Nadasdyadamavastagborumimoza

Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza (Írások melegekről, melegségről) „Ez az ember egy zseni” – jelentette ki a pesti elitgimnáziumban a legkisebb lányom magyartanára, mikor a szerző egy publicisztikáját kiosztotta az osztálynak. Jó volt hallani, nem csak én, az elfogult ősrégi barát gondolom így. A szerző kiemelkedő szellem, napi munkája szerint egyetemi tanár, az angol fonetika és fonológia (szinte a természettudományokkal érintkező) szikár stúdium legendásan szórakoztató, mégis szigorú oktatója. Sikeres verseskötetek szerzője, gyakran játszott, egyre gyarapodó, fékezett poézisú, annál színpadképesebb Shakespeare fordítások szerzője. Emellett két témában is szellemes népnevelői feladatot is felvállalt. Először a Magyar Narancsban közölt sok éven át felszabadítóan humoros, mégis szakszerű anti-nyelvművelő tárcákat. (Diákkorunkban „anyanyelvésznek” csúfoltuk a nyelvet kivont pallossal védelmező szerzőket.) A múlt évben meg az Élet és Irodalom hasábjain írt összesen 13 terjedelmes tárcát – a melegekről, a melegségről. Ezt a két meghatározást alcímként oda is írta a kötet címlapjára. Ne vegye meg senki, akit esetleg a téma viszolyogtat. Vegye meg viszont mindenki, aki személyében vagy családjában érintett, vagy éppen ellenkezőleg, nem érintett, csak nyitott polgár létére érdekli minden jól megírt híradás a társadalom minden szubkultúrájáról. Sok évvel ezelőtt egy kávéházi asztalnál azt találtam mondani a szerzőnek, hogy rémes, hogy még mindig nem ismerik fel az emberek, hogy a melegek ugyanolyanok, mint a többi ember. — Nem ugyanolyanok – vágta rá. – Csak ugyanolyan jogok járnak nekik. Ez a változatos, cseppet sem szomorú kötet a másság ábrázolása, az elképzelhető összes műfajban. Van benne filmkritika, képzelt interjú, nekrológ, útibeszámoló, melegfesztivál megnyitó beszéd, és végül, a