
28 minute read
Az odaadás magja
Az odaadás magja
Napjaink vai¢£avái is mesélnek történeteket arról, hogy olyan bhakta ismertette meg velük a K¥¢£a-tudatot és tanította meg őket a kezdeti lépésekre, aki már letért a K¥¢£a-tudat útjáról, és a bűnös életet választotta. Ezek a vai¢£avák később mind találkoztak olyan bhaktákkal, akiket amiatt, hogy komolyan vették a lelki életet, s viselkedésükkel is példát mutattak, már követni tudtak.
Advertisement
Csupán néhány esetet említettünk, ám számtalan módja lehet annak, ahogyan az emberek megkapják és el is fogadják a tiszta odaadást. Ebben a folyamatban azonban a legfontosabb és leginkább domináló tényező – s ezt a szentek és a szentírások nem győzik hangsúlyozni – a tiszta bhakták kegye, akiknek szíve csordultig van a feltételekhez kötött lelkek iránti együttérzéssel.
Az odaadás magja Ha azt vizsgáljuk, miként ébred fel valakiben az odaadás, még egy kérdés felmerül: Tulajdonképpen mi az, amit az élőlény megkap, amikor az odaadás megnyilvánul benne? Nagyon fontos, hogy ezzel tisztában legyünk, mert ennek ismerete vezet majd el minket az odaadó szolgálat vegyítetlen és kevert formáinak alapos megértéséhez.
A válasz: az odaadás magja, a bhakti-b¦ja, még pontosabb megfogalmazásban az odaadás növényének magja, vagyis a bhaktilat§-b¦ja. ®r¦ Caitanya Mah§prabhu ezt mondja R¡pa Gosv§m¦nak:
brahm§£¨a bhramite kona bh§gyav§n j¦va guru-k¥¢£a-pras§de p§ya bhakti-lat§-b¦ja „Az élőlények karmájuk szerint vándorolnak szerte az univerzumban. Néhányan a felsőbb bolygórendszerekbe emelkednek, néhányan pedig az alsóbbakba zuhannak. A sok millió vándorló élőlény közül az, amelyik nagyon szerencsés, lehetőséget kap arra, hogy K¥¢£a kegyéből egy hiteles lelki tanítómesterrel találkozzon, s K¥¢£a és a lelki tanítómester kegyéből megkapja az odaadó szolgálat növényének magját” (®r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Madhya-l¦l§ 19.151).
67
¼uddha-bhakti-cint§ma£i
A kifejezés – „az odaadó szolgálat növényének magja” – képletesen értendő, meg kell tehát értenünk, mit takar pontosan.
A tiszta bhaktáktól kapott transzcendentális tudást jelenti, ami felébreszti bennünk K¥¢£a iránti szunnyadó szeretetünket.28 „Azok a módszerek, szabályok és előírások – magyarázza ®r¦la Prabhup§da –, melyek révén az ember tökéletesen elsajátíthatja az odaadó szolgálat tudományát, a bhakti-lat§-b¦ját, az odaadó szolgálat magját alkotják.”29
A j¦vának, miután alázatosan befogadta az odaadás növényének magját, el kell sajátítania ezt a transzcendentális tudást, hogy elültethesse szívének kertjében. A bhakta-kertésznek ezután rendszeresen öntöznie kell az elültetett magot a gyakorlatban végzett odaadó szolgálat (s§dhana-bhakti) nektárjával, különösen azzal az isteni elixírrel, amit a K¥¢£áról való hallás és neveinek éneklése jelent. Ez a könyv lényegében arra tanít, hogyan halljunk és énekeljünk úgy, hogy az odaadás magja kihajthasson. ®r¦la Prabhup§da az öntözés folyamatát kiegészíti még egy kötelességgel: Isten üzenetét el kell juttatnunk másokhoz is. Jegyezzük ezt meg jól! ®r¦la Prabhup§da a prédikálást az öntözés részének tekinti: „Az odaadás magva – írja – nem csírázik ki, ha nem öntözzük a hallás és éneklés folyamatával. Alázatosan be kell fogadnunk a lelkileg fejlett forrásokból érkező transzcendentális kinyilatkoztatásokat, majd el kell ismételnünk ezeket mind saját, mind hallgatóságunk áldására.”30 A s§dhana-bhakti tehát magában foglalja a prédikálást is, a prédikálás pedig nemcsak saját odaadásunk növényét táplálja majd, de másokét is. Az Úr K¥¢£a és az Úr Caitanya kiváltképp kedvelik a prédikátorokat.31 Ki tudná hát felmérni, milyen rendkívüli áldásban részesítik őket, amikor különleges kegyük záporát szórják rájuk?
A bhakti-lat§-b¦ja példája azt az általános elvet tükrözi, hogy minden tett egy kezdeti magból hajt ki, sőt, túl ezen, minden tett
28 Lásd ®r¦ Caitanya-carit§m¥ta,Madhya-l¦l§ 22.107. 29 ®r¦ Caitanya-carit§m¥ta,Madhya-l¦l§ 19.152, magyarázat. 30 ®r¦ Caitanya-carit§m¥ta,Ýdi-l¦l§ 2.117. 31 Lásd ABhagavad-g¦t§ úgy, ahogy van 18.68–69.
68
Az odaadás magja
– legyen az lelki vagy világi, jámbor vagy bűnös – a tudás magjából ered. ®r¦la Prabhup§da ragyogó magyarázattal világítja meg ennek jelentését: „Mindennek van eredeti oka, azaz magja. Minden elképzeléshez vagy ötlethez először tervet készítünk – ezt nevezik b¦jának, vagyis magnak. Azok a módszerek, szabályok és előírások, melyek révén az ember tökéletesen elsajátíthatja az odaadó szolgálat tudományát, a bhakti-lat§-b¦ját, az odaadó szolgálat magját alkotják. Ezt a bhakti-lat§-b¦ját K¥¢£a kegyéből kapjuk meg a lelki tanítómestertől. A többi mag, melyet any§bhil§¢a-b¦jának neveznek, a karma-b¦ját és a jñ§na-b¦ját foglalja magában. Ha valaki nem olyan szerencsés, hogy a lelki tanítómestertől megkapja a bhakti-lat§-b¦ját, helyette a karma-b¦ját, a jñ§na-b¦ját, azaz a politikai, társadalmi vagy emberbaráti tettek b¦jáit nevelgetheti. A bhaktilat§-b¦ja azonban különbözik a többi b¦jától.”32 ®r¦la Prabhup§da itt kiszélesíti a b¦ja jelentését. Amilyen fajta tudást fogad be valaki, olyan fajta magot ültet el a szívében. Ha az adott témában további tudásra tesz szert, ami aztán tetteinek mozgatórugója lesz, tudása és cselekedetei hatására a mag kihajt, a kifejlődött növény pedig virágot és gyümölcsöt hoz – olyat, ami csak erre a növényre jellemző.
