8 minute read
Elõszó
Ez a könyv kezdetben egy másik készülõ könyvem – a Tavakath§m¥ta – egyik fejezetének indult. A fejezet arról szólt, hogy az oly gyakran bhakta-vatsalaként emlegetett K¥¢£a hogyan tesz tanúbizonyságot személyiségének errõl a talán legelbûvölõbb vonásáról, vagyis arról, hogy nagyon szereti a bhaktáit. Kitüntetett szerepet kapott benne az a történet, amikor K¥¢£a sietve visszatér Vrajába, mert megtudja, hogy a vraja-v§s¦kat elnyelte a bánat óceánja, mióta õ Mathur§ba ment.
1
Advertisement
Kutatásaim során nagy lelkesedéssel tanulmányoztam ezt a kedvtelést San§tana Gosv§m¦, J¦va Gosv§m¦ és mások mûvei
alapján.2 Egy idõ után azonban komoly akadályokba ütköztem: felfedeztem ugyanis, hogy K¥¢£a visszatért ugyan V¥nd§vanába, de egy pár hónap múlva újra elment. A vraja-v§s¦kat újra elnyelte a bánat – s én nem tudtam rászánni magam, hogy ezzel fejezzem be a fejezetet. Folytattam a kutatást K¥¢£a v¥nd§vanai látogatásaival kapcsolatban, s arra a felfedezésre jutottam, hogy ugyanaz ismétlõdik meg újra és újra: K¥¢£a eljön V¥nd§vanába, egy ideig ott marad, aztán elmegy.
Az összegyûjtött anyag terjedelme szép lassan túlnõtte a fejezet kereteit, s mindinkább egy könyv körvonalai bontakoztak ki elõttem. Ehhez azonban nem volt elég anyagom. Meg kellett találnom azt a filozófiai gondolatmenetet, ami boldog befejezésben oldja föl a folytonos találkozás és elválás ellentétét. Az irodalmi alkotásokra vonatkozó egyik szabály, amit minden vai¢£ava szer-
13
K¥¢£a-sa¯gati
zõ betart, a madhure£a-sam§payet törvénye: „Minden irodalmi alkotásnak édes hangulatban kell végzõdnie.”3
Folytattam a kutatást, s a kedvtelésekre vonatkozó utalások, magyarázatok mellett a filozófiai anyag is egyre gyûlt. Vizsgálódásaim eredményeképpen egy új gondolatmenet kezdett elõttem kirajzolódni: egy olyan könyv, aminek az elolvasása nem azt a képet alakítja ki az olvasóban, hogy a K¥¢£a iránti odaadásnak bánat a vége. A s§dhakáknak nem kell azt hinniük, hogy a tökéletesség felé vezetõ küzdelmes út végén K¥¢£a elhagyja õket. Akik a Hare K¥¢£át éneklik, biztosak lehetnek benne, hogy boldogok lesznek. Amikor a bhakták visszamennek Istenhez, K¥¢£a, akár el-
hagyja V¥nd§vanát, akár visszatér, valójában mindig velük marad – sohasem megy el.
Ellentmondásosan hangzik, ugye? Pedig nincs benne ellentmondás. Ha az olvasó elolvassa ezt a könyvet, megtudja, hogy
miért.
Két éve már, hogy arra az elhatározásra jutottam, könyvet írok a fejezetbõl. Ahogyan a madárfiókának egy napon ki kell terjesztenie a szárnyait, s ki kell röppennie a fészekbõl, úgy a kéziratnak is a nyomdába kell kerülnie egyszer. Noha nem foglaltam bele a könyvbe minden egyes kedvtelést, amikor K¥¢£a visszatér Vrajába, és nem részleteztem minden lehetséges filozófiai kérdést, eljött az ideje, hogy a könyv kiröppenjen a fészekbõl. Reményeim szerint az eredeti könyv, a Tava-kath§m¥ta is kiadásra kerül az idén.
Noha a K¥¢£a-sa¯gati szerkezete követi a kedvtelések kronológiai sorrendjét – az elején K¥¢£a Mathur§ba megy, a végén pedig vissszatér Golokára –, a könyv célja nem az, hogy K¥¢£a v¥nd§vanai látogatásainak részletekbe menõ krónikája legyen. A legmagasabb rendû eksztázis két ellenpólusának, a K¥¢£ától való elválásnak és a vele való találkozásnak a dinamikáját vizsgálja.
