Bevezetés

Next Article

Új-Vraja-dh§ma szépsége és csodája

lig néhány napja voltam még bhakta, amikor először olvastam a ¼r¦mad-Bh§gavatam következő versét:

            kir§ta-h¡£§ndhra-pulinda-pulkaª§               §bh¦ra-ªumbh§ yavan§¤ khas§daya¤             ye ’nye ca p§p§ yad-ap§ªray§ªray§¤               ªudhyanti tasmai prabhavi¢£ave nama¤

„A kir§ta, h¡£a,§ndhra,pulinda, pulkaªa, §bh¦ra, ªumbha, yavana és a khasa nép s a bűnös tettekhez szokott többi ember is megtisztulhat, ha az Úr bhaktáinál keres menedéket, mert az Úr a legfelsőbb hatalom. Tisztelettel hódolok meg Előtte.”1 ¼ukadeva Gosv§m¦ ebben a versben az Úr hatalmát magasztalja, amikor bhaktáinak erejét dicsőítve azt mondja: a bhakták, akik a tiszta odaadó szolgálat útján vezetnek másokat, útmutatásukkal még a legbűnösebb népek tagjainak szívét is képesek megtisztítani. Amikor először olvastam a verset, különösen az ragadott meg, ahogyan ¼r¦la Prabhup§da a h¡£a szót fordította: „A Kelet-Németországot és Oroszország egy részét magában foglaló területet a h¡£ák vidékének nevezik. Hasonlóképpen neveznek egy hegyi törzset is.” Magyarország valamikor – a huszadik századot megelőző időkben – nagyjából ezen a területen feküdt. A h¡£ák lennének az őseim, szülőföldem őslakói? Azok a h¡£ák, akikről Vy§sa fia beszélt évezredekkel ezelőtt? Úgy tűnt, igen.

Az ezt követő években jó néhányszor elgondolkodtam a vers mondanivalóján, most már azonban személyesebb megközelítésben elmélkedtem

29

Nava-vraja-mahim§

rajta: „Az Úr hatalma megmutatkozott ¼r¦la Prabhup§dában, aki a bűnbe esett nemzetek sorában a magyarokat is rávette arra, hogy dicsőítsék ¼r¦ K¥¢£át, hallgassák a Róla szóló elbeszéléseket, és imádják Őt.” A történelem során mindig voltak nagy bhakták, akik sokakat felszabadítottak a ¼ukadeva Gosv§m¦ által említett népcsoportok tagjai közül. ¼r¦la Prabhup§da volt azonban az első, aki újra és újra körbeutazta a földet, és számtalan szenvedő embert megmentett a társadalom minden rétegében. ¼ukadeva Gosv§m¦ szavai próféciaként csengtek a fülemben: mintha csak ¼r¦la Prabhup§da K¥¢£ának végzett egyedülálló szolgálatát magasztalta volna e versben, és a magyar emberek megszabadítását vetítette volna előre.

Talán éppen amiatt, hogy oly gyakran és oly intenzíven meditáltam ezen a versen, az ISKCON irányító testülete – anélkül, hogy kértem volna – egy napon azzal a feladattal bízott meg, hogy hirdessem a K¥¢£a-tudatot Magyarországon. Bármi volt is az oka, a sors végül úgy hozta, hogy ideköltöztem, és lelki tanítómesterem, ¼r¦la Prabhup§da szolgálatában nekiláttam feladatom végrehajtásának.

30

Bevezetés

Magyarországon az ISKCON missziójának kezdeti szakaszában fő dolgunk az volt, hogy lefordítsuk és terjesszük ¼r¦la Prabhup§da könyveit, központokat nyissunk, valamint prédikáljunk, prédikáljunk és prédikáljunk. Egyre több lelkes bhakta csatlakozott, és gyarapodó számukkal együtt egyre nagyobb szükség volt arra is, hogy gondoskodjunk K¥¢£a-tudatuk védelméről. Ez idő tájt kezdtem töprengeni azon, hogy létre kellene hoznunk egy gazdálkodó közösséget. Egy olyan hely jelent meg lelki szemeim előtt, ahol az „egyszerű élet és magasztos gondolkodás” elvének megfelelően lehetne élni. Egy központ, ahol a var£§ªrama-dharmát teljes egészében bevezethetnénk; mely menedéket nyújtana a posztkommunista Magyarországot elárasztó hedonista káoszban; s ahol a bhakták olyan otthonra lelhetnének, mely életük során a bölcsőtől a sírig minden gondjukra-bajukra megoldást kínál. Egy ilyen közösség létrehozásán törtem akkoriban a fejem.

Aztán egy éjjel volt egy álmom, egy élénk, erőteljes álmom. Gyönyörű, idillikus táj vett körül, s az Úr Balar§mával játszottam. Az Úr kézenfogott. „Gyere, látogassuk meg K¥¢£át!” – mondta. Egy palotába vezetett, melynek egyik szobájában K¥¢£a hevert egy ágyon. Amikor észrevett minket, felült, lótuszlábát a padlóra rakta. A földre borultam a Legfelsőbb Úr előtt, s jó darabig feküdtem ott imákat mormolva. Amikor végre felemelkedtem, K¥¢£a rámmosolygott, s így szólt: „Ha tényleg örömet akarsz Nekem szerezni, fordíts és ossz könyveket. Minden más ebből jön majd.” Tágra nyílt szemmel gyönyörködtem a Legfelsőbb Úr szépségében, és üzenetét mélyen a szívembe zártam. Aztán felébredtem.

K¥¢£a szavai mindig igazak. Ahogy a könyvosztás sikere egyre magasabbra szárnyalt, két év keresgélés után végre rátaláltunk arra a földterületre, ahol Új-Vraja-dh§ma végül felépült. Azt követően pedig, hogy ¼r¦la Prabhup§da könyveit végre lefordítottuk, R§dh§¼y§masundara is elfoglalhatta helyét az oltáron. ¼r¦la Prabhup§da annak idején megmondta nekünk, mi a siker titka, s ugyanazt hallottam K¥¢£ától is álmomban. Saját szemünkkel láthattuk, hogy ha hűségesen követjük az általuk kijelölt utat, az eredmény nem marad el.

31

Nava-vraja-mahim§

környék, ahol Krisna-völgy – azaz Új-Vraja-dh§ma – fekszik, már régóta fontos szerepet játszik Magyarország politikai és vallási életében. Amikor az egyik lakóházat építettük, a munkások találtak egy rézedényt, s ez annak a jele volt, hogy sokkal régebbi korszakokban is éltek már emberek ezen a vidéken.2 Somogyvámos falut – amelynek földrajzi határain belül Krisna-völgy található – még az avaroknak, a 9–10. századi honfoglaló magyarok őseinek a korában alapították. A Krisna-völgyhöz legközelebb eső falvak közül a következő, Somogyvár is hasonlóan gazdag múltra tekint vissza. Az 1091-ben épült Szent Egyed apátság a maga idejében Európa egyik legnagyobb kolostora volt. Az 1526-ot követő török hódítás Magyarország többi részéhez hasonlóan ezt a két települést is szinte nyom nélkül elsöpörte. A vidék hol virágzó, hol hanyatló érái után aztán eljött 1989, amikor az orosz hadsereg kivonásával véget ért a szovjet uralom.

Amikor leendő farmközösségünk számára földterületet keresve Gaura ¼akti D§sa Somogyvámosra érkezett, a falu épp a kihalás szélén állt.3 Így történt, hogy a polgármester, akit megkért, hogy segítsen nyélbe ütni a földvásárlást, olyan szívélyesen fogadta, amilyenre egyáltalán nem számítottunk. Ahhoz, hogy az Új-Vraja-dh§mának most helyet adó területet magunkénak mondhassuk, számos kisebb, számunkra előnytelen méretű birtokot kellett megvásárolnunk, melyek akkor összesen száztizenöt hektárt tettek ki.4 Az először ideköltöző bhakták Somogyvámoson laktak egy kis házban. Ez lett később a m§t§j¦-§ªrama, miután a férfiak felköltöztek a birtokon álló egyetlen épületbe, az akolba. Aztán a helybéliek nem kis mulatságára belefogtunk a kertészkedésbe és a földművelésbe: nevettek rajtunk, de boldogan tanították meg nekünk a gazdálkodás minden csínját-bínját, mindazokat a fortélyokat, melyeket apáiktól és nagyapáiktól tanultak. Ahogy egyre nagyobb hozzáértéssel műveltük a földet és gondoskodtunk egyetlen tehenünkről, Yamun§ról és a borjáról, Bh¦máról, lassanként beloptuk magunkat a falusiak szívébe. Elnyertük barátságukat, és mindenben segítettek bennünket.

Nincs kétségem: K¥¢£a tervének része volt az is, hogy épp Laci bácsi volt Somogyvámos polgármestere, amikor letelepedtünk itt.

32

Bevezetés

Az ő lankadatlan támogatása nélkül kezdeti küzdelmeink Krisnavölgyben bizonyára egészen más útra vezettek volna bennünket. Laci bácsi minden vallási előítélettől mentesen bánt velünk, sőt, úgy vélte, hogy Krisna-völgy – amely egyre népszerűbb turisztikai látnivalóvá nőtte ki magát – újra életet lehelt haldokló falujába. Bátorított minket, s mi keményen dolgoztunk. Mire 1994-ben elkezdődött a templom és a többi épület építése, Krisna-völgy foglalkoztatta a legtöbb helyi munkaerőt a faluban.

Kezdeti elképzelésünk szerint Krisna-völgy egyfajta lelki menedékül szolgált volna a magyarországi bhakták egyre népesebb közösségének. Lassanként azonban nyilvánvalóvá vált számomra, hogy épp ilyen fontos lenne létrehozni itt V¥nd§vana mását is, mert ez tenné lehetővé, hogy méltóképpen imádhassuk R§dh§t és ¼y§masundarát, Új-Vraja-dh§ma uralkodó m¡rtijait.

A m¡rti K¥¢£ának az anyag világában megjelenő alakja, melyet a hétköznapi ember is saját szemével láthat, éppen úgy, mint ahogyan azt az alakját is mindenki láthatta, amelyben ötezer évvel ezelőtt személyesen szállt alá Bhauma V¥nd§vanában. Ahogyan az Úr neve nem különbözik Tőle magától, az Úr m¡rtija is éppúgy isteni természetű, mint Ő. ¼r¦la Prabhup§da így ír erről: „Az Úr m¡rtija egy tiszta bhakta házában képes ugyanúgy viselkedni, ahogyan maga az Úr cselekszik eredeti transzcendentális személyként.”5

K¥¢£a a földre szállt Goloka transzcendentális szépségében gyönyörködhetett, amikor személyesen jelen volt Bhauma V¥nd§vanában. Nem érdemli-e meg ugyanez a K¥¢£a – ¼y§masundaraként megjelenve, ¼r¦ R§dh§val az oldalán –, hogy Neki is saját Golokája legyen Krisnavölgyben? De igen! Időtlen idők óta az emberiség lélegzetelállítóan szép épületeket, nagy műgonddal megtervezett kerteket, parkokat s a természet megannyi más csodáját állítja annak a szolgálatába, hogy áhítat és tisztelet ébredjen a Legfelsőbb Úr iránt mind az egyszerű emberek, mind az életüket Istennek szentelő hívek szívében. Miért ne követhetné Új-Vraja-dh§ma is ezt a szent hagyományt?

Azóta, hogy először pillantottam meg R§dh§t és ¼y§masundarát a dzsaipuri m¡rti-készítő műhelyében, számtalanszor záporozták már rám a kegyüket, ám ezen alkalmak közül csupán néhányat elevenítek föl

33

Nava-vraja-mahim§

röviden e könyv oldalain.6 Az első találkozás idején leginkább az ejtett rabul, milyen készségesen kötélnek álltak, hogy egy távoli országba költözzenek és azzal áldják meg ottani bhaktáikat, hogy elfogadják a szolgálatukat. Hajlandóak voltak e távoli földön élni, bármi történjék is, és szíves-örömest segítettek, hogy valóra válthassuk Prabhup§da álmát, aki azt akarta, hogy V¥nd§vana „hasonmásait” hozzuk létre szerte a világon.7

Elevenen él emlékezetemben az a nap, amikor a m¡rtikat – akik a Legfelsőbb Úr és örök párja lévén, Goloka örömteli, kényelmes légköréhez voltak szokva – a szobrászokkal közösen egy bélelt faládába helyeztük, hogy Londonba szállíttassuk Őket.8 Talán az a szeretet, amivel ¼r¦la Prabhup§da olyan kegyesen a Földre hívta az Urakat, hogy szolgálhassuk Őket, fényűző Vaiku£±ha-beli repülővé (vim§nává) változtatja majd a faládát, gondoltam. Imádkoztam, hogy így történjen. Amikor megérkeztek Angliába, a Bhaktivedanta Manorba, kicsomagoltam R§dh§t és ¼y§mát, s az ablakpárkányra állítottam Őket az irodámban. Itt várakoztak türelmesen két éven keresztül. Csodálatos időszak volt ez számomra. Alig egy méterre voltam Tőlük, miközben dolgoztam, és éreztem varázslatos jelenlétüket, az Abszolút Igazság jelenlétét.

E két év folyamán rendszeresen megtettem a Magyarország és Anglia közötti utat, ám egyre több időt töltöttem Krisna-völgyben: pénzt gyűjtöttem a templomépítéshez, és azzal bátorítottam a bhaktákat szolgálatuk végzésében, hogy R§dh§ról és ¼y§máról beszéltem nekik. Mindaz, amit az isteni párról mondtam, valamint a fényképek, melyeket készítettem Róluk, összekovácsolták a közösséget. A bhakták szeme előtt közös cél lebegett, melynek eléréséért fáradhatatlanul dolgoztak. Félretették egyéni érdekeiket, és lemondtak minden kényelemről R§dh§ és ¼y§masundara kedvéért.

Az izzó nyárban bhakta munkások döngölték a templom földfalát, bhakta művészek festettek és készítették a szobrokat gyékényfalú műtermükben, a sa¯k¦rtana-bhakták pedig megállás nélkül maratonoztak egész évben, hogy előteremtsék a pénzt.9 Télen a férfiak jégből olvasztottak maguknak fürdővizet, a nők a folyton befagyó gázpalackokkal vívták küzdelmüket, hogy főzni tudjanak, a gyerekek ma¯gala-§ratira igyekezve derékig érő hóban gázoltak. Valahányszor

34

Bevezetés

visszatértem angliai irodámba, leborultam R§dh§ és ¼y§ma előtt, és egyre csak az járt a fejemben: vajon figyelnek-e, észreveszik-e mindezt? Mulattatja-e vajon Őket, hogy az emberek Krisna-völgybe jönnek, ahol nem is látják K¥¢£át, ahol nincsenek közművek, nincsenek utak – nincs semmi, csupán egy álom? Vajon megmosolyogják-e a bhaktákat, amikor idegenvezetőként azt mondják a hitetlenkedő látogatóknak, hogy „itt lesznek a házak, itt lesz a tehénistálló, ott meg K¥¢£a oltára”? Vajon mit szólnak a téglából rakott oltárhoz, amin életnagyságú fényképük áll, melynek a bhakták és még a munkások is naponta virágokat ajánlanak?

Meggyőződésem, hogy mindent figyelemmel kísértek, s emiatt határozták el végül, hogy kegyükkel áldják meg a bhaktákat. Így történt, hogy egy meleg nyári napon a lakókocsim heverőjén útnak indultak Új-Gokulából Budapestre, majd Új-Vraja-dh§mába.10

R§dh§ és ¼y§masundara megérkezése Krisna-völgybe a magyar y§tr§ történetének egyik legemlékezetesebb napja. Szerte az országból minden bhakta és minden velünk rokonszenvező támogatónk eljött az ünnepségre. R§dh§ és ¼y§ma egy emelvényen álltak épülő templomuk előtt, s a völgyet k¦rtana hangja töltötte be. A bhakták könnyes szemmel egyenként az Úr elé járultak, s virágot ajánlottak Neki, akiről oly sokat hallottak az elmúlt négy év alatt. K¥¢£a végre megjelent az Ő hajlékán, s ezzel megerősítette, hogy a föld, amit Neki szántunk, csakugyan V¥nd§vana. R§dh§ és ¼y§masundara a puszta jelenlétével V¥nd§vana dicsőségét hirdette a világnak, éppen úgy, ahogy azt az Úr Brahm§ megénekelte:

        k¥tsna-pras§da-sumukha° sp¥ha£¦ya-dh§ma           sneh§valoka-kalay§ h¥di sa°sp¥ªantam         ªy§me p¥th§v urasi ªobhitay§ ªriy§ svaª          c¡¨§ma£i° subhagayantam iv§tma-dhi¢£yam

„Az Úr minden boldogság tárháza. Kedvező jelenléte mindenkire áldást hoz, szerető mosolya és pillantása pedig a szív legmélyére hatol. Teste gyönyörű feketés színben tündököl, és széles mellkasán ott pihen a szerencse istennője, aki az egész lelki világot, a mennyei

35

Nava-vraja-mahim§

bolygók legcsúcsát is dicsővé teszi. Látni lehetett azt is, hogy most személyesen az Úr árasztja magából a lelki világ szépségét és virágzó atmoszféráját.”11

következő jelentős esemény a m¡rtik hivatalos beavatásának nagyszabású, nyilvános ünnepe volt. A bhakták mind ez idáig csak R§dh§nak és K¥¢£ának szólították a m¡rtikat, ám a beavatási szertartás végén bejelentettem: R§dh§¼y§masundarának hívják Őket. Milyen öröm volt hallani, amikor a bhakták ajkán, akár egy visszhang, felhangzott e név! R§dh§¼y§masundara beavatása újabb bizonyíték volt arra, hogy a dh§ma igenis jelen van. Végtére is ¼r¦la Prabhup§da azt írja: „A m¡rti fölötte áll az evilági törvényeknek, s olyan teret hoz létre, amelyben a transzcendens sík törvényszerűségei érvényesülnek.”12

A beavatási szertartást követő években R§dh§ és ¼y§masundara számtalan meghitt pillanattal jutalmazott meg. Ilyen pillanatokat élhettem át a k¦rtanák közben vagy amikor öltöztettem Őket, s ilyen élményekben lehetett részem pusztán annak köszönhetően, hogy a közelükben éltem. Ezek az alkalmak egyre csak arra sarkalltak, hogy otthonukat még inkább a lelki világhoz tegyem hasonlatossá.