Azok a bhakták, akiknek szent elhatározásuk, hogy eljutnak a tökéletes lelki szintre, helyesen teszik, ha a fenti okfejtésen komolyan elgondolkodnak, és igyekeznek alaposan megérteni, milyen hatással van a szívre, amikor valaki kellő önfegyelem híján olyan világi témák hallgatásának adja át magát, melyeknek semmi közük K¥¢£ához. Ez a fajta hallás nem az odaadás magját ülteti el. A világi mozifilmek, zene, könyvek, tanulmányok, újságok, de még a haszontalan gondolatok is olyan magokat vetnek el s táplálnak, amelyek aztán birokra kelnek az odaadás zsenge növénykéjével, és nem hagyják kifejlődni. Még csak három évtized telt el azóta, hogy ®r¦la Prabhup§da eltávozott, mégis gyakorta hallunk olyan avatott bhaktákról, akik világi filmeket néznek, rockzenét hallgatnak. Az ilyesmi elképzelhetetlen volt ®r¦la Prabhup§da
32 ®r¦ Caitanya-carit§m¥ta,Madhya-l¦l§ 19.152, magyarázat.
69
¼uddha-bhakti-cint§ma£i
idejében. Ezeket a bhaktákat, úgy látszik, nem érdekli, milyen végzetes pusztítást vihetnek végbe ezek a szokások a szívük kertjében, vagy legalábbis nem tudnak róla. Napjaink tébolyult információáradatában a világi növények áthatolhatatlan, sűrű őserdeje vesz körül bennünket, s indáikkal megfojtják a feltételekhez kötött lelkek szívét, gyümölcseikkel megmérgezik őket. Ebből a káoszból egyetlen kiút van: ha minden figyelmünket a bhakti-lat§-b¦ja gondozására összpontosítjuk, miközben az a tiszta odaadás napjának sugaraitól dúsan burjánzó növénnyé terebélyesedik.
A megszámlálhatatlanul sok fajta növényt, ami a világi tudás különféle formáiból hajt ki és áthatja az egész anyagi létezést, lehetetlen mind felsorolni. Ahogyan ®r¦la Prabhup§da elmondja, vannak társadalmi, politikai és filantróp magok, hogy csak egy párat említsünk. Azonban olyan magok is léteznek, amelyek nem a tiszta odaadás magvai ugyan, de tartalmaznak olyan tudást, melyet részben odaadó elméletek jellemeznek. Ezekben a magokban a tiszta odaadás látszatnövénye (§bh§sa) rejlik, ezért §bh§sabhakti-lat§-b¦jáknak nevezzük őket.
Két olyan mag van, amiből az odaadás látszatnövénye hajt ki: az a transzcendentális tudás, amit az anyagi élvezetre való vágy szennyez be (karma-b¦ja), és az, amit a felszabadulás utáni sóvárgás (jñ§na-b¦ja).
Hogyan tesz szert valaki a látszat-odaadás magjára?
Mind a védikus, mind a nem-védikus filozófiai irányzatok hívei között sok az olyan vallásos ember és filozófus, aki az odaadó szolgálatot csupán eszköznek tekinti célja, az érzékkielégítés vagy a felszabadulás elérésében. Ennek megfelelően az odaadás fogalmába beillesztik saját elméletüket az élvezetről vagy a közömbösségről. Amikor ezeknek az irányzatoknak a hívei efféle eltorzított tudást adnak tovább, a bhakty-§bh§sa növényének magját szórják el. Ennek a növénynek a virága és a gyümölcse a mennyei bolygókra való felemelkedés és a felszabadulás, nem pedig az istenszeretet. Akiknek ilyen magot ad valaki, nem mondhatók szerencsésnek, hiszen ha a tiszta bhakti-lat§-b¦ját kapták volna meg, abból gondoskodásukkal tiszta odaadást nevelhettek volna, és hamarosan megízlelhetnék az Úrnak végzett közvetlen
70
Az odaadás magja
szolgálat gyümölcsét. Ehelyett azonban továbbra is a születés és halál körfogásában kell vándorolniuk.
E látszat-odaadás jól ismert hívei közül sokan annak a sok színű kultúrának a képviselői, amit hinduizmus néven szokás emlegetni. Az imperszonalista filozófia (m§y§v§da) és a nyugati materializmus beszennyezte a Védák örök érvényű teológiáját (san§tana-dharma),33 és rengeteg tisztátalan ideológiának teremtett táptalajt, melyek közül sok bhaktinak nevezi magát.Noha az indiai születésűek gyakran kijelentik, hogy „mindent tudnak K¥¢£áról”, ez a tudás legtöbbször az Abszolút Igazság torz képe, egy olyan filozófia, ami természetellenes módon mindent ugyanannak a homogén egységnek akar tekinteni. Az ilyen emberek, akik magukat az igazság ismerőinek nevezik, nem tesznek különbséget Isten és önmaguk között, s ez a torz felfogás az Úrnak egy olyan fajta imádatára ösztönzi őket, melynek során azért végeznek szertartásokat, azért énekelnek mantrákat, és azért imádkoznak, hogy gazdagok legyenek vagy eggyé váljanak Istennel. Nem tudják azonban, hogy az a lelki út, amit követnek, csupán látszatra oda adás, és következménye az, hogy újra meg kell születniük – gyakran alacsonyabb rendű fajokban.
Azoknak a sorsa, akik e látszat-odaadás magját kapták meg, még mindig jóra fordulhat, ha találkoznak egy tiszta bhaktával, ám nagyon alázatosan kell őt hallgatniuk, és őszintén el kell ismerniük korábbi téveszméiket. Ha így tesznek, alkalmassá válnak az odaadó szolgálatra, és szert tehetnek annak minden tökéletességére.
Összegzésül elmondhatjuk, hogy az a tudás, amiben valaki részesül, meghatározza, hogy milyen magot ültethet el a szívében. Azoknak az élőlényeknek, akik olyan szerencsések, hogy tiszta bhaktáktól transzcendentális tudást kapnak, lehetőségük nyílik a tiszta odaadó szolgálat végzésére, míg azok, akik szennyezett vagy elferdített tudásra tesznek szert, tovább kénytelenek folytatni útjukat a születés és a halál körforgásában. A tiszta odaadó
33 San§tana-dharma a gyakorlatban végzett odaadó szolgálat egyik jól ismert elnevezése. Lásd A Bhagavad-g¦t§ úgy, ahogy van bevezetését(33. o.).
