Négyszemközt cs. J.
S zilveszter: M ácsai Pál
Az idei nyári színházi szezon legjobb és legérdekesebb előadása lehetett volna a Szentendrei Teátrum produkciója. Vá mos László rendezte meg itt Moliére Scapin furfangjai című művét - valójá ban egyetlen formátumosnak látszó öt lettel. Az ötlet kiválóságát nem első sorban az bizonyítja, hogy az első elő adásokon a közönség rendre „bedől”, s még az sem, hogy két kritikuskollé gám írásban is csatlakozik a közönség reakciójához, hanem az, hogy az elő játék idejére tökéletes - bár egyértelműen színházi - illúzióval egyfajta homogén teátrumi atmoszférát teremt. Az elő játék főszereplője egyébként maga a rendező, Vámos László, aki kitűnő epizódalakításával színészként is jelzi: hogyan kellene tovább folytatni. A Scapinfurfangjainak előadását ugyan is megzavarja egy, a játék színhelyén „keletkezett” forgalmi dugó, jó néhány autó bent ragadt a játéktéren, a díszle-
Pem b ro k e (J á n o s király)
tek viszont nem fértek be, sőt az ott rekedt és lezárt kocsi rejti magában - immár hozzáférhetetlenül - a színé szek egy részének jelmezét is. A „körítés” és Vámos mini színjátéka alapján adottnak látszik az előadás stílus világa: a rögtönzés. A mai körülmé nyekhez kevert commedia dell’arte, a maga immanens és az előadás praktikus spontaneitásával. A rendező és a színé szek ekkor még több jó lehetőség közt is válogathatnának. A legkézenfekvőbb megoldás: végig vinni a rögtönzés látszatát. Érthetetlen, hogy miért nem ez történik, pedig egy értelmű jelek - hangsúlyos rendezői megoldások és még hangsúlyosabb szí nészi eszközök - utalnak arra, hogy erre igazában senki nem törekszik. A sze replők pontos és bonyolult koreográ fia szerint ugrálnak az autókon s az autók között. Ezek alapján még mindig logikus volna azt feltételezni, hogy maga a ren dező „leplezi le” fokozatosan saját ötle tét, s ő nyilváníttatja ki a színházról, hogy színház, méghozzá koncepcionáli san az, s nem a véletlenek osszjátéka csupán. Igaz, hogy egy ilyen módon „hangszerelt” Scapin furfangjai inkább a szakmának lenne érdekes, semmint a közönségnek. Lehetne úgy is - s végül is így van -, hogy az egész kavarodás, rögtönzés látszat az első pillanattól az utolsóig ki talált és megrendezett, és e minőségében mutatja magát. De a szentendrei előadás ezt a mutatást már nem vállalja fel, hanem jobbára ragaszkodik a kitalált, de végig nem vitt rögtönzéslátszathoz. Ezzel pedig megkérdőjeleződik a ren dező alapvető ötlete, a helyére pedig nem civil, nem is látszólag civil, hanem teljesen egységes színházi zavar lép. Egyetlen részletre érdemes mégis ki térni, már csak azért is, mert ez a részlet ragadta meg leginkább a közönség figyelmét is. Egyetlen szolgaszerep megformálása, egyetlen színészi alakítás vonta ki magát a megvalósítatlan lehetőségek kategó riájából: Mácsai Pál Szilvesztere. Szil veszter a gazdag és kissé pipogya polgár ifjúnak, Octave-nak a szolgája, s még csak nem is a commedia dell’arte fur fangos-cseles szolgafigurája, hanem a másik, a főszereplő mellett botladozó ellenpont. Scapin furfangjainak „untermannja”, a káröröm komikumforrása - a bugyuta és tohonya Szilveszter. A látszólag könnyű és hálás epizód
Valér (T ar tuffe)
