A dh§ma sarkigazságai

Next Article

Bevezetés

Nava-vraja-mahim§nak ez a része azokról a bevezetésben már említett lelki elvekről kíván részletesebben szólni, melyeknek alapján megérthetjük K¥¢£a hajlékainak mibenlétét és mindazoknak a helyeknek a természetét, ahol Őt imádják. Ezen belül különösen Új-Vraja-dh§ma lényegét elemzi majd.

A vai¢£ava szentírások számos olyan esetről beszámolnak, amikor K¥¢£a maga beszél hajlékáról. Az Úr K¥¢£a dh§mának nevezi örök otthonát, s azt mondja róla, ez a legvégső cél; szemmel nem látható és tökéletes. Azt is megtudjuk Tőle, hogy birodalmát nem a nap vagy a hold ragyogja be, s nem is tűz vagy elektromosság adja fényét. Akik nem az Ő hívei, nem léphetnek be örökkévaló hajlékára, mondja az Úr, ám tiszta bhaktái könnyen eljutnak ide, s ha egyszer eljutottak, soha többé nem térnek vissza az anyagi világba.1

K¥¢£ának megszámlálhatatlanul sok alakja van, s valamennyien saját hajlékukon élnek. Az Úr e magasztos és tökéletes formái közül azonban a legkiválóbb mégis az a transzcendentális tehénpásztorfiú, akinek neve Govinda. S¡ta Gosv§m¦ svayam-bhagav§nnak, az eredeti Legfelsőbb Személynek, Istennek2 nevezi Őt, míg az Úr Brahm§ azt mondja Róla, Ő minden ok oka és a legfelsőbb irányító.3

Ahogyan K¥¢£a – minden inkarnáció forrása – fölötte áll az Úr minden más megjelenési formájának, úgy otthona, Goloka is magasabb rendű, mint az Úr többi hajléka. Az Úr Brahm§ kijelenti:

          goloka-n§mni nija-dh§mni tale ca tasya             dev¦-maheªa-hari-dh§masu te¢ute¢u

87

Nava-vraja-mahim§

          te te prabh§va-nicay§ vihit§ª ca yena             govindam §di-puru¢a° tam aha° bhaj§mi

„Legalul van az anyagi világ [Dev¦-dh§ma], fölötte Maheªa birodalma [Maheªa-dh§ma], afölött Hari lakhelye [Hari-dh§ma], valamennyi fölött pedig K¥¢£a saját hajlékát, Golokát találjuk. Az eredeti Urat, Govindát imádom, akinek e különböző rangú birodalmak uralkodói a hatalmukat köszönhetik.”4

Ez a könyv Goloka V¥nd§vanát és földi megfelelőit – Bhauma V¥nd§vanát és Új-Vraja-dh§mát – hivatott dicsőíteni, ezért fontosnak tartom, hogy néhány oldalát az ezen isteni hajlékokhoz kapcsolódó filozófiai elvek tisztázásának szenteljem. Imádkozom, hogy szavaim pontosan és helyesen adják tovább mindazt, amit az Úr és az §c§ryák már elmondtak ebben a témában. Ha azonban mégis hibát követnék el a tolmácsolás során, alázatosan arra kérem a kedves olvasót, nézze el hiányosságaimat a transzcendentális ismeretek terén.

A„dh§ma”szójelentése

ndra király, miközben K¥¢£ához könyörög, hogy bocsásson meg neki, így szól: meg neki, így szól:

            viªuddha-sattva°             viªuddha-sattva° tava dh§ma ª§nta°               tapo-maya° dhvasta-rajas-tamaskam             m§y§-mayo ’ya° gu£a-samprav§ho               na vidyate te ’graha£§nubandha¤

„Tiszta jóságként megnyilvánuló transzcendentális testedet semmilyen változás nem befolyásolja. Tudástól ragyog, s mentes a szenvedély és a tudatlanság kötőerejétől. A természet illúzión és tudatlanságon alapuló kötőerőinek mindent elsöprő áramlása Benned nem található meg.”5

88

A dh§ma sarkigazságai

¼r¦dhara Sv§m¦, a ¼r¦mad-Bh§gavatam első kommentátora részletesen definiálja a versben szereplő dh§ma szót, s elmondja, hogy jelölhet lakóhelyet, házat vagy hajlékot; kedvenc tárgyat vagy személyt; örömet, élvezetet; testet vagy külsőt; hatalmat, erőt, fenséget, dicsőséget, ragyogást vagy fényt.6 Ezek után egy tömörebb meghatározást is megad: a dh§ma K¥¢£a hajléka. Definíciója rávilágít, hogyan függenek össze a fönti kifejezések ezzel a leggyakrabban használt jelentéssel, s hogyan teszik még érthetőbbé. A Sv§m¦ elemzése röviden összefoglalva a következő:

A ¼r¦mad-Bh§gavatam első verse szerint K¥¢£a a forrása és egyben nyugvóhelye is mindennek, ami létezik. Ez azt jelenti, hogy saját hajlékán, Goloka V¥nd§vanában él, ám egyszersmind nyugvóhelye is ennek a hajléknak (dh§ma). Arjuna szintén para° dh§mának, a „legfelső hajléknak” nevezi az Úr K¥¢£át.7 A dh§ma szó éppen ezért magát K¥¢£át is jelenti. K¥¢£a tehát nem különbözik dh§májától.

A dh§ma szó ¼r¦dhara Sv§m¦ által megadott többi jelentése – például „kedvenc személy” és „fenség” – mind K¥¢£a egy-egy tulajdonsága, s mivel K¥¢£a az Abszolút Igazság, tulajdonságai szintén nem különböznek Tőle. Ezek a jellemvonások transzcendentális testében ugyanúgy jelen vannak, mint a hajlékán. ¼r¦dhara Sv§m¦ ezek után a dh§ma szó fönti jelentéseit egyetlen szinonimában foglalja össze: svar¡pa, azaz „saját test vagy természet”. Az §c§rya ezzel azt a gondolatot erősíti meg, hogy K¥¢£a nem különbözik a lakhelyétől. ¼r¦la Prabhup§da szintén ezt a következtetést támasztja alá, amikor ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu szavait idézi: Ýr§dhyo bhagav§n vrajeªa-tanayas tad-dh§ma v¥nd§vanam. „V¥nd§vana olyan, mint K¥¢£a.”8

Az Úr K¥¢£a elválaszthatatlan a hajlékától, éppen ezért biztosak lehetünk benne, hogy ahol az Úr van, ott van az Ő dh§mája is.

89

Nava-vraja-mahim§

Adh§mamindentáthatóésfelfoghatatlan

e hol van K¥¢£a, és hol van az Ő dh§mája? Mielőtt arról beszélnénk, hogyan és hol válik láthatóvá a dh§ma, tekintsünk át egy olyan alapelvet, ami segítségünkre lesz abban, hogy általánosabb értelemben is megértsük, hol található a dh§ma. Ez az alapelv röviden a következő: a dh§ma mindent átható. dh§ma. Ez az alapelv röviden a következő: a

Hol van tehát a dh§ma? Mindenhol. ¼r¦la Prabhup§da azt mondja: „A mindenható, mindentudó, mindenhol jelen lévő Istenhez imádkozunk. Isten mindenhol egyszerre jelen lehet. Nincs különbség Isten és az Ő helye között. Caitanya Mah§prabhu ezért azt tanítja: Ýr§dhyo bhagav§n vrajeªa-tanayas tad-dh§ma v¥nd§vanam. Ahogyan K¥¢£a méltó az imádatunkra, lakhelye is az. És ahogyan Ő mindent átható, hajléka szintén jelen van mindenhol.”9

K¥¢£a mindent átható, ahogyan hajléka is az.10 Amikor gyakorlati szempontból vizsgáljuk, hogy hol található a dh§ma, nem azt kell kérdeznünk, hogy hol van a dh§ma, hanem hogy hol válik láthatóvá.11

R§dh§-¼y§masundara

90

A dh§ma sarkigazságai

Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy miközben az Úr a hajlékán él, s ezzel együtt ennek a hajléknak a nyugvóhelye is, hogyan lehetséges, hogy nem különbözik ettől a lakhelytől. Mindezt az Úr határtalan – és számunkra felfoghatatlan – energiái teszik lehetővé. Brahm§, miután elmagyarázza, hogy K¥¢£a az univerzum minden egyes atomjába belép a teremtés idején, noha az univerzum a testén belül létezik, kijelenti, hogy az Úr hatalma valóban felfoghatatlan.12 Nem fér hozzá kétség, hogy ez valóban túl van azon, amit mi fel tudunk fogni.

Ha figyelembe vesszük, hogy K¥¢£a erejét még Brahm§, az univerzum legnagyobb elméje sem tudja elképzelni, ne csodálkozzunk, hogy a legtöbb ember hiába is igyekszik, nem képes fölfogni.13 Azok, akiknek ez fejtörést okoz, gyakran felteszik a kérdést, hogy ha K¥¢£a mindent átható, akkor a földön miért csak Vrajában, Mathur§ban és Dv§rak§ban mutatja be kedvteléseit, valamint ha a dh§ma csakugyan ugyanígy mindent átható, akkor miért van, hogy a földön mégsem minden hely a dh§ma.

K¥¢£a mindent átható, ám mindent átható természete három elsődleges aspektusából csupán kettőnek, energiáinak és részleges kiáradásainak a révén valósul meg. Eredeti, teljes alakjában mint Legfelsőbb Személy csakis saját hajlékán van jelen, ami – noha az Úrhoz hasonlóan mindent átható – csak akkor teszi magát láthatóvá, ha K¥¢£a kedvteléseinek színteréül szolgálhat.

Azt a tényt, hogy az Úr csakis V¥nd§vanában, Mathur§ban és Dv§rak§ban mutatja be földi kedvteléseit, J¦va Gosv§m¦ további bizonyítékokkal támasztja alá, amikor a Ch§ndogya-upani¢adot idézi: „Hol lakik a Legfelsőbb Úr? Saját dicső otthonában [Golokán], a lelki világban.”14 Goloka pedig, a meghatározás értelmében, V¥nd§vanát, Mathur§t és Dv§rak§t jelenti.15

Az, hogy mind az Úr, mind pedig a hajléka egyszerre helyhez kötött és mindent átható, meghaladja a megkötött lelkek felfogóképességét. Ýc§ryáink elmagyarázzák, hogy ha K¥¢£a energiái nem lennének felfoghatatlanok, mindent felülmúló hatalma nem lenne teljes:

        t§d¥ª¦° ca vin§ ªakti°  na sidhyat parameªat§         yataª c§navag§hyatve-  n§sya m§h§tmyam ucyate

91

Nava-vraja-mahim§

„Az Úr felsőbbrendű hatalma nem teljes, ha nincs a birtokában ilyen erő [a felfoghatatlan képesség, mely még anyagi tárgyakban, például a bölcsek kövében is megtalálható]. Ha nem mint kifürkészhetetlenről beszélünk Róla, akkor nem teljes dicsőségében magasztaltuk Őt.”16

N§rada Muni személyesen győződhetett meg K¥¢£a felfoghatatlan erőinek nagyságáról. Amikor egyszer Dv§rak§ba látogatott, azt látta, hogy az Úr egyszerre lakik mind a tizenhatezer palotájában. Ahogy sorra járta a palotákat, tanúja volt a dh§ma elképzelhetetlen hatalmának is, mert a dh§mában az idő K¥¢£a kedvteléseihez alkalmazkodott: egyszerre volt reggel, dél és este, ahogy a kedvtelések megkívánták.

Ez tehát K¥¢£a és hajléka felfoghatatlan természetének lényege: mindkettőben ellentmondásos tulajdonságok és cselekedetek fedezhetők fel. Ezeket az ellentmondásokat dicsőíti Uddhava a következő versben: „Uram! Még a tanult bölcsek értelmét is megzavarja, amikor azt látják, hogy gyümölcsöző tetteket végzel, noha mentes vagy minden vágytól; hogy megszületsz, noha megszületetlen vagy; hogy az ellenségtől rettegve elmenekülsz, s egy erődben keresel menedéket, noha Te vagy a legyőzhetetlen idő ura; s hogy a családi élet örömeit és megannyi nő társaságát élvezed, noha Te önmagadból merítesz boldogságot.”17

Az erős hitű bhakták számára nem okoz problémát annak az elfogadása, hogy a dh§ma szó egy olyan isteni helyet jelöl, mely ellentmondásos jellemzők határtalan tengerével büszkélkedhet.18 De hogyan ismerhetjük meg az Úrnak és hajlékának ezeket a tulajdonságait, amikor túl vannak felfogóképességünk határain? Úgy, hogy a szentírásokból hallunk róluk. A Ved§nta-s¡tra kijelenti: ¼rutes tu ªabdam¡latv§t. „Mivel a Legfelsőbb Igazság a védikus szentírások gyökere, Őt e szentírások kinyilatkoztatásain keresztül lehet megismerni.”19

Ennek a módszernek a követésével – azaz a transzcendentális és felfoghatatlan dh§ma tudományát a kinyilatkoztatott szentírások kijelentései alapján bemutatva – vizsgáljuk meg most a dh§ma ötféle megjelenési formáját.

92

A dh§ma sarkigazságai

Adh§mamegjelenésénekötformája

oloka V¥nd§vana. Caitanya Mah§prabhu tanítása szerint a lelki világ lótusz alakú: a Vaiku£±ha-bolygók a szirmai, Goloka V¥nd§vana pedig a virág örve.20 Goloka, a lelki ég e legmagasabb rendű bolygója K¥¢£a hajlékának eredeti alakja.

A Vaiku£±ha-bolygókhoz hasonlóan Goloka V¥nd§vanát is az Úr Balar§ma teszi láthatóvá és tartja fenn lét-energiájának (sandhin¦ªakti) segítségével, mely tiszta jóságból (ªuddha-sattva) áll.21 Az Úr hajléka – elválaszthatatlan lévén K¥¢£a testétől, vagyis svar¡pájától – teljes mértékben lelki, hiszen három transzcendentális sajátosság alkotja: gyönyör (hl§din¦), tudás (sa°vit) és létezés (sandhin¦). Ez a három sajátosság egymás mellett van jelen K¥¢£a belső energiájának (cit-ªakti) egyetlen alakjában, messze túl a természet anyagi kötőerőin, melyek a boldogságot, a szenvedést és a kettő legkülönfélébb keverékeit idézik elő.22

K¥¢£a bolygója nem az egyetlen olyan K¥¢£ához kapcsolódó dolog, amit tiszta jóság (ªuddha-sattva) alkot. K¥¢£a szülei, barátai, otthonai és minden személyes holmija, sőt, isteni lakhelyének minden természeti képződménye is mind a ªuddha-sattva egy-egy átalakulása. Végtére is Goloka a tiszta jóság birodalma. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy bár változatossága teljes egészében a lét-energiából nyilvánul meg, a gyönyör és a tudás itt mindenben és mindenkiben más és más mértékben mutatkozik meg, annak megfelelően, hogy K¥¢£ának végzett szolgálata mit kíván meg.

Ahogyan említettük, a dh§ma K¥¢£a formája, következésképp bárhol jelenjen is meg K¥¢£a, ott a dh§ma szintén jelen van. Egyetlen K¥¢£a van, ám annak érdekében, hogy számtalan kedvtelését megízlelhesse és megannyi célját elérhesse, különféle alakokat ölt magára. Hozzá hasonlóan az egyetlen dh§ma szintén sok formában és sok helyen megjelenik, hogy segítse K¥¢£a kedvteléseit. Így történik ez akkor is, amikor K¥¢£a alászáll a földre.

A Garga-sa°hit§ból megtudjuk, hogy miután a félistenek arra kérték az Urat, szabadítsa meg a földet terhétől, K¥¢£a megkérte

93

Nava-vraja-mahim§

¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦t, hogy kísérje Őt el anyagi világbeli útjára. ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦ azzal a feltétellel egyezett bele, hogy örök lakhelyük is Velük tart, V¥nd§vana erdejével, a Yamun§ folyóval és a Govardhanaheggyel együtt.23

haumaV¥nd§vana. hauma A Föld bolygón (Bh¡mi) megjelenő dh§mát Bhauma V¥nd§vanának nevezik. ¼r¦la Prabhup§da így ír: „A Goloka V¥nd§vana nevű bolygónak és az ott végzett kedvteléseknek a mása láthatóvá válik ezen a bolygón egy bizonyos földterületen – Bhauma V¥nd§vanában, a bolygónkon lévő V¥nd§vana-dh§mában.”24

Noha Bhauma V¥nd§vana és Goloka V¥nd§vana minden szempontból egyenrangúak, van közöttük néhány nyilvánvaló különbség. Az egyik ilyen eltérés a méretük. Míg Bhauma V¥nd§vana kerülete nyolcvannégy kroªa25 – ami körülbelül kétszázötvenkét kilométernek felel meg –, addig Goloka kerülete még a Vaiku£±ha-bolygókét is messze meghaladja: tizenkét kilométer [azaz egy yojana] beszorozva százzal, ezerrel, tízezerrel, százezerrel és egymillióval,26 azaz összesen 4×1021 kroªa. Ugyanakkor K¥¢£a felfoghatatlan hatalma révén az összes Vaiku£±ha-bolygó a Bhauma V¥nd§vanának nevezett földterület egyik sarkában található.27

Goloka V¥nd§vana – melyet az Úr szemmel nem látható hajlékának, vagyis apraka±a-dh§mának neveznek – akkor jelenik meg a földön, amikor K¥¢£a bemutatja itt kedvteléseit. Ez idő alatt láthatóvá vált dh§mának, azaz praka±a-dh§mának is nevezik.28 Az Úr K¥¢£a személyes jelenlétének köszönhetően a dh§mának ez a praka±a formája Goloka minden fenséges és édes jegyét magán viseli.

A földet itt transzcendentális drágakövek alkotják, a fák minden kívánságot teljesítenek, a víz nektár, a gop¦k és gopák minden szava ének és minden mozdulata tánc. K¥¢£a isteni hajlékát, ahol fuvolája örök társaságában Ő a legfelső élvező, minden szegletéig lelki boldogság hatja át.29 Az Úr Caitanya így fogalmaz: „V¥nd§vana-dh§ma a Legfelsőbb Úr kegyének köszönhetően végtelenül szelíd, s a szerelem hangulata különösen fenségessé teszi. Itt mutatja meg transzcendentális

94

A dh§ma sarkigazságai

dicsőségét Nanda Mah§r§ja fia, így aztán V¥nd§vana-dh§mában soha nem támad bennünk aggodalom, a legparányibb mértékben sem.”30 Ahogyan Vaiku£±hán, úgy Bhauma V¥nd§vanában sem létezik aggodalom. Vaiku£±hával ellentétben azonban V¥nd§vanát a Legfelsőbb Úrnak és társainak jelenléte teszi áldottá, akik legtitkosabb alakjukban élnek e földön, és a szeretet megannyi válfajának – Nanda és Yaªod§ például a szülői szeretetnek, míg a gop¦k a szerelemnek – az élvezetébe merülnek, melyek messze felülmúlják azt az áhítattal vegyes tiszteletet, ami a Vaiku£±hán élő tiszta bhaktákat jellemzi.

¥ªyam§na-dh§ma. A bevezetésben már szóltunk arról, hogy K¥¢£a eltávozása után, amikor a szemmel nem látható dh§ma egy látható (d¥ªya) anyagi fedőrétegen keresztül válik érzékelhetővé, a dh§ma meghatározására a d¥ªyam§na-dh§ma d¥ªyam§na-dh§ma kifejezést használjuk.

Mindaddig, amíg K¥¢£a lótuszlába érintette a földet, Goloka édes és fenséges természete látható volt Bhauma V¥nd§vanában, még a megkötött lelkek számára is. Amint azonban K¥¢£a elhagyta a földet, minden megváltozott. ¼ukadeva Gosv§m¦ így szól:

        y§vat sa p§da-padm§bhy§°  sp¥ªann §ste ram§-pati¤         t§vat kalir vai p¥thiv¦°  par§krantu° na c§ªakat

„Ameddig az Úr ¼r¦ K¥¢£a, a szerencse istennőjének férje érintette a földet lótuszlábával, Kalinak nem állt hatalmában legyőzni ezt a bolygót.”31

J¦va Gosv§m¦ a vershez fűzött kommentárjában elmondja, hogy K¥¢£a antardh§na-ªakti nevű, láthatatlanná tévő energiáját hívta segítségül, amikor távozott a földről. Ez az antardh§na-ªakti takarta el aztán Bhauma V¥nd§vana csodáit, melyek K¥¢£a jelenléte idején láthatóak voltak.32 A Kali-yuga ekkor kezdte el kifejteni hatását, minek eredményeképpen Bhauma V¥nd§vanában mára alig emlékeztet bennünket valami az Úr földi lakhelyére, melyet a ¼r¦mad-Bh§gavatam leírásaiból megismertünk.

