Pécsi Ildikó 1940-ben született. A Színház- és Film m űvészeti Főiskolán 1962-ben k a p o tt diplom át. Jelenleg n em tagja egyet len szín h ázn ak sem. Képviselő, de rengeteg energiája m a ra d ere deti lu v atására is. M ost ép p en színielőadást rendez, h a m aro san vágni kezdi frissen leforgatott filmjét. - Ildikó, hány színházban játszott eddig? - Szerintem Magyarország minden színházában. Vagy a társulat tagjaként, vagy mint vendég, vagy valami nyári játékon. Úgyhogy azt hiszem, végigjátszottam az összes színházakat. - Legkedvesebb emléke? - Pécs nem csak azért a szívem csücske, mert főis kola után ott kezdtem, ha nem azért is, mert csodála tos kis város volt, nagyon jó, színházszerető közönség gel, és olyan szerencsém volt, ami talán az egész pá | ^ | r e fo r m
- Igen, állandóan. lyámra hatott. Volt olyan - Ez meghatározza az nap, hogy délután a Maya című operett női főszerepét életét? Hogy amikor hívják, játszottam, este pedig az akkor megy? - Igen. En mindig rögtön Amerikai Elektrát. így aztán módomban állt a gyakorlat döntök. Nem nagyon gon ban megtanulni, mit jelent a dolkodom, fejest ugrok színjátszás. mindenbe. Eddig többnyire még kisebb fejbetörésekkel - Hány évig volt Pécsett? - Majdnem mindenütt megúsztam. - Házassága is egy ilyen három évet töltöttem, aztán elszerződtem. Legtovább - gyors döntés következmé egy egész évtizeden át - a nye? - Tulajdonképpen igen. Radnóti Színpadon marad tam, amikor Keres Emil volt Azt hiszem, decemberben közöltem szegény Szűcs La az igazgató. - Mindig lépett, amikor jossal, hogy ha nem vesz el, akkor nincs következő bol léphetett?
F Ü aa E T LE N POLITIKAI h e t i l a p
dog ev, s januar negyediken elvett. - És azóta is minden rendben... - Azt hiszem, ez nagy sze rencse az életemben. - Emlékszem egy té véműsorra. Álltak hárman a színpadon, a férjével és a fiával, és azt énekelték:„A mi családunk kész kabaré, a poén mindig a fiamé...” Ezt a szöveget ön írta... - Egyfolytában írok és át írok. - Mióta? - Régóta. Hogy el is játsszuk vagy elénekelem, amit írok, az olyan tizenöt éve kezdődött. Másfél évti zede. Visszatérve az indulá somra. A Nemzeti Színház meghatározó volt az éle temben, mert másodéves koromban ott játszottam A Salemi boszorkányokban Abigail szerepét, és jófor mán az egész tanári karom mal együtt álltam a színpa don. Bdsti Lajos, Tőkés An na, Bitskei Tibor, Mészáros Ági fantasztikus meghatáro zója volt az egész színészvi lágnak. A Petőfi Színházban
KULTÚRA
meg ugyanebben az időszakban a Gazdag sze gényekben játszottam a női főszerepet, és a Koldusope rában akkor vettem át Kocs ma Jennyt. Tehát nagyon jól indultam. Arról nem beszél ve, hogy akkor már volt az Aranyember, ATenkes kapi tánya, a Pesti háztetők. - Említette A Tenkes kapi tányát. Szerintem ez az egyetlen olyan magyarfilm sorozat, amelyet mind annyiunk gyerekkorában legalább egyszer műsorra tűzött a televízió. Milyen most viszontlátni? - Engem nem zavar az idő múlása. Talán csak annyiban, hogy nagy való színűséggel már jóval keve sebb van hátra, mint amenynyi eltelt, és az ember egy csomó mindenféle értéket összegyűjt magában, amivel még jó volna gazdálkodni. Szóval inkább az a gondom, hogy jó volna, ha sok idő lenne még, hogy amit én megtanultam kín-keservvel, azt megpróbáljam átadni azoknak, akiket szeretek értem ezen a kollégáimat. Van például ez a Kisfaludydarab. Ez számomra bor zasztó nagy öröm volt, mert öt olyan fiatal kolléga került bele, aki most végezte a főiskolát. Egészen fiatalok, és másfajta bánásmódot igényeltek. - Mások, mint önök vol takfiatalon? - Nem. Szerintem nem mások. Aki ilyen pályán mozog, mint a miénk, amit nagyon szeret - mert ezt másként nem lehet csinálni -, az mind fogékony, arra le het hatni. Ez a munka kivé telesen örömteli lett mind annyiunk számára, azt hi szem. Csak nagyon rövid ideig tart. Jó hangulat ala kult ki, szerettünk itt lenni. Volt olyan is, hogy megkér dezték, miért nem próbá lunk szombat-vasárnap. Hát, mondom, minek? - Szentendrén öt alkalom mal mutatják be a Kérőket. Lesz-e majd folytatás, műsorra kerül-e máshol is?
