21 minute read
A var£§ªrama nem elavult és nem veszélyes
Azóta, hogy ¼r¦la Prabhup§da eltávozott világunkból, az ISKCON-ban mindig is voltak ellentmondó vélemények azzal kapcsolatban, mennyire aktuális a var£§ªrama kérdése az ISKCON-ban és a tágabb értelemben vett társadalomban. Akik megkérdőjelezik vagy tagadják az aktualitását, a var£§ªramát elavult társadalmi formának tekintik, melyet mind a vai¢£avák között, mind a világban a n§ma-sa¯k¦rtana váltott föl. Ezek a szkeptikusok azt mondják, a var£§ªramát napjainkban lehetetlen megvalósítani, és hozzáteszik, hogy az a korrupt, előítéletekkel teli kasztrendszer, amit ma Indiában láthatunk, világosan megmutatja, milyen veszélyeket hordoz magában a var£§ªrama. A kasztrendszernek mindenütt a világon olyan rossz híre van, hogy nincs az az értelmes ember, aki bízna benne.
Advertisement
Ha azonban időrendben megvizsgáljuk ¼r¦la Prabhup§da tanításait, láthatjuk: ahogy teltek az évek, Ő Isteni Kegyelme egyre inkább hangsúlyozta, milyen fontos a var£§ªrama, az ISKCON életében éppúgy, mint a világ számára.1 Ezt támasztja alá annak a tizenkét évnek a története, amikor az ISKCON-t ¼r¦la Prabhup§da irányította, s még
37
Harmadik fejezet
követőinek adott utolsó utasításaiban is erről beszélt. ¼r¦la Prabhup§da azt akarta, hogy az ISKCON legyen kísérleti projekt, mely bemutatja a világnak azt a tökéletes társadalmi struktúrát, melyet Isten tervezett meg az ember számára. Ha egy előítéletektől mentes, gondolkodó ember becsületesen tanulmányozza a var£§ªramát, egyet fog érteni ¼r¦la Prabhup§dával abban, hogy szükség van rá, és hogy ez az egyetlen minta, melyet követve tökéletes társadalom jöhet létre.
Prabhup§da utasításai a var£§ªrama témájában
Amikor ¼ivar§ma Swami 2015-ben végiglátogatta a magyar y§tr§ központjait, előadásaiban a var£§ªramát mutatta be, s részletesen rávilágított, hogy ¼r¦la Prabhup§da az idő haladtával egyre nagyobb nyomatékot adott annak, milyen fontos küldetésének ez a része. Mah§r§ja előadásának összefoglalásaként most idézünk néhány szakaszt egy hosszú beszélgetésből, mely ¼r¦la Prabhup§da és vezető bhaktái között hangzott el 1977. február 14-én, M§y§purban. Az egyes szakaszokat – melyek nem feltétlenül az elhangzás sorrendjében követik egymást – a témára utaló címekkel láttuk el.
Nem utasítjuk el a var£§ªramát:
Satsvar¡pa: Amikor R§m§nanda R§ya szóba hozta ezt a témát, az Úr Caitanya azt mondta, a jelen korszakban lehetetlen bevezetni.
38
A var£§ªrama nem elavult és nem veszélyes
Prabhup§da: Igen. Nem lehet. Azt mondta, hogy nem lehet. Ih§ b§hya. Caitanya Mah§prabhut csak a lelki sík érdekelte. Fogalma sem volt az anyagi oldalról. Az anyagi oldalt elutasította. Satsvar¡pa: De nem ezt tesszük mi is? Prabhup§da: Nem. A mi helyzetünk más. Mi azon vagyunk, hogy mindenbe belevigyük a K¥¢£a-tudatot. És Caitanya Mah§prabhu a sanny§sa-rendbe lépett. Mindent elutasított, ami anyagi. Ni¢kiñcana. De mi nem leszünk ni¢kiñcanák. Mi megpróbálunk rendet teremteni ebben a zavaros helyzetben… Ezt írja elő a Bhagavad-g¦t§ is. Nem utasítjuk el az egész társadalmat.
A szent nevek éneklése és a var£§ªrama kiegészítik egymást:
Hari-ªauri: De Caitanya Mah§prabhu úgy prédikált, hogy az emberek egyszerűen ösztönzést éreztek a szent nevek éneklésére. Prabhup§da: Egy átlagember számára ez lehetetlen. Hari-ªauri: Az a lehetetlen, hogy az embereket rávegye az éneklésre? Prabhup§da: Hm? Hari-ªauri: Ő csak a szent nevek éneklését vezette be. Prabhup§da: De ki fog énekelni? Ki fog énekelni? Satsvar¡pa: Ha nem énekelnek, akkor a var£§ªramára sem lehet fölkészíteni őket. Az a legkönnyebb dolog. Prabhup§da: Énekelni fogják a szent nevet, de ne számíts arra, hogy úgy fognak énekelni, mint Caitanya Mah§prabhu. Még tizenhat kört se tudnak japázni. Gondolod, hogy ezek a gazemberek majd Caitanya Mah§prabhuk lesznek?