Caitanya Mah§prabhu meghagyta tanítványainak, hogy tárják fel V¥nd§vana eltűnt szent helyeit, s ezzel hozzanak lelki áldást az emberiségre.13 ¼r¦la Prabhup§da azt akarta, hogy tanítványai számára Nyugaton is legyenek zarándokhelyek. Krisna-völgy bhaktái, miután a v¥nd§vanai hangulat megteremtésén már régóta szorgalmasan dolgoztak, most az Új-Vraja-dh§ma-i tájat szerették volna kialakítani. Transzcendentális kovácsok voltak, akik odaadásuk szerszámával szakadatlanul Goloka-dh§ma isteni tüzébe tartották a vasat, Krisna-völgyet.14

Új-Vraja-dh§ma lakóinak számára mi sem volt természetesebb, mint hinni abban, hogy az Úr és lakhelye megjelenik Krisna-völgyben. Elismerem azonban, botorság volna elvárnom, hogy te is elhidd ezt,

36

Bevezetés

kedves olvasó. Az Úr hajléka kétségtelenül jelen van az indiai szubkontinensnek azon a poros kis darabján, ahol K¥¢£a valóban megérintette a földet lótuszlábával, és ahol transzcendentális kedvtelései élvezetének hódolt. No de Magyarország egy eldugott zugában? Egy apró kelet-európai országban, melynek bizonyos tekintetben vajmi kevés szerep jut a világ ügyeinek színpadán? Egy olyan vidéken, amelyről burkoltan említést tesz ugyan a ¼r¦mad-Bh§gavatam, ám egy olyan nép hazájának nevezi, mely egyike csupán a megannyi jelentéktelen „bűnös népnek”? Hogy lehet ez? Elképzelhető ez egyáltalán?

A dh§ma transzcendentális természetét bonyolult filozófiai igazságok sokasága támasztja alá.15 E mély értelmű tattva legmélyén azonban ott nyugszik egy viszonylag egyszerű magyarázat arra, hogyan válhatott láthatóvá a dh§ma Krisna-völgyben. Megértéséhez azonban először tisztában kell lennünk a Legfelsőbb Igazság abszolút természetével.

Már kezdő bhaktaként hallunk róla és könnyen tudomásul is veszszük, hogy K¥¢£a – ahogy ¼r¦la Prabhup§da nem győzi ismételni – nem különbözik a nevétől, a testétől, energiáitól és egyéb attribútumaitól. E meghatározás alapján tehát hajléka sem különbözik Tőle. Más szóval K¥¢£a és hajléka elválaszthatatlanok egymástól: bárhová menjen is az Úr, otthona mindig Vele tart. Mivel pedig az Úr az Ő m¡rti-alakjától sem különbözik – úgy is mondhatnánk, a m¡rti maga az Úr –, ezért ahol az Úr m¡rtiját hittel és tiszta szeretettel imádják, ott a dh§ma szintén jelen van.

Azt mondják, „K¥¢£a sohasem hagyja el V¥nd§vanát” (v¥nd§vana° parityajya sva kvacinnaiva gacchati), következésképp bárhol legyen is K¥¢£a, az a hely maga V¥nd§vana.16

De hogyan értsük ezt pontosan? Milyen jellemvonásai vannak az Úr hajlékának? Vajon a dh§ma egy transzcendentális buborék csupán, tiszta jóság (ªuddha-sattva) alkotta menedék, ami árnyékként követi K¥¢£át? Vagy a dh§ma maga az igazi ¼r¦ V¥nd§vana-dh§ma, teljes isteni pompájában, benne Giri Govardhanával és Yamun§-dev¦vel, a gopákkal, a gop¦kkal és a tehenekkel?

A dh§ma mindig a teljes dh§ma, s nem létezik olyan változata, ami ne lenne tökéletesen teljes. A Garga-sa°hit§ból megtudjuk, hogy ¼r¦ R§dh§ egyenesen megtagadta, hogy K¥¢£a földi kedvtelései kedvéért

37

Nava-vraja-mahim§

elhagyja Golokát, ha nem Vraja száll alá először s készíti elő a színteret érkezéséhez. Érdemes megjegyeznünk, hogy ultimátumában ¼r¦ R§dh§ név szerint kiemeli a Govardhana-hegyet és a Yamun§ folyót.17 Amikor R§dh§ és K¥¢£a eljönnek az anyagi világba, úgy tűnik, időnként elválnak egymástól, a valóság azonban más: K¥¢£a mellett mindig ott van R§dh§, és R§dh§ mellett mindig ott van K¥¢£a.18 R§dh§, K¥¢£a és a dh§ma tehát elválaszthatatlanok, és amikor csak K¥¢£a kedvtelései valahol úgy kívánják, együtt, teljes mivoltukban jelennek meg.

Mindazonáltal a dh§ma különféle mértékben és formákban válik láthatóvá. Vizsgáljuk meg most részletesen, milyen alakokban jelenhet meg.

A dh§ma eredeti formáját Golokának nevezik; ez a forrása minden más alakjának, melyben láthatóvá válik. Goloka a lelki világ legfelső bolygója, annak a lótusznak az örve, melynek szirmai a többi lelki bolygót, a Vaiku£±ha-bolygókat alkotják. Goloka V¥nd§vana az Úr K¥¢£a eredeti, minden tekintetben transzcendentális otthona.

A templomhoz vezető út Új-Vraja-dh§mában

38

Bevezetés

Amikor az Úr megjelenik a földön, e tisztán lelki természetű birodalom is Vele tart. Az Úr földre szállt hajlékát Bhauma V¥nd§vanának nevezik. Bhauma V¥nd§vanának két jellemző formája van. Az egyik K¥¢£a kedvteléseinek idején van jelen, s a neve praka±a-dh§ma (a dh§ma, amit az anyagi világban, anyagi szemmel láthatunk). Ez a praka±a alak az eredeti apraka±a-dh§ma látható megnyilvánulása a földön. Apraka±a-dh§mának azt a dh§mát nevezzük, ami a lelki világban örökké látható, s amit mi, akik az anyagi világban élünk, csak K¥¢£a földi kedvteléseinek idején pillanthatunk meg. A praka±a-dh§ma kétségtelenül kisebb, mint lelki világbeli, nem látható párja, Goloka, ám az Úr határtalan, felfoghatatlan lelki hatalmának köszönhetően annak minden transzcendentális jellemvonását magában hordozza.

Amikor azonban az Úr eltávozik, e fenséges pompát elrejti evilági szemünk elől. Bhauma V¥nd§vana ittmarad, ám a lelki világ hatalma nem látható többé: az apraka±a-dh§ma apraka±a-dh§ma az anyag fátyla mögé rejtőzik, és az anyag fátyla mögé rejtőzik, és puszta szemmel többé már nem lehet látni. J¦va Gosv§m¦ azt mondja,

39

Nava-vraja-mahim§

hogy akik tiszta, lelki látásmódra tettek szert, ilyenkor is láthatják (d¥ªyam§na) az apraka±a-dh§mát.19 Az ilyen szerencsés lélek rendkívül ritka. A dh§ma lelki erejének bizonyos hatásait azonban még az anyagi fedőrétegen keresztül is majdnem mindenki képes érzékelni – még az is, aki az apraka±a-dh§ma külső vonásaitaz azt takaró anyagi fátyol miatt nem láthatja. Az, hogy valaki milyen mértékben képes érezni az apraka±a-dh§ma jelenlétét, szoros összefüggésben áll azzal, hogy milyen mértékű a K¥¢£a-tudata, éppen úgy, ahogyan az is a lelki fejlettség szintjén múlik, hogy ki milyen mértékben tapasztalja meg közvetlenül K¥¢£a jelenlétét az Ő m¡rti-alakjában. A megtapasztalás mértékétől függetlenül azonban általában dh§mának nevezzük azt a fizikai valóságban létező helyet, amelynek közegén keresztül érzékelni tudjuk K¥¢£a transzcendentális hajlékának erejét. Ebben a könyvben a dh§ma ez utóbbi formájára a d¥ªyam§na-dh§ma kifejezést fogom használni.

A dh§ma három említett formáját a bhakták általában jól ismerik, és beszélnek is róla. A dh§mának ezeken felül azonban még két másik megjelenési formája is lehet. Az egyik az, ami a tiszta bhakta szívében él, a másik pedig az, amit egy ilyen bhakta saját lelki hatalma révén hoz létre a látható világon belül.

Az Úr a Felsőlélek formájában minden élőlény szívében jelen van. Azok a nagy yog¦k, akik szeretnék meglátni az Urat, ezen a Felsőlelken meditálnak, a Param§tm§n, aki négykarú Vi¢£uként lakozik a szívben. Az Úr bhaktái azonban K¥¢£át látják, nem Vi¢£ut. ¼r¦la Prabhup§dától tudjuk, hogy „aki szeretettel és odaadással K¥¢£a ¼y§masundaraformájához ragaszkodik, az mindig láthatja Őt a szívében”.20 ¼y§masundara személyesen ott lakik a tiszta bhakta szívében: két kezében fuvolát tart, bőrének színe feketés, és transzcendentális testének egyik ékessége, hogy három helyen elbűvölően meghajlik. És bárhol legyen is K¥¢£a, az a hely V¥nd§vana: dh§mn§ svena sad§.21 Bárhol legyen is K¥¢£a, ott van a hajléka is.

A tiszta bhakta a szívében hordozza az Úr K¥¢£át és az Úr hajlékát, éppen ezért bárhol jár, szívének isteni kincseit is magával viszi. Ahogyan Yudhi¢±hira Mah§r§ja is mondja nagybátyjának, Vidurának: „Az olyan bhakták, mint amilyen te vagy, maguk a testet öltött szent helyek. Mivel a szívedben hordod Istent, a Legfelsőbb Személyt,

40

Bevezetés

minden helyet zarándokhellyé változtatsz.”22 A tiszta bhakta olyan, akár a bölcsek köve: mivel a szívében ott van K¥¢£a és K¥¢£a hajléka, a legvilágiasabb helyet is képes lelkivé tenni és zarándokhellyé változtatni – s ami létrejön, az maga a dh§ma.

lyen dh§ma annyi van, ahány bhakta sértés nélkül énekli K¥¢£a nevét. A vai¢£ava történelemből azonban ismerünk néhány figyelemre méltó esetet, amikor egy adott hely, azon túlmenően, hogy magában hordozta Vraja lényegét, mintaképül szolgált olyan helyek létrehozásához, mint amilyen Új-Vrajadh§ma. Ilyen volt R¡pa Gosv§m¦ és San§tana Gosv§m¦ otthona R§makeliben, a Rasik§nanda által létrehozott Gop¦vallabhapura az orisszai Medin¦purában, Dzsaipur Rádzsaszthánban, valamint Vanavi¢£upura Bengálban.

R¡pa Gosv§m¦ és San§tana Gosv§m¦ életük korai szakaszában, mielőtt csatlakozhattak volna ¼r¦ Caitanya Mah§prabhu missziójához, arra kényszerültek, hogy a muszlim kormányzó, Husszain sah szolgálatába álljanak. Szerettek volna ezért létrehozni egy biztonságos menedéket, ahová a követelőző kormányzó keze már nem érhet el, így aztán építettek egy templomot, ahol beavatták R§dh§–Madana-mohana m¡rtijait. A m¡rtik közelében aztán a saját otthonukat is felépítették. ¼r¦la Prabhup§da megerősíti, hogy R¡pa és San§tana templomának és otthonának környéke gupta – azaz „rejtett” – V¥nd§vana. A Gupta V¥nd§vana nevet gyakran használják a dh§ma Bhauma V¥nd§vanán kívüli megtestesüléseire.23 A templom mögött ott találjuk a R§dh§ku£¨át és a ¼y§ma-ku£¨át, más szent helyekkel együtt: itt van például a keli-kadamba fa, ahol az Úr Caitanya találkozott a két testvérrel, valamint egy másik fa, ami alatt az Úr Nity§nanda ült egyszer. A Gosv§m¦k a két tó körül csodálatos kerteket és lugasokat hoztak létre, s úgy alakították a tájat, hogy külsőre a vrajai R§dh§-ku£¨a vidékére hasonlítson. Szándékuk mindezzel az volt, hogy Vrajában élhessenek még úgy is, hogy egy bűnös életű zsarnok szolgálatában

41

Nava-vraja-mahim§

kénytelenek tevékenykedni. Szakadatlanul a ¼r¦mad-Bh§gavatamot tanulmányozták, s ez még lelkibbé tette a hely isteni atmoszféráját, és segített a vraja-bhakti megidézésében.

Néhány évvel később Rasik§nanda-deva, ¼y§m§nanda Prabhu tanítványa hasonlóképpen hozta létre Gop¦vallabhapurát Gop¦n§tha m¡rtija körül a Suvar£a-rekha folyó partján, az orisszai Medin¦pura falujában. A templomot körülölelő gyönyörű kadamba-erdőben Rasik§nanda Prabhu egy r§sa-ma£¨alát alakított ki, ahol Gop¦n§tha m¡rtijával a középpontban a bhakták sa¯k¦rtanát végezhetnek K¥¢£a r§sa-l¦l§jára emlékezve. A Rasika-ma¯gala – Rasik§nanda-deva életrajza – szerint Gop¦vallabhapurát szintén Gupta V¥nd§vanának ismerték el, még az §c§rya életében.24 Mind a mai napig K¥¢£a kedvteléseinek helyszíneként tisztelik.

A rádzsasztháni Dzsaipur szintén Gupta V¥nd§vana. ¼r¦la Prabhup§da egy alkalommal így írt egy ismerősének: „Dzsaipurt nagyon sok vai¢£ava látogatja, mert szent zarándokhelynek tekintik.”25vai¢£ava látogatja, mert szent zarándokhelynek tekintik.”

R§dh§-Govinda Dzsaipurban

42

Bevezetés

Dzsaipur rövid történelméből kiderül, miért tekinthetjük ezt a várost is a Vraja lényegét megtestesítő szent helynek. A Dzsaipurt és V¥nd§vanát összekötő lelki kapocs legnagyobb részt annak köszönhető, hogy Vraja legfontosabb m¡rtijai közül nagyon sokat idehoztak 1669-ben, amikor Aurangzeb vakbuzgó gyűlölettől hajtva egyszer eltökélte, hogy lesöpri a föld színéről V¥nd§vana minden templomát, m¡rtiját és bhaktáját. Ekkor történt, hogy R¡pa Gosv§m¦ m¡rtiját, Govindaj¦t Jai Singh, Dzsaipur uralkodója gondjaira bízták.

A király hatalmas vagyont áldozott arra, hogy új fővárost építtessen, közepén pedig csodálatos templomot emelt Govindaj¦nak. Azt mondják, ötvenötezer ember tizenöt évig dolgozott, hogy létrejöhessen Dzsaipur, „a győzelem városa” az Úr Govinda tiszteletére. A palota kertjében még ma is ott áll s várja látogatóit Govindaj¦ temploma, amelyre pompás kilátás nyílik a királyi rezidenciából, és amelyet a város közigazgatási épületei vesznek körül. Jai Singh Govindát Dzsaipur királyává koronázta, ő maga pedig csupán miniszteri rangot fogadott el. Azt, hogy az Úr alattvalójának tekintette magát, mi sem bizonyítja jobban, mint királyi pecsétjének felirata, mely így hangzik: ªr¦ govinda-deva cara£a savai jai singh ªara£a („az Úr Govinda lábánál oltalmat kereső Jai Singh”). ¼r¦la Prabhup§da kijelentésének nyomán – „V¥nd§vana ott van, ahol K¥¢£a áll a középpontban” – bizton állíthatjuk, hogy Dzsaipur éppen olyan, mint V¥nd§vana.26 Az idelátogatók maguk is megtapasztalhatják, hogy ez mind a mai napig így van.