Egy mû megírása során majd minden írónak szembe kell néznie bizonyos kihívásokkal – nevezhetjük õket problémáknak is. Én sem voltam ez alól kivétel. A legnagyobb kihívást J¦va Gosv§m¦ jelentette: egyik mûvében K¥¢£a és a gop¦k házasságáról ír, és több helyen is hosszasan fejtegeti, hogy ez a kedvtelés mind a földön, mind Golokán fölötte áll az összes többi kedvtelésnek. A
gau¨¦ya vai¢£ava hit egyik legvitatottabb területére tévedtem.
14
Elõszó
Szembe találtam magam J¦va Gosv§m¦nak azzal a nézetével, hogy a s§dhanának, a lelki élet gyakorlásának a végeredménye (s§dhya) a svak¦ya-bh§va.
Jobban tettem volna – mondhatná valaki –, ha nem ártom bele
magam ebbe a témába, és nem írok könyvemben olyan kedvtelésekrõl, melyek nem képviselik egyértelmûen samprad§yánk álláspontját, nevezetesen azt, hogy a parak¦ya-bh§va a legmagasabb rendû szeretet. Könyvem így sokkal inkább összhangban állna §c§ryáink – köztük ¼r¦ J¦va – tanításaival, és nem zavarná össze az olvasók fejét.
Mások talán megszívlelnék ezeket a tanácsokat, e sorok írójának azonban természetébõl adódóan nem szokása meghátrálni, ha véleménykülönbségekkel találkozik (hogy ez erény-e vagy hiba, nem tudom). Az igazat megvallva, olyan fontosnak tartottam ezt a vitás pontot, hogy úgy éreztem: legszentebb kötelességem, hogy felvilágosítsam ezzel kapcsolatban az olvasót. Ezenkívül J¦va Gosv§m¦ írt a legrészletesebben K¥¢£a V¥nd§vanába való hazatérésérõl. Hogy is hagyhattam volna figyelmen kívül a mû-
vét…
A K¥¢£a-sa¯gati fejezeteiben természetesen nemcsak a gop¦k svak¦ya- és parak¦ya-bh§vája, hanem az odaadó szolgálat sok más hangulata is helyet kapott. Írtam K¥¢£a királynõinek sokkal több tisztelettel keveredõ svak¦ya-bh§vájáról, Kubj§ „helyénvaló”4 szerelmérõl, Yaªod§ anya, Madhuma¯gala és sok más örök társ különleges szeretetérõl is. Jobbára olyan témakörök ezek, melyek nem zavarhatják meg a felkészült olvasót. A ¼r¦mad-Bh§gavatam tizedik énekének kilencven fejezete e hangulatok nagy részérõl leírást ad. Az olvasó kötelessége, hogy megfelelõ felkészültséggel lásson hozzá egy könyv olvasásához. Hogy mit jelent ez a felkészültség (adhik§ra), arra bõvebben is kitérek még.
A svak¦ya-parak¦ya körüli vita és a többi fontos filozófiai kérdés megértése elengedhetetlen ahhoz, hogy helyesen értelmezzük a könyvben leírtakat. Ezt szolgálja a részletes, átfogó bevezetés. A K¥¢£a-sa¯gatiban arányait tekintve sokkal több kedvtelés szerepel, mint bármely eddigi könyvemben. A l¦l§t igyekeztem megfelelõ mennyiségû tattvával5 vegyíteni, s bár a tattva az egész könyvet végigkíséri, a bevezetésben részletesebb és rendszerezettebb formában tárom az olvasó elé.
15
K¥¢£a-sa¯gati
Az egyes fejezetekhez kapcsolódó háttérinformációkat a könyv végén található jegyzetek tartalmazzák, míg a szöveg megértéséhez elengedhetetlenül szükséges tudnivalókat lábjegyzetben közöltem.
A K¥¢£a-sa¯gatiban leírt kedvtelések több forrásból származnak, három írás azonban külön említést érdemel: a Gop§la-camp¡, a Lalita-m§dhava és a Mukta-carita. A Gop§la-camp¡nak és a Lalitam§dhavának egy-egy nagyobb terjedelmû részét, a Mukta-caritának pedig az egész történetét feldolgoztam könyvemben. Régóta szerettem volna ezeket a mûveket elbeszélõ prózában, magyarázatokkal ellátva tolmácsolni, ám lemondtam errõl, s most ebben a
sûrített, rövidített formában adom közre õket.
