Ügyvédek Lapja 2026/5

LXV. évfolyam 5. szám

2026 szeptember–október

Dr. Schmidt Richárd: Elérkezett a robot-választottbírók kora? Van-e korlátja ennek a fejlődésnek?

Tartalom 2 2 3

Ügyvédi kamarai összefogással közcélú jogi segítségnyújtás KITÜNTETÉSEK Az ügyvédi praxisok támogatásának esélyei

7

Elérkezett a robot választottbírók kora?

14

Az arc mint védjegy a digitális gazdaságban

20

Divatba jött a „köz-jog” – segítsük a kiegyezést

26

A kifogás elmulasztása a végrehajtói jogkörben okozott károk esetén

30

A külföldi részes közlekedési balesetek joggyakorlati kérdései

33

A diagnózis nyomában

Dr. Réti László

Dr. Schmidt Richárd

Dr. Czirják-Nagy Ágota Dr. Berlik Zoltán

Dr. Fónagy Sándor Ph. D. Dr. Pataky Tibor

35 38

Dr. Szabó Kálmán

Fényképek és a szerzői jog

Dr. Bende Tibor

Védőügyvédi következtetések egy rablási nyomozásból

Dr. habil. Fenyvesi Csaba PhD, Dr. Fábián Vanessza

42

Munka vs. magánélet

47

Vendégjárás a MÜK-ben

Dr. Haász Diána

Ügy­vé­dek Lap­ja Folyóirat a Magyar Ügyvédi Kamara tagjainak Meg­je­le­nik: kétha­von­ta Pél­dány­szám: 15 686 Főszer­ kesz­tő: Dr. Havasi Dezső Főmunkatárs: Dr. Hidasi Gábor Rovatvezető: Dr. Bálint Szilvia, Dr. Becker Tibor A szer­ kesz­tő­ség cí­me: Ma­gyar Ügy­vé­di Ka­ma­ra, 1054 Bu­da­ pest, Szemere u. 8. Ki­ad­ja: PanPress Kft. Fe­le­lős kiadó: a Panpress Kft. ve­ze­tő­je. Lap­igaz­ga­tó: Kom­lós At­ti­la Szerkesztőség: ugyvedeklapja@panpress.hu Te­le­fon: (+36-1) 633-3366 Fax: (+36-1) 700-1987 Lap­nyil­ván­tar­tás­ba vé­te­li szám: 163/0594-1/2007 (Kul­tu­rá­lis Örök­ség­vé­del­mi Hi­va­tal) ISSN 1216-9102 Hir­de­tés­fel­adás: www.panpress.hu/hirdetes Fotók: Panpress archív; Panpress saját és Adobe Stock

A kamarai semlegesség értelme és határai Meddig mehet el a magyarországi ügyvédség az ország napi politikai, gaz­ dasági, társadalmi kérdéseinek értelmezésében, értékelésében, javaslatté­ telek megfogalmazásában, anélkül, hogy veszélyeztetné a maga részére ra­ cionális megfontolásokból kötelezőnek tartott „semlegességet”? Hol vannak az effajta semlegességnek a határai? Különösen is érdekes a kérdés amiatt, mivel ezekben az év végi hónapokban általános tisztújítások mennek végbe országosan a húsz területi kamarában, majd ez után az országos hatáskörű Magyar Ügyvédi Kamarában is. Miért kötelező a semlegesség? A kamarai semlegesség nem gyávaság, hanem három racionális megfontolás következménye. Közjogi ok: a kama­ ra kötelező tagságú köztestület, amelynek tagjai a teljes politikai spektru­ mot lefedik – pártpolitikai állásfoglalása ezért mindig a tagság egy részé­ nek akarata ellenére történne, ami a kötelező tagság legitimációját ásná alá. Funkcionális ok: az ügyvéd bárkit képvisel. A kar intézményes politikai elköteleződése ezt a „mindenki ügyvédje” pozíciót rontaná le. Önvédelmi ok: a Magyar Orvosi Kamara 2023-as sorsa (a kötelező tagság akkori el­ vesztése, amit ma már újra kötelezővé tettek) mutatja, hová vezethet a nyílt konfrontáció. Mindhárom ok azonban csak a pártpolitikai semleges­ séget követeli meg, nem a némaságot: a kamara pártsemleges, de nem értéksemleges – bizonyos kérdésekben a hallgatás nem semlegesség, ha­ nem bizony – mondjuk ki – funkciófeladás. A négy koncentrikus kör. A megszólalási teret, befelé szűkülő körökkel írhatnánk le. 1. Hivatásrendi nézőpont: amikor a megszólalás kötelező. Vé­ delemhez való jog, ügyvédi titok, önigazgatás, a hivatásuk miatt támadott kollégáink védelme, kirendelés és díjazás, eljárási garanciák. Fontos szem­ pont: ezen ügyekben az ügyvédségnek bármely kormány alatt meg kell szó­ lalnia. 2. Jogállami infrastruktúra: a megszólalás jogosult, de módszertanhoz kötött. Bírói függetlenség, tisztességes eljárás, jogalkotási minőség – ezek az ügyvédi munka „üzemi”, működési feltételei, de a kritika csak szak­ mai nyelven, normára hivatkozva, szereplő-semlegesen fogalmazható meg. Fontos szempont: a megszólalásnak tartalmilag akkor is meg kell állnia, ha nem tudnánk, éppen ki kormányoz. Ha a megszólalás ereje a címzett politi­ kai kilétéből fakad, már pártpolitika. 3. Általános gazdasági-társadalmi kérdések: megszólalás csak jogi összefüggésekben vagy felkérésre teendő meg. 4. Pártpolitikai küzdőtér: a megszólalás e téren mindig tilos. Pártok, jelöltek, kormányok minősítése: a kamarai tagság egy részének „kisajátítá­ sa” lenne – még akkor is, ha egyébként „jó ügyet” szolgálna. Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell: az egyes ügyvéd magánemberként vagy éppen ügyvédek önkéntes szakmai társulásként szabadon dönthet a megszólalásról e téren is; a határ a testületi, azaz a kamarai entitás tiszteletben tartása. 2026 kettős csábítása. Az új, kétharmados kormány és a tizenkilenc te­ rületi kamarát, majd a MÜK-öt érintő tisztújítás éve két ellentétes hibával környékezheti meg a hazai ügyvédtársadalmat. Az első a győzteshez simulás: a kamara az új kormány lelkes támogatójává válik – ez a semlegesség ugyanolyan feladása lenne, mint a hallgatás, csak fordított előjellel. A helyes pozíció lelkendezés nélküli, szakmai együttműködés. A második a visszamenőleges bátorság: az előző kormány kockázatmentes utólagos bírálata – ol­ csó gesztus, amely precedenst teremt arra, hogy a kar mindig csak a levál­ tott hatalommal szemben mutat „bátorságot”. Gyakorlati garancia: megszólalási protokoll. Úgy tűnik, megérett az ideje annak, hogy ezeket a határvitákat nem esetről esetre kell megvívni, hanem előre elfogadott, nyilvános protokollban kell majd rögzíteni: mely tárgykörökben kötelező, lehetséges, illetve tilos a testületi megszólalás; milyen nyelvi-módszertani mérce érvényes; vitás esetben milyen eljárás (minősített elnökségi többség vagy tagsági konzultáció) dönt. Hozadéka hármas: kiszámíthatóság a tagságnak, pajzs a külvilág felé, mérce a tisztújítási jelölteknek. Summa. Az ügyvédség számára érvényes szempont: addig mehet el, ameddig megszólalása a jogból és a hivatás funkciójából, nem politikai ro­ konszenvből vezethető le – és ezt a mozgásteret nem szűkíteni, hanem tel­ jesen kitölteni kell. A semlegesség nem hallgatás, hanem szigorú beszédmód – normára hivatkozva, bizonyítva, személyválogatást kizárva.

Szerkesztőség

Közélet

Ügyvédi kamarai összefogással közcélú jogi segítségnyújtás A Szekszárdi Ügyvédi Kamara augusztus 15­én felajánlást tett az Országos Vízügyi Főigazgatóságnak: a Paksi Atomerőmű hűtővíz-ellátásának biztosítása érdekében folyó kőgát (mederfenék-küszöb) építéséhez kapcsolódóan térítésmentes, 0–24 órás jogi ügyelet biztosítását vállalták, szükség esetén helyszíni, személyes megjelenéssel is. „Nem új szervezetet hoztunk létre” – jelezte dr. Szabó Tamás, a Szekszárdi Ügyvédi Kamara elnöke – „hanem a kamara a már működő, bevált kirendelt védői ügyeleti rendszerét nyitottuk meg erre a célra. Ez a megoldás tette lehetővé, hogy a felajánlás néhány óra alatt működőképes legyen.” A felajánlás nem maradt visszhangtalan: az Országos Vízügyi Főigazgatóság élt a lehetőséggel. Az első megkeresés a beérkező ingyenes és kedvezményes felajánlások általános forgalmi adó szerinti megítélésére vonatkozott – arra a kérdésre, hogy a felajánló-

kat terheli-e áfafizetési kötelezettség azután, amit ingyen adnak. A kérdés súlyát mutatja, hogy egy rossz válasz önmagában is visszafoghatja a segítségnyújtási hajlandóságot. Dr. Szabó Tamás elmondta, hogy a kérdésre megfontolt, jogszabályhelyekkel, kúriai és uniós bírósági gyakorlattal alátámasztott válaszanyagot küldtek, amelyben – a hatályos szabályozás keretei között – több olyan utat is megjelöltek, amely mellett a felajánlóknak nem keletkezik adóterhe. A Főigazgatóság az anyagért hálás köszönetét fejezte ki. Azóta megérkeztek a

következő megoldandó feladatok is: például a folyamatokhoz kapcsolódó űrlapok szerkesztése. Összességében megállapítható, hogy a segítségnyújtás egy komoly tapasztalatot eredményezett: az ügyeleti rendszer megnyitása, a felajánlás megszövegezése, a hatáskörök tisztázása és a felvetődő jogkérdések kezelése mind modellként szolgálhat hasonló helyzetekre, más kamarák számára is. 

KITÜNTETÉSEK Az augusztus 20-i nemzeti ünnephez kapcsolódóan dr. Baka András, Magyarország Köztársasági elnöke a Magyar Érdemrend parancsnoki keresztje polgári tagozata kitüntetést adományozta dr. Fülöp Botond komlói ügyvédnek a jogállamiság és a közbizalom erősítése iránt elkötelezett tevékenysége, közéleti szerepvállalása elismeréseként. Gratulálunk továbbá azoknak a jogászoknak is, akik bár nem az ügyvédi hivatásrend tagjaiként kaptak magas állami kitüntetést, de számos ügyvéd számára életre szóló szakmai támogatást adtak és adnak a mai napig is. A Magyar Érdemrend parancsnoki keresztje polgári tagozata kitüntetésben részesült továbbá: Dr. Halmai Gábor alkotmányjogász, az állam- és jogtudomány doktora, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritusa az alkotmányjog területén végzett kiemelkedő tudományos és oktatói munkája, valamint a Fundamentum című, emberi jogokkal foglalkozó folyóirat alapító főszer2

Fülöp­Botond­ügyvéd­a­kitüntetés­átvételekor­az­Országház­kupolacsarnokában­2026.­ augusztus­20­án­Baka­András­köztárasági­elnökkel,­Forsthoffer­Ágnessel,­az­Országgyűlés­ elnökével­és­Magyar­Péter­miniszterelnökkel­­­Fotó:­Purger­Tamás­/­MTI

kesztőjeként végzett nagy hatású szakmai tevékenysége elismeréseként, Dr. Kiss György jogtudós, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karának volt dékánja, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának volt tanszékvezetője, egyetemi tanár a kiemelkedő tudományos munkássága, különösen a magánjog és a munkajog intézményi kapcsolata, az európai munkajog, továbbá az össze-

hasonlító közszolgálati jog területén végzett kutatásai, valamint elhivatott oktatói tevékenysége elismeréseként, Dr. Sajó András jogtudós, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Közép-európai Egyetem Jogi Karának alapító dékánja, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának volt elnökhelyettese és bírája az alkotmányjog területén folytatott kiemelkedő tudományos tevékenysége, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának tagjaként végzett munkája elismeréseként.  Ügyvédek Lapja 2026 | 5

Nagyító alatt

A boldogulási feltételek az MI (AI) világában

Az ügyvédi praxisok támogatásának esélyei Amiről most képet szeretnék adni az a saját tapasztalatom alapján kialakított vízió, ahol a jövő ügyvédi kamarája alkotja meg a modern és a leszakadó praxisok közötti szakadék két partját átívelő hidat, amit szerkezetében a modern államnak kellene végre felépítenie. A vízió azt vázolja, hogy az ügyvédi közfeladatok ellátását – azaz a lakosság, a gazdaság és a más intézményi megbízók számára végzett ügyvédi tevékenységet - milyen szoftveres és szervezeti támogatás mellett tudná a magyar ügyvédség a társadalom és a maga megelégedésére korszerű módon végezni. Hasonlóan ahhoz - esetleg még jobban -, ahogy az már számos más országban valóság. Dr. Réti László ügyvéd, a Magyar Jogász Egylet főtitkára

A nagyobb 40-50 fős, de különösen a külföldi hálózatokhoz tartozó ügyvédi működésekben a szakmai munkát és adminisztrációt támogató algoritmusokkal, ma már nagyobb részt mesterséges intelligenciával támogatottan végzik. Ezek naprakészségéről kiváló szakemberek, minőségellenőrök gondoskodnak.

közfeladatunk az előbb említett célcsoportok, azaz az ügyfelek ellátása – és ezt biztosítja az ügyvédi piacok, bevételek intézményes megóvása, védelme. Összefoglalva: ma a fogyatékos szabályozás egy forráshiányos ügyfélkörben (gazdaság, lakosság és intézmények) egy sok pénzbe kerülő és nem hatékony jogi

Nemzetközi összehasonlításban a magyar lemaradás sokkoló és érthetetlen. Átfogó jogi közfeladat újra-definiálásokra és átstruktúrálásra van szükség. Az ügyvéd a kis praxisban csak magára van utalva. Jogszabály, szakirodalom, esetjog beszerzése, kb. 500 szakmai és általános adminisztratív szabály ismerete és betartása, mit kell kezdeni lefagyott laptoppal, adatbiztonság, titokbiztonság, vírus, hekkerek és hogyan kell mind ehhez a pénzt megkeresni etikus módon. Két világ, ami között ma még szabályozási deficitek miatt áthághatatlan a szakadék. Szabályozási deficitek, ügyvédi kamarák feladatvesztéses állapotban

Az állam jó ideje nem modernizálta jogi közfeladat1 katalógusát2 és annak ágazati törvénnyel való leosztását3 az ügyvédi kamarák szintjére. A kamarák Magyarországon maguktól sem vették fel alapszabályukba és szabályzataikba közfeladatként a modernizációt. Különösen azt nem, hogy milyen eszközökkel támogassák a tagjaikat és általában az ügyvédi praxisokat versenyképességük és gazdasági létalapjaik fenntartása érdekében. Ami persze nem öncél! Hiszen delegált Ügyvédek Lapja 2026 | 5

szolgáltatási ágazatot tart fennt. Megfelelő részletezettségű empirikus szociológiai felmérések híján is érzékelhető: nemcsak az ügyvédség, hanem az igazságszolgáltatási ágazathoz tartozó más hivatásrendek (közjegyzőség, végrehajtók, felszámolók és igazságügyi szakértők) mindegyike vagy hatékonysági és modernizációs deficitben, vagy feladatvesztéses sodródásban van. Ha a nemzetközi jógyakorlatokat tekintjük, akkor ez a magyar lemaradás sokkoló és érthetetlen. Ezért átfogó jogi közfeladat újra-definiálásokra és átstruktúrálásra van szükség. Mindehhez az államnak meg kell találnia és törvénnyel kell biztosítania a forrásokat (Magyarországon az ügyvédeknél eddig: csupán tagdíj és igazgatási szolgáltatási díjak) azzal, hogy azokat nem lehet túlsúlyosan szervezeti önfenntartásra fordítani, anakronisztikus tradíciókövetési beidegződéseknek alárendelve. Hanem a tagságot és rajtuk keresztül a társadalmat kell szolgálnia.

A vezérelv

A jogi közfeladat-ellátó köztestületek esetében ez a társadalmi hatékonyság növelése! Azaz: a szolgáltatási tartalom bővítésével, színvonalának emelésével egyidejűleg az ügyfélköltségek, a szervezeti és szolgáltatói adminisztrációs terhek és az időráfordítások csökkentése, valamint a kockázatcsökkentés kell legyen! Ezért arra kell törekedni, hogy az ügyvéd-szolgáltatók megértsék, végrehajtsák megújuló tartalmú és informatikailag modernizálandó közfeladataikat. Ehhez, mint szolgáltatók, intézményes, nem szigetszerű, hanem egységes kamarai és minőségbiztosított támogatáshoz kell jussanak, hogy hatékonyságukban jelentősen maguk is javuljanak. A kamaráknak pedig ne legyenek kiüresedett feladataik. Ennek fő technikai eszközrendszere az interoperabilitáson alapuló digitális modernizáció. A mesterséges intelligencia bevonásával. 3

Nagyító alatt

A legnépesebb Közép-európai területi ügyvédi kamara elnöke voltam 12 évig. A tapasztalatom az, hogy a kamarák igazából maguk sem tudják, hogy mi lenne a feladatuk? Sajnos az ágazati törvény olyan tagi- és irodai nyilvántartásokat felejtett náluk, amikhez hasonlókat az állam réges-régen olcsóbban, sőt olykor ingyen vezet a gazdaság más szolgáltatói számára. Panaszokat, fegyelmi, ellenőrzési ügyeket kezelnek társadalmi munkás ügyvédekkel, ezer problémával. Ami pozitív: döcögve, de beindultak a tudásfrissítő képzések. Mi, ügyvédek persze nagyon szeretjük a kamaráinkat és nagyon lojálisak vagyunk hozzájuk, de igazából nem nagyon tudjuk, hogy mit tesz értünk, amit mi ne tudnánk magunk is magunknak biztosítani. A szubszidiaritás elvéből következően pedig egyértelmű, hogy a köztestület feladata a jogállami igazságszolgáltatásban való szolgáltatói közreműködés intézményes és leghatékonyabb biztosítása volna. Ezt viszont ágazati törvényünk már nem jól képezi le. Az sem köztudott a karban, hogy ma az ügyvédi kamarákra átruházott közfeladatellátás csak általánosságban említi, de nem nevesíti az egyes érdekképviseleti feladatokat (Üttv.144.§). Ezért aztán az ügyvédi és a kamarai közfelfogás sokszor a szakszervezeti típusú, sőt nem ritkán az ügyféllel szembeni ügyvédvédelmi „érdekképviseleti” szerep elsődlegességének tévhitében él. Ráadásul mi vagyunk az egyetlen a jogászi hivatásrend mindegyik közül, amely nem kap a saját fenntartó szervezetétől olyan „kliensoldali” ügykezelési felületet, kockázatkezelési és tudástámogatást, ami mindenkit egyformán, alapszolgáltatásként elérne! Viszont nyomasztóan nehezednek a tagságra az individuálisan kezelendő állami és ügyféloldali átalakulások a) közigazgatási (nemzetközi) interoperabilitás, b) az „okos” ügykezelések, főleg a pénzmosás és terrorizmus, valamint tiltott fegyver kereskedelem elleni globális és EU szabályozások, c) általában a minőségbiztosítási elvárások, szabványok, compliance-megfelelési szabályozások lekövetésnek szükségessége, 4

d) a diverzitás „new law”/dobozos jogi szolgáltatások elérhetőségének lekövetése. A digitalizáció, különösen a mesterséges intelligencia, globális és határokon átnyúló működési lefedettség mellett napról napra változnak. Az ügyfélmunkában és a közszférában globálisan megfigyelhető változások, a piaci verseny nem mindig pozitív hatásokkal járó élesedése miatt a jogalkotók és maga a piac is erősíti a fogyasztóvédelmet/minőségbiztosítást, elősegítik a piaci konszolidációt. Ez már most szükségszerűvé teszi, hogy a kamarai szervezetnek és -feladatoknak az igazságügyi ágazati szabályozás e 21. századi követelményekhez való igazítása felerősödjön (végre elkezdődjék). Az is tény, hogy az ügyfél ma már jogi problémájával először sokszor az MI/AI segítségét kéri, ami kollektív képzési és informatikai válaszokat igényel. Változás kell tehát. De az elavulttá vált és elsorvadó kamarai közfeladat-ellátás modernizáláshoz az államnak új finanszírozási kereteket is kell azonosítania és támogatnia, hogy azok segítségével az ügyvédi tevékenység és a kamarai közfelada-

tellátás digitális hatékonyságát, valamint az ügyfélfedezetek (felelősségbiztosítás és ügyfélkártalanítási alapok) körét pedig jelentős mértékben az ügyvédség maga is növelni tudja. Mindemellett fenntartandók az ügyvédi hivatás globális alapelvei: a jog uralma, az ügyfélérdek elsődlegessége, az ügyvédi függetlensége, az ügyvédi titok védelme, az ös�szeférhetetlenségi és etikai szabályok tovább élése. Az ügyvédi érdekvédelemben a kollektív és az egyéni érdekek védelmét a jogállami keretek között egyensúlyban lehet tartani. Főbb ügyvédkari számok (2026. április 30.)

Kamarai felhalmozott készpénzvagyon (2025): • MÜK 1,37 milliárd BÜK 1,33 milliárd - 2026-ra mindkettő mínuszos költségvetést tervez).4 Létszámok: összes nyilvántartott a szünetelőkkel együtt: 20.657 fő. • „Aktívok”: ügyvéd: 11.903; kamarai jogtanácsos: 3.509; EU jogász 38; alkalmazott ügyvéd: 454; ügyvédjelölt: 1.947; jogi előadó: 469; asszisztensek: 153, összesen 18.473 fő. Ügyvédek Lapja 2026 | 5

Nagyító alatt

• Ügyvédi irodák száma 5.190; egyszemélyes 3.796; többszemélyes: 558; tag nélkül: 836 (!). • Ügyvédi társulások - nincs naprakész adat. • Az egyszemélyes praxisok (egyszemélyes iroda, egyéni -szja-s ügyvéd, illetve nagyobb szervezetnél is tevékenykedő, de adminisztratív teherkötelem szempontjából individuális) karon belüli aránya 90%-körül lehet. A kilenc évvel ezelőtti ügyvédi reformnak az akár profit-, akár tevékenységegyesítő praxis-konszolidációra irányuló jogalkotói szándékát nem követték le számviteli-pénzügyi jogi támogató rezsimek. Ezért a de iure vagy de facto létező rezsiközösségek barkácsolt, tehát szürkébe hajló megoldásokkal kénytelenek együttműködéseiket vinni. Ennek egyenes következménye, hogy a széttagoltságban szinte lehetetlen a modernizációhoz elengedhetetlen hardver- és szoftver-, és általában a minőségbiztosított munkakörnyezet környezet ésszerű áron való beszerzése és fenntarthatósága. Itt kellene a központi kamara közfeladatellátását kialakítani és minden olcsóbb lehetne. Az azonosított ügyvédi adminisztratív terhek száma Egy 2023 decemberi jogrendszeri/deregulációs, a Magyar Jogász Egylet általi felmérés adatai): az általános adó-számviteli és pénzügyi, az üzletvitelhez kapcsolódó beszerzési, marketing, HR, illetve az egyes terhekhez kapcsolódó esetleges további ügyfélkommunikáció, teher nélkül minimum 299! • Ügyvédi működéssel összefüggő (általános/kamarai) adminisztratív kötelezettségek: 117. • Azonosítás és ügyfélátvilágítás, vagyonés pénzeszköz eredet vizsgálat: 60. • Eljárásokhoz köthető egyes (egyéb) terhek (EING nélkül): 72. • Az ügyvédi adminisztratív terhekhez kapcsolódó nyilvántartási, iratmegőrzési kötelezettségek: 20. • Ügyvédi azonosítással, nyilvántartással összefüggően kezelt adatok:30.

Ügyvédi piac (becslés korábbi statisztikák alapján) Európában is egyedülálló módon az u.n. ügyvédkényszeres ügyek és okirattípusok száma igen magas: 188 (2023). A főbb ügyletszámok (a büntetőügyek nélkül). Ingatlan: kb 1,2 millió, cég.: kb 430 ezer, per: 80 ezer, egyéb (nem ügyvédkényszeres) ügyek: per: 210 ezer, fmh: 275 ezer, hagyaték: 24 ezer, közbeszerzés 12 ezer, versenyjog 106, NAV 1,137 millió, kötelmi: 432 e, közig (?) stb. Statisztikákból évi 3,3-5,4 millió közötti ügyvállalásra lehet következtetni. Ezekből becslések végezhetők az ügyvédi piac árbevételének nagyságrendjeire. Bejelentett ügyvédi letétek 2026. április 17.: 19.242 db Hazánkban az ügyvédi letétkezelésnek évszázados hagyománya, gyakorlata és ügyfél elfogadottsága van. A MÜK letétbejelentési rendszerének adatai szerint az állandó jelleggel fennálló forintletét összvolumene: 350 milliárd, a deviza összvolumen pedig ennek többszöröse. A letéti kamatok – vagy azok egy része- forrásbevonására több bejáratott nemzetközi gyakorlat létezik.5 Minőségbiztosítás-hiány és kockázatnövekedés az ügyvédek, mint szolgáltatók szintjén

Az Únió AML6-os csomagja létrehozta az AMLA EU-s főhatóságot. A norma-csomag az ügyvédeket egyértelműen közfeladatellátó, meghatározott kötelezettségek-

kel terhelt „kapuőrként” (gatekeeper) azonosítja. Az EU ellenőrzési rendszerei -így várhatóan az AMLÁ-é is, módszertani, technológiai és statisztikai szinten az elmúlt években „lejutottak” a szolgáltatókig. Az ügyvédség aligha fog kapni hosszas türelmi időszakokat, vagy ha kap, akkor közben piacokat fog veszíteni. Más tőkeerős, hatékonyabb szolgáltatók (ügyfélkapcsolat-tulajdonos tanácsadók és technológiatulajdonos piaci szereplők) dobozos vagy más, karbantartott termékekkel jelennek meg – és a független jogi tanácsadás és az ügyvédi titok hanyatlása/hiánya kiszolgáltatottabbá teszi a gazdaságot. Központilag szervezett praxistámogatás

A kamara általi és ingyen, vagy beszerzési költségen biztosított ügyviteli, tudásbiztosítási, kockázatkezelési szolgáltatások egy központi kamarai informatikai rendszert és felületet feltételeznek, az alábbi főbb tulajdonságokkal: • ügyvéd(kliens)oldalon lenne eszközre telepítve, a szolgáltató (vagy a kamara) által időszakosan távfrissítve; • a kamara praxis- vagy ügyféladatot nem (vagy csak az ügyvéd döntésétől függően) lát; • a tárhelyet az ügyvéd választja meg; • titkosított „kliensoldali” mentés; • automatikus adatimportok -exportok és kérésre frissítés a primér állami nyilvántartásokból. A főbb adatimportokat az alábbi kép szemlélteti:

(A részletes excel adatok 5 gigafájlban elérhetőek a Magyar Jogász Egylet honlapján az „egyéb dokumentumok” alatt.) Ügyvédek Lapja 2026 | 5

5

Nagyító alatt

Elvárások • a rendszer egyik adatbázisában: rögzíti az ügyfélként megjelenő vagy egyébként nyilvántartásban rögzítendőként (ellenjegyzett jognyilatkozatot tevő/Pmt. szerint azonosítandó) és; természetes és jogi személyek adatait minimálisan az Üttv. és Pmt. szerinti adattartalommal, de opcionálisan bővíthető adatkörrel („ügyfél-és partner törzsadatbázis”); • másik adatbázisában az ügyvéd ügyeit és nyilvántartásait minimálisan az Üttv. szerinti adattartalommal, de opcionálisan bővíthető adatkörrel („ügynyilvántartás”); • a két adatbázis közötti, az Üttv. szerinti kapcsolatot; • legalább a fentiek szerint rögzítendő dokumentumok visszakereshetőségét (pl. akár saját, akár idegen ügyszám alapján) • számviteli- számlázási, időkimutatási funkciókat, modulokat (külső piaci fejlesztések bekapcsolhatóságával). Minimálisan legyen interoperábilis: • a JÜB-ölést megalapozó állami nyilvántartásokkal (személyi azonosítás), • a cégjegyzékkel, • a civil szervezetek nyilvántartásával, • (iv) a törzskönyvi nyilvántartással, Ideális esetben megbízás előtti azonosítás és Pmt. kockázatkezelés (JÜB-ölés, NAV, és nemzetközi szankciós, feketelistás lekérdezések, pénz-és vagyonforrás eredetkutatások, kapcsolati hálózatkutatások) interoperabilitása a programba épített legyen, automatikusan kerüljenek át az adatok a törzsadatok közé, szükség szerint az addig nyilvántartott adatok archiválásával, Biztosítsa a kamara által akkreditált fejlesztői programok integrálhatóságát. Biztosítsa az AI kapcsolódások folyamatos bekapcsolását (lehetőleg kamarai előfizetéssel). Biztosítsa a képzést „promtok” és „agentek” alkalmazásához, hogy ne az ügyfeleinktől vagy az elvesztésük árán kelljen tanulnunk. Zárszó

Az ágazati modernizációnak már most is hivatkozási és tételes jogi alapot biztosít az EJEB gyakorlata, ahol a tisztességes eljárás tartalma folyamatosan bővül (pl. ésszerű idő, hatékony hozzáférés stb.) és a „good administration” aminek hivatkozási pontja az EU-jogban, az Alapjogi Charta 41. cikkében már megjelenített „hatékony, 6

gyors ügyintézéshez való jog”. De akár sor kerül hazai alkotmányi szinten a „modern eljáráshoz való jog” kimondására,6 akár nem, a már létező digitális alapú interoperabilitás, a gazdasági és lakossági hatékonyság parancsa elkerülhetetlenné teszi a sürgős változtatásokat.

katalógus kialakítását és a feladatvégzéshez elengedhetetlen, fenntartható anyagi források biztosítását. Addig pedig akár gyors, új novellákat az ügyvédi törvénybe! Mert az ügyfelek kön�nyen független jogi tanácsadó, ügyvédek tömegei pedig kenyér nélkül maradnak. 

Szorgalmazzuk a jogalkotónál az új igazságügyi ágazati szakpolitika, annak nyomán az új közfeladati katalógus kialakítását és az anyagi források biztosítását. Azt már most is fel lehet ismerni, hogy az ügyvédi kamarák jelenlegi rendszere a hatékony működést kevéssé segíti elő, mondhatjuk, hogy annak gátja! A 20 területi és egy országos kamara létezik, de egyetlen kamarában (BÜK) van a tagság kb. 60%-a, 500 fő feletti kamara csak 1 van (Pest). A legkisebb kamara (Nógrád) aktív ügyvédi taglétszáma 58 fő. Egyes feladatokat a MÜK és a területi kamarák egyaránt ellátnak, ami párhuzamosságot ezáltal pedig az optimálistól elmaradó hatékonyságot eredményez, másfelől a feladatellátás jogszabályban meghatározott szintje egyesesetekben a méretgazdaságossági előnyök kiaknázását megnehezíti. A finanszírozás rendszere sokszor az egyszerű szervezeti megoldások kialakítása ellen hat. A kisebb területi kamarák szűkösebb erőforrásai a feladatellátás azonos színvonalának biztosítását megnehezítik (kizárják). Ugyanakkor hangsúlyozni kell a területi kamarák historikus és praktikus fontosságát is! A bevált és leghatékonyabban a helyszínen ellátható feladatokat (felvételi, elsőfokú közigazgatási, panasz, fegyelmi ügyek a fegyelmi eljárás elrendeléséig, kitüntetések, bizonyos oktatás, stb.) továbbra is helyben célszerű tartani és ehhez a forrásokat továbbra is helyben célszerű kontrollálni. Viszont az egyre több központosítandó feladatot már most is a MÜK viszi (vihetné), a jelenlegihez hasonló területi képviseleti kontroll mellett. Tekintélyi és hatékonysági okból is fontos és indokolt a területi elnökök tisztségének fenntartása. Viszont a megnövekedett feladatokhoz a forrásokat át kell struktúrálni. Bizakodjunk és szorgalmazzuk a jogalkotónál az új igazságügyi ágazati szakpolitika, annak nyomán az új közfeladati

A fenti írás a Károli Gáspár Református Egyetem konferenciáján Budapesten, 2026.április 30-án elhangzott előadás szerkesztett változata, amely a tervek szerint megjelenik az egyetem gyűjteményes kötetében. Az Ügyvédek Lapja köszönetet mond dr. Czine Ágnes alkotmánybírónak, a konferenciát szervező egyetem Állam- és Jogtudományi Kara tanszékvezető egyetemi tanárának, hogy hozzájárult az előadás lapunkban történő közléséhez.

Jegyzetek 1

2 3

4 5 6

ÁHt. 2011. évi CXCV. törvény 3/A. § (3) bekezdés: „A közfeladatot meghatározó jogszabályban meg kell határozni a közfeladat ellátásának módját és egyidejűleg rendelkezni kell az annak ellátásához szükséges pénzügyi fedezet biztosításáról. Új közfeladat kizárólag az annak ellátásához megfelelő pénzügyi fedezet rendelkezésre állása esetén írható elő vagy vállalható.” 45/2018. (III. 19.) Korm. rendelet az állami és önkormányzati közfeladat-ka­ taszterről. https://kfk.0pest.gov.hu/kozfeladat/36682/59190/59232. Ez a kata­ lógus nem teljes, teljességgel mellőzi például az egyik központi témakört, a pénzmosás, terrorizmus és tiltott fegyverkereskedelem elleni felügyeleti és szolgáltatói közfeladatok teljes körét. A 2026 évi közgyűlési beszámolók adatai. Itt csak a francia Carpa modellre hivat­ kozunk. A modern eljáráshoz való jog alkotmány­ jogi megjelenítését Osztovits András „Right to a modern trial: A new principle on the horizon of the digital age”című tanulmányában fejti ki (Hungarian Jour­ nal of Legal Studies, 2023/2024, pp. 377–390). A tisztességes eljáráshoz való alapjog eddigi tartalmainak megtartása mellett azt bővíteni javasolta a modern, vagy hatékony eljáráshoz való joggal. Hivatkozni kell Richard Susskind: Online Courts and the Future of Justice c. művé­ re is, ahogy azt Osztovits is teszi.