39
Harmadik fejezet
Satsvar¡pa: Nem. De ha legalább éneklik a szent nevet és esznek egy kis pras§dát… Prabhup§da: Az éneklés ott lesz, az nem fog megállni. Ugyanakkor be kell vezetnünk a var£§ªrama-dharmát, hogy egyengessük az útjukat.
Hari-ªauri: De én úgy tudtam, a Kali-korban éppen azért vezették be a szent név éneklését, mert a var£§ªramát nem lehet fenntartani. Prabhup§da: Azért, mert megtisztítja az elmét. A szent név éneklése sosem marad abba. Hari-ªauri: Az éneklés tehát azért kezdődött el, hogy átvegye a helyét minden más rendszernek, így a var£§ªramának is. Prabhup§da: Igen, átveheti a helyét, de ki tudja ezt megvalósítani? Az emberek nem elég érettek hozzá. Nem lehet az éneklésben Harid§sa çh§kurát utánozni. Az lehetetlen.
Az ISKCON-ban létre kell hoznunk a var£§ªramát:
Satsvar¡pa: A var£§ªramára nincs szükség. Prabhup§da: Nincs. Caitanya Mah§prabhu elutasította: „Nem vagyok sem br§hma£a, sem k¢atriya, nem vagyok ez, nem vagyok az.” Elutasította. A Bhagavad-g¦t§ viszont azt mondja, c§tur-var£ya° may§ s¥¢±am [BhG 4.13]. Mi tehát a K¥¢£a… a K¥¢£a-tudatot prédikáljuk. Véghez kell vinnünk.
Prabhup§da: Ahogy a sahajiy§knak is van japa-láncuk… de közben három tucat nővel van viszonyuk. Akkor így fogják énekelni a szent nevet. Mint a mi bhaktánk, [név törölve]. Nem volt alkalmas a sanny§sára, de sanny§sa-avatást kapott.
40
A var£§ªrama nem elavult és nem veszélyes
Öt nővel volt viszonya, aztán kiderült a dolog. Ezért van szükség a var£§ªrama-dharmára. Ha csak színlel az ember, annak nincs semmi haszna. A var£§ªrama-dharmát éppen ezért az egész világon be kell vezetni.
Prabhup§da: Kimenteni az emberiséget a születés és halál körforgásából – ez az igazi jótékonyság. Ahhoz, hogy a K¥¢£a-tudat révén megmentsük őket, ott kell lennie legalább a var£§ªrama eszméjének: „Ez a helyzeted.”
Hari-ªauri: Megpróbáljuk-e most bevezetni a központjainkban, vagy sem? Prabhup§da: Mindig próbálkoznunk kell vele. Emberi társadalom mindig lesz. Szolgálnunk kell az embereket: paraupak§ra. Megfelelő helyzetet kell biztosítanunk a számukra. Hari-ªauri: Emlékszem, két vagy három éve volt valami… Kiadtunk egy brosúrát arról, hogy bevezetjük a var£§ªramát a bhakták közösségében, de aztán nem lett belőle semmi. Prabhup§da: Igen. Akkoriban még nem érkezett el az ideje. De most már tehettek érte valamit.
Az ISKCON legyen a világ számára a var£§ªramakísérleti projektje:
Satsvar¡pa: Elsőként az ISKCON közösségén belül vezessük be? Prabhup§da: Igen. Igen. Br§hma£a, k¢atriyák. Rendszeres képzéseket kell szervezni. Hari-ªauri: De hát a mi közösségünkben… mindenkit vai¢£avának képezünk… Prabhup§da: Igen.
41
Harmadik fejezet
Hari-ªauri: Akkor hol kezdjük el a var£§ªrama-rendszer bevezetését? Prabhup§da: A közösségünkben, a tagjaink között. Hari-ªauri: De ha mindenkit bráhmanikus szintre emelünk… Prabhup§da: Nem mindenkit. Miért érted félre? Var£§ªramáról van szó, nem arról, hogy mindenki br§hma£a legyen. Hari-ªauri: Igaz, de a mi közösségünkben gyakorlatilag mindenkit arra a szintre emelünk föl. Akkor felmerülhet a kérdés, hogy mi… Prabhup§da: Ez az… Mindenkit fölemelünk, de el is buknak.
Hari-ªauri: Az elvet értjük, csak azon gondolkodunk, hogyan lehet átültetni a gyakorlatba. Azt mondtad, a közösségen belül kell elkezdeni. Prabhup§da: Igen. Ez egy nagy léptékű dolog. De ha a képzésről beszélünk, arról, hogyan lehetne egyeseket oktatni, az egy másik dolog. Ezt kicsiben kell elkezdeni. Hari-ªauri: Az elvet már értjük. Prabhup§da: Igen… Ahhoz, hogy nagyban is működjön, erre van szükség. Nagyban nem képezhetsz mindenkiből br§hma£át vagy sanny§s¦t. Nem. Az nem lehetséges. Most kis léptékben gondolkozunk. A világ népességének hány százalékát irányítjuk most? Csak elenyésző hányadát. De ha az egész emberi társadalmat tökéletessé akarod tenni, ha ki akarod szélesíteni a K¥¢£a-tudat mozgalmát, hogy az az egész emberi társadalom javát szolgálja, akkor azt K¥¢£a utasítását követve kell bemutatnod.
