A TUDÓSOK ÉRVEI

Next Article

Bevezetés

ELSÕ FEJEZET

I.1 Az ellentábor érvei

Meg kell vallanom, rengeteg ellenvetéssel találkoztam a G¦t§t ismerõk részérõl ¼r¦la Prabhup§da fordításával kapcsolatban. Néhány bírálat nyomtatásban is megjelent. Az alábbiakban felsorolom azokat, amelyekre e kötet lapjain hivatkozom.

1. Swami Bhaktivedanta and the Bhagavadg¦t§ “As It Is”. (Swami

Bhaktivedanta és A Bhagavadg¦t§ „úgy, ahogy van”), Robert

D. Baird. In: Modern Indian Interpreters of the Bhagavadg¦t§. (A Bhagavadg¦t§ mai indiai magyarázói, 10. fej.), Szerk.

Robert N. Minor. State University of New York Press. 2. A Brief Introduction to Hinduism; Religion, Philosophy and

Ways of Liberation. (Rövid bevezetõ a hinduizmushoz; vallás, filozófia és a felszabadulás útjai), A. L. Herman. Westview

Press. 3. The Universal G¦t§; Western Images of the Bhagavadg¦t§. (Az egyetemes G¦t§; a Bhagavadg¦t§ nyugati szemmel), Eric J.

Sharpe. Duckworth. 4. Bhagavadg¦t§ anuv§da – A Study of Transcultural Translation. (Bhagavadg¦t§ anuv§da – értekezés a kultúrák közötti fordításról), W. M. Callewaert – Shilanand Hemraj. Satya

Bharati. 5. The Bhagavadg¦t§ – A New Translation. (A Bhagavadg¦t§ legújabb fordítása), K. Bolte. University of California. 6. Õ Isteni Kegyelme és az átdolgozott Bhagavadg¦t§. In: Élet és

30 A Bhaktivedantamagyarázatok

Irodalom, Vekerdi József. Budapest, 1995. december. 7. Searching for a Perfect Man. (Egy tökéletes ember nyomában)

In: The Science and Religion, 1995, 6. szám, Rosztiszlav

Ribakov. Moszkva. 8. The G¦t§ As It Was: Rediscovering the Original Bhagavadg¦t§. (A G¦t§ úgy, ahogy volt: az eredeti Bhagavadg¦t§ újrafelfedezése), Phulgenda Sinha. Open Court, 1987.

A ¼r¦la Prabhup§da mûveirõl írott bírálatok általában a bhaktivallásosság terén elért nyilvánvaló eredményei iránti õszinte elismeréssel párosulnak. Sharpe szavaival: Az egyik azonban messze kiemelkedik az 1968 óta kiadott változatok közül, az eladott vagy egyéb módon terjesztett példányok számát tekintve. Másrészrõl azonban a kritikusok hajlamosak kétségbe vonni ¼r¦la Prabhup§da tudományosságát és a szanszkrit nyelvben való jártasságát. Az viszont ritka, hogy A Bhagavadg¦t§ úgy, ahogy vannal szemben felmerülõ kritikák teljes mértékben negatívak lennének.

Azzal kapcsolatban, vajon szükség vane arra, hogy megírjam ezt a könyvet, a következõ megjegyzést tette valaki: „Ha a kritikusok pozitív dolgokat mondanak ¼r¦la Prabhup§dáról, minek törõdni homályos, bizonytalan érvekkel?”

Erre a következõ választ szeretném adni az olvasó számára. ¼r¦la Prabhup§da megközelítésmódját a tudósok szemében is általában háttérbe szorítja a könyv tömeges terjesztésének vitathatatlanul hasznos volta. Ezenfelül a G¦t§ tanításai, ahogy azt az ISKCON tagjai gyakorolják, mind társadalmi, mind pedig erkölcsi szempontból hasznosak, s ez egyedülálló a G¦t§kiadások történetében. Mindezek fényében lehet, hogy a ¼r¦la Prabhup§dával szembeni ellenvélemények a laikus számára nem tûnnek jelentõsnek, a bennük rejlõ mögöttes következtetéseket azonban nem szabad könnyedén venni.

Herman, viszonylag barátságos hangvétellel, a következõket írja: …¼r¦la Prabhup§dát álláspontjának érvényesítése arra kényszeríti, hogy a nyilvánvalóan karmayoga és bhaktiyoga szö

A tudósok érvei 31

vegrészeket a fordítás vagy a magyarázat segítségével egy kicsit kitekerje…

Az ilyen állításokat egy alapvetõen csalóka elképzelés szüli, amit bõvebben a 11. fejezetben tárgyalunk. Röviden arról van szó, hogy egy m§y§v§da siddh§nta rejlik mögötte, ami teljes mértékben szemben áll a G¦t§ tanításaival. Ha az ilyen véleményeket nem kérdõjeleznénk meg, az annyit jelentene, hogy egyetértünk velük és az alapjukat jelentõ filozófiával. Ez pedig egyenértékû lenne azzal, mintha megtagadnánk a G¦t§t, ¼r¦la Prabhup§da szövegmagyarázatával és missziójával együtt.

