Amiért érdemes volt államtitkárnak lenni, és amiért nem
Szabó Gyuri podkászt-szereplése hozta fel az emléket arról, hogy mi volt az a nagyon kevés dolog, amiért érdemes volt a Horn-Kuncze kormány helyettes államtitkárának lenni a művelődési minisztériumban… Egy olyan poszton, ami a mai államtitkároknak felel meg. Egy kezemen meg tudom számolni a példákat. Az egyik arról szól, amikor nyilvánvalóan túlléptem a hatáskörömet. 1995 októberében vagy novemberében lehetett, amikor a napi több tucat postán érkező levél között az egyik Schiffer János kulturális főpolgármester helyettestől érkezett. Ez arról szólt, hogy a Főváros mérlegeli, hogy létrehoz egy kortárs művészeti központot a Liliom utca 41-ben, az egykori trafóházban. Ennek hosszú távú fenntartásához azonban nincsenek meg a forrásai. Csak akkor vágnak bele, ha a minisztérium tesz egy vállalást, hogy amennyiben megnyílik a központ, akkor a minisztérium részt vállal a fenntartásban.
Az lett volna a dolgom (amire kiváló titkárom, Andrássy Mária figyelmeztetett is), hogy aktát nyissak, és javaslatommal, esetleg levéltervezetemmel tovább küldjem a miniszternek. Ehelyett vettem egy nagy levegőt, és közvetlenül Schiffernek megírtam, hogy igen, a minisztérium egy később megállapítandó mértékben vállalja a támogatást.
A Trafó három év múlva nyílt meg. Ma is kettős finanszírozással működik.
Arra viszont egyértelműen büszke vagyok, hogy ugyancsak 1995 végén, amikor már nagyon ingott a székem, és „tárcakörözésen” járt nálam egy akta arról, hogy a Pénzügyminisztérium 200 millió forintnyi el nem költött maradékot néhány jó ügyre akar fordítani, ennek aláírását ahhoz javasoltam kötni, hogy vegyenek be egy kulturális ügyet is, konkrétan a Mai Manó Ház nevezetes
Napfényműtermének műemléki rekonstrukcióját. Ehhez persze a miniszter is kellett, de ő örömmel beleállt az ügybe.
Arra eleinte büszke voltam, hogy a Nemzeti Színház építésének
elátkozott ügyét elővettem a meg nem oldható ügyek kosarából.
Amiatt még nem dőltem a kardomba, hogy nagy robajjal elbukott a New York Palotába és a mellette álló telken építendő új színház terve, mert a nyomában az Erzsébet térre kiírt pályázatot Bán Ferenc nyerte meg, egy nagyszerű tervvel, és azt el is kezdték építeni… Aztán jól tudjuk, mi történt. Ha én akkor nem indítom el a tekegolyót, ez a pöfeteg, céljaira korlátozottan alkalmas, rossz helyen álló épület sose épül fel. 2010 után nyilván napirendre került volna – és nem kizárt, hogy egy Zene Háza kvalitású épületbe került volna a színház.
Van tanulság?
Mindig. Vonja le más.