Ügyvédek Lapja 2026 | 5

A nagy ismeretlen: mesterséges intelligencia

Elérkezett a robot választottbírók kora? Mesterséges intelligencia a választottbíráskodásban

A választottbíráskodás, mely az állami bíráskodással versenyezve alternatív vitarendezést kínál, természeténél fogva nyitott a technológiai újításokra, hiszen azok versenyelőnyt biztosítanak a jogviták gyors, költséghatékony rendezésében. A negyedik ipari forradalom és gyermeke, a mesterséges intelligencia (MI) megjelenése a választottbíráskodást sem hagyta érintetlenül. Milyen területeken használják a választottbíráskodásban már jelenleg is az MI-t? Van-e korlátja ennek a fejlődésnek, vagy egy nem is olyan távoli jövőben a választottbírák szerepét is átveszi a gép? Melyek ennek a változásnak jelenleg a legfontosabb technológiai, illetve jogi korlátai? E kérdéseket vizsgáljuk a jelen cikkben. Dr. Schmidt Richárd ügyvéd, Budapest, választottbíró, a Magyar Választottbírósági Egyesület elnöke, a PPKE-JÁK nemzetközi magánjogi tanszékének megbízott oktatója

I. Bevezetés

Mit tudnak a bírók, amit nem tudunk elmondani egy számítógépnek?1 – hangzik a mesterséges intelligencia (MI) egyik úttörő kutatójának, John McCarthy2 -nak tulajdonított kérdés, mely jellemző példája annak a techno-optimista szemléletek, amely szerint az MI gyakorlatilag bármilyen tevékenységet, így akár a bírói ítélkezést is átveheti az embertől. Valóban, szinte nincs olyan területe a társadalmi-gazdasági életnek, melyet az ezredforduló óta zajló negyedik ipari forradalom ne érintene.3 A választottbíráskodás gyors reakcióját a változásokra kiválóan illusztrálja a Covid-19 megjelenése, melynek köszönhetően számos, addig csak alkalomszerűen használt digitális megoldás vált gyakorlattá ezen alternatív vitarendezési mód mindennapjaiban.4 S még le sem csengett teljesen a koronavírus járvány, 2022. november 30-án nyilvánosan elérhetővé vált az OpenAI chatbotja, a ChatGPT, mely világszerte a mindennapi ember számára is egyértelművé tette a mesterséges intelligencia megérkezését, egy évre rá pedig már azzal voltak tele a hírek, hogy a ChatGPT-4 lerakta a New York-i ügyvédi kamarai vizsgát, vagy, hogy egy ügyvédet megbírságolt a bíró, mivel az MI által javasolt, nem létező jogesetre hivatkozott.5 Az American Arbitration Association (AAA) 2025 novemberében bejelentette, hogy megindítja az „AI-Native arbitrator” szolgáltatást, mely dokumentumok alapján eldönthető építőipari jogvitákban támogatja az emberi választottbírókat a gyorsabb, költséghatékonyabb, transzparensebb vitarendezés érdeÜgyvédek Lapja 2026 | 5

kében. Milyen területeken használja már a nemzetközi választottbíráskodás az MI-t? Van-e korlátja ennek a fejlődésnek, vagy egy nem is olyan távoli jövőben a választottbírák szerepét is átveszi a gép? A jelen cikk e kérdéseket vizsgálja. 1.1.Szabályalapú rendszerek A mesterséges intelligencia fogalmának megjelenésére egészen a XX. századig kellett várni. Alan Turing6 brit matematikus 1950-ben megjelent úttörő tanulmányában vetette fel azt a kulcskérdést, hogy tudnak-e a gépek gondolkodni, és egy tesztet is kidolgozott ennek megállapítására (ún. Turing teszt.).7 A mesterséges intelligencia kifejezést pedig John McCarthy informatikus nevéhez szokásos kötni, aki 1955-ben először használta azt egy kutatási projektben.8 Ér-

demes áttekinteni röviden az MI fejlődését, mivel az egyúttal technológiai szempontból osztályozza is a mesterséges intelligencia fajtáit. Kezdetben az ún. szabályalapú rendszerek voltak a jellemzőek, melyek „ha/akkor” típusú megközelítést alkalmazva meghatározták, hogy bizonyos feltétel teljesülése esetén mi legyen a kimenet, illetve a művelet.9 A szabályalapú rendszereken belül az 1970-es évektől kezdődően kezdtek el megjelenni az ún. szakértői rendszerek (expert systems), melyekbe különböző speciális területeken (pl. orvostudomány, stb.) szakértők tudását kódolták be szabályokként, egyfajta „tudásbázist” létrehozva, majd a rendszer annak szabályait konkrét esetre alkalmazta. E rendszerek a felhasználó számára transzparensek voltak, mivel átlátható volt, hogy a rendszer milyen szabályt alkalmazott, ugyanakkor a tudást az embernek kellett „betáplálnia”, mely nagy erőforrásokat igényelt, és e rendszerek komplex problémák kezelésére nem voltak alkalmasak.10 1.2 Gépi tanulás A szakértői rendszerek korlátainak felismerése után az 1990-es évektől egyre inkább a gépi tanulás (machine learning) került előtérbe, mely keretében a program maga találja meg a szabályt egy ún. „próba és hiba” (trial and error) tanulási folyamat eredményeképpen, és a programozó által meghatározott célok alapján maga ítéli meg a teljesítményét. A gépi tanulás nagy előnye, hogy a programozónak nem kell szabályokat bevinnie, hanem elegendő megadnia egy célt és egy adathalmazt, 7

A nagy ismeretlen: mesterséges intelligencia

melyből a program mintázatokat (pattern) tanulhat. A program ezután maga azonosít olyan szabályokat, illetve kapcsolatokat, melyek adott esetben a programozó számára sem ismertek.11 Ezen tanulási folyamat megvilágítja a Deep Blue sakkprogram 1997-es győzelmének hátterét a korszak legerősebb emberi sakknagymesterével, Garri Kaszparovval szemben. A gépi tanulás egy speciális ága a mélytanu-

1.3 Szabályalapú rendszerek vs. gépi tanulás Témánk szempontjából érdemes különbséget tenni egyrészt a szabályalapú rendszerek, másrészt a gépi tanulás között. A szabályalapú rendszerek módszere a dedukció, mivel ezek az ember által előre meghatározott szabályokon alapulnak, logikai következtetéseket használnak és egyfajta előretekintés jellemzi őket, mivel előre meghatározott szabályokat alkalmaznak

A technológiaifejlődésnek – elsősorban a nagy nyelvi modelleknek – köszönhetően megnyílik az út egyes jogi feladatok automatizálásához is. lás (deep learning), mely különösen hatékony nagy adatmennyiségnél és összetett problémáknál, például: kép- és beszédfelismerés, nyelvi modellek, önvezető autók szenzoradatainak feldolgozása stb. A mesterséges intelligencia kutatásban hatalmas előrelépést tett lehetővé, hogy a technológiai fejlődésnek köszönhetőn korábban soha nem látott mennyiségű adat – ún. Big Data – jelent meg, mely nagy adatmennyiség egyrészt a számítógép processzorok megnövekedett sebességének, másrészt az adattárolási költségek csökkenésének volt köszönhető.12 Az utóbbi években megjelenő „az adat az új olaj” (data is the new oil) metafora plasztikusan világít rá a mesterséges intelligencia alapvető „adat éhségére”. Itt kell megemlíteni az ún. nagy nyelvi modellek (large langauge models, LLM) szerepét, melyeknél a kutatók lényeges teljesítményjavulást értek el azzal, hogy egyre nagyobb természetes nyelvi szövegeken tanították a modelleket, eközben pedig a modell újfajta, sokoldalú tanulási képességre – ún. metatanulás – tett szert. Így a modell sokszor a bemenő feladat (prompt) nyelvtani megfogalmazásából beazonosítja a helyes válasz megadásához szükséges mintázatokat.13 A mesterséges intelligencia technológiai fejlődésének legutóbbi mérföldköve az ún. generatív MI (generative AI) megjelenése, melynek fő sajátossága, hogy új tartalmat – szövegeket, képeket, hangot, stb. – képes létrehozni (pl. ChatGPT, Midjourney stb.). A fenti technológiai fejlődésnek – elsősorban a nagy nyelvi modelleknek – köszönhetően pedig megnyílik az út egyes jogi feladatok automatizálásához is.14 8

az adathalmazra. Ezzel szemben a gépi tanulás alapvető módszere az indukció, mivel e rendszerek az adathalmazban lévő mintázatok felismerésén, illetve statisztikai valószínűségen alapulnak, melyet a program a múltbéli adatokra való visszatekintés segítségével állít elő.15 II. Mesterséges intelligencia használata a választottbíráskodásban

Vizsgáljuk meg közelebbről, hogy melyek azok a fő területek a nemzetközi választottbíráskodásban, ahol az MI már jelenleg is alkalmazásra kerül. 1. Dokumentumok áttekintése, szerkesztése A választottbírósági eljárások egyik legidőigényesebb része a nagy mennyiségű dokumentum átnézése, különösen a bonyolultabb ügyekben (pl. építőipari jogviták stb.). Nemzetközi választottbíráskodásban gyakori, hogy a bizonytó fél kérésére a választottbírósági tanács dokumentumszolgáltatást (document production) rendel el, mely tovább növeli a peranyag mennyiséget. Manapság a dokumentumszolgáltatásra jellemzően elektronikus módon kerül sor (e-discovery), mely óriási, nehezen áttekinthető digitális adathalmazt eredményez. E probléma kezelésére elektronikus platformok, illetve eszközök kerültek kifejlesztésre (CS Disco, EverLaw, Luminance, Relativity, KLDiscovery, NexLP stb,), melyek az MI segítségével lehetővé teszik a felhasználó számára a dokumentumok csoportosítását, a kulcsszó és fogalom alapú keresést, az adatok vizuális megjelenítését stb. így nagyban felgyorsítják a dokumentumok áttekintését.16 Emellett a generatív MI a dokumentumok szerkeszté-

sében is támogatja a felhasználót, legyen szó választottbírósági megállapodás, vagy peres beadványok, egyéb periratok, illetve az eljáráshoz kapcsolódó egyéb dokumentumok szerkesztéséről.17 2. Ténybeli és jogi kutatás támogatása A jogi kutatás támogatása azért különösen fontos, mivel a nemzetközi választottbírósági eljárások jellemzően több jogrendszert érintenek, így számos külföldi jog alkalmazása merülhet fel. A jogi kutatás kapcsán nélkülözhetetlenek azok a jogi platformok (Kluwer Arbitration, Jus Mundi, CaseText, Lexis Nexis, Westlaw, ORAC Jogkódex, Wolters Kluwer Jogtár stb.) melyek már támaszkodnak a mesterséges intelligenciára. Emellett az MI ténybeli kutatással támogathatja a választottbíráskodás szereplőit is, például segít megérteni az ügy kontextusát, az adott gazdasági szektor alapvető jellemzőit stb. Természetesen a ténybeli és jogi kutatás területén fokozott óvatossággal kell eljárni és helyesebb az MI-t csak orientációs céllal igénybe venni, mivel bizonyos alkalmazások ingyenes adatbázisokra építenek, így az azokból kinyert információ sokszor nem valós. Ez az ún. hallucináció jelensége, mely alapján a generatív MI olyan bírói döntéseket, precedenseket generál, melyek sohasem léteztek.18 E körben említést érdemel a Mata v. Avianca ügy19, melyben az egyik fél jogászai három olyan precedensre is hivatkoztak, melyet sem az ellenfél ügyvédei, sem a bíró nem talált meg, aki emiatt 5.000 USD bírságot szabott ki.20 3. Választottbíró-jelölés támogatása Egy választottbíró kapcsán alapvető követelmény a választottbírói függetlensége, illetve pártatlansága, emellett a felek jellemzően azt is elvárják, hogy olyan személy kerüljön jelölésre, aki rendelkezik az ügy megítéléséhez szükséges ismeretekkel, így a választottbíró-jelölés kapcsán nem nélkülözhető a jelöltek átvilágítása. A választottbíró átvilágítás területén is már számos MI-t használó eszköz, illetve platform (Arbitrator Intelligence, Kluwer Arbitration’s Profile Navigator & Relationship Indicator, Global Arbitration Review’s Arbitrator Research Tool, Jus Connect, stb.) segíti az ideális választottbíró-jelölt felkutatását és kiválasztását, mely feltárja az adott személy profilját, kapcsolatait, esetleges korábbi ügyeit, publikációit stb.21 Ezen eszközök pozitív hozadéka az objektivitás és a Ügyvédek Lapja 2026 | 5

A nagy ismeretlen: mesterséges intelligencia

diverzitás növelése, mivel az MI alapú keresés olyan további választottbíró jelöltekre is felhívhatja a figyelmet, akiknek neve a hagyományos keresési módszerekkel esetleg fel sem merült volna.22 4. Az eljárástámogatás egyéb területei A fentiek mellett az MI még számos területen támogatja a választottbíráskodást, így akár az egész eljárás adminisztrációja megvalósulhat online platformon (pl. New Era ADR). Többórás szóbeli tárgyalások tartalmát beszédfelismerő alkalmazások pillanatok alatt írásbeli formába öntik, és szükség esetén összefoglalót is készítenek az elhangzottakról (Otter.ai, Fathon, stb.). Nemzetközi választottbíráskodás esetén az idegen nyelvű dokumentumoknak az eljárás nyelvére történő fordításában szintén nélkülözhetetlen segítséget nyújt a generatív MI (ChatGPT, DeepL, Google Translate, stb.).23 5. Döntéselőrejelzés A vitarendezés területén a mesterséges intelligencia használatának egyik legfontosabb részterülete a döntések előrejelzése (case or decision prediction), ahol említést érdemel két nagyobb kutatás eredménye. Az egyik kutatásban az MI az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának döntéseit vizsgálta egy 200 éves időtartam alatt, mely során az adathalmaz több mint 28.000 ügyet és 240.000 egyéni bírói szavazatot tartalmazott. A fenti adathalmazon történő tanítást követően az algoritmus a legfelsőbb bíróság döntését – azaz, hogy fenntartja vagy megváltoztatja az alsóbb fokú bíróság döntését – 70,2 %-ban, az egyes bírók szavazatait pedig 71,9%-ban helyesen jelezte előre.24 A másik kutatásban az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntéseit vették górcső alá az Emberi Jogok Európai Egyezményének három cikkelye alapján (3. Cikk, 6. Cikk és 8. Cikk) hozott 584 ítélet tükrében. Az adathalmazon történő betanítás során az algoritmus 79%-os pontossággal tudta előre jelezni, hogy az adott ügyben a bíróság megállapította-e az Egyezmény fenti rendelkezéseinek sérelmét, avagy sem.25 A várható döntés előrejelzése minden vitarendezés legfontosabb kérdése, nemzetközi peres, illetve választottbírósági eljárásokban azonban kiemelt jelentősége van, a perfinanszírozás (third-party funding, TPF) jelenségére tekintettel.26 A bírósági-, illetve választottbírósági eljárást a magas költségek miatt Ügyvédek Lapja 2026 | 5

sokszor a felperes nem tudja önerőből finanszírozni, emiatt külső forrást kell igénybe vennie. A pert finanszírozóknak annak eldöntése előtt, hogy támogatják-e a felperes igényérvényesítését, értelemszerűen meg kell vizsgálniuk, hogy milyen valószínűséggel fog eredményre vezetni a kereset. Ezen döntés támogatására is már léteznek különböző platformok (Arbilex, Lex Machina, stb.), melyek pénzügyi mérőszámok, statisztikák és további háttérinformációk nyújtásával előre jelzik, hogy a jogvitában milyen várható döntés fog születni, ezáltal támogatják a perfinanszírozási döntés meghozatalát.27 III. Lecserélhetők-e az emberi választottbírók?

Áttekintve a mesterséges intelligencia főbb alkalmazási területeit a nemzetközi választottbírósági eljárásokban, térjünk rá arra kérdésre, hogy helyettesítheti-e az MI az emberi választottbírókat? Mivel a kérdésnek két fő aspektusa van, egyrészt technológiai, másrészt jogi, célszerű e két problémakör mentén tovább haladni. 1. Technológiai korlátok Az alábbiakban azokat a legfontosabb tényezőket vesszük számba, melyek – a technológia jelenlegi állása szerint – az MI választottbíróként való alkalmazásának korlátját képezik. 1.1 Adatszűkösség, variabilitás Fentiekben már utaltunk a mesterséges intelligencia alapvető „adatéhségére”, mely szorosan összefügg a Big Data-jelenséggel. A kereskedelmi választottbíráskodás területén a nagy mennyiségű adat rendelkezésre állása több technikai korlátba is ütközik, melynek okai i) egyrészt a világszerte viszonylag alacsony választottbírósági ügyszámok és ii) a választottbírósági ügyek magas variabilitása. A nemzetközi választottbírósági intézmények statisztikái alapján megállapítható, hogy még a legnagyobb intézményekhez is kevesebb mint ezer új ügy érkezik évente, kisebb intézményeknél pedig pár százas nagyságrendről van szó. A következő lista a választottbírósági intézmény neve után zárójelben a 2024. évben érkezett új ügyek számát jelöli: ICC (841), SIAC (625) HKIAC (503) LCIA (362),SCC (204), DIS (158), MKIK (75), VIAC (45). Ezekből az ügyszámokból következik, hogy

az évente meghozatalra kerülő választottbírósági ítéletek számra aligha lehet több, mint négyszámjegyű. Feltéve, hogy minden ügyben közzétételre kerülnek a választottbírósági ítéletek, ez a nagyságrendű tanulási adat az MI fentebb már hivatkozott „adatéhségét” aligha elégíti ki.28 Befektetési választottbíráskodás esetében pedig évente száz alatti új ügy érkezésről van szó, mely szintén nagyon kevés.29 További probléma az adatok variabilitása. Befektetési választottbíráskodás esetén – mivel az ügyek többségének tárgya általában valamilyen két-, vagy többoldalú nemzetközi befektetésvédelmi egyezmény megsértése – a tény-, illetve jogkérdések köre jobban körülhatárolható.30 Ugyanakkor a kereskedelmi választottbíráskodás területén rendkívül sokszínű ügy kerülhet választottbírói tanácsok elé. Az említett választottbírósági statisztikák többsége legalább 5-15 iparágból érkező jogvitát említ (pl. ingatlannal kapcsolatos, építőipari, szállítmányozási, fuvarozási, adásvételi, szolgáltatásokkal kapcsolatos, M&A, vállalatfelvásárlási, társasági, pénzügyi stb. jogviták). A variabilitás egy további dimenzióját adja az alkalmazandó jog, mely szintén sokrétű lehet (nemzetközi egyezmények, EU jog, nemzeti jogok stb). Csak ez a két faktor már lényegesen szűkíti azt az minta adathalmazt, melyen az MI tanítható.31 A szakirodalom az adatszűkösség egyik hátrányos következményeként tartja nyilván az ún. túltanulás („overfitting”) jelenségét, mely alapján az MI a rendelkezésére bocsájtott adathalmaznak bizonyos sajátos tulajdonságait tanulja meg, azonban nem képes általános következtetéseket levonni. Ennek példája, amikor az MI-t egy bizonyos haltípus képi felismerésére próbálták tanítani, azonban a hal felismerése helyett egy bizonyos tulajdonságot azonosított (ujjak, zöldes háttér előtt), mivel a tanulásra bemutatott képek többségén a horgász mutatta a kamerában az éppen kifogott halat.32 Egy analógiával élve ez olyan lenne, mintha az MI a rendelkezésére bocsájtott választottbírósági ítéleteknek a fájlméretét azonosítaná, mint releváns tulajdonságot az ügy előrejelzése kapcsán.33 1.2 Adatmegbízhatóság – előítéletek, változások További problémát vet fel az adatok megbízhatósága, mely kapcsán felmerül i) egyrészt az előítéletek kérdése, ii) másrészt az időközben bekövetkező jogpolitikai válto9

A nagy ismeretlen: mesterséges intelligencia

zások problémája. Az emberi előítéletek kapcsán a mesterséges intelligencia alkalmazásának hívei gyakran említenek egy amerikai-izraeli kutatást, melyben büntető ügyszakos bírók kegyelmi ügyekben hozott több mint 1.100 döntését vizsgálták. A vizsgálat szerint a kedvező döntések aránya jóval nagyobb volt közvetlenül az ebédszünet után meghozott döntések esetében.34 E kutatás jól jelzi, hogy az ügy szempontjából nem releváns külső faktorok mennyiben befolyásolhatják az emberi döntéseket, így voltak olyan hangok, melyek az MI által hozott döntések felsőbbségét hirdették, mivel azt a fentihez hasonló emberi tényezők értelemszerűen nem befolyásolják.35 Ugyan-

felmerülne, hogy az MI egy adott jogszabály, pl. a Bécsi Vételi Egyezmény esetjoga alapján kerüljön betanításra, kiemelt figyelmet kellene fordítani arra, hogy a rendelkezésére bocsájtott adathalmazban az ügyek eloszlása egyenletes legyen (pl. egyenlő arányban legyenek ügyek, ahol az eladó, illetve a vevő sértette meg az Egyezmény rendelkezéseit, stb.).38 Ez pedig – a Platón által felvetett „qui custodet ipsos custodes” dilemma alapján – értelemszerűen felveti azt a kérdést, hogy az MI-t programozó személyek elfogulatlanságát ki ellenőrzi? Az adatok változása egy további probléma, mely egy gyakori jelenség a jogi területen. Nem csak jogszabályi változásokról

Kérdés, hogy az alapvetően régi adathalmazra építő MI-algoritmusok mennyiben szűrik a nagy mennyiségben rendelkezésre álló, de már idejét múlt korábbi döntéseket. akkor többen rámutatnak arra, hogy az MI által hozott döntések sem feltétlenül mentesek az előítéletektől. Az előítélet problémája jelentkezhet az MI rendelkezésére álló tanulási adatokban, melyek olyan jelenlegi társadalmi trendeket tükröznek, ahol felmerül az elfogultság gyanúja, így az MI „megfertőződhet” a meglévő emberi előítéletekkel. Egy példa erre az USA-ban a büntető ítélkezésben használt COMPAS-rendszer, melyet az elkövetők visszaesési kockázatainak előrejelzésére használnak, és 100 különböző faktort vesz figyelembe, melyek között nem szerepel az illető bőrszíne. Mégis, tanulmányok bemutatták, hogy fekete bőrű elkövetők esetében kétszer nagyobb volt a kockázata annak, hogy az algoritmus az illetőt tévesen magas kockázatú visszaesőnek osztályozza, míg fehér elkövetők esetében 63% esélye volt annak, hogy az adott személyt tévesen alacsony kockázatú visszaesőnek minősíti.36 További probléma, hogy az MI rendelkezésére bocsájtott mintaadatokat is jellemezheti az előítélet, mely bizonyos csoportok, ügyek, stb. alul vagy felül reprezentált voltát eredményezheti. Erre példa egy XVII. századi angliai eset, mely során a londoni lakosok halálozásának okait vizsgálták és megállapításra került, hogy az adatok nem a valós állapotokat tükrözik, mivel a hozzátartozók nem kívánták bevallani, hogy az elhunyt személy szifiliszben szenvedett.37 Fentiek alapján amennyiben 10

van szó, hanem a joggyakorlat változásáról. Érdemes e körben például az EU Bíróság által hozott ún. mérföldkő-döntéseket említeni, melyek alapjaiban változtatják meg a fennálló jogi helyzetet: e körben említhető a kereskedelmi választottbírásdkodás terén a West Tankers ügyben39 hozott ítélet, vagy a befektetési választottbíráskodással kapcsolatban az Achmea ügyben40 hozott ítélet. Emellett a nemzeti bíróságok joggyakorlata sem hagyható figyelmen kívül, mely szintén folyamatosan változik. A változásoknak köszönhetően a régi adat helytelen lesz, ugyanakkor sokszor igen komplex tény-, illetve jogkérdés annak meghatározása, hogy a jogi változások egy adott ügyben relevánsak-e vagy sem. Emellett az is kérdés, hogy az alapvetően régi adathalmazra építő MI-algoritmusok mennyiben szűrik a nagy mennyiségben rendelkezésre álló, de már idejét múlt korábbi döntéseket.41 E problémák is megoldhatók programozással, de szintén felmerül Platón már idézett, ma is érvényes kérdése. 1.3 Érzelmi intelligencia, empátia, élettapasztalat Míg az MI túlteljesíti az emberi intelligenciát a racionalitás, logika és a statisztikák területén, az emberi intelligenciának van egy „puhább” formája is, mely egy személy intraperszonális és interperszonális képességeit hivatott leírni, melyet szokásos érzelmi intelligenciának is hívni.42 Ennek része az

empátia, mely alapján az ember bele tudja élni magát a másik személy helyzetébe, érzelmeibe, anélkül, hogy a másik azokat objektív módon kifejezésre juttatta volna.43 Jóllehet az érzelmek felismerése tanítható az MI számára (pl. hang-, arc-, illetve testbeszéd-felismerés stb.) ezek a kutatások jelenleg még távol állnak az ember érzelmi intelligenciájától, mellyel a fentebb hivatkozott elméleti MI (theory of mind AI), illetve általános MI (AGI) rendelkezne.44 Többen rámutatnak arra, hogy a bírói, választottbírói tevékenység során mennyire fontosak az ún. soft skill-ek, melyek a vitarendezés hatékonyságára és költségeire meghatározó befolyást gyakorolnak.45 Emellett nem hagyható figyelmen kívül az általános élettapasztalat sem, melynek a fentiek mellett szintén nélkülözhetetlen szerepe van a vitarendezés során.46 Fenti korlátokra tekintettel az MI jelenlegi szintjén nehezen képzelhető el, hogy miként tudna választottbírósági tárgyalást levezetni, tanúkat kihallgatni, mérlegelni a tanúk szavahihetőségét, vagy olyan jogi generálklauzulákat alkalmazni, mint például a jóhiszeműség, méltányosság, arányosság, stb.47 1.4 Feketedoboz jelenség Az MI-által hozott döntésekkel kapcsolatosan egy alapvető probléma áll fenn, melyet az szakirodalomban szokásos az ún. feketedoboz (black box) jelenségként említeni.48 Egy jó példa erre, hogy kutatások alapján az MI kiváló eredményeket ért el abban, hogy nyilvánosan közzétett fotók alapján következtessen az adott személy szexuális orientációjára (férfiaknál 83%, nőknél 91%), ugyanakkor a szakértők nehézségbe ütköztek annak megmagyarázása kapcsán, hogy milyen alapon jutott ilyen jó eredményre az algoritmus.49 Mindez problémát okoz az inputadatok és az eredmény oksági összefüggése kapcsán: egyrészt nehéz azonosítani azokat a faktorokat, melyek ténylegesen hatással voltak egy bizonyos eredményre, másrészt amikor bizonyos input adatok oksági összefüggésben is vannak az eredmén�nyel, sokszor nem adnak értelmes magyarázatot arra, harmadrészt nehéz azonosítani azt, hogy mikor vétett az algoritmus hibát.50 Ezek a problémák nagyrészt arra vezethetők vissza, hogy szemben az ún. szabályalapú rendszerekkel, melyek logikai következtetésekre épülnek, a gépi tanulás az adathalmazban fellelhető mintázatok azonosítására Ügyvédek Lapja 2026 | 5

A nagy ismeretlen: mesterséges intelligencia

és statisztikai valószínűségekre épít. A kutatások szerint azonban a valószínűségekkel való magyarázat nem helyettesítheti az oksági magyarázatot. Így például diákok esetében kevésbé hasznos magyarázat volt egy diák által az iskolai teszten elért pontszámra az, hogy a diákok nagyrésze ugyanazt a pontszámot érte el, mint amikor elmagyarázták azt, hogy erre miért került sor.51 2. Jogi korlátok A fentieket követően érdemes megvizsgálni a mesterséges intelligencia, mint választottbíró előtt álló főbb jogi korlátokat is. A mesterséges intelligencia jogi kategorizálása kapcsán érdemes a jelenleg uralkodó jogalkotási trendet alapul venni az OECD-ben52 és az EU-ban53, melyek alapján az MI-t gépi rendszerként definiálják. Ezzel kapcsolatban nulladik kérdésként merül fel, hogy a választottbíráskodás fogalma kizárja-e, hogy gépi rendszer járjon el választottbíróként. A választottbíráskodás fogalmát a New York-i Egyezmény54 nem definiálja, az Európai Egyezmény55 és az UNCITRAL Modelltörvény56 pedig nem tartja a választottbíráskodás fogalmi elemének, hogy természetes személyek járjanak el választottbíróként. Ehhez hasonlóan a Vbt.57 meghatározásának sem eleme a természetes személy általi döntés.58 2.1 Az MI jelölése választottbírónak Fentiekre tekintettel praktikus kiindulási pontként az a kérdés merül fel, hogy jelölhető-e az MI választottbírónak a hatályos jogi környezet alapján? A New York-i Egyezmény mindössze két cikkében említi a választottbírókat, anélkül, hogy meghatározná, hogy azoknak emberi személyeknek kell lenniük, mégis az Egyezmény megkötésének időpontjára figyelemmel nehéz elképzelni, hogy a Szerződő Felek nem emberi választottbírákra gondoltak volna.59 Ennek ellenére védhető az az álláspont, hogy az Egyezmény választottbíráskodás párti megközelítésére tekintettel – kifejezett kizárás hiányában – a Egyezmény alapján nincs akadálya annak, hogy MI által hozott választottbírósági ítéletek elismerésre és végrehajtásra kerüljenek. Az Európai Egyezmény megengedi, hogy külföldi állampolgárokat is választottbíróvá lehessen jelölni, ugyanakkor e szabályból nehéz lenne levezetni a nem természetes személy választottbíró tilalmát.60 A kérdés emiatt Ügyvédek Lapja 2026 | 5

az, hogy a nemzeti jogok szerint lehetséges-e nem embert választottbírónak jelölni, mely kapcsán az országok két fő csoportba oszthatók. Bizonyos országokban a jogszabály kifejezetten előírja, hogy csak természetes személy tölthet be választottbírói tisztséget, így rendelkezik például a francia Polgári Perrendtartás61, vagy a holland Polgári Perrendtartás. A jogrendszerek második csoportjába azok az országok tartoznak, melyek választottbíráskodást szabályozó jogforrása kifejezetten nem említi, hogy a választottbíró csak természetes személy lehet, ugyanakkor a jogszabály egyéb rendelkezéseiből ez mégis nyilvánvaló. Így például a hazai Vbt. rendelkezései alapján a választottbírói állampolgárságára vonatkozó szabályból62, vagy a választottbírót érintő kizárási okokat szabályozó rendelkezés szóhasználatából megalapozott következtetést lehet levonni arra, hogy a választott-

a kereskedelmi választottbírósági eljárások bizalmas jellege, mely e vitarendezési mód egyik alapvető megkülönböztető jegye az állami bíróságok előtti vitarendezéshez képest.67 Az állami bíróság előtti pereknél főszabály a nyilvánosság, mely alapján a tárgyalásokon bárki jelen lehet és a média munkatársai felvételt is készíthetnek, a bíró indokolással ellátott végzéssel rendelhet el zárt eljárást.68 Ezzel szemen a kereskedelmi választottbíráskodásban jellemzően fordított paradigma érvényesül, mely összhangban van a választottbíráskodás „magánbíráskodás” jellegével.69 Főszabályként minden, az eljárással kapcsolatos információ – így magától az eljárás tényétől kezdve, a felek, a jogi képviselők és a választottbírók személyén keresztül az ügy bármely részletéig – titkos, kivéve, ha a felek eltérően állapodnak meg.70 A választottbíráskodás bizalmassága kapcsán nincs egységes nemzetkö-

A választottbíró-jelölésnél ugyan nem korlát, azonban sajátos problémákat vethet fel a függetlenség és pártatlanság követel­ ménye, illetve annak ellenőrzése egy MI választottbíró kapcsán. bírót a hazai jogalkotó természetes személynek tételezi.63 Ugyanez a helyzet számos más országban, ahol a választottbírói minőséghez olyan feltételek kapcsolódnak, melyeknek fogalmilag csak természetes személy tud eleget tenni (pl. cselekvőképesség, nagykorúság) – például Egyiptom, Finnország, Izland, Olaszország, Svédország szabályozása szerint64–, vagy szabályozzák a választottbíró halálát, mint a választottbírói megbízatás megszűnésének esetét. mint például az angol választottbírósági törvény.65 Fentiek alapján az MI választottbíróként történő jelölését számos jogrendszer jelenlegi szabályozása nem teszi lehetővé, jóllehet ezen akadályok törvényalkotási úton könnyen elháríthatók. A választottbíró-jelölés kapcsán ugyan nem korlát, azonban sajátos problémákat vethet fel a függetlenség és pártatlanság követelménye, illetve annak ellenőrzése egy MI választottbíró kapcsán, mely problémakör meghaladja a jelen tanulmány kereteit.66 2.2 A választottbírósági eljárások bizalmas jellege A technológiai korlátok kapcsán már említettük az MI adatéhségét, és az adatszűkösséget mint problémát, melynek jogi vetülete

zi álláspont – így az angolszász jogrendszerek hajlamosak nagyobb súlyt tulajdonítani az eljárás bizalmas jellegének– és az UNCITRAL Modelltörvényhez hasonlóan számos ország választottbírósági törvénye hallgat az eljárás bizalmas jellegéről.71 Ennek ellenére a nagyobb nemzetközi választottbírósági intézmények többségének eljárási szabályzata a nyilvánosság kizárását tekinti alapértelmezett szabálynak.72 Az utóbbi években a kereskedelmi választottbíráskodás területén új trendként jelenik meg a transzparencia, a választottbírósági ítéletek anonimizált formában történő nyilvánosságra hozatala, melyhez a hazai jogalkotó is csatlakozott.73 Mégis a nagyobb nemzetközi választottbírósági intézmények – kevés kivételtől eltekintve, mint például az ICC, vagy itthon az MKIK VB – csak a felek kifejezett, illetve hallgatólagos hozzájárulása esetén hozzák nyilvánosságra az ítéleteket.74 2.3 Due process – az ügy előadásához való jog A választottbírósági eljárást széleskörű autonómia jellemzi, mely alapján a jogszabály az eljárásnak csak a kontúrjait húzza meg, azon belül az eljárási szabályokat a felek, vagy a választottbírók jogosultak megállapítani.75 11

A nagy ismeretlen: mesterséges intelligencia

Ugyanakkor két alapvető elvnek teljesülnie kell az eljárás során: i) egyrészt a feleket egyenlő elbírálásban kell részesíteni, ii) másrészt minden félnek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy ügyét előadhassa.76 Az ügy előadásához való jog sérelme egyrészt a választottbírói ítélet érvénytelenítését, másrészt az elismerés, illetve végrehajtás megtagadását eredményezheti.77 Az ügy előadásához való jog nemcsak arra terjed ki, hogy a félnek lehetősége legyen előterjeszteni nyi-

indokolása nyújt védelmet a döntés önkényessége ellen, és az érvénytelenítési perben eljáró bíróság számára lehetővé teszi, hogy korlátozott kontrollját gyakorolhassa.82 A technológiai korlátok kapcsán fentebb már utaltunk az ún. feketedoboz jelenségre, mely alapján nehéz visszafejteni, hogy az MI miért hozott meg egy bizonyos döntést. Kérdéses, hogy egy MI által adott indokolás – amennyiben az a józan ész, a logika vagy az általános élettapasztalat alapján nem kielégí-

Az MI a választottbíráskodás számos területén komolyan támogatja az eljárást, azonban az emberi választottbírók lecserélésének több technológiai és jogi korlátja is van. latkozatait, bizonyítékait és nyilatkozhasson az ellenfél nyilatkozataira és bizonyítékára, hanem magában foglalja a választottbíróság azon kötelezettségét is, hogy megfelelően megvizsgálja és figyelembe vegye a fél előadását, érveit, kérelmeit, és bizonyítékait.78 Kérdéses, hogy az MI miként tudná megállapítani az adott ügy szempontjából releváns tényeket, illetve állást foglalni olyan kérdésekben, hogy meghallgatásra kerüljön-e egy tanú vagy szakértő, miként tudná értékelni a tanúvallomásokat és egyéb bizonyítékokat stb. Fentiekhez a jogvita lényegének feltárása, komplex tény-, illetve jogkérdésekben való állásfoglalás szükséges, ugyanakkor kétséges, hogy az MI jelenlegi szintjén e képességről beszélhetünk-e. 2.4 A döntés indoklása, a jogalkalmazás kérdése A nemzetközi választottbíráskodás területén jelenleg uralkodó paradigma szerint a döntéseket főszabályként indokolással kell ellátni.79 A döntés indokolásának több célja, illetve funkciója is van. Egyrészt a pervesztes félnek magyarázatul szolgál arra, hogy miért vesztette el az ügyet, emiatt legitimálja a döntést. Egy döntés, mely pusztán deklarálja, hogy felperes keresete megalapozott és X összeg megfizetésére kötelezi az alperest nehezen fogadható el a pervesztes fél számára.80 Másrészt a feleknek – és amen�nyiben a döntés nyilvános – a szélesebb jogkereső közönségnek lehetőséget biztosít arra, hogy jövőbeli magatartásukat az indokolás fényében alakítsák. Harmadrészt jövőbeli döntéshozók számára hasznos lehet, hogy azt kövessék, vagy attól való eltérésüket megmagyarázzák.81 Emellett a döntés 12

tő – tartalmilag mennyiben elégíti ki a választottbírósági törvények által felállított indokolási kötelezettséget. Mivel a döntés indokolása lényegében a jogalkalmazás magyarázata, felmerül az az általánosabb kérdés is, hogy a gépi tanulás-alapú MI algoritmusok működése egyáltalán jogalkalmazásnak minősül-e? Jóllehet választottbíráskodás esetén a felek akár arra is felhatalmazhatják a választottbírókat, hogy az ügyet ex aequo et bono – azaz méltányosság alapján – döntsék el, a gyakorlatban az esetek túlnyomó többségében a választottbíróknak valamilyen jogi norma alkalmazásával kell eldönteniük a felek jogvitáját.83 A jogalkalmazás pedig abból áll, hogy a bíró a konkrét tényállást az általa kiválasztott általános jogszabály alá szubszumálja és a meghatározott joghatást a konkrét tényállással összekapcsolja, mely lényegében a szillogizmus logikai műveletének felel meg.84 A jogalkalmazás három mozzanata tehát i) a tényállás megállapítása, ii) jogszabály értelmezése és iii) a határozat meghozatala.85 A jogalkalmazás során általában komplex tény-, illetve jogkérdésekben kell állást foglalni a választottbíróknak. A tényállás megállapítása körében mérlegelni kell a felek egymásnak ellentmondó nyilatkozatait, a bizonyítékokat vagy adott esetben azt a tényt, hogy valamelyik fél nem bocsájtotta azokat rendelkezésre, stb. Emellett sokszor nem egyértelmű, hogy mi minősül tény-, illetve jogkérdésnek. E körben érdemes vis�szautalni a II.5. pont alatt említett két döntéselőrejelzési kísérletre. Az MI-nek mindkét kísérletnél egyszerű, bináris (0 vagy 1) kérdésben kellett állást foglalnia. Az EJEB

döntéseinél az MI-nek nem kellett tényállást megállapítania, hanem a bíróság által megállapított tényállást használta fel az előrejelzéshez.86 Az USA Legfelsőbb Bíróságának döntéseivel kapcsolatos vizsgálatból pedig a kutatók szándékosan mellőzték azokat az ügyeket, amikor a bíróság nem alsóbb fokú fórumok döntését vizsgálja, hanem ún. eredeti hatáskörében (original jurisdiction) jár el, mivel ezek során „a bíróságnak komplex és árnyalt tény-, illetve jogkérdésekben kell döntenie, melyeket nehezen lehet a bináris modellbe beilleszteni”.87 Ugyanakkor a választottbírósági eljárásokat – különösen a kereskedelmi választottbíráskodás területén – pont az ügyek sokszínűsége jellemzi. Emellett nagyon hangsúlyos szerepe van a helyes tényállásmegállapításnak és jogalkalmazásnak, mivel egyfokú eljárásról van szó. A jelenlegi gépi tanulás alapú MI algoritmusok működése azonban nehezen illeszthető a jogalkalmazás fogalmi körébe, mivel nem az ügy egyedi tényeire vonatkoztatják az általános jogszabályt logikai alapon (dedukció), hanem alapvetően a korábban eldöntött ügyekből számított statisztikai valószínűségek alapján jutnak valamilyen következtetésre (indukció).88 E kérdés részletesebb vizsgálata azonban már túlmutat a jelen tanulmány keretein. IV. Összefoglalás

A fentiek alapján megállapítható, hogy az MI a választottbíráskodás számos területén komolyan támogatja az eljárást, azonban az emberi választottbírók lecserélésének több technológiai és jogi korlátja is van. Míg a fentiekben említett első két jogi korlát jogalkotással viszonylag egyszerűen leküzdhető, kérdéses, hogy egyrészt a mesterséges intelligencia – jelenlegi fejlettségi szintjén – választottbíróként miként tudná biztosítani az ún. due process követelményét, azaz a felek jogát arra, hogy az ügyüket valóban előadhassák. Másrészről – különösen az ún. feketedoboz-jelenség alapján – kétséges lehet, hogy az MI által adott döntés indokolása elfogadható-e, illetve beszélhetünk-e egyáltalán jogalkalmazásról egy gépi tanuláson alapuló mesterséges intelligencia esetében. Fentiek alapján, jóllehet napjainkban a mesterséges intelligencia a választottbíráskodás számos területén hatékonyan tudja támogatni a választottbírók munkáját, kétséges, hogy rövid időn belül képes lesz kispadra küldeni a természetes személy választottbírókat.  Ügyvédek Lapja 2026 | 5

A nagy ismeretlen: mesterséges intelligencia

Jegyzetek

1 WEIZENBAUM, JOSEPH: Computer Power and Human Reason from Judgment to Calculation. New York, W.H. Freeman and Company, , 1976. 207. 2 John McCarthy (1927 – 2011) amerikai informatikus 3 SCHWAB, KLAUS: The Fourth Indsutrial Revolution. World Economic Forum. Cologny/ Geneva, 2016. 4 BOÓC ÁDÁM – TRAN HIEN: COVID-19 pand­ emic – a Showcase for Electronic Arbitration to Flourish. In: Burai-Kovács János (szerk.) A kereskedelmi választottbíróság évkönyve 2021–2022. Budapest, Orac, 2022. 289–307. 5 CHAN, ELISABETH – GORE, KIRAN NASIR – JIANG, ELIZA: Harnessing artificial intelli­ gence in international arbitration practice. Contemporary Asia Arbitration Journal. Vol. 2. sz. 266. 6 Alan Mathison Turing (1912 – 1954) angol matematikus. 7 ALAN M. TURING: Computing Machinery and Intelligence. Mind. 1950/236. sz..433-460. 8 JOHN MCCARTHY et al: A Proposal For The Dartmouth Summer Research Project On Artificial Intelligence. Dartmouth Colle­ ge,1955, https://www-formal.stanford.edu. 9 GIZEM HALIS KASAP: Can Artificial Intelli­ gence („AI”) Replace Human Arbitrators? Technological Concerns and Legal Implica­ tions. Journal of Dispute Resolution 2021/2. sz. 212. 10 SCHERER, MAXI: Artificial Intelligence and Legal Decision-Making: The Wide Open? A Study Examining International Arbitration. Journal of International Arbitration 2019/5., KASAP uo. 11 SCHERER: i. m. 544, KASAP: i. m.213. 12 SCHERER: i. m. 543. 13 HOMOKI PÉTER: Jogászi munkák automa­ tizálása. In JAKAB ANDRÁS – KÖNCZÖL MIKLÓS – MENYHÁRD ATTILA – SULYOK GÁBOR (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Az információs társadalom jogi kérdései rovat, rovatszerkesztő: TÖRÖK BERNÁT, ZŐDI ZSOLT) http://ijoten.hu/szo­ cikk/jogaszi-munkak-automatizalasa. 2025. Utolsó hozzáférés: 2025.09.01. 14 HOMOKI uo. 15 SCHERER: i. m. 546. 16 SHIH, SEAN - CHAN CHIN-RU, ERIC: The application of AI in arbitration: How far away are we from AI Arbitrators? Contemporary Asia Arbitration Journal. 2024/1. sz. 74-75. CHAN – GORE – JIANG: i. m. 268-269. 17 CHAN – GORE – JIANG: i. m. 276-280. SHIH – CHAN: i. m. 74-75. 18 CHAN – GORE – JIANG: i.m. 276. 19 Mata v. Avianca, Inc. No. 22-CV-1461(PKC), 2023 U.S. Dist. Lexis 108263, at 1 (S.D. N.Y. June 22, 2023) 20 LIU, JOE: The Human Impact on Arbitration in the Emerging Era of Artificial Intelligence. Contemporary Asia Arbitration Journal. [évszám]/1. sz. 98. 21 CHAN – GORE – JIANG: i. m. 271-272. 22 SHIH – CHAN 75. CHAN – GORE – JIANG: i. m. 271-272. 23 CHAN – GORE – JIANG: i. m. 271. 24 KASAP: i. m. 215-216. SHIH – CHAN: i. m.

