D í jazottak 2 0 0 9
K ossuth-dí) 2009
K
o
v
á
t s
A
d
é
l
Azt nyilatkozta egyszer: lépcsőzetesen kapott az élettől szerepe ket, sikert. Közben lassan megtanulta a szakmát, érvényesíteni a személyiségét. Tizenhatodik évadját tölti a Radnóti Színházban. Erős előadásokban bizonyította tehetségét, és hogy mestere an nak is, ami hivatásában tanulható. SZTANKAYÁDÁMírása.
h
ű
s
é
g
e
Volt egy tél a nyolcvanas évek végén, amikor még a körutakat is másfél mé teres hó borította. Az alagút mellett meredeken felfu tó lépcsősor a várba: mint a Mont Blanc csúcs alatti sziklái. Másztam felfele, rendületlenül. Csurgott nyakamba a hóié. Akkoriban a Várszínház volt a Nemzeti kamarája. Előfelvett szín házrendezőként kerültem statkózni Moliére Tudós nők című darabjába. Próbaidőszak volt, de nem a hivatástudat hajtott azon a sarkvidéki napon. Egy rendezői ötlet fogott meg ennyi re. Aznap a nyitójelenet volt soron, amelyben - követve az instrukciót Kováts Adél testre feszülő torna dresszben gimnasztikázott. Aznap persze - mint utóbb kiderült - rajtam kívül ember nem jutott el a színházba. Húsz évvel később, egy pesti kávé zóban kiderül: Adél ma is emlékszik Vámos László rendezésére, pedig ak koriban annyit dolgozott, amennyiről a maiak nem is álmodnak. Üptre ké szültek a tévé- és rádiójátékok, fil mek, zakatolt a szinkron. „Ma már” - legyint. Esetében sosem volt kérdés: szí nész lesz. Soproni diáklányként a Fintor nevű színtársulatban játszott. Anyai nagy apja bognár volt, az apai asztalos. Édesapja is az utóbbi mesterséget űz te. A vidéki iparos: polgárember. Vagyis közösségi. Adél szülei több népszínműben játszottak. Egyik nagyanyja pedig azt a szerepet adta ifjan a Piros bugyellárisban, amelyet idővel unokája Ruszt József rendezé sében. Előbbi az iváni kocsma udva rán, utóbbi a Szentendrei Teátrum színpadán volt siker. De itt sem, ott sem a taps számít igazán. Kováts Adél azt mondja: a színház az ener giaátadás sajátos formája. Következ ménye: némi többlettudás - önma gunkról, a világról. Amúgy a cizellált szépségű, nagy múltú Sopron erős hatással volt a maj dani színésznő esztétikai érzékére. Az iparos nagyszülők falusi miliője, a
168 Óra ■
27
D í jaz ot t ak 2 0 0 9 ►
gyermekkor familiáris világa pedig olyan emberré formálta, aki szereti, ha „le van földelve”. Vagyis kötődhet. A színművészeti főiskola prózai ta gozatára jelentkezett. Félnapos vára kozás után, utolsónak hívták be. Fél holt volt, begörcsölt. Kazán István így is meglátta benne, amit kellett. A tehetséget. Hívta zenés osztályába, a musicalszak második évfolyamára. Adél tizennyolc volt, akadt huszonki lenc éves osztálytársa is. Kevés volt a közös téma. Viszont osztályfőnökük től meg lehetett tanulni a színészmes terség technikáit. Adél első albérlete Kelenföldön volt. Onnan bumlizott kora reggel a főiskolára. Aztán a Vígszínházba, ahol gyakornokként statisztált. Palás tolta, de a színi bölények közelében rendesen szorongott. Bármitől. Kern András mond egy poént, és ő majd nern veszi a lapot. Előadás után 49-es villamos, vissza az éjszakában Kelenföldre. A z tán még számos albérletbe. Túl élte, megtanulta, amit addigra megtanulhatott. A musical tagozatos lányban a rendezőhallgatók is azt látták, amit kellett. Rendszeresen hívták vizsgáikba. Volt, amelyet Ruttkai Éva is megnézett. Súlya, ereje volt egy ilyen „gesztusnak”. Kováts Adélt diploma után másodmagával meghallgatásra hívták a Nemzeti Színházba. Ilylyés Gyula Tiszták című darab jának női főszerepét szerződés sel együtt kapta meg. A nemzetis évek alatt együtt játszhatott Sinkovits Imrével, Kállai Ferenccel, Agárdi Gábor ral, Vass Évával, Béres Ilonával. Tanult tovább. A kritikusok pedig szecessziós futamokban dicsérték kisugárzá sát, szépségét, fejformáját. Nem csupán a Rómeó és Júlia női fő szerepében. Hanem a sok-sok éteri lány megformálása okán. Vidéken akkoriban új hangvé telű, progresszív előadások szü lettek. Tudta, hogy gondolnak rá, de nem hívják. Ha meg hív ták: nem mert moccanni. Ma azt mondja: túl nagy volt benne az alázat, a tisztelet. Sokáig tartotta a gyertyát - másként mondva: volt gyertyatartó - a Csíksomlyói passió ban. Nagy intenzitással alakított ki sebb feladatokat. Aztán megkapta Kornél szerepét a
28 ■
168 Óra
A rózsa énekei című filmben
A Hyppolit a lakájban [Szacsvay Lászlóval] Szőke István rendezte Vőlegényben. Csatázott a rendezővel, próba után tombolt, haragba került a világgal. A kritika egekbe emelte az éteriségét levedlett színésznőt.
Hasonló sikere volt a Játék szín - második színházi ottho nának tartja az akkoriban Berényi Gábor vezette teátru mot - Erzsébetváros című pro dukciójában. Verebes István rendezésében tökéletes mintá ját adta egy echte kispolgári lánynak. Persze ma is meg kell olykor győznie rendezőit: tud karcos, groteszk, disszonáns lenni. Amúgy van meggyőzőereje. És van ereje máshoz is. A kilencvenes évek elején hi vatalnok karakterű direktor ke rül a Nemzeti Színház élére. Kováts Adél Jászai Mari-díjat kap. Joggal. Kínosabb lehetőség, hogy a Nemzeti emblémájaként „a nemzet csalogánya” legyen. Korosztályából többen elszer ződnek, ő pedig hitelesíthetné az új direkciót. Csakhogy: Kováts Adél egyfelől társulatfüggő. Ami másfelől azt jelenti: csapattag, de sosem valaki embere, kedvence. Kilenc év után jön el a színháztól 1993-ban. Egy év szabadúszás követ kezik. Az nem finom. A Radnóti Színházban vendégként játssza Rebekka West szerepét Ibsen