6 minute read
A könyv létrejöttéről
BEVEZETÉS A könyv létrejöttéről
2015 januárjában a magyar y§tr§ Közgyűlésének tagjai éves találkozójukon arról tárgyaltak, miként valósíthatnák meg ¼r¦la Prabhup§da vágyát és vezethetnék be a var£§ªrama- dharmát Magyarországon, mind a bhakták közösségében, mind a nem bhakta társadalomban.
Advertisement
Harmincöt bhakta vett rész a háromnapos találkozón. Meghallgattuk ¼r¦la Prabhup§da hangfelvételeken fennmaradt utasításait, felolvastunk a ¼r¦mad-Bh§gavatamból, s arról beszélgettünk, mit jelent a var£§ªrama és annak bevezetése. Világossá vált, hogy nem kis feladat előtt állunk.
Tudtuk azonban, hogy ¼r¦la Prabhup§da azt mondta: ez volt missziójának az az ötven százaléka, melyet nem tudott befejezni. Vannak az ISKCON-ban bhakták, akik szerint ¼r¦la Prabhup§da nem mondott ilyet, ám számos első kézből származó bizonyíték támasztja alá, hogy így volt. Az alábbiakban két ilyen bizonyítékot olvashatunk:
Bhakti Caru Mah§r§ja egy olyan párbeszédről számol be, melyet ¼r¦la Prabhup§dával folytatott 1977. augusztus 10-én, kora reggel:
„Az egyik éjjel ¼r¦la Prabhup§da nem tudott aludni. A lábát masszíroztam, ő pedig azon kesergett, milyen
9
Bevezetés
rossz az egészségi állapota, pedig mennyi mindent kellene még csinálni. Vigasztalni próbáltam: »¼r¦la Prabhup§da, amit eddig tettél, minden képzeletet fölülmúl. Nem kellene úgy érezned, hogy még mindig van hátra feladatod. Most már csak nyugodtan kellene élned.« ¼r¦la Prabhup§da ekkor azt mondta: »Amit eddig csináltam, az csak ötven százalék; a hiányzó ötven százalék a var£§ªrama megalapítása. Nem lesz mindenkiből bhakta. Azok számára, akik nem lesznek bhakták, szükségünk lesz a var£§ªramára.«”1
Abhir§ma Prabhu, aki 1977-ben ¼r¦la Prabhup§dát gondozta, két olyan alkalomra emlékszik vissza, amikor ¼r¦la Prabhup§da hasonlókat mondott:
„Az egyik alkalommal több bhakta is volt ¼r¦la Prabhup§dával. Tudtuk, hogy egyre gyöngébb, s romlik az egészségi állapota. Arról beszélt a bhaktáknak, hogy hamarosan el fog távozni. – Nem bánok semmit – mondta. Aztán egy pár pillanat múlva hozzátette: – Egy dolgot azonban mégis. – Azt, hogy nem fejezted be a ¼r¦mad-Bh§gavatam fordítását? – kérdezte Tamal Krishna Goswami. – Nem – felelte ¼r¦la Prabhup§da. – Azt, hogy nem vezettem be a var£§ªramát.
A következő eset nem sokkal később történt. ¼r¦la Prabhup§dával voltam a szobájában, amikor kijelentette: – Nem teljesítettem a feladatom ötven százalékát, mert nem vezettem be a var£§ªramát.”2
10
A könyv létrejöttéről
Az ISKCON-ban vannak olyanok,akik még mindig szkeptikusan vélekednek a var£§ªrama fontosságáról, a többség azonban egyre inkább meg van róla győződve, hogy valóra kell váltanunk ¼r¦la Prabhup§da tervét. Magyarországon a bhakták és vezetőik ezt a többségi véleményt képviselik, s a Közgyűlés is erre a következtetésre jutott. ¼r¦la Prabhup§da követői és szolgái lévén kötelességünk, hogy legalább megpróbáljuk teljesíteni a vágyát. Minden bizonyíték arra utal, hogy Ő Isteni Kegyelme azt akarta, követői vezessék be a var£§ªrama-dharmát, először az ISKCON-ban, aztán az egész világon.
