12 minute read
A kódex és ez a kötet
ELSŐ FEJEZET A kódex és ez a kötet
A kódex
Advertisement
Ez a kézikönyv az első kötete annak a kiadványsorozatnak, mely definiálja a var£§ªramát és szabályozza az alkalmazását az MKTHK tagjai esetében. Nem a nagyközönség számára íródott: gyakorló bhaktáknak szól.
Az első kötet azokkal a tulajdonságokkal és kötelességekkel foglalkozik, melyek egyrészt általában vonatkoznak a bhaktákra, másrészt az egyes var£ák egyedi jellemzői. Ha egy bhakta szert tesz a saját var£áját jellemző tulajdonságokra, és eleget tesz az adott var£a által előírt kötelességeknek, biztos lehet benne, hogy K¥¢£ának tetsző életet él, mely segíteni fogja K¥¢£a-tudatát.
A var£§ªrama-dharma célja nem az, hogy a bhaktákat tulajdonságaik és munkájuk alapján beskatulyázza. Arra szolgál, hogy segítse a bhaktákat e tulajdonságok kifejlesztésében, K¥¢£ának végzett szolgálatuk tökéletesítésében, valamint abban, hogy munkájukat a dharmával leginkább összeegyeztethető módon végezhessék. Ez a kézikönyv tömörségre törekszik, ezért csak röviden mutatja be ezeket a gyakorlati tudnivalókat, s a mélyreható elemzést arra
19
Első fejezet
az oktatási periódusra hagyja, mely e könyv megjelenését követi majd.
Azok a bhakták, akik már megtalálták a var£ájukat – és azok is, akik még nem –, az online var£a-kereső segítségével megismerhetik, milyen típusú munka illik leginkább a természetükhöz. A var£a-kereső linkje a harmincadik fejezetben található. Azok számára, akik még önkéntesek vagy tanulnak, ez a kereső hasznos útmutató lehet a jövőben. Akik pedig arra kíváncsiak, mennyire alkalmasak a brahmacarya-, sanny§sa- vagy g¥hastha-életre, az §ªrama-keresőben választ találhatnak kérdésükre.
Egy magatartási kódex mellett általában közölni szokták, milyen következményekkel jár a szabályok megszegése. A mi kódexünk esetében ez nem így van: sem időnk nem volt arra, hogy kidolgozzuk e jogkövetkezményeket, sem olyan eszközök nem állnak rendelkezésünkre, mellyekkel a szankciókat érvényre juttathatnánk. Egyebek mellett a szankciók végrehajtása is olyan téma, melyet e kézikönyv esetleges jövőbeni átdolgozott kiadásaiban fogunk majd közreadni.
Ebben a könyvben tehát nem merítjük ki teljesen a témakört: csupán bevezetésül szolgál. Annak ellenére azonban, hogy nem teljes, mindaddig, amíg nem módosítjuk, ez bhaktaközösségünk számára a követendő norma. Hasonló ez az ország törvényhozásához: bármilyen formában tesznek közzé egy törvényt, minden állampolgárnak kötelessége betartani, s az ítélethozás során a törvénynek ezt a formáját veszik alapul. Egy törvényt számtalanszor módosíthatnak, sőt, el is törölhetik, ám amilyen formában érvényben van egy adott időpontban, az a törvény.
Minden törekvésben lehetnek hibák, s a bhakták talán
20
A kódex és ez a kötet
ebben a könyvben is találnak majd, és némelyik állítását talán meg is kérdőjelezik. Ezeket megbeszélhetik a helyi var£§ªrama-képviselővel, aki aztán kérdéseiket a bizottság elé terjeszti, hogy átgondoljuk és választ adjunk rájuk.
A kódex célja
A K¥¢£a-tudat azon az örök értékrenden nyugszik, melyet ¼r¦la Prabhup§da tolmácsolásában a Bhagavad-g¦t§ból és a ¼r¦mad-Bh§gavatamból ismerhettünk meg. Ám mindkét szentírás a védikus irodalom lényegét tanítja, ezért a vallásosság, az anyagi gyarapodás és az érzékek kielégítése témájával nem foglalkozik. A bhakták azonban – különösen a családosok – nap mint nap kapcsolatba kerülnek az életnek ezekkel az aspektusaival. Ennek ellenére még sincs olyan rendszerbe szedett információ, mely megmondaná a bhaktáknak, milyen elveket kövessenek az üzleti életben, mennyi profitot termeljenek, hogyan bánjanak az alkalmazottaikkal stb., s egyáltalán milyen viselkedési és munkaerkölcsi szabályok vonatkoznak rájuk mint vai¢£avákra.
