Issuu

~ ~ ~

TÉMA: MŰVÉSZTELEP Százéves a Szentendrei Régi Művésztelep 4 A művésztelep megmentése 6 „Egy életérzés, szoros barátságok, egymás segítése, megbecsülése...” 8 A Szentendrei Régi Művésztelep egykori épületei 3D-s maketten 14 11-es út: még nem ért célba a történet 16 Négy nap víz nélkül-így került válsághelyzetbe Szentendre 18 Köszönet és elismerés a szentendrei pedagógusoknak 20 A kitartás, az elhivatottság és a gyógyítás ünnepe 21 Közös gondolkodás a Szelesdomb jövőjéről 22 Szentendre a legjobbak között az Európai Népek Fesztiválján 23 Amikor a város a színpad 27 Művészetről ne dumáljanak, vagy legalább így ne! Beszélgetés Asszonyi Tamás szobrász- és éremművésszel 28 Élmények éjjelnappal a szentendrei múzeumokban 31 A szabadság kicsiny szigetei 34 Országos ranglistán a Szentendrei Kinizsi Honvéd SE fiatal atlétái 35 Szentendrei tehetség Európa csúcsán 36 Újabb kiemelkedő szezont zárt a Piramis SE 36 Szentendrei fiatalok sikerei a strandkézilabda országos döntőjén 37 Megérkezik az „Érkezés” a Városházára 39

XXXIX. évfolyam 6. lapszám 2026. augusztus 10.

www.szevi.hu

MŰVÉSZTELEP

„A festő ne ismételje azt, amit már megoldott, ne utánozza önmagát, keresse az újat, a számára még ismeretlent.” (Barcsay Jenő, in: Forma és tér)

Kedves Olvasó!

Vörös Géza: Szentendrei részlet, 1929 olaj, vászon, 86,5 × 66,5 cm magángyűjtemény

SZENTENDRE ÉS VIDÉKE KÖZÉLETI ÉS KULTURÁLIS LAP Alapítva: 1899. | Újraalapítva: 1987. szevi@szentendre.hu | +36 20/449 0806 Megjelent 3000 példányszámban Kiadó: Szentendrei Kulturális Központ Nonprofit Közhasznú Korlátolt Felelősségű Társaság Székhelye: 2000, Szentendre Dunakorzó 18. A szerkesztőség címe: 2000 Szentendre, Dumtsa Jenő utca 22. A kiadásért felelős személy: Lőrinczy György ügyvezető Főszerkesztő: Herczku Nóra Szerkesztőségi titkár: Domokos Judit Munkatársak: Gergály Judit, Gergi Erna, Kuklai Katalin, dr. Török Katalin Fotó: Isza Ferenc, Bellai László Címlapon: A Régi Művésztelep 3D-s makettje Címlapfotó: Csizmazia Géza Tördelő: Csáfordi László Szerkesztőség: Szentendre, Dumtsa Jenő utca 22. Telefon: +36 20/449 0806 e-mail: szevi@szentendre.hu Hirdetések felvétele: e-mailen: hirdetes.kult@szentendre.hu Nyomda: Virtuóz Kiadó és Nyomdaipari Kft.

Nem vagyok művészettörténész, épp ezért sokáig úgy gondoltam, talán nem is nekem kellene publicisztikát írnom a Szentendrei Régi Művésztelep száz évét bemutató kiállításról. Aztán végignéztem a telefonommal készített képeket azokról a művekről, amelyek előtt valamiért megálltam. És rájöttem, mi fogott meg ennyire a tárlatban. Nem művészettörténetet láttam a MűvészetMalom falain, hanem Szentendrét. A macskaköves utcákat, a meredeken kapaszkodó lépcsőket, a sikátorokat, az egymás fölé torlódó háztetőket, a templomtornyokat, a Dunát és a környező dombokat. Azt a várost, amelyben élünk és amelynek szépségét éppen ezért hajlamosak vagyunk időnként észre sem venni. Aztán valaki megmutatja nekünk ugyanezt a várost úgy, ahogyan ő látta ötven, nyolcvan vagy száz évvel ezelőtt. És hirtelen megint nézni és látni kezdünk. A szentendrei művésztelep története száz évvel ezelőtt indult, amikor a város egy használaton kívüli egykori tüdőszanatórium épületeit és ősfás kertjét nyolc fiatal művész rendelkezésére bocsátotta. Eleinte a táj, a Duna és a környező dombok vonzották őket, később egyre inkább maga a város is. A kiállításon lenyűgöző látni, hányféle Szentendre létezhet egyszerre. Van harsány, napsütötte és színes, van sötét és titokzatos. Van, amelyiken azonnal felismerjük az utcát vagy a templomtornyot, máshol a város lassan színekké, síkokká és vonalakká bomlik. Néha már csak néhány geometriai forma marad – mégis ott van benne Szentendre. A város ugyanaz. A tekintet más. De nemcsak a várost örökítették meg a festők, hanem egymást is. Portrék, kettős portrék, karikatúrák maradtak utánuk; barátságok, szerelmek, szakmai szövetségek emlékei, és ettől a nagy művészettörténeti nevek egyszer csak emberekké válnak. Olyanokká, akik itt éltek, beszélgettek, vitatkoztak, szerettek, dolgoztak – és közben festették a tájat, a várost és egymást. Ezért számomra a Művésztelep 100 egy különös, élő történelemkönyv. Csak itt nem mondatok őrzik a múltat, hanem arcok, fák, házak, lépcsők, domboldalak. És amikor kilépünk a MűvészetMalomból, a kiállítás tulajdonképpen folytatódik. Ott a templomtorony, a szűk utca, a macskakő, a Duna, de most már egy kicsit másként nézzük őket. Nap mint nap egy olyan városban járunk, amelyet generációkon át érdemesnek találtak a művészek arra, hogy megfessék. Talán nekünk is érdemes újra és újra igazán megnéznünk.

1037 Budapest, Bécsi út 267. 5/1. Felelős vezető: Tolonics Gergely Index: PFH/88/1987 ISSN 0239-068X

2026. augusztus

SZERKESZTŐI LEVÉL

Százéves a Szentendrei Régi Művésztelep Nagyszabású, egy évszázadot átívelő kiállítás nyílt Művésztelep 100 címmel május 16-án a MűvészetMalomban. A jubileumi tárlat az 1926-ban alapított Szentendrei Régi Művésztelep százéves történetét tekinti át nemcsak a jól ismert, emblematikus, hanem ritkábban látott vagy nemrég felbukkant műalkotásokkal. Négy kurátor két éven át dolgozott a tárlat előkészítésén és megvalósításán. Interjúnkban Bodonyi Emőke, a Ferenczy Múzeum jelenlegi és Verba Andrea, a múzeum egykori művészettörténésze idézte fel a kiállítás létrehozásának hosszú és izgalmas folyamatát.

Hogy kezd bele az ember egy ilyen hatalmas kiállítás előkészítésébe? Bodonyi Emőke (B. E.): A Ferenczy Múzeumi Centrum részéről én voltam megbízva a projekt koordinálásával, és legelőször összeállítottam egy kutatócsoportot a kiállítás létrehozására. Mindenképpen szerettem volna olyan kollégákat bevonni, akik ismerik valamelyik hazai művésztelep történetét, mert mindegyik életét sajátos lendület, dinamika, felfutás, lecsendesedés jellemzi. Így került be Szűcs György, aki a nagybányai művésztelep szakértője, illetve Tóth Károly, aki pedig a hódmezővásárhelyi művészteleppel foglalkozott. Emellett meghívtam egy nagyon kedves régi kollégámat, Verba Andreát, aki korábban szintén a Ferenczy Múzeumban dolgozott. Már ekkor is tapasztalhattuk, hogy Andrea milyen különleges érzékenységgel fordul a szentendrei művészet felé. Rengeteg projektet vittünk közösen, ismertük egymás gondolatait, és úgy vélem, hogy végül egy nagyon jó kutatócsoport állt össze. Verba Andrea (V. A.): Megtisztelő és örömteli, hogy meghívást kaptam ebbe a csapatba.

MŰVÉSZTELEP

Négy kurátor két éven át dolgozott a tárlat megvalósításán: Szücs György, Tóth Károly, Verba Andrea, Bodonyi Emőke

1994 és 2007 között dolgoztam a Ferenczy Múzeum kötelékében. Itt nőttem bele a művészettörténet művelésébe az akkor itt dolgozó kollégák – Hann Ferenc, Mazányi Judit, Kiss Joakím Margit, Schenk Lea, Novotny Tihamér, valamint Chikán Bálint – között. Beleláthattam abba, hogyan dolgozik a múzeum, és ez hasznos tapasztalat volt számomra. A mostani felkérés pedig izgalmas visszatérésnek bizonyult olyan régi közös témákhoz, mint például a Szentendrei Régi Művésztelep története. Amikor ide kerültem, a múzeumnak volt egy kitűnő adattárosa, Balogh Lászlóné Jutka, aki fantasztikus gyűjtőszenvedéllyel állította össze az adattár anyagát, amelyet mi is mindannyian használtunk, mi is gyűjtöttünk témába vágó anyagokat, és ez a

B. E.: Szeretném megemlíteni Tóth Antal

jelenlegi kiállítás megvalósítását szintén nagyban segítette. Az előkészítésnél figyeltünk arra, hogy új szemléletet adjunk a tárlatnak, ami friss, eleven megközelítése annak, ahogy a művésztelepi munkáról beszélünk.

telep százéves fennállásának évfordulója alkalmából rendezünk egy kiállítást, akkor az egy emlékkiállítás lesz. Az elejétől fogva pontosan tudtuk, hogy nem ez lesz a kiindulásunk, mivel ez egy élő művésztelep, és ezért mindenképpen szerettük volna a

2026. augusztus

művészettörténészt is, aki az 1970-es években szintén a Ferenczy Múzeum munkatársa volt. Rengeteg anyagot gyűjtött a Régi Művészteleppel és Szentendrével kapcsolatban. A saját gyűjteményéből sok fotó került a Szentendrei Festők Társaságának jegyzőkönyveit, iratait közreadó, 2007-ben megjelent kötetbe, melyen akkor együtt dolgoztunk. Ezek a régi archív fotók, amelyek a művésztelep korabeli életét dokumentálták, jelentősen segítették a kiállítás megrendezését és a kötet szerkesztését. Mik voltak a legfontosabb szempontok a tárlat felépítésében? B. E.: Sokan azt gondolták, ha egy művész-

kortársakat is beemelni. Tehát ez a száz év tényleg a művésztelep történetének száz évét tekinti át az elődöktől kezdve egészen a ma is ott alkotók munkásságáig. Nagyon jó volt a kortárs művészekkel az együttműködés, többnyire közösen választottuk ki a bemutatott műtárgyakat. A MűvészetMalom mindhárom épületszárnyát megtöltöttük, és így jött létre ez a nagy kiállítás. A tárlatnak van egy nagyon határozott vezérvonala, amely mentén jól követhető, hogyan váltották egymás és hogyan éltek egymás mellett a különböző generációk. Erre utal a kiállítás logójában szereplő, a százas szám részét képező, két egymásba kapaszkodó négyzet is, amely a szentendrei városháza homlokzatát díszítő két jellegzetes szentendrei ablakból indul ki. Mind a kiállítás, mind a katalógus arculatának kialakítását Hajdu Gábor grafikus végezte, aki kreatív ötleteivel végig támogatta a munkánkat. V. A.: Benne volt a koncepciónkban, hogy ezt a kapcsolódást kihangsúlyozzuk: bemutassuk a kortárs művészet esetében a gyökereket is, hiszen sok visszautalás van a régebbi alkotókra. A nagy öregek is kortárs művészek voltak valaha, ugyanúgy keresték azokat a gyökereket, amikhez vissza tudtak nyúlni, és így tudtak létrehozni valami újat. Egy folyamatos és eleven párbeszédről van szó. Ha végigjárjuk a kiállítást, lehet látni, hogy a jelenlegi kortársak is klasszicizálódnak bizonyos értelemben, ma már ők azok, akik idősebb művésznek számítanak, tehát ez a stafétaátadás a jelent is jellemzi. A másik ilyen fontos szempont, hogy a kiállítás nem a szentendrei művészet teljességét, hanem a szentendrei művésztelephez kapcsolódó művészek körét mutatja be. Ha már a generációkról beszélgetünk, a kiállítás katalógusában remek interjúk készültek a Vajda Lajos Stúdió művészeivel, akik sokáig a művésztelepen kívül maradtak.

B. E.: A Vajda Lajos Stúdió, a 72-ben megalapított, a művészet szabadságát hirdető fiatal művészek csoportja sokáig távol tartotta magát a művészteleptől, nem is igen kereste az itt alkotó művészekkel a kapcsolatot. 92-ben történt a váltás, amikor először Aknay János, majd Vincze Ottó bekerült a művésztelepre és műtermet kaptak. Ekkortól egy nagyon érdekes tendencia kezdődött. Aknay János számára egyre fontosabbá vált a szentendrei múlt, az építészeti, művészeti örökség, vagy említhetném Bereznai Pétert is, hiszen – még a művésztelepi tagsága előtt – a metafizikus irányba való elmozdulás megváltoztatta a művészetét. Ez a filozofikus megközelítés merőben eltért a korábbi munkásságára jellemző szürrealista, különféle anyagokat kombináló, underground szellemiségű felfogástól. V. A.: Érdemes rámutatni arra, hogy a fiatalok ellenállása, tulajdonképpen a párbeszéd része, bármennyire is valaminek el-

Beck Judit, akiknek kötődése a telephez tartós maradt. A nőművészek jelenléte végig meghatározó volt a művésztelep történetében, ezt számos archív fotó is dokumentálja, és ez a tendencia ma is megfigyelhető.

lenében határozzák meg magukat fiatalon, nagyon izgalmas, ahogy felismerik, vagy idővel ráhangolódnak azokra az értékekre, amelyek benne vannak ebben a hosszú, száz évet felölelő folyamatban. Ez mind az életkor előrehaladtával történik meg, és hangsúlyoznunk kell azt is, hogy a Vajda Lajos Stúdió egy idő után megkapta a figyelmet a múzeumtól is.

teljesen más volt ugyanannak a kertnek az ábrázolása. Más egy békés időszakban, más a háború után, ahogy a trauma feldolgozása elevenedik meg, és más például az ’50-es években, a szocreál, a dogmatikus kultúrpolitika idejében, amikor a kert a visszavonulás tere, a belső rendet, a megtartó erőt sugallhatja.

Meglepő, hogy mennyi női alkotó volt a művésztelepen. B. E.: Amikor a telepalapítók megkapták a Deák Ferenc utcai, korábban a Munkásbiztosító tüdőszanatóriumának az ingatlanát, 1929-ben meghirdették a szabadiskolát, amelynek hírére nagyon sok művész érkezett ide. Voltak közöttük művésznövendékek vagy művészi ambícióval rendelkező, a főiskolára készülő fiatal nők és férfiak. A kezdetektől több, a főiskolán vagy máshol végzett festőnő is megjelent, mint például Szuly Angéla, Modok Mária, Gálﬀ y Lola, Vaszkó Erzsébet, később Szántó Piroska,

Rendszeresen tartanak tárlatvezetéseket a MűvészetMalomban. A kiállítás október 25-ig látható.

Többször hangsúlyoztátok, hogy menynyire fontos szimbólum volt minden korszakban a művésztelep kertje. V. A.: A személyes műtermek mellett a kert egy közösségi alkotótér volt a művészek számára, egy olyan tér, ami tulajdonképpen a műterem egyfajta kiterjesztése. Ennek a gyökerei már benne vannak a 19. századi európai művészetben is, amikor megalakulnak a művésztelepek, és fontossá válnak a művészkertek. A természet és az ember kapcsolata és az erről a kapcsolatról alkotott képünk, mindig megmutat valamit abból, hogy ez az alkotótér milyen mértékben tudja hordozni a világról szóló tapasztalatot. Különféle korszakokban

Óriási munka két éven át azon dolgozni, hogy minden apró részlet a helyére kerüljön. V. A.: A kutatócsoport rendszeresen öszszeült, és szebbnél szebb képek közül válogathattunk. A kiválasztás folyamata sem volt egyszerű, és szívünk vérzett, amikor ki kellett valamit hagyni. Gyűjteményi, aukciós és a múzeumi anyagokban fantasztikus leleteket fedeztünk fel, de nagyon összetett háttere van annak, hogy mi tud eljutni egy kiállításig. Persze előbukkantak eddig lappangó művek is. Előkerültek eddig lappangó művek is? Melyek ezek? B. E.: Nagyon örültünk annak, hogy Korniss Dezső egyik régen látott műve, a Doboló is bekerült a kiállításba. Heintz Henrik száz évvel ezelőtt festett Cirkusz című festménye egy aukción bukkant fel, és így jutottunk el egy gyűjtőhöz, akiről kiderült, hogy az alapító Nyolcak művei iránt érdeklődik. Egy galériában találtunk rá Bánáti Sverák József egy nagyon szép korai festményére, ami korábban a szentendrei Bindorfergyűjtemény része volt. Interjú: Gergály Judith Fotók: FMC

MŰVÉSZTELEP

NEMCSAK MEGŐRIZNI, HANEM LÁTHATÓVÁ TENNI

A művésztelep megmentése Az 1990-es évek közepén a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány elrendelte a Szentendrei Régi Művésztelep kiürítését, majd az értékes ingatlan eladását tervezte. A történelmi jelentőségű telep sorsa azon múlt, hogy az ott dolgozó művészek, a város és a helyi művészeti élet szereplői képesek lesznek-e időben összefogni. A tiltakozásból végül szervezett érdekvédelem, majd olyan hazai és nemzetközi szakmai program született, amely már nemcsak a megszüntetést akadályozta meg, hanem új jövőt is teremtett a művésztelepnek. A szentendrei Régi Művésztelep történetében 1995 sorsfordító év volt. A telep „gazdája”, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány – a művésztelep leromlott állapotára és fenntartási nehézségeire is hivatkozva – elrendelte a terület kiürítését, és az értékes ingatlan eladását tervezte. Tóth Antal művészettörténész úgy fogalmazott a Szakács Imre szentendrei vesszőfutása című tanulmányában, hogy a telepet ekkor gyakorlatilag „halálra ítélték”. A veszély valós és közvetlen volt. Nem csupán néhány műterem sorsa forgott kockán, hanem egy olyan történelmi művészeti központé, amely évtizedeken át meghatározó szerepet játszott Szentendre képzőművészeti életében és a város identitásában. Az alkotók tiltakoztak a terv ellen, miközben támogatókra találtak a szentendrei művészeti élet szereplői, civil szervezetei, valamint a városvezetés körében is. Hamar világossá vált azonban, hogy az alkalmi tiltakozás önmagában kevés lesz: olyan hivatalos szervezetre van szükség, amely jogi és szakmai értelemben is képviselni tudja a művésztelepet.

Alkotás a Művésztelepen, 2009-ben

A TILTAKOZÁSTÓL A SZERVEZETT FELLÉPÉSIG

Az egyesület munkájának egyik legfontosabb eleme a kiállítások szervezése lett. A 2003-ban a Vigadó Galériában megrendezett, A Szentendrei Régi Művésztelep hetvenöt éve című tárlat az egyesület tagjainak alkotásai mellett a korábbi művészgenerációk előtt is tisztelgett. A kiállítás vándortárlatként – a teljesség igénye nélkül – Bécsbe, Stuttgartba, Berlinbe, Kassára, Mikkelibe, Tallinnba, Rómába és Wertheimbe is eljutott. A művésztelep történetét és jelentőségét bemutató reprezentatív nagy album terve kezdetben pénzhiány miatt meghiúsult. A Vigadóban rendezett tárlatra azonban elkészült a művésztelep történetének első színes, kétnyelvű katalógusa, amely később a vándorkiállítást is kísérte. A nagy album tervét sem adták fel: 2007-ben a Corvina Kiadó gondozásában végül megjelent a Szentendrei Régi Művésztelep című könyv. A Művésztelepi Galéria programjában hangsúlyos szerepet kaptak a magyarországi és az európai művésztelepeket bemutató sorozatok, valamint a magyar festészet napjának eseményei. A cél már nem egyszerűen a túlélés volt. A művésztelepnek ismét helyet kellett szereznie Szentendre és az ország kulturális életében.

A megmentésért folyó küzdelem egyik legfontosabb lépése a Szentendrei Régi Művésztelep Kulturális Egyesület létrehozása volt. Az egyesület 1997 novemberében alakult meg a telepen dolgozó művészekből. Megalakulása azért is volt jelentős, mert a művésztelep ezzel olyan közösségi és jogi képviseletet kapott, amellyel a Szentendrei Festők Társaságának 1951-es megszüntetése óta nem rendelkezett. Az egyesület elsődleges célja a művésztelep megmentése és önfenntartóvá tétele volt. Szakács Imre festőművész már alelnökként is vezette a munkát. Kollégái ezért kérték az elnök lemondását, majd egy év után – a korábbi elnök, Baska József támogatásával is – Szakács Imrét választották az egyesület elnökévé, aki a tisztséget – Tóth Antal tanulmánya szerint – nem pusztán tiszteletbeli feladatnak tekintette. Az alapítvány vezetőivel folytatott tárgyalások mellett arra törekedett, hogy minél nagyobb nyilvánosságot teremtsen a telep ügyének. A legfontosabb felismerés az volt, hogy a művésztelepet nem elegendő pusztán az ingatlan eladásától megvédeni. A fennmaradáshoz azt is bizonyítani kellett, hogy élő, működő, országos, sőt nemzetközi jelentőségű művészeti központról van szó. A telep jövőjét ezért kiállításokra, szakmai kapcsolatokra és a történeti értékének bemutatására kellett építeni.

SZENTENDRE FELKERÜLT A MŰVÉSZTELEPEK EURÓPAI TÉRKÉPÉRE A fennmaradáshoz döntő jelentőségűnek bizonyultak a nemzetközi kapcsolatok. A szentendrei művésztelepet még Magyarország európai uniós csatlakozása előtt akkreditálták az Európai Művésztelepek Szövetségébe, az euroArtba, amelynek többek között a franciaországi Barbizon, a modern művésztelepek egyik legismertebb előképe is tagja. A felvétel nem volt egyszerű folyamat, és különösen nagy eredményt jelentett, hogy Szentendre elnyerte a szervezet éves közgyűlésének rendezési jogát, amelyért több ország is versenyzett. Az euroArt 2007-ben Szentendrén tartotta közgyűlését, amelyhez a történeti magyar művésztelepeket, valamint Barbizon francia és magyar kapcsolatait bemutató kiállítások társultak. Ugyanebben az évben a németországi Dachauban is reprezentatív bemutatkozást rendeztek. Mindez egyszerre növelte a művésztelep szakmai tekintélyét és tette egyre nehezebbé, hogy pusztán eladható ingatlanként tekintsenek rá. A telep fennmaradásának egyik legfontosabb biztosítékává az vált, hogy sikerült láthatóvá tenni valódi értékét: azt, hogy Szentendre és az ország művészettörténeti örökségének része, s egyben egy európai jelentőségű művésztelepi hagyomány és hálózat képviselője.

MEGVÁLTOZTAK A FELTÉTELEK A történet azonban nem zárult egyszerű és maradéktalan győzelemmel. Bár az 1995-ben megszüntetésre ítélt művésztelep fennmaradt, működésének feltételei később alapvetően megváltoztak. A 2010-es kormányváltás után új kulturális intézményrendszer alakult ki. A 2012-ben létrehozott Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft., a MANK már az új kormányzati kultúrpolitika intézményeként vette át az alkotótelepek működtetését. Amikor a MANK átvette a telepet, az új galéria, az új közművek és a toronyban kialakított gondnoki lakás már teljesen elkészült. A műtermek felújítása idején az alkotóknak ki kellett költözniük, de nem kaptak ideiglenes műtermeket: mindenki oda ment dolgozni, ahová tudott, ha egyáltalán volt erre lehetősége. Szakács Imrének például ettől kezdve nem volt műterme. A felújítás után azonban nem mindenki térhetett vissza. Ettől kezdve a műtermek már nem állandó jelleggel tartoztak egy-egy művészhez: használatukra meghatározott időre szóló pályázatokat írtak ki. Míg korábban kizárólag a művésztelepen dolgozó alkotók döntötték el, ki kapjon műtermet, ezután már a minisztérium és a városvezetés is delegálhatott. Szakács Imre is pályázott műteremre, ám annak ellenére nem nyert, hogy az akkori szentendrei városvezetés is támogatta a pályázatát. Az egyesület még 2017-ig működött, de a régi tagok közül sokan meghaltak, az újonnan felvett fiatalok közül pedig egy sem nyert műtermet a művésztelepen. Herczku Nóra

Szakács Imre a Művésztelep hatalmas platánjai megmentéséért is sokat tett

MŰVÉSZTELEP

2026. augusztus

Téli hangulat

2026. augusztus

MŰVÉSZTELEP

„Egy életérzés, szoros barátságok, egymás segítése, megbecsülése... Ez a szellemiség tovább él a mai művésztelep alkotóközösségében.” 2025 nyarán az alábbi kérdéseket küldte el Wehner Tibor művészettörténész azoknak a Vajda Lajos Stúdió-tag művészeknek, akik az elmúlt évtizedekben műtermet kaptak a Régi Művésztelepen.

Nátyi Róbert művészettörténész és Hajdú Gábor a kiállítás katalógusának grafikus tervezője.

A kérdésekre válaszoltak: Aknay János, Baksai József, Balogh István Vilmos, Bereznai Péter, Krizbai Sándor. Az interjúk a Művésztelep 100 című katalógusban jelentek meg, a százéves Régi Művésztelep nagyszabású kiállítása kapcsán, a Ferenczy Múzeumi Centrum kiadásában, Wehner Tibor tanulmányában. Az interjúkat teljes terjedelmükben közöljük.

A SZENTENDREI RÉGI MŰVÉSZTELEP

Aknay János: A rendszerváltást követően a szentendrei Régi Művésztelep struktúrája is lassan a változás felé indult. 1992-ben a MAOE meghirdetett több műtermet, melyre én is beadtam a pályázatomat, és többedmagammal (Aknay János, Bereznai Péter, Vincze Ottó, Szirtes János) kaptunk ezekből a kiutalt műtermekből. Így lehetőség nyílt arra, hogy ott alkotni tudjunk. Baksai József: A régi művésztelepi galériába 2002-ben hívtak meg egy egyéni kiállításra.

MŰVÉSZTELEP

Balogh István Vilmos: 2022-ben tudomásomra jutott, hogy a Régi Művésztelepen az állandó vendégműterem éppen üresen áll. Kérelmet nyújtottam be a MANK akkori igazgatójához, Tardy Annához, hogy három-négy hónapra szeretném kibérelni. Tardy Anna igent mondott, a műteremben dolgozhattam négy hónapig, és olyannyira megszerettem a Művésztelep szellemiségét, a kollegákat, hogy a következő évre ismét kérelmeztem, hogy ott dolgozhassak. Az ott készült műveim jelentős hányadából a Fő téri ÚjMűhely Galériában 2023-ban önálló kiállításom nyílt. Ekkor pályázatot adtam be, hogy üresedés esetén állandó bérlője lehessek a Művésztelep egyik műtermének. 2024 áprilisától, Csáki

2026. augusztus

Miben rejlenek a Vajda Lajos Stúdió tagjai és a Régi Művésztelep közötti korábbi elszigeteltség okai? Aknay János: Új helyzet alakult ki: az akkori művésztelep tagjainak nagy része finoman fogalmazva távolságtartó volt velünk szemben. Baksai József: Amikor 2014-ben kaptam egy műtermet a felújított Régi Művésztelepen, már nem éreztem a korábbi elszigeteltséget.

ÉS A SZENTENDREI VAJDA LAJOS STÚDIÓ Mikor és hogyan alakult ki szervezett formában kapcsolata a Régi Művészteleppel?

Aknay János: „... A második világháború után számos kiemelkedő művész töltött több-kevesebb időt a művésztelepen. Akkori munkásságuk a 20. század és a mai nap művészetére is pozitívan rányomta bélyegét.”

Róbert kiköltözése után, tagja lettem a Művésztelepnek. Bereznai Péter: Valamikor a kilencvenes évek közepén három évig Vincze Ottóval közösen vettük igénybe a Művésztelep egyik műtermét. Olyan rossz állapotban volt, hogy nem tudtuk tovább használni, ezért közös elhatározással elhagytuk a műtermet és a Művésztelepet. Ez a műterem a nagy felújításig (2014-ig) nem is lett kiutalva. A felújítás után, 2014-től ismét a művésztelepen dolgozom. Krizbai Sándor: A műtermek felújítása után, 2014-ben benyújtottam a kérelmemet, amit elfogadtak, azóta folyamatosan tagja vagyok a telepnek.

Balogh István Vilmos: A Vajda Lajos Stúdió autodidakta alkotóinak tudomásom szerint a totális kirekesztettség, ellenséges lenézés jutott a Művésztelep akkori, professzionálisan képzett, jó káder alkotóinak részéről. Jómagam sokáig nem is tudtam, hol, merre van a Művésztelep, tehát fel sem merült bennem, hogy valaha egyszer tagja lehetek… Bereznai Péter: A VLS részéről nem volt semmiféle távolságtartás vagy ellenérzés, hiszen a nyolcvanas évek elején gyakran jártunk Bukta Imrével Klimó Károly műtermében, ami az utcafronton volt: ő a kerítést megbontva egy kaput szereltetett fel, így nem kellett a gondnokhoz

becsengetni, hogy beengedjen minket. Klimó is utálta a rendes bejáratot használni, mert két-három ugató kutya védte a Művésztelepet a nem kívánt idegenekkel szemben. Komoly kirekesztettségnek éreztük ezt a helyzetet, amit bizonyos értelemben a politikai hatalom megnyilvánulásának tekintettünk. 1990-től jelentős fordulat állt be a Művészteleppel kapcsolatos helyzetben, amikor Hann Ferenc és Aknay János a Szövetség vezetőiként rendkívül fontos lépéseket tettek annak érdekében, hogy az addigi gyakorlat megváltozzon, és nyitott szellemű művészteleppé válhasson. Bár szerintem ez a helyzet csak a nagy felújítás után, 2014-től valósulhatott meg. Krizbai Sándor: Szerintem mindkét részről egyértelmű és egyforma volt az elzárkózás. A felújítást megelőző időszakban az ott alkotó tagok többsége – nagyrészt idősebb művészek – semmilyen érdeklődést nem mutattak a VLS munkássága (kiállításai) iránt, sőt inkább lenézéssel kezelték az autodidaktákat. Ezen az sem változtatott, hogy Aknay János (Margit Szabolccsal közös) műtermet kapott, rövid ideig Bereznai Péter is a telepen dolgozott, és – tudomásom szerint – bár nem használta rendeltetésszerűen,

Szirtes Jánosnak is volt egy műterme. Egyszer én is benyújtottam pályázatot, de elutasítottak. Ezért az akkor kialakult kapcsolatokról nem tudok nyilatkozni. A VLS szellemisége annyira eltérő volt a művésztelepiek – valójában a szentendrei művésztársadalom „felkent” alkotói többségének – gondolkodásától, hogy a csoport tagjai sem nagyon érdeklődtek irántuk. Természetesen ez alól kivételnek számított néhány olyan – régi- és új művésztelepi tag vagy pusztán a városban lakó – művész, akiket a VLS egyhangúan elismert. Nem látom, hogy 2014-től lett volna bármiféle „oldódás”: a régi tagokat kiköltöztették, többen nagyon meg is sértődtek emiatt (az előző garnitúrából csak Buhály és Aknay maradt bent); a távozók nagy része nem is szentendrei volt, emiatt többségük el is tűnt a helyi művészeti közéletből. Oldódás akkor történt volna, ha pl. a Szentendrei Régi Művésztelep Kulturális Egyesület az újonnan bekerülteket is integrálja, de ez nem történt meg: ma az egyesület a teleptől teljesen függetlenül működik. Ez azért is furcsa, mert a Régi Művésztelep tagja a legrégebben megalapított és ma is működő európai művésztelepeket összefogó EuroArtnak, de ebből semmi nem érzékelhető, mert a kapcsolatokat az egyesület kezeli.

2026. augusztus

MŰVÉSZTELEP

Outsider című művemet 1978-ban készítettem, amely több munkámmal együtt a Ferenczy Múzeum tulajdonában van. Nagyon nagyra becsülöm Barcsay mestert, Kondor Bélát, Korniss Dezsőt, akik korábban a Művésztelepen alkottak, valamint Deim Pált (aki tudtommal nem dolgozott a Régi Művésztelepen). Bereznai Péter: Nekem az alapító nyolc művész mindegyike fontos volt már a kezdeti időkben is, amikor Szentendrére kerültem, bár elég keveset tudtam róluk, és sokan már nem éltek közülük. A szentendrei művészvilág által elbeszélt történet révén és a szentendrei Ferenczy Múzeumban őrzött munkáikon keresztül kerülhettem közelebb ezeknek a nagyszerű művészeknek a szellemiségéhez. Rám a Barcsay- és Deim-életmű tette a legnagyobb hatást; természetesen a kezdeti években Korniss Dezső művészete is fontos inspirációt jelentett számomra.

Baksai József: „ A művésztelepen (illetve Szentendrén) korábban dolgozó alkotók közül hatással volt rám Czóbel Béla, Onódi Béla, Paizs Goebel Jenő, Jeges Ernő, Vajda Lajos, Barcsay Jenő.”

Hogyan tekintett a Régi Művésztelepre és alkotóira a művésztelepi tagsága előtti időszakban? Kikkel állt szorosabb vagy lazább kapcsolatban, kiknek a munkásságát követte kiemelten? Aknay János: Teljesen természetes volt számomra, amikor 1970-ben kiköltöztem Szentendrére (a megelőző művészeti gimnáziumi tanulmányaim során is), hogy létezik ez a szentendrei Régi Művésztelep. Korábban a művészeti gimnáziumban tanító kiváló művészettörténészektől (M. Kiss Páltól) nagyon sok muníciót kaptunk, hogy a Trianon után Nagybányáról Szentendrére átjött művészek munkásságáról és személyiségükről többet megtudhassunk. Lehet, hogy a véleményemmel egyedül leszek, de az az időszak, amikor Szentendre város hivatalosan is átadta a telepet az ide érkező művészeknek (1926-ban ők már itt dolgoztak), volt a Művésztelep aranykora. Baksai József: A felújítás előtti Régi Művésztelep tagjai közül Aknay Jánossal voltam szorosabb kapcsolatban. Balogh István Vilmos: Semmilyen kapcsolatom nem volt a Művésztelep alkotóival. Nem tudtam, hogy kik dolgoznak ott.

Bereznai Péter: Az volt a nagy szerencsénk, hogy 1979-ben megalakult a Szentendrei Grafikai Műhely, ahol együtt dolgozhattunk a művésztelep tagjaival. Így több művésztelepi taggal személyes kapcsolat alakulhatott ki, ami számomra nagyon meghatározóvá vált az életem során. Nagyon jó emlékeim vannak Bánovszky Miklós bácsiról, aki az alapítók egyike volt, Korniss Dezsőről és Barcsay Jenőről, aki akkor már nem dolgozott a művésztelepen, de a szomszédos utcában építette fel a műtermes házát. Szentendrei tartózkodása alatt rendszeresen bejárt a Művésztelepre, szinte napi kapcsolatot tartott az ott dolgozó barátaival. Rendszeresen megjelent a Grafikai Műhelyben is. Ő az egyik, akinek a munkásságát nagy tisztelettel követtem, illetve nagy hatással van rám a mai napig. A másik nagyszerű művész Bartl József, akivel szintén a Grafikai Műhelyben ismerkedtem meg, és baráti kapcsolatot tartottunk haláláig. Mint művészt és mint embert is nagyra becsülöm, munkásságát kiemelten követtem. Krizbai Sándor: Én a többieknél később jöttem Szentendrére, csak 1985 óta élek itt, de múzeumi gyűjteménykezelőként a saját kezemben fogva, nagyon alaposan ismerhettem meg a telep alkotóinak

műveit, az alapítóktól a kortársakig. Bár ebben az időszakban én is erősen a posztavantgárd és a kísérleti művészet iránt voltam elkötelezve, a múzeumban megtanultam tisztelni azoknak a művészeknek a munkásságát is, akik távol álltak a saját elképzeléseimtől. A Régi Művésztelep akkori tagjai közül egyedül Klimó Károllyal alakult ki személyes kapcsolatom, ő aﬀéle atyai jóbarát volt.

Krizbai Sándor: Főként Barcsay Jenő, Korniss Dezső, Miháltz Pál, de nagyon tisztelem az alapító „nyolcak” (köztük leginkább Paizs Goebel Jenő, Bánáti Sverák József, Bánovszky Miklós, Jeges Ernő) munkásságát is.

Az alkotói körülményeken túl milyen egymástól eltérő vagy egymással azonos inspirációkat adott a Vajda Lajos Stúdió és a Régi Művésztelep? Aknay János (válaszolva egyúttal a 6. kérdésre is): A Vajda Lajos Stúdió tagjai a hetvenes évektől kezdve mind identitásukból, autodidakta attitűdjükből, mind gondolkodásukból fakadóan és művészetük révén is megtűrt kategóriát jelentettek. Kakukktojás volt ez a jelenség Szentendrén és az országban. Ez nem zárta ki azt, hogy az akkori művésztelepen voltak képzőművészek, akik jelentős kisebbséget alkottak, és rokonszenveztek a Stúdió tagjaival. Le kell szögeznem, hogy a művésztelepen kívül alkotók – bár volt, aki részben még ott is alkotott valamennyit – megalakulásunktól kezdve rokonszenvvel viseltettek felénk, nagyon sokat segítettek, és példát mutattak mind szakmai, mind emberi téren. Meg kell említenem azokat a számomra ikonokat jelentő művészeket, Barcsay Jenőt, Pirk Jánost, Deim Pált, akiknek nemcsak jómagam, de, mondhatnám, az egész Vajda Stúdió nagyon sokat köszönhetett, hogy megtalálta az akkori és a mai magyar képzőművészetben a helyét. (A mai napig számomra nagy jelentőséggel bír és nagyon fontos, hogy a felsorolt művészek – bizonyára lehetne többet is említeni – példát adnak a hagyományaink tiszteletéről, ami természetesen azt is jelenti, hogy nekünk ezt a gazdag hagyományt tehetségünkhöz mérten is kötelességünk továbbadni.)

Baksai József: A Régi Művésztelepen is és a Vajda Lajos Stúdióban is több generáció alkot együtt, hatással vannak egymásra. Balogh István Vilmos: A VLS akkori jelentős tagjai képezik a gerincét a mai Művésztelepnek, meghatározó alakjai a mai magyar művészeti életnek is. Bereznai Péter: A Vajda Lajos Stúdió tagjaival való szoros kapcsolat volt mindig is a legfontosabb inspirációs erő, ami meghatározta eddigi munkásságomat. Lényegében egymással azonos inspirációt adott a VLS és a Művésztelep, más-más életszakaszban. A Régi Művésztelep korábban a megvalósulhatatlannak látszó, mára a megvalósult álom realitását jelenti. Krizbai Sándor: A VLS-sel már akkor volt kapcsolatom, amikor még Erdélyben éltem. Később a vezetőség tagja is voltam, ekkor a Stúdió számomra személyes ügy volt: a csoport, a közeg, a szellemiség és a hely, ahová (régi és új MAMŰ-tagként is) tartozom. Számomra a művésztelep egészen addig pusztán történelem volt, amíg meg nem kaptam a műtermet, azóta mi folytatjuk a történetet. Itt nem a korábbi alkotók, hanem maga a hely, a kert, a fák azok, amik inspirálnak, épp úgy, mint a régieket is. De kétségtelenül érzem a fák között a hajdani művészek még mindig itt lebegő szellemét is.

Mely, a művésztelepen korábban dolgozó alkotókra tekint úgy, mint jelentős elődökre, a szentendrei művészetben kiemelkedő művészegyéniségekre? Aknay János: Természetesen a két háború között és alatt, de inkább a második világháború után számos kiemelkedő művész töltött több-kevesebb időt a művésztelepen. Akkori munkásságuk a 20. század és a mai nap művészetére is pozitívan rányomta bélyegét. Baksai József: A művésztelepen (illetve Szentendrén) korábban dolgozó alkotók közül hatással volt rám Czóbel Béla, Onódi Béla, Paizs Goebel Jenő, Jeges Ernő, Vajda Lajos, Barcsay Jenő. Balogh István Vilmos: Miután a Művésztelep akkori és korábbi tagjai után érdeklődtem, számomra nem volt senki, aki inspiráló lett volna. Már akkor outsider voltam, amikor az abszolút nem volt divatban. Első Balogh István Vilmos: „ A VLS akkori jelentős tag jai képezik a gerincét a mai Művésztelepnek, meghatározó alakjai a mai magyar művészeti életnek is.”

MŰVÉSZTELEP

2026. augusztus

MŰVÉSZTELEP

Röviden összefoglalva mi jellemezte, mi jellemzi a VLS-szellemiséget, és volt-e korábban, van-e napjainkban valamifajta művészeti szellemisége a Régi Művésztelep alkotóközösségének? Baksai József: A vezetőség a fi atalabb vagy a középgenerációhoz tartozott. A VLS tagjai mindig fontosnak tartották az együtt gondolkodást és az elfogadást. A VLS történetében voltak nehezebb időszakok, de mindig képesek voltak a megújulásra. Balogh István Vilmos: A Vajda Lajos Stúdió olyan volt nekem (legtöbbünknek) 1986-os emigrálásomig, mint a Pál utcai fiúknak a grund… Egy életérzés, halálosan komoly harc… Szoros barátságok, véd- és dacszövetség, magas szellemiség, egymás segítése, megbecsülése jellemezte a VLS szellemiségét. Ez a szellemiség tovább él a mai művésztelep alkotóközösségében.

Bereznai Péter: Először is meg kellene határozni, hogy mit is értünk ma a Vajda Lajos Stúdió alatt. Ugyanis a kilencvenes évek elején a szentendrei Vajda Lajos Stúdió átalakult, szentendrei Vajda Lajos Stúdió Kulturális Egyesület néven egyesületté vált, úgy is fogalmazhatnék, hogy megváltozott. Azok a mozgatóerők, amik korábban a Stúdió szellemiségét meghatározták (a szabad létezés utáni vágy, a hiteles, tiszta művészetbe vetett hit) a későbbi időkben nagyrészt érvényüket vesztették. Megváltozott a politikai helyzet, más lett körülöttünk a világ. Ma már inkább a rend fontosságát hangsúlyoznám – számomra elsődleges, a szabadságot is csak a rendben találhatom meg. Páran itt a művésztelepen azt reméljük, hogy ebben a mai, értékét vesztett világban meg kell próbálni átemelni a falaink közé azt a tiszta ideát, amit valamikor a VLS testesített meg.

Krizbai Sándor: A Régi Művésztelep szellemiségével kapcsolatban jól ismert a történet: 1926-ban, az alapításkor a nyolc Réti-tanítvány azonos indíttatással érkezett ide, ezért ekkor még egyértelműen beszélhetünk közös művészeti szellemiségről. Pusztán csak a múzeum gyűjteményébe került, itt keletkezett művek alapján is megállapítható, hogy – bár az évek során hatalmas változások történtek – több régi teleptagnak köszönhetően a posztnagybányai művészeti koncepció a hetvenes évekig folytatódott. Az 1972ben megépült új műtermekbe a tárgyias festészettől már teljesen elszakadó, „modern” és Szentendrével addig semmilyen kapcsolatban nem álló művészek is kerültek, de – köszönhetően annak, hogy a Régi Művésztelep egésze egy, a nagyközönségtől és magától a várostól is erősen elzárt terület maradt –, ha nem is a művészeti, de a közösségi hagyomány

Bereznai Péter: „ Az volt a nagy szerencsénk, hogy 1979-ben megalakult a Szentendrei Grafikai Műhely, ahol együtt dolgozhattunk a művésztelep tag jaival. Így személyes kapcsolat alakulhatott ki, ami számomra nagyon meghatározóvá vált az életem során.”

és kohézió, úgy tudom, tovább élt. A Vajda Lajos Stúdió megalapításakor én még nem laktam Szentendrén, ezért az akkori eseményeket, történéseket, elképzeléseket csak elmondásokból ismerhetem. Amikor azonban 1984-ben felvettek a tagok közé, egyből otthon éreztem magam, mert ugyanazokkal az elképzelésekkel találkoztam, mint az áttelepülésem előtti MAMŰ-ben: az abszolút művészeti szabadság megélésének, a rögzült művészeti kánonok meghaladásának igényével. Úgy gondolom, ez „tartotta össze” a VLS-t is, annak ellenére, hogy addigra már a csoporton belül egymástól nagyon eltérő művészeti koncepciók, személyiségek és klikkek alakultak ki. Napjaink szellemiségéről: 2014-ben az öt VLS-tag és Buhály József mellett négy budapesti művész kapott műtermet, a társas és baráti kapcsolatrendszerbe többségük könnyen és gyorsan integrálódott, de ezen felül közös művészeti szellemiséget jómagam ma nem érzékelek. Jelen korunk szerintem nem a nagy csoportos egymásra találásoknak, hanem az autonóm életmű- (és karrier-) építésnek kedvez. Bár az is igaz, hogy ez generációs kérdés is, és én a VLSben és a Régi Művésztelepen is mindig külön utakat jártam…

MŰVÉSZTELEP

2026. augusztus

Krizbai Sándor: „Főként Barcsay Jenő, Korniss Dezső, Miháltz Pál, de nagyon tisztelem az alapító „nyolcak” (köztük leginkább Paizs Goebel Jenő, Bánáti Sverák József, Bánovszky Miklós, Jeges Ernő) munkásságát is.”

Megfelelőnek ítéli-e a Vajda Lajos Stúdió és tagjai szerepvállalását a Régi Művésztelep működésében – jelentőségéhez mérten – napjainkban?

kotó valamikori VLS-tagok (Aknay János, Baksai József, Balogh István Vilmos, Krizbai Sándor) a művésztelep sorsát illetően egységesen képviselnek.

Aknay János: A mai Régi Művésztelepen dolgozó képzőművészek nem kimondottan alkotóközösségként, hanem mint egyéni művészek működnek. Az én véleményem szerint a Régi Művésztelep szellemisége és művészeti életben betöltött szerepe jelentősen erodálódik, és félő, hogy a századik évfordulóra (amely 2026ben lesz) elveszti azt a régi jelentős szerepét, amelyet az alapítók hagytak ránk.

Krizbai Sándor: Én úgy látom, hogy 2014ben komoly szemléletváltás is történt: a VLS-tagok egy része, akik kezdetben autodidaktaként (a hetvenes, nyolcvanas és kicsit még a kilencvenes években is) a csoport többi tagjával együtt a „bevett művészek” mellett bizonyos mértékben perifériára szorultak, mára olyan életműveket építettek fel, hogy természetes jogot szereztek ahhoz, hogy a Régi Művésztelep tagjai legyenek. Az a tény, hogy 2014-ben a tíz egyénileg bérelhető műteremből ötbe VLS-tag került, majd Nagy Barbara távozása után, 2026-tól, Balogh István Vilmos felvételével ugyanez az arány, számomra azt jelzi, hogy a Vajda Lajos Stúdió a szentendrei művészetben most már a megérdemelt helyére került.

Balogh István Vilmos: Igen, abszolút meghatározó a VLS-tagok szerepe a Művésztelep működésében. Bereznai Péter: Ma már azért is harcolnunk kell, hogy a szentendrei Régi Művésztelep ne csak nevében, hanem valóban az immár százéves hagyományait tovább éltetve működhessen. Én ezt érzem talán a legfontosabb feladatnak: amit az itt al-

2026. augusztus

Fotók: Deim Balázs

MŰVÉSZTELEP

Az utcával párhuzamos épület egyik legszebb része a messziről is jól kivehető, háromszög alakú füles főhomlokzat volt, amelyet három hosszanti ablaknyílás tagolt. A művészek ebben a hosszú házban hat külön bejáratú helyiséget alakítottak ki. A kertből nyílt nagyobb rálátás az épület további, az emeletén körben ablakokkal díszített, toronyszerűen kiemelkedő részére, amelynek hátsó felén lépcsősor vezetett fel a felső szintre. Ebben a hátsó traktusban, az úgynevezett filagóriában, a falépcső aljában szívesen időztek a festők, ahogyan erről fotók, rajzok is tanúskodnak. Ez az épületrész több művészt is megihletett, köztük Barcsay Jenőt,

A Régi Művésztelep 3D-s makettje fotó: Limes 3D Innohub Kft., 2026

A Szentendrei Régi Művésztelep egykori épületei 3D-s maketten A Szentendrei Régi Művésztelep fennállásának századik évfordulója alkalmából a MűvészetMalomban rendezett kiállítás középső részében található az a 3D-s makett, amely az 1970-ben lebontott épületeket rekonstruálja. A kora tavasztól késő őszig itt alkotó művészek annyira szerették ezeket az épületeket, hogy tiltakoztak a lebontásuk ellen. Bár kérésüket nem teljesítették, mégis olyan sok képzőművészeti alkotás örökítette meg ezeket az épületeket vagy egy-egy részletüket, hogy szakmailag is célszerűnek tűnt a rekonstruálásuk. Így lehetővé vált a számos festményen és grafikán szereplő építészeti motívumok pontos beazonosítása.

A filagória a művésztelepen, 1950-es évek / FMC

MŰVÉSZTELEP

2026. augusztus

A rekonstrukciós munkákat B. Szabó Veronika irányításával egy építészcsapat végezte, Horváth Krisztina műemléki szakmérnök, Gy. Molnár Joel Barnabás építész közreműködésével. B. Szabó Veronika építész irodájában véglegesítették azt a 3D-s digitális ikermodellt, amiből a Limes 3D Innohub Kft. makettkészítő kollektívája – Csizmazia Géza vezetésével – létrehozta a kiállításon szereplő fehér makettet. A munkában résztvevők számára az izgalmas kutatómunka során a különböző időszakokból származó archív fotók, képeslapok, légi felvételek, az akkori gondnok fiának, Winkler Mihálynak a visszaemlékezéséből és a sajátos

látásmódú festmények egyvelegéből fokozatosan váltak ismertebbé a Régi Művésztelep azon évei, mielőtt a Török Ferenc építész által tervezett új épületek megépültek. Vajon az utcai épület belső fatornáca még megvolt, amikor a művészek átvették az épületeket? Vagy miért falazták be az emeleti filagória ablakainak egy részét ahelyett, hogy újra beüvegezték volna? Vagy az a kerti lépcső, amely több festményen is szerepel egy épületvég mellett, vajon melyik épülethez csatlakozott? További átalakításokat is lehetett regisztrálni, hiszen a faléces kerítés helyére kőfal került, és megszüntették a két nagy oszloppal keretezett főbejáratot. Bár számos alapinformáció eddig is ismert volt, a makett először szemlélteti a művésztelepnek az eredetileg a Dunáig érő ősfás ingatlanjának a változatos terepviszonyait és a korabeli épületek pontos tájolású elhelyezkedését a közöttük lévő távolságokkal. Még ma is folyik annak feltárása, hogy melyik műtermet melyik művész használta, hiszen gyakran költöztek át egyik műteremből a másikba vagy osztották meg műtermüket vendégművészekkel. A művésztelep céljára átadott ingatlan eredetileg a bárcziházi Bárczy család nyaralója volt, ahol később, 1897-től a Munkásbiztosító első tüdőszanatóriuma működött. 1925-ben a szanatórium megszűnt, az ingatlant már kiürült állapotában kapták meg 1928 végén a művészek, akik a rákövetkező években az itt található négy épületben rendezték be műtermeiket.

Bánáti Sverák József: Szentendrei udvarrészlet, 1947 akvarell, papír, 307 × 450 mm / FMC fotó: Deim Balázs

Szobotka Imre: A szentendrei Régi Művésztelep, 1940-es évek pasztell, papír, 485 × 640 mm / FMC fotó: Deim Balázs

Bán Bélát, Kántor Andort, Rozgonyi Lászlót. A ház elülső részén két külön bejáratú műterem volt, amelyekhez lépcső vezetett. A másik hosszú ház az utcára merőlegesen helyezkedett el, amelyben szintén hat külön bejáratú helyiség volt. A telep északi részén magában álló épületet az itt alkotó Gráber Margit után Médi házának nevezték, de Korniss Dezsőnek is itt volt a műterme. A Kántor Andor és Gálﬀ y Lola házaspár pedig 1937-ben költözött be a másik önállóan álló, Lola-háznak átkeresztelt épületbe. Előtte, a malomkőasztal körül gyűltek össze délutáni eszmecserére a művészek. A művésztelepről a legtöbb festményt az idős korában két nyarat és kora őszt (1933, 1934) itt töltő Tornyai János készítette. Az ő alkotásai adják vissza leghűségesebben a sétányokkal, ápolt bokrokkal, kis tóval tagolt park hangulatát. A kiállításon a 3D-s makett mellett számos festmény és rajz is látható, amelyek együttesen segítenek mind jobban megismerni ezeket a korabeli épületeteket. Bodonyi Emőke – B. Szabó Veronika

2026. augusztus

MŰVÉSZTELEP

11-es út:

még nem ért célba a történet

A Magyar Közút 2021 végére a város javaslatainak jelentős részét befogadta a tervezésbe. Úgy tűnt, a beruházás sínen van. Magyari László, a Magyar Közút Pest megyei igazgatója 2022 márciusában azt mondta: április végén elindulhat a kivitelezési közbeszerzés. A 2022-es országgyűlési választás másnapján Vitályos Eszter országgyűlési képviselő lapunknak úgy nyilatkozott, hogy a 11-es felújítása heteken belül elkezdődik, és a H5-ös HÉV rekonstrukciója sem kérdéses. Mégsem így történt. A városvezetés kezdeményezésére tartott júniusi egyeztetésen a fideszes országgyűlési képviselő már arra utalt, hogy az Építési és Beruházási Minisztérium felülvizsgálja a folyamatban lévő beruházásokat, ezért a 11-es felújítása is későbbre csúszhat. Néhány hónappal később ez valósággá vált: 2022 szeptemberében a kormány a több mint 2000 milliárd forintos megszorító csomag részeként – számos más beruhással együtt, köztük a szentendrei HÉV fejlesztésével – határozatlan időre elhalasztotta a projektet.

ÚJ REMÉNYEK, KISEBB LÉPTÉKŰ BERUHÁZÁS

A Szentendrén és környékén élők körében nagy visszhangot váltott ki a 11-es főút szentendrei szakaszán zajló, lapzártánk idején befejezéséhez közeledő részleges felújítás. A legtöbb kérdés az Ady Endre út–SPAR–Papsziget csomópont új kialakítása körül merült fel. A vita azonban messze túlmutat egyetlen kereszteződésen: évtizedes közlekedési problémák, elmaradt fejlesztések és be nem váltott ígéretek állnak a háttérben.

EGY ÚT, AMELYET KINŐTT A TÉRSÉG A Budapesttől Tátig húzódó, 72 kilométer hosszú 11-es főút mindig is a Dunakanyar egyik legfontosabb közlekedési tengelye volt. Országos közút, az állam tulajdona, fenntartója a Magyar Közút Nonprofit Zrt. A Budapest környéki agglomeráció gyors növekedésével azonban az út terhelése is folyamatosan emelkedett. Ahogy Szele András, a Mobilissimus mobilitástervező műhely vezető szakértője a Társaság az Élhető Szentendréért februári fórumán fogalmazott: a hetvenes évek városfejlesztését még nagyszabású közlekedési beruházások kísérték, azóta azonban a térség úthálózata lényegében változatlan maradt. A rendszer legfeljebb a 2000-es évek elejéig tudta kiszolgálni Szentendre, Pomáz és Budakalász fejlődését. A számok is ezt mutatják. Magyari László, a Magyar Közút szentendrei kirendeltségének akkori vezetője egy 2017-es interjúban elmondta: a Dobogókői úti csomópont és a Sztaravodai út között 2010-ben naponta 26 865 jármű haladt át, 2016-ra ez a szám 46 847-re emelkedett, és azóta eltelt tíz év. A térség földrajzi adottságai ráadásul alig hagynak lehetőséget a meglévő nyomvonal bővítésére. Éppen ezért sürgetik évek óta a térség polgármesterei nemcsak

VÁROS

2026. augusztus

a 11-es teljes szentendrei szakaszának korszerűsítését, hanem a Budakalász és Pomáz közötti, már kiviteli tervekkel rendelkező elkerülő út megépítését, valamint az M0 és a 10-es út közötti kapcsolat folytatását is. Legutóbb június végén közös levélben kezdeményeztek erről egyeztetést Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszternél. Az elkerülő utak hiánya a régóta tervezett H5-ös HÉV-felújítást is megnehezíti. Erre Forián-Szabó Gergely budakalászi, Fülöp Zsolt szentendrei és Leidinger István pomázi polgármester is felhívta a figyelmet: megfelelő alternatív útvonalak nélkül a HÉV felújításával járó forgalomnövekedés, a buszos pótlás megjelenése elviselhetetlen terhet róna a térség közlekedésére.

A BE NEM VÁLTOTT ÍGÉRET A nagyszabású felújítás első ígérete 2020 novemberében hangzott el. Hadházy Sándor, a térség akkori országgyűlési képviselője jelentette be, hogy az országos útfelújítási program részeként mintegy 4,5 milliárd forintból hét kilométeren újul meg a 11-es főút szentendrei szakasza, a volt orosz laktanyától a Határcsárdáig. A sajtótájékoztatón nem hangzott el, hogy ekkorra a 2019-ben megválasztott városvezetés már elkészíttette a főút forgalommodellezését és problématérképét. Ezek alapján olyan korszerű fejlesztési koncepció született, amely túlmutatott az útburkolat és a közművek felújításán: az áttervezésre szoruló csomópontok átépítése, aktív – kamerás – forgalomirányítás, a budapesti rendszerrel összehangolt jelzőlámpák, kizárólag lámpával szabályozott balra kanyarodások, valamint a teljes szakaszon kialakított „zöldhullám” is szerepelt a tervek között. A cél egyszerre volt a forgalombiztonság javítása és a torlódások csökkentése.

A történet 2025 tavaszán vett újabb fordulatot. Az országgyűlési választási kampányban Lázár János szentendrei fórumán ismét szóba került a H5-ös HÉV felújítása, a mentőállomás korszerűsítése és a 11-es főút fejlesztése. Ezúttal azonban már nem a teljes, hét kilométeres rekonstrukcióról, hanem két kiemelt csomópont részleges átépítéséről esett szó. A munkálatok végül ősszel valóban elindultak. Október 13-án megkezdődött a kivitelezés a Papszigetnél, néhány héttel később pedig a Rózsa utcai csomópontban is. Az önkormányzat véleményét nem kérték ki a felújítandó csomópontok kiválasztásáról, holott a városvezetés szerint a korábban elkészült problématérkép alapján a Paprikabíró utcai csomópont átépítése nagyobb közlekedési haszonnal járt volna, mint a papszigeti beavatkozás. Pilis Dániel tanácsnok lapunknak nyilatkozva felhívta a figyelmet, hogy a korábban kidolgozott „zöldhullám” csak a teljes, hét kilométeres szakasz egyidejű korszerűsítésével valósulhatott volna meg. A Papszigetnél kialakított nyomógombos gyalogátkelő önmagában ezért nem tudja betölteni azt a szerepet, amelyet egy összehangolt jelzőlámpás rendszer részeként betölthetne. Ugyanakkor várhatóan a forgalmat sem lassítja számottevően, ahogy azt sokan feltételezték. Fontos azt is látni, hogy a mostani beavatkozások elsődleges célja nem a forgalom gyorsítása, hanem a Szentendre belterületén közlekedő autósok, kerékpárosok és gyalogosok közlekedésbiztonságának növelése volt. A két helyszínt érintő beruházásra a kivitelező 120 napos határidőt vállalt, ugyanakkor már a szerződéskötéskor számolni lehetett a téli üzemszünet miatti 40–50 napos csúszással. A szerződést szeptember végén írták alá, Szentendre önkormányzata ekkor kapott először hivatalos tájékoztatást a beruházás indulásáról, a részleteket pedig csak 2025. október elején ismertették egy szóbeli tájékoztatón. A kivitelezés végül a vártnál is tovább húzódott, 2026. július 31-én már a 292. napnál tartott a beruházás. A téli leállás közel három hónapig tartott, Simon Attila, a Magyar Közút Pest vármegyei igazgatója pedig a június 18-i közmeghallgatáson arról beszélt, hogy a befejezést az ütemezés mellett anyaghiány is késleltette.

A LEGTÖBB VITA EGYETLEN CSOMÓPONT KÖRÜL BONTAKOZOTT KI A kivitelezés csúszásánál is nagyobb visszhangot váltott ki az Ady Endre út–SPAR–Papsziget csomópont új forgalmi rendje. A közösségi médiában petíció is indult a kialakítás felülvizsgálatáért. Július 9-én helyszíni bejárást tartott a Közlekedési és Beruházási Minisztérium, a Magyar Közút, a kivitelező, valamint a város és a térség vezetése. A bejáráson Tóthmajor Balázs országgyűlési képviselő és Fülöp Zsolt polgármester ismertette a lakosság részéről érkezett leggyakoribb kérdéseket. A legtöbb aggály a középszigetekkel kapcsolatban fogalmazódott meg: sokan attól tartottak, hogy torlódás esetén ezek akadályozhatják a mentők, tűzoltók és rendőrök gyors áthaladását. A Magyar Közút és a kivitelező szakemberei ugyanakkor hangsúlyozták: a középszigetek kialakítása ezt nem akadályozza. Szükség esetén az autósok – a hagyományos járdaszegélyekhez hasonlóan – fel tudnak hajtani a szegélyekre, illetve a szemközti sávban közlekedők is helyet tudnak biztosítani a megkülönböztető jelzést használó járműveknek. Kérdésünkre a Magyar Közút azt is megerősítette, hogy a 2021ben elkészült tervekhez képest csak minimális módosítások történtek: nem épült meg egy hozzávetőleg egy négyzetméteres járdasziget, ugyanakkor a korábbi elképzeléseknél több forgalomtechnikai tábla kerül ki a helyszínre.

A TAPASZTALATOK DÖNTHETNEK A felújítás befejezése ugyan lezár egy fontos beruházást, a történet azonban ezzel még nem ér véget. Fülöp Zsolt polgármester több fórumon is jelezte, hogy az átadást követően a városvezetés figyelemmel kíséri az új forgalmi rend működését, összegyűjti a helyszíni tapasztalatokat, és ha indokolt, módosítási javaslatot tesz a Magyar Közútnak. A városvezetés emellett azt is kezdeményezte, hogy hozzák nyilvánosságra a teljes, hét kilométeres szakasz korábban elkészült kiviteli terveit. Ezek megismerése lehetőséget adna arra, hogy a lakosság, a szakmai szervezetek és az érintett intézmények még a megvalósítás előtt véleményt formálhassanak az elképzelésekről – természetesen a műszaki és közlekedésbiztonsági előírások keretei között. A nyilvános egyeztetés és a tervezők, valamint a majdani kivitelezők aktívabb kommunikációja nemcsak a beruházások társadalmi elfogadottságát erősíthetné, hanem számos félreértést is megelőzhetne. A 11-es főút szentendrei szakaszának története jól mutatja, hogy egy ilyen fejlesztés ma már jóval többről szól az útburkolat felújításánál. A térség közlekedési problémáira hosszú távon csak összehangolt fejlesztések – a főút korszerűsítése, az elkerülő utak megépítése és a H5-ös HÉV rekonstrukciója – adhatnak valódi választ. KB

2026. augusztus

VÁROS

Négy nap víz nélkül – így került válsághelyzetbe Szentendre

A csomagokat a Teátrum épületében osztották, a rászorulóknak pedig a rendészek szállították ki. Augusztus 2-án délelőtt ismét csökkent a fogyasztás, délutánra pedig a DMRV közlése szerint Szentendre valamennyi háztartásában helyreállt az ivóvíz-szolgáltatás. A válság azonban ezzel nem ért véget. A vízkorlátozás érvényben maradt, mert a Duna vízállása továbbra is rendkívül alacsony volt, és a város ellátása csak folyamatos tartálykocsis pótlással volt biztosítható.

Július utolsó napjaiban néhány óra alatt vált világossá, hogy mennyire sérülékeny Szentendre ivóvízellátása a tartós hőség, a csapadékhiány és a Duna rendkívül alacsony vízállása miatt. A krízis először Pismány felső részén jelentkezett, majd napokon át tartó vízhiányhoz, országos segítségnyújtáshoz és a legsúlyosabb, III. fokú vízkorlátozás elrendeléséhez vezetett. kapacitását meghaladó igény miatt július 30-án reggel a Ribizli utca feletti területeken nyomáscsökkenés, majd teljes szolgáltatáskiesés alakult ki. A szolgáltató először öt helyszínen állított fel víztartályokat, miközben azt ígérte, hogy a rendszer kora délutánra, később pedig 31-én reggelre helyreállhat. Már a hatalmas hőség beköszöntekor is lehetett sejteni, hogy gond lesz: a DMRV és az önkormányzat július 29-én takarékosságra kérte a lakosságot, ennek ellenére aznap éjszaka a megszokott menynyiség duplája fogyott el Pismány felső részén. A víztermelő és -elosztó rendszer

VÁROS

2026. augusztus

Ez azonban nem történt meg. Július 31-én reggel Pismány több utcájában továbbra is üresek maradtak a vezetékek, a vízhiánnyal érintettek száma pedig mintegy 4500 főre nőtt. A DMRV hangsúlyozta: nem csőtörés vagy műszaki meghibásodás okozta a problémát, hanem a rend-

kívüli fogyasztás és a vízbázis teljesítményének visszaesése. A Duna vízszintje történelmi mélypontra süllyedt, ezért a parti szűrésű kutak vízhozama előbb mintegy 30, majd 35 százalékkal csökkent, több kút pedig teljesen leállt. A város július 30-án II., másnap már III. fokú vízkorlátozást rendelt el. Tilos lett az automata öntözőrendszerek működtetése, a tömlős locsolás és mosás, az autómosás, a közterületek ivóvízzel történő takarítása, valamint a medencék feltöltése. A napi tíz köbméternél többet fogyasztó gazdálkodó szervezetektől további, legalább húsz százalékos csökkentést kértek. A lakosságot arra szólították fel, hogy a vezetékes vizet csak ivásra, főzésre és alapvető tisztálkodásra használja. Közben megkezdődött a külső vízpótlás. A Magyar Honvédség tartálykocsikkal szállított vizet a Fővárosi Vízművek Szentendrei-szigeti kútjaiból a DMRV tahitótfalui bázisára, ahonnan azt a hálózatba táplálták. A lajtos kocsik száma nyolcra nőtt, Petyinán is új vízvételi pontot alakítottak ki. A rendészet az időseknek és a mozgásukban korlátozottaknak házhoz vitte az ivóvizet, a honvédség pedig naponta hétezer félliteres zacskózott vízadagot biztosított. A V8 Uszoda és a Castrum Gym ingyenes zuhanyzási lehetőséget ajánlott fel, a közösségi oldalakon pedig sorra jelentek meg a magánfelajánlások. Augusztus 1-jére a takarékosság első eredményei is látszottak: több hegyvidéki utcában újra megjelent a vezetékes víz,

A történtek az energiaellátás szempontjából is figyelmeztetőek. Az alacsony vízhozam miatt az ivóvíz kitermelése, szállítása, átemelése és a magasabban fekvő városrészekbe juttatása a szokásosnál jóval több energiát igényelt. A víztakarékosság ezért nemcsak az ivóvízkészlet megőrzését szolgálta, hanem az ellátórendszer energiaigényét és terhelését is csökkentette.

és már csak mintegy háromszáz háztartás maradt ellátás nélkül. Délután azonban ismét megugrott a fogyasztás, mert a város több részén újraindították a locsolóberendezéseket. Emiatt a hálózat feltöltése lelassult, és újabb figyelmeztetés érkezett: minden nem létfontosságú vízhasználat veszélyezteti azok ellátását, akiknél már napok óta nincs víz. A segítség közben tovább bővült. Augusztus 1-jén több mint 18 ezer palack, összesen 24 tonna ásványvíz érkezett Szentendrére civil felajánlásból.

A július végi napok megmutatták, hogy egy szélsőséges időjárási helyzetben már néhány órás fogyasztásnövekedés is városi szintű ellátási zavart okozhat. A szolgáltatás helyreállításához a vízmű, a honvédség, az önkormányzat, civil szervezetek és a lakosság együttműködésére volt szükség. A hosszabb távú tanulság azonban ennél is egyértelműbb: a térség víziközmű-hálózatának fejlesztése, a vízbázisok védelme és a takarékosabb fogyasztási szokások kialakítása tovább már nem halogatható.

Tárlat a zátonyon A helyi művészek a Duna rendkívül alacsony vízállásában és a vízhiányban is meglátták a kreatív lehetőséget.

Szeptembertől emelkednek a parkolási díjak A képviselő-testület döntése alapján 2026. szeptember 1-jétől emelkednek a szentendrei parkolási díjak, a parkolóbérletek árai és a városi kedvezményes várakozás megváltási díjai. A II. parkolási zónában az óradíj 500-ról 600 forintra, a III. zónában 660-ról 780 forintra nő. A 3,5 tonna feletti tehergépjárművek és autóbuszok óránkénti díja az I–II. zónában 3500 forint lesz.

Az előterjesztés szerint a jelenlegi tarifák több, hasonló turisztikai forgalmú városhoz képest alacsonyak. A 780 forintos belvárosi óradíj az emelés után is elmarad Székesfehérvár történelmi belvárosának 990, Tihany kiemelt övezetének 900, valamint Budapest „A” zónájának 800 forintos díjától. Változik a lakossági kedvezményes parkolás éves díja is. Az első gépjármű után 10 ezer, a második után 20 ezer, a harmadik után 40 ezer, a negyedik után 80 ezer forintot kell fizetni. A korábbi, első autóra érvényes 7000 forintos díj naponta kevesebb mint 20 forintnak felelt meg. Az új, 10 ezer forintos összeg továbbra is az ország legalacsonyabbjai közé tartozik: Szegeden, valamint Budapest II. és III. kerületében 15 ezer, több belső kerületben 30–36 ezer forint az éves lakossági díj. A vitában elhangzott, hogy az emelés többletterhet jelenthet a szentendreieknek, ugyanakkor támogatói szerint elsősorban a turistákat érinti, és a helyi kedvezmény továbbra is jelentős.

A belvárosnál kibukkant zátonyon az Erdész Galéria szervezésében pop-up kiállítás nyílt Bihon Győző és Gulyás Andrea vízhez kapcsolódó festményeiből. A rögtönzött „MűvéSzigetre” a látogatók hajóval, kajakkal és SUP-pal érkeztek. A mindössze kétórás, különleges tárlat mintegy száz érdeklődőt vonzott. Erdész László írását a kezdeményezésről a 34. oldalon olvashatják.

A 2027-re szóló kedvezményes parkolásra szeptember 1-jétől lehet regisztrálni. A rendeletmódosítást 11 igen szavazattal, 1 tartózkodás mellett fogadták el.

2026. augusztus

VÁROS

A kitartás, az elhivatottság és a gyógyítás ünnepe A magyar egészségügy napja alkalmából június 23-án a Városháza dísztermében köszöntötték a Szentendre Egészségügyi Intézményei (SZEI) munkatársait. Az ünnepségen átadták Szentendre Város Semmelweis-díját, valamint elismerték az intézmény kiemelkedő teljesítményt nyújtó és hosszú évtizedek óta szolgáló dolgozóit.

Köszönet és elismerés a szentendrei pedagógusoknak Pedagógusnap alkalmából ünnepséget tartottak nyár elején a Városháza Dísztermében, ahol Szentendre város pedagógiai díjakat és jubileumi diplomákat adtak át, valamint köszöntötték a nyugdíjba vonuló pedagógusokat. Az ünnepség első részében a Velem mindig történik valami című zenés előadás várta a vendégeket. A Janikovszky Éva születésének 100. évfordulója előtt tisztelgő produkció humorral és érzékenységgel idézte fel a kamaszkor mindennapjait. A pedagógusokat Fülöp Zsolt polgármester köszöntötte. Beszédében hangsúlyozta, hogy a pedagógusok munkája jóval túlmutat az ismeretátadáson: figyelmet, biztonságot és támogatást adnak a rájuk bízott gyermekeknek, miközben generációk életét formálják. Köszönetet mondott a szentendrei pedagógusok elhivatottságáért, türelméért és áldozatos munkájáért. Az ünnepségen három pedagógus vehette át Szentendre város pedagógiai díját. Mizsányiné Kovács Judit, a Szentendrei Barcsay Jenő Általános Iskola tanítója alsós munkaközösség-vezetőként és fejlesztő pedagógusként kiemelkedő empátiával segíti tanítványait, különös figyelmet fordítva a beilleszkedési nehézségekkel küzdő gyermekekre. Szakmai tudását készséggel osztja meg kollégáival, emellett jelentős szerepet vállal a környezeti nevelésben, a testvériskolai kapcsolatok ápolásában és számos közösségi program szervezésében. Molnárné Reskovits Zsuzsanna, a Szentendrei II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Gimnázium igazgatója közel három évtizede dolgozik az intézményben, amelyet 2012 óta vezet. Irányítása alatt számos fejlesztés valósult meg, többek között megújult az iskola infrastruktúrája, bővültek a nemzetközi kapcsolatok és a diákok nyelvtanulási lehetőségei. Mesterpedagógusként a minőségi kommunikáció és a konﬂiktuskezelés területén is kiemelkedő szakmai munkát végez. Hodoli Tünde, a Szentendre Városi Óvodák intézményvezetőhelyettese több mint harminc éve dolgozik a város óvodai ne-

VÁROS

2026. augusztus

velésében, szakmai munkáját az innováció, a gyermekközpontú szemlélet és az esélyegyenlőség iránti elkötelezettség jellemzi. Nevéhez fűződik többek között a Ficánkoló mozgásfejlesztő program és az intézmény Esélyegyenlőségi Programjának kidolgozása. Mesterpedagógusként mentorálja kollégáit, intézményvezető-helyettesként pedig meghatározó szerepet vállal az óvodák szakmai működésének biztosításában. Az ünnepségen Fülöp Zsolt polgármester köszöntötte azokat a pedagógusokat is, akik hosszú, eredményes pályafutásukat követően idén vonulnak nyugdíjba. Elismerésben részesült Csányi Lászlóné, Herczeg Katalin, Kertészné Ikvai Enikő, dr. Kisfaludi Andrea, Kun Csabáné Kovalik Judit, Mucsi Dezső, Neubrandt István, Pankovics Ágnes, Szűcs Mónika, Vigné Györkös Katalin, Vinczéné Trieber Erzsébet, Virágné Pajtás Ágnes és Vitovszki Lászlóné Petra. Jubileumi diplomát vehetett át dr. Czuprák Ottóné, aki pedagógusi diplomájának 50. évfordulóját ünnepelte, valamint Fogarasi-Fazekas Gizella, akit 65 éves pedagógusi jubileuma alkalmából köszöntöttek. Az ünnepség méltó alkalmat teremtett arra, hogy a város közössége kifejezze háláját azoknak a pedagógusoknak, akik évtizedeken át tudásukkal, emberségükkel és elhivatottságukkal formálták a szentendrei gyermekek és fiatalok életét. A kitüntetések és elismerések nemcsak az egyéni teljesítményeket ismerték el, hanem azt a közösségépítő munkát is, amelyet a város oktatási intézményeiben nap mint nap végeznek. Ezúton is gratulálunk minden díjazottnak, és köszönjük valamennyi szentendrei pedagógus elkötelezett munkáját.

Július 1-je, Semmelweis Ignác születésnapja, 1992 óta a magyar egészségügy napja. Ez az alkalom egyszerre szakmai ünnep és a társadalmi megbecsülés kifejezése mindazok iránt, akik tudásukkal, türelmükkel és emberségükkel nap mint nap a betegek gyógyulásáért dolgoznak. Munkájuk értékét különösen jól mutatja, hogy a növekvő betegszám, a szakemberhiány, az adminisztratív terhek és a folyamatos szakmai változások közepette is helytállnak. Fülöp Zsolt polgármester beszédében Hippokratészt idézte: „Ha a gyógyítás hivatása szeretettel párosul, csodákra képes.” Hangsúlyozta, hogy az egészségügyi ellátás nem lehet sikeres jó emberi kapcsolatok és kölcsönös bizalom nélkül. Köszönetet mondott a szentendrei egészségügyi dolgozóknak mindennapi munkájukért, helytállásukért és a gyógyítás szolgálatába állított emberségükért. Elter István, a SZEI igazgatója arra emlékeztetett, hogy az egészségügyi hivatás a magas szintű szakértelem mellett türelmet, empátiát, kitartást és mély elkötelezettséget is kíván. Mint elmondta, az intézmény a járás közel százezer lakosának ellátásáról gondoskodik. A munkatársak száma az elmúlt időszakban 155-ről 200 főre nőtt, ősszel pedig újabb szakmai fejlesztések várhatók: többek között bőrgyógyászati, gyermekpszichiátriai és újonnan endokrinológiai ellátással bővülhet a szakrendelések köre. A kihelyezett rendeléseknek köszönhetően csaknem 4500 alkalommal jutottak a betegek lakóhelyükhöz közelebb ellátáshoz, az átszervezett vérvételi rendszer pedig több mint tízezer esetben

tette feleslegessé a Szentendrére utazást. Az igazgató kiemelte: egy egészségügyi intézmény legnagyobb értékét azok az emberek jelentik, akik naponta fogadják a betegeket, figyelemmel fordulnak feléjük és tudásukkal, emberségükkel segítik őket. Az ünnepségen jubileumi elismerést kapott Lengyel Lászlóné, dr. Nyitrai Márta, Turi Ágota, Elsik Erika, Rittinger Andrásné és Nagy László Istvánné. Igazgatói dicséretben részesült a Betegirányítás munkaközössége, dr. Nyitrai Márta és Fincicky Zsoltné, továbbá Tóth Eszter, Rittinger Andrásné, dr. Nagy Emília és Morecz Józsefné. Köszöntötték dr. Nádor Tamást orvosi diplomája ötvenedik évfordulóján, dr. Irsai Évát gyémántdiplomája alkalmából, valamint dr. Gaál Andreát, aki Hippokratész Emlékéremben részesült. A 2026. évi Semmelweis-díjat Szászné dr. Szentesi Anikó Judit belgyógyász, klinikai onkológus szakorvos vehette át. Az elismerést kiváló szakmai munkájával, emberséges betegellátásával és a közösségért végzett önzetlen tevékenységével érdemelte ki. Munkájában kiemelt figyelmet fordít a betegek tájékoztatására, a bizalom kialakítására és a megfelelő betegutak megszervezésére. Az ünnepség végén bemutatták az „50 év Szentendre szolgálatában” című dokumentumfilm előzetesét. Az alkotás a SZEI fél évszázados történetét és azokat az embereket idézi meg, akik generációkon át dolgoztak a térség lakóinak egészségéért. A Semmelweis-nap így nemcsak az elismerések átadásáról szólt, hanem annak kimondásáról is: a gyógyítás mögött minden esetben felkészült, kitartó és elhivatott emberek állnak.

2026. augusztus

VÁROS

Közös gondolkodás a Szelesdomb jövőjéről

Július 25. és augusztus 1. között az észak-németországi Bad Segeberg adott otthont a European Peoples’ Festivalnak (EPF), amelyen Szentendre Nemzetközi Kapcsolatainak Egyesülete idén is képviselte a várost – és egyben Magyarországot. A mindössze 22 fős szentendrei csapat a tizenegy résztvevő ország között az előkelő negyedik helyen végzett, pontszáma pedig a harmadik legjobb volt.

Az esős idő ellenére sokan vettek részt június 17-én a Szelesdomb közösségi tervezésének nyitórendezvényén. A sátrak alatt helyiek, rendszeres parkhasználók, önkéntesek és érdeklődők gyűltek össze, hogy megosszák egymással tapasztalataikat és elképzeléseiket a püspökmajori zöldterület jövőjéről.

A Szelesdomb évek óta a városrész egyik legkedveltebb közösségi területe. Vannak, akik futni vagy kutyát sétáltatni járnak ide, mások pihenésre, találkozásokra, közösségi programokra használják, vagy egyszerűen a természet közelségét keresik. A sokféle használati mód miatt a terület jövőjéről is eltérő elképzelések alakultak ki. A rendezvény elején még élesen ütköztek a vélemények. Többen a Szelesdomb jelenlegi, természetközeli állapotát őriznék meg, mások futókört, kutyafuttatót, pihenőhelyeket vagy további rekreációs lehetőségeket alakítanának ki. Az este előrehaladtával azonban egyre inkább a párbeszéd és egymás szempontjainak megértése került előtérbe. Szerdahelyi Sára, a Környezetvédelmi és Közösségi Részvételi Iroda vezetője hangsúlyozta: a nyitóesemény célja még nem a döntéshozatal, hanem az igények, ötletek és észrevételek összegyűjtése. „Nincs rossz ötlet, csak el nem mondott ötletek vannak” – fogalmazott. A résztvevők végül több mint száz javaslatot helyeztek el a

VÁROS

2026. augusztus

kívánságfán és a kihelyezett gyűjtődobozban. Fülöp Zsolt polgármester elmondta, hogy a közösségi tervezésre azért van szükség, mert a Szelesdomb fejlesztéséről régóta sokféle, gyakran egymásnak ellentmondó elképzelés jelenik meg. Az önkormányzat nem kíván a helyiek bevonása nélkül döntést hozni. A következő hónapok feladata az lesz, hogy olyan javaslatok szülessenek, amelyek mögött valódi egyetértés vagy mindenki számára elfogadható kompromisszum áll. A beszélgetések egyik visszatérő témája a kaszálás volt. A természetes növényzet megőrzését támogatók és a rendszeresebb karbantartást szorgalmazók álláspontja között ugyan voltak különbségek, de már az első alkalommal megjelentek a köztes megoldások is. Többen elképzelhetőnek tartották például egy rendszeresen kaszált kutyafuttató kijelölését, miközben a terület más részei megőrizhetnék természetközelibb jellegüket. Nagy érdeklődés övezte a fűre terített,

Szentendre a legjobbak között az Európai Népek Fesztiválján

Találkozásaim 2026 július közepén Miután már húsz éve nyugdíjas lettem, mélyebben érintenek régi óvodásaimmal való találkozásaim. Úgy érzem, hogy le kell írnom, amit a címben már jeleztem, július középső hetén átélt alkalmaimat. Először jött egy értesítés, hogy meghalt egyik volt óvodásom édesapja. Július 15.-én volt a temetése, ott találkoztam Bence fiával.

Szelesdombot ábrázoló térképet is. A résztvevők színes pontokkal jelölhették meg kedvelt helyeiket, a problémás területeket, valamint azokat a pontokat, ahol változtatást tartanának szükségesnek. A jelölések mellé sokan rövid magyarázatot is írtak, így a térkép rövid idő alatt a helyiek tapasztalatainak és tudásának látványos gyűjteményévé vált. A parkolás kérdése ugyancsak hangsúlyosan jelent meg. Kiss Barna felidézte, hogy a Hamvas Béla utca környezetének forgalmi rendjéről korábban már készült lakossági egyeztetéseken alapuló koncepcióterv, amely új parkolóhelyek kialakításával is számol. Király Miklós önkormányzati képviselő szerint a folyamat egyik legnagyobb kihívása a változatlan állapotot támogatók és a fejlesztéseket szorgalmazók álláspontjának közelítése lesz. Biztató jelnek nevezte ugyanakkor, hogy az este végére a résztvevők egyre nyitottabban hallgatták meg egymás érveit. A program közös helyszínbejárással zárult. A résztvevők a dombon sétálva mutatták meg azokat a pontokat, amelyekhez emlékek, problémák vagy fejlesztési elképzelések kapcsolódnak. A közösségi tervezés ősszel workshopokkal és munkacsoportos alkalmakon folytatódik. A cél olyan közös jövőkép kialakítása, amely megőrzi a Szelesdomb természeti értékeit, figyelembe veszi a helyiek igényeit és hosszú távon is fenntartható megoldást kínál.

Szentendre először 2005-ben, a spanyolországi Aranda de Dueróban vett részt a nemzetközi vándorfesztiválon, majd még abban az évben csatlakozott az EPF nemzetközi egyesületéhez. Azóta a szentendreiek rendszeres résztvevői a rendezvénynek, amelyet minden alkalommal más európai kisvárosban rendeznek meg. A fesztiválnak 2011-ben Szentendre is otthont adott. Az idei találkozón Magyarország mellett Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Írország, Lengyelország, Lettország, Luxemburg, Németország és Spanyolország képviseltette magát. A szentendreiek a viszonylag kis létszám ellenére valamennyi sport- és kulturális versenyszámban elindultak. A résztvevők fociban, kosárlabdában, kézilabdában, pétanque-ban és városi váltófutásban mérték össze tudásukat, de festészeti, fotós, utcaszínházi, főző- és városfelfedező versenyt is rendeztek. A szentendrei csapat emellett egy húszperces kulturális műsort is bemutatott: moldvai táncokkal és népdalokkal léptek közönség elé a finnek Kalevala-előadását követően. Az összesített versenyben Szentendre hivatalosan a negyedik helyet szerezte meg. Mivel azonban két csapat holtversenyben végzett a második helyen, a szentendreiek pontszáma a harmadik legmagasabb lett – ráadásul több versenyszámban akár ötvenfős, speciális tudással rendelkező versenyzőket is felvonultató csapatokkal kellett megmérkőzniük. Sikert aratott a hagyományos esti Eurovillage magyar standja is. Gálﬀy Ildikó kerámiáit és Bánfalvi Kati levendulababáit, illetve levendulapárnáit is megismerhették és megvásárolhatták az érdeklődők, emellett természetesen magyar paprikából és pálinkából sem volt hiány. A fesztivál szabadnapján a csapat Hamburgba kirándult, ahol a város történetének sötétebb epizódjait színészekkel és látványos multimédiás eﬀektekkel bemutató Hamburg Dungeont is felkeresték. A rendezvény utolsó napján pedig meghívást kaptak a Bad Segeberg nemzetközi hírnevét évtizedek óta meghatározó Karl May Spiele szabadtéri előadására, ahol Karl May Winnetou-regényei alapján készült látványos produkciót láthattak. Az Európai Népek Fesztiváljának következő találkozóját 2028-ban rendezik meg az észak-lengyelországi Złocieniecben, ahol a szentendrei csapat korábban már egyszer részt vett.

Úgy éreztem, hogy el kell menjek, hiszen egyik fia, Vorinda Bence, hozzám járt az óvodába, alig több mint húsz éve. De, amiért írok erről, elsősorban azért, mert 2025 ben, a népdalköröm által rendezett városházi Bálint-napon, Bence és szíve választottja, - ott voltak a közönség között. A farsangi összeállításunkban szereplő „gólya”, a csőrében lévő polyásbabát, Bence ölébe ejtette. Nos, ennek a mókának meg lett az eredménye, mert már néhány hónapos kislányuk van nagy-nagy örömükre, - örömünkre. Július 17.-én volt Riesz Abigél 40. születésnapja. Abigéllel igen jó a kapcsolatom, nagyon szeretjük egymást. Ez az óvodában kezdődött 37 évvel ezelőtt. Abban az időben, több éven át táboroztunk egy-egy hetet Visegrádon, a Mogyoróhegyen. Csodálatos élményekben volt részünk. Most Abigél kitalálta, hogy jeles születésnapját a régi táborhelyen tartja. Meg is szervezte péntektől vasárnapig 20-25 kedves barátjával, baráti családokkal. Bennünket is meghívott a péntek esti kis kondérban főtt lecsós vacsorára, emlékezésre, versmondásra, énekelgetésre. Borzongató élmény volt számomra, hogy a negyvenedik születésnapját a kisgyermekkori táborozás helyén töltöttük. Azután a harmadik találkozás Leányfalun volt július 18.-án, a Nyáresti Kamarazenei Koncerten, amikor a református templomban, Richter Zsófia játszott zongorán. Zsófi is óvodásom volt jó húsz évvel ezelőtt. Művészi zongorajátékát már többször hallottam, de a mostani előadásuk nagyon különleges hangulatú volt. Gaál-Wéber Ildikó operaénekes dalait, áriáit kísérte. A két leányfalui művésznő sokunknak nagyszerű élményt nyújtott. A három találkozás mind az elmúlt héten történt. Mindegyik megajándékozott a múlttal és a ma örömével. Köszönöm mindhármuknak. Pilisszentlászlón, 2026. július 24.-én. Papp Kornélia, Nelli néni

2026. augusztus

VÁROS

Programok | 2026. augusztus KIÁLLÍTÁS MÚZEUMI PROGRAMOK 2026. augusztus Ámos Imre - Anna Margit Múzeum Bogdányi u. 10. Angyal szállt el… 2026. június 21.–2027. január 3. Angyal szállt el... – Traumafeldolgozás a kortárs művészetben Reﬂexiók Ámos Imre és Anna Margit művészete kapcsán Kiállító művészek: Bukta Imre, Fajgerné Dudás Andrea, Flohr Zsuzsi, Szabó Klára Petra. Czóbel Múzeum Templomtér 1. Mágikus kör 2025. március 30.–2026. szeptember 13. Czóbel Béla kapcsolatai, a Nyolcak és a mecenatúra Ferenczy Múzeum Kossuth Lajos u. 5. KERETTÖRTÉNETEK 2026. január 23.–2030. január 6. Válogatás a Ferenczy Múzeumi Centrum gyűjteményeiből FANTOMSZÁL III. 2026. január 23.–2026. augusztus 30. Művészfeleségek nyomában: Fialka Olga Szép új világunk – Fémbe öntött irónia 2026. július 5. – október 11. Asszonyi Tamás retrospektív kiállítása

VISSZA A JÖVŐBE 2026. április 24. – 2026. október 4. Szentendre az 1920-as években Vajda Múzeum Hunyadi u. 1. Vajda és a posztmodern 2026. április 18.–2027. január 3. NESTArt–Szentendrei Nyári Művészbázis kiállítása 2026. július 20. – 2026. augusztus 30. Kiállító művészek: BÉZI Fruzsina festőművész osztatlan MA szakos hallgató Eszterházy Károly Katolikus Egyetem RUSKA Panna festőművész osztatlan MA szakos hallgató Eszterházy Károly Katolikus Egyetem KAPARELISZ Asterinos képzőművész MA szakos hallgató Magyar Képzőművészeti Egyetem SZABÓ Detty képzőművész MA szakos hallgató Képzőművészeti Egyetem SZENTPÉTERI Zsuzsanna szobrászművész osztatlan MA szakos hallgató Magyar Képzőművészeti Egyetem SZIVEK Anikó vizuális művész BA szakos hallgató Magyar Képzőművészeti Egyetem TÖRÖK Tünde képzőművész BA szakos hallgató Magyar Képzőművészeti Egyetem ZELENÁK Noémi képzőművész MA szakos hallgató Képzőművészeti Egyetem FAZAKAS Orsolya vizuális kommunikáció MA szakos hallgató Partiumi Keresztény Egyetem FÜRTÖS Dóra Melinda tervezőgrafika BA szakos hallgató Partiumi Keresztény Egyetem

Kmetty Múzeum Fő tér 21. 2025. június 21.-2027. január 3. BARCSAY 125 – Látványból szerkezet MűvészetMalom Bogdányi u. 32. MŰVÉSZTELEP 100 2026. május 17. – 2026. október 25. Szentendrei Képtár Fő tér 2-5.

PROGRAMAJÁNLÓ

PIRK JÁNOS MÚZEUM Szentendre, Bogdányi u. 34. www.pirkjanosmuzeum.hu Pirk János (1903–1989) Munkácsy díjas, érdemes és kiváló festőművész állandó kiállítása. Pirk János pályájának legfőbb állomásai Nagybánya, Budapest, Róma, Párizs, Gödöllő és Szentendre voltak. Nyitva: 2026. május 1 – 2026. október 31. Péntek–szombat vasárnap, 12-17.

2026. augusztus

Csikszentmihályi Róbert (1940-2021) Kossuth díjas, érdemes és kiváló művész, a Nemzet Művésze szoborkiállítása Nyitva: 2026. május 30–2026. október 31. Péntek–szombat–vasárnap. 12-17. Jegyek a két kiállításra: 2000 Ft/kedvezményes 1000 Ft.

Augusztus 29. 10.00 - 18:00 - BűnStopPont, a Pest Vármegyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztályának interaktív, játékos figyelemfelhívása a tudatos és biztonságos döntések meghozatalára

REGENTAG MŰHELYGALÉRIA

14:00 - Légy képben, a Pest Vármegyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztályának a kibertér veszélyeiről szóló előadása

Korongozás foglalkozás a RegenTagban időpont: 2026. 08. 28. 11-14h és 2026. 08. 30. 11-14h NERIKOMI kerámia workshop 2026. 08. 29. szombat 15h KURINUKI keràmia workshop 2026. 08. 30. vasárnap 15h

11:00 - Ne élj vele, a Pest Vármegyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztályának drogprevenciós előadása

16:00 - Oravecz Imre író, műfordító Alkonynapló II. c. könyvének bemutatója A belépés minden programunkra ingyenes!

CHÁJ GALÉRIA 2000 Szentendre, Pátriárka u. 6.

www.hbpmk.hu

TANUL’MÁNYOK Perlaki Gergő kiállítása - Egy legendás installáció újraéledése Nyitvatartás: vasárnap: 10:00-18:00 hétfő-csütörtök: 10:00-18:00 Elérhetőség: 06 30/175 5385 A tárlat megtekinthető augusztus 30-ig Finissage a Szentendre Éjjel Nappal Szentendre programon

Gyermekkönyvtári programok - Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár 2000 Szentendre, Pátriárka u. 7. Éjszaka a könyvek között – Aludj a könyvtárban! Augusztus 28. 20:00 Regisztráció: gyermekkonyvtar@hbpmk.hu

EGÉSZSÉG HAMVAS BÉLA PEST MEGYEI KÖNYVTÁR 2000 Szentendre, Pátriárka utca 7. Szentendre Éjjel-Nappal programjai Augusztus 27. Retro könyvvásár az előcsarnokban Augusztus 28. 17:00 - El Gréta: Színek, hangulatok, érzések című kiállításának megnyitója 18:00 Török Katalin vetítettképes előadása: „Szentendre csak egy van…” Deim Pál emlékére - II. A főtéri kereskedőházak 19:00 - Terasz Rock Extra a Filutky és az AmbassaDOORS zenekarral 20:00 - Zseblámpás épületbejárás a könyvtárban KomáromiRaisz Borbála helytörténeti könyvtárossal. Regisztráció: komaromi.borbala@hbpmk.hu

kaszon. A túrák után a résztvevők emailben visszajelzést kapnak a szív- és érrendszeri fittségükről. A meghirdetett időpontokról az eﬁ.szentendre. hu honlapon, a Kardiotanösvény/vezetett túrák menüpont alatt tájékozódhat. Július 30., augusztus 6., 13., 27., szeptember 3. csütörtök 14.00-16.00 GYALOGLÓKLUB-LEÁNYFALU Indulás: Leányfalu, Pócsmegyeri rév A foglalkozás szakember irányításával zajlik. Az óra bemelegítéssel indul, majd a tempós gyaloglás után levezető nyújtással zárul. Ajánlott felszerelés: Réteges, kényelmes öltözet, sportcipő. Regisztráció emailben: eﬁ.sport@szeirendelo.hu,vagy telefonon: +36-20-315-5339 Augusztus 4., 11., 18., 25., szeptember 1. kedd 9.00-10.00 KÖZÖSSÉGI GERINCTORNA Keddenként 9:00-kor várjuk

S ZO LG ÁLTATÁ S: Hűtőgép, villanytűzhely, mosógép, mikrohullámsütő javítása sugárzásméréssel. Tel.: 06 30/950 4187, Mezei Sándor KŐMŰVESMUNKÁK, KERÍTÉSEK, JÁRDÁK, VÍZÓRAAKNÁK KÉSZÍTÉSE, JAVÍTÁSA, BURKOLATJAVÍTÁS, UTÓLAGOS FALSZIGETELÉS, TÉRKÖVEZÉS. 06 30/341 3423, KARA LÁSZLÓ

Előzetes regisztráció MINDEN PROGRAM esetén szükséges! A részvétel a járás lakosai számára térítésmentes!

