


Kajtár Dóra
Felelős szerkesztő
![]()



Felelős szerkesztő
Hamarosan véget ér a tanév, lezárul a vizsgaidőszak, és sokak számára elkezdődhet a jól megérdemelt pihenés. A nyár remek alkalom a feltöltődésre, az új élményekre és arra is, hogy egy kicsit több idő jusson az olvasásra.
Ehhez kínálunk most is érdekes történeteket, inspiráló beszélgetéseket és színes tartalmakat a Képesek vagyunk magazin legújabb számában. Akár a strandon, utazás közben vagy egy árnyékos teraszon lapozzátok át, reméljük, kellemes kikapcsolódást nyújt majd.
Jó olvasást és szép nyarat kívánunk!
a Képesek vagyunk magazin szerkesztősége
IMPRESSZUM
Kiadó: Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége, 1068 Budapest Benczúr u 21., www. sinosz.hu, kepesekvagyunk@sinosz.hu, Megjelenik: negyedévente, Felelős kiadó: Szalkai Iván igazgató, Felelős szerkesztő: Kajtár Dóra, Lapterv és tördelés: Kovács Laura Lilla, A rovatok tartalma közösségi munkában, a SINOSZ munkatársai és önkéntesei közreműködésével jön létre.


CSETNEKI CSILLA

HARGITAI MELINDA

DR. PÁNTI IRÉN

KUN KRISZTIÁN

3 éves korom óta vagyok súlyos fokú nagyothalló. Akkor egy influenza vírus következtében vesztettem el a hallásomat. Kétoldali hallókészülék viselő vagyok. Végig integráltan tanultam, így sajnos nagyon sokára, csak 16 éves korom környékén ismerkedtem meg a sorstársaimmal. A mindennapi életben audiológus hallásakusztikusként próbálok segíteni a hallássérült pácienseimnek.
27 éves középsúlyos-nagyothalló lány vagyok. Cserediák voltam Brazíliában, ezért imádok nyelveket tanulni. Ezen kívül hobbiszinten szeretek érzékenyítő tartalmakat készíteni a közösségi médiára, pl. videókat vágni, képeket szerkeszteni.


MIZSIK VIKTÓRIA
középsúlyos-nagyothalló lány Cserediák voltam Brazíliában, imádok nyelveket tanulni. Ezen hobbiszinten szeretek érzékenyítő tartalmakat készíteni a közösségi pl. videókat vágni, képeket szerkeszteni.
Gyermekkorom óta vagyok hallássérült. A betűk, szavak szeretete is ekkor kezdődött el, és azóta végigkíséri az életemet: szerem olvasni is, írni is őket. A munkám során számokkal foglalkozom az idő nagy részében. Élménykereső vagyok, időről időre feszegetem a hallássérülésemből fakadó valós és vélt korlátokat.
Nagyothalló vagyok. Ez az állapot folyamatosan alakult ki, így nem akadályozott jogászi hívatásom gyakorlásában. Nyugdíjas koromban kezdtem el írni. Jelenleg a Szitakötő Gyermekújság és az Irodalmi Rádió munkatársa vagyok. Azóta több kötetbe is beválogatták műveimet.
Születésem óta hallássérült vagyok. Tanulmányaimat a Dr. Török Bélában kezdtem, majd Neumann János Informatikai Technikumon át Eötvös Loránd Tudományegyetemen sportmenedzseri diplomát szereztem. Gyerekkorom óta szeretek sportolni, hallássérültek labdarúgó és futsal válogatott kerettagja vagyok immár 12 éve. Szívügyem a magyar siketsport.

DR. PÁNTI IRÉN


19 éves érdekel, világban, járni. újságnál magam
Nagyothalló vagyok. Ez az állapot folyamatosan alakult ki, így nem akadályozott jogászi hívatásom gyakorlásában. Nyugdíjas koromban kezdtem el írni. Jelenleg a Szitakötő Gyermekújság és az Irodalmi Rádió munkatársa vagyok. Azóta több kötetbe is beválogatták műveimet.
23 éves vagyok, siketen születtem. 20 éve lesz májusban, hogy megműtöttek cochleáris implantátummal Szegeden. Jelenleg a Semmelweis Egyetem hallgatója vagyok népegészségügyi ellenőr szakon.


MÁTÉ ANNA
Ismerhettek a SINOSZ Hangforrásról, a Szájkóder blogról, a Hallás Társasága Alapítvány blogjáról vagy a Hali-tali táborból. Ezek mellett azonban novellákat is szeretek írni. Szeretek sétálni a fantázia országaiban és a valóságban. Sorokat kötni a betűkből. Nekem ez az élet.
2017-ben végeztem kommunikáció és média szakon mint moderátor. Kreativitás, színes kultúrák, jó zenék, kellemes ételek: ezek az én hashtagjeim. Írásaimmal találkozhattok a honlapomon is: www.thewriteowl.hu Születésem koromban (BAHA) harmadéves az Óbudai Angolul, svédül alapszinten kizárólag a szeretem imádom

19 éves vagyok, nagyon sok minden érdekel, még keresem a helyem a világban, igyekszem nyitott szemmel járni. Épp ezért örülök, hogy itt, az újságnál lehetőségem van kipróbálni magam egy teljesen új területen.


5 Az anyaság útvesztőjében – Interjú Werner-Tóth Zsuzsival, a Mombalance megálmodójával
19 Zizzlix –fejlesztő játékok 3D nyomtatással
23 Hallás világnapja 2026
25
Mit hoz a jövő a hallássérült emberek számára?
– Innovációk és új lehetőségek Brüsszelből
30 Mi legyen a következő? 5. rész
35
Egy gonosz kis bíró a fejünkben – Hogyan szelídítheted meg a belső kritikusod?
41 3-2-1 Elstanak a nyári programok
43
Egy lépéssel közelebb Európa élmezőnyétől
49
“Amint kint, úgy bent - avagy külső és belső rend kéz a kézben jár”
56 Az Ararát népe


Az anyaság egyszerre gyönyörű és megterhelő időszak.
A folyamatos készenlét, a kialvatlanság, a saját igények
háttérbe szorulása könnyen kibillenthet minket az egyensúlyból. Hosszasan tudnék mesélni első gyermekes anyukaként, amikor az újszülöttel otthon állva, sok-sok nehézség árán csak egyetlen kérdés ült ki a fejemre:
Hogyan tovább?
Ahónapok telnek, a hormonok ingadoznak, szinte semmi nem biztos, de minden változik: a Hold állásától kezdve, az új fog kibújását át minden befolyásolja egy csecsemő és édesanyja életét is.
Ameddig a lányom be nem töltötte az egy évet, addig az idegrendszeremet lassan úgy jellemeztem, mint egy csipketerítő, amit megcibált a macska - sokszor. Nyilván minden időszak hoz valami újat, valami nehezet, valami váratlant, amire nem igazán lehet megfelelően felkészülni. Kicsit olyan ez, mint egy új munkahely, ahol senki nem mond semmit, a feladataid számottevőek és szerteágazóak, gyors határidők vannak és nincs mentorod. Mindent egyedül kell kitalálnod, mert még manuális kézikönyv sincs. Az egyedüli fizetséged a gyermeked mosolya, egy nyugodt alvása, és némi hideg kávé vagy tea, ami egyszer forró volt.
Az internet mélyebb és kevésbé mélyebb bugyraiban, anyacsoportok százaiban bizony fel-fel bukkannak jó és kevésbé jó kezdeményezések. Őszintén szólva, nem mindig tudjuk, hogy hogyan és miként lenne jó: csak valaki hallgasson meg, adjon tanácsot, vagy csak legyen meg az az érzés, hogy ezaz! te is így éreztél? A magányosság érzete, a barátok elmaradása vagy épp az úgynevezett „Falu”hiánya olyan mélységekbe tolja az anyukákat, hogy nagyon nehéz abból a gödörből egyedül kimászni, még akkor is, ha egy nagyszerű társ van mellettünk.
Valódi segítséget nyújtani ebben az érzékeny életszakaszban nem könnyű, de nem is lehetetlen: Bemutatkozik a Mom Balance, ahol az anyák belső stabilitásuk kialakításában kapnak segítséget.
De mit is jelent valójában a „belső stabilitás” anyaként? Miben tud segíteni egy ilyen program, és kiknek szól igazán? Erről beszélgettünk a kezdeményezés megálmodóival.

