Még egyszer tarján tamásról és egy nélkülözhetetlen munkatársról 629

Még egyszer Tarján Tamásról és egy nélkülözhetetlen munkatársról Múlt héten megemlékeztem a sokoldalúan tehetséges irodalmárról, Tarján Tamásról – de ezt a megemlékezést nem pártolta a sors. A kiküldés során először a Melléklet maradt ki, ekkor újraküldtük az egész hírlevelet. Ezek után döbbentünk rá, hogy az utolsó javításokat a rendszer valamilyen rejtélyes okból nem hajtotta végre. Apró elütések voltak, egy nagy kivétellel. A beharangozó címekben benne maradt valami nagyon félreérthető. Amit kihúztam az utolsó pillanatban. Csak hát a „nyomda ördöge”. Abban tudtam csak reménykedni, hogy a beharangozó címeket úgyse olvassa el senki. Hátha megúszom. Hát nem úsztam meg. Z, a nagy műveltségű történész és író, szigorú levélben követelt magyarázatot. Telefonon mentegetőztem – ám ez nem volt elég, meg kellett ígérnem, hogy írásban is visszatérek a dologra. Még annyit kell tudni, hogy több mint egy éve a közismert Mailchimp hírlevél-küldő rendszerrel küldjük a hírlevelet (ez pontos statisztikákat mutat nekünk, hogy ki, mikor nyitotta, vagy éppen nem nyitotta ki a levelet, ki, hányszor kattintott a linkekre stb). Kezelése, ha nem is ördöngösség, de nagy figyelmet kíván. A múlt héten irodavezetőnk szabadságon volt, az a kedves kolléganőm, aki ezúttal is beugrott, ilyen esetekben mindig újra tanulja a szisztémát. De akkor a tárgyra térek. Valóban nagyon rosszul hangzik Tarján Tamásról szólván, hogy „Meghalt a közszolgai hajlamú, bigámista literátor”. Ez a megfogalmazás arra akart célozni, hogy egész életében vacillált két nagy szerelme, az irodalom és a színház között. (Messziről viharosnak tűnő magánéletét dehogyis akartam a számra venni!) A végső átnézéskor, – mivel mondandóm egész másfelé kanyarodott – valami semleges címmel helyettesítettem, illetve véltem helyettesíteni.