5 minute read
K¥¢£a v¥nd§vanai visszatérése
Bevezetés
Ez a transzcendentális elzárkózás az oka tehát, hogy V¥nd§vana, Mathur§ és Dv§rak§ lakói nem követték K¥¢£át, amikor
Advertisement
egyik helyrõl a másikra ment.
A K¥¢£át és bhaktáit egymástól elválasztó távolság azonban felébresztette bennük a távollét érzéseit, s ettõl mindegyikük szíve sajgott. Egymás utáni vágyódásuk mértéke azzal állt egyenes arányban, amilyen mélységû és minõségû szeretet jellemezte kapcsolatukat, amikor együtt voltak. Mivel a legtisztább kapcsolat K¥¢£a és a vraja-v§s¦k között állt fenn,25 K¥¢£ának õk hiányoztak a legjobban – jobban, mint bármely másik bhaktája.
A hatalmasabb erõ mindig uralma alá hajtja a gyengébbet. A vraja-v§s¦k erõsebb szeretete is a hatalmába kerítette K¥¢£a tudatát, még akkor is, amikor K¥¢£a a dv§rak§-v§s¦k szeretetében fürdött. Mivel szünet nélkül rájuk gondolt, olyan hevesen vágyott rá, hogy velük lehessen, hogy sóvárgását semmi és senki nem tudta csillapítani, egyedül az, ha visszatért V¥nd§vanába, vagy máshol találkozott a vraja-v§s¦kkal.
K¥¢£a v¥nd§vanai visszatérése
A könyv címe ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ Laghu-bh§gavat§m¥ta címû mûvébõl, az 5. fejezet 467. versébõl származik, mely K¥¢£a V¥nd§vanába való hazatérésérõl számol be:
vraje praka±a-l¦l§y§° tr¦n m§s§n viraho ’mun§
tatr§py aj§ni visph¡rti¤ pr§durbh§vopam§ hare¤ tri-m§sya¤ paratas te¢§° s§k¢§t k¥¢£ena sa¯gati¤
„Az Úr praka±a kedvtelései idején Vraja népe egyszer három hónapig nem lehetett K¥¢£ával. Azután az Úr K¥¢£a visszajött hozzájuk, és három hónapig velük maradt.”
26
A k¥¢£ena sa¯gati¤ kifejezés tehát a vraja-v§s¦k K¥¢£ával való találkozására utal. ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ elmagyarázza, hogy a
33
K¥¢£a-sa¯gati
sa¯gati¤ szó itt két dolgot jelenthet: „megjelenést” és „visszatérést”, majd mindkét értelmezést a ª§strából vett idézetekkel támasztja alá.27 Kifejti, hogy a sa¯gati¤ szó mindkét esetben azt jelenti, hogy miután K¥¢£a V¥nd§vanából Mathur§ba ment, még találkozott a vraja-v§s¦kkal Vrajában.
A ¼r¦mad-Bh§gavatam három helyen írja, hogy K¥¢£a megígérte, visszatér V¥nd§vanába.28 Egyetlen vers kivételével azonban (1.11.9), mely utalásszerûen megemlíti, hogy Mathur§ vidékére látogatott, a Bh§gavatam sehol nem számol be arról, hogy K¥¢£a megtartotta volna ígéretét. A Laghu-bh§gavat§m¥ta azonban határozottan kijeleneti, hogy K¥¢£a igenis visszatért V¥nd§vanába. Ha ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ ezt nem írta volna le, úgy tûnhetne, hogy K¥¢£a nem tartotta be a szavát.
