MAGYAR ÜGYVÉDEK NAPJA
Világosan el kell különíteni az ügyvédek közéleti-politikai, valamint hivatásbéli szerepét
A MÜK elnöke szorgalmazza hazánk csatlakozását az ügyvédség védelméről szóló EU-egyezményhez
Tartalom
2 Magyar ügyvédek napja – A történelmi tapasztalatok és napjaink történései egyaránt hangsúlyt kaptak
3 Világosan el kell különíteni az ügyvédek közéleti-politikai, valamint hivatásbéli szerepét
Dr. Havasi Dezső beszédének összefoglalója
4 A fogalmak tudománya mögött ne veszítsük szem elől az igazságot és az embert
Dr. Sulyok Tamás beszédének összefoglalója
5 Magyarország demokratizálását ügyvédek nélkül nem lehet véghez vinni
Dr. Tuzson Bence beszédének összefoglalója
6 A jogállam fenntartásában közös szerepe van az ügyészségnek és az ügyvédségnek
Dr. Nagy Gábor Bálint beszédének összefoglalója
7 Az Alkotmánybíróság küldetésének egyik legfontosabb eleme a jogállamiság védelme
Dr. Szabó Attila beszédének összefoglalója
8 Magyar ügyvédek napja – kitüntetések
14 Tisztelgés az emberi jogok nemzetközi világnapján az emberi méltóság tiszteletben tartásáért küzdő magyar ügyvéd előtt
15 Az emberi jogi ügyvédek az emberiség egyik legnemesebb értékét, a méltóságot őrzik
Dr. Havasi Dezső
16 Az emberi jogok védelmének strukturális kihívásai
Dr. Baka András
17 Enyém-e az életem?
Dr. Bárándy Péter
18 A szakszerű, időszerű és igazságos ítélkezés a mindenkori társadalmi béke garanciája
Dr. Senyei György Barna
23 Dr. Tóth Balázs a Karsai Dániel Emberi Jogi Díj első kitüntetettje
24 A jogi segítségnyújtás és az áldozatsegítés túlmutat a szakmai felkészültségen
26 A jogi segítők tapasztalatai a visszajelzések tükrében
Dr. Biró Judit
27 Emberségesség és igazságszolgáltatás – Kiegészítik egymást vagy nem férnek össze?
Interjú dr. Várkonyi Tiborral
30 Ügyvédi közreműködés az Alkotmánybíróság előtti eljárásban – ügyvédi aspektusból (II. rész)
Dr. Kadlót Erzsébet
36 A devizahiteles perek időszerű kérdései
Dr. Osztovits András
39 Települési önazonosság és védelme
Dr. Fábián Adrián
41 A tárgyalótermek ajtaján kopogtat a mesterséges intelligencia
Dr. Czine Ágnes
44 A társasházi építményi jog (I. rész)
Dr. Hidasi Gábor és dr. Tikk Arnold
46 A pénzmosás elleni szabályozás aktualitásai, figyelemmel az ügyvédi tevékenységről szóló törvény rendelkezéseire
Dr. Farkas Csaba
Ügyvédek Lapja Folyóirat a Magyar Ügyvédi Kamara tagjainak Megjelenik: kéthavonta Példányszám: 15 300 Főszerkesztő: Dr. Havasi Dezső Főmunkatárs: Dr. Hidasi Gábor Rovatvezető: Dr. Bálint Szilvia, Dr. Becker Tibor A szerkesztőség címe: Magyar Ügyvédi Kamara, 1054 Budapest, Szemere u. 8. Kiadja: PanPress Kft. Felelős kiadó: a Panpress Kft. vezetője. Lapigazgató: Komlós Attila Szerkesztőség: ugyvedeklapja@panpress.hu Telefon: (+361) 6333366 Fax: (+361) 7001987 Lapnyilvántartásba vételi szám: 163/05941/2007 (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal) ISSN 12169102
Hirdetésfeladás: www.panpress.hu/hirdetes
Fotók: Panpress archív, Panpress saját és Adobe Stock
A jövő ügyvédei
Az új év mindig más, mint az előző. Várjuk a változásokat, és fontolgatjuk, mi nem változik. A hivatásunkat jellemző attribútumok – tisztesség, függetlenség, tájékozottság, köztisztelet, elismertség – biztosan nem változnak.
A szakmai oldal viszont talán. Munkánkban máris fontosabb a mobiltelefon és a jogtár, mint a lexikális ismeret. A mesterséges intelligencia pedig – ha nem vigyázunk – ki fogja szorítani a jogi tájékozódás, az ismeret és a kreativitás iránti igényt. Ennek oka, hogy egyre jobban kiszolgáltatottá, sőt függővé válunk ettől a hivatásunk hagyományaitól idegen kényelmi eszköztől. Lassacskán nem kitalálunk, hanem kitaláltatunk. Egy jól megfogalmazott kérdés vagy kérés, enter, és előttünk van a megoldás, a szerződés, az alapító okirat, a beadvány, akár több nyelven is, tértől, időtől függetlenül. Lassan az ügyfél is elszokik az irodai konzultációtól, a titkoktól roskadozó íróasztaltól. Már nemcsak titkárnő, de üzenetrögzítő sem kell, csak „csetbot”. Ez már nem csak egyszerűen beszélget, hanem jogászkodik, tanácsot ad. Gyorsabban okos, mint mi bármikor. Az ügyfél akkor is akkor is velünk beszél, ha ott sem vagyunk. Ügyfél és ügyvéd most már nem egymásban, hanem abban bízik, hogy jó szolgáltatót és ügyes szoftvert vettünk igénybe, ami jól követi a jog és a jog ygyakorlat változásait, nem téved, nem romlik el. Ez az újraértelmezettnémi túlzással mesterséges ügyvédkedés. A hagyományos ugyanis feltételezte a személyes bizalmi kapcsolatot. És az ügyvédi verseny sem változik. Az közegben is fennmarad. A digitális ügyvédek piacán az ügyfeleknek pedig új szempontokat kell találniuk az ügyvédkeresés során, nekünk pedig új szempontokat kell kínálnunk. Tartok attól, hogy a legegyszerűbb szempont a munkadíj lesz. Ha lényegesen csökkennek vagy megszűnnek a személyi kiadások, a most sem ritka alákínálás is egyszerűsödik. E körben a kamaráknak tenniük kell valami hatékonyat. Lapunkban már korábban is sokat foglalkoztunk a jelenséggel. Olvasóink szíves emlékezetébe idézzük többek között dr. Czirják-Nagy Ágota, dr. Homoki Péter , dr. Ungváry Botond ügyvédkollégáink kitűnő elemzéseit, előrejelzéseit, problémafeltárásait, e lapszámunkban pedig dr. Czine Ágnes alkotmánybíró, egyetemi tanár írását arról, hogy a mesterséges intelligencia „már a tárgyalótermek ajtaján kopogtat”; sőt következő lapszámunkban is meg fogunk jelentetni hasonló témájú, fontos cikkeket. Ha az alkalmazott számítástechnika így fejlődik, lassacskán nem is ránk, az eszünkre és tehetségünkre lesz szükség, hanem csak a felelősségünkre. A társadalmi elvárások velünk szemben nem fognak változni, vagy ha mégis, leginkább nőni. Továbbra sem hivatkozhatunk majd arra, hogy a szoftvergyártó hibázott. Az ő hibáját is a mi hírnevünk bánja. Még egy ideig az is fennmarad, hogy az ügyet az ügyvéd bonyolítja, bár el tudom képzelni, hogy a mesterséges intelligencia az első beadványtól az utolsó jogorvoslatig, a szerződő felekkel való egyeztetéstől a szerződés hatósági benyújtásáig mindent elintéz. Talán tárgyalásra nem jár, de nemsokára nem is kell. A tendencia már most is az, hogy ezek formálisak, ezért szükségtelenek. Ha így haladunk, lesz mesterséges bíróság, mesterséges hatóság is. Az ügyfél azonban soha nem lesz mesterséges. Hogy lesz-e mesterséges ügyvéd is? Hosszútávon ez is elképzelhető. Az elvárások és a felelősség terhe azonban egyelőre azt okozza, hogy a mindent tudó okos eszközeinket még ellenőriznünk kell. Szükség esetén - és ilyen bőven lesz - felül kell azokat bírálnunk. Ez pedig azt jelenti, hogy még nem kell teljesen temetni a múltat. Lehet, hogy a munkánk kevésbé fog hasonlítani a klasszikus ügyvédkedéshez, működésünk változik, de legalább a felelősségünk miatt szükség lesz ránk. Hiszem, hogy a mi természetes intelligenciánkat nem csak 2026 ban, hanem még sokáig nem pótolhatja a mesterséges.
Dr. Hidasi Gábor
A történelmi tapasztalatok és napjaink
történései egyaránt hangsúlyt kaptak
2025. november 29én, a magyar ügyvédek napja immár hagyományos, 17. alkalommal megrendezett eseményén – a Kúria konferenciacsarnokában – a felszólalók, előadók egyaránt hangsúlyt helyeztek a hazai ügyvédséget érintő történelmi tapasztalatokra és napjaink sűrű történéseire. Az előadásra felkért dr. Sulyok Tamás köztársasági elnök, dr. Nagy Gábor Bálint legfőbb ügyész, dr. Tuzson Bence igazságügyi miniszter, dr. Szabó Attila, az Alkotmánybíróság főtitkára és megnyitó beszédében dr. Havasi Dezső, a MÜK elnöke a múlt értékeivel és a mai szakmai kihívásokkal foglalkozott. Lapunk következő oldalain összefoglaljuk az ünnepi alkalommal elhangzottakat. A MÜK által korábban alapított kitüntetéseket, díjakat, elismerő okleveleket is hagyományosan ezen a napon adták át. A kitüntetetteket, díjazottakat dr. Holczer Ferenc, a MÜK főtitkára mutatta be (lásd jelen lapszámunk belső oldalain).
A hazai ügyvédség iránti megbecsülést és érdeklődést jelzi, hogy a meghívott előadók mellett részt vett a jeles eseményen Böszörményiné dr. Kovács Katalin és dr. Csák Zsolt, a Kúria elnökhelyettesei, dr. Baka András, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke, dr. Bánáti János, a MÜK tiszteletbeli elnöke, dr. Czine Ágnes és dr. Lomnici Zoltán alkotmánybíró, dr. Juhász Imre, az alapvető jogok biztosa, dr. Trócsányi László, a Magyar Jogász Egylet elnöke, dr. Vejkey Imre, az Országgyűlés Igazságügyi Bizottságának elnöke, dr. Pilz Tamás és dr. Tóth Zoltán IM-államtitkár, dr. Senyei György, az OBH elnöke, dr. Pecsenye Csaba, az OBT elnöke, dr. Láng Géza, a Posta elnök-vezérigazgatója, dr. Parti Tamás, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnökhelyettese, dr. Láng Tamás a Magyar Bírósági Végrehajtó Kar képviseletében, dr. Bata Zoltán, a MÜBSE ügyvezetője, dr. Kiss Attila Tamás, Belügyminisztérium, r. vezérőrnagy, kabinetfőnök, Nyima Tamás Roland bv. dandártábornok, dr. Petőfi Attila ny. vezérőrnagy az Országos Rendőr-főkapitányság képviseletében, továbbá az igazságszolgáltatás korábbi és jelenlegi vezetői, ítélőtáblai és törvényszéki elnökök, egyetemi rektorok, jogi kari dékánok, a területi ügyvédi kamarák elnökei, ügyvédek.
A hazai ügyvédi hivatásrend kiemelkedő eseménye a magyar Himnusz eléneklésével és az Európai Unió himnuszának, az Örömódának a meghallgatásával vette kezdetét.
A Magyar Posta Zrt.-vel együttműködve bélyegblokk készült a magyar ügyvédi kamarák 150 éves jubileumának tiszteletére, amit az ügyvédnapot is köszöntő sza-
vaival dr. Láng Géza, a Magyar Posta elnök-vezérigazgatója mutatott be.
Az esemény ünnepi hangulatát emelte Alföldi Nelli hegedűművész előadása.
Az ünnepi alkalom a Szózat eléneklésével fejeződött be.
A hagyományoknak megfelelően a magyar ügyvédek napja rendezvény szakmai részének befejeztével a MÜK fogadást adott a vendégeknek az Országos Bírósági Hivatal aulájában, este pedig megtartották a rendezvényhez kapcsolódó, már szintén hagyományos társasági eseményt, az estélyt.
A rangos esemény kivitelezését több cég és testület támogatta.
Fő támogatók: OTP Bank Nyrt., Groupama Biztosító Zrt., Wolters Kluwer Hungary Kft., ANY Biztonsági Nyomda, Microsec Zrt.
További támogatók: MÜBSE, Las Vegas Casino, Zwack Unicum Zrt., Pernod Ri-
card Hungary Kft., ChocoMe, Marriott Hotel Budapest, Gottwald Hotel, Sipos Borház és Vendégház, Style Optika, Schoeffel Showroom, Kelecsényi Milán férfiruházat, ZHOJA női haute couture szabászat, Zólyomi Zsolt – Le Parfum, Lotusz Medical Center, Zepter Ungarn Kft., Spirit Hotel Thermal Spa Superior, Batthyány Kastély és Kúria, Castellum Hotel Hollókő, NaturMed, Hotel Carbona Thermal Spa, Hotel Golden Lake Resort, Prónay-kastély, Le Primore Hotel & Spa superior, Mövenpick BalaLand Resort Lake Balaton, Hajnalka Tórizs Head Couture, Caffé Perté, Hanyu Zsolt festőművész, Evolvens watches, Royal Diamonds, Lush. Területi ügyvédi kamarák: Pécsi Ügyvédi Kamara, Pest Vármegyei Ügyvédi Kamara, Veszprémi Ügyvédi Kamara, Szegedi Ügyvédi Kamara, Debreceni Ügyvédi Kamara, Budapesti Ügyvédi Kamara, Egri Ügyvédi Kamara.
közéleti-politikai,
valamint hivatásbéli szerepét
Dr. Havasi Dezső szorgalmazza hazánk csatlakozását
az ügyvédség védelméről szóló EU-egyezményhez
A hazai ügyvédség 150 éves kamarai múltját felidéző év eseményeire való visszaemlékezést követően a 2025. november 29-i ügyvédek napján elhangzott megnyitó előadásában dr. Havasi Dezső, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke az év fontos eseményeként említette az elnök, hogy az ügyvédi hivatás függetlenségének biztosítására – többéves előkészítő munka után – 2025. május 13-án az Európai Tanács elfogadta az ügyvédi hivatás védelméről szóló európai konvenciót, amelynek célja az ügyvédi hivatás független és zavartalan gyakorlásának biztosítása; védelem nyújtása a zaklatások, fenyegetések és jogtalan beavatkozások ellen; az ügyvédi kamarák és szakmai szervezetek autonómiájának erősítése; a jogállam és a polgárok jogbiztonságának megerősítése. Az egyezményt tizenkilenc állam már aláírta, tehát már hatályba lépett, ugyanis ehhez nyolc ország csatlakozására volt szükség. Bízunk abban – hangsúlyozta dr. Havasi Dezső –, hogy rövid időn belül Magyarország is csatlakozni fog az aláíró államokhoz.
Mindennapjaink kérdéseiről, dilemmáiról és megoldandó feladatairól szólva egyebek mellett leszögezte: az ügyvédségnek is szüksége van stabil, átlátható jogrendszerre, bírói gyakorlatra és az ehhez adekvát intézményrendszerre, amellett, hogy tapasztalható: az életviszonyok változása, a felgyorsult világfolyamatok közepette egyre kevésbé számíthatunk stabilitásra. A jog többnyire követő üzemmódban van, ezért nekünk is ehhez kell alkalmazkodnunk.
Nagy eredménynek nevezte, hogy a kúriai döntés és az IM-rendelet által rendeződni látszik a bírósági eljárásban a pernyertes fél javára megítélt perköltség indokolatlan csökkentésének gyakorlata. Előfordul – jegyezte meg –, hogy ügyvédi szempontból nagyon fontos kérdésekben erős diszkomfortérzésünk van az állami jogalkotással kapcsolatban (E-ING rendszer, az egységes, jogi személy nyilvántartásáról szóló törvény).
A tavalyi ügyvédnapon jelentős figyelmet kapott a kirendelt ügyvédek részére – az állam
által bűnügyi költségként előlegezett – kifizetések esetleges átvétele az IM-től – emlékeztetett rá. Erre végül is nem vállalkoztak, elsősorban a rendelkezésükre álló előző évi kifizetési tényadatok eltérő összege miatti kockázatok miatt. Így 2025. május 1-jétől az IM fizeti a nyomozati szakban képződött kirendelt védői díjakat a területi kamaráktól beszerzett információk alapján, problémamentesen. Az elmúlt hónapban – sorolta a terítéken lévő fontos ügyeket dr. Havasi Dezső – dr. Tuzson Bence miniszter ismét kezdeményezte, hogy a MÜK vegye át a kifizetést, mivel a megemelt állami költségvetés a tárgyévi tényleges ügyvédi számlák alapján bizonyíthatóan megnyugtató fedezetet biztosít jövőre is a kamarai önszabályozáson alapuló kirendelési díjazás rugalmas és a kirendelt védők érdekét szolgáló finanszírozására. E téma kapcsán elmondta: újrakezdték a tárgyalásokat a kirendelési díjfizetés átvételére az egy összegben átadandó közfeladati forrás terhére. Erről végső soron az elnökségnek, illetve a küldöttgyűlésnek kell majd döntenie.
Nagy fejtörést okoz az ügyvédségnek és a jogalkotónak is az Alkotmánybíróság 17/2024. évi határozata, amely jogalkotási feladatként olyan ügyvédi letétkezelési rendszer működtetését írta elő, amely gyakorlatilag objektív felelősséget követelne meg a bármely okból ki nem fizetett, ügyvédi letétért való helytállásért. Mint mondotta: ilyen – világviszonylatban példátlan – korlátlan felelősségnek való megfelelés az ügyvédi letét megszűnéséhez vezetne. Az IM-mel együtt gondolkodva már több, a letétkezelést szigorító szabállyal módosult az Üttv. A legutóbbi, a MÜK-kel is egyeztetett intézkedési csomag éppen elfogadás előtt áll, és várható parlamenti megszavazása után, 2026. július 1-jétől lép majd hatályba.
Az ügyvédi letét az egyik fő vizsgálati célpontja a pénzmosás és terrorizmus finanszírozás elleni jogszabályok hatályosulásának – emlékezte-
tett az elnök, majd a részletek elemzése után arról beszélt, hogy a mesterséges intelligencia egyre intenzívebben áradó lehetőségei és kockázatai közötti eligazodásban sokat jelentenek a témát taglaló komoly szakmai eszmecserék. Bár a kamarai szervezeten belül köztudottan nincs helye politikai tevékenységnek, a közeledő parlamenti választásokra is tekintettel dr. Havasi Dezső a következőképpen foglalta össze a hivatásrendi nézőpontot: „Szeretnék azokhoz a kollégákhoz is szólni, akik közéleti felelősségvállalásuk keretében politikai szerepre is vállalkoznak. Kérem, vegyék figyelembe a következőket: fontos a tárgyilagos, tiszteletteljes, ügyvédhez méltó magatartás szóban, írásban és cselekedetben, továbbá a közéleti, valamint hivatásbeli szerepünk világos elkülönítése. Az esetleges összeférhetetlenségeket megfelelően kezelnünk kell, hogy a hivatás integritása ne sérüljön. Legyünk tisztában azzal, hogy politikai tevékenységünk során példaként szolgálhatunk: higgadt, felelősségteljes jogi szakemberek vagyunk, akik erősítik a közbizalmat és a jogállamot. Így a politika és az ügyvédi hivatás együtt járhat, feltéve, hogy mindig megőrizzük hivatásunk méltóságát és függetlenségét, még ha ebben az eldurvult politikai légkörben ez néha nehezünkre is esik.”
A beszéd teljes szövege web böngészővel itt: bit.ly/3Lkc3Jp, mobil telefonnal pedig itt olvasható:
A fogalmak tudománya mögött ne veszítsük
szem elől az igazságot és az embert
Dr. Sulyok Tamás köztársasági elnök: „Az ügyvédség léte és szakmai munkája a
jogállamiság elengedhetetlen tartozéka”
A lezárt évnek az ügyvédtársadalom életére nézve fontos, kamarai szervezettségének százötvenedik évfordulójára emlékezett beszéde elején az államfő. Közismert tény, hogy az ügyvédség léte és szakmai munkája a jogegyenlőség, a védelemhez való jog garanciája és a jogállamiság elengedhetetlen tartozéka. Jó volt ezért újra tudatosítani az évfordulós megemlékezéseken – hangsúlyozta egyebek mellett – az ügyvédi hivatásrend társadalmi rendeltetését, rátekinteni az ügyvédi függetlenség kimondásához elvezető útra és az elért vívmányokra. 1867-től új korszak kezdődött. Egyszerre változott meg az igazságszolgáltatás felépítése és a jogrend. Megszületett a szabad és független ügyvédség, felálltak az ügyvédi kamarák, megújult a bírói és ügyészi hivatásrend is. Esély kínálkozott arra, hogy az állampolgár jogi védelmet és támogatást kapjon ahhoz, hogy megvédje jogos érdekeit, bizonyítani tudja ártatlanságát, és kiharcolhassa azt, ami a jog szerint megilleti. A polgári jogegyenlőség valóra váltó eszméje feltételezte a független ügyvédi tevékenységet, azzal tehát egyidejűleg bontakozott ki – mutatott rá a kor történelmi jelentőségére. A történelmi visszatekintés mellett arra is kiváló lehetőséget adott az ünnepi esztendő – folytatta beszédét –, hogy megfogalmazzuk az ügyvédi szakma szépségeit, egyedülálló értékeit. a terebélyes szaktudást, az éles eszű kreativitást és az empátiát tanúsító emberséget. Sok példát lehetne hozni, ami biztató hír mindannyiunknak – mondta, azonban csak egyet-egyet emelt ki e háromból. A jogi tudás példájára Csongrád vármegyében azonnal adja magát Csemegi Károly, akinek emléke előtt februárban tisztelegtek a Szegedi Ügyvédi Kamara ünnepségén. Csemegit nem csupán az első magyar büntető törvénykönyv megalkotójaként tartjuk számon – mutatott rá az államfő –, hanem azért is, mert ügyvédi praxisából merítve ő lett az ügyvédi rendtartásról szó-
ló törvény szerzője, vagyis a magyarországi ügyvédi kamarák szellemi atyja.
Ugyancsak hatalmas tiszteletet érdemel néhai Abay Nemes Oszkár ügyvéd – idézte fel az elnök közelmúltunk emberi értékeit –, akiről keveset hallottunk, a Pécsi Ügyvédi Kamara ünnepén emlékeztünk meg róla. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után a pécsi forradalmárok védőügyvédjeként írta be magát a történelembe: a diktatúrával szemben, minden kockázattal együtt vállalta a vádlottak védelmét.
Az éles eszűség és kreativitás kapcsán egy kortárs ügyvédet emelt ki példaként: dr. Bánáti Jánost. Itt és most is jár neki a köszönet mindazért, amit a rendszerváltáskori egységes ügyvédi kamara megújításáért vagy az idén felújított kamarai székház visszaszerzéséért és az ügyvédi tekintély megerősítéséért tett. Emlékezetes: az idén alapított kitüntetésnek, a Magyarország Köztársasági Elnökének Arany Érdemérmének első díjazottja a Magyar Ügyvédi Kamara immár tiszteletbeli elnöke volt.
A kérdés sokunk fejében ott van – tekintett a jövő felé beszédében dr. Sulyok Tamás –, hogy vajon mi vár a XXI. század eljövendő évtizedeinek ügyvédjeire. Nem a specializáció vagy a létszám kérdéseire gondolt.
Ma minden arról szól, hogy egyre nagyobb a mesterséges intelligencia szerepe, a megállíthatatlan információrobbanás és az adatvédelmi küzdelem idejét éljük. Biztosra vehetjük, hogy sem az ügyvédi lényeglátás, sem az emberi méltányosság megközelítése – és egyáltalán az ügyfelekkel való személyes viszony – nem helyettesíthető informatikai eszközökkel. Ezek alapján csak még fontosabbá válik a bizalom és még hangsúlyosabbá válik a felelősség. A legnagyobb kihívást abban látja az államfő, hogy ne tévesszen meg minket a robotizált, elgépiesedő világ. Az ügyvédi hivatás csakis a jog dimenzióján belül, de mindig az emberre irányul. Az egyik legnagyobb magyar jogtudós, Grosschmid Béni meglátását idézte, amelyre tanítványa, egy másik elévülhetetlen érdemű magyar jogászgéniusz, Szladits Károly világított rá Grosschmid ravatalánál:
„A másik veszedelem, amely ugyanekkor jogfejlődésünket fenyegette, az uralkodó sivár jogi pozitivizmus volt, mely fojtó ködként nehezedett a jogéletre. (…) Grosschmid monumentális fő művében, a Fejezetek kötelmi jogunk köréből a jogtudományt fogalomtudományból igazságtudománnyá formálta át. Elemző tudományos módszerének lényege az igazságos megoldások megkeresése a tételes jog formái mögött. A jog külső »plasztikai« tételein keresztül a meritorius jogot, a méltányos és emberies érdekkiegyenlítést megtalálni: ez a törekvés vonul végig írásainak minden során.”
Jöjjenek bármilyen korok is, bízom abban, hogy ha ügyvédként, jogász értelmiségiként a fogalmak tudománya mögött nem veszítjük szem elől az igazságot és az embert, akkor hivatásrendünk 150 év múlva is emelt fővel, kiváló ügyvédek példáit sorolva, büszkén ülhet majd ünnepet nélkülünk – fejezte be ügyvédnapi köszöntő beszédét dr. Sulyok Tamás köztársasági elnök.
A beszéd teljes szövege web böngészővel itt: bit.ly/3Lkc3Jp, mobil telefonnal pedig itt olvasható:
Magyarország demokratizálását ügyvédek
nélkül nem lehet véghez vinni
Dr. Tuzson Bence igazságügyi miniszter:
„Gondolkodásmódunk középpontjába a versenyképességet állítottuk”
Viharos másfél évszázad van mögöttünk, ám az ügyvédek minden pozitív változásból kivették a részüket, és tudásukkal, kitartásukkal, empátiájukkal a részesévé váltak annak a folyamatnak, amit Magyarország átalakításának, demokratizálásának nevezünk, amit ügyvédek nélkül nem lehet véghez vinni – mondta személyes tapasztalataira is hivatkozva 2025. november 29-én ügyvédnapi köszöntő beszédében dr. Tuzson Bence igazságügyi miniszter, aki hivatására nézve politikai pályára lépése előtt maga is ügyvéd volt. Fontosnak tartja a Magyar Ügyvédi Kamara évről évre megtartott rangos rendezvényét, egyben kifejezte köszönetét dr. Bánáti Jánosnak, a MÜK tiszteletbeli elnökének azért, hogy kezdeményezésére ez a folyamat tizenhét éve elkezdődhetett, és van egy nap, amikor az ügyvédség áttekintheti hivatásrendi ügyeit.
Napi ügyekre térve a miniszter kitért az ingatlan-nyilvántartással kapcsolatos kérdésekre. Miután felidézte hazai történelmi hátterét, és példaként utalt arra a visszásságra, miszerint eddig sokszor jóval kevésbé felkészült személyek bírálták el a jogvégzett emberek által meghozott döntéseket, szerződéseket, és ők döntöttek arról is, hogy mi alkalmas ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre, hangsúlyozta, hogy a helyzet megérett a radikális megújításra. Ez pedig – a sok részletkérdés tisztázása során – óriási kihívást jelent, különösen az új rendszert működtető informatikai háttér kidolgozása terén. Ehhez kapcsolódóan említette a jogi személyek egységes nyilvántartásának kérdéskörét. A jogszabály már megszületett, az informatikai fejlesztések is megkezdődtek. A miniszter szerint a legfontosabb kiinduló lépés az volt, hogy az állam megszerezte ennek a rendszernek a tulajdonjogát. Arról van szó, hogy „egy nyilatkozati elvű nyilvántartásunk legyen, aminek lényege az ügyintézés radikális felgyorsítása, főként a cégek működése és a cégnyilvántartás terén”.
A mesterséges intelligencia körüli fejleményekre térve a miniszter emlékeztette a hallgatóságot: az MI rendkívüli mértékben átalakítja az ügyvédi tevékenységet. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a mesterséges intelligencia kiválthatja a tudást, épp ellenkezőleg: nagyban segítheti a megszerzését. Ha egy ország jogrendszere átlátható – mondta –, az az ország versenyképesebb, és a beruházók, befektetők is szívesebben mennek oda. Ezért elkezdték a jogtár mesterségesintelligencia-alapú átalakítását. „Bejártam a világot, megnéztem, hogy hol vannak ilyen típusú fejlesztések, és melyikkel meddig jutottak el. Azt tapasztaltam, hogy sok helyen próbálkoztak ilyesmivel, de olyan komoly fejlesztést, mint amit mi csinálunk, még nem láttam” – tette hozzá.
Az Igazságügyi Minisztérium „gondolkodásmódjának középpontjába a versenyképességet állítottuk” – tájékoztatta a hallgatóságot. Ezen azt értik, hogy amikor „a gazdasági vagy a polgári jogról beszélünk, akkor az egyéb szempontok mellett kiemelten foglalkozunk a versenyképességgel. Ezt alkalmazzuk a jogalkotásban is, amikor megvizsgáljuk, hogy egy jogszabály, amely megszületik az országban, alátámasztja-e, segíti-e hazánk versenyképességét.”
A továbbiakban szólt arról, hogy a közelmúltban jó néhány változtatást hajtottak végre, ami reményei szerint a gyakorlatban is érvényesül majd. Példaként említette a preambulum beemelését mint kötelező elemet a jogszabályba, ami nem normatív tartalommal, de a jogszabály részeként jelenik meg. Mindeközben dolgoznak egy deregulációs folyamaton is. A miniszter szerint ez sokat segít, de az átláthatóságot önmagában nem képes létrehozni, hiszen „bármennyi jogszabályt is alakítunk át vagy egyszerűsítünk, olyan mennyiségű jogszabály keletkezik európai és nemzeti szinten, amennyivel kapcsolatban csak akkor tudunk segíteni, ha az átláthatóságot erősítjük a másik oldalon, a mesterséges intelligenciával”.
Ugyancsak versenyképességi kérdésként tekintenek a bírósági eljárások felgyorsítására. „Sajnos azt tapasztaljuk, hogy egyes vármegyékben nagyon kevés az ügyvéd, ezért fontos, hogy az ügyvédek rendelkezésre álljanak mindenhol, az ország minden területén – mondta beszéde befejezéseként. –Ha azonban ezeknek az ügyvédeknek nincs megfelelő megbecsültségük, nincsenek meg a lehetőségeik, akkor előállhat olyan helyzet, hogy ügyvédi szolgáltatás nélkül marad az ország egy része. Ezért volt nagyon fontos, hogy foglalkoztunk a kirendelt védőkkel, és ebben a kérdéskörben is változásokat indítottunk el. A szabályozásban változott az elszámolható órák száma. Nemcsak megdupláztuk a rendelkezésre álló összeget, de össze is vontuk egy helyre, hogy ne állhasson elő olyan méltatlan helyzet, hogy nincsenek idejében kifizetve ezek a pénzek. A kifizetések most már az Igazságügyi Minisztériumból történnek, és a beérkező számlákat nagyon gyorsan ki is fizeti a tárca. Ennek a kérdésnek a tényleges megoldását az jelenti majd, ha az ügyvédség át tudja venni ezt a feladatot. Az lesz a legjobb megoldás, ha nemcsak a díjak elosztása, de a meghatározása is az ügyvédség kezébe kerül” – fogalmazott dr. Tuzson Bence igazságügyi miniszter.
A beszéd teljes szövege web böngészővel itt: bit.ly/3Lkc3Jp, mobil telefonnal pedig itt olvasható:
A jogállam fenntartásában közös szerepe
van az ügyészségnek és az ügyvédségnek
Dr. Nagy Gábor Bálint legfőbb ügyész: „Független, alkotmányos és kizárólag a
törvényeknek alárendelt szervezetként kell az ügyészségnek működnie”
Az igazságszolgáltatás működéséhez mindkét hivatásrend, az ügyészség és az ügyvédség is – a büntetőeljárásokkal összefüggésben mindenképpen – nélkülözhetetlen; az egyik működése lényegében értelmezhetetlen a másik hiányában, a szakmai gondolkodásuk pedig közös tőről fakad – szögezte le a magyar jogtörténet évszázados, a stabilitást, az ügyészi és az ügyvédi hivatás egyik legnagyobb erejét adó fontos törvényi hátterére, jogalkotói indokolásaira hivatkozva ügyvédnapi köszöntő beszédében dr. Nagy Gábor Bálint legfőbb ügyész mai, élő, személyes példákkal illusztrálva ezt.
A magyar jogász értelmiség jövőjéről szólva egyebek mellett elmondta: a mai alkalom nem csupán az ügyvédi hivatás méltatásának és ünneplésének ad teret, egyúttal lehetőséget biztosít arra is, hogy közösen gondolkodjunk hivatásaink jelenéről és jövőjéről, valamint – elsősorban büntetőjogi szemszögből közelítve meg a kérdést – „arról a felelősségről, amit a jogállam fenntartásában közösen viselünk”.
A körülöttünk lévő világra tekintve azt láthatjuk – folytatta napjaink helyzetelemzésével –, hogy az a társadalmi környezet, amelyben az ügyvédi kar és az ügyészség ellátja a feladatait, drasztikus átalakuláson ment és megy keresztül.
A jogászságnak, ezen belül az ügyészi hivatásrendnek a több évszázados, értékálló hagyományaira építkezve kell képviselnie a stabilitást. A társadalom tagjai azt várják el a jogászoktól, hogy a komoly változások közepette is következetesek, „igazságosak” legyenek, és magas szakmai színvonalon teljesítsék a munkájukat.
A bűncselekmények szerkezetváltozása – a statisztikai adatokat szemlélve – állandósulni látszik. Ugyanakkor a kiberbűnözés fokozott terjedése, a mesterséges intelligencia felhasználásával elkövetett bűncselekmények vagy a nemzetközi pénzügyi tranzakciók átláthatatlansága csak néhány azok között a bűnözést érintő újfajta tendenciák között, amelyekre korábban nem volt vagy nem ilyen volumenben volt példa.
