5 minute read
Valóban elhagyja-e K¥¢£a V¥nd§vanát?
K¥¢£a-sa¯gati
Tehát mivel K¥¢£a megígérte a vraja-v§s¦knak, hogy visszatér V¥nd§vanába, nem szabad kételkednünk benne, hogy valóban vissza is tért. De, ahogy azt a K¥¢£a-sa¯gatiból megtudhatjuk, ezt nem azért tette, mert esetleg saját feddhetetlen hírneve miatt aggódott, de nem is azért, mert az igazmondás transzcendentális erénye ékesítette a jellemét. Egyedül legelbûvölõbb tulajdonsága hozta vissza: az, hogy õ prema-vaªya¤, azaz a szeretet irányítása alatt áll.
Advertisement
Valóban elhagyja-e K¥¢£a V¥nd§vanát?
Az elõzõ részben felsorolt érvek meggyõzõen bizonyítják, hogy miután eljött V¥nd§vanából, K¥¢£a vissza is tért oda. Ezek az érvek és a belõlük levont következtetések egyaránt helytállóak.
Az azonban, hogy K¥¢£a elhagyja V¥nd§vanát, felfoghatatlan kedvteléseinek csupán egyik dimenziójához tartozik, mégpedig ahhoz, ami több mint ötezer évvel ezelõtt volt látható a földön.
K¥¢£a kedvteléseinek van egy másik, láthatatlan dimenziója is, melynek létét a szentírások és az §c§ryák egyaránt alátámasztják. ¼r¦la J¦va Gosv§m¦ szerint K¥¢£a kedvteléseit csak akkor érthetjük meg maradéktalanul, ha ezt a másik dimenziót is ismerjük.
37 ¼r¦la Prabhup§da K¥¢£a kedvteléseinek e két dimenziójáról a következõképpen ír: „¼r¦ K¥¢£a anyagi világbeli kedvteléseit praka±a-l¦l§nak (látható kedvteléseknek), lelki világbeli l¦l§it pedig apraka±a-l¦l§nak (szemmel nem látható kedvteléseknek) nevezik. »Nem látható« alatt azt értjük, hogy nem a szemünk elõtt zajlanak.”
38
¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ szintén írt a praka±a és az apraka±a témájáról,39 ¼r¦la J¦va Gosv§m¦ pedig még bõvebben fejtette azt ki írásaiban, különösen a K¥¢£a-sandarbhában. A praka±a és apraka±a kifejezések K¥¢£a jelenlétével, dh§máival és kedvteléseivel kapcsolatban egyaránt alkalmazhatóak.
Az apraka±a-l¦l§ az a kedvtelés, ami szüntelenül zajlik a lelki égben, méghozzá az apraka±a-dh§mában, Goloka-V¥nd§vanában, s rejtve marad az anyagi világban élõ lelkek szeme elõtt. Amikor ezek a kedvtelések láthatóvá válnak a praka±a-dh§mában, az apraka±a-dh§ma földi megfelelõjében, praka±a-l¦l§knak nevezik õket.
38
Bevezetés
A praka±a-l¦l§ban mindenki, még a feltételekhez kötött lelkek is láthatják K¥¢£át és társait.
A K¥¢£a-sandarbhában (153.7) J¦va Gosv§m¦ elmagyarázza, mi a különbség a praka±a és az apraka±a kedvtelések között: „Az Úr láthatatlan (apraka±a) kedvtelései teljes mértékben függetlenek az anyagi világtól, hiszen mentesek az anyag és az anyagi idõ korlátaitól. Apraka±a-dh§májában az Úr K¥¢£a örökké kedvteléseinek él. Mint a Yaduk királya nap mint nap megjelenik Dv§rak§ tanácstermében, mint Vraja ifjú hercege pedig nap mint nap legelni viszi a surabhi teheneket. Az Úr K¥¢£a kedvteléseit az anyag sohasem befolyásolhatja, látható (praka±a) kedvtelései azonban – saját akaratából és belsõ energiája mûködésének hatására – néha anyaginak tûnnek. A praka±a-l¦l§ban úgy tûnik, az Úr és kedvtelései is az idõ fennhatósága alatt állnak, ezért kezdet, fejlõdés, hanyatlás és látszólagos vég jellemzi õket.”