71
¼uddha-bhakti-cint§ma£i
szolgálat kapuja csak akkor tárul fel előttük, amikor találkoznak egy tiszta bhaktával. Ez az oka, hogy K¥¢£a olyan nagy elismeréssel dicsőíti a transzcendentális tudást:
na hi jñ§nena sad¥ªa° pavitram iha vidyate tat svaya° yoga-sa°siddha¤ k§len§tmani vindati
„Ebben a világban semmi sem olyan magasztos és tiszta, mint a transzcendentális tudás. Ez a tudás minden misztika érett gyümölcse, s ha valaki tökéletessé válik az odaadó szolgálat végzése során, idővel belülről örvend e tudásnak” (A Bhagavadg¦t§ úgy, ahogy van 4.38).
Így végződik az odaadás növényének magjáról szóló leírás, a ®uddha-bhakti-cint§ma£i első fejezete. A következő fejezet a tiszta, illetve a kevert odaadás növényének első hajtásait: a tiszta, illetve a kevert hitet mutatja be.
72
’ªraddh§’-ªabde – viªv§sa kahe sud¥¨ha niªcaya k¥¢£e bhakti kaile sarva-karma k¥ta haya
A ªraddh§ nem más, mint biztos, megingathatatlan hit abban, hogy ha az ember transzcendentális szerető szolgálatot végez K¥¢£ának, azzal minden mellékes kötelességének is eleget tesz. Ez a hit kedvez az odaadó szolgálat végzésének.
®r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Madhya-l¦l§ 22.62
MÁSODIK FEJEZET Ki alkalmas az odaadásra?
1. rész
tiszta odaadás növényének magjából elsőként a ªraddh§ csírázik ki, az élőlény eredendő, örök, tiszta hite, ami arra A ösztönzi, hogy az Úr örök szerető szolgálatát végezze. A hit más formái, melyek a kevert odaadás magjából hajtanak ki, megszámlálhatatlan evilági tettre és materialista vallásgyakorlatra sarkallják. Egyedül a tiszta hit teszi alkalmassá a feltételekhez kötött élőlényt arra, hogy tiszta odaadó szolgálatot végezzen.1
Hogyan és miért hajt ki tiszta hit a tiszta odaadás növényének magjából?
Amikor az ártatlan lelkekben akaratlanul végzett odaadó tetteik (ajñ§ta-suk¥ti) hatására felébred az érdeklődés az Úr iránt, megjelenik a tiszta hit csírája. Ez az érdeklődés elvezeti őket a szent életű bhaktákhoz, akiknek viselkedése és tanításai maradandó nyomot hagynak a szívükben. E benyomásokon elgondolkodva aztán bizalom ébred bennük a vai¢£avák iránt. A Felsőlélek megszilárdítja és megerősíti bennük ezt a bizalmat, ami így az igazság melletti elkötelezettséggé érik. E megingathatatlan elköte-
1 Lásd a Bhakti-sandarbha 172. anucchedájában a ®r¦mad-Bh§gavatam 11.20.27–28. versének magyarázatát.
75
¼uddha-bhakti-cint§ma£i
lezettség megjelenése az odaadás növényének első hajtása: a tiszta hit (ªraddh§). ®r¦ Caitanya Mah§prabhu a következőképpen határozza meg a hit gau¨¦ya vai¢£ava felfogását:
‘ªraddh§’-ªabde – viªv§sa kahe sud¥¨ha niªcaya k¥¢£e bhakti kaile sarva-karma k¥ta haya „A ªraddh§ nem más, mint biztos, megingathatatlan hit abban, hogy ha az ember transzcendentális szerető szolgálatot végez K¥¢£ának, azzal minden mellékes tevékenységnek is eleget tesz. Ez a hit kedvez az odaadó szolgálat végzésének” (®r¦ Caitanyacarit§m¥ta, Madhya-l¦l§ 22.62).
Akinek ilyen hite van, így gondolkodik: „Ha egy fának a gyökerét öntözöm, törzse és ágai is elégedettek lesznek. Ha a gyomorba ételt juttatok, azzal táplálom az életlevegőket, és örömet szerzek az érzékeknek is. K¥¢£a imádatával és szolgálatával ugyanígy minden félistent elégedetté tehetek, és ez megad majd mindent, amire szükségem van.”2
Ez a gondolatmenet a tiszta hitre oly jellemző kizárólagos önátadás és teljes bizalom hangulatát tükrözi. Ez a hangulat nem vak hitet eredményez, ahogyan azt az empiristák szívesen elhitetnék velünk. Ellenkezőleg: mivel ez a hit transzcendentális tudásból származik, közvetlenül és kézzelfoghatóan érzékelhető. K¥¢£a kijelenti a Bhagavad-g¦t§ban, hogy a lelki tudás a megvalósításon keresztül közvetlen tapasztalatot nyújt az önvalóról (pratyak¢§vagama° dharmya°). 3 A tiszta hit és a tiszta odaadó szolgálat valójában fejlődése minden szintjén lehetővé teszi az önvaló közvetlen érzékelését.
A tiszta hitet két említett megkülönböztető jegyén túl három másik tulajdonság is jellemzi: bizalom a szentírásokban, határozott vonzalom az odaadás iránt, valamint egyre fokozódó erő az odaadó szolgálat végzéséhez. A következő három bekezdés e három jellemzőt foglalja össze.