Prabhup§da: Ez, hogy „mi azt mondjuk”, nem azt jelenti, hogy mi is csináljuk: azt jelenti, hogy példát mutatunk. Mi nem leszünk ª¡drák. De hogy megmutassuk… Mint
42
A var£§ªrama nem elavult és nem veszélyes
amikor egy színdarabban játszol. Te csak játszod a király szerepét. Nem vagy király. Hari-ªauri: Nem vagyok. Prabhup§da: Ugyanígy, hogy példát mutassunk, el kell játszanunk a szerepet. Hari-ªauri: De akkor megint csak… Prabhup§da: Ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül ª¡drákká válunk. Ennyi az egész. Ez a lényeg. K¥¢£a szolgái vagyunk, ennyi az egész. És K¥¢£a szolgáiként végre kell hajtanunk a parancsát. Satsvar¡pa: Vagyis nekünk csak magunk között kell ezt létrehoznunk, s aztán csak annyit tehetünk, hogy reménykedünk, a többi ember is követni fogja. Prabhup§da: Igen. Bhav§nanda: Példát mutatunk.
Prabhup§da: Ahhoz, hogy az embereket szolgálni tudjuk, hogy a legjobb helyzetet biztosítsuk számukra, meg kell próbálnunk bevezetni a var£§ªramát, bár mi magunk nem veszünk benne részt. Az nem a mi dolgunk. Ahhoz azonban, hogy megtanítsuk, hogyan lehet békesség a világon, be kell vezetnünk ezt a rendszert.
Megvalósítható:
Prabhup§da: Így, lépésenként… Nagyon nehéz tehát létrehozni, bevezetni a var£§ªramát, de legalább az elképzelésnek ott kell lennie.
Prabhup§da: Ezért kell bevezetnünk a var£§ªrama-dharmát. Tökéletesen kell véghezvinni, és ez lehetséges. Az emberek pedig boldogok lesznek.
43
Harmadik fejezet
Prabhup§da: Véghez kell vinnünk.
A témát Bhaktivinoda çh§kura kijelentésével zárjuk, aki azt hangsúlyozza, milyen fontos a var£§ªrama úgy a gyakorló bhakták, mint a tágabb értelemben vett társadalom esetében:
„Ha bölcs emberek jönnek össze, mindenki érti, mit mondanak a szentírások. Ezért aztán nem is fűzök magyarázatot ezekhez a szavakhoz (¼r¦mad-Bh§gavatam 11.17.15–21). Csupán annyit mondok: a szentírások szabályainak (vaidha) követése a var£a és §ªrama kötelességeiben gyökerezik. Minden állam olyan mértékben bűnös, amilyen mértékben nem követi a var£§ªramát.”2
A kasztrendszer kockázata
¼r¦la Prabhup§da fönti kijelentései megválaszolják azt a számtalan ellenvetést, mellyel azok a bhakták állnak elő, akik kétségbe vonják, hogy a var£§ªrama az ISKCON-ra és jelen kori küldetésére vonatkoztatva is fontos. Azonban annak veszélye, hogy a var£§ªrama a materialista kasztrendszer szintjére süllyed, minden bizonnyal fönnáll.
Ám ez nem jelenti azt, hogy nem kell létrehoznunk a var£§ªramát.
A múltban is előfordultak már elhajlások: sokan letértek a tiszta odaadó szolgálat útjáról, ami aztán alantas gyakorlatok és téves filozófiák egész sorához vezetett. Ezeket az elhajlásokat az §c§ryák összefoglaló néven sahajiy§izmusnak
44
A var£§ªrama nem elavult és nem veszélyes
hívják.
3 Kétségtelen, hogy a sahajiy§k jelenleg is élnek és virulnak, és ez a jövőben is így lesz. Ám ez soha nem állított meg bennünket – és a jövőben sem fog megállítani – abban, hogy elkezdjük és gyakoroljuk a K¥¢£a-tudatot. A var£§ªramára ugyanez kell hogy vonatkozzon.
A materialista kasztrendszer egyetlen ellenszere, ha érintetlenül magunkévá tesszük K¥¢£a tanításait, melyekben a társadalmi és lelki rendeket elsősorban nem a születés, hanem a tulajdonságok és a tevékenység határozzák meg.4 Az Úr azt mondja:
c§tur-var£ya° may§ s¥¢±a° gu£a-karma-vibh§gaªa¤
„Az emberi társadalom négy osztályát Én teremtettem az anyagi természet három kötőereje és a rájuk jellemző munka szerint.”5
N§rada Muni ezt így fogalmazza meg:
yasya yal lak¢a£a° prokta° pu°so var£§bhivyañjakam yad anyatr§pi d¥ªyeta tat tenaiva vinirdiªet
„Ha valakiben megmutatkoznak a br§hma£ák, k¢atriyák, vaiªyák vagy ª¡drák fentebb említett tulajdonságai, akkor – még ha más osztályban született is – ezen jellemzők szerint kell őt besorolnunk.”6
45
Harmadik fejezet
A vai¢£avák fölötte állnak var£ájuknak és §ªramájuknak
A var£§ªrama eltorzulásának egy másik formája, ha valaki a vai¢£avákat be akarja sorolni bizonyos var£ába vagy §ªramába.
