A Pomáz-Csobánkai Református Társegyházközség lapja II. évfolyam 5. szám
„Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörget!nek megnyittatik.” (Mt 7,7k) — „Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ! akarata szerint kérünk, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk t!le.” (1Jn 5,14k)
Tartalom
1 Pap Lászlóné: Honvágy 2 SZÓL AZ IGE - Reformáció… Nyilas Zoltán lelkipásztor igehirdetése 4 Soós László: Október 31. 5 Reményik Sándor: A Bethesda partján Sebestény-Jáger Orsolya: Luther élete Petr!czi Éva: Az inaszakadt vasárnapja 6 A lélek lélegzetvétele Csuka Tamás püspök úr igehirdetése 8 Puskás: Isten mindig meghallgat Beszélgetés Csuka Tamás püspök úrral 10 Dr. Gyökössy Endre: A magunk módján 11 Kurfis Imre: Alfa és Omega 12 PORTRÉ - Hardi Judit: Ajándék Istent!l Látogatóban a Szabó családnál 13 Orbán László: Borika 14 Osváth Zsolt: Dies irae, dies memoriae Szenci Molnár Albert: Intés a könyörgésre 15 Haranginé: Megismerhet!-e Isten? 16 Erdélyi Sándor: „Növeld a hitünket!” 17 II. Papkerti hangverseny Csékó András: Ifi csendes-hétvége ARS SACRA Szakrális Művészetek Hete 18 Puskás: A tudomány és költészet nyelvén Petr!czi Éva és Dr. Szabó András 19 Reményik Sándor: A fordító 20 REFORMÁTUS JELKÉPEINK Puskás: A sz!l! 21 NÁLUNK KERESZTELTÉK 22 Andrásiné: Kik jártasak valának… A zilahi kórus látogatása és szolgálata 24 KÖZÖTTÜNK SZOLGÁLNAK Cseri István 27 KÖNYVAJÁNLÓ - A hitébreszt! Sion; Czeglédy Sándor: Fohász 28 RÉGI HISTÓRIÁK - Könczölné: 230 év Simon Imre: Az Óbudai Ref. Egyház 29 Túrós Péter ref. lelkipásztor 30 Hardi Péter: Hány emberre teremtette… Dr. Kodácsy Tamás hozzászólása 31 NAPLÓ 32 ÉS LESZNEK KETTEN EGY TESTTÉ Templomfelújítás Jáger László: A lyukas zászló
2013. szeptember – október
HONVÁGY A 42. Zsoltárt sokféle szívvel és szemmel lehet olvasni. Nagyon sokat jelent azok számára, akik tudnak azonosulni vele. Akik, mint Kóráh fiai, meszsze vannak az otthonuktól, idegen földön, ahol idegen kultúra veszi !ket körül. S ahol éppen ezért nem érzik jól magukat. Ott, a távolban lett számukra igazán világos, hogy mit is veszítettek, milyen üres az életük. A felületes olvasó valóban csak ennyit lát, nekünk azonban ennél sokkal többet mond. Ádám és Éva nagyon valóságosan átélte az „otthon” elvesztését. Oda kellett hogy hagyják az Istennel való közösséget, az ÉLETET. Mert ami utána következett, az már nem volt az. Az már fájdalom, sírás, testi-lelki nyomorúság, örömmel végzett feladatok helyett keserves robot lett. Egy olyan állapot, melyben a bizonytalanság, a félelem, a rettegés, emberekt!l való függés, s ebb!l ered!en a harag, a gyűlölet lett az úr. Miközben ott volt a sóvárgás a szép, a jó, a tiszta, az elérhetetlen után. Az ember próbálta feloldani a benne lév! görcsös állapotot, de az, aki rávette „otthona” elhagyására, erre rossz megoldásokat ajánlott. Az ember, majd Isten választott népe is, bukások sorozatát élte meg. Az egész történelem szenvedésekr!l, szenvedélyekr!l, kielégítetlen szomjúságról beszél. Modern korunk is felismerte, hogy valami javításra, újításra van szükség. S az embernek kínál sok mindent, amit „megérdemel”, s ami jobbá teszi, tisztábbá, mi több: tökéletessé. Minden javaslata a testre
irányul, és az ember majd önmagát fogja ki- és megváltani a földi nyomorúságból. Rossz recept! A Zsoltár világosan beszél a megoldásról. Ádám és Éva is tudta, s azóta sokan mások is, hogy az élet forrása az ISTEN maga. Nála talál „otthonra” az ember, melyet a bűn miatt elvesztett, s amíg az útra rá nem talál, mindig tévelyegni fog. Az ÚT pedig Jézus Krisztus, aki eléje megy az embernek, Aki kudarcaiban, szenvedéseiben szólongatja, terelgeti. Így egyre világosabb lesz az él! víz, az ÉLET forrása felé vezet! út. S ahogy a sivatagban a szomjazó állatokat szinte vezeti a távoli víz illata, és megállíthatatlanul igyekeznek, hogy ihassanak, a mi Urunk is végigviszi, vezeti a szomjazókat a megkezdett úton egészen a célig, hogy a halálba tartó lélek ihasson és éljen. Sok keres!, szomjazó ember azért téved el rossz utakra, ahol rablók kezébe jut, akik kifosztják, mert nem tudja, hogy ISTEN-hiánya van. Csak Ő tudja a benne lév! ürességet betölteni önmagával! Aki csalódott, keserű, terheket hordoz és úgy érzi, hogy számára nincs kiút, emelje fel a fejét és lássa meg a JÓ PÁSZTORT, Aki a forráshoz vezette. Megérkezett! Várja az elkészített fehér ruha és felhangzik az öröm szava: „Ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott!”(Luk. 15:24). Kóráh fiai tudták, hogy mit veszítettek, hogy ki hiányzik igazán, de a ma embere nem tudja. Ahhoz, hogy megtudja, a már hazaérkezetteknek, a megtért gyermekeknek kell hírül adniok és ugyanakkor hívogatniok! „Jöjj el az élet vizéhez, Nélküle szomjas a szív! Átok alól szabadulsz itt, Hű Urad Ő, Aki hív. Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád: Béke a földön, az üdv odaát! Itt van az élet, a forrás, Nincs sehol és soha más!” Pap Lászlóné lelkipásztor Imre Lajos grafikája