Margarita cozzolani szerzeményei 602

Margarita Cozzolani szerzeményei Kevés nagyobb öröm van, mint új zsákmányt ejteni a zenetörténet végtelen vadászmezőin. Régebben már részletesen megosztottam olvasóinkkal, hogy mekkora boldogság volt rábukkanni Franz von Biber (1644-1704) hatalmas életművére, miként ismerkedtem a misékkel és szonátákkal hónapokon keresztül. Legújabb felfedezésemet az európai összefogásnak köszönhetem. Mint korán kelő, időről időre visszatérek a Bartók rádió Notturno című műsorához, amelyet csaknem minden európai ország komolyzenei adója közvetít éjféltől reggel hatig. Minden országban anyanyelvű kommentátor fűz megjegyzéseket az elhangzó számokhoz. A magyar kommentátor emberemlékezet óta a kellemes orgánumú, szűkszavú Némethy Attila (1956-), zongoraművész képzettségű zeneakadémiai tanár. Régebben, ha egész éjjel fennmaradtam valami határidő miatt, azt képzeltem, hogy a kommentátor ott ül a stúdióban és rögtönözve kommentál. Ez nyilván képtelenség, alighanem napközben veszik fel szavait. Egyik reggel, háromnegyed hatkor olyan éteri zene szólalt meg, hogy mindent kiejtettem a kezemből. Tudtam, hogy ezt (és ilyet) még nem hallottam. Elmulasztottam Némethy Attila szavait, ezért a Bartók Rádió össze-vissza változtatott (al-)honlapján kerestem ki a szerzőt és a zeneszámot. Egy 17. századi apáca szerzeménye volt: Laudate pueri. Margarita Cozzolani (1602 – 1678?) gazdag családból származott, és egyike volt annak a tucatnyi 17. századi olasz apácának, akiknek szerzeményei nyomtatásban is megjelentek. Margarita Cozzolani, aki tizennyolc évesen tette le fogadalmát, és vette fel a Chiara nevet, talán a leghíresebb közülük, köszönhetően annak, hogy hosszú élet adatott meg neki, és egy ideig ő volt a milánói Radegonda bencés kolostor apátnője.