A tágabb értelemben vett társadalomban a var£§ªramának az a feladata, hogy az embereket fölemelje a K¥¢£a előtti meghódolás szintjére, s hogy mindenkit a tiszta bhakti gyakorlására ösztönözzön. Amikor valaki már vai¢£ava, sértést követünk el, ha például vaiªyának vagy g¥hasthának nevezzük. ¼r¦la Prabhup§da gyakran idézte ezt a verset: Arcye vi¢£au ªil§-dh¦r guru¢u nara-matir vai¢£ave j§ti-buddhi¤. „Aki azt hiszi, hogy a templomi m¡rti fából vagy kőből készült, aki a tanítványi láncolat lelki tanítómesterét közönséges embernek véli, aki azt gondolja, hogy az Acyuta-gotrába tartozó vai¢£ava egy bizonyos kaszthoz vagy hitvalláshoz tartozik, és aki a cara£§m¥tát vagy a Gangesz vizét közönséges víznek tekinti, az a pokol lakója.”7
Mielőtt valaki vai¢£ava lesz, társadalmi helyzetét a var£a és az §ªrama határozza meg: „G¥hastha-br§hma£a vagyok.” Mivel még nem ébredt rá lelki önvalójára és nem K¥¢£a szolgájaként tekint magára, a teste alapján határozza meg, hogy ki ő.
Miután azonban valaki a K¥¢£a-tudat felé fordul, lelki identitását tekinti magáénak: „K¥¢£a szolgája vagyok.” Ilyenkor az anyagi identitás másodlagossá, míg a lelki elsődlegessé s egyúttal dominánssá válik. Amíg ezt a szemléletmódot és fogalmi rendszert helyezzük előtérbe, nem követünk el sértést. Ha nem így teszünk, az sértésekkel jár, s kudarcot vall a kísérleti projekt, melyben – ¼r¦la
46
A var£§ªrama nem elavult és nem veszélyes
Prabhup§da terveinek megfelelően – az ISKCON saját példájával mutatja be az eszményi társadalmat.
A bhakták nem állnak a var£§ªrama fölött
Az, hogy a bhakták identitása fölötte áll a var£a és §ªrama alapján meghatározott anyagi identitásnak, nem jelenti azt, hogy maguk a bhakták már automatikusan transzcendentális szintre emelkedtek, vagy hogy fölötte állnának a var£§ªramának. Senki sem válik transzcendentálissá attól, hogy transzcendentálisnak tekinti magát: ahhoz a szív megtisztulására van szükség. És azt sem jelenti, hogy a bhakták közösségében a var£§ªrama csak puszta színjáték lenne.
A korábban idézett beszélgetésben ¼r¦la Prabhup§da elmagyarázza, hogy ameddig a bhakták feltételekhez vannak kötve – ameddig el nem érik az eksztázis, a bh§va szintjét –, K¥¢£a-tudatuk anyagi körülményektől függ. A K¥¢£a-tudat gyakorlása szempontjából a legkedvezőbb anyagi körülmény a jóság. A bhaktákat a var£§ªrama elvei emelik e kötőerő szintjére, s ezek az elvek tartják ott őket.
Éppen ezért a gyakorló bhakták követik a var£§ªrama elveit, hiszen, ahogy ¼r¦la Prabhup§da mondta, ez kedvező körülményeket teremt a japázáshoz és a jó s§dhanán alapuló élethez. Érdemes megjegyeznünk, hogy még a tökéletességet elért bhakták is tovább követik a var£§ªramát, egyrészt hogy példát mutassanak másoknak, másrészt mert ez még Vaiku£±ha örök társadalmi berendezkedésének is része.
47
Harmadik fejezet
Var£§ªrama Vaiku£±hán
Azt a tényt, hogy a var£§ªrama örök, a B¥had-bh§gavat§m¥ta is megerősíti. A mennyei Dv§rak§ban Uddhava vonakodik Gopa-kum§rát tanítani N§rada jelenlétében. K¥¢£a unokatestvére azt mondja, k¢atriya lévén alárendelt helyzetben van, ezért nem szabad beszélnie egy br§hma£a, N§rada előtt. A bölcs azt válaszolja, hogy a var£§ªrama-szerepek az anyagi világ feltételekhez kötött lelkeire vonatkoznak. Uddhava azonban így felel: „Mit mondhatnék erre? Hogy is hagyhatnék föl azzal, hogy k¢atriyaként gondolok magamra, amikor még Urunk is így tekint rám?”8
yath§ tatra tath§tr§pi sad-dharma-parip§lanam g§rhasthy§ri-jaya-jye¢±havipra-samm§nan§dikam
„Itt, Vaiku£±hán az Úr a civilizált emberekre vonatkozó vallásos elvek betartását támogatja, ahogyan a Földön is teszi. Példás családfenntartó módjára viselkedik, legyőzi ellenségeit, tisztelettel bánik az idősekkel és a br§hma£ákkal, és így tovább.”9
Az a társadalmi rend tehát, melynek közegében az Úr – megszámlálhatatlan formájában, a megszámlálhatatlan Vaiku£±ha-bolygó mindegyikén – bemutatja kedvteléseit: a var£§ªrama.
