13 minute read
Előszó
könyvnek, melyet kezében tart az olvasó, a Nava-vrajamahim§ címet adtam, ami magyarra fordítva annyit tesz: „Új-Vraja-dh§ma dicsősége”. Amikor megírásának ötlete fölmerült bennem, még vékony kis kalauznak szántam azon bhakták számára, akik fel akarják keresni az ISKCON magyarországi farmközösségét, Új-Vraja-dh§mát és szent helyeit.
Amint az bizonyára feltűnt a kedves olvasónak is, a könyv azóta meglehetősen terjedelmessé duzzadt, s a lelkes zarándokoknak minden bizonnyal húzókocsira lesz szükségük, ha valamennyi kötetét magukkal akarják vinni a szent helyek körbejárása során. Szándékát tekintve azonban mit sem változott: Új-Vraja-dh§mát kívánja magasztalni, uralkodó Istenségei, R§dh§-¼y§masundara dicsőségének bemutatásával és azoknak a kedvteléseknek az elbeszélésével, melyeknek K¥¢£a, a Legfelsőbb Úr hódolt örök lakhelyén, ¼r¦ V¥nd§vana-dh§mában.
Advertisement
Az Úr szent lakhelyeit (dh§máit) dicsőítő írásokat dh§mam§h§tmyáknak nevezik. A bhakti-irodalom e műfajának két legkiemelkedőbb alkotása R¡pa Gosv§m¦ ¼r¦ Mathur§-m§h§tmya és Bhaktivinoda çh§kura ¼r¦ Navadv¦pa-dh§ma-m§h§tmya című műve. Mindkét írás az általuk bemutatott dh§ma – V¥nd§vana, illetve Navadv¦pa – szentségét hivatott igazolni, s ehhez mindkettő a pur§£ákat idézi, melyek e dh§mákat, valamint az ott játszódó kedvtelések helyszíneit magasztalják. A két mű között azonban érdekes különbség figyelhető meg. A ¼r¦ Mathur§-m§h§tmya a benne leírt szent helyekre vonatkozó szentírási hivatkozásoknak egy olyan gyűjteménye, mely nem követ semmilyen rendező elvet, míg a ¼r¦ Navadv¦pa-dh§mam§h§tmya abban a sorrendben mutatja be a szent helyeket és az Úr
9
Nava-vraja-mahim§
ott játszódó kedvteléseit, amilyen sorrendben a zarándokok keresik föl ezeket a dh§ma körbejárása során. Bhaktivinoda çh§kura a ¼r¦ Navadv¦pa-dh§ma-m§h§tmya egyik függelékében, a ¼r¦ Navadv¦pabh§va-tara¯gában azokról a személyes lelki felismeréseiről is beszámol, melyeknek Navadv¦pa körüljárása közben a tudatára ébredt.
A stílusbeli különbségek ellenére mindkét m§h§tmya ugyanolyan lelki áldásban részesíti olvasóját. Mindkettő nagyon hasznos útikönyvként szolgál a dh§ma megismeréséhez, ugyanakkor ahhoz is segítséget nyújt, hogy a zarándokok elmélyülten meditálhassanak az Úr dicsőségén. Ennek köszönhetően még azok a bhakták is részesülhetnek a lelki áldásban, akik nem keresik föl a dh§mát, feltéve, hogy gondolatban körüljárják a szent helyeket, s közben az Úr kedvtelésein és a dh§ma dicsőségén elmélkednek az ilyen jellegű szentírások följegyzései alapján.
A Nava-vraja-mahim§ olyan m§h§tmya, mely a ¼r¦ Navadv¦padh§ma-m§h§tmyával rokon: saját parikramámat beszélem el benne, melyet Új-Vraja-dh§ma körül tettem, s én is megosztom az olvasóval mindazt, amire zarándoklatom gyümölcseként ráébredtem. Sőt, Új-Vraja-dh§ma – vagy ahogyan Magyarországon a legtöbben ismerik: Krisna-völgy – szent helyeinek bebarangolása közben időnként Bhauma V¥nd§vanában tett hasonló parikramáimra is visszaemlékezem, felidézem Új-Vraja-dh§ma alapításának történetét és fejlődésének útját, vagy épp lelki vágyaimról vallok. Könyvemnek ezzel a személyes hangvételével elsősorban az Új-Vraja-dh§ma-i bhaktáknak szeretnék a kedvében járni, akik arra kértek, ne a passzív kívülálló látószögéből mutassam be a parikramát, hanem a zarándok szemén keresztül, aki minden élményét megosztja az olvasóval.
