Rabok legyünk vagy szabadok? Szabadnak lenni. Szabadon élni. De mit is jelentenek ezek a fogalmak? Annyiféle magyarázta létezik, ahány felé ember. Máshogy képzeljük el, máshogy definiáljuk és másképp éljük meg. Vágyunk rá vagy inkább mégse? A szabadság egy igen képlékeny fogalom. Mégis nemzetek dőltek romba vagy épültek fel miatta. Egy ország szabadsága egyenlő a függetlenségével. A rabiga ledobásával. Egy zsarnok, egy önkény uralkodó hatalmának a leverésével. De, hogyan mutatkozik ez meg az egyén szintjén? Hogyan éljük vagy épp nem éljük meg szabadságunkat? A szabadság utáni vagyunk nem velünk született. Amikor egy újszülött erre a világra érkezik, szoros pólyába tesszik. Megnyugtatja a csecsemőt, hogy valami körülveszi, éppen úgy, akár az anyaméhben. A határok biztonságérzettel töltik el a babát, 30
Iratkozz fel te is: www.108.hu/magazin
és megszünteti a tágas külvilággal való, kapaszkodó nélküli létet. Az első határokba való ütközésünk totyogó korunkban kezdődik. Amikor a szülők különböző szabályokat állítanak fel. (Mihez szabad nyúlni, mihez nem.) Bár ez a gyermekekből nemtetszést vált ki, a gyermekpszichológusok állítják, hogy ezen felállított szabályok biztonságérzettel töltik el a gyermekeket. A szabadságra való törekvésük a pubertás korral köszönt ránk, amikor kitörni vágyunk szüleink „rémuralma” alól. Egy gyermek számára a felnőtt lét magát a szabadságot jelenti. És itt jön a kellemetlen meglepetés egy fiatal felnőtt számára. Amikor belép a „nagy betűs” életben, csak akkor szembesül vele, hogy a felnőtt létben jóval nagyobbak, szigorúbbak a határok, mint a gyermekkorban megismert, a szülők által hozott szelíd intelmek. Hogy mikor jön el az