Minden kinyilatkoztatott szentírás közül a ¼r¦mad-Bh§gavatam szava esik a legnagyobb súllyal latba. Éppen ezért ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ hosszas magyarázatban bizonyítja, hogy az említett Bh§gavatam-vers egyértelmûen azt igazolja, hogy K¥¢£a újra és újra visszatért V¥nd§vanába, illetve újra és újra megjelent ott. ¼r¦la Prabhup§da a következõképpen fordítja ezt a verset:
yarhy ambuj§k¢§pasas§ra bho bhav§n kur¡n madh¡n v§tha suh¥d-did¥k¢ay§ tatr§bda-ko±i-pratima¤ k¢a£o bhaved ravi° vin§k¢£or iva nas tv§cyuta
„Ó, lótuszszemû Urunk! Valahányszor Mathur§ba, V¥nd§vanába vagy Hastin§purába látogatsz, hogy viszontlásd barátaid és rokonaid, számunkra egyetlen pillanat is évmillióknak tûnik. Ó, tévedhetetlen, szemünk ilyenkor haszontalanná válik, mintha a naptól fosztottak volna meg bennünket.”
Ezek a sorok a dv§rak§-v§s¦k szájából hangzottak el, amikor K¥¢£a a kuruk¢etrai háború után visszatért Dv§rak§ba. A jelen lévõ dv§rak§-v§s¦k között ott volt a virágkötõ Sud§m§, a borbély és még sokan mások, akik korábban személyesen szolgálták
K¥¢£át.29 A yarhi („valahányszor”) szó arra utal, hogy K¥¢£a többször is ellátogatott a Kuruk és a Madhuk földjére.
Nem vitás, hogy a Kurukhoz elment – tudjuk, hogy több ízben
34
„Ó, lótuszszemû Urunk! Valahányszor Mathur§ba, V¥nd§vanába vagy Hastin§purába látogatsz, hogy viszontlásd barátaid és rokonaid, számunkra egyetlen pillanat is évmillióknak tûnik.”
K¥¢£a-sa¯gati
is járt a P§£¨aváknál. De hogyan értelmezzük a madh¡n szót, ami a Madhu-nemzetség földjére utal? R¡pa Gosv§m¦ ezt a következõképpen magyarázza: „Ó, lótuszszemû Úr (bho ambuj§k¢a)! Elmentél (bhav§n apasas§ra) Mathur§ba (madh¡n), mert annyira vágytál rá, hogy viszontlásd Nanda Mah§r§ját és ottani barátaidat és rokonaidat (suh¥ddid¥k¢ay§).”30
A madh¡n szó értelmezésével kapcsolatban felmerülhetnek kételyek, mivel az jelentheti Mathur§t és V¥nd§vanát is. R¡pa ezért a következõképpen érvel: „A madh¡n szó a Mathur§ körzetében fekvõ Vraja nevû falut jelenti. Mivel nem Mathur§ városáról van szó, a versben szereplõ »barátok« szó az Úr vrajai barátaira vonatkozik.”
Miért nem Mathur§ városát jelenti a madh¡n szó? Mert amikor Jar§sandha megtámadta Mathur§ városát, K¥¢£a a Madhuk közül minden közeli barátját Dv§rak§ba vitte. Abban az idõben, amikor a dv§rak§-v§s¦k ezt mondták, K¥¢£ának nem voltak más barátai,
akik miatt Mathur§ vidékére látogatott volna, csak a vraja-v§s¦k. ¼r¦la ¼r¦dhara Sv§m¦ e vershez fûzött magyarázatában szintén azt mondja, hogy a „madh¡n” szó „a Mathur§ közelében lévõ V¥nd§vana lakóira” utal.
R¡pa Gosv§m¦ aztán egy újabb bizonyítékkal, egy a Padmapur§£ából vett idézettel (Uttara-kha£¨a 279.24–26) érvel amellett, hogy K¥¢£a visszatért V¥nd§vanába. Ezek a versek elbeszélik, miként gyõzte le ¼r¦ K¥¢£a Dantavakrát Mathur§ városának kapuja elõtt, majd azt is elmondják, hogy K¥¢£a ezután Vrajába ment, ahol a vraja-v§s¦k legnagyobb boldogságára két hónapig velük maradt, mielõtt visszatért volna Dv§rak§ba.