Utamról a Nava-vraja-mahim§ számos lehetséges olvasója közül legfőképpen Új-Vraja-dh§ma lakóinak és látogatóinak szerettem volna beszámolni: természetesen ők azok, akik ezt az írást a legérdekesebbnek fogják találni. Akik nem ehhez az olvasóközönséghez tartoznak, jogosan tehetik föl a kérdést, miként definiálhatjuk Új-Vraja-dh§mát, és dicsőítése mennyire releváns azok számára, akik nem Magyarországon élnek, vagy akik talán sohasem fognak ide eljönni.
Ahogyan az a nevéből is kitűnik, Új-Vraja-dh§mát az eredeti
10
Előszó
Vraja-dh§ma, Bhauma V¥nd§vana – K¥¢£a Földön megjelenő örök otthona – mintájára alakítottuk ki. Létrehozásához lelki tanítómesteremtől, A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhup§dától, a Krisna-tudatú Hívők Nemzetközi Közösségének alapító §c§ryájától merítettem az ihletet. ¼r¦la Prabhup§da Amerikában, a hatvanas években megalapította Új-V¥nd§vanát. Célja az volt, hogy lefektesse egy önfenntartó, mezőgazdaságra és tehénvédelemre épülő közösség alapjait, mely egyúttal szent zarándokhely lehet a nyugati világban. Új-Vraja-dh§ma megalapításával a magunk szerény módján arra törekedtünk, hogy eleget tegyünk Ő Isteni Kegyelme óhajának, aki arra vágyott, hogy szerte a világon ilyen zarándokhelyek jöjjenek létre.
A könyv bevezetésében az olvasó részletes beszámolót talál arról, hogyan és miért jött létre Új-Vraja-dh§ma, míg az azt követő, „A dh§ma sarkigazságai” című rész filozófiai elemzéséből megismerheti azokat a lelki elveket, ismérveket, amelyek Krisna-völgyet szent hellyé teszik. Fontosnak tartom, hogy figyelmesen és alaposan olvassuk el mind a kettőt: csakis ezek segítségével érthető meg az a lelki talapzat, melyre Új-Vraja-dh§ma és a Nava-vraja-mahim§ épül.
De vajon milyen előnnyel járhat e könyv elolvasása azok számára, akik nem keresik föl személyesen Új-Vraja-dh§mát?
Az olvasó egyrészt azért veheti hasznát a Nava-vraja-mahim§nak, mert a könyv V¥nd§vana minden fontos és nagyon sok kevéssé ismert helyszínét érintve hosszan és részletesen ecseteli K¥¢£ának azokat a kedvteléseit, melyek ezeken a szent helyeken játszódtak. A könyv mélyreható kutatómunka eredménye: a Védák, az upani¢adok, a pur§£ák, a sa°hit§k és megannyi más forrás volt segítségünkre az összeállításában. A szöveg és a hozzá tartozó referenciák révén az olvasónak egyedülálló lehetősége nyílik arra, hogy K¥¢£a Bhauma V¥nd§vanában és Goloka V¥nd§vanában bemutatott kedvteléseinek mélyére ásson, s jobban megismerje a Legfelsőbb Urat és szerető társait.
Másrészt: jóllehet Új-Vraja-dh§mában a szent helyek földrajzi elhelyezkedése, egymástól való távolsága, valamint esetenként a parikrama állomásainak sorrendje is más, mint Bhauma V¥nd§vanában, a Navavraja-mahim§ azokat a zarándokokat is részletes útmutatóval segíti, akik ¼r¦ K¥¢£a eredeti földi hajlékán kívánják bejárni a szent helyeket.
11
Nava-vraja-mahim§
Harmadrészt pedig Új-Vraja-dh§ma dicsőítésén keresztül ez a könyv ¼r¦la Prabhup§da érdemeiről tanúskodik, aki V¥nd§vana hatalmát az egész világon megidézte.
