7 minute read
További gondolatok a praka±a és az apraka±a témájában
K¥¢£a-sa¯gati
Mathur§ban és Dv§rak§ban folytatja kedvteléseit.47 Miközben V§sudeva kedvtelései kibontakoznak a praka±a Dv§rak§ban, ¼y§masundara V¥nd§vanában marad apraka±a alakjában, és apraka±al¦l§jának élvezetébe merül.
Advertisement
V§sudeva-K¥¢£a aztán a vraja-v§s¦k szeretetének hívó szavára visszatér V¥nd§vanába. Vraja határában ¼y§masundara mintegy elõlép apraka±a-l¦l§jából, V§sudeva pedig a testébe olvad. K¥¢£a ekkor eredeti alakjában V¥nd§vanába megy, hogy újra láthatóvá váljék praka±a-l¦l§jában. 48
Az elmondottakat a következõképpen összegezhetjük: praka±al¦l§jában K¥¢£a csak látszólag hagyja el V¥nd§vanát. Valójában az történik, hogy V¥nd§vanán kívüli kedvteléseit V§sudeva-kiterjedése folytatja. Eredeti alakja, ¼y§masundara, akit a tiszta szeretet eredeti dh§májához és eredeti társaihoz láncol, s aki örökre apraka±adh§májában marad,49 nem megy el V¥nd§vanából, hanem belép
apraka±a-l¦l§jába.
Ugyanez az elv érvényes K¥¢£a minden dh§májára: ahol nem látható a praka±a-l¦l§ban, apraka±a-l¦l§jában örökké jelen van egy olyan alakban, mely teljességét tekintve megfelel az adott dh§ma természetének. A külsõ szemlélõ számára K¥¢£a jön és megy, ám apraka±a szempontból minden egyes dh§májában örökké jelen van.
További gondolatok a praka±a és az apraka±a témájában
A praka±a és az apraka±a témája, néhány más – ugyancsak a K¥¢£asa¯gatiban tárgyalt – filozófiai kérdéssel együtt, rendkívül összetett és szövevényes. Ahhoz, hogy megértsük, jól oda kell figyelnünk. Alázattal arra kérem az olvasót, legyen elnézõ velem e szokatlanul terjedelmes bevezetés további szakaszaiban is, mert ha az itt áttekintett filozófiai kérdéseket és következtetéseket
(siddh§nta) nem érti meg, könnyen megzavarhatják azok a látszólagos ellentmondások, melyek a könyvben leírt kedvtelésekben és magyarázatokban felbukkannak. Azért is elnézést kérek, ha a különbözõ témakörök tárgyalása során fölöslegesnek tûnõ ismétlésekbe bocsátkozom. A bevezetés megírását elõkészítõ kutatásaim
42
Bevezetés
során azt tapasztaltam, hogy §c§ryáink gyakran újra és újra elismétlik a rasával és a tattvával kapcsolatos bonyolult megállapításaikat. ¼r¦la Prabhup§da szintén azt mondta, hogy a fontosabb gondolatokat többször is el kell ismételni ahhoz, hogy jól megérthessük és megjegyezhessük õket.
Azon túl, hogy az olvasó világosan megérti majd a könyv cselekményét és mondanivalóját, egyéb áldásokban is részesül, ha figyelmesen tanulmányozza a bevezetésben elmondottakat. Az igazi áldás az lesz, hogy intenzívebben tudja majd megtapasztalni K¥¢£a kedvteléseinek ízét, ami egyre élvezetesebbé válik, ahogy az ember mind mélyebbre hatol a K¥¢£a l¦l§i mögött rejlõ elvek megértésében.
Ezzel kapcsolatban ¼r¦la Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ çh§kura azt írja: „A transzcendentális igazság (siddh§nta) ismerete nélkül senkinek a szíve nem lehet lelki harmóniában az Úr K¥¢£ával.”50
Most térjünk rá a többi témára, amit a K¥¢na-sa¯gati elolvasása elõtt tanulmányoznunk kell. Ahogyan korábban említettük, a praka±a-l¦l§ és a praka±a-dh§ma egyik jellemzõ vonása, mely megkülönbözteti õket apraka±a megfelelõiktõl, hogy látszólag az anyagi idõ hatása alatt állnak. A praka±a-l¦l§ban például K¥¢£a Nandához és Yaªodához fûzõdõ gyermeki viszonya látszólag születésével veszi kezdetét. Mindez azért van így, mert a kedvtelés az anyagi természet és az anyagi idõ színfalai között játszódik. Az apraka±al¦l§ban viszont, mivel K¥¢£a sohasem születik meg, a szülõi rasa örök: nem kezdõdik el, és nem ér véget. Ez a minden kényszerítõ erõtõl való mentesség az apraka±a világban kitágítja K¥¢£a kedvteléseinek határait. Ahogy R¡pa Gosv§m¦ mondja: „Amit K¥¢£a praka±a-l¦l§jában, egészen gyermekkorától kezdõdõen tesz, azt apraka±a-l¦l§jában sok ezerszer megteszi.”51
Vegyünk egy másik példát a praka±a-l¦l§ és az apraka±a-l¦l§ közötti, az idõ hatásában megmutatkozó különbség szemléltetésére. Praka±a-l¦l§jában K¥¢£a látszólag egyre nagyobb, érettebb korba lép, csecsemõkorától kezdve egészen zsenge ifjúságáig, ami örök, eredeti formájának, ¼y§masundarának az életkora. Természetesen földi kedvtelései során sem lép be soha az ifjúság utáni korba, ami szintén azt bizonyítja, hogy az idõ semmiféle körülmények között nincs rá hatással. Abból a szempontból, ahogyan „öreg-
43
K¥¢£a-sa¯gati
szik”, praka±a- és apraka±a-l¦l§ja között az a különbség, hogy míg a praka±a-l¦l§ban látszólag végigmegy egyszer a különbözõ életszakaszokon (a fiatalkorral bezárólag), addig apraka±a-l¦l§jában egy olyan fiatal, örökké ugyanolyan korú fiú, aki, valahányszor a kedvtelései úgy kívánják, újra és újra olyan korúnak mutatkozik, amilyennek akar.