Ügyvédek Lapja 2026 | 5

74. SCHERER: i. m. 551-552. 25 KASAP: i. m. 217-218. SHIH – CHAN: i. m. 73-74. 26 KOROM VERONIKA: Választottbíráskodás – bevezetés - jogi és intézményi környezet. In: Schmidt Richárd (szerk): Választottbíráskodás és alternatív vitarendezési módok. Budapest, ORAC, 2025. 32-33. 27 CHAN – GORE – JIANG: i. m. 272. 28 KASAP: i. m. 222-223. SHIH – CHANG: i. m. 78. 29 SCHERER: i. m. 555. 30 SCHERER i. m. 556. 31 KASAP: i. m.223. 32 KASAP: i. m. 224. 33 KASAP: i. m. uo. 34 SCHERER: i. m. 558. 35 SCHERER: i. m. 559. 36 KASAP: i. m. 242. SCHERER: i. m. 560. 37 KASAP: i. m. 226. 38 KASAP: i. m. 226. 39 C-185/07. sz. Allianz SpA és Generali Assi­ curazioni Generali SpA kontra West Tankers Inc. ügyben 2009. február 10. napján hozott ítélet. ECLI:EU:C:2009:69 40 C-284/16. sz. Slowakische Republik kontra Achmea BV ügyben hozott ítélet 2018. március 6. ECLI:EU:C:2018:158. 41 SCHERER: i. m. 557. 42 KASAP: i. m. 234. 43 LINDQUIST, DERICK. H. – DAUTAJ, YLLI: AI in International Arbitration: Need for the Human Touch. Journal of Dispute Resolution 2021/1. sz. 48. 44 LINDQUIST – DAUTAJ: i. m. 49. 45 PÉTER KITTI: Bírói Kompteneciák a XXI. században, különös tekintettel a mestersé­ ges intelligencia terjedésére. Magyar Jog. 2022/10. sz. 568-570., KASAP: i. m. 235. 46 LINDQUIST – DAUTAJ: i. m. uo. 47 LIU: i. m. 105-107. 48 LIU i. m. 78-79. KASAP: i. m. 229. SCHERER: i. m. 562. ZŐDI ZSOLT: A robottanácsadók jogi problémái: hogyan szabályozzuk a robotokat? Állam- és Jogtudomány, 2020/4. 108-128. 49 SCHERER: i. m. uo. 50 KASAP: i. m. 230. SCHERER: i. m. 563-564. 51 SCHERER: i m. 564. 52 Explanatory memorandum on the updated OECD definition of an AI system OECD Artifi­ cial intelligence papers, March 2024 No. 8. 53 Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1689 rendelete (2024. június 13.). 3. Cikk 1. pont. 54 A külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, New Yorkban 1958. június 10-én kelt Egyezmény. 55 A nemzetközi kereskedelmi választottbírás­ kodásról szóló, Genfben 1961. április 21-én kelt Európai Egyezmény. Ld. I. Cikk (2) b) pontját. 56 A Nemzetközi Kereskedelmi Választottbírás­ kodásról szóló Modelltörvény 57 A választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény 58 Vbt. 3. § (1) bek. 1 .pont. 59 New York-i Egyezmény I (2) Cikk és V (1) Cikk b) pont. 60 Az Európai Egyezmény 3. Cikke 61 Ld. Francia Pp. 1450 Cikke, Holland Pp. 1023. Cikke.

62 Vbt. 12. § (1) bek. 63 Vbt. 12. § (7) bek.. 64 Ld. KASAP: i. m. 239. 65 Ld. Angol Választottbírósági Törvény 26. Cikke 66 (pl. a feltárási kötelezettség kapcsán nem lenne mellőzhető az algoritmus programo­ zásának ismertetése stb. Ld. bővebben KASAP: i. m. 241-245. 67 KOROM: i. m. 27-28. 68 Ld. Pp. 231-232. §§-ok 69 HORVÁTH ÉVA: Nemzetközi Választottbíráskodás., Budapest, HVG-ORAC 2010. 35 KECSKÉS LÁSZLÓ: Választottbíráskodás - A 2020. február 11-én megtartott MTA rendes tagi székfoglaló előadás. Európai Jog, 2020/3. sz. 1. KOROM: i. m. 15. 70 Ld. Vbt. 26. § (7) bek. MKIK VB Eljárási Szabályzat 37. § (2) bek. 71 MALAKELA, Mark-Silas A.: AI and Confidenti­ ality Protection in International Commercial Arbitration: Analysis of the existing legal framework. Discover Artificial Intelligence, 2025/8. sz. 83. 72 DIS Eljárási Szabályzat 44. Cikk. LCIA Eljárási Szabályzat 30. Cikk. HKIAC Eljárási Szabályzat 45. Cikk. SIAC Eljárási Szabályzat 59. Cikk; SCC Eljárási Szabályzat 3. Cikk. VIAC Eljárási Szabályzat 12. Cikk. MKIK VB Eljárási Szabályzat 49 §. 73 Vbt. 62. § (2) b) pont. A választottbírósági ítéletek közzétételével kapcsolatban bő­ vebben ld. KOROM: (i.m.) 33-36. SCHMIDT RICHÁRD: A választottbíráskodásról két feje­ zetben. Ügyvédek Lapja 2024/5. sz. 42-45. 74 DIS ESZ 44.3. Cikk.; LICA 30.3. HKIAC ESZ 45.5. Cikk; SIAC ESZ 60. Cikk, VIAC ESZ 41. Cikk. A SIAC és VIAC esetében hallgatólagos hozzájárulásnak minősül, ha a felek egy bizonyos határidőn belül nem tiltakoznak az ítélet közzététele ellen. Az LCIA esetében a felek mellett a választottbírók hozzájárulása is szükséges a publikációhoz. 75 Vbt. 30. § (1)-(2) bek. Modelltörvény 19. Cikk 76 Vbt. 29. § (1) bek. Modelltörvény 18. Cikk 77 Modelltörvény 34. Cikk (2) a) ii) pont, illetve 36. Cikk (1) a) ii) pont. Vbt. 47. § (2) ab) pont; New York-i Egyezmény V. Cikk (1) b) pont. 78 CUNIBERTI, GILLES: The UNCITRAL Model Law on International Commercial Arbitration - A Commentary. Cheltenham – Northamp­ ton, Edward Elgar Publishing, 2022. 303. 79 Modelltörvény 31. Cikk (2) bekezdés, Vbt. 44. § (2) bekezdés, stb. 80 KASAP: i. m. 248., SCHERER: i. m. 562. 81 SCHERER: i. m. 562. 82 KASAP: i. m. 248. 83 Ld. Modelltörvény 28. Cikk (3) bekezdését és A Vbt. 41. § (3) bekezdését. 84 LÁBADY TAMÁS: A magánjog általános tana. Budapest, Szent István Társulat 2019. 160., SCHERER i. m. 566. VISEGRÁDY ANTAL: Jogi Alaptan. Budapest, Menedzser Praxis, 2015. 47. 85 VISEGRÁDY: i. m. 42-46. 86 SCHERER i. m. 548. 87 SCHERER i. m. 553. 88 SCHERER: i. m. 567.

13

Új kihívások

Az arc mint védjegy a digitális gazdaságban

A személyes márkától az Európai Unió Bírósága előtt folyamatban lévő C-3/26. számú ügyig Egyre gyakrabban válik láthatóvá, hogy a digitális platform gazdaságban már nem csupán a vállalkozás neve, logója vagy terméke hordozhat piaci értéket: maga az ember, különösen az arca, nyilvános jelenléte is gazda­ ságilag hasznosíthatóvá vált. Cikkünk szerzője digitális gazdasági reorganizációs szakértő, infokommunikációs szakjogász, irodavezető ügyvéd, szakmai munkájának középpontjában több mint egy évtizede egyebek között a védjegyek, a vállalkozások által meghatározott szellemi értékek, valamint az új technológiákhoz kapcsolódó jogi kérdések állnak. Ügyvédi irodája több ezer magyar és európai uniós védjegyügyben szerzett tapasztalatot. Dr. Czirják-Nagy Ágota, LL.M, MBA szakjogász ügyvéd

Az „arcvédjegy” nem önálló, jogszabályban nevesített védjegyfajta. A kifejezésen olyan ábrás megjelölés érendő, amely meghatározó módon egy konkrét személy arcképe, rendszerint fényképszerű portréja. A fogalom mégis jól megragadja a probléma lényegét: betöltheti-e egy ember arca ugyanazt a származásjelző funkciót, amelyre hagyományosan egy szó vagy logó alkalmas, és ha igen, milyen feltételekkel részesülhet védjegyoltalomban? A fenti kérdés ma már nem elméleti. Az általa vezetett ügyvédi iroda kérelme alapján indult magyar eljárás során a Fővárosi Törvényszék előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett az Európai Unió Bírósága előtt. Az ügy C-3/26. számon van folyamatban. A Bíróságnak első alkalommal nyílhat lehetősége arra, hogy állást foglaljon egy kizárólagos fotorealisztikus portréból álló megjelölés megkülönböztető képességéről, valamint az ábrázolt személy közéleti tevékenységének és ismertségének jelentőségéről.[1] 1. A digitális platformokon a személy is piaci eszközzé vált

A hagyományos gazdaságban a személy és a vállalkozás márkája rendszerint elválasztható. A vállalkozás árujelzője az offline és az online piacokon is általában a cégnév, a terméknév vagy a logó; a tulajdonos, az alapító, a vezető vagy a közreműködő arca a digitális platformok megjelenésével kísérő kommunikációs elem lett. A platformok térnyerésével az alkotói gazdaság önálló gazdasági területté vált, miközben a korábban ismert piaci és értékteremtési struktúrák is átalakulóban vannak. A közéleti szereplő, a szakértő, az influenszer, az előadó, az oktató, a 14

A szerző immár jogilag védett arca

médiaszemélyiség, vagy akár egy kulcsvezető sok esetben nem egyszerűen népszerűsíti a szolgáltatást, a személyes jelenlétének köszönhetően egyre inkább maga is a kínált termék, szolgáltatás, érték részévé válik.

A Grand View Research 2026-ban közzétett piaci összefoglalója szerint a globális digitális gazdaság mérete 2025ben 252,3 milliárd amerikai dollár volt, 2026-ra 310,4 milliárd dollárra becsülik, 2033-ra pedig 1 345,5 milliárd dolláros piacot prognosztizálnak. Ez 2026 és 2033 között évi 23,3 százalékos összetett növekedési ütemet jelent. A növekedés egyik fő hajtóerejeként azokat a digitális platformokat jelölik meg, amelyek lehetővé teszik a közzétételt és az elérést, azaz azt, hogy az egyének saját tartalmakat közvetlenül állítsanak elő, terjesszenek és azokat pénzzé tegyék.[2] A tendencia nehezen vitatható: a digitális platformok csökkentették a piacra lépés költségét, közvetlenül jöhet létre kapcsolat a személy és a követői, a közönsége között, így egyre inkább sok esetben önálló vagyoni értéket kezd képviselni a személyes ismeretség. A videóstreamingek, podcastek, az előfizetések, a

Mostantól van Magyarországon is arcvédjegy. Az első az én arcom. Várj, kedves olvasóm, mielőtt azt hinnéd, ez valami vicc, nem az. Megsértődhettem volna rajta, hogy az első körben a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala azt írta: „az arcom nem elég egyedi, és nem tartalmaz jellegzetes elemet”, de úgy döntöttem inkább „bele­ állok” és végig viszem a saját arcomon, ha törik, ha szakad. Mi, szakjogászok néha akkor is lépünk, amikor a rendszer még azt sem tudja, hogy lépni kéne. És bár az arcvédjegyek az EU-ban teljesen elfogadottak, itthon eddig leginkább értetlenked­ tek az ötletemre, a digitális térben a digitális identitások védelmére. Kedves olva­ sóm, mostantól a te arcod is piaci érték. Tartalomgyártás, influenszer-brandek, AI-k, adózás, engedély nélküli felhasználás, rengeteg kérdés, ami még vár, hogy ezt is ki­ dolgozzuk. Nem azért lettem ügyvéd, hogy a cipőm orrát nézzem és várjam azt, amit a többség gondol; majd a joggyakorlat kialakítja. Mit? A piacot? Így hát beletet­ tem igen sok munkát, és mostantól Magyarországon is van bejegyzett arcvédjegy. Az első az enyém. Köszönetet szeretnék mondani Baksay-Nagy-Györgynek és Jambrik Gergőnek a közös munkáért. A digitális identitásvédelem és a digitális jövő gaz­ dasági lehetőségei Magyarországnak is járnak.

Ügyvédek Lapja 2026 | 5

Új kihívások

szponzorációk, az affiliate értékesítések, az „élő kereskedelem” és a digitális termékek mind olyan üzleti modellek alapjául szolgálnak, amelyeknek sajátossága, hogy a közönség bizalma egy konkrét személyhez kötődik. Az arc ebben a környezetben egyszerre kommunikációs felület, bizalmi jel és konverziós eszköz. A platformok képközpontú működése és a tartalomfogyasztás felgyorsulása miatt a közönség egyre gyakrabban hamarabb ismeri fel a vállalkozás mögött álló személyt, mint magának a vállalkozásnak az írott nevét. Egy jól ismert szakértő, előadó vagy tar-

vezetett arra, hogy az 50. cikk átláthatósági kötelezettségei 2026. augusztus 2-től többek között a géppel olvasható jelölést és a deepfake-jelleg megfelelő feltüntetését követelik meg.[3] E szabályok azonban nem biztosítanak kellően hatékony jogi keretet ahhoz, hogy az érintett személy a képmása, hangja és digitális mása felhasználása felett tényleges kontrollt gyakoroljon, illetve azok felhasználási jogairól megfelelően rendelkezhessen. Mindez természetesen nem jelenti a személyiségi jogi, adatvédelmi, fogyasztóvédelmi, szerzői jogi és egyéb, már ismert jogérvényesítési

Egy arcképes megjelölés akkor lehet különösen hasznos, ha a konkrét portrét következetesen pl. márkajelzésként digitális kiadványokon használják. talomkészítő portréja azonnal képes felidézni a kapcsolódó szolgáltatást, minőséget vagy üzleti eredetet. A személyes márka ebben a környezetben már nem pusztán marketingfogalom, hanem önálló, gazdasági értékkel bíró immateriális eszköz. A szerző álláspontja szerint ezért a jognak meg kell teremtenie annak lehetőségét, hogy a személy arca és digitális identitása – amennyiben azok a személy tevékenysége révén önálló reklám- és gazdasági értékkel bírnak – szerződéses úton hasznosíthatóvá és licencelhetővé váljanak. E gazdasági érték ugyanis szükségszerűen jogsértéseknek is kitetté teszi a jogosultat, amelyek adott esetben jelentős vagyoni hátrányt okozhatnak. 2. A mesterséges intelligencia képes megvonni a személy saját megjelenítésével kapcsolatos jogát

A platformokon megjelenő arcok gazdasági jelentőségével párhuzamosan nőtt azok sérülékenysége is. A generatív AIok olyan új kép, hang vagy mozgókép létrehozását teszik lehetővé, amelyen a személyek olyasmit mondhatnak, tehetnek vagy ajánlhatnak, amihez előfordulhat, hogy valójában soha nem járultak hozzá. Az AI Act deepfake-nek tekinti az olyan AI által létrehozott vagy manipulált tartalmakat, amelyek létező személyhez vagy eseményhez hasonlítanak, valótlanul hitelesnek tűnhetnek. Éppen ez Ügyvédek Lapja 2026 | 5

eszközök háttérbe szorítását. A digitális gazdasági térben azonban egyre világosabban kirajzolódik, hogy ezek önmagukban nem biztosítják azt a gyors, preventív és a jogsértés folytatását hatékonyan megakadályozó fellépési lehetőséget, amelyet a digitális identitással való visszaélések sebessége és potenciális gazdasági következményei megkövetelnek 3. Mit adhat a védjegyjog?

A védjegy nem általában a tevékenységet, esetünkben a személyiséget védi, hanem a megjelölés piaci pozícióját, származásjelző használati értékét. Egy arcképes megjelölés akkor lehet különösen hasznos, ha a konkrét portrét következetesen márkajelzésként digitális kiadványokon, például lehívható oktatási anyagokban, médiatartalmakon vagy reklámszolgáltatásokkal kapcsolatosan használják. Az oltalom tárgya nem az ember fiziognómiája vagy valamennyi képmása, hanem a lajstromban rögzített konkrét megjelölés; az oltalom terjedelmét pedig az árujegyzék, valamint a védjegyjogi ütközési szabályok határozzák meg. A deepfake-technológiák által felvetett problémák körében az arcvédjegy elsősorban a megtévesztő reklámokkal, hamis termékajánlásokkal vagy a képmás jogosulatlan kereskedelmi hasznosításával szemben jelenthet kiegészítő jogvédelmi eszközt. Nem univerzális megoldás, és nem egy ön-

álló, kizárólagos „deepfake-jogi” kategória, hanem a digitális identitás védelmét szolgáló eszközrendszer egyik eleme lehet. Gyakorlati jelentőségét ugyanakkor éppen az adhatja, hogy a védjegyjogi oltalomra építve igénybe vehetők azok a már működő értesítési és eltávolítási mechanizmusok, amelyek révén a platformokon megjelenő jogsértő tartalmakkal szemben gyorsabb és hatékonyabb fellépés válhat lehetővé. 4. Az arckép mint megjelölés – az első dogmatikai kérdés

Az európai védjegyjog nem állít fel zárt felsorolást a védjegyként lajstromozható megjelölésekről. Az (EU) 2015/2436. irányelv és az európai uniós védjegyrendelet alapján minden megjelölés oltalmat kaphat, ha alkalmas arra, hogy egy vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól megkülönböztesse, és az a lajstromban megfelelően ábrázolható. A képek technikailag a lehetséges megjelölések körébe tartoznak. Ebből az következik, hogy egy portréfotó mint megjelölés egyértelműen nem zárható ki a védjegyoltalomból. A valódi vita nem arról szól, hogy egy fénykép technikailag benyújtható-e ábrás védjegyként. A kérdés az, hogy rendelkezik-e megkülönböztető képességgel az adott áruk és szolgáltatások tekintetében, az érintett fogyasztói kör észlelése alapján. Az irányelv 4. cikkének (1) bekezdésének b) pontja, az uniós védjegyrendelet 7. cikkének (1) bekezdésének b) pontja és a magyar Vt. 2. § (2) bekezdésének c) pontja is csak azt az azonos alapvető lajstromozást kizáró okot szabályozza, hogy az a megjelölés nem részesülhet oltalomban, amely nem képes a kereskedelmi eredetet jelezni. A vizsgálatnak e körben minden esetben konkrétnak kell lennie. A megkülönböztető képességet egyrészt a bejelentéssel érintett árukhoz és szolgáltatásokhoz, másrészt az érintett fogyasztói kör észleléséhez viszonyítva kell értékelni. Ugyanaz a portré ugyanis eltérő funkciót tölthet be egy életrajzi könyv borítóján, egy modell által nyújtott reklámszolgáltatás megjelöléseként, egy ügyvédi szolgáltatás márkájaként vagy akár egy, az ábrázolt személytől teljesen független háztartási terméken. 15

Új kihívások

A kérdés tehát az, hogy elegendő-e annak megállapítása, hogy a védjegyként lajstromozni kért arc egyedi, és ebből következően megkülönböztető képességgel rendelkezik, vagy éppen ellenkezőleg: a portré azért nem alkalmas e funkció betöltésére, mert olyan vizuális információt hordoz, amelyet a fogyasztók nem feltétlenül egységesen, hanem annak különböző részleteit eltérően érzékelve és értelmezve fogadnak be. Másként fogalmazva: miként érzékeli a releváns közönség a konkrét megjelölést a konkrét piacon, és szükséges-e ehhez a megjelölés valamiféle egységes érzékelhetősége és értelmezése? Ez ugyanakkor egy további, általánosabb kérdést is felvet. Valóban elvárható-e a portréktól az egységes fogyasztói észlelés, és ha igen, milyen mértékben? Egyáltalán rendelkezünk-e kellő bizonyítékkal arra, hogy a klasszikus szó- és ábrás védjegyek esetében valamennyi fogyasztó azonos módon érzékeli és értelmezi a megjelölést? Ha pedig ilyen egységes észlelés e hagyományos védjegytípusok esetében sem követelmény, kérdéses, hogy indokolt-e azt a fotórealisztikus portrék esetében a megkülönböztető képesség feltételévé tenni. 5. Egyediség és megkülönböztető képesség: az EUIPO-n belüli vita

Az EUIPO vizsgálói és fellebbezési tanácsai az elmúlt években eltérő megközelítést alkalmaztak. A vizsgálói elutasítások visszatérő érve szerint egy emberi arc ugyan biológiailag egyedi lehet, de az egyediség és a védjegyjogi megkülönböztető képesség nem azonos fogalom. A portré a fogyasztó számára gyakran egyszerűen az ábrázolt személyre, a termék tartalmára, témájára vagy a szolgáltatást nyújtó személyre utal, nem pedig eredetjelző védjegyként funkcionál. A fotórealisztikus ábrázolásból ugyanis egyes nézetek szerint hiányozhat az a grafikai kompozíció, stilizálás vagy emlékezetes többlet, amely az adott képet a puszta képen túl márkajellé teszi. A Fellebbezési Tanács több ügyben azonban ellentétes eredményre jutott. Az R 378/2021-4. számú ügy egy nőrealisztikus arcképének lajstromozását érintette a 35. osztályba tartozó reklám- és fotó értékesítési célú modell és modellszolgáltatások, valamint a 41. osztályba tartozó szó16

rakoztatási célú modellszolgáltatások tekintetében. A vizsgáló 2021. január 11-én a megkülönböztető képesség hiánya miatt elutasította a bejelentést, a bejelentő pedig fellebbezett. A Tanács 2021. május 19-i határozatának indokolása szerint abból indult ki, hogy a megjelölés kétségtelenül egy konkrét személy arcának képe, de annak egyedi vonásai vannak. Álláspontja szerint a közönség számára lehetővé teszi az adott személy más személyektől való megkülönböztetését az, hogy az arc egyedi vonásokkal bír; így ebből a szempontból közömbös, hogy a közönség név szerint ismeri-e az adott személyt. A Tanács azt is kiemelte, hogy ha a kép a szolgáltatást nyújtó személyt jeleníti meg, az éppen arra utalhat, hogy a közönség a kereskedelmi eredetének azonosítására használja. A megtámadott határozatot ezért hatályon kívül helyezte, és engedélyezte a bejelentést.[4] Az R 1255/2023-4. számú ügyben lényegében azonos jogi kérdés merült fel. A 2017. október 17-én benyújtott portré bejelentést az EUIPO vizsgálója 2023. április 17-én teljes egészében elutasította a 35. és 41. osztályú modell szolgáltatásokra. A Fellebbezési Tanács 2023. október 30-i határozatában ismét úgy foglalt állást, hogy a konkrét személy egyedi arcvonásait megje-

lenítő kép alkalmas a szolgáltatások eredetének jelzésére. Még azt az érvet is elvetette, hogy az emberi arcok sokasága önmagában kizárná a megkülönböztető képességet. Ahogy kifejtette, minden konkrét portrékép külön megjelölés lehet. A Tanács ezért a vizsgálói határozatot ebben az ügyben is hatályon kívül helyezte.[5] Ugyanezt az érvelést követte a Tanács az R 2173/2023-4. számú ügyben 2024. január 30-án. A bejelentés ebben az ügyben is a 35. és 41. osztályba tartozó modell- és fotómodell-szolgáltatásokra irányult. A Tanács a korábbi döntések sorára hivatkozva arra jutott, hogy a konkrét fotó nem általános vagy sematikus emberábrázolás, hanem meghatározott személy egyedi képe. A megtámadott határozatot hatályon kívül helyezte, és engedélyezte a bejelentés közzétételét.[6] E határozatokból nem következik, hogy minden áru és szolgáltatás alatt minden portré megkülönböztethető lenne. A döntések szűk szolgáltatási körben, olyan modellszolgáltatásokkal kapcsolatban születtek, amelyek személyes teljesítéséhez az ábrázolt személy közvetlenül kapcsolódott. A tanácsi érvelés legvitatottabb pontja éppen az, hogy a személy azonosíthatóságából lépéseken keresztül vezethető le az áru vagy kereskedelmi forgalomba hozott azonosíthatósága. Ügyvédek Lapja 2026 | 5

Új kihívások 6. Jan Smit-ügy

Az eltérő hivatali gyakorlat miatt különös jelentőséget kapott a Johannes Hendricus Maria Smit kontra EUIPO, R 50/2024-2. számú ügy. A holland énekes és televíziós személyiség 2015. október 23-án nyújtotta be saját fotorealisztikus arcképét európai uniós védjegyként többek között a 9., 16., 24., 25., 35. és 41. osztály egyes árui és szolgáltatásai tekintetében. A megjelölést 2023. december 19-én a vizsgáló részben megkülönböztető képesség hiánya miatt, részben leíró jellegre hivatkozva utasította el, amellyel szemben a bejelentő 2024. január 8-án fellebbezett. A Fellebbezési Tanács 2024. szeptember 26-i közbenső határozatával az ügyet az EUIPO Tanácsa elé utalta. Az utalás indoka az volt, hogy a fotorealisztikus portrék lajstromozhatósága jogilag jelentős és nehéz kérdést vet fel, továbbá ellenmondás alakult ki a vizsgálói gyakorlat és a fellebbezési tanácsok újabb határozatai között.[7] A jelen cikk lezárásakor a hivatalosan hozzáférhető források az ügyet továbbra is folyamatban lévőként tüntetik fel. Az International Trademark Association harmadik félként észrevételeket nyújtott be. Az INTA álláspontja szerint egy személy – akár ismert személy – fotorealisztikus arcképe önmagában nem zárható ki a védjegyoltalomból. A megkülönböztető képességet és a leíró jelleget az összes körülmény, az érintett piaci gyakorlat és a közönség időben változó észlelése alapján kell vizsgálni. Az INTA fontos különbséget tesz a személy arca általában, illetve a bejelentett konkrét fénykép között: a védjegy tárgya nem a személy teljes hasonlósága, hanem a lajstromban rögzített kép.[8] Az INTA arra is rámutatott, hogy az ábrázolt személy hírneve önmagában nem bizonyítja a használat révén megszerzett megkülönböztető képességet. Ehhez azt kellene igazolni, hogy a bejelentett megjelölést következetesen védjegyként használták. Kérdés tehát, hogy az arcvédjegyek esetén szükséges-e még további bizonyíték arra nézve, hogy a közönség ismeri az adott embert és/vagy a konkrét portrét, és azt az áruk vagy szolgáltatások kereskedelmi eredetének jelzéseként érzékeli, vagy ez olyan túlzott mértékű elvárás lenne, amely újszerű és nem szabályozott, miután egy szokványos logó, márkanév esetén fel sem merül mindez. Ügyvédek Lapja 2026 | 5

7. A magyar ügy. Az Európai Unió Bírósága előtt

A magyar alapeljárás tárgya az SZTNH M2500400/13. számú, védjegybejelentést részben elutasító határozatának megváltoztatása. A Dr. Czirják-Nagy Ügyvédi Iroda 2025. február 12-én színes, deréktól felfelé ábrázolt női portréból álló ábrás védjegybejelentést tett. A képen az ügyvédi iroda alapítója - e cikk írója (szerk.) látható; a megjelölés nem tartalmazott szóelemet, vagy más megkülönböztető grafikai elemet. A bejelentés a 9. osztályba tartozó digitális kiadványokra, médiatartalmakra, hang- és videófelvételekre, podcastokra, oktatási anyagokra és szoftverekre, valamint a 45. osztályba tartozó jogi, licencelési és mediációs szolgáltatásokra terjed ki.[9]

digitális gazdaságban az influenszerek, szakértők és tartalomkészítők esetében gyakran nem egy kitalált szó vagy logó, hanem maga az arc tölti be az árujelző funkciót. A kampányfotón vagy videóban rendszeresen megjelent személy képe a közönség számára a márkához tartozó azonosító jel. Érvelését az EUIPO fellebbezési Tanácsainak portré megjelöléseket elfogadó gyakorlatával támasztotta alá. A Fővárosi Törvényszék a 3. Pk.22.254/2025/4. számú, 2026. január 5-én kelt végzésével előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett, és az alapeljárást az EUB eljárásának befejezéséig felfüggesztette. A kérelem 2026. január 9-én érkezett az Európai Unió Bíróságához, ahol C-3/26. számon vis�szakereshető.

Kérdés: az arcvédjegyek esetén szükséges-e bizonyíték arra nézve, hogy a közönség ismeri az adott embert és/vagy a konkrét portrét – vagy ez túlzott mértékű elvárás? Az SZTNH a megjelölést a 9. osztályba sorolt áruk többségére lajstromozta, a 45. osztály valamennyi szolgáltatására azonban a Vt. 2. § (2) bekezdésének c) pontja alapján elutasította. A Hivatal elfogadta a bejelentő azon érvelését, hogy a digitális tartalmak piacán a fogyasztók hozzá vannak szokva ahhoz, hogy a tartalomhoz kapcsolódó személy arcát érzékelik, így a kép a kereskedelmi eredetre utalhat. Figyelembe vette azt is, hogy az ábrázolt személy digitális tartalomgyártóként oktatási és marketingcélú tartalmakat tesz közzé. A szoftverek és a szolgáltatások tekintetében ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy az átlagfogyasztó a képet pusztán egy személy ábrázolásaként, nem pedig árujelzőként észleli. Az emberi arc genetikai egyedisége és a személy felismerhetősége a Hivatal szerint önmagában nem bizonyítja a védjegy funkciót. A bejelentő a Fővárosi Törvényszéktől a határozat elutasító részének megváltoztatását és a 45. osztályba tartozó jogi, licencelési és mediációs szolgáltatások tekintetében is az arckép lajstromozást kérte. Hangsúlyozta, a jogi szolgáltatások fogyasztóinak figyelmi szintje a téma fontossága és összetettsége miatt az átlagosnál magasabb. Arra is hivatkozott, hogy a

7.1. A végzés által kijelölt jogi keretek A Törvényszék mindenekelőtt pontosan körülhatárolta az előzetes döntéshozatali eljárás tárgyát. A Vt. 2. § (2) bekezdésének c) pontját az (EU) 2015/2436 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése b) pontjának nemzeti átültetéseként azonosította, ezért az eredendő megkülönböztető képesség értelmezését kérte. Nem tárgya az eljárásnak (i.) a portré az irányelv 4. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint leíró jellege, például a termék rendeltetésére vagy célközönségére utalás miatt; (ii.) annak a kérdése, hogy az ad) pont alapján a kereskedelmi gyakorlatban szokásossá vált-e egy kép használata; továbbá az sem, hogy az emberi arc lajstromozásának etikai, közrendi vagy személyiségi jogi akadályai vannak-e. Ez az elhatárolás azért lényeges, mert az EUB-nak nem az arcképek teljes jogi védelméről, hanem a védjegyjogi származásjelző alkalmassága tekintetében kellene állást foglalnia. A végzés felidézi az EUB állandó gyakorlatát: a feltétlen kizáró okokat a mögöttük húzódó közérdek alapján, hogy azokat függetlenül kell vizsgálni; a megkülönböztető képességet pedig egyrészt az igényelt árukhoz és szolgáltatásokhoz, másrészt a szokásos tájékozott, ésszerű17

Új kihívások

en figyelmes és körültekintő átlagfogyasztó észleléséhez viszonyítva kell megítélni. És bár bármilyen védjegy típusra azonos jogi mérce az irányadó, bizonyos típusok esetében a közönség eltérő észlelése miatt a megkülönböztető képesség bizonyítása nehezebb lehet. 7.2. A tanácson belül kialakult két álláspont A Törvényszék rögzítette, hogy a fotorealisztikus portrék megkülönböztető képességének megítélése sem az európai, sem a nemzeti gyakorlatban nem egységes, és az

pontatlan emlékképre támaszkodik. Felmerül ezért, hogy a személyazonosításra alkalmas arckép a kereskedelmi forgalom személytelen környezetében is képes-e elég stabil és felidézhető összbenyomást létrehozni az áruk vagy szolgáltatások eredetének biztonságos megkülönböztetéséhez. A végzés további szempontként veti fel a hasonló arcok összetéveszthetőségét, az arcfelismerést érintő kognitív sajátosságokat, valamint a megjelölés „hivatkozhatóságát”. A szóvédjegy megnevezhető és

A biológiai egyediségből nem következik szükségképpen véd­ jegyfunkció. A döntő kérdés nem a személy azonosíthatósága, hanem az, hogy a fogyasztó valós eredetjelzéseként fogja-e fel. előterjesztő bírói tanácson belül is két ellentétes álláspont alakult ki. Az egyik szerint a konkrét arc egyedisége és személyazonosító képessége önmagában biztosíthatja a megkülönböztetésre való alkalmasságot. A bejelentett kép nem általános emberábrázolás, hanem meghatározott személy egyedi arcvonásokkal rendelkező portréja. E felfogás szerint a közönség a megjelölést úgy érzékelheti, hogy az áru vagy szolgáltatás az ábrázolt személytől származik. Ezt az irányt képviselik az EUIPO többek között R 2063/2016-4., R 1255/2023-4. és R 1266/2023-4. számú határozatai, valamint lényegében az INTA Smit-ügyben benyújtott amicus beadványa is. A másik álláspont elismeri ugyan az arc biológiai egyediségét, de azt nem tekinti azonosnak az irányelv szerinti védjegyjogi megkülönböztető képességgel. A végzés ennek kapcsán részletesen vizsgálja az emberi arcfelismerés sajátosságait. Az érvelés ezen az oldalon azon alapszik, hogy az arcok szűk forma- és színkészletből épülnek fel, különbségeik sokszor nüansznyiak, felismerésük jelentős részben a személlyel vagy a róla készült képpel való találkozástól függ és kontextusban érzékelt, azaz az egyediségnek az érzékelhetősége nem magától értetődő, és nagyban függ attól a viszonytól, amelyben a másik ember arca megmutatkozik. A fogyasztó csak ritkán hasonlít ös�sze közvetlenül két védjegyet; többnyire 18

szóban kérhető; egy ismeretlen személy portréja ezzel szemben nehezen írható le pontosan ezen álláspont szerint. A bíróság a Marlene Dietrich-portré példáján keresztül kérdezett rá arra is, hogy egy híres arc esetében a fogyasztó vajon önálló képi megjelölést észlel-e, vagy valóban egy személy nevét idézi fel a kép segítségével. 7.3. Az ismertség és az árujegyzék kapcsolatának kérdése A végzés szerint az ábrázolt személy internetes, közösségi médiában végzett nyilvános tevékenysége növelheti az arcával való találkozások szélességét. Nem egyértelmű azonban, hogy ez az eredendő megkülönböztető képesség vizsgálatához tartozik-e, vagy kizárólag az irányelv 4. cikkének (4) bekezdése szerinti, használat révén megszerzett megkülönböztető képesség körében értékelhető. További kérdés, hogy a személy általános ismertsége megfeleltethető-e a konkrét megjelölés védjegykénti használatának. Az árujegyzék szerepe szintén központi. Az SZTNH azért tett különbséget a digitális médiatartalmak és a szoftverek, illetve jogi szolgáltatások között, mert az előbbiek lényegét gyakran maga a tartalomkészítő vagy influenszer személyes teljesítménye adja. Ha az adott személy nyilvános tevékenysége és az ismertsége fontos, tisztázni kell, hogy csak a személy által biztosított vagy személyes közreműködéssel nyújtott áruk és szolgáltatások körében hat-e, vagy

bármely árujegyzéki tételnél megalapozza a lajstromozást. A Fővárosi Törvényszék három kérdést terjesztett az EUB elé: (i.) Úgy kell-e értelmezni az Európai Parlament és a Tanács (EU) védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (átdolgozás) szóló 2015. december 16-i 2015/2436 irányelve 4. cikke (1) bekezdésének b) pontját, hogy e rendelkezés alapján kizárt a védjegyoltalma az olyan megjelölésnek, mint az alapeljárásbeli, amely kizárólag egy személy fotórealisztikus portréábrázolása, és amely egyéb, megkülönböztetésre alkalmas elemet nem tartalmaz? (ii.) Kell-e jelentőséget tulajdonítani a fent körülírt portré megkülönböztetésre alkalmasságának értékelése során az ábrázolt személy nyilvános tevékenységének, ebből eredő esetleges ismertségének, hírnevének? (iii.) Ha az utóbbi kérdésre igenlő a válasz, akkor az ábrázolt személy nyilvános tevékenysége, ismertsége vagy hírneve az őt ábrázoló megjelölés védjegyoltalmát bármelyik áruval vagy szolgáltatással kapcsolatban megalapozhatja, vagy csak azon árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyeket az ábrázolt személy útján vagy személyes közreműködésével állítottak elő vagy nyújtottak? [10] Így pontosan elválasztotta a jogvita három választékát: a jeltípus absztrakt kérdések megítélését, az ismertség dogmatikai helyét, valamint az ábrázolt személyt és az árujegyzék-kapcsolat szükséges szorosságát. 8. Mikor tölthet be egy portré védjegyfunkciót?

