Leborulás, pályázatok, polgárpukkasztás – az arany jános bicentenárium váratlan örömei 601

Leborulás, pályázatok, polgárpukkasztás – az Arany János bicentenárium váratlan örömei Ma is a fülemben cseng egykori professzorom, Ruttkay Kálmán indignált megjegyzése: „A kollégák miért nem olvasnak több Arany Jánost?!” Nem tudom, hogy jutott ide Alexander Pope „Fürtrablás” című komikus eposzától. Ráadásul az óráinkon angolul beszéltünk – ennek a mondatnak viszont csak magyarul van értelme. Talán egy kiránduláson mondta? Vagy egy diákköri előadás szünetében? Most eljött a nagy költő születésének 200. évfordulója. A magyar sajtó komolyabb része nagy elánnal vetette bele magát az emlékezésbe, és a Facebookon is hallatlan nagy tolongás kezdődött. Az emberek tucatjával tették ki kedvenc verseiket, mondataikat. Az irodalmi múzeum nagy kiállítása csak májusban nyílik majd, de ennek van indoka. Két pályázatot is hirdetnek diákoknak. A „200 év – 200 üzenet Arany Jánosnak” pályázaton 12-18 éves diákok versmagyarázatait várják, maximum 200 leütés terjedelemben. Az Arany2017 pályázatra 14-18 éves diákok paródiáit várják a Letészem a lantot és az Epilógus című versekre. (Arany nagy paródiaíró volt, a Szózat általa írt változata így kezdődik: „Hasadnak rendületlenül légy híve, ó magyar!” Több paródia itt.) A múzeum kebelében működő Digitális Irodalmi Akadémia Arany 200 címmel szöveggyűjteményt állított össze a magyar klasszikusok Arany előtt tisztelgő írásaiból, verseiből, itt. (Nagy kedvencem: Orbán Ottó / Arany János a Múzeumkertben). A legérdekesebb internetes publikáció az Unikornis portál két, egymásba fonódó közleménye. Az egyik egészben, a másik részben Bán Zoltán András szerzeménye. A Híd Petőfi és Petri között című cikk összefoglalója így hangzik: „Arany János sokáig csak a Toldi költőjének számított, később az inga az ellenkező irányba lengett, a