A társadalmi kommunikáció is átalakult jelentős mértékben az utóbbi időszakban – folytatta. Ebben nagy szerepet játszik a közösségi média térnyerése, ami lehetőséget ad egyebek mellett az erőszakos tartalmak vagy a valótlan állítások gyors terjesztésére is. Mindez ugyancsak újfajta kihívásként jelenik meg a büntető igazságszolgáltatás területén.
Valamennyi változás arra figyelmeztet, hogy „értékeink és céljaink megtartása mellett új eszközökre van szükségünk”. Jogalkalmazóként vagy jogalkotóként nem csupán reagálni kell tehát az új jelenségekre, hanem tudni kell előre látni a következményeket – már amennyire lehetséges –, és fel kell készülni az előttünk álló, illetve látható feladatokra, a bűncselekményt megvalósító személyek előtt kell járnunk két lépéssel.
Mindez természetesen csak akkor lehetséges, ha a hivatásrendek képviselői – ügyvédek, ügyészek és bírák – egymással együttműködve, de a hivatásrendjüknek megfelelő sajátosságokat figyelembe véve, egymás tevékenységét tisztelve végzik a feladataikat. „A modern igazságszolgálatás egyik legfőbb ismérve, hogy valamennyien az igazságot keressük és a törvényesség biztosításán dolgozunk a legjobb tudásunk, lel-
kiismeretünk és a jogszabályokban ránk ruházott eszközeink útján. (…) Egy-egy eljárásban sok esetben szemben állunk egymással. (…) Mindez abból adódik, hogy más a feladatunk, más a nézőpontunk és más az eszközrendszerünk is. Ennek ellenére az ügyészek és az ügyvédek is ugyanannak az igazságszolgáltatásnak a részesei, ahol az általunk végzett munka színvonala szükségszerűen kihat a másik hivatásrend munkájának színvonalára. És valójában a célunk is ugyanaz: a törvény és az igazság érvényesítése. A szembenállás tehát csupán látszólagos. Nem ellenfelet, hanem partnert kell látnunk egymásban. Az eljárások hivatásrendek által gyakorolt egyensúlya vezethet törvényes, méltányos és megalapozott döntések meghozatalához.”
Ami a jövőt illeti: az igazságszolgáltatás előbb említett egyensúlya a legfőbb ügyész szerint akkor lesz fenntartható, ha a jogi hivatásrendek folyamatosan szem előtt tartják, hogy munkájuk kölcsönösen függ egymástól. Természetesen nem hierarchikus megközelítésben, hanem funkcionális szempontból – tette hozzá.
A jogállam záloga ugyanis nem egyetlen intézményben, hanem a teljes igazságszolgáltatásban, a hivatásrendek közös munkájában van letéve. Abban, hogy az ügyvédség, a bíróság és az ügyészség egymást erősítve képviseli a jogállam eszméjét.
„Kívánom mindannyiunknak: a mai ünnepi alkalom figyelemfelhívás legyen arra, hogy közösen kell munkálkodnunk az igazság keresése érdekében, és hogy szakmai tisztességünk, valamint egymás iránti tiszteletünk a legerősebb garanciája annak, hogy a jogállam intézményei akkor is erősek maradjanak, ha körülöttünk a világ változik” – fejezte be ügyvédnapi köszöntő beszédét dr. Nagy Gábor Bálint legfőbb ügyész.
A beszéd teljes szövege web böngészővel itt: bit.ly/3Lkc3Jp, mobil telefonnal pedig itt olvasható:
Az Alkotmánybíróság küldetésének egyik
legfontosabb eleme a jogállamiság védelme
Dr. Szabó Attila: „Kulcsfontosságú az ügyvédséggel való kapcsolat az Alkotmánybíróság
alapjogvédelmi feladatának maradéktalan teljesítése érdekében”
„Azt vallom, hogy a jog van az emberét és nem az ember a jogért – idézte fel Lenkovics Barnabás, az Alkotmánybíróság korábbi elnöke egy interjúban elhangzott, világnézetet meghatározó gondolatát dr. Szabó Attila, az Alkotmánybíróság főtitkára.
Az Alaptörvény szerint az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Az alapvető jogok, az Alaptörvényben biztosított jogok és ennek csúcsán az emberi méltóság védelme az Ab kiemelt feladata. Emellett az Alaptörvény alapelveinek, tehát a jogállamiságnak, a szuverenitásnak, a hatalommegosztásnak és a nemzet összetartozásának a védelmén túl, küldetése az Alkotmánybíróságnak a házasság, a család védelme, valamint a természeti erőforrásaink megóvása is. Mindennek érvényesítésében pedig – hangsúlyozta a főtitkár – a kérelemhez kötöttség elve miatt az ügyvédségnek múlhatatlan érdemei és egyben kiemelt felelőssége is van, ugyanis sikeres, jól megszerkesztett alkotmányjogi panaszok nélkül alapjogvédelmi feladatát az Alkotmánybíróság nehezen tudná ellátni. Ezért pedig köszönet jár az ügyvédeknek.
Nem dőlhetünk azonban hátra – mondta a főtitkár. Magyarország jogállammá minősítése ténymegállapítás és program egyszerre. Azaz Ab az Alaptörvényhez kötötten folyamatos alapjogvédelmi programadásban, alapjogvédelem-fejlesztésben van. És mivel így az alapjogvédelem szintje az ügyvédeken is múlik, ezért az ügyvédeket leginkább érintő kérdéskörről, az alkotmányjogi panasz gyakorlatáról, illetve a „sikeres panaszról” szólt részletesen az előadó a továbbiakban. 2012, az Alaptörvény hatályba lépése cezúrát jelentett az Alkotmánybíróság hatásköreiben és működésében. Az alkotmányozó ugyanis kiszélesítette az Alkotmánybíróság mozgásterét, mely jelentős mérföldkő azt eredményezte, hogy a korábbi utólagos normakontroll helyett a legtöbbet gyakorolt alkotmánybírósági el-
járástípussá az alkotmányjogi panasz eljárás vált. Az alkotmányozó ezt az eljárást alkotmányos szintre emelte és az Alkotmánybíróság pedig azóta is töretlenül, jellegadó hatáskörének tekinti.
Az alkotmányjogi panasz indítványok minőségi javulásának is köszönhetően – az előadó mindezt komoly háttérfelemérés számadataival támasztotta alá - évről évre egyre több „sikeres” indítványról számolhatok be. Sikeres indítványon pedig egyfelől azt értik, hogy az indítvány eredményes, mert érdemi elbírálást kapott. Az elutasítás is, egyfajta „nyereség”, hiszen visszaigazolja a helyes rendes bírói mérlegelést, vagy az alapjogkorlátozás legitim, igazolt voltát. Másfelől pedig sikeresnek tekinthető az az eset is, mikor az Ab az indítványnak helyt ad Vajon min múlhat egy indítvány sikere? – kérdésre keresve a választ az Ab főtitkára egyebek mellett elmondta: elsősorban a tényállás ismertetése és bemutatása során az indítványban az alkotmányjogilag releváns elemek hangsúlyos kiemelése. Továbbá: ehhez szorosan kapcsolódva a panasz „lelke”, az alkotmányjogi érvelésen, azaz a tényállás alkotmányjogi szempontból történő áttekintésén és értékelésén.
Az alkotmányjogi relevancia nem mindig egyenlő az alapjogi relevanciával – hívta fel a hallgatóság figyelmét az előadó. Amennyiben ugyanis nem Alaptörvényben biztosított jog sérül, akkor az a kérelem várhatóan nem vezet eredményre.
A panasz alkotmányjogi indokolása kulcsfontosságú – tért ki a továbbiakban a főtitkár erre a fontos területre. Ez átvezet a párhuzamosan folyó eljárások témakörére. Jogrendszerünk több rendkívüli, illetve sui generis jogorvoslatot is biztosít: a felülvizsgálatot, a perújítást és a jogegységi panaszt. Ezen eljárások, amennyiben az alkotmányjogi panasszal egyidőben indítják, a párhuzamosság révén az Ab eljárásában eljárási akadályt képeznek, az egyesbíró erre tekintettel vissza-
utasítja a panaszt. Ám ez korántsem jelenti az ügy „elveszítését”.
A Kúria felülvizsgálata törvényességi szempontú, az alkotmányjogi panasz pedig alkotmányossági szempontú kontroll, mindkettő azonos határidőn belül terjeszthető elő – emlékeztetett elemzésében az előadó. A testület a normakontroll eredményét utánköveti, ugyanis mind az országgyűlés honlapján, mind pedig az Ab honlapján elérhetőek a teljesítetlen jogalkotói mulasztások. Az ügyvédség munkája, az ügyvédekkel való kapcsolat az Ab alapjogvédelmi feladatának maradéktalan teljesítése érdekében kulcsfontosságú – hangsúlyozta egyebek mellett a főtitkár. Ennek tükrében szervezték meg korábban is az „ügyvédek napját”, ezért is elérhetőek az Ab honlapján az indítvány-minták és egyéb fontos kiadványok. Ezek ismeretén is múlhat egy alkotmányjogi panasz sikere.
Az Alaptörvény nem egyszerű „háttér-jogforrás“ – hangsúlyozta összegző befejezésül, egyben az ügyvédség figyelmébe is ajánlva dr. Szabó Attila, az Ab főtitkára. Az „Alaptörvény olyan alapnorma, amely az egész jogrendszert átható értékrend megalapozója és kútfője. Ennek a normának az alkotmányossági védelmi-szövetét szőjük tovább együtt!”
A beszéd teljes szövege web böngészővel itt: bit.ly/3Lkc3Jp, mobil telefonnal pedig itt olvasható:
Kitüntetések
Mint eddig minden évben, a 17. magyar ügyvédek napja idei eseményén is, 2025. november 29én jogtudósokat, bírákat, ügyészeket, ügyvédeket díjazott a Magyar Ügyvédi Kamara az általa alapított számos kitüntetéssel és díjjal. Azokat kívánta jutalmazni, akik kiemelkedő szerepet vállaltak a magyar igazságszolgáltatás jobbá tételében, szakmai minőségének emelésében, valamint azokat a fiatal tehetségeket, akik ügyvédjelöltként bizonyságot tettek felkészültségükről és a hivatásrendi szolgálat jövőbeni minőségi végzéséről. A következőkben bemutatjuk a díjazottakat – miként dr. Holczer Ferenc, a Magyar Ügyvédi Kamara főtitkára előterjesztette. A kitüntetéseket, díjakat és elismeréseket dr. Havasi Dezső, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke nyújtotta át.
JOG SZOLGÁLATÁBAN DÍJ, 2025
A Magyar Ügyvédi Kamara elnöksége a Jog Szolgálatában életműdíjat adományoz az ügyvédi, bírói, ügyészi hivatás keretében, továbbá egyéb jogterületen – különösen a tudomány és az oktatás területén – hosszabb időn át kiemelkedő tevékenységet folytató személynek, aki elméleti és gyakorlati tevékenységével kiemelkedő eredménnyel szolgálta hivatását.
A bírói hivatásrend képviseletében
Dr. Orosz Árpád
A szegedi József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát 1983-ban, 1985-ben jogi szakvizsgát tett. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem JTI-ben európai jogi szakjogász képesítést szerzett. Bírói pályáját 1983-ban bírósági fogalmazóként kezdte a Kecskeméti Járás -
bíróságon. A Bács-Kiskun Megyei Bíróságon különböző vezető tisztségeket töltött be, majd 2007-től a Legfelsőbb Bíróság bírája, 2008-tól tanácselnöke, 2015-től a Polgári Kollégium kollégiumvezető-helyettese, majd vezetője. 2024 szeptemberétől a Szegedi Tudományegyetem Civilisztikai Tudományok Intézetének mesteroktatója. 2025-től a Kúria elnöki főtanácsadója. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagja 2003-tól 2010-ig. A Jogi Szakvizsga Bizottság tagja. A Kúriai Döntések (BH) című folyóirat szerkesztőbizottságának tagja (2008–2024). A Kúria Polgári Kollégiuma Elvi Előkészítő Csoportjának vezetője (2014–2015). A polgári perjogi kodifikációs szerkesztőbizottság munkabizottságának elnöke. Az Európai Bírák Konzultációs Tanácsának (CCJE) tagja (2018–2026). Számos szakkönyv és szakcikk szerzője. Munkássága elismeréseként 2024-ben Deák Ferenc-díjjal, 2025-ben a Magyar Érdemrend parancsnoki keresztje polgári tagozatával tüntették ki.
Az ügyészi hivatásrend képviseletében
Dr. Varga Árpád
1980-ban szerzett diplomát a József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Szakmai pályafutását végig az ügyészi szervezetben töltötte.
1980. március 1-jén lépett be a Szolnoki Városi-Járási Ügyészségre. 1982. július 1-jétől ügyész. Kezdetben a büntetőjogi területen, majd az általános felügyeletű szakterületen dolgozott. 1986-tól a megyei főügyészség állományába került polgári ügyszakban. 1989-től ismét a büntetőjogi szakterületre került. 2001-től a megyei főügyészség büntető szakági főügyészhelyettese, 2010 decemberétől Jász-Nagykun-Szolnok megye főügyésze volt nyugdíjazásáig. A Jogi Szakvizsga Bizottság tagja, 2014–2021-ig a Magyar Jogász Egylet vármegyei szervezetének elnöke volt. 2021. március 16. napjával vonult nyugállományba. Számos jogtörténeti tanulmány
szerzője, különösen a megyében élénk visszhangot kiváltó bűnügyekben. Ügyészi vezetői pályája során mindvégig elsődleges szempontnak tekintette, hogy az ügyészség külső befolyástól mentesen, pártatlanul, tisztességesen, az ügyészi hivatás méltóságát és becsületét megőrizve végezze felelősségteljes munkáját.
A tudomány képviseletében
Dr. Nochta Tibor
1983-ban summa cum laude minősítéssel szerzett diplomát a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Szakmai pályáját bírósági fogalmazóként kezdte, majd 1984-től a Pécsi Tudományegyetem Polgári Jogi Tanszékén előbb tanársegéd, majd adjunktus. 2013. november 1-jétől tanszékvezető. 1986-ban jogi szakvizsgát tett. 2005-ben védte meg PhD-értekezését a Pécsi Tudományegyetem Doktori Iskolájában. 2012ben habilitált. 2013-tól egyetemi tanár. Az MKIK mellett működő választott bíró, ügyvéd, a Pécsi Ügyvédi Kamara Elnökségének tagja. A Jogi Szakvizsga Bizottság tagja. A Ptk. Kodifikáció – Kártérítési és Biztosítási Jogi Munkabizottság titkára (2013-ig). Az AIDA Nemzetközi Biztosítási Jogi Egyesület magyar tagozatának tagja. Az MTA Civilisztikai Munkabizottság tagja. Az MTA Bolyai kutatóprofesszori pályázatok szakértője. Tudományos kutatási területe a kártérítési felelősség, a személyiségi jogok védelme, a szerződési kockázatok és mérséklésük eszközei, a közjog és magánjog viszonyának alakulása, a biztosítási jog. Számtalan monográfia, tankönyv és szakcikk szerzője. Közéleti tevékenysége keretében a területi önkormányzati választási bizottság elnöke, majd a területi országgyűlési választási bizottság elnöke Baranya vármegyében.
Az ügyvédi hivatásrend képviseletében
Dr. Vég Tibor
Dr. Vég Tibor Budapesten született 1955. március 31-én. Egyetemi tanulmányait 1979-ben fejezte be az ELTE ÁJTK nappali tagozatán. 1979-
től mint ügyvédjelölt dolgozott Budapesten, az akkori 41. számú Ügyvédi Munkaközösségben, majd 1982. május 1. napjától ügyvédként ennek az ümk-nak lett a tagja. 1992-től egyéni ügyvéd. Ügyvéddé válását követően mindenkor, így jelenleg is elsősorban peres képviseletek ellátása jelenti tevékenysége döntő részét. Ügyvédként mintegy tíz évig a legnagyobb hazai pénzintézet különböző szervezeti egységeit, húsz éve az egyik magyarországi biztosítótársaságot képviseli kártérítési perekben és büntetőügyekben, valamint a MÜK-öt és annak Országos Fegyelmi Bizottságát. 1995-óta tagja a Budapesti Ügyvédi Kamara Fegyelmi Bizottságának. 2008ban a bizottság elnökhelyettesének, 2014-ben elnökének választották meg. Volt a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökhelyettese, jelenleg elnökségi tag és kamarai közvetítői koordinátor. Idén már a harmadik ciklusban a Magyar Ügyvédi Kamara titkára. 2009-ben Eötvös Károly-díjjal tüntette ki a Budapesti Ügyvédi Kamara. 2013-ban Kiváló Ügyvéd kitüntető jelvénnyel díjazták, 2017-ben az Ügyvédségért kitüntetésben részesítette a Magyar Ügyvédi Kamara. 2020-ban Magyarország köztársasági elnöke a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozta neki. Oktatóként részt vett a budapesti ügyvédjelöltek oktatásában büntető eljárásjog tantárgyban, és részt vesz az ügyvédakadémiai képzésben.
A MÜBSE küldöttgyűlési tagja, bejegyzett közvetítő. Fő szervezője az Országos Jogász Bridzsversenynek immár 14 éve.
ÜGYVÉDSÉGÉRT – PRO COLLEGIO
ADVOCATORUM KITÜNTETŐ CÍM, 2025
A Magyar Ügyvédi Kamara a példamutató ügyvédi, közéleti tevékenység elismeréseként adományozza ezt a kitüntető címet.
Dr. Bódis Pál
Balassagyarmaton született 1960-ban. 1984-ben szerzett diplomát az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. Egyetemi évei alatt fő érdeklődési köre büntetőjogi volt, a Büntetőjogi Tanszék demonstrátoraként tevékenykedett. 1986-ban szakvizsgázott. Az egyetem elvégzését követően egy állami vállalatnál dolgozott igazgatási osztályvezetőként és jogtanácsosként. Egyéni ügyvédként 1994-ben nyert bejegyzést, majd 1999-ben ügyvédi irodát alapított ba-
lassagyarmati székhellyel. Elsősorban a gazdasági jog, cégek, önkormányzatok jogi képviselete a szakterülete. Az elmúlt harminc évben összesen 16 ügyvéd, ügyvédjelölt dolgozott az irodájában, akik jogászi pályájukat ügyvédként, bíróként, illetve a közigazgatásban folytatják. Három fia közül ketten ügyvédként, illetve ügyvédjelöltként irodája munkatársai. A Nógrád Vármegyei Ügyvédi Kamara elnökségének 2002-től tagja, 2018tól elnökhelyettese. 2019-től előbb elnökhelyettesként, majd 2020-tól elnökként irányítja a kamara munkáját. Társadalmi megbízatásként a Nógrád Vármegyei Területi Választási Bizottság elnöki tisztségét is ellátja.
Dr. Éliás Róbert 1985-ben szerzett jogi diplomát az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. 1985. február 1-jétől 1986. február 28ig a Tatabányai Városi Bíróságon dolgozott fogalmazóként. Ezt követően a Tatabányai Vértes Volán Vállalatnál állt munkaviszonyban jogi előadóként. 1987-től ügyvédjelölt, 1989-ben eredményes jogi szakvizsgát tett. 1989. április 1-jén kezdte meg önálló ügyvédi tevékenységét a Tatabányai 2. sz. Ügyvédi Munkaközösség tagjaként. 1994-től egyéni ügyvédként folytatta ügyvédi hivatását. 1998. január 15én az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán biztosítási szakjogászi szakon másoddiplomát szerzett, azóta biztosítási szakjogászként is működik. 1992-től a Komárom-Esztergom Megyei Ügyvédi Kamara elnökségi tagja 2018-ig, 2006-tól elnökhelyettese. 2014-től a Magyar Ügyvédi Kamara Küldöttgyűlésének, valamint Fegyelmi Bizottságának tagja. 2020-tól a Magyar Ügyvédi Kamara 4. sz. Fegyelmi Bizottságának elnöke.
Dr. Gróf Krisztián
2001-ben szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Ezt követően ügyvédjelöltként dolgozott. 2005-től ügyvéd. Ennek keretében gazdasági társaságok (kiemelten nemzetközi fuvarozó, szállítmányozó és logisztikai, valamint ingatlanfejlesztő cégek) jogi ügyeinek vitele és képviselete polgári, gazdasági és közigazgatási (vám- és
adójogi), valamint munkajogi peres, illetve peren kívüli eljárásokban. Aktívan részt vesz a MÜK Szakmai Bizottságának munkájában, valamint az informatikával, digitalizációval, elektronikus eljárásokkal és okiratokkal összefüggő jogalkotási egyeztetéseken, az Ügyvédi Továbbképzési Nyilvántartási Rendszer tervezésében, kialakításában és továbbfejlesztésében. 2023-tól a MÜK Informatikai Elnöki Tanácsadó Bizottságának vezetője, e körben fő feladata a MÜK által működtetett elektronikus nyilvántartások és rendszerek (Országos Ügyvédi Nyilvántartás, Országos Védőkirendelési Rendszer, Országos Letéti Nyilvántartás stb.) fejlesztésének, karbantartásának és üzemeltetésének felügyelete, a kapcsolódó szerződések előkészítése. Személye megkerülhetetlen az elektronikus ingatlan-nyilvántartási rendszer bevezetésével és működtetésével kapcsolatos, a kollegák részéről felmerülő kérdések megválaszolásában.
Dr. Jéhn Katalin
1999-ben szerzett jogi diplomát a Szegedi József Attila Tudományegyetemen, ezután ügyvédjelöltként kezdte szakmai pályáját. Korán lehetősége nyílt elmélyülni a polgári jog különböző területeiben. Ügyvédi szakvizsgáját követően a Budapesti Ügyvédi Kamara tagjaként folytatta tevékenységét. Több mint két évtizedes praxisa során meghatározó szerepet vállalt szerződéses konstrukciók komplex előkészítésében és kidolgozásában, legyen szó jelentős volumenű projektek jogi hátteréről vagy egyedi ügyfélmegbízásokról. Munkája középpontjában a polgári jog áll, különös tekintettel a kötelmi jogra, a végrehajtási jogra, a csőd- és felszámolási eljárásokra, valamint a követeléskezelés jogi folyamataira. Szakmai működését a precizitás, a megbízók érdekeinek következetes képviselete és a komplex jogi összefüggések átlátása határozza meg.
Dr. Kovács Zsófia 1999-ben végzett az ELTE ÁJK-n, ezután az Ormai és Társai CMS
Cameron McKenna
Ügyvédi Irodába nyert felvételt ügyvédjelölt-
ként. Angol és francia nyelven dolgozik. Ügyvédként 2003-ban lett a Budapesti Ügyvédi Kamara tagja. A szakvizsga letételével párhuzamosan, 2002-ben kezdte meg tanulmányait az ELTE Jogi Továbbképző Intézetében európai jogi szakjogászi képzésen, 2004-ben abszolutóriumot szerzett. 2004–2014 között gyermekei születése miatt szüneteltette ügyvédi tevékenységét, ezalatt további két szakjogászi diplomát szerzett: 2009-ben ingatlanforgalmi szakjogászit, 2014-ben adójogi szakjogászit. 2014-től egyéni ügyvédként folytatta ügyvédi tevékenységét. Elsősorban adójogi ügyekkel foglalkozik. 2015-től az ELTE Tanácsadó Szakpszichológus szakirányú továbbképzésben, 2016-tól a Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia mesterképzésében tanít jogi alapismereteket. 2022-ben a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökségi tagjának és küldöttjének, 2023-ban a Magyar Ügyvédi Kamara felügyelőbizottsága tagjának választották. A megbízások megoldásában mutatott kitartását az ügyvédjelölti munka megkezdését megelőzően 15 éven át két sportágban, sízésben és vitorlázásban, válogatott szinten folytatott versenysportolói múltjából hozza. Problémamegoldó készségét pedig három, különböző művészeti ágakban és a sportban intenzív tevékenységet folytató gyereke csiszolta és csiszolja ma is nap mint nap. A munkájában követett legfontosabb alapelv számára, hogy megbízásait úgy teljesítse, hogy egyben minél hasznosabb és tartós megoldást adjon ügyfelei problémáira.
KIVÁLÓ ÜGYVÉD KITÜNTETŐ JELVÉNY, 2025
A Magyar Ügyvédi Kamara a Kiváló Ügyvéd kitüntető jelvényt a kiemelkedő szakmai munkát végző ügyvédnek adományozza.
volt. 2010-től folytat ügyvédi gyakorlatot, fő profilja az ingatlanjog, a büntetőjog, a társasági jog és a személyiségi jog.
Dr. Cserba Attila 1982-ben végzett a szegedi József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán summa cum laude minősítéssel. 1982. május 1-jétől ügyvédjelölt a Miskolci 2. sz. Ügyvédi Munkaközösségben. 1985. június 1-jétől a Miskolci 2. sz. Ügyvédi Munkaközösség tagja. A munkaközösség 1991. október 1-jétől Miskolci 2. sz. Ügyvédi Irodaként működik, ennek jelenleg is tagja. 1992. január 18. – 1997. március 22. között a területi ügyvédi kamara elnökségének tagja, 1997. március 22. –2006. március 25. és 2014. április 5. – 2022. december 8. között a MÜK Teljes Ülés tagja, 1997. március 22. óta fegyelmi megbízott, illetve fegyelmi biztos. Szakterülete a polgári és társasági jog, valamint kiemelten foglalkozott a felszámolási eljárásokban felmerülő jogvitákkal.
Dr. ifj. Balsai István 2006-ban szerzett diplomát a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogés Államtudományi Karán. 2010-ben jogi szakvizsgát tett. Ügyvédjelölti gyakorlatát a Retteghy és Társa Ügyvédi Irodában kezdte, ahol a büntetőjogi profil volt a meghatározó, majd a Bíró és Társa Ügyvédi Irodában folytatta dr. Bíró Tamás ügyvéd mellett, ahol a fő profil a polgári és a társasági jog
Dr. Gálffy Zsolt 1985-ben szerzett diplomát a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán, 1987-ben jogi szakvizsgát tett. 2003-ban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán okleveles Európa-jogi szakjogász végzettséget szerzett. 1985–1991-ig a Körmendi Ügyvédi Munkaközösség tagja, majd vezetője. Jelenleg egyéni ügyvéd Körmenden. 1992-től a Vas Megyei Ügyvédi Kamara Etikai Bizottságának, Fegyelmi Bizottságának, majd elnökségének tagja. 2022-től a Szombathelyi Ügyvédi Kamara titkára.
Dr. Györfi-Tóth Péter 1994-ben szerzett jogi diplomát az ELTE jogi karán, 1997-ben szakvizsgázott, azóta folytat ügyvédi tevékenységet.
Heidelbergben LL.M.-fokozatot szerzett, majd hosszabb ideig dolgozott Bécsben és Lon-
donban. Eddigi karrierjét a nemzetközi ügyvédi irodák világában töltötte: 2003-ig a Weiss-Tessbach, majd 2004-től a DLA Piper Hungary egyik névadó partnere, a DLA Piper budapesti irodája és a közép-kelet-európai régió projektfejlesztési és restrukturálási csoportjának vezetője. Közel három évtizedes szakmai pályafutása során kiemelkedő szaktudással és elkötelezettséggel járult hozzá számos helyi és határon átnyúló tranzakció sikeréhez, különösen a projektfinanszírozás, az infrastruktúra-fejlesztés, az energetika, a restrukturálás, valamint peres és választottbírósági eljárások területén. Az MKIK mellett működő állandó választottbíróság tagja pénzügyi-tőkepiaci és energetikai ügyekben, valamint szerepel a CIETAC nemzetközi választottbírói testületének bírói paneljén is. Közel két évtizede óraadó tanár az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszékén, valamint tavaly óta a győri Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Karán. Számos magyar és külföldi konferencián, illetve kutatóintézetben volt meghívott előadó. Nős, négy gyermek édesapja, felesége szintén jogász.
Dr. Kamarás Gábor
1979-ben szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. 1983. augusztus 1-jétől lett ügyvédként tagja a Budapesti 27. számú Ügyvédi Munkaközösségnek, ahol vezetőhelyettesnek választották. 2000. december 20-án vette nyilvántartásba a Budapesti Ügy-
védi Kamara a Dr. Kamarás Gábor Ügyvédi Irodát, tevékenységét azóta itt folytatja. Elsősorban büntetőügyekkel foglalkozik.
Dr. Visegrády Zoltán
1998-ban szerzett diplomát a Pécsi Tudományegyetem Államés Jogtudományi Karán. 1998–2001 között ügyvédjelölt, 2002-től ügyvéd. 2006–2010-ig a Pécsi Ügyvédi Kamara fegyelmi tanácsának tagja, majd tanácselnöke. 2014-től a kamara fegyelmi biztosa, 2018-tól vezető fegyelmi biztosa. 2017-től a Pécsi Tudományegyetem záróvizsga-bizottságának tagja. 2020-tól a jogiszakvizsga-bizottság tagja. 2024-től óraadó a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Büntetőjogi Tanszékén.
KIVÁLÓ KAMARAI JOGTANÁCSOS DÍJ, 2025
A Magyar Ügyvédi Kamara a Kiváló Kamarai Jogtanácsos kitüntető jelvényt a kiemelkedő szakmai munkáért adományozza a MÜK jogtanácsosi tagozata tagjainak.
Dr. Medve Zsuzsanna
szi szakképzettséggel mélyítette el. Pályafutása során széles körű tapasztalatokat szerzett nagyobb vállalatoknál és az I. sz. Jogtanácsosi Irodában jogtanácsosként, majd vezető jogtanácsosként. Ezt követően közel húsz évig sikeresen működtetett saját ügyvédi irodát. 2014 decembere óta a Magyar Tudományos Akadémia titkárságán a Jogi és Igazgatási Főosztályt vezeti. Kiemelkedő vezetői képességei, lényeglátása és problémamegoldó hozzáállása, magas szintű szakértelme nagyban hozzájárul a sok szempontból speciális helyzetű, egyedi kihívásokkal küzdő akadémiai intézményrendszer ügyeinek jogszerű és hatékony viteléhez. Amellett, hogy szakterülete megkérdőjelezhetetlen szaktekintélye, olyan inspiráló személyiség, aki képes a csapatából mind szakmailag, mind emberileg a legjobbat kihozni.
Jogi pályáját az Eötvös Loránd Tudományegyetem elvégzését követően, 1986-ban kezdte. A jogi szakvizsgát 1989ben tette le, szakmai tudását 2006-ban kereskedelmi jogi szakjogá-
Dr. Grenczer Balázs 1999-ben végzett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. Pályafutását ügyészségi fogalmazóként a Fővárosi Főügyészségen kezdte. 2001-ben az Erste Bank Hungary Zrt. Jogi Igazgatóságán kezdte bankjogászi karrierjét, először jogi előadóként, majd a jogi szakvizsga letételét követően, 2002-től jogtanácsosként. Azóta, immár 24 éve az Erste Bank Csoport jogászaként dolgozik, elkötelezetten és szakmai elhivatottsággal, széles körű tapasztalatokat szerezve bank- és pénzügyi jogi, társasági és ingatlanjogi, fogyasztóvédelmi, versenyjogi és adatvédelmi területen egyaránt. 2014 óta tölti be az osztályvezetői pozíciót az Erste Bank Jogi Igazgatóságán, ahol a lakossági jogi területet vezeti. 2013 és 2017 között a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság választottbírója. A Magyar Bankszövetségben 2002 óta szakértőként, majd 2020-tól a Jogi Munkabizottság elnökeként tevékenykedik. 2022-ben a bankszektor részére végzett sok éves szakértői munkája elismeréseként a Magyar Bankszövetség Aranykaptár Díjban részesítette. Részt vesz a 2022-ben létrehozott KiberPajzs Program jogi munkacsoportjának munkájában is. Szakértőként előadást tart a tőkepiaci és banki szakjogász képzésen, valamint szakmai fórumokon.
A JOGI KULTÚRÁÉRT DÍJ, 2025
A Magyar Ügyvédi Kamara a Jogi Kultúráért díjjal a jogi kultúra érdekében kiemelkedő tevékenységet folytató személy munkásságát ismeri el.
Dr. Bóka Zsolt Jogászdiplomáját az ELTE-n, kánonjogi licenciátusát a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szerezte. Győrött kezdte pályáját ügyvédjelöltként, és jelenleg is a Győri Ügyvédi Kamara tagjaként folytat ügyvédi tevékenységet. Emellett az Egri Érseki Bíróság előtt egyházjogi ügyvédként lát el peres képviseletet. Az egyetemi oktatásban a Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Karán vesz részt, ahol az ügyvédi hivatáshoz kapcsolódó tárgyakat oktat, a hallgatók szakmai gyakorlati képzését segíti, valamint záróvizsgáztatói feladatokat is ellát. Tudományos érdeklődésének középpontjában az ügyvédi hivatásrend, az ügyvédség kultúrtörténete, a méhészeti jog sajátosságai, a fenntarthatóság és az ESG-szemlélet áll. ESG-szakjogász-képzettségének köszönhetően aktívan foglalkozik a környezeti, társadalmi és vállalatirányítási szempontok jogi érvényesülésével, valamint a zöldátállás és a felelős gazdasági működés intézményi feltételeinek vizsgálatával. Publikációi a szakmai és tudományos közéletben is viszszhangra találtak: tanulmányaiban hozzájárult a Kúria, a törvényszékek és a székhelyi ügyvédi kamarák történeti elnevezéseinek visszaállításához. Munkáiban feldolgozta a méhészeti jog alapjait, a munkaügyi ülnökbíráskodás kezdeteit, valamint az ügyvédi talár viselettörténetét. Kutatásaiban bemutatta az első magyar ügyvédnő, Ungár Margit életét és hivatásának jelentőségét. Közösségi tevékenységében hangsúlyos szerepet kap a helyi és a nemzeti értékek megőrzése. Aktívan közreműködik helyi, vármegyei és ágazati értéktári előterjesztések előkészítésében és megvalósításában. Jelentős érdemeket szerzett a területi kamarák megalakulásának 150 éves évfordulóját megünneplő rendezvények koncepcionális előkészítésében és lebonyolításában.