A fotorealisztikus portrék automatikus kizárása nehezen lenne összeegyeztethető azzal, hogy a jogszabály a képeket elismeri megjelölésként, és minden védjegytípus azonos jogi mércét alkalmaz. Az utolsó automatizmus azonban ugyanilyen problematikus: a biológiai egyediségből nem következik szükségképpen védjegyfunkció. A döntő kérdés nem az, hogy a személy azonosítható-e, hanem az, hogy a valódi fogyasztó a konkrét portrét az adott áruk vagy szolgáltatások eredetjelzéseként fogja-e fel. Az ismertség befolyásolhatja ezt az észlelést, de a személy általános hírneve Ügyvédek Lapja 2026 | 5

Új kihívások

nem azonos a konkrét kép védjegykénti használatával. A vizsgálatnak ezért árués szolgáltatásspecifikusan ki kell terjednie a piaci szokásokra, a portréhasználati módra, a személyre és a kapcsolatra, valamint arra, hogy a kép dekoráció, tartalmi utalás vagy tényleges eredetjelzés-e. 9. Gyakorlati következmények: az arcvédjegy nem önálló rendszer

Fontos hangsúlyozni, hogy a bejelentés előtt tisztázni kell, melyik konkrét kép működik márkajelzésként; mely áruknál és szolgáltatásoknál alkalmas az eredetmegjelölésre; felhasználási jogot engedett-e a fotós a szerzői jogok tekintetben, – ebben a körben is – és az ábrázolt személy tekintetében tisztázott-e a

het. Ezzel párhuzamosan a generatív mesterséges intelligencián alapuló alkalmazások lehetővé teszik az arckép és más személyazonosító jegyek olyan felhasználását és reprodukálását is, amelyre az érintett természetes személynek nincs tényleges ráhatása. Az EUIPO gyakorlatából az rajzolódik ki, hogy a fotórealisztikus portré önmagában nem zárható ki a védjegyoltalomból. Továbbra sem tisztázott azonban egyértelműen, hogy milyen feltételek mellett válik a személy felismerhetősége védjegyjogi értelemben vett megkülönböztető képességgé, vagyis mikor képes a portré nem pusztán az ábrázolt személy, hanem az adott áruk vagy szolgáltatások kereskedelmi eredetének azonosítására.

A következő időszak döntései meghatározhatják, hogy a védjegyjog milyen szerepet tölthet be a személyes márka és a digitális identitás jogi és gazdasági védelmében. jogosultsági lánc; továbbá hogyan illeszkedik az oltalom a teljes identitásvédelmet biztosító keretrendszerhez. Túl szélesen meghatározott árujegyzék egyrészt növelheti a lajstromozás során felmerülő elutasítás kockázatát, másrészt a későbbiekben – a tényleges használat hiánya miatt – az oltalom részleges megszűnéséhez is vezethet. Az arcvédjegyet személyhez fűződő jogi kérdésekhez, adatvédelmi előírásokhoz, szerzői jogi rendelkezéseknek való megfeleltetéshez, reklám- és licencszerződésekhez, esetleges platformjogi eljárásokhoz, valamint fogyasztóvédelmi eszközhöz is illeszteni érdemes. Mert azzal együtt, hogy előnye lehet a nyilvános lajstromban történő visszakövethetőség, a megújíthatóság és a licencelhetőség, rendelkezési és használati jogok alapja; korlátja ugyanúgy lesz a védjegy jogi jellegére tekintettel a területiség és az árujegyzéki kötöttség, a tényleges és védjegyszerű használat mellett. 10. Összegzés

A digitális platformokon megjelenő személyek identitása információ- és adatforgalmat generálhat, bizalmat építhet és közvetlen gazdasági értéket teremtÜgyvédek Lapja 2026 | 5

Az EUIPO Nagytanácsa előtt folyamatban lévő Smit-ügy, valamint a C-3/26. számú magyar előzetes döntéshozatali eljárás e bizonytalanság feloldásához is hozzájárulhat. A kérdés ugyanis nem az emberi arc kisajátítása, hanem annak meghatározása, hogy milyen feltételek mellett tölthet be egy konkrét portré védjegyfunkciót, és ennek következtében mikor részesülhet védjegyoltalomban. Ahogyan arra a Fővárosi Törvényszék is rámutatott – és amellyel a szerző is egyetért [11] –, a probléma gyakorlati jelentőségét az adja, hogy az ilyen megjelölések védjegyoltalmának igénylése mind uniós, mind tagállami szinten viszonylag elterjedt, lajstromozhatóságuk, ezen belül különösen megkülönböztető képességük megítélése azonban távolról sem egységes. És ezt a kérdést leginkább a későbbi jogérvényesítéssel kapcsolatosan felmerült ügyek miatt kulcsfontosságú tisztázni. Éppen ezért a következő időszak döntéseinek jelentősége túlmutathat az egyedi ügyeken: meghatározhatják, hogy a védjegyjog milyen szerepet tölthet be a személyes márka és a digitális identitás jogi és gazdasági védelmében. 

Hivatkozások

[1] Az Európai Unió Bírósága, C-3/26., Dr. Czirják-Nagy Ügyvédi Iroda, az előzetes döntéshozatal iránti kérelem összefoglalása; a kérelem beérkezése: 2026. január 9. [2] Grand View-kutatás: Alkotógazdasági piacméret, részesedés és trendelemzési jelentés, 2026– 2033. A jelentés összefoglalója szerint a 2025. évi piacméret 252,3 milliárd USD, a 2026. évi becslés 310,4 milliárd USD, a 2033. évi előrejelzés 1 345,5 milliárd USD, a 2026-2033 közötti CAGR 23,3%. [3] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1689 rendelete (AI-törvény), különösen a 3. cikk 60. pontja és az 50. cikk; Európai Bizottság: Iránymutatások bizonyos mesterséges intelligencia-rendszerek szolgáltatóinak és telepítőinek átláthatósági kötelezettségeiről, 2026. [4] EUIPO, a Negyedik Fellebbezési Tanács 2021. május 19-i határozata, R 378/2021-4., 17-22. pont. [5] EUIPO, a Negyedik Fellebbezési Tanács 2023. október 30-i határozata, R 1255/2023-4., különösen 18-29. pont. [6] EUIPO, a Negyedik Fellebbezési Tanács 2024. január 30-i határozata, R 2173/2023-4., különösen 18-29. pont. [7] EUIPO, a Második Fellebbezési Tanács 2024. szeptember 26-i közbenső határozata, R 50/2024-2., Johannes Hendricus Maria Smit kontra EUIPO. [8] Nemzetközi Védjegyegyesület: Amicus Brief (Harmadik fél észrevételei) – R 50/20242. sz. ügy, Johannes Hendricus Maria Smit / EUIPO, 2025. január 7. [9] Fővárosi Törvényszék, 3.Pk.22.254 /2025/4. számú végzés, 2026. január 5.; az alapeljárás tárgya az SZTNH M2500400/13. számú határozatának megváltoztatása. [10] C-3/26., im, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések. [11] Keserű Barna Arnold: Trademark protection for Faces? A comprehensive analysis on the benefits and drawbacks of trademarks and the right to facial images. Journal of Intellectual Property, Information Technology and Electronic Commerce Law (jipitec), 2024. Ellenőrzött online források:

EUB – C-3/26 ügyadatlap Grand View Research – Alkotói Gazdasági Piac EU AI törvény – (EU) 2024/1689 rendelet Európai Bizottság – az AI-tartalmak átláthatósága 19

Közigazgatási rejtelmek – Véleménycikk

Divatba jött a „köz-jog” – segítsük a kiegyezést Szívem csücske az alkotmányjog és közigazgatási jog - valami érthetetlen okból-, és figyelemmel kísértem/kísé­ rem emiatt a jelenlegi alkotmányozási folyamatot, a kapcsolódó média és „social media” hullámokat, amelyekben a jog helyébe lépő féligazságok és félinformációkból leszűrt kinyilatkoztatások mentén immár egy nemzet érzi úgy, hogy hirtelen érti azt, ami alapvetően buktató tantárgy a jogi egyetemen, nem is szólva a szakvizsgáról. Jogalkalmazóként, a jog iránt ezért vagy azért igényt mutatókkal első vonalban találkozóként az ügyvédségnek szerepe és talán kicsit felelőssége is, hogy minden esetben jogilag megalapozott tartalommal és stílusában meg­ felelő hangnemben segítse – vagy épp kisegítse – az állampolgárokat. Különösen akkor, ha az általuk elsőre oly evidensnek tűnő alkotmánytani ösvény egyszer csak – a nagy vitákban, posztolgatásokban – a krétai labirintusba torkollna, melyből vagy nem találnak ki egyedül, vagy felfalja őket egy-egy fenevad a demagógia köntösében. Még nagyobb a felelőssége az ügyvédeknek, ha akár ezen minőségükben, akár magánemberként hozzászólnak egyegy témához, hisz ebben az esetben nyilatkozatukat a köz már hajlamos általában az ügyvédség megnyilvánulá­ saként górcső alá venni, egyik vagy másik oldalról –attól függően, hogy a hozzászólás mely oldalnak kedvez – „szétcincálni”, majd messzemenő következtetéseket levonni, mely akár az adott posztolónak magánemberként, akár ügyvédi praxisának ártalmas is lehet. A megalapozott tudással azonban nincs mit kezdeni; hogy egy szép magyar musical egyik betétdalából idézzek: „A tudás az, mi fölemel”1 Jelen cikk és annak szerzője nem vonja kétségbe a kollégák közjogi felkészültségét, írója tisztában van vele, hogy az ügyvédség tagjai „szárazon tartják a puskaport”2, pusztán kicsit frissíteni törekszik a már megszerzett tudást, vagy épp tisztázni igyekszik néhány köz­ jogi félreértést annyiban, amennyiben ez egy cikk keretei közt sikerülhet. Dr. Berlik Zoltán ügyvéd - Kaposvár

Nem vitatható, hogy a jelenlegi Kormány alkotmányozó többséggel rendelkezik, felhatalmazása ekként Magyarország Alaptörvénye (továbbiakban: Alaptörvény) módosítására rendelkezésre áll, az Alaptörvény-módosítás legitimitása önmagában nehezen megkérdőjelezhető. Aki megkérdőjelezi az alkotmányozási jogosultságot, az megkérdőjelezi az eddigi valamennyi Alaptörvény-módosítás legitimitását. Ez a helyzet azonban ellentéteket és ellentétes véleményeket szül, ami egy határig akár építő jellegű is lehet. Hogy építő jellegű is maradjon, célszerű tisztába tenni néhány alapvető kérdéskört. Mi is az Alaptörvény?

Az Alaptörvény sajátos helyet foglal el a magyar jogi hierarchiában. Ennek lényegét úgy lehet összefoglalni, hogy az Alaptörvény a jogszabályok felett áll. Ebből következően - jogi értelemben - az Alaptörvény nem jogszabály, akkor sem, ha valaki ekként tekintene rá. Az Alaptörvény – „szervezetelméleti” megközelítés20

ben - sajátos helyzetéből következően nem a jogszabályi hierarchia csúcsa, ugyanis a jogszabályi hierarchia csúcsán csak jogszabály állhat. Az Alaptörvény ekként a jogrendszer egészének része, de nem a jogszabályok közül egy. A fentieket támasztja alá, hogy a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. tv. (továbbiakban: Jat.) Preambulumának első rendelkezése alapján a Jat. az Alaptörvény T) cikkében foglaltak végrehajtására került elfogadásra. Azaz egy magasabb szintű rendelkezésből fakad a Jat. egésze, azon alapul a szabályozás, mely - annak 1. § (1)(2) bekezdésének megfogalmazásából következően - a jogszabályokra és közjogi szervezetszabályozó eszközökre vonatkozik. Ebből fakadóan nem vonatkozhat az Alaptörvényre és annak módosítására.3 Szükséges kiemelni továbbá azt is, hogy – ahogy arra az Alkotmánybíróság korábban rámutatott (bár a törvényhozó által utóbb gyakorlatilag több esetben vagy negligálták azt vagy alkotmányosnak „csomagolt” módon megkerülték) - „az

Alkotmányra visszavezethető eljárási szabályok sérelmével meghozott döntéseknek nincs sem alkotmányos legalitása, sem demokratikus legitimitása.”4 Azaz az Alkotmányra visszavezethető eljárási szabályoknak van jelentősége, nem másnak, amelyek Alaptörvény-móÜgyvédek Lapja 2026 | 5

Közigazgatási rejtelmek – Véleménycikk

dosítás esetén magára az Alaptörvényre vonatkozó tartalmat jelenti, az ott meghatározott eljárási szabályokat; tehát ha azokat betartják, akkor a szabályozás mind alkotmányosan legális, mind demokratikusan legitim. Azért szükséges ezt kiemelni, mert a Jat. megsértése – miután az nem az Alaptörvény – önmagában nem jár alkotmányosan kifogásolható szabályalkotással, ha az Alaptörvény módosításáról van szó,

(még), azonban a fentiek – véleményem szerint – határozottan irányadók, és mércéül szolgálhatnak akár egy újabb Alaptörvény-módosítás, akár új Alaptörvény (szerencsésebben át-/újranevezve egy új Alkotmány) megalkotásánál. Itt ki kell térnem arra is, hogy a megelőző alkotmányozási folyamat, melyben létrejött a „gránitszilárdságúnak” szánt Alaptörvény, már megnevezésében aggályos volt, mert egyfajta törvényként ne-

Kizárólag a jogra koncentrálunk és csak a szükséghez képest tekintünk ki társadalmi-politikai tényezőkre, mellőzve bármely oldal melletti vagy azzal szembeni állásfoglalást. hiszen ebben az esetben a sérelem legfeljebb a Jat-ra, de nem az Alaptörvényre lenne visszavezethető. Ezt erősíti meg az Alkotmánybíróságnak a korábbi jogalkotási törvényt megsemmisítő határozata5, miszerint „a »jogalkotás rendje« fogalmán (...) egyedül az Alkotmány szerint máshol és másképpen nem szabályozott a jogalkotással kapcsolatban álló tárgyak értendők.” Nyilvánvaló, hogy már nem Alkotmányunk, hanem Alaptörvényünk van Ügyvédek Lapja 2026 | 5

vezte meg önmagát, mely elnevezés a fentiek okán jogdogmatikailag helytelen, így indokolt is lenne – ha ez a cél – az alkotmányozó hatalom birtokában Alkotmány-ozni, és nem Alaptörvény 2.0-zni.6 Indokolt utalni arra is, hogy eddig sem volt szerencsés, és a jövőben sem feltétlenül lenne az, hogy a „demokratikus jogállam helyreállítása”7 égisze alatt történnek, történjenek a módosítások, vagy egy új Alkotmány elfogadása. Ez kizárólag politikai

vitákat eredményező, gumicsontot jelentő, ekként a médiában, „social” felületeken a törekvés ellenzői részére muníciót nyújtó, a megosztottságot mélyíteni látszó hivatkozás. Természetesen lehet ez kampány elem, politikai szlogen, vagy politológiai boncolgatás tárgya, azonban jogilag helytelen – és egyebekben szükségetlen is – azt a látszatot kelteni, mintha megszűnt volna a demokratikus jogállam (ha nem szűnt volna meg, mit állítanánk helyre), ez jogi megközelítésben semmiképp nem igaz; de természetesen politikailag, jogtörténetileg bármeddig értelmezhető. Az Alaptörvény, annak módosításai, valamint egy esetleges új Alkotmány azonban jogi dokumentum, indokolatlan bennük olyan kinyilatkoztatás, mely sem annak értelmezéséhez, sem annak érvényességéhez nem szükséges.8 Ez a cikk azonban kizárólag a jogra koncentrál, és csak a szükséghez képest tekint ki társadalmi-politikai tényezőkre, mellőzve bármely oldal melletti vagy azzal szembeni állásfoglalást. Ehelyütt érdemes arra is utalni, hogy a jövőben indokolt lehet mellőzni az alkotmányozási folyamatban az Országgyűlésre, „mint alkotmányozó hatalom”-ra való utalást is.9 21

Közigazgatási rejtelmek – Véleménycikk

Tartalmilag ugyan vitathatatlanul az Országgyűlés a legfőbb népképviseleti szerv, mely kizárólagosan jogosult alkotmányozásra, így az Alaptörvény módosítására is, azonban ez a megfogalmazás inkább egy korábbi rendszer – melytől a jelenlegi élesen el kívánja magát határolni szövegezésének szükségtelen átvétele. Szerencsésebb lenne az „Országgyűlés, mint MAGYARORSZÁG Alaptörvénye módosítására kizárólagosan jogosult legfőbb népképviseleti szerv” megfogalmazás, de ez csak jogászik „kötözködés”, közjogi érvénytelenséget nem indukált és a jövőben sem eredményezi azt az alkotmányozó által használt fordulat sem. Visszaható hatályú jogalkotás – az internet slágere

Magyarország Alaptörvényének tizenhetedik módosítása (továbbiakban: Mód17.) kapcsán, különösen az országgyűlési képviselők mandátumkorlátja tekintetében lángolt fel a „visszaható hatály” bűvös kérdésköre, melyet mindenki máshogy értelmez attól függően, hogy szerinte az rá – vagy általa támogatottra - visszahat-e vagy sem. Az Alkotmánybíróság a Mód17tel összefüggő vizsgálata során érdemben nem adott választ a kérdésekre.10 Kevesen foglalkoztak, foglalkoznak magával a visszaható hatály jogi kérdésével, mely megérne egy külön cikket terjedelmi okokból. Ehelyütt azonban csak néhány körülményre utalnék a fent megjelölt jogintézmény és annak – szerintem – helyes értelmezése kapcsán azért, hogy a Kollégák egyfajta készletet kaphassanak saját álláspontjuk kialakításához, megismerjenek egy másik véleményt és annak jogi indokait, ha praxisukban ez vagy valami hasonló előkerül. A visszaható hatályú jogalkotásra vonatkozó, a Jat. 2. § (2) bek. vizsgálata bármely Alaptörvény-módosítás vagy éppen eredeti alkotmányozás esetén a fent már részletesen kifejtettek okán közömbös, annak vizsgálata szükségtelen.11 Figyelemmel a Mód17. 7. cikkében rögzítettekre, valamint az Alkotmánybíróság következetes gyakorlatára12 megállapítható, hogy amennyiben a szűkítő rendelkezés nem a kihirdetését megelőző időre nézve állapít meg többletfeltételt – negatív feltételt -, és nem az országgyűlési képviselők korábbi jogállását vagy a már teljesedésbe 22

ment jogviszonyát változtatja meg, akkor az nem ütközik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének részét képező visszaható hatályú jogalkotás tilalmába. Érdekes lehet annak vizsgálata, hogy mi a helyzet az alkotmánybírák életkori korlátjának bevezetésével, az mennyiben érinti a visszaható hatály problémakörét. Nyúljunk ehhez kicsit vissza a múltba, hogy tisztuljon a kép. Még 2012-ben felmerült már a bírák nyugdíjkorhatárának változtatása körében, hogy a nyugdíjkorhatár csökkentésére csak fokozatosan van lehetőség, kellő átmeneti idő biztosítása mellett. Ennek kapcsán az Alkotmánybíróság is kifejtette álláspontját.13 Itt azonban a helyzet alapjaiban más. Az Alkotmánybíróság korábban a bírói elmozdíthatatlanság sérelmét vizsgálta, valamint a nyugdíjazás, felmentés intézményén keresztül, a fokozatos bevezetés szükségességén át közelített a problémához, azonban jelen esetben azzal, hogy nem egy korhatár csökkentéséről, hanem éppen korhatár bevezetéséről van szó, az

alkotmányozót a fokozatosság követelménye fogalmilag nem kötheti. Ekként az Alkotmánybíróság hivatkozott határozata14 szükségképpen nem termet alapot a rendelkezés magától értetődő alaptörvény-ellenességének állítására, sem annak megállapítására. Ehelyütt is igaz – és ez tűnik az Alkotmánybíróság saját álláspontjának is -, hogy az alkotmánybírói jogviszony egy alapvetően közjogi jellegű jogviszony, az alkotmánybíró kiemelt közbizalmat élvező, kivételesen jelentős közfeladatot ellátó hivatalos személy. Az ilyen típusú jogviszonyok esetében az állam nagy szabadsággal rendelkezik a jogviszony feltételeinek, tartalmának meghatározása során, ekként nincs elzárva attól, hogy „kilépési” felső korhatárt állapítson meg (hisz a 2011. évi CLI. törvény [továbbiakban: Abtv.] „belépési” alsó és felső korhatárt megállapított a módosítást megelőzően is15), különösen abban az esetben nem, ha ennek során figyelemmel van az idővel járó jelentős tapasztalat fennállására, melyre tekintettel Ügyvédek Lapja 2026 | 5

Közigazgatási rejtelmek – Véleménycikk

az általános nyugdíjkorhatárnál magasabban vonja meg ezt az életkori korlátot. Nem állapít meg a rendelkezés a hatályba lépését megelőző időre semmilyen szabályt, így a szabályozással érintett alkotmánybíró jogállását visszamenőlegesen nem változtatja meg; míg a hatálybalépését követő időszakra nem hátrányos rendelkezést hoz, hanem egy objektív időkorlátot állapít meg, nem egyediesítve. Figyelemmel a Jat. körében fentebb már kifejtettekre, az Alaptörvény sajátossága, hogy arra nem vonatkoztatható a Jat. 15. §-a, így az Alaptörvény módosult rendelkezéseit nem a hatályba lépést követően keletkezett jogviszonyokra kell csak alkalmazni. Ha pedig a fennálló jogviszonyokra is irányadó – mert maga az Alaptörvény nem rendelkezik kifejezetten úgy, hogy csak az újonnan, ezt követően választandó alkotmánybírák esetében alkalmazandó -, úgy visszaható hatály fel sem merül, egyben a jogbiztonság sérelme sem, ugyanis a Mód17. 2. cikke, 6. cikk (2) bekezdése rendezi a megszűnés időpontját naptári napra. Amennyiben pedig a rendelkezés megfelel a fentiek szerint az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének – márpedig annak a fentiek okán megfelelni látszik -, úgy a jogállamiság sérelme hiányában a módosítás visszaható hatályú jellege nem állapítható meg. Ezen érvrendszerre figyelemmel egyébként az Európai Unió Bírósága előtt sem lenne sikerrel támadható ez a szabályozás, mint közösségi joggal ellentétes döntés, és az Emberi Jogok Európai Bírósága sem foglalkozna érdemben ezen az alapon a szabályozás egyént érintő vetületeivel. A visszaható hatályú jogalkotásra való hivatkozás tehát bár hangzatos internetes érvelés, jogilag súlytalannak tűnik. A netes slágerlista szorosan második helyén: a személyre szabott jog(szabály) alkotás

Ez a téma is „megér egy misét” önállóan - különösen az állami immunitás (át)alakulása, a polgári jogi jogalkalmazás jelene és jövője -, de ez a cikk most közjogilag közelít a kérdéshez az alkotmányozással összefüggésben, hisz a köz érdeklődésére is az tart most számot, ez tartja „lázban” a virtuális felületeket. A személyre szabott jogszabályalkotás a köz „közjogi” gondolataiban a korábbi köztársasági elnöki mandátum megszűnése kapcsán veÜgyvédek Lapja 2026 | 5

tett hullámokat, azonban ez közjogi megközelítésben kevéssé hullámzás, inkább pancsolás, hisz fogalmilag (alkotmányjogi megközelítésben) alkotmányozás során nem történik jogszabályalkotás, mert sem az Alaptörvény, sem annak módosítása, sem egy esetleges új Alkotmány nem jogszabály. De az alkotmányozási folyamat eredményeként előállt mandátummegszűnés sem tekinthető személyre szabottnak, ugyanis köztársasági elnökből szükségképpen egy van, a köztársasági elnök intézményét érintő bármely alaptörvényi szabályozás vagy annak módosítása ezt az egyetlen személyt érinti – mást nem is érinthet. De valóban alkotmányos a szabályozás? Nos, alapvetően – véleményem szerint - nem az, de ettől még érvényes és hatályos, és az is marad. És hogy állhatott elő egy ilyen helyzet? A mandátummegszűnés alkotmányozó által választott módja tényszerűen magával az Alaptörvényben eredetileg foglalt, az adott köztársasági elnöki intézményt érintő, a módosítással meg nem változtatott, így folyamato-

felmerülhet és folytatódhat az alkotmánybírósági döntést követően is a vita abban a kérdésben, hogy mennyiben legitim a Mód17. köztársasági elnök hivatali idejét elvágó döntése, azonban ez meg is reked a politikai viták terén, mert nincs olyan szerv – hangsúlyozom, hogy a korábbi, legitim alkotmányozó döntése alapján [melynek ha legitimitása nem kérdőjeleződik meg, úgy a döntése legitimitása sem kérdőjeleződhet meg] -, mely ezt jogilag megállapíthatná. „Közjogi érvénytelenség” – az internet divathullámának csúcsa

A „fashion-felütés”, mint hivatkozási alap az egyik oldalról, mely igyekszik a megalapozottság látszatát keltve önmagát megalapozni, a következő: nem betöltetlen a köztársasági elnöki pozíció, mert a korábbi köztársasági elnököt „lemondatták” jogellenesen, melynek alapjául szolgáló „jogszabály” „közjogilag érvénytelen”. Bár egy ilyen indítás az interneten igen erősnek tűnhet, kétségtelenül hangzatos, de a Kollégák jól tudják, hogy egy má-

Bár nem kérdőjelezhető meg az alkotmányozási jogosultság, a szabályozás választott módjával az alkotmányozó sérteni látszik az Alaptörvény belső kohézióját. Ezt jelenleg megteheti... san hatályos rendelkezéssel ellentétes16. Nem vitás, hogy nem kérdőjelezhető meg az alkotmányozási jogosultság, azonban a szabályozás választott módjával az alkotmányozó sérteni látszik az Alaptörvény belső kohézióját. Ezt azonban jelenleg megteheti, hisz bár sérül az Alaptörvény egysége, annak kiküszöbölésére azonban – a korábbi alkotmányozói döntés alapján – az Alkotmánybíróság nem jogosult, ha az Alaptörvény S) cikke, 1. cikk (2) a) pontja egyebekben nem sérül. Előállt ekként az a helyzet, hogy olyan módosítás lépett hatályba, mely módosítással sérült az Alaptörvény, azaz maga a módosítás jogilag Alaptörvény-ellenes, azonban az egyetlen szerv, mely ezt megállapíthatná, nem állapíthatja meg, mert a korábbi alkotmányozó ennek lehetőségétől megfosztotta. Lényegében erre jutott maga az Alkotmánybíróság is, mikor vis�szautasította ebben a körben a képviselői beadványt.17 Így tehát politikailag ugyan

sodéves joghallgató már indulhatna is az utóvizsgára egy ilyen jogi „zagyvaság” felvetése esetén alkotmányjogból. A köztársasági elnöki mandátummegszűnés az új köztársasági elnök megválasztásának alkotmányos követelményét hozta magával, mely ismét felkorbácsolta a kedélyeket, bedobva a köztudatba a „közjogi érvénytelenség” kifejezést – melyről érdemes egyebekben szakmailag mélyebben is megemlékezni majd a jövőben, mert igen érdekes témakör –, amit már lassan milliónyi ember érteni vél, de legalábbis osztja ebben a körben joggal közelről vagy távolról foglalkozók által, vagy épp a mesterséges intelligencia útján létrehozott elméleteket. Természetesen alkotmányjogban edzett Kollégáimnak a felvetés abszurditását nem kell mélységeiben elemeznem, így most azon Kollégákhoz fordulok véleményemmel, akiknek mindennapjait inkább a büntetőjog vagy polgári jog tölti ki, és a védői terhekből vagy a kötelmek világából 23

Közigazgatási rejtelmek – Véleménycikk

kicsit kitekintenének, és a social-tartalmak mellett egy kicsit jogibb megközelítést is megismernének. Mit is jelent jogi megközelítésben a fenti jogintézmény? Maga az Alkotmánybíróság is megfogalmazta, hogy a jogintézménynek mi a lényege, eszerint: „Az Alkotmánybíróság az 1384/2026. (VIII. 14.) AB végzésben rámutatott arra is, hogy az eljárási szabályok megsértésének lényege, hogy az adott norma megalkotásának közjogi –

– hivatkoztak, úgy érveltek, hogy a mandátumvesztéssel érintett korábbi köztársasági elnök továbbra is betöltötte a pozíciót, mert az a jogszabály, mely megszüntette mandátumát, közjogilag érvénytelen volt. Fentebb már érintettem, hogy az Alaptörvény módosítása nem jogszabály, azaz a mandátumot jogszabály nem szüntette meg, ekként nincs is olyan jogszabály, melyet közjogi érvénytelenség szempontjából vizsgálni lehetne vagy lehetett volna.

Talán az is lehet egy ügyvédi feladat, hogy vitákban szélesebb rétegeknek nyújtsunk segítséget megegyezésre (vagy épp kiegyezésre) jutásuk reményében. így különösen eljárási, hatásköri vagy egyéb formai – feltételei sérülnek. Közjogi érvénytelenségről ezen belül akkor beszélhetünk, ha a jogalkotási eljárás során olyan, a norma érvényességét érintő közjogi követelmény – alkotmányos jelentőségű, a jogállamiság részét képező eljárási szabály (jelen esetben például kifejezetten: Alaptörvényben foglalt eljárási követelmény) – sérül, amely a norma érvényes létrejöttének feltétele (súlyos formai hibás eljárás). A közjogi érvénytelenség megítélése szempontjából ezért főszabály szerint a norma létrejöttének módja bír jelentőséggel, a szabályozás tartalma önmagában nem.”18 Kicsit átláthatóbban, és emészthetőbben: A közjogi érvénytelenség jogilag egy, valamely közjogi szabályozó eszköz, jogszabály vagy akár az Alaptörvény/Alkotmány vagy annak módosítása megalkotása során vétett, lényeges eljárásjogi hibaként írható le leginkább, melynek következményeként úgy kell tekinteni, hogy a megalkotott szabály nem alkalmazható. Tény az, hogy a köztársasági elnöki pozíció a korábbi köztársasági elnök mandátumvesztésétől az új köztársasági elnök megválasztásáig betöltetlen volt. Az országgyűlés elnöke nem volt köztársasági elnök, még ideiglenesen sem, ő az aki egy köztes időszakban ellátott bizonyos feladatokat19, melyeket egy köztársasági elnöknek kell(ett volna). Tehát ő nem töltötte be ezt a posztot ideiglenesen sem, azaz a poszt ebben a megközelítésben, egy ilyen átmeneti időszakban betöltetlen volt. Akik a „betöltöttségre” – így új köztársasági elnök hivatalba lépésének „fogalmi” kizártságára 24

Érdekesebb azonban, hogy a közjogi érvénytelenséget mindenkire kötelező hatállyal egyetlen szerv állapíthatja meg hazánkban, ez pedig az Alkotmánybíróság20, mely ilyent nem tett – korábbi alkotmányozói korlátozás okán nem is tehet a fenti összefüggésben. Közjogi érvénytelenség megállapításának (megállapíthatóságának) hiányában az új köztársasági elnök megválasztása egy, éppen a korábbi kormányzat és parlamenti többség részvételével összeállított alaptörvényi rendelkezésen – melynek közjogi érvénytelenségét senki nem állította - alapuló alkotmányos követelmény volt. Azaz annak követelménye, hogy köztársasági elnököt kell választani, a korábbi parlamenti többség akaratából létrejött Alaptörvényen nyugszik. Könnyen belátható tény az is, hogy a Mód. 17. mandátumvesztési szabályával érintett köztársasági elnököt senki nem mondatta le, nem is mondott le, mandátuma nem lemondása útján szűnt meg. A Mód17. köztársasági elnöki aláírása, azaz tartalmának általa történt elfogadása pedig bezárni látszik az egyetértés jogilag befolyásmentes – hisz nincs erőszak, kényszer, fenyegetés, tévedésbe ejtés – jellegére figyelemmel bármely további, akár személyes érintettség okán indítandó eljárás előtt az igényérvényesítés kapuját. A „közjogi érvénytelenség” az újonnan megválasztott köztársasági elnök „legitimitása” kapcsán kúszott be a netes polgárok tudatalattijába. A megválasztott köztársasági elnök legitimitását megválasztásának folyamata biztosítja, legitimitása jelenleg nem közvetlenül a népakaratból ered, nem annak közvetlen kifejeződése, hanem a parlamenti

többség döntése.21 Ahogy arra az Alkotmánybíróság rámutatott22, a demokratikus működés, a mindenkori országgyűlési többség általi közhatalom-gyakorlás legitimitásának az alapját egyrészt az Alaptörvénynek megfelelő választási szabályok; másrészt olyan törvényalkotási eljárási szabályok megléte adja, amelyek garanciális kereteket adnak ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők tevékenységüket megfontoltan, a köz érdekében tudják végezni; harmadrészt pedig ezeknek a szabályoknak a tényleges betartása együttesen adja. Az Alkotmánybíróság álláspontja23 szerint levezethető ebből, hogy az Alaptörvénynek megfelelő választási szabályok alapján megválasztott ország�gyűlési képviselők demokratikus legitimitását, és az általuk szabályszerűen megalkotott szabályok érvényességét formai alapon senki nem vonhatja kétségbe, azok mindenkire kötelezőek az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdésére is figyelemmel. A fentiek alapján tehát a szabályszerű eljárásban az országgyűlési képviselők által megválasztott köztársasági elnök erga omnes legitimnek tekintendő. Az élet a legnagyobb rendező

És ha már egy musical idézettel indítottam a cikket, egy színházi vonatkozású – de igen széles körben használt - mondással fordulok a végére. Az élet a legnagyobb rendező, mely most elénk lökte a közjogi érvénytelenség – véleményem szerint – iskolapéldáját. Hogy a Kollégák szerint is az-e vagy sem, talán egy szakmai vitát is generálhat, ehelyütt leírom, szerintem milyen indokkal merít ki a közjogi érvénytelenség fogalmát. 2026.08.10-én eskütételre került (volna) sor a magyar Országgyűlés előtt, ahova két új képviselő érkezett. Jogilag közömbös, hogy a két új honatya kit támogat majd munkája során, a politika nem az asztalom, és ez így is marad. Fentebb adtam egy szintetizált, zanzásított közjogi érvénytelenség-fogalmat. Azonban szerintem van a közjogi érvénytelenségnek egy, a fentieknél tágabb vetülete is. Ez pedig valamely közjogi aktus olyan lényeges hibájaként vagy hiányosságaként (bár a kötelező elem hiánya is hiba, szóval kicsit tautologikus a megfogalmazásom) jellemezhető, mely nem maradhat következmények nélkül (azaz nem egy puszta „baki”…), és ezen következmények olyan súlyúak, hogy utóbb, az aktus lezárultával Ügyvédek Lapja 2026 | 5

Közigazgatási rejtelmek – Véleménycikk

(döntés meghozatala, szabály kibocsájtása, valamely közjogi tevékenység elvégzése) csak annak megismétlésével korrigálhatók, mely megismétlésig úgy kell tekinteni, mintha az aktus meg sem történt volna. Térjünk vissza az országgyűlési képviselői eskühöz. A jogszabály24 szerint a képviselő az eskü letételéig és az esküokmány aláírásáig (a továbbiakban együtt: eskütétel) az Országgyűlés és az országgyűlési bizottságok ülésein nem vehet részt, tanácskozási, szavazati és bizonyos egyéb jogait (melyek a támogatásához, adatok megismerésének jogához kapcsolódnak) nem gyakorolhatja, indítványt nem nyújthat be, az Országgyűlés tisztségeire, illetve ország�gyűlési bizottságba nem választható meg, valamint képviselőcsoport megalakításában nem vehet részt. Fontos kiemelni, hogy – ahogy arra a jogszabály indokolásai25 is utalnak - az eskü előadása és az esküokmány aláírása egyaránt kötelezettség, az eskütétel csak abban az esetben tekinthető érvényesnek, ha annak mind a szóbeli, mind az írásbeli eleme megvalósult. Itt – felvételek igazolják minden kétséget kizáróan – tényszerűen a szóbeli esküt26 egyik képviselő sem mondta el elejétől a végéig. Jogi szempontból közömbös, hogy mi maradt el belőle, ahogy az is, hogy mi volt ennek az oka; annyi releváns, hogy valami elmaradt. Felmerülhet rögvest a szemfüles ellenérv, hogy de a jogszabály arra is utal27, hogy ha az esküokmány érvényességével kapcsolatban merül fel kétség, akkor nem gyakorolhatja az esküokmány érvényességének megállapításáig a képviselő fentebb már hivatkozott jogait; míg – szólhat ekként az ellenérv - ha a szóbeli esküvel van gond, akkor az nem befolyásolja az eskütételt, és az azt követő joggyakorlást. Azonban nem ez van a jogszabályban. Alapvetően a főszabály az, hogy az érvénytelenség beáll közjogi értelemben az eskütétel kapcsán, ha az eskütétel (mely együtt jelenti a szóbeli elmondást és írásbeli megerősítést) hibában szenved. Ehhez a főszabályhoz képest rögzít egy, lényegében az érvénytelenség megállapítása körben önálló eljárási rendelkezést az Ogytv. 28. § (7) bekezdése, és kizárólag az esküokmány hibája miatti érvénytelenség kapcsán. Azaz ha nem az esküokmány a problémás, „kétséges”, akkor ezen jogszabályhely (Ogytv. 28. § (7) Ügyvédek Lapja 2026 | 5

bek.) vizsgálata szóba sem jön. Tehát a szóbeli eskü érvényességéhez „furakodó” kétség esetén hiába állapítja meg bárki, bármilyen eljárásban az esküokmány érvényességét; az csak az esküokmányra vonatkozik, de nem az eskütétel érvényességére, hisz az eskütétel közjogi érvényességéhez egy meghatározott szöveg szóbeli, maradéktalan visszamondása és az (aláírt) esküokmány, mint írott dokumentum érvényessége együttesen szükséges. Erre figyelemmel jelenleg van két olyan, érvényes mandátummal rendelkező képviselő – véleményem szerint -, akiknek bár jó munkát kívánok, de közjogi értelemben nem dolgozhatnának, érvényes eskütételükig valamennyi olyan cselekményük, melynek elvégzésére csak eskütétel után kerülhetne sor, érvénytelen. Messzebb visz azonban a kérdés, egészen vissza odáig, hogy ki állapíthat meg hazánkban közjogi érvénytelenséget; és azt például jelen összefüggésben mely eljárás keretében tehetné. Ezt most nem is boncolgatom tovább (bár a jövőre nézve igen izgalmas szituációk kerekedhetnek ebből közjogilag; érvénytelen jogszabályok sorát indukálhatja a korrekció hiánya, ha a jogszabályalkotásban az arról valószavazás során olyan képviselő vesz részt, aki szavazati jogát nem gyakorolhatja), célom a fentiekkel a közjogi érvénytelenség egy – szerintem – kifejezetten szemléletes és a valóságban kézzelfogható példájának bemutatása volt. A fenti cikk talán közelebb hozta a közjog egyes szeleteit azon kollégák számára, akik abban valamely okból kevésbé mélyülnek el, megmutatva egy kicsit lazább, de véleményem szerint jogilag megalapozott álláspontot. Egyben az írás talán alkalmas arra is, hogy eszközül szolgáljon a kollégáknak ahhoz, hogy segítsünk a jogkeresőknek egyes jogi relevanciával bíró közéleti események alaposabb megismerésében, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy az ellentétes vélemények hangneme, stílusa lecsendesedjék, átformálódjék, és a virtuális háborúk helyét a megoldást kereső viták váltsák fel. Hisz valahol talán az is lehet egy ügyvédi feladat – kicsit tágabban tekintve az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 1. § (1) bekezdésére -, hogy vitákban szélesebb rétegeknek nyújtsunk segítséget, megegyezésre (vagy épp kiegyezésre) jutásuk reményében. 