Végül pedig álljon előttünk tökéletes példaként Vana-vi¢£upura – vagy röviden Vi¢£upura – mint olyan Gupta V¥nd§vana, amely jókora távolságra fekszik K¥¢£a eredeti földjétől. Új-Vraja-dh§ma megalapításakor Vi¢£upura volt számunkra az egyik követendő mintakép.

Vi¢£upura ötlete eredetileg ¼r¦niv§sa Ýc§ryától származott. Ő volt az, akinek ösztönzésére a valaha tolvajok lakta városból V¦rahamv¦ra király és leszármazottai létrehozták Vraja megtestesülését.27 A bhakták jól ismerik a híres történetet, amikor ¼r¦niv§sa Ýc§rya, Narottama D§sa çh§kura és ¼y§m§nanda Pa£¨ita azt a feladatot kapták, hogy vigyék el Bengálba a Gosv§m¦k írásait. Egyszer, amikor elaludtak, a V¦rahamv¦ra által felbérelt rablók ellopták tőlük a könyveket. ¼r¦niv§sa Ýc§rya felvállalta, hogy visszaszerzi az elveszett kincseket, s

43

Nava-vraja-mahim§

közben tiszta vai¢£avává változtatja V¦rahamv¦ra királyt és egész udvartartását.

K¥¢£a benne volt ¼r¦niv§sa Ýc§rya szívében, mely így nem különbözött a dh§mától. Az §c§rya jelenléte szakadatlan n§ma-sa¯k¦rtanára és a ¼r¦mad-Bh§gavatam megvitatására ösztönözte az embereket, s ez hamarosan teljesen megváltoztatta Vi¢£upura légkörét. Az ott élők jól tudták, hogy ¼r¦niv§sának köszönhetik városuk felvirágzását. Ezt olvashatjuk ki V¦rahamv¦ra szavaiból is, aki azt mondta: „Jelenléted dicsőségessé tette Vi¢£upurát. Nélküled újra csak egy erdő lenne belőle.”28 ¼r¦niv§sa Ýc§rya valóban elhagyta Vi¢£upurát egy időre, de aztán visszatért, s itt telepedett le, hogy útmutatással lássa el a királyt és alattvalóit arra vonatkozóan, hogyan fejlesszék ki és őrizzék meg a birodalom isteni szentségét. Ugyanazzal a lelki hatalommal, melynek segítségével a tolvajból szentet csinált, ¼r¦niv§sa Vrajává változtatta Vi¢£upurát.

A dh§ma létrehozásának elengedhetetlen alkotóeleme a K¥¢£atudat. V¦rahamv¦ra királyi hatalmát vetette be a cél érdekében: alattvalóit törvény útján kötelezte a dzsapázásra, az állatáldozatot elítélendőnek tekintette, és ¼r¦niv§sát megtette birodalmi §c§ryának. Vi¢£upura lakói, bizonyságot téve vai¢£ava jellemvonásaikról, otthonukban és nyilvánosan is végezték lelki tevékenységeiket, és – már amennyire az anyagi világ ezt lehetővé teszi – boldogok voltak. Vi¢£upurában ma is úgy tisztelik V¦rahamv¦rát és jelenlegi leszármazottait, ahogyan a tanítványok tisztelik a gurujukat: amikor például felajánlanak valamit az Úrnak, királyuk nevében teszik. Vi¢£upurában V¦rahamv¦ra és ¼r¦niv§sa Ýc§rya idejében széles körben elterjedt a K¥¢£a-tudat. Ezzel kiérdemelték az Úr áldását, s ennek köszönhetően Vi¢£upura jólétben és lelki gazdagságban élhetett.

Vi¢£upura népének, túl azon, hogy ¼r¦niv§sa személyében egy §c§ryát tisztelhetett, még uralkodó m¡rtija is volt: Madana-mohana. Azt mondják, hogy az Úr m¡rti-alakjának megjelenése Vi¢£upurában legalább annyira lenyűgöző volt, mint az, ahogyan a Gosv§m¦k némelyikének m¡rtija megjelent Vrajában. A leírásokból kiderül, hogy V¦rahamv¦ra egy halászhálóval fogta ki a m¡rtit a D§modara folyóból az imádatához szükséges kellékekkel együtt, sőt, a hálóban

44

Bevezetés

még aranyrudak is voltak, az Úr ellátásának költségeit biztosítandó. Madana-mohana sajátos megjelenése kétségkívül azt a gondolatot erősíti bennünk, hogy Vi¢£upura V¥nd§vana megtestesülése.

V¦rahamv¦ra király csodálatos templomot épített szeretett m¡rtijának, akinek rendszeres imádatát tiszta vai¢£ava br§hma£ák végezték. A király jó példával elöl járva a templomot tette meg minden, a birodalmában folyó odaadó tevékenység központjának, hasonlóan ahhoz, ahogyan Dzsaipurban is Govindaj¦ temploma körül forog minden. A király védnöksége és a nép támogatása biztosította, hogy Madana-mohanát pompás ételek, a legfinomabb selyemből varrt ruhák, aranyból és drágakövekből készült értékes ékszerek felajánlásával imádhassák. Ezenkívül a fényes ünnepségek, melyekkel K¥¢£a életének eseményeire emlékeztek, valamint a szakadatlan n§ma-sa¯k¦rtana szintén egyre gazdagították Vi¢£upura V¥nd§vana-atmoszféráját.

A Vi¢£upurában élő szájhagyomány szerint Madana-mohana gyakran viszonozta bhaktái szeretetét azzal, hogy személyesen is beavatkozott az életükbe. Így történt akkor is, amikor egy alkalommal, miközben az

R§dh§–Madana-mohana Karoliban

45

Nava-vraja-mahim§

egész város a templom környékén sereglett össze, hogy elmerüljenek a n§ma-sa¯k¦rtanában, a kínálkozó lehetőséget kihasználva martalócok vették ostrom alá Vi¢£upurát. Madana-mohana lóháton vágtatott a bástyákra, és a csatában, melyben végül is sikerrel visszaverték a támadók könnyűtüzérségét, Ő maga tüzelt az ágyúkból. A m¡rti hőstettét mi sem bizonyította jobban, mint hogy a csata után ruháján égési nyomokat találtak, testén pedig érezni lehetett a puskapor szagát.

Az ilyen és ehhez hasonló kedvtelések arra emlékeztették Vi¢£upura lakóit, hogy annak idején K¥¢£a is mindig megtalálta a módját, hogy megvédelmezze a vraja-v§s¦kat V¥nd§vanában. Madana-mohana iránt érzett szeretetüket a költők magasztaló dalokban, elbeszélésekben és színjátékokban öntötték szavakba. Nincs hát semmi meglepő abban, hogy e nép, mely ilyen meggyőződéssel hitt abban, hogy Madanamohana nem más, mint K¥¢£a, a saját városát is V¥nd§vanának tekintette. A Madana-mohanának bemutatott esti §rati mind a mai napig egy olyan dallal fejeződik be, ami megerősíti, hogy az itt élők számára Vi¢£upura nem más, mint Vraja. Egy helybéli mindezt a következőképpen fogalmazta meg: „Madana-mohana pontosan úgy él Vi¢£upurában, ahogyan K¥¢£a él és játszik V¥nd§vana ligeteiben.”29

Vi¢£upura a lelki zene terén igazán gazdag örökséget tudhat magáénak. V¦rahamv¦ra királyt Vrajába tett látogatása arra ösztönözte, hogy birodalmát a v¥nd§vanai hagyományokat követő lelki kultúra központjává tegye. Annak köszönhetően, hogy pártfogása alá vette a vai¢£ava költőket és zenészeket, Vi¢£upura egyre nevezetesebb lett k¦rtanáiról, különösen pedig azokról, melyek a ¼r¦niv§sa által megalkotott manoharasahi stílus jegyeit viselték magukon. Vi¢£upura királyainak elkövetkező generációi szintén komponáltak k¦rtanákat az itt imádott m¡rtik magasztalására. Köztük volt az a Gop§la Singh Mah§r§ja is, aki a K¥¢£a-ma¯gala-k§vyát szerezte.

Gop§la Singh számos példányban kinyomtatta a ¼r¦ Caitanyacarit§m¥tát, s ez szintén azt bizonyította, hogy Vi¢£upura a v¥nd§vanai eredeti kéziratok megőrzésének központja volt. Vi¢£upura királyai tehát mindig is pártfogolták és buzdították K¥¢£a dicsőítését, s így a k¦rtana és a transzcendentális írások elterjesztése révén a K¥¢£a-tudat megismertetését segítették elő.

46

Bevezetés

V¦rahamv¦ra király és az őt követő vai¢£ava uralkodók nem csupán lelki zenét és irodalmat hoztak Vrajából a hazájukba, hanem a gyümölcstermő és virágzó fák megannyi változatát is, V¥nd§vana vidékén élő őshonos fajtákat, melyeket a történelem során mindig is K¥¢£ával, K¥¢£a kedvteléseivel és hajlékával kapcsoltak össze. Egyre inkább V¥nd§vana mására formálták át tehát a vi¢£upurai tájat, azzal a szándékkal, hogy megidézzék általa az apraka±a-dh§mát. Az átalakítással az volt a céljuk, hogy játszótérrel kedveskedjenek K¥¢£ának, aki Madana-mohanaként jelent meg a földjükön, de nem volt kevésbé fontos szempont az sem, hogy a táj az itt élőknek mindig az emlékezetébe idézze: városuk lelki város. Ők nem úgy néztek Madanamohanára, mint egy m¡rtira, akit a templom szentélyének mélyén kell imádni: élő személynek tekintették, aki ott hancúrozik az őket körülvevő erdőben, melyet ők alakítottak úgy, hogy a megszólalásig hasonlítson Vrajára. Vi¢£upura kertjei, tavai és épületei mind-mind Madana-mohanát voltak hivatottak szolgálni.

Vi¢£upura megszenteléséhez az is hozzátartozott, hogy a környező falvak új nevet kaptak – például Gokula –, folyóit, tavait és egyéb természeti képződményeit pedig Vraja hasonló felszíni alakulataival állították párhuzamba. Többek között ezek az új elnevezések – amelyek egyben új jelentéssel ruházták fel a táj részleteit – segítették Vi¢£upura lakóit annak megvalósításában, hogy lakóhelyüket ¼r¦ V¥nd§vanadh§ma lelki jelenléte hassa át.

A vrajai vidék másának megteremtése során tavakat is ástak. A két legfontosabb közülük a R§dh§-ku£¨a és a ¼y§ma-ku£¨a volt, melyeket a Madana-mohana otthonául szolgáló palotaegyüttes belső területén hoztak létre, de a városban és peremén álló templomok mellé is ilyen tavak kerültek. Ez utóbbiakat szintén Vraja ku£¨ái után nevezték el, s lelki erejüket több esetben csodák is bizonyították. Egy alkalommal például, miután ¼r¦niv§sa Ýc§rya lánya, Hemalat§ megfürdött a K¥¢£a-bandhában,30 a testéről lepergő vízcsöppek varázslatos módon rózsaszirmokká változtak. Hasonló csodás eset volt, amikor ¼r¦niv§sa saját szemével látta, hogy Hemalat§ K¥¢£ával játszik ugyanennek a tónak a vizében.

A falvak új elnevezése vagy a tavak létrehozása önmagában még

47

Nava-vraja-mahim§

nem jelentette azt, hogy ezek szent helyekké váltak. Más lelki természetű átalakításokkal karöltve azonban hozzájárultak ahhoz, hogy az emberek tudatában – bárhol jártak és bármit csináltak – Madanamohana foglalhassa el a központi helyet, s ezzel a dh§ma jelenléte valósággá váljon. V¦rahamv¦ra elérte, hogy alattvalói szünet nélkül K¥¢£ára emlékezzenek, és ezáltal a dh§ma, melyet ¼r¦niv§sa Ýc§rya Vi¢£upur§ba hozott, ott is maradjon. Madana-mohana Vi¢£upura legfőbb, de nem egyetlen m¡rtija volt. A tizennyolcadik század közepén egy itt élő hivatalnok így írt: „A r§ja és ősei ezen a környéken nem kevesebb mint háromszázhatvan jelentős pagodát, Isten imádatára szánt helyet emeltek.”31 Széles körben elterjedt tehát az Úr magasztalása, mely a gazdag m¡rti-imádatban valósult meg, a Hare K¥¢£a éneklése pedig mindenhol általánossá vált. E kettő együttesen segítette elő, hogy a dh§ma megjelenjen itt, s hogy valóban megjelent, azt szerte Észak-Indiában bárki kész tanúsítani. Vi¢£upurát igazi szent földnek tekintették, olyan helynek, ahová érdemes elzarándokolni.

Vi¢£upurára először egy tizennyolcadik századi költeményben utalnak Gupta V¥nd§vanaként. A költemény Madana-mohanát dicsőíti, refrénjében pedig ott találjuk a következő két sort: „Gupta V¥nd§vana lett ez a Vi¢£upura, / ahol az Úr lakik, Madana-mohana.”32 Az, hogy Vi¢£upurát Gupta V¥nd§vanának nevezik, azt az elképzelést támasztja alá, hogy Vi¢£upura létezésének alapja Vraja, s ez az, ami miatt hiteles zarándokhelynek tekintették.

Caitanya Mah§prabhu arra utasította követőit, hogy állítsák helyre Bhauma V¥nd§vanát, s kertek, tavak, pavilonok, templomok és egyéb építmények létesítésével változtassák gyönyörű hellyé. Ugyanezt tették V¦rahamv¦ra és követői Vi¢£upurában. Vi¢£upura átformálása a tizenhetedik és a tizennyolcadik században is zajlott. Annak ellenére azonban, hogy napjainkban már nem folytatódik ez az átalakulás, az apraka±a-dh§ma jelenlétét nagyon is érezni lehet Madana-mohana birodalmában.

Érdemes megfigyelnünk, hogy a Gosv§m¦k Caitanya Mah§prabhu utasítására tárták fel Vraját, és ¼r¦niv§sa Ýc§rya – az Úr Caitanya eksztázisának megtestesülése – rendelte el, hogy alapítsanak egy Gupta

48

Bevezetés

V¥nd§vanát Vi¢£upurában.33 Mindebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy az Úr felhatalmazása nélkül senki sem hozhatja létre V¥nd§vanát. A kertek, ligetek, tavak és templomok önmagukban még nem a dh§ma. Ahhoz, hogy K¥¢£a és hajléka megjelenjen, egy tiszta vai¢£avára van szükség, akinek a szívében ott lakozik K¥¢£a és a dh§ma.

hogyan ¼r¦niv§sa Ýc§rya V¦rahamv¦ra segítségével Vi¢£upurába hívta Vraját, ¼r¦la Prabhup§da a követői támogatásával a világ számos helyén szintén megidézte V¥nd§vanát. Így ír: „Jelenleg a Hare K¥¢£a mozgalom tagjai szerte a világon anyagi szempontból gazdag városokban élnek – Londonban, New Yorkban, Los Angelesben, Párizsban, Moszkvában, Zürichben, Stockholmban stb. Ennek ellenére mi beérjük azzal, hogy ¼r¦la Bhaktivinoda çh§kura és más §c§ryák nyomdokaiban járunk. Mivel R§dh§-K¥¢£a templomaiban lakunk, és állandóan hari-n§masa¯k¦rtanát tartunk, azaz a Hare K¥¢£át énekeljük, V¥nd§vanában élünk, és nem máshol.”34

Azzal, hogy ISKCON-központokat hozott létre szerte a világon, ¼r¦la Prabhup§da alkalmat nyújtott a bhaktáknak és minden embernek, hogy megtapasztalhassák V¥nd§vana atmoszféráját. Emellett azt is meg akarta tanítani, hogyan maradjanak mindig V¥nd§vana légkörében: váljanak K¥¢£a-tudatúvá, és helyezzék K¥¢£át az életük középpontjába. ¼r¦la Prabhup§da első K¥¢£a-tudatú központjai templomok voltak. A bhakták itt éltek, és innen indultak útnak, hogy az Úr Caitanya üzenetét elvigyék a világnak. ¼r¦la Prabhup§da tiszta szívének köszönhetően ezek a templomok – akár ő alapította őket, akár a követői – mind megidézték a dh§mát, így annak, aki ellátogatott ¼r¦la Prabhup§da templomainak egyikébe, alkalma nyílt megérezni Vraja hangulatát. ¼r¦la Prabhup§da ezt írja templomai lelki, szent mivoltáról: „Tudnod kell, hogy a mi templomaink nem az anyagi világban vannak. A templom Vaiku£±ha, ahol mindenki egész áldott nap szakadatlanul K¥¢£ára

49

Nava-vraja-mahim§

gondol és Őt szolgálja. Ha tehát részt veszünk a templom tevékenységeiben, akkor már Vaiku£±hán vagyunk. Éppen ezért nagyon szépen kell végezni a szolgálatunkat.”35 ¼r¦la Prabhup§da annak érdekében, hogy követői sértés nélkül elmerülhessenek a szent névben, s hogy további támogatást nyújtson nekik lelki előrehaladásukhoz, az ISKCON-templomokban beavatta K¥¢£a m¡rtijait, transzcendentális formáit. Az odaadó szolgálatnak köszönhetően megnyilvánuló lelki atmoszféra, valamint az Úr transzcendentális alakjainak jelenléte egyaránt azt eredményezte, hogy a bhakták egyre nagyobb meggyőződéssel hittek templomuk szentségében.