52
Igaz, hogy K¥¢£a számára az apraka±a-l¦l§ nagyobb szabadságot biztosít kedvtelései kibontakoztatásához, a feltételekhez kötött
lelkek számára a praka±a-l¦l§ több szempontból is elõnyösebb. Legnyilvánvalóbb elõnye az, hogy lehetõvé teszi az anyagi természet befolyása alatt álló lelkek számára, hogy érzékeik segítségével szerezzenek tapasztalatot arról, ami egyébként érzékekkel felfoghatatlan: az Úr transzcendentális kedvteléseirõl.
A feltételekhez kötött lelkek történeteket hallhatnak K¥¢£a
kedvteléseirõl, tanulmányozhatják K¥¢£a tanításait a Bhagavadg¦t§ban, s meglátogathatják praka±a-l¦l§jának Indiában található emlékeit. A régmúlt eme kézzelfogható nyomai az egyszerû embertõl a komoly lelki gyakorlóig mindenkiben megerõsítik azt a hitet, hogy létezik egy apraka±a-dh§ma, s ez az apraka±a-dh§ma vár rájuk, ha sikerrel végigjárják lelki gyakorlataik útját.
Mi történik a praka±a-dh§mával a praka±a-l¦l§ végén?
A praka±a-dh§ma K¥¢£a indokolatlan kegyébõl, az acintya-ªakti felfoghatatlan energiája révén jelenik meg ezen a világon.53 Amikor a praka±a-l¦l§ véget ér, a praka±a-dh§ma láthatatlanná válik: beleolvad az apraka±a-dh§mába. Ezzel kapcsolatban ¼r¦la J¦va Gosv§m¦ elmagyarázza, hogy a praka±a-dh§ma azon részei, melyek részben anyagiak – Viªvakarm§ építményei vagy a félistenek ajándékai, például a Sudharm§ gyûlésterem Dv§rak§ban – „visszakerültek származási helyükre, a félistenek lakta felsõ anyagi bolygókra”.
54
K¥¢£a kegyébõl azonban bizonyos részei itt maradnak e világban, és láthatóak maradnak az emberi szem számára is: például K¥¢£a dv§rak§i palotája, Bh¡teªvara Mah§deva m¡rtija Mathur§ban, Nanda Mah§r§ja palotája Gokulában – csupa olyan emlék, melyeket mind a mai napig látni lehet. A praka±a-l¦l§ azóta zarándokhelyekké lett helyszínei alkotják a d¥¢±av§n-dh§mát55, vagyis a praka±a-dh§ma azon részeit, amelyeket K¥¢£a hátrahagyott, és amelyek ellenálltak az idõ pusztító hatalmának.
44
Bevezetés
A praka±a-dh§ma eltûnésével K¥¢£a nem válik „hajléktalanná”, csupán – ahogyan a ª§stra is megerõsíti – visszatér apraka±adh§májába, hogy örök, zavartalan kedvteléseinek hódoljon V¥nd§vanában, Mathur§ban és Dv§rak§ban. A ªruti-mantra kijelenti: „Hol él az Istenség Legfelsõbb Személyisége? Saját dicsõ lakhelyén, a lelki világban.”
56
Az a megállapítás, hogy K¥¢£a csak dh§máiban van jelen, felvet néhány kérdést. Elõször is, miért mondják, hogy K¥¢£a mindent átható, mindenütt jelenlévõ, ha csak dh§máiban tartózkodik? Másodszor pedig, ha K¥¢£a csak dh§máiban él, mit gondoljunk arról, amikor V¥nd§vana, Mathur§ és Dv§rak§ területét elhagyva más helyeket látogat meg? Milyen kategóriába tartoznak azok a helyek, amelyeken K¥¢£a keresztülhaladt, amikor egyik dh§májából a másikba ment, vagy azok, amelyeket meglátogatott?