Dr. Gárdos Tamás 1992-ben szerzett jogi diplomát a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi karán. Az ügyvédjelölti éveket szülővárosában, Keszthelyen töltötte, ahol 1994-től dolgozik ügyvédként. 2022-től tagja a Zala Vármegyei Ügyvédi Kamara elnökségének. 2018ban ő volt az, aki a különböző szakterületen tevékenykedő jogászkollégák egymástól való elszigetelődésének feloldása, a közvetlenebb emberi kapcsolatok kialakítása érdekében életre hívta a Keszthelyi Jogászklubot. A minden hónap első szerdáján megtartott kötetlen beszélgetések során a jogászkollégáknak lehetőségük nyílik arra, hogy közelebbről is megismerjenek egy-egy vendégként meghívott kollégát, valamint a szakmán kívüli, emberibb beszélgetéseket folytassanak. Az ügyvédi kamarák megalakulásának 150 éves jubileuma alkalmából a Zala vármegyében megrendezett, A jog szolgálatában című kiállítás megálmodása, valamint konkrét megvalósítása is hozzá kötődik.
ÜGYVÉDEK A KÖZJÓÉRT – Magyar Pro Bono Díj, 2025
A PILnet és a Magyar Ügyvédi Kamara által közösen adományozott Ügyvédek a Közjóért – Magyar Pro Bono Díjat évről évre az e téren kiemelkedő munkát végző ügyvédnek, illetve ügyvédi irodának ítélte oda.
Dr. Szabó Gábor Pál
ÜGYVÉDEK A KÖZJÓÉRT – PRO BONO ÜGYVÉDI IRODA DÍJ, 2025
Jalsovszky Ügyvédi Iroda
A díjakat a PILnet képviseletében dr. Gellér Judit és Almádi Ágnes, a Magyar Ügyvédi Kamara képviseletében dr. Havasi Dezső elnök adta át.
AZ ÉV JOGI SEGÍTŐJE DÍJ, 2025
Az Igazságügyi Minisztérium és a Magyar Ügyvédi Kamara közösen díjazza a jogi segítségnyújtó program kiemelkedő résztvevőit.
Dr. Mészáros Ottília, a Budapesti Ügyvédi Kamara tagja
Dr. Szabóné dr. Tóth
Mária Anna, a Somogy Vármegyei Ügyvédi Kamara tagja
A díjat dr. Pilz Tamás, az Igazságügyi Minisztérium államtitkára és dr. Havasi Dezső, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke adja át.
JOGI INNOVÁCIÓÉRT DÍJ, 2025
A Magyar Ügyvédi Kamara küldöttgyűlése 2025-ben új díj alapításáról döntött.
In Laudem kategóriában azon, 35. életévét még be nem töltött ügyvédnek, alkalmazott ügyvédnek vagy kamarai jogtanácsosnak, aki munkássága keretében kiemelkedő erőfeszítéseket tett a jogi munka innovációjáért, a jogászhivatás és az ügyvédi tevékenységet végzők korszerű módszerekkel, folyamatokkal és eszközökkel történő megismertetéséért, a jogalkalmazás területén a technológiai és módszertani újítások és az újító szemléletmód terjesztéséért.
Dr. Keresztury Marcell
a jogi technológia és az innováció iránti elkötelezettségével kiemelkedően hozzájárul a jogtanácsosi hivatás modernizálásához, a jogi szolgáltatások digitalizációjának élharcosa, a jogi tudás, valamint a jogi innovációs kultúra kiemelkedő terjesztője.
In Honorem kategóriában azon, 35. életévét már betöltött ügyvédnek vagy kamarai jogtanácsosnak, aki az előbb elhangzottak megvalósítása során vállalt kiemelkedő szerepet szaktudásának megosztásában és terjesztésében.
Dr. Kósa Ferenc budapesti ügyvéd. Talán ő az a díjazott, akinek laudációjától mind személye, mind tevékenysége közismertségére figyelemmel akár el is lehetne tekinteni, hiszen mindenki tudja, hogy ki ő, mit csinál, és miért részesül most díjban, amelyre egyébként az ügyvédi tevékenységet folytatók szinte közfelkiáltással jelölték. Elsődleges célja, hogy mind az ügyvédi szakma, mind pedig a társadalom széles köre hozzájuthasson mindahhoz a tudáshoz, ami a mindennapi elektronikus ügyintézés problémamentes megvalósításához szükséges.
Dr. Orbán Miklós.
PERBESZÉDVERSENY, 2025
Ő az, aki nem csupán beszél a jogi innovációról, hanem a gyakorlatban, itthon és nemzetközi szinten is megvalósítja. Célja a jogi munka újragondolása, a legal tech fejlesztésekkel és a mesterséges intelligenciával kapcsolatos ismeretek terjesztésével pedig a magyar jogi szakma digitális jövőjét alapozza meg. A jogi munka holisztikus szemléletét képviselve és a technológiai újdonságokat beépítve dr. Orbán Miklós tevékenysége mintául szolgál a teljes hazai jogi ökoszisztéma számára.
SZAKMAI PÁLYÁZAT, 2025
A MÜK Országos Kamarai Jogtanácsosi Tagozat által alapított díj. A díjat dr. Csere Bálint, az OKJT elnöke és dr. Havasi Dezső, a MÜK elnöke adta át.
Dr. Szabó Lívia kamarai jogtanácsos (I. díj).
A Magyar Ügyvédi Kamara az ügyvédjelöltek képzése kiemelt feladatának részeként 2025-ben is megrendezte az ügyvédjelölti Perbeszédversenyt. Helyezettjei:
I. Rézsóné dr. Vidéki Fruzsina, a Szolnoki Ügyvédi Kamara ügyvédjelöltje.
II. Dr. Garzsik Réka, a Budapesti Ügyvédi Kamara ügyvédjelöltje.
III. Dr. Breznyán Gergő, a Budapesti Ügyvédi Kamara ügyvédjelöltje.
DR. KISS DAISY EMLÉKPÁLYÁZAT, 2025
A Magyar Ügyvédi Kamara 2025-ben is meghirdette joghallgatók számára a Dr. Kiss Daisyről, a Magyar Ügyvédi Kamara volt főtitkáráról, a polgári perjog egyetemi oktatójáról elnevezett emlékpályázatát a polgári eljárásjog témakörében. Díjazottak:
I. Kukri András, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Államés Jogtudományi Kar hallgatója.
II. Martinez Bernadett, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar hallgatója.
III. Hegedűs Gabriella, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Államés Jogtudományi Kar hallgatója.
Tisztelgés
világnapján az emberi méltóság tiszteletben
tartásáért
küzdő magyar ügyvéd előtt
A Magyar Ügyvédi Kamra (MÜK) és az Ügyvédekkel a Demokratikus Jogállamért Egyesület (ÜDE) közösen szervezett emlékkonferenciát néhai dr. Karsai Dániel ügyvéd, az emberi jogok kiteljesedéséért küzdő alkotmányjogi szakértő tiszteletére az emberi jogok nemzetközi világnapján, 2025. december 10-én. E jeles alkalommal nyújtották át első alkalommal az ÜDE által alapított Karsai Dániel Emberi Jogi Díj at.
A díjat az egyesület dr. Karsai Dánielnek az emberi jogok, ezen belül különösen az emberi méltóság tiszteletben tartásának biztosítása érdekében végzett, végsőkig tartó küzdelmének megörökítése céljából
alapította. Az alapító szándéka szerint az elismerésben olyan jogász részesül, aki az ÜDE elnökségének döntése szerint – akár elméleti, akár gyakorlati területen – addigi szakmai életútjával és az adott évben az alapjogok és az emberi jogok érvényesítése érdekében végzett kiemelkedő teljesítményével kiérdemelte.
Az esemény méltó helyszíne az Országos Bírósági Hivatal díszterme volt az aulát megtöltő mintegy kétszázötven résztvevővel.
Az ÜDE célja és küldetése – amint a konferenciát köszöntő szavaiban dr. Gerő Tamás ügyvéd, az egyesület elnöke elmondta – a jogállam fogalmára, a jogállamiság egyes kérdéseire vonatkozó ismeretterjesztés annak érdekében, hogy a jogállamiság lényegi tartalmát, fontosságát a társadalom részletesebben megismerhesse, egyes részeit és összefüggéseit megérthesse. Céljainak elérése érdekében az egyesület évente több alkalommal szakmai konferenciát szervez.
Az ünnepi megemlékező konferenciát a társszervező Magyar Ügyvédi Kamara nevében dr. Havasi Dezső elnök az ügyvé-
di hivatásrendnek az emberi jogi értékeket őrző speciális szolgálatát áttekintő beszédével, a vendéglátó nevében pedig dr. Senyei György Barna, az OBH elnöke a jogállamiságról szóló előadásával nyitotta meg. Több szakmai előadó tisztelgett dr. Karsai Dániel emléke előtt. Dr. Bárándy Péter ügyvéd az eutanázia jogi szabályozásáról, dr. Baka András, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának korábbi tagja a strasbourgi bírósági gyakorlatról és a Karsai Dánielt érintő bírósági tárgyalások tapasztalatairól beszélt, valamint szakmai előadást tartott dr. Kadlót Erzsébet ügyvéd, alkotmányjogász és dr. Senyei György Barna, az OBH elnöke.
Az emlékkonferencia résztvevői megtekintettek egy részletet a Gerő Marcell rendezte filmből Karsai Dániel életéről, majd dr. Komlódy Gábor ügyvéd méltatta a díj első kitüntetettjét, dr. Tóth Balázs ügyvédet. A díjat megjelenítő kisplasztikát, R. Kiss Lenke szobrászművész alkotását dr. Karsai Dániel testvére, Karsai Péter adta át a díjazottnak.
Dr. Gerő Tamás, az ÜDE elnöke
Az emberi jogi ügyvédek az emberiség egyik
legnemesebb értékét, a méltóságot őrzik
Dr. Havasi Dezső, a MÜK elnöke a hivatásrend speciális értékeiről
„A méltóság az, amikor az ember önmagát nem adja fel.” Albert Schweitzer – világhírű, XX. századi svájci protestáns teológus-filozófus, orgonaművész, a szegényeknek ingyenes afrikai közkórházat működtető orvos – szavaival köszöntötte dr. Havasi Dezső, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke a résztvevőket a dr. Gerő Tamás elnök által vezetett Ügyvédekkel a Demokratikus Jogállamért Egyesülettel közös, a dr. Karsai Dánielről elnevezett díj átadása alkalmából Budapesten, az Országos Bírósági Hivatal aulájában 2025. december 15-én szervezett konferencián. Elmondta: az ÜDE-nek és MÜK-nek nem ez az első közös rendezvénye, és feltehetően nem is az utolsó.
Kollégáink közül kiemelt feladat hárul az emberi jogokat védő ügyvédekre. Ők azok, akik fáradhatatlanul őrködnek afölött, hogy minden ember – társadalmi helyzetétől, származásától, meggyőződésétől vagy éppen kiszolgáltatottságától függetlenül – megőrizhesse méltóságát és alapvető szabadságait.
Bátorságuk abban rejlik, hogy a gyakran nagy nyomás és ellenszél ellenére is kiállnak az igazságért, elkötelezettségük pedig abban, hogy nem engedik, hogy bárki emberi méltósága csupán elméleti eszme maradjon a törvényekben.
Az ő munkájuk teszi élővé a jogot, és formálja olyan rendszerré, amely nem csupán szabályokból, hanem együttérzésből, tiszteletből és felelősségből áll.
Az emberi jogi ügyvédek – látható vagy láthatatlan harcaikban – az emberiség egyik legnemesebb értékét, a méltóságot őrzik. Munkájuk egyszerre szakmai hivatás és erkölcsi kötelesség, amelyért a társadalom elismeréssel tartozik nekik.
Az állami hatalommal szembeni jogi képviseletet – minden nehézsége ellenére – olyan emberek és közösségek vállalják, akiket a szakmai és erkölcsi muníció megvéd a kockázatoktól. Közöttük is kiemelkedő szerepet vállalt dr. Karsai Dániel –hangsúlyozta dr. Havasi Dezső.
Az emberi jogokért való küzdelem még nehezebb terrénumon folytatódik, ha az ügyvéd társadalmi felelősségvállalását a politikai pályán is szeretné kiteljesíteni. Ennek természetesen semmilyen szakmai akadálya nincs, hivatásunk méltósága védelmében azonban néhány szempontra fel kell hívnunk a tisztelt kandidálók figyelmét.
Fontos a tárgyilagos, tiszteletteljes, ügyvédhez méltó magatartás szóban, írásban és cselekedetben, továbbá a közéleti és a hivatásbeli szerepünk világos elkülönítése. Az esetleges összeférhetetlenségeket megfelelően kezelnünk kell, hogy a hivatás integritása ne sérüljön. Legyünk tisztában azzal, hogy politikai tevékenységünk során példaként szolgál-
hatunk: higgadt, felelősségteljes jogi szakemberek vagyunk, akik erősítik a közbizalmat és a jogállamot. Így a politika és az ügyvédi hivatás együtt járhat, feltéve, hogy mindig megőrizzük hivatásunk méltóságát és függetlenségét.
Mert, ahogy Márai Sándor fogalmaz: „Az emberi lélek méltóságát nem veheti el tőlünk senki, csak ha mi magunk adjuk oda.”
Karsai Dániel életművének üzenete: A jog valódi ereje az emberi méltóság védelme
Dr. Karsai Dániel olyan ügyvéd volt, aki vállalta azt a feladatot, amelyet az emberi jogok és az emberi méltóság védelméért folytatott képviselet jelent – hangsúlyozta a konferencián elhangzott méltató szavaiban dr. Havasi Dezső, a MÜK elnöke. – Egész ügyvédi pályáját a jogállamiság, az alkotmányosság és az emberi jogok iránti elkötelezettség határozta meg.
Mégis, munkássága egyik legfontosabb, egyben legszemélyesebb fejezete akkor kezdődött, amikor gyógyíthatatlan betegsége következtében magának is szembe kellett néznie az emberi kiszolgáltatottság végső formájával. Ekkor döntött úgy, hogy nemcsak betegként, hanem jogászként is kiáll az életvégi önrendelkezés mellett.
Karsai Dániel kollégánk nem pusztán egy ügyet vitt: egy alapjogi kérdést tett láthatóvá, amely érinti a méltóságot, az önrendelkezést és a szenvedés határainak emberi megítélését. Keresetét azzal a céllal indította az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt, hogy az állam biztosítsa mindenkinek a saját életéről és haláláról szóló, méltóságteljes döntés lehetőségét.
Tudta, hogy az állami hatalommal szemben indított eljárás nagy terhet és kockázatot jelent, mégis vállalta – nem csupán önmagáért, hanem sorstársaiért is.
Küzdelme erkölcsi kiállás is volt: vállalta a nyilvánosságot, a vitákat, a társadalmi megosztottság következményeit. Emberi tartása, szakmai alapossága és nyílt beszéde sokak számára adott érthető és méltóságteljes arcot egy nehéz, a társadalmat igencsak megosztó témának.
Karsai Dániel példája azt üzeni, hogy az emberi jogokért folytatott munka nem csupán jogi feladat, hanem mély emberi vállalás is. Küzdelme a méltóságért – az életben és az élet végén – sokak számára iránytűvé vált, és hosszú távon is meghatározó üzenetet hordoz: azt, hogy a jog valódi ereje abban áll, amikor az emberi méltóságot a legnehezebb helyzetekben is képes védeni.
Az emberi jogok védelmének
strukturális kihívásai
Az eltávolodás az európai emberi jogi minimumoktól, pervesztes strasbourgi ügyek, nemzetközi szervezetek kritikái, a jogállamiság elégtelensége esetében egy államszerkezet intézményeinek elnehezülő működése a társadalmi normák olyan átalakulásához vezethet, aminek egyik súlyos következménye lehet az emberi jogok garanciáinak gyengülése és az adott országnak járó uniós pénzügyi alapok befagyasztása.
Dr. Baka András, nyugalmazott bíró
Jogászok magas szintű iskolája
Hatvanöt éves fennállása alatt a strasbourgi bíróság magas szintű iskolája volt mindazoknak, akik joghallgatóként, egyetemi oktatóként, kutatóként, jogi gyakornokként, ügyvédként, kormánytisztviselőként vagy bíróként kapcsolatba kerültek vele. Szemléletük alakulására meghatározók voltak a bíróság belső viszonyai, munkamódszere, a bírói és bírósági tisztviselői magatartás, és ami még ennél is fontosabb, a strasbourgi bírósági esetjog által a demokratikus államiság és az emberi jogok területén kijelölt gondolkodás. Azon jogászok számára, akik ezen iskola tanításain nőttek fel, teljesen világos, hogy a jelenlegi teljes államéleti és jogi zűrzavar, koncepciótlanság aligha tartható fenn tovább. Egyik oldalról – önként vállalva – az Európai Unió jogrendszerének szerves részei lettünk, az emberi jogok terén elfogadtuk az unió alapjogi chartáját, ratifikáltuk az ezzel nagyrészt azonos Az emberi jogok európai egyezményét, elfogadva a bíróság kötelező joghatóságát. Tagok vagyunk az Európai Unióban, a jogrendszerében, ezer szállal benne vagyunk egy komplex európai jogi keretben, ugyanakkor jogalkotásunkkal, intézményeink tevékenységével, állami retorikánkkal minden módon szembe megyünk vele. Úgy gondolom, hogy ha például van egy nagy bíróság, amelyben egy bíró mindig minden többségi határozattervezettel egyetért, akkor nincs egyénisége, nincsenek saját szempontjai, nem ad hozzá semmit a döntéshez, de nem akadályozza a munkát. Ha viszont a közös gondolkodásban soha nem ért egyet, és mindig külön álláspontot hangsúlyoz, nos, akkor valószínűleg nem odavaló. Valahogy így vagyunk mi is az Európai Unióval, az európai intézményekkel és az európai gondolattal.
A legfontosabb emberi jogi fórum szükség esetén az állam hatalmát is korlátozza az érintett nemzet érdekében
Az Emberi Jogok Európai Bírósága a kontinentális Európa legfontosabb emberi jogi fóruma, tevékenységét Az emberi jogok európai egyezménye alapján gyakorolja. Ez a dokumentum a bíróság értelmezési gyakorlatának köszönhetően kvázi alkotmányos szintű normává vált Európában. A bíróság fő hatásköre: egyéni és államközi panaszok elbírálása; ítéleteit a tagállamok (46) kötelesek végrehajtani. Ennek kapcsán a pervesztes államoknak egyéni és általános végrehajtási intézkedéseket kell hozniuk. Az előbbi lehet kártérítés, a döntés perújítás alapjául szolgálhat egy ismételt nemzeti eljárásban, ritkábban konkrét személy státuszát érintő rendelkezés. Az általános intézkedések jogszabály-módosításokhoz, a jogi gyakorlat megváltozásához, intézményi reformokhoz vezethetnek.
A strasbourgi bíróság korlátozza az állam hatalmát azzal, hogy az egyéni emberi jogok megsértése esetén jogorvoslati fórumot biztosít. Működésében a szubszidiaritás elve érvényesül: a bíróság eljárása előtt a panaszosoknak először a nemzeti jogorvoslatokat kell kimeríteniük, hiszen a nemzeti hatóságoknak és bíróságoknak kell az elsődleges garanciának lenniük az emberi jogok védelmében. A bíróságnak akkor kell beavatkoznia, ha a nemzeti jogrendszer nem biztosít megfelelő szintű védelmet. Az emberi jogok hatékony védelme ebben a rendszerben tehát elsősorban nemzeti felelősség.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága az egyes jogok vonatkozásában ítélkezése során csupán azokat a minimumkövetelményeket határozza meg, amelyek érvényesülése a jogfejlődés adott időszakában az európai demokratikus jogállamokban elvárható. Az egyes államok túlmehetnek ezen az úgynevezett európai minimumsztenderden, többletvédelmet biztosíthatnak valamely emberi jognak. Ezeket a bíróság rendszerint csak akkor teszi a kötelező európai minimum részévé – ha úgy tetszik, általános jelleggel kikényszeríthetővé –, amikor a többletvédelem megadása a tagállamok többségében már gyakorlattá vagy egyértelmű tendenciává vált. Lényegében ez áll a Karsai-ügy strasbourgi elutasítása mögött.
Egy élő instrumentum sztenderdjei Az emberi jogok európai egyezménye alapján a bíróság évtizedek alatt, fokozatosan – 1960ban hozta első ítéletét – mára mintegy 28 ezer ítéletből álló esetjogot épített ki, amely a jog szinte minden területét lefedi. Mindezt úgy, hogy hosszú évekig, megközelítőleg a nyolcvanas évek közepéig a bíróságnak mindössze évente egykét ügye volt. Akkor kezdett jelentősen emelkedni a számuk, amikor egyrészt Nyugat-Európa jogásztársadalma és polgárai ráébredtek az eszköz hatékonyságára az emberi jogok
védelmében, másrészt az egyezményhez 1990-től csatlakozó kelet-európai államok tömegesen szállították az emberi jogi panaszokat a már bejáratott jogi mechanizmust használva. Ma a tagállamokból évi több tízezer kérelem érkezik a bírósághoz.
A bíróság tevékenysége során nagyon jelentősen kiterjesztette Az emberi jogok európai egyezményének rendelkezéseit olyan területekre, amelyek az egyezmény 1950-es, az emberi jogok akkori felfogását tükröző szövegéből nem olvashatók ki közvetlenül, vagy amely jogterület vagy jogi probléma annak idején még nem is létezett. A bíróság ezt a kiterjesztést az élő instrumentum (living instrument) doktrína alapján teszi. E doktrína szerint az egyezményt a mindenkori társadalmi körülményekhez igazítva, dinamikusan kell értelmezni.
Néhány példa erre.
A 8. cikk az egyik legdinamikusabban értelmezett rendelkezés. Eredeti tartalma: magán- és családi élet, otthon és levelezés tiszteletben tartása. A bíróság több modern problémára is kiterjesztette.
A magánlakás védelmét kiterjesztette az ügyvédi irodára, kimondta továbbá, hogy a titkos megfigyelés a magánélet súlyos korlátozása, noha az egyezmény eredetileg nem ismert digitális adatvédelmet. Kiterjed a védelem a kommunikáció tömeges lehallgatására is; a bíróság kimondta, hogy a tömeges megfigyelési rendszerek önmagukban, még konkrét bizonyíték nélkül is jogellenesek. Ezzel az EJEB gyakorlatilag megteremtette az európai adatvédelmi alapjogot. A bíróság ugyancsak a 8. cikk alapján deklarálta, hogy az állam köteles jogi elismerési formát biztosítani az azonos nemű pároknak, ami új jogként jelent meg. A 3. cikk, a kínzás, az embertelen bánásmód tilalmának kiterjesztése – amely eredetileg a klasszikus kínzásra vonatkozik – ma már sokkal szélesebb. Vonatkozik a börtönzsúfoltságra és a rossz fogva tartási követelményekre is. Román és magyar ügyekben született döntések szerint a zsúfoltság önmagában kimerítheti az embertelen bánásmód fogalmát. A hatóságok mulasztása is sértheti a 3. cikket, ha nem védi meg a nőt az erőszaktól. Ezzel a családon belüli erőszak ellen állami pozitív tevékenységi kötelezettség jött létre. A családon belüli erőszak elleni védelem az EJEB-gyakorlatból nőtt ki.
A 10. cikk, a szólásszabadság modern kiterjesztése a politikai beszédre és újságírói védelemre kimondja, hogy a forrásvédelem a sajtószabadság része, illetve hogy a szólásszabadság
Mit adott nekünk Karsai Dániel?
Dr. Baka András kritikus áttekintést adott arról – lásd előadásának szerkesztett szövegét e hasábokon –, hogy értékelése szerint milyen jogi környezetben dolgozott itthon és Strasbourgban jogvédőként Karsai Dániel, akinek munkájáról – amit ő akkoriban bíróként közelről kísérhetett nyomon – ezt az elemzést adta.
Az emberi jogok nemzetközi világnapján, december 10én, a Karsaidíj átadásán különös értelmet kaphatnak Ady Endre szavai, amelyek mögött Karsai Dániel és sorstársai küzdelme áll:
Igen: élni, míg élünk, Igen: ez a szabály. De mit csináljunk az életünkkel, Ha fáj?
A kérdést úgy is feltehetjük: mit csinálhatunk, mit tehetünk jogaink – emberi minőségünkhöz tartozó jogaink – védelmében?
Karsai Dánielt munkakapcsolatokon keresztül ismertem. Először az Emberi Jogok Európai Bíróságán találkoztunk, a kétezres évek elején, ahol négy éven át jogászként dolgozott, később pedig a Kúrián az általam vezetett tanács előtt látott el több alkalommal jogi képviseletet. Munkáját azokban az ügyekben is követtem, amikor Strasbourgban képviselt panaszosokat.
A strasbourgi bíróság magas szintű iskolája – talán nem tévedek, amikor azt mondom – Karsai Dániel szemléletének formálódására is meghatározóan rányomta bélyegét.
Munkája, mint mindannyiunké, sikerekből és kudarcokból állt. Pereket nyert vagy részben nyert, és pereket vesztett is. Élete utolsó, legnehezebb perét azonban bizonyosan úgy vesztette el, hogy abból mindannyian profitálunk. Erőt és példát mutatott. Láttuk azt a hihetetlen elkötelezettséget, emberfeletti akaraterőt és önfeláldozást, amellyel maga és sorstársai jogaiért és emberi méltóságáért küzdött. Úgy vesztett, hogy ráirányította a figyelmet egy olyan társadalmi problémára, amely eddig nem kapott megfelelő figyelmet, amit egyszerűen nem beszéltünk ki, amely kérdés vagy az elemei még megoldásra várnak az emberi jogok sok más összetevőjével együtt.
Mit adott nekünk magatartásával Karsai Dániel? Kosztolányi Dezső egy novellájából idézek. A szituáció egyszerű, az ókori Róma egyik kocsmájában kis konyhalány hordja a tálakat. Amikor az egyik vendégnek ellopják a pénzét, és a tolvaj elmenekül, őt vádolják meg a lopással. Tiltakozik, sikoltozik, kiabál még akkor is, amikor a pretoriánus katonák elvonszolják. Sikolya, kiabálása felveri az utcák éjszakai csendjét és megzavarja egy bölcs és egy költő beszélgetését.
– Miért kiabál? – kérdezte a bölcs. – Mit akar?
– Igazságot – felelte a költő.
– Nevetséges – jegyezte meg a bölcs. – Minden indulat nevetséges.
– Minden indulat fönséges – szólt a költő. – Milyen fenséges volt ez a lány, milyen hatalmas. Aki haragszik, az, akinek igaza van, hatalmas. Ennek a lánynak igaza lehet.
– Miért gondolod?
– Mert úgy haragudott.
– Mit ér vele? – kérdezte tűnődve a bölcs. – Az őrszobában majd agyba-főbe verik. Vagy el sem jut odáig. Belökik a Tiberisbe.
– Az mindegy – mondta a költő. – Az igazság az utcán ment és ordított. Mi pedig meghallottuk a szavát. Fölriadtunk ágyunkból, nem bírtunk többé aludni, nem tudjuk folytatni előbbi vitánkat. Róla gondolkozunk. Az igazságról. Lásd, még mindig erről beszélünk. Ez is valami.
Hiszem, hogy a Karsai Dániel Emberi Jogi Díj ez évi díjazottja tovább viszi Karsai Dániel szellemiségét az emberi jogok védelme és tovább gondolása terén.
olyan véleményeket is véd, amelyek sértenek, sokkolnak vagy zavarba ejtenek. A bíróság a digitális platformok felelősségét kimondva lerakta a digitális sajtójog alapjait, kimondva, hogy a portál bizonyos feltételek esetén felelhet a gyűlöletkeltő kommentekért. Az esetjog szól arról is, hogy közérdekű ügyekben a kritika fokozott védelem alatt áll, illetve meghatározta a bírói véleménynyilvánítás szabadságát és határait.
A 11. cikk, a gyülekezési és egyesülési jog területén a bíróság már 2007-ben kimondta, hogy a Pride betiltása sérti az egyezmény 11. cikkét.
1. kiegészítő jegyzőkönyv; a tulajdonhoz való jog kiterjesztése szerint a szellemi alkotások is tulajdonnak minősülnek, ugyanúgy, mint a védjegy és az iparjog. Ma már az engedélyekre és koncessziókra – mint vagyoni jogokra – is kiterjed az egyezményes tulajdonvédelem.
A példákat még hosszan folytathatnám.
Európa nemzeti jogrendszereire is kiható, szinte alkotmányos norma
Mára egyértelművé vált, hogy Az emberi jogok európai egyezménye a bíróság értelmezési gyakorlatának köszönhetően kvázi alkotmányos szintű normává vált Európában. Az egyezmény tartalma, mint láttuk, dinamikusan fejlődik. A nemzeti jogalkotók és bíróságok – sokszor a döntések hatására – közelítik egymáshoz saját gyakorlatukat. Ez különösen jellemző a büntetőeljárásra, a véleménynyilvánítás szabadságára és a fogva tartási körülményekre. Az EJEB hatással van a nemzeti jogrendszerekre is. Sok állam a belső jog részeként vagy kvázi alkotmányos normaként kezeli az egyezményt. A tagállamok alkotmánybíróságai és bíróságai egyre gyakrabban hivatkoznak EJEB-precedensekre. Az EJEB ítéletei maguk is gyakran kötelezik az államokat jogszabály módosítására. Ennek hatására jöttek létre új intézmények, ombudsmani hivatalok, független médiafelügyelet, adatvédelmi hatóságok. A bíróságok számára az EJEB gyakorlata kötelező értelmezési keret a jogalkalmazás során. Mindezek hatására csökkent az európai nemzeti jogrendszerek közötti távolság.
Az emberi jogi szemlélet beépül a jogászképzésbe is. Az egyetemeken alapvető tantervi elemmé vált az EJEB gyakorlatának oktatása, megjelentek specializált emberi jogi képzések, LL.M-programok, posztgraduális kurzusok. A jogászoknak a hagyományos jogdogmatika mellett meg kell ismerniük a bíróság dinamikus értelmezési módszereit is.
Átalakul az ügyvédi munka is; az ügyvédek ma már hivatkoznak EJEB-precedensekre, akár belső ügyekben is. Az EJEB előtti eljárás sajátos szakértelmet igényel: panasz-előkészítés, elfogadhatósági feltételek, bizonyítási specialitások. Minden országban kialakult az a szakmai kör, amely kifejezetten EJEB-ügyekkel foglalkozik. Magyarországon ehhez tartozott Karsai Dániel is, rendszeresen képviselt panaszosokat Strasbourgban. Az EJEB gyakorlatában erős az arányossági és mérlegelési teszt használata, ami átformálta a kontinentális bírói érvelés logikáját, és a bírói gondolkodás modernizációját jelenti. A bírók ma sokkal inkább jogértelmezőként, nem pusztán jogalkalmazóként tekintenek magukra. A bíróság eljárási fókusza (a tisztességes eljárás, észszerű idő, a bírói függetlenség és a pártatlanság követelménye) a nemzeti eljárásjogok megújulását is ösztönözte.
Végezetül az EJEB hatására Európa-szerte megjelentek új, specializált jogászi területek: adatvédelem és információszabadság, fogva tartási jog, menekültjog, antidiszkriminációs jog, gyűlöletbeszéd és online szólásszabadság.
Vélemény a hazai helyzetről Miközben láttuk, hogy Európa nagy részén kiépült egy elfogadott jogállami alap követelményrendszer, érzékelhető, hogy Magyarország a jogállamiság számos alapvető elemének már nem felel meg. Az ország egyre inkább konfliktusos viszonyba kerül olyan nemzetközi intézményekkel is, amelyek hagyományosan ez emberi jogok garanciái (Európai Unió és a bírósága, Emberi Jogok Európai Bírósága, Nemzetközi Büntetőbíróság). Az Európai Uniót napi szinten illetjük megsemmisítő kritikával, a luxembourgi bíróság és a strasbourgi bíróság ítéleteiből többet szelektíven egyáltalán nem vagy csak részben hajtunk végre, a Nemzetközi Büntetőbíróságból kilépünk. Rövid távú, napi politikai érdekek mentén súlyosan megszegjük jogi kötelezettségeinket.
Az EJEB szerint a jogállamiság az európai egyezmény egyik alapvető, implicit alkotóelve, amely áthatja az egyezmény teljes rendszerét. Jogállam ugyanakkor nem létezhet a hatalmi ágak megosztása nélkül. Az EJEB gyakorlatában a hatalom megosztásának sérelme egyben a bíróságok függetlenségének sérelme is; azt jelzi, hogy a bírói hatalom kiszolgáltatottja a többi hatalmi ág tevékenységének.
Ez az a pont, ahol olyan struktúraváltozások történtek a magyar jogrendszerben
– különösen az Alaptörvény módosításaival, az Alkotmánybíróság korlátozásával, az igazságszolgáltatási reformokkal –, amelyek szervezeti szinten korlátozzák a hatalommegosztás klasszikus, fékek és ellensúlyok rendszerét. Annak ellenére hogy az Alaptörvény tartalmazza a hatalom megosztásának elvét, a végrehajtó hatalom Magyarországon gyakorlatilag korlátlanul uralja – manapság inkább helyettesíti – a törvényhozást és dominálja az igazságszolgáltatást. Nem a bíró, hanem az igazságszolgáltatás függetlenségét korlátozza. Hatalommegosztás hiányában pedig, ugyanúgy, mint a késői szocializmus éveiben, beszélhetünk ugyan a bírók egyéni ítélkezési függetlenségéről, de a bíróságok függetlensége és szerepe attól még korlátozott marad.
Szemléletesen mutatja a bíróságok más hatalmi ágaknak alávetett helyzetét többek között a bírók azonnali, tömeges elbocsátását eredményező, nyugdíjkorhatáruk nyolc évvel történő leszállításáról rendelkező jogszabály, vagy a bírói önigazgatás teljes megszüntetése, vagy hogy az egypártivá tett, korlátozott jogkörű Alkotmánybíróság a bíróságok feletti politikai kontroll eszközévé vált a törvényhozás alkotmányos felügyelete helyett. De említhetném a bíróságokra történő személyi kinevezéseket, a bírósági hivatal korábbi, első elnökének szerepvállalását, illetve a kúriai elnöki kinevezés és működés politikai kitettségét is.
