7 minute read
Démonok Golokán
Bevezetés
élõlények számára láthatatlanul – a dv§rak§i, mathur§i és gokulai kedvtelések apraka±a dimenziójában marad.
Advertisement
Démonok Golokán
Most pedig K¥¢£a apraka±a-l¦l§jának egy rendkívül érdekes aspektusára szeretném felhívni a figyelmet, melyrõl ¼r¦la San§tana Gosv§m¦ ír a ¼r¦ B¥had-bh§gavat§m¥tában. Elmondja, hogy a praka±al¦l§ minden részlete, még a démonok megölése is, örökké jelen van K¥¢£a apraka±a-l¦l§jában is. Az apraka±a-l¦l§ban azonban, mondja, K¥¢£a társai elfelejtik ezeket a kedvteléseket, és ez a felejtés az a csodaszer, mely az újra és újra, vég nélkül ismétlõdõ l¦l§kat minden alkalommal olyanná varázsolja a dh§ma lakói szemében, mintha elõször történnének meg.
Ennek fényében jobban megérthetjük, mi rejlik az olyan kijelentések mögött, hogy a lelki világban nincsenek démonok, hogy K¥¢£a sohasem hagyja el társait, és hogy a lelki világbeli kedvtelések örökké zajlanak. ¼r¦la Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ çh§kura a Brahma-sa°hit§hoz (5.4) fûzött magyarázatában ¼r¦la San§tana Gosv§m¦t és ¼r¦la J¦va Gosv§m¦t idézi, akik kijelentik, hogy az apraka±a-dh§ma minden kedvtelése megjelenik a praka±a-dh§mában. A 37. vershez írt kommentárjában a çh§kura így folytatja: „Azok a kedvtelések, melyek az anyagi világban játszódnak, az Úr látható kedvtelései. Valamennyi létezik nem látható formában Golokán is, túl az anyagi felfogóképesség határain.” „Ez nagyjából rendben is van – gondolhatja a tájékozott olvasó –, hiszen eddig is tudtuk, hogy K¥¢£a földi kedvtelései közül sok örökké folyik Golokán is. Ilyen például a r§sa-tánc.”
A ¼r¦ B¥had-bh§gavat§m¥tában azonban ¼r¦la San§tana Gosv§m¦ érdekes meglepetést tartogat számunkra, amikor olyan apraka±al¦l§król mesél – például Ka°sa, K§liya, P¡tan§ és mások megbüntetésérõl –, melyekrõl sosem gondoltuk volna, hogy apraka±a-l¦l§k. És ami a K¥¢£a-sa¯gati olvasói számára a legfontosabb, ¼r¦la San§tana elmeséli, hogy Akr¡ra eljön V¥nd§vanába és elviszi K¥¢£át Mathur§ba, nem is egyszer, hanem újra meg újra, a végtelenségig.
47
K¥¢£a-sa¯gati
K¥¢£a tehát – magyarázza San§tana – apraka±a-l¦l§jában újra és újra elmegy V¥nd§vanából.
65
Hogyan lehetséges ez? Hogyan egyeztethetjük össze San§tana Gosv§m¦ kijelentését (mégpedig azt, hogy Golokán is vannak démonok) ¼r¦la Prabhup§dáéval? ¼r¦la Prabhup§da egy leckéjén azt mondta: „A lelki világban tehát nincs helye démonoknak. Ezért amikor K¥¢£a harcolni akar… eljön ide.”66 A Brahma-sa°hit§67 to-
vábbá elmondja, hogy a lelki eget tíz háromágú szigony védelmezi, nehogy valaki „K¥¢£a kegye nélkül” belépjen Golokára. Hogyan egyeztethetjük ezt össze azzal, amit San§tana mond?
Mielõtt rátérnénk ¼r¦la San§tana Gosv§m¦ válaszára, hadd hívjam fel a figyelmet ¼r¦la Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ çh§kura egyik kijelentésére, mely szerint a praka±a-l¦l§ csupán „variánsa” az apraka±a-l¦l§nak. 68 Ez azt jelenti, hogy a démonok megölésének kedvtelése az anyagi világban nem más, mint egy hasonló Goloka-beli kedvtelés változata.
Röviden tehát, az anyagi világgal ellentétben, ahol a vágyak és a gyûlölet hatása alá került, feltételekhez kötött lelkek ellene fordulnak K¥¢£ának,69 az apraka±a-dh§mából hiányzik az ellenségeskedés szelleme. A lelki világ Golokájában tehát nincs táptalaja, lehetõsége annak, hogy ott démonok létezzenek. K¥¢£a kegyes vágyából azonban a démonok egy-egy röpke idõre mégis megjelennek az apraka±a-dh§mában, hogy örömet szerezzenek K¥¢£ának, és mivel K¥¢£a kedvtelései örökkévalóak, ugyanezek a kedvtelések újra és újra, örökké megismétlõdnek.
