2 minute read
K¥¢£a örök dh§máiban él
Bevezetés
K¥¢£a örök dh§máiban él
Advertisement
¼r¦la J¦va Gosv§m¦ szerint a ¼r¦mad-Bh§gavatam elsõ versében a yatra tri-sargo’m¥¢§ szavak az Úr K¥¢£át „az örök, fenséges, transzcendentális birodalmak: Gokula, Mathur§ és Dv§rak§ forrása-
ként” jellemzik.18 Ezek a transzcendentális tartományok, melyeket dh§máknak nevezünk, földi megfelelõi annak a három területnek,
19
mely ugyanezen a néven a legfelsõ lelki bolygón, Goloka V¥nd§vanában található.
20
A lelki világban K¥¢£a egyszerre látható mind a három dh§mában, amint örök társaival szeretõ kedvteléseibe merül.21 Az anyagi világban azonban, noha a Goloka V¥nd§vanában játszódó kedvteléseivel szinte azonos kedvteléseket mutat be, K¥¢£a egyszerre csak egy dh§mában válik láthatóvá.
Így aztán, a V¥nd§vanában töltött elsõ tizenegy év után K¥¢£ának „el kell mennie”: Mathur§ba szólítja a kötelesség, hadat kell üzennie ellenségeinek. Amikor pedig úgy ítéli meg, hogy Mathur§ többé nem biztonságos rokonai, a V¥¢£ik számára, valamennyiüket Dv§rak§ba költözteti, s földi megjelenésének hátralévõ éveiben Dv§rak§ lesz az otthona. Dv§rak§ból néha ellátogat Hastin§purába, Indraprasthába vagy Mithil§ba, hogy bhaktáival találkozzon, s innen indul el a kuruk¢etrai szent háborúba is. Mivel azért szállt alá Goloka V¥nd§vanából, hogy elpusztítsa a démonokat, örömet szerezzen bhaktáinak és újra bevezesse a vallás elveit,22 földi jelenlétének százhuszonöt éve alatt K¥¢£a sokszor elment, és sokszor visszatért.
E földi dh§mák lakói számára – akiknek K¥¢£a drágább a saját életüknél is – Hari távozása, bármilyen céllal, bárhová történjen is, egy dolgot jelent: azt, hogy elhagyja õket. Távozása rendkívüli lelki megrázkódtatást okoz valamennyiüknek – a távollét eksztázisának mélységeibe veti õket.
Az elmondottak alapján felmerülhet egy lényeges kérdés: ha e dh§mák lakói ennyire szeretik K¥¢£át, miért nem mennek vele?
A válasz röviden az, hogy minden dh§mának megvan a saját bhakta-közössége. A bhakták mozgását ugyan senki és semmi nem korlátozza – és van is rá példa, hogy az egyik dh§ma lakói ellátogatnak egy másikba –, általában egy adott közösség tagjai mégis
31
K¥¢£a-sa¯gati
abban a dh§mában maradnak, amelyikkel – az adott dh§ma lakóiként – bensõséges kapcsolatban állnak. K¥¢£a bhaktái ragaszkodnak ehhez az elvhez, függetlenül attól, hogy K¥¢£a rövidebb vagy hosszabb idõre hagyja-e el õket.
Számos oka van annak, hogy a bhakták saját dh§májukban maradnak. Az egyik az, hogy mindegyik dh§mának megvan a maga különleges hangulata, ami összhangban áll az ott élõk hangulatával, s táplálja is azt. Egy másik ok, amiért K¥¢£a társai akkor is otthonukban maradnak, ha õ elmegy, hogy minden dh§ma lakói mélységesen ragaszkodnak saját dh§májukhoz, olyannyira, hogy viselkedésükbõl néha azt hihetnénk, jobban ragaszkodnak a dh§mához, mint magához K¥¢£ához. V¥nd§vana lakóinak következõ kijelentése jól illusztrálja ezt: „…sokkal jobban vágytunk arra, hogy V¥nd§vanában maradjunk, mint amennyire utána sóvárogtunk…”
23
Ám K¥¢£a lakhelye csupán látszólag fontosabb számukra, mint K¥¢£a társasága. Az adott dh§ma sajátos hangulatát ugyanis szeretetük kölcsönös, együttes megnyilvánulásai hozzák létre. Más szóval a vonzerõ, mely minden dh§ma lakóit hatalmába keríti, egyedül K¥¢£a jelenlétének köszönhetõ.
Hogy egy példát említsünk: K¥¢£a személyisége V¥nd§vanán kívül egészen más, mint V¥nd§vanában. A vraja-v§s¦k K¥¢£ának egyedül ahhoz a személyiségéhez vonzódnak, ami V¥nd§vanában jellemzi õt. Éppen ezért ahelyett, hogy követnék Dv§rak§ királyát a birodalmába, inkább V¥nd§vanában maradnak, és szünet nélkül Vraja tehénpásztor hercegére, ¼y§masundarára gondolnak. Ugyanez mondható el a dv§rak§-v§s¦król is, akik épp így élik meg azt, amikor K¥¢£a elmegy Dv§rak§ból.
A vraja-v§s¦k azért mondják tehát, hogy szívesebben maradnak Vrajában, mint hogy bárhová kövessék K¥¢£át, mert saját hangulatuk „K¥¢£ájához” ragaszkodnak. ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ híres éneke szintén jól szemlélteti ezt a minden mástól való transzcendentális elzárkózást: „Drága barátnõm! Kuruk¢etra mezején most újra találkoztam régi kedves barátommal, K¥¢£ával. Ugyanaz a R§dh§r§£¦ vagyok, s végre újra együtt vagyunk. Nagyon kellemes itt, én mégis a Yamun§ partjára vágyom, az erdõ árnyas fái közé. Édes fuvoláját szeretném hallani, amint V¥nd§vana erdejében az ötödik hangot játssza.”
24
32