Ezt a missziót ¼r¦la Prabhup§da pra£§ma mantrája* írja le:

namas te s§rasvat¦deve gaurav§£¦ prac§ri£e nirviªe¢aª¡nyav§di p§ªc§tyadeªat§ri£e Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom neked, óh, Bhaktivedanta Swami Prabhup§da, Bhaktisiddh§nta Sarasvat¦ çh§kura szolgája, aki megszabadítod a nyugati világot az ürességet hirdetõ és a m§y§v§da filozófiáktól.

Jóllehet a ¼r¦la Prabhup§da munkáival kapcsolatos ellenvetések nem tûnnek jelentõsnek, nem hagyom õket figyelmen kívül.

A barátságos hangvételû kritikák mellett olykor kifejezetten ellenséges vélemények is elhangzanak. Néhány esetben a kritikus hangvétel olyannyira felerõsödik, hogy a bíráló egy az egyben elutasítja ¼r¦la Prabhup§da könyvét. Ez a tendencia egy budapesti egyetemi tanár esetében mutatkozott meg leginkább, aki állítólag nyilvánosan emelt kifogást az ellen, hogy ¼r¦la Prabhup§da G¦t§ját tankönyvként használják. (Sajnálatos módon egy m§y§v§da változatot fogadtak el.)

Egyéb írások és újságcikkek is a kezembe kerültek, amelyek a G¦t§ról mint „nem hiteles”, „nem hindu” mûrõl nyilatkoztak.

* Pra£§ma mantra – tradicionális ima, amellyel a lelki tanítómester iránti tiszteletet fejezik ki.

32 A Bhaktivedantamagyarázatok

Vekerdi József egy magyarországi hetilapban néhány éve elítélõen nyilatkozott mind ¼r¦la Prabhup§da személyérõl, kijelentve róla, hogy büszke a tanítványi láncolatára, mind pedig magyarázatairól, amelyeket „érzelgõs, giccses ömlengéseknek” bélyegzett. Rosztiszlav Ribakov, az Orosz Tudományos Akadémia Orientalista Intézetének igazgatója ennél is keményebben fogalmaz:

Sok értelmiségi, akiben némi érdeklõdés és vonzódás ébredt India és az indiai filozófia iránt, sokszor csak Blavatszkaja és Roerish értekezéseiben vagy a helyi krisnás szekta által terjesztett Bhagavadg¦t§ silány fordításában és rendkívül alacsony színvonalú magyarázataiban olvashat róluk. Kívánatos lenne, hogy társadalmunk megszabaduljon az efféle sötét egzotikumoktól.

Ahogy már említettem, ritka az ilyen kritika, és többnyire tudományos tájékozatlanságból vagy elõítéletbõl fakad. ¼r¦la Prabhup§da G¦t§jának talán legkomikusabb gúnyirata, A G¦t§, úgy ahogy volt, Phulgenda Sinha tollából származik. A könyv, ahogy címe is elárulja, A Bhagavadg¦t§ úgy, ahogy van nyilvánvaló paródiája. Az író – szerencsétlenségére – minden hitelét elvesztette mind a szakértõk, mind a hívõk körében, amikor azt igyekezett bizonyítani, hogy a G¦t§ eredetileg mindössze 84 versbõl állt. Ebben a könyvben ezért nem hivatkozunk rá többet.

Összességében véve az „ésszerûnek” tekinthetõ kritikák, témájukat és felvetéseiket tekintve, nagyjából megegyeznek. Öt fõ kategóriába soroltam a bennük található ellenvetéseket. Az alábbiakban – kérdések formájában – ezeket az ellenvetéseket sorolom fel:

1. Miért ragaszkodik ¼r¦la Prabhup§da ahhoz, hogy az egész

G¦t§t kizárólag „az odaadó szolgálat (bhakti) vonatkozásában” értelmezze? 2. Miért beszél „más yogafolyamatokról” bhaktiyogaként (K¥¢£atudatként)? 3. Miért „állítja egymással folytonosan szembe” a bhaktiyogát és a többi irányzatot, és miért veti el azután az utóbbiakat a

K¥¢£atudat javára?

A tudósok érvei 33

4. Miért definiál és magyaráz általános kifejezéseket kizárólag az odaadó szolgálat (bhakti) vonatkozásában? 5. Miért fordít általános kifejezéseket igen konkrét bhaktikontextusban, egy bhaktiközpontú értelmezés irányába tolva el ezáltal a hangsúlyt?

A fenti ellenvetések alkotják e könyv öt fõ témakörét.

