4 minute read
A kapcsolat megismerése
¼uddha-bhakti-cint§ma£i
A kapcsolat megismerése A valódi odaadás alapköve a lélek és az Istenség Legfelsőbb Személyisége közötti kapcsolatról szóló tudás. A puszta érzések, melyek mögött nincs ilyen tudás, még a legőszintébb igazságkeresőt is félrevezethetik, bármilyen tiszták is a szándékai. A könyvnek ebben a részében azt fejtjük ki, miért elengedhetetlen a Legfelsőbb Úr és energiái közötti kapcsolat ismerete (sambandhajñ§na) ahhoz, hogy ne vezethessenek félre bennünket.
Advertisement
A Védák, a pur§£ák, a Ved§nta-s¡tra, legfőképpen pedig a ®r¦mad-Bh§gavatam nyíltan vagy közvetve mind az odaadó szolgálatról beszélnek. ®r¦ Caitanya Mah§prabhu tanításaiban a szentírásokat következetesen három kategória alapján elemzi. Alapjában véve minden hiteles kommentátor – az Úr Caitanyát is beleértve – azt mondja, hogy a Ved§nta-s¡tra minden egyes ªlokája besorolható e három kategória valamelyikébe.
sambandha, abhidheya, prayojana n§ma ei tina artha sarva-s¡tre paryavas§na „A Ved§nta-s¡tra minden aforizmája a következő három témát magyarázza: az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez fűződő kapcsolatunkat, az ezen a kapcsolaton alapuló tetteket, valamint az élet végső célját [az istenszeretet elérését], mert ezek alkotják az egész ved§nta filozófia betetőzését.” (®r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Ýdi-l¦l§ 7.146)
A sambandha-jñ§na négy témakör: a Legfelsőbb Úr, az élőlények, az anyagi világ és a közöttük fennálló viszony ismeretét öleli fel. Az abhidheya azokat a módszereket jelöli, melyek segítségével az élőlény alkalmazni képes ezt a tudást, a prayojana, az odaadás tetteinek tökéletes szintje pedig a tiszta istenszeretetre utal, s arra, hogyan valósul ez meg az élőlények és az Úr között.
1
Minden vai¢£avának elsődleges kötelessége ismereteket szerezni erről a kapcsolatról. Kötelessége teljesítése közben okosan teszi, ha nem feledkezik meg arról, milyen fontos ®r¦la Prabhup§da
1 Lásd ®r¦Caitanya-carit§m¥ta, Ýdi-l¦l§ 7.146, magyarázat.
54
Az odaadás magja
könyveinek tanulmányozása, és nem becsüli alá ennek jelentőségét. A transzcendentális tudás olyan, akár a biztos fegyver, amit a jól kiképzett katona mindig magával visz a harcba. Ha nincs ilyen fegyvere, a katonának számolnia kell azzal, hogy az ellenség legyőzi. Ha a bhakták nem rendelkeznek elegendő ismerettel a sambandha-jñ§náról, elkerülhetetlenné válik, hogy odaadó szolgálatuk végzése közben a csatatéren vereséget szenvedjenek vagy akár el is essenek. ®r¦la Prabhup§da kétségkívül kihangsúlyozta, hogy a sambandha-jñ§na elsajátítása elengedhetetlen feltétele annak, hogy valaki fejlődni tudjon az odaadó szolgálatban és képes legyen másoknak is átadni a K¥¢£a-tudatot. Azt azonban sohasem mondta, hogy tudósokká kell válnunk, ha a tanítványai akarunk lenni. Az egyszerű szívű bhakta is szert tehet transzcendentális tudásra, ha önmegvalósított lelkek szavára hallgat, és tisztán énekli a Hare K¥¢£a mah§-mantrát. Példa erre a következő idézet ®r¦la Prabhup§dától: „…még ha nem is olvasod a könyveket, mindössze azzal, hogy részt veszel ebben a három dologban: az éneklésben, a táncban és a pras§dam-evésben, fejlődni fogsz a lelki életben… aztán eljön majd a nap… amikor megérted, kicsoda K¥¢£a. És amint megérted, kicsoda K¥¢£a, a tested elhagyása után hazatérhetsz, vissza Istenhez…”2 Röviden tehát, még ha a bhakták nem is olvasnak könyveket annak érdekében, hogy elsajátítsák a sambandha-jñ§nát, a szent név tiszta éneklésével elérhetik ugyanezt a célt, s ezzel fejlődésük biztosítva van.