Vannak, akik szerint K¥¢£a m¡rtija valamelyest különbözik az Úrtól, és hogy a m¡rti beavatása nem feltétlenül jelenti egyben a dh§ma megjelenését is. Ez a feltételezés azonban összeegyeztethetetlen Isten mibenlétével, aki felfoghatatlan képességekkel rendelkezik ahhoz, hogy vágyait beteljesítse.36 Ha az Úr nem tudna megjelenni vagy hatalmát láthatóvá tenni közvetlenül az anyagi energián keresztül, akkor hogyan nevezhetnénk Őt mindenhatónak? Éppen ezért ¼r¦la Prabhup§da azt mondja: „K¥¢£a számára nincs különbség anyag és lélek között. Ha Ő anyagi formában jelenik meg, az az alakja éppen olyan, mint eredeti alakja, sac-cid-§nanda-vigrahája.”37 ¼ukadeva Gosv§m¦ azt mondja, Vraját rendkívül bensőséges kapcsolat fűzi K¥¢£ához. Annak kell tehát a tudatára ébrednünk, hogy a dh§ma mindenhol jelen van, ahol K¥¢£a m¡rtiját imádják.38

Ahogy a K¥¢£a-tudat mozgalma egyre inkább tért hódított, az ISKCON templomain kívül élő elkötelezett bhakták száma lassan meghaladta a templomban élőkét. Ám ahogy a dh§ma nem korlátozódik kizárólag Bhauma V¥nd§vanára, kiáradt részei sem csupán az ISKCON templomaiban jelennek meg.39 Az a ház, ahol egy család a szent nevet énekli és az Urat imádja, szintén V¥nd§vana. ¼r¦la Prabhup§da így ír: „Elmélyült K¥¢£a-tudatban [férj és feleség] még ebben a világban is Vaiku£±hán élhetnek, ha otthonukban az oltárra állítják az Úr m¡rtiját, és a ª§strák útmutatásai szerint imádják Őt.”40

Ha egy család szerető odaadásával örömet szerez K¥¢£ának, a házuk V¥nd§vanává változik, akárcsak annak idején a P§£¨avák otthona,

52

Bevezetés

ahol K¥¢£a személyesen jelen volt.41 Bhaktivinoda çh§kura csodálatos szavakkal ír arról, hogyan változik át a tiszta odaadó szolgálat hatására az őszinte vai¢£ava otthona:

ye-dina g¥he,  bhajana dekhi, g¥hete goloka bh§ya cara£a-s¦dhu,  dekhiy§ ga¯g§, sukha n§ s¦m§ p§ya

„Egy napon lelkigyakorlataim végzése közben láttam, hogy a házam Goloka V¥nd§vanává változott. Amikor a m¡rtik cara£§m¥táját magamhoz veszem, a szent Gangesz vizét látom, mely az Úr Vi¢£u lábától ered, és határtalan boldogság áraszt el.”42

r¦la Prabhup§da számtalan újítása között szerepelt a „gazdálkodó közösségek” gondolata is, s az első ilyen közösség Új-V¥nd§vanában jött létre. Amikor ¼r¦la Prabhup§da útmutatással látta el Új-V¥nd§vana vezetőit, valójában az útmutatással látta el Új-V¥nd§vana vezetőit, valójában az ISKCON bejegyzési okiratában szereplő hét célkitűzésből fejtett ki kettőt részletesen. Így hangzanak: „Hogy transzcendentális kedvteléseknek emléket állító, K¥¢£a személyének szentelt zarándokhelyet hozzon létre a tagok és az egész társadalom számára”, valamint „hogy a tagokat közelebb hozza egymáshoz, s így egy egyszerűbb és természetesebb életformát taníthasson.”43 ¼r¦la Prabhup§da úgy látta, hogy Új-V¥nd§vanában el lehet érni ezeket a célokat, ha a bhakták minden igyekezetükkel a tehénvédelem, a fenntartható gazdálkodás, az egyszerű falusi élet és a magasztos gondolkodás megvalósításán munkálkodnak. Az is lényeges, mondta, hogy Új-V¥nd§vanát zarándokhellyé változtassák, és olyan környezetet alakítsanak itt ki, ahol mindenki megtanulhatja, hogyan szeresse K¥¢£át.

Ezt a hat elvet – noha hivatalosan senki sem nyilvánította azzá – Új-V¥nd§vana hat alapelvének is tekinthetjük.44

53

Nava-vraja-mahim§

¼r¦la Prabhup§da felismerte, hogy Új-V¥nd§vana hatalmas földterülete nemcsak arra nyújt lehetőséget követői számára, hogy úgy éljenek itt, ahogyan K¥¢£a élt, hanem arra is, hogy az Appalachehegység természet alkotta tájain K¥¢£a otthonának mását is létrehozzák. ¼r¦la Prabhup§da – ahogyan annak idején Vi¢£upurában tették a bhakták – Új-V¥nd§vana természeti képződményeit azonosnak tekintette egy-egy Vrajában jelen lévő felszíni alakulattal: a dombokból Govardhana lett, a tavakból R§dh§-ku£¨a és ¼y§ma-ku£¨a. Azt akarta tehát, hogy Új-V¥nd§vana „Ó-V¥nd§vana mása” legyen. K¥¢£át dicsőíteni akaró transzcendentális lelkesedésében azt is eltervezte, hogy Új-V¥nd§vana hét dombján hét önálló templomot emelnek majd, mindegyiket egy-egy R§dh§-K¥¢£a m¡rtival, hogy emléket állítsanak Bhauma V¥nd§vana hét fő m¡rtijának. 45 Egy szó mint száz, ¼r¦la Prabhup§da azt tűzte ki célul, hogy amerikai követőinek „legyen egy olyan helyük, mint V¥nd§vana”.46

Miközben arra biztatta tanítványait,hogy alakítsák ki ÚjV¥nd§vanát, ¼r¦la Prabhup§da Bhauma V¥nd§vanában is templomépítésbe kezdett. Az ISKCON történetéből tudjuk, milyen megpróbáltatásokon ment keresztül ¼r¦la Prabhup§da annak érdekében, hogy létrehozza V¥nd§vanában K¥¢£a-Balar§ma templomát. Olyan helynek szánta, ahol a tanítványai láthatják K¥¢£a eredeti szülőföldjét, ahol gyermekeik gurukulában tanulhatnak és magától értetődően K¥¢£atudatúvá válhatnak. ¼r¦la Prabhup§da rengeteg energiát és pénzt fektetett a v¥nd§vanai ISKCON létrehozásába, de tisztában volt vele, hogy nem tud majd minden tanítványa idejönni, itt lakni pedig még kevesebben fognak. Így aztán továbbra is arra bátorította a bhaktákat, hogy Új-V¥nd§vana mintájára szerte a világon hozzanak létre gazdálkodó közösségeket, amelyek a nyugati világ szent dh§mái lesznek. Ahol eleget tettek Prabhup§da utasításainak, ott a bhakták sikerrel létre is hozták ezeket a nyugati dh§mákat. 47 ¼r¦la Prabhup§da meg tudta hívni a dh§mát, megvolt hozzá a hatalma. Azok, akik őszintén követték Ő Isteni Kegyelmét, akaratának felhatalmazott eszközeivé váltak.48 ¼r¦la Prabhup§da idejében más tanyasi közösségek is életre keltek, ő azonban nem adott közvetlen utasítást arra vonatkozóan, hogy

54

Bevezetés

ezek – ahogyan Új-V¥nd§vana esetében meghagyta – szintén Vraja „hasonmásai” legyenek, csupán az önfenntartást és a var£§ªramadharma elveire épülő közösségi életet hangsúlyozta. Az ilyen közösségek központjaiban azonban minden esetben avatott be m¡rtikat, s mivel tanítványai itt is hűségesen végezték a tiszta odaadó szolgálat tevékenységeit, ezek a tanyák is szent helyekké változtak.

A templom befejezése, valamint R§dh§ és ¼y§masundara beavatása 1996-ban mérföldkő volt Új-Vraja-dh§ma történetében. Nyilvánosan is elköteleztük magunkat R§dh§ és ¼y§ma szolgálata mellett – már nem volt visszaút. Miután az Úr az otthonába költözött, a bhakták egyre nagyobb számban kezdték azt érezni, hogy csatlakozni szeretnének hozzánk. Ebben az időben a legfőbb üzenetem a bhakták számára ez volt: egy földművelő, gazdálkodó, ¼r¦la Prabhup§da önfenntartásra vonatkozó elveire épülő közösség létrehozásával nemcsak saját K¥¢£atudatuk kibontakozásához teremtik meg a legjobb feltételeket, de gyermekeik számára is a lehető legnagyszerűbb jövőt biztosítják.

Egyre több bhakta élt Új-Vraja-dh§mában, s növekvő számukkal az élt Új-Vraja-dh§mában, s növekvő számukkal az őket kiszolgálni hivatott infrastruktúra is fejlődött – utak, otthonok

55

Nava-vraja-mahim§

és más épületek nőttek ki a földből, többek között az iskola és az istálló. Az egyre gyarapodó létesítmények a bhakták által felajánlott szolgálatok skáláját is szélesítették. Tehénpásztorok, kertészek, tanítók, p¡j§r¦k,49 irodai szolgálatot végző bhakták és sokan mások fogtak össze Krisna-völgyben, hogy megvalósítsák ¼r¦la Prabhup§da álmát, s létrehozzanak egy önfenntartó, K¥¢£a-tudatú közösséget. Tíz év alatt az önfenntartásnak olyan szintjére jutottunk el, ami már bármilyen vészhelyzetben biztosította volna a túlélést. Életformánkhoz természetesen még mindig hozzátartozott bizonyos mellékes dolgok beszerzése és előállítása: csak így tudtuk fenntartani a kényelemnek azt a fokát, amelyre ocsúdó városlakók lévén a tanyasi lét során is szükségünk volt lelki nyugalmunk megőrzéséhez.

Nem zárkóztunk azonban el a külvilágtól. Új-Vraja-dh§ma fejlődésével gyarapodott azoknak a látogatóknak a száma is, akik megfizették a belépti díjat, csak hogy láthassák, hogyan élnek, dolgoznak és imádják Istent a bhakták. A vendégek révén aztán a bhakták saját szemükkel láthatták, milyen igazak Prabhup§da szavai: „Ha elmész V¥nd§vanába, még akkor is rögtön érezni fogod a K¥¢£a-tudat hatását, ha semmit sem tudtál addig K¥¢£áról. Ilyen csodálatos hely ez a V¥nd§vana.”50

A vendégeket valóban elbűvölte a bhakták kedvessége és békés élete, s R§dh§-¼y§masundara is delejes erővel vonzotta őket. Idegenvezetőink számtalanszor tanúi voltak, mennyire meghatódtak és milyen nyilvánvaló változáson mentek keresztül ezek a látogatók, amikor hallották, hogyan indult egyedül útnak ¼r¦la Prabhup§da Indiából, hogy elterjessze a K¥¢£a-tudatot, vagy amikor ott álltak R§dh§-¼y§masundara oltára előtt, és szemük elé tárult a mindenkit megigéző Legfelsőbb Személy és az Ő örök társa. Krisna-völgy híre szájról szájra járt, s lassanként egész Magyarországon ismerték mint szent helyet, a K¥¢£a-hívők zarándokhelyét. A bhakták mindig is tisztában voltak vele, hogy Krisna-völgy szent hely. Ám az, hogy a köztudatban is ekként gyökeresedett meg, arra ösztönözte őket, hogy megkérjenek, készítsek egy olyan térképet, mely K¥¢£a Új-Vraja-dh§ma-i kedvteléseinek helyszíneit mutatja meg. Nem sokkal ezután arra is megkértek, írjam meg ezt a könyvet, mely ezekről a szent helyekről emlékezik meg.

56

Bevezetés

j-V¥nd§vanát jól ismerve mi sem tűnt természetesebbnek számomra, mint hogy Új-Vraja-dh§mát is ¼r¦la Prabhup§da „V¥nd§vana-képlete” alapján hozzuk létre, amihez hozzátartozott, hogy olyan zarándokhellyé változtatjuk, zátartozott, hogy olyan zarándokhellyé változtatjuk, mely Bhauma V¥nd§vana lényegét testesíti meg.51 Ez az elképzelés bennem is elvetette annak a vágynak a magját, hogy az ISKCON említett hét célkitűzésével összhangban annyi szent helyet jelöljek ki, amennyit csak tudok. Tanulmányoztam ¼r¦la Prabhup§da idevágó rendelkezéseit, és arra a következtetésre jutottam, hogy Ő Isteni Kegyelme azt akarta, követői az ő felhatalmazásával hozzanak létre szent helyeket: „T¦rth¦-kurvanti t¦rth§ni sv§nta¤-sthena gad§bh¥t§. A tiszta bhakta a szívében hordozza K¥¢£át, ezért bárhová is megy, azt a helyet szentté változtatja. Ezt mondja ki a ª§stra. Nemcsak én, de ti mind, egytől egyig, ha K¥¢£a tiszta bhaktái vagytok, akkor bárhová mentek, az szent hely. T¦rth¦-kurvanti t¦rth§ni sv§nta¤… Ezt jelenti, ha valaki sanny§s¦ lesz: tiszta bhaktává válik, és ahová csak megy, mindent megszentel. Ezt jelenti a sanny§sa.”52

Éppen V¥nd§vanában voltam, amikor ezeket a szavakat olvastam. R§dh§-¼y§masundarát már tíz éve beavattuk, és én már régóta terveztem, hogy írok egy könyvet, mely Új-Vraja-dh§mát dicsőíti. Egy teljes hónapon át tanulmányoztam ¼r¦la Prabhup§dának és elődeinek, többek között J¦va Gosv§m¦nak a dh§ma fogalmával, mibenlétével kapcsolatos magyarázatait. A téma rendkívül mély, de tudtam, hogy ha követjük ¼r¦la Prabhup§da példáját, akkor ahogyan a K¥¢£a-tudat számos más területén, úgy itt is sikerrel járhatunk, és Új-Vraja-dh§ma – Vi¢£upurához és Új-V¥nd§vanához hasonlóan – Vraja megtestesülésévé, Vraja „képmásává” válhat, miként azt ¼r¦la Prabhup§da megálmodta. Annak alapján, amit olvastam, Új-Vraja-dh§ma már most sem különbözött Vrajától: az apraka±a-dh§ma máris jelen volt, hiszen követtük ¼r¦la Prabhup§da utasításait, R§dh§ és ¼y§ma itt éltek, a bhakták tiszta odaadó szolgálatot végeztek, s ami a legfontosabb: a Hare

57

Nava-vraja-mahim§

K¥¢£a mantrát énekelték. Ahhoz, hogy ez a valóság még nyilvánvalóbb legyen a bhakták és a vendégek számára, mindössze arra volt szükség, hogy létrehozzuk, mindenki számára láthatóvá tegyük a táj látnivalóit.

A K¥¢£a-tudat magyarországi jövőjére vonatkozó terveim között kezdettől fogva szerepelt egy gazdálkodó közösség megalapítása. A példa ott állt előttem: Új-V¥nd§vanában sokszor jártam, és tudtam, milyen szándékkal indította útjára ¼r¦la Prabhup§da ezt a közösséget. A legfontosabbnak azt tekintettem, hogy legyen egy olyan hely, ahol a bhakták ¼r¦la Prabhup§da mottójának megfelelően az „egyszerű élet és magasztos gondolkodás” elve alapján élhetnek, és örökül adhatják ezt az elkövetkező nemzedékeknek, különösen pedig saját gyermekeiknek. Be kell vallanom, hogy meditációmban eleinte csupán a tehénvédelem és a gazdálkodásra épülő önfenntartás, valamint a gyerekek gurukularendszerű oktatása szerepelt. A közvetlen prédikálás azután lett része terveimnek, miután arra irányuló kísérletünk, hogy látogatókat csalogassunk Krisna-völgybe, messze felülmúlta minden várakozásunkat. Sőt, az az elképzelés, hogy mibenlétének egyéb aspektusai mellett Krisna-völgy valójában dh§ma – azaz V¥nd§vana megtestesülése, K¥¢£a számtalan kedvtelésének helyszíne –, azután fordult csak meg a fejemben, miután meghitt közelségben végezhettem R§dh§ és ¼y§ma személyes szolgálatát.

A bhakták mindig is úgy tekintettek Új-Vraja-dh§mára, hogy az nem különbözik V¥nd§vanától, ám ez így meglehetősen tág, megfoghatatlan képzet volt. A Krisna-völgyben töltött, szolgálattal teli évek múlásával egyre jobban vágytunk arra, hogy a valóságot a látható felszín is tükrözze.