Mielõtt rátérnénk ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására, mint minden érvelés esetében, itt is szükség van egy közös kiindulási alap, egy közös nevezõ felállítására. A témában szerzett személyes tapasztalataim során úgy találtam, hogy hiányzik ez a közös nevezõ, és rövid idõ alatt nem lehet egykönnyen felállítani. Egy vai¢£ava és egy nemhívõ különbözõképpen közelíti meg ugyanazt a kérdést. Egyetértés azonban mindaddig nem jöhet létre, amíg hiányzik egy kölcsönösen elfogadható viszonyítási alap. Ezért könyvemben egy jelentõs részt e közös nevezõ kialakításának bátorkodtam szentelni. Ez azért fontos, hogy lehetõség nyílhasson kölcsönösen elfogadott axiómáknak – azaz tételeknek és azok folyományainak – a felállítására. Ezeket az axiómákat a fenti öt ellenvetésre alkalmazva megteremtõdnek egy intellektuális szempontból korrekt módszertan alapjai, amelynek segítségével eljuthatunk a helyes válaszokig.

A G¦t§val szemben felmerült kifogások általános jellegûek, és ¼r¦la Prabhup§da más mûveit, így a ¼r¦madBh§gavatamot is gyakran érintik. * A Bhagavadg¦t§ úgy, ahogy van védelmében végigvezetett érvelések bármelyik más mûvére is alkalmazhatók. Reméljük, hogy ezzel az egy tanulmánnyal minden felmerült kérdést tisztázni tudunk.

I.2 ¼r¦la Prabhup§da munkamódszere – Példák

Az elõzõekben felsorolt ellenvetések valójában nagyobb, általánosabb kategóriák, melyekbe a különbözõ kifogásokat soroltuk be. Nem lenne célravezetõ a ¼r¦la Prabhup§da G¦t§ja kapcsán felmerült

* ¼r¦la Prabhup§da mûveinek teljes felsorolását lásd bármely BBT kiadványban.

34 A Bhaktivedantamagyarázatok

kritikai pontokat különkülön megválaszolni. Úgy vélem, az öt kategória az összes felmerült kifogást magában foglalja.

Ebben az alfejezetben az egyes bírálatok ismertetését olyan G¦t§idézetek követik, melyek tipikus példaként szolgálnak az adott ellenvetéssel kapcsolatban. Az itt felsorolt példákat a 3. és a 4. tétel bizonyításánál, a harmadik részben bõvebben is tárgyalni fogjuk.

Sok más példát lehetett volna még idézni A Bhagavadg¦t§ úgy, ahogy vanból. Amelyek végül belekerültek a könyvbe, nagyon jól jellemzik az adott kategóriát. A típuspéldákat az ellenvetések fogják bevezetni.

Elsõ ellenvetés

Miért ragaszkodik ¼r¦la Prabhup§da ahhoz, hogy az egész G¦t§t kizárólag az odaadó szolgálat (bhakti) vonatkozásában értelmezze?

A kritikusnak gyakran okoz csalódást, hogy ¼r¦la Prabhup§da kizárólag az odaadó szolgálat szempontjából értelmezi a Bhagavadg¦t§t. A vélemények széles spektrumában találunk olyat, amely szerint az effajta megközelítés egy korlátozott közönség látásmódját elégíti ki, de olyat is, amely szerint a G¦t§ üzenetének teljes elferdítésérõl van szó.

Herman szerint: Swami Bhaktivedanta G¦t§magyarázata teljesen más irányt követ, mint Gandhié vagy Maharishié. Ez leginkább a fordításban és a mûhöz fûzött magyarázatokban ötlik szembe… Elõször, ahogy az el is várható, Bhaktivedanta számára a G¦t§ elsõsorban bhakti szöveget jelent, ami az Úr K¥¢£a emberek iránti szeretetét fejezi ki, valamint azt a reményteli lehetõséget, hogy ez a szeretet viszonzásra talál. Bhaktivedanta, miután felhívta az olvasó figyelmét, hogy óvakodjon az „úgynevezett tudósoktól”, akik „saját démonikus természetüket helyezik elõtérbe, a helyes értelmezést illetõen pedig félrevezetik az embereket”, jóravaló fundamentalista K¥¢£ahívõhöz illõen azzal hozakodik elõ, hogy „K¥¢£a abszolút helyzetét nehéz megértenie bárkinek is, aki nem K¥¢£a bhaktája a parampar§ rendszerén belül”. Azt állítja, hogy mivel maga is e tanítványi láncolat tagja, a „hiteles magyarázatot” és a

A tudósok érvei 35

„hiteles fordítást” képes az olvasó elé tárni… Ennek értelmében fogalmazza meg Bhaktivedanta a G¦t§ központi üzenetét: „Ez a Bhagavadg¦t§ mûvészete és titka is egyben: teljesen elmerülni a ¼r¦ K¥¢£áról szóló gondolatokban.” A bhaktiyoga valójában ezt az önátadást és a hozzá vezetõ utat jelenti. A fenti ellenvetésben kifejtett gondolat további illusztrálására ¼r¦la Prabhup§da szavait idézem a 2.12 vershez fûzött magyarázatából. …azok, akik irigyek K¥¢£ára, mert Õ az Istenség Legfelsõbb Személyisége, nem érthetik meg e nagy mûvet. Ha olyanok próbálják elsajátítani a G¦t§ tanítását, akik nem bhaktái az Úrnak, az olyan, mint amikor a méhek kívülrõl nyalogatják a mézesüveget. Senki sem élvezheti a méz ízét, amíg nem nyitja fel az üveget, s éppen így a Bhagavadg¦t§ misztériumát is egyedül a bhakták érthetik meg. Senki más nem ízlelheti meg, ahogyan azt e könyv negyedik fejezetében olvashatjuk. A G¦t§t nem érthetik meg azok sem, akik irigyek az Úr létére. A G¦t§ m§y§v§d¦ magyarázata tehát a teljes igazság leginkább félrevezetõ bemutatása…

