MAGYAR
ENGLISH
Revizor Főoldal / DIÁKOS JÁTSZADOZÁS
DIÁKOS JÁTSZADOZÁS Alfred Jarry: Übü király, vagy a lengyelek / Örkény Színház – Szentendrei Teátrum 2014.11.17.
A csaknem százhúsz évvel ezelőtt még polgárpukkasztónak számító műből remek, de markáns tét nélküli szórakoztató előadás született. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
Az elmúlt évtizedek magyar bemutatói alapján ki gondolná, hogy 1896-ban botrányba fulladt az Übü király premierje a párizsi Théâtre de l’Oeuvre-ben?! A nézők zöménél már az első színpadon elhangzó szó – merdre, Jékely Zoltán finomkodónak ható fordításában szahar – felháborodást váltott ki, de a műnek a szürrealizmust jócskán megelőző szemlélete, stílusa és nyelvezete, az előadás vizuális megjelenítése (a realista hagyományokat semmibe vevő díszlet, a test díszletelemként való használata, az elrajzolt, karikatúra-figurák, a marionett-szerű mozgás stb.) is szokatlannak tetszett. Ma a szarnál sokkal erősebb kifejezések is legfeljebb kuncogást váltanak ki az emberekből, s az avantgárd, a groteszk és abszurd meg a posztmodern „újításai” edzetté vagy legalábbis toleránssá tették a közönség jó részét. Az Übüből tehát manapság nehéz az ősbemutatóhoz mérhető revelatív előadást rendezni.
Jelenet az előadásból.
A mindössze harmincnégy évet élt szerző az avantgárd Párizs hosszú hajú, éjszakánként a járókelőkre, békákra és pókokra lövöldöző, többes szám első személyben beszélő, extravagáns figurája volt, ugyanakkor nagy műveltségű, több nyelvből fordító, jelentős életművel rendelkező író. Az ismertséget és a kor francia művész-értelmiségének elismerését megszerző Übü királya hozzá hasonlatosan ellentmondásos mű. Közismert, hogy a címszereplő mintájául Jarry fizikatanára szolgált, és a darab első változatai még líceumi éveiben születtek, innen eredeztethető a darab alapvetően diákszínházi pamflet-jellege. De az értelmezők a színmű sokkal több és mélyebb rétegét is feltárták, így mindenekelőtt Macbeth parafrázisát, a zsarnokságok szintézisét látják benne, Übüben pedig az őrült emberiség jelképét, az ostoba, önző polgár kegyetlen karikatúráját, a huszadik századik despoták prototípusát… A darab előadás-történetében is két irányzat rajzolódik ki: a produkciókban legtöbbször a diáktréfa-jelleg dominál, de gyakran a mű általános vagy aktuálpolitikai vonásai válnak hangsúlyossá. Ritka esetben a kétféle megközelítés egymást erősíti. Ilyen kivétel volt az 1977-es pécsi (egy főiskolai vizsgaelőadást leszámítva az országban az első) előadás, amelyet a magyar avantgárd színház legendás alakja, Paál István vitt színre, vagy a Katona József Színház Zsámbéki Gábor rendezte, világhíres 1984-es bemutatója. Mindkettő fergeteges komédia volt, ugyanakkor az előbbi elsősorban a kádári rendszerre asszociáltatott, az utóbbi arra a veszélyre hívta fel a figyelmet, ami a kis- és középszerűség hatalomra jutásakor következik be.
Kerekes Éva, Csuja Imre
Ám néhány kivételes előadástól eltekintve nemcsak nálunk, általában is az tapasztalható, hogy a mű egyre nehezebben szólal meg, a rendezők egyre inkább arra törekszenek, hogy visszahozzanak valamit a darab ősbemutatójának polgárpukkasztásából, s ezért furcsábbnál furcsább és vadabb ötleteket hajszolják. Holott alighanem igaza van a francia avantgárd kiemelkedő költőjének, Paul Valery-nek, amikor azt írta: „Ez a mű csak olyan mértékben él, amilyen mértékben képes más lenni, mint amilyennek Jarry megalkotta.” Erre azonban csak kevesen vállalkoztak. Az utóbbi években két magyar előadásban is fellelhető ez a szándék: Balázs Zoltán maladypés bemutatójára (2009) és a kolozsváriak Alain Timar rendezte produkciójára (2011). Mindkettőben elmarad a tömeg szerepeltetése és Übü papa és Übü mama válik csaknem egyedüli szereplővé (az elsőben mindössze négyen játszanak, a másodikban viszont meg van hatszorozva a főszerepeket játszók száma). Kérdés, hogy az Örkény Színházban ma milyen irányba mozdítja ki a darab értelmezését a rendező, Mácsai Pál. Ha egy szóval kellene válaszolni, akkor a játékosság a kulcskifejezés. A színpad tornatermet idéz. Tornaszőnyegek segítségével alakítják ki a különböző helyszíneket, bútorokat, kellékeket. Az előadás elején az egymásra tornyozott szőnyegeken terpeszkedik az Übü házaspár. Itt tüzeli fel Übü mama a férjét, hogy ölje meg Vencelt, a lengyel királyt, és szerezze meg a hatalmát, s a produkció végén – a kotti „Nagy Mechanizmus” jegyében – csúfos bukásuk után ismét itt álmodoznak az újabb hatalomszerzés lehetőségéről. A teret cirkuszi sátorra és ejtőernyőre egyként utaló, szakadozó ponyva borítja.
