Mit jelent a „K¥¢£a-tudat”? 38 ¼r¦la Prabhup§da könyveinek olvasása

Next Article

Befejezésül

¼uddha-bhakti-cint§ma£i

lasztva ezzel azt a lehetőséget, hogy elnyerjék a transzcendentális élvezettel teli örök, gyönyörteli életet.”16

Összegzésül: ®r¦la Prabhup§da tanításainak hű elsajátításával és követésével a bhaktákban természetes módon felébred a K¥¢£a iránti spontán ragaszkodás. Idővel ez a spontán ragaszkodás éretté válik, és arra ösztönzi majd K¥¢£át, hogy feltárja a bhakta előtt lelki azonosságát (siddha-deha), Vele való kapcsolatát (rasa), valamint a szerető odaadást, amivel megvásárolhatja Őt (prema). ®r¦la Prabhup§da irányításával tehát az ISKCON-nak azok a tagjai, akik szigorúan követik Prabhup§da v§£¦ját, minden kétséget kizáróan hazatérnek majd, vissza Istenhez.

¼r¦la Prabhup§da könyveinek olvasása Beszéltünk már arról, milyen fontos, hogy olvassuk ®r¦la Prabhup§da könyveit, a téma azonban megkívánja, hogy bővebben is szóljunk róla. Ebben a részben röviden összefoglaljuk, hogyan kell tanulmányoznunk ®r¦la Prabhup§da könyveit, végtére is a ®uddha-bhakti-cint§ma£i legfőképpen a hallásról és az olvasásról szól majd.

Azok közül a vai¢£ava szerzők közül, akiknek műveit eddig tanulmányoztam, s akiket így megismertem és megszerettem, ®r¦la Prabhup§da az, aki még most is a legnagyobb csodálatot váltja ki belőlem. A bhakták mind tisztában vannak azzal, milyen egyedülálló erő hatja át írásait, melyekből az egész világ megismerhette K¥¢£át. De vajon hány olyan bhakta van, aki valóban felismeri, milyen mérhetetlen tudást sűrített össze ®r¦la Prabhup§da a műveiben, melyek látszólag nem többek a K¥¢£atudat egyszerű, könnyed bemutatásánál? Azzal, hogy közérthető nyelven fogalmaz, s mondanivalóját a mindennapokból merített példákkal illusztrálja, magasztos odaadó hangulatok, bonyolult filozófiai fogalmak és finom nyelvi árnyalatok megértését teszi lehetővé még a laikus számára is. Azok a lelki igazságok, melyeket ®r¦la Prabhup§da a magyarázataiban feltár, rejtett aranytelé-

16 ®r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Madhya-l¦l§ 25.278, magyarázat.

44

Bevezetés

rekhez hasonlítanak, melyeknek mélyéről a transzcendentális bölcsesség tiszta aranyrögeit bányászhatjuk ki. Akik alapos tanulmányozásnak vetik alá ®r¦la Prabhup§da könyveit, szinte mind észreveszik, hogy gyakran csupán néhány mondattal más és más szinten álló olvasóinak egyszerre képes tanítást átadni, s így instrukciói kezdőknek, haladóknak és fejlett bhaktáknak egyaránt szólnak.

Azok azonban, akik nem vagy csak felületesen olvassák Pra bhup§da könyveit, nem fogják észrevenni, hogy Ő Isteni Kegyelme fejlettségük minden szintjén ellátja útmutatással a bhaktá kat. Az olvasás és Prabhup§da utasításainak betartása emiatt többé nem okoz nekik örömet, és lassanként letérnek a tiszta odaadó szolgálat útjáról.

Mikor mondjuk, hogy valaki felületesen olvas? Amikor nem képes felismerni egy mű mélyebb jelentésrétegeit, melyeket a szerző közölni kíván, s nem lát mást, mint szavak sekélyes, sem mit mondó halmazát. Felületesen olvas az is, aki mindazt, amire a szerző burkoltan utal, általános tanításainak, az általuk magyarázott szentírások szövegének, valamint az előző §c§ryák műveinek tágabb kontextusából kiragadva akarja értelmezni. ®r¦la Prabhup§da könyveinek sekélyes megközelítését jól illusztrálja annak a leírásnak a félreértelmezése, amit Prabhup§da Az odaadás nektárja második fejezetében ad a spontán odaadó szolgálatról.Prabhup§da így ír:

„A s§dhana-bhaktit, az odaadó szolgálat gyakorlatát szintén két részre lehet osztani. Az első részt szabályozó elvek szerint végzett szolgálatnak hívják: a lelki tanítómester utasítására vagy a hiteles szentírásoknak engedelmeskedve követnünk kell ezeket a szabályozó elveket, és fel sem merülhet, hogy elvetjük őket. Ezt nevezik vaidhinak, a szabályok követésének, melyet szó nélkül meg kell tenni. A s§dhana-bhakti másik részét r§g§nug§nak hívják. A r§g§nug§ arra a szintre utal, amikor a szabályozó elvek követésének köszönhetően valaki egy kissé jobban ragaszkodni kezd K¥¢£ához, és természetes szeretettel végzi az odaadó szolgálatot. Az odaadó szolgálatot végző bhakta például azt