FOTÓ: ILOVSZKY BÉLA
P róba-K érők
A Józsefvárosi Színház ban nyári szünet van, de a színpadon próba folyik. A Szentendrei Teátrum és a Budapesti Kamaraszín ház közös produkciója készül: Kisfaludy Károly Kérők című darabja. A színpadon feltűnően fia tal színészek, a nézőtéren emberek gyűrűjében a rendező, Pécsi Ildikó. Tü relmesen nézi a jelenetet, időnként hátraszól valaki nek: „Oda majd ki kell ta lálni valamit, hogy ne le gyen olyan lyukas”, vagy: „Pista, te azért vagy elége detlen, mert megszoktad, hogy nálam minden elsőre premierkész. Ne légy türelmeden” - és a
nyomaték kedvéért barát ságosan vállon veregeti a zeneszerzőt. Halkan, em beri hangon instruálja munkatársait. Nyoma sincs rendezői allűrök nek, a hajba túrásnak, a szemüveg ideges lekapkodásának. Ha okát látja, kiperdül a széksorok kö zül: „Álljunk meg egy pil lanatra! Péterkém, így fe szítsd a spiccet, mert ha pipálsz a lábaddal, az ron da! És lötyögtök, gyere kek. Próbáljátok meg fe szesen kitölteni a zenét, és mindjárt nem lesz las sú!” - és mutatja. És feszül a spicc, és a színpadon új ra indul a palotás. Ez lesz a Kérők utolsó jelenete.
- Úgy tudom, hogy a Jó zsefvárosi Színház műsoron tartja. Remélem, úgy lesz, mert kár volna érte... Tény leg nagyon édesek, nagyon jól játsszák. Természetesen az idősebb generáció is, mert hát Kránitz Lajos, Cs. Németh Lajos és a Szilágyi Zsuzsi is kiváló. - Kránitz Lajos, Cs. Né meth Lajos, Szűcs Lajos... - Tele vagyok Lajosokkal. - Vonzza a Lajosokat? - Úgy is szoktam őket szólítani, miután ennyire jól csinálják a dolgukat, hogy édes jó Lajosom. Mondta is a múltkor az én édes jó La josom, hogy „az nekem jár egyedül!”. - Ezt a színdarabot ren dezőként jegyzi. Mióta ren dez? - Talán öt éve. Volt a Du nakanyar, Hámori Tibornak A gyilkos én vagyok című darabja, és Gyarmati Pistá val nagyon sok zenést csi náltunk. Átdolgoztam a Há rom sárkányt zenés játékká. Megcsináltuk a Hármasbant - az egy zenés vígjáték, amelyet én írtam, és most is megy a Józsefvárosi Szín házban. Ezt a Kisfaludyt is én dolgoztam át, és a Pista csinálta a zenét, ugyanis az édes drága jó Kisfaludy re mekül félbehagyja a jelene teket, mintha egy stopáttűnéssel csinálná, pedig en nek azért folyamatában kell mennie. Ő három felvonás ban írta, meg három hely színre, de mi két részben játsszuk, és áttettem az egé szet egy parkba, a ház kert jébe, így összefogottabb lett. - Hogy fog hozzá egy színdarabhoz? Elolvassa, és rögtön úgy érzi, hogy a sa ját képére kellformálnia? - Persze van olyan is, ami hez nem szabad hozzányúl ni. Csak amelyiknél úgy ér zem, hogy szükség van rá vagy hasznára válhat, azt szoktam átvarázslani. A Kérőkben például van egy nagy adag nosztalgia, amit én szeretnék felébreszteni a nézőkben. Rettenetesen FÜGGETLEN P O LIT IK AI HETILAP
f g f 0Г1Т1 Г Т В
KULTÚRA PÉC SI-LEX IK O N - K edvenc virága?