Hit a szentírásokban: Amikor a vai¢£avák a leendő bhaktákat
2 A ®r¦mad-Bh§gavatam 4.31.14. versének alapján. 3 Lásd A Bhagavad-g¦t§ úgy, ahogy van 9.2.
76
Ki alkalmas az odaadásra? 1. rész
tanítják, mindig a szentírásokra – pl. a Bhagavad-g¦t§ra – hivatkoznak, hogy ezzel is megerősítsék: egy bhakta életében a legfőbb tekintély (pram§£a) a kinyilatkoztatott szentírás. A tanítás során megmutatják nekik, milyen hiábavaló az emberiségnek az az igyekezete, hogy boldog legyen az anyagi világban, és egyértelműen értésükre adják, hogy minden szenvedés gyökere az, ha valaki tévesen a testével azonosítja magát. A kezdő bhaktákban e tanítások hallatán szilárd hit ébred a szentírásokban és az általuk javasolt folyamatban. ®r¦la J¦va Gosv§m¦ azt írja: ªraddh§ hi ª§str§rtha-viªv§sa¤, „a ªraddh§ a szentírásokba vetett hitet jelenti”.4
Határozott vonzalom az odaadás iránt: Azok, akik transzcendentális tudásra tesznek szert, rögtön felismerik, milyen hiá ba valóak voltak addigi gyümölcsöző cselekedeteik, és nagy megkönnyebbüléssel fordulnak az igazság felé. A bensőjüket átjáró öröm, ami ezt a megkönnyebbülést követi, valamint az az egyre kellemesebb íz, amit az odaadás szakadatlanul végzett tetteiből merítenek, együttesen olyan vonzalmat ébreszt a kezdő bhaktában, ami elmélyíti és gazdagabbá teszi a hitét.5 A transzcendentális tudás su-sukham, azaz rendkívüli örömet ad, mondja K¥¢£a.6
Egyre fokozódó erő az odaadó szolgálat végzéséhez: A tiszta hit első hajtása általában zsenge, azaz nagyon törékeny, ám az odaadó tettek és a transzcendentális tudás további gyarapítása lassanként megerősíti a bhakta hitét, míg az olyan rendíthetetlen nem lesz, mint a Himalája. Ez az egyre növekvő erő szintén a tiszta hit meghatározó vonása. Caitanya Mah§prabhu azt mondja, madhyama-adhik§r¦ az, aki már elérte a megingathatatlan hit szintjét (ªraddh§v§n).7
A látszathit
A nem tiszta hit jellemzői nagyon élesen elhatárolhatók a tiszta hit tulajdonságaitól. A nem tiszta hit elferdített tudáson és anyagi
4 Bhakti-sandarbha, 173. anuccheda. 5 Lásd Bhakti-tattva-viveka, 4. fejezet (36. o.). 6 Lásd A Bhagavad-g¦t§ úgy, ahogy van 9.2. 7 Lásd ®r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Madhya-l¦l§ 22.67.
77
¼uddha-bhakti-cint§ma£i
vágyakon nyugszik, míg a tiszta hit alapja az Úrral való kapcsolatról szóló tudás, és az a vágy, hogy elégedetté tegyük Őt. A nem tiszta hit a kevert odaadás növényének első hajtása, ahogyan a tiszta hit a tiszta odaadás növényéé. És ahogyan az első fejezet végén elmagyaráztuk, a hamis „tudás” az a mag, amiből a kevert odaadás növénye kifejlődik.
A nem tiszta hit bizonyos tulajdonságai – a bizalom, a vonzódás és az erő – hasonlíthatnak a tiszta hit tulajdonságaira. A nem tiszta hitből azonban hiányzik a K¥¢£a iránti kizárólagos odaadás és maradéktalan bizalom, ezért nem vezethet az élet végső céljának eléréséhez. A kizárólagos odaadás és a K¥¢£ába vetett maradéktalan bizalom csak a tiszta hitre jellemző. Így lehet, hogy azok az emberek, akiket anyagi érdekek hajtanak, utánozhatják ugyan a tiszta bhakták viselkedését, azt azonban sohasem lesznek képesek eljátszani, hogy szívük is olyan tiszta. A szív tisztaságát nem lehet imitálni.
A feltételekhez kötött lelkek szerencsétlen sorsuknak vagy ostobaságuknak köszönhetően másféle magot is kaphatnak, nem csak bhakti-b¦ját. Ennél azonban nagyobb szerencsétlenség és súlyosabb tévedés, ha a tiszta odaadás magját kapják meg, ám hagyják, hogy a belőle kihajtott növénykét a nem-odaadó gyomok megfojtsák. Az ilyen hanyagság gyümölcse a nem tiszta hit, ami pedig azt eredményezi, hogy ezekben a lelkekben szennyezett elképzelés alakul ki az élet célját illetően.
Összefoglalva: A bhaktihoz kapcsolódó hit kétféle lehet: tiszta, vagyis transzcendentális hit (ªraddh§), illetve ennek a puszta látszata (ªraddh§bh§sa). A látszat-odaadás növényének magja (§bh§sa-bhakti-lat§-b¦ja) akkor kerül az élőlény szívébe, amikor az hiányos, tökéletlen vagy elferdített tudást fogad be. Amint ez a mag el van vetve a szívében, azaz elfogadta, a mag első hajtása a látszathit lesz (ªraddh§bh§sa), ami arra ösztönzi majd az élőlényt, hogy látszat-odaadást(bhakty-§bh§sa) gyakoroljon.8
Az olvasóban most bizonyára fölmerül a kérdés, mi szükség a látszathit tanulmányozására – amit az odaadáshoz vezető közvetett útnak is neveznek –, amikor ®r¦la Prabhup§da kétségtelenül
8 Lásd Jaiva-dharma, 25. fejezet (385. o.).
78
Ki alkalmas az odaadásra? 1. rész
tiszta hitet adott az ISKCON tagjainak. A közvetett út tanulmányozására azonban igenis szükség van, mert bár az ISKCON tagjai valóban a tiszta odaadás magját kapják meg, fontos, hogy alaposan megvizsgálják, vajon maradéktalanul elfogadták-e ezt a magot, megfelelően gondozták-e, és megóvták-e a nemkívánatos gazoktól. Ha egy bhakta valamilyen okból letér a tiszta hit és a tiszta odaadás útjáról, szükséges, hogy ismertetőjegyei alapján felismerje eltévelyedését, és vissza tudjon térni a helyes útra.
Mi okozhatja, hogy valaki letér a tiszta hit útjáról? ®r¦la Prabhup§da szerint az, ha nem a megfelelő módon fogadja el a magot, azaz a lelki tanítómester utasítását, ha nem öntözi eleget, és ha nem irtja ki a gyomokat, s ezzel önként kiteszi magát a hatásuknak.9
Ő Isteni Kegyelme egyértelművé teszi számunkra, hogy egy bhaktának nagy gonddal be kell fogadnia a tiszta odaadás magját. Említettük, hogy ®r¦la Prabhup§da definíciójában a bhakti-lat§b¦ja olyan utasításokat jelent, melyek meghatározzák azokat a módszereket és szabályokat, melyeknek a követésével bárki tökéletes képzettségre tehet szert az odaadó szolgálatban. Ha a bhakták nem tartják be szóról szóra a lelki tanítómester utasítását, hanem hagyják, hogy személyes érdekeik vezessék őket, nem fogják tudni megfelelően öntözni a magot. Ez azt eredményezi majd, hogy az odaadás növénye nem tud kihajtani. „Aki nem hallgatott a lelki tanítómesterre, vagy nem követi a szabályozó elveket, az nem alkalmas az éneklésre (k¦rtana)”10 – írja ®r¦la Prabhup§da. Lényegében tehát a nem megfelelő hallás hatástalan énekléshez vezet, aminek az eredménye, hogy a szívben nem csírázik ki a tiszta odaadás.
