3 minute read
Lelkünk rezdülései
„Fordítsd arcodat a nap felé, és minden árnyék mögéd kerül.”
Advertisement
Az emberi lélek egy olyan komplex, összetett rendszer, ami sosem állandó. Külső, illetve belső tapasztalásaink formálják és alakítják milyenségét. Így jól lehet, gyakran eltévedünk önmagunk megismerésének útján. Tudatunk akárcsak egy hatalmas fa ágai, a törzse mentén érdes. Az ágait követve azonban újabb és újabb elágazáshoz, egy másik úthoz érkezünk. Minél tovább haladunk vonalai mentén, annál keskenyebb és instabilabb ágakat találunk. Persze akkor, ha eljutunk idáig. Lelkünk legapróbb, legtörékenyebb ágaihoz hosszú út vezet. És csak az út végén vár ránk a zamatos, édes alma. Függ ez attól is, hogy milyen időben, milyen hangulatban találjuk a fát, vagyis a lelkünket. Az önismeret kérdését szeretjük a szőnyeg alá seperni, mondván: „Én ismerem magam!” És mégis, amikor
egy nem várt esemény bekövetkezik, akkor az idő tört része alatt olyan válaszokat, cselekedeteket adunk egy adott próbatételre, amit nem is feltételeztük volna magunkról. De ahhoz, hogy könnyebben navigálni tudjunk az életünkbe, elengedhetetlen önmagunk megismerése.
Carl Gustav Jung, az analitikus pszichológia atyja két részre osztotta a tudatunkat. Első a személyes, vagyis a saját tudatunk, a másik a közös kollektív tudattalan. A személyiségünk leglényegibb része, vagyis a központ, az nem más, mint a Selbs-t. Ennek többféle fordítása is létezik, számomra a leginkább kedvelt a mély én, a belső mag. Édes anyanyelvünk használatakor is találkozhatunk ezzel a kifejezéssel. MAGam vagyok. Jung szerint ez az a „szervünk”, ami alkalmas Istennel kapcsolatot teremteni. Tehát az igazi lényünk, egy isteni adó-vevőként funkcionál. Érdekes tény, hogy lelkünk lényegi részét csak 40 éves korunk után kezdjük el kutatni. Ez az az időszak az életünkben, amikor úgy érezzük, hogy már megdöntöttük életünk csúcsait, de mégis, valami hiányzik. Többre vágyunk. Ebben az időszakban magunkba fordulunk és mélyebbre ássuk. A lelkünk legtitkosabb részeibe. Ilyenkor találkozunk a leggyakrabban isteni részünkkel és találjuk meg tudatunk gyümölcseit.
Ha belevetettük magunkat az önismeret lankás útvesztőibe, várhatnak minket kellemetlen meglepetések. Lelkünk magját ugyanis rengeteg réteg fedi. Ezek között a rétegek között akadnak számunkra megdöbbentő részek. Ilyen például az árnyék személyiségünk. A sötét oldalunk, az egyéni tudattalanban helyezkedik el. Felneveltük őt, a minket ért traumákból, szorongásainkból és elfojtásainkból. Ő egyre csak növekedett bennünk/velünk. A „rossz énünkről” nem igazán szeretünk beszélni. Leginkább azért, mert szégyelljük. Pedig a szégyenérzet és az elfojtás az, ami táplálja. Ne felejtsük el, hogy szükségünk van az árnyék részünkre. Jung szerint, a lelkünk magját a fény és az árnyék személyiségünk ellentéte tartja folyamatos, energetikai kölcsön hatásában. Olyan ez, akár egy mágnes csak az ellentétes pólusok ragad egymáshoz. „Sötétség nélkül nincs fény sem.” A fontos az, hogy a fénynek hagyjunk nagyobb teret. De ahhoz, hogy mindkét pólusunkat az irányításunk alá tudjuk vonni, meg kell ismernünk őket. Az ismerkedésünk talán az árnyék személyiségünkkel a legnehezebb. Hiszem tele van olyan emlékekkel, traumákkal, amiket igyekeztünk „árnyékos helyre tenni.” Azért dugtuk el életünk fájó pillanatait, mert nem szeretnénk vele tudatosulni. De ha nem szedjük össze a bátorságunk, és nem nézünk szembe traumáinkkal, árnyék személyiségünk növekedésnek indul. Az elnyomással csak energiával tápláljuk, addig a pontig, míg olyan hatalmas nem lesz, hogy átnyúlik azokba a személyiség részekbe, ami a külvilággal való kapcsolat teremtésért felelős. Erre az állapotra szoktuk azt mondani, hogy valaki energiavámpír, rossz indulatú ember stb... A másik lehetőség pedig, hogy a fizikai síkon is megmutatja magát. Ezeket pszichoszomatikus betegségeknek nevezzük. Nehéz lelkünk fekete mocsarába bele dugni a fejünket, mégis tartsuk észben, hogy azért, mert nem gondolok rá, az attól még ott van és belülről rág minket. A zabolátlan fekete lovat is be lehet törni, ha bátrak vagyunk és elég türelmesek. Ha magunk felé is megértéssel fordulunk, jutalmul nyugalmat és egészséget kapunk, ami minden ember áhított állapota.
Mkzs Lylien