szerepet Mácsai főszerephez illő gondossággal dolgozta ki. A figura külseje (jelmez: Vágó Nelly) pontos és fontos látszatot sugall: buggyos nadrág, ha talmasan előredomborodó has, amelyet csöppet sem leplez, inkább hangsúlyoz a bohócfelsőrész, erősen a fejbe húzott svájcisapka - nehézkes és feltűnő moz gást sugalmaz. Szilveszter ilyen is: nagyokat és széle seket lépked, miközben szorosan maga elé bandzsít, a kezében szorongatott kiflire, amit hol majszolgat, hol gyö möszöl, hol az ujjára húz, szóval szün telenül foglalatoskodik vele. Látszólag nem is figyel másra. Szilveszter - ellentétben az örökösen szervezkedő-tevékenykedő Scapinnel ügyet sem vet a világra. Kétszer kell szólni hozzá, hogy egyetlen méla gesz tussal reagáljon végre, bambán felemeli fejét, rábámul a másikra, mintegy jelzi: ezért aztán kár volt. És Szilveszter mégsem csak ilyen. Ha megszorul, ha bőrét menti, hasát felkapva egyetlen lendülettel beveti ma gát a kocsi csomagtartójába, akrobati kus ugrásokkal kimenekül ellenfele tá madásából - fürge, mint a nyúl. Ennek a másik Szilveszternek egyet len szempillantás alatt eltűnik arcáról a bamba vigyor, fejét felveti, fülét he gyezve követi a történteket. Szeme vil lan - látszik: már előbbre is tart, mint a többiek, következtet, kombinál, persze csak önmagát illetően. Ravaszul, de
csöppet sem lomhán belefolyik a törté netbe, „társul” Scapinnel, fölfogja és érvényesíti érdekét. Szilveszter ugyan is okos. Olyannyira, hogy tudja: a butát kell játszania, hogy leplezze magát. Mácsai Pál csöppet sem visszafogot tan komédiázik Szilveszter szerepében. Kihasználja a dupla látszatot: az okos és ravasz Szilveszter figurájában tetteti ostobának és tunyának magát, termé szetesen „szolgamód”, szélsőségesen. A komédiázásnak, elengedettségnek azonban szigorú határt szab a jó ízlés - és a színész fegyelme. A színpadi jelenlét minden pillanata Szilveszteré - ha nem övé a jelenet, akkor is. Ez a következe tes játék szinte természetes módon hozza magával a figuraépítés teljességét: Szil veszternek nemcsak a megszólalásait, hanem a csöndjeit, a tétlen jelenlétét is meg kell komponálni. Mácsai remekül gazdálkodik színészi eszközeivel: nem ismétel - még a poén kedvéért sem és nem karikíroz. Saját egyéniségét búj tatja a lötyögős jelmezbe - és sikerül neki a szinte lehetetlen: feszül rajta a ruha. Mácsai korábbi epizódalakításaiban is szigorú, pontos játékkal és fegyelme zett, mégis színes színpadi jelenléttel hívta fel magára a figyelmet. A János királyban egy teljes előadáson keresztül, szinte némán építette fel dramaturgiailag döntő jelentőségű, utolsó nagy jelenetét: Pembroke furcsa, fanyar győ zelmét. A Nemzeti Színház legújabb nemzedékének egyik tehetséges tagja mégis mintha csupa epizódszerepben kényszerülne bizonyítani a többiekével legalábbis egyenrangú képességeit: fő szerepek híján epizódban alkot teljeset. A helyzet - egyelőre —használni látszik neki, mégis beszélgetésre kértük: Szil veszter ürügyén, nemcsak Szilveszter ről. - Hogyan született meg Szilveszter figu rája 1 - Nehezen. Életemben még sosem próbáltam olyan rosszul, mint ebben a szerepben. Egészen a főpróbáig kép telen voltam mozdulni a figurával. Ma gamban ugyan tudtam - illetve inkább éreztem -, hogy miről kellene szólnia, hiszen ehhez alappillérek is voltak Moliére szövegében. Az egyik ilyen alap pillér az, amikor Scapin azt mondja róla, hogy olyan kövér, mint az apja meg az anyja együttvéve. A másik a butasága, ezt is mondják róla. - Valóban buta Szilveszteri - Nem, de fontos, hogy a többiek an 38