Túl ezen, ha a bhakták az odaadó szolgálat magjának öntözése közben méltatlan cselekedeteket is elkövetnek, azzal akár gyökerestül is elpusztíthatják a növénykét, amit gondozni akartak. ®r¦la Prabhup§da nem is próbálja szépíteni, milyen végzetes következményekkel jár az efféle helytelen viselkedés: „Azt, amikor az ember nem követi többé a szabályozó elveket, hanem saját szeszé-
9 Lásd ®r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Madhya-l¦l§ 19.155–159, magyarázatok. 10 ®r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Madhya-l¦l§ 19.152, magyarázat.
79
¼uddha-bhakti-cint§ma£i
lyeire hallgat, megvadult elefánthoz hasonlítják, amely erõnek erejével gyökerestül kitépi és darabokra töri a bhakti-lat§t… Ilyen sértést különösen akkor követ el valaki, amikor nem engedelmeskedik a lelki tanítómester utasításainak. […] Ha valaki eltér a lelki tanítómester utasításaitól, ezzel pusztítani kezdi a bhakti-lat§t, amelynek így lassan az összes levele elszárad.”11
Amikor a bhakták olyan dolgokat hallgatnak meg, melyeknek nincs közük a tiszta odaadáshoz vagy éppenséggel sértőek arra nézve, a bhakti-lat§val párhuzamosan nemkívánatos növények is növekedni kezdenek a szívükben. Az Úr Caitanya nyomatékosan felhívta követői figyelmét, hogy a világi vágyak és a felszabadulás vágyának növényei körbenövik és megfojtják a bhakti-lat§t. E félelmetes növényeknek megszámlálhatatlanul sok fajtája létezik, ezért a bhaktáknak nagyon résen kell lenniük, ha fel akarják ismerni őket.12
Hogy megkönnyítse számunkra a nemkívánatos gyomok felismerését, az Úr Caitanya a következő főbb kategóriákba sorolja őket: olyan viselkedés, ami méltatlan azokhoz, akik tökéletessé akarnak válni; kétszínűség; állatölés; anyagi nyerészkedés; törekvés arra, hogy mások imádjanak bennünket; törekvés a népszerűségre.13 ®r¦la Prabhup§da így ír erről magyarázatában: „Ez a vers ezeket az akadályokat mind káros növényeknek nevezi. Csupán nehézséget jelentenek az igazi növény, a bhakti-lat§ számára. E nemkívánatos dolgokat nagyon gondosan el kell kerülnünk. Néha ezek a fölösleges növények külsőre éppen olyanok, mint a bhakti növény. A bhakti-lat§ mellett nagyságra és fajra is azonosnak tűnnek, ám ennek ellenére upaª§kh§nak [nemkívánatos] nevezik őket.”14
Ha a bhakták nem fordítanak erre kellő figyelmet, hallásukkal és éneklésükkel a gyomokat fogják öntözni az odaadás növénye helyett. ®r¦la Prabhup§da a következő vershez írt magyarázatában
11 ®r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Madhya-l¦l§ 19.156, magyarázat. 12 Lásd ®r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Madhya-l¦l§ 19.158. 13 Lásd ®r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Madhya-l¦l§ 19.159. 14 ®r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Madhya-l¦l§ 19.159, magyarázat.
80
Ki alkalmas az odaadásra? 1. rész
®r¦la Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ çh§kurának az említett vershez (®r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Madhya-l¦l§ 19.159) fűzött kommentárját idézi, egyrészt hogy kiemelje, milyen fontos elkerülnünk a sértéseket, másrészt hogy segítséget nyújtson számunkra a nemkívánatos gyomok további felismeréséhez:
„[¼r¦la Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ çh§kura] kijelenti, hogy ha valaki úgy hall és énekel, hogy nem igyekszik megszabadulni a sértésektől, akkor anyagi ragaszkodás ébred benne az érzékkielégítés iránt. A m§y§v§d¦khoz hasonlóan az ember arra is vágyhat, hogy megszabaduljon az anyag rabságából, vagy épp ragaszkodni kezd a yoga-siddhikhez, és a yogával elérhető csodálatos képességek után sóvároghat. Azt, aki a csodásnak tekintett anyagi tettekhez ragaszkodik, siddhi-lobh¦nak nevezik, olyan embernek, aki anyagi tökéletességre vágyik. Az is lehet, hogy valaki a diplomatikus vagy kétszínű viselkedés áldozata lesz, vagy megeshet, hogy nőkkel tart kapcsolatot, hogy a törvénytelen nemi életet élvezze. Van olyan is, aki a pr§k¥ta-sahajiy§khoz hasonlóan merő színjátékot csinál az odaadó szolgálatból, és van, aki azzal igyekszik alátámasztani a filozófiáját, hogy csatlakozik valamilyen kaszthoz, vagy egy bizonyos dinasztiához tartozónak vallja magát, és kijelenti, hogy kizárólag neki van joga a lelki fejlődéshez. A családi hagyományra támaszkodva így az ember csaló guruvá, olyan lelki tanítómesterré válhat, aki csak a nevében az. Van, aki ragaszkodni kezd a négy bűnös cselekedethez – a törvénytelen nemi élethez, a mámorítószerek élvezetéhez, a szerencsejátékhoz és a húsevéshez –, és előfordulhat, hogy egy vai¢£avára úgy tekint, mint aki egy bizonyos világi kaszthoz vagy felekezethez tartozik. Így gondolkodhat: »Ez egy hindu vai¢£ava, ez pedig egy európai. Európai vai¢£avák nem léphetnek be a templomokba.« Más szóval a származásuk alapján néz a vai¢£avákra, és az egyiket br§hma£a vai¢£avának, a másikat ª¡dravai¢£avának, a harmadikat mleccha vai¢£avának stb. tekinti. Az is megtörténhet, hogy valaki üzletet próbál csinálni abból, hogy a Hare K¥¢£a mantrát énekli vagy a
81
¼uddha-bhakti-cint§ma£i
¼r¦mad-Bh§gavatamot olvassa, és lehet, hogy valaki törvénytelen úton próbálja gyarapítani a vagyonát. Van olyan is, akiből semmirekellő vai¢£ava lesz, mert azzal próbálkozik, hogy az anyagi megbecsülés reményében egy félreeső helyen mantrázzon, vagy anyagi hírnévre vágyik, és ezért az abhaktákkal megalkudva megtagadja filozófiáját és lelki életét, vagy épp a származáson alapuló kasztrendszer híve lesz. Mindezek a személyes érzékkielégítés csapdái. Előfordul, hogy valaki azt színleli, hogy a lelki élet fejlett szintjén áll, s hogy becsapjon néhány ártatlan embert, s§dhuként, mah§tm§ként vagy rendkívül vallásos hívőként szerez hírnevet. Mindez azt jelenti, hogy a »bhakta« – aki csak a nevében az – e nemkívánatos növények áldozata lett, a valódi növény, a bhakti-lat§ pedig elhervadt.”15
Két oka van, amiért tanulmányoznunk kell a látszathit természetét. Az első, hogy megtanuljuk, miről ismerhetjük fel a nemkívánatos szokásokat, és hogyan kerülhetjük el őket. A második, hogy segítséget nyújthassunk azoknak, akik nem voltak olyan szerencsések, hogy tiszta hit ébredjen bennük. Ahogy a közönséges ember színarany helyett inkább csak arannyal futtatott ékszert vesz, azok a vallásos emberek, akiknek csekély az odaadása, szintén szívesebben választják a közvetett utat, mint a közvetlent. Az ügyes prédikátor felismeri másokban a tisztátalan hit tüneteit, és érti a módját, hogyan terelje őket a tiszta hit ösvényére.