Mi inspirálta a Mom Balance létrehozását?
A legtöbben sokáig keresik azt a munkát, amiben már nem is érzik, hogy dolgoznak. Én nem kerestem, de a küldetés, ami a Mom Balanceban öltött testet, rám talált.
A kisfiam 6 hónapos volt, amikor először észrevettem magamon a kiégés jeleit, mert korábban, az anyaság előtt is volt “szerencsém” vele találkozni. És nem akartam elfogadni, hogy újra ott vagyok, ahol a part szakad. Visszamentem a terapeutámhoz, de éreztem, hogy nekem ezt jobban meg kell ismernem. Az intuícióm hajtott, hogy olvassak utána. Ez akkor volt, amikor itthon még nagyjából senki nem beszélt arról, hogy szülői vagy anyai kiégés. Sze-
reztem hozzáférést a nagy nemzetközi egyetemek kutatási adatbázisához, és elkezdtem megérteni, miben is vagyok benne. Amit pedig megértettem azt átalakítottam magamnak gyakorlatokká és eszközökké. 2 hónap alatt “gyógyultnak” nyilvánított a terapeutám, de nem értette, hogyan is kerültünk ide, úgyhogy erről kezdtünk el beszélgetni. Végül ő hívta fel a figyelmemet, hogy valami olyan csinálok, amivel még ő sem találkozott, és ki kellene próbálni, hogy más anyáknak is segítség lehet-e. Én pedig belementem - és működött.
Ezt követően döntöttem úgy, hogy átképzem magam, és ez azóta is tart megállás nélkül. Keretrendszereket ismertem meg, neurológiai képzésekben vettem és veszek részt - nemzetközi

iskolák szakembereitől tanulok, és alaktom gyakorlati eszközökké, folyamatokká mindazt, amit a tudomány ma már tud, hogy az beépíthető legyen az anyák mindennapjaiba.
Miben különbözik ez a kezdeményezés más, anyukáknak szóló programoktól?
Fogalmam sincs, és lehet, hogy elsőre nagyképűnek hangzik, de nem is akarom tudni. Nem akarom, hogy klasszikus rendszerben működő szakemberek vezessék a fókuszomat, hogy nálam nincs versenytárs figyelés. És nem is tartok igazán senkit versenytársak, mert olyan saját módszertannal dolgozok, ami részben a saját tapasztalataimból, részben a széleskörű ismereteimből táplálkozik például a pszichológia, a neurológia, az endokrinológia és még a kommunikációelmélet területéről is.
A Mom Balance az anyák életéhez akar igazodni. Anyaként kevés a szabadidőnk. Kevés az erőforrásunk - mind idő, mind energia, mind pénz tekintetében. A fókusztartásunk gyorsan váltakozik, mert a várandósság és a szülés elindit egy agyi struktúrális változást is. Okosan kell ezért csinálnunk, és a tényleg fontos lényegre kell fókuszálni. És azt gondolom, hogy a lényeg nem a gyereknevelési elveknél
vagy a tuti tippeknél kezdődik. Nem onnan indul, hogy mit kezdjen az anya a gyermekével, hanem azzal, hogy mit kezd az anya saját magával bizonyos helyzetekben.
Mert a gyermeki idegrendszer mindig a felnőtt idegrendszer állapotából szabályozódik. Az lesz az ő idegrendszerében a normális, amit tőlünk, az anyai mintából lát. Még akkor is, ha ez a minta nem egészséges számára. Pontosan ezért az egyik fő mondatunk: az anya az első. Ez pedig nem önzőség, hanem anyai felelősségvállalás.
Mit jelent számotokra a „belső stabilitás” az anyaságban?
Számunkra a belső stabilitás nem azt jelenti, hogy mindig nyugodtak vagyunk. Nem azt jelenti, hogy soha nem borulunk ki, nem fáradunk el, vagy hogy minden helyzetet tökéletesen kezelünk. Sokkal inkább azt jelenti, hogy a nehézségek közepén sem veszítjük el teljesen önmagunkat. Hogy van bennünk egy belső kapaszkodó, amihez vissza tudunk találni akkor is, amikor túl sok a zaj, a feszültség, az elvárás vagy a kimerültség.
A belső stabilitás számunkra az, amikor:
● nem a pillanatnyi feszültség irányít minden reakciónkat,
● amikor képesek vagyunk kapcsolódni önmagunkhoz és a gyerekeinkhez még nehéz helyzetekben is,
● amikor nem tökéletesek akarunk lenni, hanem jelen lenni,
● amikor nem folyamatos szétesésből működünk, hanem van bennünk egyfajta megtartó erő.
És talán a legfontosabb, hogy a belső stabilitás nem egy állandó állapot. Nem egy „megérkezés”. Hanem annak a képessége, hogy újra és újra vissza tudjunk találni önmagunkhoz. Anyaként számunkra ez az egyik legfontosabb kapaszkodó. Mert amikor mi stabilabban vagyunk jelen - még ha nem is tökéletesen -, akkor a gyerekeink is nagyobb biztonságban érzik magukat mellettünk.
Milyen szakmai alapokra épül a program (pszichológia, coaching, stb.)?
Azt mondanám, hogy mindenből van benne, de a fő vezető vonal a neurológia. Az ember egy összetett egység, és egyik rész sem elválasztható a másiktól. Ugyanannyira fontos a psziché, mint a test, a nyirokrendszer, mint a hormonrendszer, vagy épp a szociológiai aspektus, mint a kommunikáció. Mivel a tanulás a hobbim, és épp azok a területek vagy határterületek érdekelnek, amik a Mom Balance-hoz is hozzátartoznak, én mindig tanulok, fejlődök. De az ügyfeleim is sokszor mutatnak rá arra, hogy mire van még szükség. Ha olyan kerül felszinre, ami-
vel nem vagyok tisztában, akkor kérek egy kis időt, és ott nézek utána, ahol a legbiztosabb válaszokat kapom: a kutatási eredményekben, és az adott terület nemzetközi no.1 szakmebereinél. Nem influenszereknél, hanem a kutatóknál.
Milyen problémákkal fordulnak hozzátok leggyakrabban az anyukák?
Az édesanyák nagyon sokféle nehézséggel fordulnak hozzánk, és talán az egyik legfontosabb tapasztalatunk az, hogy a felszín alatt ezek nagyon gyakran összekapcsolódnak egymással.
Van, aki úgy érkezik meg, hogy „állandóan kiabálok, pedig nem ilyen anya akarok lenni”.
Van, aki azt mondja, hogy folyamatosan feszült, türelmetlen, szorongó, vagy egyszerűen úgy érzi, teljesen elveszítette önmagát az anyaságban.
Sokan a kimerültséget, a túlterheltséget, a bűntudatot, a folyamatos megfelelési nyomást nevezik meg először. Mások azt érzik, hogy állandó készenléti állapotban élnek, nem tudnak pihenni, kikapcsolni, megérkezni a saját életükbe. És nagyon gyakran ott van mögötte az is, hogy olyan mintákat, működéseket hozunk magunkkal, amelyekről korábban nem is tudtuk, hogy ennyire meghatározzák a mindennapjainkat. A maximalizmus, a perfekcionizmus, a kontrollhoz való erős ragaszkodás vagy a megfelelési kényszer sokszor nem
És nagyon gyakran
ott van mögötte az is, hogy olyan mintákat, működéseket hozunk magunkkal, amelyekről korábban nem is tudtuk, hogy ennyire meghatározzák a mindennapjainkat.
A maximalizmus, a perfekcionizmus, a kontrollhoz való
erős ragaszkodás vagy a megfelelési kényszer sokszor nem „rossz tulajdonság”, hanem egy túlterhelt idegrendszer túlélési stratégiája.
„rossz tulajdonság”, hanem egy túlterhelt idegrendszer túlélési stratégiája.
Sok anya először csak azt érzi, hogy „valami nem működik”, hogy túl sok lett minden. És közben ott van bennük a vágy arra, hogy ne csak túléljék a mindennapokat, hanem valóban jelen tudjanak lenni saját maguk és a gyerekeik mellett is.
Talán ezért is olyan széles a skála. Mert nem egyetlen problémáról beszélünk, hanem nagyon sok olyan belső folyamatról, amelyek az anyaság során egyszerre aktiválódnak: múltbeli sebekről, túlterhelődésről, identitásvesztésről, kapcsolati nehézségekről, állandó nyomásról és arról a mély belső igényről, hogy végre biztonságban érezzük magunkat önmagunkkal is.
Hogyan néz ki egy tipikus folyamat vagy program nálatok?
Nálunk talán az egyik legfontosabb dolog az, hogy nem hagyjuk magukra az édesanyákat a folyamat közben.
Ma rengeteg információ érhető el az interneten, könyvekben, videókban, közösségi oldalakon, mégis azt látjuk, hogy az
anyák nagy része közben elképesztően egyedül érzi magát. Egymásnak ellentmondó tanácsok, elvárások és módszerek között próbálnak eligazodni úgy, hogy közben gyakran már eleve túlterheltek, kimerültek és érzelmileg is túlfeszítettek.
Ezért nálunk a támogatás nem csak abból áll, hogy átadunk egy tudást. A legfontosabb célunk az, hogy együtt menjünk végig a folyamaton. Hogy az anya ne azt érezze, hogy ismét kapott még egy listát arról, mit kellene jobban csinálnia, hanem azt, hogy van mellette valaki, aki segít értelmezni, gyakorlatba ültetni, megtartani őt a nehezebb időszakokban is.