A templom eredetileg is úgy épült, hogy udvarán helyet kapott a R§dh§-ku£¨a és a ¼y§ma-ku£¨a, a Krisna-völgyet átszelő patak felduzzasztásával létrejött kis folyó pedig természetesen a Yamun§ lett. A bhakták azonban gyakran megkérdezték tőlem: „Hol van Govardhana? És Nandagr§ma? Hol van Var¢§£§?” Bhaktivinoda çh§kura azt mondja, meditációban vagy álomban a dh§ma néha láthatóvá válik, s van, hogy puszta szemmel is érzékelhető.53 Voltak közülünk, akik látták álmukban a Krisna-völgyi V¥nd§vanát, ezek az álmok azonban nem nyújtottak elég támpontot ahhoz, hogy a terület

58

Bevezetés

földrajzi térképén bejelölhessük a vrajai tájakat. Japa közben gyakran jártam be keresztül-kasul Krisna-völgyet, vagy ültem az ablakomnál és gyönyörködtem a dh§ma panorámájában. Ezek a japa-meditációk adták az ihletet, hogy Krisna-völgyben jelöljük ki K¥¢£a bizonyos kedvteléseinek helyeit, aztán kössük össze ezeket egy parikrama-útvonallal, majd írjunk könyvet azokról a kedvtelésekről, melyeknek K¥¢£a ezeken a helyeken hódolt.54 Ez a könyv lett a Nava-vraja-mahim§ – ezt tartod most a kezedben, kedves olvasó.

Végül aztán 2007 tavaszán Bhauma V¥nd§vanából felhívtam Gaura ¼aktit, hogy elmondjam neki a tervemet. Varázsoljuk csodálatossá Krisna-völgyet: jelöljük ki K¥¢£a kedvteléseinek helyszíneit, emeljünk rajtuk gyönyörű pavilonokat, alakítsunk ki körülöttük parkokat, én pedig könyvet írok róluk. Gaura ¼akti lelkesedéssel fogadta ötletemet, s ez tovább bátorított. Rászántam hát magam. Kényes feladatok hosszú sora állt előttem, s én ¼r¦la Prabhup§dához imádkoztam segítségért. Minden szempontból alkalmatlan voltam e vállalkozásra, de bíztam benne, hogy ha ¼r¦la Prabhup§da vágyánál keresek menedéket, akkor

A goª§la Új-Vraja-dh§mában

59

Nava-vraja-mahim§

K¥¢£át az egész világon magasztalni fogják, és jelentéktelen erőfeszítésem meghozza gyümölcsét. Ekkor olvastam egy csodálatos verset, ami még mélyebben tudatosította bennem: ¼r¦la Prabhup§da – a mah§bh§gavata – oltalmát élvezve még egy hozzám hasonló kezdő bhakta is nagy dolgokat érhet el. A saját szavaimmal is megfogalmaztam a verset, hogy még inkább e vágyamra tudjak összpontosítani: „Ó, gondolataim, ó, vágyaim! Tagadjatok meg minden más törekvést, és csak imádjátok e hajlékot, V¥nd§vanát! Még ha most nem is tudjátok R§dh§ és K¥¢£a kedvtelés-óceánjának édes nektárját megízlelni, soha ne hagyjatok fel a sóvárgással, hogy egyszer mégis elérjétek azt. Ó, hitetlen gondolatok, maradjatok mindig az árnyékban, melyet lelki vágyaimnak e könyv formájában kihajtó fája borít rátok.”55

mikor Bhauma V¥nd§vanát egy olyan földrajzi területen akarjuk elhelyezni, mint Új-V¥nd§vana vagy Új-Vraja-dh§ma, felmerülhet a kérdés, hogyan jelöljük ki az egyes kedvtelések helyeit a dh§mán belül. Kinyilatkoztatásra vagy a saját elképzelésünkre támaszkodjunk?

Amikor ¼r¦la Prabhup§da dh§mának jelölt ki egy helyet, aztán pedig a kedvtelések színtereit is beazonosította rajta, úgy tűnik, nem kinyilatkoztatást követett, de nem is teljes mértékben önkényes alapon cselekedett. Miután tanítványai Nyugat-Virginia hullámzó dombjai között megvettek egy földet, ¼r¦la Prabhup§da egyszerűen tudomásul vette, és elnevezte Új-V¥nd§vanának. Tanítványai elmesélték neki, milyen ez az Új-V¥nd§vana, és Prabhup§da – megint csak egyszerűen és gyakorlatiasan – kijelölte a kedvtelések helyeit. „A hegyeket elnevezhetitek Új-Govardhanának – írta. – Ha vannak tavak, azoknak legyen a neve R§dh§-ku£¨a és ¼y§ma-ku£¨a.”56 De melyik hegy legyen a Govardhana? Melyik tó a R§dh§-ku£¨a? És melyik erdő Bahul§vana? ¼r¦la Prabhup§da ezt már a tanítványaira bízta. Ilyen volt Prabhup§da – odaadó és gyakorlatias. „Tedd, amire szükség van” – mondta mindig. Új-V¥nd§vanát a tiszta odaadás változtatja lelkivé,

60

Bevezetés

és ugyanez az odaadás készteti majd megjelenésre K¥¢£a kedvteléseinek helyszíneit is, ám a kedvtelések helyét a bhakták úgy jelölhetik ki, ahogy nekik tetszik, és ahogy a földrajzi viszonyok és a táj természeti adottságai megkívánják.

Miközben Krisna-völgy térképén igyekeztem kijelölni a Bhauma V¥nd§vana-i kedvtelések legfontosabb helyszíneit, ¼r¦la Prabhup§da tanítására támaszkodtam: „Tedd, amire szükség van.” Például mire eljutottam odáig, hogy felvázoljam Új-Vraja-dh§ma térképét, az új goª§lakomplexum már felépült, ami egyértelműen meghatározta, hol legyen Nandagr§ma, ahol Nanda Mah§r§ja a teheneit tartja. Nagy örömömre a véletlen úgy hozta, hogy a goª§la Új-Vraja-dh§ma északi területét foglalta el, úgy, ahogy Nandagr§ma Bhauma V¥nd§vana északi vidékének a része.

A Krisna-völgyi Yamun§ esetében már más volt a helyzet. Az Új-Vraja-dh§mát átszelő patak volt az egyetlen folyóvíz a birtokunkon, így aztán mi sem volt természetesebb, mint hogy ez legyen a Yamun§ folyó. Ez a patak azonban Új-Vraja-dh§ma nyugati részén csordogál, míg Bhauma V¥nd§vanában a Yamun§ a keleti területeken folyik. Mi több: az Új-Vraja-dh§ma-i Yamun§ délről indul és észak felé halad, míg indiai megfelelője észak–déli irányban folyik.

Mindez két nyilvánvaló kérdést vet föl: Mennyire lényeges, hogy Új-Vraja-dh§ma szent helyei földrajzi fekvésüket tekintve megegyezzenek Bhauma V¥nd§vana-i párjaik geográfiai elhelyezkedésével, és mennyire fontos, hogy külső megjelenésükben is hasonlítsanak azokra?

A két kérdés megválaszolása során nem szabad elfelejtenünk, hogy Új-Vraja-dh§ma sohasem szándékozott Bhauma V¥nd§vana hasonmása lenni. Hogyan is lehetne az! Azt is fontos megemlítenünk, hogy sem Új-Vraja-dh§ma, sem Bhauma V¥nd§vana nem az apraka±a-dh§ma anyagi világbeli másolata.

Új-Vraja-dh§ma esetében nem tettem mást, mint hogy egy-egy területet kineveztem a Bhauma V¥nd§vana-i szent helyek itteni megfelelőinek, a bhakták pedig most igyekeznek olyanná varázsolni ezeket a helyeket, hogy általuk jobban tudjunk meditálni K¥¢£án, s így még többet érzékelhessünk az apraka±a-dh§mából és annak erejéből. Annak, hogy ezek a szent helyek külsőre nem hasonlítanak Bhauma V¥nd§vanában vagy Goloka V¥nd§vanában fellelhető megfelelőikre,

61

Nava-vraja-mahim§

nincs jelentősége. Egyedül az a fontos, hogy az apraka±a-dh§ma ereje áthatja őket.

Ennek az az oka, hogy azok a törvények, amiket megkötött lélekként a háromdimenziós világban működni látunk, nem állhatnak a transzcendentális, számunkra nem látható dh§ma útjába, és nem szabják meg azt sem, ahogyan ez a dh§ma az anyagi világban felfedi magát.57 Éppen úgy, ahogy az Úr is bárhol képes megjelenni – előléphet például egy oszlopból, Brahm§ orrlyukából vagy Devak¦ méhéből –, a dh§ma is bárhol láthatóvá válhat. Ezenkívül a legváltozatosabb anyagi formákban jelenhet meg. Úgy, ahogy K¥¢£a oroszlán-, vadkan- vagy törpe-alakot ölthet magára, a dh§ma is bármilyen külsőben eljöhet. Így történhet meg, hogy egy olyan örökkévaló szent hely, mint a Yamun§, bárhol érzékelhetővé teheti az ő apraka±a jelenlétét, függetlenül attól, hogy milyen földrajzi adottságokkal rendelkezik. Még az sem fontos, hogy legyen ott víz, az pedig, hogy melyik irányba folyjon, már végképp nem számít.58

Az evilági, külső jegyek végső soron semmilyen szerepet nem játszanak a dh§ma feltérképezésében. A hangsúly inkább a sértések nélküli odaadó szolgálaton van, mely a m¡rtik imádata, az Úr hajlékának szolgálata, szent neveinek éneklése, a dicső tetteiről szóló történetek meghallgatása révén valósul meg: ez készteti a dh§mát és az ott zajló kedvtelések helyszíneit arra, hogy külső jellemzőiktől függetlenül felfedjék magukat az arra érdemes lelkek előtt.

A tiszta odaadó szolgálatnak alapvető elve, hogy K¥¢£a számára csakis a megingathatatlan odaadás vonzó.59 Ahhoz tehát, hogy kijelöljem egy-egy kedvtelésnek a helyszínét, mindössze arra volt szükség, hogy a ¼r¦la Prabhup§da és R§dh§-¼y§ma iránti odaadás vezérelje a vágyamat, e vágy beteljesítésének pedig a n§ma-sa¯k¦rtana a leghatékonyabb módja. Ahogy ¼r¦la Prabhup§da mondta, „…bárhol megteremtheted V¥nd§vanát, ha tiszta bhakta vagy és bűnök elkövetése nélkül énekeled a Hare K¥¢£a mantrát”.60

Kedves olvasó, ne gondold azt a fentieket olvasva, hogy tiszta bhaktának képzelem magam. ¼r¦la Prabhup§da az a tiszta bhakta, akinek ereje lehetővé tette, hogy Új-Vraja-dh§ma létrejöjjön. Egyedül az ő parancsának engedelmeskedve törekszem arra Krisna-völgy lakóival

62

Bevezetés

együtt, hogy felfedjem a dh§mát Magyarországon. ¼r¦la Prabhup§da egyértelművé tette számunkra, hogy az Úr utasításainak „szigorú követése” hibáink és alkalmatlanságunk ellenére semlegesíti az anyagi szenynyeződéseket: „A K¥¢£a-tudat mozgalma közvetlenül a Legfelsőbb Úrtól kapja az utasításokat, olyan bhaktákon keresztül, akik szigorúan követik az Ő utasításait. Még akkor is, ha nem felszabadult lélek az ember, ha a Legfelsőbbet, az örökké felszabadult Urat követi, cselekedetei ennek köszönhetően megtisztulnak az anyagi természet szennyeződéseitől.”61

Elég tehát, ha őszintén és állhatatosan kitartunk a tiszta bhakta tanításai mellett. A bhakták azonban néha bonyolult, látványos szertartásokat mutatnak be a m¡rtik beavatása során, hogy a materialisták és a lelki élet kezdetén járók szívében is felébredjen a hit. ¼r¦la Prabhup§da erre is példát mutatott, amikor megnyitotta V¥nd§vanában a K¥¢£a–Balar§matemplomot.62 Ehhez hasonlóan egy szent hely létrehozásakor szórhatunk port és spriccelhetünk vizet, amit Bhauma V¥nd§vana eredeti szent helyéről hoztunk, sőt, mutathatunk be tűzáldozatot is, s kántálhatjuk az ilyenkor szokásos mantrákat, hogy a szent t¦rthát beavassuk. Nem lesz kárunkra, ha így járunk el, ám ¼r¦la Prabhup§da nem tekintette ezeket a szertartásokat fontosnak, amikor V¥nd§vanában beavatták a K¥¢£a–Balar§ma-templom m¡rtijait, és nem adott arra vonatkozó utasítást sem, hogy Új-V¥nd§vanában ilyen szertartásokkal szenteljék fel a kedvtelések helyeit. Ehelyett arra biztatott, hogy énekeljük a Hare K¥¢£át, ahogyan ő tette minden körülmények között. Ha szeretettel és odaadással énekeljük a szent nevet, nem kétséges, hogy K¥¢£a és hajléka megjelenik majd.

                n§ha° ti¢±h§mi vaiku£±he                   yogin§° h¥daye¢u v§                 tatra ti¢±h§mi n§rada                   yatra g§yanti mad-bhakt§¤

„Nem vagyok sem Vaiku£±hán, sem a yog¦k szívében. Ott vagyok, ahol bhaktáim a cselekedeteimet dicsőítik.”63

K¥¢£a maga mondja nekünk ebben a versben, hogy a n§masa¯k¦rtanát még Vaiku£±ha pompájánál is jobban kedveli. Más szóval az Úr számára a n§ma-sa¯k¦rtanának az a módja, amit az Úr Caitanya

63

Nava-vraja-mahim§

hagyott örökül, még saját fényűző, lelki világbeli hajlékánál is vonzóbbá varázsol bármilyen helyet. Noha Vaiku£±hán se szeri, se száma a legtökéletesebben bemutatott istentiszteleti szertartásoknak, K¥¢£a a saját szavaival erősíti meg, hogy a sa¯k¦rtanában megnyilvánuló szerető odaadás nem csupán elegendő, hanem minden más fölött kívánatosabb a számára. Ha ez így van, miért is ne jelenhetne meg hajlékának, a szeretet birodalmának, ¼r¦ V¥nd§vana-dh§mának minden édességével és fenségével együtt ott, ahol őszinte bhakták éneklik szakadatlanul a nevét?

ekintélyes időt töltöttem Bhauma V¥nd§vanában, és sok jelentős szent helyét bejártam. De nem voltam mindenütt, s még ha mindenhová eljutottam volna, akkor sem alkothat-még ha mindenhová eljutottam volna, akkor sem alkothat tam volna teljes képet arról, mi hol fekszik Vraja-ma£¨ala tam volna teljes képet arról, mi hol fekszik Vraja-ma£¨ala lótuszán. Beszereztem hát egy sor térképet Bhauma V¥nd§vanáról, és alaposan áttanulmányoztam mindet. Aztán Krisna-völgy térképén bejelöltem egy 1 kilométer sugarú lótuszt R§dh§ és ¼y§masundara templomával a középpontban, belefoglalva néhány olyan területet is, ami nem volt még a mi tulajdonunk. A lótusz által behatárolt terület lett Új-Vraja-dh§ma. Az ezt követő két hónapban aztán megtettem mindent, hogy Bhauma V¥nd§vana fontosabb szent helyei közül több mint hatszázat elhelyezzek Új-Vraja-dh§ma térképén. Hittem benne, hogy ahol R§dh§ és ¼y§ma jelen vannak, ott van V¥nd§vana is, és ugyanazt a gyakorlatias szemléletet tettem magamévá, mint amit ¼r¦la Prabhup§da alkalmazott Új-V¥nd§vana szent helyeinek kiválasztásakor, vagyis a célszerűséget, a megfelelő domborzatot, valamint a meglévő épületek és természeti képződmények meghatározó jegyeit vettem figyelembe. Kijelöltem a kedvtelések helyszíneit; tavakat, erdőket, ligeteket, dombokat, ösvényeket, jövőbeli épületeket rajzoltam be a térképen, s közben tanulmányoztam az adott helyekhez tartozó kedvteléseket is. Mindez csodálatos lelki élmény volt.

A térkép elkészült, és én lelki tanítómesteremhez imádkoztam. Ha ¼r¦la Prabhup§da és R§dh§-¼y§ma is úgy akarják, erőfeszítésem

64

R§dh§-¼y§masundara Új-Vraja-dh§mában Új-Vraja-dh§mában

65

Nava-vraja-mahim§

meghozza majd gyümölcsét. Meg vagyok róla győződve, hogy meghallgatták az imámat. Minden egyes helyszínnek, ahol az Úr kedvtelései zajlanak az apraka±a-dh§mában, sajátos színezete, jellegzetes ereje van, s ezek az erők mindinkább kezdték érezhetővé tenni isteni hatalmukat Új-Vraja-dh§ma ma£¨alájának területén.

Miután a térképen berajzoltam a legfőbb kedvtelések helyeit, hozzáláttunk Új-Vraja-dh§ma látható arculatának kialakításához. A tehetősebb bhakták és jóakarók pénzügyi támogatásával ma pavilonok, tavak és kertek ékesítik Krisna-völgyet. Ám a látvány egyelőre meg sem közelíti azt, amit egyszer álmomban láttam: a Yamun§ mindkét partján pompás gh§±ák, csodás templomok és virágözönű ligetek sorakoztak, bhakták megszámlálhatatlan sokasága énekelt az Urat magasztalva, s az egész dh§ma isteni fenségben tündökölt.