De nemcsak a jogalkotásban, hanem a politikai retorikában is széles körben nyíltan tagadják a hatalom megosztásának elvét – az alaptörvényi rendelkezés ellenére. Politikusok szerint a „népakarat, a többségi akarat” fontosabb, mint az intézményi ellensúlyok, hogy a bíróságok „posztkommunista maradványokat” őriznek, és akadályozzák a „népakarat” érvényesülését. Az Országgyűlés elnöke a bírói függetlenség 150. évfordulóján tartott ünnepi beszédében „alkalmatlan bíróról, rossz ítéletről, a hatalmi ágak elválasztásának tagadásáról, a bíróságoknak az államhatalomnak való alávetettségéről” beszélt.
Mindezen példák alapján – és a sort még hosszan folytathatnám – ki-ki maga vonja le a következtetést, hogy mennyire távolodott el Magyarország a jogállamnak az EJEB által európai emberi jogi alapelvnek tekintett fogalmától. De óvatosan a konklúzióval: mert ha nincs hatalommegosztás, sérül a jogállam is. Ekkor viszont már az emberi jogok védelme sem lehet hatékony.
Az Alaptörvény XV. módosítása kimondja, hogy a gyermekek „megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való joga az élethez való jog kivételével minden más alapvető jogot megelőz”. Ez a módosítás az emberi jogok hazai rendszerében abszolút hierarchiát állít fel, ami egyrészt önmagában is ellentétes az emberi jogok nemzetközi egyezményével, hiszen az egyezmény nemcsak az élethez való jogot, hanem a kínzást és a rabszolgaság tilalmát is minden más jogot megelőző, korlátozhatatlan jogként szabályozza. Másrészt – bár egy állam bizonyos jogokat az egyezményes védelemnél nagyobb védelemben részesíthet – nem írhatja felül a nemzetközi emberijog-védelem általános szabályait. Az egyezmény a benne szabályozott jogok azonos szintjét tételezi fel, amelyek között egy adott ügyben a szükségesség és arányosság mérlegelésével dönthető el az elsődlegesen védett jog. Az abszolút hierarchia politikai célok érdekében éppen ezt az általános mérlegelési követelményt szünteti meg, és az Alaptörvénybe foglalva kísérli meg kiiktatni a nemzetközi emberi jogok bevett eljárását. A Pride betiltása egyébként is – mint az EJEB már korábban megállapította – eleve sérti az egyezmény 11. cikkelyében szabályozott gyülekezési jogot.
Az Alaptörvény XV. módosításának egy másik eleme és az ezt szabályozó, A helyi önazonosság védelméről szóló (2025. évi 48.) törvény hasonlóképpen problematikus lehet. „Mindenkinek, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén, joga van a szabad mozgáshoz és tartózkodási helye szabad megválasztásához. A tartózkodási hely szabad megválasztásához való jog gyakorlása nem járhat Magyarország helyi közösségei önazonossághoz való alapvető jogának sérelmével.” A vonatkozó törvény előírásai igyekeznek a települések és az egyéni érdekek viszonyát rendezni, ugyanakkor a törvény gyakorlata ellentétes lehet az európai emberi jogi egyezményhez fűzött 4. kiegészítő jegyzőkönyv 2. pontjával, amely a lakóhely szabad megválasztásáról szól. Ami még problematikusabb, hogy a települések gyakorlata vagyoni, iskolázottsági és egyéb alapon súlyos burkolt etnikai diszkriminációhoz vezethet és a tulajdon sérelmével is járhat. E példák is alátámasztják, hogy jelenleg a jogalkotásnak semmiféle korlátja nincs; nincs előzetes alkotmányossági vizsgálat, az egyéni képviselők által benyújtott törvényjavaslatok esetén a társadalmi vita sem törvényi előírás.
Az Alaptörvény módosításai 2011–2020 között több mint tíz alkalommal tartalmaztak olyan pontokat, amelyek felülírták az AB korábbi döntéseit vagy előre korlátozták a későbbi vizsgálat lehetőségét. Egyértelműen szükséges lenne tehát érdemi alkotmánybírósági-bírói kontroll, hiszen manapság Magyarországon az emberijog-sértések egy jelentős része közvetlenül vagy közvetve az Országgyűlés és a kormány jogalkotó tevékenységének következménye.
Néhány súlyosan problematikus ügycsoport
A strasbourgi bíróság magyar ügyekben hozott döntései nem feltétlenül és nem azonnal tükrözik az emberi jogok magyarországi helyzetét, még akkor sem, ha az innen érkező panaszok száma – mint például a 2010-es évek elején – kiemelkedően magas volt. Nincs időm arra, hogy részletesen elemezzem a strasbourgi magyar ügyeket, meg kell elégedniük azzal, hogy néhány súlyosan problematikus ügycsoportra rámutassak. Az itt felsorolt ügyek külön-külön is komolyak, de együtt rajzolnak ki riasztó képet: – sérül a hatalommegosztás és a bíróságok függetlensége;
– gyengül a szólás- és sajtószabadság, az információhoz, így a közérdekű adatok megismeréséhez való jog is;
– strukturális romadiszkrimináció áll fenn az oktatásban; az EJEB kimondta, hogy a magyar állam rendszerszintű szegregációt tart fenn az oktatásban, és felszólította Magyarországot a szegregáció felszámolására irányuló átfogó politika kidolgozására;
– rendszerszintű problémák vannak a börtönökben, a fogva tartási körülményekben; a bíróság pilotítéletben írta elő, hogy Magyarországnak átfogó megoldást kell kidolgoznia ez ügyben;
– ismétlődő rendőri bántalmazási és nyomozási hiányosságok;
– a menekült- és határrezsim számos ügyben embertelen bánásmódhoz, jogellenes fogva tartáshoz, sőt halálesethez vezet, a menekült- és határpolitika területén tartós, súlyos jogsértő gyakorlat alakult ki.
A fentiekben egyes magyarországi emberi jogi kérdéseket tekintettem át a strasbourgi bíróság gyakorlatán keresztül. Nem szóltam olyan, magyar emberi jogokat érintő jogszabályokról, amelyek nem kerültek az EJEB elé, de széles körű tilta-
kozást váltottak ki európai intézmények részéről. Többek között ilyen volt a bírók kényszernyugdíjazása 2012-ben, a 2021-es úgynevezett propagandatörvény, a 2021. évi LXXIX. törvény, amely „a homoszexualitás és a nemváltoztatás propagandájától” kívánja „megvédeni a kiskorúakat” nagyon tágan értelmezhető módon, és amely miatt az Európai Bizottság kötelességszegési eljárást indított Magyarország ellen. A „szuverenitásvédelmi törvény” (2023. évi XLVIII. törvény) ellen hatalmas nemzetközi tiltakozás bontakozott ki. Az Európai Bizottság szerint ellentétes az EU alapértékeivel (jogállamiság, egyesülési szabadság, véleményszabadság), megsérti az uniós adatvédelmi rendelkezéseket (GDPR), visszaél a nemzetbiztonság fogalmával, alkalmas politikai ellenfelek, civilek és a média megfélemlítésére. A bizottság itt is kötelezettségszegési eljárást indított a törvény több pontja miatt.
Mindez azt mutatja, hogy a magyar helyzet nem csupán átlag alatti, hanem a közösségen belül problémás szélső értéknek számít. Magyarország a legtöbb, jogállamiságot és alapjogokat vizsgáló európai rangsorban az utolsók között van az EU-n belül. Ezt állapítja meg az EU 2024–2025 évi jogállamisági jelentése: Magyarország az egyetlen a tagállamok között, ahol szinte semmi előrehaladás nem történt a korábbi ajánlások teljesítésében, illetve egy másik értékelés szerint Magyarország 73 százalékos kockázati szinten áll, a 27. helyen az EU-ban; a helyzet csak Törökországban rosszabb, ha a tagjelölt országokat is beleszámítjuk.
Négy gátló tényező
Összefoglalva: az európai emberi jogi minimumoktól való eltávolodásunk, a strasbourgi pervesztes ügyek mintázata, a nemzetközi szervezetek kritikái, a jogállamiság elégtelensége miatt az országnak járó uniós pénzügyi alapok példa nélküli befagyasztása együtt azt a tendenciát mutatja, hogy az emberi jogok védelmét Magyarországon egyre inkább strukturális kihívások nehezítik, ami nem pusztán átmeneti zavar, hanem rendszeres átalakulás eredménye: az államszerkezet, az intézmények működése és a társadalmi normák egyaránt úgy alakultak át, hogy az emberi jogok garanciái gyengültek. Nemcsak egyéni jogsértések fordulnak elő, hanem mára az alapvető jogvédelmi mechanizmusok elégtelen, rendszerszintű működése is kialakult.
Enyém-e az életem?
Véd vagy szabadságomban korlátoz a jog?
Dr. Karsai Dánielre nem csupán életének záró két éve miatt kell méltóan emlékeznünk. Kiváló szakmai színvonalon, lelkiismeretesen dolgozó kolléga volt abban a huszonöt évben, amíg gyakorolhatta ügyvédi hivatását. Utolsó emlékünk azonban róla az a küzdelem, amelyet az életből való távozás méltóságának kivívásáért folytatott.
Dr. Bárándy Péter ügyvéd, Budapest
Feloldható ellentmondás
Előre bocsátom, hogy elfogadom: az élet feltétlen védelmének kötelezettsége az adott helyzetben vele összemérhető érték védelmében megengedhetően korlátozható.
Az önrendelkezés kontra életvédelem filozófiai kérdésével most nem kívánok foglalkozni, azonban vallom, hogy az élet megvédéséhez fűződő értéknél adott szituációban többet érhet a reménytelen, elviselhetetlen szenvedéssel járó létezéstől való szabadulás.
Milyen önrendelkezési joga van a betegnek?
Az elkövetkezőkben azt taglalom, hogy érvényesülhet-e a beteg önrendelkezési joga, amíg az orvos tevékenységének megítélése – nem kiszámítható, – nem transzparens, – nem törvényi szintű.
Az eutanázia tartalmilag az orvos és a beteg megegyezése a beteg életvégének kezeléséről.
Az életről való lemondás a sértetti beleegyezés mint büntetendőséget kizáró ok alapján tartalmilag sem oldható meg, és processzuálisan sem tehető a szükséges mértékben transzparenssé.
Jelenleg a jogszabály engedélye teszi nem büntetendővé a passzív eutanáziát, de problémát okoz, hogy alaptalan a megkülönböztetés a passzív és az aktív eutanázia között.
Amennyiben az aktív és a passzív megkülönböztetést a büntetőjogi cselekvőség alapján kívánjuk kijelölni, úgy azt kellene mondanunk, hogy a passzív eutanázia megállapíthatóságának feltétele, hogy az orvos vegyes mulasztási bűncselekményt valósít meg, amikor elmulasztja kötele-
zettségének teljesítését, és ez vezet a beteg halálához. Már itt meg kell jegyeznem, hogy a kezelés elmulasztása általában önmagában aktivitást követel meg az orvostól, hiszen azt jelenti, hogy valamely gépi segítséget, amely az élet fenntartásához szükséges, meg kell szüntetnie.
A másik megközelítése a passzív eutanázia megállapíthatóságának az, hogy az orvos nem beavatkozása a betegség halálhoz vezető folyamatába, egy új folyamat meg nem indítása, az okfolyamat nem elmetszése adhatja ezt a minősítést. Tehát az, hogy a beteg halálához vezető okfolyamatot nem az orvos indítja meg, hanem a be nem avatkozása nyitja meg annak törvényszerű lehetőségét, hogy a betegség immanens folyamata vezessen okszerűen az elmúláshoz.
Összefoglalva a gondolatmenetet azt kell mondanom, hogy az első megközelítés általában aktív magatartás, de a máso-
dik megközelítés sem nélkülözi az emberölés nyitott tényállásának megvalósulását. Nem járható út tehát e – fiktív – megkülönböztetés alapján megkísérelni a probléma megoldását. Mind az aktív, mind a passzív eutanázia – beleértve az öngyilkosságban közreműködő tevékenységet és a fájdalomcsillapítás során lényegében a halált siettető túladagolást is – élet elleni bűncselekményt, emberölést, öngyilkosságban közreműködést valósít meg, és e tekintetben nem meghatározó, hogy direkt vagy eventuális szándék a bűnösség kategóriája.
Lehet aktív és passzív eutanáziáról beszélni?
Tehát nincs jogunk megkülönböztetni aktív és passzív eutanáziát, a kérdés csak egységesen kezelhető. Két úton indulhatunk el. Az egyik, ha a jogszabály engedélye az egészségügyi törvényben meghatározottan a materiális jogellenességet zárja ki, a másik megoldás, ha magában a Btk.ban büntetendőséget kizáró, nominált okot inkorporálunk:
– speciális alany az orvos megjelölése, – a sértetti beleegyezés feltétele, – gyógyíthatatlan, rövid időn belül törvényszerűen halálhoz vezető állapot, – elviselhetetlen szenvedés, – szigorú szakmai, az egészségügyi törvényben meghatározott szabályok betartása.
Itt csupán utalnunk kell a végszükség, a jogos védelem, ezen belül akár a szituációs jogos védelem jogintézményére, és a válaszunk okszerűen: nem.
Van helyes, elfogadható megoldás?
Az eutanázia szükségességének vagy elvetésének tömegesen megjelenő kérdése kimondhatóan a modern orvostudomány diszfunkcionális negatív eredménye. A kérdés helyes megoldása elvezethet oda, hogy az eutanázia a többi életvégre tekintő rendelkezéshez közelít. Eljuthatunk oda, hogy a szenvedéstől való megváltásra vonatkozó rendelkezésünk a társadalom számára ugyanúgy elfogadottá váljon, mint más végintézkedésünk. Ez azonban csak akkor lehet reális, ha az orvos a tiszta és egyértelmű büntetőjogi szabályozottság alapján tettének következményeivel magatartásának tanúsításakor tisztában van.
A szakszerű, időszerű és igazságos ítélkezés
a mindenkori társadalmi
Megkívántatik a szubjektív és tényszerű megközelítés összhangja
Az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlatának vizsgálata során mindig arra a következtetésre jutok, hogy a bíróság pontosan ugyanolyan, mint a világ összes többi bírósága. Lehet számos ítéletével és határozatával egyetérteni és lehet számos határozatával egyet nem érteni. Ebben teljes mértékben egyezik a világ összes bíróságával. Abban is egyezik a világ összes bíróságával, hogy az abszolút igazság kimondására sem képessége, sem hatásköre nincs. Teljes mértékben igaza van például az Emberi Jogok Európai Bíróságának akkor, amikor azt mondja, hogy az eljárás hatéves vagy azt meghaladó időtartama túllépi az észszerű határidőt, és ennek következtében kompenzációért kiált. Ezzel nem lehet vitatkozni, de nyilvánvalóan árnyalja a kritikát, a képet, ha az Emberi Jogok Európai Bírósága ezt szintén hat évig tartó eljárás után mondja ki. Minden kritika hitelességét rontja, ha a kritikus olyan hiányosságot ró fel, amivel maga is küzd. Ez vonatkozik személyre és szervezetre egyaránt. Minden tényállásból teljes mértékben szabadon levonható szubjektív kritika és következtetés. Ez így helyes, ez a szólásszabadság eminens része, de az sem baj, ha a tényállás teljességét megismerhetjük, és ezután vonjuk le a következtetéseinket. Teljes mértékben egyetértek például azzal, hogy méltatlan volt a bírói felső korhatár 62 évre történő leszállítása. Ez a lépés számos kollégánk életpályáját hirtelen megakasztotta. Azért használom azt a szót, hogy
béke garanciája
Nemcsak laikusok, hanem jogászok is gyakran állítják ellentétbe a jogszolgáltatást és az igazságszolgáltatást. Ennek során a bíróságok felé elvárásként jelenik meg, hogy ne csupán jogot, hanem igazságot is szolgáltassanak – méghozzá nem csak a felek, hanem az egész társadalom részére. Ebből a szempontból is vizsgálhatjuk a különféle bíróságok tevékenységét.
Dr. Senyei György Barna, az Országos Bírósági Hivatal elnöke
megakasztotta, mert a tényállás teljessége azt is megköveteli, hogy elmondjuk: az adott bírótársak erre irányuló nyilatkozatuk és kérelmük esetén az eredeti keretek között folytathatták pályájukat, vagy ha nem kívánták, megfelelő anyagi kompenzációra tarthattak igényt, és részesültek is benne.
A processzuális igazságosság esetleges féloldalúsága
Mindenekelőtt kiemelendő az igazságszolgáltatás–jogszolgáltatás közötti processzuális különbségtétellel összefüggésben, hogy a polgári perrendtartásból 1999 végén került ki az anyagi igazság felderítésének kötelessége. Talán nem kis részben annak köszönhetően, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt ekkoriban kezdtek megjelenni azok az ügyek, amelyekben az eljárás elhúzódásának legfőbb oka az volt, hogy a bíróságok hivatalból folytattak le hosszadalmas szakértői bizonyításokat. Ilyen volt például az Erdős c. Magyarország-ügy.
A polgári perben a felek az ügy urai, a bíróság – kevés kivétellel – nem folytathat le hivatalból bizonyítást. Hozható-e így igazságos ítélet? A processzuális igazságosságnak megfelelően feltétlenül. Az objektív anyagi igazságnak megfelelően? Ez már nyilván kérdéses.
Büntetőügyekben a bíróság – mondhatjuk – szintén kötött pályán halad, hiszen csak a megvádolt személy büntetőjogi felelősségéről dönthet, és csak olyan cselekményt bírálhat el, amelyet a vád tartalmaz. A vádhoz kötöttség ismert fogalom. Itt tehát a vádló terhén áll a bizonyítás. A bíróság feladatköre pedig – az új Be. jogalkotói szándéka szerint – szintén a processzuális igazság szolgáltatása irányába mozdult el.
A látszat szerinti és a valóságos igazságosság konfliktusa
Mégsem szabad az állami szerveknek ignorálniuk az „igazságosság” elvét, mert ez „a törvény az törvény” formalizmusává degradálódik, a jogalkalmazás pedig formalizmussá nem degradálódhat. E körben gyakran történik hivatkozás a jogbiztonságra, miszerint még egy rossz, ám kiszámítható jogszabály is jobb, mint az írott normatív szabályozás hiánya.
Ugyanakkor, amint arra Radbruch – álláspontom szerint helyesen – rámutatott Törvényes jogtalanság és törvény feletti jog című tanulmányában, ha egy jogszabály megalkotása során még csak nem is törekszenek az igazságosságra, az nemhogy jogbiztonságot nem nyújt, hanem valójában a jogi jelleg is hiányzik belőle.
Radbruch szavai általános érvényűek: „ahol a jogbiztonság és az igazságosság öszszeütközésbe kerül, az valójában az igazságosság önmagában való konfliktusa, méghozzá a látszat szerinti és a valóságos igazságosság közötti ellentét”.
A bíróság döntései kapcsán is irányadó, hogy nem lehet jogtechnikusként, jogi formalistaként mechanikus jogalkalmazásba menekülni. Az emberi tényező, az Alaptörvény 28. cikkében is nevesített józan ész sem túlírt jogszabályokkal, sem algoritmusokkal nem pótolható a bírói döntéshozatal során.
A „keresztrejtvénygyilkosság” tanulságai Mindezek kapcsán két németországi jogesetet idézek fel. Az első még a Német Demokratikus Köztársaságban történt a nyolcvanas évek elején – szakmai körökben talán sokak előtt ismert –; ez volt az úgynevezett keresztrejtvény-gyilkosság. Egy részlegesen kitöltött
keresztrejtvény volt az egyetlen nyom egy gyerekgyilkosság felderítéséhez 1981-ben.
Az írásjellemzők középkorú nőre utaltak. A hatóságok megkezdték az írásminták szisztematikus gyűjtését Halle-Neustadt összes lakosától, ennek keretében tudomásom szerint – ez egyfajta jogtörténeti érdekesség is –551 198 írásmintát gyűjtöttek össze és vizsgálták meg. A nyomozások során ez a világ valaha volt legnagyobb írásmintagyűjtése.
Ha valaki önként nem volt hajlandó írásmintát adni, akkor konspiratív módon szerezték meg, egészen változatos módokon. Volt például, hogy egy regionális napilap keresztrejtvény-pályázatot hirdetett, továbbá a hatóságok papírhulladék-gyűjtést szerveztek, hogy átnézzék az újságokban kitöltött keresztrejtvényeket.
Végül kilenc hónapnyi nyomozati munkát követően egy asszony írásmintája megegyezett a gyermek holtteste mellett, egy bőröndben talált keresztrejtvényekkel. A nő kihallgatása során azonosítottak egy Matthias S. néven említett 18 éves férfit, aki a keresztrejtvényt kitöltő asszony lányának volt a barátja.
A férfi a bűncselekmény elkövetését beismerte, a bíróság 1982-ben életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte.
A két Németország egyesítését követően az ügyészség 1991-ben indítványozta az ügy újratárgyalását – ez a magyar jogban a perújításnak felelne meg –, mert az elkövető 18 éves életkorára figyelemmel a Német Szövetségi Köztársaságban lehetséges lett volna a fiatalkorúakra vonatkozó speciális szabályok alkalmazása. Az 1992-ben kiszabott új büntetés – bár megegyezett a törvényi maximummal – „csupán” tíz év fiatalkorúak börtönét jelentett, amit kényszergyógykezelés követett 1999-ig. Az elkövető végül 2013. január 15-én halt meg – éppen az emberölés elkövetésének 32. évfordulóján.
Az eset ma számos kérdést vetne fel. Vajon jogállami módon lehetséges lenne ilyen széles körű nyomozati munkát lefolytatni? Lenne bármilyen jogalap beleegyezés nélkül írásmintát gyűjteni az állampolgároktól?
Az anyagi igazság felderítése oly mértékben háttérbe szorult a kontinentális eljárási jogokban – az angolszászban pedig soha nem is volt ilyen mértékben jelen –, hogy a válasz szinte bármely európai országban nemleges volna.
Egyezik ez az igazságérzetünkkel? Aligha. A másik kérdés a visszaható hatályú szabályok alkalmazása: jogállami keretek
között nyilvánvalóan tilos a terheltre nézve hátrányos szabályok visszamenőleges alkalmazása.
Ugyanakkor valóban igazságos vagy akár csak a jogbiztonságnak megfelelő megoldás egy másik – az elkövetéskor ebben a formában még nem is létező – ország jogának visszamenőleges alkalmazása a terhelt érdekében?
A Gäfgenügy
Hasonló morális kérdések merülnek fel az úgynevezett Gäfgen-ügyben. 2002-ben egy Magnus Gäfgen nevű joghallgató Frankfurtban elrabolt egy 11 éves fiút, és egymillió euró váltságdíjat követelt vagyonos szüleitől. A váltságdíjat a megadott helyen felvevő elkövetőt a rendőrség követni kezdte, hogy a gyermek és az esetleges bűntársak nyomára vezessen.
Mivel ez nem vezetett eredményre, őrizetbe vették, ám a terhelt megtagadta a vallomástételt, és nem adott választ a rendőröknek az elrabolt gyermek hollétét firtató kérdéseire sem.
Hogy az elrabolt gyermek hollétét felderítsék, a nyomozást vezető Wolfgang Daschner rendőrkapitány-helyettes arra adott utasítást, hogy fenyegessék meg a terheltet: meg fogják kínozni, ha nem tesz vallomást. Ezek után az elkövető vallomást tett, amelyben feltárta, hogy az elrabolt gyermeket megölte, és elárulta a holttest feltalálási helyét.
Magnus Gäfgent életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték 2003-ban, azzal, hogy a feltételes szabadságra bocsátása leghamarabb 15 év után lehetséges. Szabadon bocsátására egyelőre nem került sor, 2025ben még mindig szabadságvesztését töltötte. Wolfgang Daschner rendőrkapitány-helyettest felfüggesztett pénzbüntetésre ítélte a német bíróság kényszervallatás miatt, később rendőrkapitányi kinevezést kapott.
Magnus Gäfgen – még az ellene folyamatban lévő büntetőeljárás alatt – az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult. A bíróság megállapította, hogy – amint a német hatóságok is elismerték – a kérelmező kihallgatása megsértette az egyezmény 3. cikkét (kínzás tilalma).
Az egyezmény 6. cikkének (tisztességes eljáráshoz való jog) megsértése kapcsán a bíróság rámutatott arra, hogy
– bár saját gyakorlata szerint az egyezmény 3. cikkének megsértésével kikényszerített vallomáson alapuló bizonyítékok fel-
használása a büntetőeljárásban súlyos kérdéseket vet fel az eljárás tisztességes volta tekintetében, és
– az egyének az egyezmény 3. cikkét sértő kihallgatási módszerek elleni hatékony védelme rendszerint azt kívánja, hogy az ilyen bizonyítékokat kizárják az eljárásból, ennek azonban csak akkor van jelentősége, ha e bizonyítékok felhasználása kihatott a terhelt bűnösségének megállapítására vagy a büntetés kiszabására.
A bíróság megállapította, hogy az adott ügyben a kérelmezőt alapvetően a bíróság előtt, megfelelő kioktatását követően tett beismerő vallomása alapján ítélték el, ezért a kikényszerített vallomás eredményeként beszerzett bizonyítékokra a bűnösség megállapításához és a büntetés kiszabásához tulajdonképpen nem is volt szükség.
A kérelmező védelemhez való jogát tiszteletben tartották, a büntetőper egészében tisztességesnek minősíthető, így az egyezmény 6. cikkének megsértése nem állapítható meg.
Az ügyben ismét felvetődött a jogszerűség és az igazságosság konfliktusa: alkalmazható-e kényszer vagy fenyegetés a gyanúsítottal szemben, ha a mérleg másik serpenyőjében egy másik személy – jelen esetben egy gyermek – élete van?
Ebben az esetben az eljárások végeredménye összességében közel van a józan észhez és az anyagi igazsághoz.
Ugyanakkor az angolszász „mérgezett fa gyümölcse” elv alapján – ragaszkodva a processzuális igazsághoz – megkérdőjelezhető lenne a törvényellenesen beszerzett vallomást követően és arra tekintettel beszerzett további bizonyítékok felhasználhatósága.
Nem szemben állva, hanem egymást kiegészítve
Talán tanulságképpen annyi rögzíthető, hogy a jogbiztonság és az igazságosság nem egymással szembeállítandó, hanem egymást kiegészítő és egymásra tekintettel értelmezendő és alkalmazandó fogalom.
Nem alaptalan elvárás a bíróságokkal szemben, hogy ne csak formálisan jogszerűek, hanem igazságosak is legyenek – de legalábbis törekedjenek rá.
A bíró döntési szabadsága nem önkény, döntési felelőssége nem hatalom. Feladatunk mindenkor a társadalmi béke biztosítása szakszerű, időszerű és igazságos ítélkezéssel.
Dr. Tóth Balázs
A Karsai Dániel Emberi Jogi Díj első kitüntetettje
Dr. Tóth Balázs több mint két évtizede meghatározó alakja a magyar és nemzetközi emberi jogi mozgalomnak. Jogászként, kutatóként és ügyvédként egyaránt az emberi méltóság, a jogállamiság és az alapvető jogok védelméért dolgozik. Munkája nem csupán kiemelkedő szakmai minőséget képvisel, de példaértékű emberi elkötelezettséggel is párosul.
A díj szellemiségéhez legszorosabban kapcsolódó tevékenysége a Karsai Dániel kontra Magyarország ügyben végzett munkája. Ebben az eljárásban mutatott példát arra, miként lehet a jog eszközeivel túlmutatni az egyéni ügyeken, és közéleti szinten láthatóvá tenni az alapjogi sérelmeket. A per középpontjában az emberi méltósághoz való jog, az életvégi döntések autonómiája és az ezekhez való hozzáférés állt, amelyek a legérzékenyebb emberi jogi kérdések. Az eljárásban ugyan elutasító ítélet született, de a bíróság megfogalmazása egyértelművé tette, hogy a kérdés nem lezárt.
Tóth Balázs számos más, alapjogi szempontból kulcsfontosságú esetben is szakmailag kiemelkedő és pernyertességhez vezető képviseletet nyújtott. Munkájának meghatározó eleme a rendőri visszaélések elleni következetes jogi fellépés.
Az általa vitt ügyek száma, társadalmi jelentősége és alapjogi súlya is kivételes, nemcsak jogvédelmi szempontból iránymutatók, hanem a magyar közélet állapotáról is pontos látleletet adnak (sok más mel-
lett közérdekűadat-igénylési, a személyes méltóság médiumokban történő szisztematikus megsértésével kapcsolatos perek).
Ügyvédi képviseletének köszönhetően olyan civilek, oktatók és jogvédők kaptak elégtételt, akiket alaptalanul és gyűlöletkeltő módon állítottak be idegen hatalmak zsoldosainak.
Tudományos munkássága a magyar jogásztársadalom azon ritka példái közé tartozik, ahol az elméleti és empirikus tudományos munka szervesen összekapcsolódik a gyakorlati jogvédelemmel. Doktori értekezését – Az etnikai profilalkotás a bűnmegelőzésben és a bűnüldözésben címmel –2012-ben védte meg a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának Deák Ferenc Doktori Iskolájában.
Eddig 37 tudományosan értékelt publikációja jelent meg. Közleményei olyan alapjogi és társadalomtudományi területeket ölelnek fel, mint az etnikai profilalkotás, a rendőrségi igazoltatások gyakorlatának diszkriminációs vetületei, az előzetes letartóztatás rendszerszintű problé -
Dr. Gerő Tamás, az ÜDE elnöke átnyújtja a díjat dr. Tóth Balázsnak
mái, valamint az uniós és strasbourgi alapjogi normák hatása a magyar jogalkalmazásra. Írásai vezető hazai és nemzetközi szakmai lapokban jelentek meg. Társszerzőként közreműködött a Jakab András szerkesztette Alaptörvény-kommentár diszkriminációtilalomról szóló fejezetének elkészítésében.
Kutatói teljesítményét nemcsak a publikációk mennyisége és minősége, hanem intézményes hatásai is alátámasztják: eredményei alapján indult el például a rendőrségi etnikai profilalkotással szembeni tudatosság növelése, a rendőri továbbképzések reformja, és több írása visszaköszön a bírósági ítéletek érvrendszerében is. Tudományos munkássága nemcsak dokumentálja a magyar jogállamiság állapotát, hanem aktívan alakítja is.
Társadalmi innovációs tevékenysége szintén figyelemre méltó. Szellemi atyja és egyik motorja az ALAP – Alternatív Adományozási Programnak, amely rászoruló gyermekek boldogulásának megsegítésére jött létre, egy új típusú jogtudatosságot formáló kezdeményezés, amely a gyermekszegénység felszámolását, a hátrányos gyermekek tehetséggondozását közösségi ügyként értelmezi. Célja olyan civil kezdeményezések támogatása, amelyek a szolidaritást, a gyermekvédelmet, végső soron a demokratikus normák megerősítését szolgálják, különösen a kiszolgáltatott közösségek körében.
Szerkesztőségi megjegyzés: dr. Kadlót Erzsébetnek az eseményen elhangzott egyedi hangvételű előadását – terjedelmi okokból – lapunk következő, 2026/2. számában adjuk közre.
A
jogi segítségnyújtás és az áldozatsegítés túlmutat a szakmai felkészültségen
Az Igazságügyi Minisztérium (IM) a Magyar Ügyvédi Kamarával közösen, ötödik alkalommal tartotta meg Jogi Segítői és Áldozatsegítési Konferenciáját 2025. november 13-án, a BÜK székházában. A konferencia tizenegy meghívott előadója a szakmai beszélgetések során a jogi segítségnyújtás és a hozzá kapcsolódó társterületek jelenlegi helyzetét is teljeskörűen feltárta, kitért a jövőbeli tervekre. Kiemelt célja volt, hogy ez a csendes segítő terület megkapja a neki járó szakmai figyelmet, támogatást, a jövő kihívásait érintő iránymutatást, illetve a benne tevékenyen részt vevő szakemberek pedig azt a megbecsülést, amellyel a jövőben is kimagasló felkészültséggel végezhetik munkájukat a rászorulók javára.
Az idei konferenciára is változatos témákkal készültek – mondta el köszöntőjében Diamantopoulosné dr. Kenyeres Gabriella, az Igazságügyi Minisztérium Igazságügyi Szakmai Irányítási Főosztályának vezetője. A főosztályához négy nagy szakterület tartozik. Bár a konferencia természetesen a jogi segítségnyújtásra fókuszált, az IM zászlóshajója az áldozatsegítés. Fontos terület még a helyreállító igazságszolgáltatás, illetve az adósságrendezés is, amelyekkel kapcsolatban két előadás hangzott el.
A konferencia kerekasztal-beszélgetéssel folytatódott, amelynek során a résztvevők (dr. Répássy Róbert miniszterhelyettes, dr. Havasi Dezső, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, Király Nóra, az áldozatsegítő központok kommunikációjáért felelős miniszteri biztos és Diamantopoulosné dr. Kenyeres Gabriella) kifejtették véleményüket a jogi segítségnyújtás finomhangolásának szükségességéről. Ez a munka elsősorban az emberről szól: azokról, akik életük egyik legnehezebb, gyakran kiszolgáltatott szakaszában fordulnak segítségért – mondotta egyebek mellett
megnyitó szavaiban dr. Havasi Dezső, a MÜK elnöke. Az ügyvédek, valamint a közigazgatásban dolgozó jogi segítő és áldozatsegítési szakemberek pedig nap mint nap nemcsak eligazítást, jogi tanácsadást és képviseletet, hanem figyelmet, megértést és biztonságot is nyújtanak számukra. Mindez alapvető szerepet játszik abban, hogy a jog valóban elérhetővé váljék mindazok számára, akiknek arra a legnagyobb szükségük van, és hogy az állam védelmező jelenléte a gyakorlatban is kézzelfogható legyen. Köszönet és elismerés illeti mindazoknak, akik hozzájárulnak egy igazságosabb, szolidárisabb társadalom működéséhez - mondotta a MÜK elnöke.