Az évek során nagyon sok bhakta megkérdezte már tõlem, vajon hiteles-e a ¼r¦ Garga-sa°hit§, a könyv egyik forrásmunkája. Remélem, hogy a következõ idézet – mely a leghitelesebb forrásból, San§tana Gosv§m¦tól származik – minden kétséget eloszlat ezzel kapcsolatban: „A tiszta odaadó szolgálat titkos tudományáról csak néhány, a nagyközönség elõtt kevéssé ismert védikus írás beszél érthetõ, minden félreértést kizáró módon. E ritka mûvek
közé tartozik a Gop§la-t§pan¦-upani¢ad, a N§rada-pañcar§tra, a Garga-sa°hit§, a Vi¢£u-pur§£a, a Hari-va°ªa-upapur§£a, a Padmapur§£a Uttara-kha£¨ája és a Bh§gavata-mah§pur§£a” (részlet az §c§rya a B¥had-bh§gavat§m¥ta 1.2.21–23. verseihez írt Dig-darªin¦ magyarázatából).
Hadd említsek utoljára még valamit, ami esetleg félreértésre, vitára adhat okot. Korábbi könyveimben a BBT által lefektetett szabályokat követve a R§dh§ra, K¥¢£ára, Balar§mára és Vi¢£ura vonatkozó személyes névmásokat és azok ragozott alakjait nagy kezdõbetûvel írtam. Egy beszélgetés alkalmával Õszentsége Jay§dvaita Sv§m¦, a BBT vezetõ lektora elmondta, hogy a The Chicago Manual of Style
6
a kis kezdõbetûvel írt személyes névmások használatát javasolja, mely sokkal olvashatóbbá teszi a szöveget, s hogy az angol Biblia-kiadás egyik alapmûve, a King James Version is ezt a rendszert követi.
Számomra azonban még ennél is meggyõzõbb volt az az érv, hogy ¼r¦la Prabhup§da elõször szintén a kis kezdõbetûk használatát akarta bevezetni, ahogyan az egy 1969-ben, a BTG munka-
16
Elõszó
társaival folytatott beszélgetésébõl kiderül.7
Ez az oka, hogy az említett személyes névmásokat ebben a könyvben kis kezdõbetûvel írtam. Mivel harminc éve ¼r¦la Prabhup§da könyveit olvasom, bizony, idõbe telt, míg megszoktam. Egy idõ után azonban azt tapasztaltam, hogy ez az írásmód sokkal olvashatóbbá teszi a szöveget. Remélem, az olvasó is így érzi majd.
Most pedig rátérek arra, kiknek írtam ezt a könyvet, azaz milyen elõképzettséggel, adhik§rával kell rendelkeznie annak, aki e könyv olvasásába kezd.
A K¥¢£a-sa¯gatit madhyama-adhik§r¦knak írtam.
Ki a madhyama-adhik§r¦? Az a bhakta, akinek szilárd hite van K¥¢£ában, de „nem túlságosan jártas abban, hogy a kinyilatkoztatott szentírások alapján vitákba bocsátkozzon”. ¼r¦la Prabhup§da megmagyarázza ezt a definíciót:
8
„A másodosztályú bhaktának megingathatatlan hite van a K¥¢£ának végzett odaadó szolgálat folyamatában, de nem mindig tud vitapartnerei elõtt megfelelõen érvelni és bizonyos kérdésekben állást foglalni a kinyilatkoztatott szentírások alapján. Ugyanakkor azonban nem lehet eltántorítani attól a meggyõzõdésétõl, hogy K¥¢£át kell imádni mindenek felett.”
Miért a madhyama-adhik§r¦knak szól a K¥¢£a-sa¯gati? Azért, mert K¥¢£a v¥nd§vanai kedvteléseivel van teli, köztük is a gop¦kkal élvezett kedvteléseivel. ¼ukadeva Gosv§m¦ azt ajánlja, hogy csak az erõs hittel rendelkezõk hallgassák K¥¢£a gop¦kkal élvezett kedvteléseit, mert az ember csak ebben az esetben szabadulhat meg az anyagi vágyaktól.9 A kani¢±ha-adhik§r¦k, akiknek kevés vagy gyönge a hitük, ne olvassák ezt a könyvet. Természetes, hogy ha a madhyama-adhik§r¦k alkalmasak rá, hogy elolvassák, az uttamaadhik§r¦k még inkább azok. A ¼r¦mad-Bh§gavatam (1.5.11) szerint alkalmassága az adott mû elolvasására ösztönzi majd az embert.