Amikor hozzáláttam a Nava-vraja-mahim§ írásához, Új-Vrajadh§ma evilági arcának feltárása is elkezdődött. Vraja tizennégy fontos szent helye – köztük Nandagr§ma, Gokula és Y§va±§ – öltött formát pavilonokkal és kertekkel, s néhol még kis tavakat is létrehoztunk. Úgy láttam, a kedvtelések helyeinek megjelenésével a bhakták is egyre nagyobb csodálattal néztek Krisna-völgyre. Amikor pedig elzarándokoltunk ezekre a helyekre, és felidéztük az Úrnak azokat a kedvteléseit, melyek az adott t¦rthához kötődnek, és miután bevezettük az évenként megrendezendő Nava-vraja-ma£¨ala parikramát, már mindannyian azt tapasztaltuk, hogy a dh§ma egyre többet enged érzékelni a jelenlétéből. ¼r¦la Prabhup§da elévülhetetlen utasítása nyomán, miszerint teremtsünk zarándokhelyeket a követői számára, s annak köszönhetően, hogy a bhakták őszintén igyekeztek követni ezt az utasítást, valamint sértések nélkül énekelték a Hare K¥¢£a mantrát, egyre inkább látható volt, hogy a dh§ma megjelent Krisnavölgyben. Azzal, hogy K¥¢£a kedvteléseinek gyönyörű helyszíneivel ékesítettük fel a legelőket, a gyümölcsösöket és a szántókat, Krisnavölgy prédikáló erejét is növelni tudtuk, a magyarországi bhaktákat saját zarándokhellyel ajándékoztuk meg, Krisna-völgy lakói számára pedig olyan atmoszférát, olyan lelkesítő közeget hoztunk létre, melyben még inkább elmélyíthetik K¥¢£a-tudatukat.

Végtére is ez az, amiért Krisna-völgy létrejött.

66

Bevezetés

Az itt élő bhakták korábban javarészt elkötelezett prédikátorok és könyvosztók voltak, ám a tanyasi élet más volt, mint a városi prédikálás. Számukra ¼r¦la Prabhup§da missziójának szolgálatában a prédikálás jelentette a sikert. Éppen ezért arra biztattam őket – saját érdekükben és az idelátogatók kedvéért egyaránt –, hogy nyissák meg Krisna-völgyet az idegenforgalom előtt. Szakadatlanul érkeztek a látogatók, s ez egyedülálló lehetőséget nyújtott a bhakták számára, hogy prédikálhassanak, ráadásul nem csupán azzal, hogy K¥¢£áról beszélnek a vendégeknek, hanem azzal is, hogy bemutatják nekik, milyen haszonnal jár a K¥¢£a-tudatú életforma mindennapi életben való alkalmazása. Mindez megnyugvással töltötte el a bhaktákat: vidékre költöztek ugyan, de így is át tudták adni másoknak a K¥¢£a-tudatot.

A dh§ma falusi közegében élni – hogy transzcendentális atmoszféráját ne is említsük – egy másik előnnyel is jár: itt könnyebb a K¥¢£atudat mindennapi gyakorlata. Azok a bhakták, akik V¥nd§vanában keresnek oltalmat, mind úgy találják, hogy ott könnyebbé válik az Úr imádása, nagyobb léptekkel lehet haladni a lelki élet útján, és jövőjük, a tökéletesség legmagasabb fokának elérése még fényesebben ragyog előttük.64 ¼r¦la Prabhup§da így ír: „Ha valaki meg akar szabadulni az anyagi kötelékektől, a legjobb, ha V¥nd§vanában gyakorolja a K¥¢£a-tudatot, mert V¥nd§vanában az ember önkéntelenül is K¥¢£án meditál.”65 Azon bhakták számára, akiket röghöz köt a család iránti felelősség, a tehénvédelem és a földművelés, nincs jobb hely, ahol élhetnének, mint Vraja.66

Azoknak a bhaktáknak, akik nem élnek Új-Vraja-dh§mában – akik inkább a közeli Somogyvámosra költöztek vagy ott van hétvégi házuk –, szintén hasznukra lesz, hogy a dh§ma közelében élnek. A Magyarországon élő többi vai¢£ava is rendszeresen ellátogathat Új-Vraja-dh§mába, hogy ott szolgálatot végezzen. Amikor elérkezik visszavonulásuk ideje, ezek a bhakták is a dh§mába költözhetnek, teljes idejüket a szolgálatnak szentelhetik, és felkészülhetnek arra, hogy hazatérjenek Istenhez. Prabhup§da „V¥nd§vana-képletének” ez is része volt. De bárhol is legyen valaki, mindig elmélkedhet R§dh§ról és ¼y§masundaráról, s így gondolatban Új-Vraja-dh§mában élhet.

Remélem, hogy Új-Vraja-dh§ma az elkövetkező generációk során is

67

Nava-vraja-mahim§

egyre alakul és fejlődik majd. Imádkozom azért is, hogy lakói, miközben szent helyeit létrehozzák, mindig megőrizzék szívükben azt a szerető odaadást, amivel a tehenekről, a vai¢£avákról és Krisna-völgy szívéről, az isteni párról gondoskodnak. K¥¢£a személyesen ígéri meg bhaktáinak, hogy arra, aki templomot épít a m¡rtinak vagy földet és kincseket ajánl föl Neki, számtalan áldás vár, köztük az is, hogy K¥¢£áéhoz hasonló gazdagságban és fényűzésben lesz része.67 Bármennyire is így van ez, ennél sokkal nagyszerűbb jutalmat kapnak azok, akik szeretettel szolgálják R§dh§-¼y§masundarát és őszinte szolgáikat, hiszen R§dh§ és ¼y§masundara saját tulajdonuknak tekintik bhaktáikat. Az én szándékom is az, hogy Őket szolgáljam. És szerencsére, ahogyan S§k¢i-gop§la kedvteléséből láthatjuk, mindez nagyon is lehetséges.68 ¼r¦la Prabhup§da azt mondja, hogy a felszabadult lelkek az Úr szent és sérthetetlen parancsára újra és újra megszülethetnek az anyagi világban, hogy miközben egyszerű, hétköznapi emberként viselkednek, a m¡rtit szolgálják. Ám akár régóta szolgálják a m¡rtit, akár frissen toborzott újoncok ¼r¦la Prabhup§da sa¯k¦rtana-hadseregében, a bhakták mind nagyon szerencsések, hogy R§dh§ és ¼y§masundara otthonában élhetnek vagy időnként ellátogathatnak Hozzájuk. Közülük is a legszerencsésebbnek pedig azok mondhatók, akik már átlépték az anyag korlátait. Szemüket a tiszta odaadás írja borítja, s így láthatják az isteni párt, amint kedvtelései élvezetébe merül Új-Vraja-dh§ma ligeteiben. Mindez csupán K¥¢£a-tudatosság kérdése.

De hogyan hódolnak játékaiknak R§dh§ és ¼y§ma Új-Vrajadh§mában, amikor nem is hagyják el az oltárt? Felfoghatatlan hatalmuk műve mindez. Apraka±a alakjukban örökké elmerülnek naponta ismétlődő nyolc kedvtelésükben, míg praka±a megjelenésükben – mint m¡rtik – darªanájukkal ajándékozzák meg azokat a szerencsés lelkeket, akik a templomukba érkeztek. Ám ha valamely isteni cél elérése érdekében úgy tetszik Nekik, m¡rti-alakjukban is elhagyhatják az oltárt, akárcsak S§k¢i-gop§la és Madana-mohana tették.69 A Legfelsőbb Úr számára semmi sem lehetetlen.

Új-Vraja-dh§ma kitárta kapuit a világ előtt, hogy előcsalogassa az emberekből azt a lelki fogékonyságot, mely mindannyiunkban ott lakozik, hogy a szívükbe Isten létezésében való hitet öntsön, s hogy a

68

Bevezetés

Legfelsőbb Személy látványával áldja meg őket. Az anyagi látásmóddal gúzsba kötött hitetlen emberek talán nem hallják szívesen, de R§dh§ és ¼y§ma megjelenése Krisna-völgyben valójában Magyarország uralkodóinak és lelki székesfővárosuknak az eljövetele. Már most is havonta ezrek jönnek el megnézni R§dh§t és ¼y§masundarát, hogy inspirációt merítsenek szépségükből és Krisna-völgy elbűvölő bájából. Remélem, egy napon az ország vezetői is eljönnek, hogy az Úr kegyében részesüljenek, sőt, hogy útmutatást is kérjenek Tőle. A Legfelsőbb Úr mindennek a birtokosa és élvezője. Az Ő áldása nélkül sem evilági, sem lelki gazdagságot nem remélhet senki. Mindenkinek Őelőtte kell meghajolnia.

Hadd zárjam bevezetőmet ¼r¦la Prabhup§da mélyenszántó eszmefuttatásának átköltésével, hiszen így tudom a leghívebben kifejezni R§dh§-¼y§masundara és Új-Vraja-dh§ma iránti érzelmeimet: „Mindenki szeretni akar. Annak a hajlandóságunknak, hogy szeressünk valakit, úgy tehetünk maradéktalanul eleget, hogy R§dh§t és ¼y§masundarát szeretjük, hazaszeretetünk kiteljesedését pedig Új-Vraja-dh§ma szeretete jelenti.”70

69

Jegyzetek

1. ¼r¦mad-Bh§gavatam 2.4.18. 2. A leletet eljuttattuk a Magyar Régész Szövetséghez, ahol megállapították, hogy több mint nyolcszáz éves. 3. Gaura ¼akti D§sa abban az időben a budapesti templom elnöke volt. 4. A jelenlegi területünk körülbelül kétszázhatvanöt hektár. 5. ¼r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Ýdi-l¦l§ 14.9, magyarázat. 6. Ezt a könyvet – különösen az utolsó tíz fejezetet, melyek a „R§dh§ és ¼y§masundara” címet viselik – teljes egészében annak szenteltem, hogy a magam szerény módján határtalan dicsőségük parányi töredékét magasztaljam. 7. A „hasonmás” szó alatt valaminek a pontos másolatát értjük. Amikor ¼r¦la Prabhup§da azokról a dh§mákról beszélt, melyeket ő alapított, vagy melyeknek a létrehozásával követőit bízta meg, legalább kettőnek – Új-V¥nd§vanának és G¦t§ N§gar¦nak – az esetében ezt a szót használta. Ennek ellenére ezek a szent helyek nem szorosan vett fizikai „hasonmásai” V¥nd§vanának. Új-Vraja-dh§ma, akárcsak a korábban létrehozott Új-V¥nd§vana, nem próbál külsőre is Bhauma V¥nd§vana mása lenni. Hogyan is lehetne az? A külső hasonlóság helyett inkább arra törekszik, hogy valódi v¥nd§vanai légkört teremtve megidézze a nem látható V¥nd§vana – az apraka±a-dh§ma – jelenlétét és erejét. Ezt figyelembe véve a „hasonmás” szó helyett a „megtestesülés” kifejezést választottam inkább, mely sokkal egyértelműbben jelzi azt, amit Új-Vraja-dh§mában igyekszünk megteremteni. Az „esszencia”, „mintakép”, „példa”, „paradigma”, de még a „lélek” szó is rokonságot mutat valamilyen mértékben azzal, amit a „megtestesülés” kifejezés

70

Jegyzetek

alatt értünk. Az említett szavak Bhauma V¥nd§vanához kapcsolva még érthetőbben közvetítik, mit akartunk létrehozni Új-Vraja-dh§mában. A táj formálása, a természeti képződmények, a templom épületének stílusa és a dh§ma egyéb külső jegyei mind segíthetnek abban, hogy V¥nd§vana hangulatát megérezhessük, ám a V¥nd§vana-hangulat igazi lényege, hogy mindig K¥¢£a és a Neki végzett szolgálat áll a középpontban. 8. Bhakti-sandarbhájában (Anuccheda 286) J¦va Gosv§m¦ azt mondja, hogy a ª§lagr§ma-formával ellentétben – amit a dh§mához hasonlóan az Úr székhelyének tekintenek – az Úr m¡rti-formájáról úgy tartják, nem különbözik az Úr saját alakjától, mivel megjelenésükben azonosak. 9. Új-Vraja-dh§ma templomának fala hatvan centiméter vastag döngölt föld: cement és a helyi talaj keveréke, acélzsaluk között tömörítve. 10. Az Új-Gokula nevet ¼r¦la Prabhup§da adta a leginkább Bhaktivedanta Manor néven ismert templomnak. Az itteni m¡rtikat R§dh§Gokul§nandának nevezik. 11. ¼r¦mad-Bh§gavatam 3.15.39. 12. ¼r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Madhya-l¦l§ 5.159, magyarázat. 13. ¼r¦la Prabhup§da a ¼r¦ Caitanya-carit§m¥tában elmagyarázta, mi volt az Úr Caitanya szándéka V¥nd§vana újjáépítésével: „¼r¦ Caitanya Mah§prabhu személyesen állította helyre V¥nd§vana-dh§mát, és azt tanácsolta fő tanítványainak, R¡pának és San§tanának, hogy virágoztassák fel és nyissák meg mindenki előtt, hogy az emberek széles tömegeiben is lelki vonzódást ébresszen” (Madhya-l¦l§ 16.281, magyarázat). 14. ¼r¦la Prabhup§da gyakran használja a tűzbe tartott vas példáját annak illusztrálására, hogyan válik az anyag lelki természetűvé: „Amikor az anyagi energiát a Legfelsőbb Lélek szolgálatába állítjuk, akkor az ún. anyagi energia szintén lelki energiává alakul, ahogyan a vasrúd is tűzzé válik, ha tűzzel kerül kapcsolatba” (¼r¦mad-Bh§gavatam 5.12.8, magyarázat). 15. A dh§ma-tattva átfogó magyarázatát lásd a bevezetést követő részben, melynek címe: „A dh§ma sarkigazságai”. 16. Laghu-bh§gavat§m¥ta 1.5.461, idézi a ¼r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Antya-l¦l§ 1.67. 17. ¼r¦ Garga-sa°hit§ 1.3.32–33.

71

Bevezetés

18. „Ami a Mural¦-manohara m¡rtit illeti, elhiszem, hogy a Patel család egy ezüst m¡rtit szeretne adni, mi azonban nem imádjuk Mural¦manoharát egyedül, legszeretettebb kedvese, R§dh§r§£¦ nélkül. Tudod, hogy mi R§dh§ K¥¢£áját imádjuk. Mindig észben kell tartanunk, hogy szerető szolgálatával R§dh§ megvásárolta K¥¢£át, így aztán K¥¢£a nem lehet egyedül” (levél Jay§nandának, Montreal, 1968. augusztus 17.). 19. ¼r¦ K¥¢£a-sandarbha, Anuccheda 107. 20. A Bhagavad-g¦t§ úgy, ahogy van 11.55, magyarázat. 21. ¼r¦mad-Bh§gavatam 1.1.1. 22. Uo. 1.13.10. 23. Lásd ¼r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Ýdi-l¦l§ 10.84, magyarázat. Magyarázatában ¼r¦la Prabhup§da szintén azt mondja, hogy „a hely, ahol ¼r¦ R¡pa Gosv§m¦ és San§tana Gosv§m¦ korábban élt, mostanra zarándokhellyé változott”. 24. Rasika-ma¯gala (északi oldal, hatodik hullám). 25. Levél Mahavír Praszád Dzsaipuriadzsinak, Philadelphia, 1975. július 13. 26. Beszélgetés a „visszaprogramozókról”; Bombay, 1977. január 9. ¼r¦la Prabhup§da azt mondja: „Ilyen az élet V¥nd§vanában. Mindennek K¥¢£a áll a középpontjában…” 27. Vi¢£upura kezdeti átformálásáról olyan vai¢£ava írások számolnak be, mint a Bhakti-ratn§kara, a Prema-vil§sa és a Kar£§nanda, míg ezt követő történetének és zarándokhellyé való átalakulásának érdekes mozzanatait Pike Gosh Tales,Tanks, and Temples: The Creation of a Sacred Center in Seventeenth-Century Bengal című cikkéből ismerhetjük meg. Egy másik könyv, ami segített képet alkotni arról, hogyan alakult ki Vi¢£upura, Steven Rosen The Life of Vaishnava Saints című műve volt. 28. Bhakti-ratn§kara 7.476. 29. Tales,Tanks, and Temples, 202. o. 30. A bandha a ku£¨a („tó”) szó szinonimája. 31. Tales,Tanks, and Temples, 212. o. 32. Uo. 198. o. 33. ¼r¦niv§sa Ýc§rya transzcendentális identitását a Prema-vil§sa fedi föl, melyet a The Life of Vaishnava Saints idéz (26. o.).