Jegyzetek

1 Móricz Zsigmond, Kocsák Tibor, Miklós Tibor – Légy jó mindhalálig musical „Az élet szép” című betétdala 2 Oliver Cromwell után szabadon 3 A Jat. 1. § (3) bek. alapján az Alaptörvény és annak módosítása esetében a Jat. rendel­ kezései csak az Alaptörvény-előkészítésre irányuló szakaszok tekintetében relevánsak, azonban sem az eredetei alkotmányozás, sem Alaptörvény-módosítás esetén nem irányadóak egyéb rendelkezések. 4 4/2006. (II. 15.) AB határozat, ABH 2006. 115. 5 121/2009. (XII. 17.) AB határozat 6 Ez az Alkotmányt teremtő irány látszik körvo­ nalazódni az Alaptörvény 17. módosításának [2] pontja szövegszerű megfogalmazásából 7 Magyarország Alaptörvényének tizenhetedik módosítása tartalmi preambulumának [1] pontja 8 Az Alaptörvény tizenhatodik módosítása mellőzte is a „demokratikus jogállam helyre­ állítása” vagy hasonló fordulat alkalmazását. 9 Magyarország Alaptörvényének tizenhete­ dik módosítása tartalmi preambulumának [2] pontja 10 1386/2026. (VIII.17.) AB végzés [28] 11 A Jat 2. § (2) rendelkezésére az Alaptörvény módosítása körében – figyelemmel a Jat. 1. § (3) bekezdésére is – nem irányadó. 12 3519/2023. (XII. 14.) AB határozat 13 33/2012. (VII. 17.) AB határozat 14 33/2012. (VII. 17.) AB határozat 15 Abtv. 6. § (1) b) 16 ld. Alaptörvény 12. cikk (3) a)-g) 17 385/2026. (VIII. 17.) AB végzés [48],[50] 18 1386/2026. (VIII.17.) AB végzés [30] 19 Alaptörvény 14. cikk (1), (3) 20 Alaptörvény 24. cikk (1); 2011. évi CLI. tör­ vény (továbbiakban: Abtv.) 39. § (1), (3) bek. 21 Alaptörvény 11. cikk 22 6/2013. (III. 1.) AB határozat [66] 23 6/2013. (III.1.) AB határozat [69] 24 az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény (továbbiakban: Ogytv.) 28. § (6) bekezdése 25 2019. évi CVIII. törvény indokolás az Ország�­ gyűlés működését és a képviselők jogállását érintő egyes törvények módosításáról szóló 2019. évi CVIII. törvényhez 11. §-hoz fűzött indokolási rész 7. bekezdés; 2022. évi XVIII. törvény indokolás az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény és egyes kapcso­ lódó törvények módosításáról szóló 2022. évi XVIII. törvényhez 43.§, 57. §-hoz fűzött indokolási rész 26 2008. évi XXVII. törvény egyes közjogi tisztségviselők esküjéről és fogadalmá­ ról Melléklet „A közjogi tisztségviselők esküjének szövege” : Én, (az eskütevő neve) fogadom, hogy Magyarországhoz és annak Alaptörvényéhez hű leszek, jogszabályait megtartom és másokkal is megtartatom; (a tisztség megnevezése) tisztségemet a magyar nemzet javára gyakorolom. (Az eskütevő meggyőződése szerint) Isten engem úgy segéljen! 27 Ogytv. 28. § (7) bekezdés

25

Jog és gyakorlat

Kifejezetten ügyvédek figyelmébe

A kifogás elmulasztása a végrehajtói jogkörben okozott károk esetén

Nemcsak az ügyfél kárigényét, hanem az ügyvéd felelősségét is „élesítheti” Mit ér a jogos kárigény, ha a bíróság az érdemi vizsgálat előtt elutasítja? A végrehajtói jogkörben okozott károk megtérítése iránti perek jelentős része nem azért bukik el, mert a végrehajtó nem hibázott, hanem azért, mert a károsult – vagy az őt képviselő ügyvéd – elmulasztotta a kártérítési kereset anyagi jogi előfel­ tételét: a végrehajtási kifogás szabályszerű, határidőben történő és a kár elhárítására alkalmas előterjeszté­ sét. A károsultak jellemzően későn eszmélnek: a végrehajtást kérő akkor „veszi elő” a régi sérelmeket, amikor a követelése már behajthatatlan, az árverési vevő pedig akkor reklamál, amikor kiderült, mi volt a „zsákbamacskában” – ilyenkor azonban a tizenöt napos szubjektív és a három hónapos objektív határidő már rég letelt. Az alábbi tanulmányban kifejezetten ügyvédi szemszögből, a mindennapi praxis buktatóira összpontosítva mutatjuk be, hogy mikor, hol, milyen formában és – ami a legfontosabb – milyen tartalommal kell a kifogást előterjeszteni ahhoz, hogy az később a kártérítési kereset szilárd alapjául szolgálhasson. Az olvasó megtudhatja, miért nem elegendő a kifogást pusztán benyújtani, hanem annak „alkalmasnak” is kell lennie a kár elhárítására; miért végzetes, ha a kifogásban és a keresetben sérelmezett intézkedés ténybeli alapja eltér; és miért nem pótolja a kifogást a végrehajtóhoz írt sürgető e-mailek sora. Megpróbáljuk friss ítélőtáblai és kúriai döntéseken – elárverezett termőföldek, összecserélt ingatlanfotók, szétszerelt lefoglalt gépjármű tanulságos esetein – keresztül szemléltetni, hol csúszhat el az igényérvényesítés, és mikor nem róható a károsult terhére a kifogás hiánya, mert a kár már bekövetkezett. Melegen ajánljuk tapasztalatainkat minden kollégának, aki ügyfelet képvisel végrehajtási eljárásban – mert a kifogás elmulasztása nemcsak az ügyfél kárigényét, hanem az ügyvéd felelősségét is „élesítheti”. Dr. Fónagy Sándor Ph. D. ügyvéd, Budapest

A végrehajtási eljárás a bírósági eljárás részét képező önálló nemperes eljárás, amelyben a közhatalom a bírósági határozatok teljesítésének állami kényszer útján szerez érvényt. A végrehajtás foganatosítását, mint közhatalmi tevékenységet az önálló bírósági végrehajtó végzi, aki nem része sem a bírósági, sem a közigazgatási szervezetrendszernek. A végrehajtó más hatóság által nem utasítható, az intézkedéseit kizárólag a Vht. szerint hozhatja meg. A végrehajtást kérők, adósok, és adott esetben más személyek a végrehajtás során keletkezett jog- és érdeksérelmeiket gyakran a végrehajtó törvénysértő tevékenységére vezetik vissza, és végrehajtói jogkörben okozott kárigényt érvényesítenek. A végrehajtást kérők jellemzően utólag próbálják a kárigényt érvényesíteni, amikor végrehajtási eljárás megszűnt vagy értékesíthető vagyon hiányában szünetel, és ekkor gondolják azt, hogy a követelé26

sük behajthatatlanná válása miatt a káruk már végleges (korábban „idő előtti” lett volna), és a végrehajtás korábbi fázisaiból „előveszik” a kárigény alapját képező, sérelmezett végrehajtói intézkedéseket vagy mulasztásokat. (Pl. ekkor látják úgy, hogy az ingatlan becsértéke a reális piaci áron aluli volt, amit a becsérték közlésekor azért nem kifogásoltak, mert más végrehajtási eljárás akkor még nem indult az adós ellen, és esélyük volt a követelésük teljes megtérülésére). Az árverési vevők pedig, akik utólag elégedetlenek a „zsákbamacska” tartalmával, úgy vélik, hogy azért hoztak rossz döntést, mert az árverési hirdetményben nem szerepeltek a Vht. által előírt adatok, vagy az nem volt teljes körű, és a megtévesztésért a végrehajtót teszik felelőssé. A károsultak jellemzően későn eszmélnek, és a kártérítési keresetek jelentő része elutasításra kerül azon egyszerű okból, hogy a kárigényt

előfeltételező végrehajtási kifogás nem került előterjesztésre, vagy az nem volt alkalmas a kár elhárítására. Nagy felelősség nehezedik a feleket a végrehajtásban képviselő ügyvédre, ami jellemzően utólag realizálódik, amikor a kártérítési kereset elutasításra kerül azon egyszerű indokkal, hogy határidőben nem terjesztett elő kifogást, vagy nem megfelelően jelölte meg a kifogásolt intézkedést, vagy pedig kifogással támadott végrehajtói intézkedés (vagy mulasztás) tárgya, a kifogás tartalma nem felel meg a kártérítési keresetben a kár okául megjelölt végrehajtói intézkedésnek. Jelen dolgozat célja az, hogy kifejezetten ügyvédi szemszögből vizsgálja a végrehajtási kifogás gyakorlati aspektusait, az eredményes kárigény érvényesítés szempontjából a szabályos kifogás benyújtásának formai és tartalmi követelményeit, annak anyagi és eljárási jogi követelményeit. Ügyvédek Lapja 2026 | 5

Jog és gyakorlat

lasztása önmagában kizárja a kárfelelősség egyéb, általános feltételeinek az érdemi vizsgálatát, hiszen ez esetben a közhatalommal okozott kár megtérítésének anyagi jogi előfeltétele hiányzik. A végrehajtási kifogás általános szabályai

A Vht. 217. § (1) bek. szerint: „A végrehajtónak a végrehajtási eljárás szabályait és a végrehajtási kifogást előterjesztő jogát vagy jogos érdekét lényegesen sértő intézkedése, illetőleg intézkedésének elmulasztása ellen a fél vagy más érdekelt végrehajtási kifogást terjeszthet elő a végrehajtást foganatosító bírósághoz. Ezen alcím alkalmazásában a végrehajtási eljárás szabályainak lényeges megsértése az olyan jogszabálysértés, amelynek a végrehajtási eljáA végrehajtói kárfelelősség jogalapja

A végrehajtói jogkörben okozott kárért való felelősség a közigazgatási jogkörben okozott kárért fennálló felelősség elkülönült, speciális formája. A Vht. 236. § (1) bek. szerint: „A végrehajtó a végrehajtói működése körében, illetve az eljárása során okozott kárért kártérítésre és személyiségi jogsértésért sérelemdíj megfizetésére a Polgári Törvénykönyv szabályai szerint köteles.” A közhatalmi tevékenységet gyakorló végrehajtó kárfelelősségének a jogalapját a Ptk. 6:549. § és 6:548. § teremti meg. A Ptk. 6:549. § (2) bek. szerint: „A végrehajtói jogkörben okozott kárért való felelősségre a közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség szabályait kell megfelelően alkalmazni. A kártérítési keresetnek előfeltétele a rendes jogorvoslat kimerítése.” (A Ptk. 6:548. § (1) bekezdésével tartalmilag egyezően rendelkezett az 1959. évi Ptk. 349. § (1) bekezdése.) A közhatalom gyakorlásával okozott kárért való felelősség különös szabálya tehát olyan további feltételt fogalmaz meg, amelynek a kártérítési felelősség általános feltételei mellett többletként kell megvalósulnia ahhoz, hogy a kárfelelősség megállapítható legyen. Ez a többletkövetelmény a rendes jogorvoslat kimerítése. Az önálló bírósági végrehajtó esetében a Vht. 217. §-a szerinti végrehajtási kifogás minősül rendes jogorvoslatnak. (BH.1998.285.) A kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslatként a kifogás igénybevételének elmuÜgyvédek Lapja 2026 | 5

hajtó intézkedésétől számított 15 napon belül kell benyújtani. (A gyakorlatban a 15 napos határidő a végrehajtói jegyzőkönyv kézhezvételétől számít.) A kifogást legkésőbb a végrehajtó intézkedésétől számított 3 hónapos objektív határidőn belül nyújtható be. A kárigény, mint bármely kötelmi igény főszabály szerint 5 év alatt évül el, a kifogást viszont 15 napon belül elő kell terjeszteni, tehát a kárigény érvényesítését előfeltételező kifogás benyújtása, mint anyagi jogi többletfeltétel teljesítése szűkre szabja az igényérvényesítést. A kifogást a végrehajtónál kell benyújtani. A CKOT 2019.04.16:68. állásfoglalás szerint ha a végrehajtási kifogást a Vht.ban előírt 15 napos határidőn belül nem a végrehajtónál nyújtják be (hanem pl. a végrehajtási bíróságnál), az elkésettnek te-

A kifogás célja, hogy még a bírósági végrehajtási eljárás keretein belül megelőzze a kár bekövetkezését, és ehhez mérten kell a tartalmát is meghatározni. rás lefolytatására érdemi kihatása volt.” A CKOT2019.04.16:69. állásfoglalás szerint mindig az eset körülményei alapján, mérlegeléssel lehet meghatározni, hogy az adott helyzetben mi minősül lényegesen jogszabálysértő intézkedésnek. A Vht. nem általánosságban biztosítja a végrehajtási bíróságnak a végrehajtó eljárása feletti törvényességi ellenőrzést, hanem azt a rendes jogorvoslat (végrehajtási kifogás) igénybevétele esetén teszi lehetővé, annak tartalma és keretei között jár el. A végrehajtó kártérítési felelőssége sem általában a végrehajtási eljárás szabálytalanságára, hanem az egyes végrehajtási cselekmények jogellenességére alapítható. Mivel a bíróság Vht. 217/A § (3) bek. alapján a kifogás tartalmához kötve van, ezért nem vizsgálhat olyan végrehajtói intézkedéseket, amelyekre a kifogás nem terjed ki (kivéve, ha lényeges eljárási szabálysértés miatt szükséges az adott intézkedés megismétlése). Végrehajtási kifogást nemcsak a fél, hanem más érdekelt is előterjeszthet. Más érdekelt minden olyan személy (pl. árverési vevő, lefoglalt vagyontárgy tulajdonosa, a tartozása kezese), akinek a jogát vagy jogos érdekét a végrehajtó intézkedése vagy mulasztása sérti. A kifogást a végre-

kintendő (mindazonáltal igazolási kérelemnek lehet helye.) Az elkésett kifogás viszont a kártérítési kereset elutasításához vezet majd. 2018. január 1. óta a végrehajtási kifogásnak nem kell megfelelnie a keresetlevél benyújtására és kellékeire vonatkozó Pp. szerinti szigorú előírásoknak. (CKOT 2019.04.16:3). A kifogásnak azonban meg kell felelnie a Vht. 9. §-a folytán alkalmazandó Pp. 114. §-a által a beadványokkal szemben támasztott általános alaki előírásoknak, és azt a Pp. 325. §-a szerinti teljes bizonyító erejű - papír alapú vagy elektronikus - magánokirati formának megfelelően kell elkészíteni. A kifogás tartalma

A kifogás célja, hogy még a bírósági végrehajtási eljárás keretein belül megelőzze a kár bekövetkezését, és ehhez mérten kell a tartalmát is meghatározni. A kifogás előterjesztésekor jól meg kell gondolni, hogy konkrétan melyik végrehajtói intézkedés idézte elő a károsodással fenyegető helyzetet és a kifogásban meg is kell határozni, hogy a kifogás konkrétan melyik végrehajtói intézkedés (vagy mulasztás) ellen irányul, a kártérítési perben a bíróság ugyanis vizsgálni fogja, hogy a keresethez képest a kifogás azonos tény27

Jog és gyakorlat

beli alapon került-e előterjesztésre, azaz a keresetben sérelmezett intézkedés azonos-e azzal, mint ami a kifogás tárgyát képezi. A kifogásban kifejezetten kérni kell az intézkedés (mulasztás) orvoslását is (BH.2008.120), eredményes kifogás esetén ugyanis a kár bekövetkezte külön per nélkül is elhárítható, és a perbíróság azt fogja vizsgálni, hogy a károsult ezt a folyamatot szabályosan végigvitte-e. A kifogásban meg kell határozni azt is, hogy az intézkedés megváltoztatását, megsemmisítését milyen okból kéri. A kifogás tartalmának meghatározásával tehát „rögzül” az esetleges későbbi kárigény érvényesítés iránya, és behatárolódik annak eredményessége is. Több intézkedés kifogásolása esetén a perbíróság külön-külön fogja vizsgálni, hogy a kereseti tényállást a felperes ezek közül melyikre alapozza. Csak azon jogsértő intézkedésre alapozható a kereset, mint ami a kifogás tárgyát is képezte. A végrehajtó a sérelmezett intézkedést (pl. árverési jegyzőkönyv) saját hatáskörben nyilvánvaló jogszabálysértés esetén sem vonhatja vissza. (CKOT 2019.04.16:31.) A végrehajtási bíróság a kifogáshoz kötve van. A kártérítési peres bíróságot pedig a kifogást elbíráló jogerős határozat köti, azt nem bírálhatja felül. A kártérítési perben eljáró bíróságnak meg kell állapítani, hogy (1) mi a keresetben konkrétan sérelmezett végrehajtói intézkedés vagy mulasztás, (2) e vonatkozásában a károsult előterjesztette-e a végrehajtási kifogást, (3) azt alkalmas módon terjesztette-e elő, (4) a keresetben a kár okául megjelölt végrehajtói intézkedés egyezik-e a kifogásos eljárás tárgyává tett végrehajtói intézkedéssel és (5) a keresetben megjelölt végrehajtói intézkedéssel okozati összefüggésben keletkezett-e a kár. A perbíróság szükség esetén a végrehajtási iratok beszerzése után vizsgálja a kifogás tartalmát, az abban megjelölt, sérelmezett végrehajtói intézkedéseket, vizsgálja az eljárt bíróságok határozatának indokolását, a kifogásoló által benyújtott fellebbezési érveket, és ehhez képest vizsgálja a kereset tárgyává tett végrehajtói intézkedéseket. A kifogás „alkalmassága”

A bírói gyakorlat szerint (BDT2019. 3977.) a kár elhárítására a végrehajtási kifogás, mint rendes jogorvoslat csak akkor 28

alkalmas, ha az annak következtében meghozott rendelkezés zárja ki a kár későbbi bekövetkezését. Nem elegendő a kifogást előterjeszteni, hanem annak alkalmasnak kell lennie a kár elhárítására. A rendes jogorvoslat kimerítése csak akkor valósul meg, ha a benyújtott kifogás formájában és tartalmában is alkalmas lehet az állított jogellenes, kárt okozó végrehajtói intézkedés jogorvoslati eljárás keretében történő korrigálására. A Kúria Pfv.20209/ 2021/5. számú precedensképes határozata szerint: „Ha a fél a kár elhárítására alkalmatlan módon terjeszti elő a kár elhárítására egyébként alkalmas rendes jogorvoslati kérelmét, azzal a rendes jogorvoslati jogot nem meríti ki. Ilyen esetben a közhatalmi jogkörben okozott kár megtérítése iránti kereset alaptalan.”„A kár okaként megjelölt intézkedéshez mérten kell tehát a kár elhárítására alkalmas jogorvoslatot a félnek kimeríteni. Jogorvoslati eljárás e követelménynek akkor tesz eleget, ha ugyanazokra a tényekre alapítottan kísérli meg a rendes jogorvoslati jogát érvényesíteni, mint amikre a kártérítési perben hivatkozik. Jelen esetben ezért helyesen tulajdonított annak jelentőséget a másodfokú bíróság, hogy a rendes jogorvoslatnak minősülő végrehajtási kifogásának előterjesztésekor a felperes ismerte-e azokat a releváns tényeket, amelyekkel a kárát eséllyel elháríthatja és azokra hivatkozott-e. Amennyiben e tények ismerete ellenére más tartalommal nyújtotta be a kifogását, ami eleve alkalmatlanná tette azt a kár elhárítására, nem lehet úgy tekinteni, hogy a rendes jogorvoslati lehetőségét kimerítette.” A kár elhárítására alkalmatlan az elkésettség miatt elutasított kifogás. Alkalmatlan a kifogás akkor is, ha a kifogásban és a keresetben sérelmezett intézkedés nem egyezik meg, azaz a tényállás eltér. Egyes esetekben ugyanis a károsultak (miután rájönnek, hogy korábban elmulasztották a kifogást benyújtani), kifogással támadnak egy későbbi intézkedést, de még amennyiben az újabb kifogás eredményes is lesz, a perbíróság a kárigényt elutasíthatja azon indokkal, hogy a kár elhárítására az elmulasztott kifogás lett volna az alkalmas (amennyiben a kifogásolni elmulasztott intézkedés volt a kár oka), és azt nem lehet később egy újabb, már alkalmatlan kifogással „feléleszteni”. A Pécsi Ítélőtábla Pf.20.011/2023/4. sz. határozatában tett megállapítása sze-

rint: „A fél akkor tesz eleget kára megelőzése érdekében a végrehajtási kifogás benyújtása, mint a rendes jogorvoslat igénybevétele törvényi követelményének, ha azt érdemi elbírálásra alkalmas módon terjeszti elő, és abban annak a konkrét intézkedésnek, illetve mulasztásnak az orvoslását kéri, amely miatt előadása szerint károsodott (EBH 2008.1878., BDT2018.3853.), vagyis ugyanazokra a tényekre alapítottan kísérli meg a rendes jogorvoslati jogát érvényesíteni végrehajtási kifogást előterjesztve, mint amelyekre a kártérítési perben hivatkozik.” Az alábbiakban néhány jogeset kerül röviden bemutatásra. A kifogás elmulasztása

A Pécsi Ítélőtábla Pf.20.011/2023/4. sz. ítélete alapját képező ügyben a végrehajtás kérő 2018-ban a végrehajtóhoz hat alkalommal e-mailben intézett kérelmeket, melyekben az adós részvényeinek lefoglalását kérte. A végrehajtó 2018. július 18-án tájékoztatta a foglalás sikertelenségéről, mert a részvényekre vonatkozó adatot nem tudott beszerezni. A végrehajtást kérő 2020. évben terjesztett elő a mulasztás okán végrehajtási kifogást, de a bíróság elkésettség okán elutasította. A végrehajtást kérő a keresetében a végrehajtásban meg nem térült követelése összegének a megfizetésére kérte kötelezni a végrehajtót azon indokkal, hogy az a le nem foglalt részvények vételárából megtérült volna. A keresetet a bíróság elutasította azon indokkal, hogy a végrehajtó 2018. július 18-ai tájékoztatásának kézhezvételétől számított 15 napon belül terjeszthetett volna elő kifogást, viszont azt csak 2020-ban terjesztette elő, és így az elkésettség folytán elutasításra került. A felperes hivatkozott arra is, hogy az általa a végrehajtóhoz intézett, lefoglalást kérő e-mailek kifogásnak minősülnek, de a bíróság megállapította, hogy azok a tartalmuk szerint sem minősülnek annak, továbbá megállapította, hogy: „A végrehajtóhoz intézett, minősített elektronikus aláírás nélküli, a teljes bizonyító erejű magánokirati formát nélkülöző, és így a fentebb ismertetett formai követelményeket nem teljesítő egyszerű elektronikus levélben előadott ismételt kérelmeket, sürgetéseket, tájékoztatás kéréseket, a végrehajtó felhívását kártérítés megfizetésére a Vht. 217. § (4) bekezdésének szem előtt tartásával is csak úgy lehetett minősíteni, hogy azokkal a felperes a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőséget nem vette igénybe.” Ügyvédek Lapja 2026 | 5

Jog és gyakorlat

A Szegedi Ítélőtábla Pf.20.155/2024/5. sz. ítélete alapját képező ügyben a végrehajtás megszüntetése után a végrehajtó nem intézkedett az árverés törlése iránt, az adós ingatlana értékesítésre került, azonban a mulasztó végrehajtó kárfelelőssége nem került megállapításra, mert az adós nem terjesztett elő kifogást. A végrehajtó az adós tulajdonát képező termőföld ingatlanok értékesítésére céljából a kormányhivatalt kereste meg. Az árverés 2021. december 16. napjára volt kitűzve.

végrehajtó az adós ingatlanára folyamatos ingatlanárverési hirdetményt bocsátott ki, amely tartalmazta, hogy a közzétett fénykép tájékoztató jellegű. A közzétett fényképek azonban nem az árverésre hirdetett ingatlanról, hanem egy másik családi házzal beépített ingatlanról készültek. A felperes érdeklődő betekintett az árveréssel összefüggő iratokba, megtekintette a fényképen szereplő ingatlant, az ingatlan tulajdoni lapját beszerezte, az ingatlannyilvántartási térké-

„A kár elhárítására a rendes jogorvoslat csak akkor alkalmas, ha az annak következtében meghozott határozatban foglalt rendelkezés zárja ki a kár későbbi bekövetkezését.” Az adós időközben a tartozását megfizette, ezért a végrehajtó 2021. október 20-án a végrehajtást megszüntette és intézkedett az ingatlanokat terhelő végrehajtási jog földhivatali törlése iránt. A törlő földhivatali határozatokat az adós 2021. november 19-én átvette. A határozatok az árverés 2021. december 16 napjára történő kitűzését változatlanul tartalmazták. Az adós az árverés napján értesült arról, hogy a 10 órára kitűzött árverést megtartják. Erről értesítette a végrehajtót, aki e-mailt írt a kormányhivatalnak, majd személyesen ment át a hatósági épületbe, de az árverés befejeződött, és egy árverési vevő az ingatlanokat a becsérték 50 %-án, azaz 2.260.000. Ft és 444.800. Ft vételáron megvette. Az adós a keresetben 15.295.200. Ft kártérítés megfizetésére kérte a végrehajtót kötelezni azon okból, hogy a végrehajtó a végrehajtás megszüntetése ellenére nem intézkedett az árverést leállításáról, az árverési vevő pedig az ingatlanokat árverést követően harmadik személynek 12.800.000. Ft és 5.200.000. Ft vételárért adta el. A bíróság a kereset elutasította azon okból, hogy az adósnak a törlő határozatokból észlelnie kellett, hogy azokban változatlanul szerepel az árverés tényének feljegyzése és annak időpontja, azonban nem terjesztett időben elő végrehajtási kifogást, amely alkalmas lett volna a végrehajtó mulasztásának a korrigálására, a felperes által állított kár elhárítására. A Pécsi Ítélőtábla Pf.20.175/2017/6. sz. ítéletének alapját képező ügyben a Ügyvédek Lapja 2026 | 5

pet azonban nem nézte meg. Az elektronikus árverés során a legmagasabb 2.280.000. Ft összegű ajánlatot a felperes tette, ezért a végrehajtó a 2014. május 20-án kiállított ingatlanárverési jegyzőkönyvben árverési vevőként őt tüntette fel, tájékoztatta továbbá a végrehajtási kifogás előterjesztésének feltételeiről. Az árverés jogerőre emelkedése után a tulajdonjoga bejegyzésre került. A vevő számára az árverést követően derült ki, hogy nem az általa korábban megtekintett ingatlanra licitált, azt sikertelenül próbálta továbbértékesíteni. 2015. július 21-én végrehajtási kifogást terjesztett elő az árverési jegyzőkönyvvel szemben, amit a bíróság elkésettség miatt elutasított. Az árverési vevő keresetében 1.000.001. Ft kár megfizetésére kérte kötelezni a végrehajtót. Hivatkozása szerint az alperes kárt okozott neki azzal, hogy az árverésen nem azt az ingatlant vásárolta meg, mint amelyik a közzétett fényképeken szerepelt, az árverésen megvett ingatlanon nincsen önálló lakóház, zártkertként funkcionál, értéktelen, a végrehajtó megtévesztő tájékoztatást nyújtott. A bíróság a keresetet elutasította azon indokkal, hogy a felperes az árverési jegyzőkönyv elleni kifogását nem terjesztette elő határidőben, pedig gondos eljárással, a végrehajtási kifogás előterjesztésére nyitva álló 3 hónapos objektív határidő alatt felismerhette volna - pl. az ingatlan-nyilvántartási térkép megtekintésével - végrehajtási eljárás szabályainak a megsértését.

Bekövetkezett kárnál a kifogás alkalmatlansága

A Győri Ítélőtábla a Pf.II.20.132/2019/6. sz. ítéletének tényállása szerint az I. r. alperes végrehajtó lefoglalta az adós gépjárművét, azt kivonatta a forgalomból és felhívta arra az adóst, hogy a gépjárművet szállítsa be az általa megbízott II. r. alperes telephelyére. 2014. július 4-én a felperes a gépjárművet beszállította a telephelyre, az akkor sérülésmentes, működőképes állapotú volt, a motor indult, azon külsérelmi nyom nem volt. A végrehajtás kérő 2016. szeptember 15-én kérte a végrehajtás megszüntetését. A felperes élettársa a telephelyen 2016. június 28-án az tapasztalta, hogy a hátsó ülések le vannak döntve, falevelek vannak az autóban, de ekkor az adós végrehajtási kifogást nem terjesztett elő. A végrehajtó 2016. október 10-én intézkedett a gépjármű foglalás alóli feloldása iránt. A felperes által felkért igazságügyi gépjármű szakértő megállapítása szerint a kerekeket lecserélték, a turbófeltöltőt kicserélték és a helyére kicserélt működésképtelen feltöltőt hiányosan kötötték be, a motor nem indult. A felperes 528.439. Ft kárigényében a bíróság egyetemlegesen marasztalta az alpereseket. Az ítélet indokolása szerint: „A Ptk. 6:548. § (1) bekezdése és 6:549. § (2) bekezdése együttes alkalmazása során nem csak azt kell értékelni, hogy az I. rendű alperes állított intézkedésével vagy mulasztásával szemben általában véve van-e helye rendes jogorvoslatnak, hanem azt is, hogy ez a jogorvoslat adott esetben alkalmas lehetett-e a kár elhárítására.” „A Vht. 217. §-a a végrehajtó mulasztása esetén is lehetővé teszi a kifogás előterjesztését, azonban önmagában abból, hogy az őrzés során már bekövetkezett károsodása miatt, annak észlelésekor a felperes kifogással nem élt, nem vonható le a fent említett speciális törvényi feltétel hiányára következtetés. Az adott tényállás mellett ugyanis a kifogás nem lett volna alkalmas a felperes jelen perben érvényesített kára elhárítására, mert a kár elhárítására a rendes jogorvoslat csak akkor alkalmas, ha az annak következtében meghozott határozatban foglalt rendelkezés zárja ki a kár későbbi bekövetkezését.”„Következésképpen önmagában a kifogással, mint rendes jogorvoslattal a kár nem lett volna elhárítható, ezért a végrehajtási kifogás előterjesztésének hiánya nem eredményezheti a kereset elutasítását, mert a kártérítési felelősség különös feltétele teljesült.”  29

Jog és gyakorlat

A külföldi részes közlekedési balesetek joggyakorlati kérdései1 Amennyiben magyarországi lakos vagy magyarországi székhelyű cég tulajdonát képező gépjárművel szenvednek közlekedési balesetet kül­ földön, felvetődik a kérdés, hogy hogyan lehet a károsult kártérítési igényét érvényesíteni? Dr. Pataky Tibor ügyvéd, Törökszentmiklós

Külföldön történt közlekedési balesetek egyes kérdései

Ami a károkozó kötelező felelősségbiztosítójának a meghatározását illeti, elképzelhető, hogy a károsult a helyszínen is tud információt beszerezni erről, vagy akár a károkozó gépjármű biztosítási zöldkártyáját lefényképezheti. Ha ezt az adatot nem sikerült beszerezni, akkor a Magyar Biztosítók Szövetsége (a továbbiakban: MABISZ) tud információt szolgáltatni arról, hogy a baleset időpontjában a károkozó gépjármű mely biztosítónál rendelkezett kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződéssel. A MABISZ tájékoztatása egyúttal arra is kiterjed, hogy a külföldi biztosítónak mely szervezet a magyarországi kárrendezési megbízottja. Kérdés az, hogy a kártérítési igény érvényesítéséhez szükséges jogalapi iratokat magyar ügyvéd külföldi rendőrségtől vagy ügyészségtől be tudja-e szerezni. A magyar ügyvéd Európai Unión belüli külföldi eljárását szabályozza az ügyvédi szolgáltatásnyújtás szabadsága tényleges gyakorlásának elősegítéséről szóló, 1977. március 22-i 77/249/EGK tanácsi irányelv. Gyakorlati tapasztalatunk az, hogy az illetékes külföldi ügyvédi kamarához való bejelentés nélkül is általában a jogalapi iratokat a károsult magyar jogi képviselőjének a külföldi rendőrség vagy ügyészség kiadja, bár Németországban találkoztunk olyan esettel is, hogy az adott német ügyészség megkereste a helyileg illetékes ügyvédi kamarát, hogy a kérelmet előterjesztő ügyvéd bejelentkezett-e az adott német ügyvédi kamaránál, s mivel erre az ügyészség nemleges választ kapott, a jogalapi iratok kiadását megtagadta. Ugyan Svájc nem tagja az Európai Uniónak, azonban azt tapasz30

taljuk, hogy akár a svájci rendőrség, akár a svájci ügyészség a jogalapi iratokat megküldi a károsult magyar jogi képviselőjének. Azt tapasztaljuk, hogy a francia hatóságok általában választ sem küldenek a magyar jogi képviselőnek, hiába francia nyelven lett megfogalmazva a kérelem. Esetenként azzal is szembesülünk, hogy amennyiben külföldi károsultja van a közlekedési balesetnek, nem mindig tűnik alaposnak a rendőrségi munka. Amennyiben magyar ügyvéd nem tudja beszerezni a külföldi hatóságtól a jogalapi iratokat, akkor az adott országban tevékenykedő ügyvéd közreműködése vállhat szükségessé. A külföldön történt balesetek esetében általában nem a magyar anyagi jog az irányadó a kártérítési jogviszonyra. Az Európai Unión belül hangsúlyos szerepet kap a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 2007. július 11-i 864/2007/EK európai parlamenti és a tanácsi rendelet (a továbbiakban: Róma II. rendelet). E rendelet 4. cikk (1) bekezdése értelmében a jogellenes károkozásból eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyra azon ország jogát kell alkalmazni, amelyben a kár bekövetkezik, függetlenül attól, hogy mely országban következett be a kárt okozó esemény, valamint függetlenül attól, hogy ezen esemény közvetett következményei mely országban vagy országokban következnek be. Ez a főszabály, és noha ez alól vannak kivételek, azt tapasztaljuk, hogy az esetek döntő többségében a főszabály alapján szükséges meghatározni az alkalmazandó anyagi jogot. Magyar jogász számára kihívást jelent a külföldi jog tartalmának a meghatározása. Noha rendelkezésre állnak olyan szak-

könyvek, amelyek az egyes európai országok kártérítési jogi jogszabályait és bizonyos mértékben a kárrendezési gyakorlatot ismertetik, egyik sem olyan részletes, hogy magyar ügyvéd az adott külföldi jog tartalmáról olyan részéletes képet kapjon, ami alapján megnyugtatóan tud tanácsot adni a károsultnak.2 Azt javasoljuk, hogy a magyar ügyvédnek célszerű az adott ország jogában jártas külföldi kollégával együttműködni, hogy a károsult kártérítési igénye hatékonyan legyen érvényesíthető. Sőt súlyos személyi sérüléses ügyben az a gyakorlati tapasztalatunk, hogy a károsult érdekét az szolgálja a legjobban, ha a károsult mind magyar, mind pedig külföldi ügyvédnek ad megbízást. Ha a kártérítési igény érvényesítésére külföldi biztosító előtt kerül sor, a külföldi biztosító ugyan válaszol a magyar ügyvédnek, de azt tapasztaljuk, hogy abban bízik a külföldi biztosító, hogy a magyar ügyvéd nem olyan jártas a külföldi jogban. Sokkal jobb kárrendezési ajánlatokat lehet elérni, ha az adott ország jogában és joggyakorlatában tapasztalattal rendelkező ügyvéd jár el a külföldi biztosító előtt. Lehetséges az, hogy az Európai Unión és az Európai Gazdasági Térségen belül a károsult a gépjármű-felelősségbiztosításÜgyvédek Lapja 2026 | 5