Az elsõ kérdésre az a válasz, hogy amikor a ª§stra kijelenti: K¥¢£a mindent átható,57 az azt jelenti, hogy energiái révén van mindenhol jelen, nem pedig eredeti alakjában.
K¥¢£a maga is beszél mindent átható természetérõl a Bhagavadg¦t§ban (9.4–5): „Nem látható formámban ezt az egész univerzumot áthatom. Minden lény bennem van, de én nem vagyok bennük. És mégsem nyugszik bennem minden teremtett. Íme, misztikus hatalmam! Én vagyok az összes élõlény fenntartója, és jelen vagyok mindenhol, én magam mégsem vagyok része ennek a kozmikus teremtésnek, mert én vagyok a teremtés eredeti forrása.”
Egyértelmû tehát, hogy K¥¢£a energiái révén hat át mindent, és nem eredeti, személyes formájában terjed ki mindenhová.
A második kérdésre az a válasz, hogy azok a területek, amelyeken K¥¢£a keresztülhalad, amikor Dv§rak§ból V¥nd§vanába és V¥nd§vanából Dv§rak§ba megy, valamint azok a helyek, ahová ellátogat (például Mithil§ vagy Hastin§pura), nem az anyagi világhoz tartoznak, hanem V¥nd§vana, Mathur§ vagy Dv§rak§ kiterjedései.
58
Hogy miként válnak ezek a helyek lelkivé, arra kétféle magyarázat létezik:
1. K¥¢£a dh§mái, melyek nem különböznek tõle, s ezáltal éppúgy mindent áthatók, mint energiái, kiterjednek, hogy befogadják K¥¢£a kedvteléseit.
45
K¥¢£a-sa¯gati
¼r¦la J¦va Gosv§m¦ a ¼r¦ Brahma-sa°hit§hoz (5.5) írt kommentár-
jában a Hariva°ªát idézi a dh§mák mindent átható természetével kapcsolatban. Elmagyarázza, hogy K¥¢£a felfoghatatlan belsõ energiája teszi lehetõvé, hogy a dh§ma mindenhol jelen legyen.
Ahogyan a lótusszerû dh§ma szirmai kinyílnak és becsukódnak,59 hogy segítségére legyenek K¥¢£ának, amikor elmegy valahová, a dh§ma határtalan lehetõségei közé tartozik az is, amikor úgy szolgálja K¥¢£át, hogy – mindent átható lévén – kitágítja a határait, s magába öleli azokat a helyeket, ahol K¥¢£a éppen jár. 2. K¥¢£a minden helyet dh§mává változtat, ahol megfordul.
Yudhi¢±hira Mah§r§ja a következõt mondta Viduráról: t¦rthabh¡t§¤ svaya° vibho. „…[bármerre jársz] mindent zarándokhellyé változtatsz…”60 Ha K¥¢£a bhaktája rendelkezik ezzel a képességgel, könnyen beláthatjuk, hogy K¥¢£a is dh§mává változtatja azt a helyet, ahol jár. Advaita Ýc§rya azt mondta ¼r¦ Caitanya Mah§prabhunak: tumi y§h§¯, sei v¥nd§vana. „Bárhol vagy, az a hely V¥nd§vana.”
61
Korábban már elmondtuk, hogy K¥¢£a V§sudeva-kiterjedése beleolvad ¼y§masundara testébe, majd kiválik belõle, amikor V§sudeva visszatér V¥nd§vanába vagy elmegy onnan. Mit jelent akkor az, hogy K¥¢£a kiterjedései jelen vannak praka±a-l¦l§jában?
Praka±a-l¦l§jával K¥¢£ának három célja van: hogy elpusztítsa a démonokat, hogy megszilárdítsa a vallás elveit, s hogy boldoggá tegye bhaktáit.62 Az elsõ két feladatot az Úr Vi¢£u végzi el, aki jelen van K¥¢£a testében, a harmadiknak pedig maga K¥¢£a tesz eleget.
63
Praka±a-l¦l§jának kezdetén az Úr N§r§ya£a és K¥¢£a összes többi vi¢£u-tattva-kiterjedése is alászáll az Úr K¥¢£a testében. Praka±al¦l§jának idején K¥¢£a testén keresztül ezek az inkarnációk mind olyan tetteket hajtanak végre, melyek összhangban állnak az adott praka±a kedvtelésekkel. Amikor például a Sa±±¦kara erdõben ¼r¦d§m§ magára öltötte Garu¨a-kiterjedését, az Úr N§r§ya£a volt az, aki játékosan felfedte sokkarú alakját, és felült Garu¨a hátá-
ra.
64
K¥¢£a praka±a kedvtelései végén aztán az Úr N§r§ya£a és az Úr többi formája elhagyják a földet, és visszatérnek a Vaiku£±habolygókra. Ugyanakkor ¼r¦ K¥¢£a eredeti alakja – a közönséges
46