Annak ellenére, hogy a közvetett módszer nem a legjobb, K¥¢£a néha mégis ezt az utat ajánlja a hitetleneknek és a tudatlanoknak. Azt mondja Arjunának: „A bölcs, hogy ne zavarja meg az előírt kötelességek gyümölcséhez ragaszkodó tudatlanok elméjét, ne tétlenségre buzdítsa őket, hanem az odaadó szellemben [a K¥¢£a-tudat fokozatos kifejlesztése érdekében] végzett cselekvésre.”16
K¥¢£a nem haragszik meg azokra, akik a Védák mantráit csak színleg ismétlik, és azokra sem, akik csak azért szolgálják Őt, hogy vágyaikat beteljesíthessék. Az Úr nagylelkű és türelmes: Felsőlé-
15 ®r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Madhya-l¦l§ 19.160, magyarázat. 16 A Bhagavad-g¦t§úgy, ahogy van 3.26.
82
Ki alkalmas az odaadásra? 1. rész
lekként ápolja és megerősíti szívükben a tisztátalan hitet, ami a materialistákat a céljaik elérése utáni hajszára sarkallja.
yo yo y§° y§° tanu° bhakta¤ ªraddhay§rcitum icchati tasya tasy§cal§° ªraddh§° t§m eva vidadh§my aham „Felsőlélekként mindenki szívében ott lakozom. Amint valaki egy félistent kíván imádni, Én megszilárdítom hitét, hogy átadhassa magát annak az istenségnek” (A Bhagavad-g¦t§ úgy, ahogy van 7.21).
És K¥¢£a nemcsak hogy hitükben megerősíti a materialistákat, még vágyaikat is teljesíti. Noha úgy tűnik, hogy Nála alacsonyabb rangú élőlények – Indra, Agni és mások – miatt Ő maga háttérbe szorul, mégis Ő az, és senki más, akinek utasítására és felhatalmazására ezek a rangban alatta álló élőlények teljesíthetik követőik szeszélyes vágyait.
De miért viszonozza K¥¢£a ezt a nem megfelelő irányultságú hitet, a félistenek ostoba imádóinak hitét, akik nem ismerik fel az élet valódi célját?
Azzal, hogy elmondja és továbbadja a Védákat, K¥¢£ának az a szándéka, hogy az emberek minden típusában elültessen valamiféle hitet, mert ha a Védák által ismertetett rendszerben bíznak, még ha ez nem is az Úrba vetett hit, az jobb, mint ha egyáltalán nem hinnének semmiben. Az emberek tehát a szentírások parancsolatainak követésével közvetve vagy közvetlenül olyan utat járnak, ami végső soron az Úrhoz vezeti őket.17
Az ISKCON bhaktáinak ezért nagy odafigyeléssel kell prédikálniuk. Néha, ha olyan csökönyös emberekkel van dolguk, akik személyes érdekből vallásosak, egy időre rájuk kell hagyniuk, bármit is mondjanak – nem lehet őket egykönnyen meggyőzni. Odaadásuk nem feltétlen, s bár elfogadják, hogy K¥¢£a Isten, imádják Őt, éneklik a nevét, sőt, bizonyos bűnös szokásoktól is tartózkodnak, mégsem fogadják el a K¥¢£a-tudat minden aspektusát, és nem készek a teljes meghódolásra. Nem szeretik azt hallani, hogy minden kötelességükkel fel kellene hagyniuk, és
17 Lásd A Bhagavad-g¦t§úgy, ahogy van 4.11.
83
¼uddha-bhakti-cint§ma£i
mindenről le kellene mondaniuk (sarva-dharm§n parityajya) – azt akarják hallani, hogy joguk van előírt kötelességük végzéséhez (karm§£y ev§dhik§ras te). Mindössze eddig terjed lelki meggyőződésük, s ha túlságosan erőltetjük, hogy lépjenek ezen túl, azzal gyakran épp az ellenkezőjét érjük el. Ha túl sokat kívánunk tőlük, a materialista bhakták gyakran visszavonulnak a szolgálattól, amit az ISKCON-nak végeztek, vagy abba is hagyják a K¥¢£a-tudat gyakorlását. Félistenek hívei lesznek, vagy csatlakoznak egy olyan valláshoz, ami nem követel ennyi mindent tőlük, és ami sokkal inkább ezt a világot tartja szem előtt, mintsem az eljövendőt.
A felsorolt okok miatt tehát fontos, hogy megértsük a látszathit mibenlétét. Ahogyan ®r¦la Prabhup§da mondja: „A tiszta bhakta meg tudja különböztetni a bhakti-lat§t az anyagi növénytől, és éberen ügyel, hogy felismerje és elkülönítse őket.”18
A kötôerôk hatása
A látszathit megértéséhez lényeges, hogy tudjuk, milyen hatással vannak az anyagi természet mindent átható kötőerői az odaadás növényére.