Elemezzük most részletesebben, mit is jelent mindez. ¼r¦la San§tana Gosv§m¦ a ¼r¦ B¥had-bh§gavat§m¥tához fûzött magyarázatában, a Dig-darªin¦ben elismeri: az a tény, hogy K¥¢£a újra és újra végez a démonokkal Golokán, „összezavarhatja az embert”.
70
A félreértések eloszlatása végett San§tana Gosv§m¦ két kérdést tisztáz: 1. Hogy kerülnek démonok Golokára? 2. Hogyan lehetséges, hogy ott mindig ugyanazok a kedvtelések ismétlõdnek?
Az elsõ kérdésre adott válaszában San§tana elmondja, hogy K¥¢£a ellenségei – például Ka°sa – ugyanazért csatlakoznak K¥¢£a örök kedvteléseihez, mint a társai: hogy fokozzák élvezetét. A praka±a-dh§mával ellentétben, ahol Ka°sa és a többi démon
48
Bevezetés
földi halandók, akik pokollá teszik a bhakták életét, míg K¥¢£a végül meg nem öli õket, az apraka±a-dh§mában e démonokat Yogam§y§ varázsolja elõ, és csak olyankor, amikor szükség van rájuk K¥¢£a kedvteléseiben. Nem Golokán laknak, és nem az apraka±adh§ma lakói közül kerülnek ki: Yogam§y§ energiáinak termékei
csupán.
71
Az Ýnanda-v¥nd§vana-camp¡ érdekes példával szolgál azzal kapcsolatban, hogyan teremti meg Yogam§y§ a démonokat.72 E mûvében ¼r¦la Kavi Kar£ap¡ra elmesél egy epizódot, ami közvetlenül a r§sa-tánc elõtt történt. Amikor K¥¢£a otthagyta a gop¦kat, távolléte a végsõkig kétségbe ejtette õket, s e felfokozott hangulatban számos kedvtelését, köztük a démonok megölését is eljátszották. Nyilvánvaló, hogy a démoni szerep nem állt összhangban a gop¦k szerelmes hangulatával, így aztán Yogam§y§ olyan gop¦kat teremtett, akik bele tudták magukat élni a démonok hangulatába, s így el tudták játszani P¡tan§, ¼aka±§sura és T¥£§varta szerepét. Amikor K¥¢£a démonölõ kedvteléseinek színjátéka véget ért, a Yogam§y§ teremtette gop¦-„démonok” eltûntek.
Yogam§y§ hasonló mutatványokat hajt végre az apraka±adh§mában is. Démonokat teremt, hogy K¥¢£ának és bhaktáinak örömet szerezzen. K¥¢£a aztán megöli õket, amikor pedig újra harcolni vágyik, vagy amikor bhaktái újra látni akarják e kedvteléseit, Yogam§y§, felfoghatatlan hatalma révén, újrateremti õket.
A fentiekben azt igyekeztem elmagyarázni, hogyan lehetséges, hogy Golokán is vannak démonok. Most a következõ kérdésre térek rá. A kedvtelések – például a démonok megölése – vég nélkül ismétlõdnek, de K¥¢£a társai elfelejtik, hogy már korábban is átélték õket. Hogyan lehetséges ez?
Míg a praka±a-l¦l§ban K¥¢£a csak egyszer öli meg Ka°sát, az apraka±a-l¦l§ban ez a kedvtelés örök. Ez azt jelenti, hogy örökösen, szüntelenül visszatér. Noha „a goloka-v§s¦k továbbra is a tudatában vannak, hogy démonok már jártak ott korábban, s elõfordulhat, hogy bármelyik pillanatban újra visszatérnek”,73 Ka°sa csak akkor jelenik meg, amikor K¥¢£a kedvtelésében szükség van rá. Ka°sa tehát nem Goloka örök lakója, de ismételten megjelenik, amikor K¥¢£a kedvteléseihez erre szükség van.
És valahányszor felébred K¥¢£ában a vágy, hogy megölje
49
K¥¢£a-sa¯gati
Ka°sát, V¥nd§vanából Mathur§ba kell mennie. Ennek megfelelõen Akr¡ra is mindig eljön Nandagr§mába, és újra meg újra eljátssza szerepét a szívfájdító drámában: elviszi K¥¢£át és Balar§mát V¥nd§vanából. Ka°sa halála után pedig, amikor K¥¢£ához eljut a híre, milyen szomorúak a vraja-v§s¦k a távollétében, sietve visszatér V¥nd§vanába, hogy életet öntsön beléjük. Ahogy távozása, úgy visszatérése is mindig lejátszódik, valahányszor megöli
Ka°sát.
A prema ereje és Yogam§y§ ténykedése az oka, hogy a golokav§s¦k minden alkalommal elfelejtik nemcsak K¥¢£a démonokkal vívott korábbi harcait, de az összes többi örökké visszatérõ golokai kedvtelést is. Így amikor a kedvtelések megismétlõdnek, a vraja-v§s¦kra ugyanolyan újdonságként hatnak, mintha sohasem élték volna át õket, s mintha soha nem is hallottak volna róluk.