nak látják. Úgy buta ő, hogy valójában nagy súlyt fektetek arra, hogy végig ravasz. A butasága álca, de azért ki van nagyon figyeljek. A mérték persze fon szolgáltatva ennek az álcának. Amikor tos. Hiszen lehet nagyokat és jókat rea elkezdtem próbálni jelmez nélkül, has gálni a háttérben, miközben felborul nélkül, mozgás nélkül, szimpla illusztrá az egyensúly. Meg kell találni azt a ció volt, amit csináltam. Szólt is a rendező, pontot, amíg nem zavaró. - A főiskolán tanulta 1 hogy hagyjam abba - igaza volt. O kért - Kerényi Imrétől. A János királyban egyfajta játékot, ami annyiban egyezett is az én elképzelésemmel, hogy Szilvesz jöttem rá, amikor Pembroke-ot játszot ter kövér és buta, de másfajta kövér és tam, hogy a színpadi jelenlét nem spó másfajta buta, mint amit én éreztem rolható el. Nem vagyok egyedül ezzel. róla. A rendező által elképzelt figurát A nemzetis fiatalok körében már nem így aztán nem is tudtam hozni - csak divat a háttérben lazítani. - Nevét ritkán emlegetik egyedül. Egy teljesíteni, az pedig mindig szívtelen, vértelen, rossz játék. Azután a főpróbán föl csapat tagjaként sorolják: Hirt ling, Funtek, vettem a jelmezt, rám rakták a hatalmas Mácsai. Csapat-e, s ha igen, mitől az ez a pocakot, a fülembe húztam a svájci névsor 1 - Egy osztályba jártunk a főiskolán, sapkát. Rájöttem, hogy aki kövér, az éhes: elkezdtem kiflit majszolni. És és együtt kerültünk a Nemzeti Színház játszottam a magam hülyéjét, olyan hoz. Talán nagyjából tudjuk, hogy mit hülyét, amilyet én tudok játszani. És nem akarunk. És talán a sok nemből ki adódik egy halvány igen. Ennyi a közös. ettől lett jó. - Simán lett színész■ ,,Sima”, konszoli - Tulajdonképpen a jelmeztől, a külső dált családból jött, ,,simán”, elsőre föl től ,,indult be” az alakítási - Igen. Persze lehet, hogy szükség volt vették a főiskolára, „simán” az ország leg hozzá a sok zsákutcára is, amelyeket a tekintélyesebb színházánál kezdte a pályát. próbákon jártam be. Nem tudom. De Minden ennyire sima voltl abban biztos vagyok, hogy csak az - Annak látszik. De nem volt ingyen. lehet jó, ami belülről jön. Volt vívódás, voltam a „padlón”, feláll - És a rendezői tam - egyedül. És épp az nem volt ennyi - Sok részletben tud segíteni. Az elő re sima, hogy színész legyek. Szeretek ír adás elején én például mindig nagyon ni, szeretek zenélni, próbáltam fordítani rossz vagyok. Az előjáték végén ugyan szóval van még, ami fontos az életem is - még civilben - elmondom azt a ben. Azért lettem mégis színész, mert „poént”, hogy „tanár úr, megjött a ehhez volt a legtöbb kedvem, s talán Barkas sofőrje”, aztán kirohanok, húsz ebben vagyok a legboldogabb. másodperc alatt feladják a jelmezt, a - Még meglehetősen közeli emléke a fő hast, a sapkát, kezembe veszem a kiflit, iskola. Milyen nyomot hagyott 1 felkapom a bohócfelsőrészt, és bejövök - Mélyet. Sokat változtatott rajtam. mint Szilveszter. Ez a húsz másodperc - Pusztán attól, hogy abban az életkori nyi kapkodás nekem kevés arra, hogy szakaszban fogékony az ember, vagy a közös átalakuljak. Az első öt perc mindig ség, amibe belekerült 1 illusztratív, rámegy arra, hogy belülről - A közösség is erősen formált, az is utolérjem a külsőmet. Azután már egyének is, és Kerényi Imre is. Rá nagy minden rezdülés hiteles, hiszen belülről szükségem