A Pomáz-Csobánkai Református Társegyházközség lapja VI. évfolyam 5. szám
2017. szeptember – október
DR. SZŰCS FERENC
Remélem,J nemJ érziJ majdJ aJ kedves olvasóJkomolytalanJtréfálkozásnak,Jha egyJrégiJemlékemJfelidézésévelJkezdem. AJnyolcvanasJévekbenJegyJteológusJkonK ferenciánJ voltunkJ aJ TahiJ LelkészK üdülLben,JaholJazJegyikJrésztvevLnekJtávirata érkezett.JAJDebreceniJKántusJ–JakkorJeléggé rendhagyóJmódonJ–JvalaholJelsLJhelyezést értJ el.J AJ boldogJ táviratozóJ eztJ így próbáltaJtudtulJadni:J„ALKántusLelsMLlett, SoliL Deo,L Gloria”. MivelJ akkortájtJ a falusiJpostákraJtelefononJolvastákJbeJa táviratokat,J aJ vonalbanJ valakiJ aJ latin szavakatJ elírásnakJ gondolva,J „Józsi, DezsM,L Glória”KraJ változtattaJ aJ szöK veget.JAJderültségJközepetteJmegállapíK tottuk,JhogyJbiztosanJnemJreformátus voltJazJíró,JmertJközöttünkJfontosJszemK pont,J hogyJ sikereinketJ neJ aJ magunk dicsLségénekJ könyveljükJ el,J mert tudjuk:J„egyedülJIstenéJaJdicsLség!” AJ reformációJ „egyedül”J szavával kezdLdLJismertJalapelvekJközülJkettL van,JamitJreformátusJsajátosságnakJis szoktakJnevezni:JezJaJKálvinnakJtulajK donítottJfentebbiJjelmondatJésJaJHeidelK bergi KátéJ elsLJ kérdésébenJ szereplL „egyetlenJvigasztalás”J(solaLconsolatio).J KálvinJgondolkodásmódjánakJegéK szétJnézveJezJnemcsakJazJöndicsLítés elutasításátJjelenti,JhanemJazJéletnekJés aJvilágnakJaztJaJmennyeiJ„felülnézetét”, amelyrLlJ azJ angyalokJ énekelnek: „Szent,LszentLszentLaLSeregeknekLUra. TeljesL mindL eL szélesL földL azL NL dicsMO ségével” (ÉzsJ6,3).JHaJcsakJföldiJpersK pektívábólJnézzükJaJdolgokat,Jbizony egészenJmástJlátunkJaJföldkerekségen. BMnnel,Jszennyel,JvérrelJvanJteleJezJaJszéles föld.JDeJezJcsakJalulnézet.JAJszeráfokJIsten perspektívájábólJaztJlátják,JhogyJaJmindenK ségetJ körülragyogjaJ IstenJ dicsLségeJ ésJ ez visszaJisJsugárzikJaJteremtményekrLl.JNem mindegy,JhogyanJlátjukJeztJaJteremtettJviláK got.JKálvinJeztJírja:JIstenJ„dicsMségeLbiztos jegyeitL…LbelevésteLmindenLegyesLalkotásába, méghozzáL annyiraL világosanL ésL egyértelO mPen,LhogyLmégLazLMtLnemLismerMLképzetlen ésLtudatlanLemberekLsemLmenthetikLmagukat tudatlanságraLhivatkozvaL…LIstenLmárLakkor
„A trónon ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! ... Ámen!” (Jel 5,13-14)
láthatóL ragyogásbanL jelentL meg,L amikor feltártaL dicsMségétL aL világL teremtésével. ValahányszorLkörülnézünk,LebbenLaLdíszben mutatkozik.”L(Int.1.5.1.) EzJaJdicsLségJazonbanJnemcsakJaJteremK tésben,JhanemJazJNJFiánakJtestetJöltésébenJis látható:J„AzLIgeLtesttéLlettLésLközöttünkLlakott, ésLmiLláttukLazLNLdicsMségét…” (JnJ1,14).JAki
csakJaJszerényJjászolbölcsLtJlátjaJkarácsonyK kor,JazJnehezenJjutJelJaJdicsLségJKrisztusáig. DeJakiJIstenJdicsLségénekJfényébenJszemléli Krisztust,JazJcsodálattalJésJimádattalJborulJle aJtesttéJlétel,JaJkeresztJésJaJfeltámadásJtitka elLtt,JésJazJmagaJisJ„dicsLségrLlJdicsLségre” változikJátJ(2KorJ3,18). AkiJ IstenJ dicsLségénekJ fénykörébe kerül,JazJdicsLíteniJkezdiJIstent.JAzJószövetK ségiJistentiszteletJjelképesJcsúcspontjaJnem véletlenülJvoltJaJkapunyitásJaJ„dicsLségJkiráK lyának”J bevonulásaJ elLttJ (ZsoltJ 24,7K10).
IstenJmindigJnagyobbJésJdicsLségesebb,Jmint aJ miJ szMkJ keresztmetszetMJ ajtóink.J Ezért hangzikJaJfelszólítás:J„emelkedjetekLfelLörökO kévalóL ajtók,L haddL menjenL beL aL dicsMség királya!” (ZsoltJ24,9)JAJzsoltárosnakJezJa mondata,JhogyJ„dicsérjétekJazJUrat!”,Jezért több,JmintJegyJegyszerMJfelszólításJazJénekre. EzJ képzeletünk,J gondolkodásunkJ kiszéK lesítésétJjelentiJazJelLtt,JakitJnemcsak értelmünk,JdeJazJegekJegeiJsemJképesek befogadni.JSajnos,JazJutóbbiJidLbenJa dicsLítésJfogalmaJegyetlenJmodernJének stílusraJszMkültJle,JpedigJaJSzentírásJezt átfogóanJaJzsoltárokraJésJdicséretekre, tehátJazJegészJistentiszteletreJkiterjeszti (EfJ5,19).JSLtJaJleghétköznapibbJdolK gainkatJ isJ IstenJ dicsLségéreJ kellJ tenK nünk.JAJmunkát,JazJevéstJésJivást,Jtehát mindentJ úgyJ ragyoghatJ beJ Isten dicsLsége,J mintJ ahogyJ aJ reggeliJ napK fénybenJ ragyoghatnakJ aJ legszürkébb tárgyakJisJ(1KorJ10,31).J AztJ márJ látjuk,J hogyJ azJ emberK központúJszemléletJmennyiJbajhoz,JtraK gédiáhozJvezet.JEzértJfontosJvisszatérni aJreformátorokJáltalJfelfedezettJegyedüli középponthoz:JIstenhez.JNincsJsokféle útJ hozzá,J csakJ azJ azJ egy,J akiJ „azL út, igazságL ésL élet” (JnJ 14,6).J MegismeK résénekJsincsJsokJforrása,JcsakJazJNJkiK jelentése,J aJ Szentírás.J CsakJ innenJ isK merhetjükJmeg,JhogyJegyedülJkegyeK lembLlJ vanJ üdvösségünkJ ésJ mindeK nünk,J ésJ eztJ egyedülJ hitJ általJ fogadK hatjukJel.JEzekJvalójábanJolyanok,Jmint aJszivárványJszínei,JamelyekJIstenJdiK csLségénekJsugárzóJfényébLlJszármazK nak.JKálvinJjelmondatátJhasonlíthatjuk tehátJegyJnagyítóüvegJfókuszához,JgyújtóK pontjához,JamelyJaJNapJsugaraitJúgyJgyMjti egybe,J hogyJ akárJ egyJ papírlapotJ isJ megK gyújthatunkJvele.JIstenJdicsLségeJ–Jakárcsak aJnapfényJ–JsokJéltetL,JmelengetLJsugárban érkezik hozzánkJésJveszJkörülJbennünket.JErrLl azJörökJforrásrólJazJóegyháziJdoxológiaJszavai ígyJvallanak:J„DicsMségLazLAtyának,LaLFiúnak ésLSzentléleknek.LAmiképpenLkezdetbenLvolt, azonképpenLmostLésLmindörökké!” Röviden összefoglalvaJpedig:JSoliJDeoJGloria! O