Most pedig engedd meg, kedves olvasó, hogy tisztázzak néhány dolgot a könyv egyes kifejezéseivel és irodalmi eszközeivel, a kötetek felépítésével, valamint Új-Vraja-dh§ma parikrama-útvonalával kapcsolatban.
Amikor K¥¢£a Új-Vraja-dh§ma-i kedvteléseiről beszélünk, távolról sem arra célzunk, hogy K¥¢£a itt is ugyanúgy teszi láthatóvá örök kedvteléseit, mint ahogyan Bhauma V¥nd§vanában mutatja be azokat teremtésről teremtésre. Azt jelenti csupán, hogy Új-Vraja-dh§ma szent helyei megfeleltethetők a Bhauma V¥nd§vanában vagy Goloka V¥nd§vanában található eredeti kedvtelés-helyszíneknek. A szöveg szokatlan megjelenési formája – melyről még szó lesz ebben az előszóban –, valamint az, hogy a két dh§ma szent helyei megfelelnek egymásnak, időnként szükségessé tette, hogy olyan megfogalmazásban utaljunk az ezeken a szent helyeken játszódó kedvtelésekre, mintha ezek Új-Vraja-dh§mában történtek volna.
Amikor például azt írom: „K¥¢£a ezen a helyen, Aghavanában ölte meg Agh§surát”, az azt jelenti: „K¥¢£a a Bhauma V¥nd§vana-i Aghavanában ölte meg Agh§surát, s a helynek egy hasonló nevű szent hely állít emléket itt, Új-Vraja-dh§mában.” Amikor a könyvben az áll, hogy „R§dh§ és K¥¢£a ezen a helyen mutatják be r§sa-táncukat”, azt a következőképpen kell értelmezni: „Az isteni pár Goloka V¥nd§vana R§sa-sthal¦ elnevezésű helyén hódol az örök r§sa-tánc örömének. Az Új-Vraja-dh§mában szintén R§sa-sthal¦nak nevezett szent hely ezt az eredeti helyszínt képviseli.”
Amellett, hogy írói szempontból szükség volt rá, e kifejezések használatával Új-Vraja-dh§ma fontosságát és zarándokhelyként betöltött szerepét kívántam hangsúlyozni. Alkalmazásuk létjogosultságát filozófiai és lelki érvek, valamint szentírási bizonyítékok támasztják alá. Valamennyiről beszámolok a bevezetésben és az előszót követő, a dh§ma-tattvát ismertető részben.
A könyvben – a szent dh§mát bemutató más könyvekhez hasonlóan – egy másik irodalmi eszközzel is éltem: néhol úgy írok
12
Előszó
Új-Vraja-dh§máról, mintha saját szememmel látnám az Úr apraka±a (megnyilvánulatlan) hajlékát és kedvteléseit. Ezekkel a részekkel nem lelki helyzetemre kívánok utalni: költői fogásról van szó csupán, melynek segítségével a téma és a szent helyek iránti legmélyebb érzéseimet öntöm szavakba. Azért igyekszem itt körülhatárolni ezeket a kijelentéseket, nehogy félreértésre adjak okot, s az olvasó szemében esetleg elmosódjon a különbség a dh§ma praka±a és apraka±a vonásai között, s a kétféle aspektus oly módon ötvöződjön értelmezésében, ami ellentétben áll a dh§ma-tattva elveivel.
Amikor a dh§mát bemutató szerzők a praka±a és apraka±a valóság különféle szálait egy történetté szövik, gyakran megesik, hogy ezáltal az apraka±a világot vagy K¥¢£a ott zajló kedvteléseit olyan színben tüntetik föl, mintha a megkötött lelkek számára látható világ részei lennének. A dh§ma-tattvát jól ismerő bhaktáknak nem okozhat nehézséget a praka±a és apraka±a szálak fölismerése, mások azonban vagy nem is veszik észre a kettő keveredését, vagy nem tudják különválasztani őket.
