Vademecum632 különszám egy bűnösen elhanyagolt szerelmi viszony (a francia nyelvvel)

Vademecum 632: Egy bűnösen elhanyagolt szerelmi viszony (a francia nyelvvel) 1 Amikor 11 éves koromban a munkából hazaérő, holtfáradt szüleimet a Fracasse kapitány című kalandregény részleteivel traktáltam, a papám megkérdezte, megtanítson-e franciául olvasni. „Mert ne is haragudj, de minden nevet rosszul mondasz ki. De nem nagy ügy, a szabályok ugyan bonyolultak, de nagyon logikusak.” Persze ráálltam. Jó módszert talált ki: városneveken és híres embereken gyakoroltunk. Amikor 1969. június 15-én kiszálltam a vonatból Párizsban, a nevezetes Gare de l’Esten („gárdeleszt”), mámorosan olvasgattam minden feliratot, csak éppen – kevés kivétellel – nem értettem őket. A francia nénikémmel magyarul, a gyerekekkel angolul, Carlos bácsival pedig sehogy sem tudtam beszélni, mert ő csak spanyolul vagy franciául tudott. Azon a napon érkeztem, amikor Párizs városát bokáig ellepték a politikai hirdetések: a tavasszal lemondott de Gaulle helyett választottak elnököt. Ezen a napon, a második fordulóban a nagy műveltségű George Pompidou és a kishivatalnok külsejű Alain Poher csaptak össze, és mint tudjuk, meggyőző fölénnyel az előbbi nyert.