Jog és gyakorlat

ról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló, 2009. szeptember 16-i 2009/103/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: konszolidált gépjármű-biztosítási irányelv) 21. cikke alapján a külföldi biztosító magyarországi kárrendezési megbízottjához forduljon a károsult vagy a károsulti jogi képviselő. Ennek az az előnye, hogy a kártérítési igény rendezését magyar nyelven lehet kezdeményezni. A kárrendezési megbízott szerepe3

A konszolidált gépjármű-biztosítási irányelv (34)-(40) preambulumbekezdései tartalmazzák a kárrendezési megbízottra vonatkozó szabályozás indokait, míg az egyes szabályok ezen irányelv 21. cikkében találhatók meg. A magyar biztosítók kárrendezési megbízottjainak a listája a MABISZ honlapján megtalálható.4 Fontos azt kiemelni, hogy a károsult számára csak lehetőség az, hogy a kártérítési igényét a kárrendezési megbízottnál terjessze elő. A károsult akár dönthet úgy is, hogy a károkozóval vagy annak felelősségbiztosítójával szemben közvetlenül érvényesíti az igényét. A gyakorlati tapasztalatok alapján a dologi károk rendezésénél előnyös a kárrendezési megbízotthoz fordulni, míg súlyos személyi sérüléses ügyekben - akár külföldi ügyvéd közreműködésével is - célszerű inkább közvetlenül a károkozó felelősségbiztosítójával felvenni a kapcsolatot, ugyanis az esetek döntő többségében a kártérítési jogviszonyra irányadó jog nem a károsult lakóhelye szerinti jog, márpedig a kárrendezési megbízott munkatársai nehezebben tudnak kezelni olyan bonyolult személyi sérüléses ügyeket, melyekre számukra kevéssé ismert jog az alkalmazandó. Mind a hazai, mind az európai uniós bírósági gyakorlatban felmerült az a kérdés, hogy a károsult a lakóhelye, illetve székhelye szerinti tagállamban a kártérítési per alperese lehet-e a kárrendezési megbízott vagy pedig csak a külföldi biztosítóval szemben indíthat pert a károsult. Tehát a kérdés az, hogy a kárrendezési megbízott passzív perbeli legitimációval rendelkezik-e. A Budai Központi Kerületi Bíróság előtt 5.G.22.319/2016. szám alatt folyamatban volt ügyben az egyik magyarországi székhelyű biztosító indított kártérítési pert egy külföldi biztosító magyarországi Ügyvédek Lapja 2026 | 5

kárrendezési megbízottjával szemben. A Budai Központi Kerületi Bíróság I. fokon jogerőre emelkedett ítéletében az alperes passzív perbeli legitimációjának a hiánya miatt utasította el a felperes keresetét. A német szakirodalom is akként foglalt állást, hogy a kárrendezési megbízott passzív perbeli legitimációval nem rendelkezik5, vagyis mindig az adott (külföldi) biztosítónak kell az alperesi pozícióban lennie.6 Az Európai Unió Bírósága álláspontom szerint helyesen a C-558/15. ügyszám alatt folyamatban volt ügyben kimondta – ellentétben a főtanácsnok indítványával –, hogy a kártérítési pert a kárrendezési megbízottal szemben nem lehet megindítani, csak a külföldi biztosítóval szemben. Az előzőekben kifejtettek alapján egyértelmű, hogy a kártérítési per alperese a kárrendezési megbízott nem lehet, hanem csak a külföldi felelősségbiztosító ellen indítható meg a per. Ebben az esetben azonban felmerül a károsult részéről az, hogy a keresetlevelet annak mellékleteivel együtt le kell-e fordíttatnia a felelősségbiztosító székhelye szerinti ország hivatalos nyelvére, ami jelentős költséggel jár, valamint a keresetlevelet a bíróságnak külföldre kell-e kézbesítenie, ami a gyakorlati tapasztalatok szerint a belföldi kézbesítésnél időigényesebb még az Európai Unión belül is. Az Európai Bíróság C-306/12. számú ügyben meghozott ítéletében megállapította, hogy a konszolidált gépjármű-biztosítási irányelvet úgy kell értelmezni, hogy a kárrendezési megbízott hatásköre a képviselt bizto-

sító elleni kártérítési perben a kézbesítési megbízotti feladatok ellátására is kiterjed. Rámutatok arra, hogy az akkori Tolna Megyei Bíróság előtt 16.P.20.898/2009. szám alatt I. fokon és a Pécsi Ítélőtábla előtt Pf.III.20.691/2011. szám alatt II. fokon folyamatban volt perben - még a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Gfbt.) előtt hatályban volt, a gépjármű üzemben tartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 190/2004. (VI. 8.) Korm. rendelet szabályai alapján - a külföldi biztosító képviseletét a magyarországi kárrendezési megbízott látta el a kárrendezési megbízott jogtanácsosán keresztül. Külföldi biztosító elleni per Magyarországon

Az Európai Unió Bíróságának C-463/06. számú ügyben meghozott ítélete alapján egyértelmű, hogy a magyarországi lakóhellyel rendelkező károsult a külföldi biztosító ellen Magyarországon kártérítési pert indíthat. Ebben az esetben tipikusan a baleset nem Magyarországon, hanem külföldön történt, ami egyúttal azt is jelenti, hogy az esetek döntő többségében a Róma II. rendelet 4. cikk (1) bekezdése szerint a baleset bekövetkezésének helye szerinti ország anyagi joga az irányadó. Következésképpen a magyar bíróságnak külföldi anyagi jogot kell alkalmaznia. Az a gyakorlati tapasztalatunk, hogy a külföldi jog és joggyakorlat tartalmának a

31

Jog és gyakorlat

tisztázása igen időigényes és költségigényes. Egy-egy összetettebb ügyben a külföldi jogra vonatkozó megkeresés és mellékleteinek a fordítási költsége akár az 500 000 forintot is meghaladhatja. Az utóbbi időben a külföldi hatóságok válasza igen részletes és a megkeresésnek megfelelően a vonatkozó bírói gyakorlat ismertetésére is sor kerül, azonban ez azzal jár, hogy jelentős terjedelmű a külföldi anyagi jogra vonatkozó válasz, melynek fordítási költsége akár 700 000 – 1 000 000 forint is lehet. Ilyen perben általában további nehézség az, hogy a tanúk külföldi lakosok, akik tipikusan nem jelennek meg a magyar bíróság idézésére a magyar bíróság előtt, hiába került lefordításra az adott ország nyelvére az idézés. A tagállamok bíróságai között a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében történő együttműködésről (bizonyításfelvétel) szóló, 2020. november 25-i (EU) 2020/1783 európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján ugyan az Európai Unión belül könnyebb a bizonyításfelvétel, azonban a következő gyakorlati problémákkal szembesültünk. Amennyiben a tanú meghallgatása érdekében a magyar bíróság megkeresi a külföldi bíróságot, akkor gyakran az adódik elő, hogy hiába lettek igen körültekintően feltéve a kérdések, a tanú válaszai alapján még további kérdések tisztázása válik szükségessé, amire csak akkor derül fény a magyar bíróság előtt, amikor a külföldi bíróság válaszának a magyar fordítása rendelkezésre áll. Ugyan ezen rendelet alapján nem kizárt technikai eszköz útján, vagyis távmeghallgatás keretében a tanú meghallgatása, azonban ehhez tisztázni szükséges, hogy a külföldi bíróságon is rendelkezésre állnak-e a szükséges technikai feltételek. Tehát az a meglátásunk, hogy a károsultat képviselő magyar jogi képviselőnek igen körültekintően kell eljárnia, hogy valóban az szolgálja-e a károsult érdekét a legjobban, hogy az említett helyzetben a külföldi biztosítót magyar bíróság előtt perelje be. Gyakorlati tapasztalatunk az, hogy hatékonyabbnak tűnik a károsult igényének az érvényesítése ebben a szituációban úgy, hogy a baleset helye szerinti bíróság előtt indul per a külföldi biztosítóval szemben. Ez nyilván azt jelenti, hogy külföldi ügyvédnek kell eljárnia az adott külföldi bíróság előtt, vagyis a károsultnak nemcsak magyar ügyvédet szükséges megbíznia, 32

azonban ez még mindig kisebb költséggel járónak mutatkozik, mint egy bizonytalan per felvállalása magyar bíróság előtt a külföldi biztosítóval szemben. A külföldi gépjárművel okozott kár megtérítésének kérdései

A Gfbt. 41. §-a értelmében a külföldi telephelyű gépjármű Magyarország területére harmadik ország, valamint a Rendszámegyezményhez nem csatlakozott tagállam területéről csak akkor léphet be, illetve Magyarország területén akkor közlekedhet, ha a) üzemben tartója (vezetője) érvényes gépjármű-felelősségbiztosítási fedezetet igazoló zöldkártyával rendelkezik, vagy b) a gépjármű olyan ország hatósági jelzéseit és országjelét viseli, amely a Rendszámegyezmény részese. A Gfbt. 42. § (1) bekezdése alapján ha a külföldi telephelyű gépjármű üzemben tartója (vezetője) az érvényes gépjármű-felelősségbiztosítási fedezet fennállását a Gfbt. 41. §-ában meghatározott módon nem igazolja, Magyarország területére való belépéskor köteles az e törvény szerinti biztosítóval, vagy biztosítók e célra létrehozott csoportjával határozott időre szóló szerződést (határbiztosítást) kötni, azt a tartózkodás idején folyamatosan fenntartani, s az ezt tanúsító okiratot magánál tartani. A Gfbt. 43. §-a szerint ha Magyarország területén külföldi telephelyű gépjármű használatával okoztak kárt, a kártérítési igényt a Nemzeti Irodával, vagyis a MABISZ-szal szemben is lehet érvényesíteni. Ha a károkozó gépjármű-felelősségbiztosítója – a Nemzeti Iroda hozzájárulásával – a biztosítottjai által Magyarország területén okozott károk rendezésére levelezővel megállapodást kötött, a károk rendezését és a Nemzeti Iroda perbeli képviselete ellátását – a Nemzeti Iroda ellentétes rendelkezése hiányában – e levelező, illetve képviselője végzi. Tehát amennyiben a külföldi telephelyű gépjárművel Magyarországon kárt okoznak, akkor célszerű a MABISZ-szal tisztázni, hogy a külföldi biztosítónak mely szervezet a magyarországi levelezője, vagy ha az adott külföldi biztosítónak nincsen levelezője, akkor a MABISZ jár el. Peren kívül a kártérítési igényt a levelezőhöz szükséges bejelenteni. Kártérítési pert azonban a levelezővel szemben nem lehet

indítani, ilyen esetben a kártérítési per alperese a MABISZ a Gfbt. 43. §-a értelmében. A Pécsi Törvényszék a 2.Gf.20.189 /2019/6. számú és 1.Gf.20.357/2020/5. számú ítéletében a levelező passzív perbeli legitimációját elismerte, majd a 2.Pf.20.211 /2021/4. számú ítéletben már a passzív perbeli legitimáció hiányát állapította meg a Törvényszék. Véleményünk szerint az a helyes megközelítés, hogy a levelező a kártérítési perben passzív perbeli legitimációval nem rendelkezik. Összefoglalás

Azon jogászok számára, akik nemzetközi gépjármű-kárrendezéssel foglalkoznak, igen sok kihívást és megoldandó problémát jelent ezen ügyek peren kívüli ellátása és perben a felek jogi képviselete. Meglátásunk az, hogy ezen ügyekben fokozottan felvetődik annak az igénye, hogy egy magyar ügyvéd külföldi kollégával együttműködjön, akár a jogalapi iratok beszerzése, akár a külföldi jog tartalmának a meghatározása, akár a károsult külföldi bíróság előtti jogi képviselete tekintetében. 

Jegyzetek

1 A Csurgó Ottó emlékkonferencián 2026. február 25-én elhangzott előadás rövidített, szerkesztett változata. A teljes cikk a Kártérítési és Biztosítási Jog című online folyóirat 2026. évi 1. számában olvasható: https://kbj.hu/viii-evfolyam-1-szam/. Ezzel az előadással és az előadás szerkesztett változatával kívánok megemlékezni Csurgó Ottóról,a MÜBSE vezetőjéről és tisztelegni a munkássága előtt. A témaválasztás alapgon­ dolatát az adta, hogy Csurgó Ottó volt 1988. június 6. és 1990. november 27. között az akkori AVUS-ÁB Nemzetközi igényérvényesí­ tési, kárrendezési szolgáltató és tanácsadó Kft. ügyvezetője. 2 Lásd például: Feyock, Hans – Jacobsen, Peter – Lemor, Ulf D.: Kraftfahrtversicher­ ung, C. H. Beck, München, 2009, Lemor, Ulf D.: Road Accidents – The Victim’s Guide to Europe, AVUS, 2008., Schröder, Stephan at al.: Verkehrssachen - Mandate zügig und erfolgreich bearbeiten, Deubner, Köln, 2025 3 Lásd bővebben: Pataky Tibor: A kárrende­ zési megbízott jogállásának egyes kérdései Európai Jog 2018. évi 3. szám 27-30. o. 4 https://mabisz.hu/wp-content/uploads/ zoldkartya/karrendezesi-megbizottak-listaja. pdf; letöltve 2026. február 10. 5 Michael Ludovisy - Detlef Burhoff - Christoph Eggert: Parxis des Straßenverkehrsrechts, ZAP Verlag, Münster, 2011, 1515. o. 6 Oskar Riedmeyer: Rechtsprechung des EuGH zu Ersatzansprüchen aus Verkehr­ sunfällen, Sonderdruck aus Jahrbuch zum Strassenverkehrsrecht 2014, Stämpfli Verlag, 2014, 131. o.

Ügyvédek Lapja 2026 | 5

Füstölgéseim

A diagnózis nyomában A szicíliai Castellammare Del Golfo városának sétáló utcája a kikötő felé fut, de a hegy felé fordultunk, és betévedtünk egy közparkba, amelynek bejáratával szemben egy emlékmű áll. Emléket állítottak annak a több ezer kivándorlónak, akik 1915 és 1919 között az Amerikai Egyesült Államokba emigráltak. Az emlékmű magára vonja a figyelmet, mert az elején egy bögyös angyal szobra áll. A kikötő felé sétálva éreztem először, hogy fáj a jobb combom, ami aztán elmúlt. A tavalyi ősz nagyon mozgalmas volt, a szabadság alatt, majd itthon néhány hét alatt négyezer kilométert vezettem. Nem tett jót. A fájdalom egyre fokozódott, egyszer csak már nem tudtam tartósan járni, ülni, vezetni. Már vagy harminc éve éltem együtt a porckorong sérvemmel, amelyet denevérpaddal, padlón fekvéssel, akupunktúrával hosszabb időn át le tudtam küzdeni. Most sem ezek, sem a gyógytornász igénybevétele nem segített. A náthán kívül a Covid okozott gondot, de kórházban nem feküdtem, így ekkor kezdtem ismerkedni a magyar egészségüggyel. A műtéthez vezető út azonban rögös volt és időigényes. Szinte minden vizsgálatot neked kell leszervezni, a leleteket beszerezni, jelentős részét megfizetni, vagy hónapokat várni. A műtét előtt beteg-hegyeken kellett átküzdeni magam. A szardíniás dobozban a halak vannak úgy egymás mellett, mint egy rendelésen a betegek. Az orvosoknak 5-10 percük van egy betegre. Helyzetük hasonló a New York melletti Ellis Island orvosaihoz, akiknek „hat másodperces specialistaként” kellett eldönteni a betegség létét vagy hiányát a legnagyobb bevándorlási hullám idején 1918-1924 között. Annak, aki rászorul, az első gondja, hogy nem tudja hová és kihez forduljon. A betegutak megtalálása bonyolultabb a rejtvényeknél, amíg az ember ki nem okosodik. Mindenféle képalkotón átestem klausztrofóbia közeli állapotban. Megállapították, amit tudtam, hogy porckorongsérvem van. Mindenki azt feltételezte, hogy ez a baj, műteni kell. Viszontagságok árán elvergődtem egy pesti kórházba, ahol is szakszerűen műtéti úton sérvtelenítettek. Ügyvédek Lapja 2026 | 5

A kórházban eltöltött három nap után hat hét fekvés várt rám. Időm az volt, egyre több mindenre kezdtem el használni a mesterséges intelligenciát (ChatGpt, Meta AI) amelyet a családban egyszerűen Okoskának hívunk. Megtudtam, hogy a Mexikói út és az Amerikai út egy-egy kocsmáról kapta a nevét. Hogy megférnek egymás közelében és nem is nevezték át egyiket sem, mint a Mexikói-öblöt. Azért Trump mégis egy kedves ember, hiszen a nevét viselő washingtoni egykori Posta palotát és New Yorkban a Centrál park sarkán álló Trump-tornyot a hétköznapi halandók is ingyen látogathatják. A műtét ellenére a fájdalmak nem múltak el. Veszettül tornáztam, úsztam minden hétköznap, de csak az úszás segített abban, hogy legalább egy órára a fájdalom teljesen eltűnjön, egyébként továbbra is csak fekvésre múlt el a fájdalom, amely terhelésre rövid idő alatt jelentkezett. Az okozatosság elvén keresztül hamar rájöttem, hogy valószínű nem a műtét volt az a gyógymód, amelyre szükségem lett volna. Közben hónapok teltek el. Az orvosok zömének nincs ideje arra, hogy veled behatóan foglalkozzanak és a szervezeted egészét tekintve vizsgálódjanak. Egy-egy részterületre koncentrálnak, s ha nem látnak egyértelmű kiutat, akkor elveszítik a beteg iránti érdeklődésüket, egyre nehezebb elérni őket. Ilyenkor látszattevékenységként újabb vizsgálatok jönnek, amelyekről annyit lehet mondani, hogy nem ártottak, de nem is segítettek. Egy beteg azt sem tudja, hogy egy-egy képalkotó vizsgálatot hol célszerű elvégeztetni. Az egyik vizsgálat előtt megkérdezték, hogy hány kiló vagyok és fekve a mellkasom a padlótól milyen magasságban van. A kérdés oka hamar kiderült, mert be tudtak ugyan rakni az MRI gépbe, de a vizsgálat során nem is tudtam a tüdőmet teleszívni, mert a cső, amelybe betuszkoltak, ebben megakadályozott. Azért, hogy ne kelljen megnyomnom a vészgombot, hasi légzéssel éltem túl a vizsgálatot. A felvételről hamarosan kiderült, hogy a felbontása gyenge, a látottakat kevésbé lehet értékelni. Új vizsgálat, új költség.

Az úszás mellékhatásaként lefogytam tizenöt kilót. Nagyon meg voltam elégedve magammal, hiszen több, mint negyven éven át súlyproblémákkal küzdöttem. Örömömben Okoskát megkérdeztem a testtömeg indexemről. Válaszában közölte, hogy jól tettem, hogy lefogytam, mert így az „elhízott II.” kategóriából az „elhízott I.” kategóriába kerültem át, s ha további tíz kilót fogyok, akkor bekerülhetek a simán túlsúlyosak kategóriájába. Ezután három napig nem kérdeztem tőle semmit. Mivel a műtét után öt hónap eltelt és az engem műtő orvosnak nem volt elgondolása arról, hogy mi a bajom, s a második ideggyöki blokád után a kérésére neki küldött sms-t két hétig el sem olvasta, azóta sem hívott fel máig sem, orvost váltottam, immár a magán egészségügyből. A beszerzett új MRI- és CT-felvételekből az orvos megállapította, hogy a műtét előtti és utáni panaszaimat nem a porckorong sérv okozta. Becsületére legyen mondva, reggel fél nyolckor hívott fel, mihelyt a felvételt megnézte. Nagyon megörültem annak, hogy olyan orvost találtam, akit nem kell állandóan noszogatni, hanem magától teszi azt, amit kell. Magyarán feleslegesen műtöttek, összetévesztették a porckorong sérvet a keresztcsont törésével. Való igaz, hogy korábban a terasz mosása során kicsúszott a lábam alól a talaj és hatalmasat estem a lépcsőn az oldalamra, kék zöld lettem, mint néhány védenc a visszaeséstől. Vélhetően ez volt az oka a törésnek. Megnézte az új orvos a műtét előtti és utáni felvételeket, ahol repedés, vagy törés látszott, de ennek senki nem tulajdonított 33

Füstölgéseim

jelentőséget akkor sem, amikor kiderült, hogy a műtét rajtam nem segített. A rengeteg torna, a denevérpad, a járkálj egyre többet… inkább ártott, mint használt, most nyugalom kell, miközben mint minden beteg, én is türelmetlen vagyok, hiszen egy fekvésre kényszerült veszélyeztetett nő egy gyermeket kihord ennyi idő alatt… Az ügyvéd, a pap és az orvos rokon szakma. Nem tudunk jó jogi megoldást találni, ha a tényállás pontatlan, ahogy a pap sem tud a gyónásnak megfelelő penitenciát kiszabni, ha nincs a bűn ismeretében és az orvos sem tud kellően felállított diagnózis hiányában terápiát javasolni. Nem kórházat, hanem ellenőrzött, megfelelő orvost kell választani. Őt ma nagy valószínűséggel ismeretség hiányában úgy tudod magadnak megszerezni, ha elmész a magánrendelésére, ha betegtársaidtól kapsz információt. Itt egy lényeges kérdés az állami, vagy magán feletti döntés és egyáltalán a döntés lehetősége. Az állami egészségügy fejlesztése, megbecsülése helyett annak lerontásáról beszélhetünk. Még a magán egészségügy által beszerzett képalkotó berendezéseket is „einstandolta” az állam. Hatalmas centralizáció zajlott le az egészségügyben is, anélkül, hogy megfelelő eszközökről a szükséges mennyiségben gondoskodtak volna. Még parkolni is alig-alig lehet. Volt eset, amikor a kartonozóban közel egy órát kellett várni, az orvosra s a vizsgálatokra szintén. A magán egészségügyben a műtétek árai az átlagember számára megfizethetetlenek. Marad a várólista. 34

A közelmúltban egy Németországban működő orvos rádióadásban büszkélkedett azzal, hogy neki olyan biztosítása van, amely három napon belül biztosítja egy esetleges műtét lehetőségét. Nálunk a csípőprotézisre mintegy öt évet kell várni az államiban. Amíg a családod tagjai, vagy magad nem válsz beteggé, addig ez nem a te problémád, addig nem is látsz bele a rendszer hiányosságaiba, a politikusok bűneit sem látod tisztán. A betegség sok idődet veszi el, de közben dolgozni is kell, fenn kell tartani az irodádat. Úgy dolgoztam, mint a bukott nők, fekve. Az én hasamon viszont az általam önként választott laptopom volt, amin dolgozhattam. Titkárnőm az irodámban tartotta a frontot, a technika (VPN, hálózati adattároló, telefon) segített. Az ügyfeleim egyben a látogatóim is voltak, szívesebben jöttek az alirodámba, előtte mindent leegyeztettünk, aláírtak és mentek. Több esetben előfordult, hogy a szerződés aláírása közben le kellett feküdnöm a fájdalom miatt. Még tárgyalásom is volt a Győri Ítélőtáblán, ahol a váróban szerencsére pad is van, ahová lefekhettem. Az ott dolgozók megkérdezték, hogy jól vagyok-e. Mondtam, hogy köszönöm igen, csak most így élek. Mondtam a tanácselnöknek, ne lepődjön meg, ha hirtelen felállok, vagy leülök. Megértő volt, azt mondta tegyen úgy ügyvéd úr, ahogy önnek jobb. A bíróság épülete a címe szerint is dombon van, magas lépcsősorokkal mindkét oldalon. Amíg egészségben jártam oda, észre sem vettem. Az épület monumentalitása kapcsán azonban most eszembe jutott a Mussolini ideje alatt Bresciában, a Piazza della Vittoria terén épült több monumentális épület. Ha alakra nem is, de monumentalitásban van köztük hasonlóság. A betegség elviselése közben vannak mélypontok. Olykor az ember mindent sötéten lát. Furcsa kérdések merültek fel bennem még a kocsival kapcsolatban is: meddig áll el a benzin? Megromlik? Mikor? Jó, ha kéthetente megyünk egy kört, nehogy lemerüljön? A legnehezebb pillanatok akkor törtek rám, amikor sem az orvos, sem én nem tudtam mi a bajom. Végül is kitartottam. Irodámat, munkámat megtartottam. Ebben nagy segítségemre voltak közeli és távoli munkatársa-

im, kamarai elnökök, titkárok, titkárnők, más munkatársak, fegyelmis kollégáim, barátaim, akikkel személyesen és telefonon is beszélhettem, de leginkább a családom. Fiam jövendőbelije egy alkut ajánlott nekem: Ha megfogadom, hogy pozitív jövőképpel élek, akkor csinál nekem szilvásgombócot. Megcsinálta, így a vállalt kötelezettség engem is köt. Szeretek itthon lenni, azonban a hos�szú, fekvésben töltött idő az otthont is börtönné változtathatja. A legtöbbet azonban a feleségemnek köszönhetek, akit tizenhat éves korától ismerek. Személyisége a házasságban töltött 44 évünk alatt az utolsó évben változott a legtöbbet. Minden feladatot átvett, amit a ház-és a háztartás körében én végeztem, Pesten úgy vezet, mint egy taxis. Ő a dietetikusom is. Időnként elvitt kirándulni: megtankoltuk a kocsiját, s volt eset, hogy körbe autóztuk a Velencei-tavat, elautóztunk az autópályáig és vissza. Hiába feküdtem a megdöntött ülésen, nem bírtam többet. Nagy szükségem van a gondosságára, kedvességére és arra, hogy mindent megbeszélhessünk. A terhek halmozódnak rajta, csodálom, ahogy megküzd velük. Egyszer hallgattunk egy ragyogó előadást, amelynek az volt a címe: Tudjunk nemet mondani. Ennek gyakorlata még nem tökéletes. Miért írtam le mindezt? Egyrészt azért, mert az írás megszabadít nyomasztó pillanatoktól, másrészt azért, mert úgy látom, hogy az ügyvédek zöme önkizsákmányolással él. Addig, amíg az egészség megvan, addig nincs baj. Egészségesen nem is gondoljuk végig azt, hogy ez az állapot mennyire változó lehet egyik pillanatról a másikra. Mindegyikünknek többet kell foglalkoznia az egészség megőrzésével, a megelőzéssel, a szűréssel. Tartalékolni kell egy irodának a rossz napokra is. Be kell osztani az erőnket, hogy akkor is maradjon valami belőle, ha nehéz helyzetbe kerülünk. Írásom egy nyomozás története: mindenki biztos volt a diagnózisban, mégis csak hónapok múlva derült ki az igazság, ugyanakkor ha tudjuk mi a baj és szembenézünk vele, akkor könnyebb leküzdeni, amelyre most már komoly esélyem van. Dr. Szabó Kálmán ügyvéd, a Székesfehérvári Ügyvédi Kamara titkára Ügyvédek Lapja 2026 | 5

Jog és gyakorlat

Fényképek és a szerzői jog Előtanulmány egy virtuális múzeum létrehozásához

A magyar szerzői jog történetében eddig négy törvényi szintű jogszabály került megalkotásra. Nevezetesen a szerzői jogot bevezető, 1884. évi XVI. törvénycikk (I.tvc), majd az azt továbbfejlesztő, 1921. évi LIV. törvénycikk (II.tvc), ezeket követően pedig a szerzői jogot új alapokra helyező, 1969. évi III. törvény (rSzjt), és az azt korsze­ rűsítő 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.). Koncepcionális eltéréseik ellenére, közös jellemzőjük, hogy a fényképe­ ket valamilyen formában mindegyikük védelem alá vonta. Az, hogy ez hogyan történt, szabályozásaik általános ismertetésére épülve, a fényképekre vonatkozó védelmeik tárgyi, tartalmi, személyi és időbeli hatályának, valamint az említett jogszabályok egymásra hatásának az elemzése alapján tárható fel. Dr. Bende Tibor ügyvéd, Kecskemét

A törvénycikkek az alkotások védelmét az írói művekre építették fel, mégpedig teljes körűen. Azaz, rájuk vonatkoztatva rögzítették a szerzőket megillető jogokat, azok megsértésének szankcóit, a jogsértőkre kiszabható büntetéseket, a jogérvényesítés eljárásának a rendjét, az igény érvényesíthetőségének az elévülését, és – az SZTNH által vezetett önkéntes műnyilvántartás őseként felhasználóvédelmi okból – rendszerbe állították az álnéven, illetve a szerző nevének feltüntetése nélkül megjelent művek és fordítások tekintetében a beiktatás intézményét. Ez utóbbi igénybevétele nem volt kötelező, s csak annak az igazolásául szolgált, hogy meghatározott ténykörülménynek nyilvántartásba való, kérelemre történő bejegyzése megtörtént. Az írói műveken kívül csak az általuk konkrétan megnevezett további alkotásokat részesítették védelemben, mégpedig a vonatkozó speciális szabályok megalkotásán túl visszautalásokat alkalmazva az írói művek teljes körű szabályanyagára. Védelmeik tartalmukat illetően, néhány kivételtől eltekintve, az oltalmazott alkotások gépi többszörözésére, közzétételére, valamint forgalomba helyezésére terjedtek ki, időbeli főszabályként pedig a szerző életében megjelent és annak valódi nevét rögzítő mű esetén a szerző halálának évétől, álnéven vagy felvett néven megjelentetett mű esetében – ha az az első megjelenés évét rögzítette – a mű első megjelenésének évétől, a szerző halála után megjelent mű esetén pedig a szerző halálától számított 50 évig álltak fenn. Ügyvédek Lapja 2026 | 5

Az I. tvc hatodik fejezete „Fényképek” cím alatt rögzíti a fényképek mint a fényképészet által előállított, ún. fényképészeti művek védelmére vonatkozó speciális, és általános szabályokat. A szabályozás több szempontból is fikciós alapú. Egyrészt, mert a fényképészeti műveket e megnevezéstől függetlenül nem tekintette szellemi alkotásnak, azaz a művészet körébe tartozó műnek. Másrészt pedig, arra építve, hogy „…a fényképész ügyessége nem tisztán mesterség...”1 elismerte, hogy „... nálunk a fényképészet már oly magas fokra emelkedett, miszerint termékei tényleg művészi beccsel is bírnak…” .2 Lényegét tekintve – az Szjt kifejezését átvéve – egy teljesítmény került általa, műként elismerve, oltalom alá.. Sajátossága ezen oltalomnak, hogy bár tételesen nem mondatott ki, az indoklásából egyértelműen megállapítható, hogy a „fényképészeti mű” kifejezés valójában egy gyűjtőfogalom. Ugyanis alatta nemcsak a tényleges fényképészeti eljárással létrehozott fényképek, hanem a fényhatást alkalmazó egyéb technológiák útján keletkező eredmények (például heliográfia stb.) is értendők. Vagyis ezen oltalomnak a tárgyi hatálya a tényleges fényképeken túl a fényhatást alkalmazó egyéb technológiák útján keletkező eredményekre is kiterjedt. De nem minden fényképre és eredményre. Ugyanis a biztosított oltalmat egy implicit és egy explicit feltétel lényegesen leszűkítette. Az implicit szűkítő feltétel szerint csak azok a fényképek és eredmények részesülhettek oltalomban, amelyeknek a tárgya (például a lefényképezett, leképzett szobor, festmény, műszaki rajz stb.) nem állt szerzői jogi védelem alatt. Ha ugyanis az alatt állt, akkor az elkészült fényképeknek és eredményeknek – mint

gépi többszörözéseknek – a védelme származtatott módon a tárgyul szolgáló mű védelméből eredt. Az explicit szűkítést pedig az adta, hogy csak azok a fényképek és eredmények részesülhettek oltalomban, amelyeknél az eredeti felvétel jogszerűen létrejött levonatainak vagy utánképzéseinek minden példányán, az eredeti felvétel szerzőjének vagy kiadójának a neve, cége, lakhelye, valamint az első megjelenésének a naptári éve feltüntetésre került. Ennek oka részben abból is eredt, hogy az I. tvc a beiktatás igénybevehetőségét a fényképek és eredmények vonatkozásában kizárta. Mindezekből következően, az I.tvc. által biztosított oltalom tárgyi hatályába csak azok a fényképek és eredmények tartoztak, amelyek nem jogvédett műről készültek, és amelyek minden előírt adatot érintően megfeleltek az adatfeltüntetési kritériumnak. Ezen fényképek (Művek) oltalmának a tartalmi hatálya az 35

Jog és gyakorlat

összes lehetséges felhasználási mód köréből kiemelve csak azok gépi utánképzésére, közzétételére, és forgalomba helyezésére terjed ki. Ennek oka, hogy az I.t vc az oltalom jogosultjait alapvetően az illegális forgalmazásból eredő hátrányoktól kívánta mentesíteni. Így mindazok a felhasználások, amelyek kiestek, a Művek oltalmának tartalmi hatálya alól, engedély nélkül szabadon megvalósíthatók voltak. A Művek oltalmának személyi hatálya alá alapvetően azok előállítói, azaz a fényképészek és szerződésen, végintézkedésen vagy törvényes öröklésen alapuló jogutódjai tartoztak. Az arcképek vonatkozásában azon-ban, az utánképzés tekintetében, a megrendelőt és annak jog-

zánkban legkorábban 1879. július hó 1. napjától kezdve először megjelent Művek minősültek oltalmazottnak. Oltalmuk azonban legkésőbb 1889. július hó 1. napján meg is szűnt. A II .tvc, az I.tvc egységes szerkezetbe foglalt megújítása volt. Az oltalom tárgyi hatályát illetően, az implicit feltételt megtartva, eltörölte az explicit feltételt, így a Műhöz képest, kiszélesítette az oltalmazott fényképeknek és eredményeknek a körét. (Fényképek) Oltalmuknak a tartalmi hatályát kiterjesztette azok mechanikai vagy optikai készülékek útján való üzletszerű bemutatására is. Az alanyi hatályba tartozók köréből kivette a meg-

A szerzői mű általános fogalmát az irodalom, a tudomány és a művészet körébe eső, egyéni, eredeti jelleggel bíró alkotásként definiálták. utódjait illette meg az oltalom. Így az oltalom személyi hatályának egyébként triviális köre, a megrendelőkre és jogutódjaikra is kiterjedt. Időbelileg a Művek oltalma az eredeti felvétel készítésének évét követő 5 évig, jogszerűen készült levonatának vagy utánképzésének a megjelenése esetén pedig a megjelenés évét követő 5 évig tartott. A védelem tehát, ha a megjelenésre a készítés évét követő 5 év lejárta előtt került sor, akár összesen 10 évig is fennállhatott. Ez a rövidebb védelmi idő a fentebb említett fikciókból eredeztethető. Kezdő időpontjának a dominanciáját a megjelenés éve adja, ehhez képest készítésének éve csak másodlagos, azaz kisegítő jellegű. Ennek okára az oltalom tartalmi hatálya ad választ. Több kötetben megjelenő Mű esetén, a domináns kezdő időpontot, ha a kötetek egymással összefüggtek, akkor a legutolsó kötet első megjelenésének a napja, ha pedig nem függtek össze, akkor az egyes kötetek első megjelenésének a napja képezte. Fontos még megjegyezni, hogy az I. tvc – a Műveket is érintően – visszaható hatályú precedenst teremtve kiterjesztette a védelmét a hatályba lépését (azaz 1884. július hó 1. napját) megelőzően először megjelent oltalmazott alkotásokra is. Ennek oka talán abban kereshető, hogy igazságtalan helyzetet teremtett volna az 1884. június hó 30. napját megelőzően először megjelent Művek oltalomból való kimaradása. Így ha36

rendelőket, részükre – a nem üzletszerű többszörözést kivéve – beleegyezési jogot biztosítva. A védelem időtartamát 5 évről 15 évre emelte, a védelem kezdetét a Fényképek első megjelenésének évétől, a szerző életében meg nem jelent Fényképek esetén pedig, a szerző elhunytának az évétől számítva. Több kötetben megjelenő Fényképeknél, a domináns kezdő időpontot, ha a kötetek egymással nem függtek össze, az egyes kötetek első megjelenésének a napja, ha pedig összefüggtek, és az egyes kötetek megjelenései között 10 évnél hosszabb időközök nem teltek el, akkor a legutolsó kötet első megjelenésének a napja adta. 10 éven túli időközök estén, a kötelek önálló alkotásoknak minősültek. Mindezeken túl egyrészét ún. törvényi értelmezéssel pontosította a megjelent mű fogalmát, másrészt az explicit feltétel eltörlésére tekintettel, a Fényképekre is kiterjesztette a beiktatásnak a lehetőségét. Ezeken túl visszaható hatállyal rögzítette, hogy a hatályba lépésének a napja (1921. december hó 31.) előtt megjelent Művekre a hatálya csak akkor terjed ki, ha azoknak az I.tvc által biztosított oltalmi ideje még nem járt le. Ezen rendelkezése az 1917. január hó 1. napja és 1921. december hó 31. napja között készült és megjelent Műveket érintette, meghosszabítva azok oltalmi idejét. A törvénycikkekkel ellentétesen, a törvények a mű általános fogalmának a meg-

határozásából indultak ki, és a kizárt alkotások kivételével minden mű tekintetében egységes, azaz minden felhasználási módra kiterjedő, a mű létrejöttétől beálló, időbelileg a szerző életében és halálának évétől, ha pedig a szerző személye nem volt megállapítható, akkor az első megjelentés évétől számított, előbb 50, később 70 évig fennálló oltalmat biztosítottak a szerző és jogutódjai részére. Ezen túl, a jogkövetkezmények kivételével a járulékos témákat (jogérvényesítés, elévülés stb.) más jogágakra hagyták, és egyben – a rSzjt által a szerzői jog körébe nóvumként bevezetve – rögzítették a felhasználási szerződések legalapvetőbb szabályanyagát is. A szerzői mű általános fogalmát az irodalom, a tudomány és a művészet körébe eső, egyéni, eredeti jelleggel bíró alkotásként definiálták, és mivel az említett kör a szellemi alkotások teljes halmazának jelentős részét lefedi, kénytelenek voltak egyes alkotásokat (például jogszabályok stb.) ipso iure kizárni az oltalomból. Ezért az egyéni eredeti jelleg kettősének az egyidejű fennállta adja meg a döntő elhatárolást abban a tekintetben, hogy egy ipso iure nem kizárt szellemi alkotás, az említett törvények által oltalomban részesül-e vagy sem. Az egyéni jelleget illetően, az a fő kérdés, hogy az alkotó elegendő alkotói mozgásszabadsággal rendelkezett-e az alkotói megoldások kiválasztása terén, és e mozgásszabadságát – amennyiben erre lehetősége volt – kimerítette-e? Az eredeti jelleg vonatkozásában pedig az, hogy az alkotás nem minősül-e más mű szolgai másolatának? Ez fényképek esetén azt jelenti, hogy ha a fényképész az ábrázolandó téma sajátos megválasztása mellett, a speciális beállítási lehetőségek közül az általa megfelelőnek tartott beállítás kiválasztásával, a különleges fényviszonyok alkalmazásával vagy a spontán kialakult fényviszonyok kihasználásával készíti el a más alkotás reprodukciójának nem minősülő fényképét, akkor az igen valószínűen mint ún. fotóművészeti alkotás oltalmazott műnek fog minősülni. Ennek eldöntése – főleg vita esetén – olyan szakkérdés, amelynek mindenkori megválaszolása szakértőknek a bevonását igényli. Az rSzjt a mű általnos fogalmának bevezetése mellett, a II.t vc által oltalmazott Fényképek halmazát két egymástól elkülönülő részhalmazra – nevezetesen Ügyvédek Lapja 2026 | 5