Dr. Czipóth Lukács, a Szakmai Irányítási Osztály vezetője (IM), aki a szakmai fórum moderátoraként vezette a beszélgetést, hangsúlyozta, hogy a jogi segítségnyújtás akkor működhet igazán, ha szakképzett és elhivatott jogi segítők szolgáltatják. Az egyik fő kérdés az volt, hogyan lehet több jogi segítőt bevonni. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a jogi segítségnyújtásban részt vevő ügyvédek díja-
zását meg kellene emelni, mivel ezen a területen nemcsak a jogi szakmai felkészültség fontos, hanem a magas szintű empátia is, már-már a pszichológia ismerete is elengedhetetlen, ez a munka ugyanis túlmutat a szakmai felkészültségen.
„A jogi segítők méltán büszkék lehetnek arra, hogy ők a nép ügyvédei” – mutatott rá dr. Répássy Róbert. Diamantopoulosné dr. Kenyeres Gabriella nemzetközi példákra hivatkozva kiemelte: van olyan ország, ahol az ügyvédi kamara tagjait jogszabály kötelezi a jogi segítségnyújtásra. Utalt arra, hogy a jelenlegi 13 ezer magyarországi ügyvédből a 214 jogi segítő nagyon kevésnek számít, gyakorlatilag nincs két százaléknyi.
Király Nóra a jogi segítségnyújtás és az áldozatsegítés kapcsolatáról beszélt. Aláhúzta: az Igazságügyi Minisztérium egyik legfontosabb feladata az, hogy a bajba jutott emberek hatékonyan és gyorsan segítséget kapjanak. Mert bűn nem maradhat büntetlenül, ahogy áldozat sem maradhat segítség nélkül.
A konferencia a kerekasztal-beszélgetés után szakmai előadásokkal folytatódott.
Az Igazságügyi Minisztérium Közigazgatási Eljárásjogi Kodifikációs Osztályának közjogi ügyintézője, dr. Minkó Renáta a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló előadásában a 17/2024. (XII. 9.) IM-rendelet hatálybalépése óta eltelt időszak gyakorlati tapasztalataira reflektált. Az ügyvédi óradíj, az ügyvédi költségek szempontjából vizsgálta az új rendelet változásait. Kitért az ügyvédi díjak túlzott és aránytalan mérséklésének szabályozására, figyelemmel a Kúria Pfv.II.20.887/ 2023/6. sz. döntésében foglaltakra, egyebek között arra, hogy a bíróságnak a perköltség mérséklése körében végzett aránytalansági vizsgálata nem terjedhet ki az ügyvéd munkájának tartalmi megítélésére, utalva a rendelet 4. §-ának (1) bekezdésére, továbbá érintette a jogszabályban meghatározottak szerinti pertárgy értékéhez igazodó díjtétel vagy óradíj meghatározását, számításait.
Dr. Fügedi Szilvia, a Magyar Ügyvédi Kamara országos fegyelmi főbiztosa Fegyelmi ügyek tapasztalatai a jogi segítségnyújtás területén címmel adott elő. Ismertette a gyakrabban előforduló problémákat, amelyeket bejelentéseikben és kifogásaikban a jogkereső pártfogoltak jeleztek az ügyvédi kamaráknak, valamint ők maguk detektáltak a pártfogó ügyvédi képviseletet igénybe vevők oldaláról. Amellett, hogy a főbiztos az ügyvédek társadalmi felelősségvállalásának szép példájaként hivatkozott a jogi segítségnyújtásban való ügyvédi részvételre, szót emelt a pártfogó ügyvédi munka rendkívül szerény díjazásának rendezése érdekében.
A bíróság gyakorlata a pártfogó ügyvédi díj viselésére köteles fél személyének meghatározása tekintetében (a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 101. § (3) bekezdése alapján) című előadásában dr. Horváth Kristóf, a Pesti Központi Kerületi Bíróság polgári szakági elnökhelyettese elmondta: a bíróságoknak két kötelezettségük van a pártfogó ügyvédi díjjal kapcsolatban: 1. megállapítani a viselésre köteles felet; 2. értesíteni a Jogi Segítség-
nyújtó Szolgálatot. Ismertette az új Pp.-konzultációs testület 80. számú véleményét, amelynek alapján a bíróság nem hozhat olyan döntést sem, hogy a pártfogó ügyvéd díját az állam viselje. Konkrét bírósági határozatokból hozott példákat, majd a gyakorlatban előforduló problémákat ismertette. Végül értelmezési kérdések tisztázása után konklúzióként egyetértett a 80. véleményben foglaltakkal, javaslatot tett a határozat rendelkező részéhez, és leszögezte: az indokolásban kell utalni arra, hogy a pártfogó ügyvédi díj összegéről és viseléséről a Jogi Segítségnyújtó Szolgálat fog rendelkezni.
A digitális közeljövő kihívásai című előadásában dr. Homoki Péter ügyvéd, szabályozási szakjogász egyebek mellett olyan tendenciákat mutatott be, amelyek érinteni fogják az ügyvédi piacot. A digitális szakadék nőni fog, a magyar és külföldi ügyvédi irodák között lesz éles, nem Magyarországon belül.
A konferencián idén először az Igazságügyi Szakmai Irányítási Főosztály negyedik szakterületének, az adósságrendezésnek a bemutatására is sor került. Előadásában a terület szakértője, Vidovszky Lilla ismertette a természetes személyek adósságrendezési eljárásának teljes folyamatát, azaz a bíróságon kívüli eljárási szakaszt, illetve a bírósági eljárási szakasz két részét, az egyezségkötésit és az adósságtörlesztésit. Felhívta a figyelmet a Családi Csődvédelmi Szolgálat hivatalos honlapjára (https://csodvedelem.gov.hu/), ahol minden fontos információ megtalálható az adósságrendezési eljárással kapcsolatban. Kiemelte, hogy az eljárás iránt érdeklődő ügyfeleket az eljárás összetett szabályozására való tekintettel érdemes a Családi Csődvédelmi Szolgálat területi szerveihez irányítani.
A konferencián dr. Magyar Erika pártfogó-felügyelői ügyintéző (IM) bemutatta a helyreállító szemléletű eljárást (hsze) mint új magatartási szabályt, amely a fiatalkorúak pártfogó felügyeletének időszakában alkalmazható. Lényege, hogy a bűncselekmény következményeit ne csak jogi, hanem embe-
ri és közösségi szinten is feltárja, lehetővé téve a történtek közös megértését. Az eljárás különösen azokban az esetekben indokolt, amikor a cselekmény a fiatalt körülvevő közösséget – például az iskolát, a lakóhelyet vagy az osztályközösséget – is érinti. A folyamatban a fiatal, a család, a közösség és –ha vállalja – a sértett együtt dolgozik azon, hogy a sérelmek rendeződjenek, és a felelősségvállalás valós és átélt legyen. Mindez bizonyítottan hozzájárul a bűnismétlés megelőzéséhez, mert a fiatalkorúnak és közösségének nem kell büntetésként megélnie az ügyészségi döntést, hiszen a pártfogó felügyelet során iránymutatást, támogatást kap, és valódi fejlődési folyamatban részesülhet. Az azonnali pénzügyi segély jellemzőinek ismertetése volt a témája dr. Czipóth Lukács előadásának. Az állami áldozatsegítésben –ingyenesen, a rászorultság vizsgálata nélkül – nyújtható támogatások körén belül a gyors anyagi támogatásra az azonnali pénzügyi segély alkalmas. Az előadó számszerű adatokkal támasztotta alá, hogy a támogatás iránti kérelem elbírálására irányuló eljárás (illetve a kifizetésről történő intézkedés) átlagos hoszsza az áldozatok joghoz jutása szempontjából kedvező. Ugyanakkor kisebb arányban megfigyelhető az eljárás elhúzódására viszszavezethető jogszabálysértés is.
A KiberPajzs jövője és eddig elért eredményei című előadásában Freisleben Vilmos, a KiberPajzs Projektirányító Bizottságának Magyar Nemzeti Bank (MNB) által delegált tagja bemutatta a digitalizációs korszakváltás hatásait és kockázatait, a különböző megtévesztő és pszichológiai manipulációs eszközöket. A KiberPajzs program a kiberbűnözés visszaszorítására jött létre. Igen erős és szerteágazó együttműködés jött létre az állami szereplők között. Az MNB igazgatója beszámolt az eddig elért eredményekről is, például a törvénymódosításokról, a bankszövetségi ajánlásról (bankszakmai oktatóanyagról).
A konferencia záró részében a 2025-ben megnyitott Tatabányai Áldozatsegítő Központ koordinátora, Gombosné Márkus Anita, valamint a Soproni Áldozatsegítő Pont vezetője, Grieszlerné dr. Katona Mónika mutatta be eddigi tevékenységüket. A zárszóban Bíróné Szunai Orsolya, a 2017-ben megnyitott Budapesti Áldozatsegítő Központ koordinátora ismertette a központ fejlődését és idei megújulását.
(Az IM Igazságügyi Szakmai Irányítási Főosztályának összefoglalója)
A jogi segítők tapasztalatai a visszajelzések tükrében
Új fejezet kezdődött a jogi segítségnyújtás intézményrendszerében: az Igazságügyi Minisztérium Igazságügyi
Szakmai Irányítási Főosztályán belül önálló Jogi Segítségnyújtási Osztályt hozott létre a jogi segítségnyújtás szakmai irányításának megerősítése, valamint az ellátórendszer hatékonyabb és egységesebb működtetése céljából, és hogy a jogi segítségnyújtás rendszere a gyakorlat kihívásaira gyorsabban reagáló, szakmailag megalapozott és kiszámítható keretek között működjék az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés biztosítása érdekében. Az Igazságügyi Minisztérium hisz abban, hogy az igazságosságnak mint értéknek a mindennapi gyakorlat során minden ember számára elérhetőnek kell lennie. Ebben nagy szerepe van a jogi segítőknek, akik szakmai tudásukkal, empatikus hozzáállásukkal, valamint nap mint nap kitartó munkájukkal tesznek azért, hogy a szociálisan rászoruló állampolgárok hatékonyan tudják érvényesíteni a jogaikat.
Dr. Biró Judit, az Igazságügyi Minisztérium Szakmai Irányítási Főosztály Jogi Segítségnyújtási Osztályának vezetője
Az Igazságügyi Minisztérium a jogi segítségnyújtási rendszer hatékonyságának növelése, valamint a jogi segítői és párt -
fogó ügyvédi tevékenység szakmai kereteinek felülvizsgálata érdekében átfogó egyeztetési folyamatot indított. A vizsgálat középpontjában a jogi segítségnyújtásra vonatkozó jogszabályi környezet módosításának megalapozása, valamint a jogi
segítők gyakorlati tapasztalatainak bevonása áll. A minisztérium kérdőíves felmérés keretében ismerte meg a jogi segítők álláspontját.
Az V. jogi segítői és áldozatsegítési konferencia címmel 2025. november 13-án megrendezett szakmai eszmecsere alkalmat adott a jogi segítők által kitöltött kérdőívek eredményeinek közös áttekintésére és ös zszegzésére. Ezek a visszajelzések különösen fontosak és értékesek, hiszen a mindennapi gyakorlatból, a terepen dolgozó szakemberek tapasztalataiból merítenek.
A kérdőív különös hangsúlyt fektetett a peren kívüli ügyekben nyújtott jogi szolgáltatások idő- és szakmai igényére. A válaszok alapján megállapítható, hogy a tanácsadás, az ügyvédi levelek elkészítése, a keresetlevelek benyújtása, valamint a büntetőeljárásokhoz kapcsolódó, ös zszetettebb iratanyagok elkészítése jelentős, jelenleg nem minden esetben arányosan ellentételezett szakmai ráfordítást igényel.
A felmérés a pártfogó ügyvédi díjazási rendszer egyes strukturális kérdéseit is érintette. A válaszadók kiemelték, hogy a pártfogó ügyvédi tevékenység komplexitása, az ügytípusok közötti érdemi különbségek, valamint a peres felek perbeli pozíciójukból fakadó eltérő érdekérvényesítési helyzete indokolhatja a díjazás differenciálását. Több észrevétel érkezett arra vonatkozóan, hogy a kirendeléssel érintett ügyek – különösen szakmai összetettségük és fokozott fe -
lelősségi jellegük miatt – magasabb díjazási igényt támasztanak.
A szakmai egyeztetések során felvetődött a felkészülési díj jogintézményének bevezetése iránti igény is, ugyanakkor megállapítható, hogy e jogintézmény jogszabályi bevezetése további részletes szakmai és költségvetési vizsgálatot igényel.
2025-ben megvalósult a pártfogó ügyvédi díjigény benyújtására szolgáló egységes formanyomtatvány kidolgozása, ami az adminisztratív terhek csökkentését, egyszerűsítését és a kormányhivatalok által a díjigények elbírálását célzó eljárások egységesítését szolgálja.
Emellett a minisztérium célja a tapasztalatcsere intézményesítése a pártfogó ügyvédek, a kormányhivatalok, valamint az Igazságügyi Minisztérium között, különös tekintettel a jogalkalmazás során felmerülő gyakorlati problémákra.
Kiemelt kérdésként foglalkoztak a pártfogó ügyvédi díj megfizetésére kötelezett ellenérdekű fél nemteljesítésének kezelésével. Ennek kapcsán már megkezdődtek azok az egyeztetések, amelyek a jogszabály-módosítás lehetséges irányait vizsgálják, ideértve a végrehajtás hatékonyságát növelő megoldásokat.
A minisztérium hosszú távú célja egy átlátható, egységes és fenntartható jogi segítségnyújtási rendszer kialakítása, amely figyelembe veszi a jogi segítők és pártfogó ügyvédek szakmai szempontjait, biztosítja a jogi szolgáltatások hatékony működését, valamint elősegíti az ügyfelek joghoz jutásának érvényesülését.
Emberségesség és igazságszolgáltatás
Kiegészítik egymást vagy nem férnek össze?
Előadások és pódiumbeszélgetések váltották egymást azon a konferencián, amely egy különlegesen fontos, ám eddig a legérintettebb szakmai körben sem igazán átbeszélt problémakört vett eszmélkedés és vizsgálat tárgyává: az emberséges igazságszolgáltatást. Hogy miért éppen erre a kérdéskörre koncentráltak a Civil Bázis 2025. november 24-én Budapesten – neves jogi szakemberek, ügyvédek, közéleti szereplők előadásaival, témákra bontott pódiumbeszélgetésekkel – megtartott konferenciáján a résztvevők (dr. Bárándy Péter, dr. Szikinger István, dr. Lux Ágnes, dr. Fleck Zoltán, dr. Magyar György, dr. Hacsi Gábor, dr. Marczingós László, dr. Mohay György, Karácsony Gergely, dr. Csonka Árpád, dr. Grád András, dr. Szepesházi Péter, dr. Ivány Borbála, dr. Dénes Vera, dr. Madlena Erzsébet), arra az alábbi, dr. Várkonyi Tiborral, a szervezet elnökségi tagjával készített interjúban kerestük a választ. A konferencia (videóanyaga a YouTube-on is fellelhető) részletesebb tartalmi összefoglalójára később visszatérünk.
– Az eszmecserén döntő többségében olyan jogászok, bírók és ügyvédek vettek részt, akik naponta kerülhetnek szembe az emberség és az igazságszolgáltatás elméleti dilemmájával. Van ilyen dilemma a gyakorlatban is?
– A jogtudomány többségi álláspontja szerint az emberségesség és az igazságszolgáltatás nem csak összeegyeztethető, hanem ideális esetben egymást feltételező érték. A feszültség inkább abból fakad,
hogy a jogosság, a büntetés és a méltányosság fogalmait eltérően értelmezik a különböző jogelméleti irányzatok.
– Melyek ezek?
– Némi kis internetes kutakodással – milyen jól jöhet ilyenkor a ma még nagyon kérdéses mesterséges intelligencia, magam is segítségül hívtam e rendkívül szerteágazó és könyvtárnyi anyag tömörítése kedvéért
dése. Ha a jog embertelen, az még lehet jogilag helyes. E nézetrendszerben potenciális konfliktus alakulhat ki, mivel a jogszerűség nem mindig egyenlő az emberségességgel.
A modern alkotmányos és emberi jogi megközelítés tulajdonképpen a mai európai és nemzetközi jogfelfogás, amely szerint az igazságszolgáltatás nem lehet embertelen vagy megalázó. Az emberi méltóság ab -
Jogtudományi többségi álláspont: az emberségesség és az igazságszolgáltatás összeegyeztethető, sőt egymást feltételező érték.
– bárki belemélyedhet a részletekbe, a vonatkozó gazdag anyagokba. A lényegét tekintve általában négy nagy csoportot különböztethetünk meg. Nagyon vázlatosan:
A klasszikus jogelmélet szerint az antik és természetjogi hagyományban az igazságosság erkölcsi fogalom, amely eleve magában foglalja az emberségességet. Azaz az igazságosság célja: mindenkinek megadni, ami megilleti. A büntetésnek arányosnak, méltányosnak és emberhez méltónak kell lennie. A túlzott kegyetlenség nem igazságos, hanem jogsértő. Ebben a felfogásban emberségesség nélkül nincs valódi igazságszolgáltatás.
A modern jogi pozitivizmus elválasztja a jogot az erkölcstől. Az igazságszolgáltatás lényege: a hatályos jog alkalmazása. Az emberségesség nem feltétlen követelmény, hanem jogalkotói döntés kér-
szolút jog, amelyet a büntető hatalom sem sérthet. Az emberségesség nem gyengeség, hanem jogi minimumkövetelmény. Idetartozik a kínzás tilalma, az arányos büntetés elve, a reszocializáció célja és a méltányosság (equity). Ebben a keretben az emberségesség az igazságosság egyik mércéje.
A büntetéselméleti vita: megtorlás vagy helyreállítás? A feszültség leginkább a büntetés céljáról szóló vitában jelenik meg: a retributív felfogásban, miszerint a büntetés igazságos megtorlás, azaz hajlamos az emberségességet háttérbe szorítani; továbbá a reventív/resztoratív felfogásban, amikor a cél a társadalom védelme és a jóvátétel; ez emberségesebb megközelítés. A modern jogtudomány egyre inkább a resztoratív igazságszolgáltatás felé mozdul el.
Dr. Várkonyi Tibor
–Tájékozódókutatásomszerintmindennekamaifelfogásrendszernektörténetilegolyanhátterevan,amelyiknagyoneltérőalapfogalmakbólvezetikleazemberségességésigazságszolgáltatásviszonyát.– Ez így van. Ha kicsit mélyebbre ásunk, láthatjuk, hogy nem pusztán módszerbéli különbségről van szó, hanem arról, mit tekintenek lényegnek, végső mércének a jog megítélésében e bonyolult kérdéskör kapcsán.
A liberális jogfelfogás szerint az igazságosság nem más, mint jogegyenlőség és jogbiztonság, azaz a jog célja az egyéni szabadság védelme. A jog erkölcsileg semleges keret, amelyben különböző életfelfogások élhetnek együtt. Kulcsfogalmai: jogegyenlőség, eljárási tisztaság, kiszámíthatóság. Az emberségesség és igazságszolgáltatás vonatkozásában az emberségesség nem erkölcsi kötelesség,
Az embertelen igazságszolgáltatás nem igazságos, egyfajta jogtechnikai kényszer; a valódi igazságosság az emberi méltóságra épül.
A keresztény jogfelfogás azt hangsúlyozza, hogy a jog végső alapja az objektív erkölcsi rend. Az ember Isten képmása, ezért méltósága elidegeníthetetlen. A jog célja a jó előmozdítása, nem pusztán a rendfenntartás. Emberségesség és igazságszolgáltatás összefüggései tekintetében az igazságosság nem válhat kegyetlenné, mert az sértené az emberi méltóságot. A büntetés lehet szigorú, de arányosnak, méltányosnak és nevelő jellegűnek kell lennie. Az irgalom nem az igazság ellentéte, hanem a beteljesítése. Összességében az emberségesség belső alkotóeleme az igazságszolgáltatásnak, következésképpen fogalmilag is ellentmondásos az embertelen igazság.
hanem alapjogi korlát (például kínzás tilalma). A jog nem lehet megalázó vagy önkényes, de nem feladata „jóvá nevelni” az embert. A hangsúly nem az irgalmon, hanem a fair eljáráson van. Következésképpen e jogfelfogás szerint az emberségesség minimumfeltétel, nem morális maximum, az igazságosság mércéje pedig az eljárás, nem az erkölcsi cél.
Az utilitarista jogfelfogás lényege, hogy az igazságosság hasznosság. Mondhatnánk: a jog célja a lehető legnagyobb öszszhaszon elérése. Az erkölcsi érték mércéje a következmény. Az egyén értéke – a társadalmi hasznossághoz képest – relatív. Ami pedig az emberségesség és igaz-
ságszolgáltatás összefüggéséről kialakított képet illeti: az emberségesség önmagában nem alapérték, csak akkor fontos, ha növeli az összhasznot. Egy kemény vagy akár embertelen büntetés igazolható, ha erős elrettentő hatása van, az egyéni méltóság pedig feláldozható a közjó érdekében. Tehát az emberségesség eszköz, nem elv. Az igazságosság felülírhatja az egyéni jogokat.
–Leheteamaigyakorlatszámáraösszhangotteremteniezavarbaejtőenbonyolultnézetrendszerben?Összeálltevalamifélekövetkeztetés?
– Összegző zárónyilatkozat nem született, de ez alkalommal is kiviláglott, hogy a jogtudomány mai, valamiféle konszenzusos álláspontja szerint az emberségesség és az igazságszolgáltatás elvileg és gyakorlatilag összeegyeztethető; hogy erre bizony igen nagy a társadalom igénye; hogy az embertelen igazságszolgáltatás nem igazságos, csak egyfajta jogtechnikailag működő kényszer; és hogy a valódi igazságosság igenis az emberi méltóságra épül.
–Hogyansummáznáakonferenciavégkövetkeztetését?
– Végül is nagyon tömören és leegyszerűsítve: az igazságszolgáltatás emberség nélkül törvényes lehet, de igazságos nem.
K. A.
ÚJ MEGTAKARÍTÁSAIDRA BRUTTÓ 7% HOZAM 2026-RA!
NEXT MEGTAKARÍTÁSI ÉLETBIZTOSÍTÁS
A hirdetés tájékoztató jellegű, nem tartalmazza a Next Megtakarítási Életbiztosítással kapcsolatos valamennyi információt, és nem minősül ajánlattételnek.
A hirdetésben szereplő minimum évi bruttó 7% garantált hozamot a Groupama Biztosító Zrt. nyújtja a hagyományos termékrészébe 2025. október 9-től 2026. március 31-ig beérkezett megtakarításokra a 2025. október 9-től (vagy a későbbi beérkezés dátumától) 2026. december 31-ig tartó időszakra vonatkozóan. A teljes körű tájékozódás érdekében, kérjük, mindenképpen olvasd el a honlapunkon megtalálható garantált hozamról szóló tájékoztatónkat, valamint a vonatkozó biztosítási feltételeket, amelyek tartalmazzák többek között a biztosító szolgáltatásának korlátozását, a kizárásokat és a mentesüléseket, a költségeket, valamint a visszavásárlási szabályokat. Az ügyfelek biztosítási panaszaikkal személyesen a biztosító ügyfélszolgálati irodáiban dolgozó munkatársaihoz fordulhatnak, telefonon keresztül ezt a biztosító TeleCenter +36 1 467 3500 telefonszámán, elektronikus levélben a www.groupama.hu weboldal „Írj nekünk” menüpontjában, írásban az 1380 Budapest, Pf. 1049 levélcímen tehetik meg. A biztosító felett a szakmai felügyeletet a Magyar Nemzeti Bank (1013 Budapest, Krisztina körút 55.) látja el. A Groupama Biztosító Zrt. székhelye: 1146 Budapest, Erzsébet királyné útja 1/C.
Ügyvédi közreműködés
az Alkotmánybíróság előtti eljárásban –
ügyvédi aspektusból (II. rész)
Az Alkotmánybíróság előtti eljárás nem tartozik az ügyvédek kedvencei közé – vélekedett tanulmánya első részének bevezetőjében a szerző. Ennek okai között a kollégák gyakran hivatkoznak arra – adta magyarázatát a jelenségnek –, hogy alkotmányjogi panaszt írni nem rentábilis, mi több, aránytalanul sok munka, rengeteg bizonytalansági tényezővel, az eredmény pedig sokszor érthetetlen okból marad el. A bírák (nem reprezentatív felmérés) tapasztalata, hogy – ha a perben felvetődik a bírói kezdeményezés lehetősége – a jogi képviselők a közreműködés törvényi lehetősége ellenére az átlagnál inaktívabbak, a megszokottnál kevésbé innovatívak. Szakmai tanácskozásokon magam is azt tapasztalom, hogy egy egy jogintézmény, jogi jelenség körüli anomália megoldásának eszközeként csak ritkán merül fel az Alkotmánybíróság előtti eljárás lehetősége, az alkotmányjogi panasz jogorvoslati jellege pedig aligalig kerül napirendre. A közjogi pereskedés ezen eszközének háttérbe szorulása viszont – leginkább a jogkereső közönség szempontjából – igen kedvezőtlen jövőképet sugall. A jelenség mögött meghúzódó szakmai, jogpolitikai és jogon kívüli okok számosak, önállóan is tüzetes vizsgálatot, többszereplős szakmai párbeszédet igényelnének, egy edukációs anyagban nem kerülhet napirendre komplex elemzésük. Mindössze arra van módom, hogy egy segédletet kínáljak azon érdeklődő kollégáknak, akiknek a motivációs rátája – minden kedvezőtlen körülmény ellenére – még „ébreszthető” állapotban van.
Dr. Kadlót Erzsébet ügyvéd, c. egyetemi docens, Szegedi Tudományegetem
Emlékeztetőül: tanulmányának első részében (Ügyvédek Lapja 2025/6) a szerző a Képviselet az alkotmányjogipanasz-eljárásban fejezetben a panaszeljárások típusairól és az indítvány anyagi jogi kereteiről, a keretek értelmezése negatív dimenziójáról, a nemzetközi szerződésbe ütközésről, az Európai Unió jogába ütközésről, a mulasztás kérdéséről, az Alaptörvény Preambuluma és az Alapvetés fejezetéről, a B) cikk speciális helyzetéről, a különleges státuszú egyéb rendelkezésekről, az Állam fejezet rendelkezéseiről, az Alapjogi fejezet „nem ütőképes” rendelkezéseiről, az alkotmányjogi pa-
tási problémákról, továbbá a fajsúlyos kivételekről fejtette ki véleményét.
5. A keretek értelmezése a jogszabályi feltételek mentén
a) A támadható döntés és jogszabályjellege
A valódi és közvetlen panasz szempontjából gyakran kritikus pont a döntés ügylezáró jellegének megítélése vagy az ilyen bírói döntés elérhetetlensége (Abtv. 26. § (2) bekezdés).
Az eljárásjogok megnevezés szerint és dogmatikai készletük alapján is különböző dön-
A valódi és közvetlen panasz szempontjából gyakran kritikus pont a döntés ügylezáró jellegének megítélése vagy az ilyen bírói döntés elérhetetlensége.
nasz jogorvoslati jellegével kapcsolatos torzulásokról, az Ulysses-szindrómáról, a jogszerűtlen eljárásról, megalapozatlanságról, a téves jogértelmezésről, a tényállás kiegészítéséről, bizonyítékok felülmérlegeléséről, majd a teoretikus kérdésekről, bizonyí-
téseket tekintenek ügydöntőnek, érdeminek, véglegesnek, res iudicata hatályúnak, megváltoztathatatlannak, ami nem teszi könnyen követhetővé az alkotmánybírósági gyakorlatot. (3002/2014. [I. 24.] AB-végzés, 3246/2012. [IX. 8.] AB-végzés.)
Az viszonylag hamar átment a köztudatba, hogy nem minősül érdemi döntésnek a kényszerintézkedésekről szóló határozat vagy az eljárást befejező határozat végrehajtásáról szóló végzés (3254/2012. [IX. 28.] AB-végzés, 3036/2013. [II. 12.] AB-végzés). Nehezebben, de a jogkereső közönségnél az is megértésre talált, hogy nem támadható a Kúria felülvizsgálati kérelmet elutasító döntése, ha az indítványozó a Kúria hiánypótlásról szóló felhívásának nem tett eleget. (33021/2013. [I. 28.] AB-határozat.) Ami azonban ezen túl van, arról ma sem áll rendelkezésre kikristályosodott gyakorlat, és többnyire teljes körű az indítványozók bizonytalansága. Eleve különbség van az Abtv. 26. § (1) bekezdésének és a 27. § (1) bekezdésének szövegezése között, így a normatív panasz esetén belefér a rendszerbe a nem ügydöntő határozat meghozatala kapcsán alkalmazott jogszabály megtámadása is. Bár az ezt kimondó 3057/2000. (III. 31.) AB-határozat eddig zárvány maradt (aminek az oka sokkal inkább a meghozatalát indikáló ügykör szenzitív volta lehet), az Abtv. két rendelkezése közötti különbségtétel nem tagadható.
b) Az indítványozói jogosultság kérdése Nem segítik elő az érdemi-nem érdemi döntés köré szerveződő vita nyugvópontra jutását az indítványozói jogosultság körében észlelhető anomáliák sem. Nyilvánvaló, hogy a peres fél és terhelt jogosult az alkotmányjogi panasz előterjesztésére. A beavatkozó azonban csak akkor, ha az erre irányuló kérelmét elfogadták, és ténylegesen részt vett a perben. A beavatkozói kérelmet elutasító döntés alkotmányjogi panaszban nem támadható. (2/2013. [I. 23.] AB-határozat, 3096/2014. [IV. 11.] AB-határozat, 3017/2016. [II. 2.] AB-határozat, 3264/2017. [X. 19.] AB-határozat.) Kiemelendő, hogy az Abtv. 27. § (1) bekezdésének hatálya alá tartozó ügyekben közhatalmat gyakorló szervnek törvény erejénél fogva nincs indítványozási oka.
Kivételesen befogadta az Alkotmánybíróság az ügyben nem szereplő, de a fél-
lel hozzátartozói viszonyban (szoros kapcsolatban) álló személy indítványát azon az alapon, hogy a bírói döntés következménye rá is kiterjed. (3075/2017. [IV. 18.] AB-végzés.) Ez a haladó gyakorlat azonban nem vált általánossá.
Kiemelendő, miszerint nem az az érintettség mércéje, hogy a panaszosnak valamilyen eljárási pozíciója volt-e a perben. Míg a közérdekű érdekérvényesítő szervezetek (közérdekvédelmi alapítványok) a természetes személyek érdekei érvényesítésének védelmében bíróság előtt peres félként felléphetnek, alkotmányjogi panaszt ezen az alapon sem terjeszthetnek elő. (3133/2013. [VII. 2.] AB-végzés.)
A büntetőügyek sértettjeinek sincsenek előjogai; csak – szűk értelmezés mentén fogant eseti megítélés szerint – magánvádlóként vagy pótmagánvádlóként nyerhetnek indítványozói jogosultságot. (1/2015.
[I. 16.] AB-határozat, 14/2015. [V. 26.] AB-határozat, 11/2017. [V. 26.] AB-határozat, 3091/2020. [IV. 3.] AB-végzés, 3155/2013. [VII. 24.] AB-végzés.)
A közreműködők (szakértők, tanúk) a rájuk vonatkozó, jogerősen kötelezettségét megállapító döntés (pénzbírság) esetén el vannak zárva még a normatív panasz benyújtásától is. Az Alkotmánybíróság csak a felek jogaira való kihatás tükrében, azaz a rájuk vonatkozó jogerős döntés után tartja megítélhetőnek a közreműködők ügyét. További feltétel, hogy a panasz alapjaként csak a ténylegesen alkalmazott jogszabályra lehet hivatkozni. Ebből fakad, hogy az Alaptörvény B) cikk első bekezdésére, a jogbiztonságra, a normavilágosságra alapozott indítványok egyébként sem lehetnek sikeresek. Az alapul fekvő jogszabályt viszont pontosan azonosítani kell, nem a címe, tartalma kihatása szerint, hanem a konkrét rendelkezés felhívásával. (3221/2015. [XI. 10.] AB-végzés.)
c) Az érintettség minőség
Az érintettségnek egyidejűleg három feltételnek kell megfelelnie: személyesnek, közvetlennek, aktuálisnak kell lennie. Jogi személy (jogosultsága kötelezése) esetén elválik a tulajdonos és a cég egységének személyes minősége. (3010/2019. [I. 7.] AB-végzés.) Az aktuális érintettség nem absztrakt vagy jövőbeni lehetőség szerint vizsgálandó, a panasz benyújtásának időpontja számít mértékadónak (3091/2020. [IV. 23.] AB-végzés, 3155/2013 [VII. 24.] AB-végzés). Ez a kivételes panasz hatókörét markánsan redukálja. Közvetett érintettség esetére csak az Abtv. 26. cikk (3) bekezdése biztosít a hátrányos jogi helyzet kiküszöbölése érdekében a legfőbb ügyésznek fellépési lehetőséget. Ez a gyakorlatban nem működik.
d) Jogorvoslat kimerítése; párhuzamos eljárások kizártsága; rendkívüli perorvoslatok és alkotmányjogi panasz viszonya
Az alkotmányjogi panasz benyújtásának lehetőségét a rendes jogorvoslatok lehetőségének kimerítése vagy a jogorvoslati lehetőség hiánya nyitja meg. A rendkívüli perorvoslat kimerítése az indítványozónak nem kötelessége. (Arra nincs is mindig lehetőség az eljárási jogszabályok alapján.)
Az azonban követelmény, hogy ha ezt a panaszos igénybe vette, sikerre vitelében közreműködési kötelezettsége van, így ha ennek (például a hiánypótlásra szóló felhívás negálásával) nem tesz eleget, az az alkotmányjogi panasz visszautasítását is eredményezi. (3181/2014. [VI. 18.] AB-végzés, 3321/2018. [X. 16.] AB-végzés, 3069/2013. [III. 14.] AB-végzés.)