Akár egyéni folyamatban, akár csoportos programban dolgozunk együtt, mindig nagy hangsúlyt kap a kapcsolódás, a biztonságérzet és az, hogy apró, valóban megvalósítható lépésekben haladjunk. Nem a tökéletességet keressük, hanem azt, hogy az anyák fokozatosan stabilabban, tudatosabban és nagyobb önbizalommal tudjanak jelen lenni a saját életükben és a gyerekeik mellett.
Nagyon fontos számunkra az is, hogy az anyák végre megélhessék, nem kell mindent egyedül megoldaniuk. Mert sokszor már önmagában az is óriási változást hoz, amikor valaki először érzi azt, hogy megtartják, megértik, és nem ítélik el azért, amit átél.
Éppen ezért hoztuk létre a saját
közösségi terünket is, amely teljesen független a közösségi média zajától. Ez a saját oktatási platformunkon belül működik, és minden édesanya hozzáférést kap hozzá, aki bármilyen formában kapcsolódik hozzánk - akár egy ingyenes anyagot töltött le, akár egy programunkhoz csatlakozott, vagy egyéni folyamatban dolgozik velünk.
Számunkra ez nem egy „plusz funkció”, hanem a támogatás egyik legfontosabb része. Itt tudnak kérdezni, visszajelzést kérni, kapcsolódni, és támogatást kapni nemcsak tőlünk, hanem azoktól a szakértőktől is, akikkel együtt dolgozunk.
Mert mélyen hisszük, hogy az anyáknak nem még több tökéletességre van
szükségük, hanem valódi megtartásra, biztonságos kapcsolódásra és egy olyan közegre, ahol végre nem érzik magukat egyedül.
Milyen kézzelfogható változásokat tapasztalhat egy résztvevő?
A legfontosabb változás talán az, hogy az édesanyák elkezdik újra biztonságban érezni magukat saját magukkal. Sokan úgy érkeznek meg hozzánk, hogy folyamatos belső feszültségben élnek. Állandó készenléti állapotban vannak, könnyebben robbannak, türelmetlenebbek, sok a bűntudatuk, és gyakran azt érzik, hogy elvesztek az anyaságban. Nem azért, mert ne szeretnék a gyerekeiket, hanem mert egyszerűen túl sokáig próbáltak mindent egyedül elbírni.
A folyamat során nagyon gyakran tapasztalják meg azt, hogy:
● csökken a belső feszültségük,
● könnyebben tudnak megállni egy nehéz helyzetben,
● kevésbé működnek automatikus reakciókból,
● több türelmük és rugalmasságuk lesz,
● jobban érzik és értik a saját szükségleteiket,
● kevésbé érzik magukat folyamatos készenléti állapotban,
● és fokozatosan elkezdenek újra kapcsolódni önmagukhoz is.
Nem azért nehéz neki, mert gyenge.
Nem azért robban könnyebben, mert rossz anya. Nem azért fáradt el ennyire, mert alkalmatlan az anyaságra. Hanem azért, mert egy elképesztően intenzív, sokszor túlterhelő élethelyzetben próbál helytállni úgy, hogy közben nagyon kevés valódi megtartást kap.
Nagyon sok visszajelzés szól arról is, hogy változik a családi légkör. Nem azért, mert egyik napról a másikra minden tökéletes lesz, hanem mert amikor az anya stabilabban van jelen, az az egész rendszerre hatással van.
Gyakran javul a kapcsolódás a gyerekekkel, csökken a kiabálás, több lesz az együttműködés, és a párkapcsolatban is érezhetővé válik a változás.
És talán az egyik legfontosabb kézzelfogható változás az, hogy az anyák elkezdik elhinni, nincs velük semmi baj. Nem „rossz anyák”, nem gyengék, és nem azért nehéz nekik, mert alkalmatlanok az anyaságra. Hanem azért, mert hosszú ideje túlterhelten, támogatás nélkül próbálnak helytállni egy elképesztően intenzív élethelyzetben.
Amikor ezt megértik, és közben eszközöket, támogatást és valódi megtartást kapnak, akkor nemcsak túlélni kezdik a mindennapokat, hanem fokozatosan elkezdenek stabilabban, nyugodtabban és nagyobb önbizalommal jelen lenni a saját életükben.
Tudnátok példát mondani egy olyan esetre, ahol valódi áttörést hozott a program?
Az egyik legszebb példa számomra Nóri története, aki ma már a Mom Balance csapatának is meghatározó része.
Amikor hozzám érkezett, még teljesen egyedül dolgoztam, és ő volt az egyik első édesanya, akivel igazán mély, személyes folyamatban kezdtünk együtt dolgozni. Már az elején látszott rajta, hogy elképesztően nagy energiát és őszinte szándékot tesz bele a változásba. Pontosan érezte, hogy vannak
olyan működései, reakciói és mintái, amelyek hosszú távon sem neki, sem a gyerekeinek nem jók, és szeretett volna ebből kilépni.
Ez egy egyéni, személyes folyamat volt, ahol lépésről lépésre kezdtünk dolgozni azon, hogy jobban értse önmagát, a saját idegrendszeri működését, a túlterhelődését, és hogy hogyan tud másképp kapcsolódni saját magához és a gyerekeihez is.
Ami számomra nagyon meghatározó volt, hogy már körülbelül három hónap után olyan változásokról számolt be, amelyek addig elképzelhetetlennek tűntek számára. Azt élte meg, hogy elkezd „kikönynyülni”. Hogy már nem feszül rá folyamatosan a gyerekeire, nem robban olyan könnyen, és jelentősen csökkent a kiabálás, a belső feszültség és minden olyan agresszív reakció, ami korábban a túlterhelődéséből fakadt a két lánya mellett.

De talán a legfontosabb változás nem is egy-egy konkrét helyzet volt, hanem az, hogy fokozatosan elkezdett biztonságosabban működni saját magával.
Stabilabb lett, tudatosabb, és sokkal kapcsolódóbban tudott jelen lenni anyaként is. Azóta is ezen az úton halad tovább, fejlődik, és ma már ő maga is aktív része annak a megtartó közegnek, amit együtt építünk a Mom Balance-ban. Számomra az ő története nagyon szépen megmutatja, milyen ereje van annak, amikor egy édesanya végre nem marad egyedül a nehézségeivel.
Milyen tévhitek élnek az anyai „egyensúllyal” kapcsolatban?
Szerintem az egyik legnagyobb tévhit az anyai egyensúly kapcsán maga az, hogy az egyensúly egy állapot. Mintha egyszer majd megérkeznénk, és onnantól minden nyugodt, rendezett és harmonikus lenne.
A valóságban az anyai egyensúly sokkal inkább egy folyamatos balanszírozás. Egy állandó alkalmazkodás, újratervezés és ritmuskeresés. Az életünk, a gyerekeink, a saját szükségleteink és szerepeink folyamatosan változnak, ezért az egyensúly sem lehet egy fix pont. Inkább egy hullámzás, egy belső ritmus.
És szerintem nagyon fontos kimondani azt is, hogy nincs egyetlen „jó” egyensúly. Minden édesanyának a saját ritmusát, a saját működését kell megtalálnia, nem pedig egy kívülről ráerőltetett ideált követni.
A másik óriási tévhit, amivel nagyon sokszor találkozunk, hogy az önmagunkról való gondoskodás önzőség lenne anyaként. Hogy egy „jó anya” mindig mindenkit maga elé helyez, mindent kibír, mindent elvisel, és közben saját magát teszi az utolsó helyre.
Csakhogy ennek hosszú távon nagyon komoly ára van - nemcsak az anya, hanem a gyermek szempontjából is. Egy folyamatosan túlterhelt, kimerült, idegrendszerileg túlfeszített anya mellett a gyermek is nehezebben tud biz-
tonságban működni. Az idegrendszeri fejlődésére, az önbizalmára, az érzelmi biztonságérzetére is hatással van az, hogy milyen állapotban van az a felnőtt, akihez kapcsolódik. Éppen ezért én mélyen hiszem, hogy az egészséges öngondoskodás nem luxus, és nem önzőség. Hanem az anyai felelősségvállalás egyik legfontosabb része.
És talán az egyik legfontosabb feladatunk ma az, hogy ezt a gondolkodásmódot elkezdjük átírni. Hogy az anyák végre ne bűntudattal forduljanak önmaguk felé, hanem megértsék, amikor maguknak adnak, valójában a gyerekeiknek is adnak.
Mit gondoltok, mi a legnagyobb nehézség ma egy kisgyerekes anya életében?
Szerintünk ma az egyik legnagyobb nehézség egy kisgyerekes anya életében az, hogy elképesztően egyedül van hagyva.
Miközben a világ azt kommunikálja, hogy „minden segítség elérhető”, a valóságban nagyon sok anya úgy éli meg a mindennapokat, hogy a legmélyebb terheket egyedül hordozza.
És igen, sok esetben ott van mellette az apa, részt vesz a feladatokban, segít is - mégis nagyon gyakran hiányzik az a valódi érzelmi, mentális és idegrendszeri megtartás, amire egy anyának szüksége van.