is volt, hiszen összesze jön. A sajátom. dett, koncentrált ember, és hatott az - Szilveszterből mi a sajátja 1 én szétesésre hajlamos személyiségemre. - Ezt nem tudom megfogalmazni. Az ilyesfajta hatásokat persze meg lehet Csak érzem. unni, és aztán a mestert látványosan - A színpadon egy pillanatra sem lazít. vagy kevésbé látványosan meg lehet ta Végig a figura életét éli, belőle reagál, akár gadni. Én nem tagadtam meg. Szellemi helyzetben van, akár nincs. leg, gondolkodásban nagy hatással volt - Erre azt mondja sok kolléga, hogy rám. Kőkemény tanár, nagy tiszteletnek ronda önzés, mert hülyéskedek hátul, örvendett köztünk. Igényességet lehe az ő poénjaik rovására. Hát ez nem tett tanulni tőle. És végtelenül erős igaz. Csak éppen figyelni és játszani fegyelmet. Célszerű, célratörő fegyel sokkal jobb, mint lazítani vagy unat met. - Gyorsan és korán - még a ,,reflektorkozni a színpadon. Aki figyel, az kon centrál, és nyilván látszik is rajta. És fény” előtt - kapott nagy feladatokat. Fő sokkal izgalmasabb, mint a dekoncent- iskolásként játszotta Rómeót. Mostanában rált lötyögés a színpad előterében. Én kisebb szerepeket kap, s volt osztálytársaitól
eltérően a komplex, nagy bemutatkozási lehetőség még várat magára. Miérti - Nem tudom. Rákérdeztem - meg ígérték. Várok még egy kicsit. De tu dom, hogy ha nem kapok olyan fel adatot, amiről úgy érzem, hogy kellően megmozdít engem, akkor azért előbbutóbb eljövök. Mellettem tényleg soro zatban kapják a főszerepeket, és való ban fontos, hogy az ember főszerepet is játsszon, hogy teljes egészében végighúz zon egy előadást. Annak persze azért őszintén örülök, hogy én nagyon jónak vagyok elkönyvelve a kis szerepekben. Azt mondták, jó a Pembroke, a Valér, az Aumerle, a Szilveszter. De hát ko moly, nagy sorsokat, széles skálán végig játszható emberi teljességeket csak a fő szerepekben lehet megélni. Nekem szerintem dolgom, hogy azokat játszszam. - Lekettőzték - több szerepben is. Volt, hogy senki mást, csak Mácsai Pált. Miérti - Technikai oka lehetett. Több olyan darabban is játszom, amelyeket egy mással kell egyeztetni. Hát ezért. . . De valóban nem boldogító, ha az em ber tudja, hogy felcserélhető egy sze repben. - Nem jutott eszébe, hogy máshol, másik színházban játssza el azt a bizonyos fő szerepet, amire vári - De. Hívtak, és gondolkodtam rajta. Ügy döntöttem, hogy egyelőre fontosabb az a lehetőség, amelyet a Nemzetiben végzett kollektív munkában látok. Pia rá kell jönnöm, hogy tévedtem, az más. - Ön szerint milyen a jó színház 1 Ha lehet, ne maradjunk az általánosságoknál, próbáljon konkrét példát is mondani. - Szeretem és jónak tartom a Katona József Színházat. Azért, mert az elő adásaik ma készülnek, a mában, a husza dik század végén, és erről szólnak. A da rabok teljességében azt a nézőpontot keresik meg — és meg is találják -, amelyik az 1986-os Magyarországon a legizgalmasabb. Nem „találnak ki” sem mit, hanem rájönnek a már létező dol gokra. És megmutatják, amire rájöttek. Nem tudom, ki csinálja, rendező, igaz gató, színész, de mindegy is. Érvényes, amit csinálnak. A Nemzetinek is van nak ilyen előadásai. Ami igaz és érvé nyes, azt meg lehet fogalmazni színészi játékban. Ami „ki van találva”, azzal a színész csak dadogni tud. - Ilyen megfogalmazásra a színésznek egyénileg is van lehetősége 1 - Ez attól függ. Darabtól, rendezőtől, erőszakosságtól, nyitottságtól. A Pem