Az egyén kérdéseire személyes tanácsadáson keresztül tudunk választ adni, ám ennek a személyes útmutatásnak az örök elveket kell követnie. Ezeket az örök elveket írja le ez a kódex.
Egyszóval reméljük, hogy kézikönyvünk bemutatja s megerősíti a bhaktákban azt az értékrendet, melyek mentén élnek, dolgoznak, szórakoznak és imádatot végeznek, továbbá megismerteti velük azokat az elveket, melyek segítségével megoldhatják a leggyakoribb erkölcsi és viselkedési kérdéseket.
21
Első fejezet
Szentírási alapok
A var£§ªrama témájával a Védák dharma-ª§stra ága foglalkozik. ¼r¦la Prabhup§da húsz dharma-ª§strát említ; ezek közül a legfontosabb és valószínűleg a legismertebb a Manu-sa°hit§. 1
A Védák tanulmányozása azonban nehéz feladat, s az erre vállalkozók következtetései nem feltétlenül érthetőek vagy helyesek. A tiszta vai¢£avák éppen ezért először mindig a ¼r¦mad-Bh§gavatamhoz fordulnak, ha lelki útmutatásra van szükségük. Szerencsére a ¼r¦mad-Bh§gavatam hetedik és tizenegyedik éneke átfogóan tárgyalja a var£§ªrama témáját, s a hetedik énekhez ¼r¦la Prabhup§da is hosszú magyarázatokat fűzött.
Úgy véltük, mivel a ¼r¦mad-Bh§gavatam mind a var£ák, mind az §ªramák jellemzőiről és kötelességeiről terjedelmesen beszámol, az általa nyújtott útmutatás tökéletesen elegendő ahhoz, hogy megtegyük ezt az első lépést annak érdekében, hogy bevezessük a var£§ªramát a y§tr§ban.
A Var£§ªrama-kódex első két kötete a most érvényben lévő dharma-ª§stra. A műfaj három témája közül az elsőt, az §c§rát tárgyalják: az első kötet az egyes var£ákra, a második pedigaz §ªramákra jellemző kötelességeket és magatartást. A másik két témakör, melyet a könyv nem érint, a vyavah§ra, azaz a vétségek megítélése, valamint a pr§yaªcitta, a vétségekért kiszabott szankciók és vezeklések.
A ¼r¦mad-Bh§gavatam a var£§ªramát bemutató két részében szinte kizárólag az §c§rára fókuszál, ezért ez a könyv többé-kevésbé annak a kivonata, amit N§rada Muni és K¥¢£a tanított erről. Más kontextusba helyezi azonban ezt a tanítást: míg a ¼r¦mad-Bh§gavatam egy ötezer évvel ezelőtti
22
A kódex és ez a kötet
civilizációhoz szól, ez az írás a huszonegyedik századi Magyarország bhaktáit igyekszik megszólítani.
A ¼r¦mad-Bh§gavatam mellett ¼r¦la Prabhup§da és §c§ryáink más könyveiből és kijelentéseiből is merítettünk. Az elsődleges forrás azonban a ¼r¦mad-Bh§gavatam.
Nagyon szerencsésnek érezzük magunknak, hogy ez a könyv elsődlegesen a ¼r¦mad-Bh§gavatamra épül. Reméljük, mindenben hűségesek maradtunk lelki láncolatunk legnagyobb szentírásához.
A kódex hatálya
A törvények és irányelvek mindig az emberek egy bizonyos körére vonatkoznak. A mi kézikönyvünk a magyar y§tr§ minden bhaktájához szól, ám egyelőre talán nem mindenki fogja méltányolni, hogy az életük minden aspektusát irányítani igyekszik. A var£§ªrama-dharma azonban mindent és mindenkit magában foglal: előírja minden ember viselkedését és kötelességét, minden időben, mindenhol, minden körülmények között. Igen, valóban irányítani akarja követője életének minden területét.
De vajon tetszik ez nekünk?
Akár tetszik, akár nem, mivel feltételekhez kötött lelkek lévén egy materialista civilizáció termékei vagyunk, s egész életünket a Kali-yuga formázta olyanná, amilyen, ha meg akarunk szabadulni Kalitól, életünk minden területén változtatnunk kell, K¥¢£a tanácsának megfelelően. Ki-ki döntse el maga, készen áll-e erre.