Az olvasó fölidézheti K¥¢£a Goloka-Vrajában játszódó kedvteléseit is. Az Úr tehénpásztorfiú, a vaiªya közösség tagja, s ez a közösség – noha ők a legkiválóbb transzcendentalisták – szigorúan betartja a var£§ªrama szabályait.
48
A var£§ªrama nem elavult és nem veszélyes
Még K¥¢£a parak¦ya-rasájának, a gop¦kkal élvezett szerelmi kedvtelésének is feltétele a var£§ªrama megannyi szabálya, melyeket mindenki más követ. E tiltott kapcsolat legmagasabb rendű íze a var£§ªrama reguláinak megszegéséből származik. Így tehát a var£§ªrama a lelki világban ugyanúgy szolgálja K¥¢£a szerepét és kedvteléseit, mint akkor, amikor az Úr alászáll a Földre.
Nyilvánvaló, hogy ha a var£§ªrama még K¥¢£ának és társainak is fontos a Vaiku£±ha-világban, akkor számunkra, az ISKCON gyakorló bhaktáinak a számárais annak kell lennie.
A var£§ªrama korunkban is érvényes
J¦va Gosv§m¦ szerint a var£§ªrama-rendszer természetes módon alakul ki a világon a teremtéskor, ezért minden intelligens embernek be kell tartania a szabályait.10 A var£§ªramáról Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura azt mondja, bár a var£ák és §ªramák külsődleges kategóriák, a feltételekhez kötött lelkeknek mindaddig alkalmazkodniuk kell e tudományos alapokon nyugvó kategóriákhoz, amíg el nem érik a felszabadulás szintjét.11 K¥¢£a ugyanezt tanítja Uddhavának.
Az az eszményi K¥¢£a-tudatos társadalom, amelyről a var£§ªramában kételkedők beszélnek, csak a Satya-yugában létezik, amikor mindenki születésétől fogva tiszta bhakta, ezért minden ember ösztönösen és tökéleteseneleget tesz vallásos kötelességeinek. Abban a korban sem társadalmi, sem lelki szempontból nincs olyan, hogy valaki alacsonyabb vagy magasabb rendű, a domináns kötőerő pedig a jóság.
49
Harmadik fejezet
A Tret§-yugában, amikor a társadalmat a szenvedély kötőereje uralta, szükségszerűvé vált a var£§ªrama megszervezése. Az egyes társadalmi kategóriákat, az emberek hovatartozását könnyű volt fölismerni, mert sajátos kötelességeik és tulajdonságaik világosan kirajzolódtak, láthatóak voltak. Abban az időben a származás valóban megmutatta, mi az egyén var£ája: a k¢atriyák szinte mindig k¢atriya családban születtek, s így volt ez a többi var£a esetében is.
A Dv§para-yugában a domináns kötőerő a szenvedély és a tudatlanság keveréke. Az emberek többsége k¢atriya és br§hma£a, s mindkét csoport hűségesen tanulmányozza a Védákat. Ebben a korszakban a társadalom még mindig a var£§ªrama-dharmán alapszik, mivel azonban az emberek nem olyan képzettek, mint a Tret§-yugában, kötelességeik úgy módosulnak, hogy jobban alkalmazkodjanak a domináns kötőerőkhöz.
A Kali-yugában aztán a vallástalanság kerül túlsúlyba, s az uralkodó kötőerő a tudatlanság. S¡ta Gosv§m¦ azt mondja:
„A Kali-korszakban az emberek többnyire kapzsik, helytelenül viselkednek, kegyetlenek, és minden ok nélkül veszekszenek egymással. A Kali-yugában majdnem mindenki ª¡dra és barbár, akik mind szerencsétlenek, és megszállottan hajszolják anyagi vágyaikat.”12
Jogosan kérdezhetjük tehát: „Ilyen körülmények között vajon tényleg megvalósulhat-e a Kali-yugában a var£§ªrama?”
A válasz természetesen: „Igen!”
50
A var£§ªrama nem elavult és nem veszélyes
¼r¦la Prabhup§dának a K¥¢£a-tudat mozgalma formájában megmutatkozó kegye teszi lehetővé, őszinte követőinek közreműködésével. Noha természetéből adódóan a Kali-yuga semmi reménnyel nem kecsegtet, mégis van remény, és nem is kevés.