este leülni és hall ► szeretek gatni, ahogy a tücsök ciripel.
A múltkor valamerre jártam, brekegett egy béka, és én teljesen elájultam, mert ez a mostani világ valahogy kiöli őket. Ez a békabrekegés a gyerekkoromat idézte föl. Tiszapolgáron születtem, és az valahogy mindig a nyu galmat jelentette, amikor es te minden megnyugodott, csend volt, és ott brekegtek. Akkor talán több ideje is volt az embereknek egymásra. És talán ezt a fajta vágyat szerettem volna megfogal mazni, ez volt az, amiért egy perc alatt az ember vala lok, akkor nem fog ellenáll megpróbáltam ilyenné átír hogy visszakeveredik magá ni. Mondtam, hogy na, akkor ni a darabot. hoz. És ez biztos hozzájárul most itt van. - Ki volt az operatőr? - Hajlamos a nosztalgiá ahhoz, hogy az összes rigo - Szilágyi Virgil. Gyö lyáinkkal és megöregedett ra? - Azt hiszem, nagyon két rossz tulajdonságainkkal nyörű képeket csinált. És lábbal állok a földön, de ret tényleg nagyon jól élünk sok olyan megható pillana tenetesen szeretem vissza együtt, nagyon tekintettel ta volt a dolognak, amire ér idézni azokat a dolgokat, vagyunk egymásra. És való demes emlékezni. Minden amelyektől az ember alkal színűleg ezért tud az ember kolléga mindenét adta, csak azért, hogy ezt összehoz massá válik a túlélésre. És ennyit dolgozni. - Ezértjut ideje mégfilm hassuk: ruháját, lakását, lel ezek mindig azok a pillana két, szívét, mindent. A film tok, amikor szeretet, öröm, forgatókönyv-írásra is. főszereplője egy beszélő természet vesz körül ben - Ó, azt már leforgattam. rendőrkutya, Bohócnak - El is készült? nünket. - Ezzel szemben hogy te - Szalagon van. Most ér hívják. Gondoltam, ha be lik egy napja? zem, hogy mennyire igaza szélhet egy malac, és majd - Hát ezzel szemben úgy van a Koltainak, aki azt nem Oscar-díjat nyerhet, és telik, hogy ugrálok, mint az mondta, hogy az új film ren a Nicsak, ki beszélben a po őrült, igen, de csak azért tu dezésénél nagy könnyebb cakban beszél a baba, akkor dok... szóval hogy én ennyit ség, hogy nem neki kell miért ne beszélhetne egy tudok dolgozni, meg ennyit pénzt kuncserálnia, hanem rendőrkutya? A film címe: jövök-megyek, ehhez biztos azzal foglalkozhat, ami a dol Bohóc mindent tud. Külön hozzátartozik, hogy egy ga. Hát nálunk nem így van, ben is kutyamániás vagyok, olyan harminc éve egyfoly itt én könyörgök jobbra-bal- és meggyőződésem, hogy tában épülő házban élünk, ra. És ez borzasztóan meg ők tényleg sokkal többet amelyhez még az anyámék nehezíti a dolgot De más tudnak, mint amennyit mi vették a telket, és aztán mi a képp nem jön össze. Viszont megértünk belőlük. - Szűcs Csabán és Bohó Lajossal ’71-től folyamato ha sikerül, akkor sok öröme san építjük. Egy nagy kert lesz benne a nézőnek. Hi