Amikor K¥¢£a Arjunát tanította, szavai végeztével Arjunára hagyta a döntést, hogy követi-e tanításait vagy sem:
23
Első fejezet
Vim¥ªyaitad aªe¢e£a yathecchasi tath§ kuru. „Fontold meg jól, s aztán tégy úgy, ahogy jónak látod!”2
A könyvet tanulmányozva az olvasóban fölmerülhet a kérdés: „Készen állok én arra, hogy kövessem a var£§ªrama-dharmát?”
Ez a könyv azok számára készült, akik készen állnak erre. A többieknek el kell fogadniuk, hogy mindaddig, amíg nem állnak készen, nem tudják az élet adta lehetőségeket úgy kihasználni, mint azok, akik követik a var£§ªramát. Ezekről a lehetőségekről számol be a következő két fejezet, alább pedig közösségi hasznáról ejtünk néhány szót.
Azt a bhaktát, aki nem tartja magát a var£§ªrama elveihez, nem illetik meg ugyanazok a jogok a bhakták közösségében, mint azokat, akik hűségesek ezekhez az elvekhez. Arjuna sem számíthatott arra, hogy szerepet kap a világ irányításában, ha nem vívja meg a háborút. Gyávának bélyegezték volna, és senki nem akarta volna követni.
Az MKTHK küldetése és társadalmi szerkezete: a var£§ªrama. A világon minden társadalom olyan arányban biztosít jogokat tagjainak, amilyen mértékben eleget tesznek kötelességeiknek. Senki sem várhatja el, hogy otthon folyjon a csapból a víz, ha közben nem fizeti a közműszámláit. Egyetlen bhakta sem várhatja el például, hogy a közösség képviselői elvégezzék számára a családi sa°sk§rákat, ha életvitele nem áll összhangban ezekkel a sa°sk§rákkal és a közösség elveivel.
Reméljük, a bhakták – különösen akik már avatásban részesültek – kötelességüknek tekintik majd, hogy ¼r¦la Prabhup§da kifejezett vágyát teljesítsék, s magukra vállalják a var£§ªrama misszióját azzal, hogy követik elveit.
Jó néhány évet töltöttünk azzal, hogy megtárgyaljuk,
24
A kódex és ez a kötet
mit jelent az MKTHK tagjának lenni.3 A közösséget egyháznak tekintettük, és a tagság egyedül attól függött, hisz-e valaki K¥¢£ában. Most azonban, amikor fokozatosan szélesebb társadalmi struktúrát kívánunk létrehozni, újra át kell gondolnunk a tagság jelentését, s újra definiálnunk kell, azokra vonatkoztatva, akik elfogadják és alkalmazzák is a var£§ªrama elveit. Ez a könyv nem tér ki a tagság témájára: távol vagyunk a gyakorlati megvalósításától, mindazonáltal megkerülhetetlen és fontos állomásnak tekintjük.
Az intézményi normák követésének szükségességén túl ott van K¥¢£a vágya is. Mi az, amit K¥¢£a akar a bhaktáitól? Amikor megteremtette az anyagi világot, megadta nekünk azt a társadalmi rendet és a vele járó viselkedési szabályokat is, melyek segítségével az ember fölszabadulhat. Az az életforma, mely eltér K¥¢£a tervétől, nem szolgálja ezt a célt, a var£§ªrama elveinek betartása azonban éppen oda vezet. N§rada ezért azt mondja: „Az ember pusztán azzal, hogy szert tesz ezekre a tulajdonságokra, elégedetté teheti az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.”4
Minden bhakta érdekelt abban, hogy előrehaladjon a lelki életben. K¥¢£át és ¼r¦la Prabhup§dát követjük, mert meggyőződésünk, hogy tudják, mi a legjobb számunkra, s ők azt mondják: lelki életünknek egy var£§ªrama-alapú társadalom van leginkább a hasznára. A „számkivetett” (pária) szó olyan feltételekhez kötött lelkekre vonatkozik, akik úgy döntenek, nem kívánják követni a var£§ªrama útmutatását. Bhaktivinoda çh§kura a következőképpen definiálja ezt a szót:
„Akik nem tesznek különbséget helyes és helytelen tett között, akiknek a becsületesség nem kenyerük, akik
25
Első fejezet
kedvelik a vitatkozást, akik végtelenül önzők, akiknek örökké csak az evésen jár az eszük, és akik semmibe veszik a házasság szabályait, antyaják, azaz számkivetettek. Amíg nem változtatnak természetükön, a valódi emberi természet nem mutatkozik meg bennük.”5
Az irányelvek foganatosítása
Egy törvény csak akkor ér valamit, ha gondoskodunk a betartásáról. Egy transzcendentalisták alkotta ideális társadalomban nem lenne szükségünk se törvényekre, se erre a kódexre. Mivel a tökéletes bhaktákat közvetlen kapcsolat fűzi K¥¢£ához, mindig tudják, mit kell tenniük, mi helyes és mi helytelen. Ez azonban a Satya-yuga jellemzője, mi pedig a Kali-yugában élünk, és talán nem vagyunk mind transzcendentalisták.