Az élőlény eredendő, örök hite tiszta és transzcendentális hit, ami egyedül K¥¢£ára irányul. Az anyagi természettel kapcsolatba kerülve azonban számos behatás éri, s eltorzul. A feltételekhez kötött létállapotban a hit csupán látszólag emlékeztet az eredeti hitre – olyan, akár a délibáb a sivatagban. Mindezt a természet kötőerői – a jóság, a szenvedély és a tudatlanság – idézik elő, ahogyan a sivatagi délibábot az ég, a hőhullámok és a homok. A három kötőerő permutációival és kombinációival való keveredése következtében a látszathitnek megszámlálhatatlanul sok formája jön létre. Azoknak, akik mélységeiben meg akarják mindezt érteni, tanulmányozniuk kell, hogyan befolyásolják a hitet a kötőerők. Az Úr K¥¢£a Arjunának19 és Uddhavának is részletesen kifejti ezt a témát. Uddhavához így szól:
18 ®r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Madhya-l¦l§ 19.159, magyarázat. 19 Lásd ABhagavad-g¦t§ úgy, ahogy van 17.2.
84
Ki alkalmas az odaadásra? 1. rész
s§ttviky §dhy§tmik¦ ªraddh§ karma-ªraddh§ tu r§jas¦ t§masy adharme y§ ªraddh§ mat-sev§y§° tu nirgu£§ „A lelki életben való hit a jóság kötőerejének, a gyümölcsöző cselekedetekben gyökerező hit a szenvedély kötőerejének, a vallástalan tettekre épülő hit pedig a tudatlanság kötőerejének hatása alatt áll. Az Én odaadó szolgálatomba vetett hit azonban tisztán transzcendentális” (®r¦mad-Bh§gavatam 11.25.27).
K¥¢£a szavaiból természetesen következik az a megállapítás, hogy a hit mindenkire jellemző. Lehet, hogy az emberek másban és máshogyan hisznek, de mindenki beleesik vagy abba a kategóriába, hogy hatnak rá a természet kötőerői, vagy abba, hogy nem, így aztán mindenki hisz valamiben – még azok is, akik ezt tagadják magukról.
Az empiristák szerint a vallás azért nem lehet tökéletes, mert hiten alapszik. ®r¦la Prabhup§da válasza erre az – ahogyan korábban említettük –, hogy minden tettet egy terv kidolgozása előz meg, ami a magot, a b¦ját alkotja. Nincs olyan terv, amit úgy vinnének véghez, hogy ne hinnének a sikerében, ezért minden tettnek a hit az alapja. Minden élőlény rendelkezik tehát a hitnek egy bizonyos fajtájával. K¥¢£a elmagyarázza, hogy ezt a hitet az anyagi természetnek az a kötőereje befolyásolja – a jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság –, amelyik a legdominánsabban hat az élőlényre.20
Noha mind az élőlény, mind pedig hite természetétől fogva transzcendentális (nirgu£a), amikor a j¦va elfordul K¥¢£ától és megszületik az anyagi világban, nyomban kapcsolatba kerül a kötőerőkkel, melyeknek hatása mindenhová elér és mindent legyőz. Bármit lát, hall és tapasztal elméjében az élőlény, azt mind a természet kötőerői hozzák létre. Így köti feltételekhez az élőlényt az, hogy kapcsolatba került az anyaggal, s így kényszerül arra, hogy az anyagi természet törvényei által irányított anyagi tettek és visszahatásaik (karma) ingoványára lépjen.
20 Lásd A Bhagavad-g¦t§úgy, ahogy van 17.2–3.
85
¼uddha-bhakti-cint§ma£i
K¥¢£a azt mondja, hogy azok, akiknek a hitét a jóság kötőereje jellemzi, a félisteneket imádják, azok, akikét a szenvedély befolyásolja, a démonoknak hódolnak, azok pedig, akikére a tudatlanság hat, a szellemek hívei.21 Mivel minden anyagi forma a természet három kötőerejének kombinációjából jön létre, a legpontosabban akkor fogalmazunk, ha azt mondjuk: a j¦vák leginkább, nem pedig kizárólagosan, egy bizonyos kötőerő hatása alatt állnak. Az Úr Kapila elmagyarázza, hogy a természet kötőerői még a Legfelsőbb Úr bhaktáinak hitére is hatnak.
ªr¦-bhagav§n uv§ca bhakti-yogo bahu-vidho m§rgair bh§mini bh§vyate svabh§va-gu£a-m§rge£a pu°s§° bh§vo vibhidyate „Az Úr Kapila, az Istenség Személyisége így válaszolt: Ó, nemes hölgy! Az odaadó szolgálatnak számtalan útja van, az azt vég zők különféle tulajdonságainak megfelelően” (®r¦mad-Bh§gavatam 3.29.7).
Kapiladeva az odaadó szolgálatról tanítva leírja a K¥¢£ába vetett hit különféle formáit. A tiszta jóságból tiszta hit születik, az anyagi kötőerőkből pedig a kevert hitnek számos különböző változata alakul ki. Kapiladeva kifejti, hogy a nem tiszta hit azoknak a szívében keletkezik, akik múltbéli rossz szokásaik rabjai, és képtelenek arra, hogy kizárólag csak az Úrnak adják át magukat.
Egy komoly bhakta feltétlenül meg akarja tudni, hogyan és miért vannak hatással a természet kötőerői a vai¢£avák hitére. Egyszerűen fogalmazva azt mondhatjuk, hogy azokon a gyakorló bhaktákon, akik nem keresnek teljes menedéket a felszabadult vai¢£aváknál és felszabadulást eredményező tanításaiknál, felülkerekedik korábbi feltételekhez kötött állapotuk, s ezt követően már alacsonyabb rendű természetüknek fognak engedelmeskedni. A tiszta vai¢£avák kegye helyett sértéseik következményei, a mulandó dolgok utáni vágyaik és a szív gyöngesége befolyásolják
21 Lásd A Bhagavad-g¦t§úgy, ahogy van 17.4.
86
Ki alkalmas az odaadásra? 1. rész
majd hitük fejlődését.22 Azt a feltételes hitet, ami ilyen körülmények között kifejlődik bennük – és ami emlékeztet ugyan a tiszta hitre, de alapja nem a K¥¢£a iránti kizárólagos bizalom –, a tiszta hit puszta látszatának (ªraddh§bh§sa) nevezik. ®r¦la Prabhup§da kifejti, hogyan védi meg a bhaktákat a felszabadult vai¢£avák kegye a kötőerők befolyásától. „A feltételekhez kötött lelket négy hiányosság akadályozza: biztos, hogy hibákat követ el, biztos, hogy illúzióban van, hajlamos arra, hogy becsapjon másokat, és érzékei tökéletlenek. Ebből következik, hogy a felszabadult lelkek útmutatását kell elfogadnunk. A K¥¢£atudat mozgalma közvetlenül az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől kapja az utasításokat, olyan személyeken keresztül, akik szigorúan követik az Õ utasításait. Lehet, hogy egy követő nem felszabadult lélek, de ha a legfelsőbb, felszabadult Istenség Személyiségét követi, cselekedetei természetes módon megtisztulnak az anyagi természet szennyeződéseitől.”23
Bizonyára akad olyan olvasó, aki miután hallotta, hogy a természet kötőerői még a tiszta hitet is beszennyezhetik, megkérdezi: hogyan fordulhat elő, hogy az a hit, ami K¥¢£a szolgálatával áll kapcsolatban, esetleg csupán látszathit? Hát nem igaz, hogy minden, ami K¥¢£ával kapcsolatban áll, az tiszta?