Második ellenvetés

Miért beszél más yogafolyamatokról bhaktiyogaként (K¥¢£atudatként)? ¼r¦la Prabhup§da más yogafolyamatokról is úgy beszél magyarázataiban, mintha azok is a bhaktiyoga kategóriájába tartoznának. E gyakorlat miatt éri õt a fundamentalizmus és a tudománytalanság vádja. A kritikusok képtelenek megérteni, hogy ¼r¦la Prabhup§da miként hagyhatja figyelmen kívül ezeket a nyilvánvaló részeket. „A Bhagavadg¦t§ mai indiai magyarázói” címû tanulmánykötetben Robert D. Baird a következõ észrevételt és ellenvetést teszi: A 2.48ban a yogát a következõképpen definiálja: ragaszkodástól mentes cselekedetek, amelyeket a siker vagy a bukás iránti közömbösség jellemez (samatva° yoga ucyate). Egy késõbbi meghatározása szerint a yoga az elme közömbös illetve kiegyensúlyozott voltát jelenti. Ezt látszik megerõsíteni a 3.3 is, ahol a jñ§nayogát a s§¯khyával, … míg magát a yoga

36 A Bhaktivedantamagyarázatok

kifejezést a karmayogával azonosítja (karmayogena yogin§m). A karmayogát Swami Bhaktivedanta itt máris nem pusztán ragaszkodás nélküli cselekvésnek, de a G¦t§ késõbbi verseinek fényében „odaadó szolgálat”nak veszi.

Az egész fejezetet, amely a felszabadulás eszközeként a ragaszkodásmentes munkát hangsúlyozza, a K¥¢£atudat itatja át. A K¥¢£ára mint a meditáció tárgyára való utalást Prabhup§da a K¥¢£atudatra vonatkoztatja. ¼r¦la Prabhup§da ezzel kapcsolatos munkamódszerének másik példája az alábbi részlet a 2.39 vershez fûzött magyarázatból: …A versben említett buddhiyoga ily módon az Úr odaadó szolgálatát jelenti… Az Úr K¥¢£a analitikus leírást adott a lélekrõl, hogy Arjunát eljuttassa a buddhiyoga, vagyis a bhaktiyoga szintjére… Meg kell tehát értenünk, hogy a buddhiyoga azt jelenti, hogy az ember K¥¢£atudatban cselekszik…

Harmadik ellenvetés

Miért állítja egymással folytonosan szembe a bhaktiyogát és a többi irányzatot, és miért veti el azután az utóbbiakat a K¥¢£atudat javára?

Ahol ¼r¦la Prabhup§da nem tesz egyenlõségjelet más yogafolyamatok és a bhaktiyoga közé, ott rendszerint a bhaktival összehasonlítva elemzi, majd elveti õket mint ebben a korban nem célravezetõ vagy irreleváns utakat.

Baird és Herman is nagy hangsúlyt fektet erre az ellenvetésre. Baird a következõképpen folytatja kifogásait: Amellett, hogy a G¦t§ verseit arra használja, hogy a vai¢£ava életstílust és filozófiát propagálja, Bhaktivedanta sokszor arra törekszik, hogy rámutasson a vai¢£ava álláspont felsõbbrendûségére, és a többi vélemény hibáira… Valóban vannak olyan részek, amelyek Swami Bhaktivedanta interpretációját látszanak alátámasztani, arról azonban nem tesznek említést, hogy a többi nézet alacsonyabb rendû lenne.

A tudósok érvei 37

Herman kijelenti: Érvelésének alátámasztására Bhaktivedanta többek közt azt a stratégiát követi, hogy a bhaktin kívül az összes yogafolyamatot alacsonyabb rendûnek állítja be… Egy másik módszere az, hogy az egyéb yogafolyamatokat puszta technikákként mutatja be, melyek a bhaktiban érik el betetõzésüket.

Herman így elemzi e „stratégia” eredményét: Érdemes más G¦t§fordítások szövegrészeit a Bhaktivedantaféle részekkel összevetni, mert így nagyon jól megfigyelhetõk a furcsa és gyakran zavaró eltérések.

Az alábbi idézet jól példázza azt, mire is céloznak ¼r¦la Prabhup§da kritikusai: Azok az állítólagos yog¦k, akik meditációjuk középpontjába olyasvalamit helyeznek, ami nem Vi¢£u szintjén áll, csupán az idejüket vesztegetik, amikor hiábavalóan holmi álomvilág után kutatnak. K¥¢£atudatúvá, az Istenség Személyiségének odaadó hívévé kell válnunk. Ez az igazi yoga célja. (2.61, magyarázat)

Negyedik ellenvetés

Miért definiál és magyaráz általános kifejezéseket kizárólag az odaadó szolgálat (bhakti) vonatkozásában?