72

Jegyzetek

34. ¼r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Madhya-l¦la 16.281, magyarázat. 35. Levél Sarvama¯galának, Bombay, 1974. november 6. 36. ¼vet§ªvatara-upani¢ad 6.7–8, idézi A Bhagavad-g¦t§ úgy, ahogy van 3.22, magyarázat. 37. ¼r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Madhya-l¦l§ 13.139, magyarázat. A ¼r¦ Caitanya-carit§m¥ta (Madhya-l¦l§ 5.96) ezenkívül elmondja, hogy felfoghatatlan hatalma révén K¥¢£a közvetlenül megjelenik m¡rtialakjában: Pratim§ naha tumi – s§k¢§t vrajendra-nandana. „Drága Uram, Te nem szobor vagy, hanem Nanda Mah§r§ja fia személyesen.” Meg kell jegyeznünk itt, hogy a vers a „személyesen” (s§k¢§t) szót használja. Ez tehát maga a valóság, s annak, hogy valaki nem érzékeli ezt a valóságot, a lelki látásmód hiánya az oka. A Caitanya-carit§m¥tában (Antya-l¦l§ 5.118, magyarázat) ¼r¦la Prabhup§da így ír: „Amikor valakinek a lelki szinten végzett odaadó szolgálat következtében szeme megtisztul, valóban láthatja, hogy az Úr Jagann§tha [K¥¢£a m¡rtija] és a teste teljesen lelki.” 38. ¼r¦mad-Bh§gavatam 10.1.28: „A várost és vidékét nagyon bensőséges kapcsolat fűzi K¥¢£ához, hiszen K¥¢£a örökké ott él.” 39. Mindez azt szándékozik kifejezni, hogy V¥nd§vana jelen van azoknak a bhaktáknak az otthonában, akik K¥¢£a m¡rtiját szeretettel imádják. Ugyanígy igaz az is, hogy a lelki világ ereje az ISKCON-on kívüli templomokat is áthatja, feltéve, hogy K¥¢£át kellő odaadással imádják. 40. ¼r¦mad-Bh§gavatam 4.23.29, magyarázat. 41. „¼r¦ V¥nd§vana-dh§ma például nem különbözik ¼r¦ K¥¢£ától (taddh§ma v¥nd§vanam), mert V¥nd§vanában az Úr saját belső energiájának transzcendentális gyönyörét élvezi. Éppen így a P§£¨avák háza is a transzcendentális boldogság forrása volt számára, s ez a vers elmondja, hogy úgy tekintett rá, mint saját magára. A P§£¨avák palotája tehát épp olyan volt, mint V¥nd§vana…” (¼r¦mad-Bh§gavatam 3.1.2, magyarázat). 42. ¼ara£§gati, Bhakti-an¡kula-m§tra k§ryera sv¦kara 3.6. 43. ¼r¦la Prabhup§da-l¦l§m¥ta, 1. kötet, 18. fejezet („Vetés előtt”), 409. oldal. 44. Az Új-V¥nd§vana-i közösség Brijabasi Spirit című online

73

Bevezetés

magazinjában 2011. március 17-én jelent meg ez a hat pont, kiegészítve ¼r¦la Prabhup§da témába vágó idézeteivel. Az írás címe „¼r¦la Prabhup§da elképzelése Új-V¥nd§vanáról”, szerzője Caitanya Ma¯gala D§sa. A cikk olyan félreérthetetlenül és világosan összefoglalja ¼r¦la Prabhup§da Új-V¥nd§vana-i terveit, melyek egyben Új-Vrajadh§mának és alkotmányának szolgálnak példaképül, hogy teljes egészében közzétesszük itt is. (www.brijabasispirit.com/2011/03/17/ srila-prabhupadas-vision-for-nv-in-his-own-words)

1. Tehénvédelem: „K¥¢£a saját példájával járt elöl, s arra tanított minket, hogy adjunk meg minden védelmet a teheneknek. Ez legyen Új-V¥nd§vana legfőbb kötelessége” (levél Hayagr¦vának, 1968. június 14.). „Új-V¥nd§vana jellemző tevékenysége ezért a tehénvédelem lesz. Ha ezt tesszük, sosem vallunk kudarcot” (levél Hayagr¦vának, 1968. június 14.). „Éppen ezért külön kérésem, hogy igyekezzetek a ti ÚjV¥nd§vanátokban annyi tehénről gondoskodni, amennyiről csak tudtok” (levél K¦rtan§nandának, 1969. június 24.). 2. Fenntartható gazdálkodás: „Földművelés és tehénvédelem – ez a legfontosabb feladata V¥nd§vana lakóinak, mindenekfölött pedig az, hogy egyszerűen csak szeressék K¥¢£át” (levél K¦rtan§nandának, 1973. július 27.). „Új-V¥nd§vana lényege, hogy az ott élő emberek termeljék meg az élelmüket, a legalapvetőbb élelmiszer pedig a tej” (levél K¦rtan§nandának, 1969. július 31.). „Ezeknek a kötelességeknek kell eleget tenni ÚjV¥nd§vanában. Éljünk itt másoktól függetlenül abból, hogy saját teheneket tartunk, megtermeljük a gabonát, a gyümölcsöt és a virágokat” (levél K¦rtan§nandának, 1969. január 12.). 3. Egyszerű falusi élet: „A yukta-vair§gya azt jelenti, hogy be kell érnünk csupán azzal, ami életünk anyagi aspektusában a legszükségesebb,

74

Jegyzetek

és próbáljunk időt szakítani a lelki előremenetelre. Ez legyen Új-V¥nd§vana mottója” (levél Hayagr¦vának, 1968. június 14.). „Eszményi falu lehetne, melynek lakói egyszerűen élnek és fennkölten gondolkodnak” (levél Hayagr¦vának, 1968. június 14.). „Új-V¥nd§vanát nem kell korszerűvé tenni, hiszen K¥¢£a V¥nd§vanája transzcendentális falu” (levél Hayagr¦vának, 1968. június 14.). „Folytassátok a szomszédos földek megszerzését, s akkor megalapítunk egy helyi, önmagát kormányzó falut, és az egész világ elé példát állítunk, megmutatjuk, milyen az a lelki élet, amit K¥¢£a maga is követett V¥nd§vanában” (levél K¦rtan§nandának, 1973. július 27.). 4. Zarándokhely a nyugati világban: „Úgy tudom, nagyon szép hely. A hegyeket elnevezhetitek Új-Govardhanának. Ha vannak tavak, azoknak legyen a neve R§dh§-ku£¨a és ¼y§ma-ku£¨a” (levél Hayagr¦vának, 1968. június 14.). „Új-V¥nd§vana fejlesztését nagyon komolyan kell venni, mert létre akarom ott hozni Ó-V¥nd§vana mását. Szeretném ezen a helyen felépíteni a következő hét templomot: 1. R§dh§–Madana-mohana, 2. R§dh§-Govinda, 3. R§dh§-Gop¦n§tha, 4. R§dh§-D§modara, 5. R§dh§-Rama£a, 6. R§dh§-Gokul§nanda, 7. R§dh§-¼y§masundara” (levél Hayagr¦vának, 1968. november 18.). „Felelősséget vállaltál tehát, hogy felkeljen Új-V¥nd§vana napja. Az a tervünk, hogy építünk ott hét templomot” (levél K¦rtan§nandának, 1969. január 12.). „Bízom benne, hogy a mi Új-V¥nd§vanánk pontos mása lesz az indiai V¥nd§vanának” (levél K¦rtan§nandának, 1970. február 18.). „Éppen ezért még egyszer arra kérlek, tegyél meg minden tőled telhetőt, hogy létrehozzátok V¥nd§vana pontos mását. A legnagyobb örömet szereznétek ezzel nekem” (levél K¦rtan§nandának, 1970. február 18.).

75

Bevezetés

5. Magas szintű oktatás: „R¡p§nuga Vidy§p¦±ha – iskola, ahol br§hma£ákat és vai¢£avákat oktatunk” (levél K¦rtan§nandának, 1969. január 12.). „Utalsz rá, hogy Új-V¥nd§vanában nincs lehetőség gondoskodni a gyerekekről. Ha megszervezed, hogy a felügyeleted alatt működjön egy magasabb szintű teológiai képzést nyújtó iskola, azt nagyon fogom méltányolni” (levél R¡p§nugának, 1969. július 24.). „Egy másik fontos dolog a vallásos iskolánk Új-V¥nd§vanában” (levél Hayagr¦vának, 1970. március 9.). „Ami az Új-V¥nd§vana területén az idősebb gurukulás gyerekeknek felépítendő iskolát illeti, nagyon jó ötletnek tartom” (levél Bali-mardanának, 1974. április 13.). 6. Mindenekfölött olyan hely, ahol az emberek felébreszthetik magukban K¥¢£a iránti szeretetüket: „Földművelés és tehénvédelem – ez a legfontosabb feladata V¥nd§vana lakóinak, mindenekfölött pedig az, hogy egyszerűen csak szeressék K¥¢£át” (levél K¦rtan§nandának, 1973. július 27.). „A teheneknek, a fáknak, a tehénpásztoroknak és a gop¦knak az volt a legfontosabb tevékenységük, hogy szerették K¥¢£át. Ezt a légkört akarjuk megteremteni Új-V¥nd§vanában is, hogy megmutassuk a világnak, milyen életrevaló és magasztos mozgalom a miénk” (levél K¦rtan§nandának, 1973. július 27.).

45. ¼r¦la Prabhup§da hangot adott annak a vágyának, hogy építsenek hét templomot, de további utasításaiból kiderül, hogy egyáltalán nem szándékozott itt megállni. Végtére is Bhauma V¥nd§vanában több mint ötezer templom volt. Idővel az ISKCON is el tudná érni ezt a számot: „V¥nd§vana jelenkori városát eredetileg ezekkel a templomokkal alapították meg, melyeket az egyes Gosv§m¦k hoztak létre. Később számos király és herceg is alapított templomot, így aztán jelenleg V¥nd§vana telis-teli van kisebb-nagyobb templomokkal. Mintegy ötezer temploma van. Ezt a példát kell követnünk Új-V¥nd§vanában is, és a területét fokozatosan ki kell terjesztenünk másfél kilométer

76

Jegyzetek

szélesre és másfél kilométer hosszúra. V§manadeva még itt van, és azt tanácsoltam neki, építsen R§dh§nak és K¥¢£ának trónt, mert Nara-N§r§ya£a megpróbál hatvan centi magas R§dh§-K¥¢£a m¡rtikat szerezni. Nagyon sok ilyen R§dh§-K¥¢£a m¡rtira lesz szükségünk a templomainkban” (levél Hayagr¦vának, 1968. november 18.). 46. Beszéd az ohiói Indian Association of Columbus előtt, Columbus, 1969. május 11. 47. Az alábbi v¥nd§vanai leckerészletből világosan kiderül, hogy ¼r¦la Prabhup§da úgy tervezte, a szent dh§mának több ilyen „hasonmását” is létrehozzák majd, Új-V¥nd§vana példáját követve: „De ha nem is tudsz idejönni, V¥nd§vanát bárhol megteremtheted, feltéve, hogy tiszta bhakta vagy és sértések elkövetése nélkül énekled a Hare K¥¢£a mantrát. Ott van nekünk például Új-V¥nd§vana. Idén a gyakorlatban is láthattuk, hogy ezek az amerikai fiatalok – százan, ezren, akik pedig mindig itt élnek, nem kevesebb mint öt-, hat-, hétszázan – Janm§¢±am¦n egy hétig egyfolytában ünnepelték a Janm§¢±am¦-fesztivált. Valójában olyan volt, mint V¥nd§vana, mert a szent nevet énekeltük, hallgattuk a Bhagavad-g¦t§t, a ¼r¦mad-Bh§gavatamot. Ott volt minden: tulas¦bokrok, bhakták, ott volt a ªr¦-vigraha. Tulajdonképpen ¼r¦ V¥nd§vana hasonmása volt” (előadás, ¼r¦mad-Bh§gavatam 1.2.8, V¥nd§vana, 1972. október 19.). A következő levelek azt erősítik meg, hogy ¼r¦la Prabhup§da az egész világon Új-V¥nd§vanához hasonló közösségeket akart létrehozni: „Jelenleg francia kastélyunkban vagyok, amely egy faluban, Lucay-le-Male-ban található. Nemrég megvásároltunk úgy száz hektár földet, egy nagy palotával. Küldök néhány fényképet róla. Most azt szervezem, hogy Európában és Amerikában tanyákat és földeket szerezzünk, ahol a bhaktáim békésen élhetnek, megtermelhetik az élelmüket, saját maguk készíthetik a ruhájukat, és marad idejük a Hare K¥¢£a éneklésére. A nyugat-virginiai Új-V¥nd§vanában, New Orleansban és Pennsylvaniában is sikerrel járt ez a modell. Most itt Franciaországban is megpróbáljuk ugyanezt véghezvinni. Párizstól körülbelül kétszázhetven kilométerre fekszik ez a kis terület, az ország belsejében, és már vagy száz bhakta lakik itt. Zöldséget, gyümölcsöt, virágot termesztenek, teheneket tartanak nagy lelkesedéssel. Faluról falura járnak buszokkal, és a Hare K¥¢£át éneklik, vagyis a terjesztő

77

Bevezetés

tevékenységünket is szépen végzik” (levél Bon Mah§r§jának, 1975. augusztus 11.). „Nagyon jó indítványnak tartom, hogy szeretnél a földeden egy K¥¢£a-tudatú közösséget létrehozni. Ha földterülethez jutunk, meg kell ragadnunk a lehetőséget, hogy egy olyan ideális közösség megteremtésére használjuk, mint amilyet Új-V¥nd§vanába terveztünk. Nagyon sok ilyen közösséget kialakíthatunk szerte a világon, hogy az emberek láthassák, miként lehet tiszta és egyszerű, K¥¢£a-tudat vezérelte életmódot követve megkapnunk mindent, amire szükség van az életünkben. A túliparosodás civilizációja, a Kali-yuga ún. „civilizációja” nem tudta megadni az embernek azt a boldogságot, amire vágyik. Ha tehát a földed, ahogy mondod, tényleg kiválóan alkalmas a tehenek védelmezésére és a tulas¦ gondozására, akkor K¥¢£a most lehetőséget ad számodra, hogy megvalósítsd ezt a tervet. Fogadj néhány tehenet a védelmedbe, termessz gabonát, és ha lehet, lásd el friss tejjel és vajjal a közeli templomokat. A fennmaradó idődben pedig énekeld a Hare K¥¢£át és olvasd a könyveimet. Ha ezt teszed, nagyon békés élet vár rád, melyet senki sem zavarhat meg” (levél Von Paul Reednek, 1972. január 2.). 48. Érdekes megfigyelnünk, hogy Új-V¥nd§vana történetét hullámhegyek és hullámvölgyek egyaránt tarkították. ¼r¦la Prabhup§da eltávozása után egy alkalommal Új-V¥nd§vanát teljes bhakta-közösségével együtt hivatalosan kiközösítették az ISKCON-ból amiatt, hogy jelentősen eltértek Ő Isteni Kegyelme tanításaitól, majd néhány év múlva, amikor a bhakták újra alávetették magukat az ISKCON irányadó lelki elveinek, visszafogadták őket. Most, negyven évvel később – ¼r¦la Prabhup§da szavaival élve – még mindig „érezni K¥¢£a jelenlétét” Új-V¥nd§vanában. A nehézségek ellenére továbbra is transzcendentális erő árad belőle, és a mai napig zarándokhelyként vonzza az Egyesült Államokban élő bhaktákat. Azt, hogy lelki erejét nem áshatta alá semmi, három dolognak köszönheti: R§dh§–V¥nd§vana-candra jelenlétének, a ¼r¦la Prabhup§da tanításait szigorúan követő bhakták őszinte erőfeszítésének, valamint ¼r¦la Prabhup§da isteni kegyelmének. 49. P¡j§r¦knak nevezik azokat a bhaktákat, akik a m¡rtik egész napos szolgálatát végzik. 50. Előadás, Bhagavad-g¦t§ As It Is 4.12–13, New York, 1966. szeptember 29.