Jog és gyakorlat

az egyéni eredeti jellegel rendelkező fotóművészeti alkotásokra (Műalkotások), és az azoknak nem minősülő fényképek közül, készítőjüknek a nevét és megjelenésük évét tartalmazó megjelent fényképekre (Fotók) – bontva, a Fotók tekintetében módosított formában fenntartotta a törvénycikkeknek a fényképekre vonatkozó korábbi rendelkezéseit. Ugyanis vonatkozásukban továbbra is érvényesült az implicit feltétel, és módosítottan ugyan, de újra visszaállításra került az I.tvc által már alkalmazott adatfeltüntetési kötelezettség, az oltalmi idő pedig, a II.tvc által előírtak szerint, változatlan maradt. Az rSzjt által nyújtott oltalom tartalmi hatályát illetően, a hivatkozott felosztás irreleváns volt, mert az, mindkét részhalmaz vonatkozásában, tovább-ra is a felhasználási módok teljes körére terjedt ki. A felosztás az arcképek felhasználásának a szabályát sem változtatta meg, mert a Műakotások tekintetében az rSzjt 48.§-a, a Fotóknál pedig, az 1959. évi IV. törvény eredeti 83.§ (2) bekezdése biztosította az ábrázolt személynek a felhasználáshoz való hozzájárulását. A felosztás a személyi hatályban is csak annyi változást hozott, hogy abba a Műalkotások vonatkozásában a szerzők és jogutódjaik-, a Fotók vonatkozásában pedig, a készítők és jogutódjaik tartoztak. Lényeges változást eredményezett azonban a felosztás a Műalkotások védelmének az időbeli hatályát illetően. Azok ugyanis a létrejöttüktől kezdve a szerző életében és annak halálát követő évétől, ha pedig a szerző személye nem volt megállapítható, akkor az első megjelenésüknek az évétől számított 50 évig kaptak oltalmat. Fontos még megjegyezni, hogy az rSzjt 56 § (1) bekezdése szerint, az rSzjt rendelkezéseit a hatályba lépésétől (1970. január hó 1. napjától) kezdve, a hatályba lépésének az időpontjában a korábbi jogszabályok szerint, védelem alatt álló művekre is alkalmazni kellett. Az rSzjtnek ezen visszaható hatálya a II.tvc által oltalmazott Fényképek közül, az 1955. január hó 1. napja és 1969. december hó 31. napja között megjelent fényképeket érintette, mégpedig részben kedvezően, részben pedig, kedvezőtlenül. Az érintett évjáratú Fényképek műalkotások részhalmazába tartozó csoportjának a védelÜgyvédek Lapja 2026 | 5

mi ideje ugyanis 15 évről, szerzőjük halálának évétől számított 50 évre nőtt, míg a fotók részhalmazába tartozó csoportnak a védelmi ideje gyakorlatilag megszűnt. Mivel a II.tvc az explicit feltételt eltörölte, ezért az adott évjáratú Fotók közül csak azoknak maradt fenn az oltalma, amelyek már a megjelenésükkor – készítőjük előre látó gondoskodásának köszönhetően – önkéntes alapon tartalmazták az I.tvc által megkövetelt adatok közül, legalább az rSzjt álatal igényelt adatokat. Az rSzjt – eltérően a tövénycikketől – számos változáson esett át. Az rSzjt-t módosító 1994. évi VII. törvény (Mód.tv.) a Műalkotások oltalmának időbeli hatályát 50 évről 70 évre emelte fel azzal, hogy - 29 §-nak (1) bekezdése értelmében – a felemelését azon művekre, amelyek védelmi ideje a hatályba lépésekor (1994. július hó 1.) már eltelt, nem lehetett alkalmazni. A felemelés tehát nem érintette a Műalkotásoknak azon körét, amelyeknek a védelme legkésőbb 1993. december hó 31. napján lejárt. Az Szjt a fényképek vonatkozásában csak a Műalkotások védelmét tartotta meg, mégpedig a Mód.tv. révén megváltoztatott rSzjt által biztosított oltalom szerint. Így hatályba lépésének a napjával (1999. szeptember hó 1.) a Fotók védelme végérvényesen megszűnt. Ezen túl orvosolni kívánta a Mód.tv. 29 § (1) bekezdése által előidézett azon helyzetet, miszerint a védelmi időnek a felemelése a már lejárt oltalmi idejű Műalkotásokra nem terjed ki. Ezért 108 §-nak (1) bekezdése értelmében, 2000től 20 éves oltalmi idővel, újra felélesztette az 1930. január hó 1. napja és 1943. december hó 31. napja között elhunytakat megillető oltalmat. Ez a felélesztett oltalom 2020. december hó 31. napjával végleg megszűnt, ezért az 1950. december hó 31. napjáig elhunyt fényképészeknek a Műalkotásai 2021-től kezdve már nem álltak oltalom alatt. Fentiek folytán megállapítható, hogy a Fotók kategóriájába tartozó fényképeknek a védelme 1999. szeptember hó 1. napjával, azon Műalkotások kategóriájába tartozó fényképeknek a védelme pedig, amelyeknek a szerzői 1955. december hó 31. napja előtt már elhunytak, 2026. január hó 1. napjával végleg lejárt.

Arra a kérdésre, hogy a védelmi idő szempontjából hol húzható meg az a biztonságos határ, ahol már muzeálisnak tekinthető egy fénykép – az rSzjt visszaható hatályára és a II.tvc-re épülően – azt a választ lehet adni, miszerint: az 1955. január hó 1. napjáig megjelent fényképeknél. Az azt követően megjelenteknél, illetve készülteknél ugyanis már nem kerülhető el annak vizsgálata, hogy vonatkozásukban az egyéni eredeti jelleg fennáll-e, és ha igen, akkor az oltalmi idővel szükséges-e még számolni.  Idézetek:

1. Knorr Alajos: A szerzői jog. Az 1884. évi XVI. törvénycikk magyarázata. Budapest,Ifj. Nagel Ottó kiadása, 1890,108. oldal, első bekezdés. 2. Az 1884. évi XVI. törvénycikk indoklása, 2 oldal, első bekezdés. Felhasznált irodalom:

1) Az 1884. évi XVI. törvénycikk és annak indoklása. Net Jogtár – Ezer év törvényei: https://net.jogtar.hu/ 2) Knorr Alajos: A szerzői jog (az 1884. évi XVI. törvénycikk) magyarázata. Budapest, Ifj. Nagel Ottó kiadása, 1890. 3) Dr. Kenedi Géza: A magyar szerzői jog. Az 1884. évi XVI. törvénycikk rendszeres magyarázata, valamint a vele összefüggő törvények és rendeletek. Budapest, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat, 1908. 4) Az 1921. évi LIV. törvénycikk és annak indoklása. Net Jogtár – Ezer év törvényei: https://net.jogtar.hu/ 5) Az 1969. évi III. törvény, az 1994. évi VII. törvény, és az 1999. évi LXXVI. törvény 6) Benárd Aurél –Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1973 7) Dr. Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó,1990. 8) Nótári Tamás: Megjegyzések a kép védelméhez a magyar szerzői jogban. Acta Universitatis Sapientiae, Legal Studies, 6. évf., 2. sz., 2017, 323–341. o. 9) Takács Nóra Emese: A szerzői mű és jogi védelmének feltételei. In: JAKAB András – KÖNCZÖL Miklós – MENYHÁRD Attila – SULYOK Gábor (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia. 2024. 37

Esettanulmány

Védőügyvédi következtetések egy rablási nyomozásból Egyik nagyvárosunk főterén fényes nappal kiraboltak egy külföldi állampolgárt. Az eset körülményei, a rablást követő rendőri, nyomozási eljárás számos érdekes kérdést vet fel és sok tanulsággal szolgál, különösen a védő­ ügyvédeknek. Dr. habil. Fenyvesi Csaba PhD egyetemi tanár, PTE ÁJK Dr. Fábián Vanessza doktorandusz, PTE ÁJK

I. Bevezetés

A sértett, Friedrich K. 1999-ben először járt Magyarországon.1 Előző évben már eljutott az eszperantóval Bulgáriába – az is tetszett neki. Neszebar, Várna, a nyelvi tábor, a fekete hajú emberek, főleg a lányok kedvessége, a napfény, a rózsaolaj illata. Sokakkal ellentétben látott fantáziát Zamenhof nyelvében. Tudta, hogy hazájában, Németországban sem trendi. Mindenki az angolt, majd a franciát, esetleg a spanyolt magolja. Ő azért a mesterségesen létrehozott nyelvvel is rengeteg barátot szerzett. Folyamatosan levelezett például az egyik bolgár lánnyal is, akivel ugyanabban a padban ültek a tavaly nyári kurzuson. 19 évesen hallgatták a lelkes nyugdíjas tanárnőt, aki már (jócskán) a bolgár rendszerváltás és a német falbontás előtt hirdette az igét, a kommunikáció egyetemes szükségességét, a közös nyelv nagyszerűségét. Már akkor elhatározta, hogy ellátogat a szintén erős eszperantós gyökerekkel bíró Magyarországra is. Tudta, hogy Pécs lesz a célpont, mivel voltak információi arról, hogy a városban irodája van a szervezetnek, az aktív klubtagok alkalmanként találkozgatnak, és júliusi-augusztusi táborokat tartanak. Úgy tudta, a világ minden pontjáról érkeznek a programra a mediterrán városba, ahogy a honlapjukon is látta. II. A konkrét bűncselekmény és nyomozása

Nem csalódott sem az országban, sem a táborban, sem a városban. Ám az embereknél becsúszott egy nem várt, kellemetlen esemény, és éppen az utolsó napon, azon a július végi napsütéses péntek délutánon, amikor a Széchenyi térre tartott a vasútállomás irányából. A Domus áruháznál 38

járt, a maradék pénzét számolgatta, körülbelül harmincezer forint lehetett. Két tízezres és két ötezres tételre emlékezett. Váratlanul elé toppant egy fiatalember, kezében tekintélyes pengéjű késsel, és valamit motyogott magyarul. Nem értette, mit, de a kés és a kézjelzés láttán, hogy „add ide”, nem volt kétséges, mi a cél, mire megy ki a játék, és mi lesz, ha nem teljesíti. Köpni-nyelni nem tudott, annyira megrémült. Még soha nem volt ilyen szituációban. Szinte önkéntelenül nyújtotta át a kezében tartott bankókat. Az idegen megmarkolta, a zsebébe gyűrte, és gyors léptekkel elviharzott a szemben lévő vásárcsarnok felé. Mire Friedrich be tudta csukni a száját, már nem is látta a támadóját. Az első sokkból felocsúdva ránézett az órájára, 14.45-öt mutatott. Rádöbbent, hogy másnap kora reggel indul haza. Még szerencse, hogy retúrbuszjegye volt Münchenbe, ott meg az állomáson várták a szülei. Igazából nem volt szüksége már pénzre,

legfeljebb az ajándékok miatt, amit tervezett megvenni. Nem lesz Zsolnay porcelán, villányi vörösbor senkinek. Ezt is bánta, de legfőképp azt, hogy elvették az illúzióját, a szép emlékét, a hely jóságát, az ország imázsát, a tábor remek hangulatát. Még jó, hogy a mobilját nem. Felhívta a húszéves, kék szemű D. Zsuzsát – ahogy ő mondta, Susant –, akivel a táborban ismerkedett meg, és szerencsére németül is tudott. Pécsi volt, talán tud segíteni, mi a helyes ilyenkor, mit kell tennie – gondolta. Mentőangyala tíz percen belül a helyszínre érkezett lobogó szőke hajával, mindig mosolygó arcával. Most nem mosolygott, inkább komoly volt, és csalódott. Azonnal mondta a teendőket: be kell jelenteni a rendőrségnek telefonon, és megvárni a helyszíni intézkedést, hiszen itt súlyos bűncselekmény történt. Így tettek, és néhány percen belül meg is jelent egy járőrautó, majd még kettő, egyenruhásokkal, kicsit később néhány civil ruhás nyoÜgyvédek Lapja 2026 | 5

Esettanulmány

mozó is. Mint kiderült, ők voltak az ügy forró nyomos detektívjei, a rablási vonal képviselői. Miután Friedrich Zsuzsa tolmácsolásával nekik is elmesélte a történetet, a legfőbb kérdés az volt, hogyan nézett ki az elkövető, adjon személyleírást. Nos, ez volt Friedrich K. életének egyik legnehezebb feladata. Mint általában a megszeppent, megrettent sértettek,2 ő sem tudott pontos leírást adni.3 Arra emlékezett, hogy magas, vékony, körülbelül húsz év körüli volt az elkövető, farmernadrágot viselt, és talán fehér pólót. – Milyen volt a hajszíne? – kérdezte a legaktívabb nyomozó. Láthatólag ő volt az alkalmi főnök. Ő is farmert és pólót hordott laza sportcipővel. Egy bőrdzseki takarta a felsőtestét, oldalt kidudorodott. Friedrich észrevette, hogy valami pisztoly lapul ott egy vörösesbarna bőrtokban. Inkább nyugtalanította, mint megnyugtatta a látvány. A válaszon gondolkodott, és akkor felvillant benne a kép. Azért nem tudja a hajszínét kapásból, mert egy élénk, mondhatni tűzpiros baseballsapka volt a fején, amely eltakarta a hajat, ha egyáltalán volt alatta. – Olyan ferrarisan piros sildes sapkát hordott, nem tudom a hajszínét, nem láttam. Csalódottan vették tudomásul a nyomozók, hogy más érdemire nem emlékezett, semmit nem tudott előhozni a memóriájából, nincs igazán egyedi azonosítási jel a kezükben. – Túl gyorsan, hirtelen zajlott le az egész – rebegte szinte bocsánatkérően. – Megdöbbentem. Olyan, mintha nem is velem történt volna. Apró könnycseppek jelentek meg a szeme sarkában, a kezével törölte le. A nyomozók kézírással rövid feljelentést készítettek, majd a vezető jelezte: – Jó, akkor induljunk, menjünk a kocsihoz, és kezdjük meg az elkövető felkutatását; próbáljuk meg először a belvárosban. III. A gyanúsított vallomása és védője észrevételei

Beültették Friedrichet és Zsuzsát a civil rendszámú Opelbe. A két nyomozó elöl, a két fiatal hátul helyezkedett el. A Bajcsy utcán indultak felfelé. A feladatot az anyósülésen ülő nyomozó egyszerűen határozta meg: ha látja, felismeri a támadóját, azonnal szóljon. Így poroszkáltak az úton, FriedriÜgyvédek Lapja 2026 | 5

ch, mint egy megfelelni akaró tanuló, jobbra-balra tekingetett, meresztgette a szemét előre-hátra. Forgatta a fejét, mint egy bagoly, szinte 360 fokban pásztázott. Következett a Kossuth tér, majd az Irgalmasok útja, ott sem volt eredmény, még csak hasonmások sem bukkantak fel. Hunyadi hatalmas lovas szobra tűnt fel a Széchenyi téren, súlyos bronzbarna tömege alatt fiatalok csoportja sörözgetett. Mellettük éppen elsuhant egy tűzpiros sapka. Friedrich izgatottan kiáltott fel. – Ott van, ott megy. Ő az, ő volt! Megismerem – mondta németül. – Biztos? – kérdezett vissza a bőrdzsekis detektív. – Richtig, richtig! Nem lehetett nem észrevenni a rikító piros sildes sapkás, hosszú lépésekkel a legendás Nádor szálló irányába haladó fiatalembert. Mindkét nyomozó kipattant a szolgálati autóból, és rohanni kezdtek. Pillanatok alatt utolérték a borboltnál. Igazoltatták a farmeres, vajszínű pólót viselő, körülbelül 190 cm magas fiatalembert, aki nyugodtan adta át az igazolványát, és minden kérdésükre válaszolt: honnan jött, hova megy, mit csinál itt, meg úgy általában? Higgadtan elmondta a nevét, a lakcímét, hogy 23 éves, és hogy a Ferencesek sétálóutca felől jött, mert a Kórház téren ebédelt a Kapucinerben: rántott májat frissiben mazsolás rizottóval. Ez körülbelül 14.30–15 óra között lehetett. Most a Mária utcába tart a Vajta kárpitoshoz, mert egy bútorhuzatot kell kiválasztania.

zőkönyv felvétele, mármint a gyanúsítotti, mivel a vaktükör mögül is őt választotta ki Friedrich K. Őt, akit már a Széchenyi téren is látott. Szerinte ő támadta meg a Domusnál. Ezt is pontosan jegyzőkönyvezték, majd 19 óra körül útjára bocsátották Zsuzsával együtt. Fáradtan léptek ki a kapitányság épületéből. Orrukat megcsapta a dohányillat, a finom szellő a Sopianae cigigyár szomszédos gyártósoráról üzent. Friedrich K. szombat reggel hazautazott. A müncheni buszpályaudvaron már várták a szülei; csak akkor számolt be nekik arról, mi történt vele azon a 13-i pénteken. Mindhárman megállapították, hogy

A személyes felismerési kísérletnek nincs tény- és jogalapja, valamint bizonyító ereje, ha a sértett már az utcán „felismerte” az általa tettesnek vélt személyt. Az édesanyja küldte, döntsön ő az elnyűtt szalongarnitúra új színéről. Egyébként kertészként dolgozik a prosperáló családi vállalkozásban. A gerbera a kedvence, szinte mindig a fóliasátorban van télen. Mostanában rózsát árul. Otthon Tominak szólítják, nősülés előtt áll, büntetve nem volt, és körülbelül háromezer forint van nála, semmi több. Kést soha nem hordott, most sincs a zsebében. Imádja a pirosat rózsában, autóban és sapkában is. F. Tamás kihallgatása a kapitányságon folytatódott.4 Ezután következett a jegy-

nem véletlenül nem tesznek az európai repülőgépekbe 13-as sort, és áldották a szerencsét és a jóistent, hogy nem lett nagyobb baj. F. Tamás viszont nem mehetett haza sem szombaton, sem vasárnap, még hétfőn sem. Akkor ugyanis a rendőrségi őrizetet követően már a bíróság helyezte letartóztatásba egy hónapra rablás megalapozott gyanúja miatt, hivatkozva arra, hogy súlyos bűncselekményt követett el, és hogy ne szökjön meg. Hiába mondta, bizonygatta, hogy életében 39

Esettanulmány

még a légynek sem ártott, soha semmiféle bűncselekményt nem követett el, főleg nem rablást. Jó rendű tanuló volt az általános és a szakközépiskolában is. A munkáján és édesanyján kívül legfeljebb olvasással tölti az idejét, nem bicskás rablással. Védőjével együtt megfellebbezték a letartóztatási határozatot – sikertelenül. Az ügyvédje az eljárási lehetőség kimerítése mellett elkezdte a ténykérések boncolását és ellenőrzését, ellenőriztetését. Út-idő diagramot készített,5 amelyben megjelölte védence és a sértett július 13-i, pénteki mozgását, útvonalát, egészen kora reggeltől a Széchenyi téri nem várt találkozásig. Megbízható, pártatlan tanúvallomásokból gyorsan kiderült, hogy F. Tamás valóban járt a Kapucinerben ebédelni; a pultos hölgy határozottan emlékezett rá. Részben magas termete miatt, másrészt mert nem vette le a tűzpiros sapkáját. És még egy szakmai érv miatt is: az volt az utolsó felszolgált rántott máj aznap. Arra is emlékezett, hogy ez 15 óra előtt volt, mivel utána már nem igazán jön friss rendelés, új vendég. Szerinte teljesen nyugodtan, sőt kifejezetten barátságosan, kedvesen viselkedett a szimpatikus fiatalember. A számlája 1180 forintra jött ki itallal együtt. Meg is találták a tételt a nyomozók a pénztárgépben. 14.47 percet mutatott a szalag. A Domus áruház és a Kórház téren levő Kapuciner közötti távolságot – a védőügyvéd, majd a nyomozó hatóság is lemérte – átlagos gyaloglással körülbelül tíz-tizenegy perc alatt lehet megtenni. Se ebéd előtt, se utána nem fér bele az elkövetés F. Tamás életébe, mozgásába – vélte és észrevételezte a nyomozó hatóságnak a védő. Hozzátette, hogy a motozásnál és az „első csapásként”6 végrehajtott házkutatásnál sem találtak semmiféle kést, bankjegycsomót a terheltnél, illetve a környezetében. Nincs olyan adat sem, amely arra utalna, hogy ilyen vagy hasonló cselekedet, szándék, terv lett volna valaha az életében, hogy bármilyen anyagi gondja lett volna. A környezettanulmány is azt az eredményt hozta, hogy egy szorgalmas, halk szavú, életvidám fiatalember, aki megfontolt a munkájában és a szavaiban is. Kést soha nem láttak nála, agresszivitást nem tapasztaltak. A szomszédok szerint 40

példamutató a szintén szerény, dolgos édesanyjával való emberi és munkakapcsolata is. A védő még felhívta a figyelmet a tudományos kutatások eredményeire is: az USA-ban a téves ítéletek, a justizmordok 71 százalékában hibás felismerés, téves azonosítás vezetett a félrecsúszott, hibás ítéletekhez, amelyekből sajnos magyar példa is akadt.7 A móri mészárlásnál tévesen azonosította négy tanú is a bank bejáratánál álló, 178 cm magas K. Edét, miközben a valóságban a 193 centiméteres, kimagasló termetű W. Róbert állt ott.8 IV. Az ügy lezárása

Mindezen érvek meggyőzők voltak, és az egy hónapos letartóztatás után az eljáró ügyészség nem indítványozta a meghos�szabbítást. F. Tamást szabadították, majd további néhány hónapos adatgyűjtést követően a nyomozást is megszüntették vele szemben. Piros sapkája lefoglalását feloldották, kiadták neki. (A valódi elkövetőt nem sikerült felkutatni.) V. A védőügyvédeknek is szóló üzenetek, tanulságok

1. Számtalanszor a leginkább jóhiszemű, tisztességes szándékú tanúk is tévednek a személyek felismerésében. 2. A személyes felismerési kísérletnek (törvényünk helytelen szóhasználata szerint), a felismerésre bemutatásnak nincs tény- és jogalapja, valamint bizonyító ereje, ha a sértett már az utcán „kiválasztotta”, „felismerte” az általa tettesnek vélt személyt. 3. A hatályos magyar törvényi szabályozás a felismerésre bemutatás elnevezést használja,9 azonban nézetünk szerint a felismerési kísérlet sokkal inkább helyénvaló lenne. Rövid indokolásul elmondjuk: tudományos kutatásunk során arra a megállapításra jutottunk, hogy önmagában a kettős – kriminalisztikai és büntető eljárásjogi – bizonyítási cselekmény jelenlegi elnevezése is sugalmazó, hovatovább befolyásoló lehet. Már önmagában a „bemutatás” szó arra sarkallja az egyébként a hatóságnak is sokszor megfelelni kívánó felismerőt – leggyakrabban a bűncselekmény sértett tanúját –, hogy válasszon a bemutatott személyek (tárgyak, hangok, fényképek,

videófelvételek stb.) közül. Hogy mindenképpen válasszon! A megfelelési kényszer pedig veszélyesen justizmordos fordulatot vehet, mint a jelen ügyben is láthatjuk. Azért is a kísérlet szót javasoljuk, mert gyakran szituációhoz kötött a felismerés,10 márpedig akkor a bűncselekményi helyzethez kell igazítani a körülményeket is. Ahogyan a bizonyítási kísérletnél, itt is törekedni kell arra, hogy a legjobban hasonlítson az eredeti állapothoz, hiszen csak akkor tudja a hatóság ellenőrizni, hogy egyáltalán felismerhető-e, kivehető-e az elkövető arca, mozgása, ruházata stb. Csak ugyanolyan látási-hallási-észlelési körülmények között szabad megkísérelni az esetleges személykiválasztást is.11 4. Az is problémás a magyar büntető eljárásjogi szabályozásban, hogy a felismertetést végzőnek nem kell felhívnia (nem kell kioktatnia, felvilágosítania – ahogyan jelen esetben sem történt meg – a felismerésre felkért személyt az alábbi fontos tényekről: a) nem biztos, hogy az elkövető a felismerendő személyek között van; b) nem kötelessége a választás (a mindenáron kiválasztás);12 c) akkor is folytatódik a nyomozás, ha nem választ ki senkit; d) nem fog visszajelzést kapni arról, hogy „helyes” volt-e a választása, ha egyáltalán választ;13 következésképpen célszerű mindezeket a védőnek indítványoznia vagy észrevételeznie, ha jelen van a nyomozási reálaktuson. 5. A tényállás tisztázásában fontos szerepet játszhat a szakirodalomban jól ismert út-idő diagram megalkotása,14 amelyet a védő is elkészíthet és ellenőrizhet.15 6. A terhelti védekező vallomás igazságtartalmának alapos, objektív ellenőrzése minden esetben fontos kötelezettsége a nyomozó hatóságoknak, ám nem kizárt, hogy a védő is adatgyűjtést végez a terhelti nyomvonalon. 7. Az in dubio pro reo évszázados alapelvét már a nyomozási szakban is érvényesíteni lehet és kell,16 vagyis a kétségkívül nem bizonyított tényeket nem lehet az eljárás alá vont terhére értékelni. E figyelemfelhívást a védőügyvéd sem mulaszthatja Ügyvédek Lapja 2026 | 5

Esettanulmány

el, ahogy az észrevételezésbe bújtatott „kis védbeszédet” sem a nyomozás arra érett pontján.  Irodalomjegyzék

BENCZE Lajos: Szexuális indítékú emberölés nyomozásának taktikája. Belügyi Szemle, 1975/6, 91–98. o. CLAGES, H.: Kriminalistik: Lehrbuch für Ausbildung und Praxis: Methodik der Fallbearbeitung der Tatort, der Erste Angriff. Boorberg, Stuttgart, München, Hannover, Berlin, Weimar, Dresden, 1997. DULAI Péter: Vércseppek az ösvényen. 168 Óra, 2022/23. 40–45. o. FENYVESI Csaba: A helyszíni szemle mint kriminalisztikai első csapás. In BÁRD Petra – HACK Péter – HOLÉ Katalin (szerk.): Pusztai László emlékére. OKRI, ELTE ÁJK, Budapest, 2014. 111– 123. o. FENYVESI Csaba – KODBA Ferenc: Kisgyermek sérelmére elkövetett brutális emberölés nyomozása. Belügyi Szemle, 1990/4. 106–113. o. FENYVESI Csaba – NAGY Mariann: Egy fegyveres rablás kriminalisztikai és büntetőeljárás-jogi tanulságai. Rendészeti Szemle, 2007. 11. 106–121. o. FENYVESI Csaba: A felismerési kísérlet a bűnügyekben. Ludovika Egyetemi Kiadó, Budapest, 2023. ELEK Balázs: Kihallgatás. In: FENYVESI Csaba – HERKE Csongor – TREMMEL Flórián (szerk.): Kriminalisztika. Ludovika Egyetemi Kiadó, Budapest, 2022. 435–472. o. GÁRDONYI Gergely: A bűnügyi szemle. Ludovika Egyetemi Kiadó, Budapest, 2023. GIFIS, S. H.: Law Dictionary. 5th Edition,, Barron’s, New York, 2003. KISS Anna: A sértett szerepe a büntetőeljárásban. PhD.értekezés, Miskolc, 2006. KOVÁCS Lajos: A MÓR megtette… Korona, Budapest, 2009. LLOYD-BOSTOCK, S.: Law in Practice-Psychology In Action. The British Psychological Society, Leicester, United Kingdom, 1988. MALPASS, R. S. – DEVINE, P. G.: Eyewitness Identification. h t t p : / / e y e w i t n e s s. u t e p. e d u / m a l passpapers/Malpass,%20R.%20S.%20 % 2 6 % 2 0 D e v i n e, % 2 0 P. % 2 0 G. % 2 0 (1981).%20Eyewitness%20IdentificationÜgyvédek Lapja 2026 | 5

Lineup%20Instructions%20And%20 The%20Absence%20Of%20The%20 Offender.pdf (Letöltés: 2025. február 5.) MOLNÁR József: A kriminalisztika tudománya. 4. A helyszínelés és a bizonyítási kísérlet szerepe a bűnügyi nyomozásban. Kriminológiai és Kriminalisztikai évkönyv. Kriminológiai és kriminalisztikai tanulmányok. 35. 1998.

Jegyzetek

1 A konkrét helyszínek megtartása mellett a résztvevők valós nevét személyiség jogi okokból megváltoztattuk. 2 KISS Anna: A sértett szerepe a büntetőeljá­ rásban. PhD-értekezés, Miskolc, 2006. 3 A tanúk pontatlan emlékezetéről és a vissza­ adási gyengeségekről lásd részletesebben: FENYVESI Csaba: A felismerési kísérlet a bűnügyekben. Ludovika Egyetemi Kiadó, Budapest, 2023. 4 ELEK Balázs: Kihallgatás. In: FENYVESI Csa­ ba – HERKE Csongor – TREMMEL Flórián (szerk.): Kriminalisztika. Ludovika Egyetemi Kiadó, Budapest, 2022. 435–472. o. 5 Lásd erről részletesebben: VARGHA László: Út-idő diagram. Belügyi Szemle, 1977/8. 16–25. o. 6 CLAGES, H.: Kriminalistik: Lehrbuch für Aus­ bildung und Praxis: Methodik der Fallbearbe­ itung der Tatort, der Erste Angriff. Boorberg, Stuttgart, München, Hannover, Berlin, Weimar, Dresden, 1997.; PUSZTAI László: Szemle a büntetőeljárásban. KJK, Budapest, 1977.; FENYVESI Csaba: A helyszíni szemle mint kriminalisztikai első csapás. In BÁRD Petra – HACK Péter – HOLÉ Katalin (szerk.).: Pusztai László emlékére. OKRI, ELTE ÁJK, Budapest, 2014, 111–123. o. GÁRDONYI Gergely: A bűnügyi szemle. Ludovika Egyete­ mi Kiadó, Budapest, 2023. 7 WÓJCIKIEWICZ J.: Forensics and Justice. Dom Organizatora. Torun, 2009. 8 KOVÁCS Lajos: A MÓR megtette… Korona, Budapest, 2009. 9 A büntetőeljárásról szóló 2017. XC. törvény 122. §. 10 Illetve szituációhoz kötött lenne, ám ehelyett a gyakorlatban az egyszerűbben végrehajt­ ható termeset alkalmazzák. „Személynek a helyszínen történt felismertetése a legrit­ kább esetben fordul elő.” MOLNÁR József: A kriminalisztika tudománya. 4. A helyszínelés és a bizonyítási kísérlet szerepe a bűnügyi nyomozásban. Kriminológiai és Kriminaliszti­ kai évkönyv. Kriminológiai és kriminalisztikai tanulmányok. 35. 1998. 320. 11 Az amerikai jogi kifejezések szótára szerint is kísérletről (megkísérlésről) van szó: „LI­ NEUP a police procedure in which a person suspected of a crime is placed in a line with several other persons of similar dress, he­ ight, and ethnic group and a witness to the crime attempts to identify the suspect as the person who committed the crime.” GIFIS, S. H.: Law Dictionary. 5th Edition, Barron’s, New York, 2003. 299. 12 A végrehajtói közlésekkel megnyugtatható a

PUSZTAI László: Szemle a büntetőeljárásban. KJK, Budapest, 1977. TREMMEL Flórián: Bizonyítékok a büntetőeljárásban. Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 2006. VARGHA László: Út-idő diagram. Belügyi Szemle, 1977/8. 16–25. o. WÓJCIKIEWICZ J.: Forensics and Justice. Dom Organizatora. Torun, 2009.

felismerő, levehető a válláról a nyomás, hogy mindenáron választania kell. Így nagy való­ színűséggel megelőzhető a belső „hamis riasztás” beindulása, vagyis hogy akkor is válasszon személyt, fényképet, tárgyat, ha a valódi elkövető nincs is a sorban, illetve nem biztos benne. A felismerő gondolkodásában életszerűen megjelenik a logikus konklúzió: miért állítaná fel a nyomozó hatóság a sort, miért rabolná saját és a felismerő idejét is, miért szervezné meg nagy erőkkel a proces�­ szust, ha nem lenne köztük a tettes? Tehát köztük van, és „nekem ki kell választanom”. Ne feledjük: a felismerők meg kívánnak felelni a nyomozó hatóság „elvárásainak”, nem szeretnének butának, felismerésre képtelennek, alkalmatlannak tűnni, aki nem segíti a nyomozók áldozatos és nemes, társadalmilag hasznos munkáját. 13 Angliában Roy Malpass és Patricia Devine ki­ mutattákkimutatta, hogy ha figyelmeztették a felismerőt, hogy nem feltétlenül kell a kér­ déses személyek közül választania, és hogy az elkövető nem biztos, hogy jelen van, csök­ kentették a téves felismerésre bemutatáso­ kat. Shepherd is ezt mutatta ki tanulmányá­ ban. Vizsgálatai szerint e figyelmeztetések révén a téves felismerések 28%- százalékról 4%-négy százalékra csökkentek. Lásd e zen vizsgálatokról: LLOYD-BOSTOCK S.: Law in Practice-Psychology In Action. The British Psychological Society, Leicester, United King­ dom, 1988. 16.; MALPASS, R. S.-. – DEVINE, P. G.: Eyewitness Identification. http://eyewitness.utep.edu/mal­ passpapers/Malpass,%20R.%20S.%20 %26%20Devine,%20P.%20G.%20 (1981).%20Eyewitness%20Identification­ Lineup%20Instructions%20And%20The%20 Absence%20Of%20The%20Offender.pdf (Letöltés: 2025. február 5.) 14 BENCZE Lajos: Szexuális indítékú emberölés nyomozásának taktikája. Belügyi Szemle, 1975/6. 91-–98. o.; DULAI Péter: Vércsep­ pek az ösvényen. 168 Óra, 2022/23. 40–45. o.; FENYVESI Csaba- – KODBA Ferenc: Kisgyermek sérelmére elkövetett brutális emberölés nyomozása. Belügyi Szemle, 1990/4. 106-–113. o. 15 FENYVESI Csaba – NAGY Mariann: Egy fegyveres rablás kriminalisztikai és büntető­ eljárás-jogi tanulságai. Rendészeti Szemle, 2007. 11. 106–121. o. 16 TREMMEL Flórián: Bizonyítékok a büntetőel­ járásban. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-– Pécs, 2006.