Nagy §c§ryáink gyakran alkalmazzák ezt a fajta kifejezésmódot annak köszönhetően, hogy az apraka±a-dh§ma és az ott folyó örök kedvtelések láttán határtalan eksztázis keríti őket hatalmába. Azok a szerzők pedig, akik nincsenek egy szinten a tökéletességet elért §c§ryákkal, tudatosan törekedhetnek rá, hogy a figyelmet arra az isteni dimenzióra irányítsák, ami a megkötött lelkek által is látható dh§ma vonásai mögött rejlik.
A Nava-vraja-mahim§ megírása során a költői ihlet időnként arra sarkallt, hogy a dh§mát ne annak alapján mutassam be, amit a két szememmel látok – hiszen azt, ami megnyilvánulatlan, nem láthatom –, hanem apraka±a megfelelője alapján, úgy, ahogyan azt a szentírásokból megismertem, és ahogyan Új-Vraja-dh§mával kapcsolatban elmélkedem rajta. Arra kérem az olvasót, ha e könyv oldalain ilyen kifejezésmóddal találkozik, ennek fényében értelmezze, s ne tekintsen úgy rá, mintha a nagy §c§ryákhoz hasonlóan saját fölismeréseimről írnék.
13
Nava-vraja-mahim§
¥nd§vana felfedezésének hagyományos módja a parikrama rama. Amikor K¥¢£a a vraja-v§s¦knak szóló leveleivel Nandagr§mába küldte Uddhavát, meghagyta neki, milyen útvonalat kövessen és milyen helyszíneket keressen föl. Uddhava tehát a Mathur§ból Nandagr§mába vezető útja során a parikrama boldogságát tapasztalhatta meg, ahogyan K¥¢£a is, amikor Uddhavának az előtte álló útról beszélt.
Caitanya Mah§prabhu egyetlen v¥nd§vanai látogatásának két hónapjából az elsőt azzal töltötte, hogy keresztül-kasul bejárta Vraja tizenkét erdejét. És bár Ő maga K¥¢£a, mégis egy vezető segítségét kérte, és azon az útvonalon haladt, amelyet abban az időben a zarándokok számára előírtak.
Miután Vrajában föltárták K¥¢£a kedvteléseinek helyszíneit, a Vraja-ma£¨ala parikrama lassanként átalakult. Jelenlegi formáját Caur§ª¦-kroªa parikramának nevezik, ami a kétszázötvenkét kilométer kerületű dh§ma körüljárását jelenti.
Leghosszabb útvonalát közel két hónap alatt lehet megtenni. Napjainkban – leggyakrabban K§rttika szent havában – az ISKCON által szervezett Vraja-ma£¨ala parikramán bhakták százai látogatják sorra a szent helyeket, mezítláb, a zarándoklat boldogságába merülve. K¥¢£a kedvteléseit hallgatják és szent neveit éneklik elmélyülten, s az éjszakáikat Vraja rétjein és szántóföldjein töltik.
A Nava-vraja-ma£¨ala parikrama azoknak a magyar bhaktáknak a zarándoklata, akik nem tudnak elmenni Bhauma V¥nd§vanába, hogy ott egy hónapot vagy még annál is hosszabb időt töltsenek el, vagy akik talán minden évben szeretnének egy Bhauma V¥nd§vana-i parikramán részt venni, de nem engedhetik meg maguknak, hogy évente Indiába utazzanak. A magyar y§tr§ bhaktái egy néhány napig tartó zarándoklaton minden évben bejárják Új-Vraja-dh§ma szent helyeinek egy részét. A dh§ma folytonos szépítésének és az egyre több parikramaútvonal kijelölésének köszönhetően a jövőben hosszabb, több szent helyet érintő zarándoklatokra nyílik majd lehetőség, hozzáértő vezetők irányításával. A Nava-vraja-mahim§hoz külön térképkönyvet is mellékelünk, melynek segítségével a bhakták bármikor bejárhatják a dh§mát, s megízlelhetik azt a nektárt, mely K¥¢£a kedvteléseinek hallgatásából és hajlékának szolgálatából származik.