95

Nava-vraja-mahim§

Amit ma Vrajának nevezünk, látszólag nem más, mint elhanyagolt, csatornalével szennyezett falvak összevissza halmaza az indiai hátországban, amit lassanként bekebelez az egyre terjeszkedő sivatag. Növényvilágát tüskés fák alkotják, a földet szemét borítja, utcáit elözönlötték a disznók, háztetőkön randalírozó majmok tartanak rettegésben mindenkit, K¥¢£a örökségéből pedig árucikk lett, amin boltosok szedhetik meg magukat. K¥¢£a hajléka tehát szemlátomást nem több, mint India középszerű idegenforgalmi látványossággá degradálódásának mintapéldája, és aligha tűnik úgy, mintha Goloka isteni ragyogással tündöklő hasonmása lenne.

Hol vannak már Bhauma V¥nd§vana kívánságteljesítő fákkal teli erdői, nektárfolyói, transzendentális drágakövekből épült házai, hol van az illúzión túli eredeti világ és a fuvola hangja?

A valóság azonban az, hogy a dh§ma még mindig jelen van.

Ahogyan az esőfelhő takarja el előlünk a napot, úgy gátolja meg az illúzió felhője, hogy láthassuk az apraka±a-dh§ma eredeti formáját. Ezt azonban nem szabad félreértenünk: az anyagi energia nem képes a dh§mát befedni, ahogyan a felhők sem takarhatják be a napot. Arról van szó csupán, hogy az anyag a megkötött lelkek és a nem látható dh§ma közé állt, s megakadályozza, hogy e lelkek érzékeljék létezését. K¥¢£a energiája (antardh§na-ªakti) tehát útjára indít egy olyan folyamatot, mely az anyag fátylát borítja a dh§mára. Az itt lakók és az ide látogatók ezt a fátylat látják, ezen járnak, s e fátyol mögül a dh§ma jelenléte egyre homályosabban érzékelhető.33

Az olyan nagy lelkek azonban, akik végérvényesen hátat fordítottak minden evilági ragaszkodásnak, akik túlléptek az anyag fennhatóságán és elnyerték az Úr belső energiájának kegyét, továbbra is teljes valójában látják az apraka±a-dh§mát. E tökéletessé vált bhakták a szeretet írjával ékes szemükkel és lelkivé átalakult testükkel V¥nd§vana igazi pompáját érzékelik.

Ám a dh§ma nincs egészen elveszve a megkötött lelkek számára sem. Akár a nap sugarai, melyek áthatolnak a felhőkön, a dh§ma, gondoskodása jeléül, az illúzió felhőjén keresztül is megmutatja ragyogását a gyakorló bhaktáknak, odaadásuk mértékében. Még egy bűnös életet folytató vagy ateista ember is lehet olyan szerencsés, hogy elnyeri a kegyét, ha sorsa úgy hozza, hogy véletlenül a dh§mába látogat.

96

A dh§ma sarkigazságai

¼r¦la Prabhup§da így beszél erről a jelenségről: „Valóban láthatjátok, hogy… V¥nd§vana-dh§ma… egy darabka föld csupán, úgy százharminc négyzetkilométer a területe, de bárki, aki idejön, érezni fogja K¥¢£a jelenlétét. Akármilyen ateista, akármilyen nagy szamár, érezni fogja. Ha csak odamegy, rögtön megváltozik a gondolkodása. »Itt van Isten.« El fogja fogadni.”34 ¼r¦la Prabhup§da szavai megerősítik, hogyan teszi lehetővé számunkra az antardh§na-ªakti természete, hogy „érezzük K¥¢£a jelenlétét”. Eltakarja a dolgokat evilági látásmódunk elől, de engedi, hogy létezésüket észrevétlenül mégis érzékeljük.35 Ő Isteni Kegyelme így ír egy levelében egyik tanítványának: „Ahogyan az odaadó szolgálatod egyre fejlettebb és fejlettebb szintet ér el, egyre jobban fogod látni K¥¢£át, és Vraja szent földjének tulajdonságaiból is egyre többet felismersz majd.”36 Az a képesség, hogy érzékelni tudjuk a dh§ma hatását, annak arányában változik, mennyire hiszünk K¥¢£ában és hajlékában, és mennyire ismerjük őket.

Ez felveti a kérdést, vajon az apraka±a-dh§mát eltakaró energia anyagi-e vagy lelki. A válasz az, hogy mivel K¥¢£a belső energiája alkotja, működésében anyagi és lelki egyaránt lehet, a megfigyelő tudatától függően.

97

Nava-vraja-mahim§

Dhruva Mah§r§ja elmagyarázza nekünk, hogyan képes a lelki energia másképpen hatni a bhaktákra és a nem-bhaktákra. ¼r¦la Prabhup§da részletesen is kifejti a témát, és azt mondja, az az energia, melynek révén K¥¢£a áthatja a teremtést, természetét tekintve lelki, ennélfogva segíti a bhaktákat az Úrnak végzett szolgálatukban. Amikor azonban ez a belső energia csak „időlegesen” működik, illúziót keltő energia a neve, mert a megkötött lelkeket az érzéki élvezet hajszolására készteti, s ezáltal még mélyebb zavarodottságba taszítja őket.37

A dh§mát eltakaró energia az egyén tudatának függvényében hat. A materialista számára ez az energia teljes mértékben anyagi; a gyakorló bhakta előtt – odaadásának arányában – felfedi a dh§mát; míg a tökéletessé vált bhakta szemében maradéktalanul lelki természetű, azaz minden tekintetben látni engedi az apraka±a-dh§mát, amit rejt. ¼r¦la Prabhup§da ezt így fogalmazza meg: „Jegyezzük meg jól, hogy a m§y§ és a sva-dh§ma között különbség van: a bhakták esetében a svadh§ma működik, míg a nem-bhaktákéban a m§y§-energia.”38

Ez a magyarázata annak, hogy a tiszta bhakták, akik az apraka±adh§mát teljes valójában érzékelik, úgy magasztalják Bhauma V¥nd§vanát, ahogyan más lelkek erre nem képesek. Prabodh§nanda Sarasvat¦ çh§kura például így ír:

  prodañcat-pika-pañcama° pravilasad-va°ª¦-susa¯gitaka°     ª§kh§-kha£¨aªikha£¨i-t§£¨ava-kala° proll§si-vall¦-drumam   bhr§jan-mañju-nikuñjaka° khaga-kulaiª citra° vicitra° m¥gair     n§n§-divya-sara¤-sarid-giri-vara° dhy§y§mi v¥nd§vanam

„Arról a földről elmélkedem, ahol édes kvintjeit zengi a kakukk, ahol K¥¢£a fuvolájának igéző hangja boldogsággal tölti el az itt élők fülét, ahol pávák rikoltoznak bájosan és járják önfeledt táncukat a fák ágain, ahol földig hajolnak gyümölcsük terhe alatt a folyondárok és a fák, ahol csodás ligetek érik egymást; arról a földről, melyet madarak és négylábúak népesítenek be, s melyet széltében-hosszában tavak, folyók és hegyek ékesítenek.”39

Prabodh§nanda Sarasvat¦ transzcendentális szemszögéből azok, akik Bhauma V¥nd§vanának csupán az anyagi burkolatát és annak

98

A dh§ma sarkigazságai

látszólagos hiányosságait látják, mind „ostobák”.40 A megkötött léleknek ezt az ostobaságát semmisíti meg a tiszta odaadó szolgálat, s felfedi előtte azt a dh§mát, amit az §c§rya bemutat.

A d¥ªyam§na-dh§ma elnevezés tehát azokban az időszakokban jelöli a dh§mát, amikor a praka±a-dh§ma többé nem látható. Ilyenkor az apraka±a-dh§mát az anyag fátyla takarja el, ám az Úr transzcendentális lakhelye még ezen a látható (d¥ªya) anyagi fedőrétegen keresztül is érzékelhető.

nagy bhakták szívében jelen lévő dh§ma. ¼ukadeva Gosv§m¦ ¼r¦ K¥¢£a születésének elbeszélésekor azt mondja, hogy az Úr először apja, Vasudeva szívében jelent meg, s onnan került át anyja, Devak¦ méhébe. Sa bibhrat pauru¢a° dh§ma bhr§jam§no bhr§jam§no yath§ ravi¤: „Miközben a Legfelsőbb Személy, Isten testét hordozta szíve mélyén, Vasudevát az Úr transzcendentális, fénylő ragyogása [dh§ma] árasztotta el, s úgy sugárzott, akár a nap.”41

A versben szerepel a dh§ma szó, amit ¼r¦la Prabhup§da „transzcendentális, fénylő ragyogásnak” fordít, ám a magyarázatban azt írja, a kifejezés arra a helyre utal, „ahol a Legfelsőbb Személy lakozik”. Ezután arról beszél, hogy annak a bhaktának a szíve, akit az Úr felhatalmaz, dh§mává változik, s ez roppant lelki erővel ruházza fel a bhaktát. ¼r¦la Prabhup§da a ¼r¦mad-Bh§gavatam első versét is megemlíti, melyben a dh§mn§ svena sad§ szavakkal találkozunk. Ezzel összefüggésben elmondja, hogy „bárhol van jelen a Legfelsőbb Személy az Ő neve, formája, tulajdonságai vagy személyes eszközei révén, az a hely azonnal dh§ma lesz”.42

Mindez elárulja, hogy amikor K¥¢£a megjelenik egy magas szinten álló vai¢£ava szívében, akkor Vele együtt a dh§ma is megjelenik. Fogalmazhatunk úgy is: a vai¢£ava szíve dh§ma lesz.

De milyen fejlett fokon kell ahhoz állnia valakinek, hogy szíve a szent dh§mává változzon?

R¡pa Gosv§m¦ szerint K¥¢£át egyedül a szerető odaadás ereje képes a szívbe csábítani: ªr¦-k¥¢£§kar¢i£¦ m§t§. 43 Ezt az Úr Brahm§ is megerősíti:

99

Nava-vraja-mahim§

          prem§ñjana-cchurita-bhakti-vilocanena             santa¤ sadaiva h¥daye¢u vilokayanti           ya° ªy§masundaram acintya-gu£a-svar¡pa°             govindam §di-puru¢a° tam aha° bhaj§mi

„Govindát imádom, az eredeti Urat, aki nem más, mint ¼y§masundara, a megszámlálhatatlanul sok felfoghatatlan sajátossággal rendelkező K¥¢£a, és akit a tiszta bhakták örökké látnak szívük mélyén odaadásuk szemével, melyet a szeretet írja borít.”44

A dh§ma a „megszámlálhatatlanul sok felfoghatatlan sajátosság” közé tartozik, melyekre a versben az acintya-gu£a-svar¡pam szavak utalnak. Nyugodtan kijelenthetjük tehát, hogy a szerető odaadás fokán álló bhakták a szívük mélyén hordozzák a dh§mát.

agy bhaktákáltal láthatóvá tett dh§mák. Yudhi¢±hira Ma h§r§ja egy alkalommal a következő híressé vált szavakkal köszöntötte nagybátyját, Vidurát:

        bhavad-vidh§ bh§gavat§s  t¦rtha-bh¡t§¤ svaya° vibho         t¦rth¦-kurvanti t¦rth§ni  sv§nta¤-sthena gad§bh¥t§

„Uram! Az olyan bhakták, mint amilyen te vagy, maguk a testet öltött szent helyek. Mivel a szívedben hordod Istent, a Legfelsőbb Személyt, minden helyet zarándokhellyé változtatsz.”45

Yudhi¢±hira Mah§r§ja maga is megerősíti ebben a versben, hogy az olyan kiváló szentek, mint Vidura, nemcsak hogy a szívükben hordozzák a transzcendentális dh§mát, de minden helyet, ahol megfordulnak, zarándokhellyé változtatnak.46 A bölcsek a Vidurához hasonló nagy bhaktákat egyenesen transzcendentális cint§ma£iknak tekintik, akik szerető odaadásuk erejével – mely odaadással rabul ejtették K¥¢£át és a szívükbe zárták Őt – képesek minden helyet átváltoztatni, ahol csak megjelennek.

Harid§sa çh§kura élete szintén jó példa erre a jelenségre. Harid§sa egy ideig egy Gangesz parti barlangban élt Phuliy§ban, s olyan

100

A dh§ma sarkigazságai

odaadással énekelte a mah§-mantrát, hogy barlangja „az Úr K¥¢£a kedvteléseinek helyszínévé, azaz Vaiku£±hává változott”.47 Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ çh§kura Harid§sának erről a kedvteléséről szólva kommentárjában apja, Bhaktivinoda çh§kura egyik dalát idézi: Ye dina g¥he bhajana dekhi, g¥hete goloka bh§ya. „Egy napon lelkigyakorlatom végzése közben azt láttam, hogy a házam Goloka V¥nd§vanává változik.”48

Az említett példák alátámasztják, hogy mivel K¥¢£a jelen van a szívükben, ezek a tiszta bhakták – akik maguk is zarándokhelyek – minden helyet megszentelnek, ahol csak járnak. Az is kiderül azonban ezekből a példákból, hogy e bhakták nem tesznek semmiféle tudatos erőfeszítést annak érdekében, hogy ez az isteni átváltozás végbemenjen: ezek a helyek mintegy automatikusan szent dh§mává változnak, amikor e nagy lelkek ereje megérinti őket. Ez azonban fölveti a kérdést: vajon egy bhakta képes-e arra, hogy tudatos elhatározással dh§mává változtasson egy bizonyos helyet, és ha képes rá, vajon megteszi-e?

A válasz: igen. Ahogyan egy bhakta a bhakti-energia belső sugallatára másokat is megajándékoz az odaadással, úgy – szintén a bhakti ösztönzésére – saját belátása szerint szent helyeket is létrehozhat. K¥¢£a – nagyszerűségüket igazolandó – abban a kiváltságban részesíti híveit, hogy közvetíthetik másoknak az Ő kegyét, azaz elültethetik embertársaikban az odaadás magját, átadhatják nekik a szent nevet, vagy épp szent helyeket alapíthatnak. Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura így ír a M§dhurya-k§dambin¦ben: „Az Úr a bhakta szolgájának tekinti magát, és azzal az erővel hatalmazza fel, hogy az Ő kegyének áldásában részesíthessen másokat (sva-k¥p§-ªakti), ezzel is bizonyítva, hogy híve mindenkinél kiválóbb.”49 K¥¢£a tehát képessé teszi tiszta bhaktáit, akik a szívükben hordozzák Őt és lakhelyét, hogy felbecsülhetetlen értékű kincsüket odaadhassák annak, akit erre méltónak találnak.

K¥¢£a apja, Vasudeva is azért volt olyan sugárzó, mert szívében K¥¢£a isteni energiájának és hajlékának adott oltalmat. K¥¢£a azután Vasudeva szívéből átkerült anyja, Devak¦ szívébe. ¼ukadeva Gosv§m¦ így ír arról, hogyan jelent meg az Úr Devak¦ban: „Ezután teljes kiterjedései kíséretében és fensége teljében a Legfelsőbb Úr, aki a legnagyobb áldást hozza az egész univerzumra,

101

Nava-vraja-mahim§

Vasudeva elméjéből Devak¦ elméjébe került. Vasudeva ezzel felavatta Devak¦t, aki annak köszönhetően, hogy az Úr K¥¢£át, mindenki eredeti tudatát, minden ok okát hordozta szíve mélyén, éppúgy megszépült, mint ahogyan a keleti égtáj válik csodálatossá a felkelő holdtól.”50

Érdemes megfigyelnünk, hogy ¼r¦la Prabhup§da a vershez fűzött magyarázatában azt, ahogyan K¥¢£a Vasudeva szívéből Devak¦ szívébe kerül, az avatással tekinti egyenlőnek. Ő Isteni Kegyelme arra is figyelmeztet: ne gondoljuk, hogy bármilyen evilági kapcsolatra – például fogamzásra – szükség volt annak érdekében, hogy K¥¢£a Devak¦ szívébe kerüljön. V¦rar§ghava Ýc§ryát idézve – aki azt mondja, hogy ez kizárólag „egyik szívből a másikba” történt – ¼r¦la Prabhup§da az avatás jelentését is ebben az összefüggésben definiálja: az avatás során a guru saját szívéből tanítványa szívébe juttatja K¥¢£át.51

Ő Isteni Kegyelme sokszor, nagy nyomatékkal hangsúlyozza, hogy a vai¢£ava lelki tanítómester képes tanítványának odaadni K¥¢£át. Bhaktivinoda çh§kurát idézve azt mondja: „A guru feladata, hogy K¥¢£át neked adja. K¥¢£a sei tom§ra, k¥¢£a d¦te p§ra. Egy vai¢£ava így

¼r¦la Bhaktivinoda çh§kura

102

A dh§ma sarkigazságai

imádkozik a gurujához: »Uram, te K¥¢£a bhaktája vagy. Ha akarod, nekem adhatod K¥¢£át.« Ilyen helyzetben van egy ªi¢ya [tanítvány]. A gurunak az a dolga, hogy K¥¢£át adja neked, és ne valamilyen anyagi dolgot. Ha valami evilágira vágysz, arra rengeteg intézmény van. De ha K¥¢£át akarod, ahhoz gurura van szükséged.”52

A guru vagy egy hasonlóképp felhatalmazott bhakta azonban a dh§mát is ugyanúgy át tudja adni másoknak, mint K¥¢£át. Ezek a kiváló bhakták, attól a vágyuktól vezérelve, hogy másokkal jót tegyenek, a szívükben jelen lévő dh§mát – annak fölhatalmazásával – néha máshol is láthatóvá teszik. Erre a felhatalmazásra nem is lehet jobb példát felhozni, mint a mi ¼r¦la Prabhup§dánk, aki tiszta szívével szerte a világon szent helyeket hozott létre, amikor száznál is több, ¼r¦ K¥¢£a imádatának szentelt templomot alapított.

Annak köszönhetően, hogy az Úr és hajléka jelen volt a szívében, ¼r¦la Prabhup§da minden helyet megszentelt, ahol csak járt. Ezek a helyek azonban más és más lelki erővel rendelkeztek. A sok szent t¦rtha között vannak olyanok – repülőtéri várók, előadótermek stb. –, melyek csupán rövid ideig bizonyultak t¦rthának, addig, amíg Ő Isteni Kegyelme ott volt. Vannak olyan különleges helyek – például San Franciscóban a Tompkins Square Park, a „Hippi-hegy” –, ahol ¼r¦la Prabhup§da hosszabb ideig elmélyült bhajanát folytatott. Ezeket követői még ma is zarándokhelynek tekintik és imádják, ezzel is tanúsítva, hogy e helyeket szent atmoszféra hatja át. Az a számtalan templom és tanyaközösség azonban, melyet ¼r¦la Prabhup§da létrehozott, külön kategóriába tartozik. ¼r¦la Prabhup§da, e mah§bh§gavata-bhakta jelenléte nem csupán e helyek atmoszféráját szentelte meg, de – Prabhup§da lángoló vágyának köszönhetően – valódi szent dh§mákat hozott itt létre az idelátogató szerencsés lelkek áldására.

Nem kétséges: ¼r¦la Prabhup§da egyedülálló vágya vette rá R§dh§t és K¥¢£át, hogy megjelenjenek oly sok ISKCON-templom oltárán nemcsak Indiában, a dharma földjén, de a világ olyan országaiban is, ahová a hagyományokhoz mereven ragaszkodó indiai §c§ryák be sem tették volna a lábukat. Az isteni pár és tiszta bhaktája jelenlétének hatására ezeket a helyeket még mindig számtalan bhakta imádja a szent dh§mát megillető odaadással.

103

Nava-vraja-mahim§

Aláthatóésanemlátható

indeddig a dh§ma megjelenésének öt formáját mutattuk be: Goloka V¥nd§vanát; Bhauma V¥nd§vanát abban az időszakban, amikor K¥¢£a jelen van; Bhauma V¥nd§vanát azt követően, hogy K¥¢£a elhagyja a földet; a tiszta bhakta szívében jelen lévő dh§mát; valamint azokat a helyeket, melyeket a tiszta bhakta jelenléte változtatott dh§mává.

A dh§mának ezek a megjelenési formái egyenértékűek, ám a külső szemlélő a helyszíntől, a körülményektől és saját tudatától függően másképpen érzékeli valamennyit. Felfoghatóságuk tekintetében a legfőbb különbséget az adja, hogy a dh§ma látható (praka±a) vagy nem látható (apraka±a) formában van-e jelen.

A dh§mát akkor, amikor bárki puszta szemmel láthatja, praka±ának („láthatónak”) nevezik, amikor pedig csakis a legmagasabb szintet elért bhakták láthatják, neve apraka±a („nem látható”).53 Ýc§ryáink K¥¢£a alakjának, kedvteléseinek és hajlékának leírása során sokszor említik ezeket a kifejezéseket.