41

Tükörkép

Munka vs. magánélet

avagy a pszichológiai jóllétet befolyásoló tényezők vizsgálata ügyvédek körében (I. rész) A munka vs. magánélet egyensúlyának kutatása az elmúlt évtizedekben egyre inkább aktuális és közkedvelt, széleskörű érdeklődést kiváltó kutatási területté vált a társadalomtudományokkal foglalkozók körében. A kutatások, tanulmányok, illetve a téma kapcsán megjelent könyvek között vizsgálódva egyértelmű a követ­ keztetés, miszerint annak ellenére, hogy komoly mennyiségű és minőségében is kiváló kutatás, tanulmány jelent meg ezidáig, még mindig találhatunk újabb és újabbfeltáratlan területeket a témakör kapcsán. Ezek áttekintésére tesz kísérletet ez a tanulmány. Dr. Haász Diána LL.M. ügyvéd, családjogi szakjogász

I. A munka-magánélet egyensúly, tudományos megközelítés

A mai rohanó világban a munka, illetve magánélet közötti egyensúly erősen megbomlani látszik. Ügyvédként jómagam is tapasztalom, látom a környezetemben – különösen az ügyvéd kollégák körében –, hogy mennyire kevés a szabadidőnk a hétköznapokban, milyen kevés idő jut a munka mellett a családunkra, nem beszélve saját magunkról. A sűrű, sokszor „szürke”, feladatokkal teli mindennapokhoz frusztráció, leterheltség, stressz is társul, mindezt meglátásom szerint tovább nehezíti a napjainkban oly aktuálissá váló magas infláció, továbbá a jogszabályi környezet gyors változása is. A munka-magánélet egyensúly vizsgálata első olvasatra talán unalmas, sokszor kutatott témának hathat, amolyan klasszikusnak, azonban kutatása véget nem érő lehetőségeket és információszerzési lehetőséget rejt számunkra, hiszen a munkavégzési szokások változásával a kutatási témák tárháza határtalanná válik. A munka és magánélet közötti egyensúly megtartása az élet minden szakaszában, minden munkakörben komoly kihívás elé állítja az egyént. Kutatásom célja az volt, hogy a saját szakmámban, az ügyvédek körében is rendelkezésre álljon hazai vizsgálati eredmény. Akár egy nagy szervezetet, akár egy közepes méretű vállalatot vagy egy egyéni vállalkozást vizsgálunk, minden dolgozó egyént érint a munka és a magánélet egyensúlya. A munka-magánélet egyensúly nem egy elvont fogalom, amiről kutatók elmélkednek, sokkal inkább egy gyakorlati „probléma”, amely hatással van az 42

emberi kapcsolatokra, a jövedelemre, az egészségre és a boldogságra. A legtöbb érdekelt fél – például a munkavállalók, a munkaadók, kutatók, stb. – azon dolgozik, hogy javítsa a munka-magánélet egyensúlyt, de sokan küzdenek azért is, hogy a munka-magánélet egyensúly pontos paramétereit meghatározzák, illetve körül határolják azokat. A munka-magánélet egyensúlyra többek között hatással van a szülői nevelés, a multikulturalizmus, a kormányzat, a pszichológia, sőt még a geopolitika is. A kutatók multidiszciplináris kérdéseket vizsgálnak, amelyek a stres�szkezelést, a nemek közötti különbségeket és a digitális technológiát, a diszkriminációt, a családi konfliktusokat, továbbá a politikai hatásokat is figyelembe veszik (Arenofsky, 2017). A téma kapcsán ugyan tévhit, ám mégis nemzetközileg is igazoltnak látszik, hogy a munka-magánélet egyensúlyra sokan tekintenek úgy, mint amolyan nőket érintő problémakör, emiatt is kerül háttérbe annak jelentősége, holott ennél sokkal többről van szó (Lockwood, 2003; Adame, Caplliure & Miquel, 2016; Pongrácz & Molnár, 2011, idézi Csehné & Varga, 2017). A munka-magánélet egyensúly mint kutatási téma aktualitását tükrözi, hogy az Európai Unió Tanácsa 2019. június 13. napján elfogadta a munka vs. magánélet egyensúlyát is szabályozó Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és magánélet egyensúlyról szóló irányelvet, ami a 2010/18/EU tanácsi irányelvet hatályon kívül helyezte. Az irányelvet Magyarország egyébként nem szavazta meg.

II. A munka-magánélet egyensúly definiálása, hazai és nemzetközi kitekintés

A nemzetközi szakirodalomban az 1960as, 1970-es években jelent meg elsőként a munka-magánélet kifejezés (Csehné & Varga, 2017). Kezdetekben (1980-as évek) a munka és a magánélet–mint az emberek életének két komoly szegmense – közötti egyensúlyt érintő kutatások a két terület közötti konfliktusokat igyekeztek feltárni, így különösen „az időalapú, a feszültségalapú és a viselkedésalapú konfliktusokat” (Greenhaus & Beutell, 1985, idézi Nagy, 2017, 77). A hivatkozott kutatások kiindulási pontja az erőforrások szűkössége volt, amiből arra a következtetésre jutottak a kutatók, hogy azok szűkössége a munka és magánélet viszonylatában versengést Ügyvédek Lapja 2026 | 5

Tükörkép

eredményez. A kutatások kezdeti negatív hatásokat mutató irányvonalát felváltotta a pozitív hatások vizsgálatának irányvonala, azaz, hogy a munka és a család erősítheti egymást, hozzájárulhat az egyén jóllétéhez, mind pszichés, mind fizikális szempontból. Az egyik életterület a másikra hatással (pozitív) tud lenni, illetve az egyik életterületen megélt érzések, készségek és élmények kvázi átcsorognak a másik életterületre (Greenhaus & Powell, 2006, idézi Nagy, 2017). Delecta (2011) szerint a munka-magánélet egyensúly alatt azt értjük, hogy az egyén képes-e egyidejűleg megfelelni a munkahelyi és a családi kötelezettségei-

III. A munka és magánélet egyensúlyának kérdése az Európai Unió által elfogadott jogszabályok tükrében

Az Európai Unió célja, hogy a szociális jogok kapcsán megerősítse az állampolgárok jogait, valamint könnyebb érvényesíthetőséget biztosítson számukra. Az Európai Unió feladatai közül kiemelkedő „az egyenlő munkavállalási jogok biztosítása, a tisztességes munkafeltételek kialakítása és a munka és magánélet közötti egyensúly megteremtése” (https://www.consilium. europa.eu/hu/policies/work-life-balance/, 2022). Az uniós és nemzetközi jogszabályok, illetve szakpolitika feladata többek között az, hogy a munkavállalókat segít-

Az EU feladatai közül kiemelkedő „az egyenlő munkavállalási jogok biztosítása, a tisztességes munkafeltételek kialakítása, a munka és magánélet közötti egyensúly megteremtése” nek, valamint egyéb, nem a munkahelyi kötelezettségeihez kapcsolódó elfoglaltságainak. Az egyén a mindennapok során a munka és a magánélet területén betöltött szerepei közötti kapcsolaton túl elengedhetetlen a munka és a magánéleti szerepek közötti egyensúly, sőt az élet más területein betöltött egyéb szerepek vizsgálata is (Delecta, 2011). Greenhaus és társai (2002) a munka és magánélet egyensúlyát úgy határozták meg, mint minimális szerepkonfliktus melletti elégedettséget és kiegyensúlyozott működést a munkahelyen, valamint az otthoni környezetben. Felstead és társai (2002) a munka-magánélet egyensúlyát úgy definiálják, mint a munkavégzés alatti,munkavégzést követő intézményi és kulturális időtöltés és tér közötti kapcsolatot azokban a társadalmakban, ahol a jövedelmet túlnyomórészt a munkaerőpiacokon keresztül generálják és osztják el. „Az egyén akkor érzi egyensúlyban munkáját és magánéletét, ha elkötelezett munkája és családja iránt, elégedett a munkahelyi és családi szerepével, és az azokból fakadó feladataira megfelelő időt tud fordítani. Ha az idő, az elkötelezettség és az elégedettség egyensúlya felborul, az az egyénre, azaz a munkavállalóra, de a munkáltatójára nézve is hátrányos következményekkel jár” (Kardos, 2019, 1.) Ügyvédek Lapja 2026 | 5

sék a magánélet és a munka összeegyeztetésében, ösztönözzék a munkavállalókat és a munkáltatókat is a nagyobb rugalmasság kialakításában, illetve esélyegyenlőséget teremtsenek (https://www.consilium.europa.eu/hu/policies/work-life-balance/, 2022). Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 33. cikke A család és a munka elnevezést kapta, és az alábbiakat rögzíti: „A család és a munka összeegyeztetése érdekében mindenkinek joga van a védelemre a gyermekvállalással összefüggő okból történő elbocsátás ellen, valamint joga van fizetett szülési és szülői szabadságra, ha gyermeke születik, vagy gyermeket fogad örökbe.” A bizottság új minimumkövetelmények bevezetését szorgalmazta, ezzel elősegítve, hogy az egyes tagállamok jogszabályi rendelkezései közelítsenek egymáshoz, megemlítendő ezek közül az apasági szabadság, gondozói szabadság, rugalmas munkafeltételek. Az Európai Unió Tanácsa irányelvjavaslatot terjesztett be a munka-magánélet egyensúly megteremtése kapcsán, a vonatkozó ideiglenes megállapodást a Tanács 2019. február 06. napján jóváhagyta, majd 2019. június 13. napján el is fogadta.. A tagállamoknak három évet biztosítottak arra, hogy a vonatkozó rendelkezéseket beépítsék saját jogszabályi környezetünkbe (https://www.consilium. europa.eu/hu/policies/work-life-balance/, 2022). Fontos megemlíteni, hogy a hivat-

kozott irányelvet négy tagállam, köztük Magyarország nem szavazta meg. Hazánk állásfoglalása az volt, hogy a magyarországi családpolitika „kulcseleme a munka és a család közti egyensúly, a nők munkába való visszatérése és a férfiak családi életbe való bevonásának támogatása” (Kardos, 2019, 4. ). A hazai álláspont szerint a családpolitika nemzeti ügy, nem szabad a családok életébe a szabadság igénybevétele és átruházása kapcsán beavatkozni(Kardos, 2019). Az Európai Parlament és Tanács (EU) 2019/1158 számú irányelve szerint a magánélet és munka közötti egyensúly megteremtésében a szakpolitikának hozzá kell járulnia a nemek közötti egyenlőség megteremtéséhez, akként, hogy segítik a nők munkaerőpiaci jelenlétét, a gondozási feladatok megosztását, és a jövedelmek körében felszámolják a nemek közötti egyenlőtlenségeket. Kitér az irányelv arra is, hogy még mindig nagy kihívást jelent a munkavállalók számára a munka és magánélet közötti egyensúly megteremtése, és ez különösen igaz a nőkre, ami hátrányosan befolyásolja a foglalkoztatásukat. A nők foglalkoztatásának alacsonyabb arányát a munka és magánélet közötti egyensúly megteremtésének nehézségében látja, hiszen a gyermekvállalás után a nők többségében kevesebb óraszámban dolgoznak, mint férfi társaik (2019/1158 számú irányelv, 2019). Timár (2015) cikkében hivatkozik az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (rövidített nevén Eurofound) egy kutatására, mely vizsgálat során az európai munkakörülményeket vizsgálták. A vizsgálat eredménye szerint azoknak az európai munkavállalóknak, akik több, mint heti 48 órát dolgoznak, 20 százaléka végez munkaidőn túl is munkát. A 40–47 órában dolgozó munkavállalók 18 százaléka érintett a szabadidőben történő munkavégzésben. A cikk szerzője kitér arra is, hogy munka vs. magánélet egyensúlyában történő lényegi eltérések elsősorban a gyermekkel rendelkező munkavállalókat érintik. Timár (2015) által beszerzett statisztikai adatok szerint „a párkapcsolatban élő és az egyedülálló, gyermekes nők dolgoznak a legtöbbet: átlagosan heti 34 órájuk telik fizetett, 32 óra fizetetlen munkavégzéssel (házimunka, eltartottakkal törődés, képzéseken való 43

Tükörkép

1. ábra: Munkaidőn túli munkavégzés gyakorisága, a munkahét hossza szerint Forrás: EU-OSHA, idézi Timár (2015)

részvétel, önkéntes aktivitások, vagyis a fizetett munkán kívüli más, a társadalom számára hasznos tevékenység). A férfiak esetében az egyedülálló szülők a leginkább leterheltek: ők átlagban 42 órát töltenek munkahelyi elfoglaltsággal, és 27 órát fizetetlen munkavégzéssel.” (Timár, 2015, idézi Kardos, 2019). Csehné (2012) tanulmányában arra az eredményre jutott, hogy a vizsgálatban résztvevők az életük jelentős részét a munkahelyükön töltik és jelentős problémának vélik a munka és magánélet közötti egyensúly megteremtését. IV. Hogyan tartható fenn a munka és magánélet közötti egyensúly? Miért is fontos a balance?

Hippokratész nagyon találóan fogalmazott az alábbi gondolatában: „Egyedül a dózis különbözteti meg a mérget a gyógyszertől.” (Hippokratész, idézi Seiwert, 2017). Ha egy picit elmélázunk rajta, milyen is a mai, modern, XXI. századi világunk, könnyen kijelenthetjük, hogy a lehetőségek tárházát kínálja számunkra. Az egyén gyakorlatilag bármit megtehet, illetve elérhet, a döntés alternatívája mindenki előtt ott hever. Az emberek talán mégsem tudnak élni ezzel a lehetőséggel, sokaknak megadatik, hogy döntsenek arról mennyi időt töltenek munkával, miként fókuszálnak a családra, önmagura, a környezetükre. Seiwert szerint „a kiegyensúlyozott és boldog élethez a legfontosabb adomány a dönteni tudás művészete – nap, mint nap tudatosan választani, és olyan dolgokat 44

tenni, amelyek fontosak számunkra” (Seiwert, 2017, 6. ). A nemzetközi kutatások tanúsága szerint a munka-magánélet kontextusában a nemek között véleménykülönbség rajzolódik ki. Nemzetközi és hazai vizsgálati eredmények szerint a nők sok esetben a gyermekeket amolyan védőernyőnek is aposztrofálják, úgy említik őket, mint a túlzott munkával szembeni automatikus védelem. A nők estén sok esetben tapasztalható bűntudat a rendkívüli munkavégzés kapcsán, lévén nem jut elegendő idő és figyelem a gyermekre, házastársra, sőt a nőket sok esetben erre családjuk is figyelmezteti, ami további szorongást válthat ki egyeseknél. Egy hazai kutatás alátámasztotta azt a korábbi, Norvégiában végzett vizsgálat eredményét, miszerint a „gyermeknevelési feladatok ellátását változatlanul a nőktől várja el a társadalom” (Halrynjo & Lyng, 2009, idézi Nagy, 2017, 99100. oldal). A férfiak esetében többen számolnak be arról a jelenségről, hogy a feleség, családanya mentesíti őket a család (magánélet) területén felmerülő kötelezettségek alól. Azon férfiak, akik fontosnak tartják a családi életet (magánéletet) is, rendszeresen érzik úgy, hogy a munka és a magánélet között nehéz megteremteni a balance-ot, ami folyamatos kihívást jelent (Halrynjo, 2009, idézi Nagy, 2017). Csehné és Varga 2017-ben végzett kutatásának következtetéseként megfogalmazta a javaslatot, hogy „a jövőben szükségszerű a munka-magánélet egyensúly kérdéseinek beemelése a vezetőképzésbe vagy akár a felsőoktatásba, valamint a ta-

nácsadó, illetve tréningcégek piaci jelenlétének támogatása” (Csehné & Varga, 2017, 24. oldal). Csehné meglátása szerint a munka-magánélet közötti balance fenntartása mindenképpen kulcskérdés, a munkáltatók, valamint a vállalati szintű beavatkozás elengedhetetlen, hiszen a részmunkaidő, a távmunka, a rugalmas munkaidőbeosztás intézménye alkalmas eszköz lehet az egyensúly megteremtéséhez, eléréséhez (Csehné & Varga, 2017). Engler és munkatársai (2021) a munka-magánélet egyensúly összehangolása kapcsán a kutatásban részt vevő tudományos fokozattal rendelkező vizsgálati személyek esetében hasonló megküzdési stratégiákat észleltek mind a társadalomtudományok, mind a műszaki tudományok területén munkát végzők esetén. Mindkét tudományterületen foglalkoztatott egyének fontos szerepet tulajdonítottak a család és a házastárs támogató szerepének (Tardos & Pataki, 2020, idézi Enger & mtsai, 2021). A megküzdési stratégiák között szerepelt a jó időbeosztási készség, a „logisztika” tudománya, a lemondás, a külső fizetett segítség, a gyermekvállalás időzítése. A férfi és női nem elkülönítése során hangsúlyosan fordult elő a férfi vizsgálati személyek körében a gyermek születése kapcsán megemlített teljesítménycsökkenés, illetve a munka és családi élet összehangolásának nehézségei. A kutatásból egyértelműen leszűrhető volt, hogy továbbra is amolyan férfikiváltságnak tekinthető az, hogy a férfiak megválaszthatják mit, hogyan és mennyit vállalnak a háztartás körüli teendőkből és a gyermeknevelésből. A kutatás konklúziója, hogy ez is magyarázatot adhat arra a tényre, miszerint a férfi kutatók előmenetelének kevésbé képezi gátját a gyermekvállalás, mint a nők előlépésének (Fényes et al., 2020, idézi Enger & mtsai., 2021). A női vizsgálati személyek közül sokan említették a hazánkban még mindig erőteljes tradicionális normákat, ami különösen a gyermekkel – akár évekig – tartó otthonlétben, külföldi konferenciákról, kiküldetés lehetőségétről történő lemondásban nyilvánul meg. Felmerült az ún. „szendvicsgenerációs” problémakör is, hiszen az idősebb vizsgálati személyeket nem csupán a nukleáris család, sokkal inkább a beteg szülők, idősebb hozzátartozók körüli teendők is terhelik. Ügyvédek Lapja 2026 | 5

Tükörkép

Az egymással versengő igények közötti zsonglőrködés fárasztó és stresszes, alacsonyabb termelékenységet eredményez, betegséggel és hiányzásokkal jár, ezért a munka és a magánélet egyensúlya minden egyén és minden szervezet számára lényeges kérdés. (Swift, 2002) Coveytől származik az alábbi frappáns, egyben riasztó gondolat: „Hány olyan ember létezik, aki a halálos ágyán azt kívánja, bárcsak több időt töltött volna a munkahelyén?” (Covey, idézi Seiwert, 2013, 17.) Peseschkian és Seiwert (2013) szerint az élet négy alapvető területre osztható: 1. teljesítmény és foglalkozás, 2. test és egészség, 3. család és kapcsolatok, 4. értelem és értékek. Úgy vélik, hogy a hosszan tartó harmonikus, boldog élethez mindenképpen a négy terület egyensúlya szükséges. „Megtanulni élni nem más, mint megtanulni elengedni.” (Buddha, idézi Seiwert, 2013). Seiwert úgy véli, hogy a nap 60%-ánál többet nem célszerű betáblázni, mert így a rendelkezésre álló időből 60%-ot a tervezett feladatokra, 20%-ot az ún. „időtolvajokra”, 20%-ot a társas kapcsolatokra lehet fordítani (Seiwert, 2013). V. Reziliencia és kiégés a munka vs. magánélet kontextusában

Donders a rezilienciát a 21. század emberének legfontosabb képességeként aposztrofálja. „A reziliencia a meglepetésekkel, változásokkal és váratlan akadályokkal való megbirkózás képessége” (Donders, 2022). A reziliencia az egyén életét, mindennapjait megkönnyítő olyan képesség vagy tudás, amelynek birtokában az élet adta, legkülönbözőbb és intenzitásban is eltérő nehézségekhez társuló problémákat és stresszfaktorokat az egyén könnyedén kezelni tudja. Az állandó, állandósuló stressz sok embert juttat el a hiperaktivitás szakaszába, mely olyan sok energiát emészt fel, hogy kiégéshez vezethet (Koltzus, 2012, idézi Donders, 2022). A hiperaktivitás nem azonosítható az elvégzett munka milyenségével és minőségével, inkább a munka természete, illetve a munka során kialakuló kapcsolatok okoznak stresszt az egyén életében (Donders, 2022). Az Amerikai Egyesült Államokban létezik egy Shell (Shell Health Team) elnevezésű csoport, amely kidolgozott a reziliencia Ügyvédek Lapja 2026 | 5

fejlesztésére egy tíz lépésből álló programot. A programban résztvevőknél megfigyelték, hogy a betegszabadságok aránya jelentősen lecsökkent (2%-ra). A Shell a megelőzést helyezi fókuszba, a „reziliens” életvitel által nyújtott előnyök hangsúlyozásával, és az egyéni fejlődés támogatásán keresztül, ami segít a stressz, a kiégés, a kimerültség, a krónikus fáradtság kezelésében. A Shell szerint a reziliencia lényege: „A nehézségekről való rugalmas visszapattanás, valamint az akadályokból és feszült helyzetekből való tanulás képessége. Olyan tulajdonság, melynek mindannyian a birtokában vagyunk. Értékek, meggyőződések és a pozitív hozzáállás ötvözete, amely jobb egyéni teljesítményt eredményez, és lehetővé teszi a nemkívánatos és túlzott stressz megelőzését. A reziliencia mértéke egyénenként más és más. Mindenki javíthat a sajátján, de ehhez erőfeszítésre van szükség.” (Donders, 2022, 24. oldal) A reziliencia elsajátításából származó nyereség segíthet elkerülni a kiégést. Donders (2022) szerint a múlttal történő megbékélés elengedhetetlen rezilienciafaktor, hiszen, aki érzelmileg stabil és nyugodt, az konstruktívabb és kisebb ráfordítás mellett képes az életében aktuálisan előforduló nehézségeket megoldani, figyelmesebb, kedvesebb megbocsátóbb személlyé válik. A realista optimizmus kulcsfontosságú tényező, segítségével az egyén pozitívabban viszonyul a felmerülő kihívásokhoz, észreveszi a nehézségekben a tanulási, fejlődési lehetőséget. A problémamegoldó képesség szükségszerű tényező, hiszen, ha könnyedén oldja meg az egyén a felmerülő problémákat, úgy nem áll folyamatos leterheltség alatt az agy, így könnyebben sikerül a megoldáshoz vezető utat is feltárni. A képességek kamatoztatása szintén nélkülözhetetlen faktor, ugyanis, amennyiben valaki úgy tudja alakítani a magánéletét és a munkáját, hogy az ideje minimum egyötöd részében hasznosítani tudja a vele született képességeit, az segít abban, hogy tettre késznek érezze magát. Az önfegyelem szoros kontextusban áll a rezilienciával, hiszen, ha valaki lelki ellenálló képessége stabilabb, úgy átgondoltabban tud a különféle feszültséggel teli helyzetekkel megküzdeni. A tudatosság és a szenvedély szintén fontos szempont a reziliencia kapcsán, hiszen, ha az egyén a magánéletében és a munkájában is értelmet talál, akkor tudatosnak minősül. Az egészséges kapcsolatok nélkü-

lözhetetlen rezilienciafaktorok, ugyanis, a negatív stressz sok esetben az egészségtelen és ezáltal fájdalmasnak mondható kapcsolatokból ered. Az erősebb szociális kompetencia szoros összefüggésben áll a rezilienciával (Donders, 2022). A rezilienciafaktorok terén mindenkinek érdemes lenne fejlődnie, hiszen némi odafigyeléssel és az önismeret fejlesztésével jelentős változásokat lehet elérni, ami mind a munka, mind a magánélet területén pozitív eredményeket, előrelépést hozhat magával. Donders (2022) szerint ahhoz, hogy a család energiaforrást biztosítson az egyén számára, elengedhetetlen, hogy a családtagok rendszeresen töltsenek el együtt időt. A kutató hivatkozik a modern pszichológia régmúltat idéző négy „ősi” értékére: a pihenésre, a tisztaságra, a rendszerességre és a mozgástérre. Ez a négyes olyan pozitív tényezőként tud hatni az egyénre, melyet a mindennapokban, így a munkával töltött időben is kamatoztathat. A reziliencia és kiégés témakörét egy sokatmondó idézettel zárom: „Nem mi teremtünk életet, és nem is tarthatjuk az irányításunk alatt, ugyanakkor az elszenvedőivé sem kell válnunk” (Donders, 2022, 40.). 45

Tükörkép

A kiégés – angol megfelelője burnout – egy tünetegyüttes, ami azzal jár, hogy az egyén a munkájában egy bizonyos idő elteltét követően – ez személyenként változó – kimerültséget érez, érdeklődése a munkavégzés iránt egyre inkább csökken. Első alkalommal 1974-ben írta le a szindrómát Herbert Ferudenberg klinikai szakpszichológus. Főbb tünetei az alábbiak: „állandó testi-szellemi kimerültség, erőltetett megfelelési és bizonyítási kényszer, a személy saját fizikai és lelki szükségleteinek az elhanyagolása, a többi emberrel szemben agresszív, negatív, cinikus, rosszindulatú, fokozott érzékenység a stresszre, az egyén saját „belső világával” való kapcsolat elvesztése, depres�szió, belső üresség érzése, reménytelenség, alacsony önértékelés, a munkateljesítmény csökkenése, közöny, érzelemmentesség, visszahúzódás, fásultság vagy túlérzékenység, az egyén a magánéletben is kiábrándulttá, cinikussá, negatív szemléletűvé és rosszindulatúvá válik, szélsőséges esetben öngyilkossági gondolatok jelenhetnek meg” (Kirchner, 2021). „A kiégés krónikus érzelmi megterhelés és stressz nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés, amely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, a célok és az ideálok elvesztésével jár, és melyet a saját személyre, a munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek.” (Freudenberg, 1974, idézi Ádám, 2020) A kiégés általában hosszú ideig elhúzódó stressz, érzelmi megterhelés következményeként alakul ki. A kiégés gyakorlatilag bárkit érinthet, azonban a legtöbb esetben mégis inkább a segítő foglalkozású személyek körében előforduló jelenség. A kiégés egy folyamat, amiben jól elkülöníthető szakaszok észlelhetőek. A kezdeti fázisban az érintett túláradó lelkesedéssel veti bele magát a munkába, túlzottan intenzíven, a dolgokat mélyen átélve, a személyiségét munkaeszközként alkalmazva végzi a munkáját. A problémát az jelzi, hogy a lelkesedés, illetve maga a teljesítmény csökkenésnek indul, és mivel nincs újabb, inspiráló visszajelzés, alábbhagy az érdeklődés a munkatársak és az elvégzendő feladatok iránt. A következő lépésben a kezdeti elvárások és az idealizált elképzelések konfliktusba kerülnek a valósággal, ami frusztrációt eredményez. Az egyén megpróbál egyre 46

nagyobb erőfeszítéseket tenni, próbálja bizonyítani, hogy ő rátermett, miközben a személyes szükségleteit háttérbe helyezi. A társas kapcsolatokkal, magánélettel szemben a munka kerül a középpontba, egyre többet foglalkozik feladataival, teljesítménye egyre kevésbé hatékony. Romlanak a társas kapcsolatai, és maga sem veszi észre, de az ügyfelei irányába sem képes már megfelelő empátiával fordulni. A kiégési szindróma utolsó szakaszára a közöny, az apátia érzése jellemző. Az egyén magába fordul, visszahúzódik a társas érintkezésektől, rosszkedvűvé válik, a kilátástalanság és reményvesztettség uralkodik el rajta, munkáját rutinból, sematikusan végzi. Sajnálatos módon ezen a ponton alakulhatnak ki a szindróma káros következményei, az egészségügyi problémák és a mentális zavarok, de gyakoriak a hirtelen impulzusból elkövetett cselekedetek, munkahelyváltások is ( Nagy, 2020). A hétköznapi és a tudományos életben egyaránt oksági kapcsolatot sejtenek a kiégés és a stressz között. „Ha hosszan tartó, nehezen kezelhető, és megítélésünk szerint kimerítő stresszhatások érik az embert, akkor a stressz hatása során olyan érzésünk keletkezik, hogy már nem tudunk a helyzettel megküzdeni, ezért feladjuk. Kimerültünk, a munka, a helyzet már nem érdekel, nem tudunk hatékonyan és eredményesen dolgozni, elegünk van.” (Takács, 2007) Ezt a helyzetet és élményt nevezi Takács kiégésnek, burnout-nak. „A kiégés valóban a stressz egyik következménye több, más tünettel, esetleg tünetcsoporttal vagy betegséggel együtt, azonban a kiégés és a stressz között több különbség is akad: ilyen például az érzelmek tompává válása, a megélt érzelmek túlzott intenzitása, a túlreagálás jelensége, a megjelenő depresszió, melynek oka az ideálok és remények elvesztése iránt érzett szomorúság. A kiégés közvetlenül soha nem végez senkivel, de hosszú távon az egyén élete értelmetlenné válik.” (Kollár, 2014.) Az 1990-es évektől kezdték el intenzívebben kutatni a kiégés jelenségét, tekintettel arra, hogy a munkahelyi stressz, az ahhoz kapcsolódó betegségek, tehát maga a kiégés is nem kizárólag humán, sokkal inkább gazdasági oldalról is érintette a szervezeteket. A kiégéssel foglalkozó kutatások egyik területe a helyzeti tényezőket feltáró ku-

tatások, aminek három fő iránya van: 1. a túlterheltség, 2. a foglalkozás sajátos jellemzői, 3. a szervezet sajátos jellemzői (úgy, mint a szervezeti kultúra, szervezeti felépítés, működési szabályok, munkaerő felvétel, elbocsátás, vagy leépítés). A hazai kutatások közül Fekete Sándor munkássága kiemelendő, aminek eredményeként, az alábbi került megfogalmazásra: „Maga a szindróma a krónikus érzelmi megterhelések nyomán fellépő fizikai, érzelmi és mentális kimerültség állapotát takarja, melynek következménye az elszemélytelenedés, az inkompetencia érzése. Ez az általános negatív életérzés kihat a munkavégzésre és társas kapcsolatokra is” (Fekete, 1991, idézi Kollár, 2019). Álláspontja szerint párhuzam van a kiégés munkahelyi és munkahelyen kívüli megjelenése között. A kiégés tehát nem elhanyagolható jelenség, nagyon fontos és egyre inkább égető probléma nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon. A probléma fontosságát jelzi az egyre nagyobb esetszám is. A kiégés hosszú távú hatásaira figyelemmel lényeges, hogy a probléma korai fázisban azonosításra kerüljön, s az érintett mielőbb segítséget kapjon, hiszen a kiégés nem csupán az egyén munkáját érintő probléma, hanem a magánéletbe is begyűrűző rendellenesség. A kiégésben a feltöltődés és kisebb-nagyobb, a mindennapi életet érintő tudatos változtatás, kvázi tudatos életvezetés segítséget jelenthet. Hasznos lehet, ha maga a szervezet is foglalkozik a munkavállalóival, így esetlegesen segíthet a korai stádiumban történő felismerésben vagy a probléma kezelésében. A mai társadalom égető problémája a kiégés jelensége. Nap mint nap hallani akár a baráti körünkben, akár a munkahelyünkön, hogy: „Jajj, teljesen kiégtem!”, vagy „Ahh, kiégek, ha ez így megy tovább!” Feltehetjük a kérdést: Divatjelenség, vagy tényleg ennyire kritikus a helyzet?  A tanulmány II. részében – amely terveink szerint az Ügyvédek Lapja soron következő, 2026/6. november-decemberi számában jelenik meg, december 10-én a szerző a kutatás eredményeinek közlése során a jóllétről mint életünk elengedhetetlen részéről, a jóllétről mint fogalomról, a jóllét méréséről és annak jelentőségéről, továbbá az ügyvédek jólléte kapcsán végzett nemzetközi kutatásokról ír. – A szerk. Ügyvédek Lapja 2026 | 5

Kamarai hírek

Vendégjárás a MÜK-ben (A Magyar Ügyvédi Kamara közleménye) A Magyar Ügyvédi Kamara meghívására szeptember 3-4-én Budapesten tartotta éves konferenciáját a Németül Beszélő és Szomszédos Ügyvédi Kamarák Szervezete. Az Ilona Treiber bambergi (Németország) kamarai elnök által irányított szervezet képviseletében nyolc országból érkezett résztvevők, illetve hazai előadók, a Budapesti Ügyvédi Kamara dísztermében az alábbi témákban fejtették ki véleményüket: 1) A mesterséges intelligencia meghódítása – Milyen előnyöket kínálhatnak tagjaiknak a szakmai szervezetek a mesterséges intelligencia eszközeinek és motorjainak hatékony használata terén? 2) Az ügyvédek és ügyvédi irodák által vezetett letéti számlák. Elegendő biztonságot nyújtanak-e az ügyfelek számára? 3) Az ügyvédi szakma és a jogalkotás. Van-e az ügyvédeknek és a bíróknak valódi befolyásuk a jogalkotásra, különösen azokra a törvényekre, amelyek hatással lehetnek a polgárok és a vállalatok mindennapi életére? A kellemes kiegészítő programok megszervezésében oroszlán szerepet vállaltak Szecskay András, S. Szabó Péter és Holczer Ferenc. Hazaérkezése után Ilona Treiber köszönőlevélben méltatta a konferencia sikeres lebonyolítását és a magyar szervezők munkáját.

győri kamarai elnök, Tomas Illés elnökségi tag, Katarina Cechova elnökségi tag, Tomas Kamenec elnök, Andrej Popovec főtitkár, Lajos Mészáros a magyarul beszélő ügyvédek regionális képviselője. A szakmai beszélgetésen a tolmács Kiss Nárcisz volt. Liu Jianxin, a Hubei Tartományi Felső Népbíróság ítélkezési bizottságának tagja és bírája, főbíró vezetésével a tartományi bíróság hattagú delegációja tett látogatást a Magyar Ügyvédi Kamarában szeptember 9-én. Érdekesség: hatvan milliós tarto-

mány fővárosának, Vuhannak mintegy tizenegy millió lakosa van. A Tartományi Felső Népíróság fellebbezési fórumként jár el tizenhárom középszintű és ezen belül száztizenhárom helyi bíróság ügyében. A delegációt Havasi Dezső elnök fogadta Szecskay András elnökhelyettes és Bógyi Attila MÜK OAB elnöke társaságában. A vendégeket különösen a kötelező ügyvédi továbbképzési rendszer és az alternatív vitarendezési fórumok magyarországi gyakorlata és az abban való ügyvédi közreműködés érdekelte. 

Tomas Kamenec, a Szlovák és Havasi Dezső, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke vezetésével szeptember 8-án – „félúton” -, Győrben találkozott a két kamara delegációja. A egész napos program szakmai eszmecserével kezdődött, amelynek általános témái mellett hangsúlyt kapott az ügyvédi szerepkörök, munkadíjak összehasonlítása, az ügyvédi letét és a pmt. ellenőrzés kérdése. A program ebéddel, majd hajókirándulással és rövid belvárosi sétával folytatódott. A kamarai vezetők legközelebb október 11-én Pozsonyban találkoznak a Közép-és Kelet-Európai Elnöki Találkozón. Thomas Kamenec elnök meghívást kapott a MÜK hagyomános, éves rendezvényére, idén november 14-i Magyar Ügyvédek Napjára. Az ülő képen balról jobbra: Holczer Ferenc főtitkár, Havasi Dezső elnök, Szecskay András elnökhelyettes, Posta Attila Ügyvédek Lapja 2026 | 5

47

Fogadja ügyfeleit megújult környezetben! Legyen szó új irodáról, a régi felújításáról, vagy éppen otthona megtervezéséről, teljeskörű lakberendezési szolgáltatással állunk rendelkezésére. • • • • •

Térszervezés 3D látványtervezés Kiviteli tervek és műszaki dokumentáció a teljes megvalósítási folyamathoz Akár a teljes kivitelezési szakasz nyomon követése és ellenőrzése Nincsenek fix csomagok, minden kedves érdeklődő személyre szabott ajánlatot kap igényeinek megfelelően.

ST U D I O 8

További tájékoztatásért és árajánlatért keressen elérhetőségeinken: E-mail:

orsolya.studio8@gmail.com

FB:

https://www.facebook.com/Studio8lakberendezes

Tel.:

+36 30 258 9689 A hirdetésben található látványterv saját szellemi termék.

Praetor

Egy szoftverben minden, amire egy ügyvédnek szüksége van A Praetor olyan praxismenedzsment szoftver, amit kifejezetten ügyvédi irodák számára fejlesztettek. A Praetor ügyviteli szoftverrel olyan digitális megoldást kap kézhez, amellyel maximálisan növelheti az ügyfelek elégedettségét, az iroda működésének hatékonyságát. A szoftver a legmagasabb szintű IT adatbiztonsággal rendelkezik, számos mesterséges intelligencia megoldást, és beépített integrációt tartalmaz.

A Praetor ügyviteli szoftver előnyei • Integrációk • Biztonság • Támogatás • Adatmigráció • Folyamatos fejlesztés • Kiegészítő megoldások egyedi igényekről.

Kipróbálná a Praetor Ügyvédi Ügyviteli rendszert? Kérjen bemutatót! ↓ https://www.wolterskluwer.com/hu-hu/ solutions/praetor-hu/kerjen-bemutatot

AFRIKA – NEM CSAK LÁTNI, ÉRTENI IS Magyar nyelvű, személyesen vezetett afrikai utak Dr. Kása Gyulával Több mint három évtizede élek Dél-Afrikában. Fogorvosként kezdtem itt új életet, ma pedig hivatalosan regisztrált természetvédelmi idegenvezetőként elsősorban magyar vendégeknek mutatom meg azt az Afrikát, amelyet turistaként csak részben lehet megismerni. Útjaim középpontjában természetesen ott van a szafari és Afrika lenyűgöző állatvilága. De számomra egy oroszlán, egy elefántcsorda vagy egy leopárd megfigyelése nem ér véget a fénykép elkészítésével. Miért viselkedik úgy az állat, ahogy? Milyen evolúciós folyamatok alakították ezt a viselkedést? Hogyan működik az ökoszisztéma, amelynek része? Hogyan változtatja meg a tájat az ember jelenléte? És hogyan próbálja a mai Afrika összeegyeztetni a természetvédelmet a gyorsan növekvő népesség, a gazdasági fejlődés és a helyi közösségek érdekeivel? Ugyanez igaz magára Afrikára is. Egy országot nem lehet igazán megérteni történelme, társadalma, gazdasága és kultúrája nélkül. Ezért az általam vezetett utak nem egyszerűen egymás után következő látnivalókból állnak. Arra törekszem, hogy vendégeim összefüggéseket is vigyenek haza az élmények és a fényképek mellett. Talán ezért tapasztalom évek óta, hogy különösen jól érzik magukat ezeken az utakon azok, akik kíváncsiak, szeretnek kérdezni és beszélgetni, és egy utazástól nemcsak kikapcsolódást, hanem szellemi élményt is várnak. Útjaim középpontjában nem a luxus, hanem az élmény és Afrika mélyebb megismerése áll. Kis létszámú magyar csoportokkal utazom, az utakat személyesen vezetem. Nem az a célom, hogy néhány nap alatt minél több helyet kipipáljunk egy listán, hanem hogy legyen időnk megfigyelni, kérdezni és megérteni azt, amit látunk. Programjaim középpontjában a Kruger Nemzeti Park áll, amelyet több mint harminc év dél-afrikai tapasztalatával mutatok meg vendégeimnek. A szafarik többek között Mozambikkal és Szvázifölddel (Eswatini) is kombinálhatók – így néhány száz kilométeren belül egészen különböző tájakkal, kultúrákkal és afrikai életformákkal találkozhatunk.

Ha Afrikát nemcsak látni szeretné, hanem valamivel jobban meg is érteni, szeretettel várom. Dr. Kása Gyula | regisztrált Nature Guide, Dél-Afrika www.delafrika-mozambik.co.za | drkasagyula@gmail.com | +27 82 8055 879