Szerintünk nem pusztán a feladatok mennyisége a probléma. Hanem az a láthatatlan nyomás, hogy az anyáknak folyamatosan „jól kell csinálniuk” az anyaságot. Hogy egyszerre legyenek türelmesek, tudatosak, fejlődők, szépek, kiegyensúlyozottak, jelenlévőek, sikeresek, önmegvalósítóak - és közben soha ne hibázzanak túl nagyot.
Ráadásul ezek az elvárások sokszor teljesen önellentmondásosak.
Mindenki mást vár el az anyáktól, és az anyák nagyon gyakran elkezdik magukat ehhez igazítani. Megpróbálnak megfelelni a környezetüknek, a
családjuknak, a közösségi médiának, a szakértőknek, más anyáknak - és közben lassan elveszítik a kapcsolatot saját magukkal. És ezt hosszú távon egyszerűen nem lehet fenntartani.
Nem lehet folyamatos készenléti állapotban, állandó megfelelési nyomás alatt stabilan működni. Mi azt látjuk, hogy az anyáknak ma nem még több információra lenne elsősorban szükségük, hanem valódi megtartásra. Olyan támogatásra, amely nem csak gyakorlati szinten segít, hanem idegrendszeri, érzelmi és mentális szinten is. Mert amikor egy anya végre biztonságban érezheti magát,

amikor nem kell folyamatosan megjátszania magát vagy bizonyítania, akkor tud igazán kapcsolódni önmagához, a gyerekeihez és a saját anyaságához is. Mi arra törekszünk, hogy ezt támogassuk.
Mi az az egy üzenet, amit minden anyukának szeretnétek átadni?
Az az egy üzenet, amit talán a leginkább szeretnénk átadni minden édesanyának, az az, hogy nincs vele semmi baj.
Nem azért nehéz neki, mert gyenge. Nem azért robban könnyebben, mert rossz anya. Nem azért fáradt el ennyire, mert alkalmatlan az anyaságra. Hanem azért, mert egy elképesztően intenzív, sokszor túlterhelő élethelyzetben próbál helytállni úgy, hogy közben nagyon kevés valódi megtartást kap.
Szeretnénk, ha az anyák végre megértenék, hogy nem tökéletesnek kell lenniük, nem is elég jónak, hanem önazonosnak. Ez fogja leginkább szolgálni a gyermekeik érdekét. Nem kell mindig nyugodtnak lenniük, nem kell mindent jól csinálniuk, és nem kell egyedül megoldaniuk mindent.
És talán azt is, hogy saját maguk támogatása nem elvesz a gyerekeiktől, hanem ad nekik. Mert amikor egy anya stabilabban, biztonságosabban tud jelen lenni saját magával, az a gyermekei számára is biztonságot teremt.
Ezért hisszük azt, hogy az anyák mentális, érzelmi és idegrendszeri támogatása nem luxus, hanem alapvető szükséglet lenne.
És ha a cikk végére egyetlen egyszerű, ingyenesen kipróbálható „vészhelyzeti” gyakorlatot adhatnánk, akkor valószínűleg valami nagyon egyszerűt adnánk. Nem azért, mert a problémák egyszerűek, hanem mert túlterhelt állapotban az idegrendszerünk nem tud bonyolult eszközökkel dolgozni.
Például ezt:
Amikor érzed, hogy teljesen túlterhelődtél, mielőtt reagálnál, próbálj meg fizikailag is megállni egy pillanatra. Tedd le, ami a kezedben van. Engedd le a vállaidat. Nézz körbe a térben, és nevezz meg magadban öt dolgot, amit látsz. Ezután vegyél három lassabb, hosszabb kilégzéssel járó levegőt.
Ez az egyszerű gyakorlat segíthet az idegrendszernek kilépni abból az automatikus stresszreakcióból, ahol már csak túlélni próbálunk. Nem old meg mindent, de segíthet visszakapcsolódni önmagunkhoz annyira, hogy ne csak reflexből működjünk tovább. És néha pontosan ez az első lépés a változás felé.

A debreceni Tavaszi Nagyvásáron szombat este megakadt a tekintetem egy ismerős gépen - volt már szerencsém közelről látni 3D nyomtatót. A kíváncsiság a pulthoz hajtott és legnagyobb meglepetésemre, amit elsőnek észrevettem egy óriási legalább 30 literes műanyag láda tele-tele vidám, színes mütyür figurákkal. Aznap este óriási mosollyal távoztam, jót nevettem a figurákon és a lányom is örömmel fogadta ezeket a kis apróságokat. Másnap már célzottan tartottam hozzájuk, és egy újabb adag állatfarm figurával lettem gazdagabb. A Zizzlix egy családi vállalkozás története: a kreativitás, az öröm, az egyediség és a fenntarthatóság jegyében született meg. Honlapjukon sokféle termék megtalálható.
KÉRDEZETT: MIZSIK VIKTÓRIA
Hogyan indult a Zizzlix története, és mi inspirált benneteket a 3D nyomtatás világában?
Berta Frida (Zizzlix): A Zizzlix családi vállalkozásként indult, miután 2025-ben úgy döntöttünk, hogy a 3D nyomtatásos hobbinkat közösen, egy új szintre emeljük. A márka nevét a „zizzen” és „zizegő” szavak ihlették, mert olyan játékokat szeretnénk alkotni, amelyekben van mozgás, élet és egy kis különlegesség. Számunkra a 3D nyomtatás nemcsak technológia, hanem egy kreatív alkotási forma is.
Szerintetek mi az a legnagyobb tévhit, a 3D nyomtatással kapcsolatban?
A legnagyobb tévhit talán az, hogy a 3D nyomtatás csak prototípusokra vagy „különleges hobbira” való. Valójában
már sok területen használható végleges, funkcionális és kis szériás termékek gyártására.
Milyen területeken látjátok jelenleg a legnagyobb áttörést vagy fejlődési potenciált a 3D nyomtatásban?
Mi az egyedi gyártásban, a kis szériás termékekben és a gyors prototípus-fejlesztésben látjuk a legnagyobb potenciált. Emellett az oktatásban, bizonyos ipari alkalmazásokban és az orvosi területen is egyre nagyobb szerepe lehet. Ezeken a területeken a technológia különösen jól tudja támogatni a személyre szabott és költséghatékony megoldás okat.
Volt olyan projekt, ami különösen emlékezetes vagy technológiailag kihívást jelentett számotokra?
Igen, egy tégely gyártása különösen emlékezetes volt. A kihívást nemcsak a modell elkészítése jelentette, hanem az is, hogy milyen anyagokkal lehet úgy kezelni, hogy biztonságos legyen kozmetikai termék tárolására. Ez a projekt jól megmutatta, hogy a tervezés mellett az anyaghasználat is kulcskérdés.
Mennyire változtatta meg a mesterséges intelligencia és az automatizáció a 3D tervezés vagy gyártás világát?
Nagyon sokat gyorsított a folyamatokon, főleg a tervezés és az ismétlődő feladatok terén. Az AI és az automatizáció segít hatékonyabban dolgozni, de a kreatív döntések szerepe továbbra is meghatározó.




A fenntarthatóság egyre fontosabb szempont. A 3D nyomtatás szerintetek mennyire lehet környezetbarát alternatíva?
Számunkra a fenntarthatóság különösen fontos, ezért minden játékunkat PLA-ból gyártjuk. A PLA kukoricakeményítőből vagy cukornádból készül, gyorsabban lebomlik, mint sok más műanyag. A nyomtatófarmunk is megújuló energiával működik, napelemekkel, és a nyomtatással járó hulladék újrahasznosítására is több kreatív megoldást alkalmazunk. Úgy gondoljuk, hogy a 3D nyomtatás akkor lehet igazán környezetbarát alternatíva, ha tudatos anyagválasztással és felelős működéssel párosul.
Kik keresnek meg benneteket leggyakrabban: cégek, alkotók





vagy magánszemélyek? És miben különböznek ezek az igények?
Legtöbbször magánszemélyek keresnek meg minket, de egyre több cég is megtalál bennünket egyedi alkatrészek és speciális megoldások miatt. A magánszemélyek inkább játékos, személyes termékeket keresnek, míg a cégek pontos, testre szabott megoldásokat igényelnek.
Hogyan látjátok a 3D nyomtatás jövőjét Magyarországon a következő 5–10 évben?
A következő években egyre természetesebb részévé válhat a gyártásnak, az oktatásnak és az egyedi termékfejlesztésnek. Magyarországon is nőni fog az elfogadottsága, és egyre több vállalkozás építi majd be a folyamataiba. Úgy látjuk, hogy ez a technológia okozatosan kilép a különlegesség szerepéből, és bevett gyártási megoldássá válik.
Melyik a legsikeresebb terméketek?
A végtelen kocka és más babrálós játékok, valamint a mini játékfiguráink, a zizzli-k. A zizzli-k különösen népszerűek rendezvényeken és kitelepüléseken, ahol az érdeklődők kimondottan szeretik turkálni, nézegetni és válogatni őket. Ezek közül különösen népszerű a sárkányka figuránk, amely a sikerének köszönhetően már 15 színben is elérhető.
Mi a tervetek a 2026-os évre?
2026-ban a márka erősítése mellett egy viszonteladói hálózat kialakítása a fő célunk. Szeretnénk, ha a Zizzlix termékei minél több helyen elérhetők lennének, miközben tovább építjük a márka ismertségét és karakterét. A célunk az, hogy hosszabb távon stabilabb és szélesebb értékesítési alapokra helyezzük a működésünket.