Az, hogy K¥¢£a elmegy V¥nd§vanából – amirõl ez a könyv is ír, s amit a Bh§gavatam is ismertet –, az Úr praka±a-l¦l§jában történik. Ebben a kedvtelésben örök társaitól kezdve a feltételekhez kötött
lelkekig mindenki láthatta, hogy K¥¢£a elhagyja V¥nd§vanát. Még maga K¥¢£a is meg volt gyõzõdve róla, hogy Mathur§ba ment.
Apraka±a-l¦l§jában azonban K¥¢£a mindig V¥nd§vanában marad.
Hogyan értelmezzük K¥¢£a V¥nd§vanából való eltávozásait a két dimenzió, a praka±a és az apraka±a vonatkozásában?
A következõképpen: praka±a-l¦l§jában K¥¢£a V¥nd§vanából Mathur§ba ment, ezzel egy idõben pedig apraka±a-l¦l§jában V¥nd§vanában maradt.
Mégis, hogyan történhet meg, hogy két egymásnak ellentmondó esemény egyidejûleg következik be?
Ezzel kapcsolatban ¼r¦la Prabhup§da J¦va Gosv§m¦t idézi: „Ha nem fogadjuk el, hogy a Legfelsõbb Úr hatalma felfoghatatlan, sohasem fogjuk megérteni õt.”
40
Annak érdekében tehát, hogy megérthessünk valamit, ami dacol minden logikával és tapasztalattal, el kell fogadnunk, hogy K¥¢£a energiái felfoghatatlanok, s képesek könnyedén összehangolni a ¼r¦la Prabhup§da által „két létsíknak”41 nevezett látható és láthatatlan dimenzió egyidejû, de egymásnak ellentmondó eseményeit.
39
K¥¢£a-sa¯gati
A fenti magyarázat egy filozófiai vitában elfogadható ugyan, de a kérdés most az, hogyan alkalmazza az olvasó a K¥¢£a-sa¯gati olvasása közben a praka±a-apraka±a kettõs szemléletét.
Az említett ¼r¦la Prabhup§da-idézet félreérthetetlenül utal arra is, hogy az olvasónak, amikor K¥¢£áról olvas vagy hall valamit, tisztában kell lennie a rasa (az érzelmi ízek) és a tattva (a K¥¢£a
kedvtelései mögött rejlõ filozófiai igazságok) alapelveivel.
Most vizsgáljuk meg közelebbrõl a rasa és a tattva elveit, melyekkel e könyv olvasása közben mindenképpen tisztában kell lennünk.
Nagyon lényeges, hogy K¥¢£a kedvteléseit a megfelelõ hangulatban hallgassuk.42 ¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura azt írja, hogy a K¥¢£át imádó vai¢£avák hangulatának összhangban kell állnia K¥¢£a kedvteléseivel.43 Más szóval, amikor valaki K¥¢£a kedvteléseirõl szóló leírásokat hallgat vagy olvas, hangulatának az elbeszélés során kibontakozó kedvtelés hangulatát kell tükröznie. Tehát amikor bhaktáival együtt K¥¢£a a V¥nd§vanából való távozás kedvtelésébe merül, az olvasónak azt a hangulatot kell átvennie, amit K¥¢£a diktál a l¦l§ kibontakozása közben.