Korunkban szükség van törvényekre, melyekről Platón így írt: „A törvények – úgy látszik – részben a jóravaló emberek kedvéért vannak, hogy fölvilágosítsák őket (…) részben pedig a minden neveléstől és a kulturált viselkedés normáitól elrugaszkodott emberekre való tekintettel, akiknek természete nyers és meg nem lágyítható, úgyhogy semmi gonoszságtól nem riadnak vissza. (…) [A törvényhozó] azt szeretné, ha sohasem kellene alkalmazni őket.”6
Mivel a magyar y§tr§nak mint közösségnek nincsenek átfogó eszközei ahhoz, hogy betartassa a törvényeket, s mivel bizonyos esetekben nincs is szükség formális törvénykezésre, ez a kódex csupán irányvonalakat ad meg. Az irányvonalak azonban sokkal inkább jó tanácsok, semmint parancsolatok.
26
A kódex és ez a kötet
Foglaljuk tehát össze dióhéjban a két okot, amiért e kódex mellé csupán minimális szinten dolgoztuk ki a törvényvégrehajtás módozatait: nagyon kevés lehetőségünk van rá, és nincs is rá mindig szükség.
A közösség nem jelölt ki és nem iktatott hivatalba olyan k¢atriyákat, akiknek a feladata a törvénysértést elkövetők azonosítása, elfogása, majd elítélése lenne, a büntetések kiszabásával együtt. Ellenkezőleg: azok a bhakták, akik mások életét irányítják – vagyis a br§hma£ák –, arra kényszerülnek, hogy egyszerre legyenek a rend őrei és a bírák. Ez a kettős szerep a legkevésbé sem szerencsés, és a legkevésbé sem lehet megfelelő munkaszervezésnek nevezni.
A komoly vétségekre – például arra, amikor valaki elhagyja a házastársát és a családját – megvannak a szankcióink, s azokat érvényesítjük is. De még ezek a szankciók is csupán korlátozottan, a templomok és a központok hatáskörébe tartozó bhakták esetében alkalmazhatók, s nem feltétlenül terjednek ki a tágabb bhakta-közösség tagjaira. Más szóval egy templom vezetősége egy bizonyos értékrend mentén hoz határozatot a törvény megsértőjével szemben, míg a templomon kívül élő bhakták más értékrend szerint bánnak vele. Ennek eredménye az, hogy a törvény végrehajtása korlátozott, és a dharma elveinek megszegőit nem kezeljük egyformán minden esetben.
Ezek azok az okok, amiért szükségünk van a var£§ªramára. Ha igazán a dharmát követő közösség lennénk – olyan emberek, akiknek együttélését a közös eszmények alapozzák meg –, akkor a viselkedési szabályok megszegésére az egész közösségben ugyanúgy, a közös értékrend alapján adnánk választ. A var£§ªrama ezt az örök értékrendet, a san§tana-dharmát állítja vissza.7
27
Első fejezet
Ahhoz tehát, hogy hatékony törvényvégrehajtást vezethessünk be, a közösségünknek elsőként ki kell osztania a bhaktákra váró különféle szerepeket. Jelenleg egy bíróság fölállításán dolgozunk, amit később egy független, a szabályok betartását biztosító testület fölállítása követ majd.
Mikor van szükség az irányvonalak betartatására?
Törvényvégrehajtásra és bírósági testületre általában olyan súlyosabb kihágások esetén van szükség, melyek a közösség működését jelentős mértékben akadályozzák. Amikor valaki a tulajdonságok és a kötelességek terén hágja át a szabályokat, az többnyire egyéni vagy családi ügy. Ilyen esetekben az, hogy a bhakta meg akar javulni, valamint az, hogy útmutatást kap társaitól és feljebbvalóitól, segíti őt hibája jóvátételében és a jobb emberré válásban.