A természet három kötőereje mindig, mindent áthat. A Kali-yugában a tudatlanság az uralkodó kötőerő, de még ebben a korszakban is jelen van a szenvedély és a jóság. Hasonló a helyzet a korszakokkal: minden yugában jelen van a három másik korszak is mint másodlagos, alárendelt tényező. Viªvan§tha Cakravart¦ çh§kura elmagyarázza, hogy ezek a felszín alatt szunnyadó korszakok időnként bármelyik yugában megmutatkozhatnak másodlagos korszakként. Tehát még a Satya-yugában is előfordulhat egy átmeneti, rövid ideig tartó Kali-yuga.13 Mindez azt jelenti, hogy – amint azt a bhakták jól tudják – a Kali-yugában is ott szunnyad egy aranykor.14 Ezt a szunnyadó aranykort föl lehet ébreszteni a K¥¢£a-tudattal, mert a jóság kötőerejét meg lehet idézni azzal, ha igyekszünk kifejleszteni magunkban a rá jellemző tulajdonságokat. A ¼r¦madBh§gavatam így ír erről:
„Azt az időt, amikor az elme, az értelem és az érzékek szilárdan megállapodnak a jóság kötőerejében, Satya-yugának, az igazság korszakának kell tekintenünk. Az emberek ilyenkor a tudásból és a lemondásból merítenek örömet.”15
Más szóval a Satya-yuga nem pusztán egy időszak: állapot, amely bármikor, bárhol megmutatkozhat, amikor a bhakták a transzcendentális tudás elsajátítására törekszenek
51
Harmadik fejezet
és n§ma-sa¯k¦rtanát végeznek. Ugyanezt lehet elmondani a Tret§- és a Dv§para-yugáról is. Az előbbi akkor mutatkozik meg, amikor a bhakták eleget tesznek ugyan kötelességeiknek, ám ebben valamilyen mögöttes szándék vezérli őket, az utóbbi pedig akkor, amikor a bhakták teljesítik a kötelességeiket, de emellett kapzsiság, büszkeség és önzés jellemzi őket. Mivel az Úr Caitanya megjelenése egy aranykor hajnalát jelentette, a bhaktáknak az arra a korra jellemző tulajdonságokról kell bizonyságot tenniük, ami nagyon megkönnyíti majd a var£§ªrama megvalósulását és követését.
N§rada Muni elmondja, hogy a var£ák és §ªramák kötelességeit minden korszakban hozzá kell igazítani az uralkodó kötőerőhöz. Ezért aztán Gaur§¯ga követőinek, még akkor is, ha a Satya-yugában élnek, létre kell hozniuk és követniük kell a var£§ªramának egy olyan formáját, amely a világban élő tudatlanok számára is követhető. Ezt a hozzáigazítást a következő vers magyarázza meg:
pr§ya¤ sva-bh§va-vihito n¥£§° dharmo yuge yuge veda-d¥gbhi¤ sm¥to r§jan pretya ceha ca ªarma-k¥t
„Kedves királyom! A Védák tudományát jól ismerő br§hma£ák véleménye az, hogy ha az emberek különféle csoportjai minden korszakban [yuga] a természet rájuk jellemző kötőereje szerint cselekszenek, az jelen életükben és a halál után egyaránt áldásos számukra.”16
Igen, a var£§ªrama működik a Kali-yugában! ¼r¦la Prabhup§da követői K¥¢£a-tudatos bölcsességére hagyta, hogy
52
A var£§ªrama nem elavult és nem veszélyes
létrehozzák a var£§ªramának azt a formáját, amelyet a bhakták és az egyszerű emberek egyaránt követni tudnak. Ez a mi küldetésünk.
Légy önmagad, s ne valaki más!
Az alábbi gondolatsor, melyet a szkeptikusok – elméletben – a var£§ªrama ellen fölhoznak, nem a végső érvük, de az utolsó, amire most választ adunk: „A mai világban másokhoz hasonlóan minket, bhaktákat is arra biztatnak, hogy merjünk lehetetlent álmodni, legyen a csillagos ég a határ, s valósítsuk meg a bennünk rejlő lehetőségeket. A var£§ªrama-dharma azonban azt mondja, legyünk elégedettek azzal, amit társadalmi helyzetünk lehetővé tesz. Vagy ahogyan K¥¢£a mondja: »Sokkal jobb saját előírt kötelességünket hibásan, mint másokét tökéletesen végrehajtani.«17 Nem kell tehát minden bhaktának felsőfokú végzettség és jól fizető munkahely. Jobb, ha elfogadjuk azt a szerepet, munkát vagy hivatást, melyet a természetünk ránk ró, s megelégszünk azzal, amit ez az erőfeszítésünk eredményez.”
Erre az érvre a válasz a „bennünk rejlő lehetőségek” kifejezésben rejlik, melyek kiaknázására a var£§ªrama biztat bennünket. Ezt a bennünk rejlő lehetőséget nem az oktatásunk, a foglalkozásunk vagy bármilyen evilági eredmény elérése, hanem lelki céljaink megvalósíta érdekében kell kibontakoztatnunk: hogy visszatérhessünk Istenhez, hogy beteljesítsük az emberi élet valódi célját. Amikor a bhakták figyelmét túlságosan elvonják az anyagi célkitűzések, általában szem elől tévesztik lelki céljaikat. Ez a helyzet
53
Harmadik fejezet
olyankor is, amikor az anyagi célkitűzések csupán kívánságok és álmok maradnak, mert nincsenek összhangban a természetünkkel.