A ¼r¦mad-Bh§gavatamhoz fûzött magyarázataikban ¼r¦la San§tana Gosv§m¦31 és ¼r¦la Viªvan§tha Cakravat¦ çh§kura32 szintén megerõsítik, hogy K¥¢£a visszatért V¥nd§vanába. ¼r¦la J¦va Gosv§m¦ ennél is tovább megy, amikor fõmûve, a Gop§la-camp¡ befejezõ részét teljes mértékben a Padma-pur§£a történelmi bizonyítékaira alapozza. Kilenc hosszú fejezeten keresztül számol be K¥¢£a vrajai kedvteléseinek részleteirõl, melyek a Dantavakra halálát követõ két hónapban zajlottak le.
Tiszteletreméltó §c§ryáink érvei alapján tehát minden kétséget
36
Bevezetés
kizáróan megállapítható, hogy K¥¢£a valóban visszatért a vrajav§s¦khoz.
Felmerül azonban a kérdés, miért nem említi a Bh§gavatam, hogy K¥¢£a visszatért Vrajába. ¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura a ¼r¦mad-Bh§gavatam 10.78.16. verséhez fûzött magyarázatában a következõ választ adja: „Amikor K¥¢£a visszatért V¥nd§vanába, nagyon boldoggá tette rokonait és gyermekkori barátait. Aztán, mielõtt újra Dv§rak§ba indult, rejtélyes módon megsokszorozta magát, és a vraja-v§s¦k teljes kiterjedéseit a lelki világba
vitte.33 […] ¼ukadeva úgy gondolta, Par¦k¢it Mah§r§jában esetleg felmerülhet, hogyan lehetséges, hogy K¥¢£a, aki a tehénpásztorokat saját testükben vitte Vaiku£±hára, Dv§rak§ lakóit oly szerencsétlen végzetre ítélete a mausala-l¦l§ban. Így aztán ¼ukadeva nem beszélt errõl Par¦k¢itnek – annak ellenére, hogy a ¼r¦ Padmapur§£a befejezõ része, az Uttara-kha£¨a részletesen elmeséli ezt a kedvtelést –, nehogy Par¦k¢it Mah§r§ja, akinek a Yaduk a rokonai voltak, esetleg igazságtalansággal vádolja K¥¢£át.”
Azoknak a bhaktáknak azonban, akik ismerik K¥¢£a egyéniségét, nincs szükségük ¼r¦ R¡pa meggyõzõ bizonyítékára, a többi §c§rya érveire vagy ¼r¦ Viªvan§tha okfejtésére. Akik ismerik õt, azok számára K¥¢£a feddhetetlen jelleme elegendõ bizonyíték arra, hogy betartotta a szavát. E bhakták tudják, hogy a csodálatos K¥¢£a igazmondó, hálás, kedves és együttérzõ, hogy becsületéhez nem férhet kétség, hogy megvédelmezi a meghódolt lelkeket, hogy mindig jót akar bhaktáinak – s hogy a szeretet irányítása alatt áll.34 Tudják, hogy ilyen páratlan tulajdonságok mellett lehetetlen, hogy Hari becsapja szeretett bhaktáit.
R¡pa és J¦va Gosv§m¦ egyaránt Uddhava szavait idézik, aki megnyugtatta Nanda Mah§r§ját és Yaªod§ anyát, hogy fiuk igazat beszélt: „K¥¢£a megígérte, hogy miután eleget tesz mathur§i kötelességeinek, visszajön V¥nd§vanába. Biztosan betartja a sza-
vát.”
35
¼r¦ J¦va a következõ magyarázatot fûzi a vershez: „K¥¢£a… biztosan visszatért Vrajába, másképp Uddhava szavai hazugnak bizonyultak volna…” S miután K¥¢£a a G¦t§ban kijelenti, hogy bhaktája nem vész el soha,36 elõbb hazudna õ maga, mint hogy a hazugság árnyékát hagyná bhaktájára vetülni.
37