Baladeva Vidy§bh¡¢a£a a sv§py§t („önmagába olvad”) szót kommentálva elmagyarázza, hogy K¥¢£a praka±a formáinak gyökere az Ő Golokán jelen lévő apraka±a alakja. Hozzáteszi aztán, hogy a látható forma akkor, amikor nem láthatóvá változik, visszaolvad az eredeti nem látható formába.54 R¡pa Gosv§m¦ így ír: Praka±§praka±a ceti l¦l§ seya° dvidhocyate. „Az Úr kedvtelései két csoportot alkotnak: látható és nem látható kedvtelések.”55 J¦va Gosv§m¦ e két jellemző sajátság alapján mutatja be a dh§mát: „Vrajának van egy földi (praka±a) és van egy nem földi (apraka±a) arculata.”56 ¼r¦la Prabhup§da a praka±a és az apraka±a jelentésének magyarázatakor gyakran említi a nap példáját, ami nem mozdul égi helyéről, mégis mozogni látszik. A nap valójában sohasem mozdul el a helyéről, és mindig ugyanolyan intenzitással ontja sugarait, mi azonban korlátozott helyzetünk következtében úgy érzékeljük, hogy halad az égbolton, ragyogásának ereje az évszaktól függően változik, s nap mint nap felbukkan, illetve eltűnik a látókörünkből.57 Goloka V¥nd§vana

104

A dh§ma sarkigazságai

örökké létezik, szakadatlanul zajló apraka±a kedvteléseivel együtt, mi azonban úgy látjuk, K¥¢£a és hajléka megjelenik, kedvtelései egy ideig tartanak, majd véget érnek, Ő maga és a dh§ma pedig végül eltűnik.58 ¼r¦la Prabhup§da hangsúlyozza, hogy ez a kettősség csak a megkötött lelkek szemében létezik, hiszen a transzcendentális szinten élők még itt a földön is „mindig a lelki világban vannak, ahol az Úr kedvtelései örökké láthatóak”.59

Néhánytulajdonság,amiadh§maötmegjelenési formájáraegyformánjellemző

oha a praka±a- és az apraka±a-dh§ma jelentősen különbözik egymástól, van közöttük egy alapvető hasonlóság: az zik egymástól, van közöttük egy alapvető hasonlóság: az előbbi az utóbbi mása. ¼r¦ V¥nd§vana-dh§ma mind a lelki előbbi az utóbbi mása. ¼r¦ V¥nd§vana-dh§ma mind a lelki világban, mind a földön ugyanazt az elbűvölő alakját és ugyanazokat az isteni vonásait mutatja, hiszen örökké a transzcendens világ része. Legyen az Gokula vagy Goloka, praka±a vagy apraka±a, K¥¢£a kedvtelései itt mindig zajlanak. Sohasem szabad elkövetnünk azt a hibát, hogy Bhauma V¥nd§vanát az anyagi világ részének tekintjük. Az upani¢adok kijelentik: „A földi V¥nd§vana a valóságban a lelki világban van.”60 Bhauma V¥nd§vana a lelki világ – ehhez nem fér kétség. Annak köszönhetően, hogy a praka±a-dh§ma az apraka±a-dh§ma mása, természetesen az Úr társai – szülei, barátai, kedvesei – mind a két helyen ugyanazok a személyek, ugyanabban a szerepben. K¥¢£a, miután Devak¦ gyermekeként megszületett Ka°sa börtönében, azt mondta szüleinek, hogy amint véget érnek látható kedvtelései, ők is visszatérnek majd Vele a lelki világba, s ott folytatják szerepüket.61 ¼r¦la Prabhup§da azt mondta: „Ha azt gondolom, hogy »én leszek majd Yaªod§ anya«, az is m§y§v§da. Éppen úgy m§y§v§da, mint amikor valaki azt gondolja: »Én leszek K¥¢£a«.”62 Miért? Mert Yaªod§ anya helyét már betölti valaki: csak egy Yaªod§ anya van, és csakis egyetlen egy lehet belőle, ugyanúgy, ahogyan csak egyetlen K¥¢£a van. Az Úr örök társai, ahogyan az elnevezés is mutatja, örökké társai az Úrnak.

105

Nava-vraja-mahim§

Végül van még egy közös vonása a praka±a és az apraka±a világnak, mégpedig az, hogy mindkét világban K¥¢£a ifjúkora az uralkodó, fölülmúlva a többi életszakaszát. K¥¢£a eredeti alakja nava-yauvana, azaz örökké ifjú, ezért a Vrajában jelen lévő örök K§madeva a transzcendentális síkon felülmúlja kisgyermeki vagy kisfiúi alakját is, és így mind a praka±a-, mind az apraka±a-dh§mában ez a legnagyszerűbb formája. Meg kell említenünk, hogy a szentírások és a szentek alig vagy egyáltalán nem tesznek különbséget a között a lelki erő között, ami Bhauma V¥nd§vanát K¥¢£a jelenléte alatt, illetve a között, ami az eltávozása után jellemzi. A d¥ªyam§na-dh§ma annak ellenére, hogy az anyagi világ fizikai külsejét ölti magára, az apraka±a-dh§ma erejével bír, hiszen Golokával áll kapcsolatban. Kesztyűhöz hasonlóan, ami az általa rejtett kéz tulajdonságait veszi fel, a d¥ªyam§na-dh§ma az apraka±a-dh§ma hatalmával rendelkezik. K¥¢£a ugyan visszatért apraka±a hajlékára, mégis megtartja Bhauma V¥nd§vanát ebben a világban, hogy folytatódhasson küldetése, amiért évezredekkel ezelőtt megjelent: hogy visszacsábítson minket magához. Éppen ezért ahogy ¼r¦la Prabhup§da mondja, az apraka±a Vraja lelki erejét még mindig érezni lehet: „Ha V¥nd§vanába mész, bárhol jársz is e vidéken, érzékelni fogod a K¥¢£a-tudatot. A tisztaság mintája még mindig ott van.”63

Azötféledh§mátmegkülönböztetőjegyek

oloka V¥nd§vana – az apraka±a-dh§ma. Az apraka±adh§ma annyiban különbözik a dh§ma másik négy formájától, hogy a prototípusa, illetve – Baladeva Vidy§bh¡¢a£a szerint – a „gyökere” azoknak. A dh§ma minden más megjelenése az apraka±a V¥nd§vanából meríti lelki erejét.64

Goloka V¥nd§vana, vagyis az apraka±a-dh§ma nem más, mint K¥¢£a teljes lelki energiája, mely az Úr hajlékának formájában ölt alakot, ahol a tudás, a boldogság és az örök létezés maradéktalanul megnyilvánul és semmilyen szempontból nincs korlátokhoz kötve. Az anyagi energia Golokán a legkisebb mértékben sincs jelen, és a legparányibb mértékben sem képes kifejteni a hatását.

106

A dh§ma sarkigazságai

hauma V¥nd§vana K¥¢£a láthatókedvteléseinek idején

–a – praka±a-dh§ma. Goloka praka±a formáját éppen olyan erő jellemzi, mint apraka±a forrását, de mivel az anyagi világban jelenik meg, időnként úgy tűnik, aláveti magát az anyagi világ törvényeinek, s emiatt nem mindig mutatja meg a benne rejlő erők és tulajdonságok teljes skáláját. Az Úr praka±a kedvteléseit magyarázva Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ çh§kura így ír: „Evilági szerepükből és vonatkozásaikból adódóan [a praka±a kedvtelések] olyan jellemzőket is mutatnak, melyek a korlátokat szabó energia (m§y§) révén valóságosnak látszanak; ezek azonban a transzcendens valóságban [az apraka±a-dh§mában] nem léteznek.”65

Golokában például K¥¢£a életszakaszai közül ifjúsága dominál, de mivel P¡tan§ megölésétől kezdve minden kedvtelését újra és újra eljátssza, a különféle életkorokon is újra és újra keresztülmegy.66 Bhauma V¥nd§vanában azonban az anyagi világ szabályait betartva K¥¢£a egyik életkort elhagyva a következőbe lép: először csecsemő, aztán kisgyermek, s végül elérkezik örökkévaló ifjúkorához. Ifjúkorát megelőzően tehát ugyanúgy egyre idősebb lesz, mint mi, ezt a kort elérve azonban nem öregszik tovább.

Uddhava első látogatása Vrajába szintén jó példa arra, hogy a praka±a-dh§ma eltérő jegyeket mutat. Yogam§y§ révén először azt látta, milyen volt Bhauma V¥nd§vana K¥¢£a jelenlétének idején, utána azonban már azt, milyen K¥¢£a távollétében. Nandagr§mában Uddhava annak volt szemtanúja, hogy K¥¢£a távolléte miatti fájdalmukban a vraja-v§s¦k elhanyagolják a kötelességeiket, s így otthonukat belepi a por, elborítják a falevelek, hálójukkal szövik be a pókok. Bhauma V¥nd§vana tehát látszólag engedelmeskedni kényszerült az anyagi természet bizonyos törvényeinek.

Az apraka±a és a praka±a világ közötti másik különbség – mellyel szinte mindenki tisztában van –, hogy míg a lelki világban nincsenek démonok, addig K¥¢£a földi kedvteléseit szakadatlanul megzavarták azok az asurák, akiket Ka°sa küldött, hogy öljék meg Őt.67

Az utolsó transzcendentális különbség az apraka±a Goloka és a praka±a Vraja között abban rejlik, hogy K¥¢£a eltérő alakban van jelen ezen a két helyen. Amikor elérkezik az Úr földi alászállásának ideje, a praka±a-dh§mában bemutatott praka±a kedvtelések idejére N§r§ya£a

107

Nava-vraja-mahim§

és minden személyes kiáradása belép K¥¢£a testébe. Amikor aztán K¥¢£a elhagyja ezt a világot, kiterjedései visszatérnek saját Vaiku£±habolygójukra, K¥¢£a pedig eredeti alakjában tovább élvezi apraka±a hajlékain a kedvteléseit.68

¥ªyam§na-dh§ma – BhaumaV¥nd§vana K¥¢£a távo-

zása után. Ahogyan korábban írtunk róla, K¥¢£a láthatatlanná tévő energiáját (antardh§na-ªakti) idézi meg, amikor elhagyja Bhauma V¥nd§vanát. A dh§ma apraka±a vonásai ekkor eltűnnek az evilági szemek elől, és ahogy a Kali-yuga halad előre, az antardh§na-ªakti mind jobban és jobban átformálja a dh§mát borító anyagi fátylat, s az egyre inkább az anyagi világ jegyeit viseli magán. A dh§ma igazi arcát eltakarja az anyagi burkolat, s a zarándokok egyre nehezebben hiszik el, hogy a dh§ma valóban transzcendentális. A K¥¢£a-tudat ettől kezdve előfeltételévé válik annak, hogy valaki igazán méltányolni tudja a dh§ma dicsőségét. ¼r¦la Prabhup§da elmagyarázza, hogy az emberek hajlamosak a dh§mát az azt borító, anyagi energia alkotta lepellel azonosítani: „A materialisták csak egy szennyes városnak tekintik V¥nd§vana-dh§mát, mert rengeteg majom és kutya él ott, és a Yamun§ partját mindenhol hulladék borítja. Nemrégiben egy materialista ember feltette nekem a kérdést: »Miért laksz V¥nd§vanában? Miért egy ilyen piszkos helyet választottál, hogy visszavonulásod után ott élj?« Az ilyen emberek nem érthetik meg, hogy a földi V¥nd§vana-dh§ma mindig az eredeti V¥nd§vana-dh§mát képviseli, ezért éppúgy imádatra méltó, mint az Úr K¥¢£a.”69

A bhakták egyedül a szerető odaadás szintjén jogosultak arra, hogy érzékeljék, ami a dh§mát borító réteg mögött van és láthassák apraka±a vonásait.70 Mindazonáltal Goloka V¥nd§vanához hasonlóan Bhauma V¥nd§vana sem az anyagi energia fennhatósága alá tartozik: Yogam§y§, az Úr lelki energiája visel rá gondot.71 Ahogyan már említettük, ¼r¦la Prabhup§da emlékeztet minket, hogy bárki, aki Bhauma V¥nd§vanába megy, érezheti a lelki energiát, még manapság is. Nem szabad tehát elfelejtenünk, hogy a d¥ªyam§na Bhauma V¥nd§vanát

108

A dh§ma sarkigazságai

egy szerfölött tisztító hatású energia hatja át, aminek jelenlétét még akkor is, ha szemükkel nem láthatják vagy tompa anyagi érzékeikkel föl nem foghatják, csak becstelen emberek tagadhatják le.

Ez az isteni energia az oka, hogy ugyanazok az odaadó cselekedetek – akár tudatosan, akár tudtán kívül végzi is őket valaki – Vrajában ezerszer nagyobb erővel hatnak, mint máshol.72 Élő példák erre V¥nd§vana állatai: mindössze azzal, hogy a dh§mában élnek, elérik a tökéletességet. Azáltal, hogy mindig Vraja atmoszférája hat rájuk, alkalmassá válnak arra, hogy visszatérjenek Istenhez.73 A d¥ªyam§na Bhauma V¥nd§vana ezenkívül olyan hatalommal bír, hogy azok az emberek, akik itt halnak meg, azonnal visszatérnek a lelki világba, feltéve, hogy nem követtek el bűnt a dh§mában, mert abban az esetben arra kényszerülnek, hogy még egyszer, utoljára megszülessenek, de állati testben.

Bhauma V¥nd§vana sokszoros lelki ereje abból is nyilvánvaló, hogy a megkötött lelkeket képes megtisztítani bűnös tetteik visszahatásaitól, a tökéletes felszabadulás szintjét elért bhaktákat pedig a tiszta odaadás bármelyik fokán ösztönözni tudja. A szentírások egyöntetűen

109

Nava-vraja-mahim§

dicsőítik Bhauma V¥nd§vana hatalmát, amihez mérve a többi szent hely által adott áldások elenyészőek. Az Úr Var§ha így szól Bh¡midev¦hez: „Minden lépés, amit az ember Mathur§-ma£¨alában tesz, azzal az eredménnyel jár, mint ha minden más szent helyre elzarándokolt volna. Bárki, aki itt megfürdik, megszabadul a legszörnyűségesebb bűntől is.”74 Emellett – bár az anyag börtönéből más szent helyek is kiszabadíthatják az embert – R¡pa Gosv§m¦ kijelenti, hogy a ¼r¦ K¥¢£a iránti odaadás áldását egyedül Vraja képes megadni:

  harir api bhajam§nebhya¤ pr§yo mukti° dad§ti na tu bhaktim   vihita-tad-unnati-satra° m§thure dhanya° nam§mi tv§m

„Az Úr Hari legtöbbször felszabadítja az Őt imádókat, odaadással azonban nem áldja meg őket. Ó, Mathur§! Te adományozod a tiszta odaadás nagyszerű áldozatát, és végtelenül áldásos vagy. Tisztelettel és hódolattal adózom neked.”75

tiszta bhakta szívében jelen lévő dh§ma. Míg Bhauma V¥nd§vana két arca – praka±a és d¥ªyam§na formája – egy adott földrajzi területhez kötődik, addig a tiszta bhakta szívében jelen lévő dh§ma mindig követi a bhaktát, bárhol járjon is. Ahogyan Yudhi¢±hira Mah§r§ja rámutat, a dh§mának ez a fajta megjelenése más helyeket is zarándokhellyé változtat.76

A dh§ma azért kíséri el minden útjára a tiszta bhaktát, mert az a szívébe zárta K¥¢£át. ¼r¦la Prabhup§da így ír: „K¥¢£a kétféleképpen lehet jelen: praka±a és apraka±a, azaz látható és nem látható alakban. Az őszinte bhakta számára a kettő között nincs különbség. Egy bhakta szünet nélkül K¥¢£a kedvtelésein meditál, ezért számára az Úr örökké jelen van, még akkor is, ha fizikai értelemben nincs ott.”77 J¦va Gosv§m¦ a gop¦kat hozza fel példának: olyan bhakták ők, akik tiszta odaadásukkal vonzani tudják K¥¢£át, aki emiatt nem tehet mást, mint hogy mindig velük marad apraka±a alakjában.78 A Padma-pur§£a így ír a tiszta vai¢£avákról: „Jelenlétük megtisztítja a világot, s bárhol vannak is, az a hely olyan lesz, mint Vaiku£±ha.”79

110

A dh§ma sarkigazságai

Éppen úgy, ahogy Bhauma V¥nd§vanát sem szabad az azt beborító anyagi réteg szembeötlő tökéletlenségei után megítélni, a tiszta bhaktáról sem szabad a külseje alapján véleményt alkotni. Az ilyen bhakta szívében ott van a minden kétséget kizáróan tiszta és szennyezetlen apraka±a-dh§ma, ezért vele való kapcsolatának köszönhetően az ő teste is bűntelen és szennyezetlen, melyet látszólagos vonásai ellenére sem fertőz semmiféle evilági tökéletlenség. R¡pa Gosv§m¦ megerősíti: „Közönséges látásmóddal szemlélve… a tökéletlenségek feltűnőek lehetnek, de egy tiszta bhakta teste még az ilyen látszólagos fogyatékosságok ellenére sem szennyeződhet be.”80

Mindezen tulajdonságain túl a s§dhunak, akinek szívében a dh§ma megjelenik, van egy valóban egyedülálló jellemzője: mindig vándorol, és mindenhol lelkesen hirdeti K¥¢£a dicsőségét. Aki hallgatja szavait s imádja és személyesen szolgálja őt, ugyanabban a lelki áldásban részesül, mint ha Vrajában élne – az ilyen tiszta bhakta követői ugyanis fokról fokra megszabadulnak bűnös tetteik visszahatásaitól, és felébred bennük a K¥¢£a iránti odaadás. Ebben az értelemben a tiszta bhakta szívében jelen lévő dh§ma a legkiválóbb dh§ma, mert a bhakta azzal, hogy személyesen mutat példát a V¥nd§vana-tudatra, és türelmesen személyes útmutatással lát el másokat, még Bhauma V¥nd§vanánál is hatékonyabban ébreszti föl a hitet követőiben.

A vai¢£avák leghatásosabb módszere arra, hogy ízelítőt adjanak másoknak a lelki világból: a n§ma-sa¯k¦rtana. ¼r¦la Prabhup§da azt mondja: „[K¥¢£a] nemcsak hogy mindenki szívében jelen van, de ott van az atom belsejében is. Ez K¥¢£a. K¥¢£a lakhelye, Goloka V¥nd§vana szintén mindenhová kiterjed. Hogyan? A bhaktán keresztül.”81

K¥¢£a továbbá maga is azt mondja:

        n§ha° ti¢±h§mi vaiku£±he  yogin§° h¥daye¢u v§         tatra ti¢±h§mi n§rada  yatra g§yanti mad-bhakt§¤

„Kedves N§rada! Én nem Vaiku£±hán lakom vagy a yog¦k szívében, hanem ott, ahol a bhaktáim a dicsőségemről énekelnek.”82

111

Nava-vraja-mahim§

h§mák, melyeket a s§dhuk idéztek meg jelenlétükkel.

A prem§ñjana-cchurita-bhakti-vilocanenaA kezdetű Brahmasa°hit§-vershez fűzött kommentárjában J¦va Gosv§m¦ így sa°hit§ ír: „Noha az Úr K¥¢£a Goloka birodalmában lakik, a szeír: „Noha az Úr K¥¢£a Goloka birodalmában lakik, a szeretet írjával borított szemmel mégis látni lehet Őt. Erről szól ez a vers. Az acintya-gu£a-svar¡pam szavak azt jelentik, hogy a szeretet balzsamával bekent szemmel látni lehet az Urat.”83 Mondhatjuk tehát, hogy bárhol legyen is, egy kiváló bhakta mindenhol látja K¥¢£át és V¥nd§vanát. ¼r¦la Prabhup§da általánosságban fogalmaz, amikor így szól: „Legyél bárhol, ha K¥¢£a-tudatban vagy, az ott V¥nd§vana.”84

Nagyon ritka az olyan bhakta, aki a K¥¢£a-tudat kellőképpen magas szintjén áll ahhoz, hogy láthassa az apraka±a-dh§mát. Szerencsére azonban a tiszta bhakta a puszta jelenlétével képes arra, hogy bárhol megidézze V¥nd§vanát.

A dh§mának ez a fajta megjelenése hagyományosan templomok formájában válik láthatóvá, de testet ölthet olyan helyek alakjában is, melyek V¥nd§vana lényegét képviselik, s ahol szinte mindig találunk templomokat. Az áhítatot ébresztő épületek, a pompás m¡rti-imádat, a szent tavak, a gondosan ápolt kertek mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy bárki megérezhesse: nem mindennapi helyen jár. Mindez arra ösztönzi a látogatókat és a zarándokokat, hogy lépjenek be ezeknek a dh§máknak a lelki környezetébe, és vegyenek részt a filozófiai beszélgetéseken és a n§ma-sa¯k¦rtanában. Ez felébreszti majd bennük a vágyat, hogy e megidézett V¥nd§vanák egyikében éljenek. Ahogy ezek a szerencsés lelkek egyre érettebb K¥¢£a-tudatra tesznek szert, egyre nagyobb mértékben érzékelni fogják e helyek szentségét.