A természetünk, a gu£ánk bizonyos típusú munkát tesz lehetővé, s mivel bhaktaként kerülnünk kell a mértéktelen erőfeszítést, meg kell elégednünk azzal, amire könnyen, túlzott igyekezet nélkül szert tehetünk. Az Upadeª§m¥ta 2. verse hat okot említ, mely gyöngíti lelki életünket. Közvetve vagy közvetlenül mind a hat kapcsolatban áll azzal, hogy mindenki nagy eredményekre vágyik, s igyekszik kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket:
aty§h§ra¤ pray§saª ca prajalpo niyam§graha¤ jana-sa¯gaª ca laulya° ca ¢a¨bhir bhaktir vinaªyati
„Az ember odaadó szolgálata megsemmisül, ha túlságosan belebonyolódik a következő hat cselekedetbe: 1. a szükségesnél több evés, vagy a szükségesnél több anyagi dolog felhalmozása; 2. túlzott igyekezet nehezen megszerezhető anyagi dolgok eléréséért; 3. haszontalan beszéd világi témákról; 4. az írások szabályozó elveinek betartása pusztán a szabályozott élet, nem pedig a lelki fejlődés kedvéért; vagy: az írások szabályozó elveinek elvetése és a tőlük független, önkényes cselekvés; 5. olyan világi gondolkodású emberek társaságának keresése, akiket nem érdekel a K¥¢£a-tudat; 6. mohó vágy anyagi eredményekre.”
Láthatjuk ebből a versből, hogy a s§dhana-bhakti négy hibája napjainkban szervesen beépült a fogyasztói társadalomba és propagandájába. Ez a négy hiba a következő:
54
A var£§ªrama nem elavult és nem veszélyes
ati-§h§ra, fölhalmozás; pray§sa, túlzott igyekezet; niyam§graha, a szabályok figyelmen kívül hagyása; valamint: laulya, mohó vágy anyagi eredményekre. Hogy mire vezet, amikor mindenáron meg akarunk felelni a társadalmi elvárásoknak, arra gyakran a bhakták gyönge lelki élete és a gyöngeségükre adott magyarázat – „Nincs rá időm!” – világít rá leginkább.
Ezenkívül egy társadalom nem tud úgy működni, ha tagjai mind a legjobb munkakörre és a legmagasabb fizetésre – vagy épp vezető szolgálatra – törekszenek. Ha a társadalmat motorhoz hasonlítjuk, például egy autóhoz, a bhaktákat pedig az autó alkatrészeihez, egyértelmű, hogy egymást kiegészítő különféle szerepekre van szükség ahhoz, hogy a gép működjön is. Ha minden bhakta kormánykerék akar lenni, a kocsi nem fog működni. A bhaktáknak el kell fogadniuk a szerepüket, legyen az kisebb vagy nagyobb, alárendelt vagy domináns. A társadalmi mechanizmus ezáltal nyomban beindul, s a társadalom autója minden alkatrészét eljuttatja a kívánt úti célhoz: K¥¢£ához.
A bhaktáknak tehát igenis saját képességeik szerint kell munkát vagy szolgálatot vállalniuk, s meg kell elégedniük azzal az eredménnyel, amit igyekezetük hoz – még akkor is, ha ez kevesebb, mint amit más bhakták elérnek. Mi nem akarunk lépést tartani a szomszédokkal – még ha bhakták, akkor sem. Ahhoz, hogy valóban elégedettek legyünk, el kell fordulnunk attól a kapzsiságtól, mely oly mélyen áthatja napjaink materialista, fogyasztóorientált társadalmát, s nem élhetünk nagyobb lábon, mint amire szükségünk van és amit a sorstól kapunk, azaz életünket nem határozhatják meg a mohóság táplálta kívánságok. A Védák szavaival:
55
Harmadik fejezet
„A világegyetemen belül az Úr irányít minden élőt és élettelent, s minden az Övé. Az embernek ezért csupán azt szabad elfogadnia, amire szüksége van, s ami őt illeti meg. Minden mástól tartózkodnia kell, jól tudván, hogy az kihez tartozik.”18
Csináljanak bármit, legyenek bárkik, a bhakták ne a csillagos eget célozzák meg. Ha valakinek a csillagos ég a határ, az annak a tevékenységnek az égboltja legyen, mely a természetéből adódik. Ahhoz pedig, hogy elégedettek legyünk a természetünknek megfelelő munkával és annak eredményével – a kvótánkkal –, ki kell fejlesztenünk, s aztán tökéletesítenünk kell magunkban az elégedettség erényét. Erről a kötet tizenkettedik fejezetében tudhat meg többet az olvasó. Addig is érdemes elgondolkodni N§rada Muni alább olvasható nagyszerű tanításán. A bölcs arról tanít minket, hogy milyen áldásos az, amikor valaki elégedett önmagával, azaz a természetével és az annak megfelelő munkával:
sad§ santu¢±a-manasa¤ sarv§¤ ªivamay§ diªa¤ ªarkar§-ka£±ak§dibhyo yathop§nat-pada¤ ªivam
„Akinek a lábán jó cipő van, azt nem fenyegeti veszély még akkor sem, ha kavicsokon és tüskéken jár. Számára minden kedvező. Ehhez hasonlóan, aki mindig elégedett önmagában, az sohasem szenved, sőt, bármerre jár, boldog.”19
Sok mindent el lehetne még mondani e témáról. Reméljük azonban, hogy a var£§ªrama ellen fölhozott érvek egy
56
A var£§ªrama nem elavult és nem veszélyes
részét kimerítően megtárgyaltuk, s félretehetjük őket. ¼r¦la Prabhup§da utasítását követve az ISKCON-nak és az MKTHK-nak meg kell találnia a módját, hogyan alakítsa át társadalmi struktúráját úgy, hogy annak a var£§ªrama adja meg a keretét. Így tudunk majd haladni azon az úton, melynek során egyházból a kulturális normákat meghatározó társadalommá alakulhatunk át.