A Bhagavadg¦t§ a yoga gyakorlására vonatkozó közvetlen utalások mellett gyakorlati, történelmi, kulturális stb. utalásokban is bõvelkedik. Addig is alkalmazott módszeréhez híven ¼r¦la Prabhup§da nem habozik, hogy az ilyen kifejezéseket is a bhaktiyoga kontextusában magyarázza.

Baird részletesen foglalkozik ezzel a kérdéssel „A vai¢£ava életstílus sulykolása” (Inculcation of a Vai¢£ava Life Style) címû alfejezetben. Röviden idézek az idevágó négyoldalas részbõl: …gyakran túllép az adott szövegrészen és a G¦t§ egészén is, amikor a verset csak ürügyül használja fel a vai¢£ava életstílus

38 A Bhaktivedantamagyarázatok

propagálására. Sok helyütt hivatkozik Caitanyára (1486– 1534), akinek a mah§mantra éneklésének elterjesztését tulajdonítja. Ennek ellenére az olyan versekhez írott magyarázataiban, amelyek egy szóval sem említik az éneklésnek ezt a gyakorlatát, Swami Bhaktivedanta számos alkalommal javasolja azt mint a legjobb eszközt, mellyel korunkban, a Kaliyugában a szövegben szereplõ cél elérhetõ… A 6.35ben K¥¢£a elismeri, hogy nagyon nehéz uralkodni az elmén, de azt is megemlíti, hogy mindez lehetséges a gyakorlás (abhy§sena) és a szenvtelenség (vair§gyena) által. A szöveg nem mondja ki, hogy konkrétan minek a gyakorlásáról van szó, Swami Bhaktivedanta azonban meghatározza, és részletesen ki is fejti: ez nem más, mint a K¥¢£atudat gyakorlása… A 16.1–3ban megemlíti, ahogy a vers is, hogy az áldozat hasznos. Elmondja, hogy az embernek védikus áldozatokat kellene bemutatnia, de az óriási költségek miatt erre manapság nemigen van mód. A legjobb áldozat, amit az ember ebben a korban felajánlhat, a mah§mantra. Ez a szövegben sehol nem szerepel, sem közvetlenül, sem közvetve. Egyértelmûen hasonló csúsztatásról van szó a 6.11–12ben is – a szöveg javasol valamit, Swami Bhaktivedanta pedig hatályon kívül helyezi azt, és helyette a mah§mantrát ajánlja… A 6.16 vers figyelmeztet, hogy az ember ne egyen se túl keveset, se túl sokat, valamint ne aludjon többet a kelleténél. Ez a szöveg kitûnõen példázza, hogy Swami Bhaktivedantát jobban érdekli a K¥¢£atudat elveinek kifejtése, mint az, hogy egyszerûen megmagyarázza, mirõl is szól az adott vers… A 17.8–10 leírja, hogy a jóság minõségében lévõ ételek zsírosak. Swami Bhaktivedanta értelmezése szerint ez nem állati eredetû zsírt jelent, és hosszasan fejtegeti, hogy az ember minden szükséges állati zsiradékhoz hozzájuthat a tejtermékekbõl, ami fölöslegessé teszi az ártatlan állatok lemészárlását. Ezeket egyáltalán nem említi a szöveg…

Mivel Baird számos részletre kitért fenti példáiban, én most csak egyet idézek, ami a könyvben található összes példát magába sûríti. …Ez a Bhagavadg¦t§ a K¥¢£atudat tudománya… (6.8, magyarázat)

A tudósok érvei 39

Ötödik ellenvetés

Miért fordít általános kifejezéseket igen konkrét bhaktikontextusban, egy bhaktiközpontú értelmezés irányába tolva el ezáltal a hangsúlyt?

Azon kívül, hogy ¼r¦la Prabhup§da a különbözõ gyakorlatokat az odaadás különbözõ aspektusaiként sorolja be, a kritikusokat nagymértékben zavarja az is, ahogyan ¼r¦la Prabhup§da a szanszkrit nyelvhez közelít. Kifogásolják, hogy egyes szavakat közvetlenül bhaktikontextusban fordít, figyelmen kívül hagyva bevett fordításukat.

Herman és Baird egészében nehezményezi ¼r¦la Prabhup§da megközelítési módját, ahogy az a fentiekbõl is kitûnt. Herman kijelenti:

Bhaktivedanta, a „buddhiyoga” jelentését „a K¥¢£atudat erejével” kifejezésben megjelölve a következõképpen fordítja a verset: Óh, Dhanañjaya! Az odaadó szolgálat erejével szabadulj meg minden gyümölcsözõ tettõl, és hódolj meg maradéktalanul ennek a tudatnak. Az odaadó szolgálatban élõ ember még ebben az életében megszabadul a jó és a rossz tettektõl egyaránt. …A bhakti tárgykörébe tartozó, K¥¢£ának végzett „odaadó szolgálatot” (bhakti) vitán felül egy olyan szövegbõl vezeti le, ahol bhaktiról egy árva szó sem esik. Baird: A 4.6–8 egy érdekes szakasz. Jól illusztrálja, hogy Swami Bhaktivedanta miként erõlteti rá teológiáját egy olyan szövegre, aminek az értelmezésében a tudósok általában egyetértenek. A hatodik versben, Edgerton, Deutsch és Zaehner fordításában arról van szó, hogy bár K¥¢£a §tm§nja örök és megszületetlen, misztikus hatalma (m§y§) révén igenis magára ölti a prak¥tit. A következõ vers leírja, hogy ez akkor következik be, amikor a dharma hanyatlásnak indul, az adharma pedig elõretör. Swami Bhaktivedanta ezt úgy értelmezi, hogy K¥¢£a transzcendentális teste megszületetlen, és soha sincs kitéve a pusztulásnak. A prak¥tit transzcendentális formának veszi. Ez azt jelenti, hogy noha K¥¢£a megjelenik, mégsem fogad el egy új testet, ahogy azt az élõlények teszik. Az Úr

40 A Bhaktivedantamagyarázatok

belsõ energiája révén (§tmam§yay§), saját, eredeti testében jelenik meg.

¼r¦la Prabhup§da munkamódszerének itt következõ példája mind közül talán a legtöbb figyelmet vívta ki magának: Az Én legfelsõbb hajlékomat nem nap vagy hold, tûz vagy elektromosság ragyogja be. Aki egyszer eljut oda, többé már nem tér vissza az anyagi világba. (15.6)

I.3 Kinek szól ez a könyv?

Minden könyvnek megvan a maga olvasóközönsége. Noha egy vai¢£ava mû megalkotása a szerzõ tisztulását is szolgálhatja, továbbra is kérdés marad, vajon ki lesz az az olvasó, aki – a benne foglaltak meghallgatásával – osztozni kíván a mû jótékony hatásában. A ¼r¦la Prabhup§da G¦t§fordítását bíráló kifogások tudósoktól, filozófusoktól, vallástörténészektõl erednek, akik nagyjából egyetértenek a fentiekben ismertetett öt ellenvetés egyikétmásikát vagy akár mindegyikét illetõen. Vajon fognake idõt szentelni rá, hogy elolvassák ezeket az oldalakat? Õszintén remélem, hogy igen. Erõfeszítéseim bizonyára nem mentesek a hibáktól, és az alkalmazott módszertan is merõben eltér a tudósétól. Ennek ellenére, az igazság utáni kutatás érdekében hadd idézzem C§£akyát, akinek segítségével talán sikerül feloldani a látszólagos ellentmondásokat:

vi¢ad apy am¥ta° gr§hyam amedhy§d api k§ñcanam n¦c§d apy uttamam jñ§nam str¦ratna° du¢kal§d api Az ember fogadja el a nektárt még a méregbõl is, az aranyat egy tisztátalan helyrõl is. Fogadja el a tudást még egy alacsony származású embertõl is, és fogadja el a jó feleséget még akkor is, ha az egy alacsonyrendû család szülötte. (N¦tidarpa£a 1.16)

A tudósok érvei 41

Amennyiben e könyvet nem méltatják figyelemre, annak a mû „tudománytalan” és „fundamentalista” megközelítése lesz az oka. A tudós olvasóközönség szempontjából ugyanabban az eredendõ hibában szenved, mint amit a Bhaktivedantamagyarázatokban is kifogásoltak. Hiányzik belõle a tudományos értékrend, ami elengedhetetlen feltétele annak, hogy objektívnek tekinthessük – ellenben rányomja a bélyegét a hívõ ember értékrendje, azaz az írásokba vetett hit, ami alkalmatlanná teszi arra, hogy tudományos mûvé válhasson.

Persze – mondhatná valaki – ha értekezésem terminológiája és felépítése az imént említett olvasóközönség kívánalmaihoz igazodna, az õ érdeklõdésüket is felkeltené. Ez az „igazodás” azonban nemcsak a forma megváltoztatását vonná maga után, de a végkövetkeztetésekre is ugyanolyan mértékben kihatna. Ez pedig végsõ soron ellenkezne magának a könyvnek a témájával is. Eric Sharpe találó szavaival: ¼r¦la Prabhup§dával összehasonlítva, a korabeli indiai guruk kisebb hatást értek el, és sokkal inkább hajlottak a megalkuvásra. A „hozzáigazítások korában” a kompromisszumkészségen volt a hangsúly.

