Dalestek a Zeneakadémián // Song Recitals the Liszt Academy Hajnóczy Júlia és Brickner Szabolcs „Költők és szerelmek” // Júlia Hajnóczy & Szabolcs Brickner “Poets and Lovers” 2014.04.23.
2014. április 23. (szerda) // 23 April 2014 (Wednesday) 19.00 Solti terem // Solti Hall
Dalestek a Zeneakadémián // Song Recitals the Liszt Academy Hajnóczy Júlia és Brickner Szabolcs „Költők és szerelmek” // Júlia Hajnóczy & Szabolcs Brickner – “Poets and Lovers” Robert Schumann: Dichterliebe, op. 48 1. Im wunderschönen Monat Mai 2. Aus meinen Tränen sprießen 3. Die Rose, die Lilie 4. Wenn ich in deine Augen seh’ 5. Ich will meine Seele tauchen 6. Im Rhein, im heiligen Strome 7. Ich grolle nicht 8. Und wüßsten’s die Blumen 9. Das ist ein Flöten und Geigen 10. Hör’ ich das Liedchen klingen 11. Ein Jüngling liebt ein Mädchen 12. Am leuchtenden Sommermorgen 13. Ich hab’ im Traum geweinet 14. Allnächtlich im Traume 15. Aus alten Märchen winkt es 16. Die alten, bösen Lieder Robert Schumann: Hat ének // Six Songs op. 107 1. Herzeleid 2. Die Fensterscheibe 3. Der Gärtner 4. Die Spinnerin 5. Im Wald 6. Abendlied szünet // intermission Ludwig van Beethoven: Adelaide, op. 46 Ludwig van Beethoven: A vezeklés dala // Song of Penitence, op. 48/6 Ludwig van Beethoven: A csók // The Kiss, op. 128 Franz Schubert: Erlkönig, D 328 Dominick Argento: Hat Erzsébet-kori dal // Six Elizabethan Songs 1. Spring 2. Sleep 3. Winter 4. Dirge 5. Diaphenia 6. Hymn HAJNÓCZY Júlia (szoprán // soprano) BRICKNER Szabolcs (tenor) BIZJÁK Dóra (zongora // piano)
„Excellenciás Uram! Alulírott arra bátorkodik, hogy Excellenciádnak drága idejét ezekkel a sorokkal egy pillanat tartamára elrabolja. Csak annak reménye biztatja fel, hogy Excellenciád a zavarást és a hallatlan nekimerészkedést megbocsátja majd azért, mert a mellékelten küldött dalgyűjtemény feltehetőleg nem egészen kelletlen felajánlás benyomásának keltésére lesz alkalmas” - írta 1816 áprilisában Josef von Spaun Goethének azzal a szándékkal, hogy a költőfejedelem figyelmét felhívja barátja, a bécsi Franz Schubert néhány (Goethe-versekre készült) dalára. A folytatásban lelkesen ecsetelte a komponista tehetségének különleges voltát, biztosítva róla a weimari hatalmasságot, hogy a művek semmiféle dicséretre nem szorulnak, legfeljebb egy jó zongoristára, aki képes azokat kellő technikai felkészültséggel és kifejezőerővel megszólaltatni. Goethe azonban – ahogyan azt a Schubert-biográfiák régtől fogva kedvvel citálták annak bizonyítására, mennyire képtelen megérteni a géniuszt saját kora –, még csak nem is válaszolt. Könnyű lenne az érdektelenséget Goethe kevéssé kifinomult zenei ízlésére fogni (már ha az ember túlteszi magát a kínos gyanún, hogy a kegyetlenül nyakatekert első mondatok láttán a költő olvasatlanul dobta félre a levelet), a jelenség magyarázata azonban valamivel intellektuálisabb az életrajzírók megható frázisainál. A billentyűs hangszerrel kísért dal, a Lied műfaja ugyanis az észak-német városok társasági életének rendkívül kedvelt és népszerű zenei eszköze volt már a 18. század második felében is. Karakterét lírai bensőségessége, egyszerű, egyedi, de könnyen megjegyezhető melódiavonalai, szerkesztésmódjának, harmóniavilágának otthonos arányai