con kívül ki játszik még a ben áll, ahol mindenféle szen nézőül megtanultam filmben? - Azt hiszem, nagyon jó a gyümölcs megterem, csak ezalatt a pár évtized alatt. nekünk nem jut, mert meg Több mint két és fél évvel szereposztás. Détár Enikő eszik a madarak. Sőt, lett ezelőtt kezdődött el a dolog, egy popsztárt játszik. Mert olvastam egy mi kell egy sikeres filmhez? egy visszajáró mókusunk is. akkor Van egy mogyoróbokrunk rendőrgyilkosságról, és az el Állat, gyerek, nóta... Gráf - most már szép nagy ha kezdett foglalkoztatni. Köz Csilla, Rékasi Károly, Janza arról egy-két szemet sikerül ben a fiammal régóta ádáz Kata, Bregyán Péter, Cs. Né lelopni, akkor az már mázli, küzdelmet folytatok, mert meth Lajos, Laklóth Aladár. mert minden évben megje én színészt szerettem volna Pártos Csilla nevű menyem lenik nálunk ez a mókus, ott belőle, ő meg mindent meg is játszik benne egy kis epi lakik, amíg meg nem eszi az tett annak érdekében, hogy zódszerepet. - Milyen színházat álmo utolsó szemig, utána el inkább élsportoló legyen megy. Ez az egész dolog első osztályú teniszező volt dik magának? - Hát én ilyent, amilyent borzasztóan jól üzemel, és -, de egyszer egy gyenge pil amikor én oda megérke lanatában azt mondta, ha va most csinálunk. A Kérők zem, bármilyen fáradtan, ott lami jó rendőrsztorit kitalá próbái alatt is kiderült, hogy r e fO r m
FÜGGETLEN POLITIKAI H ET ILAP
- Sárga rózsa. És azon kívül mindenféle virág. Ha véletlenül megterem egy pipacs nálunk a kertben, akkor a füvet úgy kell nyírni, hogy az feltétlenül megmarad jon. Ilyenkor kicsit megőrülnek tőlem. - Állatok?
- A kutya meg minden más. A kert tele van ma darakkal, mókusokkal. Van egy harkálycsalád is. Hát tőlük egyszerűen meg kell zavarodni. Minden évben születik kisharkály, és ahogy a nagyok tanítják őt a fán mászva harkályni, az egészen fantasztikus lát vány. Ahogy mennek és kopogtatnak... - K edvenc könyve?
- Móra Ferenc Aranyko porsója. Hosszú-hosszú évekig folyton újraol vastam, és ha ráérek, még most is. Ha nagyon gazdag lennék - mond juk filmszínésznő Ame rikában, és még szená torasszony is, a férjem ráadásul olimpiai baj nok volna -, akkor én ezt a könyvet megren dezném filmre. Csak az iszonyú pénzbe kerül, úgyhogy ehhez Ameri kában kellene mindan nak lennem, amit mondtam. olyan színház számomra nem létezik, ahol nem min denki ugyanazt akarja az utolsó emberig. Én nem ér tem azokat, akik azt hiszik, hogy külön kell kezelni a színészeket meg a műszaki személyzetet. Szerintem mindenki ugyanazért a do logért van. - Nem képesfélgőzzel dol gozni... - Nem. Szegény édes anyám mondta, hogy a mi családunkat lehet, hogy megáldotta, de az is lehet, hogy megverte az Isten a munkaszeretettel. Szabó Edit