A SINOSZ képviseletében, az elnökségi tagok is részt vettek az EFHOH (European Federation of Hard of Hearing People) 2026. április 17–19. között Brüsszelben megrendezett konferenciáján. Mivel a szervezet 59 millió európai hallássérült ember érdekét képviseli, így a rendezvény kiváló lehetőséget biztosított arra, hogy első kézből értesüljünk a hallássérült embereket érintő legújabb európai fejlesztésekről, kutatásokról és érdekvédelmi törekvésekről. Az idei esemény egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy a technológiai fejlődés és a tudatos akadálymentesítés együttesen képes olyan lehetőségeket teremteni, amelyek néhány éve még elképzelhetetlennek tűntek.
Írta: Csetneki Csilla
BRÜSSZELI NYILATKOZAT:
KÖZÖS EURÓPAI FELLÉPÉS A HALLÁSSÉRÜLT EMBEREKÉRT
Az Európai Nagyothallók Szövetsége (EFHOH) - melynek tagja a SINOSZ is - ezen a konferencián egyhangúlag elfogadta az ún. Brüsszeli nyilatkozatot.
A dokumentum fontos üzenetet fogalmaz meg az európai döntéshozók számára: a hallásvesztés kérdése nagyobb figyelmet, összehangolt intézkedéseket és hosszú távú stratégiát igényel.
A nyilatkozat többek között az alábbi célokat hangsúlyozza:
● európai stratégia kidolgozása a hallásvesztés kezelésére,
● a hallásvesztés fogyatékosságként történő szélesebb körű elismerése
● egyenlő hozzáférés a hallásgondozáshoz, a rehabilitációhoz és a segítő technológiákhoz,
● valamint befogadó oktatási és foglalkoztatási politikák kialakítása.
A közgyűlés előadásai és szakmai programjai jól mutatták, hogy Európa számos országában már ma is olyan

fejlesztések zajlanak, amelyek közelebb vihetnek ezen célok a megvalósításához.
A szakmai programok egyik legizgalmasabb része az volt, hogy betekintést nyerhettünk a hallássérült emberek életét megkönnyítő legújabb fejlesztésekbe. Az Európai Parlament akadálymentesítési megoldásaitól kezdve az Auracast technológián át egészen a mesterséges intelligenciára épülő innovációkig számos inspiráló kezdeményezéssel találkoztunk. Ezek közül mutatunk be néhányat:
Auracast –a hallássegítés új generációja
Az Auracast egy Bluetooth-alapú hangátviteli rendszer, amely lehetővé teszi, hogy a hang közvetlenül a kompatibilis hallókészülékbe vagy cochleáris implantátumba érkezzen, így sok hallássérült emberek számára jelenthet jelentős előrelépést a mindennapi kommunikációban. Ez különösen hasznos lehet olyan helyszíneken, mint a repülőterek, pályaudvarok, színházak, mozik vagy konferenciák, ahol a háttérzaj gyakran megnehezíti a beszédértést. A szakmai előadásokon elhangzott, hogy 2030-ra az a cél, hogy az Auracast valamennyi nagy
hallókészülék-gyártó készülékeiben elérhető legyen, így várhatóan a jövő egyik meghatározó akadálymentesítési megoldásává válik.
ALRM – amikor a telefon „meghallja” helyettünk a veszélyt
Szintén figyelemre méltó fejlesztés az ALRM nevű alkalmazás, amelyet eredetileg az Egyesült Államokban fejlesztettek ki. Az alkalmazás célja, hogy segítse a siket és nagyothalló embereket a veszélyhelyzetek felismerésében. A telefon mikrofonja figyeli a környezet hangjait, és amenynyiben veszélyre utaló hangot észlel, rezgéssel és szöveges értesítéssel figyelmezteti a felhasználót. Az alkalmazás fejlesztésének alapötletét az amerikai iskolákban előforduló vészhelyzetek, például lövöldözések és természeti katasztrófák adták , de a technológia más környezetekben is hasznos lehet. Az ALRM jó példája
annak, hogyan segíthetik az okoseszközök a hallássérült emberek biztonságát és önállóságát.
Mesterséges intelligencia a jobb beszédértésért
A konferencia egyik legérdekesebb technológiai újdonsága az Amazon fejlesztése volt, amely a televíziós és streaming tartalmak jobb érthetőségét célozza. A rendszer mesterséges intelligencia segítségével képes elkülöníteni a beszédet a háttérzajoktól, így a néző igényei szerint csökkenthető például a zene, a filmes háttérzaj, miközben a párbeszédek tisztábban hallhatóvá válnak. Ez a megoldás nemcsak a hallássérült emberek számára jelenthet segítséget, hanem mindazoknak, akik zajos környezetben vagy nehezebb hallási körülmények között szeretnének filmeket és sorozatokat nézni. A tervek szerint a fejlesztés idővel az Amazon teljes médiaplatformján elérhetővé fog válni.


Hosszabb kihagyás után folytatjuk a hazai hallásjavító segédeszköz-forgalmazókat bemutató sorozatunkat. Ezúttal a dán központú WS Audiology
A/S magyarországi leányvállalatához látogatunk el, hogy közelebbről megismerjük a Widex, a Signia és a Rexton hallókészülék-márkák mögött álló hazai szakmai csapat munkáját. Arra is kíváncsiak voltunk, milyen újdonságokkal, fejlesztésekkel és szolgáltatásokkal segítik a hallássérült emberek mindennapjait Magyarországon.
Összeállította: Kajtár Dóra

Mióta forgalmaznak
Magyarországon?
A Widex márka több mint 30 éve van jelen Magyarországon: a dán anyacég 1993-ban alapította meg a Widex hazai leányvállalatát. A magyar cég országos üzlethálózatot hozott létre “Widex Hallókészülék Stúdiók” néven. A megbízhatóságukról és kiváló minőségükről ismert Signia hallókészülékek és elődei 1994 óta elérhetők idehaza. 2019-ben vállalati egyesülések útján létrejött a dániai székhelyű WSA. A globális cég hazai
leányvállalata ettől az évtől kezdve képviseli portfóliójában a Widex, Signia és Rexton márkákat.
Hol találhatóak meg készülékeik?
A vállalat központja Budapesten működik, országos hálózatukban pedig több mint 70 üzletben várják ügyfeleiket. Ezen túlmenően számos viszonteladó partner is forgalmazza hallókészülékeiket. A Widex és a Signia honlapok térképes keresőjének segítségével bárki könnyen kiválaszthatja a lakóhelyéhez legközelebbi üzletet, ahol a cég szakképzett hallásgondozói várják.

Mik a céljaik?
A WSA küldetése, hogy világszerte mindenki számára elérhetővé tegye a tiszta hallás élményét, és ezzel hozzájáruljon az emberek életminőségének javításához. Céljuk, hogy a hallásvesztés ne jelentsen többé akadályt, és a technológiai innovációval új lehetőségeket nyissanak a teljes, aktív élethez. A vállalat olyan megoldásokat fejleszt, amelyek természetesebbé, kényelmesebbé és magabiztosabbá teszik a mindennapi kommunikációt a halláscsökkenéssel élők számára.
Hányféle hallókészüléket forgalmaznak?
A cég portfóliójában megtalálható jelentős nemzetközi márkák termékskálája lefedi a hallókészülékek vala-
mennyi típusát. Bármilyen fokú hallásveszteségre kínálnak megoldást az egyedi igények figyelembevételével. A megbízható, strapabíró alapmodellektől a legújabb technológiai megoldásokat alkalmazó, csúcsminőségű hallókészülékekig széles választékot kínálnak, amit személyre szabott, magas színvonalú szolgáltatással egészítenek ki.
Milyen újítások vannak?
2026-ban tovább bővült a termékkínálatuk. Immár több tudásszinten kínálják a népszerű Bluetooth-os készülékeket, amelyek a Bluetooth Classic segítségével a telefonok 99%ához közvetlenül csatlakoztathatók. Az idei évtől olyan, újratölthető mélyhallójárati és hallójárati modellek kerültek forgalomba, amelyek már
nagyfokú halláscsökkenésre is megoldást nyújtanak. Megújult a fülmögötti készülékválasztékuk is, amelyek közül külön kiemelendő a hallásmaradványra adható, több tudásszinten elérhető, újratölthető, Bluetooth-kapcsolattal rendelkező típus. Mivel az innováció folyamatos, további bővítés várható még portfóliójukban.
Milyen kiegészítőket forgalmaznak?
Mindegyik márkájukhoz kiegészítők széles választékát kínálják, amelyek elsősorban a telefonálást, a tévézést és a zajos környezetben történő beszédértést segítik, hogy még teljesebb hallásélményt biztosítsanak a felhasználóknak.
A TV-s kiegészítők lehetővé teszik, hogy a televízió hangja közvetlenül a hallókészülékekbe jusson el, így a felhasználók kristálytiszta, kiváló minőségű sztereó hangzást élvezhetnek zavaró háttérzajok nélkül. A telefonálást támogató kiegészítők többfunkciós megoldást kínálnak: biztosítják a kényelmes, szabad kezes hívásokat, valamint távoli mikrofonként is működnek.
Hányféle márkát forgalmaznak?
A WSA a világ élvonalába tartozó Widex, Signia és Rexton nemzetközi hallókészülék-márkákat forgalmazza. A három márka lefedi a teljes hallás -
gondozási spektrumot, vagyis minden hallásveszteségi szintre és igényre kínálnak megoldást.
A legkeresettebb kiegészítők
A kiegészítők iránti igény korosztályonként eltérő. A fiatalabb felhasználók elsősorban olyan eszközöket keresnek, amelyek támogatják a munkavégzést és a mindennapi online kommunikációt, míg az idősebbek körében különösen népszerűek a tévénézést megkönnyítő megoldások.



Melyik típust keresik/vásárolják a legtöbben?
Statisztikáik szerint a felhasználók körében egyre nagyobb az igény a tölthető készülékek iránt, ezért a mélyhallójárati készülékektől kezdve a súlyosabb fokú hallásveszteségre tervezett modellekig széles választékban kínálnak újratölthető megoldásokat. Az egyik legnépszerűbb készülékük egy apró, azonnal illeszthető, diszkrét, szinte észrevehetetlen mélyhallójárati készülék, amely hordozható töltővel együtt kapható.
Tippek az ügyfelek számára Mindenképpen éljenek a kötelező próbahordás lehetőségével, amely segít megalapozott döntést hozni. Próbálják ki a készülékeket többféle környezetben, otthon, munkahelyen és nyilvános helyen is.
Érdeklődjenek a kiegészítőkről és mobilapplikációkról is, amelyek növelik a készülék funkcionalitását és kényelmesebbé teszik a mindennapi használatot.
A hivatalos Signia, Widex és Rexton hallókészülékek nem vásárolhatók meg interneten! A csalók nem kímélik az idős, rászoruló embereket, a károsultak elveszítik a befizetett pénzüket, és nem kapják meg a hirdetésben szereplő terméket.
Honlap : www.wsa.com www.signia.net www.widex.hu

BÍRÓ A FEJÜNKBEN – Hogyan szelídítheted meg a belső kritikusod?
„Miért pont ezt mondtam?”
„Biztos furcsának tűntem.”
„Nem kellett volna megint visszakérdeznem.”
„Csinálhattam volna jobban.”
Talán neked is ismerősen csengenek ezek a gondolatok. Ez az egyik leggyakoribb dolog, amivel találkozom mentálhigiénés szakemberként, és fájó látnom, mennyire tudjuk bántani magunkat. Bizony, néha én is megteszem, és valójában mindannyiunk életében jelen van ez a bizonyos belső hang. Az a hang, amelyik nem biztat, nem megértő, hanem sokkal inkább hibát keres, összehasonlít, és sokszor olyan dolgokat mond nekünk, amelyeket egy általunk szeretett embernek soha nem mondanánk. Ezt a hangot nevezi a pszichológia belső kritikusnak.
Írta: Puha Andrea
A belső kritikus nem egyik napról a másikra jelenik meg az életünkben. Hosszú évek alatt alakul ki. Magunkkal hozzuk a gyerekkorunkból, az iskolából, a családból, a munkahelyi tapasztalatokból, és azokból a helyzetekből, amikor valamilyen módon azt éltük meg: nem vagyunk elég jók. Sokszor észre sem vesszük, menynyire természetessé válik a jelenléte. Reggel belenézünk a tükörbe, és máris talál valamit, ami nem megfelelő.
Egy megbeszélés után órákig elemezzük, mit mondhattunk volna jobban. Egy banálisan félresikerült helyzetből pedig képesek vagyunk arra a következtetésre jutni, hogy velünk valami nagy baj van. Pedig egyetlen félresikerült történés sem mondja meg, milyenek is vagyunk.
HALLÁSSÉRÜLTKÉNT
KÜLÖNÖSEN KI VAGYUNK TÉVE
ENNEK
A hallássérült emberek életében sok olyan élethelyzet van, amely táplálhatja ezt a belső hangot. Sokan úgy növünk fell, hogy újra és újra alkalmazkodniuk kell egy hallókra szabott világhoz. Közben peddig észrevétlenül megtanuljuk magukat hibáztatni dolgokért, amelyek valójában nem a mi hibánk.
Mivel sokszor nem hallunk meg mindent, ez bizonytalanságot okoz bennünk: jól reagáltam? Talán te is emlékszel olyan pillanatokra, amikor nem értetted pontosan, mi hangzott el, és bosszankodtál, hogy koncentrálhattál volna jobban. Talán előfordult, hogy egy társaságban lemaradtál a beszélgetésről, és úgy érezted ügyetlen vagy.
Mivel sokszor nem hallunk meg mindent, ez bizonytalanságot okoz bennünk: jól reagáltam? Talán te is emlékszel olyan pillanatokra, amikor nem értetted pontosan, mi hangzott el, és bosszankodtál, hogy koncentrálhattál volna jobban. Talán előfordult, hogy egy társaságban lemaradtál a beszélgetésről, és úgy érezted ügyetlen vagy. Vagy amikor többször vissza kellett kérdezned, és úgy érezted, hogy mások türelmetlenek, és leértékelted magad emiatt. Önmagában ezek a helyzetek, az abban jelenlévő emberek reakciója is szégyent, bénultságot, kiszolgáltatottságot, fájdalmat tud kelteni bennünk. De a legfájóbb az a belső, önhibáztató monológ, ami utána következik:
„Biztos idegesítem őket.”
„Jobban kellett volna figyelnem.”
„Miért nem tudok olyan lenni, mint a többiek?”
Szeretném, ha tudnád, hogy ezek a gondolatok alapvetően nagyon emberiek, de attól még nem feltétlenül igazak. A hallássérülés nem lustaság. Nem figyelmetlenség. Nem leszel tőle kevésbé értékes.
A jó hír, hogy megtanulhatod leszerelni a belső kritikusod. Ha kiismered és megérted őt, akkor idővel el tudod hallgattatni, le tudod söpörni, amikor a füledbe sugdolózik.
A belső kritikus egyik jellemzője, hogy tényként beszél a félelmeidről.
Nem azt mondja hogy: „Félek, hogy

nem kedvelnek.” Hanem azt: „Nem kedvelnek.” Nem azt mondja: „Aggódom, hogy hibáztam.” Hanem azt: „Mindent elrontottál.”
Érdemes ilyenkor megállnod és feltenni magadnak a kérdést: Valóban tény, amit most gondolok, vagy csak a félelem szól belőlem?
Sokszor már ez az egyetlen kérdés is segít egy kis távolságot teremteni, és visszazökkenni a realitásba.
Bármilyen furcsán hangzik, a belső kritikus nem akar rosszat. A maga ügyetlen módján védeni próbál bennünket:
Azt reméli, hogy ha eléggé szigorú velünk, akkor nem hibázunk. Nem vallunk kudarcot. Nem utasítanak el minket. Nem maradunk egyedül. Szeretve leszünk.
Csakhogy a túlzott kritika árt is: bizonytalanná, önbizalomhiányossá és szorongóvá tesz.
Próbálj meg úgy beszélni magaddal, mint egy jó baráttal
Amikor legközelebb hibázol vagy kellemetlen helyzetbe kerülsz, és megjelennek a fejedben a kritikus hangok, képzeld el, hogy egy közeli barátod meséli el neked ezt a történetet. Mit mondanál neki? Valószínűleg nem azt, hogy ügyetlen volt és hibázott.
Talán inkább ezt:
„Ez most nehéz volt.”
„Megértem, hogy rosszul esik.”
„Megtetted, amit tudtál.”
„Legközelebb talán másképp sikerül.”
Érdekes módon sok esetben másokkal sokkal elnézőbbek vagyunk, mint önmagunkkal, pedig mi is megérdemelnénk ugyanezt a kedvességet, odafordulást, együttérzést.
A hallássérüléssel való együttélés gyerekkorunktól kezdve akarva akaratlanul is úgy formál, hogy kitartó, alkalmazkodó és erős emberré válunk. Olyanná, aki nap mint nap rengeteg olyan helyzetet old meg, amelyekbe mások bele sem gondolnak.
Ez egyfelől ugyan csodálatra méltó és hasznos. Szeretném ha tudatosítanád, hogy az eddigi életed, tetteid már önmagában hatalmas értéket képviselnek. Veregesd sokszor vállon magad. Hagyd hogy a hétköznapjaidba beszivárogjon a büszkeség érzése.
Tudatosítsd, hogy nem a teljesítményed határoz meg. Nem attól leszel szerethető, hogy hibátlan, alkalmazkodó és tökéletes vagy. Hogy mindent elsőre értesz. Hogy nem kérdezel vissza. Hogy sosincs veled semmi gond.
Merd meglátni magadat a teljesítmény mögött, és merd magadat választani!
Vannak időszakok, amikor a belső kritikus hangja különösen erőssé válik. Előfordulhat, hogy folyamatos önbizalomhiányt, szorongást vagy önértékelési nehézségeket okoz, és hiába próbálod megváltoztatni a gondolataidat, újra és újra ugyanazokba a körökbe kerülsz vissza. Fontos tudnod, hogy ezzel nem vagy egyedül, és nem kell egyedül megküzdened vele!
Jelentkezz be a SINOSZ Lelkisegélyhez egyéni beszélgetésre, ahol biztonságos, elfogadó légkörben dolgozhatsz azon, hogy megértsd, honnan erednek ezek a bántó belső mondatok. Írj e-mailt a sinoszlelkisegely@ sinosz.hu címre, és kérj időpontot Czibrikné Sándor Fanni pszichológushoz, vagy Puha Andrea hallássérült mentálhigiénés szakemberhez.

SHN IFJÚSÁGI KLUB SZERVEZŐK
Ha unatkozol a nyári szünetben, és szívesen csatlakoznál hozzánk, figyeld a Facebook- és Instagram-oldalunkat, mert hamarosan közös programokkal készülünk: strandröplabda, vízitúra és még sok más várható!
Addig is nézzétek meg a legutóbbi gokartversenyünkről készült videót, ilyen élménydús programokkal készülünk!
Találkozunk hamarosan!



2026. március 9 és 22 között Horvátország
Poreč városában, - az Isztriai-félsziget nyugati részén, az adriai tengerparton fekszikkerült megrendezésre a Hallássérültek Futsal
Európa-bajnoksága, immár hetedik alkalom -
mal. Mind a férfi és a női futsal válogatottunk részt vett ezen a jeles európai futsaltornán.
EDSO (European Deaf Sport Organisation)
írja ki és bonyolítja le a Horvát Siketlimpiai
Bizottság helyi segítségével.
Írta: Kun Krisztián, MHSSZ labdarúgó és futsal szakágvezető
Sportolók és szakmai stáb együttesen 37-en voltunk. Mind a két válogatottnak 15 napon keresztül kellett helytállniuk, ahol végül mind a két csapat a 9. helyet szerezte meg. Férfi csapat selejtezővel együtt 24, míg a nőknél 11 nemzet közül sikerült elérni ezt az eredményt.
A két csapat utoljára 2014-ben szerepeltek Szófiában, Bulgáriában, akkor a férfi csapat 15. helyen, míg a nők a 10. helyen végeztek. A mostani részvételünk sporttörténeti siker, hiszen az eddigi legjobb helyezést ért el mind két csapat.
A szervezés és a verseny is magas színvonalú volt. A siket futsal egyre népszerűbb és nekünk rövid időn alatt fel kellett venni a tempót, hogy a világ elitjéhez közelebb kerüljünk és lehetőleg idővel felülmúljuk őket. Íme a részletes eredmények a tornáról:












FÉRFI EREDMÉNYEK: B csoport
● Olaszország – Magyarország 5 – 0 (2-0)
● Magyarország – Izrael 3 – 5 (1-3)
● Szerbia – Magyarország 4 - 1 (2-0) 9-16. helyért
● Anglia – Magyarország 0 - 5* 9-12. helyért
● Hollandia – Magyarország 3 – 5 (1-1) 9-10. helyért
● Szerbia – Magyarország 1 –7 (0-4)
Csapat házi gólkirálya: Varga Zsombor (6 gól)
Érdekesség a versenyről, hogy a férfi csapat rendkívül közel került, hogy megszerezze a Fair Play díjat, ám végül a szerbek vitték el, jobb fault aránnyal. Továbbá 11 magyar újonc ismerhette meg hivatalos nemzetközi sporteseményt. A hölgyeknél a tavalyi VB szereplésük után újabb három újonc kóstolhatott bele a nemzetközi porond hangulatába.
A férfiaknál olasz – ukrán döntőt az ukránok nyerték meg büntetőrúgással, míg a hölgyeknél lengyel – angol párharcból az angolok jöttek ki győztesen.
A helyosztó mérkőzéseken - egyelőre kísérleti jelleggel - piros LED-fény jelezte a játékvezető sípszavát. A teszt célja annak felmérése volt, hogy a jövőben a jelenlegi zászlós jelzéseket fényjelzések válthassák fel. Sikeres teszt esetén a játékmegszakításokat és újraindításokat is LED-es rendszer segítheti. Bár a következő nemzetközi megmérettetésre, a 2027-es Téli Siketlimpiára, a ranglista alapján nem kerültünk be, de készülünk a három év múlva esedékes világbajnokságra és Futsal Európa-bajnokságra. Az U18 fiú futsal válogatottnak pedig szurkolhatunk augusztusban az Európai Siketek Ifjúsági Játékokon (European Deaf Youth Games) Hannoverben, ahol Magyarországot fogják képviselni.
NŐI EREDMÉNYEK: A csoport Írország – Magyarország 4 – 3 (3-2)
Magyarország – Németország 0 –13 (0-7)
Magyarország – Törökország 5 – 0*
Magyarország – Hollandia 2 – 6 (12)
Svédország – Magyarország 7 – 1 (2-1)
9-10. helyért
Svájc – Magyarország 0 – 5*
Csapat házi gólkirálya: Győző Tilla (2 gól)




























Marie Kondo, a „KonMari-módszer” megálmodója világszerte megjelent könyveivel és saját Netflix-sorozataival a szelektálás és tudatos rendszerezés terén abszolút sztárnak számít a 2010-es évek eleje óta. Ötéves korában kezdett érdeklődni a rendrakás
iránt és 19 évesen már rendszerezési tanácsadóként dolgozott Tokióban, ahol saját vállalkozása lassacskán globális céggé nőtte ki magát. Manapság módszerének szellemét követő tanácsadókat képez és saját webáruházat vezet, ahol többek között olyan lakberendezési
tárgyakat és kiegészítőket árul, amelyek –hitvallása szerint – örömet okoznak.
Írta: Hargitai Melinda
Nézzük is meg, népszerű rendszerezési technikája miben áll, de előtte pillantsunk rá a japán tárgykultúra és a „wabi-sabi” filozófia lényegére, hiszen a KonMari-módszer ennek kettősén alapul.A japán tárgykultúrát a funkcionalitás, a természetközeli anyaghasználat és a mély spirituális tartalom harmonikus egysége határozza meg. Legyen szó egy hétköznapi
teáscsészéről vagy egy csúcstechnológiás eszközről, a japán szemléletmód alapja, hogy a tárgyak nem csupán használati eszközök, hanem a környezettel való kapcsolatunk kifejezői.
A „wabi-sabi” a japán esztétika és világnézet egyik legősibb alapvetése. Lényege a tökéletlenség, az „állandótlanság” és a befejezetlenség hármasában rejlik. A zen buddhizmus tanításaiból ered, és arra tanít, hogy a valódi szépség nem a hibátlan pompá -

ban, hanem a természetes folyamatok egyszerűségében és az idő nyomaiban mutatkozik meg. Esszenciáját három egyszerű igazság képezi: semmi sem tart örökké, semmi sem befejezett és semmi sem tökéletes.
Marie Kondo szemléletének egyik legkülönlegesebb eleme még a tárgyak energiájába vetett hit, ami szorosan összefügg a japán sintoista hagyományokkal. Marie úgy véli, hogy a tárgyaknak lelkük van, és reagálnak arra, ahogyan bánunk velük: a ruhák, könyvek és használati eszközök há -
lásak a gondoskodásért, és pozitív energiát sugároznak vissza a környezetükbe, ha becsben tartjuk őket. Marie könyvek esetében javasolja a „felébresztés” rituáléjának alkalmazását, mégpedig úgy, hogy megütögetjük a borítójukat, hogy „felébresszük” őket. Ezzel meggyőződése szerint aktiváljuk a bennük lévő energiát, így könnyebb eldönteni, hogy valóban örömet okoznak-e még számunkra. Javasolja továbbá, hogy hálával engedjük el azt, amitől szeretnék megválni. Amikor megköszönjük egy tárgynak
a szolgálatát, mielőtt kidobnánk, tulajdonképpen az energiáját tisztítjuk meg. Ezzel megszüntetjük a tárgyhoz fűződő negatív érzelmi kötődést (például a bűntudatot), így a tárgy és a tulajdonosa is „szabadon” távozhat.
A KonMari-féle híres függőleges hajtogatás nemcsak praktikus helytakarékosságot szolgál, hanem energetikai jelentősége is van. Marie szerint

a tenyerünkön keresztül energiát adunk át a ruháknak a simítás és hajtogatás során, amitől a ruhák „élettel telibbek” lesznek. Marie Kondo hitvallásának központjában az az elv áll, hogy az otthonunk rendbetétele nem csupán holmijaink kategorizálása és elrendezése, hanem egy önismereti folyamat. Módszere olyan modellt kínál, ami a gyakran egyébként nyűgnek tekintett rendszerezést az önelemzés, boldogságkeresés és a jelenben levés gyakorlásának magasabb szintjére emeli. Marie szerint azáltal, hogy tudatosan megválogatjuk a környezetünkben lévő tárgyakat, megtanulunk jobb döntéseket is hozni az élet más területein is.
Hat aranyszabályát a lehető legpontosabban fontos követni, ha tartósan szeretnénk rendezettebb életet élni, ami nemcsak a körültekintéssel rendben tartott környezetünkben fog megnyilvánulni, és abban, hogy mennyivel könynyebb és egyszerűbb kevesebb dolgot rendben tartani, hanem elménk tiszta ságában és szívünk elégedettségében is.
1. Szánd rá magad a rendrakásra A folyamat komoly elköteleződést igényel. Ne csak „elkezdjük”, hanem döntsük el, hogy végigvisszük a teljes folyamatot, ami akár hónapokig is eltarthat.
2. Vizualizáld az ideális életstílusodat Mielőtt bármihez hozzáérnél, fogalmazd meg pontosan és képzeld el, milyen otthonban és környezetben szeretnél élni. Ez a jövőkép segít majd a nehéz döntéseknél.
3. Először a selejtezést fejezd be Sokan elkövetik azt a hibát, hogy már akkor elkezdenek rendszerezni és tárolni, amikor még nem váltak meg a felesleges holmiktól. A szabály az, hogy előbb mindent átválogatunk,
és csak a végén keresünk helyet a megmaradt tárgyaknak. A döntési szempont nem az, hogy mit dobjunk ki, hanem az, hogy mit tartsunk meg.
4. Kategóriák szerint haladj, ne helyiségek szerint Ne helyiségenként takaríts, hanem típusonként (pl. az összes ruhát gyűjtsd egy kupacba az egész lakásból). Így szembesülsz azzal, valójában mennyi dolgod van egy adott típusból.
5. Tartsd be a helyes sorrendet Marie szerint a döntéshozatali képességünket fejleszteni kell, ezért a könnyebbtől haladunk a nehezebb felé. A sorrend a következő: ruhák, könyvek, iratok, „komono” (minden egyéb tárgy, ami további kategóriákba

sorolható, pl. elektronikai cikkek, konyhai eszközök, hobbikellékek), szentimentális értékű tárgyak, amelyekhez erősen kötődünk érzelmileg, mint pl. fotók, kézzelfogható emlékek (érdemes a sorban utoljára hagyni őket, mivel ezektől a tárgyaktól a legnehezebb megválni).
6. Kérdezd meg magadtól: örömet okoz?
Ez a módszer lelke. Minden egyes tárgyat vegyél a kezedbe, és figyeld meg a testi-lelki reakciódat. Csak azt tartsd meg, ami boldoggá tesz (ehhez a nehezen lefordítható „tokimeku” kifejezést használja Marie, ami jóleső, örömteli izgalmat ír le), vagy amire valóban szükséged van a mindennapokban, a többinek pedig köszönd meg a szolgálatot, és engedd el.
Marie Kondonak mangája, azaz képregénye is megjelent, igaz, magyar nyelven még nem publikálták. A 2017-ben kiadott kötet címe The Life-Changing Manga of Tidying Up, és egy fiktív történeten keresztül mutatja be a KonMari-módszert. A sztori főhőse Chiaki, egy fiatal nő Tokióban, aki rendetlen lakással és kusza magánélettel küzd, amíg Marie Kondo segítségével el nem kezdi felszámolni a káoszt.




