A Pomáz-Csobánkai Református Társegyházközség lapja I. évfolyam 5. szám
„Áldjad én lelkem az Urat, és egész bens!m az ! szent nevét. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményér!l. Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. Aki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.” (Zsolt 103, 1-4)
Tartalom
1 Mi a református? 3 Mit ünneplünk a reformáció napján? 4 Mi a “protestáns” szó jelentése? 5 SZÓL AZ IGE Tudom, hogy van bocsánat! Nyilas Zoltán lelkipásztor igehirdetése 6 Konfirmandusaink 7 Református identitás ma Prof. Dr. Szűcs Ferenc el!adása 10 A könyv Sebestényné Jáger Orsolya lelkipásztor írása 11 Jézus Krisztus-Luther Márton-Ferenczy Károly 12 Mennyire beszédes a boldogság? Szív-közelben: Nyilas Zoltán lelkipásztor 15 Másodszor - Családi délután 16 Móricz Zsigmond - Damaszkuszi élmény 18 PORTRÉ Zenével szolgálni az Urat Látogatóban a Blaskó családnál 20 “Az Úrnak kegyelmességeir!l emlékezem” 21 Páskabárány a műt!asztalon Soós László lelkipásztor írása 22 REFORMÁTUS JELKÉPEINK A zászlós bárány 23 A MRE címere Versek 24 LEGKEDVESEBB IGÉM Jákób tusakodása 25 Papkerti hangverseny a parókia kertjében 26 Ravasz László - Folytatása következik 27 Szakrális Művészetek Hete 28 Aki hiába volt Jézusnál Pap László lelkipásztor igehirdetése 31 ARCKÉPEK ÉS ÉLETKÉPEK Az evangélium frontharcosa - 1. rész 75 éves lenne Pap László 33 Ladányi Sándor - Tíz esztendeje távozott el Pap László 34 Orbán László - Búcsú Vers 35 RÉGI HISTÓRIÁK A Fáy család alapítványai 36 NÁLUNK KERESZTELTÉK 37 KÖNYVAJÁNLÓ 38 A marosszentgyörgyi testvérkórusunk vendégszereplése 39 ÉS LESZNEK KETTEN EGY TESTTÉ 40 POSTALÁDÁNKBÓL NAPLÓ
2012. szeptember-október
MI A REFORMÁTUS? Ha erre a kérdésre mindenre kiterjed! választ akarnánk adni, akkor gyülekezetünknek könyvkiadásra kellene vállalkoznia: a témának hatalmas irodalma van. Így, egy szűk újságcikk keretében nem vállalkozhatom tehát magam sem másra, minthogy néhány gondolatot felvillantsak a kérdésre – mi a református? – adandó válaszból. Eleink öt alapelvet fektettek vallási önmeghatározásukat illet!en – amiben áttételesen benne volt az elhatárolódás is attól, ami mindezekkel ellenkezik. Mi volt ez az öt alapelv? Az öt sola. Ezek: Sola fide. Vagyis egyedül hit által. Mit jelent ez? Azt, hogy egyedül a hit által üdvözülhetek, a cselekedeteimmel nem harcolhatom ki azt – mint ahogy részben a római katolikus hív!k tartják. Tudom, már önmagában ez a kijelentés is további számos kérdést vet fel, de ezekbe most ne menjünk bele, különben az a bizonyos könyvkiadás elkerülhetetlenné válik… Sola gratia. Egyedül kegyelem által, ami egyébként következik az el!z!b!l. Talán ez a legreformátusabb az öt sola közül. A solákat ugyanis
nem Kálvin, a református egyház alapítója, hanem már Luther kidolgozta. Viszont a sola gratia tanát Kálvin szinte az abszurditásig továbbgondolta, s jutott el a predestinációhoz. Vagyis, hogy az üdvösségünk Istent!l van, az ! kegyelméb!l, semmit sem tehetünk érte. Ez is ezerfelé téríthetné a gondolatainkat, el is vágom hát gyorsan. Sola scriptura. Egyedül az írások. Rendkívül fontos a reformátusság meghatározása szempontjából, erre kés!bb még visszatérek. Itt most csak annyit, hogy a hitünk zsinórmértéke – kánonja – a Szentírás, nem csatlakoznak hozzá a szent hagyományok. Solus Christus. Vagyis egyedül Krisztus. Közvetlen vele tartjuk a kapcsolatot, a hozzá vezet! úthoz nem szükséges közvetít!, sem Mária, sem szentek, de még csak a papi szentség sem. Mindezekhez társul még a soli Deo gloria, vagyis hogy egyedül Istené a dics!ség. A kijelentés lehetne akár az el!z! négy összefoglalója: mi, emberek, hívek, egyházak, bármennyire is nagy dolgokat viszünk véghez, nem a magunk erejéb!l tesszük azt, tehát a dics!ség sem a mienk.
A csobánkai harangot Gombos Miklós őrbottyáni mester öntötte