Azt mondhatjuk, hogy ilyenkor szinte nincs is szükség törvényvégrehajtásra. Mégis, amikor a bhakták olyan életmódot folytatnak és olyan viselkedés jellemzi őket, mely ellentéte annak, amit az MKTHK feltételül szabott ahhoz, hogy valaki a tagja legyen vagy közösségi szolgálatot végezzen benne, megfosztják magukat bizonyos jogoktól és szolgáltatásoktól. Ezekről a jogokról és szolgáltatásokról az MKTHK által kiadott Közösségi szerepek című kiadvány részletesen beszámol.8
Ez a könyv tehát jelenleg nem több mint irányelvek gyűjteménye, jótanácsok, melyeket a tiszta odaadásra törekvők önként elfogadnak: követendő példának tekintik, mely segít nekik abban, hogy maguk is jobbá váljanak és alázatosan másokat is kijavítsanak. Azután, hogy a var£§ªrama k¢atriya-szárnyát megerősítjük, ez a kódex lesz a törvénykönyv.
28
A kódex és ez a kötet
Tájékoztatás és oktatás
Kézikönyvünket az MKTHK jelentette meg. Minden bhakta és szimpatizáns megvásárolhatja, szerte az országban minden központban árusítani fogjuk. Arra biztatunk mindenkit, hogy olvassák el és tanulmányozzák. Hisszük, hogy egyházunk valódi társadalommá alakítása komoly, ám megvalósítható kihívás. Ehhez azonban minden érintett részvételére szükség van, és ez sok esetben azt jelenti, hogy meg kell változtatnunk a gondolkodásunkat, az életvitelünket, és mindenek fölött: tanulnunk kell. 2016-ban e kézikönyv témáját a lehető legszélesebb körben tanítani fogjuk, s minden alkalmat megragadunk, hogy lehetőségeink szerint oktatásokat és képzéseket szervezzünk. Ez azt jelenti, hogy a könyv kötelező tananyag lesz az új önkéntesek, a tanácsadói csoportok, a központok, a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola és az iskoláink számára. Ezenkívül reméljük, hogy a családok beépítik majd hagyományaik közé a könyvben található értékrendet, s tagjaik segíteni fogják egymást ezen értékek elsajátításában.
Az elkövetkező években további kézikönyveket is megjelentetünk a var£§ªrama témájában. A következő kötet az §ªramákat, illetve a férfiak és nők közötti viselkedést tárgyalja majd. Valamennyi kötet a bhakta-képzés kötelező tananyagát fogja bővíteni.
E kézikönyv mellé egy tanulást segítő munkafüzet is készül, mely iránymutató lesz a téma tanításának módszerét illetően, valamint kalauz az otthoni tanulmányozáshoz. A var£§ªrama megvalósításának kulcsa az oktatás, mely magában foglalja szükségességének fölismerését, a tanulmányozását, az elsajátítását és gyakorlatba való átültetését.
29
Első fejezet
Közösségünkben a társadalom különféle rétegei, tartóoszlopai szisztematikusan létrejönnek majd, egyik a másik után, mert tagjaink – N§rada Muni szavaival élve – teljes mértékben képzett emberekké válnak. ¼r¦la Prabhup§da azt mondta: „Nagy hangsúly van tehát az oktatáson. Egy bizonyos réteget br§hma£ának kell kiképezni, egy másikat k¢atriyának, egy harmadikat vaiªyának. Ebből az oktatásból nem zárunk ki senkit amiatt, hogy ª¡dra családból származik. Kapjon oktatást. Legyen képzett.”9
JEGYZETEK
1. A Second Chance, 16. fejezet, 107. o. 2. Bhagavad-g¦t§ 18.63. 3. Emlékeztetőül: azok a normák, melyek lehetővé teszik valaki számára a közösségben végzett szolgálatot, nem egyeznek meg az MKTHK tagságának feltételeivel. Ez utóbbiakat Magyarország esetében a y§tr§ közgyűlésének még véglegesítenie kell. 4. ¼r¦mad-Bh§gavatam 7.11.8–12. 5. Caitanya-ªik¢§m¥ta 2.3. 6. Törvények, 9. könyv. Atlantisz Kiadó, 2008. Fordították: Bolonyai Gábor, Kövendi Dénes, Németh György. 7. A san§tana-dharma kifejezést a szentírások és ¼r¦la Prabhup§da a var£§ªramára és az odaadó szolgálatra egyaránt használják. Az első a társadalmi rendnek, a második K¥¢£a szolgálatának örök elveit jelenti. 8. Azok a normák, melyeket az MKTHK a bhakták közösségi szolgálatának elősegítése érdekében lefektetett, s melyeket a Közösségi szerepek című kiadvány tartalmaz, nem feleltethetők meg egy az egyben a var£§ªrama elveinek, annak ellenére sem, hogy egyes normák a var£§ªrama elveit tükrözik. 9. Beszélgetés M§y§purban, 1977. február 14.
30