A migráció sokat hangoztatott fogalom mostanában. A lakosság elvándorlását, áttelepülését jelenti az országon belül vagy egyik országból a másikba. Kényszermigrációról akkor beszélünk, ha az áttelepülés hátterében háború, vallási, nemzetiségi üldözés vagy valamilyen természeti katasztrófa áll.
A migráció nem új jelenség, egyidős az emberiség történetével. Az örmények sorsa is a menekülés volt évszázadokon át.
Írta: Dr. Pánti Irén
Az örmény nép megszületése nem a mai Örményország területén, hanem attól nyugatra, délnyugatra történt. Három mai ország - Törökország, Irán és Örményország osztozik egykori birodalmukon. Az örmények kaukázusi és kelet-anatóliai eredetű népcsoport, nyelvük az indoeurópai népcsoportba tartozik. A festői Örményország, örmény nevén Hajastan területe mindössze 30 000 négyzetkilométer. Az országot északon Grúzia, keleten Azerbajdzsán, délen Irán, nyugaton Törökország határolja. Az országot a Kaukázus gyöngyszemének is nevezik. Ha -
talmas hegyek, mély völgyek és félelmetes szakadékok váltakoznak benne. Az ország fővárosa Jereván, amelynek szélén emelkedik az Ararát hegye, mely az ország szimbólumává vált és, mementóként emelkedik ki a körülötte elterülő fennsíkból.
A valaha örmények által lakott Nahicseván (ma Azerbajdzsán), melynek neve örményül annyit jelent, hogy „az alászállás helye”, az „első telep”, fontos szerepet játszott az örmények életében. A Biblia szerint az Özönvíz idején az Ararát hegyén feneklett meg Noé bárkája. Ekkor Noé családjával és állataival kiszállt belőle, levonultak az Ararát hegyéről a mai Nahicseván
területére. Miután Noé bemutatta Istennek az első áldozatot, ott le is telepedtek, és utódaik benépesítették a vidéket.
A neves krónikás, Choreni Mózes, aki időszámítás előtt az 5. században élt, így írt „Arménia története” című művében az örmények eredetéről: Hajk, az örmények ősapja, aki Noé dédunokája volt, fiával, Armennel és nemzetségével Babilóniától északra menekülve az Ararát hegy lábánál telepedett le, itt talált új hazát népének. Az örmények valószínűleg az Urartu
Birodalom északi részén elterülő Hajasza lakói voltak, azért is nevezik országukat ma is Hajasztánnak. Az Urartu Birodalmat az örmények országuk közvetlen elődjének tekintik. A babiloni feliratokon Örményország Urartuként volt olvasható, mely héber nyelven az Ararátot jelenti.
Arménia, az első önálló örmény állam, Krisztus előtt a 6. században alakult ki. Királyuk, Nagy Tigran Arméniát nagyhatalommá tette. Utóda, III.

Tirdat király pedig 301-ben elsőként a világon a kereszténységet államvallássá tette, így akart a perzsák hatalmi törekvéseinek gátat vetni. Az ország ugyanis mindig ütközőállam volt a szomszédos nagyhatalmak között.
A kereszténység elterjedésében nagy szerepe volt Megvilágosító Szent Gergelynek, aki később Örményország első püspöke lett. Szent Gergely keresztény nevelést kapott, és a perzsák erőszakos hittérítése elől menekült Kappadókiába, ahol kezdetben üldözték hite miatt, börtönbe is vetették. A legenda szerint a beteg király csodás meggyógyításával nagy tekintélyt szerzett magának és vallásának. A királyt megtérítette, aki később a kereszténységet államvallássá tette.
Már a kereszténység felvételének évében elkezdték építeni az „Ecsmiadzint” az örmények, a világ első székesegyházát, mely két év alatt fel is épült. Azóta sokszor átépítették, ám ma is áll, és az Örmény Apostoli Egyház vezetőjének székhelye. Az „Ecsmiadzin” azt jelenti, hogy „a hely, ahol az Úr egyszülött fia földre szállt”. A legenda szerint Megvilágosító Szent Gergelynek álmában megjelent Jézus, és égő kalapáccsal a kezében megmutatta a helyet, ahol templomot építsenek a tiszteletére. Az Ecsmiadzin kincstárában az 1700 éves kereszténység páratlan emlékeit őrzik.

A sok kincs közül a legnevezetesebb a „Végzet Lándzsája”, melyről azt tartották, hogy ezzel a lándzsával döfték át a keresztre feszített Krisztus oldalát.
A vallás elterjesztéséhez, a szent könyvek fordításához önálló örmény nyelvre volt szükség. A Meszrop Mastoc tudós szerzetes által megalkotott örmény ábécé azóta is szinte válto -

zatlan. Az örmény írás megalkotása után anyanyelvi iskolákat alapítottak, a tudomány és a művészetek minden ága virágzott. A kultúra és művészet központjai később a távoli hegyekben fekvő kolostorok lettek, mert ide a hódító seregek nehezebben tudtak betörni. Örményföld a kereskedők által jól ismert vidék volt, keleti és nyugati
irányban karavánutak szelték át, de számos árut szállítottak innen is a világ különböző részei felé. Az örmény kereskedők vagyonosak voltak, és nyitottak a különböző kultúrák átvételére, terjesztésére. Szellemi igényüket jellemezte, hogy városaikban állandó színház működött, szerették a zenét és a táncot.
Az ország történetéhez tartozik a folytonos harc a fennmaradásért. A szomszédos népek próbálták őket leigázni, beolvasztani. Tömegesen menekültek el a támadások elől, szétszóródtak a világban, és diaszpórát alkotva próbálták megőrizni örmény identitásukat.
A 7. században Arménia nagyobbik része az akkor megalakuló muszlim vallás hódításának áldozata lett, kisebb része Bizánc befolyása alatt maradt. A 11. században a szeldzsuk törökök pusztították el falvaikat és városaikat. Bár uralmuk nem tartott sokáig, akkora pusztítást vittek végbe, hogy az örmények tömegei menekültek el az országból Kis-Ázsiába, Európába, többek között Magyarországra is. Ez volt az örmény történelem első tömeges kivándorlása, melyet több is követett.

A legnagyobb csapást a törökök mérték rájuk, mikor 1914–15-ben elrendelték Kelet-Anatólia egész örmény lakosságának kitelepítését. Úgy akarták őket megsemmisíteni, hogy gyalogosan hajtották őket a szíriai sivatagba, ellátásukról nem gondoskodtak. Körülbelül másfél millió embert pusztítottak el így. Ennek a több mint száz éve történt szörnyű tragédiának állított emléket az Örmény Népirtás
Múzeuma, mely Jerevánban található. Az ország 1936-tól önálló Szovjet Köztársaságként működött, majd 1991 óta létezik a független örmény állam.
A magyarországi örménység az egyik legrégibb, ma is élő diaszpóra Európában. A 13. században számottevő örmény közösség telepedett le a Magyar Királyság különböző városaiban, így Esztergomban is. IV. Béla kiváltságokban részesítette őket, az egész országban szabad kereskedelmi jogot kaptak. Az örmények Magyarországra való tömeges betelepedése a 17. században kezdődött. Egy nagyobb hullám Moldovából indult, és hosszas vándorlás után Erdélyben fogadta be őket I. Apafi Mihály fejedelem 1672-ben. Gyergyószentmiklóson telepítette le őket, később szabad kereskedési jogot és egyéb privilégiumokat biztosított számukra.
Az ősi hagyományokat leginkább az egyház őrzi. Budapesten, a ma is működő Orlay utcai örmény katolikus templomban a liturgia örmény nyelven folyik.
Az örmények sok kiváló művészt adtak a hazának. A kultúra területén meg kell emlékeznünk Hollósy Kornéliáról, a híres énekesnőről, Hollósy Simonról, a nagybányai festőiskola megalapítójáról.
A közelmúlt kiemelkedő örményei a fogathajtó Lázár család, a képzőművészek közül Barcsay Jenő és a nemrég elhunyt Gross Arnold grafikusművész. A névsort hosszan lehetne sorolni. Az 1993. évi LXXVII. számú kisebbségi törvény 13 elismert kisebbség között az örményeket is nemzetiségként deklarálta.
Az örmény szervezetek és az örmény katolikus egyház az ősi örmény kultúra és hagyomány megőrzését, megismertetését, az örmény nyelv megőrzését tűzte ki céljául, valamint a kapcsolattartást az őshazával és az örmény lakta településekkel.
Számtalan történelmi példát lehetne felsorolni, mikor vállaltak az örmények velünk sorsközösséget, és milyen értékekkel gazdagították a magyar kultúrát. Kapcsolatunkat az azóta eltelt viharos esztendők sem bontották meg, inkább erősítették.
