Sivarama Swami - Krsna-sangati - English - Sample

Elõszó Ez a könyv kezdetben egy másik készülõ könyvem – a Tavakath§m¥ta – egyik fejezetének indult. A fejezet arról szólt, hogy az oly gyakran bhakta-vatsalaként emlegetett K¥¢£a hogyan tesz tanúbizonyságot személyiségének errõl a talán legelbûvölõbb vonásáról, vagyis arról, hogy nagyon szereti a bhaktáit. Kitüntetett szerepet kapott benne az a történet, amikor K¥¢£a sietve visszatér Vrajába, mert megtudja, hogy a vraja-v§s¦kat elnyelte a bánat óceánja, mióta õ Mathur§ba ment.1 Kutatásaim során nagy lelkesedéssel tanulmányoztam ezt a kedvtelést San§tana Gosv§m¦, J¦va Gosv§m¦ és mások mûvei alapján.2 Egy idõ után azonban komoly akadályokba ütköztem: felfedeztem ugyanis, hogy K¥¢£a visszatért ugyan V¥nd§vanába, de egy pár hónap múlva újra elment. A vraja-v§s¦kat újra elnyelte a bánat – s én nem tudtam rászánni magam, hogy ezzel fejezzem be a fejezetet. Folytattam a kutatást K¥¢£a v¥nd§vanai látogatásaival kapcsolatban, s arra a felfedezésre jutottam, hogy ugyanaz ismétlõdik meg újra és újra: K¥¢£a eljön V¥nd§vanába, egy ideig ott marad, aztán elmegy. Az összegyûjtött anyag terjedelme szép lassan túlnõtte a fejezet kereteit, s mindinkább egy könyv körvonalai bontakoztak ki elõttem. Ehhez azonban nem volt elég anyagom. Meg kellett találnom azt a filozófiai gondolatmenetet, ami boldog befejezésben oldja föl a folytonos találkozás és elválás ellentétét. Az irodalmi alkotásokra vonatkozó egyik szabály, amit minden vai¢£ava szer13