2 minute read
A nagy Ő nyomában
A nagy Őnyomában
Egy ősi mítosz szerint a világ kezdetén óriások népesítették be a földet. Ezeknek az emberszerű lényeknek két feje, négy karja és négy lába volt. Olyan hatalmasok, erősek és bölcsek voltak, hogy Zeusz megrémült hatalmuktól. Attól fél, hogy ezek a kiváltképp tökéletes óriások az Olümposz csúcsaira törnek. Ezért, hogy megfossza ezeket a lényeket hatalmuktól, villámcsapással ketté hasította őket. Így született meg a nő és a férfi.
Advertisement
Ez a történet rendkívül elgondolkodtató. Minden mítosz alapjául szolgál némi igazság. Minden mitológia a részünkké vált és archetípusként vert gyökeret, a kollektív tudatalattinkban. Az ember keresi a másik társaságát. Szoktuk
is mondani, hogy fél emberek vagyunk csupán. Rengeteg szakirodalom foglalkozik a nagy Ő, az ikerláng megtalálásával. A párkapcsolat rendkívül befolyásolja a pszichénket és a lelkünket is egyaránt, hiszen ez az alapja a családunknak. Véleményem szerint az életünk párja utáni kutatásban legalább annyira fontos a megtett út, mint a célba érés. De kit és mi alapján keresünk? Kibe leszünk szerelmesek? Ezekre a kérdésekre a válaszokat a lelkünkben találjuk meg. Jung szerint pszichénkben lakozik egy női és egy férfi rész. Ez nem más, mint az animusz és az anima. Nem meglepő ez, hiszen szervezetünk is hasonlóképpen van felépítve. A tesztoszteron – másnéven férfi hormon, bennünk, nőkben is megtalálható. És a férfiak szervezetében is felüti a fejét az ösztrogén, a női hormon. Persze a külső jegyeinek kialakulásáért az arányok felelősek. De hogyan is néz ki mindez a lelkünk környezetében? A nemiség megélését már csecsemőkorban kezdjük. A lány újszülötteket rózsaszín, míg a fiúkat kék pólyába csomagoljuk. Megtanítjuk a gyereknek, hogy ők kislányok vagy épp kisfiúk. Ezek a szerepek folyamatosan alakulnak az adott életkornak megfelelően. Viszont láthatatlanul kifejlődik az ellentét párja is. Tehát minden nőben él egy férfi, és minden férfiban él egy nő. Ennek a lelkünkben lakozó másik nemnek a milyenségét nagyban befolyásolja az ellentétes nemű szülő. Tehát egy lány animusza, az apja képére ill. a saját női minőségének az egyvelege alkotja meg. Ez azért fontos, mert később ez a nő abba a férfibe szeret bele, akiről azt hiszi, hogy a saját animuszának a kivetülése. Azt hiszi egy másik emberről, hogy az ő maga, csak éppen férfiban. És itt jön a bökkenő. Nem él a világon két egy forma ember. Minőségbeli hasonlóságok persze lehetnek, de nem azonosságok. Tehát a mi esetünkben amikor egy lány őrülten szerelmes lesz, az azért van, mert úgy véli, megtalálta a nagy Őt, a másik felét. Aztán összeházasodtak, gyerekeket nevelnek, és később, a hoszszú együtt töltött évek alatt rájön, hogy ez a férfi mégsem az igazi, mégsem önazonos. Ekkor jön el a közös munka ideje. Amikor már a szerelem rózsaszín fátyola, lehullt a szemekről. Kemény munka árán, kitartással, egymás iránti elfogadással meg tudunk teremteni egy hosszú és kiegyensúlyozott kapcsolatot. Ha ez sikerül, akkor mondhatjuk el, hogy megtaláltuk a társunkat. Akkor jön el az igazi összetartozás élménye, amikor már nem saját hiedelmeink dominálnak, hanem egyszerűen csak a szeretet és a másikhoz való ragaszkodás. Amikor már minden hibájával, tiszta szemmel nézünk a másikra, mégis úgy tudjuk szeretni, ahogy van. Az út itt sem könnyű, de higgyünk abban, hogy rengeteg szeretettel és türelemmel ki tudjuk szeretni a másikból az ikerlángunkat, a nagy „Őnket”. És akkor, újra óriásként megrengethetjük a világot!
Mkzs Lylien