Ha visszatekintünk a történelemben, ezek a dh§mák leginkább Indiában jelentek meg, noha máshol is vannak lenyűgöző templomok: ilyen például a kambodzsai Angkorvat templomegyüttes.85 Azóta pedig, hogy ¼r¦la Prabhup§da 1965-ben megérkezett New Yorkba, szerte a világon jelennek meg a szent dh§mák. ¼r¦la Prabhup§da rendkívül egyértelműen nyilatkozik az ezekben a templomokban megidézett Vaiku£±ha-atmoszféráról: „Tudnod kell, hogy a mi templomaink nem az anyagi világban vannak. A templom

112

A dh§ma sarkigazságai

Vaiku£±ha, ahol mindenki egész áldott nap szakadatlanul K¥¢£ára gondol és Őt szolgálja. Ha tehát részt veszünk a templom tevékenységeiben, akkor már Vaiku£±hán vagyunk.”86 Valóban, gyakran megesett, hogy amikor ¼r¦la Prabhup§da megalapított egy-egy ISKCONtemplomot vagy más kezdeményezést indított útjára, azt mondta, ezek valamely létező szent hely „új” változatai, és „Új-Dv§rak§nak”, „Új Jagann§tha Pur¦nak” stb. nevezte el őket. Azokon a helyeken, ahol elegendő terület állt rendelkezésre – ilyen volt például Új-V¥nd§vana –, több templomot is megálmodott, nem csak egyet: azt kívánta, legyenek ezek Vraja „hasonmásai” saját Govardhana-heggyel, R§dh§ku£¨ával és így tovább.87

Ahogy mindig, ¼r¦la Prabhup§da ebben az esetben is elődeinek nyomdokait követte, akik maguk is csodálatos templomokat építettek m¡rtijaik számára. R¡pa és San§tana Gosv§m¦ R§makeliben vagy ¼r¦niv§sa Ýc§rya Vi¢£upurában például kis közösségeket, sőt, városokat hozott létre, melyek valóban Bhauma V¥nd§vana lelki lényegét testesítették meg és az apraka±a-dh§ma erejét közvetítették.

Előfordul, hogy egy nagy szent a dh§mának csak egy részletét tárja fel, miután valamilyen kedvtelést vagy szent helyet isteni látomása során megpillantott. ¼r¦la Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ çh§kura például az Úr Caitanya elmélyült vraja-l¦l§-meditációjának emléket állítva a m§y§puri P¥thu-ku£¨a közvetlen szomszédságában létrehozta a R§dh§-ku£¨át és a ¼y§ma-ku£¨át. Egy teherautónyi követ hozatott a Govardhana-hegyről, s ebből építette fel K¥¢£a kedvenc hegyének kicsinyített mását.88

Egy másik példa R¡pa és San§tana Gosv§m¦ otthona R§makeliben. Amellett, hogy beavatták Madana-mohana m¡rtiját, a két testvér létrehozta a R§dh§-ku£¨a és a ¼y§ma-ku£¨a mását, s a tavakat kertekkel és ligetekkel varázsolta még szebbé. Ők szintén csak a dh§mának egy részletét tették láthatóvá.

Ezek a dh§mák tehát egy vai¢£ava n§ma-sa¯k¦rtanában megnyilvánuló tiszta odaadásának viszonzásaképpen jelennek meg. Nem kell hozzá semmiféle szertartás: csupán bhaktira van szükség. Ugyanez az elv érvényes bármilyen K¥¢£a-m¡rti beavatására is. Noha a gau¨¦ya vai¢£avák az ilyen alkalmakkor gyakran mutatnak be bonyolult

113

Nava-vraja-mahim§

fürdetési szertartásokat, tűzáldozatokat vagy egyéb védikus rítusokat, elegendő csupán tiszta odaadással énekelni az Úr nevét, ahogyan példa erre az ISKCON K¥¢£a–Balar§ma-templomának m¡rti-avató ünnepe V¥nd§vanában.89 K¥¢£a ott van az Ő m¡rti-alakjában, és ha egy bhaktája n§ma-sa¯k¦rtanával fejezi ki Iránta érzett szeretetét, Ő örömmel viszonozza azt.

Annak ellenére, hogy a dh§ma mindent átható, nem imádunk dh§maként mindent, éppen úgy, ahogyan az anyagi világ tárgyait sem imádjuk K¥¢£a m¡rtijaként, annak ellenére, hogy K¥¢£a is mindenben jelen van. Azokon a helyeken imádjuk a dh§mát, ahol azt tudatosan megidézték, s ez szinte mindig egy m¡rti közelében történik. ¼r¦la Prabhup§da hangsúlyozza, hogy a tiszta odaadás az, ami segít megkülönböztetnünk a m¡rti fekete márványát a templom padlójának fekete márványától, és szintén az odaadás ösztönöz bennünket az előbbi imádására, miközben az utóbbin járunk, holott mind a kettő K¥¢£a energiájának megnyilvánulása.90 Azt is jó észben tartanunk, hogy a dh§mát nem lehet elválasztani K¥¢£ától, mert alakjában K¥¢£a természete ölt testet. Közeli kapcsolat fűzi tehát az Úr imádatához, és ahogyan K¥¢£a, a dh§ma is válaszol, ha valaki odaadással hívja őt.

Ez az oka, hogy ¼r¦la Prabhup§da sohasem adott arra utasítást követőinek, hogy bármilyen szertartást bemutassanak Új-V¥nd§vanában a dh§ma megidézésére. Az ő vágya, hogy láthatóvá tegye Vraját, valamint a m¡rtik, R§dh§–V¥nd§vana-candra jelenléte elegendő volt. Hogy azonban a dh§mába vetett hit másokban is felébredhessen, a bhakták néha szükségét érzik a formaságok elvégzésének – ahogyan a kezdő bhaktákat is a látványos szertartások győzik meg arról, hogy az Úr valóban ott van a m¡rtiban –, ezért végrehajtják a megfelelő vai¢£ava szertartásokat. Van, amikor csak Bhauma V¥nd§vana-i szent helyekről származó földet vagy vizet szórnak szét. Ám ezen procedúrák egyike sem kötelező.

Bármennyire is jelen van azonban egy helyen az apraka±a-dh§ma, ha nem emlékeztet a dh§mára, a zarándokok legtöbbször nem vesznek róla tudomást. Azt, hogy ez így van, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az Úr Caitanya utasítást adott Bhauma V¥nd§vana feltárására. V¥nd§vana az Úr látogatása előtt szinte csak dzsungel volt,

114

A dh§ma sarkigazságai

még megművelt terület is alig akadt itt. A tökéletes bhakták – amilyen San§tana Gosv§m¦ is volt – boldogan éltek volna ott az őserdei körülmények között is, ők mégis templomokat építettek, m¡rtikat avattak be és megszépítették a környezetet K¥¢£a földjén, hogy az Úr örök otthonára irányítsák a figyelmet.

Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy vajon kezdő vagy középhaladó bhakták szintén megidézhetik-e a dh§mát. K¥¢£a az odaadásunk arányában tárja fel előttünk kegyét: Ye yath§ m§° prapadyante t§°s tathaiva bhaj§my aham. „Mindenkit aszerint jutalmazok meg, amilyen mértékben átadja magát Nekem.”91 Az Úr és hajléka tehát szívük tisztaságát figyelembe véve ad választ az őket szólítóknak. Mégis, ha egy gyakorló bhakta egy tökéletes vai¢£ava parancsára cselekszik, és hűen követi e nagy lélek utasításait, K¥¢£a és a dh§ma a maga teljességében megjelenhet. Ellenben ha ez a bhakta nem tesz eleget maradéktalanul elődei útmutatásainak, megeshet, hogy a dh§ma nem jelenik meg. ¼r¦la Prabhup§da előszeretettel illusztrálta mindezt a villanyszerelő és az inas példájával: „A tökéletestől tanultunk, ezért amit tudunk,

A Yamun§ partja Új-Vraja-dh§mában

115

Nava-vraja-mahim§

tökéletes. Én magam nem vagyok tökéletes, ez tény. De a tudásom az. Ahogyan például nem vagyok villanyszerelő. A villanyszerelő azt mondta: »Nyomd meg ezt a gombot, és akkor világos lesz.« Én pedig így cselekszem. Minek kéne nekem is villanyszerelőnek lennem? Fényt akarok, a villanyszerelő meg azt mondta, csak nyomjam meg ezt a gombot. Én megteszem, és máris világos van. Ennyi az egész.”92 ¼r¦la Prabhup§da mindenkor érvényes utasítást adott nekünk, hogy emeljünk templomokat K¥¢£ának, és hozzunk létre „transzcendentális kedvteléseknek emléket állító, K¥¢£a személyének szentelt hely[ek]et”.93 Ha ¼r¦la Prabhup§da követői a távollétében is őszintén és hűségesen eleget tesznek parancsának, akkor – még ha nem is mah§-bh§gavaták – képesek lesznek teljességében megidézni az Urat és hajlékát.

Kedves vai¢£avák, kérlek, jegyezzétek meg: ahhoz, hogy a dh§ma velünk maradjon, ugyanúgy elengedhetetlen az §c§ryák utasításainak hűséges követése és a bűnök elkerülése, mint ahhoz, hogy megidézzük a jelenlétét. Ha helytelenül viselkedünk, a dh§ma újra láthatatlanná válhat, úgy, ahogyan a szent név vonja meg a kegyét azoktól, akik dzsapáznak, de nem törekszenek arra, hogy elkerüljék az ellene elkövethető sértéseket. Ha nem vagyunk elég szigorúak magunkhoz lelki tetteink során, szívünk tisztátalanságai újra el fogják előlünk takarni a dh§mát. A dh§ma ekkor visszahúzódik, és az anyag fátyla egészen elfedi.

Utolsó napjaiban ¼r¦la Prabhup§da arra kérte tanítványait, őrizzék meg, amit adott nekik, ne csináljanak belőle egy Nagy Sándort – nagy hadvezért, aki az általa meghódított területeket továbbadja követőinek, hogy azok végül mindent elveszítsenek.94 Mindössze imádkozni tudok, hogy Új-Vraja-dh§ma bhaktái továbbra is őszintén törekedjenek ¼r¦la Prabhup§da vágyainak megvalósítására. Ebben az őszinteségben rejlik a titok. Ami engem illet, nekem tengernyi hibám van, s a tiszta odaadás áldását hiába igyekszem megragadni. Teljes hittel bízom azonban abban, hogy ha isteni mesterem, ¼r¦la Prabhup§da tökéletes utasításait követem, Krisna-völgy továbbra is látni engedi majd valódi transzcendentális formáját, Új-Vraja-dh§mát.

116

A dh§ma sarkigazságai

ABhaumaV¥nd§vanaésamáshol megjelenődh§mákközöttikülönbség

a az eddig leírtakból nem rajzolódott volna ki egyértelműen, Bhauma V¥nd§vana és a más helyeken – például Új-Vraja-dh§mában – megjelenő, az Úr tiszta bhaktái odaadó szolgálatának hatására alászálló dh§ma mindig különbözik egymástól. Bhauma V¥nd§vana ugyanis felülmúlhatatlan.

Bhauma V¥nd§vana a Legfelsőbb Úr örök otthona. Valahányszor az Úr a Földön mutatja be kedvteléseit, Bhauma V¥nd§vanát választja megjelenése helyéül, s még távozása után is örökké itt marad apraka±a alakjában. Bhauma V¥nd§vana tehát különbözik a dh§ma minden más teremtett formájától, hiszen örökkévaló, s még az univerzum megsemmisülése idején sem pusztul el.95

Az apraka±a-dh§ma mindig ugyanaz, Bhauma V¥nd§vana mégis különbözik kiáradásaitól abban az értelemben, hogy ereje sohasem hanyatlik, sem K¥¢£a e világból való eltávozása után, sem akkor, amikor lakói esetleg elhanyagolják az odaadó szolgálatot. Bhauma V¥nd§vana mindig hatalma teljében van jelen, s ereje az őt borító anyagi fátylon keresztül is érvényesül. A tiszta szívűek teljes mértékben tapasztalhatják ezt az erőt, míg mások olyan mértékben, amilyen mértékben erre méltóvá váltak. K¥¢£a abban a dh§mában is jelen lehet, melyet egy nagy vai¢£ava idézett meg, ám az ily módon létrejött dh§mák ereje csökkenhet – és végérvényesen el is tűnhet –, ha többé nem végeznek ott odaadó szolgálatot. Röviden tehát a teremtett dh§mák rangban mindig Bhauma V¥nd§vana alatt állnak.96

Ennek megértéséhez a következő példa nyújthat segítséget: A lelki tanítómestert ugyanolyannak kell tekinteni, mint az Urat (s§k¢§d-dhari), mert K¥¢£át hordozza a szívében, és odaadja Őt a megkötött lelkeknek. Az Úr bizalmas, kiváló bhaktája ennek ellenére mindig alárendeltje az Úrnak, lévén az Ő szolgája. Az a dh§ma, amit egy vai¢£ava késztet megjelenésre, éppen úgy K¥¢£a lakhelye, mint Bhauma V¥nd§vana, mivel azonban az eredeti Bhauma V¥nd§vanából

117

Nava-vraja-mahim§

nyeri erejét, és mivel ez az erő bizonyos körülmények hatására eltűnhet, mindig alacsonyabb rendű marad. Mint minden transzcendentális jelenségre, a szóban forgó kérdésre is az egyidejű azonosság és különbözőség felfoghatatlan törvénye adja meg a helyes választ.

A nagykövetségek és konzulátusaik példája szintén jól érzékelteti, miről is van szó. A nagykövetség egy ország nagykövetének, diplomáciai képviselőjének egy másik országban lévő rezidenciája, az anyaország teljes mértékű szuverenitásával felruházva. A konzulátus szintén az anyaország önálló tulajdona, de a nagykövetségnek van alárendelve, annak csupán egy kirendeltsége, melyet bizonyos feladatok ellátására hatalmaztak fel. Bhauma V¥nd§vanát Goloka V¥nd§vana földi nagykövetségének tekinthetjük, míg Új-V¥nd§vana, Új-Vraja-dh§ma és a hasonló helyek konzulátusok, melyek Bhauma V¥nd§vanát képviselik küldetésében, hogy védelmet nyújtson a lelki világ állampolgárainak – minden élőlénynek – anyagi világbeli vándorlásuk idején.

Fölmerülhet azonban a kérdés: nem teszi-e Új-Vraja-dh§mát és a többi létrehozott dh§mát lelki hatalom tekintetében Bhauma V¥nd§vanával egyenlővé az a tény, hogy K¥¢£a jelen van a területén az Ő m¡rti-alakjában, aki nem különbözik Tőle magától? Hiszen a szentírások is lépten-nyomon a Bhauma V¥nd§vanán kívüli szent helyek transzcendentális hatalmáról beszélnek. A pur§£ákban például azt találjuk: „Az a hely, ahol ª§lagr§ma-ªil§ található, három yojanás körzetében olyan szentté válik, hogy minden jótékonyság, ima és áldozat, amit itt végez valaki, sok milliószorosan számít. Ezenkívül az, aki a ª§lagr§ma-ªil§tól negyed yojana távolságon belül hagyja el a testét, legyen bármilyen élőlény, Vaiku£±hára kerül. ”97 A pur§£ák számos olyan esetet is említenek, amikor egy szent hely ereje úgy szabadított föl bizonyos lelkeket, hogy azoknak ez nem is állt a szándékában. Beszámolnak például két részeg emberről, akik visszatértek Vaiku£±hára, annak köszönhetően, hogy egy elhagyatott templomban táncoltak. Egy elhullott madár is elnyerte a felszabadulást, mert egy kutya megkerülte vele a templomot. Prahl§da Mah§r§ja korábbi életében annak eredményeként lett kiváló bhakta, hogy egy omladozó templomban töltött egy éjszakát, miután egy prostituálttal összeveszett.98

A templom kétségtelenül szent hely, és a szent helyek kétségtelenül

118

A dh§ma sarkigazságai

számtalanféle lelki csodára képesek. Ettől azonban még nem lesznek egyenrangúak Bhauma V¥nd§vanával. Noha az apraka±a-dh§ma bárhol alászállhatna lelki hatalma teljében, nem teszi: tiszteletben tartja Bhauma V¥nd§vanát, mert ez az a föld, ahol K¥¢£a személyesen jelent meg és ahol transzcendentális kedvteléseinek hódolt. Bhauma V¥nd§vana nagysága előtt meghajolva a többi dh§ma mindig alárendelt szerepet vállal.

Ezt a tényt szembetűnően igazolják Caitanya Mah§prabhu kedvtelései is. Advaita Ýc§rya így szólt egyszer az Úr Caitanyához, akiről tudjuk, hogy K¥¢£a volt személyesen: Tumi y§h§¯, sei v¥nd§vana. „Bárhol vagy, az V¥nd§vana.”99 Caitanya Mah§prabhu a puszta jelenlétével bármilyen helyet V¥nd§vanává tudott változtatni, Ő mégis elzarándokolt Bhauma V¥nd§vanába, mert a dh§ma egyedülállóan fontos. Miért van ilyen jelentősége Vrajának? Mert K¥¢£a személyesen jelent meg e helyen, és itt mutatta be transzcendentális kedvteléseit.

Kavir§ja Gosv§m¦ elmondja, hogy bárhol járt is az Úr Caitanya, elméje mindenütt szakadatlanul a szeretet mély eksztázisában fürdött, ám amikor Vraja felé tartott, szeretete százszoros hévvel kezdett lángolni, amikor elérte Mathur§t, ezerszeresen lobogott, és százezerszer perzselőbb lánggal égett akkor, amikor V¥nd§vana erdeiben barangolt.100

Az igazság az, hogy még a Vraján belül található szent helyek is más és más lelki hatalommal rendelkeznek. R¡pa Gosv§m¦ és Prabodh§nanda Sarasvat¦ egyaránt felállítanak egy fontossági sorrendet Bhauma V¥nd§vana területei között annak alapján, milyen kedvteléseknek hódolt ott K¥¢£a: minél titkosabb l¦l§k zajlanak valahol, annál nagyobb megbecsülés övezi azt a helyet. ¼r¦ R¡pa rávilágít, hogy V¥nd§vana erdeje jobb, mint Mathur§, Govardhana azonban fölötte áll mindkettőnek, a R§dh§-ku£¨ánál pedig semmi sem lehet kiválóbb.101 Prabodh§nanda Sarasvat¦ a vrajai kedvtelések helyszíneit két nagy kategóriába sorolja: a go¢±ha-v¥nd§vana olyan legelőkre utal, ahová K¥¢£a ritkán látogat, a dh§ma-v¥nd§vana pedig olyan helyekre, ahol K¥¢£a rendszeresen mutat be kedvteléseket.102 K¥¢£a is személy, ezért van, amit jobban szeret, és van, amit kevésbé – mint mindenki más. Vannak kedvenc helyei, ahová a dh§mán belül is gyakrabban jár, ilyen például a Yamun§ és a Govardhana. Ugyanígy amiatt, hogy

119

Nava-vraja-mahim§

mindenek fölött Bhauma V¥nd§vanát választotta transzcendentális kedvtelései színteréül, mi is mindenek feletti tisztelettel tekintünk erre a helyre, amely magasabb helyet foglal el mindazoknál a helyeknél, melyeket mi választunk ki az Úr m¡rti-alakjának lakhelyéül.

Egy másik olyan jellemző, ami egyértelműen megkülönbözteti Bhauma V¥nd§vanát minden más dh§mától: az örökkévalósága. Bármit hozzon a történelem, bárhogyan pusztítson is az idő, bármilyen szégyentelenül viselkedjenek is lakói vagy az idelátogatók, Bhauma V¥nd§vana létezéséről K¥¢£a mindig gondoskodik §tma-m§y§nak vagy yoga-m§y§nak nevezett személyes energiája révén. Bhauma V¥nd§vana örökkön örökké megmarad Goloka nagykövetségének, a remény örök jelzőtüzének a megkötött lelkek számára. Ahogyan már említettük, a ª§stra egyértelműen leszögezi, hogy Bhauma V¥nd§vana még az univerzum megsemmisülése idején sem pusztul el.