De hogyan kezdjünk hozzá? Itt, Magyarországon az elmúlt évtizedet arra fordítottuk, hogy ¼r¦la Prabhup§da küldetésének első ötven százalékát valóra váltsuk, és ¼r¦la Prabhup§da maga mondta, hogy nem hagyott hátra nekünk olyan modellt a var£§ªramára, melyet követni tudnánk. Sőt, bizonyos jelek arra mutatnak, hogy még ¼r¦la Prabhup§da is úgy érezte, át kell gondolnia, mi is a küldetése másik fele. Ezzel kapcsolatban Abhir§ma Prabhu ezt írta:
„– ¼r¦la Prabhup§da! – mondtam. – Említetted, hogy be akartad vezetni a var£§ªramát. Hogyan akarod ezt véghezvinni? – Mire azt válaszolta: – G¦t§-n§gar¦ba megyek, leülök, s megtanítalak benneteket, hogyan lehet földművelésből megélni.
Mivel személyesen ott voltam, és Prabhup§da hozzám intézte szavait, a magam módján értelmeztem azt, amit mondott. […] Ezek a közvetlen, hétköznapi alkalmak ugyanis lehetővé tették számomra, hogy jobban megértsem, mit akar mondani.
11
Bevezetés
A szavaira visszagondolva úgy gondolom, kijelentésének egyik fele kissé rejtélyes és meglehetősen érdekes. Amikor azt mondta, »leülök«, ez az én értelmezésemben azt jelenti, hogy még nem tudta, mit fog csinálni, mire fog tanítani minket. Olyasféle dolog volt, amihez le kellett ülnie, hogy szemlélődhessen, hogy elgondolkodhasson, hogy Param§tm§ belülről utat mutasson neki arra vonatkozóan, hogyan vezesse be a var£§ªramát. Tudomásunk szerint eddig ezt nem végezte el, hiszen az írásaiban erről nem sok részletet árul el. Így aztán most a mi dolgunk, hogy leüljünk és megtanuljuk, hogyan éljünk meg a földművelésből.”3
Abhir§ma Prabhu gondolatmenetéből az következik, hogy ha még ¼r¦la Prabhup§dának is ki kellett eszelnie egy stratégiát a var£§ªrama megvalósításához, mi sem várhatjuk – illetve tőlünk sem várhatja senki –, hogy egyik napról a másikra sikerül kidolgoznunk egy ilyen nagyszabású tervet. Nekünk is „le kell ülnünk”, el kell töprengenünk, és nagy valószínűség szerint sokat kell gondolkodnunk rajta. Mi együttesen sem rendelkezünk ¼r¦la Prabhup§da K¥¢£a-tudatos megvalósításainak a töredékével sem, mégis az volt a meggyőződésünk, hogy utasítást kaptunk tőle, az ezzel járó fölhatalmazással együtt. Ha teljesíteni akarjuk a parancsát, valahol el kell kezdenünk.
Amikor arról beszélgettünk, mit tartanak a Közgyűlés tagjai a leglényegesebbnek abból, amit a találkozón hallottak és olvastak, arra jutottunk, hogy a var£§ªrama elkezdéséhez két dolog kell. Az első azoknak a tulajdonságoknak az elsajátítása és azoknak a kötelességeknek a betartása, melyek a közösség minden tagjára egyformán vonatkoznak,
12
A könyv létrejöttéről
a második pedig, hogy egyénenként megállapítsuk, ki melyik var£ába illetve §ªramába tartozik. Ez utóbbihoz az is elengedhetetlen volt, hogy világosan körvonalazzuk az egyes var£ák és §ªramák jellemzőit és kötelességeit, valamint hogy útmutatást adjunk ahhoz, hogy e tulajdonságokat miként tudjuk magunkban kialakítani, illetve a kötelességeinket hogyan tudjuk behatóan megismerni. 2015-ben meghatároztuk és bemutattuk az említett első lépést, jövőre pedig elkezdjük az oktatását és gyakorlati bevezetését.
A var£§ªrama egyik célja az, hogy érzékeinknek szabályozott formában szerezzünk megelégedést, ezért a Közgyűlés úgy határozott, a következő lépés a férfiak és nők közötti kapcsolatot és viselkedést érinti. 2016-ban fogjuk ezt a témát tanulmányozni és bemutatni, az azt követő évben pedig az oktatás és a gyakorlati alkalmazás kerül sorra. Öt évre tervezve, lépésről lépésre meghatározott stratégiával kívánjuk tehát elkezdeni var£§ªrama-missziónkat.