A ¼r¦ K¥¢£a-sa°hit§ bevezetésében Bhaktivinoda çh§kura azt
mondja, hogy a kezdõ bhakták számára rengeteg könyv íródott, a madhyama-adhik§r¦k számára azonban annál kevesebb. Kijelenti, hogy a csaló vallások, az apasamprad§yák és a vallástalanság mind az ilyen irodalom hiányában terjedhettek el, és arra biztat, írjunk a vai¢£avák e közbülsõ csoportja, a madhyama-adhik§r¦k számára is. Abban a reményben írtam ezt a könyvet, hogy hozzájárulhatok
17
K¥¢£a-sa¯gati
e hiány pótlásához, s ezzel elégedetté tehetem és szolgálhatom a vai¢£avákat. 10 ¼r¦la Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura elmondja, hogy a nagy vai¢£ava költõk, ¼r¦la Vy§sadeva, Par§ªara, Jayadeva, L¦l§ªuka, Govardhan§c§rya és ¼r¦la R¡pa Gosv§m¦ mind megpróbálták megénekelni költeményeikben az Úr szeretõ kedvteléseit. Az Úr kedvtelései azonban határtalanok, ezért ezek a leírások sohasem tekinthetõk befejezettnek. Így aztán a bhaktákban továbbra is ott munkál a vágy, hogy dicsõítsék e kedvteléseket, s ez így lesz mindig, egészen az idõk végezetéig.
11
Nagy hálával tartozom, s szívbõl jövõ köszönetet szeretnék mondani a következõ bhaktáknak a kötet létrejöttében nyújtott segítségükért: Hem§¯g¦ dev¦ d§s¦nak a gépelési munkákért, a szanszkrit diakritikus jelek beírásáért; Lokan§tha d§sának a hivatkozások és a bibliográfia elkészítéséért; Manorama d§sának a L§l Kiadó munkájának irányításáért; Sundara-r¡pa d§sának a szerkesztésért; Taral§k¢¦ dev¦ d§s¦nak a festményekért, a grafikákért és a könyv megtervezéséért; Gabh¦ra d§sának és Prema-vinodin¦ dev¦ d§s¦nak a magyar kiadás lektorálásáért; valamint Nalin¦k§nta dev¦ d§s¦nak a fordításért és a kiadói munkálatok megszervezéséért. E csapat munkája teszi lehetõvé, hogy a K¥¢£a V¥nd§vanában sorozat kötetei napvilágot láthassanak.
Köszönet illeti még Õkegyelme Gop¦par§£adhana Prabhut a szanszkrit forrásmunkákkal kapcsolatos tanácsaiért és a szanszkrit nyelvi kérdések türelmes megválaszolásáért.
Külön köszönettel tartozom kedves barátomnak, a kézirat nyelvi lektorának, Õszentsége Keªava Bh§rat¦ D§sa Gosv§m¦ Mah§r§jának emberfölötti erõfeszítéséért és végtelen türelméért. Puszta szeretetbõl mindig arra bátorít, hogy írjak, s közben tolerálja az angol nyelv használatáról alkotott nyelvújító elképzeléseimet. Mit is mondhatnék? Örök idõkre le vagyok neki kötelezve.
Külön meg szeretném köszönni unokatestvéremnek, Róbertnek lankadatlan anyagi segítségét, amivel a könyveim kiadását támogatja. Õt is egyedül a szeretet vezérli ebben.
Végül pedig köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik rendszeresen bátorítanak, s elismerõ szavaikkal írásra biztatnak, vala-
mint a GBC-régiómba tartozó vezetõknek és bhaktáknak, akik ke-
18
Elõszó
gyesen elnézik GBC-szolgálatomtól való távolmaradásomat, s ezzel is lehetõvé teszik számomra e szolgálat, az írás folytatását.
Imádkozom, hogy ¼r¦la Prabhup§da és R§dh§-¼y§masundara részesítsék kegyükben valamennyiüket. Nem tudok ennél nagyobb áldásról.
Hódolatomat ajánlom minden vai¢£ava lótuszlábának porában. Mesterem, életem ura, ¼r¦la Prabhup§da, szívügyének tekintette az odaadó szolgálat tudományáról szóló mûvek írását és kiadását. Reménykedem benne, hogy erõfeszítésemmel elégedetté teszem õt. Az õ árnyékában, aki mellett ott állnak a legnagyobb §c§rya-költõk, jelentéktelen porszem vagyok csupán. A végtelenül kegyes R§dhe-¼y§ma bocsásson meg nekem, ha bármi hibát elkövettem a K¥¢£a-sa¯gati megírása során.
¼ivar§ma Sv§m¦
2004. március 30., ¼r¦ R§ma Navam¦ ISKCON Bhaktivedanta ݪrama, Govardhana
19