broke például közösségi munka volt, Kerényi-, Funtek- és Mácsai-találmány. Aumerle - ő már csak az enyém. De nagyon valódinak és huszadik századi nak éreztem Valért, azt a neurotikus, paranoiás és mélyen érző szerelmest is. - Nézi a többi színházat is 1 - Kevés időm van rá, de ha mégis akad, nézem. Vidékre nemigen jutok el, csak a volt osztálytársakat szoktam megnézni, meg ha hallom valamiről, hogy fontos és érdekes. - Ha választhatna, kikkel szeretne együtt dolgozni 1 - Ezt csak akkor tudnám megmonda ni, ha már dolgoztam volna velük. Van nak bizonyos sejtéseim, érzéseim, hogy kik azok, akikkel talán tudnék együtt dolgozni, azokon kívül, akikkel szoktam is. - A z ön számára fontos a közösség 1 - Igen. Szeretnék közösségben dol gozni. - Most is abban van . . . - Igen, de bizonyos értelemben nem elégít ki teljesen. Attól tartok, hogy nincs az a kész közösség, amibe bele ülhetnék. Létre kellene hozni. - Hogyan lehetne 1 - Például tanítással. Tényleg, ez is nagyon fontos része lehetne az életem nek, tanítani is nagyon szeretnék. - A főiskolán 1 - Nem tudom. Ott is lehet jól taní tani. -M iti
- Gondolkodást. A figuráknak meg szerepeknek vannak olyan mélyré tegei, amelyek már az ösztön meg a tehetség világába tartoznak. Azt nem lehet tanítani, arra Kerényi is csak azt tudta mondani, hogy „ereszd el”, meg „engedd mélyre” . A technika pedig nem nagyon érdekes, bár persze tanítható. De önmagában semmire se jó, a tehetséggel meg úgyis jön. - Kik között érzi igazán jól magáti - A barátaim közt. Kevesen vannak. Meg a testvéremmel, a szüleimmel . . . - Fegyelmezettnek látszik . . . - Óriási igényem van a rendre. A fe gyelem meg az önfegyelem csak eszköz ehhez. Valamint a szabályok, formák tiszteletben tartásával kivívott győzel met értékelem igazán. Abban már igazi teljesítmény van. - Zavarja a színházi üzem fegyelmezet lensége 1
S z ilv e s z te r ( S c a p i n f u r f a n g j a i ) : (S á r k ö z i M a r i a n n f e lv é te le i )
Mácsai
Pál
- Nagyon. És az is zavar, ha a szín padon a kollégák a privát személyi ellen téteiket is eljátsszák. Ha valaki engem nem bír, és ezt a játékával is mutatja, attól én félni kezdek, elbizonytalano dom, és én is priváttá válók. - Egyébként különválik a civil és a szí nész ? - Azt hiszem, igen, persze nem látvá nyosan. De nem bánom, ha előadás után egy kicsit egyedül vagyok. - Érdekli a színikritika 1 Olvassa, mit írnak önről 1 - Persze. - Előfordul, hogy hat is önre 1 - Nem nagyon, mert többnyire kéthárom sor az egész. De volt már olyan, hogy tudatosított bennem valamit az, hogy a kritikus megfogalmazta, mit csinálok. - M i az igazi értékmérői - A szűk, belső szakmai visszajelzés. Az a fontos. Kollégák véleménye. Akik nek a szavára adok. - Körül van véve ilyenekkel 1 - Vannak egypáran, szerencsére. - Hol a cél a pályán —a pálya elejéről 1 - Nagyon magasan. Olyan magasan, ahol én még nem jártam. De ha nem tudom azon a szinten csinálni, akkor nem csinálom tovább. - S akkor mi lesz 1 - Mással foglalkozom majd. A szín ház egyébként is a maga komplexitásá ban érdekel: a rendezés, a színházcsinálás meg a színészet. Jövőre jelentkezni szeretnék a főiskola rendezői szakára. - Nincs minden egy lapon az életében 1 - Most igen. De hosszú távon nem, és bármilyen áron, bármilyen színvonalon szintén nem. 39