Jelenet az előadásból.
A színpad mélyén, magas emelvényen ül Kákonyi Árpád, aki főleg ütős hangszereken szolgáltatja a zenei alapot. A lónyerítéstől a szellentéseken át a harci zajokig a hangeffekteket ő, a konferansziét alakító Máthé Zsolt és a pillanatonként más-más szerepbe bújó színész hallgatók együttesen produkálják. Az előadás olyan, mint egy mozgó bábos képmutogató. Máthé kikiáltóként bemondja a következő jelenet sorszámát, és ismerteti a helyszínre s egyéb körülményre vonatkozó szerzői utasításokat, de ha szükséges, beavatkozik a jelenetek bonyolításába is. Az amúgy is lazán összefüggő jelenetek így tablókként követik egymást, a kompozíciók szinte kizárólag frontális elrendezésűek, ezért felerősödik a didaktikus közlés. Mácsai tartózkodik a direkt aktualizálástól, a darab néhány mondata és momentuma így is közvetlenül a mára vonatkoztatható (például a többszörösen kivetett adókról szólók). Az előadás szédületes tempóban zajló ötletzuhatag. Főleg azok a frappáns és önmagukon túlmutató megoldások maradnak meg emlékezetünkben, mint amilyen például az Übü karjaira felhúzott, ágyúként meredező, ugyanakkor a színész mozgását nehézkessé tevő kétméteres habosított műanyag cső. Az egymást követő gegek azonban egy idő után kezdik kioltani egymást.
Fotók: Paraszkay György
A színészi játékra a végletes elrajzoltság jellemző leginkább. Csuja Imre atlétatrikós és lehordott tréningnadrágos proli-Übüje maga a megtestesült korlátolt középszerűség. Nagyhangon szónokol, ellentmondást nem tűrve parancsolgat és szórja „bölcsességeit”, tohonya, a felelősség szót még hírből sem ismeri, és mérhetetlenül gyáva. Miután Übü mama feltüzeli a gyilkolásra, egyre inkább önjáróvá válik, de csak a többiek kifosztásában és legyilkolásában következetes. Kerekes Éva Übü mamája sem sokkal különb a párjánál, de becsvágyóbb, s a maga módján eszesebb. Csuja egy tömbből faragott figurájával szemben ő higanyszerű mozgékonyságával, affektált hanghordozásával teremt egy rútságában is vonzó alakot. A harmadik főszereplő Poszomány kapitány (mint Macduff a Macbeth-ben), akit – akárcsak a darab végkimenetelében fontos szerepet játszó Medvét – Nagy Zsolt alakít. Eddigi szerepei nemigen adtak alkalmat arra, hogy a színész ilyen könnyed, laza, finoman karikírozott, a figuráiba folyamatosan ki-belépő, azokat kívülről véleményező alakokat játsszon. Gyabronka József a lengyel királyt és az orosz cárt akcentusában és viselkedésében különbözőnek, de lényegüket tekintve hasonlóaknak mutatja. A rendező a főszereplőkkel egyenrangú fontosságot tulajdonít a tömegnek, amely nem csupán elszenvedője az übüi stupid diktatúrának, hanem csordaszellemével, szolgalelkűségével előidézője és táplálója is. A harmadéves színész hallgatók (Bagossy László, Pelsőczy Réka és Rába Roland osztálya) változatos feladatokat kapnak, és ezeket fegyelmezetten, hatalmas energiával, pontosan hajtják végre. Az Örkény Színház-beli munkáik (például a Hamletben vagy az E föld befogad…-ban is) tanulmányuk fontos részét képezik.
Szerző: Nánay István Író: Alfred Jarry, Rendezés: Mácsai Pál, Dalszöveg szerző: Fekete Ádám, Szereplők: Csuja Imre, Kerekes Éva, Nagy Zsolt, Gyabronka József, Ficza István, Jéger Zsombor, Takács Nóra Diána, Pálya Pompónia, Dóra Béla, Máthé Zsolt, További szerepekben: Böröndi Bence, Dékány Barnabás, Feczesin Kristóf, Kókai Tünde, Novkov Máté, Patkós Márton, Prohászka Fanni,
Somhegyi György, Szabó Sebestyén László, Varga Lili , Díszlet: Bagossy Levente, Jelmez: Szlávik Júlia, Dramaturg: Ari-Nagy Barbara, Zene: Kákonyi Árpád, Assisztens: Horváth Éva, Csonka Margit Címkék: Gyabronka József , Alfred Jarry, Bagossy László, Csuja Imre, Kákonyi ÁRpád, Kerekes Éva, Mácsai Pál, Máthé Zsolt, Nagy Zsolt, Örkény Színház, Pelsőczy Réka, Rába Roland, Szentendrei Teátrum
Tetszik
Megosztás Regisztrálj, hogy megnézd, mi tetszik az ismerőseidnek.
Elküldés e-mailben
Nyomtatás
MAGUNKRÓL - ÜZENET A SZERKESZTŐKNEK - PARTNEREINK - KÖZHASZNÚSÁGI JELENTÉS REVIZOR PLUSZ - SZÍNHÁZ - ZENE - KÖNYV - FILM - GYEREK - KÉPZŐ - TÁNC - FESZTIVÁL - TÉVÉ - VIDEÓ CÍMKEFELHŐ - RSS - KERESÉS
MINDEN JOG FENNTARTVA. 2016. REVIZORONLINE.COM - IMPRESSZUM