határozták meg. Lényege hangsúlyozottan civilizált, minden vadságot, kiszámíthatatlanságot gondosan, bár nem egyszer álságosan domesztikáló, zárt formájában rejlett, hangvételének fegyelmezett bájában, abban a találékonyságban, amellyel az egyes komponisták egyetlen ismétlődő strófában ragadták meg a megzenésítendő vers hangulatának alapvető vonásait. Nincs mit csodálkozni tehát azon, hogy az efféle dalokhoz szokott Goethe nem szándékozott tudomást venni egy ismeretlen bécsi fiatalember meglehetősen zabolátlan fantáziájának termékeiről, sőt a lipcsei Breitkopf & Härtel kiadó sem kívánt behatóan foglalkozni a számára megvételre felkínált Erlköniggel. Egy olyan alkotással lényegében, amely a dramatizált, párbeszédes kompozíciós technika ismétlődő elemei révén még őrizni látszik ugyan a forma határait, zaklatott kíséretével, a folyamatosan sűrűsödő feszültség állandó tematikus alakváltásaival azonban már egyértelműen kinyitja a szerkezetet a romantikus esztétika ellenállhatatlan érzelmi erejének titokzatos és veszedelmes vonásai, végtelenség iránti vágyódása felé. A bécsi komponista szerkezeti újításai és a szöveget érzékenyen értelmező, az énekessel sokszor mintegy diskurzust folytató zongoraszólamai ugyanakkor a 19. század első évtizedeinek alapjában véve természetes elutasító reakciója ellenére is hamar népszerűvé váltak. Többek között megragadták egy zwickaui fiatalember, Robert Schumann képzeletét is, aki annak ellenére, hogy pályájának elején szinte minden figyelmét zongorműveknek szentelte, 1840-ben, miután hosszas és viharos udvarlást követően végre feleségül vehette egykori zongoratanárának lányát, Clara
Wiecket, váratlan alkotói lendülettel fordult a Lied műfaja felé. Ekkor komponálta a Heine verseire készült Dichterliebe-ciklust, amelynek egymásba hajló, egymást megelőlegező és interpretáló darabjai, egyre önállóbb zongorakísérete aligha születhetett volna meg Schubert művei nélkül. Ahogyan valószínűleg a zeneszerző életének utolsó, a túlfeszített szellemi állapotot ragyogóan tiszta alkotásokban feloldó éveiben keletkezett, op. 107-es Hat ének sem. Persze nem Schubert volt Schumann egyetlen inspirációs forrása. Munkássága, ahogyan legtöbb kortársáé is, értelmezhetetlen lett volna Beethoven életműve nélkül, és ez alól dalai sem kivételek. Ezt bizonyítandó a mai koncert két művésze, Hajnóczy Júlia és Brickner Szabolcs az ő dalterméséből is választott néhány alkotást, olyan műveket, mint a saját korában is roppant népszerű Adelaide (op. 46), az op. 48-as A vezeklés dala (Bußlied) és az 1822-ben komponált, viszonylag késői arietta, A csók (Der Kuß, op. 128). A műsort az amerikai Dominick Argento 1958-ban publikált, későromantikus elemeket korabarokk asszociációkkal ötvöző Hat Erzsébet-kori dala (6 Elizabethan Songs) zárja.
Júlia Hajnóczy and Szabolcs Brickner have partnered each other on stage as Juliet and Romeo in Gounod’s opera, Pamina and Tamino in Mozart’s Magic Flute, and Iluska and János vitéz in Pongrác Kacsóh’s play. They have not spoken about how much the fact that in real life they are a couple helps them to perform these particular stage productions. However, Szabolcs Brickner has said that “this is the most wonderful thing I can imagine. There is between us a special energy that others simply could not generate. When I perform with her the feelings do not have to be acted out but shown. Our work ethic is the same, we do everything seriously and immerse ourselves in everything.” Whether they will have a chance to do this in Beethoven’s arietta, The Kiss, is unknown as yet, but the magic word, ’kiss’, is certainly pronounced six times.
Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Szöveg // Written by RÁKAI Zsuzsanna Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Layout: ALLISON Advertising Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2014. április 16. // Finalized: 16 April 2014 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes. 100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper