gsinedit

G. SIN EDIT

DRÁMATÖRTÉNETI EMLÉKEINK ÚJJÁÉLESZTÉSÉNEK KÍSÉRLETEI SZENTENDRE FŐTERÉN (A Szentendrei Teátrum első tíz evének történeti áttekintése)

„A hazai szabadtéri színjátszás nagy próbatétele, hogy Szentendre főterén megszülessék az elragadó helyszínélmény és a különleges színjátékélmény egymást fokozó egysége. ' ' (Békés István)1 Pest megye meglehetősen szegény országos jelentőségű színháztörténeti események­ ben. A Szentendrei Teátrum létrejötte előtt csupán két, egymástól különböző történelmi, társadalmi körülmények által életre hívott, egymástól lényegesen eltérő funkciójú színház alapításánál vállalt szerepet: a vármegyei közgyűlés szavazta meg a tulajdonában lévő telket az 1837-ben megnyílt Pesti Magyar Színház felépítéséhez, majd 1957-ben megalapították Pest megye önálló színpadát, a Petőfi Színpadot, amely 1964-ig tájelőadásokkal látta el a megye településeit.2 Ismét más, speciális művészi feladatok ellátására hozták létre 1969-ben a Szentendrei Teátrumot, amelynek bemutatói a megalapítástól kezdve évről évre országos visszhangot keltettek. Számos tanácsi előterjesztés és határozat, figyelemfelkeltő újságcikk és elemző kritika látott napvilágot a szentendrei szabadtéri színház egy-egy évadáról. A Teátrummal kapcsolatos helyi szervező- és koordinációs munkákat az első évtől kezdve a Városi Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya végezte. Az elmúlt húsz évben mintegy másfél folyóméter irat, nyomtatvány, plakát, színlap, műsorfüzet, műsorterv, fotó és egyéb dokumentum gyűlt össze, melyeket az osztály vezetője a szentendrei Ferenczy Múzeumnak adományozott. Ez az anyag volt tanulmányunk fő forrása. A szerb színjátszás atyja, Vujics Joakim (1772—1847) szentendrei tevékenysége óta több neves színésznek adott otthont hosszabb-rövidebb időre a város. Elég itt Stéger Ferenc (1824—1911) világhírű tenorista vagy Rakodczay Pál (1856—1921) színész-szín­ háztörténész nevét említenünk. A közelmúlt és jelen vezető színészei, színházi szakemberei közül is többen tartózkodtak huzamos ideig Szentendrén (pl. Várkonyi Zoltán, Major Ta­ más). Gyakran megjelentek a városban fiatal színészek, rendezők és a Színművészeti Főis­ kola hallgatói is. Nem minden előzmény nélkül született meg tehát a Szentendrei Teátrum gondolata. Néhány szó a szervezeti keretekről, lehetőségekről: 1958-tól Szentendrei Kulturális Napok néven minden évben megtartották azt a rendezvénysorozatot, amely évről évre szí­ nesebbé, teljesebbé válva mutatta be a város kulturális életét. Kezdetben csak a helyi lakos­ ságnak, később az egész Dunakanyarnak szólt a program, 1968-tól pedig már országos ér­ deklődés kísérte. Ilyen előzmények után egyáltalán nem volt illuzórikus a Színházművészeti Főiskola hallgatóinak az a javaslata, hogy rendezzenek szabadtéri színházi előadásokat Szentendre főterén. A Pest Megyei Hírlap 1969. július 10-i számában olvashatjuk: „Eddig tizenegy al597

Az első évad színlapja 598

kálómmal rendezte meg a város a Szentendrei Napok ünnepségsorozatát. A tizenegy esz­ tendő munkája nem volt hiábavaló: a Szentendrei Teátrum megszületését segítette elő." A főtéri szabadtéri előadások gondolatának egyik első megfogalmazója, az akkor még főiskolás Zsámbéki Gábor így írt: „Amikor 1966 elején először gondoltam arra, hogy Szentendre főterén színházi előadásokat kellene tartani, . . . új színházat szerettem volna létrehozni — különbözőt az általam ismertektől — és rábukkantam a főtérre, amely egy speciális színház lehetőségét ígérte, új színházét, amely különbözik a Magyarországon is­ mertektől."3 A főiskolások kezdeményezését több neves színházi szakember és társadalmi, közéleti fórum támogatta, Szentendre város vezetői is megígérték közreműködésüket a terv valóra váltásában. Alapos és körültekintő elemző munka után Békés András, az Állami Operaház rendezője, főiskolai tanár és Zsámbéki Gábor, a Színművészeti Főiskola rendező szakos hallgatója 1968. április 23-án Tervezet a Szentendrén létesítendő nyári előadások ügyében címmel beadványt nyújtott be a Pest Megyei Tanács V. B. elnökhelyettesének. A beadvány — jól építve egyrészt Szentendre szerencsés földrajzi helyzetére és építészeti adottságaira, másrészt az akkor társadalmi igényként jelentkező népszínház jellegű előadások megvalósí­ tásának, a színpadi-nézőtéri merev keretek kitágításának itt kínálkozó lehetőségeire, har­ madrészt irodalomtörténeti, drámatörténeti emlékeink életre hívásának szükségességére — komplex, szinte irreálisan sok újszerű követelményt felállító, merész, nagyszabású elképze­ léseket vázolt fel egy egyedülálló repertoárral életre hívandó színházról. Részletek ebből a Teátrum megszületése szempontjából alapvető fontosságú, hosszú időre koncepciót adó dokumentumból : „Szerte a világon szükségszerűen újabb és újabb szabadtéri színpadok születnek, ez a konjunktúra a műfaj fellendülésén kívül elsősorban idegenforgalommal van kapcsolat­ ban. Hazánkban is 8—9 városnak van már nyáron saját színházi programja. . . . Szentendre az idegenforgalmi lehetőségek olyan tárháza, amely páratlan. A turisztika ma a világon elsőrendű mozgatóerő, városokat emelhet fel, vagy elkerülve őket, tarthat vissza a fejlődésükben. Szentendre perspektívája e téren korlátlan. Vajon mindezeken túl, miféle egyedülálló sajátossága lehet itt egy színházi elő­ adásnak? A város centrumában fekvő Marx tér a maga különböző stílusú, összképében legin­ kább barokk hatást keltő műemlék házaival, gyönyörű hangulatával, természetességével, ideális arra, hogy egy szabadtéri előadás kerete és főszereplője legyen. Fölöslegessé tesz minden színpadot, festett díszletet, itt maguk a házak játszanak, maga a tér. . . . Felhasználva a külföldön divatos son et lumière (hang és fény) — játékok eredményeit, különböző világítási effektusokkal lehet kiemelni a város szépségeit. A látogatót, aki Szentendrére érkezik majd, első pillanattól kezdve lebilincseli a város. Hangulatosan megvilágított utcákon érkezik a főtérre, és abban a pillanatban már be is lé­ pett a színházba. Mert a város, a házak, a lakók, sőt maga a látogató már egy előadás része. A színészek nem díszletek közül, hanem a környező épületek kapuiból lépnek elő, a történet szinte a nézők között és az ő részvételükkel zajlik le. . . . Arra a meggyőződésre jutottunk, hogy bár az említett »színpad« közismert klasszikus színdarabok előadására is kiválóan alkalmas és a tér hangulatában sajátos ízeket és színeket kaphat, mégis mindenekelőtt arra kell törekedni, hogy a szentendrei szabadtéri előadás a magyar színházkultúra repertoárjában egyedülálló helyet foglaljon el. . . . Mindezt a város főterének történelmi, stílusbeli és karakterisztikus adottságai önmagukban is ajánlják. Ugyanakkor élenjáró szempont, hogy a műsor az idegen nyelvű közönség számára kü­ lönösen alkalmas legyen. Hosszabb anyaggyűjtés és irodalmi tanulmányok elvégzése után, segítségül véve a nép­ művészet terén dolgozó ismerőseink tapasztalatait is, az alábbi műsorkép alakult ki bennünk: 599

A műsor magában foglalná а XVDI—XIX. századi magyar népi és városi színjátszás legjobb elemeit, túlnyomó többségében énekes, zenés, táncos, vidám jellegű lenne. A különböző darabrészletek, jelenetek, népszokások, énekes és táncos betétek egy-egy jelentős színészegyéniség által megformált figurának a tolmácsolásán keresztül kötődné­ nek szerves egységbe az előadás folyamán. Ez a figura, mint a múltból elevenedett gara­ bonciás diák, idézné fel az üres térre a házak múltjának élő világát. Egy korabeli énekekkel és táncokkal átszőtt népünnepély közepében találja magát a néző, ahol a nép a város főterén, vagyis a »színpadon« éli a maga sajátos életét. Ez a közösségi megnyilvánulás, a város főte­ re, az emberek találkozóhelye ad alkalmat arra aztán a későbbiek, a műsor folyamán, hogy a népi játékok, szokások közepette megjelenő »deákok« előadják a maguk produkcióját, majd ide érkezik meg a vándorszínészek echós szekere, ahol a XIX. század ébredező ma­ gyar városi színjátszása szövődik bele a piaci játékokba, népi komédiákba, iskolai színját­ szásba. Az ezekre szolgáló irodalmi anyag egyrészt magyar népdalok, népmesék, néphagyo­ mányok, másrészt a magyar népi komédiák fennmaradt emlékei... A magyar drámairoda­ lomnak ezek a kis remekei a magyar színpadokon alig-alig tudtak még megjelenni és meg­ érdemelt sikerüket még csak nagyon ritka alkalmakkor érhették el. A szentendrei főtéren való szabadtéri játék szinte egyedülállóan lenne alkalmas arra, hogy ezeket eredeti előadási formájukban lehessen feltámasztani. A műsor egy jelentékeny részét ezen kívül olyan anyag tenné ki, amelynek a nyilvános­ ságon való első megjelenése a szentendrei játékokhoz kapcsolódna. Békés István író [Békés András rendező édesapja] ÜZ Akadémiai Könyvkiadónál megjelenő »A magyar ponyva 100 éve« című könyvének egy részét ezeknek az előadásoknak a számára rendelkezésre bocsát­ ja, mely a XVIII—XlX.századbeli szerelmes, pörlekedő, kötekedő, tragikomikus népi játé­ kokat foglalja magában, amelyek a ponyván való megjelenésük óta mindmáig, idestova 150 éve nyilvánosságra nem kerültek, teljesen ismeretlenekké váltak. . . . Ez az anyag először és kizárólag a szentendrei játékokon kerülne nyilvánosságra. . . . A műsor része lenne a Szentendréhez kötődő, Magyarországon csak kevésbé ismert délszláv folklór is. Az előadás zenei megoldása részben előre magnetofonszalagra felvett betétek és kísérőzenék közvetítéséből, részben a játékban részt vevő népi zenekarból és spe­ ciális, alig ismert népi hangszerek megszólalásából állna. Mindezeknek az anyagoknak az adott helyen való eredményes felhasználása olyan sza­ badtéri színházi előadásokat eredményezhet, mely könnyed, látványos, szórakoztató és mu­ latságos voltán kívül két különleges eredménnyel dicsekedhetne: egyrészt olyan magyar né­ pi és városi színjátéki hagyományoknak volna ápolója, melyet máshol Magyarországon nem lehetne látni, másrészt nem szabadtérre plántált színi előadás lenne, hanem az anyag természeténél fogva olyan színház, amely csak itt és csak szabadtéren játszható. Úgy gon­ doljuk, hogy mindezek megvalósítása az idegenforgalmi városi nevezetességen túl a magyar színi kultúra összképében is értékes színfoltot jelenthetne. . . . Mindezek az elképzelések és javaslatok sok személy jó néhány hónapos együttműködé­ sének a termékei, melyeket nevükben is ajánlunk most a Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága elé. Amennyiben mindez megnyeri a tetszésüket és találnak módot a tervek vég­ rehajtására, hasonló ügyszeretettel készek vagyunk a ránk bízott feladatokat a legeredmé­ nyesebben elvégezni." A tervezet olyan gyakorlati kérdésekről is szól, hogy például a 600 fős nézőteret az Országos Cirkusz Vállalattól legcélszerűbb kölcsönkérni, hogy a hangosító berendezést és a speciális színházi eszközöket a fővárosi színházak kölcsönadják, hogy a helyi szerelési, technikai munkákhoz a városi üzemek, intézmények, iskolák máris készséggel felajánlották segítségüket. A tervezet szerint hat-nyolc közismert színész, húsz-harminc színművészeti főiskolai hallgató, egy író, egy zeneszerző, egy koreográfus szerződtetése szükséges. Mind­ ezekhez négy előadásra számítva, a sok társadalmi munkán kívül minimálisan 251000 Ft-ra 600

Szász Endre kosztümterve a Comico-Tragoedia „Igazságba számára (Ferenczv Mú zeum képzőművészeti gyűjteménye, G.4018. lelt. sz.) ( m e n C Z y M u " 601

van szükség. Siker esetén a nyári színház „ . . . további üzemeltetését reálisabb alapra kell fektetni". E tervezet alapján dr. Csicsay Iván, a Pest Megyei Tanács elnökhelyettese 1968. július 24-én előterjesztést nyújtott be a Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságához, kérve a V. B. hozzájárulását a szentendrei játékok megrendezéséhez. Az előterjesztés szerint a négy előadás mintegy 300 000 Ft-os költségéből 150 000 Ft-ot felajánlott az Országos Idegenfor­ galmi Tanács, 150 000 Ft-ot a a Pest Megyei Tanács költségvetéséből kell biztosítani (ebből 40 000 Ft megtérül a bevételekből). A Pest Megyei Tanács V. B. 1968. július 31-én kelt, 171/1968. számú határozatával elfo­ gadta a nyári játékok tervét. Augusztus 29-én kelt a Szentendrei Városi Tanács 69/1968. szá­ mú, hasonló tartalmú határozata. A Pest Megyei Tanács 1968. október l-jén kelt, 168/1968. számú határozatával dr. Malonyai Dezsőt, a Művelődésügyi Minisztérium Színházi Főosztálya helyettes vezetőjét bízta meg a nyári játékok szervezési és lebonyolítási munkálataival. Novemberig szerződést kö­ töttek Békés István íróval az előadás szövegének megírására, Békés András rendezővel a művészeti vezetői, Zsámbéki Gábor rendezővel a művészeti titkári, Csengery Istvánnal a gazdasági vezetői és Ölveczky Miklóssal a főmérnöki teendők ellátására. Szentendrén társadalmi bizottság alakult a gyakorlati, technikai kérdések megoldásá­ ra. 1969 elején, a gyors intézkedéseket igénylő gyakorlati munka szakaszában a Pest Me­ gyei Tanács Végrehajtó Bizottságától a Szentendrei Tanács Végrehajtó Bizottságához került a nyári játékok közvetlen irányítása. Több tárgyalás, hosszas vita után összeállt az 1969-es játékok előzetes költségvetés­ tervezete — immár hét előadásra. Az 1969. február 26-án kelt tájékoztató jelentés szerint a következő összegek álltak a nyári játékok rendelkezésére: Szentendre város tanácsától 82000 Ft A Pest Megyei Tanácstól 150000 Ft Az Országos Idegenforgalmi Tanácstól 100000 Ft A Művelődésügyi Minisztérium kulturális alapjától 150000 Ft Várható saját bevétel 7 előadásból 95750 Ft Összesen: 577750 Ft Ugyanebből a jelentésből tudjuk, hogy „ . . .a Marx téren megrendezésre kerülő sza­ badtéri játékok végleges neve is megszületett: Szentendrei Teátrum" Időközben a műsor próbái megkezdődtek a Színházművészeti Főiskolán, majd a Víg­ színházban. Az első, 1969-es évad az eredeti, nagyszabású koncepciónak csak egyes, de éppen a legfontosabb elemeit valósította meg egy helyszínre, a főtérre lokalizálva két színpadi mű bemutatását. (A következő, 1970-es évadban tovább lépett a Teátrum az eredeti elképzelések mind teljesebb megvalósítása felé a Komédiás játékok műsorra tűzésével.) Az 1969-es előkészületekről rendszeresen tudósított a megyei és az országos sajtó,4 1969 májusában sajtótájékoztatót is tartottak a Pest Megyei Tanács V. B. termében. (A ké­ sőbbi évadok megkezdése előtt is évről évre megrendezték a sajtótájékoztatót.) A bemutató előtt ízléses kis füzetet adtak ki Békés István archaizáló szövegével, Dehn Pál rajzaival, XVÜ. és XVIH. századi színlapok facsimiléivel — mintegy előzetes ízelítőt adva a szentendrei szabadtéri játékok hangulatából: „SZENTENDREI TEÁTRUM Szentendre város főterén két hajdan írott magyar nézőjátékot mutat be Az első részben színre kerül XVII. századbeli ismeretlen magyar szerző rész-szerint víg, rész-szerint szomorú históriája COMICO-TRAGOEDIA 602