78

Jegyzetek

51. ¼r¦la Prabhup§da a „V¥nd§vana-képlet” kifejezést használta az ohiói Indian Association of Columbus előtt 1969. május 11-én megtartott beszédében. 52. Reggeli séta, Marina del Rey, Los Angeles, 1974. július 14. 53. ¼r¦ Navadv¦pa-dh§ma M§h§tmya, Parikrama-kha£¨a, 3. fejezet, 9. oldal 54. Vajon ezek tisztán transzcendentális álmok és meditációk voltak? Nekem meggyőződésem, hogy R§dh§ és ¼y§ma bátorítottak minket ily módon, amikor látták, milyen hevesen vágyunk arra, hogy örömet szerezzünk Nekik. Nagyon ritka az olyan bhakta, aki méltó arra, hogy közvetlenül hallhassa az Úr szavait, ám ahhoz, hogy felismerjük, amikor az Úr viszonozza közeledésünket, nem szükséges a tökéletesen felszabadult lét síkján állnunk. A K¥¢£a-tudat útját járó bhakták már lelki életük kezdetén is sokszor látnak olyan K¥¢£a-tudatos álmot vagy „jelenést”, ami azt a célt szolgálja, hogy buzdítsa őket lelki törekvéseikben. Miért is lenne hát elképzelhetetlen, hogy a gurujukat és K¥¢£át teljes elmélyedéssel szolgáló bhakták néha ilyen formában is részesülhetnek az Úr kegyének áldásában? Amikor efféle álmot látunk, nem szabad rögtön arra gondolnunk, hogy szemtől szemben láttuk az Urat. Ugyanakkor ha egy ilyen álom lelkesít bennünket K¥¢£a-tudatú életünkben, miért is kellene kategorikusan elutasítanunk? 55. Ez az ima a ¼r¦ Sa¯kalpa-kalpadruma 104. verse alapján íródott. 56. Levél Hayagr¦vának, 1968. június 14. 57. Az apraka±a-dh§ma, annak jellegzetes jegyei, a benne fellelhető szent helyek és az a megtisztult tudat, ami ahhoz kell, hogy érzekelhessük az apraka±a-dh§mát, mind fölötte állnak időnek és térnek. Így aztán amikor ez az örök apraka±a-dh§ma megjelenik a földön, az anyagi világ korlátozott törvényeinek és a megkötött lelkekre jellemző tökéletlen látóképességünknek a következtében előfordulhat, hogy furcsaságokat fedezünk föl. Például: 1. egy bizonyos szent hely a Földön több helyen is megjelenik; 2. egy szent hely az egyik helyről átkerül egy másikra; 3. ugyanaz a szent hely máshol megjelenve eltérő külsőt mutat; 4. a dh§ma határain belül egyesek olyan cselekedeteket hajtanak végre, amik ellentmondanak a természet törvényeinek; 5. a dh§ma egy-egy helyszínén a tiszta bhakták néha olyan eseményeket látnak, melyek valójában a dh§ma egy másik pontján mennek végbe.

79

Bevezetés

A következőkben a most felsorolt öt jellegzetességet vizsgáljuk meg közelebbről. 1. A R§dh§-ku£¨a egyszerre két helyen is jelen van Navadv¦pában: „valódi” helyén, ¹tudv¦pán, valamint Vrajapattanában, ahol Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ çh§kura hozta létre Candraªekhara Ýc§rya házánál. Ez azért lehetséges, mert akárcsak K¥¢£a, az apraka±a-dh§ma is a maga teljességében létezik még legparányibb részecskéjén – a legkisebb porszemen – belül is. Brahm§ így jellemzi K¥¢£át: A£¨§ntarastha-param§£u-cay§ntara-stham. „Minden univerzum Benne létezik, Ő pedig a maga teljességében, egyazon időben jelen van minden egyes atomban, ami az univerzumban található” (¼r¦ Brahma-sa°hit§ 5.35). A vershez fűzött kommentárjában Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ megjegyzi, hogy ez a szabály a dh§ma esetében ugyanígy érvényes: „[K¥¢£a] hajléka túl van az emberi felfogóképesség határain. A világok ugyanis – úgy a korlátokhoz kötött, mint a lelki (cit) bolygók – mind Benne léteznek, Ő pedig hiánytalan teljességében egyidejűleg ott lakozik valamennyi világegyetem összes atomjában. K¥¢£a, mindenek Ura áthat mindent, ám ez fenségének csupán helyhez kötött megjelenése. Az Úr mindent átható, ám transzcendentális Isten-mivolta azáltal válik felfoghatatlanná az ember számára, hogy köztes nagyságú [emberi méretű] alakjában is mindenhol létezik.” 2. Azt, hogy egy szent hely átkerül máshová, az alábbi eset jól illusztrálja. Amikor egy alkalommal arról beszéltem a bhaktáknak, hogy R§dh§-¼y§masundara temploma a Yoga-p¦±ha, egyikük megkérdezte: „Ha valahol máshol felépítünk majd egy új templomot, hol lesz akkor a Yoga-p¦±ha?” A válasz egyszerű: bárhol, ahol ott van R§dh§ és ¼y§ma. A Yoga-p¦±ha apraka±a formája, noha egy bizonyos helyen található, bárhol megjelenhet, ha a fizikai valóság síkján olyan szemmel látható helyváltoztatás megy végbe, ami ezt megkívánja. Ez a Yoga-p¦±ha mindent átható természetének tudható be, melyről föntebb beszéltünk; a transzcendentális látással megáldottak R§dh§nak és K¥¢£ának ugyanazt a csodálatos találkahelyét képesek látni az anyagi világ bármely pontján. 3. Előfordul, hogy amikor egy szent hely egy időben több helyen is megjelenik az anyagi világban, ezeket a megjelenési formáit eltérő külső

80

Jegyzetek

jegyek jellemzik, s az evilági szemlélő számára olyan, mintha egyáltalán nem is az a szent hely lenne. Ahogy már említettem, a Govardhanahegy Vrajában tekintélyes méretűnek látszik: úgy tíz kilométer hosszú, egyik végétől a másikig. A navadv¦pai Vrajapattanában azonban ugyanennek a Giri Govardhanának a kiterjedése csupán néhány méter. Govardhana azonban teljes valójában jelen van bármelyik kicsiny részletében, darabkájában, a govardhana-ªil§ban is. Ahogyan K¥¢£a egyaránt megjelenhet mint hatalmas Mah§-vi¢£u vagy mint az atomnál is kisebb Felsőlélek, Goloka isteni hegye is mutatkozhat óriásinak vagy épp nagyon kicsinek. A nyolcvannégy kroªa – négyszázharmincöt négyzetkilométer – területű Bhauma V¥nd§vana, egyik sarkában a hatvanmilliárd szent hellyel és a Vaiku£±ha-bolygókkal, teljességében megjelenhet Navadv¦pában, Ekacakrában vagy az apraka±a-dh§ma bármelyik más megtestesülésében. 4. Amikor az apraka±a-dh§ma látni engedi magát a földön, időnként vajmi keveset törődik a természeti törvényekkel. Azok az isteni törvények, melyek a transzcendens világot igazgatják, teljes mértékben különböznek az anyagi szférát irányító evilági törvényektől. Amikor valamely oknál fogva ezek az isteni törvények váltják fel a megkötött lelkek által valóságnak nevezett világ törvényeit, gyakran történnek evilági szempontból megmagyarázhatatlan események.

Tudjuk például, hogy a dh§ma transzcendentális lakói igen hosszú utakat tettek meg nagyon rövid idő alatt. Kavir§ja Gosv§m¦ elmeséli, hogy ¼r¦ R§dh§ néhány perc alatt ért Var¢§£§ból a hatvan kilométerre lévő V¥nd§vanába (¼r¦ Govinda-l¦l§m¥ta 21.26). Az is köztudott, hogy a v¥nd§vanai Gosv§m¦knak – San§tana Gosv§m¦nak és társainak – szintén nagyon rövid idő kellett ahhoz, hogy jelentős távolságokat járjanak be, a dh§ma kegye ugyanis lehetővé teszi, hogy azok, akik a transzcendencia síkján léteznek, nem csupán látják az örökkévaló dh§mát evilági fedőrétege alatt, hanem arra is képesek, hogy benne közlekedjenek. Így fordulhat elő velük, hogy amikor egyik helyről a másikra indulnak, az apraka±a V¥nd§vana törvényei közé kerülnek, ami úgy nyitja és zárja szirmait, akár egy lótusz, hogy egyes helyeket közelebb hozzon, másokat távolabb vigyen egymástól. Ekképp jár a dh§ma a bhakták kedvében, s így segíti őket K¥¢£ának végzett szolgálatukban.

81

Bevezetés

5. A dh§ma mindenütt jelen lévő természete a tökéletes szabadság fokára eljutott bhakták azon képességéhez is teret biztosít, melynek révén a dh§ma távoli pontjain létező dolgoknak, történéseknek is a tudatában lehetnek, illetve befolyásolhatják azokat. Egyszer néhány őszinte lélek alázatosan arra kérte Jagann§tha D§sa B§b§j¦ Mah§r§ját, hogy mutasson nekik valami csodát. A B§b§j¦ azonban dühösen azt felelte: „Én nem tudom, hogy kell csodát tenni.” Azzal felkapott egy botot, s miközben szemlátomást haragudott látogatóira, ütni kezdte vele a földet. A zarándokok megijedtek, hogy talán megbántották a B§b§j¦t, és könyörögni kezdtek, hogy bocsásson meg nekik. B§b§j¦ Mah§r§ja azonban így szólt: „Nem rátok haragszom. Egy kecskét próbáltam csupán elkergetni, amelyik ¼r¦la Lokan§tha Gosv§m¦ R§dh§ku£¨a melletti kunyhójának közelében megrágta a tulas¦ ágait.” A zarándokok ámulva hallgatták. Elhatározták, hogy utánajárnak az igazságnak, így aztán sürgönyt küldtek R§dh§-ku£¨ába. Másnap meg is kapták a választ, ami megerősítette B§b§j¦ Mah§r§ja szavait: előző nap csakugyan betévedt egy kecske Lokan§tha Gosv§m¦ kunyhójába, és tönkretette a tulas¦t. Navadv¦pa és V¥nd§vana annak az apraka±adh§mának a megnyilvánult formái, amit B§b§j¦ Mah§r§ja a saját szemével láthatott, így aztán – bár a két szent helyet több mint ezerötszáz kilométer választja el egymástól – B§b§j¦ Mah§r§ja csupán azt tette, amit a szeme elé táruló esemény kiváltott belőle. 58. Egy alkalommal, amikor Ekacakrában, az Úr Nity§nanda isteni szülőföldjén jártam, a helyi br§hma£áktól hallottam egy történetet, amit később más gau¨¦ya vai¢£avák is megerősítettek.

Egyszer egy vraja-v§s¦ zarándokútra indult, hogy bejárja Indiát. Eljutott Ekacakrába is, ahol azt hallotta, hogy az Úr Nity§nanda születési helye nem különbözik V¥nd§vanától. A br§hma£a azonban valami okból kételkedett benne, hogy ez így lenne, és kissé dacosan arra kérte kalauzát, mutassa meg neki a szent Yamun§ folyót annak teljes fenségében. Az a falun keresztülfolyó kicsiny kis patakhoz vezette, s így szólt: „Ez itt a Yamun§.” A vraja-v§s¦ nem hitt a fülének. Csakugyan azt várják tőle, hogy elhiggye, ez az apró csermely nem más, mint az a szélesen hömpölygő folyó, amiben ő nap mint nap megfürdik V¥nd§vanában? És hol az a hosszan elnyúló földterület, amit

82

Jegyzetek

Vraja-ma£¨alaként ismer a világ? Tényleg itt van megszámlálhatatlan szent helyével együtt ebben a parányi faluban? Az a kis szántóföld, amit kalauza mutatott neki, valóban teljes fenségében képviseli V¥nd§vana dicső Govardhana-hegyét, a hegyek királyát? Ilyen kétségek ébredtek egyre-másra vraja-v§s¦nk szívében, miközben megfürdött a Yamun§ folyónak titulált patakban és elmondta a G§yatr¦ mantrát. Amikor azonban kijött a partra, meglepve vette észre, hogy ez az apró patak bizony elsodorta a sétabotját, és a hirtelen ráboruló sötétségben nem is talált rá sehol.

Ekacakrát elhagyva aztán folytatta zarándokútját, s végül viszszatért V¥nd§vanába. Miután megérkezett, nyomban a Yamun§hoz indult, hogy megfürödjön, s miközben vizébe merült, eszébe jutott, hogy Ekacakrában a falusiak egy csobogó csermelyről azt mondták, az a Yamun§ folyó. Amint ezen morfondírozott, s hitetlenkedve újra meg újra felidézte a történteket, hirtelen valami elúszott a lába mellett. Ösztönösen értenyúlt, s megrökönyödve látta, hogy elveszett sétabotját tartja a kezében. Nyomban rádöbbent, mekkorát tévedett. Az Úr Nity§nanda kegyesen bebizonyította neki, hogy valóban a Yamun§ az, ami Ekacakrán keresztülfolyik. A vraja-v§s¦ nem tehetett mást: belátta, hogy Ekacakra semmilyen tekintetben nem különbözik V¥nd§vana-dh§mától. 59. A Bhagavad-g¦t§ úgy, ahogy van 11.54. 60. Előadás, ¼r¦mad-Bh§gavatam 1.2.8, V¥nd§vana, 1972. október 19. 61. ¼r¦mad-Bh§gavatam 4.18.5, magyarázat. 62. ¼r¦la Prabhup§da a ¼r¦mad-Bh§gavatam 6.3.25 magyarázatában beszél a K¥¢£a–Balar§ma-templom m¡rtijainak beavatásáról: „Nemrégiben, amikor megalapítottuk a hatalmas K¥¢£a–Balar§matemplomot V¥nd§vanában, kénytelenek voltunk br§hma£ákat felfogadni, hogy bemutassák a védikus szertartásokat, mert V¥nd§vana lakói, különösen a sm§rta-br§hma£ák nem tekintik az európaiakat és az amerikaiakat hiteles br§hma£áknak. Így aztán fizetett br§hma£ákkal kellett elvégeztetnünk a költséges yajñákat. E yajñákkal egy időben közösségünk tagjainak hangos, m¥da¯gákkal kísért sa¯k¦rtanája szólt, és én ezt a sa¯k¦rtanát fontosabbnak tartottam a védikus szertartásoknál… A szertartások azokért voltak, akiket a mennyei bolygókra való

83

Bevezetés

felemelkedéssel kecsegtető védikus formaságok érdekelnek (ja¨¦-k¥tamatir madhu-pu¢pit§y§m), míg a sa¯k¦rtana a tiszta bhakták számára volt, akik a Legfelsőbb Urat szeretnék elégedetté tenni. Mi szívünk szerint csak a sa¯k¦rtanát végeztük volna, de akkor V¥nd§vana lakói nem vették volna komolyan a beavatási szertartást.” 63. Padma-pur§£a, idézi a ¼r¦mad-Bh§gavatam 4.21.41 magyarázata. 64. Ezt a gondolatot a ¼r¦mad-Bh§gavatam 7.4.22–23 magyarázata ihlette. 65. ¼r¦mad-Bh§gavatam 9.19.19, magyarázat. 66. ¼r¦la Prabhup§da azt mondja: „Hacsak nincs kivételes lelki erő birtokában, az ember számára az a legjobb, ha szent helyen él [amilyen Pray§ga, Mathur§ vagy V¥nd§vana], és ott végzi odaadó szolgálatát” (¼r¦mad-Bh§gavatam 4.8.42, magyarázat). Azt jelentené ez, hogy mindenkinek a dh§mában kell élnie? ¼r¦la Prabhup§da ugyanitt meg is magyarázza: „Egy N§rada Munihoz hasonló emelkedett bhakta azonban, aki örökké prédikál, mindenhol tudja szolgálni a Legfelsőbb Urat.” Azok a bhakták, akik tevékenyen prédikálnak vagy magas lelki síkon állnak, bárhol élhetnek. De ha egy bhakta idejét és energiáját a család iránti kötelessége emészti fel, és kevés ideje marad a prédikálásra, akkor számára az egyszerű falusi, v¥nd§vanai élet a legjobb. Természetesen ha egy g¥hastha vai¢£ava olyan anyagi háttérrel rendelkezik, amivel szolgálni tudja a prédikálás misszióját, akkor ő is bárhol élhet, még nagyvárosban is, ha kellő energiát tud fordítani arra, hogy a megfelelő színvonalon tartsa lelkigyakorlatait, illetve arra, hogy minél több időt töltsön bhakták társaságában. 67. ¼r¦mad-Bh§gavatam 11.27.51–53. 68. S§k¢i-gop§la történetének elbeszélését K¥¢£ad§sa Kavir§ja Gosv§m¦ a következőképpen fejezi be: „Miután megtartották a menyegzőt, az Úr így szólt a két br§hma£ához: »Ti ketten életről életre örök szolgáim vagytok!«” (¼r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Madhya-l¦l§ 5.113). Ebből az is kiderül, hogy az Úr m¡rtiját és az Ő szolgáját örök kapcsolat fűzheti egymáshoz. A vershez írt magyarázatában ¼r¦la Prabhup§da megerősíti, hogy az Úr és bhaktája valóban örök kapcsolatban állnak egymással: „E két vidy§nagarai br§hma£ához hasonlóan sok bhakta van, akik az Úr örök szolgái. Nitya-siddhának, örökké tökéletesnek

84

Jegyzetek

nevezik őket. Noha a nitya-siddhák megjelennek az anyagi világban, és e világ közönséges halandóinak tűnnek, soha, semmilyen körülmények között sem felejtik el a Legfelsőbb Urat… Az Úr most tudomására hozta a két br§hma£ának, hogy életről életre az Ő szolgái. Az »életről életre« kifejezés az anyagi világra utal, mert a lelki világban nincs születés, halál, öregkor vagy betegség. A Legfelsőbb Úr utasítására a nitya-siddhák a közönséges emberekhez hasonlóan az anyagi világban maradnak, s egyetlen dolguk az, hogy az Úr dicsőségét hirdessék” (¼r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Madhya-l¦l§ 5.113, magyarázat). 69. A kedvtelést, amikor Madana-gop§la elhagyta az oltárát, e könyv 21. fejezete meséli el. 70. Az átköltés alapjául szolgáló gondolatok ¼r¦la Prabhup§da 1968. szeptember 30-án Seattle-ben tartott előadásán hangzottak el.

85