Az Abtv. 27. § (1) bekezdés b) pontja, az 56. § (2) bekezdése, valamint az Ügyrend 32. § (1) bekezdése az alaphelyzetet kezdettől fogva kiszámíthatóan elrendezte, de ez-
iben kiszámíthatatlan döntés meghozatalára kényszerítő eljárási rendnél még mindig lényegesen biztonságosabb – eredményében sokkal inkább alkotmányos –megoldás, amely a jogi realitás követelményének is megfelel. Tekintetbe veszi, hogy amennyiben a rendkívüli perorvoslat eredményes, az eleve az eljárás megismétlését (folytatását) vonja maga után, így az Alkotmánybíróság eljárása nem is járna külön haszonnal. (Természetesen a cizellált alkotmányjogi okfejtés mindig hasznos lehetne, de egyelőre az ügyek mennyi-
Határozott kérelem: az indítványozó kéri az adott döntés, jogszabályi rendelkezés Alaptörvényellenességének megállapítását és a határozat megsemmisítését.
zel azért nem sikerült minden problémának elejét venni. A rendkívüli perorvoslat és az alkotmányjogi panasz párhuzamosságának lehetősége a problémákat kezdettől fogva belekódolta a rendszerbe, és ezen csak nehézkesen sikerül úrrá lenni.
Azt viszonylag hamar tudatosította az Alkotmánybíróság, hogy a párhuzamosság nem működőképes, és ezt többnyire a panaszok visszautasításával rendezte el. (11/2016. [VI. 15.] AB-végzés.) Az a kérdés azonban nyitva maradt, hogy a rendkívüli perorvoslat (jellemzően felülvizsgálati eljárás) bukását követően megnyílik-e az új lehetőség a panaszos számára. A kérdést az Ügyrend módosítása juttatta nyugvópontra. A 32. § (4) bekezdése, a 32/A § (3) bekezdése és a 32/B § (3) bekezdése akként oldja meg a párhuzamossági problémákat, hogy rendkívüli perorvoslat esetén a párhuzamosan, törvényes határidőben benyújtott alkotmányjogi panasz ugyan visszautasításra kerül, de amennyiben a rendkívüli perorvoslat nem vezet eredményre, az indítvány ismét előterjeszthető, és ez határidőben benyújtottnak minősül. Mi több, az új indítványban a felülvizsgálati eljárásban hozott kúriai határozat alkotmányossági vetületei is támadhatók. A megoldás nem tökéletes –amennyiben végül is az indítványozó duplán kényszerül az alkotmányjogi panasz előterjesztésére. Ám a korábbi, kiszámíthatatlan, az indítványozót a jogintézmények közötti választásra sokszor transzparens gyakorlat hiányában következménye-
sége miatt az igényszintet a haszonelvűség mentén kissé lejjebb kell szorítani.) (3221/2020. [VI. 19.] AB-végzés, 3222/2020. [VI. 9.] AB-végzés.)
A rendkívüli perorvoslat eredményeként született elutasító döntés az új kérelemben sem támadható azon az alapon, hogy az indítványozónak a kivételes perorvoslatot a bíróság nem biztosította. A kérelem elutasítása nem azonos a lehetőség hiányával. Ha az elutasítás mégis sérti a jogorvoslathoz való alapjogot, vagy más okból Alaptörvény-ellenes, azt külön meg kell indokolni. Pusztán a szakjogi érvelés ebben az esetben sem vezet eredményre, mint ahogyan az a – rendszerint a jogegység biztosítására támaszkodó – hivatkozás sem, hogy hasonló esetben a bíróság megengedte a rendkívüli perorvoslatot. (3130/2020. [VI. 15.] AB-végzés.)
6. A befogadási eljárás kritikus pontjai Pusztán a legérzékenyebb tartományra szorítkozva néhány kevésbé ismert, a befogadási eljárást determináló – a visszautasító döntésekben tömegesen visszaköszönő – szempont ismertetése nem kerülhető meg egy edukációs anyagban.
a) A határozott kérelem
A határozott kérelem hiánya az egyik leg ygyakoribb visszautasítása ok, ugyanakkor a kollégák is azzal szemben adnak hangot értetlenségüknek leggyakrabban, hogy részletes tényállást, gondosan összegyűjtött joggyakorlatot tartalmazó, eljárási kifogá-
sokat tömegesen azonosító, alkotmánybírósági precedenseket gazdagon hivatkozó beadványaikat ezzel az egyetlen mondattal söprik le. Bevallottan sokakat éppen ez tántorított el a közjogi pereskedés e lehetőségétől, és ebben – a megítélésük szerint merőben szubjektív megítélésen alapuló –visszautasítás-halmazban a jogrendszer patológiás működését vélik tettenérhetőnek. Ezzel tehát foglalkozni kell.
Valóban, a határozott kérelem definíciója sehol nem található meg, elemeire a precedensek, egyes tankönyvek tartalmaznak eligazítást. Ezeket összegezve arra a következtetésre juthatunk, hogy a határozott kérelem mindenekelőtt egy, az Alkotmánybíróságnak címzett konkrét kijelentés arról, hogy az indítványozó kéri az adott döntés, jogszabályi rendelkezés Alaptörvény-ellenességének megállapítását és az ezt kísérő szankció, rendszerint a határozat megsemmisítésének kimondását. Az indítványban támadott döntést vagy jogszabályi rendelkezést azonban a kérelemben is félreérthetetlenül azonosítani kell. Meg kell jelölni a bíróság megnevezését, az ügy számát, a támadott jogszabály megnevezését, rendelkezését, a konkrét paragrafusból, bekezdésből idézni kell a megsemmisíteni kért szövegrészt, vagy azt kell azonosítani, hogy adott jogszabályhely egészére vonatkozik-e az indítvány. Teljes jogszabály megsemmisítése nem indítványozható, az Alkotmánybíróság pedig kérelemhez kötött. Saját elhatározásából legfeljebb a kérelmezett szankció jellegén változtathat; amennyiben jogszabályhely megsemmisítése helyett alkotmányos követelményt mond ki vagy mulasztást állapít meg. Ezzel a megoldási móddal biztosított a testület alkotmányos funkciójának megtartása mind az indítványozóval, mind a jogalkotóval szemben, és a más alkotmányos szervek leuralása (működésükbe való beavatkozás) helyett az együttműködés velük.1
Mindez azonban csak a határozott kérelem egyharmadát fedi le. A másik fontos részelem annak precíz megjelölése, hogy az indítványozó ezt a kérelmét az Alaptörvénynek pontosan mely rendelkezésére (rendelkezéseire), mely, mire vonatkozó alapjogi sérelemre alapítja. Ennél többet, más, konkrét alaptörvényi rendelkezésbe ütközést – szintúgy a kérelemhez kötöttség okán – az Alkotmánybíróság nem
vizsgál. Akkor sem megy (nem mehet) túl ezen, ha a megjelölt alaptörvényi rendelkezés kapcsán az összefüggés hiányát állapítja meg, vagy az abba való ütközés vizsgálatakor nemleges álláspontra jut.
A harmadik „harmadrész” az eljárási keretek feltüntetése. Ebből ugyanis azonnal megállapítható, hogy az indítványozó az Abtv.-ben szabályozott melyik fajta panaszeljárásban kéri igénye teljesítését, mire fog kiterjedni az indokolásban előadott okfejtése.
Összességében tehát nem elég a testület elé juttatni egy ügyet, mégoly világos indítványt sem; azzal az Alkotmánybíróság még nem kap felhatalmazást bármilyen „alkotmányos körre” való kiterjeszkedésre. A határozott kérelem valójában nem több annak áttekinthető, nem terjengős, szövegében és hivatkozási tartalmában is kötött rögzítésénél, hogy pontosan mit kérünk, miért kérjük és mi alapján kérjük. Ennek részletes indokolása az indítvány további részeire tartozik; a kérelem és indokolás vegyítésének mellőzése segít elkerülni a határozott kérelem félreérthetőségét vagy a panasz eljárási feltételeinek azonosítatlanságát.
b) Azonosítandó anyagi jogi feltételek Az Abtv. az alkotmányjogi panasz indokolását érintően viszonylag kevés kötelezettséget ír elő. Ezek azonban befogadási feltételek, azzal, hogy az alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés vagy bírói döntést érdemben befolyásoló Alaptörvény-ellenesség kifejtése egymáshoz képest alternatív lehetőség. Sem az okfejtés terjedelmére, sem annak az indokoláson belüli elhelyezésére nincsenek – még precedensben előírt – kondíciók sem; kerülhetnek a bevezetésbe vagy a következtetéseket tartalmazó záróakkordok közé. (3/2013. [II. 14.] AB-határozat.)
A feltételek valamelyikének indokolása annak biztosítéka, hogy az Alkotmánybíróság az ügy (probléma) alkotmányos vonzatainak, a releváns alkotmányjogi kérdéseknek a megvizsgálásánál és megítélésénél marad. Azonosítható alapjogi szempontok vizsgálhatóságának hiányában a konkrét bírói döntés lehet ugyan rossz, szakmaiatlan, anyagi jogilag hibás, eljárási szabályokat sértő, miképp a jogszabályi rendelkezés is lehet az indítványozó jogviszonyaira nézve súlyosan jogkorlátozó,
akár még hátrányt okozó is, de ezek önmagukban nem válthatnak ki alaptörvényi rendelkezésre támaszkodó alkotmányjogi szankciót. A két kritérium valamelyikének igazolására vonatkozó okfejtés ezért a kérelem befogadásának tartalmi mércéje, amely az Alkotmánybíróság által hivatalból nem pótolható.
c) Alapvető alkotmányjogi kérdés Legegyszerűbben megfogalmazva alapvető alkotmányjogi kérdésnek minősülhet minden olyan, alkotmányjogi okfejtést, alapjogi vetületet érintő probléma, amely még újnak számít az Alkotmánybíróság gyakorlatában. (3135/2021. [IV. 22.] AB-határozat.) Pozitív megközelítésben ez azt jelenti, hogy a kérdésnek az egyedi ügyön túlmutató jelentősége van; a határozatban a jövőre vonatkozóan határozhatók meg olyan szempontok, amelyek a jogalkalmazásban, jogalkotásban követendők. Ilyennek minősül továbbá, ha a kérdésnek jelentős hatása van a társadalmi gazdasági viszonyokra. (3/2013. [II. 14.] AB-határozat, 7/2013. [III. 1.] AB-határozat, 13/2014. [IV. 18.] AB-határozat, 1/2015. [I. 6.] AB-határozat, 3048/2013. [II. 28.] AB-határozat, 3/2019. [III. 7.] AB-határozat.)
[VI. 15.] AB-határozat.) Az alkotmánybírósági precedensekben leginkább arra találunk példákat, hogy mi az, ami nem minősül alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek. Többségében a testület megelégszik annak deklarálásával, hogy a felvetett problémának nincs alkotmányjogi relevanciája, csak szakjogi kérdés. (3246/2024. [VII. 5.] AB-végzés.)
Az indítványban az elvont okfejtés deklarálása nem elegendő, valószínűsíteni kell az alapjog vagy Alaptörvényben védett jog és a feltett kérdés kapcsolatát. A valószínűsítéshez nem kerülhető meg az alapjog tartalmának azonosítása a kérdés tükrében. Ez nehezen képzelhető el másként, mint az alapjog normaszerkezetéhez igazodó indokolásban: azonosítva a védelmi kört, a korlátozás mibenlétét és igazolását.
Az Alkotmánybíróság részéről rendszerint befolyásolja az okfejtés elfogadását, hogy a támadott döntés milyen jellegű, tárgyú ügyben született.
Az újdonság megállapításához valójában mélységében kell ismerni a teljes gyakorlatot. Újdonságot jelent az is, ha a kérdést az indítványban felvetett kontextusban, egy adott alapjoggal összefüggésben a testület még nem vizsgálta, vagy felvetődik a korábbi okfejtés ellentmondás-mentességének, a megváltozott jogi környezethez való illeszkedésének hiánya. Szakjogi elemet tartalmazó kérdések is előléphetnek alkotmányos vonzatot indikálóvá, főleg, ha a szakjogágon belül felmerül a mindig alkotmányos tartalmat hordozó generálklauzulákkal való ütközésük. Erre vonatkozó jó gyakorlatok azonban nem jelentős számban fordulnak elő. (25/2013. [X. 24.] AB-határozat, 34/2013. [XI. 22.] AB-határozat, 12/2015. [V. 14.] AB-határozat, 19/2015.
d) Bírói döntést érdemben befolyásoló Alaptörvény-ellenesség Számos határozat tartalmazza a bírói döntést érdemben befolyásoló Alaptörvény-ellenesség kritériumait. Több határozat megerősíti, hogy a contra legem bírói döntés csak kivételesen, rendszerint több, alkotmányosan is kifogásolható jogsértés egymásra vetülése esetén ér el a contra constitutionem szintjére. (3229/2017. [X. 3.] AB-végzés, 29/2021. [XI. 10.] AB-határozat, 3107/2016. [V. 24.] AB-végzés, 20/2017. [VII. 18.] AB-határozat, 3044/2022. [I. 31.] AB-végzés, 3295/2019. [XI. 18.] AB-végzés.)
Egy-egy általános eljárásjogi klauzulára alapozott fejtegetés ritkán elegendő ennek megalapozására. Kirívó esetekben viszont, ha az eljárás menetében alapjogeljárási jelentőségének nyílt tagadásával folyt az eljárás, akár egyetlen intézkedés is megalapozhat alkotmányos súlyú jogsértést. Az Alkotmánybíróság részéről rendszerint befolyásolja az okfejtés elfogadását, hogy a támadott döntés milyen jellegű, tárgyú ügyben született. Szenzitív tárgyú vagy aktuálisan különösen szenzitív alapjogot érintő ügyben általában nem folytatja le külön a befogadási eljá -
rást, érdemi elbírálása során végzi el annak elemzését is, hogy a hivatkozott alapjogsértés érdemben befolyásolta-e a döntést. (3244/2024. [VII. 5.] AB-határozat.)
A befogadás azonban az ilyen ügyekben sem jelent automatikus pernyertességet.
Az Alkotmánybíróság e körben főként azt elemzi, miszerint a bíróság felismerte-e, hogy az eljárást milyen alkotmányos-
tán már nem adekvátak. Különösen fontos, hogy a IV. Alaptörvény-módosítás következtében az indítványozó odafigyeljen a 12/2013. (V. 24.) AB-határozat elvi követelményei szerint fenntartott vagy fenntartható döntésekre.
A másik hiba a precedensek túldimenzionált halmozása, rendszerint azonban anélkül, hogy azok és az indítványban
A nem problémaazonos részcsoportok felhívása megzavarja az alkotmányos szinergiahatást és nagyobb terepet kínál a döntéshozói szubjektivizmusnak.
sági összefüggések között folytatja. (3244/2024. [VII. 5.] AB-határozat.)
Ezekről az elemzésekről a testület viszonylag ritkán ad részletes visszajelzést. Ennek következtében az indítványozáskor az okfejtés megalapozásához kevés a kapaszkodó. (3135/2021. [IV. 22.] AB-határozat.) Ha egyéb lehetőség nincs, az új eljáráshoz igazított kontextusban érdemes a hasonló ügyben kifejtett megállapításokra hivatkozni, és meghivatkozni a felhívott alapjogi mércét.
A bírói indítványok esetén külön probléma az Alaptörvény-ellenességet érdemben befolyásolta kitételre vonatkozó okfejtés. Ez ugyanis többnyire valószínűségi kategória. A gyakorlat szerint tulajdonképpen elegendő a kétely igazolása arra vonatkozóan, hogy a bíróság nem követte az alkotmányos határokat. (3263/2018. [VII. 20.] AB-határozat, 3336/2018. [VII. 9.] AB-határozat, 5/2015. [II. 25.] AB-határozat.) Annak kimutatása szükséges, hogy az eljárás mely pontjain nem érvényesült az alapjog, és ez milyen valós sérelemmel, tényleges következménnyel járt. Nem minden sérelem alkalmas ugyanis az Alaptörvény-ellenesség megállapítására. Mindenesetre az érdemben kitétel soha nem másodlagos, önállóan igazolandó kategória.
e) Precedensproblémák az indítványok indokolásában
A precedensek körében jellemzően két szélsőség tapasztalható.
Az egyik, amikor alkotmányjogi precedensekre nincs is hivatkozás, vagy olyan régi döntésekre történik utalás, amelyek a jog időközbeni változása foly -
felvetett problémák alkotmányos összefüggéseit az indítványozó cizelláltan kifejtené. A precedens nem díszítőelem, az érvelés erősítésére, a probléma azonosítására egyaránt szolgáló, a helyes döntést támogató része az indítványnak. Az öszszefüggések azonosításának hiányában a válogatás nélkül felhívott precedensek könnyen eltávolodnak a konkrét ügytől; így inkább zavart keltők, semmint a döntéshozatali munkát segítők lesznek. Érdemes arra is utalni, hogy az indítvánnyal érintett ügyhöz közel eső precedensek mentén történő elbírálás adekvát lehetőség-e, vagy a határozatban annak új elemmel való kiegészítése vált indokolttá. Valódi panaszban a precedenseken keresztül mindenképpen ki kell mutatni, hogy az eljárás menetében a rendes bíróság az alapjogi azonosítás körében melyik pontokon tévesztette el a helyes megoldást.
f) Gyakori panasztípusok tanulságai Utalni kell arra, hogy a gyakori panasztípusokhoz tartozó döntések felhívásakor elvárható az új problémához legközelebb eső esetjog felhívása. Teljesen felesleges például a tisztességes eljárás általános sérelmére, az indítványozott üggyel kapcsolatban fel sem merülő elemeire hivatkozni, ha csupán az indokolási kötelezettség elmulasztásával és ehhez kapcsolódóan például a pártatlanság sérelmével kapcsolatos alapjogi probléma az eljárás tárgya. A tisztességes eljáráshoz való jog, a védelemhez való jog, a jogorvoslathoz való jog, az eljárási alkotmányosság (Alaptörvény XXVIII. cikk) tipikusan olyan elemei, amelyekhez önmagukban is többkötetnyi esetjog társul. Ezekből az Alkotmánybíróság
számos, jól elkülöníthető részjogot (önálló részterületeket) azonosított, amelyekre való tudatos, rendszerezett hivatkozás a testület számára is közelebb hozhatja azt a kérdést, amelyre az indítványozó aktuálisan pozitív választ remél. Ezzel szemben a nem problémaazonos részcsoportok felhívása megzavarja az alkotmányos szinergiahatást, és nagyobb terepet kínál a döntéshozói szubjektivizmusnak, amikor a megválaszolandó kérdést azonosítja.
g) A precedensek hatása a jogfejlesztésre; sikertörténetek, és vesztett ügyekből kilábalás
Nyilván pontosan meghatározhatatlan, hogy egy-egy, a precedensekben is jól azonosítható ügycsoport mitől válik megkerülhetetlen sikertörténetté, más – igazoltan alapjogi problémák – pedig szinte évtizedes próbálkozás ellenére miért nem váltják ki a testület érdeklődését. Például az imént említett, a bíróság indokolási kötelezettségének teljesítéséhez való jog mint alapjogi sérelem az alkotmánybírósági gyakorlatban való megjelenésekor nyomban erős védelmet kapott, és azóta a jogalkotáson keresztül is megerősítést nyert, az ítélkezés számonkérhető elemévé vált. Ezzel szemben a meglepetésítélet tilalma egy évtized alatt sem jutott alkotmányos támogatáshoz. Annak ellenére sem, hogy a tilalom megsértése az EJEB gyakorlatában sem tartozik az eltűrt esetkörbe, de ennél is lényegesebb, hogy a rendes bírósági szervezeten belül is széles spektrumban megjelenő, a felsőbíróságok által is negatívan megítélt esetkör. (Kúria, Pfv. VI. 20.806/2024/5. sz. végzés, Kfv. IV. 37.103/2024/8. sz. végzés, Gfv. I. 30.064/2024/5. sz. végzés, Győri Ítélőtábla II/F.Gf. 20098/2024/12/I sz. ítélet.) A problémakör egyik eleme sem váltotta azonban ki az Alkotmánybíróság érdeklődését, noha hatásában semmivel sem tűnik jelentéktelenebbnek, mint például az indokolási kötelezettség megsértése. (3222/2025. [VII. 15.] AB-végzés, 3149/ 2015. [VII. 24.] AB-végzés, 3331/2024. [VII. 29.] AB-végzés, 3494/2023. [XII. 1.] AB-végzés.)
A döntések (és jellemzően az indítványok is) kizárólag a tisztességes eljárásra főkuszáltak, ennek mentén például sem a perbeli legitimáció felülírását, sem a hivatalból való szakértői bizonyítást, sem a
semmisség-megtámadhatóság csereszabatossá avatását nem találták ezen az alapon alapjogsértőnek. Ennek a további indítványozók számára csak az lehet a tanulsága, hogy elengedik a tisztességes eljárás centrumba emelését, más alapjogi sérelem mentén való azonosíthatóságot mutatnak ki (az ügy tárgyától függően meglehetősen széles a kínálat). Ez az az eset, amikor a kipróbált precedensektől el kell távolodni, és éppen a precedensnélküliség indokolható. Vagyis a precedenshivatkozás nem azt jelenti, hogy szükségképpen talál az indítványozó adekvát esetkört, hiszen lehetséges, hogy maga a probléma is új.
II. Eljárás sikeres panasz után
A sikeres alkotmányjogi panasz valójában csak új kezdetet jelent, a jogi képviselő feladatai ügyszakonként eltérők. A Pp.115. címe szerint az Alkotmánybíróság által megsemmisített bírói döntést követően a Kúria állapítja meg a további eljárás menetét. A Pp. 396. §-a szerint perújításnak van helye a nemperes ügyekben, míg a 427. § a más ügyekben követendő eljárás menetéről, helyéről vagy a fél értesítéséről rendelkezik. Büntető ügyszakban a Be. 632. §-a alapján az eljárást meg kell ismételni.
A jogi képviselőnek, védőnek az ügyszak sajátosságaihoz mérten eltérők a feladatai és lehetőségei, noha az ügy újraindulásának az eljárási kódexek alapján döntően hivatalból kell működnie. Polgári ügyszakban a jogi képviselő feladatait a fél rendelkezési joga meghatározóan befolyásolja, aminek a terjedelmére az alkotmánybírósági döntés is hatással lehet. Mindenesetre – már csak az észszerű időtartam követelményére is figyelemmel – nem tekinthető puszta udvariassági kérdésnek a bírósággal való kapcsolatfelvétel előkészítő irat formájában, és az arról szóló tájékoztatás, hogy a fél álláspontját a döntés miként befolyásolta.
Büntető ügyszakban sem fölösleges az eljárásban figyelembe veendő indítványok lehetőségének vizsgálata és előterjesztésük.
III. Bírói kezdeményezés és más eljárások
A bírói kezdeményezés lebonyolítása nem feltétlenül esik kívül a jogi képviselő, védő közreműködési jogán és lehetőségein.
1. Polgári ügyszak
A Pp. 131. § (1)–(2) bekezdése alapján a bíróság hivatalból vagy a fél indítványára az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontjára tekintettel az Abtv. 25. §-a alapján az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezheti jogszabály-jogszabályi rendelkezés-közjogi szervezetet szabályozó eszköz-jogegységi határozat Alaptörvény-ellenességének megállapítása érdekében. A jogi képviselőnek egyrészt joga van ilyen indítvány megtételét szorgalmazni, másrészt a bíróság felhívására közreműködési kötelezettség is terheli, hogy a bíróság számára álláspontját előzetesen kifejtse. Nem téveszthető szem elől, hogy a bíróságot a kezdeményezés az Alaptörvény Q) cikke alapján nemzetközi szerződésbe ütközés címén is megilleti. Ez jelentős többletlehetőség a későbbi alkotmányjogi panasz tartalmához képest.
Megjegyzendő, hogy a bírói kezdeményezés is csak a bíróság előtt folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabályra terjed ki, tehát a jogi képviselő közreműködésének terjedelmét is ez határozza meg.
2. Büntető ügyszak
A védő közreműködési lehetősége ebben az eljárásban is adott a Be. 489. § (1) bekezdése szerint kezdeményezendő, a Pp. 131. §-ával megegyező tartalommal kezdeményezhető eljárásban. Többletlehetőség ebben az esetben sincs, de tény, hogy a nemzetközi szerződésbe ütközés megállapításának kezdeményezésekor a védő részéről több mint indokolt a vonatkozó EJEB-gyakorlat rendezett előterjesztésével az ügyben eljáró bíró támogatása.
3. Bíróságon kívüli eljárás
Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés e) pontja alapján az alapjogi biztos az Abtv. 24. cikk (2) bekezdése és a 32. § (2) bekezdése, valamint a 38. § (1) bekezdése szerint – részben privilegizált indítványozóként – önálló indítványozási joggal rendelkezik. Ez jogszabályok alkotmányossági, nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára egyaránt kiterjed, mi több, konkrét problémakörben jogot biztosít az Alaptörvény rendelkezésének értelmezésére is.
Az alapjogi biztosról szóló 2011. évi CXI. törvény (a továbbiakban: Ajbtv.) 18. §-a alapján ugyanakkor az alapjogi biztos eljárását számos kérdésben, alkotmányos visszásság megszüntetése érdekében bárki kezdeményezheti, és a 34. § alapján a biztos széles körben fordulhat az Alkotmánybírósághoz. Ennélfogva annak sincs akadálya, hogy az ügyvéd, jogi képviselőként eljárva, közvetett módon az Ajbtv. szerinti körben és ügyekben kezdeményezze az alapjogi biztos segítségével az Alkotmánybíróság eljárását, főként az Abtv. 38. § (1) bekezdésének hatálya alá eső körben.
Jegyzet
1 Bár a kifejtés már egy másik tanulmányra tartozik, de jelzem: az indítványozók sem lennének elégedettek azzal, ha egy „naturális panaszkérelem” nyomán a testület a jogrendszer bármely elemére kiterjedő, a jogesethez kapcsolódó általános beavatkozásra kapna felhatalmazást – és a jogrendszer tetszés szerinti elemeire kiterjeszkedhetne. Az eredeti indítványozói cél gyakran esne áldozatául a mégoly jó szándékú és nagyon magas színvonalú alkotmányos rendezésnek.
Ahogy a bíró látja
A devizahiteles perek időszerű kérdései
A címben jelzett perek több mint egy évtizede foglalkoztatják a polgári igazságszolgáltatást, újabb és újabb anyagi és eljárásjogi kérdéseket felszínre hozva. Ezek egy része e kölcsönszerződések jellegadó sajátosságához, a devizaalapúságban megjelenő árfolyamkockázathoz kötődnek, míg másik részük a tisztességtelenség fogalma, tartalmi összetevői, a bíróságok ezzel kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségén keresztül minden más polgári jogviszony számára meghatározó lett. Ebben a rövid tanulmányban áttekintjük az elmúlt időszak legfontosabb kérdéseit és a Kúria – az Európai Unió Bírósága (EUB) vonatkozó joggyakorlatán alapuló – válaszait. Ezt követően bemutatjuk a 2025. július 7-én kihirdetett 10/2025. jogegységi határozatot, amely a 2018 óta húzódó, az árfolyamkockázat tisztességtelensége miatt érvénytelen devizaalapú kölcsönszerződés jogkövetkezményeire, a felek elszámolásának szabályaira vonatkozó jogértelmezési vitát zárta le.
Dr. Osztovits András kúriai bíró, tanszékvezető egyetemi tanár, KRE
I. Jogforrási háttér: EUjog, magyar jog
A fogyasztói szerződésekben egyedileg meg nem tárgyalt szerződéses rendelkezések tisztességtelenségét uniós szinten a 93/13/EGK irányelv szabályozza. Ez a jogforrás minimum harmonizációs kötelezettséget ír elő a tagállamok számára, azaz a tagállamok a fogyasztók javára eltérhetnek tőle kedvezőbb nemzeti szabályok alkotásával. Az irányelv 3. cikke –mint általában a nemzeti polgári anyagi jogi kódexek – csak rendkívül tágan határozza meg a tisztességtelenség fogalmát. E szerint ilyennek minősül az az egyedileg meg nem tárgyalt szerződéses feltétel, amely a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára, a jóhiszeműség követelményével ellentétben. Az irányelv értelmében a tisztességtelen szerződéses kikötésből jogok és kötelezettségek nem származhatnak, és ha anélkül a szerződés nem teljesíthető, úgy a teljes szerződés érvénytelen. Az irányelv itt megáll, és nem rendelkezik arról, hogy uniós szinten milyen egységes jogkövetkezményeket kellene alkalmazniuk a tagállamoknak a tisztességtelenség miatt teljes egészében érvénytelen fogyasztói szerződés vonatkozásában. Ismert tény, hogy a magyar jogalkotó először 1997-ben, az Európai Társulási Megállapodásban vállalt jogharmonizációs kötelezettségének eleget téve igyekezett implementálni ezt az irányelvet a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. tör-
vénybe (a továbbiakban: régi Ptk.). Ennek eredményeként jelent meg először a régi Ptk.-ban a tisztességtelenség mint érvénytelenségi ok, de akként szabályozva, hogy az nem semmis, hanem megtámadható feltétel. Erre az implementációs megoldásra kérdezett rá az Európai Unióhoz való csatlakozást követően a legelső magyar kezdeményezésű előzetes döntéshozatali eljárásban a Szombathelyi Városi Bíróság a C-302/04. sz. Ynos Kft.-ügyben. Az EUB ezt a kérdést az alapeljárás tényállása és az uniós jog alkalmazása eltérő időbelisége miatt érdemben nem válaszolta meg, de három évvel később, a C-243/08. sz. Pannon GSM-ügyben megismételt kérdésre már egyértelmű választ
adott: az irányelv alapján a fogyasztói szerződésben alkalmazott tisztességtelen kikötést semmisnek és nem megtámadhatónak kell tekinteni. A magyar Ország ygyűlés erre figyelemmel a 2006. évi III. törvénnyel, majd a 2009. évi XXXI. törvénnyel is módosította a régi Ptk. 209. §-át, kiigazítva a korábbi átültetési hibákat. Itt érdemes megjegyezni, hogy az uniós jogforrások közül az irányelv értelmezése és alkalmazása jelenti a legnagyobb kihívást a nemzeti bíróságok számára. Az EUMSZ 288. § értelmében ugyanis az irányelv az elérendő célokat illetően kötelező a tagállamokra nézve, a forma és az eszközök megválasztását ugyanakkor a tagállamokra bízza. Az irányelveket ez alapján az előírt határidőn belül implementálni, a nemzeti jog részévé kell tenni, azaz más uniós jogforrásoktól eltérően nemzeti jogalkotói aktus szükséges teljes körű érvényesülésükhöz. A tagállami bíróságok az átültetést követően nem az irányelvet alkalmazzák közvetlenül, hanem az átültetett nemzeti jogszabályt, amelynek értelmezése során ugyanakkor figyelemmel kell lenniük az irányelvben megfogalmazott célokra, ahogy az EUB vonatkozó joggyakorlatában részletezi.
Gyakran megfigyelhető hivatkozás volt magyar bíróságok előtt folyamatban lévő perek beadványaiban, hogy a felek az irányelv rendelkezéseinek közvetlen alkalmazását kérik, ami az előbb kifejtettek alapján fogalmilag kizárt. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a magyar bíróságok-
nak ne kellene ilyen perekben a Ptk.-ban szabályozott tisztességtelenség alkalmazása során figyelemmel lenniük az irányelvre és az EUB által kifejtett tartalmára. Érdemes utalni arra is, hogy az uniós jogforrások, így a 93/13/EKG irányelv értelmezése körében szükségszerűen más az EUB és a nemzeti bíróságok fókusza: a luxemburgi testület a 27 tagállamra kiterjedő belső piac működéséhez szükséges módon értelmezi a jogszabályokat, aminek során nem feltétlenül veszi figyelembe az eltérő nemzeti sajátosságokat – az irányelv célja éppen a harmonizáció, az egységesítésre való törekvés –, amihez képest a nemzeti bíróságok a saját társadalmi-gazdasági adottságaik által felvázolt koordinátarendszerben közelítenek az adott jogértelmezési kérdéshez. Az uniós jogot alkalmazniuk kell, de az általuk ismert nemzeti nézőpontból tudják megtenni. Az egyetlen intézményesített csatorna az EUB és a tagállami bíróságok között, amelyen keresztül megpróbálhatják ezeket a különbségeket feloldani, az EUMSZ 267. cikkében szabályozott előzetes döntéshozatali eljárás. Nem véletlen, hogy a magyar bíróságok, kifejezetten a 93/13/EGK irányelv értelmezését kérve, több mint húsz alkalommal fordultak az EUB-hoz.
II.Azuniósésamagyarjoggyakorlatidővonala
A magyar bírói joggyakorlat egységéért felelős Kúria 2012-ben találkozott először konkrét felülvizsgálati kérelem alapján a devizaalapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatos jogvitákkal. Az első ügyek tanulságai alapján hozta meg a 2/2012. (XII. 10.) PK-véleményt a fogyasztói kölcsönszerződésben pénzügyi intézmény által alkalmazott általános szerződési feltételekben szereplő egyoldalú szerződésmódosítási jog tisztességtelenségéről. Egy évvel később a Kúria maga kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárást az EUB-nál a C-26/13. sz. Kásler-ügyben, rákérdezve, hogy vizsgálható-e a devizaalapú kölcsönszerződésekben alkalmazott eladási és vételi árfolyam különbözőségéből eredő árfolyamrés tisztességtelensége az irányelv alapján. Ugyanebben az évben hozta meg a Kúria az első, mérföldkőnek számító 6/2013. PJE-határozatot, amelynek első pontjában meghatározta a devi-
zaalapú kölcsönszerződések fogalmát, és a tisztességtelenség kivételével minden más érvénytelenségi okról állást foglalt.