JEGYZETEK
1. Lásd Speaking About Var£§ªrama: ¼r¦la Prabhup§da on Var£§ªrama and Farm Community Development, 1. kötet. 2. Jaiva-dharma, 3. fejezet. 3. A ¼r¦ Caitanya-carit§m¥ta, Ýdi-l¦l§ 7.48-hoz fűzött magyarázatában ¼r¦la Prabhup§da a következő sahajiy§ csoportokat sorolja föl: §ula, b§ula, kart§bhaj§, ne¨§, daraveªa, s§¯i sahajiy§, sakh¦bhek¦, sm§rta, j§ta-gos§ñi, ativ§¨¦, c¡¨§dh§r¦ és gaur§¯ga-n§gar¦. 4. Annak a fölfogásnak, hogy a kasztot a származás határozza meg, van létjogosultsága. K¥¢£a azt mondja: „Az emberi társadalomban a különféle foglalkozási és társadalmi osztályok az egyén származásából adódóan megnyilvánuló magasabb, illetve alacsonyabb rendű természetnek megfelelően alakultak ki” (¼r¦mad-Bh§gavatam 11.17.15). Egy olyan társadalomban, ahol végrehajtják a megfelelő sa°sk§rákat, és mindenki odaadó szolgálatot végez, valószínű, hogy például a vaiªya családban született gyermek szintén vaiªya lesz. A származás azonban csak másodlagos szempont lehet, az elsődleges mindig a lak¢a£a, a tulajdonságok. Tehát az említett példánál maradva, ha a vaiªyák gyermekében a br§hma£ák tulajdonságai mutatkoznak meg, nem szabad a származást figyelembe venni. 5. Bhagavad-g¦t§ 4.13. A versben a gu£a szó az anyagi természet kötőerőire utal, ám az élőlények tulajdonságait is jelenti, pontosabban – ahogy a huszadik fejezetben majd rámutatunk – az egyén
57
Harmadik fejezet
svabh§vájának, vele született, feltételekhez kötött természetének jellemzőit. 6. ¼r¦mad-Bh§gavatam 7.11.35. 7. Padma-pur§£a, idézi a ¼r¦mad-Bh§gavatam 4.21.12. 8. Ez és a következő vers: ¼r¦ B¥had-bh§gavat§m¥ta 2.5.66–67. 9. A vershez fűzött kommentár rendkívül tanulságos: „Dv§rak§ban – a Földön és Vaiku£±hán egyaránt – ¼r¦ K¥¢£adeva úgy gondolkodik és cselekszik, mint egy jóravaló családfenntartó és k¢atriya. Megtesz mindent, ami egy felelősségteljes családfőtől elvárható, lelkesedéssel megy csatába, hogy legyőzze az ellenséges királyokat, és őszintén tiszteli a br§hma£ákat, lelki tanítómestereit és feljebbvalóit, köztük Balar§mát. Az §di (»és így tovább«) szó azokra a napi kötelességeire utal, melyeknek g¥hastha-k¢atriyaként eleget tesz, például hogy korán kel, a br§hma-muh¡rta idején.” 10. ¼r¦mad-Bh§gavatam 11.17.10, magyarázat. 11. ¼r¦mad-Bh§gavatam 11.17.15, magyarázat. 12. ¼r¦mad-Bh§gavatam 12.3.25. 13. ¼r¦mad-Bh§gavatam 12.3.26, magyarázat. 14. A gau¨¦ya vai¢£avák hisznek benne, hogy az Úr Caitanya megjelenésével egy legalább tízezer évig tartó aranykor kezdődött el a Kali-yugában. 15. ¼r¦mad-Bh§gavatam 12.3.27. 16. ¼r¦mad-Bh§gavatam 7.11.31. 17. Bhagavad-g¦t§ 3.35. 18. ¼r¦ ¾ªopani¢ad 1. 19. ¼r¦mad-Bh§gavatam 7.15.17.
58