Egyelőre nem tudjuk, milyen további lépései lesznek e tervnek, s főként hogy mit hoz a távolabbi jövő, de bízunk abban, hogy ha elindulunk az úton, ¼r¦la Prabhup§da és R§dh§-¼y§ma megmutatják majd, merre menjünk.
Ennek érdekében a Közgyűlés létrehozott egy Var£§ªramadharma Bizottságot (VAD).4 A bizottság azt a feladatot kapta, hogy állítson össze egy bevezető anyagot, mutassa azt be minden központban, hozzon létre az országban egy var£§ªrama-képviselőkből álló hálózatot, valamint év végéig készítsen el egy kézikönyvet a Közgyűlés számára, mely összefoglalja az első évre kiszabott feladatokat, azaz fölvázolja az egyes var£ákba tartozó bhakták ismérveit: tulajdonságaikat és a rájuk érvényes viselkedési normákat.
13
Bevezetés
Ezt a kézikönyvet tartja most kezében az olvasó, a Var£§ªrama-kódex első kötetét, melynek alcíme: A var£ák. Azt a központi témát járja körül, hogyan lehetünk jó emberek és jó bhakták. Annak ugyan, hogy bhaktákká váljunk, nem elengedhetetlen feltétele, hogy jó emberek legyünk, ám mindaddig, amíg valaki feltételekhez van kötve, a jó emberré válás segít abban, hogy jó bhakta legyen belőle.5
S hogy miért?
Mert az odaadó szolgálat annak számára a legkönnyebb és a leghatékonyabb, aki a jóság kötőerejében végzi. Amikor egy bhakta a jóság kötőerejében gyakorolja a bhaktit, nagyon hamar fölemelkedhet a transzcendentális szintre, s a félistenek jó tulajdonságai ekkor automatikusan megmutatkoznak a jellemében. A var£§ªramának a bhakták esetében az a szerepe, hogy segítsen a jóság kötőerejébe emelkedni. Amikor a saját var£ánk és §ªramánk erényeinek elsajátítására és kötelességeinek végrehajtására törekszünk, a jóság kötőerejének és az általa biztosított előnyöknek az áldásában lesz részünk.
Mindazt, amiről e könyvben olvashatunk, a jövőben rendszeres oktatás keretében tanítjuk majd a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége (MKTHK) tagjainak a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolán, a bhakta-programokon, a gurukulákban, a tanácsadói csoportokban, és remélhetőleg a bhakták otthonában is. Terveink szerint a jövőben ennek a kézikönyvnek az alapján adhatunk majd tanácsokat a bhaktáknak a szolgálatukat, a munkájukatés az §ªramájukat érintő kérdésekben. A kiadvány azzal is a segítségünkre lesz, hogy semmiféle szubjektivitásnak nem hagy teret azzal kapcsolatban, mit jelent jó és felelősségteljes embernek és bhaktának lenni.
14
A könyv létrejöttéről
Reméljük, hogy az MKTHK tagjai is komolyan veszik majd a küldetést, mellyel ¼r¦la Prabhup§da megbízott bennünket, s mindannyian elkezdik saját útjukat a var£§ªramában azzal, hogy elolvassák ezt a könyvet, s a benne található ismereteket átültetik a gyakorlatba, illetve átadják másoknak.
Köszönöm!
A magyar y§tr§ Közgyűlése nevében: ¼ivar§ma Swami
Indir§ Ek§daª¦, 2015. október 8.
JEGYZETEK
1. Bhakti Caru Mah§r§ja levele P¥thu D§sának, 2015. április 19. 2. Hare K¥¢£a D§s¦ telefoninterjúja Abhir§ma D§sával, V¥nd§vana, India, 1996. február 18. 3. Abhir§ma levele P¥thunak, 2015. április 14. 4. A bizottság tagjai: ¼ivar§ma Swami, R§dh§-K¥¢£a D§sa, Pr§£a-vallabha D§sa, Mah§r§£¦ Dev¦ D§s¦ és Candra Dev¦ D§s¦. 5. A bhakti teljes mértékben lelki, nem befolyásolja semmiféle anyagi tulajdonság, még a jóság sem. Amikor azonban a bhakták nem állnak lelki szinten s még feltételekhez vannak kötve, függenek az anyagi tulajdonságoktól, és a lelki élet gyakorlását leginkább a jóság segíti elő.
15