Ezért hát a kimûvelt emberfõk berkeiben csak elvétve akadnak majd olyanok, akik idõt szánnak rá, hogy elolvassák a könyvet és megfontolják következtetéseit. Mi ennek az oka? Valójában az e mögött rejlõ okok miatt éreztem szükségesnek, hogy megírjam ezt a könyvet. A tudósok általános megközelítési módja a jól ismert empirizmus. Mindegy, hogy a régészet, az epigráfia vagy a numizmatika hatáskörébe tartozike a bizonyítékanyag (amit többnyire az adatok igen szelektív kezelésével alakítanak ki, s gyakran félreteszik az ellentmondó információkat), kivétel nélkül mindig empirikus jellegû, anélkül, hogy ismeretelméletileg bármit is elõrelépne. Ez a megközelítésmód semmibe veszi a G¦t§ tekintélyét, s nem úgy tekint rá, hogy az Abszolút Igazság, vagy akár bárminemû igazság lenne. Következésképp az Úr K¥¢£a által lefektetett, a G¦t§ megértését lehetõvé

42 A Bhaktivedantamagyarázatok

tevõ módszert, amit az §c§ryák* láncolata is megerõsít, a tudósok elvetik. Már elsõ pillantásra is eltérõ tehát a kétféle hozzáállás. A vai¢£ava és az empirikus különbözõ módon közelít a G¦t§ tanulmányozásához. Baird a következõképpen magyarázza a nemhívõ álláspontját: Swami Bhaktivedanta és a Bhagavadg¦t§ úgy, ahogy van… Bár a hívõ szempontjából úgy tûnhet, a tudós megközelítése nélkülözi a tisztességet, a kutatót saját tudományos értékrendje, tisztessége köti.

Min is alapul e tudományos értékrend? A történészt az érdekli, hogy pontosan mit is akar mondani a vers. Meg akar érteni mindent, ami csak benne lehet a vers szavaiban, anélkül, hogy bármit is hozzáadna, ami nincs ott. Továbbá történelmi kontextusukban akarja megérteni a ªlokákat. Csak az exoterikus jelentéssel foglalkozik, az ezoterikus hagyomány elõtte zárva marad.

Akkor hát, ki fogja elolvasni a könyvet? A következõ csoportok érdeklõdésére tarthat számot:

1. Azok a tudósok, akiket saját empirikus nézetük mellett egy alternatív vélemény is érdekel. 2. Azok a hívõk, akik olyan értelmiségiekkel találkoznak, akik ¼r¦la Prabhup§da könyveit spekulatív és nemodaadó módon tanulmányozzák. A második részben található érvek hasznosak lehetnek a G¦t§val szembeni bírálatok megválaszolásánál. 3. A G¦t§t tanulmányozók általában, akik a második részben sok hasznos érvet találhatnak. Ezeket a harmadik részben a gyakorlatban is alkalmazni fogjuk (a számos lehetõség közül egyféle módon). 4. Végül pedig azok, akik tudósok illetve olyan emberek köré

* Ýc§rya – valamely láncolathoz tartozó lelki tanító.

A tudósok érvei 43

ben mozognak, akik az I.2 részben ismertetett ellenvetésekkel élnek. A könyv logikai felépítése és érvei alapján egy olyan megközelítési módot mutathatnak be, ami valódi változást idézhet elõ a Bhagavadg¦t§ úgy, ahogy van tudományos megítélésében.

Bízom benne, hogy a vai¢£avák találnak majd számukra is értékes gondolatokat ebben a tanulmányban. Mert ha így lenne, az öntisztuláson kívül egy még értékesebb áldásban is részesülnék: a vai¢£avák kegyében.

I.4 Módszertani elvek

A tanulmány azt a módszertani elvet követi, hogy a G¦t§t veszi kizárólagos hivatkozási alapul. Ezt azért láttam indokoltnak, hogy kiküszöböljem a további véleménykülönbségek lehetõségét. A G¦t§t ráadásul a Védák esszenciájának is tartják. Számtalan védikus írást lehetne idézni az érvek alátámasztására; ez azonban szükségtelenül megnövelné a könyv terjedelmét. Az érvelés alkalmazási köre ezért a G¦t§ra szorítkozik. Az alábbiakban felsoroljuk a kötet szerkezeti elemeit, hogy az olvasó képet alkothasson magának a könyv felépítésérõl.

Az elsõ rész néhány alapvetõ anum§nát ismertet, szám szerint nyolcat, amelyek megteremtik a közös kiindulási alapot. Ezeket rövid okfejtések támasztják alá, amelyek, ahogy az imént említettem, a G¦t§ szövegén alapulnak.

Az ezután következõ hét tétel nem más, mint hét logikai mûvelet, amely az öt ellenvetéssel szembeni érvelés módszertanát alkotja. Az érvelés eredményeképpen bebizonyosodhat, hogy a Bhagavadg¦t§ úgy, ahogy vannal szemben felhozott ellenvetések nem megalapozottak.

A tételeket egyenként fejtjük majd ki a második részben. A tételeket folyományok, azaz a hozzájuk tartozó logikai lépések támasztják alá. Ezek együttesen alkotják a felmerült kifogások cáfolatának

44 A Bhaktivedantamagyarázatok

teljes eszköztárát. A harmadik rész tartalmazza a végkövetkeztetést. A második részben bizonyított tételekbõl és azok folyományaiból levont következtetések segítségével fogjuk megközelíteni A Bhagavadg¦t§ úgy, ahogy vannal szemben felmerült öt fõ ellenvetést. A függelékekben további érvek is találhatók, amelyek az elsõdleges érveket egészítik ki.

