Vita az építész szerepéről és sok egyébről 593

Vita az építész szerepéről és sok egyébről Vízkereszt napján, amikor az új Dagály utcai uszodát 95%-ban készre jelentették, Szily László, a magyar gonzó újságírás fenegyereke alaposan leszedte róla a keresztvizet, „Miért olyan uszodát építettek nekünk 50 milliárdért, ami úgy néz ki, mint egy lehangoló parkolóház?” címmel, a 444.hu-n. Így kezdődik: „Sokszor kell átmennem az Árpád-hídon, ezen felül a közelben van ladikom a Dunán, így épültében sokszor és sok szögből láttam a világbajnoki uszodát, pontosabban annak leglátványosabb, Duna felőli nézetét. Azóta álmélkodom, amióta elkezdett kibontakozni a végleges formája: sokáig egész egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy valami, ami ekkora összegből és ennyire szem előtt lévő helyre épül, hogyan lehet ennyire fantáziátlan, nehézkes, béna és szomorú. Biztos voltam benne, hogy amit látok, az csak valami belső mag, ami köré legalább felhúznak egy könnyűszerkezetes héjat. De persze nem, a ronda mag maga az uszoda.” Aztán végigveszi az eredeti, 2021-re tervezett uszoda első látványtervét, majd azt, amivel a kieső mexikóiak helyett elnyertük a 2017-es rendezést (amely mindenkit elbűvölt és elhallgattatott). Szily nem volt rest egyenként végignézni az elmúlt tíz év világbajnokságait. Azt találta, hogy a rendező városok vagy takarékos módon, régi épületekkel, ideiglenes toldalékokkal oldották meg a dolgot, ahol viszont újat építettek, ott igyekeztek kivágni a rezet. Nálunk meg, mondja Szily, sikerült a két megoldás negatívumait ötvözni. A magas árat a gyenge vizuális minőséggel. Az egész cikk elolvasható itt. Nem sokkal ezután a Budapesttel foglalkozó bloggerek belső levelezőlistáján megjelent egy érdekes és bátor szöveg, Smiló Dávid építésztől, kritikustól. Utólagos engedelmével itt idézem: „Emögött a szöveg mögött az építészeti és kivitelezési folyamatok nem ismerete áll. Ez nem a szerző hibája.