az erényről és a bűnről, a gazdag ember életéről, haláláról és pokolba vettetéséről Ezt követi a második részben néhai való Szalkay Antal úr 1793. évben magyarított szomorú-víg zenésjátéka PIKKO HERCEG ÉS JUTKA PERZSI érzékeny történet táncokkal és csoportozatokkal" — olvasható az első oldalon, melyet verses köszöntő, majd a Szentendrei Teátrum és a két bemutatandó mű rövid ismertetése követ. A művekből vett részletek és a Magyar Hírmondó 1793-as kritikái zárják a 16 oldalas, a közönség tájékoztatását jól szolgáló, igényes ismeret­ terjesztő füzetet. Július 4-én, a nyitás előtti napon közölte a Magyar Hírlap Békés István szavait a két darab szövegének felfrissítéséről: „Igyekeztem minden olcsó aktualizálást kerülni, a han­ gomat híven idomítani a 17. és 18. századbeli tollforgató elődeimhez. Talán sikerült." A helyszíni próbákról így vall Békés András rendező: „Talán még egyetlen színház sem élte át azt a furcsa, de nagyszerű érzést, amin ezekben a napokban a Szentendrei Teát­ rum társulata keresztülment. Ugyanis itt estéről estére zsúfolt ház előtt zajlottak a próbák. A sötétedéssel és a próbakezdéssel egy időben megjelent a főtéren Szentendre aprajanagyja. . . . Azok a kedves megjegyzések, melyek időnként a nézőtérről vagy valamelyik ablakból elhangzottak, nemcsak megmosolyogtattak, hanem serkentettek is."5 1969. július 5-én volt a két régi magyar színpadi mű bemutatója, 6-án, 11-én, 12-én, 13-án, 19-án és 20-án tervezték a többi előadást. Az előadások — különösen a Pikko herceg — a kritikusok, a sajtó és a közönség körében egyaránt nagy sikert arattak. „Az érdeklődés, a siker minden várakozásunkat felülmúlta." — nyilatkozott Malonyai Dezső, a Teátrum igazgatója a Hétfői Hírek 1969. július 21-i számában. Néhány, a Teátrum újszerűségét, frissességét jól jellemző szemelvény az első évad sajtóvisszhangj ából : „Telitalálat volt a helyszín kijelölése. Szentendre főtere eszményi színtérül kínálkozott elsősorban a Comico-Tragoediának. . . . Múltat és jelent együvé igéző, szórakoztató, gon­ dolkodtató játék a Comico-Tragoedia szentendrei előadása." (Devecseri Gábor)6 „Az idei nyár eddigi legigényesebb szórakoztató produkcióját látta a közönség a szentendrei szabadtéren." (László Miklós)1 „S hogy a színházak megtalálhatják-e múltjukban a patikaszert a ma gondjaira? Való­ színűleg máshol kell keresniök. De hogy nyárra kitűnő szórakozást, kultúrtörténeti érde­ kességet, vidám és élvezetes három órát nyújtanak a közönség minden rétegének, ez bizo­ nyos. S ez nem kevés." (Bernáth Lászlóf „Valahogy már előre érződött: nagy szívvel, sok szívvel készül itt valami. . . . Az elő­ adás igazolta a felfokozott várakozást: minden szempontból elsőrendű élményt nyújtott, nagyszerű mulatság volt, a szónak mindenfajta értelmében. . . . Szentendre főterén került sor az évad legemlékezetesebb színházi élményére." (Rajk András)9 „Szentendre megint valami olyat csinál, ami nincs az országban, de a világon se sok. . . . A felfrissítés — de akár ősbemutatónak is nevezhetjük — nem történhetett volna alkal­ masabb helyen, mint Szentendre, amely a korabeli környezet illúzióját oly hitelesen, oly mesterkéletlenül nyújtotta. Itt megvalósult környezet és játék egysége, mely a régi népi komédiázásnak, s a barokk színháznak életeleme. . . . Szentendre tehát színházat kapott. Még­ pedig igen eredeti és igen igényes színházat. Mert természetesen állandóvá kell tenni, nyár­ ról nyárra folytatni. S a maga nemében éppoly rangos lehet, mint a Körszínház, vagy a Szegedi Játékok, egy-egy darabja feltétlen csemege, ínyencfalat, bizonyos, hogy a közön­ ségnek is (estéről estére ütemes taps igazolja), de a szellemi igényeseknek is teljes élmény." (Szeberényi Lehel)10 603

Az Angyal a főtéri templom erkélyén a Szász Endre tervezte jelmezben (A jelmezterv a Ferenczy Múzeum G.70.9. lelt. számú grafikája)

604

, , . . . a régiesség és a közérthetőség nem oltotta ki egymást. Semmi manír, semmi fá­ radtság, semmi póz. Jókedvű közös játék folyt, melyben örömmel vett részt a közönség is." (Berkes Erzsébet)11 „Csatát nyert a Szentendrei Teátrum. A remek ízléssel, humorral és jókedvvel szín­ padra állított két régi magyar komédia a vártnál is nagyobb sikert arat a barokk városka főterén ácsolt szabadtéri színházban."12 , , . . . egy jó ötletkombináció arat itt sikert, éspedig a patinás helyszín egyeztetése az éppen e helyen leginkább érvényesülő ősrégi iskola-játékokkal. No persze az ötlethez elen­ gedhetetlen volt az az erős hit, hogy ezek a több száz éves darabok utat találhatnak a mai nézőhöz is. A premier hangulata igazolta a kezdeményezést, a jegyelővételről kapott infor­ mációk pedig arra mutatnak, hogy az érdeklődés minden várakozást felülmúl. . . . A Pikkó herceg és a Jutka Perzsi Szentendrén olyan falrengetóen vidám operaparódiává lett, ami­ lyennel ritkán találkozhatunk. . . . Az összhang olyan jó, szervezetten könnyed, hogy mármár kitűnő rögtönzések sorozatának hat az előadás." (Kürti László)13 „ . . .vajon mi adta a különlegesen meghitt élményt, mely sokkal többet jelentett két színháztörténeti kuriózum stílusos előadásánál? . . . Az élmény nem csupán irodalmi, szín­ házi fogantatású. Összetettebb. . . . A láthatatlan fal, amely a kőszínházban rendszerint ott emelkedik a színpad és a nézőtér között, leomlott. A külső világjelenségei mesterkéletlen közvetlenséggel helyet kérnek az előadásban. Az ablakokból kikönyökló helybeliek éppoly teljes jogú tartozékai a vizuális összbenyomásnak, mint Szász Endre tobzódó fantáziájú jel­ mezei, vagy a görögkeleti templom tornyának körvonalai." (Létay Vera)M „Játszik itt minden ház, balkon, játszik a templom, amelynek erkélyén odavetődő fénysugárban megjelenik az Angyal és megjelenik Ábrahám, hogy onnan szóljon a nézők­ höz. Játszanak a szűk kis kanyargós sikátorok, amint kíváncsian bekandikálnak a főtérbe. Játszanak maguk az ablakon kikönyöklő szentendreiek. Csupasz kis dobogó kell csak ide, nem ékes színpad, a színpadot maga a főtér és a sikátorok adják. Az előrerohanó, játéknyitó fekete magyarba öltözött diákraj fáklyákat lengetve száguld ki egy mellékutcából, a fáklyák már messziről lobognak, majd fellép a Prológus. . . . A muzsikusok korabeli öltözékben, egy rozzant szekéren kuporognak, minthogyha mostan érkeznének a városba. A szereplők: Básti Lajos, Mádi Szabó Gábor, Psota Irén, Sztankay István, Basilides Zoltán és a hozzájuk szegődő főiskolás színész-palánták, nemcsak nagyszerűen elevenítik meg, stílusosan és ízlés­ sel a Comico-Tragoediát, hanem azt a nemes magyar színpadi beszédkultúrát támasztják vi­ rágzó új életre, amelyet színpadjainkon gyakran oly fájva nélkülözünk." (Balassa Imre)15 „A stílszerű befejezés: együtt táncolnak a színészek a közönséggel."16 „Az idei évad nagy sikerű kezdeményezése volt a Szentendrei Teátrum megalapítása. A »hétköznapi történelem«, ódonság és közvetlenség szerencsés egybeolvasztásának bizo­ nyult a környezet és a műsor megválasztása. Itt is olyasmit érezhetünk, mint a dubrovniki Dundo Maroje láttán: végre felhasználhatunk egy régóta kínálkozó lehetőséget." (LehotayHorváth György)11 Dr. Malonyai Dezső így összegezte az első évad tapasztalatait a Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága számára: „A színház közéletiségének és társadalmi funkciójának olyan modelljét teremtette meg a Teátrum, melyet ma már oly sokszor kérnek számon rajta. . . . Egy újtípusú színház született a Teátrummal a régi hagyományokon. . . . A két darab előa­ dása a magyar irodalomnak és drámairodalomnak olyan oldalait lapozta fel, amely sok ha­ szontalanul érvényben levő nézetet tett egy pillanat alatt elavulttá, nemcsak színházi vonatko­ zásban, de például a magyar nyelvtörténet értékelése szempontjából is. ... Az a tény, hogy a szentendrei lakosság elfogadta, megszerette, magáénak vallotta munkánkat, még mielőtt a premier eljött volna, — a munka egyik legnagyobb élménye lett. ... A Szentendrei Teátrum nemcsak a magyar színművészetnek egy alkalmi egyesülése vagy a Duna-kanyar egy neveze­ tessége, hanem egyben az európai színházi életnek egyik leginvitálóbb helyszí605

ne, amelynek minden adottsága megvan arra, hogy éveken belül Dubrovnikkai mérhető hírt szerezzen magának." Malonyai néhány gondolata a Teátrum jövőjével kapcsolatban: „A Teátrum műsorának mindenekelőtt és elsősorban nemzetinek kell lennie." A régi magyar drámákon túl mai ma­ gyar szerzők művei is bemutathatok: „Foglalkoztathatnánk magyar írókat kifejezetten az itteni színpadon bemutatható művek megírására, például Szentendrei csetepaté vagy Szent­ endrei komédiások címmel." További lehetőségek: „Természetes, jó környezete a tér min­ den olyan előadásnak, ami olasz, spanyol színpadra íródott, misztérium, passió vagy ha­ sonló karakterű játék." Malonyai Dezső idézett beszámolója alapján készítette el a Pest Megyei Tanács V. B. elnökhelyettese 70—025—35/1969. számú tájékoztató jelentését az 1969. szeptember 17-i végrehajtó bizottsági ülésre. Néhány további adat a tájékoztató jelentésből: az első teátrumi évadban 162 belső művészi, műszaki és adminisztratív dolgozó, valamint 68 külső személy és 22 vállalat, intézmény működött közre. A tervezett hét előadás helyett nyolcat tartottak. Végül is 832000 Ft lett az 1969-es évad összkiadása. „A Teátrum leltári értéke, amely dísz­ let, jelmez, kellék, színpadi alapemelvényzet és szerelvényekből áll, meghaladja a 150000 Ft-ot. Ezek a következő évi előadásoknál felhasználhatók." A vb-ülésen úgy határoztak, hogy az 1970-es évadban 14—16 előadást tartanak, melyek fedezetét a Pest Megyei Tanács Pénzügyi Osztálya Szentendre város költségvetésében irá­ nyozza elő. 1969-ben szeptember 6. és szeptember 21. között tartották meg a XII. Szentendrei Kul­ turális Napokat, harminc különféle tudományos, művészeti, társadalmi, politikai, sport- és szórakoztató rendezvénnyel, szakmai kiállításokkal, neves művészek bevonásával. A prog­ ramsorozat értékelésekor a városi tanács végrehajtó bizottsága úgy határozott, hogy a ké­ sőbbiekben a Szentendrei Teátrummal egy időben, de nem annak alárendelve rendezik meg a kulturális napokat, hogy a színházi játékok idején a városba látogatók egész nap változatos kulturális műsorok között válogathassanak. 1970-ben június 26-től július 26-ig — a Teátrum idején — rendezték meg a hagyomá­ nyos kulturális programokat immár Szentendrei Hetek néven. (1971-től napjainkig Szentend­ rei Nyárnak nevezik a programsorozatot, s ez a névváltozás időbeli és tartalmi bővülést is jelez.) Már ekkor, 1970-ben többen figyelmeztettek arra, hogy a tematikai gazdagodással, a „kifelé nyitás"sal egy időben nem szabad a helyi, szentendrei sajátosságoknak háttérbe szorulniuk. „A program összeállításánál az elsődleges szempont az volt, hogy a rendezvények se­ gítsék a teátrumi előadásra érkezők szabadidejének hasznos eltöltését, hogy a rendezvé­ nyek a Teátrum színvonalához méltók legyenek" — olvashatjuk az 1970-es Szentendrei He­ tekről szóló végrehajtó bizottsági ülésre írt előterjesztésben. A Szentendrei Hetek műsorfüzete a Teátrum előadásait is feltüntette. Д sorozat ünnepélyes megnyitását a Teát­ rum színpadán tartották a nyilvános színházi főpróba előtt. Néhány m«s műsort — pl. az Ex Antiquis együttes nagy sikerű koncertjét — szintén a Teátrum színpadán rendezték meg. A Szentendrei Hetek szerteágazó műsorkínálatában — pl. az ünnepi könyvhét megyei meg­ nyitója, szocialista brigádok kerekasztal-konferenciája, strandcikkbemutató, nyugdíjasest — a Teátrumhoz szorosan kötődő programok is szerepeltek. A Színháztörténeti Múzeum például Magyar vásári bábjátékok címmel színvonalas kiállítást rendezett a József Attila Művelődési Központban. Maga a Teátrum műsora azonos volt az előző évivel, a Comico-Tragoedia és a Pikko herceg és Jutka Perzsi került színre a korábbi szereposztásban: Basilides Zoltán, Básti La­ jos, Konrád Antal, Mádi Szabó Gábor, Psota Irén, Szabó Gyula és Sztankay István játszot­ ták a fő szerepeket a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatóinak és a Műszaki Egye­ tem KISZ-zenekarának a közreműködésével. 1970-ben a fő műsort spontán játéknak ható „ . . . magyar vásári komédiák vezették be. 606

Ez természetes következménye volt a Szentendrei Teátrum stílusának, hiszen a hevenyészett dobogók a piacra gyűlő publikum ülőlócái, a játszók és a nézők között kialakult bensőséges kapcsolat a régi népi komédiázásnak a színhelyhez és közönséghez fonódó közvetlen kap­ csolatát teremtették újjá."18 Jól jelzi a „játszók" és nézők közt kialakult bensőséges kapcsolatot az 1970-es teátrumi évad — egyben az 1970-es Szentendrei Hetek — záróműsora: „A Comico-Tragoedia előadása után lázas munka kezdődött a főtéren. Negyed óra alatt karneváli hangulatú lett a tér, a teátrumi előadás befejezése után a Béke étterem felől is fel­ hangzott a Pikko herceg jól ismert dallama a színészek s a közönség nagy meglepetésére. A téren percek alatt valóságos népünnepély-hangulat alakult ki. A város vezetői, a város lakói, a közreműködő színészek, a közönség együtt táncoltak, vigadtak. A rendezvénysoro­ zatot tűzijáték zárta le."19 Az 1970-es évad gazdasági mérlege: az 1 310 000 Ft kiadásból egymillió Ft-ot az orszá­ gos és megyei szervek, valamint a város támogatásából, 225 000 Ft-ot az előadások bevéte­ léből fedezték, 86 000 Ft-ot kaptak a Magyar Televíziótól a közvetítés jogáért. Az 1970-es bemutatókat a Művelődésügyi Minisztérium nívódíjban részesítette. A Teátrum vezetői és szervezői 1970 őszén megkezdték az 1971-es évad előkészületeit. Zsámbéki Gábor 1970. október 15-én kelt írásában hangsúlyozza, hogy a Szentend­ rei Teátrum egyéni karakterét a színész—közönség kapcsolat fölizzítása, új formáinak meglelése adja. Már ekkor kérdésesnek tartja viszont az eredeti koncepciónak azt a sar­ kalatos tételét, hogy a Szentendrei Teátrum egyik fő feladatának hosszú távon is a régi magyar drámatörténeti emlékek újjáélesztésének kell lennie. Ide nyúlik vissza a Teátrum későbbi, sokat vitatott profilváltásának — még hosszabb távon karaktervesztésének — a gyökere. „Feladatunk, hogy az előadandó színdarabot a téren zajló élet egy időben kiszakított szeletévé tegyük, a nézőket pedig a történés minél kevésbé passzív kortársaivá változtassuk. Ebből adódóan kérdésesnek érzem egy színpad felépítését és zavarónak teljes díszletek be­ kerülését. . . . A színház 1970-ben létező számtalan formája közül ez az elképzelés leginkább az újjá­ éledt és egyre jelentősebb utcai színjátszáshoz közelít. Formai jegyein túl az utcai színját­ szás alapvető vonása, hogy mindig lényeges és aktuális kérdéseket tárgyal. Anyaga nemcsak rögtönzött szöveg vagy kortársdráma, hanem sok esetben klasszikus mű. A Szentendrei Teátrum eredeti szándéka szerint nem kísérleti, hanem kísérletező színház. A Szentendrei Teátrum ma nagy sikerű színházi vállalkozás, az újak közül talán a legsi­ keresebb. Mégis úgy érzem, hogy válaszút előtt áll; egy olyan lehetőség veszélyét érzem, hogy élő színház helyett kellemes idegenforgalmi érdekességgé változik — ez az eredeti szándéktól a legmesszebb áll. Mi legyen a műsor kialakításának elve? Ha a Teátrum csupán az elfeledett vagy föl sem talált magyar drámai hagyomány megkeresésére és fölmutatására specializálódik, ez előbbutóbb vékony viaszréteget vonna az előadásokra és ünnepélyessé merevítené őket. . . . Ter­ mészetesen a tér jellege, hangulata meghatározó. Bizonyos műveket vonz, másokat taszít. Passió-játékot elő lehet adni a szentendrei főtéren, a Bánk bánt valószínűleg soha, a Tornyos Péter ide kívánkozik,^ ember tragédiájának nem látom itt helyét. . . . Már a legkorábbi tervezetben szerepelt Goldoni Chioggiai csetepaté)^, ezt változatlanul a Szentendrei Teát­ rum műsorára valónak érzem. Ugyanígy egy másik Goldoni-komédiát, A kávházat és Gior­ dano Bruno vígjátékát, a Gyertyaöntőt. A XX. századból egy szürrealista humorú, ugyan­ akkor mélységesen humánus mű, Ciprian román szerző Gácserfej című vígjátéka talán legideálisabb színterét nyerhetné Szentendrén. A főiskolai évfolyamok automatikus cserélődése egészségesen változtatja a Teátrum szereplőgárdáját. Határozott előnyt, szabad választást enged az a tény, hogy állandó társulat 607

Jelenet a Comico-Tragoediából nincs. Ugyanilyen szükségesnek tartom a rendezők és tervezők minél szélesebb körből való kiválasztását. A Szentendrei Teátrum valószínűleg soha nem lesz színházi nagyüzem. Nem is szüksé­ ges azzá lennie, éppen jellegét veszítené el." Zsámbéki Gábor tehát változtatásokat javasol a Teátrum műsortervének összeállításá­ ban. Békés István szerint viszont továbbra is a magyar drámairodalom régi remekműveit célszerű műsorra tűzni. „Elfeledett-eltemetett lappangó értékeink száma nagyobb, mint­ sem gondolnánk" — nyilatkozott még 1969. augusztus U-én a Magyar Hírlapban. Ugyanitt hívta fel a figyelmet Táncz Menyhért XVIJJ. századi pálos barát ponyván terjesztett művére, amely József és Potifárné közismert bibliai történetén alapul. Táncz Menyhért müvét „ . . . éppen szabados szelleme, magyaros íze, merészsége emeli ki a kéziratos pálos dráma­ gyűjtemény darabjai közül. Számos jelenete, több betétdala . . . valóban színpadra termett, s gazdag lehetőséget kínál egy ódon hangulatú, mégis modern effektusú, mai közönséghez szóló magyar zenés komédia létrehozásához" — folytatódik Békés István nyilatkozata. Táncz Menyhért e művének, a Teremtés könyve textusainak, Nagybánkai Mátyás pro­ testáns prédikátor XVI. századi krónikájának és egy ismeretlen szerző ponyvaversezetének felhasználásával Békés István a Szüzesség acél-tüköre címmel átdolgozta a Teátrum színpa­ dára József és Potifárné történetét. Az „elfeledett-eltemetett" értékek közül Békés István új életre keltette Giovanni Paisiello vígoperáját, melyet 1779-ben П. Katalin cárnő előtt mutattak be sikerrel Szentpétervárott, majd néhány év alatt mintegy negyven sikeres előadást ért meg Európa színpadain, a magyar színháztörténetbe pedig a legelső magyar nyelven előadott olasz operaként került 608

be. Az áltudományoskodó apát és leányát furfanggal legyőző igaz szerelemről szóló történet szövegét Botcsinálta bölcsek címen dolgozta át Békés István. ,,A vígopera elbűvölő áriákból, duettekből, kvartettekből és kórusokból áll. Szövege — éppen úgy mint a zene — érzelmes, de főleg vibrálóan mulatságos, csipkelődő. A kis remekmű minden sora, taktusa mély emberségről, életkedvről tesz őszinte vallomást. Az új, teljes fordításban megkíséreljük az eredeti szatirikus derűjét visszaadni" — írta Békés István 1970. november 9-én kelt feljegyzésében, melyben a Botcsinálta bölcseket és a Szü­ zesség acél-tükörét ismertette a Teátrum 1971. évi produkciójaként. E két 1971-re tervezett darab, a már korábban is bemutatott Pikko herceg és Jutka Perzsi, a Comico-tragoedia és még néhány régi magyar darab — például Kocsonya Mihály há­ zassága 1765-ből, Bornemisza Péter Magyar Elektrája. 1558-ból, Özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak 1799-ből, az Országos Széchényi Könyvtár aprónyomtatványtárának egy-két régi kis komédiája gépiratban megtalálható a Ferenczy Múzeumban őrzött Teátrum­ anyagban. Ez is jelzi, hogy valóban bőségesen vannak „elfeledett-eltemetett lappangó érté­ keink", melyek alapján a Teátrum Békés István koncepciója szerint is jó ideig tovább halad­ hatott volna. Az 1971-es évadban tehát a Comico-tragoedia, a Pikko herceg és Jutka Perzsi, valamint a Komédiás játékok mellé színpadra került a Szüzesség aczél-tüköre és a Botcsinálta bölcsek Oberfrank Géza és Sík Ferenc rendezésében. A zeneszerző ismét Vujicsics Tihamér volt. A korábbi szereplőgárda Hantos Balázzsal, Maros Gáborral, Papp Jánossal, Várhelyi End­ rével, Dunszt Máriával, Kalmár Magdával és Miller Lajossal bővült, a főiskolás szereplők pedig automatikusan cserélődtek. (1972-ben pl. Gálffi László játszotta főiskolásként Potifár főeunuchját.) A két új darabról 10 000 példányban készítettek az 1969-eshez hasonló kivitelű hangu­ latos, ismeretterjesztő füzetet. Néhány mondat a 16 oldalas, régi képekkel, metszetekkel illusztrált füzetből: ,,A Szentendrei Teátrum mindkét bemutatója az igényes vidámság je­ gyében született. Nem iskolát akar tartani a régi magyar színjátékról, hanem őszintén, élet­ szerűen és korszerűen kíván szórakoztatni. A Botcsinálta bölcsek és a Szüzesség acéltüköre évszázadok, sőt évezredek kulturális örökségéhez nyúl vissza, de úgy, hogy ez az örökség a mai ember számára is kedvtelés, öröm és tanulság lehessen." 1971-ben a sajtóvisszhang kisebb volt a korábbinál. A Pest Megyei Hírlap július 4-i szá­ ma szerint a két új darab , , . . . élesztgetése, bájos naiv életrekeltése egy régen volt teatrista világnak, bőséges kikacsintásokkal a mába. . . . Nyilvánvaló, hogy a Teátrum jövője addig biztosított, amíg ezt a maga választotta utat tudja járni, netán továbbfejleszteni." Ezzel szemben a Népszabadság 1971. július 6-i száma mintha Zsámbéki Gábor egy év­ vel korábban megfogalmazott aggályait látszana igazolni a Teátrumra merevedő „vékony viaszréteg" veszélyéről. A cikk szerint az 1971-es Teátrum fáradtabb, nehézkesebb volt a korábbiaknál, nem volt eléggé pergő ritmusú, az opera igényes zenéje nem illett a szabadté­ ri színpadra. 1972-ben ismét az előző évi programokat tűzték a Teátrum műsorára, szinte miden vál­ toztatás nélkül. Érthető, hogy a sajtó és a helyi közönség érdeklődése alatta maradt a koráb­ bi években megszokottnak. A szórólapok, reklámnyomtatványok elsősorban az idegenfor­ galom figyelmét hívták fel a Szentendrei Teátrum műsorára. (A Szentendréhez fűző köldökszinór lazulása a későbbi években nehéz, sőt válságos helyzetek forrása lett.) Részletek a délutáni komédiás játékokra invitáló szórólapokból: ,,A Szentendrei Teátrum előadásait megelőzően 1972. július 7, 8, 9, 13, 14, 15, 16, 17, 18-án 6 óra tájban XVIII—XIX. századbeli Magyar népi komédiák Szentendre város főte­ rén az arra járó sokadalomnak ingyen előadattatnak: 1. Ádám apánktól maradt kellemetes oldalbordák reménykedtetó kommendálása jobb sorsra szánt legényemberek számára. 2. Egy hatvan esztendős hajadonnak temetési versei, avagy az Óvirgó siralma. 609

3. Újdonnan új litánia azon asszonyokról, kik minden gonoszságnak és rossz erkölcs­ nek alája vannak vettetve. 4. Az asszonyoknak privilégiumok, amely kiadatott a Fecsegő Várnak lármapiacán a mosóháznak hatodik deszkája előtt. 5. Nevezetes és kedvderítő meglepetés, amelyben a nagyérdemű közönségnek csupán­ csak egyetlenegy, igen szerencsés tagja részesül. Belépőjegy és menyasszonytánc nincs! Játszó személyek a Szentendrei Teátrum színészei. A régi versezeteket összeszerkesztette: Békés István." Az 1972. július 21, 22, 23, 27, 28, 29, 30-i teátrumi előadások előtt pedig „XVUI— XIX. századbeli Magyar vásári komédiák Szentendre város főterén minden arra járó érde­ mes közönségnek ingyen előadattatnak. 1. Eredeti színes képek mutogatásával: Gulás Miska és Káposzta Sári érzékeny his­ tóriája. 2. A vérpohár avagy a rang áldozatja. Néma ábrázolat 12 jelenésben kíntorna kísérete mellett. 3. Az elátkozott malom, vagy hogyan győzi le Vitéz László a gonosz szellemeket. 4. A farsangban szerencsét és örömöt talált bús és édes leányzó. Pajzán ének 1754-ből. 5 .Nevezetes és kedvderítő meglepetés, amelyben a nagyérdemű közönségnek csupán­ csak egyetlenegy, igen szerencsés tagja részesül. Belépődíj és kalapozás nincs! Játszó személyek: a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatói és ifj. Kemény Hen­ rik bábos-mester, a Népművészet mestere. A régi versezeteket összeszerkesztette: Békés István." Az előadások napján sűrített HÉV-járatokat indítottak Budapest és Szentendre közt. A jegyeket Budapesten a Nemzeti Színház Szervezési Osztályán, a Pest Megyei Idegenforgal­ mi Hivatalnál, a Színházak Központi Jegyirodáján, az Expressz Ifjúsági Utazási Irodában, a Cooptourist Utazási Irodában, a Budapesti Idegenforgalmi Igazgatóságon, az IBUSZirodában, vidéken az Expressz-, IBUSZ- és Cooptourist kirendeltségeken árusították. Ilyen szervezőmunka mellett szinte természetes, hogy az 1972-es előadások is telt ház­ zal mentek, sőt esetenként pótszékekről kellett gondoskodni. „Előadásaink nagyobb része változatlanul népünnepélyszintű hangulatban zajlott le. Az utolsó napi Előjátékot több mint ezer ember állta végig, az utolsó Com/co-előadáson hozzávetőlegesen 200 nézővel volt több, mint amennyi helyünk összesen van a nézőtéren" — számol be a Városi Tanács Végre­ hajtó Bizottsága előtt Békés András művészeti vezető az 1972-es évadról szeptember 10-én kelt levelében. Kerényi Imre, a szentendrei játékok későbbi rendezője, öt év távlatából így írt az 1972-es évadról: ,,A Teátrum az első négy év leforgása alatt repertoár-színházzá alakult át. Több néző óhajtotta látni a nagy sikerű Comicót, mint ahány jeggyel a Teátrum szolgálni tudott, ugyanakkor azonban ugyanazon a színpadon más jelentős produkciók is színre ke­ rültek. A színház sajátossága, hogy új és új produkciókban folyamatosan megújítsa önma­ gát, a közönség sajátossága az, hogy semmi jóról nem akar lemaradni. így jött létre a jobb színházainkat jellemző művészi túltermelési válság. Az egy játszási helyen működő Teátrum kinőtte önmagát. ' ^ 1972-re, a negyedik évadra már kialakultak, szinte megszokottá váltak a helyi lakosság számára azok a korlátozások, melyeket a játéknapokon feltétlenül alkalmazni kellett: A fő­ téren lakók csak házaik hátsó bejáratán közlekedhettek, a főtérre néző szobákban csak kor­ látozottan világíthattak, az előadás alatt nem rádiózhattak, néhány szobát, utcai ablakot a szereplők rendelkezésére kellett bocsátaniok. A Ferenczy Múzeum folyosóját, udvarát, néhány helyiségét, az Alkotmány utcai iskola tantermeit ideiglenesen öltözővé, a színészek tartózkodási helyévé alakították. A főtéri üzletek csak este 7 óráig tarthattak nyitva, nem 610

A Pikko herceg és Jutka Perzsi egyik jelenete

üzemelhetett a Borharapó, a Béke étteremben csak csendes kiszolgálás folyhatott. Egyes utcákról elterelték a gépkocsiforgalmat, előadás alatt a harangok sem szólalhattak meg. Mindez várakozásteli izgalmakkal, érdekes élményekkel járt az első években, később azon­ ban — főleg az idegenforgalom növekedésével, a szentendrei közönség arányának gyors csökkenésével, amikor a Teátrumot a szentendreiek egyre kevésbé érezték már magukénak — kellemetlenek, terhesek lettek e korlátozások. íme a jóval későbbi válsághelyzet egyik okának 1972-ben már fellelhető csírája. A korlátozások betartását a Városi Tanács V. B. Művelődésügyi és Műszaki Osztálya ellenőrizte. Szintén a Városi Tanács feladata volt a fő­ tér ünnepi dekorálásának, transzparensek elhelyezésének, a kirakatok berendezésének, az idegenforgalom feltételeinek (parkolóhelyek, ajándéktárgyak, élelmiszerellátás, nyilvános WC-k) biztosítása, rendőri, tűzoltói és orvosi ügyelet szervezése, a Színház- és Filmművé­ szeti Főiskola hallgatóinak elszállásolása a Pap-szigeti kempingben. A Szentendrei Nyár rendezvényei 1972-ben is változatos délelőtti és délutáni programo­ kat biztosítottak a teátrumi előadás miatt Szentendrére látogató közönségnek. Régészeti és művészettörténeti témájú tudományos ülésszaktól képzőművészeti kiállításig, filmbemuta­ tótól virágkiállításig, ipari szövetkezeti napig számos lehetőség közül választhattak a hely­ beli lakosok és az ide látogató vendégek. Különösen nagy sikere volt az Ignatovity Jakov 150. születési évfordulója alkalmából rendezett szerb irodalmi műsornak és kiállításnak. A Teátrum nézőterét az előző években évi 25000 Ft-ért bérelték a Cirkusz és Varieté Vállalattól. Időközben azonban tönkrementek az ülőberendezések, s a vállalat csak abban az esetben vállalta a felújítást, ha a Teátrum önköltségi áron — 87000 Ft-ért — megvásárol­ ói!

ja azokat. A felújított nézőtér 679 személy befogadására vált alkalmassá. (Még így is kevés férőhely volt ahhoz, hogy a jegyigényeket kielégíthessék, és ahhoz, hogy a jegyekből szár­ mazó bevételek a Teátrum kiadásainak számottevő hányadát fedezni tudják. Egy később be­ következő, további bővítéssel viszont olyan inesztétikus építménnyé alakult a nézőtér, amely joggal keltett ellenérzést a főtér szépségét féltő lakosság körében. S ez az ellenérzés 1989-ben már a Teátrum létét fenyegette.) Az 1972-es nézőtérbővítéssel tovább gyarapodtak a Teátrum saját berendezései. Esedé­ kessé vált, hogy önálló gazdasági szervezetet hozzanak létre a Teátrum számára, eddig ugyanis a Városi Tanács csupán egy-egy éves szerződéssel bízta meg a pénzügyi teendők irányítóját. Jól jelzi a Teátrum gazdasági vezetésének megoldatlan voltát az 1972. évi gaz­ dálkodást vizsgáló ellenőrzési jegyzőkönyv, amely egyébként nem talált hibát az elszámo­ lásokban: ,,A Szentendrei Teátrum önállóan gazdálkodó, ideiglenes jellegű nyári színház, amely Szentendre Város Tanácsa V. B. költségvetési gazdálkodásának keretében működik. A Teátrum a Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága közvetlen irányítása alá tartozik. Szak­ mai szempontból a Megyei Tanács Művelődésügyi Osztályától, gazdálkodásával kapcsola­ tosan a Városi Tanács Pénzügyi Osztályától kap útmutatásokat." Nemcsak a gazdasági irányítás volt megoldatlan, hanem a vezetés egésze is. Békés András, a Teátrum művészeti vezetője így írt erről 1972. szeptember 10-én kelt, Szentendre Város Tanácsa Végrehajtó Bizottságához küldött beszámolójában: ,,A Teátrum mint intéz­ mény gyakorlatban nem létezik. Alkalmi egyesülés egy munkaterv jóindulatú végrehajtásá­ ra. Ennek következtében dr. Malonyai Dezső igazgató távozása óta minden igazgatási és üzemeltetési gond — három éven keresztül — az én nyakamba szakadt, egyéb művészi köte­ lezettségeim változatlan fenntartása mellett." Ezen ellentmondások megoldására a Pest Megyei Tanács már hónapokkal korábban előterjesztést nyújtott be a Művelődésügyi Minisztériumba a Szentendrei Teátrum önálló intézményként való működtetéséről. A 35/1971. (XI. 3.). sz. kormányrendelet szerint a me­ gyei tanácsok hatáskörébe tartozik az önálló szabadtéri színpadok létesítése, a Művelődésü­ gyi Minisztérium előzetes hozzájárulásával. ,,Az eddigi előadássorozatok szakmai és kö­ zönségsikere szükségessé teszi e szabadtéri előadások folytatását és indokolja az eddigi ideiglenes helyetti állandó jellegű működtetését. . . . Az üzemeltetés szervezettebbé és gaz­ daságosabbá tétele céljából szükségesnek tartjuk a Szentendrei Teátrumnak a Megyei Ta­ nács V B. Művelődésügyi Osztálya irányítása alatt önálló intézményként való létesítését és működtetését" — olvasható a Pest Megyei Tanács elnökének a Művelődésügyi Minisz­ tériumba küldött 70 080/1972. számú, február 10-én kelt előterjesztésében. A hivatalos el­ járás csak 1973. szeptemberében fejeződött be. Időközben azonban dönteni kellett a Teát­ rum 1973-as programjáról. 1972 őszén a Megyei és Városi Tanács V. В. a Teátrum vezetőivel együtt hosszas vita után, Békés András korábbi javaslata alapján Csokonai: Özvegy Karnyóné című színpadi művét és Bornemisza Péter Magyar Elektráját tűzte ki a Teátrum 1973. évi műsorául. Békés András visszaemlékezése szerint azonban , , . . . amikor Bornemisza Magyar Elektráját ere­ deti nyelven, ahogy még sose játszották, be akartam mutatni a Karnyónénak egy általam elképzelt zenés változatával, akadályokba ütközött."21 Békés András ezek után nem vállal­ ta el az 1973-as Teátrum-évad művészeti vezetését. Hónapok teltek el, mire megoldódtak a személyi problémák. Róna Lászlót, a Vígszín­ ház gazdasági igazgatóját még szeptember 27-én megbízták a szentendrei szabadtéri színház gazdasági igazgatói feladatainak ellátásával. A Teátrum egyik első megálmodója, Zsámbéki Gábor, aki 1968-ban elvégezte a Színházművészeti Főiskolát, majd Kaposvárra került, csak 1972. december 23-án kapott megbízást a Teátrum igazgatói és művészeti vezetői teendői­ nek ellátására. Egyrészt idő sem maradt az Özvegy Karnyóné és a Magyar Elektra betanulá­ sára, jobban előkészített darabot kellett műsorra tűzni. Másrészt Zsámbéki Gábor — im­ már igazgatóként — az 1970-ben leírt koncepcióját szerette volna megvalósítani a 612

gyakorlatban, nem mondva le azonban végleg, hosszú távon a régi magyar drámai értékek bemutatásáról sem. Részletek a megyei és városi vezetőség, valamint Zsámbéki Gábor igazgató 1973. janu­ ár 11-én tartott előkészítő megbeszélésén készült feljegyzésből: Zsámbéki Gábor kifejti, hogy ,,.. .jóllehet az évekkel ezelőtt megfogalmazott koncep­ cióban az évszázadok során elfeledett vagy színpadra sem került, elsősorban magyar drá­ mai alkotások, feldolgozható töredékek, iskoladrámák, diákkomédiák, moralitások bemu­ tatása vagy felelevenítése volt az egyik fő törekvés, mégsem lehet kizárni a környezetbe illő más klasszikus, netán eredeti művek bemutatását sem. A művészeti vezetésben beállott vál­ tozás kényszerű időveszteséget okozott, emiatt képtelenség »újonnan felfedezett«, az előző bemutatók nyomdokain haladó színművet műsorra tűzni az 1973-as évadban. Bemutatásra éppen ezért a jelen helyzetben Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok című vígjátékát javasolja. A Vízkeresztnek valóságos színtere lehet a tér, színpadot nem igénylő rendezői megol­ dással »élő« keretben lehet játszani, a színpad—nézőtér közti távolságot pedig szinte telje­ sen meg lehet szüntetni. . . . A Teátrum játékainak folytonosságát megszakítani nem szabad. Nem lenne helyes ki­ hagyni egy esztendőt, csupán azért, hogy »eredeti« felújítást, átdolgozást, elfeledett vagy rég nem játszott darabot találjunk. . . . A darabválasztást azonban távlatilag is leszűkíti a reális helyzet, ugyanis nincs elég és megfelelő olyan színmű, magyar eredeti meg főként nem, amellyel komolyan számolni lehetne, ha mereven ragaszkodnánk az eredeti koncepci­ óhoz, az első bemutatók köréhez. . . . Szándékában áll [Zsámbékinak] az eddigiektől eltérően több vidéki vezető-színész, fi­ atal pesti színész, valamint néhány főiskolai hallgató bekapcsolása. Nem eltérő, sőt vissza­ térő elképzelés ez az eredetihez. . . . A közelmúltban tárgyalt Weöres Sándor költővel, aki szívesen foglalkozik azzal a gondolattal, hogy a Szentendrei Teátrum számára vidám, a környezetbe illő vígjátékot írjon. Ezt követő években az eredeti koncepcióhoz inkább köze­ lítő, a Teátrum játékstílusát kialakító, továbbfejlesztő olyan vígjátékokat, komédiákat, mo­ ralitásokat lehet és kell találnunk, amelyek mindenképpen egyedivé, »szentendreivé« teszik a Teátrum előadásait. . . . Az elmúlt két esztendőben sikeresnek bizonyult vásári játékok, úgynevezett előjátékok megoldására is igyekeznek a rendezővel megfelelő formákat találni. A Shakespearevígjátékban szereplő bolond és bohóc darabon, előadáson kívüli szerepeltetése és a térre vezető utcasor pedig környezetileg is megadja erre a lehetőséget." Az illetékes fórumok elfogadták Zsámbéki Gábor elképzeléseit, hamarosan megkez­ dődhettek a Vígszínházban a Shakespeare-vígjáték próbái. A teátrumi előkészületekkel párhuzamosan folytak a Szentendrei Nyár előkészületei. A Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1973. február l-jén kelt előterjesztése szerint a ren­ dezvénysorozat fő célja változatlanul az, hogy , , . . . a Teátrumhoz egy pezsgő és eleven kul­ turális tevékenység kapcsolódjék, melyben az egész éves közművelődési munka legmaga­ sabb szintjét, csúcspontját éri el." A politikai, társadalmi, tudományos, művészeti, Sport­ es egyéb rendezvények sorában ebben az évben indultak a múzeumkerti hangversenyek, melyeket azóta évről évre nagy sikerrel rendeznek meg. A nyári programok szervezői to­ vábbra is a Városi Tanács V B. Művelődésügyi Osztálya, a József Attila Művelődési Köz­ pont és a Ferenczy Múzeum, illetve az 1972-ben Szentendrére költözött Pest Megyei Mú­ zeumok Igazgatósága. Természetesen a város többi kulturális intézménye, sőt több termelőüzeme is bekapcsolódott a munkába. Az 1973-as Szentendrei Nyár július 1-től 29-ig tartott, ezen belül a Teátrum július 6. és 22. között összesen tizenegy előadást rendezett. A Szentendrei Nyár propagandáját időben megkezdték. Nyomdába kerültek a plaká­ tok, szórólapok, áprilisban a Budapesti Nemzetközi Vásáron a Nemzetközi Újságíró Szö­ vetség Videopress-pavilonjában naponta öt alkalommal vetítették a szentendrei szabadtéri 613

Jelenet a Szüzesség acél-tüköréből játékokról előző évben készített propagandafilmet. A helyi lakosságot rendszeresen tájé­ koztatták a nyári kulturális eseményekről hangosbemondón és a megyei újság hasábjain. Az ötödik teátrumi évad tiszteletére Szánthó Imre festőművész alkalmi postai bélyegzőt ter­ vezett. Nagy várakozás — néhány esetben bizalmatlanság — előzte meg a Teátrum eddigi ha­ gyományaival szakító Shakespeare-bemutatót. A közönségsiker és a sajtóvisszhang többsé­ gében igazolta Zsámbéki Gábor igazgató és Iglódi István rendező elképzeléseit.22 A legelmarasztalóbb kritikát a Népszava 1973. július 15-i száma közli Tasnádi Attila tol­ lából: a régi magyar játékszín felidézését célzó , , . . . kezdeményezés igen egészségesnek tet­ szett: az előadásokon egy nagyarányú és igen életképes hagyománymentés körvonalai bon­ takoztak ki. . . . Nem a választás ellen berzenkedünk természetesen, mert Shakespeare mindig megéri a maga miséjét, hanem a gesztus ellen, amely — ha nem is véglegesen — holtába hamvasztott egy nagyszerű ötletet." Magát az előadást sem ítéli egyértelműen jó­ nak: „ . . . a darab színpadra állítása Iglódi Istvánnak csak részben sikerült, egyes pillanatok és szereplők erejéig. A dráma egésze a komédia, a bolondozás irányába tolódik át, a filozofikum csak a Malvolio-epizódban fénylik fel a megkívánt teljességben. . . . Valamelyes kapkodottság, sietség jellemzi az egész előadást, úgy látszik, nem volt kellő idő a kiérlelésre." A többi kritika azonban egyértelműen az elismerés hangján szól a darabválasztásról és a rendezésről. A színészi játékok közül különösen Őze Lajos Malvolio-alakítását emelik ki, de elismeréssel írnak Béres Ilona, Lukács Sándor, Jobba Gabi, Zala Márk, Lázár Kati, Szacsvay László, Vajda László és Reviczky Gábor játékáról is. Részletek a Vízkereszt sajtóvisszhangjából: 614

,, A siker azokat igazolta, akik hittek az új útban és vállalkoztak arra, hogy az öteszten­ dős Teátrum hagyományaitól radikálisan elfordulva, új lehetőségeket keresnek az országos hírű színpad számára. Az előadás új szakaszt nyit e színpad történetében, kitágítja lehetősé­ geit, szinte egy új világ kapuit tárja fel előtte. . . . A közönség nyilván meglepődött, amikor a nézőtérre érve a színpadot sehol sem találta. Dobogó helyett néhány díszletelem felhasz­ nálásával, a puszta aszfalton folyt a drámai játék, s nemcsak egy színpad nagyságú téren, hanem a szomszéd épületekben és utcákban is. S milyen jól illeszkedett ehhez a hatalmasra tágult játéktérhez az idei darab, Shakespeare Vízkeresztje! Pedig ez a megoldás bizonyos értelemben szentségtörés, mégis úgy tűnt — s ez volt a bemutató egyik nagy varázslata —, mintha a Vízkereszt egyenesen ide született, ebbe a környezetbe, erre a különös színpadra íródott volna. A rendező Iglódi István fő érdeme a lelemény, amellyel rátalált erre a megol­ dásra. De nem egyetlen érdeme. Az előadás modernül fiatalos, mozgalmas, lendületes, sőt bizonyos, jó értelemben valósággal harsány. . . . Meggyőző siker ez az előadás. Bizakodva nézhetünk a Teátrum jövője elé." (Ökrös László)271 „Iglódi István fergeteges nyáresti kavalkádot rendezett a mediterrán hangulatú kisváros főterén. . . . Eltűnt a korábbi előadások ácsolt színpada: a térre futó utcák ugyanúgy »játsza­ nak«, mint a szomszédos házak, a barokk templom. Szentendre képzeletbeli Illyriává ala­ kul. . . . Annak, hogy a háttérben még fáklyák gyulladnak s a statisztéria ezzel fut be a tap­ sot megköszönni, már nincs köze a színházhoz: ez a szabadtéri előadások, úgy látszik, elkerülhetetlen idegenforgalmi látványossága." (Pályi András)14 „Iglódi István a legfontosabbat érti és játssza el ezen a nagyszerű színpadon, a shakespeare-i ambivalenciát, a »semmi sincs úgy, ahogy van«-t. . . . A szentendrei Vízke­ resztet sok színházból összetoborzott fiatalok játsszák. Együttműködésük nem zavartalan. De kitűnően megtalálják a shakespeare-i kettősség, a tragikus irónia és ironikus tragikum szólamát. Iglódi rendezése egységes látomást ad, amelynek játékos derűjében felcsendül az élet ismerős, nagy, vigasztalanságában is felemelő diszharmóniája." (Sándor Iván)25 „Valamennyiünknek sokat jelentett ez a nyár. Önbizalmat adott és erőt a tervezésre, jövőre, amikor szintén egy klasszikus vígjátékot szeretnénk bemutatni nyári otthonunkban, Szentendrén." (Zsámbéki Gábor nyilatkozatából)26 A siker egyik — talán a legfontosabb — titkára a Színház 1973. 10. számában Saád Ka­ talin értékelő cikke mutat rá: az előadás nem nagyüzemi rutinmunka eredménye volt, az öt különböző színházból összeverbuvált fiatal színészek szívügyüknek tekintették a szen­ tendrei bemutatót. Két és fél hónapig folyamatosan készültek rá. Az 1968-as koncepció szellemében központi szerepet kapott a szentendrei jellegre való felkészülés. „ . . . tíz napra a színház életformává vált. A színészek nagy része saját költségén Szentendrén lakott, a Da­ nubiusban vagy magánházaknál, hogy a nap bármely szakában próbára kész állapotban le­ hessen. Erre a tíz napra nem vállaltak egyéb munkát." A Vízkereszt előadásán megvalósult az 1968-as koncepció másik fontos eleme is, a legjobb értelemben vett népszínház-jelleg. , , . . . olyat éltünk át, amit addig talán soha, vagy csak igen ritkán — írja Saád Katalin idézett cikkében a Teátrum egy esőben megtartott előadásáról. — A színpadi történés ellenállhatatlanul egyazon áramkörbe vont nézőt és szí­ nészt. Érthető, hogy mindannyian ezt az elmosott Vízkereszt-előadást tartjuk a legjobb­ nak", — amikor az eső eleredtekor az volt a nézők legtermészetesebb reakciója, hogy a já­ téktérre futva esernyőket tartottak a színészek fölé, hogy a játék folytatódjék. Zsámbéki Gábor így von mérleget az 1973-as évadról írt jelentésében: „A Vízkereszt végig kitűnő hangulatban készült és ugyanez jellemezte az előadásokat is. A kritikai vissz­ hang egy-két írás kivételével dicsérő volt, az előadás szellemi izgalmat és jó értelemben vett vitákat robbantott ki. Iglódi István rendezésével sok mindent bizonyítani kellett. Ez volt a Teátrum első évada, ahol a bemutatott darab mindenki által ismert mű, tehát hangsúlyossá vált az előadás módja, a rendezői szándék. A korábbinál kevesebb nagynevű színész lépett föl és fontos szerepekben ismeretlen fiatalok jelentek meg. Iglódinak volt látomása a darab615

ról, a Vízkereszt mostani előadása egyetlen korábbira sem hasonlít, nemcsak szokatlan, szuggesztív képi világa miatt, hanem azért sem, mert Iglódi láthatóan a korunkkal egyező vonásokat kereste a műben." A Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának 1973-as mérlege az október 8-án kelt előter­ jesztés alapján: „Az előadásokon mindvégig telt ház volt. A 11 előadást 7381 látogató tekintette meg, mégsem tudtuk a jegyigényeket maradéktalanul kielégíteni. A szervezési-technikai felké­ szülés is időben megtörtént, ezért az előadások zavartalanul folyhattak. Gondot okozott azonban, hogy a főtér lezárását csak részben sikerült megoldani, ezért a színpadra és a né­ zőtérre az utcai zaj behallatszott." Az előterjesztés egyben arról is tudósított, hogy „ . . . a Pest Megyei Tanács 1973. szep­ tember 28-án hozott határozatával a Szentendrei Teátrumot önálló megyei intézményként működteti. Irányítását a Megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya látja el. A szervezeti változás ellenére a Teátrummal kapcsolatos városi gondoskodásnak és segítésnek az eddig tapasztaltak szerinti magas hőfokon kell megnyilvánulnia." A Tanácsok Lapja 1973. október 19-i száma ismertette a Szentendrei Teátrum új jogi státusát: állandó nyári színház állandó társulat nélkül. A Pest Megyei Tanács fedezi a kiadá­ sokat, szerződteti a művészeket, műszaki és gazdasági dolgozókat. Már az 1973 októberében tartott vb-ülésen nyilvánosságra hozták a következő évi terve­ ket: ,,1974-re Zsámbéki Gábor igazgató Goldoni: A kávéház című darabjának bemutatását javasolja. Ez a realista komédia egy közösség együttélésének nehézségeivel és lehetőségei­ vel foglalkozik — igen mulatságosan. Díszletleírása jó lehetőséget ad a főtéren való bemu­ tatáshoz." A darabválasztás ellen nem emeltek kifogást, noha A kávéházai a kaposvári Csiky Ger­ gely Színház is bemutatta. Egy kőszínházban játszott darab adaptálása a Szentendrei Teát­ rum színpadára visszalépést jelentett az eredeti, 1968-ban megfogalmazott koncepcióhoz viszonyítva. 1973 decemberében kelt írásában Zsámbéki Gábor kifejtette a Teátrum távolabbi jövő­ jével kapcsolatos gondolatait: „Annak idején, mikor a Szentendrei Teátrum megnyitása után szdnte minden kritika az ötlet dicséretével kezdődött, büszke voltam. Ma már azt gon­ dolom, akkor dolgozunk jól, ha a nézők és kritikusok elsősorban az előadás szükségességé­ vel és hatékonyságával foglalkoznak, nem pedig a főtér elbájoló hangulatával. A Teátrum első bemutatóival... színházi csemege volt. . . . Meggyőződésem, hogyha nem kell görcsö­ sen valami vadonatújat és speciálisat kitalálni Szentendrére, de egy színház igazibb, mé­ lyebb és kevésbé üzleties módján gondolkodunk, a szerzők és remekmüvek hosszú sora tá­ rul föl. Hiszen el kell játszanunk a főtéren Plautus [A bögre], Arisztophanész [Madarak vagy A béke], Molière [A botcsinálta doktor vagy két egyfelvonásos], Goldoni [A kávéház vagy Chioggiai csetepaté] darabjait, föltétlenül kell commedia dell'artét csinálnunk, később Büchnertől a Woyzecet, Jarry Übü király-át. . . . Azt hiszem, több év után elérjük, hogy a Szentendrére látogatót több produkció fogadja, hogy a program már kora délután elkezdődjék és hogy a legkülönbözőbb színjátéktípusok jelenjenek meg egymás mellett."27 Zsámbéki Gábor nem adta fel azt az 1970-ben megfogalmazott elképzelését sem, hogy a Szentendrei Teátrumnak „nem kísérleti, hanem kísérletező színházinak kell lennie. A Film Színház Muzsika 1973. június 9-i számában közölt nyilatkozata ma is megfontolandó gondolatokat tartalmaz: ,,A Szentendrei Teátrum különbözik és véleményem szerint külön­ böznie is kell minden egyéb színházi vállalkozástól. Szabad teret ad mindenfajta alkotó­ kedvnek, kihasználatlan energiának, túl az anyaszínház természetes és szükségszerű kötött­ ségein. . . . A Szentendrei Teátrum alkotó fóruma lehetne azoknak a tehetséges fiataloknak, akiknek határozott elképzelésük van egy-egy itt megvalósítható előadásról." A Teátrum felettes szerve, a Pest Megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya majd 616

tíz év távlatából visszatekintve így értékelte a szentendrei játékok 1973-ban kezdődő új irányvonalát 1982. február 9-én kelt feljegyzésében: ,,A célkitűzést, a profilt idővel tágítani kellett, s ekkor érte el a Teátrumot a rendezői, az autonóm színházművészeti új hullám. Shakespeare, Goldoni és mások neve jelent meg a színlapokon, Zsámbéki Gábor, Iglódi István és Ruszt József próbálkoztak Szentendre főterén, hogy újabb színészcsapatokkal, eszköztárakkal kísérletezve — s a legnemesebb szórakoztatási feladatokat sem feledve — mondjanak valami jelentőset színházművészetünk állapotáról, gondjairól, társadalmi éle­ tünk egyes jelenségeiről. A tartalmi-formai frissítés ugyancsak sok eredménnyel járt. . . . Természetesen akadtak stílusbeli erőltetettségek, bizonytalanságok, önmutogató törekvé­ sek, félsikerek is." A Teátrum történetében 1973 után jelentkező válságtünetek egyik okára Zsámbéki Gá­ bor már 1970-ben figyelmeztetett: a szentendrei szabadtéri színpad elveszti egyéni karakte­ rét, ha színházi nagyüzemmé válik. Amikor a Teátrum 1973 végén önálló intézmény lett, Zsámbéki Gábor megismételte figyelmeztetését: „Fontosnak tartom, hogy ez ne járjon lét­ számnövekedéssel, a földuzzasztott Teátrum éppen sajátos jellegét veszítené el." A Teátrumot 1974-től mégis fenyegetni kezdte a színházi nagyüzemmé válás, ezzel együtt a karaktervesztés veszélye. Az 1974-es előadások előtt már elmaradtak az évek óta jól bevált komédiás játékok. A kávéház bemutatása sem hozott újat, hiányzott belőle a spe­ ciálisan szentendrei és az 1969-ben még oly elementáris sikert hozó, a közönség és játszók közötti válaszfalat megszüntető népszínház-jelleg. Az előadások így is minden alkalommal nagy sikerrel és zsúfolt nézőtér előtt folytak.28 A szereposztás a következő volt: Ridolfo Vajda László Don Marzio Garas Dezső Eugenio Márton András Flaminio Iglódi István Piacida Csomós Mari Vittoria Egri Kati fh. Lisaura Meszléry Judit Pandolfo Piróth Gyula Trappola Koltai Róbert Borbély Major Pál Rendőrbiztos Kristóf Tibor Pincér Jordán Tamás A Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatói: Andorai Péter, Bordán Irén, Csiszár Imre, Deutsch János, Dunai Tamás, Katona Ágnes, Mihályi Győző, Nagyidai István, Nagy Sándor, Varsányi Anikó. Rendező: Zsámbéki Gábor Zene: Jeney Zoltán Díszlettervező: Szinte Gábor Jelmeztervező: Mialkovszky Erzsébet A kávéháznak a közönségsiker ellenére sem volt nagy sajtóvisszhangja. Részlet a Sza­ bad Föld 1974. augusztus 18-i számából: ,,A Szentendrei Teátrum néhány évvel ezelőtt az­ zal a célkitűzéssel nyitotta meg a nyári hónapokban kapuit, hogy régi, évszázados, elfelej­ tett magyar drámákat mutat be rendszeresen. Felbecsülhetetlen értékű szándék. Sajnos, letettek róla. . . . Az emberben ott a keserű szájíz: az elfelejtett magyar drámák továbbra is a könyvtárak polcain porosodnak. Pedig jó lenne ismét megismerkedni velük, újra felfe­ dezni azt, amin elődeink oly jól szórakoztak." Joggal volt ugyan sikere A kávéház-пак, de ezt a darabot másutt is el lehet játszani, sőt a kaposvári előadás sem volt rosszabb a szen­ tendreinél — állapítja meg a cikk szerzője. Az 1974-es teátrumi évad előadásai is beépültek a Szentendrei Nyár programjába. A 617

Az 1973-as évad plakátja 618

Nyár keretében rendezett tanácskozások egyik programpontja volt például a teátrumi elő­ adás megtekintése (Pest megyei művelődési vezetők, szocialista brigádvezetők, az 1974-ben alakult Szentendre Baráti Köre tagsága, a Kéziszerszámgyár fennállásának 110. évfordulójá­ ra rendezett országos tudományos tanácskozás résztvevői). Az idegenforgalmi szempontok előtérbe kerülésével és a szentendrei szabadtéri játékok nagyüzemmé válásával nagyjából egy időben mintha egy kicsit protokolláris programponttá merevedett volna a Teátrum. Zsámbéki Gábor már 1973-ban jelezte, hogy a bevételek növelése érdekében csökkenteni kell az ún. protokoll-jegyek számát. A Szentendrei Nyár egész napos programjának részt­ vevői számára többnyire az 1970 óta működő, a szabadtéri játékokról elnevezett Teátrum étterem-Ъеп biztosítottak ebédet. A Teátrum színpadán számos más produkciót is bemutattak, például a galgamácsai né­ pi együttes műsorát, az Állami Bábszínház több előadását. Az 1975-ös évadra való felkészülést ismét személyi változások nehezítették meg. 1975 ja­ nuárjában még az előadásra tervezett darab címéről sem tudták tájékoztatni Szentendre Vá­ ros Tanácsa Végrehajtó Bizottságát. Részlet az MSZMP Szentendre városi küldöttértekez­ letének 1975. február 8-i jelentéséből: „Az országos nevezetességgé és megyei intézménnyé erősödő Teátrum nem veszített vonzóerejéből, népszerűségéből. Még időben van tehát, ha most hívjuk fel a figyelmet: módosítson műsorpolitikáján, vezetési struktúráján. Olyan mű­ sorokat vigyenek színpadra, melyek csak Szentendrén láthatók. És amelyekhez persze szer­ vesen társul a főtér ódon hangulata, a sajátos környezet. Legyen az előadás idegenforgalmi látványosság, speciális mutatvány, de színház is egyben." A Városi Tanács V B. Művelődésügyi Osztályának az 1975-ös Szentendrei Nyárra vo­ natkozó, február 12-én kelt előterjesztésében olvasható, hogy a Teátrum színpadán , , . . . a tervek szerint Molière: Botcsinálta doktor című színművét mutatják be Major Tamás rende­ zésében". A Teátrum igazgatósága 1975. május 14-én adta ki a helyi, városi teendőket tartal­ mazó feladattervet. Eszerint viszont Wasserman — height — Darion: La Mancha lovagja című zenés játéka kerül műsorra Ádám Ottó és Szirtes Tamás rendezésében. Ismét egy né­ hány évvel korábban műsoron lévő kőszínházi produkciót adaptáltak Szentendre szín­ padára. 1975-től Ádám Ottó lett a Teátrum igazgatója, Lázár György a gazdasági igazgató és Traub Pál a művészeti titkár. Az előadások próbáit a Madách Színházban tartották. A szereposztás a következő volt: Don Quijote Koltai János Sancho Timár Béla Aldonza Bencze Ilona Fogadós Basilides Zoltán Herceg Papp János Pap Paudits Béla Borbély Mihályi Győző f. h. Százados Deák B. Ferenc Házvezetőnő Kishonti Ildikó f. h. Antónia Nagy Anikó f. h. Juanita Karádi Judit f. h. Öszvérhajcsárok: Dunai Tamás f. h., Heizer Kálmán f. h., Safranek Károly f. h., Bácskai János f. h., Sirkó László f. h., Straub Dezső f. h., Harmat Albert f. h., Balogh Bodor Attila Díszlettervező: Makai Péter Jelmeztervező: Mialkovszky Erzsébet Zenei vezető: Fekete Mária és Biró Attila Koreográfus: Bogár Richárd. 619

Az 1975—ös teátrumi előadások — a korábbi évekéhez hasonlóan — mindvégig telt házzal mentek, a közönségsiker sem maradt alatta a megszokottnak. Azonban a Fővárosi Operettszínházban már játszott darabnak alig volt sajtóvisszhangja. ,,Az ismert okok — fő­ leg a művészeti vezetők gyors változása — időközben jócskán megváltoztatták az ország ta­ lán legvarázslatosabb nyári színházának lehetőségeit. A bemutatásra kerülő darab kiválasz­ tásánál azonban az eredetiségről mégsem kellene lemondani. . . . Dale Wasserman — Mitch Leight New Yorkból világhódító útjára induló musicalje a Fővárosi Operettszínház után Szentendrén is óriási siker volt, mégis azt kell mondani, hogy lehetőség szerint ezen az asz­ falton ne teremjen utánjátszó színház" — írja a Szentendrei Nyár programját értékelve a Pest Megyei Hírlap 1975. augusztus 2-i száma. A november 1-i szám így ír: A Szentendrei Nyárnak a jövőben is a Teátrum áll majd a középpontjában. „Illő lenne tehát az eredeti el­ képzelésekhez visszakanyarodni és gondosabban megválasztani az előadásra kerülő dara­ bot. A Teátrum környezete és hagyományai köteleznek. A magyar és világirodalom dráma­ terméséből nem egy ideülő darab akad, amely »előásva« és »leporolva« megfelelő előadásban visszaadná a Teátrumnak az élő múzeum — műhely — nyári szórakozás együt­ tes jellegét." 1975-ben nemcsak a Teátrumon, hanem a Szentendrei Nyár egészén is a fáradtság jelei mutatkoztak. A Városi Tanács V. B. Művelődési Osztályának 1975. október 17-én kelt elő­ terjesztésében olvasható, hogy a Szentendrei Nyár keretében , , . . . az azonos típusú rendez­ vények évenkénti ismétlésével a program egészét egyre inkább fenyegeti az érdekesség el­ vesztésének, elszürkülésének veszélye". Éppen 1975-ben kezdte meg működését Szentendrén a Pest Megyei Művelődési Köz­ pont és Könyvtár, amely a későbbi nyári programok egyik fő rendezője lett, új színt adva a már-már megcsontosodással fenyegető rendezvénysorozatnak. Az 1974 óta működő Sza­ badtéri Néprajzi Múzeum szintén sokat tett a Szentendrei Nyár változatosabbá tételéért. A hagyományos programok mellett (múzeumkerti hangversenyek, kiállítások, aszfalt­ rajzverseny, sporttalálkozók stb.) újabb ötletekkel gazdagodott az 1976-os Szentendrei Nyár (dalmát hagyományok felelevenítése, amatőr irodalmi színpadok bemutatója). Nem hozott viszont újat a szabadtéri színház: 1976-ban is a La Mancha lovagja volt műsoron. ,,A Szen­ tendrei Nyár gerincét alkotó Teátrum ez évben is telt ház előtt tartotta meg előadásait, a város közvéleménye azonban újabb darab bemutatását várta" — állapította meg a Városi Tanács V. B. Művelődésügyi Osztályának 1976. október 16-án kelt előterjesztése. A változatlanul sikeres, de a speciálisan szentendrei, egyéni karakterét már-már el­ vesztő Szentendrei Teátrum 1977-es évadja kirobbanó, mindmáig felülmúlhatatlan sikert, Kerényi Imre rendező szavaival élve , , . . . a Teátrum történetében minőségi ugrást hozott".29 Az 1977-es nyári játékok valóban minőségi ugrást jelentettek. Jól hasznosították az előző évek tapasztalatait, szerencsésen vitték tovább azok legjobb kezdeményezéseit, ötlete­ it. A kilencedik évad mintegy szintézise lett a Szentendrei Teátrum előző nyolc évének. A Templom téri játékokkal térben és időben kiterjedt a műsor (Kerényi Imre szerint már 1972-ben aktuálissá vált a főtér újabb játékhellyel való bővítése); megszűnt a válaszfal a Templom tér játékosai és a közönség közt; igazi, valós életre keltek a rég elfelejtett közép­ kori magyar népi játékok, vásári komédiák — ahogy azt 1968-ban Békés András, Békés István és Zsámbéki Gábor megálmodta. De ismét megvalósultak Zsámbéki Gábor 1973-as elképzelései is: helyet, sőt valóságos otthont kapott a főtéren egy egész estét betöltő klasszi­ kus darab — mesterséges díszletek nélkül, ismét főszerepet kapott a tér összes „színpadi" adottságával együtt. A korábbiakénál szentendreibbé vált a játék: mindkét színtéren helyet kaptak magyar és délszláv néprajzi és zenei, helyi képzőművészeti elemek: Götz Béla dísz­ lettervező mellett Kocsis Imre helyi festőművész volt a másik díszlettervező, a zenét az első teátrumi évadban is sikerrel szereplő Bakfark Lantegyüttes mellett (művészeti vezetője Kecskés András) a helybeli Vujicsics-együttes szolgáltatta. 620

Az önálló intézménnyé vált Szentendrei Teátrum emblémája (Tervezte: Kocsis Imre, 1977.) 621

A Teátrum 1977-ben is szervesen kapcsolódott a Szentendrei Nyár programjához, amely ezúttal színvonalas országos műsorokkal is gazdagodott (Magyar Rádió Népzenei Fesztiválja, Országos Nemzetiségi Fesztivál). ízléses kivitelű plakátok, szórólapok, mű­ sorfüzetek készültek a Szentendrei Nyár és Szentendrei Teátrum ismertetésére, propagálá­ sára. A jegyeket az idegenforgalmi hivatalokon és fővárosi jegyirodákon kívül a néhány éve önálló intézménnyé vált Teátrum saját szervezési osztályán is árusították. A Teátrum megnövekedett önállósága, a hivataloktól való függés csökkenése 1977-ben szerencsésen befolyásolta az évad sikerének alakulását. Igazi munkakapcsolat jött létre a Teátrum és a Városi Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya közt. ,,A Teátrum önerejéből nem tudta volna végrehajtani az idei feladatokat. A Teátrum köszönettel tartozik a megye és a város vezetőinek, a megye és a város intézményeinek és társadalmi szerveinek. Külön köszönetet kell mondani a Szentendrei Nyár operatív bizottságának. . . . Azt az általános jó hangulatot, nevezhetnénk így is: szeretet, mellyel munkánk körülvétetett, a város lakói­ nak köszönjük meg, Káló János önkéntes rendőrtől, a főtér lakóin át Barcsay mesterig együtt és külön-külön is" — írja Kerényi Imre.30 A Városi Tanács V. B. Művelődésügyi Osztályán készült feljegyzések, feladattervek egész sora jelzi a város és a Teátrum együttműködését. Egy március 16-i feljegyzés szerint például Lázár György, a Teátrum gazdasági igazgatója a Templom téri játékokhoz 120 mé­ ter vásznat, 100 darab 3 méteres husángot, 60 m3 deszkapadlót, 10 lakkozatlan kecskelábú asztalt és 20 lakkozatlan padot kér. A március 25-i és 29-i feljegyzések szerint a Budakalá­ szi Lenfonó- és Szövőipari Vállalat olcsó vásznat biztosít, a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság pedig kölcsönadja a kért faanyagot és a kerti bútorokat. Ugyancsak a város gondoskodik a Templom téren az élő „kellékekéről: szamárról, kecskéről, tyúkról, de a játékok része­ ként tervezett árusok személyéről, helyéről és egyéb technikai feltételekről (víz a mosoga­ táshoz, szeméttárolók, WC-k), a tűz- és balesetvédelemről, az útlezárásokról, a színészek elhelyezéséről, az öltözőkről is. „A színház szeretetét ápoló városi vezetők, az itt élő, alkotó képzőművészek, a műem­ lékkörnyezetben lakó helybeliek összefogásával elkészült a nyári mulatságok változatos, sokrétű műsora" — adja hírül az Esti Hírlap már 1977. április 12-én. A Film Színház Mu­ zsika június 25-i száma egész oldalas képes riportot közöl a Teátrum előkészületeiről. A Pest Megyei Hírlap június 29-i száma a Teátrum előző napi sajtótájékoztatójáról szá­ mol be Ádám Ottó művészeti vezető és Kerényi Imre rendező ismertetése alapján: a Templom téren , , . . . a középkori színjátszás hangulatát akarják felidézni, megteremtve eh­ hez a külső feltételeket is. Alkalmi boltot nyitnak a képzőművészek és szabadtéri műtermet a festőnövendékek, lesz szabadtéri szoborkiállítás és lanthangverseny a Czóbel Múzeum­ nál. A középkori stílusban felépített borozó mellett scsevapcsicsát árusító étkezde is nyílik. Sőt — Asszonyi Tamás képzőművész tervei alapján — külön zsetonpénzt is készítenek. Az 1 mani értéke 10, a félpénzé 25, a hárombuznyákosé 50 Ft, s ezekkel az érmekkel lehet majd a képző- és iparművészek boltjában vásárolni. A játék középpontjában a színművészeti főis­ kolások előadásai állnak majd: a középkori magyar iskoladrámák legszellemesebb közjáté­ kait mutatják be. Ezek az 5—10 perces jelenetek egymást váltják majd a különböző helyszí­ neken. . . . Forgatagos, látványos és mozgalmas előadásban lehet részük az érdeklődőknek" — a főtéren is. Kerényi Imre a Magyar Ifjúság 1977. július 1-jei számában arról nyilatkozik, hogy a néhány évvel korábbi főtéri komédiás játékokat akarja tovább folytatni a Templom téren. „Valami hasonlót szeretnénk most is, . . . fent a dombon, ahol a templom körül ideális hely kínálkozik olyan, a középkori misztériumjátékok közé ékelt vagy utána eljátszott komédiák előadására, melyeknek humora ma is friss, diákos, csípős. Ezeket a játékokat szinte elfeled­ tük, pedig a magyar színjáték történetéhez hozzátartoznak." A főtéri bemutatót, a Tévedé­ sek vígjátékai így vezeti be: „A tér körül álló házak ablakaiban már megjelent a szentendrei előadások műértő közönsége; mire a bemutatóra július 2-án sor kerül, már ők is tudják a 622

szöveget, ismerik a dalokat, a zenét. így aztán valóban színház lesz az egész város, hogy — kissé szabadon — Shakespeare szavait idézzük." Július l-jén volt a Templom téri játékok bemutatója, melyet összesen kilencszer adtak elő. A műsor a színlap szerint ,,.. .vásári látványosság az egykor messze földön híres szentendrei szerb és görög kézművesek és kereskedők piacának mintájára. Zsibvásár, ahol cserepesek, fafaragók, gyertyamártók, mézeskalácsosok és festők kínálják portékájukat énekszóval, muzsikával, tánccal és komédiás jelenetekkel, miközben a nagyérdemű közön­ ség scsevapcsicsával, zsíros kenyérrel, borral csillapíthatja éhét, szomját. Előadatnak: a Borívó Asszony, az Orientális és Occidentális, a Tudós és a Katona (mutogatós komédia), szekéren fellép Aesculapis Doktor, bemutattatik Bacchus - Bacchusnak, a borok istenének és Jupiternek, az istenek istenének kacagtató históriája. Közreműködnek: A Képzőművé­ szeti Főiskola hallgatói, Színház- és Filmművészeti Főiskola П. éves hallgatói, a Bakfark Lantegyüttes, a Vujicsics Tihamér Nemzetiségi Együttes, a szentendrei képzőművészek, . . . továbbá a nagyérdemű közönség." Július 2-án mutatták be először, majd további 13 alkalommal Shakespeare: Tévedések vígjátéka című színművét a főtéren a következő szereposztásban: Solinus, Ephesus hercege Székhelyi József Aegeon, syracusai kereskedő Horváth Sándor Syracusai Anthipholus Kalocsay Miklós Ephesusi Anthipholus Timár Béla Syracusai Dromio Gyabronka József Ephesusi Dromio Józsa Imre f. h. Angelo, aranyműves Márton András Csipkedi tanítómester Dunai Tamás Emília apácafőnöknő Tolnay Klári (sérülése miatt Kelemen Éva vette át a szerepet) Adriana Schütz IIa Luciano Sunyovszky Szilvia Kurtizán Kishonti Ildikó f. h. Közreműködtek a Színház- és Filmművészeti Főiskola II. éves hallgatói. A sajtó minden eddiginél élénkebben reagált a bemutatókra. Elsősorban a Templom téri játékok elsöprő sikeréről adott hírt: ,,Kerényi Imre . . . amit létrehozott, annak napjaink színjátszástörténetébe is lehet kisugárzó jelentősége. Telibe találta a populáris színjátszás stílusát "(Kriszt György)31 „Kerényi Imre, a Madách Színház rendezője, olyan népmesei hangulatot varázsolt a szentendrei Templom térre, hogy még az is hatása alá került, aki a Templom téri játékok délutáni bolondos előadására sötét öltönyben, fehér ingben, nyakkendővel jött. (Erőss Ágota)32 „ . . . máshol át nem élhető hangulat... Sokan azt hittük, hogy ezt már nem lehet to­ vább fokozni. . . . Lehetett. S még hogyan!" (Lajos Géza)33 „Elszoktunk attól az egészséges, naiv, kicsattanó, szabad és szabadszájú játékosságtól, attól a vastag-zsírosán is tisztától, ami a piaci muri. Elszoktunk attól, hogy vérbeli vásári mulatságot kerekítenek a templom köré szentendrei művészek és főiskolás tanoncaik, színi­ növendékek és Bakfark-lantosok, a Vujicsics együttes, meg a többiek. . . . Nem tudunk még teljesen felszabadultan részt venni a hancúrozásban. Elszoktunk ettől a nyíltszívű piactól, átszoktunk differenciáltabb, komplikáltabb, integráltabb, spirituáltabb, affektáltabb, effektáltabb szórakozásokra, átszellemítettebbekre, mint ez. . . . Talán először igazán jó a játék Szentendrén az idén, talán először olyan, hogy feszengés nélkül lehetne megmutatni a köz623

Kerényi Imre (jobb szélen, profilban) a Templom téri játékok rendezése közben társaság szűk határain túl lakóknak, buznyákért vagy még keményebb rézpénzekért." (Mátrai-Betegh Béla)34 „Egy napig szentendrei polgárnak lenni — az idei magyar nyár egyik nagy élménye. . . . ritkaság, hogy játék és valóság ilyen meggyőző erővel olvadjon át egymásba, mint Szen­ tendrén, ahol a látogatót már a centrumba vezető utcákon is egyszerre kapja meg a város és a városra szabott művészi élményvilág hatása, az ünnepi játékhangulat. A mediterrán fesztiválokon, Avignonban például, tapasztalható hasonló teljesség. A városkép, a helybeli­ ek élete, miközben őrzi hétköznapjai realitását, ugyanakkor önmagát eleven díszletté képes stilizálni. A Templom téri játékok nemcsak ötletnek kitűnő, hanem megvalósításában is. Az alkalmi szentendrei polgár a belépőjeggyel együtt mintha demokratizmust, életörömet, türelmet, magatartási kultúrát is beszerzett volna. . . . A játszók bája, amit adott esetben tán még teljesítményüknél is többre értékelek — ragályos. Olyan őszinte játékkedv árad be­ lőlük, olyan önfeledt derűvel élnek a forgatagban, olyan cinkos segítőkészséggel invitálnak ejgyénenként is egy-egy játékhelyre, hogy azt hisszük: mindez személy szerint nekünk szól. Es muzsikálnak, táncra perdülnek a nézők is. Ami általában nem sikerül a közönséget pro­ vokáló, részvételét sokkhatásokkal serkentő színházi kísérleteknek — itt magától értetődő természetességgel alakul ki. . . . A Templom téri játékok számomra elsősorban a közösségi szellem iskolájaként maradnak emlékezetesek, noha művészi színvonaluk is impozáns." (Szántó Judit)35 Kerényi Imre rendező két ízben is nyilatkozott a Pest Megyei Hírlapnak: „ . . . magunk sem hittünk ekkora sikerben. . . . A kilenc előadásra háromezer belépő 624

plakettet csináltattunk Kocsis Imre képzőművésszel. Neki is része van a közönségsikerben: óriási népszerűségnek örvend a belépőként szolgáló plakett. Már túl vagyunk a tizenkétezredik nézőn. S tulajdonképpen ez indokolja, hogy a Templom téri játékokat időben a duplá­ jára növeltük. . . . Uj darabokat tűztünk műsorra, kuruc játékokat és görög—magyar dalo­ kat adnak elő a főiskolások, a középkori magyar iskoladrámák közjátékaiba visszatettünk mindent, amit eddig a rövidítés miatt kihúztunk."36 „Itt a Templom téren közösen alakította a játékot a néző, a rendező és a színész. . . . A legnagyobb változást a közönség okozta: kétezer embernek elsöprő hatása van. Vissza kellett fognunk a finomabbb megoldásokat és a látványosabb, erősebb tömeghatású eleme­ ket erősítettük. Ez összevágott az eredeti koncepcióval, harsány vásári játékot akartunk pro­ dukálni a Templom téren... Nemcsak a játékstílust módosítottuk, hanem dúsítottuk is az előadást a legjobb értelemben vett tömeghatásra. . . . Művészeti komponensként számoltam az evéssel és az ivással, a vásárlás lehetőségével és a körbejárkálással. Ezt a komplex for­ mát tölti ki a jó — reméljük jó — színpadi játék."37 Az újságok többsége hasonló lelkesedéssel és elismeréssel számolt be a főtéren bemu­ tatott Tévedések vígjátékával: „Shakespeare mintha csak Szentendre főterére álmodta volna meg a Tévedések vígjá­ téka című remekét. . . . Kerényi Imre hűséges hűtlenül alakította a darabot a környezethez és az alkalomhoz, s remekül választotta ki a »játékostársakat«, a szereplőket." (Garai Tamás)n „A csínyt, amit odafönn a templomdombi piacon a rendező Kerényi Imre délután el­ kezdett, este a színpad-utcán betetőzi. Csínyben fövő feje túljár Shakespeare eszén. . . . Nem biztos, hogy ez pedánsul és pontosan a Tévedések vígjátéka. De tévedhetetlenül víg­ játék. A rendező nagy csínytevése, hogy mindabban, ami ennyire nem biztos, terjes bizton­ sággal teremt egységet, életszerű, piaci mozgalmasságot és stílust. Teljes biztonsággal ját­ szik valódi színházat az utcán. Levantét csinál Szentendréből, mer vásári keretbe tenni klasszikust és Shakespeare fejéről nem esik le ettől a korona." (Mátrai-Betegh Béla)*9 Kerényi Imre „ . . .finoman, mértékkel adaptálta Shakespeare-t Szentendrére: a sze­ replők szerb, dalmát jelmezekben szerb, dalmát dalokat énekeltek, régi szerb táncokat jár­ tak." „Furcsa korhűséget teremtettek a Szentendrén és környékén élő nemzetiségek visele­ téből összeválogatott jelmezekkel." (Kriszt György)40 „Pergő ritmusú, vidám, kacagtató dalmát komédiát sikerült kerekíteni Shakespeare szövegéből. S ez az átalakítás nem hat erőszakoknak. . . . A rendező tehát, amikor közelebb hozta a helyszínt, csak külsőségeket változtatott meg. Igaz, ezek a külsőségek fontosak, amennyiben elősegítik a darab hatását, olyan hangulati közeget teremtenek az előadás so­ rán, amely kapcsolódik a turista-néző hangulatához."41 A Templom téri furcsa varázslat visszababonáz minket a gyermekkorunkba, a Te­ átrum nézőterén is másként üldögélünk, mint az »igazi« színházak nézőterén. . . . Mert az, amit Kerényi Imre a díszlettervező Götz Béla segítségével kitalált: a tér minden zegének és zugának, a templomnak, a házaknak, a sikátornak és utcának a »bejátszása« . . . akkor is mulattat, amikor az előtérben egy-egy szereplő merevebb és érdektelenebb a szerepénél. . . . De ami az egyes jó vagy kevésbé sikerült teljesítménynél fontosabb: az egész társaság mintha magánakjátszana, s ehhez a játékhoz tiszteletlen bizalommal Shakespeare-t is ma­ gukkal csalták. О pedig bizonyára elnézi ezt a szemtelenséget, hiszen maga is játékos volt és a színház nevében gyakran tiszteletlen a történelemmel és az irodalommal szemben." (Máriássy Judit)*2 „Kerényi Imre és Götz Béla térbeli — atmoszferikus elgondolása mestermunka. A já­ téktér szögeinek megválasztása, az épületek, épületelemek, közök és sikátorok bejátszása, a közeli és távoli plánok megvilágítása, a háttérben zajló helyi élet festői kis epizódjai mű és tér roppant találékony és ugyanakkor »naiv«-nak ható együttélését eredményezi. Hason­ lóan szellemes a szereplők mozgatása is; nem játszanak ebben a térben, hanem élnek ben625

ne, színpadi létezésüket meseszerűségnek és realitásnak ugyanolyan állandó kettőssége hat­ ja át, mint környezetüket." Viszont nem eléggé felszabadult a színészi játék, a finálé sem elég önfeledt. „Ha játékkedvük nem szabadult fel a megelőző két órában, most, a végső percekben nem fakadhat szívből a vigalom. És középszerű a siker is, a taps nem robban elementáris hálával." (Szántó Judit)43 Az utóbbi két kritika az elismerő szavak mellett csupán csak utal a színészi alakítások kidolgozatlanságára. A következő bírálat viszont egyértelműen elmarasztaló, s az elmarasz­ talás nemcsak a Tévedések vígjátékának, hanem a főtéri játékok ти80фоНШоуапак is szól. „Művészeti vezetők és művészi koncepciók jöttek, mentek, az elfeledett régi magyar iskoladrámák és moralitások feltámasztása után Shakespeare és Goldoni, majd egyszer csak amerikai musical, a La Mancha lovagja került Szentendre főterére. Egymástól túlsá­ gosan eltérő elképzelésekre utalt ez a műsor, viszonylag rövid idő alatt, legalábbis ahhoz, hogy a Teátrum jellegzetes arculata kirajzolódhatott volna." A Tévedések vígjátékából „ . . . kevés mozzanat marad meg bennünk. . . . Valószínű, hogy egy árnyaltabb rendezői el­ képzelés a színészeknek is több fogódzót nyújthatna a karakterteremtésben." (Mészéros Tamás)44 A következő újságcikk a Szentendrei Teátrum jövőjére vonatkozóan is tanulságos meg­ állapításokat tesz: „A szentendrei és a szegedi játékok különösen sajátos jegyeket viselnek magukon. . . . Ugyanannak a jelenségnek a két pólusáról van szó, itt is, ott is határozott karakterrel. A Szentendrei Teátrum varázsát ugyanis elsődlegesen intimitása, a környezethez való messze­ menő alkalmazkodása adja, . . . a szegediek sajátosságát viszont a monumentalitás, a nagy tömegek, nagy méretek." (Lökös Zoltán)45 A Teátrum 1977-es sikere és a Szentendrén kialakult jó alkotó közösség Kerényi Imrét újabb, a korábbinál is merészebb, de a gyakorlati, külső lehetőségekkel nem számoló tervek kidolgozására késztette. E tervek éppen a Teátrum sikerének egyik titkát, az intim jelleget, a városhoz illő arányokat hagyták figyelmen kívül. Kerényi Imre így nyilatkozott a Pest Megyei Hírlap 1977. július 24-i számában: „Meggyőződésem, hogy ez az egyetlen fesztivá­ lok rendezésére maradéktalanul alkalmas város Magyarországon, erős művészeti hagyomá­ nyokkal rendelkezik, mint kép, látvány is esztétikus, ráadásul a főváros közvetlen közelében fekszik. . . . A további tervünk, de hangsúlyozom, hogy ez ma még csupán elképzelés, mondhatnám a Teátrum közreműködőinek álma: . . . jövőre újra a Tévedések vígjátékát mu­ tatjuk be, de ezzel párhuzamosan a szentendrei iskola udvarán előadunk egy vígoperát és egy középkori francia népi komédiát. A Templom téri játékokkal egy időben pedig a mű­ vésztelep környékén zenés, színházas képzőművészeti vásártelepet nyitunk. így a közönség szétoszlik a több helyszín között és akinek kedve van, akár a következő napon visszajöhet a városba, hogy a még nem látott produkciókat megnézze. Ez már valóban fesztivál volna, de nem a színházak versengése, vagy más protokolláris jellegű esemény, hanem egy közös, felszabadult és — bízunk benne — tartalmas szórakozás. . . . Természetesen, ez nem csupán művészeti kérdés, ebben a szentendreieknek kell dönteniök." Kerényi Imre elképzeléseiből később — ha nem is az ő elgondolásai szerint — több részlet megvalósult (Duna-parti vigasságok, Templom téri sokadalom, Városházudvari színjátékok, színházi előadások a Központi Általános Iskola udvarán, a Műhelygaléria pin­ céjében, a Nosztalgia Kávéházban), de Szentendre lehetőségei korlátot szabtak a nagysza­ bású terveknek. Már az 1977-es Szentendrei Nyár mintegy 60 000 fős látogatottsága mellett sem lehetett tisztán tartani a Templom teret, nem volt elég parkolóhely, „ .. .a város ven­ déglátóipara pedig egyszerűen csődöt mondott".46 A Városi Tanács V. B. Művelődésügyi Osztályának az 1977-es Szentendrei Nyárról szó­ ló, október 13-án kelt jelentésében más nehézség is szóba került: „A Templom téri játékok még nem szerepelt a Teátrum éves költségvetésében és a műszaki-technikai feltételek sem voltak biztosítva. A város állami és társadalmi szerveinek, valamint az operatív bizottság626