A C-26/13. sz. Kásler-ügyben meghozott ítélet következtetéseit tartalmazza a 2/2014. PJE-határozat, amely szerint az árfolyamkoc kázatot a fogyasztóra hárító szerződéses rendelkezés akkor tisztességtelen, ha nem világos, nem egyértelmű, ha abból a fogyasztó nem érthette meg, hogy milyen kötelezettséget vállal.
ható jogkövetkezmény az érvényessé nyilvánítás. A testület két, dogmatikailag egyaránt alátámasztható megoldás alkalmazását ajánlotta a bíróságok számára. Az első szerint a szerződést a bíróság akként nyilvánítja érvényessé, hogy a kirovó pénznemmé a forint válik, az ügyleti kamat az irányadó forintkamat szerződéskötéskori értékének kamatfelárral növelt mértékével egyenlő. A másik javasolt elszámolás szerint a szerződést a bíróságnak úgy kell érvényessé
E teszt alapján a következő években a Kúria megvizsgálta szinte az összes pénzügyi szolgáltató devizaalapú hiteltermékét, és minősítette – tartalma alapján –tisztességtelennek, vagy elutasította az erre irányuló keresetet.
Erre alkalmas felülvizsgálati kérelem hiányában a Kúria ezt követően sokáig nem tudott állást foglalni abban a kérdésben, hogy az árfolyamkockázat tisztességtelensége miatt érvénytelen devizaalapú kölcsönszerződésnek mi a jogkövetkezménye, ilyen esetben hogyan kell elszámolniuk egymással a feleknek. A Kúria elnöke által 2018ban létrehozott Konzultációs Testület –amelynek tagjai kúriai, ítélőtáblai, törvényszéki bírák voltak – 2019-ben tette közzé azt az álláfoglalást, hogy a régi Ptk. 237. §-a alapján ilyen esetben az egyetlen alkalmaz-
nyilvánítania, hogy maximálja a deviza-forint átváltási árfolyamot a szerződésben rögzített kamatmérték forintosítási fordulónapig történő érintetlenül hagyásával.
III.Azérvénytelenségjogkövetkezménye
A Konzultációs Testület állásfoglalása nem minősült jogilag kötelező iránymutatásnak, ugyanakkor a bírói gyakorlat ez alapján formálódott. Ebben hozott változást a Győri Ítélőtábla. A bíróság az általa kezdeményezett C-705/21. számú előzetes döntéshozatali eljárásban arra kérdezett rá az EUB-nál, hogy a Konzultációs Testület állásfoglalásában megfogalmazott jogkövetkezmény megfelel-e az irányelv céljának, az érvénytelenségi jogkövetkezménnyel kapcsolatban az EUB által a korábbi határozataiban megfogalmazott követelményeknek.
Nem lehetett könnyű helyzetben az EUB, mivel a feltett kérdések a magyar polgári jogi dogmatika rendszerén alapultak, az irányelv pedig nem tartalmaz konkrét rendelkezést a jogkövetkezményekkel kapcsolatban. A testület legnagyobb jóindulattal is csak nehézkesen érthető határozatából annyi egyértelműen kiderül, hogy az érvényessé nyilvánítást nem találta megfelelő jogkövetkezménynek, mert a szerződés módosításá-
végeredményre kell-e jutnia a magyar Ptk. és az irányelv együttes értelmezése és alkalmazása körében is.
Ilyen előzményeket követően a Kúria Gfv.VI. tanácsa saját maga kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárást az EUB-nál, visszaigazolást kérve, hogy az általa alkalmazott jogértelmezés megfelelőnek tekinthető-e, vagy a C-520/21. számú ügyben hozott ítéletre tekintettel változtatni kell rajta. Az EUB 2025. április
A devizaalapú kölcsönszerződések érvénytelenségével kapcsolatos kérdésekben az EUB minden esetben iránymutatásul szolgál a bírói gyakorlat számára.
nak tekintette, amivel kapcsolatban már korábban úgy határozott, hogy a nemzeti bíróságok nem jogosultak a tisztességtelen szerződéses rendelkezés módosítással történő „megmentésére”.
A Kúria ezt követően, konkrét, erre irányuló felülvizsgálati kérelem alapján a Gfv. VI.30.205/2023/2., Gfv.VI.30.206/2023/2. számú határozataiban az EUB e határozatát úgy értelmezte, hogy annak megfelel az a fajta elszámolás, hogy a nemzeti bíróság a folyósításkori értéken rögzíti az árfolyamot – ezáltal a pénzügyi szolgáltatóra hárítva az árfolyamváltozás kockázatát –, a szerződés többi rendelkezése, ideértve az ügyleti kamatot, a költségek azonban változatlan formában kötik a fogyasztót. Leegyszerűsítve: forintkölcsönt hozott létre devizakamattal és -költségekkel.
E kúriai határozatok meghozatalakor már ismert volt, hogy az EUB 2023. június 15-ére tűzte ki az – egy lengyel bíróság által kezdeményezett – C-520/21. számú Bank M-ügyben a határozathirdetést. Ebben úgy foglalt állást, hogy a 93/13/EGK irányelvvel ellentétes a nemzeti jog olyan bírósági értelmezése, amely szerint a hitelintézet jogosult a fogyasztótól a szerződés teljesítése címén a hitelintézet által folyósított tőkeösszeg visszatérítésén, valamint a fizetési felszólítástól számított törvényes késedelmi kamatok megfizetésén felül bármilyen más megtérítést követelni. Az EUB-nak ebből a határozatából nyilvánvalóvá vált, hogy a Kúria előbb hivatkozott két határozata annak nem felel meg, vita abban volt, hogy vajon a lengyel ptk. eltérő szabályai miatt ugyanerre a
30-án kihirdetett C-630/23. számú, AxFina-ügyben hozott ítéletében úgy foglalt állást, hogy nem kíván változtatni a C-520/21. számú ügyben kifejtett szempontjain, azokat irányadónak tekinti a magyar bíróságok előtt folyamatban lévő, a magyar Ptk. által szabályozott jogkövetkezmények alkalmazása során is. Az ítélet rendelkező részében meghatározta az elszámolás módját: a hitelező a lízingszerződés teljesítése címén a rendelkezésére bocsátott vagyontárgy visszaszolgáltatását vagy az annak megfelelő érték visszafizetését kérheti a felszólítástól számított késedelmi kamatokkal, a fogyasztó pedig a havi törlesztőrészletek és költségek visszatérítését a felszólítástól számított törvényes késedelmi kamatokkal.
A Kúria Gfv.VI. tanácsa az EUB e határozatát követően jogegységi eljárást kezdeményezett. A Kúria Polgári Kollégiuma minden tagjával kiegészített Jogegységi Panasz Tanács 2025. július 7-én meghozott 10/2025. jogegységi határozatában úgy foglalt állást, hogy az EUB fent hivatkozott és a C-630/23. számú ügyben egyértelművé tett joggyakorlata alapján devizaalapú kölcsönszerződés árfolyamkockázattal kapcsolatos rendelkezésének tisztességtelensége miatti érvénytelensége esetén a szerződés érvényessé nyilvánításának nincs helye. Ez alól a jogegységi határozat csak abban az esetben ad kivételt, ha a fogyasztó ezt a jogkövetkezményt – a bíróság erre vonatkozó tájékoztatását követően – kifejezetten kéri.
A Jogegységi Panasz Tanács abban a sajátos helyzetben volt, hogy adottnak
kellett tekintenie a képlet kiindulópontját (érvénytelenség jogkövetkezménye), és az EUB ítélete alapján a végeredményt is (hogyan kell elszámolni a feleknek egymással). Így tulajdonképpen abban a dogmatikai kérdésben kellett állást foglalnia: a régi Ptk. 237. §-ában szabályozott jogkövetkezmények közül melyik az, amely ehhez az eredményezhez vezet. Fontos kiemelni, hogy a jogegységi határozat indokolása egyértelműen megerősíti és szó szerint átveszi az EUB ítéletéből az elszámolás végeredményét, így a jogegységi határozat mindenben megfelel az EUB által előírtaknak, biztosítva a fogyasztók számára az érvénytelenség jogkövetkezményei körében az EUB részéről elvárt szintű védelmet. Figyelemmel arra, hogy az érvénytelenséggel kapcsolatos perek közvetve vagy közvetlenül a felek közötti jogviszonyból eredő követelések elszámolásához vezetnek, és az elszámolás módját az EUB rögzítette, inkább elméleti, dogmatikai, mint az EU-jog alkalmazása szempontjából gyakorlati következménye volt annak, hogy a Kúria minek nevezi a helyes jogkövetkezményt. Mivel az érvényessé nyilvánítás kapcsán az EUB határozott elutasító állásfoglalást tett, az eredeti állapot helyreállítása pedig pénzkölcsönszerződés esetén – annak használati kötelem jellegére is tekintettel, a devizaalapú kölcsönszerződésektől függetlenül – vitatott a joggyakorlatban, a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a hatályossá nyilvánítást nevezte meg azon jogkövetkezményként, amely a régi Ptk. 237. §-án alapuló saját korábbi gyakorlatának és az EUB követelményeinek is megfelelt.
Zárszó
A Kúriához számos más anyagi és eljárásjogi kérdés is eljutott, amelyeket precedenshatározataiban vagy jogegységi határozataiban döntött el. Megjósolni is nehéz, hogy milyen további hivatkozások vetődhetnek fel ezekben az ügyekben, de annyi talán kijelenthető, hogy a devizaalapú kölcsönszerződések érvénytelenségével kapcsolatos legfontosabb anyagi és eljárásjogi kérdéseket a Kúria – minden esetben az EUB aktuális jog ygyakorlatára figyelemmel – eldöntötte, és azok iránymutatásul szolgálnak a bírói gyakorlat számára.
A tudományos kutató szemszögéből
Települési önazonosság és védelme
Az identitás kifejezés a tudományos gondolkodásban és a közbeszédben is többféle jelentéstartammal jelenik meg: szóba kerül a nemzeti, az alkotmányos, a vallási, a nemzetiségi, a digitális, a nemi, a szexuális stb. önazonosság formájában. Az identitás fogalmi köréhez a kizárás (a határképzés) is hozzátartozik: az identitás lehatárolása egyben annak meghatározása is, vajon ki (mi) nem tartozik az adott közösségbe, amelyet egy közös karakterjegy tart össze. A 2020 as évek közepétől az identitás – különösen a kistelepülések identitása – is látványosan átpolitizálódott.
Dr. Fábián Adrián egyetemi tanár, PTE ÁJK Közigazgatási Jogi Tanszék
Bizonyosan nem véletlen, hogy a települési önazonosság is a politikai térben került elő először Magyarországon Orbán Viktor miniszterelnök által: „Komoly vitát szimatolok a kistelepülések önvédelmének jogáról. Van-e joguk a kistelepüléseknek megvédeni falusi, vidéki méretüket és arculatukat? Ha van, akkor adjunk nekik eszközöket, hogy érvényt is szerezhessenek a joguknak, és gátat szabhassanak a beköltözésnek. A vidék, a falu, a kisváros nem kísérleti terep, hanem örökség. Tisztelt Navracsics miniszter úr, adjuk hát meg nekik az önvédelemhez való jogot!”
Az Alaptörvény XXVII. cikke garantálja a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának jogát, ugyanakkor rögzíti: e jog gyakorlása nem sértheti a helyi közösségek önazonossághoz való alapvető jogát. Ezzel a települési önazonosság védelméhez való közösségi jog alapjogi státuszba került.
A helyi önazonosság védelméről szóló 2025. évi XLVIII. törvény (Hövtv.) a védelem tartalmát és eszközeit bontja ki, míg a 240/2025. (VII. 31.) kormányrendelet a végrehajtás, különösen az elővásárlási jog gyakorlásának a részletszabályait rögzíti.
A jogalkotói cél a települések hagyományainak, társadalmi rendjének és értékeinek megőrzése, a szerves fejlődés biztosítása, különös tekintettel arra, hogy a „túlzott mértékű lakosságbővülés” és a „tömeges ingatlanvásárlás” fiatalok kiszorulását és a települési jelleg sérülését okozhatja.
A Hövtv. szerint a helyi közösség önazonossághoz való joga nem az egyént, hanem a közösség egészét illeti. Önvé-
delmi jellegű jog, amely a település társadalmi berendezkedésének, életmódjának, hagyományainak és szokásainak, valamint karakterének megőrzését és védelmét szolgálja. Ennek érvényesítésére a helyi hatósági jogalkotás és jogalkalmazás eszközei állnak rendelkezésre (képviselő testület, bizottság, jegyző közreműködésével).
A törvényi alapelvek közé tartozik az emberi méltóság tisztelete, a diszkrimináció tilalma, a joggal való visszaélés tilalma, a méltányosság, a racionalitás, továbbá a törvényi/rendeleti mentességek széles köre, korlátozások és tilalmak rendszere.
Az önkormányzat (vagy többségi önkormányzati tulajdonú társasága) elővásárlási jogot gyakorolhat, megelőzve más, külön jogszabályon alapuló jogosultakat. A sorrendben következő jogosult a telekhatáros szomszéd, majd a településen ingatlantulajdonnal rendelkező személy. A szerződést a jegyzőnek meg kell küldeni, az elővásárlásra 30 napos jogvesztő határidő irányadó. A cél az, hogy a település képes legyen stratégiailag befolyásolni az ingatlanpiaci átrendeződést és megelőzni a közösségi karakterre kockázatos tranzakciókat.
Az önkormányzat rendeletében dönthet úgy, hogy a betelepülő számára lakcím nem, vagy csak meghatározott, „észszerű”, előzetes feltétekkel létesíthető, illetve közérdekű kötelezettségvállalás is előírható. Bevezethető továbbá úgynevezett betelepülési hozzájárulás (lásd Hövtv. 10. § (2) bek.).
2025 decemberéig körülbelül 130 települési önkormányzat alkotott rendeletet a helyi önazonosság védelméről a lehető
legváltozatosabb tartalmi elemekkel. Az elővásárlási jog kilátásba helyezése általános jogalkotási gyakorlat, a lakcím létesítésének előfeltételeként meghatározható „észszerű” kritériumok egész tárháza megtalálható. E települések jellemzően kistelepülések, ezer (gyakran ötszáz) fő alatti lakosságszámmal, leginkább csökkenő vagy stagnáló népességgel.
Számos településen (például Sátoraljaújhely, Pilis, Terény) olyan kizáró előfeltételeket állapít meg a helyi rendelet a lakcím létesítéséhez, mint a) a magyar nyelv ismeretének hiánya, b) jogerős elítélés meghatározott bűncselekményért,
c) bizonyos ideje fennálló tb jogviszony-hiány, d) munkaviszony hiánya, e) rendszeres minimálbérszintű jövedelem igazolásának elmaradása,
f) a közösségi együttélés szabályainak betartására való alkalmatlanság, g) folyamatban lévő büntetőeljárás, h) köztartozás (adótartozás), i) gyermekek oktatási/óvodai ellátásának igazolásának hiánya, j) egy főre jutó minimális lakótér előírása (például legalább tíz négyzetméter/ fő) stb.
A helyi normák között előfordul, hogy nem létesíthet lakcímet az, akit „a képviselő testület – a rendelkezésre álló információk, ismert előélet és személyes meghallgatás alapján – a közösségi együttélés szabályainak betartására alkalmatlannak” tart.
„bejelentett lakóhelyének, illetve tartózkodási helyének címe”.
A Hövtv. 3. § f) pontja szerint viszont a lakcím maga „a lakóhely, tartózkodási hely vagy szálláshely”, azaz tulajdonképpen a településen történő ottlakás fizikai valósága. Így végeredményben a településen történő ottlakás korlátozható helyi rendeletben „észszerű” feltételekkel.
A betelepülési hozzájárulás alkalmazása is számos variációban fordul elő: öszszege 1 500 000 forinttól (Rajka) néhány tízezer forintig (például Vámosszabadi, Tiszaeszlár) terjedhet, vagy az ingatlan vételárának bizonyos százalékában (például Hugyag) fixálják. Olykor egyfajta óvadékként szerepel a helyi rendeletek -
A helyi önazonosság védelméről szóló rendeletek tekintetében újdonságnak hat Budapest XVI. kerületének – 2026. január 1-jén hatályba lépett – szabályozása, amely a lakcím létesítését összeköti a településszerkezet megóvásával és a helyi településkép védelmével.
Fontos megjegyezni, hogy a Hövtv. nem követi a lakcím fogalma tekintetében a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 5. § (4) bekezdése szerinti meghatározást, amely szerint a lakcím a
ben: bizonyos időszak után a betelepülő jogkövető magatartása esetén visszajár.
A helyi önazonosság védelmét szolgáló hatósági eljárásokra az Ákr. rendelkezései irányadók, de a Hövtv. fenntartja magának a lehetőséget, hogy az Ákr.-hez képest eltérő rendelkezéseket határozzon meg. Ez – sajnos – követi az Ákr. 8. § (2) bekezdésében foglalt generális korlátozás figyelmen kívül hagyásának már széles körben elterjedt jogalkotói gyakorlatát.
A Hövtv. rendelkezései nemzetközi relációkban is kérdéseket vetnek fel. Az
emberi jogok európai egyezménye és A polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya a releváns: a mozgásszabadság, a magán és családi élet tisztelete, valamint a diszkrimináció tilalma ezekben a nemzetközi szerződéskben védettséget élvez, az uniós jog felől a munkavállalók letelepedési szabadsága és a szolgáltatások szabadsága érintett. (Utóbbit a Hövtv. a mentességek körében igyekszik kezelni.)
Összegzésként megállapítható, hogy egyrészt a Hövtv. nem tartozik a könynyen értelmezhető jogszabályaink közé, és széles körű felhatalmazást (mérlegelési, méltányossági) mozgásteret nyújt a helyi képviselő-testületek számára, másrészt az is jól látható, hogy a képviselő-testületek egy része a helyi szociális kihívásokat, deviáns magatartásokat, a hajléktalanságot, valamint olykor a települési népességrobbanást is próbálja kezelni a rendeletekkel, olyan összetett lokális problémákat, amelyek megoldására a Hövtv.-ben biztosított jogvédelmi eszközök – önmagukban – legfeljebb csak korlátozottan alkalmasak.
Felhasznált irodalom TAMIMI, YUSSEF AL: Human Rights and the Excess of Identity: A Legal and Theoretical Inquiry into the Notion of Identity in Strasbourg Case Law. Social & Legal Studies, Vol. 27, Issue 3 (June 2018), pp. 283–298.
TRIBL, NORBERT: Identity Questions and National Symbols: The Role of National Symbols in the Formation of National and Constitutional Identity. Central European Journal of Comparative Law (CEJCL), Vol. 4, Issue 1 (2023), pp. 197–212.
A Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes FIGYELEMFELHÍVÁSA a helyi önazonosság védelméről szóló 2025. évi XLVIII. törvény gyakorlati alkalmazásával összefüggésben (Budapest, 2025. november 3., Szalayné Sándor Erzsébet egyetemi tanár, a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes).
https://e-ingatlanugyvedek.hu/helyi-onazonossag-vedelmerol-szolo-rendeletet-alkalmazo-telepuelesek-listaja.
https://miniszterelnok.hu/orban-viktor-evertekelo-beszede-2025-02-22/.
Az MI alkalmazási lehetőségei a büntetőeljárásban
A tárgyalótermek ajtaján kopogtat a mesterséges intelligencia
Több évtizedes ítélkezési tapasztalataimat figyelembe véve nem tudnám könnyű szívvel azt mondani, hogy azonnal jöjjenek a robotbírák. A büntetőeljárásnak ugyan vannak olyan részterületei, ahol a MI jelenléte valóban megkönnyítheti a bírói munkát – főleg a döntés-előkészítésben és az egyszerűbb, hasonló jogi kérdéseket megjelenítő ügyekben –, de a komplex bírói értékelés folyamatát egyelőre nem osztanám meg „vele”. Ha mégis megtesszük, a végső szót akkor is az emberi bírónak kell kimondania. A következőkben arról lesz szó, hogy a büntető igazságszolgáltatásban jelenleg milyen lehetőségei vannak az MI-programoknak, milyen aggályok vetődhetnek fel velük kapcsolatban, illetve hogy jelenleg a büntetőeljárás mely részében és menynyire tudják megkönnyíteni a döntéshozók munkáját.
Dr. Czine Ágnes alkotmánybíró, egyetemi tanár, KRE
1. Néhány szó az MI nemzetközi és hazai szabályozásáról
A mesterséges intelligenciát különböző tárgyi és személyi hatállyal már nagyon sok tekintetben próbálták szabályozni; a nagy nemzetközi szervezetek egyezményei, az egyes államok törvényei, valamint a vállalatok belső szabályzatainak rendelkezései. Ebből az egyre gazdagodó, már jelenleg is komoly szabálytömegből jelentőségénél és aktualitásánál fogva kiemelném az Európai Unió rendeletét.
Az EU-tagállamoknak, így Magyarországnak is alapvető vezérfonalat jelent az EU AI Act, vagyis az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1689 számú rendelete. A mesterséges intelligenciáról szóló uniós rendelet lényege, hogy az MI kategorizálása során kockázatalapú megközelítést alkalmaz, azaz lényegében tevékenységi körök, szolgáltatások besorolását végzi funkciójuk, jelentőségük és biztonsági szempontok alapján. Így került sor a magas kockázatú, a korlátozott kockázatú és a minimális vagy kockázat nélküli MI-technológiák meghatározására, amelyek esetében az alkalmazhatóságot illetően differenciált elvárásokat támasztott a jogalkotó. Ezeket a kritériumokat azonban ellenőrizni és érvényesíteni kell, ezért kötelezte a tagállamokat az MI tekintetében megfelelőségi kritériumokat ellenőrző és pi-
acfelügyeleti szervek kijelölésére, létrehozására, amelyek a kockázati szintek alapján kezelik majd az új technológiákat.
A rendelet meghatározza továbbá azokat az MI-alkalmazásokat, amelyek tiltottnak minősülnek. Ilyenek például azok a rendszerek, amelyek az emberi viselkedés manipulálására, valamint a személyek életének és szabadságának indokolatlan korlátozására vagy tulajdonságaik alapján történő biometrikus kategorizálására alkalmasak. A rendelet szerint tiltott a biometrikus kategorizálási rendszerek forgalomba hozatala, e konkrét célra történő üzembe helyezése; használatának tilalma azonban nem terjed ki a biometrikus adatoknak a bűnüldözés területén való kategorizálására.
Ez utóbbi szabály azért fontos, mert a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás által használt rendszerek jelentős mértékben be tudnak avatkozni az emberek életébe és jogaiba, így kialakításuk során fokozottan oda kell figyelni azokra az elvekre, amelyekkel jogszabályaink és a nemzetközi egyezmények körülbástyázták a büntetőeljárást.
Uniós tagországként Magyarország élen jár az EU AI Act implementációjában. Ennek következtében – bár vannak más jogszabályok, dokumentumok is, amelyeknek releváns MI-vonatkozásaik lehetnek (például az adatvédelmi törvény) –, a magyar szabályo-
zásban mégis csak két alapvető dokumentumról szeretnék szót ejteni.
Az egyik Magyarország Mesterséges Intelligencia Stratégiája (2025–2030) – amelyet nemrégiben felülvizsgáltak –, valamint az Európai Unió mesterséges intelligenciáról szóló rendeletének magyarországi végrehajtásáról szóló 2025. évi LXXV. törvény, amely 2025. december 2-án lépett hatályba.
Az MI-stratégiát és a végrehajtásához 2025-ig szükséges intézkedéseket a kormány először az 1573/2020. (IX. 9.) kormányhatározattal fogadta el. Ezért vált időszerűvé a stratégia aktualizálása, amelyet a Magyarország Mesterséges Intelligencia Stratégiájának megújításáról, valamint a végrehajtásához szükséges egyes intézkedésekről (2025–2030) szóló 1324/2025. (IX. 3.) kormányhatározatba foglaltak. A jövőben a felgyorsult technikai fejlődésre tekintettel a stratégia évente megújul. A stratégia keretében létrejöttek olyan szervezeti fejlesztések, mint a Mesterséges Intelligencia Nemzeti Laboratórium és a Nemzeti Adatvagyon Ügynökség, amelyek aktívan hozzájárulnak a stratégiai célok eléréséhez.
Ugyanakkor számos kihívással is szembe kellett nézni, például az MI által generált videók, hanganyagok és képek, valamint az ilyen tartalmak közösségi hálózatokon való megjelenése, ami nemzetbiztonsági kocká-
zatot jelenthet. A stratégia felülvizsgálatában részt vettek a tudományos és üzleti szféra képviselői és a magyar Mesterséges Intelligencia Koalíció.
Az MI-törvényről meg kell említeni, hogy az uniós rendeletben foglalt követelmények implementációját végezte el. Minden tagállamnak ki kell jelölnie legalább egy piacfelügyeleti és legalább egy, a műszaki megfelelőség vizsgálatához kapcsolódó bejelentő hatóságot. Az uniós intézményekkel való kapcsolattartás érdekében (EU Bizottság/uniós MI-hivatal, uniós MI-testület) a tagállamoknak úgynevezett egyedüli kapcsolattartó pontot is létesíteniük kell. Emellett 2026. augusztus 1-jéig minden tagállamnak létre kell hoznia legalább egy, hatóság által felügyelt szabályozói tesztkörnyezetet (Regu-
technológiai fejlődést és a hatósági gyakorlatot, emellett ajánlásokat és szakpolitikai javaslatokat tesz, illetve feladatai közé tartozik az AI Act hazai alkalmazásának támogatása, valamint a magyar mesterségesintelligencia-stratégia kialakításának és folyamatos frissítésének elősegítése.
2. Mire képes jelenleg az MI?
Ahhoz, hogy megítéljük, mire alkalmas a mesterséges intelligencia az igazságszolgáltatásban, a bíráskodásban – amely öszszetett és bonyolult emberi feladat –, nagyjából tudnunk kell, hogy milyen fejlettségi szinten állnak a mai MI-programok. Előrebocsátom, hogy ez a fejlettségi szint napról napra emelkedik és javul, vagyis közelít az emberi intelligenciához.
Az ember kezeli a komplex és váratlan helyzeteket, az érzelmeket és a társadalmi interakciókat. A robot adat vezérelt, kizárólag minták alapján működik.
latory Sandbox) is annak érdekében, hogy az egyes MI-alapú alkalmazások jogszerű működése előzetesen ellenőrzött körülmények között vizsgálható legyen.
Az MI-törvény illetékes nemzeti hatóságként a bejelentő hatóságot (amely a megfelelőség értékelésére) és a piacfelügyeleti hatóságot (amely az országban alkalmazott, fejlesztett, forgalmazott MI-rendszerek ellenőrzésére és szankcionálására hivatott [3. §]) szabályozta. Ezeket a feladatokat ellátó hatóságokat konkrétan a kormány jelöli ki. Az MI-törvény szintén létrehozta a Magyar Mesterséges Intelligencia Tanácsot, amely testületként működő, de ügydöntő jogkörrel nem rendelkező szerv (5. §). Tanácsadó, tudományos elemző, koordinációs, véleményező, javaslattevő szervként működik az MI-vel kapcsolatos ügyekben (8. § (1) bekezdés). A tanács elnökét a vállalkozásfejlesztésért, illetve az informatikáért felelős miniszter javaslatára a miniszterelnök nevezi ki ötéves időtartamra (9. § (2) bekezdés). A tanács negyedévenként ülésezik (9. § (6) bekezdés).
Mint látható, létrejöttek azok az alapvető kapaszkodók, amelyek lehetővé teszik az EU AI Actben foglalt követelmények érvényesítését. Időközben, az elmúlt év decemberében megalakult a Magyar Mesterséges Intelligencia Tanács, amely többek között figyelemmel kíséri majd a területet érintő
Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a humán és a mesterséges intelligencia közötti különbségek abból fakadnak, hogy a kettő eltérő eredetű, működésű és célú. A humán intelligencia biológiai eredetű, általános és holisztikus jellegű. Képes kezelni a komplex és váratlan helyzeteket, az érzelmeket és a társadalmi interakciókat, míg a mesterséges intelligencia szigorúan specializált és adatvezérelt, vagyis kizárólag minták alapján működik.
Az MI képes bizonyos feladatokban felülmúlni az emberi teljesítményt (például nagy mennyiségű adat gyors elemzése, gyors számítási feladatok), de még nem rendelkezik az emberi értelem rugalmasságával, alkalmazkodóképességével, kreativitásával és tudatosságával – vagy épp a kiszámíthatatlanságával. Azonban azt is figyelembe kell vennünk, hogy ha az MI érvelésalapú keresése nagy sikert arat, az hatással lehet a jogászok hétköznapjaira is. Másképp fogalmazva: az érvelésalapú keresés sikeressége maga után vonhatja a jogi szövegek mélyebb rétegeinek feldolgozását, ezzel automatizálását is, ami azt is jelentheti, hogy a jelenleg kizárólag emberi értelemmel kinyerhető réteg géppel is vizsgálható; és ez hatással lesz a szövegalkotásra, nem csak a szövegfeldolgozásra.
Az emberi intelligencia és az MI tehát kiegészítheti egymást, de az MI önmagában
még messze van attól, hogy elérje az emberi képességek teljes skáláját.
A mesterséges intelligenciával foglalkozó irodalom általában három csoportba osztja az MI azon funkcióit, amelyekben elősegítheti a bíró ítélkezését:
– támogató technológia (supportive technology): az MI adatgyűjtéssel, adatfeldolgozással, jogszabályok, korábbi bírói döntések kiszűrésével segíti a bírót;
helyettesítő technológia (replacement technology): az MI egyes feladatokat elvégez a bírói és az igazságszolgáltatási munkában;
Diszruptív technológia (disruptive technology): az MI önálló bírói döntéseket hoz, ezáltal teljesen megváltoztatja az igazságszolgáltatás munkamódszerét.
Az MI-tulajdonságok ismertetéséből nyilvánvaló, hogy a harmadik csoportban foglaltak – ahol a technológia érdemben venné át az ítélkezést – szerencsére még messze állnak a megvalósulástól, így ennek bemutatására most nem is térek ki.
2.1. Támogató technológia
Legnagyobb számban támogató MI-programokat ismerünk, mert ezeket már évek óta alkalmazzák nemzetközi és hazai igazságszolgáltatási hatóságok, bíróságok és ügyvédek is.
Egyik csoportjuk a prediktív rendszereket öleli fel; ilyen algoritmikus MI például a PredPol nevű program, amely bűnügyi adatok elemzésével segít a rendőrségnek meghatározni, hol és mikor valószínűsíthető a bűncselekmények elkövetése. Egy másik példa a HunchLab, amely szintén prediktív modellezést alkalmaz, és figyelembe veszi a társadalmi, gazdasági és időjárási tényezőket is.
Egy másik csoportjuk kockázatelemzést végez, mint a COMPAS, amelyről sokat lehet olvasni a jogirodalomban, mert ezen keresztül mutatták ki, hogy ha a betáplált statisztikai adatok rasszista szempontúak, akkor az eredmény, a becslés is rasszista lesz.
Vannak továbbá olyan MI-rendszerek, amelyek képesek elemezni a korábbi bírósági döntéseket és trendeket, hogy előre jelezzék, egy adott ügy milyen valószínűséggel zárulhat az adott eredményekkel. Ilyen a LexisNexis és a Westlaw, amelyek hasznos eszközöket kínálnak a jogi kutatás támogatására. A MyCase nemcsak ügykezelésre, hanem
a jogi anyagok és a bírói gyakorlatok átláthatóságának javítására is használja az MI-t, így segítve a bírák munkáját.
Az MI-alapú természetes nyelvi feldolgozó (NLP) megoldások képesek szöveges anyagok, például bírósági jegyzőkönyvek és beadványok automatikus elemzésére, ezzel segítve a bírókat a releváns információk kiemelésében és az ügyek gyorsabb megértésében (például csetbotok, Google Translate, IBM Watson).
Magyarországon a Széchenyi 2020 program segítségével kezdtek elterjedni az ilyen típusú programok. A Digitális Bíróság projekt keretében 2017 és 2018 között 2,7 milliárd forint európai uniós támogatást fordítottak a magyar bíróságok technológiai fejlesztésére. Ennek a programnak a keretében fejlesztették és tették elérhetővé a technológiai újításokat, például a pertartam-kalkulátort, a beadványok elektronikus benyújtását az Ügyfélkapun keresztül, a Bírósági Elektronikus Tájékoztató és Figyelmeztető Rendszert, a Bírósági Fizetési Portált, az eljárásiilleték-kalkulátort, az E-aktát, a távmeghallgatást Via Video rendszer segítségével, vagy a beszédleíró szoftvert. Sokszor nem tökéletesek, de a folyamatos használat lehetővé teszi a hibák korrigálását.
2.2. Helyettesítő technológia
A helyettesítő technológia már képes egyes bírói funkciókat is teljesíteni, és önállóan meghozni egyszerűbb döntéseket. Az egyértelmű tényállású és a szabályozás szempontjából jól definiálható ügyekben segítik a bírák munkáját. Léteznek már működő rendszerek és pozitív példák. Európában a Fraukét szokták példának felhozni. A Frankfurti Kerületi Bíróságnak évről évre akár 15 ezer olyan ügyet is fel kellett dolgoznia, amelyekben az utasok kártérítési igényt nyújtottak be a légitársaságok ellen a járatok késése vagy törlése miatt. Ez a nagyszámú ügy hatalmas munkaterhet rótt a bírákra. A Frauke – Frankfurt elektronikus ítéletkonfigurátora – az MI használatával nyújt támogatást a feldolgozás hatékonyabbá és gyorsabbá tételéhez.
Magyarországon a rendőrség például a gyorshajtók tekintetében tíz éve alkalmazza azt a programot (VÉDA), amely minden fontosabb technikai feladatot ellát e közúti szabálysértési határozatok kezelésében. Nemcsak fotót kap a szabálysértés elkövetője, hanem rövid időn belül
a határozatot is, amely tartalmazza a szabálysértési bírság összegét. Az MI nemcsak fotót készít, határozattervezetet ír, hanem még borítékba is teszi mindezt, majd megcímzi; vagyis abszolút komplett munkát végez.
Az ilyen ügyekben az objektív felelősség miatt az MI közreműködése megoldható, ha a tényállás egyszerű és a szabályozás automatikusan alkalmazható. Amikor azonban mérlegelésre van szükség, mert a gyorshajtás oka például az, hogy az elkövető a kórházba sietett súlyosan beteg gyermekével, a technológia jelenlegi fejlettsége szintje még nem teszi alkalmassá arra az MI-t, hogy döntést hozzon.