KŐMŰVEST ÉS SEGÉDET KERESEK BEUGRÓSRA, HETI 2–3 NAPRA, EGÉSZ ÉVRE. 06 30/341 3423

KARDIOTANÖSVÉNY TÚRÁK Az időjárás és az érdeklődés függvényében rendszeresen indulnak kardiotanösvény túrák, mind a Szentendre Belváros, mind az erdei sza-

Augusztus 4., 11., 18.,25., szeptember 1. kedd 15.00-16.30 GYALOGLÓKLUB – BUDAKALÁSZ Indulás: Budakalász, Lenfonó HÉV megálló, Kárpátok őre szobor A gyaloglóklubról az eﬁ@szeirendelo.hu email címen, valamint a +36 70/456 0605-ös elefonszámon Lazanyi Editnél lehet érdeklődni. A találkozási pontok és a nyári melegben az indulás időpontja változhatnak, így jelentkezést mindenképpen kérünk, hogy értesíteni tudjuk. Augusztus 5., 12., 19., 26., szeptember 2.

APRÓHIRDETÉSEK

SZENTENDREI JÁRÁS EGÉSZSÉGFEJLESZTÉSI IRODA Szentendre, Városház tér 4. eﬁ.szentendre.hu

EGYÉNI ÁLLAPOTFELMÉRÉS ÉS ÉLETMÓD TANÁCSADÁS: Folyamatosan várjuk a jelentkezőket. Időpontfoglalás emailben (eﬁ@szeirendelo.hu) vagy telefonon (+36-20-3155339) lehetséges. Bővebb információ: eﬁ.szentendre.hu/ programok/állapotfelmérés

az érdeklődőket a Teátrum Házban (Szentendre, Teátrum u. 3.) Előzetes jelentkezés ajánlott. Bővebb információ: eﬁ.szentendre.hu/programok/ aktuális programok/gerinc fókuszú közösségi torna. Telefon: +36-20-315-5339; +36-20-315-4124

REDŐNY, SZÚNYOGHÁLÓ, RELUXA, MŰANYAG NYÍLÁSZÁRÓK 10 éves gyártói garanciával, utoljára -40% kedvezménnyel 2026. 07. 31-ig! Ingyenes felmérés, gyors kivitelezés, kedvező áron! 06 70/277 3807, info@ablakprofesszor.hu Szeretné jobb anyagi körülmények között tölteni nyugdíjas éveit? Kiemelt anyagi biztonsághoz, magasabb életszínvonalhoz kínálunk ingatlan alapú életjáradék konstrukciókat: 06 70/395 9646 Hévizen a centrumban apartman garázzsal két fő részére 15.000.-/éj kiadó. 06 20/494 2550 Életjáradéki szerződést kötnék, nagyobb összeggel és havi fizetéssel. Tel.: 06 70/748 3526

Fűnyírás, fűkaszálás, bozótirtás, sövényírás, veszélyes fák kivágása, zöldhulladék-elszállítás, kertépítés, füvesítés, kerítésfestés, rendszeres kertkarbantartás, díjtalan kiszállással. Jakab József, 06-20/327-2220

szerda 9.00-11.00 GYALOGLÓKLUB -TAHITÓTFALU Indulás: Tahitótfalu, Hídfő A foglalkozás szakember irányításával zajlik. Az óra bemelegítéssel indul, majd a tempós gyaloglás után levezető nyújtással zárul. Ajánlott felszerelés: Réteges, kényelmes öltözet, sportcipő. Regisztráció emailben: eﬁ.sport@szeirendelo.hu, vagy telefonon: +36-20-376-1806 Augusztus 4., 13., 18., 25. kedd és csütörtök 18.00-19.30 STRESSZOLDÓ TECHNIKÁK Az egymást követő alkalmakon más-más stresszoldó technikákkal ismerkedhetnek a résztvevők, pszichológus és mentálhigiénés szakember vezetésével. 1. alkalom: Légzés a stresszoldás szolgálatában, 2. alkalom: Progresszív izomrelaxáció, 3. alkalom: Vizualizációs gyakorlatok. 4. alkalom: Sedona módszernegatív érzelmek kioldása. Az alkalmak nem épülnek egy-

DIMF AWARD SEBESTYÉN ÁRON / EGRESSY ZOLTÁN

másra. Helyszín: Egészségfejlesztési Iroda (Szentendre, Városház tér 4.) Előzetes regisztrációt kérünk! Bővebben: eﬁ.szentendre.hu/ programok/aktuális programok Augusztus 10. és 24. hétfő 18:00-19:30 Amiről úgy véljük, hogy értünk – és amiről nem tudjuk, hogy mégsem értünk hozzá – A METAKOMMUNIKÁCIÓ Az előadás a metakommunikáció tartalmáról, eszközeiről, tudatos és/vagy tudattalan alkalmazásáról szól, sok gyakorlattal. Helyszín: Egészségfejlesztési Iroda (Szentendre, Városház tér 4.) Előzetes regisztrációt kérünk! Bővebben: eﬁ.szentendre.hu/ programok/aktuális programok

20 25

GRAND PRIZE MÜLLER PÉTER SZIÁMI / RADÓ DENISE

Eltartási, illetve életjáradéki szerződést kötnénk befektetés céljából. Keressen bizalommal! Jakab József, 06 20/563 4423 Vásárolok festményeket, porcelánokat, vitrintárgyakat, órákat, retro tárgyakat, bizsut, aranyat, ezüstöt, ékszereket, valamint teljes hagyatékot is. Pátkai Krisztina, 06 20/374 6615 Pedikűr, manikűr gyógykezeléssel. 06 30/9496 456 PedMan

THE GREAT MUSICAL SHOW

A Szentendrei Kulturális Központ Nonprofit Kft. pályázatot ír ki a használatában lévő, 2000 Szentendre, Teátrum utca 3. szám alatti ingatlan takarítási feladatainak elvégzésére. További részletek a www.szentendreprogram.hu oldalon. A Szentendrei Kulturális Központ Nonprofit Kft.pályázatot ír ki a használatában lévő, 2000 Szentendre, Teátrum utca 3. szám alatti ingatlan WC helyiségcsoportjának ( a továbbiakban: helyiségcsoport) üzemeltetésére szolgáltatási/ bérleti szerződés keretei között. További részletek a www.szentendreprogram.hu oldalon.

A VILÁGHÍRŰ, GRANDIÓZUS MUSICAL SHOW POMÁZRA ÉRKEZIK!

POMÁZI SZABADTÉRI SZÍNPAD - BREIER FARM 2026. SZEPTEMBER 12., SZOMBAT, 19:00 óra B R E I E R FA R M . H U • J E G Y. H U • T B G P R O D . H U

2026. augusztus

PROGRAMAJÁNLÓ

AMIKOR A VÁROS A SZÍNPAD A Dunakanyar kulturális sokszínűségére, a helyi alkotókra és Szentendre gazdag művészeti hagyományaira építve olyan fesztivált álmodtak meg a Szentendre Éjjel-Nappal Nyitva Fesztivál szervezői, amely egyszerre szól a helyieknek és az idelátogatóknak, miközben a város legszebb tereit és rejtett udvarait is megtölti élettel. A Lázár cár tér egész nap a családoké. Bábszínház, népi játékok és gyerekkoncertek várják a legkisebbeket, esténként pedig népszerű fellépők gondoskodnak a hangulatról. A fesztivál pénteken a Swing à la Django koncertjével indul Fischl Mónikával és Dolhai Attilával, amelyet moldvai táncház követ. Szombaton a Canarro Együttes koncertje után swingbuli várja a közönséget, vasárnap pedig Falusi Mariann fellépésével és görög táncházzal zárul a rendezvény.

A szentendreiek közül sokan máig nosztalgiával emlékeznek azokra a nyári fesztiválokra, amikor a város szinte minden utcája, udvara és tere egy-egy külön világot rejtett. Nemcsak a nagyszínpad vonzotta a közönséget, hanem az eldugott kertekben felcsendülő koncertek, a galériákban zajló beszélgetések, a váratlan utcai produkciók és az a sajátos, bensőséges hangulat, amely mindig is Szentendre egyik védjegye volt. Az idei fesztivál ezt a szellemiséget szeretné újraéleszteni. A szervezők célja, hogy a város ne csupán helyszíne, hanem főszereplője legyen a rendezvénynek. A történelmi belváros hangulatos udvarai és kertjei ismét önálló kulturális színterekké alakulnak. A képzőművészet, a színház, a mozgásszínház, az irodalom és a zene egymás mellett, sokszor egymással párbeszédben lesz jelen, megmutatva azt a különleges alkotói közeget, amely évtizedek óta Szentendre egyik legfontosabb sajátossága. A Városháza udvara három napon át a jazz és a folk otthona lesz. Többek között Tímár Sára, Sárik Péter, Ifj Oláh Kálmán, Herczku Ágnes és Borbély Mihály lép színpadra, míg a Barlang kertjében a könnyűzenéé lesz a főszerep: a Los Orangutanstól a fiatal szentendrei zenekarokon át az Europa Underground Caféig sokféle előadó várja közönségét. Az irodalom kedvelőit a MűvészetMalom, a Vajda Múzeum és az Ámos Imre - Anna Margit Emlékmúzeum kertje várja. Az idei programot Novák Eszter színházi rendező állította össze, így az irodalom és a színház természetes módon kapcsolódik majd össze a beszélgetésekben és felolvasásokban. De Szentendre összes múzeuma egyedi tárlatvezetésekkel és workshopokkal készül, szombaton pedig a Szentendrei Katonazenekari Fesztivál is gazdagítja a zenei program-kínálatot.

A Duna-korzó ismét a fesztivál pezsgő központja lesz. A tavaly nagy sikert aratott programkavalkád visszatér: galériák, műhelyek, üzletek és helyi alkotók is bekapcsolódnak a fesztivál életébe. A Duna-part egyik legbarátságosabb helyszíne idén is a Lugas Pódium: egy árnyas fa alatt, a folyóra nyíló panorámával a háttérben kisebb zenei formációk váltják egymást egész nap. A Gasztrokorzó kialakításánál a szervezők ezúttal is ügyelnek arra, hogy a vendéglátás és a dunai látkép egyaránt érvényesüljön: a teraszok bővülhetnek, miközben a folyó panorámáját nem takarják el a kiszolgáló faházak. A főszervező-koordinátor Szentendrei Kulturális Központ programjaihoz, mint minden évben, idén is csatlakoznak intézmények is – a Ferenczy Múzeumi Centrum, a Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár, valamint civil szervezetek, vállalkozások és magánszemélyek. Az idei fesztivál legfontosabb üzenete talán éppen az, hogy érdemes letérni a megszokott útvonalakról. A kisebb udvarok, kertek és rejtett helyszínek ugyanúgy a rendezvény részei, mint a nagyobb koncertek. Ezekben a bensőséges terekben találkozik igazán a város múltja és jelene, hagyománya és kortárs kultúrája – ettől lesz a szentendrei fesztivál minden évben egyszerre ismerős és új.

2026. augusztus

KULTÚRA

Művészetről ne dumáljanak, vagy legalább így ne! Beszélgetés Asszonyi Tamás szobrász- és éremművésszel

Játékosság, irónia, intellektuális fanyar humor, szatirikus derű jellemzi Asszonyi Tamás Munkácsy-díjas szobrászművész különleges éremsorozatait és szobrait. Munkái a társadalmi, ökológiai problémákra, a mindennapok ellentmondásaira kritikusan reﬂektálnak, miközben megtartják vizuális szépségüket, belső harmóniájukat.

Milyen útravalót kapott a szüleitől és szülővárosától, Pécstől? Mi a nagy monarchiából származunk. Apám Nagyváradon született, mert vándorszínészek voltak a szülei és éppen akkor ott játszottak, anyám pedig Horvátországban. Az ő apja MÁV-tanító volt, és a világháború utáni zűrzavarban Pécsre kerültek, így ismerték meg egymást a szüleim. Apám jogot végzett, anyám tanítónő volt. A városházán „szellemi segédmunkások” voltak, ott kerültek össze, de még egy jó ideig eltartott, mire össze tudtak költözni, amikor apám körjegyzői állást kapott a Pécs közeli Nagykozáron. Amikor Rákosi gondolt egyet, és megszüntette a közigazgatást, lapátra kerültek, és akkor költöztünk be Pécsre a horvát nagyanyám házába, ahol a gyerekkoromat töltöttem. Anyám elvégezte a tanítóképzőt, rajztanár lett, apám pedig Baján kapott állást. Már általános iskolás koromtól kezdve a nyarakat vele töltöttem, ekkor kerültem kapcsolatba a Dunával. Korlátlan szabadságot élveztem. A sors véletlenje, hogy főiskolás korom után Szentendrén újra felfedezhettem a folyót: vettem egy faladikot és a Dunán töltöttük a nyarakat a gyerekeimmel.

A művésszel otthonában, az Új Művésztelepen beszélgettünk.

Madaras kút, 2015 , bronz, kő. Szentendre, Duna-korzó

A kollégium a Rózsadombon volt, ott egy évig bírtam, aztán kiköltöztem a Hűvösvölgybe albérletbe egy alagsori cselédszobába. Víz az utca végén a nyomós kútban, budi a kertben. A gimnáziumi kollégium után ez volt a másik legkedvesebb helyem, teljesen egyedül voltam. Utólag visszagondolva – mert én egy társas lény vagyok – nem értem, hogy tudtam ezt élvezni? De élveztem. Pátzay Pál osztályában már ötödéves voltam, amikor Jávor Piroska bekerült a főiskolára.

Rablóhús (A műgyűjtő reggelije), 1969, bronz, kő, 11x29x9,5 cm Asszonyi Tamás szentendrei műhelyében

ASSZONYI TAMÁS (PÉCS, 1942. AUGUSZTUS 30.) MUNKÁCSY MIHÁLY-DÍJAS SZOBRÁSZ- ÉS ÉREMMŰVÉSZ. A SZÉCHENYI IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI AKADÉMIA KÉPZŐ- ÉS IPARMŰVÉSZETI OSZTÁLYÁNAK TAGJA (1992), SZENTENDRE VÁROS DÍSZPOLGÁRA (2012).

A Képző- és Iparművészeti Gimnázium (1956–1960) elvégzése után a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait (1960–1965). Mestere Martsa István szobrászművész, aki korábban Ferenczy Béni tanítványa volt. További mentorai Szabó Iván és Pátzay Pál voltak. Feleségével, Jávor Piroska festőművésszel 1969 óta él Szentendrén, az Új Művésztelepen.

Kéz kezet mos (összerakós), é. n., bronz, átmérő: 9 cm

Asszonyi Tamás munkásságát számos díjjal ismerték el: 1974-ben megkapta a Munkácsy-díjat, 1981-től Érdemes, 1989-től Kiváló Művész. 1995-ben a Magyar Művészetért Díjat vehette át. Munkái nagyrészt bronzból készülnek. Műveit a játékosság, a kiemelkedő technikai tudás, a finom humor és irónia jellemzi. Munkáiban a társadalomkritika fontos szerepet kap. Alkotásainak fő területe az éremművészet, számos jeles emlékplakettet készített, mellette kisplasztikákat és köztéri szobrokat is alkot. Közterületi alkotásai között Szentendrén három ivókút, Díszkút, 1980 (a Piacköz és a Tiszteletes utca találkozásánál), Vujicsics Tihamér- emlékkút, 2000 (Vujicsics tér), Madaras csobogó, 2014 (Duna korzó) és számos cégér, emléktábla látható. Részt vett a Kovács Margit Múzeum bővítésének tervezésében Kocsis József építész, Csíkszentmihályi Róbert, Szabó Tamás és Szentirmai Zoltán képzőművészek közreműködésével.