Mindazonáltal mindenkinek, aki ezt a célt tűzte ki maga elé, el kell sajátítania a sambandha-jñ§nát – akár tanulás útján, akár a hallás segítségével, akár a szent név éneklésével, akár e három tetszőleges kombinációjával. E tudás hiányában senki sem fejlődhet az odaadó szolgálatban. ®r¦la Prabhup§da így ír: „Az önmegvalósítás felszabadult állapotot jelent. Az ember a tudás és a vair§gya, a lemondás segítségével megérti eredeti helyzetét. Tudás nélkül az ember nem juthat el a megvalósításig. Miután megvalósítja, hogy õ a Legfelsõbb Lélek parányi szerves része [sambandha-jñ§na], az ember eltávolodik az anyagi, feltételekhez kötött élettől. Ez az oda -
2 Ratha-y§tr§ lecke, London, 1972. július 13.
55
¼uddha-bhakti-cint§ma£i
adó szolgálat kezdete. Ha nem szabadul meg az anyagi szennyeződéstől, senki sem tudja az Úr odaadó szolgálatát végezni.”3
Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ çh§kura szintén kijelenti: „A transzcendentális igazság ismerete nélkül senki sem képes lelki szinten az Úr K¥¢£ára hangolni a szívét. Ha valaki nincs tisztában azzal a kapcsolattal, ami K¥¢£ához fűzi őt, lehetetlenné válik számára, hogy megfelelő módon, Vele kapcsolatban állva odaadó szolgálatot végezzen.”4 Bhaktivinoda çh§kura a következőképpen emelte ki a sambandha-jñ§na szükségességét: „Ameddig a j¦va nem tesz szert megingathatatlan tudásra a sambandha-tattvát illetően, [addig nem képes] eloszlatni szívéből [az anarthák] ködét és felhőit… Ebben az állapotban nem képes tisztán énekelni K¥¢£a nevét, hiszen éneklését nemkívánatos elemek szennyezik be.”5
K¥¢£a azért mondta el a Bhagavad-g¦t§t, ami túlnyomórészt a sambandha-jñ§nát tárgyalja, hogy kiutat mutasson Arjunának vívódásából, és erőt adjon neki a meghódoláshoz.6 Caitanya Mah§prabhu széleskörű sambandha-jñ§nára tanította San§tana Gosv§m¦t és R¡pa Gosv§m¦t, ®r¦la Vy§sadeva pedig megörökítette az Úr K¥¢£a és az Úr Caitanya tanításait, hogy világosságot teremtsen a Kali-korszakban.7 A Vy§sadevát követők vonalában minden lelki tanítómester azt a sambandha-jñ§nát adja át követőinek, amit ®r¦ K¥¢£a és ®r¦ Caitanya Mah§prabhu tanítottak.
Minden törekvő bhaktának kötelessége, hogy elsajátítsa azt a tudást, melyet Vy§sa hagyott ránk, s melyet oly nagy tisztelettel fogadtak be a nagy lelkek: Arjuna, San§tana Gosv§m¦, R¡pa Gosv§m¦ és mások. Azoknak az olvasóknak, akik nem rendelkeznek kellő ismeretekkel a sambandha-jñ§na témakörében, azt tanácsolom, tanulmányozzák alaposan a föntebb említett forrásműveket. Ez a könyv terjedelménél fogva nem vállalkozhat arra, hogy mélyrehatóan elemezze a témát: elsősorban K¥¢£ával való
3 ®r¦mad-Bh§gavatam 3.25.18, magyarázat. 4 Pr§k¥ta-rasa-ªata-d¡¢a£¦ 26. 5 ®r¦ Hari-n§ma-cint§ma£i, 3. fejezet, 20. o. 6 Lásd ®r¦mad-Bh§gavatam 3.4.32, magyarázat. 7 A ®r¦ Caitanya-carit§m¥ta (Antya-l¦l§ 20.82) V¥nd§vana d§sa çh§kurát és má sokat, akik ®r¦ Caitanya Mah§prabhu kedvteléseit írták le, mind „Vy§sadevá nak” nevezi.
56