Még ennél is csodálatosabb azonban, hogy Yogam§y§ befolyása alatt még K¥¢£a sem tudja mindig, hogy mit tett éppen, és mit fog legközelebb tenni.
74
Mielõtt rátérnék arra, hogyan kerülnek K¥¢£a társai a praka±al¦l§ba, az apraka±a-l¦l§ egy további jellegzetességét szeretném megvizsgálni.
Az elõzõ bekezdésekben ¼r¦la San§tana Gosv§m¦ magyarázatára hivatkoztam azzal kapcsolatban, hogy amikor K¥¢£a felkerekedik, hogy megölje Ka°sát, elhagyja apraka±a V¥nd§vanát. Számos olyan kijelentéssel találkozhatunk azonban, melyek ellentmondanak San§tana véleményének.
75
Az egyik ezek közül így hangzik: „K¥¢£a, Nanda Mah§r§ja fia sohasem hagyja el V¥nd§vanát.”
76 E
kijelentések mind azt hangsúlyozzák, hogy K¥¢£a sohasem hagyja el apraka±a-dh§máját. Hogyan oldható fel ez a látszólagos ellentmondás?
Az elsõ lépés az, hogy mindkét állítást igaznak fogadjuk el. K¥¢£a sohasem hagyja el apraka±a Vraját, ugyanakkor újra és újra elmegy, hogy megölje Ka°sát.
A második lépés az, hogy közelebbrõl is megvizsgáljuk, mit jelent az, hogy K¥¢£a „örökké jelen van” az apraka±a Vrajában, és mit jelent az, hogy „elhagyja” Vraját.
Ahogyan korábban említettük, a K¥¢£a „elmenetelével” kapcsolatos tapasztalataink azon alapszanak, hogy mi történik a lát-
50
Bevezetés
ható l¦l§ban. Amikor K¥¢£a elhagyja a praka±a Vraját, belép az apraka±a Vrajába, V§sudeva-K¥¢£a pedig, aki Dv§rak§ban lakik, idõnként hazalátogat V¥nd§vanába. E látogatások alkalmával ¼y§masundara elõlép apraka±a-dh§májából, V§sudeva pedig a testébe olvad. Így aztán látszólag ¼y§masundara az, aki visszatér. Amikor pedig a látható l¦l§ véget ér az anyagi világban, K¥¢£a elhagyja a praka±a Vraját, és belép apraka±a-dh§májába.
Amikor K¥¢£a a praka±a-l¦l§ban elhagyja V¥nd§vanát, az annyit jelent, hogy a praka±a-l¦l§ síkján megszûnik vraja-v§s¦ lenni. Ebben az értelemben valóban elhagyja V¥nd§vanát.
Az apraka±a Vrajában azonban egészen más a helyzet. Apraka±al¦l§jában K¥¢£a örökké V¥nd§vanában él, hogy boldoggá tegye társait. Csak ritkán megy el, amikor szólítja a kötelesség, de gyorsan vissza is tér, és folytatja tehénpásztor-kedvteléseit. Az apraka±al¦l§ban tehát K¥¢£a örökké V¥nd§vana lakója, vraja-v§s¦, aki néha ellátogat más vidékekre is.
Ha ennek fényében hasonlítjuk össze K¥¢£a praka±a-l¦l§-beli és apraka±a-l¦l§-beli „távozását” Vrajából, láthatjuk, hogy az apraka±ában K¥¢£a sohasem hagyja el igazán V¥nd§vanát, csupán látogatóba megy el, de gyorsan vissza is jön.
Más szóval, mivel az apraka±a Vraja örök, még ha K¥¢£a el is megy egy rövid idõre Mathur§ba, nemsokára vissza is jön. Ebben az értelemben örökké V¥nd§vanában van, sohasem hagyja el azt. Ugyanez érvényes arra is, amikor K¥¢£a idõnként elmegy az apraka±a Mathur§ból vagy Dv§rak§ból. Valójában végig ezeknek az apraka±a-dh§máknak a lakója marad, ámbár néha el kell mennie, hogy egy-egy fontos kötelességének eleget tegyen.
Az apraka±a-dh§ma és az apraka±a-l¦l§ világához a praka±a világ kettõsségei is hozzátartoznak. Az apraka±a-l¦l§ban lévõ lelkek számára azonban a praka±a-l¦l§hoz is szervesen hozzátartozó ellentétes érzelmek – például a félelem, hogy K¥¢£át bánthatják a démonok, illetve a boldog megkönnyebbülés, amikor végez velük; a távollétében tapasztalt fájdalom, illetve az újratalálkozás boldogsága stb. – egy letisztult, transzcendentális formában léteznek. Teljes mértékben K¥¢£a belsõ energiáinak hatása alatt állnak, és mentesek az anyagi világra jellemzõ vágyak mámorától.
Ez a dinamikus változatosság fokozza K¥¢£a és társai egymás
51