45

¼uddha-bhakti-cint§ma£i

az utasítást kaphatja, hogy keljen fel kora reggel, és ajánljon §ratit, amely a m¡rti-imádat egyik formája. Kezdetben a lelki tanítómester utasítására kel fel hajnalban és ajánl fel §ratit, ám később igazi ragaszkodás ébred benne. Amikor szert tesz erre a ragaszkodásra, minden biztatás nélkül, magától törekszik arra, hogy felékesítse a m¡rtikat, hogy előkészítse a különböző ruhákat, és magában örökké azt tervezgeti, hogyan végezhetné szépen odaadó szolgálatát. Noha a gyakorlat kategóriájába tartozik, ez a fajta szerető szolgálat spontán. Az odaadó szolgálat gyakorlatát, a s§dhana-bhaktit tehát két részre oszthatjuk: szabályokat követő és spontán szolgálatra.”17

Ha egy bhakta felületesen olvassa végig az idézett bekezdést, tévesen arra a következtetésre juthat, hogy ez a r§g§nuga-bhakti teljes definíciója. E félreértés folytán aztán a spontán odaadó szolgálatot úgy határozza majd meg, hogy az nem több, mint hogy magunktól fölkelünk maˉgala-§ratira, szépen felöltöztetjük a m¡rtikat, és eltervezzük, milyen szolgálatot fogunk aznap végezni. Ez a definíció azonban hiányos, mert nem veszi figyelembe, mit mond erről a témáról ®r¦la Prabhup§da máshol a könyveiben, vagy hogy mit mond R¡pa Gosv§m¦ és a többi §c§rya. Az idézett szövegrészben ®r¦la Prabhup§da mindössze példákkal illusztrálja, hogyan viselkedik egy bhakta, amikor kifejlődik benne a „természetes szeretet” és az „igazi ragaszkodás”.

Ahhoz azonban, hogy a spontán odaadó szolgálatról teljes képet alkothassunk, alaposan meg kell vizsgálnunk, milyen köz vetlen információt ad róla ®r¦la Prabhup§da, például Az oda adás nektárja tizenhatodik fejezetében:

„Azokat, akik arra vágynak, hogy az Úr olyan örök bhaktáinak nyomdokait kövessék, mint a V¥¢£ik és V¥nd§vana lakói, r§g§nug§ bhaktáknak hívják. Ez azt jelenti, hogy igyekeznek eljutni e bhakták tökéletességének szintjére. […] Törekvésük arra, hogy olyanná váljanak, mint egy bizo-

17 Az odaadás nektárja, 2. fejezet, 22. o.

46

Bevezetés

nyos bhakta, fokozatosan fejlődik, s ezt a tevékenységet r§g§nug§nak hívják.

Sohasem szabad azonban elfelejtenünk, hogy ez az égő vágy arra, hogy kövessük Vraja (V¥nd§vana) lakóinak nyomdokait, nem teljesülhet addig, amíg meg nem szabadulunk az anyagi szennyeződéstől. Az odaadó szolgálat szabályozó elveinek követése során van egy szint, melyet anartha-niv¥ttinek neveznek, és amely minden anyagi szennyeződés megszűnését jelenti. […] Amikor valaki valóban ösztönösen vonzódik a gop¦k szeretetének elveihez, akkor a jellemében nyoma sincs semmilyen anyagi szennyeződésnek.”18

®r¦la Prabhup§da itt egyértelműen meghatározza a spontán oda adást: az a tiszta törekvés, hogy úgy szolgáljuk K¥¢£át, mint a vraja-v§s¦k. Ez a definíció egybecseng azzal, amit R¡pa Gosv§m¦ ad a Bhakti-ras§m¥ta-sindhuban.19 Ezt egészíti ki ®r¦la Prabhup§da még egy alkotóelemmel: mentesnek kell lenni minden nemkívánatos szokástól. ®r¦la Prabhup§da definíciójában tehát a spontán odaadás gyakorlása azt az igyekezetet jelenti, hogy a vraja-v§s¦khoz hasonló módon szolgáljuk K¥¢£át, mely az anartha-niv¥tti szintje után következik. ®r¦la Prabhup§da első kijelentését tehát második kijelentése fényében kell megértenünk. Ez utóbbiban azt mondja, hogy a spontán odaadó szolgálat legfőbb jellemzője az az őszinte sóvárgás, hogy a vraja-v§s¦k hangulatában szolgálhassuk K¥¢£át. Emellett azt is megtudjuk, hogy ez a sóvárgás legkorábban akkor ébred fel egy bhaktában, amikor megszabadult minden anyagi szennyeződéstől. Az első kijelentésből az derül ki, hogy azok a bhakták, akikben ez a spontán odaadás már felébredt, odaadó tetteiket – például hogy korán kelnek és a m¡rtikat öltöztetik – nem kötelességből, hanem szívből jövő ragaszkodásból végzik.

Az első kijelentés helyes értelmezése tehát az, hogy minden olyan bhakta, aki a spontán odaadás szintjén áll, természetes

18 Az odaadás nektárja, 16. fejezet, 129–130. o. 19 Lásd Bhakti-ras§m¥ta-sindhu 1.2.292.

47