KULTÚRA

Viszonylag hamar elkerült otthonról, egyszerű volt az út a főiskoláig? Pécsett már általános iskolás koromban a városi szakkörbe jártam, és azt is láttam, ahogy anyám esténként vízfestékkel csendéleteket fest, így én is elkezdtem festeni. Akkoriban rendszeres volt, hogy nyaranként kihelyezett felvételi vizsgákat szervezett a Budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnázium. Nevetséges feladatot adtak: egy hokedlit és rajta egy lavórt kellett lerajzolni. A szakkör után én ezt már a kisujjamból ráztam ki, úgyhogy felvettek a pesti gimnáziumba és a kollégiumba. Történt pedig ez 1956-ban. Ezzel gyakorlatilag elszakadtam hazulról. A kollégiumból nem lehetett utazgatni, karácsonyra meg nyáron mentünk haza. Azonnal bekerültem a főiskolára, ott lett kollégám például Csíkszentmihályi Robi.

…aki a felesége immár hatvan éve. Hogyan ismerkedtek össze? Elterjedt a hír, hogy az elsősök között van egy lány, akinek pap az apja. Engem ez nagyon érdekelt, mert a vallásos, katolikus nagymamám nevelt fel, és számomra ez elképzelhetetlen volt. Halvány gőzöm nem volt arról, hogy vannak protestánsok is a világban, létezik ilyen és ráadásul ez legális, semmiféle mellékzöngéje nincs a történetnek. És becserkésztem Jávor Piroskát. Ahogy mondják, egy kapcsolathoz a két fél kémiája kell, hogy találkozzon, hát úgy tűnik, a miénk találkozott, a mai napig megvagyunk, apró összezörrenések ellenére is. Például, Piroska azt mondta: gyerek itt márpedig nem lesz. Nagy vállalásokat tettem, amit meg is valósítottam. Fürdettem, hordtam őket a bölcsődébe, óvodába. Szóval meggyőztem Jávor Piros-

kát, és ötéves korában Zsófi lányom győzte meg, hogy kell egy testvér, és megszületett Flóra. Így lettünk egy család. Szentendrére az Új Művésztelepre mikor költöztek? A főiskola után bekerültem a Fiatal Művészek Stúdiójába, a Rottenbiller utcába, ekkortól kezdtem érmeket csinálni, mert azt lehetett nemes anyagba berakni, a kőfaragás nem volt éppen a kedvencem. Külön voltunk Jávor Piroskától, úgyhogy apróhirdetéseket adtunk fel, hogy pincét, padlást, üzletet, bármit, műteremnek alkalmas helyiséget bérelnénk. Jelentkezett egy fényképész, akinek a háza tetőterében volt egy napfényműterme, amiről kiderült, hogy a Művelődési Minisztériumnál regisztrálva lett műteremként, tehát csak művész kaphatta meg. Ez korlátozta kicsit az öreg fényképészt, de akkoriban divat volt a lelépési díj, úgyhogy 35 ezer forintban – az nagyon nagy pénz volt – egyeztünk meg. Miből tudtam kifizetni? A Stúdióban a lektorátus próbaképpen megbízást adott: egy székesfehérvári óvoda kertjébe terveztem két pingvint. Életemben nem láttam pingvint, tehát nem tudtam, hogy mekkora, úgyhogy jó egyméter húszharminc centis pingvinpárt csináltam, de a zsűri átvette. Ebből kitellett a műterem. Összeházasodtunk és beköltöztünk. Nem sokkal később történt, hogy szívbillentyű szűkület miatt megoperáltak. A Dózsa György úton úgy másfél évig voltunk, amikor meghirdették a szentendrei Új Művésztelepet. A Ferenczy Béni tanítvány mentorom, Kiss Sándor benne volt az elosztóbizottságban. Harminc év múlva tudtam meg, hogy ő ott egy nagy beszédet tartott, hogy „ennek a fiúnak a szívét most operálták, nagyon nagy szüksége van friss levegőre, a Dózsa György úton ott megy a troli…” és így tovább – hát így kaptuk meg a műteremlakást Szentendrén.

2026. augusztus

KULTÚRA

a pályázatokat. Ekkoriban a vidéki művelődési házaknak kötelező volt egy évben kétszer kiállítást rendezni, és valahogy felfedeztek bennünket, hogy a mi kiállításainkat még sehol, soha nem tiltották be. Így a kultúrházigazgatók egymásnak adtak bennünket. Ha felmerült a helységben valami éremadományozás, mindig eszükbe jutottunk. Ezzel együtt járt, hogy egyre kevesebb érmet csináltam saját kedvemre az olvasmányaim, az érzelmeim, az élményeim alapján. Amikkel elkezdtem feltűnni, mai kategóriával nézve még művészérmek voltak, de egyre kevesebb lett. Élveztem ugyanakkor a feladatok megoldását is, mert rengeteget lehetett tanulni belőle, variálni, túljárni az eszükön.

Miért és mikor kezdett vonzódni a bronzhoz, a nemes anyagokhoz? A kezdeti időkben próbálkoztam fával, aztán elterjedt az ólomöntés, amit téglaporos gipszformába lehetett önteni. Csináltam olyan szobrokat is, hogy gipszformára ólomlemezeket kalapáltam rá, és azokat összeforrasztottam. Még Budapesten laktunk, amikor az angyalföldi tanácsházára felkértek művészeti előadónak. Ott semmi dolgom nem volt, ezért érmeket kezdtem csinálni az irodai fiókban, ezeket akkoriban húsz forintért ki lehetett önteni. Elmélettel azonban nem foglalkoztam, nekem az valahogy elsikkadt, hogy az érem az kör alakú, lapos és kétoldalas. Én egyoldalas érmeket csináltam magas plasztikával, és beadtam a Tavaszi Tárlatra, a pécsi Kisplasztikai Biennáléra, ahol ezek feltűnést keltettek. Talán a kritikusok félreértették, vagy nem vették észre, hogy ez ügyetlenkedés, de kezdtem ismert lenni. Ettől kezdve jöttek a sikerek? Akkoriban volt egy új műsor a tévében, a TV Galéria, ahol szerepeltem, és ez elindított a népszerűség felé. Olyannyira, hogy például Ungvárról is jelentkeztek Asszonyi nevű rokonok. Aztán vérszemet kaptam, és a második Kisplasztikai Biennáléra beadtam egy éremsorozatot, amire ráírtam, hogy „A biennálé második díja”. A zsűrinek volt humorérzéke, és megnyertem a második díjat. Az ötödik biennálén az első helyezést is megkaptam. Ezzel elkezdődött: mindenhol díjakat nyertem az érmekkel, és sorra jöttek a megrendelések, felkérések. Hol Csíkszentmihályi Robi, hol Ligeti Erika, hol én nyertem el

KULTÚRA

2026. augusztus

Milyen érzés volt végigtekinteni a Ferenczy Múzeumban nemrég nyílt életműkiállításán? Most, amikor a kiállításomra készültem, gondoltam csak bele, ki is vagyok én. Arra jöttem rá, hogy nem is vagyok szobrász a saját felfogásom szerint. Igazából nem illek bele abba a körbe. Ha csináltam is szobrokat, azok inkább egynézetűek vagy kétnézetűek. Nem panaszkodom, nem sírok, csak szeretném tisztázni a helyzetet. Visszagondoltam mindenre: a kiállítások, a Képcsarnok hozták a melót, de hogy ebből mi voltam én? Egy tisztességes mesterember voltam. Azért mondom, hogy voltam, mert már remeg a kezem, szar a szemem, érmet már nem tudok csinálni, meg szerintem már nem is jutna eszembe, mert ami nekem adatott, az már mind eszembe jutott.

Ez mit jelent? Az íróasztalomban nagy stószban állnak a sárga csekkek feladóvevényei, amik nem villany- vagy gázszámlák, hanem ilyenek vannak ráírva: „Szív hangja”, „Fényes szív”, „Bohócdoktorok”, „Légimentők”, de muszáj volt leadni belőlük, maradt a két szíves. Az adományozók megírják mindig, hogy előzőleg mennyi gyűlt össze, és mit vettek például egy gyermekkórháznak. Hőmérőt, dopplerfejet. Ezek pár ezer forintos dolgok. Egyszerűen nem értem, ez nem a mi dolgunk. A formán gondolkodom, hogyan tudnám az emiatt érzett dühömet és szomorúságomat kifejezni. Egy másik tervem a Makutyi dumák. Van egy egész komoly gyűjteményem műkritikákból, amikben olyan körmondatok vannak, amiket ember nem ért meg. A műmagyarázatok lenézik a közönséget, hiszen a kiállításon a néző látja a dolgot, és vagy bele tudja élni magát, vagy nem. A Makutyi dumákból ugyancsak egy kollázst kellene csinálni, ami tükrözné a véleményemet: a művészetről ne dumáljanak, vagy legalább így ne! Sz. N.

Asszonyi Tamás Szép új világunk – Fémbe öntött irónia című retrospektív kiállítása október 11-ig látogatható a Ferenczy Múzeumban, csütörtöktől vasárnapig.

A művésszel készült videó interjú a Ferenczy Múzeumi Centrum YouTube-csatornáján látható. fotók: Deim Balázs / FMC

Ezzel vitatkoznék, mert úgy tudom, van jó pár terve. Min dolgozik, gondolkodik most? Amikor a kiállítás felmerült, terveztem meglepetéseket: elkezdtem egy nagyobb méretű fát megcsinálni, egy kisebbet restaurálni, amibe beköltöztek a dongók és szétzabálták, és van egy síkbeli tervem, egy kollázs, aminek az a címe, hogy Én még mindig sárga csekken fizetek.

Élmények éjjel-nappal a szentendrei múzeumokban Művészeti és régészeti séták, kerámia- és kortársékszer-kiállítás, textil-, kollázsés kerámia-workshopok, művészeti jósda, mesterségbemutatók, rendhagyó tárlatvezetések, performansz és mozi – a Ferenczy Múzeumi Centrum kiállítóhelyei izgalmas programokat kínálnak az idei Szentendre Éjjel-Nappal Nyitva fesztiválon. A MÚZEUMOK A NYÁRBÚCSÚZTATÓ HÉTVÉGÉN „ÉJJEL-NAPPAL”, AZAZ MEGHOSSZABBÍTOTT NYITVATARTÁSSAL, 10 ÉS 21 ÓRA KÖZÖTT LÁTOGATHATÓK. A Múzeum Korzó-sorozatban régészeti sétán ismerhetjük meg az egykori szentendrei Római Tábor, az Ulcisia Castra titkait Dr. Bózsa Anikó régésszel, Muladi Brigitta művészettörténésszel pedig olyan szentendrei őstémákat, hangsúlyos városképi elemeket fedezhetünk fel, amelyek megannyi művészt megihlettek. Érdekes várostörténeti sétán barangolhatjuk végig Szentendre egyik legjellegzetesebb épületét, a Városházát a pincétől a padlásig Komáromi-Raisz Borbála vezetésével. A Fő téri Képtár Vissza jövőbe című kiállításában a Murder Mistery – bűnügyi kalandjáték invitál izgalmas nyomozásra. A MűvészetMalom ad teret idén is az Inﬂow nemzetközi kortársékszer-kiállításnak 32 ország 106 alkotójának 236 műtárgyával. Az ékszerkiállításhoz rangos meghívottakkal szakmai konferencia is kapcsolódik. A MűvészetMalom textilnyomó workshopján a 100 éves szentendrei művészet inspirálta motívumokkal gazdagíthatjuk ruhatárunkat. A nagyszabású Művésztelep 100 című kiállításban Bodonyi Emőke társkurátor és Vincze Ottó képzőművész vár rendhagyó tárlatvezetéssel, és a program a Vajda Múzeumban folytatódik a NESTArt kiállí-

táson, amelyen tíz képzőművészet szakos egyetemi hallgató mutatja be a szentendrei nyári művészbázis során készült alkotásait. A tárlatot Iberhalt Zsuzsa kurátor mutatja be, majd Vincze Ottó reﬂektál a legfiatalabb művészgeneráció alkotásaira. A Vajda Múzeumban, Szabó Noémi művészettörténész tárlatvezetésén egy frissen előkerült, szenzációs mű bemutatására kerül sor a Vajda és a posztmodern című kiállításban. Vajda alkotásának hordozója egy Dél-Franciaországot ábrázoló Michelin-térkép; hátoldalán egy versenybicikli körvonala bontakozik ki, Vajda karakteres, letisztult vonalvezetésével, korabeli sajtófotókból kivágott montázsokkal, amelyek a legendás Tour de France epizódjait idézik fel. Az előadás után a múzeumkertben egy ide kapcsolódó, nagy klasszikust, a Belleville-i randevú című, fanyar humorú animációs filmet vetítik. A Vajda és a posztmodern című kiállításban Szemző Zsófia képzőművész kollázsworkshopján a résztvevők betekintést nyerhetnek a kollázskészítés alapjaiba és maguk is kipróbálhatják ezt az alkotói technikát. Mit eszel, ha nagy leszel? címmel az FMC múzeumpedagógusa, Novák Levente tart családi foglalkozást a Ferenczy Múzeum Kerettörténetek című kiállításában, ahol

választ kapunk olyan fontos kérdésekre, mint: A múzeumi látogatás inkább étteremlátogatáshoz hasonló, vagy lehet olyan, mint egy családi ebéd? Pótolhatja-e a gyorsétterem a kényelmes reggelit, és helyettesítheti-e az online elénk kerülő gyors, rövid videó a klasszikus művészi élményt? A fesztiválon megnyílik a Ferenczy Ház is, ahol borkóstolót tart Pavelka Árpád, a Szeleshát szőlőbirtok tulajdonosa, M. Küttel Zsófia keramikus segítségével pedig a látogatók egyedi tálaló edényt és tálkákat készíthetnek. Az Ámos Imre – Anna Margit Emlékmúzeum Angyal szállt el… című kiállításában Fajgerné Dudás Andrea, a kortárs kiállítás egyik alkotója performanszát és tárlatvezetését láthatjuk, a házigazda a kiállítás kurátora, Szabó Noémi lesz. A fesztivál idején kitárja kapuit a Barcsay Múzeum patinás, művészettel átitatott udvara: megnyílik az idén 20 éves Szentendrei Keramikusok Egyesülete keramikus kiállítása, amelyet kreatív foglalkozások követnek: kipróbálhatjuk a kerámiadíszítést, az alkotást fazekaskorongon, agyagozhatunk, és ráadásként a porcelánöntés titkaiba is betekinthetünk. A mesterségbemutatókon nemcsak a kerámiák készítésének, díszítésének fázisait, de a régészeti kerámia leletek restaurálását is megismerhetjük. Az udvarban a szamárhegyi Dalmát Szamár bisztró mediterrán hangulattal, frissítőkkel, harapnivalóval és zenével teszi teljessé az élményt. Az inspiráló környezetben, az FMC nyitott szabadtéri műtermében bárki megfestheti a saját Szentendre-vízióját. Ha pedig kíváncsiak vagyunk a jövőre, akkor irány a Barcsay Udvar jósdája, ahol a szentendrei művészet alkotásain keresztül, sok műtárggyal és még több humorral fejtik meg számunkra a holnapot az FMC múzeumpedagógusai.

2026. augusztus

KULTÚRA

Jegyek: jegy.hu, Ferenczy Múzeum (Kossuth Lajos u. 5.), Tourinform iroda (Dumtsa Jenő u. 22.) Részletes program: www.femuz.hu Szentendrei Nyitott Templomok Hétvégéje

Virágh András orgonaművész és Seleljo Erzsébet szaxofonművész koncertje

18:00

Szent Péter-Pál templom | Kucsera Ferenc u. 1. Két különleges hangszer, az orgona és a szaxofon találkozása Bach, Telemann, Grieg, Liszt Ferenc legszebb műveivel, Virágh András Gábor Junior Prima- és Erkel-díjas orgonaművész és zeneszerző, a budapesti Szt. István Bazilika orgonaművésze, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem adjunktusa és Seleljo Erzsébet Artisjus-díjas szaxofonművész előadásában.

2026. szeptember 11. péntek A hétvége ünnepélyes megnyitója a ViGaD zenekar közreműködésével Preobrazsenszka templom kertje

16:00