Annak a dh§mának az ereje azonban, amit az Úr m¡rtijának jelenléte és egy bhakta tiszta odaadó szolgálata teremtett, elhalványodhat. V¦rahamv¦ra király is így vallott ¼r¦niv§sa Ýc§ryának: „Jelenléteddel dicsőséget hoztál Vi¢£upurára. Nélküled újra csak egy erdő lenne belőle.”103 Nem kétséges, hogy ez a sors vár a dh§mára, ha az azt létrehozó tiszta bhakta követői nem törődnek vele. Bhauma V¥nd§vana szentségét K¥¢£a még azután is fenntartja, hogy Ő maga visszatért Golokára, de a teremtett dh§ma megvonhatja a bhaktáktól oltalmát, ha azok megharagítják a dh§mát létrehozó §c§ryát vagy nem követik utasításait, s ezzel elveszítik pártfogását. ¼r¦la Prabhup§da ezt azoknak a keresztényeknek a példájával illusztrálja, akik tévesen azt gondolják, hogy Krisztus megszabadítja őket még akkor is, ha megtagadják a parancsait. ¼r¦la Prabhup§da ezt „téveszmének” nevezi, majd hozzáteszi: „Ha nem neki tetszően cselekszel, akkor zsákutcába kerültél.”104 Éppen így még ha az Úr m¡rtija ott is van a megteremtett dh§mában, ha a felelősséget vállaló §c§rya – a mi esetünkben az alapító §c§rya, ¼r¦la Prabhup§da vagy az, aki valóban a nyomdokaiban jár – nem elégedett, akkor az Úr még kevésbé lesz az, és nem érez majd hajlandóságot arra, hogy a sértően viselkedő bhakták imádatát viszonozza.

Bhauma V¥nd§vanában azonban ¼r¦ K¥¢£a még akkor is

120

A dh§ma sarkigazságai

személyesen jelen lenne, ha egyetlen m¡rtija sem volna ott, s ha a bhakták nem végeznének semmilyen odaadó tevékenységet, például n§ma-sa¯k¦rtanát. A szentírások azt mondják: „Az Úr Hari, Ka°sa elpusztítója személyesen és közvetlenül van jelen Mathur§-ma£¨ala területén, ami negyven yojana távolságra van Pu¢kara-t¦rthától.”105 A vershez fűzött magyarázatában J¦va Gosv§m¦ hangsúlyozza, hogy a „személyesen és közvetlenül” szavak K¥¢£a eredeti alakjára utalnak, és nem m¡rti-fomájára (arc§-vigraha).

Mindezeket figyelembe véve azt a következtetést kell levonnunk, hogy egyetlen más dh§ma sem érhet Bhauma V¥nd§vana nyomába. Ezek a dh§mák – még azokat is beleértve, amelyeket az Úr tiszta bhaktáinak odaadó szolgálata hozott létre – szintén hatékonyan megszabadíthatják az embert bűnei visszahatásától, tiszta odaadással ajándékozhatják meg őt, valamint táplálhatják az itt odaadó szolgálatot végzők eksztatikus szeretetét. Bhauma V¥nd§vana azonban mindezt hatalmasabb ereje, kegye és édes természete birtokában nyújtja. Nem kétséges tehát, hogy egyedülálló.

Vajon meg lehet-e határozni, mennyivel hatalmasabb Bhauma V¥nd§vana, mint a tiszta bhakták által létrehozott dh§mák? Nem találtam erre vonatkozó becsléseket, noha Kavir§ja Gosv§m¦ korábban idézett kijelentése, melyben az Úr Caitanya növekvő eksztázisáról ír, segít képet alkotnunk ennek mértékéről. Éppen ezért akkor járunk el körültekintően, ha nem a mennyiségi különbséget próbáljuk felbecsülni, hanem elfogadjuk, hogy Bhauma V¥nd§vana megkérdőjelezhetetlenül fölötte áll minden más dh§mának.

Mathur§-ma£¨aláról – amely magában foglalja V¥nd§vana tizenkét erdejét – az Úr Var§ha azt mondja: „Születési helyem kedves a számomra.” J¦va Gosv§m¦ a következő kommentárt fűzi ehhez: „Minden szent hely közül azt érdemes a leginkább szolgálnunk és imádnunk, amelyik kifejezetten az általunk imádott m¡rtival áll kapcsolatban. Mivel azonban az Úr K¥¢£a Isten teljes megnyilvánulása, az Ő lakhelye mindenkit megáldhat azzal, hogy teljességében elérheti az emberi élet célját.”106 A létrehozott dh§máknak – Új-V¥nd§vanának, Új-Vrajadh§mának vagy bármelyik más, az Úr K¥¢£a m¡rtijának megfelelő imádatot biztosító ISKCON-templomnak – sem a szentségéhez,

121

A ¼r¦la Prabhup§da születésének századik évfordulója alkalmából állított emlékhely a Yamun§ parti Ko±ik§nál, Új-Vraja-dh§mában

Nava-vraja-mahim§

sem lelki hatalmához nem férhet kétség, ám amiatt, hogy Bhauma V¥nd§vanában a Legfelsőbb Úr, ¼r¦ K¥¢£a személyesen szállt alá, ez a dh§ma fölötte áll minden hozzá hasonló dh§mának.

Adh§mapraka±aésapraka±aarcai: összefoglalás

z apraka±a-dh§ma, Goloka V¥nd§vana négyféle alakban jelenik meg az anyagi világban, s ezek mindegyikét sajátos tulajdonságok és szerepek jellemzik. Mind a négy K¥¢£a örök hajlékának egy-egy jellegzetes kivetülése az anyagi világ színpadán. A köztük fennálló különbségek ellenére mind a négynek – a praka±a-, a d¥ªyam§na-, a tiszta bhakta szívében jelen lévő és a tiszta bhakta által létrehozott dh§mának egyaránt – ugyanaz a célja: minden léleknek megmutatni a haza, Istenhez vezető utat. Erejüket egyformán az apraka±a-dh§mából merítik, mely a dh§ma minden megjelenési módjának forrása, függetlenül attól, hogy milyen alakban válik láthatóvá. Sajnos a praka±a-dh§ma kínálta lehetőséget mi többé már nem tudjuk megragadni, csupán hallhatunk dicsőségéről, de a dh§ma másik három formája jelen van, s arra lelkesít bennünket: elmélkedjünk szüntelenül az apraka±a-dh§máról, arról a helyről, ahol örökké K¥¢£ával lehetünk, akár visszatértünk már a lelki világba, akár nem.

A dh§ma egyik leghatékonyabb módszere, amivel igyekszik viszszatéríteni minket Istenhez, az, hogy felébreszti bennünk K¥¢£a hiányának fájó érzését. Ez az érzés erősíti majd azt a vágyunkat, hogy mindig K¥¢£ával lehessünk. K¥¢£ával csakis Golokán lehetünk, ennek ellenére azok, akik a n§ma-sa¯k¦rtana révén mindig Őróla meditálnak, átérezhetik, milyen az, ha valaki szakadatlanul Vele lehet. Nem volt ez másként akkor sem, amikor ötezer évvel ezelőtt K¥¢£a személyesen itt járt: V¥nd§vanából Mathur§ba ment, hogy társainak ne maradjon más választása, mint hogy örökké Rá gondolva ráleljenek az Ő apraka±a alakjára.

Miután K¥¢£a elhagyta ezt a világot, fölhatalmazott bhaktái örök

124

A dh§ma sarkigazságai

társainak nyomdokaiba léptek, s ők is elmélyülten és szakadatlanul elmélkedtek az Úrról, aki ennek köszönhetően mindig velük volt. Ennek az elmélyült meditációnak a titka a K¥¢£a hiánya okozta fájdalom, amiről fentebb beszéltünk. Ezt az érzést a Hare K¥¢£a éneklésével táplálhatjuk magunkban, valamint azzal, hogy a vraja-v§s¦k K¥¢£a távollétében tapasztalt fájó érzéseiről hallunk. Caitanya Mah§prabhu és társai valójában éppen azért szálltak alá a földre, hogy a sa¯k¦rtanamozgalommal szemléltessék ezt a módszert. ¼r¦la Prabhup§da gyakran idézte ¼r¦niv§sa Ýc§rya alábbi versét, hogy érzékeltesse, miként öntötte szavakba a Bhauma V¥nd§vanában élő hat Gosv§m¦ az Úr és társai távollétében érzett fájdalmát:

      he r§dhe vraja-devike ca lalite he nanda-s¡no kuta¤         ªr¦-govardhana-kalpa-p§dapa-tale k§lind¦-vane kuta¤       gho¢ant§v iti sarvato vraja-pure khedair mah§-vihvalau         vande r¡pa-san§tanau raghu-yugau ªr¦ j¦va-gop§lakau

„Tiszteletteljes hódolattal borulok le a hat Gosv§m¦: ¼r¦ R¡pa Gosv§m¦, ¼r¦ San§tana Gosv§m¦, ¼r¦ Raghun§tha Bha±±a Gosv§m¦, ¼r¦ Raghun§tha D§sa Gosv§m¦, ¼r¦ J¦va Gosv§m¦ és ¼r¦ Gop§la Bha±±a Gosv§m¦ előtt, akik szerte V¥nd§vanában mindenütt hangosan azt kiáltozták: »V¥nd§vana királynője, R§dh§r§£¦! Ó, Lalit§! Ó, Nanda Mah§r§ja fia! Hová mentetek? Talán a Govardhana-hegyre, vagy a Yamun§ parti fák alá? Hová tűntetek?« Ilyen érzésekkel merültek a Gosv§m¦k a K¥¢£a-tudat tetteibe.”107 ¼r¦la Prabhup§da részben azzal a szándékkal hozta létre a K¥¢£a–Balar§ma-templomot is, hogy megmutassa bhaktáinak, hogyan tegyék magukévá az odaadásnak azt a hangulatát, ami a Gosv§m¦kat is jellemezte. ¼r¦la Prabhup§da a dh§ma felhatalmazott követeként bejárta az egész világot, és ezrek szívét érintette meg a v¥nd§vanai élet iránt tanúsított odaadásával. Követőit szintén arra biztatta, alapítsanak templomokat és gazdálkodó közösségeket szerte a világon, és hozzanak létre olyan dh§mákat, melyek az apraka±a V¥nd§vana lényegét testesítik meg, hogy azoknak is a dh§ma áldásaiban lehessen részük, akik Indián kívül élnek. Ha követik Ő Isteni Kegyelme tanításait,

125

Nava-vraja-mahim§

valamint ezekben a dh§mákban élnek és imádják Istent, a bhakták szintén szert tehetnek a K¥¢£a utáni fájdalmas vágyakozás érzésére.

Ezt a fajta tiszta K¥¢£a-tudatot, amikor a K¥¢£ától való távollét mélységes gyötrelemmel tölti el az embert, úgy sajátíthatjuk el, ha rendíthetetlenül, elszántan tartjuk magunkat az odaadó szolgálat szabályaihoz egészen addig, amíg a szívünk meg nem szabadul az anyagi természet kötőerőinek befolyásától, vagyis addig, amíg olyan tisztává nem válik, hogy ösztönösen, minden erre irányuló igyekezet nélkül is mindig K¥¢£a kedvteléseire gondolunk. Elménk ekkor úgy árad majd K¥¢£a felé, ahogy a folyó hömpölyög a tenger irányába. Az elmélkedésnek ezt a formáját sv§rasik¦nek nevezik. Ez a meditáció az Úrnak azt az apraka±a alakját idézi meg, ami – ahogyan az Úr Brahm§ következő szavaiból is kiderül – a legközelebb áll a bhakta szívéhez: „Ó, Uram! Bhaktáid fülükön keresztül látnak Téged a hiteles hallgatás folyamata által. Szívük így megtisztul, s Te elfoglalod ott helyedet. Oly kegyes vagy bhaktáidhoz, hogy abban a transzcendentális, örök formában nyilvánulsz meg előttük, amelyben mindig Rád gondolnak.”108

A sv§rasik¦ meditáció állapotában sohasem kell elválnunk K¥¢£ától, ahogyan a vraja-v§s¦k is Vele maradtak még azután is, hogy elhagyta Vraját: minden gondolatukat Ő töltötte be, s így bár praka±a alakja többé nem volt előttük, apraka±a alakját mindig láthatták. Az odaadás magas fokán álló bhakták tehát sohasem válnak külön K¥¢£ától. K¥¢£a maga mondja a gop¦knak: „Valójában sohasem vagytok távol Tőlem.”109

Elgondolkodhatunk, mit is akar ezzel K¥¢£a mondani. Emlékezzünk csak a számtalan leírásra, milyen gyötrelem volt a vraja-v§s¦k számára, ha nem lehettek K¥¢£ával. De hogyan élhettek át ilyen kínzó fájdalmat, ha valójában mindig Vele voltak? J¦va Gosv§m¦ azt mondja, K¥¢£a egy Uddhavával küldött levelében megemlíti, hogy amikor a gop¦k úgy érezték, távol vannak Tőle, ez olyan volt csupán, mint egy álomkép: nem volt valós érzés, annak ellenére, hogy számukra nagyon is valóságosnak tűnt.110 Az igazság az, hogy a gop¦k nemcsak akkor érzékelték K¥¢£a jelenlétét, amikor ébren voltak, de álmukban és az álom nélküli mély alvás állapotában is.111

Röviden összefoglalva: az apraka±a-dh§ma kiáradásai azzal a céllal jelentek meg a földön különféle alakjaikban, hogy miközben arra

126

A dh§ma sarkigazságai

várunk, hogy elhagyjuk anyagi testünket és végre visszatérjünk Goloka V¥nd§vanába, segítsenek nekünk felemelkedni arra a síkra, amikor szakadatlanul K¥¢£ára gondolunk.

A gau¨¦ya vai¢£avák éppen úgy imádják a dh§mát, ahogyan az Urat magát. Ezt a tényt teszi nyilvánvalóvá a következő, ¼r¦la Prabhup§da által gyakran idézett vers első sora: Ýr§dhyo bhagav§n vrajeªa-tanayas tad-dh§ma v¥nd§vanam. „Az Úr Caitanya megdönthetetlen véleménye az, hogy ¼r¦ K¥¢£a, azaz Vrajendra-nandana maga a Legfelsőbb Úr, az imádatra legméltóbb Isten; valamint hogy V¥nd§vana-dh§ma, ami K¥¢£a kiáradása és nem különbözik Tőle, a legmagasabb rendű imádatra méltó hajlék.”112

Aláthatóésanemláthatódh§madicsősége

dh§ma fogalma mögött meghúzódó filozófiai elvek után beszéljünk most Goloka V¥nd§vana és legfontosabb földi megtestesülése, Bhauma V¥nd§vana dicsőségéről, szentírásaink és a megelőző §c§ryák szavaira támaszkodva. Arról, hogyan alakult Bhauma V¥nd§vana történelme az idők folyamán, a „Bhauma V¥nd§vana történelme” című függelékben számolunk be részletesen.”113

A praka±a V¥nd§vanával – azaz Goloka V¥nd§vana K¥¢£a ittléte alatti földi megjelenésével – K¥¢£a az Ő engedetlen szolgáit részesítette indokolatlan kegyében, s egyben transzcendentális fenségét is bemutatta.114 A szentírások bizonysága szerint mind az apraka±a-, mind a praka±a-dh§ma az Úr dicsőségének megnyilatkozása: Yatra n§nyatpaªyatin§nyac ch¥£oti n§nyad vij§n§ti sa bh¡m§. „Hol lakik a Legfelsőbb Úr? Saját transzcendentális dicsőségének birodalmában.”115

Ahogyan K¥¢£a, úgy Goloka is mindent átható (sarvagata¤), s ez azt jelenti, hogy egyszerre mindenütt jelen van, az anyagi és a lelki világban egyaránt. Hiába van azonban mindenütt jelen, érzékelni – hát még elérni – nagyon nehéz, mert ez egyedül azoknak adatott meg, akik tiszta szeretettel szeretik K¥¢£át. Emiatt aztán K¥¢£a indokolatlan

127

Nava-vraja-mahim§

kegyéből láthatóvá teszi magát és otthonát a földön, sőt, még azután is Bhauma V¥nd§vanában marad láthatatlanul, miután kedvtelései végeztével Ő maga és praka±a-dh§mája is eltűnik szemünk elől – s teszi mindezt azért, hogy az anyagi világnak is megmutassa Goloka dicsőségét.116

Goloka V¥nd§vana és Bhauma V¥nd§vana – K¥¢£a jelenléte alatt és távozása után egyaránt – egy és ugyanaz, noha sajátos vonásaik szemlátomást eltérhetnek egymástól. A kedvtelések színterei, a városok, az utak, a tavak és a folyók azonban mindkettőnél azonosak. Hogyan is lehetne másként? Hiszen ezek a helyek oly nagyon közel állnak az Úr K¥¢£a szívéhez.117

J¦va Gosv§m¦ több védikus írásra hivatkozva elmondja, hogy Bhauma V¥nd§vanának négy egyedi jellegzetessége van: az anyag nincs rá hatással, örökkévaló, egyedülálló, és örökkön-örökké K¥¢£a lakhelye. Az Úr Var§ha a dh§mának és szent helyeinek egyedülálló természetéről például azt mondja Bh¡mi-dev¦nek: „Ó, Föld! Sem a Bh¡r, a Bhuvar vagy a Svar bolygórendszerekben, sem egyetlen bolygón alattuk vagy fölöttük nem láttam soha még olyan egyedülálló szent helyet, mint Mathur§-ma£¨ala vidéke.”118

Bhauma V¥nd§vana olyan, akár egy transzcendentális lótuszvirág, mely a Földnek nevezett anyagi tó sötét vize fölött lebeg. Úgy tűnhet, a természet kötőerőinek iszapjából hajtott ki, e szennyező energiák azonban sohasem lehetnek hatással a dh§mára, mert az az Úr Sudarªana cakrájának örök védelmét élvezi.

A dh§ma lakóinak minden vágya beteljesül. Megszabadulnak bűneik minden visszahatásától, és haláluk pillanatában az apraka±adh§ma örök lakóivá válnak. Bhauma V¥nd§vana legfontosabb jellegzetességei a csermelyekkel, vízesésekkel, barlangokkal, zsenge fűvel és K¥¢£a megannyi játszóhelyével ékes Govardhana-hegy; a nektár-vizű Yamun§ folyó lótuszvirágokkal borított csobogó hullámaival, vízimadaraival és ligetek hosszú sorával homokos partjain, ahol K¥¢£a a r§sa-tánc örömeit élvezi; valamint V¥nd§vana tizenkét fő erdeje, melyek mindegyikét sajátos jegyek teszik egyedülállóvá.

Íme a tizenkét erdő: Mah§vana, ahol K¥¢£a megszületik; Madhuvana, ahol egykor Madhu démon lakott; T§lavana, telis-tele

128

A dh§ma sarkigazságai

datolyapálmával; K§myavana, mely minden kívánságot teljesít; Bahul§vana, ahol a R§dh§-ku£¨át és a ¼y§ma-ku£¨át találjuk; Kumudavana, ahol tengernyi lótuszvirág nyílik; Khadiravana, ahol sűrűn nő a khadira-fa (akácia); Bhadravana, Balabhadra kedvenc erdeje; Bh§£¨¦ravana, ahol egy híres banjanfa nő; ¼r¦vana, a szerencse istennőjének lakhelye; Lohavana, ahol valaha Loha démon lakott; valamint V¥nd§vana, a tizenkét erdő legcsodálatosabbika, V¥nd§dev¦ birodalma.

V¥nd§vana erdejében, ahol minden évszak egymás mellett, egy időben van jelen, egymást érik a kívánságteljesítő fákkal teli bájos ligetek, melyek az isteni párnak és társaiknak, gop¦ barátnőiknek szolgálnak örök lakhelyül. A minden óhajt teljesítő fák egyike egy hatalmas kadamba. A K§liya-tó partján áll, s nem csupán hűs árnyékot ad, de egész évben virágzik is. Vraja fáinak egy másik csodája az az aªoka-fa, ami a Brahma-ku£¨a mellett magasodik: mindig ugyanazon a napon, vaiª§kha havának ªukla-dv§daª¦ján borul virágba.

Nem szabad kétségbe vonnunk, hogy K¥¢£a továbbra is Bhauma V¥nd§vanában él, hiszen a szentírások és az önvalójukat ismerő lelkek mind egybehangzóan ezt állítják. Mi magunk talán nem látjuk Őt, de legyen hitünk a tévedhetetlen forrásokban, melyek mind megerősítik, hogy tudás és boldogság alkotta örök alakjában Govinda örök időkig V¥nd§vana erdejének egyik hatalmas kívánságteljesítő fája alatt ül.119

129

Nava-vraja-mahim§

A ª§stra a Legfelsőbb Úr, ¼r¦ K¥¢£a e páratlanul édes lakhelyéről, Bhauma V¥nd§vanáról kijelenti, hogy „különb Vaiku£±hánál is”.120 K¥¢£a személyesen van jelen és él Mathur§-ma£¨alában, ami magában foglalja V¥nd§vana tizenkét erdejét.121 Az Úr a legfőbb, legcsodálatosabb Vaiku£±ha-bolygón lakik, így aztán ahol Ő jelen van fizikai valójában, legyen az bárhol – V¥nd§vanában, Mathur§ városában, Dv§rak§ban vagy máshol –, az a hely különb még Vaiku£±hánál is.

K¥¢£a maga tanúsítja, hogy Bhauma V¥nd§vana – transzcendentális helyzetét tekintve – Vaiku£±ha fölött áll. Egyszer ugyanis ezt mondta N§radának: „Ez a csodálatos hely, amit V¥nd§vanának neveznek, az Én örökkévaló transzcendentális hajlékom. Aki itt él, legyen bár tehén, madár, fa, rovar, ember, félisten vagy bármi más, felszabadul, s visszatér a lelki világ legfelső régiójában lévő V¥nd§vanába.”122 Más szóval bárki, aki Bhauma V¥nd§vanában hagyja el a testét, Golokára, K¥¢£a lelki világbeli örök hajlékára jut.

K¥¢£a olyannyira szereti Bhauma V¥nd§vanát, hogy valahányszor alászáll a földre – nem csupán Brahm§ jelenlegi napjában, hanem minden egyes napjának idején –, mindig az anyagi világnak ugyanazon a pontján jelenik meg. Bhauma V¥nd§vana, melynek dicső voltát anyagi szemmel lehetetlen felismerni, a valóságban a lelki ég Goloka V¥nd§vanájához tartozik, annak ellenére is, hogy látszólag ennek a világnak a része és gyökerei az anyagi teremtéshez kötik.

Az igazság az, hogy az apraka±a-dh§ma mind a lelki, mind az anyagi világban egyazon időben jelen van, ahogyan K¥¢£a is párhuzamosan mindkét világban megjelenik. Bárhol válik láthatóvá a dh§ma, mindenütt ugyanazokat a transzcendentális jellemzőket mutatja – ahogyan K¥¢£a is. ¼r¦ K¥¢£a közvetlenül is megerősítette ezt, amikor megmutatta a lelki világot V¥nd§vana lakóinak, akik így saját szemükkel láthatták, hogy Bhauma V¥nd§vana – az a hely, ahol éltek – semmiben sem különbözik Goloka V¥nd§vanától, vagyis attól a helytől, ahová eljutni igyekeztek.123

A Bhagavad-g¦t§ban K¥¢£a határozottan megmondja, miért száll alá az anyagi világba: hogy megvédelmezze a jámborokat, megbüntesse a bűnösöket, és visszaállítsa az igazi vallás elveit.124 ¼ukadeva Gosv§m¦ ezt bővebben is kifejti:

130

A dh§ma sarkigazságai

        jayati jana-niv§so devak¦-janma-v§do           yadu-vara-pari¢at svair dorbhir asyann adharmam         sthira-cara-v¥jina-ghna¤su-smita-ªr¦-mukhena           vraja-pura-vanit§n§° vardhayan k§ma-devam

„¼r¦ K¥¢£a az Úr, akit jana-niv§sának, minden élőlény végső menedékének ismer a világ, és akit Devak¦-nandanának és Yaªod§-nandanának, Devak¦ és Yaªod§ fiának is neveznek. Ő a Yadu-dinasztia vezére. Erős karjaival elpusztít mindent, ami balsorsot hoz, s megöl mindenkit, aki bűnös. Puszta jelenlétével megsemmisíti mindazt, ami szerencsétlenséggel sújtja a mozgó és mozdulatlan élőlényeket. Boldogan mosolygó arca egyre lángolóbb szerelmes vágyat ébreszt a v¥nd§vanai gop¦kban. Legyen örökkön dicső és boldog!”125

Ez a vers K¥¢£át dicsőíti (jayati), akit Jananiv§sának, a mindenki szívében jelen lévő Felsőléleknek is neveznek. Csodálatos tulajdonságait V¥nd§vanában, praka±a-dh§májában bemutatott kedvtelései alapján magasztalja. A devak¦-janma-v§da szavak ugyan azt sugallják, hogy K¥¢£a Devak¦ fiaként híres, ám ¼r¦la Prabhup§da azt írja magyarázatában: „A bhakták azonban a devak¦-janma-v§da kifejezést másképpen értelmezik.” Hogyan másként? Úgy, hogy szerintük a Devak¦ Yaªod§ anya egyik neve.126 Mi több, J¦va Gosv§m¦ is azt mondja, hogy a yadu-vara-pari¢at kifejezés valójában azt jelenti: K¥¢£a a Yadu-dinasztia vaiªya ágával – Nanda Mah§r§jával és testvéreivel – áll rokonságban.127 A vers ennek alapján tehát arra mutat rá, hogy K¥¢£át gyermekkori, Nanda és Yaªod§ – V¥nd§vana királya és királynője – fiaként élvezett kedvtelései teszik híressé.

Mit tett K¥¢£a V¥nd§vanában? A svair dorbhir asyann adharmam kifejezés azt jelenti, hogy karjával egytől egyig elpusztította azokat a démonokat, akiket Ka°sa küldött, hogy öljék meg Őt. Sthira-carav¥jina-ghna¤: jelenlétével kioltotta Ka°sa rémuralmának szörnyű hatásait, s ezzel mind a mozgó, mind a mozdulatlan élőlényeket kiszabadította a születés és halál fogságából. V¥nd§vana lakóinak azonban az a gondolat, hogy el kell válniuk K¥¢£ától, még Ka°sánál is ezerszer félelmetesebb volt, és ezt a félelmüket egyedül az Ő bájosan mosolygó arcának látványa (su-smita-ªr¦-mukhena) tudta elűzni. Így

131

Nava-vraja-mahim§

aztán – ígéretének megfelelően – megbüntette a gonoszokat és megjutalmazta a jámborokat.

A vallás elveinek visszaállításáról ¼ukadeva azt mondja: vrajapura-vanit§n§° vardhayan k§ma-devam; az a boldogan mosolygó arc, ami felszabadította V¥nd§vana lakóit, szerelmes vágyakat ébresztett a gop¦kban. Amikor mint transzcendentális K§madeva jelent meg Vraja fiatal tehénpásztorlányai előtt, K¥¢£a eredeti formáját mutatta meg nekik, s egyben feltárta előttük, mi az élet végső célja: az Iránta érzett szerelem. Egyedül K¥¢£a képes újra életre kelteni a legmagasabb rendű vallásos elvet – ami nem más, mint a vraja-v§s¦kban lakozó spontán szeretet –, s emiatt K¥¢£ára bármelyik más kiáradásánál jobban érvényes, hogy Ő a legdicsőbb.

Noha a vers Bhauma V¥nd§vanáról adott jellemzése kétségtelenül azt az időszakot veszi alapul, amikor K¥¢£a látható formában volt ott jelen, a Jananiv§sa név a későbbi időkre is utal, amikor K¥¢£a elhagyja az anyagi világot, a praka±a-dh§ma pedig nem látható többé. Az apraka±a-dh§mában azonban az Úr továbbra is bhaktái (jana) körében él (niv§sa), s onnan sugározza számukra érzékelhető transzcendentális jelenlétét, ami megvédi őket minden kedvezőtlen befolyástól, s felébreszti szívükben az ott szunnyadó istenszeretetet. K¥¢£a mindenkivel törődik még azután is, hogy távozik, és ez végtelenül dicsővé teszi.

Amikor K¥¢£a személyesen jelen volt a földön, a lelki világ csodái – mint például a korábban említett kadamba-fa a K§liya-tó partján – mind láthatóak voltak a megkötött lelkek számára is. Ilyen hatalma van az Úrnak! Azonban ahogy már szóltunk róla, amikor K¥¢£a úgy határozott, hogy véget vet evilági kedvteléseinek, láthatatlanná tévő energiájának, az antardh§na-ªaktinak a fátylával fedte el magát és dh§máját is.

Az, hogy K¥¢£a és a dh§ma többé nem látható, nem jelenti azt, hogy megszűntek létezni. ¼ukadeva Gosv§m¦ azt mondja, mindkettő örökkévaló: „Mathur§ városát és vidékét nagyon bensőséges kapcsolat fűzi K¥¢£ához, hiszen K¥¢£a örökké ott él.”128 Az Úr és otthona örökké létezik. És nem csupán most van jelen mindkettő a földön: már azelőtt is itt voltak, mielőtt K¥¢£a megjelent ötezer évvel ezelőtt.

Valamikor régen Dhruva Mah§r§ja, aki még gyerek volt, olyan királyságra vágyott, ami még a teremtő birodalmát is felülmúlja, így

132

A dh§ma sarkigazságai

aztán N§rada Muni V¥nd§vanába küldte: „Kedves fiam! – mondta neki. – A jó szerencse legyen veled! Menj most a Yamun§ partjára, ahol a Madhuvana nevű szent erdő terül el, és tisztulj meg ott! Mindenki, aki csak odamegy, közelebb kerül a Legfelsőbb Úrhoz, aki örökké ott él.”129 ¼ukadeva Gosv§m¦ beszámol róla, hogy Dhruva engedelmeskedett guruja utasításának: „Aztán Madhuvanába indult, amely örökre megőrizte az Úr K¥¢£a lótuszlábának nyomait, s ezért felettébb áldott hely.”130

Mathur§ előkelő hölgyei fölhívják rá a figyelmünket: nemcsak az a csodálatos, hogy K¥¢£a földi kedvtelései előtt és után is jelen van V¥nd§vanában, hanem az is, hogy még azalatt is ott marad, mialatt Mathur§ban mutatja be kedvteléseit. Amikor Ka°sa birkózóporondján küzdött, a hölgyek rájöttek, hogy bár ott áll előttük, ezzel egy időben V¥nd§vanában is a kedvteléseinek hódol. Ezt bizonyítja az a tény, hogy az alábbi híres versben jelen időt használnak: „Gondold csak el, milyen szerencsés V¥nd§vana földje, ahol maga a Legfelsőbb Úr lakik! – szólt egy hölgy a szomszédjához. – Nyakában virágfüzérek lógnak, s a teheneket terelgeti bátyja, az Úr Balar§ma társaságában. Mindig tehénpásztor barátai veszik körül, míg Ő transzcendentális fuvoláján játszik. V¥nd§vana lakói oly szerencsések! Örökké láthatják K¥¢£a és Balar§ma lótuszlábait, melyeket a szerencse istennője és hatalmas félistenek, többek között az Úr ¼iva imádnak.”131

hauma V¥nd§vana dicsőségének megismerése után fordítsuk most figyelmünket az Úr eredeti hajlékára, Goloka V¥nd§vanára. Az Úr Brahm§ az anyagi és a lelki világ hierarchiájának bemutatásakor azt mondja, hogy Goloka K¥¢£a saját (nija) lakhelye, bemutatásakor azt mondja, hogy Goloka K¥¢£a saját ( amely „különböző rangú birodalmak” alakjában árad ki, hogy azok méltó lakhelyül szolgáljanak az Úr különféle kiterjedéseinek a lelki és az anyagi világban, valamint a kettő között.132 Ahogyan tehát K¥¢£a az eredeti, Legfelsőbb Személy, a Legfelsőbb Úr, ugyanúgy Goloka

133

Nava-vraja-mahim§

V¥nd§vana is az eredeti, legfelsőbb lakhely. És ahogyan személyes hatalma révén K¥¢£a megjelenik például R§macandraként, Goloka V¥nd§vana – az ezzel összhangban lévő hatalmának köszönhetően – Ayodhy§-dh§ma alakját ölti magára. A gau¨¦ya vai¢£avák azonban Nanda Mah§r§ja fiát, K¥¢£át imádják, és Goloka V¥nd§vanának abba a régiójába vágyakoznak, ahol K¥¢£a él – vagyis az örökkévaló Vrajába. Éppen ezért ebben a könyvben szinte kizárólag K¥¢£áról és Vrajáról lesz szól, az Úr többi inkarnációja és hajléka előtt most csupán alázatos hódolattal leborulunk.

Goloka V¥nd§vanát a „fehér szigetnek”, ¼vetadv¦pának is nevezik, mert tiszta, hiba nélküli, és messze az anyagi világon túl található. A szentírás azt mondja: „Miként a lótuszt sem éri el sohasem a víz, Goloka V¥nd§vana örökké mentes marad az anyag érintésétől. Goloka V¥nd§vana transzcendentális.”133 A ¼vetadv¦pa elnevezés emellett annak is köszönhető, hogy egy tejóceánban álló fehér szigetnek látszik.

A megnyilvánulatlan lelki ég e birodalmában, Goloka V¥nd§vanában van egy hatalmas erdő, Mah§-V¥nd§vana. Ebben az erdőben számos ligetet találunk, melyeket Keli-V¥nd§vanáknak nevezünk, mert K¥¢£a titkos kedvtelései (keli) zajlanak bennük. V¥nd§vana földjét transzcendentális drágakövek alkotják. Ligeteinek fái az utolsó szálig kívánságteljesítő fák, melyek némelyike ezüstösen fénylik, akár a hold, némelyike napként aranylik, és bár ágaik drágakövekből, virágbimbóik aranyból vannak, olyan virággal vagy gyümölccsel szolgálják ki az arra járót, amilyenre az vágyik. Az ágaikon üldögélő vidám madarak K¥¢£a és a gop¦k varázslatos mozdulatairól és dalairól, valamint egymás iránti szerelmükről énekelnek, e szerelem csodálatos megnyilatkozásairól a megannyi elbűvölő és színpompás liget mélyén. A fák között itt is, ott is ékkövekkel kirakott pavilonok ragyognak szikrázó kupoláikkal, akár Ananta ezernyi csuklyája, s a fényes ragyogás, amit árasztanak, a Brahman sugárzásának forrása. ¼vetadv¦pát azért nevezik Golokának is, mert szerte e földön minden óhajt teljesítő tehenek végeláthatatlan csordája kószál a Legfelsőbb Úr szerető pillantásától kísérve, aki eredeti alakjában, Govindaként, azaz tehénpásztorként él ott. V¥nd§vana legelői, erdői és falvai a tehenek áldást hozó bőgésétől visszhangzanak, földjét a tejük áztatja, amely Hari

134

A dh§ma sarkigazságai

iránti szeretetüknek köszönhetően megállás nélkül patakzik a tőgyükből.

Goloka lakói látszatra nem többek egyszerű tehénpásztoroknál, K¥¢£a iránti ösztönös szeretetük azonban még az Úr N§r§ya£a örök társainak lelki tökélyét is messze felülmúlja, az anyagi világ felszabadult jñ§n¦jainak és yog¦jainak eredményeiről nem is beszélve. Goloka gopáinak és gop¦jainak semmihez sem fogható szerencséjét transzcendentális drágakövekből épült otthonaik is bizonyítják, hiszen e drágakövek bármelyike egymagában többet ér, mint az összes Vaiku£±habolygó együttvéve. A vraja-v§s¦k annyira elmerülnek az Úrral való kapcsolatuk szeretetteljes és kölcsönös érzéseiben és cselekedeteiben, hogy észre sem veszik az idő múlását, az időét, ami bár örökkévalóan a jelenben horgonyzik, mégis meghatározza K¥¢£a társaságában élvezett szerető kedvteléseik egymásutánját.

Goloka V¥nd§vana lakói közül a gop¦k a legkiválóbbak; felülmúlnak mindenki mást. Páratlan kincsük, a K¥¢£a iránti szerelem egyedülálló rangra emeli őket, amely magasan fölötte áll még a Vaiku£±hán élő szerencse-istennők rangjának is. Az Úr Caitanya is megerősíti: az, ahogyan a gop¦k imádják K¥¢£át, nem fogható semmihez (ramy§ k§cid up§san§ vraja-vadh¡-varge£a y§ kalpit§). Sőt, maga Caitanya Mah§prabhu nem más, mint K¥¢£ának a gop¦k hangulatával átitatott megtestesülése, leginkább ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦éval, aki az Úr iránti szerelem és V¥nd§vana uralkodó királynője.

Yogam§y§ varázslatának köszönhetően Goloka V¥nd§vana lakói egyszerű embereknek tartják magukat, s otthonukat, földjeiket és jószágaikat is teljesen hétköznapinak vélik. Ez az isteni illúzió még édesebbé teszi Vraja hangulatát, amit már eleve megédesített a köztük és K¥¢£a közötti ösztönös szeretet megannyi kölcsönös megnyilvánulása. E szeretetteljes kedvtelések hatják át egész lényüket, így aztán észre sem veszik, milyen csodálatos, ahogyan beszélnek vagy járnak, hogy minden szavuk ének, s minden lépésük tánc. Azt sem látják, hogy Vrajában a víz nektár, és az is elkerüli a figyelmüket, hogy szülőföldjük fölött tudás és gyönyör alkotta örök égitestek ontják fényüket, s hogy bizony Golokán a hold sohasem telik vagy fogy: egén minden este telihold kel fel.134

Mah§-V¥nd§vana, amit Gokulának is neveznek, egy ezerszirmú lótuszhoz hasonlít. Hatszögletű örve alkotja K¥¢£a személyes lakhelyét.

135

A dh§ma sarkigazságai

A szirmok között vannak olyanok, melyeken a tehénpásztorok otthonai terülnek el, és olyanok is, ahol ¼r¦ R§dh§nak és gop¦ barátnőinek a kertjeit találjuk. Ott, ahol a szirmok találkoznak, Gokula ösvényei futnak, míg a lótusz távolabbra nyúló szirmai alkotják a tehenek legelőit.135

Goloka V¥nd§vana K¥¢£a svar¡pája, s emiatt nem különbözik az Ő örökkévaló alakjától, ezért az anyagi világban élő kiváló bhakták a n§ma-sa¯k¦rtana közben K¥¢£a egyedülálló tulajdonságain meditálva imádják e helyet. Ezt a meditációt kétféleképpen lehet végezni: vagy a K¥¢£áról szóló mantrák leírásaira összpontosítja a figyelmét az ember (mantrop§sana), vagy egy magasabb szintű, spontán elmélyedésen keresztül az Úr szakadatlanul folyó napi nyolc kedvtelésére szögezi elméjét (sv§rasik¦).

Noha Goloka V¥nd§vana mindenkinek az otthona, az Úr Brahm§ azt állítja, hogy az anyagi világban csupán néhány, az önvalóját ismerő lélek tud róla.136 Indra be is vallja:

        upary upari tatr§pi  gatis tava tapomay¦         y§° na vidmo vaya° sarve  p¥cchanto ’pi pit§m aham

„Ó, Uram! A surabhi-tehenek e pompás bolygója a Te személyes lakhelyed. Mi, félistenek már faggattuk erről a helyről Brahm§ nagyatyát, de magyarázatát egyikünk sem volt képes felfogni.”137

Noha Goloka V¥nd§vanának számtalan más jellemzője is van, s néha eltérő leírásokat is olvashatunk róla, e hitelt érdemlő sorok alapján már képet alkothatunk örök otthonunkról: Golokán a vrajav§s¦k gyűrűjében a Legfelsőbb Úr megmutatja eredeti alakját – Ő a transzcendentális K§madeva. Táncosnak öltözik, a táncosok ékszereit viseli, s legkedvesebb szolgája, a fuvolája örök társaságában szakadatlanul az ifjúság felhőtlen kedvteléseinek hódol.

137

Jegyzetek

1. Lásd A Bhagavad-g¦t§ úgy, ahogy van 8.21 és 15.6, valamint a ¼r¦mad-Bh§gavatam 11.20.32–33 versét. 2. ¼r¦mad-Bh§gavatam 1.3.28. 3. ¼r¦ Brahma-sa°hit§ 5.1. 4. Uo. 5.43. 5. ¼r¦mad-Bh§gavatam 10.27.4. 6. A definíció ¼r¦dhara Sv§m¦nak a ¼r¦mad-Bh§gavatam 10.27.4-hez fűzött kommentárjában olvasható. 7. A Bhagavad-g¦t§ úgy, ahogy van 10.12. 8. ¼r¦mad-Bh§gavatam 9.19.19, magyarázat. 9. The Quest for Enlightenment („A megvilágosodás nyomában”), 62. o. 10. K¥¢£a mindent átható természetét a szentírások számos helyen ismételten alátámasztják. A Bhagavad-g¦t§ban (9.4) például K¥¢£a kijelenti: „Megnyilvánulatlan formámban ezt az egész univerzumot áthatom. Minden lény Bennem van, de Én nem vagyok bennük.” 11. Fontos tisztáznunk, hogy mit értünk azon, amikor azt mondjuk, hogy K¥¢£a vagy a dh§ma „alászáll” az anyagi világba. ¼r¦la Prabhup§da szintén ezt a szót használja a következő idézetben: „Amikor K¥¢£a alászáll az anyagi világba, ez a V¥nd§vana is Vele tart” (¼r¦ Caitanyacarit§m¥ta, Bevezetés, XVI. oldal).

Az a szemlélet, hogy K¥¢£a „alászáll”, a szanszkrit avat§ra szóra vezethető vissza, ami szó szerint azt jelenti: „aki alászáll”. Az avat§ra szót a szentírások és az §c§ryák is gyakran használják, amikor K¥¢£ának és inkarnációinak anyagi világbeli megjelenéséről írnak. Kunt¦-dev¦ például ezt mondja imájában K¥¢£ának: Govinda

138

Jegyzetek

go-dvija-sur§rti-har§vat§ra. „Alászállsz, hogy enyhíts a tehenek, a br§hma£ák és a bhakták gyötrelmein” (¼r¦mad-Bh§gavatam 1.8.43). Kavir§ja Gosv§m¦ így ír az Úr Caitanyáról: Sei ªloke kahi b§hy§vat§rak§ra£a. „Ebben a versben az Úr Caitanya inkarnációjának külső okáról is beszéltem” (¼r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Ýdi-l¦l§ 1.26). A Padma-pur§£a pedig a ¼r¦mad-Bh§gavatamot nevezi suhit§vat§rának, „K¥¢£a áldásos inkarnációjának” (¼r¦ Gau¨¦ya-ka£±hah§ra 2.20). ¼r¦la Prabhup§da és más §c§ryák ugyanebben az értelemben használják az „alászáll” szót. ¼r¦la Prabhup§da például így ír: „Amikor K¥¢£a saját belső energiájának segítségével alászáll, akkor dh§mája, otthona szintén Vele tart” (Születésen és halálontúl, 31. o.). Bhaktivinoda çh§kura azt mondja: „Saját energiájával és isteni hajlékával együtt száll alá e világba” (Ýmn§ya-s¡tra 3.20). Caitanya Mah§prabhu pedig így szól: „Az Úrnak azt a formáját, amely a teremtés érdekében alászáll az anyagi világba, avat§rának, inkarnációnak nevezik” (¼r¦ Caitanyacarit§m¥ta, Madhya-l¦l§ 20.263).

Annak ellenére, hogy más hiteles források is egyértelműen meghatározzák, mit jelent az „alászáll” szó, gyakran találkozunk azzal a félreértelmezéssel, miszerint az Úr szó szerint „lejön” a földre egy fönti irányból. Ez a téves elképzelés alkotja az uralkodó nézetet számos vallásban, mely a mennyeket a föld fölött elhelyezkedő, felhőkbe burkolt régiónak képzeli el. Ez azonban csupán evilági interpretációja a túlvilág transzcendentális eszméjének, melynek megfelelő értelmezése az, hogy az Úr, valamint inkarnációi és hajléka mindenhol jelen vannak, s így az Úr és az Ő apraka±a-dh§mája bárhol láthatóvá válhat, ha olyan bhakta kéri erre őket, aki az odaadás kellőképpen érett fokán áll. Ez tehát az „alászáll” kifejezés másik jelentése: a mindent átható dh§ma a létezés egy magasabb síkjáról alászáll abba az alacsonyabb dimenzióba, melyben mi élünk.

Ezt az elképzelést illusztrálja rendkívül szemléletesen az is, ahogyan az Úr N¥si°hadeva jelent meg egy kőoszlopból. ¼ukadeva Gosv§m¦ így meséli el a történetet: „A Legfelsőbb Személy, Hari bizonyítani akarta, hogy szolgája, Prahl§da Mah§r§ja szavai nem alaptalanok, s hogy Ő, a Legfelsőbb Úr mindenhol jelen van, még a gyülekezeti csarnok oszlopában is, ezért egy olyan csodálatos formában nyilvánult

139

A dh§ma sarkigazságai

meg, melyet soha senki sem látott még azelőtt. Sem ember nem volt, sem oroszlán. Ebben a csodálatos formájában jelent meg az Úr a gyülekezeti teremben” (¼r¦mad-Bh§gavatam 7.8.17).

Ez a vers rámutat, hogy az Úrnak nem kellett semmilyen utat megtennie Hira£yakaªipu palotájáig: már ott volt, jelen volt mindenhol. ¼ukadeva Gosv§m¦ az ad¥ªyata, „látható volt” szót használja, amivel arra utal, hogy az Úr N¥si°ha, aki apraka±a alakjában mindig mindenhol jelen van, egyszerűen csak láthatóvá tette magát praka±a alakjában.

K¥¢£a más bolygókon való megjelenésének egyéb leírásai azt a felfogást tükrözik, miszerint a mindenhol jelen lévő (apraka±a) Úr megjelenik (praka±a). Miközben személyesen szól arról, hogyan száll alá a földre, K¥¢£a többek között a sambhav§mi és a s¥j§mi szavakat használja, melyek azt jelzik, hogy „inkarnálódik”, „megjelenik”, „láthatóvá válik” (A Bhagavad-g¦t§ úgy, ahogy van 4.6–8). ¼ukadeva Gosv§m¦ a pr§psy§mi és §vir§s¦t szavakkal jelzi, hogy K¥¢£a „megjelenik” a földön (¼r¦mad-Bh§gavatam 10.2.9 és 10.3.8). A „megjelenés” fogalmának az az értelmezése, melyet az említett források ebben a kontextusban közvetítenek, azt támasztja alá, hogy az Úrnak és dh§májának isteni jelenléte bizonyos körülmények között láthatóvá válik a fizikai síkon.

Ha definiálni akarjuk, mit jelent az, hogy K¥¢£a vagy a dh§ma „alászáll a földre”, definíciónkban megfelelő módon összhangba kell hoznunk egymással azt a két leggyakoribb szemléletet, ahogyan a szentírások K¥¢£a alászállására tekintenek: az Úr „lejön”, illetve „megjelenik”. Az a magyarázat, mely szerint egy fizikai vagy kozmológiai szempontból magasabban fekvő birodalomból száll alá, nem fedi találóan az Úr megjelenésének lényegét. Sokkal helyénvalóbb az a gondolkodás, hogy az Úr egy magasabb rendű valóságból száll alá egy alacsonyabb rendű világba. Más szóval K¥¢£a vagy a dh§ma, lévén mindkettő teljes mértékben transzcendentális, alászáll a valóságnak arra a síkjára, ahol megkötött lelkek is érzékelni tudják jelenlétét. Ha pedig a „látható” és „nem látható” kifejezések segítségével akarjuk megfogalmazni, azt mondhatjuk, az apraka±a-dh§ma „alászáll”, hogy praka±a legyen. ¼r¦la Prabhup§da ezt a felfogást erősíti meg: „[K¥¢£a] nem jön le. Már itt van… Akárcsak a nap. A nap sem jön le a szemem elé,

140

Jegyzetek

mégis látható… Istennek sincs szüksége arra, hogy lejöjjön. Már jelen van itt. Csak a szemünket kell megváltoztatnunk, hogy lássuk Őt: prem§ñjana-cchurita-bhakti-vilocanena” (beszélgetés, Bhuvaneªvara, 1977. január 30.).

Amikor tehát azt olvassuk, hogy az Úr vagy a dh§ma alászáll a földre, a kifejezést képletesen kell értelmeznünk: valójában nem azt jelenti, hogy K¥¢£a vagy V¥nd§vana egy másik helyről érkezik ide, hanem azt, hogy eleve itt vannak, és mindössze arról van szó, hogy a mi érdekünkben fizikai értelemben láthatóvá teszik magukat ebben a világban. 12. ¼r¦ Brahma-sa°hit§ 5.35. 13. Az Úr Brahm§ ezt mondja: J§nanta eva j§nantu ki° bah¡kty§ na me prabho / manaso vapu¢o v§co vaibhava°tava go-cara¤. „Vannak, akik azt mondják: »Én mindent tudok K¥¢£áról.« Hadd gondolkodjanak csak így! Ami engem illet, én nem kívánok sokat beszélni erről. Hadd mondjak csak annyit, ó, Uram, hogy fenséged messze felülmúlja mindazt, ami elmém, testem és szavaim számára elérhető” (¼r¦madBh§gavatam 10.14.38). 14. Ch§ndogya-upani¢ad 7.24.1, idézi a ¼r¦ K¥¢£a-sandarbha, Anuccheda 106. 15. ¼r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Madhya-l¦l§ 20.192, magyarázat. 16. Laghu-bh§gavat§m¥ta 5.112. 17. ¼r¦mad-Bh§gavatam 3.4.16. 18. Ahhoz, hogy transzcendentális tudásra tegyünk szert, egyformán szükség van saját igyekezetünkre, valamint a guru és K¥¢£a áldására. A K¥¢£ába és képviselőjébe vetett hit elengedhetetlen feltétel, ha el akarjuk nyerni a kegyüket, ami nélkül sohasem érthetjük meg az igazságot. A szentírások kijelentik: „A védikus tudomány igazi jelentése csak azon nagy lelkek előtt tárul fel magától, akiknek rendíthetetlen hitük van mind az Úrban, mind a lelki tanítómesterben” (¼vet§ªvataraupani¢ad 6.23, idézi A Bhagavad-g¦t§ úgy, ahogy van 6.47 magyarázata). E hit hiányában senki sem értheti meg a Legfelsőbb Úrra vonatkozó igazságokat. K¥¢£a a Bhagavad-g¦t§ban (4.40) ezt valóban ki is jelenti: „…a kinyilatkoztatott írásokban kételkedő, tudatlan és hitetlen emberek nem válnak Isten-tudatúvá, hanem visszaesnek. Mert a kételkedő lelkek nem boldogok sem ebben, sem a következő világban.”

141

A dh§ma sarkigazságai

19. Ved§nta-s¡tra 2.1.27, idézi a ¼r¦ K¥¢£a-sandarbha, Anuccheda 106; Laghu-bh§gavat§m¥ta 5.111–112; valamint Baladeva Vidy§bh¡¢a£ának a Ved§nta-s¡tra 2.1.27-hez fűzött kommentárja a Govinda-bh§¢yában. Ezekben a ª§strákban J¦va Gosv§m¦, R¡pa Gosv§m¦, illetve Baladeva Vidy§bh¡¢a£a egyaránt az Úr felfoghatatlan energiáinak megértésével kapcsolatban hivatkoznak a Ved§nta-s¡trának erre a versére. 20. ¼r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Madhya-l¦l§ 21.7. 21. Uo. 20.257. 22. A Vi¢£u-pur§£a (1.12.69) kijelenti: Hl§din¦ sandhin¦ sa°vit tvayy ek§ sarva-sa°sthitau / hl§da-t§pa-kar¦ miªr§ tvayi no gu£a-varjite. „Ó, Uram! Te vagy mindennek a fenntartója. A három attribútum – a hl§din¦, a sandhin¦ és a sa°vit – egyetlen lelki energiaként létezik Benned. A boldogságot, a boldogtalanságot és a kettő keverékét előidéző anyagi kötőerők azonban nem léteznek Benned, hiszen Neked nincsenek anyagi tulajdonságaid” (idézi a ¼r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Ýdi-l¦l§ 4.63). 23. ¼r¦ Garga-sa°hit§ 1.3.32–33. 24. ¼r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Madhya-l¦l§ 21.104, magyarázat. 25. Vraja, illetve Vraja-ma£¨ala területével kapcsolatban sok olyan utalás található, hogy a nagysága nyolcvannégy kroªa, az azonban nehezebben dönthető el, hogy ez az adat a dh§ma átmérőjére, kerületére vagy a területére vonatkozik-e. A hozzáférhető bizonyítékok mindhárom lehetőséget alátámasztják, a szentírások kijelentései pedig szintén hol arra utalnak, hogy egy kroªa három kilométerrel, hol pedig arra, hogy három négyzetkilométerrel egyenlő. A következő két idézetben például ¼r¦la Prabhup§da távolságot és területet jelölő adatként is használja a „nyolcvannégy kroªa” kifejezést: „Vraja területét vanákra, erdőkre osztják fel. Összesen tizenkét erdő van, és kiterjedésüket nyolcvannégy kroªára becsülik. Ezek közül a V¥nd§vana nevű különleges erdő a jelenlegi helyhatósági várostól, V¥nd§vanától Nandagr§ma faluig terül el. Ez a távolság tizenhat kroªa (negyvennyolc kilométer)” (¼r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Madhya-l¦l§ 21.29, magyarázat). „A jelenlegi V¥nd§vana területe tizenkét erdőt foglal magában és megközelítőleg nyolcvannégy kroªa nagyságú, azaz négyszázharmincöt négyzetkilométernyi területet foglal el, V¥nd§vana városa

142

Jegyzetek

pedig hozzávetőlegesen tizenhat kroªa, azaz nyolcvanhárom négyzetkilométer” (¼r¦ Caitanya tanítása, 9. fejezet).

Hasonló adatváltozatok lelhetők fel a szentírásokban is. A ¼r¦ Mathur§-m§h§tmya (150) például következetesen csakis a kerületét emlegeti Vrajának és a hozzá tartozó területeknek, s azt tudhatjuk meg belőle, hogy a szűkebb értelemben vett Vraja kerülete húsz yojana, azaz nyolcvan kroªa. Ugyanakkor a Var§ha-pur§£a azt mondja, hogy „Mathur§ körzetének területe több mint húsz yojana” (vi°ªatir yojan§na° tu m§thura° mamama£¨alam), a Garga-sa°hit§ban (2.1.12) pedig szintén az áll, hogy Vraja területe húsz yojana, azaz nyolcvan kroªa. A Vraja kiterjedését leíró adatok sorát tovább gyarapítják napjaink útikönyvei, melyek a kerületéről állítják azt, hogy nyolcvannégy kroªa. Ezt az adatot adja meg például a TheColor Guide to V¥nd§vana („Színes v¥nd§vanai útikalauz”, 23. o.), illetve a Vrindavana and Braja Mandala: A Practical Guide („Vrindavana és Braja Mandala útikalauz”, 7. o.).

A fenti források meglehetősen eltérő méreteket közölnek a dh§máról. Ha egymáshoz igazítjuk őket és a nyolcvannégy kroªát előbb a dh§ma területére, majd a kerületére, végül pedig az átmérőjére vonatkoztatjuk, ezekből az adatokból azt kapjuk, hogy a dh§ma területe 84, 561, illetve 5541 kroªa. A dh§máról tudjuk azonban, hogy egyetlen szögletében található az összes Vaiku£±ha-bolygó, továbbá azt is, hogy aszerint terjed ki és megy össze, hogy K¥¢£a és társai éppen mire vágynak. Ennélfogva mindhárom méret lehetséges. Az alábbi vizsgálódásokban mégis azt az elvet követjük majd, hogy a dh§ma határait jelölő három méretbeli adat meghatározásakor a bhakták számára leginkább befogadható dimenziókat vegyük alapul.

Egy nyolcvannégy kroªa nagyságú terület esetében Vraja átmérője valamivel több mint öt kroªa, azaz tizenhat kilométer lenne. Ennek homlokegyenest ellentmond ¼r¦la Prabhup§dának az a korábban idézett mondata, miszerint a V¥nd§vana és Nandagr§ma közötti távolság negyvennyolc kilométer. Következésképp ha a nyolcvannégy kroªát a területre vonatkoztatjuk, az nem felelne meg annak a valóságnak, amit ma is látunk.

Amennyiben a nyolcvannégy kroªát úgy vesszük, hogy az a dh§ma kerületére utal, az átmérője huszonhét kroªa lenne, vagyis kilencvenkét

143

A dh§ma sarkigazságai

kilométer, ami szinte egy az egyben megfelel a déli fekvésű Baladeva és az északon található Kh§mb¦ közötti távolságnak. Ez az adat szemlátomást jól illeszkedik Vraja napjainkban is elfogadott határaihoz.

Végül pedig ha a nyolcvannégy kroªát a dh§ma átmérőjének tekintjük, ez a kétszázötvenkét kilométernek megfelelő átmérő közel a háromszorosa lenne a dh§ma általánosan elfogadott méretének. Túl nagy számokat kapnánk így tehát.

E három lehetséges magyarázat közül az tűnik tehát a leghelytállóbbnak, hogy a nyolcvannégy kroªa a dh§ma kerületére vonatkozik, legalábbis ha azt a földrajzi egységet vesszük alapul, amit az anyagi látás Vraja-ma£¨ala mai területének érzékel. Ugyanakkor abbéli törekvésünket követve, hogy egybehangoljuk mindhárom adatot, a dh§mát úgy is elképzelhetjük, hogy van egy nyolcvannégy kroªa területű belső része, egy nyolcvannégy kroªa kerületű – a megkötött lelkek számára is látható – közbülső része, illetve egy külső, nyolcvannégy kroªa átmérőjű része.

Könyvünk céljának megfelelően Vraja-ma£¨aláról egy olyan területként fogunk beszélni, melynek nyolcvannégy kroªa a kerülete. 26. Lásd ¼r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Madhya-l¦l§ 21.4. 27. Uo. 21.29. 28. A praka±a és az apraka±a fogalmát a következő szakasz magyarázza el részletesen. 29. ¼r¦ Brahma-sa°hit§ 5.56. 30. ¼r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Madhya-l¦l§ 21.45. 31. ¼r¦mad-Bh§gavatam 12.2.30 32. ¼r¦ K¥¢£a-sandarbha, Anuccheda 107. 33. Bhaktivinoda çh§kura a ¼r¦ Navadv¦pa-dh§ma-m§h§tmya negyedik és tizennyolcadik fejezetében részletesen leírja, hogyan rejtőzik el a dh§ma a megkötött lelkek szeme elől. 34. Előadás, ¼r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Madhya-l¦l§ 20.391–405, New York, 1967. január 2. 35. ¼r¦la Prabhup§da a következő meghatározást adja az antardh§náról: „Az antardh§na azt jelenti, hogy érzékelhetjük ezeknek az élőlényeknek a jelenlétét, de a szemünkkel nem láthatjuk őket” (¼r¦mad-Bh§gavatam 3.20.44, magyarázat).

144

Jegyzetek

36. Levél Hl§din¦nek, Kalkutta, 1973. január 28. 37. ¼r¦mad-Bh§gavatam 4.9.7, vers és magyarázat. 38. Uo. 4.9.7, magyarázat. 39. ¼r¦ V¥nd§vana-mahim§m¥ta 1.7. 40. Uo. 1.11. 41. ¼r¦mad-Bh§gavatam 10.2.17. 42. Uo. 10.2.17, magyarázat. 43. A Bhakti-ras§m¥ta-sindhu (1.1.41) szerint ez a prema-bhakti egyik jele. 44. ¼r¦ Brahma-sa°hit§ 5.38. 45. ¼r¦mad-Bh§gavatam 1.13.10. 46. ¼r¦la Prabhup§da a következő szemléletes példa segítségével magyarázza el, hogyan teszi láthatóvá a dh§mát a tiszta bhakta: „A Legfelsőbb Személy különféle energiái révén mindenütt jelen van, ahogyan az elektromos áram hatása is mindenhová eljut a térben. Az Úr mindent átható jelenlétét a Vidurához hasonló tiszta bhakták érzékelik és láthatóvá is teszik, hasonlóan ahhoz, ahogyan egy izzó teszi láthatóvá az elektromos áramot” (¼r¦mad-Bh§gavatam 1.13.10, magyarázat). 47. ¼r¦ Caitanya-bh§gavata, Ýdi-kha£¨a 16.172–173, vers és magyarázat. 48. Uo. 16.173, magyarázat. 49. M§dhurya-k§dambin¦, „A nektár első zápora”, 4. o. 50. ¼r¦mad-Bh§gavatam 10.2.18. 51. Uo., magyarázat. ¼r¦la Prabhup§da arra is figyelmeztet, hogy olyan avató lelki tanítómestert válasszunk, akinek ott van a szívében K¥¢£a, másképp nem tehetünk szert arra a képességre, hogy mi is a szívünkben hordozzuk a Legfelsőbb Urat. 52. Előadás, A Bhagavad-g¦t§ úgy, ahogy van 2.7, London, 1973. augusztus 7. 53. ¼r¦la Prabhup§da így ír: „Amikor az Úr kedvtelései láthatók az emberi szem számára, praka±ának, amikor pedig nem, apraka±ának nevezik őket” (¼r¦mad-Bh§gavatam 3.2.12, magyarázat). 54. Ved§nta-s¡tra 1.1.9, kommentár. 55. Laghu-bh§gavat§m¥ta 5.435. 56. Gop§la-camp¡,P¡rva-camp¡ 1.19. 57. ¼r¦mad-Bh§gavatam 3.2.12, magyarázat.

145

A dh§ma sarkigazságai

58. Érdekes módon a dh§ma praka±a és apraka±a vonása sok tekintetben egymással párhuzamosan létezik. Például K¥¢£a ugyanabban az időben Goloka V¥nd§vanában és Bhauma V¥nd§vanában is bemutatja kedvteléseit. Amikor pedig – praka±a kedvtelései során – elhagyja Vraját, Mathur§t vagy Dv§rak§t, apraka±a kedvteléseit továbbra is folytatja ezen a három földi hajlékán (Laghu-bh§gavat§m¥ta 5.439–440). Ezenkívül előfordul, hogy K¥¢£a a barátai társaságában élvezi praka±a kedvteléseit, s mindeközben apraka±a formájában megjelenik a gop¦k szívében (¼r¦ K¥¢£a-sandarbha, Anuccheda 171). 59. ¼r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Madhya-l¦l§ 15.237, magyarázat. 60. K¥¢£a-t§pan¦-upani¢ad, idézi a ¼r¦ K¥¢£a-sandarbha, Anuccheda 106. 61. ¼r¦mad-Bh§gavatam 10.3.45, J¦va Gosv§m¦ értelmezésében (¼r¦ K¥¢£a-sandarbha, Anuccheda 134). 62. Előadás, ¼r¦mad-Bh§gavatam 2.9.3, Melbourne, 1972. április 5. 63. Előadás, ¼r¦mad-Bh§gavatam 3.26.22, Bombay, 1974. december 31. 64. Govinda-bh§¢ya, kommentár a Ved§nta-s¡tra 1.1.9-hez. 65. ¼r¦ Brahma-sa°hit§ 5.37, kommentár. 66. ¼r¦ B¥had-bh§gavat§m¥ta 2.6.356, vers és magyarázat. 67. Említést érdemel, hogy ¼r¦ B¥had-bh§gavat§m¥tájában San§tana Gosv§m¦ részletesen beszámol a Goloka V¥nd§vanába érkező démonokról. Ezeket a démonokat azonban Yogam§y§ hozta létre csupán az Úr kedvteléseinek kedvéért, és korántsem olyanok, mint az anyagi világ démonai, akik ellenséges, K¥¢£ára irigy élőlények. A téma behatóbb elemzése a K¥¢£a-sa¯gati 47–52. oldalán olvasható. 68. ¼r¦ K¥¢£a-sandarbha 153. 69. ¼r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Madhya-l¦l§ 16.281, magyarázat. 70. J¦va Gosv§m¦ leírásából megtudjuk, hogy a megkötött lelkek csak addig láthatják a praka±a-dh§ma csodáit, amíg az antardh§naªakti meg nem érinti a dh§mát: „Az Úr egy ideig a földön maradt, majd – antardh§na-ªaktija közreműködésével – távozott, és többé nem érintette a földet. Amíg az antardh§na-ªakti nem lépett kapcsolatba a földdel, a Var§ha-pur§£ából ismert hatalmas kadamba-fa és Vraja többi pompás csodája mind látható volt a hozzánk hasonló megkötött lelkek számára is. Így történt, hogy amikor az Úr kegyesen érintésével

146

Jegyzetek

áldotta meg a földet, Mathur§t és többi hajlékát is mind láthatóvá tette az anyagi világ lakóinak érzékei számára.” Ugyanebben a versben J¦va Gosv§m¦ azt is elmondja, hogy mindezeket az is láthatja, aki elnyerte az Úr kegyét, ami azt jelzi, hogy e szerencsés lélek eljutott a szerető odaadás szintjére: „Amikor olyan embereket érint meg az Úr kegye, mint amilyenek mi is vagyunk, számunkra is láthatóvá válik ez a kadamba-fa és hajlékának többi csodája” (¼r¦ K¥¢£a-sandarbha, Anuccheda 107). 71. Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ çh§kura így ír: „Ennélfogva az, hogy valaki mennyit lát Golokából, azzal áll egyenes arányban, hogy menynyire vált erre alkalmassá önmegvalósítása mértékétől függően. Ennek alapja az az elv, hogy Gokula [Bhauma V¥nd§vana] éppen olyan szent és szennyeződésektől mentes, mint Goloka, mégis – a cit energia, Yogam§y§ révén – látható az anyagi világban” (¼r¦ Brahma-sa°hit§ 5.37, kommentár). 72. „Ha V¥nd§vanában énekeled a Hare K¥¢£át, annak ezerszer nagyobb eredménye lesz, mint ha máshol tennéd” (előadás, ¼r¦madBh§gavatam 1.7.11, V¥nd§vana, 1976. szeptember 10.). 73. ¼r¦la Prabhup§da azt mondta: „Ne felejtsétek, aki V¥nd§vanában bűnös életet él, annak legközelebb macskaként vagy kutyaként kell megszületnie. Láthatjátok, rengeteg kutya meg disznó él itt. De V¥nd§vanának olyan ereje van, hogy következő életükben felszabadulnak, még akkor is, ha most kutyának meg disznónak születtek” (előadás, ¼r¦mad-Bh§gavatam 7.6.4, V¥nd§vana, 1975. december 5.). 74. Ýdi-var§ha-pur§£a, idézi a Mathur§-m§h§tmya 4. Ebben és az ezt követő versben Mathur§ Mathur§-ma£¨alára vonatkozik, amihez V¥nd§vana tizenkét erdeje is hozzátartozik. 75. Mathur§-m§h§tmya 1. 76. ¼r¦mad-Bh§gavatam 1.13.10. 77. ¼r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Madhya-l¦l§ 13.155, magyarázat. 78. ¼r¦ K¥¢£a-sandarbha 160. 79. Padma-pur§£a, idézi Az odaadás nektárja, 9. fejezet, 76. o. 80. A tanítások nektárja 6. 81. Előadás, Bombay, 1973. szeptember 25. 82. Padma-pur§£a, idézi a N§rada-bhakti-s¡tra 37. versének magyarázata.

147

A dh§ma sarkigazságai

83. ¼r¦ Brahma-sa°hit§ 5.38, J¦va Gosv§m¦ kommentárja. 84. Előadás, ¼r¦mad-Bh§gavatam 7.9.48, V¥nd§vana, 1976. április 3. 85. Angkorvat a világ legnagyobb vallási célú épülete és vai¢£ava templomegyüttese Angkorban, Kambodzsában, melyet S¡ryavarman király épített a 12. században. A dél-indiai építészet stílusjegyeit viseli magán, megjelenésében a Meru-hegyet, a félistenek hajlékát mintázza. 86. Levél Sarvama¯galának, Bombay, 1974. november 6. 87. ¼r¦la Prabhup§da azt írja: „Úgy tudom, nagyon szép hely. A hegyeket elnevezhetitek Új-Govardhanának. Ha vannak tavak, azoknak legyen a neve R§dh§-ku£¨a és ¼y§ma-ku£¨a” (levél Hayagr¦vának, Montreal, 1968. június 14.). 88. Azt mondják, Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ çh§kura a fogadalma teljesítése közben – miszerint egymilliárdszor elénekli az Úr szent nevét – egy látomás során megpillantotta a R§dh§-ku£¨át és a ¼y§maku£¨át, ami arra ösztönözte, hogy létrehozza ezeknek a kedvtelési helyeknek a mását. Érdemes megfigyelnünk, hogy a navadv¦pai R§dh§ku£¨a a távoli ¹tudv¦pán található, Govardhana pedig Koladv¦pán. Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ çh§kura nem az eredeti elhelyezkedésüknek megfelelő helyen építette fel e szent helyek másait, ám azoknak, akik Vrajapattanba, Candraªekhara Ýc§rya házába látogatnak, szemernyi kétségük sem marad afelől, hogy Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ kegyéből ezt a három szent helyet látják. 89. Tekintettel ennek az elvnek a fontosságára, hadd idézzük teljes egészében ¼r¦la Prabhup§dának a ¼r¦mad-Bh§gavatam 6.3.25-höz fűzött magyarázatát: „Mivel az Úr szent nevének éneklésével az ember könnyűszerrel elérheti a legnagyobb sikert, felmerülhet a kérdés, hogy miért van akkor olyan sok védikus szertartás, és miért vonzódnak hozzájuk az emberek. Ez a vers megválaszolja ezt. Ahogy a Bhagavad-g¦t§ban (15.15) áll, vedaiª ca sarvair aham evavedya¤: a Védák tanulmányozásának valódi célja az, hogy elérjük az Úr K¥¢£a lótuszlábát. Sajnos az ostoba emberek a védikus yajñák pompájától megzavarodva inkább fényűző áldozatokat akarnak látni, védikus mantrákat akarnak hallani, és tengernyi pénzt akarnak az efféle szertartásokba ölni. Néha nekünk is el kell végeznünk ilyen védikus procedúrákat, hogy elégedetté tegyük ezeket

148

Jegyzetek

az ostoba embereket. Nemrégiben, amikor megalapítottuk a hatalmas K¥¢£a–Balar§ma-templomot V¥nd§vanában, kénytelenek voltunk br§hma£ákat felfogadni, hogy bemutassák a védikus szertartásokat, mert V¥nd§vana lakói, különösen a sm§rta-br§hma£ák nem tekintik az európaiakat és az amerikaiakat hiteles br§hma£áknak. Így aztán br§hma£ákat kellett felfogadnunk, hogy a költséges yajñákat elvégezzék. E yajñákkal egy időben közösségünk tagjai hangos sa¯k¦rtanát mutattak be m¥da¯gákkal, és én ezt a sa¯k¦rtanát fontosabbnak tartottam a védikus szertartásoknál. A szertartások és a sa¯k¦rtana egy időben zajlottak. A yajñák azokért voltak, akiket a mennyei bolygókra való felemelkedéssel kecsegtető védikus formaságok érdekelnek (ja¨¦-k¥ta-matirmadhu-pu¢pit§y§m), míg a sa¯k¦rtana a tiszta bhakták számára volt, akik a Legfelsőbb Urat szeretnék elégedetté tenni. Mi szívünk szerint csak a sa¯k¦rtanát végeztük volna, de akkor V¥nd§vana lakói nem vették volna komolyan a beavatási szertartást. Ahogy ez a vers elmagyarázza, a védikus yajñák azok számára vannak, akiknek intelligenciáját eltompították a Védák cikornyás szavai, melyek azokat a gyümölcsöző cselekedeteket írják le, amelyek magasabb bolygókra emelik az embert.

Kali korában a sa¯k¦rtana önmagában is elegendő. Ha a világ különféle részein a templomaink tagjai folytatják a sa¯k¦rtanát a m¡rtik előtt, különösen ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu előtt, mindig tökéletesek maradnak. Nincs szükség semmilyen más szertartásra. Annak érdekében azonban, hogy szokásainkban és elménkben tiszták maradhassunk, mégis szükség van a m¡rti-imádatra és a többi szabályozó elvre. ¼r¦la J¦va Gosv§m¦ azt mondja, hogy noha a sa¯k¦rtana elegendő az élet tökéletességének eléréséhez, a bhaktáknak nem szabad abbahagyniuk az arcan§t, a templomi m¡rti-imádatot, hogy kívül-belül tiszták maradjanak. Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ çh§kura ezért azt javasolta, hogy mindkét folyamatot kövessük egyidejűleg. Mi szigorúan tartjuk magunkat ehhez az elvhez, s így párhuzamosan végezzük a m¡rtiimádatot és a sa¯k¦rtanát. Ezeket sohasem szabad abbahagynunk.” 90. Előadás, ¼r¦mad-Bh§gavatam 7.9.48, V¥nd§vana, 1976. április 3. 91. A Bhagavad-g¦t§ úgy, ahogy van 4.11. 92. Beszélgetés Svar¡pa D§modarával, Atlanta, 1975. február 28.

149

A dh§ma sarkigazságai

93. Az idézet az ISKCON alapító okiratában szereplő hét szándék egyikéből származik. Noha az eredeti dokumentumban „hely” szerepel, ami minden valószínűség szerint az indiai V¥nd§vanára utal, láthatjuk, hogy mindössze két évvel később ¼r¦la Prabhup§da már szorgalmazta Új-V¥nd§vana kialakítását. 94. Beszélgetés a g¥hasthákról, V¥nd§vana, 1977. július 17. 95. A Bhagavad-g¦t§ úgy, ahogy van 8.20. 96. Bhauma V¥nd§vana ereje és szentsége örökké változatlan, ellenben a tiszta bhakták vágya nyomán megjelenő dh§mák lelki hatalma elhalványodik, ha senki sem végez ott tiszta odaadó szolgálatot. Kérdés azonban, hogy vajon végérvényesen eltűnik-e ezeknek a láthatóvá vált dh§máknak a transzcendentális hatása. A válasz: nem.

Noha ott, ahol az odaadó szolgálatot elhanyagolják, a befektetett odaadás energiája csökkenni fog, sohasem tűnik el nyom nélkül. Ahogyan K¥¢£a mondja: Neh§bhikrama-n§ªo ’sti pratyav§yo na vidyate / sv-alpam apy asya dharmasya tr§yate mahato bhay§t. „Ebben a törekvésben nincsen veszteség vagy hanyatlás, s ezen az úton már egy kis fejlődés is megvédi az embert a félelem legveszélyesebb fajtájától” (A Bhagavad-g¦t§ úgy, ahogy van 2.40). Annak a nagy bhaktának a tiszta odaadása, aki egy dh§mát megjelenésre késztetett, valamint azoknak az őszinte követőknek az odaadása, akik ott szolgálnak, sohasem vész el. Történjék bármi, az apraka±a-dh§ma ereje valamilyen mértékben mindig jelen lesz.

Jó példa erre Prahl§da Mah§r§ja, aki annak köszönhetően született meg az Úr nagy bhaktájaként, hogy egy korábbi életében egy elhagyatott templomban megtartotta N¥si°ha-caturdaª¦ ünnepét. A templom romos volt és kihalt, mégis sugárzott belőle némi lelki erő, hiszen ott, ahol egyszer beavatják és imádják az Úr m¡rtiját, az ennek következtében megjelenő dh§ma mindig kivételes marad, bármilyen sorsra is van ítélve. 97. Skanda-pur§£a és Padma-pur§£a, idézi a ¼r¦ Bhakti-sandarbha, Anuccheda 294. 98. A ¼r¦ Bhakti-sandarbha (Anuccheda 152) a következőképpen számol be ezekről az esetekről: „A B¥han-n§rad¦ya-pur§£a elmondja, hogy egyszer két részeg ember

150

Jegyzetek

– büszke, mint a páva – egy bot végére kötözött rongyot lengetve táncra perdült egy régi, romos templomban, ahol valaha az Urat imádták. Tettükért ugyanazt az áldást kapták, mint ha zászlót lengettek volna az Úr templomában, s így visszatérhettek az Úr transzcendentális hajlékára.

Hasonlóan járt az a madár is, amit egy vadász megölt. Élettelen testét egy kutya felkapta, majd körbefutotta vele a templomot. A madár ugyanabban az áldásban részesült, mint ha körbejárta volna a templomot, és emiatt visszatérhetett az Úr transzcendentális birodalmába.

A B¥han-n§rasi°ha-pur§£a elmondja, hogy Prahl§da Mah§r§ja előző életében egyszer N¥si°ha-caturdaª¦ szent napján összeszólalkozott egy prostituálttal. Egész nap és egész éjjel veszekedett vele, s közben nem evett, nem aludt, így aztán mivel böjtölt és egész éjjel virrasztott ezen a szent napon, az Úr csodálatos bhaktája vált belőle.” 99. ¼r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Madhya-l¦l§ 3.33. 100. Uo. 17.227. 101. A tanítások nektárja 9. 102. ¼r¦ V¥nd§vana-mahim§m¥ta 1.8. 103. Bhakti-ratn§kara 7.476. 104. Beszélgetés, Delhi, 1971. december 12. 105. V§yu-pur§£a, idézi a ¼r¦ K¥¢£a-sandarbha, Anuccheda 106. 106. ¼r¦ Bhakti-sandarbha, Anuccheda 283. 107. Þa¨-gosv§my-a¢±aka 8. 108. ¼r¦mad-Bh§gavatam 3.9.11. 109. Uo. 10.47.29. 110. J¦va Gosv§m¦ magyarázata a ¼r¦mad-Bh§gavatam 10.47.32–33hoz, idézi a ¼r¦ K¥¢£a-sandarbha, Anuccheda 160. 111. ¼r¦ K¥¢£a-sandarbha, Anuccheda 159. 112. ¼r¦ N§tha Cakravart¦ Caitanya-mata-mañju¢§ című kommentárja a ¼r¦mad-Bh§gavatamhoz. 113. Lásd a 2. függeléket a kötet 591. oldalán. 114. Ha más forrás nincs megadva, az itt következő leírás Bhauma V¥nd§vanáról és Goloka V¥nd§vanáról a ¼r¦ K¥¢£a-sandarbha, Anuccheda 106 és 173 alapján íródott. 115. Ch§ndogya-upani¢ad 7.24.1, idézi a ¼r¦ K¥¢£a-sandarbha, Anuccheda 106.

151

A dh§ma sarkigazságai

116. A ¼r¦ K¥¢£a-sandarbhában (Anuccheda 106) J¦va Gosv§m¦ a M¥tyuñjaya-tantrából a következő sorokat idézi: „Bhakti-dev¦, aki mindig örömet szerez a v¥nd§vanai gop¦knak és a bhakták szívében heves odaadást ébreszt a Legfelsőbb Úr iránt, saját akaratából elhozta a lelki világból a legfelső Vaiku£±ha-bolygót, és letette a földre, ahol aztán Gokula V¥nd§vana néven vált ismertté.” 117. Ezt erősíti meg San§tana Gosv§m¦ a ¼r¦ B¥had-bh§gavat§m¥ta 2.6.20–21. versében: „Abban a birodalomban, ahol a félisteneknek, a bolygók uralkodóinak és a Legfelsőbb Úr személyes szolgáinak nincs hatalma, azt láttam, hogy az élet ugyanúgy folyt, mint itt, Ýry§vartában, a földi Bh§rata-var¢a területén. Ugyanúgy felkelt a nap, ugyanolyan égi jelenségek tűntek föl nap mint nap, és lenn a földön az emberek ugyanúgy beszéltek és ugyanúgy viselkedtek, mint itt. Tágra nyílt szemmel, lenyűgözve álltam, s az elragadtatás rasájának óceánja árasztott el.” 118. Ýdi-var§ha-pur§£a, idézi a ¼r¦ K¥¢£a-sandarbha, Anuccheda 106. 119. Gop§la-t§pan¦-upani¢ad 1.35. 120. Padma-pur§£a, P§t§la-kha£¨a, idézi a ¼r¦ K¥¢£a-sandarbha, Anuccheda 106. 121. V§yu-pur§£a, idézi a ¼r¦ K¥¢£a-sandarbha, Anuccheda 106. 122. Gautam¦ya-tantra, idézi a ¼r¦ K¥¢£a-sandarbha, Anuccheda 106. 123. A kedvtelésről a ¼r¦mad-Bh§gavatam tizedik énekének 28. fejezete számol be. 124. A Bhagavad-g¦t§ban (4.7–8) K¥¢£a így szól: „Ó, Bharata leszármazottja! Bárhol legyen a vallás gyakorlása hanyatlóban, s kerüljön fölényes túlsúlyba a vallástalanság, alászállok Én magam. A jámborok felszabadítása, a gonoszok megsemmisítése, valamint a vallás elveinek visszaállítása végett korszakról korszakra megjelenek Én.” 125. ¼r¦mad-Bh§gavatam 10.90.48. 126. K¥¢£a, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, 90. fejezet, 2. kötet, 471. o. 127. Nanda Mah§r§ja nagyapja Devam¦¨ha Mah§r§ja volt (¼r¦ K¥¢£asandarbha, Anuccheda 115). Devam¦¨hának két felesége volt: egyikük vaiªya, másikuk k¢atriya, s tőlük született Devam¦¨ha két fia, Parjanya

152

Jegyzetek

és Ugrasena. Parjanya öt fia közül a harmadik volt Nanda Mah§r§ja. A családnak tehát mind a két ága a Yadu-dinasztia része. 128. ¼r¦mad-Bh§gavatam 10.1.28. 129. Uo. 4.8.42. 130. Uo. 4.8.62. 131. K¥¢£a, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, 44. fejezet, 1. kötet, 356. o. 132. „Legalul van az anyagi világ [Dev¦-dh§ma], fölötte Maheªa birodalma [Maheªa-dh§ma], afölött Hari lakhelye [Hari-dh§ma], valamennyi fölött pedig K¥¢£a saját hajlékát, Golokát találjuk. Az eredeti Urat, Govindát imádom, akinek e különböző rangú birodalmak uralkodói a hatalmukat köszönhetik” (¼r¦ Brahma-sa°hit§ 5.43, idézi a ¼r¦ B¥had-bh§gavat§m¥ta 2.7.93). 133. Gop§la-t§pan¦-upani¢ad 2.30, idézi a ¼r¦ K¥¢£a-sandarbha, Anuccheda 172. 134. Gautam¦ya-tantra, idézi a ¼r¦ K¥¢£a-sandarbha, Anuccheda 172: „Goloka V¥nd§vanában transzcendentális a nap és a hold, és minden este a telihold kel föl, mert a hold sohasem fogy.” 135. Ez a bekezdés a ¼r¦ K¥¢£a-sandarbha, Anuccheda 106. alapján íródott. 136. ¼r¦ Brahma-sa°hit§ 5.56. 137. Hari-va°ªa, idézi a ¼r¦ K¥¢£a-sandarbha, Anuccheda 106.

153

Kedves olvasó! Ha arra az oltalomra és igazságra vágysz, melyet ezen a világon hiába keresel, keress menedéket Új-Vraja-dh§mában, és szolgáld az Abszolút Igazság kettős alakját, ¼r¦mat¦ R§dh§r§£¦t és Urát, ¼y§masundarát.