vipralambhát a következõképpen definiálja: „Éppen úgy, ahogy festék nélkül nem lehet befesteni egy kelmét, a szerelem boldogságának betetõzését sem lehet elérni, ha valaki elõtte nem tapasztalja meg a kedvesétõl való elszakadás érzéseit.”
7
A távollét nem csupán a szerelmi boldogságot táplálja, hanem azt az élményt is, amit a szerelmesek a találkozáskor átélnek. Minden egyes találkozás valamennyi mozzanatát az határozza meg és az táplálja, hogy a szerelmeseknek újra és újra el kell válniuk egymástól. ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ ezért azt írja: na vin§ vipralambhena sambhoga¤ pu¢±im aªnute. „A találkozásnak csak az tud igazán örülni, aki elõtte megtapasztalta a távollét fájdalmát.”8
K¥¢£a kedvteléseinek éppen ezért ugyanúgy része az, amikor távol van bhaktáitól, mint az, amikor találkozik velük. Ahogyan korábban utaltunk rá, azok az alkalmak, amikor a bhaktáknak el
kell válniuk K¥¢£ától, nem önmagukban álló, elszigetelt események. A szerelem íze, a rasa fokozása érdekében az elválás örökké ismétlõdõ jelenség. Más szóval, a bhakták legszívesebben mindig K¥¢£ával lennének, de õ újra és újra megválik tõlük, hogy fokozza boldogságukat és szeretetüket.9 Ez is az õ kegye tehát.
A legmegdöbbentõbb az, hogy amikor K¥¢£a és bhaktái távol vannak egymástól, sokkal mélyebb, intenzívebb érzelmeket élnek át, mint amikor az együttlét örömét élvezik.10 Egymás távollétében, az eksztázis e felfokozott állapotában a szeretõ feleknek olyan csodálatos élményekben van részük, hogy azok még K¥¢£át is ámulatba ejtik. Sõt, K¥¢£át annyira vonzzák a vraja-v§s¦kat a távollétében jellemzõ hangulatok, hogy maga is kedvet kap hozzá, hogy megtapasztalja õket. S hogy belekóstolhasson bhakta-szerelmesei eksztázisába – különösen ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦éba, akinek eksztázisa még az övét is felülmúlja –, K¥¢£a saját kedvese szerepébe bújik, s megjelenik mint ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu.11
27
K¥¢£a-sa¯gati
Noha a vipralambha eksztázisa intenzívebb, mint a sambhogáé, tudnunk kell, hogy a távollét önmagában nem cél: egyedül arra szolgál, hogy fokozza a találkozás örömét. A távollét ízei azonban örökké áthatják K¥¢£a kedvteléseit, mert nélkülük nem lennének olyan csodálatosak e kedvtelések.
12
Ahogyan már említettük, örömteli kedvtelései során K¥¢£a a vraja-v§s¦kból meríti a legnagyobb boldogságot. Közülük pedig a gop¦k azok, akik a legnagyobb boldogsággal ajándékozzák meg K¥¢£át, legyen szó akár együttlétrõl, akár távollétrõl. K¥¢£a és a gop¦k e rendkívüli kapcsolata természetesen annak a páratlan boldogságnak köszönhetõ, amit egymás érzelmeinek viszonzása közben élnek át.
13
Hogy miért épp a gop¦k hangulata és szolgálata jelenti a szeretõ odaadás csúcspontját?
K¥¢£ának a gop¦kkal folytatott titkos szerelme, ellentétben barátaihoz, feleségeihez vagy szüleihez fûzõdõ viszonyával, társadalmi szempontból elfogadhatatlan. A távollét ezért természetes velejárója kapcsolatuknak. Amikor a gop¦k számtalan akadályt leküzdve végre találkoznak K¥¢£ával, együttlétük minden pillanatát az elválás érzései hatják át.14 Éppen az teszi oly végtelenül gazdaggá e kapcsolatokat, s éppen az varázsol örökké üdévé és újszerûvé minden egyes alkalmat, amikor a gop¦k és K¥¢£a találkoznak, hogy a távollét hangulata hatja át még az együttlét pillanatait is. Az újdonság e varázsa hiányzik K¥¢£a és feleségei kapcsolatából, akiknek csak a legelején kellett megküzdeniük azért, hogy aztán egész életükre elnyerjék a társaságát. ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ a távollét érzésének több fajtáját is tárgyalja, melyeket a megfelelõ típusú találkozások idéznek elõ. Míg a vipralambha és a sambhoga bizonyos típusai a K¥¢£a és a bhakták közötti kapcsolatok közül kifejezetten csak a szerelemre (m§dhurya-bh§va) jellemzõek, van a távollétnek egy olyan fajtája is, mely minden rasában közös: a prav§sa, azaz a fizikai távollét.15
A prav§sa-vipralambhának két fajtája van. Az egyik az, amikor K¥¢£a rövid idõre hagyja el a vraja-v§s¦kat, és nem megy messzire. Ilyen például az, amikor nap mint nap elmegy a Govardhanahegyre a teheneivel. A másik fajtája pedig az, amikor hosszabb idõre megy el – például amikor a távoli Dv§rak§ba költözik.