De, igaz: minden, ami K¥¢£ával kapcsolatban áll, tiszta – egészen addig, amíg a cél az Ő szolgálata és az Ő öröme. Amikor azonban a hitet egyéb, akár csak a legparányibb mértékben is önző érdekek árnyékolják be, a K¥¢£ával való kapcsolat az anyagi energiával való érintkezés következtében csorbát szenved.24 Ilyenkor a hitet kevert hitnek vagy látszathitnek nevezik. Ez a látszathit a léleknek azt a vágyát tükrözi, hogy belekóstolhasson K¥¢£a különálló anyagi energiájába. Olyan tulajdonsága ez a léleknek, ami megfelel természetének, hiszen a határenergiához (ta±asthaªakti) tartozik.
Vannak, akik megértik, hogy az élet végső célja az odaadó szolgálat, ám emellett úgy gondolják, a rövid távú cél maradjon
22 Lásd ®r¦ Hari-n§ma-cint§ma£i, 3. fejezet (20. o.). 23 ®r¦mad-Bh§gavatam 4.18.5, magyarázat. 24 Lásd ®r¦mad-Bh§gavatam 2.9.34.
87
¼uddha-bhakti-cint§ma£i
csak az, hogy saját szükségleteiket megszerezzék. Mások tagadják, hogy az odaadó szolgálat felülmúl minden más lelki folyamatot, és csupán azért végzik, hogy a segítségével saját önző célkitűzéseiket megvalósíthassák. Az efféle kevert indítékok, melyekhez a mulandó utáni sóvárgás is társul, jellemzik az odaadó szolgálathoz kapcsolódó látszathitet.
Kiszabadulhatnak-e a bhakták a természet kötőerőinek hatása alól, hogy visszaszerezzék tiszta hitüket?
Erre csak egyetlen reményük van: ha olyan vai¢£avák társaságát keresik és szavait hallgatják, akik tiszta hittel és transzcendentális tudással rendelkeznek. A vai¢£avák társaságának olyan ereje van, hogy megszabadíthatja az őszintén törekvő bhaktát az alacsonyabb rendű kötőerők hatásától. A felszabadult bhaktáknak végzett szolgálat kitartóvá teszi a kezdőket, hogy ellen tudjanak állni alacsonyabb rendű, feltételekhez kötött természetük ösztönzésének, és rendületlenül követhessék tovább a magasabb rendű, tiszta eszményt: örömet szerezni az Úrnak. Ám azok a bhakták, akik nem keresik a fejlett vai¢£avák társaságát, nem lesznek képesek uralkodni alacsonyabb rendű természetük fölött, tisztátalan hitük következtében pedig le fognak térni a tiszta odaadás útjáról, és a látszat-odaadás útjára lépnek. Caitanya Mah§prabhu ezzel kapcsolatban a következő verset idézi San§tana Gosv§m¦nak:
rah¡ga£aitat tapas§ na y§ti na cejyay§ nirvapa£§d g¥h§d v§ na cchandas§ naiva jal§gni-s¡ryair vin§ mahat-p§da-rajo-’bhi¢ekam „Kedves Rah¡ga£a király! Ha valakinek nem adatik meg a lehetőség, hogy testét tetőtől talpig a nagy bhakták lótuszlábának porával dörzsölje be, nem valósíthatja meg az Abszolút Igazságot. Az Abszolút Igazságot sem a nőtlenségi fogadalom betartásával [brahmacarya], sem a családos élet szabályainak szigorú követésével, sem v§naprasthaként otthonunkat elhagyva vagy a sanny§sa rendbe lépve, sem szigorú vezeklésekkel, télen a vízbe merülve, nyáron pedig tűzben vagy a perzselő napon állva nem lehet megismerni. Az Abszolút Igazság megértésének számtalan
88
Ki alkalmas az odaadásra? 1. rész
más folyamata is van, az Abszolút Igazság azonban csak az előtt tárul fel, aki elnyerte egy nagy bhakta kegyét” (®r¦mad-Bh§gavatam 5.12.12).
Napjainkban vallási fanatikusok keltenek egyre több zavart az emberek fejében. Egy általuk kitalált vallásos cél érdekében ezek az elvakult hívők nemcsak saját életüket hajlandók feláldozni, de másokét sem kímélik. Milyen hit az, ami ilyen cselekedetekre sarkall valakit?
A ®r¦mad-Bh§gavatam kijelenti, hogy az odaadó szolgálat nevében elkövetett erőszak a tudatlanság kötőerejének hatása alatt áll.25 Az a hit, melyet az Úr akaratának téves értelmezése torzít el, legyen bármilyen erős, elenyésző lelki értéket képvisel. Az ilyen emberek hiába hiszik azt, hogy mindent feláldoznak az Úr kedvéért, ha az Úr akaratáról téves elképzelésük van, akkor sem az Urat nem tehetik elégedetté, sem a lelki életben nem fejlődhetnek. Ellenkezőleg: minden erőszakos tettért, amit elkövetnek, bűnhődniük kell. Ha valakinek gyönge a hite, de helyesen értelmezi a vallást, jobb helyzetben van, mint az, akinek hite ugyan erős, de téveszméket követ.
A hit tehát nem a vallásos ember mankója, hanem minden ember minden egyes tettének alapvető mozgatórugója. Minden élőlény eredendő tevékenysége K¥¢£a szolgálata, ezért minden élőlény tiszta hite az Ő szolgálatán alapszik. A legtöbb lélek azonban elfelejtette ezt. Téves irányultságú hitük arra készteti őket, hogy a vallás, az anyagi gyarapodás, az érzékkielégítés és a felszabadulás megannyi gyümölcsét hajszolják szakadatlanul. A K¥¢£a-tudat mozgalmának célja, hogy az emberiséget újra az Úr önzetlen odaadó szolgálatának útjára terelje, és látszólagos hitét tiszta hitté változtassa.
25 ®r¦mad-Bh§gavatam 3.29.8.
89