Az olvasónak egy másik fontos szempontot is figyelembe kell vennie, hogy megérthesse K¥¢£ának ezt a kedvtelését. K¥¢£a egyedül V¥nd§vanában jelenik meg eredeti alakjában, minden isteni tulajdonsága teljében. Minden más formája – mathur§i, dv§rak§i vagy bármely másik, V¥nd§vanán kívüli formája – eredeti, vrajai ¼y§masundara-alakjának a kiterjedése. K¥¢£ának e V¥nd§vanán kívüli alakjai nem mutatják ki Isten valamennyi tulajdonságát. K¥¢£a tehát valójában még praka±a-l¦l§jában sem hagyja el soha V¥nd§vanát, hiába tûnik úgy mindenkinek; kiterjedései azok, akik elmennek.
A fenti bekezdés más szóval a következõket jelenti: V¥nd§vanában, Mathur§ban és Dv§rak§ban K¥¢£a más-más
természetét mutatja, hogy viszonozhassa az egyes dh§mák bhaktáinak különbözõ hangulatú szeretetét.44 Ez az elv a praka±a- és az apraka±a-dh§mára egyaránt érvényes. Azok a bhakták például, akiknek szeretetét K¥¢£a fenséges pompájának áhítatos tisztelete hatja át, a pompás, gazdag dh§ma, Dv§rak§ lakói, míg azok a bhakták, akiknek szeretetét K¥¢£a elbûvölõ bája, édessége vonzza, az édes hangulatok földjén, V¥nd§vanában élnek.
40
Bevezetés
K¥¢£ára tehát más természet jellemzõ V¥nd§vanában, más Mathur§ban, és más Dv§rak§ban. A lakhelyek közötti különbség éppen abból adódik, hogy mind a három helyen más-más tulajdonságait teszi láthatóvá. Dv§rak§ban nem mutatja meg összes isteni tulajdonságát, habár itt is birtokában van mindnek. Mathur§ban már teljesebb, mert minden tulajdonságát megmutatja, csak nem teljes mértékben, és V¥nd§vanában a legteljesebb, mert itt az összes isteni tulajdonsága a legteljesebb mértékben láthatóvá válik.
45
A vai¢£ava bölcsek és a kinyilatkoztatott szentírások végkövetkeztetése az, hogy K¥¢£a csak V¥nd§vanában az Istenség Legteljesebb Személyisége. Bárhol másutt teljes vagy még teljesebb kiterjedéseiben van jelen.
Ebben az értelemben kell tehát felfogni a szentírások azon kijelentését, hogy ¼y§masundara, Isten eredeti, legteljesebb alakja sohasem hagyja el V¥nd§vanát; ugyanis egyedül V¥nd§vanában szeretik õt bhaktái olyan szeretettel, mely minden személyes tulajdonságát a legteljesebb mélységében felszínre tudja hozni.
A Y§mala-tantra következõ híres ªlokája leírja, mi a különbség K¥¢£a v¥nd§vanai, illetve mathur§i és dv§rak§i megjelenései kö-
zött:
k¥¢£o ‘nyo yadu-sambh¡to ya¤ p¡r£a¤ so ‘sty ata¤ para¤ v¥nd§vana° parityajya sa kvacin naiva gacchati
„Az a K¥¢£a, akit Yadukum§rának neveznek, nem más, mint
V§sudeva-K¥¢£a, és nem azonos azzal a K¥¢£ával, aki Nanda
Mah§r§ja fia. Yadukum§ra-K¥¢£a Mathur§ és Dv§rak§ városában élvezi kedvteléseit, míg Nandanandana-K¥¢£a sohasem hagyja el V¥nd§vanát.”
46
Ha K¥¢£a eredeti alakjában sohasem hagyja el V¥nd§vanát, mi történik praka±a kedvtelésében akkor, amikor el kell mennie Vrajából?
Erre az a válasz, hogy ¼y§masundara Akr¡ra szekerén csupán Vraja határáig megy, onnan azonban egy lépést sem tesz tovább. K¥¢£a V§sudeva-kiterjedése az, aki átlépi V¥nd§vana határát, s
41