14
Előszó
Ez a mű tehát azoknak a bhaktáknak kíván a szolgálatára lenni, akik szeretnének ellátogatni K¥¢£a otthonába, akár Magyarországon, akár Indiában. Azok számára pedig, akik nem a lakói egyik dh§mának sem, és zarándokút keretében sem látogatnak oda, a Nava-vrajamahim§ lehetőséget ad, hogy gondolatban bejárhassák K¥¢£a szent hajlékát, s bárhol éljenek is, megidézhessék V¥nd§vana hangulatát.
A dh§ma körüljárása a tiszteletadás egyik módja, aminek az is része, hogy ellátogatunk a kedvtelések helyszíneire, felidézzük a kedvteléseket, leborulunk, a szent hely porát a fejünkre szórjuk, megfürdünk a szent vizekben, és n§ma-sa¯k¦rtanát végzünk. A dh§ma területén a fontosabb szent helyek nagy részét külön parikrama-útvonalon lehet bejárni. Ilyen hely például a Govardhana-hegy, V¥nd§vana városa vagy Var¢§£§ is. Új-Vraja-dh§mában – lehetőségeinkhez mérten – igyekszünk minden ilyen szent helynek létrehozni az eredetit képviselő mását. Az odaadó zarándoknak tehát bőven lesz része transzcendentális élményekben.
E könyv megírásának idején Új-Vraja-dh§ma legfőbb szent helyeit már létrehoztuk. Számos olyan parikrama-út és kevésbé jelentős kedvtelés van még azonban, melyeknek helyszínét már kijelöltük, de kialakításuk még várat magára. Mindez Új-Vraja-dh§ma szépítésének és fejlesztésének jövőbeli tervéhez tartozik, R§dh§-¼y§masundara lenyűgöző új templomának megépítésével együtt.
S most hadd ismertessem a könyv szerkezetét!
Ahogyan már említettem, ez a mű saját parikramám története. Valójában több – vagy egész Új-Vraja-dh§mát, vagy csak néhány számomra különösen kedves helyet felölelő – parikrama élményei alapján állítottam össze.
Miközben zarándokutamról írtam, időnként mély filozófiai kérdésekkel és hosszú kedvtelésekkel találtam magam szemben, melyek részletes és terjedelmes magyarázatot kívántak meg. E magyarázatok közbeiktatásával azonban megakadt volna a történet szála; így aztán különálló függelékek formájában a kötetek végén kaptak helyet. Arra kérem az olvasót, ne hagyja ki se ezeket, se a fejezeteket követő jegyzeteket, ahogyan egyébként bizony sokan hajlamosak rá. A könyv terjedelmének közel egyharmadát teszik ki, és elengedhetetlenek ahhoz, hogy üzenetét maradéktalanul megértsük. A szövegben a kellő
15
Nava-vraja-mahim§
időben egy-egy stanza hívja föl a figyelmünket az odavonatkozó függelékre. [Noha a stanza a szigorú meghatározás értelmében egy kötött versforma, tágabb értelemben versszakot, verset, szakaszt is jelent. E könyv magyar fordításában ez utóbbi értelemben használjuk. A ford.]
A parikramát leíró fejezetek és a függelékek mellett a Nava-vrajamahim§ utolsó tíz fejezetét R§dh§-¼y§masundara – Új-Vraja-dh§ma uralkodó Istenségei – közvetlen magasztalásának szenteltem. Dicsőítésükhöz azokat a meditációimat hívtam segítségül, melyekben a G§yatr¦ mantra és a mah§-mantra ismétlése vagy az oltáron az isteni párnak végzett szolgálatom közben szoktam elmélyedni. A mű teljes szövegének ez a két kötetet kitevő utolsó része ennélfogva a gau¨¦ya vai¢£ava d¦k¢§mantrák és a Hare K¥¢£a mah§-mantra mélyreható elemzését tartalmazza. A könyv tehát három részre tagolható: a parikramát leíró fejezetekre, a függelékekre és R§dh§-¼y§masundara közvetlen dicsőítésére.
A szöveg nagy része – a parikrama és R§dh§-¼y§ma dicsőítése – prózában írt, háromsoros stanzákból áll. Kellemes a szemnek és könnyű olvasni, ámbár komoly kihívásokat állított elénk a megírás, a lektorálás és a tördelés során. Ennek köszönhetően aztán bizonyos engedményeket kellett tennünk: néhol egy stanzán belül kevernünk kellett a szanszkrit szöveget a fordítással, máshol a hosszabb versek két stanza hosszúra nyúltak. Mindezek ellenére úgy érezzük, a szöveg formája hozzájárul majd ahhoz, hogy olvasása még nagyobb örömet nyújtson.