3. Kételyek
Az MI-programokkal kapcsolatban még bőven vannak kételyek, főleg a büntetőeljárásban. A programokat emberek készítik, és amikor „feltanítják” a programot, információval is emberek látják el. Az MI szövegekből és statisztikai adatokból táplálkozik, így ha a bevitt információ elfogult vagy tendenciózus, az eredmény és a megoldás sem lesz pártatlan; a bíró tehát nem támaszkodhat rájuk kritika nélkül, ha meg akarja őrizni a pártatlanságát. Mentesülhet viszont az adatokban való manuális kutatástól, és rengeteg időt spórolhat a tendenciák azonosításához szükséges kutatómunka átadásával is.
Az algoritmusok működése bonyolult matematikai rendszereken alapul, a gyártók gyakran titokban is tartják a receptet, így nem látunk bele a készen kapott döntési folyamatba. Ennek következménye, hogy a nyilvánosság követelménye több sérelmet szenvedhet (feketedoboz-effektus). Az átláthatóság követelménye csökkentheti az e döntések iránti bizalmat, az indokolás hiányosságai pedig rontják a felek jogorvoslati esélyeit, hiszen nem ismerhetik meg az érveket és a logikai folyamatot, amelyet vitatniuk kellene.
Az MI jelenleg nem képes mérlegelésre, nem rendelkezik valódi empátiával, így lehet, hogy a döntések gyorsan és szabványos egységesség mentén születnek meg, de az ügy komplex értékelése, váratlan vagy intuitív mozzanatai értékelhetetlenek. Fontos a bírói gyakorlatban a következetesség, de ez nem járhat a rugalmasság elvesztésével; fontos az objektivitás a döntésekben, de ez nem járhat a méltányosság mellőzésével és az enyhítő és
a súlyosító körülmények, az egyéni élethelyzetek figyelmen kívül hagyásával. Mint látható, az érdemi, a bűnösséget komplexen értékelő ítéletek meghozatala egyelőre még nem várható ettől a technológiától. A büntetőeljárási döntéshozatalban mely területeken várható akkor a leghamarabb alkalmazása?
4. Kitekintés és lehetőségek
A nem érdemi bírói döntések esetében (például bíró kizárása, kijelölése, ügy áttétele, polgári jogi igény elbírálása, bűnügyi költség és részletfizetés elbírálása) eredményesen és viszonylag könnyen adaptálható lenne. Fontos a technikai eszközök jelenlétének megteremtése, amelyeknek a használata a tényleges bírói munka tekintetében óriási horderejű. Ez magában foglalhatja a nagy mennyiségű irat gyors áttekintését például az ügy szempontjából releváns információk kiemelésével, iratok rendszerezésével és kereshetőségével. Az érdemi döntések tekintetében vannak negatív tartalmú határozatok (például egyértelmű büntethetőségi akadályok, gyermekkor, az elkövető halála, elévülés, kegyelem), egyszerűbb eljárások (például büntetővégzéssel eldönthető ügyek), könnyebben megítélhető tényállások (például ittas vezetéses, egyes kábítószeres ügyek, embercsempészés és kapcsolódó bűncselekmények), valamint egyszerűbben modellezhető büntetések (például a pénzbüntetés).
Összességében az MI jelenlegi fejlettségi szintjén nem alkalmas arra, hogy átvegye a bírói mérlegelést vagy a büntetőjogi felelősség kérdésének érdemi megállapítását. Ugyanakkor a büntetőeljárás számos technikai és adminisztratív pontján képes hatékony támogatást nyújtani, gyorsítva az eljárást és tehermentesítve az igazságszolgáltatás szereplőit. Nem a bírói mérlegelést, hanem a technikai, adminisztratív és elemző jellegű feladatokat tudja legkorábban támogatni. A jövő kihívása az lesz, hogy e technológiát úgy integráljuk a rendszerbe, hogy megőrizze az emberi döntéshozatal rugalmasságát, méltányosságát és felelősségét.
Az etikus, humánus szempontokat szem előtt tartó rendszerek kialakítása mellett egy elvet azonban sosem szabad feladnunk: nevezetesen hogy az ellenőrzést az ember tartsa kézben és a végső szót az ember mondja ki.
A társasházi építményi jog (I. rész)
A 2025. évi LXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Módtv2.) a piacbiztonság fokozottabb védelme érdekében módosította a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvényt (Tht.) és az ingatlan-nyilvántartásról szól 2021. évi C. törvényt (Inytv.). Létrejött egy új vevői jog: a társasházi építményi jog. Az építményi jogi rendelkezések 2025. november 29-től, a módosult ingatlan-nyilvántartási rendelkezések 2026. március 1-jétől hatályosak. Ezt a vadonatúj jogintézményt ismertetjük kétrészes cikkünkben.
Dr. Hidasi Gábor és dr. Tikk Arnold ügyvédek, Budapest (www.hidasi.hu/ingatlanjog)
Korábban különösen az veszélyeztette a vevők érdekét és ügyletbiztonságát, hogy a szerződéses szabadság és a Ptk. 6:107. § (1) bekezdése okán még nem létező épületekre, társasházi lakásokra és nem lakáscélú önálló rendeltetési egységekre jöttek (és jönnek) létre tulajdonjog-átruházási, jellemzően adásvételi szerződések, amelyek alapján bejegyzési kérelmeket nyújtottak be az ingatlanügyi hatósághoz. A szerződés megkötése és a tulajdonjog megszerzése között jellemzően hosszú idő telik el. Ebben az időben változhat a felek teljesítőképessége. A társasházi építményi jog alapvetően, de nem kizárólagosan az eladói teljesítőképesség kockázatait csökkenti.
A társasházi építményi jog kettős rendeltetése, hogy a sem jogilag, sem fizikailag nem létező társasházi épületben lakást vásárló vevő
a) jogbiztonságban legyen tulajdonjoga bejegyzésig;
b) a vételár jogcímén már megfizetett összeg erejéig a jelzálogjogosult jogai illessék meg az eladóval szemben az ingatlanra vezetett végrehajtás vagy az eladó felszámolása esetén.
A Tht. mindeddig nem foglalkozott a társasházi lakások adásvételével és ügyletbiztonsággal. Most már teszi. Mivel ez a vevői jog csak társasházak esetében alkalmazható, lehet, hogy célszerűbb lett volna társasházi vevői jognak elnevezni.
A vevői jogok
A 2022. évi XLVIII. törvény 54. § (2) bekezdése azt léptette a Ptk. 6:216. § (3) bekezdése helyébe, hogy „Az ingatlanra vonatkozó tulajdonjog-fenntartást az ahhoz kapcsolódó vevői jog feltüntetésével kell az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezni.” Egyértelművé vált, hogy nem a tulajdonjog-fenntartással törté-
nő eladás tényét, hanem a tulajdonjog fenntartását, és csakis akkor lehet bejegyezni, ha ezt a vevői jog bejegyzésével teszik.
Az új Inytv. 2025. január 15-én megszüntette a tulajdonjog-fenntartással történő eladás tényének feljegyzését és a kérelemre teljesített elintézési függőben tartást, tehát azt, hogy ha a bejegyzési kérelem mellékleteként nem csatolták az eladó rendelkezési nyilatkozatát arról, hogy a vevő tulajdonjoga bejegyezhető és az eladó tulajdonjoga törölhető (a bejegyzési engedély), az ingatlanügyi hatóság – kérelemre – legfeljebb hat hónapot várt az elintézéssel.
A tulajdonjog-fenntartással történő eladás tényének feljegyzése helyett a hatályos Inytv. a vevői jog három esetkörét vezette be (Inytv. 23. § (6) bek.; 48. § (1) bek. a) pont, 179/2023. (V. 15.) kormányrendelet – Inytv. vhr. – 45. § (1) bek.; 71. §): a) tulajdonjog-fenntartáshoz kapcsolódó vevői jog, b) jövőbeli épületre vonatkozó vevői jog, c) lízingbe vevői jog,
A Módtv2. e három vevői jogot toldotta meg egy negyedikkel: a társasházi építményi joggal (Tht. 11/A.-11/B.-11/C. §-a, és az átmeneti szabályokat tartalmazó Tht. 70. §).
A vevői jogok közös jellemzője, egyben az ingatlan-nyilvántartás védelmi funkciójának része, hogy a tulajdonjogot a
vevői jog ranghelyén kell bejegyezni, és valamennyi vevői jog szerződésen alapuló elidegenítési és terhelési tilalmi hatályú.
A társasházi építményi jog alapítása
A társasházi építményi jogot a jövőben létrejövő lakás eladója és vevője az adásvételi szerződésben vagy ahhoz kapcsolódó különszerződésben alapíthatja meg. A jog bejegyzése csak akkor lehetséges, ha a beruházási ingatlan társasházi jogi jellegű, azaz az előzetes alapítás tényének bejegyzése már megtörtént. Az alapítás feltétele, hogy a vevő legalább a vételár egy részét már megfizesse. A jogszabály nem határozza meg, mekkora legyen ez a rész.
A társasházi építményi jog mértéke igazodik az előzetes alapításhoz felhasznált okiratban a megvett lakáshoz tartozó társasházi közös tulajdoni hányadhoz.
Ha a vevő házastársi vagyonközösségben él, a vevő házastársát is be kell jegyezni az ingatlan-nyilvántartásba a társasházi építményi jog jogosultjaként. A törvény értelemzése szerint akkor is, ha sem az adásvételben, sem az alapításban nem vesz részt. A házastárs tehát a törvénynél fogva ügyfél a bejegyzési eljárásban. Az ingatlanügyi hatóság nyilvánvalóan nem folytathat le bizonyítást arra, hogy a házasfelek vagyonközösségben élnek-e még, vagy éltek-e valaha. A házastársi
vagyonközösség törvényi vélelem, tehát nem kell bizonyítani, az ellenkezőjét azonban nyilván a házastársak nyilatkozatával kell.
Az alapító okirat és a társasházi építményi jog
Ha olyan telekre kérik társasházi építményi jog bejegyzését, amelyre a társasházi jogi jelleget 2025. november 29. napja előtt jegyezték be, az ingatlanügyi hatóság kötelessége annak megvizsgálása, hogy a korábban benyújtott alapító okirat megfelel-e a vevői jogi kérelem elintézéskor hatályos jogszabályoknak. A vizsgálat eredményéről a hatóság köteles bizonyítványt adni. A bizonyítvány tehát arról szól, hogy az egykori alapító okirat megfelel vagy nem felel meg a társasházi építményi jog bejegyzése iránti kérelem elbírálásakor hatályos jogszabályoknak. Arról, hogy a bizonyítványban a hatóság köteles-e kifejteni a meg nem felelés okait, a törvény nem szól. A meg nem felelés jogkövetkezményéről sincs szó a törvényben.
A Tht. 70. § (5) bekezdése szerint ha az alapító okiratot a korábbihoz képest módosították, a társasházi építményi jog vagy a jövőbeli épületre vonatkozó vevői jog bejegyzése iránti kérelemhez mellékelni kell a módosított alapító okiratot. Nyilvánvaló, hogy ha nem történt meg, hiánypótlásnak van helye. Ha nem módosult az alapító okirat, a társasházi építményi jog vagy a jövőbeni épületre vonatkozó vevői jog bejegyezhető. Ha módosult vagy nem csatolták be, nincs helye hiánypótlásnak (vö. Inytv. 49. § (1) bek.; (3) bek.).
A 11/A. § (2) bekezdése nem a társasházi építményi jog bejegyzéséről, hanem a társasház bejegyzéséről szól. E szerinti épület (értsd: a társasházi épület) „felépítését követően be kell nyújtani az építmény, valamint azzal együtt a társasház ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése iránti kérelmet. Az ingatlanügyi hatóság megvizsgálja, hogy az előzetes alapítás során benyújtott alapító okirat vagy a Tht. 7. § (3) bekezdése szerint módosított alapító okirat megfelel-e a vázrajznak, és e tény igazolására hatósági bizonyítványt ad ki.” Ahhoz, hogy az előzetes alapítás tényét bejegyezzék, az akkor benyújtott alapító okiratnak is kellett, hogy legyenek vázrajzi mellékletei. A törvényszöveg szerkesztője bizonyára arra gondolhatott, hogy a bejegyzési kérelemhez benyújtott vázrajzokat az előzetes alapításkoriakkal kell összevetni.
A szöveg nyelvtani értelmezése alapján az ingatlanügyi hatóság azt a tényt igazolja, hogy van-e vagy nincs eltérés a vázrajzok között, az alapító okirat megfel vagy nem felel meg a vázrajznak. Két esetben felel meg: ha nincs változás, vagy ha a változás nem haladja meg az öt százalékot. Akkor nem felel meg, ha a változás több mint öt százalék, vagy a különtulajdonok száma (is) változott. A tényigazolásból derül tehát ki az is, hogy a hatóság a társasházat módosítatlan alapító okirattal bejegyezhetőnek tartja-e, vagy a bejegyzéshez módosítást is szükségesnek tart.
Mindez azért lényeges, mert ha azért nem tartja szükségesnek módosító alapító okirat benyújtását, mert bár változást észlel, de az nem haladja meg az öt százalékot, közokirattal tanúsítja, hogy az épület és abban az egyes közös és/vagy különtulajdonú épületrészek méretei eltérnek. Ez tehát az ingatlan-nyilvántartásban nem jut ugyan jelentőséghez, de a társasházi szervezeti és működési jogviszonyban igen. A módosítatlan, de az előzetes alapításkoritól eltérő alapító okirat esetén a tulajdonostársak ugyanis eleve tisztában lesznek azzal, hogy sem az ingatlan-nyilvántartási, sem az alapító okiratban lévő tulajdoni hányadok nem tükrözik a valóságot. Jogvita alakulhat ki a tulajdoni hányadhoz kötött döntéshozatalok során, és akár a Ptk., akár a Tht. szerint működik a társasházközösség, a kisebbségvédelmi (határozatok megtámadása iránti) perekben megeshet, hogy a bíróságnak kell döntenie arról, hogy melyik forrás alapján vizsgálja az egyszerű vagy minősített többséget. Ez egy határozatérvénytelenségi perben akár műszaki szakkérdéssé is válhat.
A Tht. 9. § b) pontja szerint az alapító okiratban kell meghatározni a közös tulajdonban álló épületrészekből és a földrészletből az egyes tulajdonostársakat megillető – a különtulajdonba kerülő lakáshoz tartozó – tulajdoni hányadot és ezek meghatározásának módját. A Tht. 38. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a közgyűlésben a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk arányában illeti meg a szavazati jog. E két szabály egybevetéséből következik, hogy mindaddig, amíg az alapító okiratot nem módosítják, a tulajdonostársak kötve vannak az alapító okirat szerinti tulajdoni hányadokhoz.
Eljárás az építkezés befejezése után Ha az épület felépült, be kell nyújtani az épületfeltüntetési és társasház-alapítási kérelmet ezek mellékleteivel, az alapító okirattal, a záradékolt épületfeltüntetési térképpel és a szintenkénti vázrajzokkal. Az ingatlanügyi hatóság megvizsgálja, hogy az előzetes alapítás során benyújtott alapító okirat vagy módosított alapító okirat megfelel-e a vázrajznak, és a megfelelést hatósági bizonyítvánnyal igazolja. Ha alapítóokirat-módosítást nyújtanak be, ideértve az alapító okirat mellékleteinek változását is, a hatóság akkor adhatja ki a hatósági bizonyítványt, ha a módosított alapító okirat is megfelel a jogszabályoknak.
Nem kell módosítani az alapító okiratot, ha a társasház előzetes alapítása során benyújtott alapító okiratban rögzítettekhez képest az egyes lakások mérete, illetve a lakásokhoz tartozó tulajdoni hányad öt százalékot meg nem haladó mértékben változott, és nem változott a különtulajdonú önálló rendeltetési egységek száma. Az említett hatósági bizonyítványt a használatbavételi eljárásban kell mellékelni. A hatósági bizonyítvány a használatbavételi engedély, illetve a használatbavétel tudomásulvételének feltétele.
Az ingatlanügyi hatóság a bejegyzési eljárást a használatbavételi eljárás tartamára felfüggeszti. Ez azt jelenti, hogy az eddigi szabályokkal ellentétben a két hatósági eljárás egyidejűleg is megindítható. A használatbavételi engedély hiánya nem jár visszautasítással vagy hiánypótlási felhívással. Az ingatlanügyi hatóság bevárja az építésügyi eljárás befejezését. Az azonban továbbra sem változik, hogy társasház bejegyzésére, ebből fakadóan a törzslap és a különlapok megnyitására, a vevői tulajdonjogok bejegyzésére, emiatt a társasházi építményi jogok törlésére a használatba vehetőség igazolása után kerülhet sor. A különtulajdonú ingatlan közvetlenül lesz hitelbiztosíték.
A cikk második részében (megjelenik az Ügyvédek Lapja 2026/2. számában, április 10-én) foglalkoznak a szerzők a hagyományos, Ptk. szerinti építményi jog és a társasházi építményi jog öszszehasonlításával, a társasházi építményi jogra alapított jelzálogjoggal, az önálló zálogjoggal, az alzálogjoggal, a társasházi építményi jog átruházásával, a vevő szerződésszegésének a társasházi építményi jogra gyakorolt hatásával, a társasházi építményi jog megszűnésével és az e jogintézménnyel kapcsolatos ügyvédszakmai kérdésekkel is.
A pénzmosás elleni szabályozás aktualitásai, figyelemmel az ügyvédi tevékenységről szóló törvény rendelkezéseire
Ahhoz, hogy megértsük a pénzmosásról szóló törvény koncepcióját, üzenetét, a jogalkotó akaratát, először arra a kérdésre kell választ adnunk, hogy mi a pénzmosás célja. A pénzmosás alapvető motívuma a vagyon legalizálása, a bevétel illegális eredetének elfedése, a felelősségre vonás elkerülése; azt a látszatot kelteni, hogy harmadik személyek és a hatóságok előtt a meglévő vagyon, életmód, költekezés transzparens, ellenőrizhető, nyomon követhető, a jövedelem tiszta forrásból származik. Az esetleges kételyeket, kétségeket el kell oszlatni, mivel az a feltételezés, hogy abban az esetben, ha sikerül igazolni a vagyon eredetét, a jövedelmi vagyoni viszonyokat, akkor a felelősségre vonás is elkerülhető. Úgy gondolom, hogy bár a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvény (Pmt.) rendelkezései jelentős adminisztratív terhet rónak az ügyvédi karra, az ügyvédségbe vetett közbizalom fenntartása, megőrzése és megszilárdítása érdekében a legjobb tudásunk szerint valamennyiünknek teljesítenünk kell a jogalkotó által ránk ruházott feladatot. Ehhez kíván segítséget nyújtani az alábbi írás.
Dr. Farkas Csaba ügyvéd, egyetemi docens, a Szegedi Ügyvédi Kamara elnökhelyettese
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalának becslése szerint évente a globális GDP kettő–öt százalékát mossák tisztára világszerte. 1 Ennek egy része a magánszektort gazdagítja (természetesen ez sem elfogadott), de egy jelentősebb hányada a kábítószer-kereskedelmet, a terrorizmust, a prostitúciót támogatja. A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2017. évi LIII. törvény (továbbiakban: Pmt.) éppen ezek ellen hat. A törvény célja kettős: egyrészt a pénzmosás megakadályozása, háttérbe szorítása, a tiszta, ellenőrizhető pénz gazdaságba történő beáramlásának elősegítése, másrészt a terrorizmus finanszírozásának megakadályozása.
A jogszabályi szöveget olvasva azt látjuk, hogy – mások mellett – az ügyvédek (ügyvédi irodák, európai közösségi jogászok, európai közösségi jogászi irodák, kamarai jogtanácsosok) is a törvény alanyi hatálya alá tartoznak. Jogosan vetődhet fel a kérdés, miért vagyunk mi, ügyvédek megszólítva a jogalkotó által. A válasz nagyon egyszerű: a tevékenységünk okán. Munkánk naprakész szakértelmet, szaktudást, széles körű és mély
rálátást, gondolkodásmódot igényel. Ilyen például a gazdasági társaságok alapítása, működtetése, megszüntetése, az ingatlanokkal kapcsolatos ügyletek kezelése, a bizalmi vagyonkezelési szerződésekkel kapcsolatos közreműködésünk, de említhetnénk a peres eljárásokban vagy a büntetőeljárásokban való képviselet ellátását is. Kétségtelen, hogy az évek alatt megszerzett, folyamatosan csiszolt és magas szinten tartott szaktudásunk az, ami miatt a törvény alanyi hatálya alá tartozunk, de ennél több miatt is.
A kapuőr
Amellett, hogy mi értelmezzük az ügyfél akaratát, mi öntjük jogi köntösbe a kívánságait, az ügyvéd – más hatóság mellett – kapuőrszerepet is betölt. Mi vagyunk azok, akik a frontvonal első sorában „harcolunk” a jogszerűtlenséggel szemben, mi vagyunk a jogszerű működés első számú védelmezői. Ez talán az első gazdasági társaságokról szóló törvény2 esetében jelenik meg igazán. Minket ugyanis elsősorban nem azért vont be a jogalkotó a gazdasági társaságok alapításának, működésének a folyamatába, mert okosabbak, felkészültebbek, nagyobb tudással rendelkezők voltunk – hiszen az ügyvédek akkor a bírókkal együtt tanulták a társasági és cégjogot. A társasági jog hajnalán alapvetően azért volt ügyvédkényszer, mert szükség volt valakire, aki találkozik az alapítókkal, vezető tisztségviselőkkel, felügyelőbizottsági tagokkal, és ellenőrzi őket, hiszen a cégbíróság ekkor is a benyújtott okiratok alapján hozta meg a döntését, személyesen nem találkozott az alapítókkal.
Az átvilágítás komplex feladata A Pmt. szerinti ügyfél-átvilágítás egy komplex folyamat. Magában foglalja az ügyfél azonosítását, a kockázati besorolását, a személyazonosságot igazoló iratok ellenőrzését, az üzleti kapcsolat és az ügyleti megbízás céljának és jellegének megismerését és folyamatos figyelemmel kísérését.
Az ügyfél-átvilágítás és bejelentési kötelezettség nem általában, hanem csak a Pmt. által taxatíve felsorolt tevékenységek esetében és a törvényben megjelölt értékhatár felett terheli az ügyvédet.3 Nézzük meg, hogy mely tevékenység esetén szükséges az ügyfél átvilágítása: – Bizalmi vagyonkezelési tevékenység folytatása esetén. (A szerződés lényege, hogy a vagyonkezelő a vagyonrendelő által tulajdonába adott dolgokat, ráruházott jogokat és követeléseket a saját nevében, de a kedvezményezett javára kezeli, és ezért a vagyonrendelő díjat fizet.)
A Pmt. szerint az átvilágítási kötelezettség – fő szabály szerint – csak az üzleti kapcsolat létesítésekor 4 500 000 Ftot elérő vagy meghaladó összegű ügyleti megbízás teljesítésekor terheli az ügyvédet. 5 Összeghatár alatti, egymással ténylegesen összefüggő, több ügyleti megbízás esetén, ha az ügyletek együttes értéke eléri ezt az összeghatárt, azon ügyleti megbízás elfogadásakor kell elvégezni az ügyfél-átvilágítást, amellyel az ügyleti megbízások együttes értéke eléri a törvényben meghatározott értéket.
Jó tudni, hogy…
A Pmt. a gazdasági társaságok, gazdálkodó szervezetek és az ingatlanok vonatkozásában átruházásról beszél. Tehát nemcsak a társasági jogi részesedés, üzletrész, részvény vagy ingatlan adásvételi szerződés útján való értékesítése, hanem valamennyi jogcímen (ajándékozás, csere, tartási szerződés, életjáradéki szerződés, apportálás stb.) történő átru -
A bizalmi vagyonkezelés és a letétkezelés a két legkockázatosabb ügyvédi tevékenység. Mindkét esetben alapkövetelmény az ügyfél átvilágítása.
– Pénz és értéktárgy letéti kezelése esetén. (A letétkezelés során a letevő a pénzt letétbe helyezi, így a letevő birtokából kikerül, és olyan szürke zónába kerülhet, amelyet – átmenetileg – a hatóságok nem látnak.) o Megítélésem szerint a bizalmi vagyonkezelési tevékenység és a letétkezelés a két legkockázatosabb tevékenység. Mindkét esetben elengedhetetlen az ügyfél átvilágítása, éppen ezért alapkövetelmény. – Ügyvédi tevékenység végzése esetén4, de csak a Pmt. által taxatíve meghatározott körben. A Pmt. a pénzmosás által leginkább érintett területeket nevesíti: ezek a gazdasági társaság, egyéb gazdálkodó szervezetek alapítása, működtetése, megszűnése, illetve ezekben lévő vagyonrész tulajdonának átruházása, ingatlan tulajdonának átruházása, bizalmi vagyonkezelési szerződéssel kapcsolatos ügyletek, valamint ingó vagyonelem, különösen pénzeszköz, pénzügyi eszköz ajándékozása.
házás is idetartozik. Az átruházást mint jogcímet nem lehet kiterjesztően értelmezni, így például a haszonélvezeti jog, a használat joga, a telki szolgalom ingyenes vagy visszterhes alapítása, megszüntetése nem tartozik ebbe a körbe. Látszólag más, pénzmozgást involváló szerződések sem tartoznak a törvény hatálya alá, így például a bérleti szerződés, a timeshare -szerződés elkészítése, módosítása, megszüntetése sem. A Pmt. azonban a teljeskörűségre törekszik, és az ilyen esetekre is gondol, hiszen értékhatártól függetlenül kötelező az ügyfél-átvilágítás abban az esetben, ha pénzmosásra vagy terrorizmus finanszírozására utaló adat, tény vagy körülmény vetődik fel 6, illetve akkor is, ha kétség vetődik fel 7 a korábban rögzített ügyfélazonosító adatok valódiságával vagy megfelelőségével kapcsolatban.
A Pmt. eljárásjogi szabályokat is megfogalmaz, és meghatározza, hogy kit terhel e bejelentési kötelezettség. A fenti körülmények fennállása esetén a bejelentést fő
szabály szerint az ügyvéd köteles megtenni, mégpedig a területi kamara részére. Az alkalmazott ügyvéd munkaviszony keretében látja el a feladatát, erre tekintettel a munkáltatói jogokat gyakorló ügyvéd részére, míg az ügyvédi iroda alkalmazottja a taggyűlés által kijelölt személy részére teszi meg a bejelentést. A bejelentés beérkezését követően a területi ügyvédi kamara elnöke késedelem nélkül intézkedik a beérkezett anyag továbbítása érdekében.
A pénzügyi információs egység (továbbiakban: NAV) kizárólag a feladatainak ellátásához szükséges mértékben jogosult megismerni és kezelni az ügyet. Amennyiben az ügy érdemi elintézéséhez további információra van szükség, a NAV megkereséssel élhet a kamaránál. Fontos rögzíteni, hogy senkinek nem kell attól tartania, hogy a NAV munkatársai közvetlenül keresik fel az ügyvédet. A rendelkezések szerint ugyanis a NAV a kamarát keresi meg, és a kamara továbbítja a kérdést az érintett ügyvéd részére. Az érintett ügyvéd a bejelentéssel és az esetleges további információk megadásával nem sért titoktartási kötelezettséget.
Tanulságos gyakorlati esetek
A bírósági tényállás szerint8 az eljáró ügyvéd valótlan tartalmú adásvételi szerződést kötött, mintegy hét családhoz köthetően öt korlátolt felelősségű társaság alapításában vett részt, és tizennégy ingatlan átruházásánál működött közre. Az ügyben eljáró ügyvéd nem tudott a valótlan tartalmú szerződésekről, a jogerős ítélet megállapítása szerint azonban érzékelnie kellett, hogy az ingatlan értéke rövid idő alatt jelentős mértékben csökkent. Ez önmagában pénzmosásgyanús ügylet, amelyet sajnálatos módon nem jelentettek be a kamaránál. Szeretném a figyelmet felhívni a 10/2019. (VI. 24.) MÜK-szabályzatra (a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2017. évi LIII. törvényben és az Európai Unió és az ENSZ Biztonsági Tanácsa által elrendelt pénzügyi és vagyoni korlátozó intézkedések végrehajtásáról szóló 2017. évi LII. törvényben meghatározott kötelezettségek teljesítéséről). A szabályzat nem ad taxatív felsorolást arról, mi tekinthető gyanús ténynek,
ügyletnek. Álláspontom szerint nem is kell, ugyanis nem lehet minden egyes élethelyzetet modellezni, és szabályt alkotni rájuk. Az ügyfelek által elmondottakat a megvalósítandó célt, az elérni kívánt eredményt figyelembe véve, a jogszabályi rendelkezések messzemenő tisz -
hogy mit ír alá, nem ő fizeti ki a vételárat vagy az ügyvédi munkadíjat) stb. Álláspontom szerint nem lehet még csak példálózó jellegű támpontot sem adni; az eljáró ügyvédnek kell az adott helyzetben elvárható (fokozott) gondosságot tanúsítania.
A jogszabály nem tesz különbséget: a korábbi ismeretség nem mentesíti az ügyvédet az átvilágítási kötelezettség elvégzése alól.
teletben tartása mellett az eljáró ügyvédnek kell látnia az ügylet „tisztaságát”. A jogi képviselőnek mérlegelnie kell az esetleges kockázati tényezőket, például: az egyszerű ügyletek túlbonyolítása; a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti feltűnő értékaránytalanság; indokolatlanul magas kötbér vagy bánatpénz kikötése; külföldi személy indokolatlan bevonása az ügyletbe; átláthatatlan tulajdonosi szerkezet; tartozással terhelt gazdasági társaságban meglévő vagyoni rész vásárlása; harmadik személy szükségtelen jelenléte a szerződéskötéskor, vagy a vevő, a jogosult részéről tapasztalható nyilvánvaló inkompetencia (gyakori eset, hogy a vevő nem is érti, mi történik,
Az ügyvédi kamarák évente előírják az ügyvédek részére, hogy határidőre töltsék ki és küldjék vissza a pénzmosás-megelőzési kérdőívet a kockázatbesorolás érdekében. Egy esetben, 2024ben az ügyvédi kamara póthatáridőt biztosított a kérdőívek beküldésére, az eljárás alá vont ügyvéd azonban a kamara nyilvántartása szerint sem az eredeti, sem a póthatáridőben nem tett eleget kötelezettségének a pénzmosás-megelőzési kérdőív kitöltésével és beküldésével. A regionális fegyelmi bizottság írásbeli megrovásban részesítette. 9 A fegyelmi tanács megállapította, hogy azzal, hogy az eljárás alá vont ügyvéd az érintett ügyfelek esetében nem végezte
el a jogszabály által előírt jüb-ellenőrzést, nem áll rendelkezésre kockázatértékelés, tényleges tulajdonosi nyilatkozat és kiemelt közszereplői nyilatkozat, megszegte az ügyfél-átvilágításra vonatkozó kötelezettségét; kettőszázezer forint pénzbírsággal sújtották. 10
Az ügyben eljáró fegyelmi tanács rögzítette, hogy az ügyvéd nem végzett jüb-ellenőrzést a korábbról ismert személyekkel kapcsolatban, továbbá nem került sor a tényleges tulajdonosi és azonosítási adatlapok kitöltésére sem. A Pmt. által meghatározott ügykörben a közhiteles nyilvántartásba történő bejegyzést megelőzően kötelezővé teszi az érintett személyek jüb-azonosítását.
A jogszabály nem tesz különbséget az érintett személyek között, e körben a korábbi ismeretség nem mentesíti az ügyvédet az átvilágítási kötelezettség elvégzése alól. A korábbi ismeretség legfeljebb az ügyfél-azonosítás körében vetődhetne fel, ugyanis nem szükséges az okmány megtekintése és ebből következően az okmányérvényesség ellenőrzése, ha az ügyvéd ismeri az adott személyt, feltéve, hogy kétsége nem merül fel a személyazonosságát illetően. 11
Jegyzet
Megjelent dr. Sándor István budapesti ügyvéd
Limcsiügyvédsztori könyvsorozatának harmadik kötete:
Az enyű!
Ez a rész is tele van jogi csavarokkal, emberi gyarlóságokkal és némi angolos humorral – ahogy a szerzőtől az olvasó már megszokhatta.
Ezúttal a kriptovilág, a pénzügyi szélhámosságok és az ügyvédi trükkök fonódnak öszsze egy kalandos történetben.
Bővebben: https://sandor-books.hu/
1 MARKUS TIEMANN, RSC Working Paper: European University Institute Robert Schuman Centre for Advanced Studies Centre for a Digital Society, Digital Money Laundering – Threats and EU Regulatory Reform 2025/08.
2 1988. évi VI. törvény.
3 A kivételt illetően lásd: Pmt. 73. § (3) bekezdés.
4 Az ügyvédi tevékenységet az ügyvédi törvény határozza meg, nevesíti (jogi képviselet ellátása, a büntetőeljárásban védelem ellátása, jogi tanácsadás, okiratszerkesztés, okirat ellenjegyzése, elektronikus okirati formába alakítás, letétkezelés).
5 Pmt. 6. § (1) bekezdés.
6 Pmt. 6. § (1) f).
7 Pmt. 6. § (1) g).
8 Kúria Bfv.1279/2023/10.
9 Budapesti Regionális Fegyelemi Bizottság Fegyelemi Tanácsa, ügyszám: 2024. F.273/3.
10 Budapesti Regionális Fegyelemi Bizottság Fegyelemi Tanácsa, ügyszám: 2025. F.146/5.
11 Budapesti Regionális Fegyelemi Bizottság Fegyelemi Tanácsa, ügyszám: 2025. F.115/7.
ÜgyvédJogtár®
Komplex jogi adatbázis innovatív funkciókkal, hogy prémium szolgáltatással támogathassuk a jogi szakemberek mindennapi munkáját.
Miért válassza az Ügyvéd Jogtárat?
• Folyamatosan frissülő szakmaspecifikus tartalom, aktuális információk
• Változásfigyeltetés: jogterületek, jogszabályok, tárgyszavak figyeltetése
• Felhasználóbarát keresőfelületek, gyors tájékozódás
• Gyakorlati iratminták és szakértői magyarázatok
• Kényelmi funkciók, pl. személyre szabhatóság, munkamenet megőrzés, kedvencek, jegyzetek
• AI-alapú keresés a jogszabályokban Jogtár ® Expert AI kiegészítővel!
Próbálja ki 2 hétig ingyenesen!