A tizedik, jubileumi évad színlapja 627

пак ezért nagyobb méretű közreműködése vált szükségessé. A vállalt feladatok gyakran meghaladták a fenti szervek teljesítőképességét. A program sikere azonban biztosíték arra, hogy a jövőben a Templom téri játékok is szerves részét képezze a Teátrumnak." A lakosság hangulatát az is kellemetlenül befolyásolta, hogy az önzetlen helyi segítés, közreműködés ellenére sem kaptak a szentendreiek elegendő jegyet az előadásokra. A Teátrum nagyszabású fejlesztésének legfőbb akadálya — az infrastrukturális megala­ pozatlanság mellett — az anyagi fedezet hiánya volt. Az 1977-es játékok 2,5 millió forintba kerültek s ebből csak 600 000 forint térült meg a bevételekből. Az eddigi kilenc évad közül messze az 1977-es volt a legköltségesebb. (1973-ban például 1444 000 forint volt a Teátrum kiadása, a bevétel viszont csak 176 000 forint. A Szentendrei Teátrum tizedik — jubileumi — évadát 1978-ban méltán ünnepelték az eddigi legsikeresebb, előző évi műsorral, a Templom téri játékokkal és a Tévedések vígjáté­ kával, de Kerényi Imrének a játékok további bővítésére vonatkozó elképzelései — érthetően — nem valósulhattak meg. Az 1978-as sajtóvisszhang — ismétlésről lévén szó — messze alatta maradt az 1977esnek, viszont a rádió és a televízió a korábbinál többet foglalkozott a szentendrei progra­ mokkal, sőt felvetődött a Teátrum nemzetközi propagandájának a szükségessége is. Részletek a Városi Tanács V. B. Művelődésügyi Osztályának az 1978-as évad értékelé­ séről szóló előterjesztéséből: ,,A változatlanul magas közönségsiker is azt igazolja, hogy a Teátrum megtalálta műfaján belül a szentendrei sajátosságoknak is megfelelő műsorpoli­ tikát. Ezt az utat kell — most már új programokkal — továbbra is követni." (1978-ban a ter­ vezett 7000 néző helyett 17 600-an tekintették meg a Templom téri játékokat.) Kerényi Imre így sommázta a szentendrei szabadtéri játékok első évtizedének eredmé­ nyeit: ,,A tízéves Teátrum túljutván gyermeki szépségein és kamaszkori tétovaságán, felnőtt intézménynek tekinthető, mely komoly helyet vívott ki magának az ország kulturális életé­ ben. . . . A Teátrum életképes, a Teátrum terjeszkedni kényszerül."47 Ennek jegyében fogalmazza meg a következő évtizedre vonatkozó terveit, vágyait: ,, Ami régről jó, azt tartsuk meg. De csináljunk minden esztendőben valami újat. Ha az elő­ ző szezonban minden jó volt, s mindent meg kell tartani, új helyszínen csináljunk valami újat. Ha nincs idő s pénz az újra, hívjunk vendégprodukciót. Lakjuk be lassan ezt a csodá­ latos Szentendrét színházi és képzőművészeti előadásokkal. A Duna étterem mögötti Vízi Teátrumban adjuk elő a Szentivánéji álmot. A Rab Ráby térre építsünk tribünt s adjuk elő a Rab Rábyi. Tíz évig menne egyfolytában. A Kaszagyárat renováljuk rusztikusra, csinál­ junk belőle kiállítótermet és pajtaszínházat, adjuk elő benne a Karinthy Ferenc által szentendrésített Mandragórát Machiavellitől. A Kaszagyár jobb szárnyán lévő apró szobácskák legyenek képző- és iparművészeti műhelyecskék, ahol az érdeklődők korongolni, szőni és fonni, fát faragni, hangszert készíteni tanulhatnak. A Kaszagyár bal szárnyán lévő udvarban adjuk elő Az ember tragédiáját. A régi művésztelep kertjében rendezzünk dramatizált kon­ certeket. A Stara voda forrásánál szervezzünk Erdei Teátrumot, s vasárnap délelőttönként játsszuk el Marin Drzic csodálatos erdei komédiáját, melynek címe: Plakir i vila. A Dömör kapui kőbányára indítsunk buszokat, s adjunk ott elő görög darabokat."48 Ezeket a gondolatébresztőnek szánt, ihletett művészfantáziával alkotott, számos részle­ tében ma is hasznosítható, de a kisvárosi lehetőségekkel nem számoló elképzeléseket nem valósíthatta meg a Teátrum következő évtizede, hiszen a játszóhelyek további növelése elvi­ selhetetlen lakossági áldozatokat követelt volna. A színterek gyarapítása helyett célszerűbb lett volna a két helyszínen a produkciók elmélyítésével, időnkénti merész felfrissítésével foglalkozni. (Felmerült például, de kidolgozatlan maradt az a figyelemre méltó terv, hogy egyik évadban a főtér helyett a Szabadtéri Néprajzi Múzeum legyen a helyszín, ahol a Csík­ somlyói passiót mutatnák be. Kerényi Imre kőszínházi rendezésének emlékezetes sikere a szabadtéri népi környezetben történt újrarendezéssel — nem átültetéssel — még a fővárosit 628

is túlszárnyalhatta volna, s a Csíksomlyói passióval a Teátrum ismét az eredeti, 1968-as koncepcióhoz térhetett volna vissza.) 1978 után a Teátrum elvesztette kezdeti varázsát, egyéni, sajátosan szentendrei jellegét. Szeberényi Lehel már 1980-ban figyelmeztetett a Teátrumot fenyegető veszélyre: ,,A nyári játékok egyikénéi-másikánál a nagy buzgóságban elfeledkeztek a Szentendrén kötelező lép­ tékről. A látvány harsányabb lett a kelleténél, olyik-olyik túlságosan is vásári, Szentendrét legalábbis egy-egy nyár erejéig Disney-landdé tették. . . . Még a Teátrum is fölébe nőtt a főtérnek, báját maga alá tapodván. Régi magyar játékok ígéretével indult, ahol puritánul, minden különösebb kellék nélkül fújják le a port idő betemette értékeinkről, és amelyekhez semmi sem szolgál különb díszletül, mint a természetes háttér, aztán egyre több a kellék, a harsány, opérettes látvány, a vásári, a cirkuszi elem. A házmagasságba emelkedő ülőtér behemót ácsolata egy láger hatását keltő farostlemez falaival . . . a leglátogatottabb időben teszi tönkre a bájos látvány élvezetét, amit a terecske a látogatóknak nyújthat."49 A Művelődésügyi Minisztérium 69 599/81. számú, 1981. szeptember 28-án kelt leira­ tában már a Teátrum műsorpolitikájában bekövetkezett hanyatlásra is utal: , , . . . az utóbbi években e szabadtéri műhelyben némiképpen megnövekedtek egy tartalmilag — művészi­ leg súlytalanabb színházcsinálásnak elemei. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy most komoly számvetés készüljön, és a Teátrum koncepciójáról hosszabb távban gondolkozzék mind a műhely vezetése, mind a fenntartó szerv." A Teátrum jövőjével kapcsolatos számvetés, alapos elemzés azonban nem készült el, az 1969-es, 1977-es sikerek nem ismétlődtek meg többé, sőt 1989-re — éppen a Szentendrei Teátrum fennállásának 20. évfordulójára — a helyi lakosság körében olyannyira népszerűt­ lenné vált a valaha szép reményekre jogosító, de a városlakóktól mindjobban elidegenedő nyári színház, hogy a Városi Tanács 1989. február 21-i rendkívüli ülésén határozatot hoztak, amely szerint nem állítható fel Szentendre főterén a Teátrum nézőtere — bár a tanácsülést megelőző akcióval , , . . . nem a nyári színház ellen, hanem annak rossz műsorpolitikája és ormótlan nézőtere ellen" tiltakoztak.50 Újabb, részletesen elemző tanulmányt igényel a Teátrum második évtizedének történe­ te, választ keresve arra a kérdésre, hogyan juthatott ilyen mélypontra a húszéves Szentend­ rei Teátrum. Ehhez az elemzéshez és a Teátrum jövőjének jobb tervezéséhez, reméljük, je­ len tanulmányunk is hozzájárul az első évtized jó és rossz tapasztalatainak történeti áttekintésével.

629

JEGYZETEK 1 Szentendrei Teátrum Szentendre város főterén. Ismertetés, 1969. Bp., F. k.: Dr. Malonyai Dezső. 2 LADÁNYI István: Adatok Pest megye művelődéstörténetéhez. A Petőfi Színpad (1958—1964). Szentendre, 1988. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága. 3 ZSÁMBÉKI Gábor: Szentendrei Teátrum. 1970. október 15. Kézirat. Ferenczy Múzeum. 4 Pest Megyei Hírlap, 1968. november 6., Esti Hírlap, 1968. december 13., 1969. június 14., Magyar Nemzet, 1969. május 10., Magyar Hírlap, 1969. július 4. 5 Pest Megyei Hírlap, 1969. július 6. 6 Magyar Hírlap, 1969. július 7. 7 Hétfői Hírek, 1969. július 7. 6. old. 8 Esti Hírlap, 1969. július 7. 2. old. 9 Népszava, 1969. július 9. 2. old. 10 Magyar Nemzet, 1969. július 11. 6. old. 11 Népszabadság, 1969. július 11. 12 Esti Hírlap, 1969. július 14. 2. old. 13 Film Színház Muzsika, 1969. július 19. 14 Élet és Irodalom, 1969. július 19. 8. old. 15 Nők Lapja, 1969. augusztus 2. 16 Képes Újság, 1969. augusztus 2. 17 Színház — nyáron, 1969. augusztus 12. 18 Pest Megyei Hírlap, 1971. június 13. 19 Jelentés az 1970-es Szentendrei Hetekről. Vb-elóterjesztés. 20 Hogyan tovább? Gondolatok a Szentendrei Nyár és a Szentendrei Teátrum jövőjét illetően. 1977. július 24. Kézirat. 21 Szentendrei Műsor, 1979. június, 44. old. 22 Pest Megyei Hírlap, 1973. július 3., július 7., július 8., július 17., Film Színház Muzsika, 1973. június 9., június 30., július 14., augusztus 11., Népszava, 1973. július 15., Népszabadság, 1973-július 24., Magyar Hírlap, 1973. július 9., július 12. 23 Pest Megyei Hírlap, 1973. július 8. 4. old. 24 Magyar Hírlap, 1973. július 12. 25 Film Színház Muzsika, 1973. július 14. 26 Uo v 1973. augusztus 11. 27 ZSÁMBÉKI Gábor: Gondolatok a Teátrum jövőjéről. 1973. Kézirat, Ferenczy Múzeum. 28 A Szentendrei Nyár 1974. évi programjának értékelése és az 1975. évi feladatok, 1974. szeptember 26-án kelt előterjesztés. 29 Hogyan tovább? Gondolatok a Szentendrei Nyár és a Szentendrei Teátrum jövőjét illetően. 1977. július 24. Kézirat. 30 Uo. 31 Pest Megyei Hírlap, 1977. július 3. 32 Nők Lapja, 1977. július 23. 33 Somogyi Néplap, 1977. augusztus 13. 34 Magyar Nemzet, 1977. július 10. 35 Színház, 1977. szeptember. 36 Pest Megyei Hírlap, 1977. július 19. 37 Uo. 1977. július 24. 38 Hétfői Hírek, 1977. július 4. 39 Magyar Nemzet, 1977. július 10. 40 Pest Megyei Hírlap, 1977. július 3. 41 Kritika, 1977. szeptember. 42 Tükör, 1977. július 17. 43 Színház, 1977. szeptember. 44 Magyar Hírlap, 1977. július 7. 45 Pest Megyei Hírlap, 1977. július 26.; Az idézetteken kívül a következő újságokban is jelentek meg cikkek az 1977-es teátrumi évadról: Pest Megyei Hírlap, 1977. július 2., Hajdú-Bihari Napló, 1977. július 6., Ország Vi­ lág, 1977. július 20., Film Színház Muzsika, 1977. július 23., Daily News, 1977. július 24., Magyar Hírlap, 1977. szeptember 10. 46 KRISZT György: Még egyszer Szentendre. Lesz-e fesztiválváros? = Pest Megyei Hírlap, 1977. augusztus 4. 47 Hogyan tovább? Gondolatok a Szentendrei Nyár és a Szentendrei Teátrum jövőjét illetően. 1977. július 24. Kézirat. 48 Uo. 49 Városépítés, 1980. 6. szám 50 Szentendre és Vidéke, 1989. február 15.; Pest Megyei Hírlap, 1989. február 22.

630

G. SIN, EDIT

VERSUCHE ZUR NEUBELEBUNG UNSERER DRAMAHISTORISCHEN ANDENKEN AUF DEM HAUPTPLATZ DER STADT SZENTENDRE (Historischer Überblick des ersten Jahrzentes des Szentendreer

Teátrums)

Seit 1969 führt man jeden Sommer auf dem Hauptplatz von Szentendre unter dem Namen Szentendreer Teátrum Theaterstücke vor. András Békési Regisseur und Gábor Zsámbéki Regisseurstudent arbeiteten 1968 die Konzeption des Teátrums aus. Nach dieser Konzeption plante man die Wiederbelebung der alten Theaterstücke, Mysterienspiele und Schuldramen der Weltliteratur mit der Ausnutzung der architektonischen Möglichkeiten des Hauptplatzes. In den ersten 2 Jahran kam es zur Vorführung eines in Prosa geschriebenen Stückes eines unbekannten ungarischen Verfassers aus dem 17. Jahrhundert — Titel: Comico-Tragoedia —, sowie eines musikalischen Spiels — Herzog Pikko und Jutka Perzsi —, das 1793 ins Ungarische übersetzt wurde. Beide Vorführungen fanden Beifall und hatten großes Echo auch in der Presse. 1970 wurden auf dem Hauptplatz nachmittags vor dem Hauptprogramm lustige Vorspiele aus ungarischen volkstümlichen und Bänkelspielen vorgeführt. 1971 und 1972 führte man neben dem Programm der vorigen Jahre auch die komische Oper von Pasiello (Botcsinálta bölcsek = Weisen wider Willen), sowie ein aus dem 18. Jahrhundert stammendes Porsastück (Szüzesség aczél tüköré = Stahlspiegel der Jungfräulichkeit) auf. Den archaischen Text „modernisierte" der Schriftsteller István Békés für die heutige Bühne. 1973 veränderte sich die ursprüngliche Konzeption und Leitung des Teátrums. In der Regie von István Iglódi wurde das Theaterstück von Shakespeare, Vízkereszt (Dreikönigsfest) mit der maximalen Ausnutzung der ,,Bühnengegebenheiten" des Hauptplatzes, ohne künstliche Dekoration, mit gorßem Erfolg aufgeführt. 1974 kam es zur Vorführung von Goldonis Kávéház (Café), 1975/76 konnte das Publikum das Musical von Wasserman-Leight-Darion: La Mancha lovagja (Der Ritter von La Mancha) besichtigen. 1977 erfoglte in der Geschichte des Teátrums eine qualitative Veränderung. Das Programm breitete sich zeitlich und räumlich aus; unter dem Titel Kirchenplatzspiele wurden mittelalterliche ungarische volkstümliche Stücke und Bänkelkomödien vorgeführt. Diese Aufführungen wurden zusammen mit Ausstellungen der bildenden Künste, mit freier Bewegung des Publikums, mit Essen und Trinken veranstaltet. Damit wurde die ursprüngliche Konzeption des Szentendreer Teátrums vollkommen. Der andere Spielplatz war unverändert der Hauptplatz der Stadt, wo Shakespeares Komödie der Irrungen vorgeführt wurde, indem auch den lokalen architektonischen, kulturellen und Nationalitätentraditionen eine Rolle zukam, und so die Kozeption seit 1973 ununterbrochen weitergeführt wurde. Der Regisseur der Aufführungen auf beiden Spielplätzen war Imre Kerényi. Der Erfolg im Jahre 1977 war größr als je. 1978 wurde das gleiche Programm wie im vorigen Jahr aufgeführt. In der praktischen, technischen Abwickelung des Szentendreer Teátrums spielten die Stadtbewohner sowie die Abteilungen für Kultur der Räte der Stadt Szentendre und des Komitates Pest eine große Rolle. Die Aufführungen des Teátrums wurden im Rahmen der kulturellen Veranstaltung ,,Szentendreer Sommer" veranstaltet. Das zweite Jahrzehnt des Teátrums, das in dieser Studie nicht bearbeitet wurde, war weniger erfolgreich und widerspruchsvoller als das erste Jahrzehnt.

631