Ez a megközelítés egy átfogó módszert biztosít a téma feldolgozásához, és egy olyan problémamegoldó rendszert kínál, ami a G¦t§t tanulmányozók és tanítók számára egyaránt elfogadható. Kérem az olvasót, mindig tartsa szem elõtt, hogy az effajta tanulmányozást csakis azzal a szándékkal lehet elkezdeni, hogy a végén, miközben nyitott, õszinte szívvel próbáljuk felfogni, hogy mi a G¦t§ üzenete a magunk és az emberiség számára, valóban megértsük a szöveg mondanivalóját.

I.5 A könyv terminológiája és felépítése

A könyvben sok fogalom és eljárásmód található. Megpróbáltam a témát szisztematikus módon bemutatni, s közben létrejött egy önálló rendszer, saját terminológiával, hivatkozási rendszerrel és logikával. Hogy az olvasó könnyebben eligazodjon köztük, a következõkben ezeket az elemeket szeretném bemutatni. Ezek beható ismerete nélkül nehéz lenne nyomon követni az érvelés bonyolult összefüggéseit, részleteit.

OLDALAK

Tanulmányunkban gyakran fogunk hivatkozni a könyv egyes részeire, kijelentéseire, s az adott oldalszámot vagy zárójelben vagy pedig a mondat részeként tüntetjük fel.

AZ ALFEJEZETEK CÍMEI

A szövegbõl vett idézeteket, illetve a szöveg bizonyos részeire való hivatkozásokat az adott részre utaló rövidítés jelöli. Ez a fejezet

A tudósok érvei 45

(nagy római szám), az alfejezet (arab szám) és ahol lényeges, az azon belüli további szakaszok (kis, normál szedésû betû) jelét tartalmazza; pl. a XI.1.b a tizenegyedik fejezet 1. alfejezetének b szakaszára utal.

SLÓKÁK (a Bhagavadg¦t§ versei)

A slókákra a fejezet és a vers megjelölésével, zárójelben vagy anélkül hivatkozunk; pl. a (12.6) a G¦t§ tizenkettedik fejezetének hatodik versére utal.

ELLENVETÉSEK

Ez A Bhagavadg¦t§ úgy, ahogy van ellen felhozott öt ellenvetés, melyeknek cáfolata alkotja a könyv témáját. Az I.2ben soroltuk fel õket.

ANUMÝNA

Az 1–7. tételeknél ismertetett argumentumok kifejtéséhez szükség van egy közös kiindulási alap meghatározására. Vannak bizonyos elõzetesen elfogadott evidenciák, amelyekre további logikai lépések épülnek. Ezeknek anum§na a neve.

TÉTELEK

Értekezésünk fõ logikai lépéseit hét tétel alkotja. Bizonyításuk a második részben található. A továbbiakban axiomatikus igazságokként használjuk õket az ellenvetéseket kétségbe vonó további érvek bizonyításánál.

FOLYOMÁNYOK

Ezek azok a logikai lépések, amelyek a tételek végkövetkeztetéseihez vezetnek. A tételhez képest, amelyhez tartozik, a folyomány axiomatikus érvényû. A folyomány elõtt feltüntetett számok az adott tételre is utalnak, pl. a 4.4. folyomány a 4. tétel negyedik folyományát jelenti.

46 A Bhaktivedantamagyarázatok

EGYÉB ÉRVEK

Felmerülhetnek olyan érvek is (melyekre aztán hivatkozhatunk is), amelyek nem tartoznak sem a tétel, sem a folyomány, sem az anum§na, sem pedig a kiegészítõ érvek kategóriájába. Ezekre egyszerûen az adott témára való utalással, az oldalszám és az alfejezet megjelölésével hivatkozunk.

A FÜGGELÉKEKBEN TALÁLHATÓ KIEGÉSZÍTÕ ÉRVEK

Az érvek végsõ elõfordulási helye az 1–16ig számozott függelékek. Ezekre az adott függelék vagy alfejezet számának megjelölésével hivatkozunk.

A FEJEZETEK FELÉPÍTÉSE

A harmadik fejezettõl kezdve az 1–7. tétel levezetése egy szisztematikus folyamatot követ. A fejezeteken belül ez az alábbi egységeket foglalja magában:

Az ÁLLÍTÁS fogalmazza meg azt a logikai lépést, ami bizonyításra kerül. A BIZONYÍTÁS alkotja a fejezet lényegét, alátámasztva az állításban foglaltak érvényességét. Az ÖSSZEFOGLALÁS röviden összegzi a bizonyítás fõbb pontjait. A KONKLÚZIÓ a bizonyítás következményeit fogalmazza meg, ahol szükséges. Amennyiben a bizonyítás rövid, az összefoglalás elmaradhat.

Ez a felépítés és az esetenkénti ismétlések az olvasót hivatottak segíteni az olykor igen részletekbe menõ, kereszthivatkozásokban bõvelkedõ bizonyítások követésében. Miután egy állítás bizonyítást és megerõsítést nyert, a továbbiakban ahelyett, hogy logikai lépésként említenénk, „1. tétel” stb.ként fogunk hivatkozni rá.