28
Bevezetés
Minél messzebbrõl és minél hosszabb idõ után tér vissza, annál
élvezetesebb a távollétet követõ találkozás. Azt a találkozást,
melyre hosszú távollét után kerül sor, sam¥ddhim§nnak („nagyon gazdagnak”) nevezik, mert a legváltozatosabb, legcsodálatosabb lelki érzelmek jellemzik.
16
Ötezer évvel ezelõtt, amikor K¥¢£a kedvteléseinek hódolt e föl-
dön, többször is megesett, hogy hosszú idõre elhagyta V¥nd§vanát: elõször Mathur§ba ment, aztán Dv§rak§ba. A hosszú távol-
lét alatt K¥¢£a és a vraja-v§s¦k többször is találkoztak. Volt, hogy K¥¢£a látogatott V¥nd§vanába, volt, hogy máshol találkoztak, s az is megesett, hogy a vraja-v§s¦k látogatták meg õt Dv§rak§ban. De bárhol és bármikor találkoztak is egy-egy hosszabb távollét után, mindig a sam¥ddhimat-sambhoga boldogságát tapasztalták.17
Említettük, hogy akár együtt vannak, akár egymástól távol, K¥¢£a és társai mindig transzcendentális eksztázist élnek át, hiszen örök természetük az, hogy boldogok. A Taittir¦ya-upani¢ad (2.7.1) kijelenti, hogy minden lélek újraélesztheti magában örök, boldog természetét, ha a K¥¢£a transzcendentális kedvteléseirõl szóló történeteken keresztül megismeri õt, a boldogság kimeríthetetlen tárházát.
Szívbõl remélem, hogy könyvem, a K¥¢£a-sa¯gati, mely K¥¢£a és a vraja-v§s¦k távollétben és találkozásban élvezett csodálatos, boldog kedvteléseirõl szól, gyarapítani fogja az olvasók ismereteit a Legfelsõbb Lényrõl, s ezáltal transzcendentális boldogságukat is fokozza majd.
Könyvem e bevezetõ tanulmányában azt szeretném elmagyarázni, hogy miként játszódnak le K¥¢£a örök kedvtelései ebben a világban, s hogy miként jelennek meg e földi kedvtelésekben K¥¢£a örök társai. A bevezetés egy vázlatos áttekintést is ad hajdani §c§ryáinknak a témával kapcsolatos nézeteirõl, végül pedig bemutatja, hogyan lehet az egyes nézetekben felfedezhetõ látszólagos különbségeket feloldani. E témák hátterében sokszor elég nehezen érthetõ, bonyolult filozófia rejlik, de ha valaki arra használja az értelmét, hogy megértse azt, elméje megerõsödik, s meghódolási készsége és K¥¢£ához való ragaszkodása is nõ. Ennek alátámasztására álljon itt az alábbi ismert vers és ¼r¦la Prabhup§da hozzá fûzött tanulságos magyarázatának egy részlete:
29
K¥¢£a-sa¯gati
siddh§nta baliy§ citte n§ kara alasa ih§ ha-ite k¥¢£e l§ge sud¥¨ha m§nasa
Az õszinte tanítványnak nem szabad elhanyagolnia e témák megvitatását, arra hivatkozva, hogy túl komplikáltak és félreérthetõek, mert az ilyen beszélgetések erõsítik az elmét, melyben így ragaszkodás ébred ¼r¦ K¥¢£ához.
MAGYARÁZAT: Bár sok tudós olvassa a Bhagavad-g¦t§t, tökéletlen tudásuk miatt félreértik K¥¢£át, és arra a követ-
keztetésre jutnak, hogy közönséges történelmi személyiség. Nekünk nem szabad ezt tennünk. Rendkívül figyelmesnek kell lennünk, hogy megértsük a K¥¢£áról szóló igazságot. Ha valaki lustasága miatt nem ismeri meg K¥¢£át teljes alapossággal, akkor tévesen fogja értelmezni az odaadás gyakorlatát, azokhoz hasonlóan, akik fejlett bhaktáknak adják ki magukat, s azokat a transzcendentális szimptómákat utánozzák, melyeket olykor a felszabadult lelkeken lehet megfigyelni. A különbözõ érvek, logikus gondolatok felsorakoztatása rendkívül alkalmas arra, hogy egy avatatlan embert meggyõzzön és bhaktává tegyen, ám azoknak, akik már hozzáfogtak az odaadó szolgálathoz, K¥¢£át mindig elõvigyázatosan, a kinyilatkoztatott szentírások, a hiteles bhakták és a lelki tanítómester szavain ke-
resztül kell megérteniük. Ha valaki nem hiteles forrásokból hall ¼r¦ K¥¢£áról, nem juthat elõre a K¥¢£a iránti odaadás útján. A kinyilatkoztatott szentírások kilenc módszert említenek, melyekkel eljuthat valaki az odaadó szolgálatig, s közülük az elsõ és legfontosabb a hiteles tekintélyek hallgatása. Az odaadás magva nem csírázik ki, ha nem öntözzük a hallás és éneklés folyamatával. Alázatosan be kell fogadnunk a magas szintû lelki forrásokból érkezõ transzcendentális kinyilatkoztatásokat, majd el kell ismételnünk ezeket a saját érdekünkben és hallgatóságunk javára egyaránt.” (Caitanya-carit§m¥ta, Ýdi-l¦l§ 2.117)
30