Kezdettől fogva azt akartam, hogy a Nava-vraja-mahim§ gazdag illusztrációkkal jelenjék meg, hogy ablakot tárjon K¥¢£a kedvteléseire, valamint segítse a művet célja elérésében, azaz erősítse az olvasó ragaszkodását az Úrhoz. Remélem, szándékom teljesült, s a bhakták elégedettek. A ¼r¦ K¥¢£a-sa°hit§ban (9.16) Bhaktivinoda çh§kura így ír: „Ha K¥¢£át ábrázoló képeket lát vagy olyanoktól hall K¥¢£áról, akik már látták Őt, az emberben határtalanul növekvő sóvárgás ébred: minden vágya az lesz, hogy eljusson Hozzá.”
Minden fejezet egy vagy több, az általa bemutatott területet ábrázoló térképet is tartalmaz. Segítségükkel könnyebben eligazodunk majd a szent helyek olykor talán ismeretlen neveinek tengerében, és egyszerűbben megtaláljuk azokat a helyeket is, melyek Bhauma V¥nd§vanában és Új-Vraja-dh§mában más-más helyen találhatók.
A könyv összesen nyolc kötetből áll, melyet egy kilencedik kötet, a
16
Előszó
térképkönyv egészít ki, benne Új-Vraja-dh§ma és Bhauma V¥nd§vana különféle szent helyeinek térképeivel, valamint a szent helyek rövid leírásával. A bhakták mindkét dh§mában magukkal vihetik ezt a térképkönyvet parikramájukra, hogy megemlékezhessenek K¥¢£a azon tetteiről, melyeket egy adott szent helyen véghezvitt.
A Nava-vraja-mahim§val azoknak a bhaktáknak akartunk a szolgálatára lenni, akik maradéktalanul élni szeretnének a nagyszerű lehetőséggel, melyet V¥nd§vana magyarországi jelenléte kínál, és akik szeretnék elmélyíteni kapcsolatukat uralkodó Istenségeivel, R§dh§¼y§masundarával. Megírásával arra is biztatni akartam mindenkit, hogy bárhol éljen is, imádja az ottani m¡rtikat nagy odaadással, és ismerje föl a m¡rtik otthonának Vaiku£±ha-természetét. A könyv szerzőjeként azt remélem, hogy a mű még ha csekély mértékben is, de eléri célját, s örömet szerez a bhaktáknak, hiszen én magam csak akkor léphetek be a dh§ma birodalmába, ha elnyerem a vai¢£avák jóindulatát.
Végezetül arra kérem az olvasót: bárhol is éljen, vegye tekintetbe, hogy ez a könyv lényegében a hozzá is oly közel álló dh§mát és K¥¢£át dicsőíti, ugyanazt a dh§mát és ugyanazt a K¥¢£át, akik az ő szívében is jelen vannak. Új-Vraja-dh§ma körüli zarándokutunk, melyet e könyv lapjai révén teszünk, így lesz saját belső, Istenhez visszavezető utunkká.
A Nava-vraja-mahim§ hosszú utat ígér. Több mint ötezer oldal áll az olvasó előtt, megírása öt évet vett igénybe. Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy bemutassam V¥nd§vana igazságait, úgy, ahogyan azokat a szentírások megőrizték és a tökéletes bhakták – köztük ¼r¦la Prabhup§da – elbeszélték. Szomorú tény, hogy én magam még mindig csupán megkötött lélek vagyok, s így könnyen tévedésbe esem. Ha e könyv lapjain az olvasó hibára bukkan, arra kérem, nézze el nekem ugyanúgy, ahogy az apró kavicsoknak és tüskéknek is megbocsát, amik a dh§ma körül tett parikrama során fölsértik a lábát.
Hare K¥¢£a.
¼ivar§ma Swami Új-Vraja-dh§ma 2011. november 2. Gop§¢±am¦
17
