Ezékiel 1. FEJEZET 1 A harmincadik évben, a negyedik hónapban, a hónap ötödik napján, amikor a Kebár folyó mellett fogolyként tartózkodtam, megnyílt az ég, és látomásokat láttam Istentől. 2 A hónap ötödik napján, Joákin király fogságának ötödik évében, 3 Így szólt az ÚR igéje Ezékiel paphoz, Búzi fiához a káldeusok földjén, a Kebár folyó mellett, és ott lőn rajta az ÚR keze. 4 És láttam, hogy íme, forgószél jön északról, nagy felhő, tűz burjánzik, és fényesség veszi körül, és közepéből, mint a borostyán színe, a tűz közepéből. 5 Közepéből négy élőlényhez hasonló alak jött ki, és ilyen volt a megjelenésük: emberhez hasonlóak voltak. 6 És mindegyiknek négy arca volt, és mindegyiknek négy szárnya. 7 És lábaik egyenesek voltak, és lábuk talpa olyan volt, mint a borjú talpa; és csillogtak, mint a fényes réz színe. 8 És emberi kezek voltak a szárnyaik alatt a négy oldalukon; és mind a négynek arca és szárnya volt. 9 Szárnyaik összefonódtak, menet közben nem fordultak meg, hanem egyenesen előre mentek. 10 Arcuk hasonlósága szerint mind a négynek emberarca és oroszlánarca volt a jobb oldalon, mind a négynek ökörarca volt a bal oldalon, és mind a négynek sasarca is volt. 11 Ilyen volt az arcuk, és szárnyaik felfelé voltak kiterjesztve; mindegyiknek két szárnya volt, egyik a másikhoz kapcsolódott, és kettő befedte a testüket. 12 És mindegyikük egyenesen előre ment; amerre a lélek menni akart, oda mentek; és nem fordultak meg menet közben. 13 Az élőlények alakja pedig olyan volt, mint az izzó parazsak, és mint a lámpások; fel-alá járt az élőlények között, és a tűz fényes volt, és a tűzből villámlás tört elő. 14 Az élőlények pedig villámcsapáshoz hasonlóan futottak és tértek vissza. 15 Amikor pedig az élőlényeket szemléltem, íme, egy-egy kerék volt a földön az élőlények mellett, mind a négy arcával. 16 A kerekek látszata és kidolgozásuk olyan volt, mint a berill színe; és mind a négynek egyforma képe volt; és látszatuk és kidolgozásuk olyan volt, mintha egy kerék lenne a kerék közepén. 17 Négy irányban haladtak, és menet közben nem fordultak meg. 18 Ami a gyűrűiket illeti, azok olyan magasak voltak, hogy rettenetesek voltak; és a gyűrűik körös-körül, mind a négyen, tele voltak szemekkel. 19 És amikor az élőlények mentek, a kerekek is mentek mellettük; és amikor az élőlények felemelkedtek a földről, a kerekek is felemelkedtek. 20 Amerre a lélek menni akart, oda mentek, oda volt a lelkük menni; és a kerekek felemelkedtek velük szemben, mert az élőlény lelke volt a kerekekben. 21 Amikor azok mentek, ezek is mentek; és amikor azok megálltak, ezek is megálltak; és amikor azok felemelkedtek
a földről, a kerekek is felemelkedtek velük szemben; mert az élőlény lelke volt a kerekekben. 22 Az élőlények fején lévő égboltozat képmása olyan volt, mint a rettenetes kristály színe, amely kinyúlt a fejük fölé. 23 És a mennyezet alatt szárnyaik egyenesen álltak, egyik a másik felé; mindegyiknek kettő volt, amelyek innenről és mindnek kettő volt, amelyek onnan fedték a testüket. 24 És amikor mentek, hallottam szárnyaik zúgását, mint nagy vizek zúgását, mint a Mindenható szavát, beszéd hangját, mint egy sereg zúgását; amikor megálltak, leeresztették szárnyaikat. 25 És hang hallatszott a fejük feletti mennyezetről, amikor megálltak és leeresztették szárnyaikat. 26 A fejük felett lévő mennyezet felett pedig egy zafírkőhöz hasonló trónus képe vala; és a trónus képén egy ember képe vala azon felül. 27 És láttam, hogy borostyánszínű, belül körös-körül tűzhöz hasonló, ágyéka látszatától felfelé, és ágyéka látszatától lefelé, mintha tűzhöz hasonló lett volna, és körös-körül fényesség volt. 28 Amilyen az ív látszott a felhőben esőkor, olyan volt a körös-körüli fényesség. Ez volt az ÚR dicsőségének hasonlósága. Amikor megláttam, arcul estem, és hallottam egy beszélő hangot. 2. FEJEZET 1 És monda nékem: Embernek fia, állj a lábadra, és én szólok hozzád! 2 És belém szállt a lélek, amikor szólt hozzám, és talpra állított engem, hogy hallhassam őt, aki szólt hozzám. 3 És monda nékem: Embernek fia, küldelek téged Izráel fiaihoz, a lázadó néphez, amely fellázadt ellenem; ők és atyáik vétkeztek ellenem mind e mai napig. 4 Mert szemtelen és keményszívű gyermekek ők. Hozzájuk küldelek téged, és ezt mondd nekik: Így szól az Úr Isten! 5 Akár hallgatnak rá, akár nem hallgatnak – mert lázadó ház ők –, mégis megtudják, hogy próféta volt közöttük. 6 És te, embernek fia, ne félj tőlük, se beszédüktől ne rettegj, bár tövis és tövis van is körülötted, és skorpiók között laksz; ne félj beszédüktől, se tekintetüktől ne rettegj, bár lázadó ház ők. 7 És szóld el nekik az én szavaimat, akár hallgatnak rám, akár nem, mert ők igen lázadók. 8 De te, emberfia, halld, mit mondok neked: Ne légy lázadó, mint az a lázadó ház; nyisd meg szádat, és egyed, amit én adok neked! 9 És amikor odanéztem, íme, egy kéz nyúlt felém, és íme, abban egy könyvtekercs volt; 10 És kiterjesztette azt előttem; és belülről és kívülről is be volt írva; és siralmak, kesergés és jaj valának felírva rajta. 3. FEJEZET 1 És monda nékem: Emberfia, edd meg, amit találsz; edd meg ezt a tekercset, és menj, és szólj Izráel házának. 2 Megnyitottam hát a számat, és ő megette velem a tekercset. 3 És monda nékem: Embernek fia, egyél a te gyomrodban, és töltsd meg a beleidet ezzel a tekercsszel, a melyet én adok néked! Akkor megettem, és olyan édes volt a számban, mint a méz.