Octogon DECO 2026/1 bookazine

padló

Vidéki lovas-tanyaház, dunai nyaraló, elegáns villa és kőház rekonstrukció. Teraszbútorok a nagyvilágból|Fókuszban a padlók

Utazás: Alhambra kertjei|11 magyar lakás|Négy étterem = négy filozófia Bujnovszky Vanda fotóesszéje

MŰVÉSZET ITT ÉS MOST

KORTÁRS KÉPZŐMŰVÉSZETI GALÉRIA

Gallery Max / MaxCity Lakberendezési Bevásárlóközpont 2O45 Törökbálint, Tópark utca 1/A, 2. emelet/ 213

ENTERIŐR

12 Építészet házak kívül–belül

DESIGN

40 Terasz design bútorok

50 Milánó 2026 bútorkiállítás

66 Nádrengeteg Budapest Select Milánóban

74 Room 13 fotó

ENTERIŐR

84 Zsédely Krisztián interjú

90 Belső terek lakások

112 Kortárs szőnyegregények

124 Belső terek lakások

148 Padló A tökéletes léptek nyomában

158 StoneConcept A StoneConcept új bemutatóközpontja

164 Konyha Vidd ki a Porschét a konyhából!

182 Belső terek lakások

194 Csak semmi Chagall Bujnovszky Vanda képesszé

200 Haniko interjú

GASTRO

206 Shibuya Városrész egy platánfa alatt

212 Nem mondani, tenni Cabrio étterem

226 Családi kör Megújult az A. Gere Restaurant és

Bor-Bár Villány

KERT

218 Az Alhambra illata utazás

HOTEL

232 Múlthoz illesztett jövő Leon Hotel & Lounge

KIADJA PUBLISHER

© PUBLISHING KFT. 1025 Budapest, Szépvölgyi út 146. E-mail: info@octogon.hu

FŐSZERKESZTŐ | EDITOR-IN-CHIEF Martinkó József jozsef.martinko@octogon.hu

VEZETŐ SZERKESZTŐ | SENIOR EDITOR

Szira Péter peter.szira@octogon.hu

SZERKESZTŐ | EDITOR dr. Pleskovics Viola viola.pleskovics@octogon.hu

ONLINE SZERKESZTŐ | ONLINE EDITOR Zeitler Mátyás matyas.zeitler@octogon.hu

ÉRTÉKESÍTÉS | SALES Bucsay Orsolya orsolya.bucsay@octogon.hu Hlatki Dorottya dorottya.hlatki@octogon.hu Várszegi Csilla csilla.varszegi@octogon.hu

GRAFIKAI TERVEZÉS | GRAPHIC DESIGN Hargitay Anna grafikus@octogon.hu

FŐSZERKESZTŐ | EDITOR Szász Katalin (2017-2023)

LOGÓTERV | LOGO DESIGN

Bárdy Anna

KÉPELŐKÉSZÍTÉS | PREPRESS Colorcom Media Kft.

NYOMDAI MUNKA | PRINTED BY

EPC Nyomda | Elektroproduct Nyomdaipari Kft. | 2040 Budaörs, Baross u. 77. | 0623 416 000 | www.epcnyomda.hu

A nyomás Kristályrács technológiával készült.

TERJESZTÉS | DISTRIBUTED BY Magyarország: Lapker Rt.

A hirdetések tartalmáért szerkesztőségünk nem vállal felelősséget. Lapunkat rendszeresen szemlézi a megújult observer.hu.

ISSN 2498-549X

A BORÍTÓN | ON THE COVER Farmhouse Fotó: Bujnovszky Tamás

Padlózást vállalok

Húsz éve kísért Soós Kata festőművész kiállításának címe: PADLÓZÁST VÁLLALOK. Imádom ezt a mondatot, ami egyszerre ódon, retro, proli, nyers és líraian kétértelmű. Az OCTOGON Deco bookazine FAL, TETŐ tematikus fókuszfogalma után most logikusan a PADLÓ következik. Mindennek az alapja, két lábbal szeretünk rajta állni, ugyanakkor nem szeretjük, ha “padlóra kerülünk”. Ez a sík meghatározó erővel van jelen minden enteriőr esetében, mivel – jó esetben! – ezzel a felülettel mindig érintkezik valamelyik testrészünk, vagyis valamiféle inger és információ érkezik hozzánk a felületéről, látványáról, textúrájáról, tisztaságáról, hőmérsékletéről. A padló majdnem mindennek az alapja tehát. Szerkezetében láthatatlan titkokat rejt, felszínén olyan kozmikus csodákat hordoz, mint például a szőnyegek univerzuma. Ha kő, ha porcelán, ha fa a padló, akkor egy idézetnyi természeti táj a lakóterünkben: erdő, szikla, agyagos lápvidék. Éppen ezért gondoltuk azt, hogy az ég felé kapcsolatot teremtő TETŐ, a világgal összekötő, de attól el is határoló “kétarcú” FAL után a PADLÓ sem maradhat ki hívószavaink közül. Mindemellett az OCTOGON Deco bookazine egyfajta kalendárium szerepét is betölti. Évi két megjelenésében kettészeli a naptári évet. A két részt viccesen “Milano” és “pre-Milano”, a Szalon által áthatott és a következő Szalon előtti várakozás félévére oszthatnánk. Olyan inspirációs válogatás, ahol a világtrendek adnak randevút a négyötödében hazai belsőépítészeti projekteknek. Ez a szerkezet és időkezelés tipikusan sok kézbevételt indukál, sokszor kell nyújtózni a könyvespolc felé, sokszor hajolni a padlóra, szőnyegre letett Deco bookazinért. Úgy gondoljuk, hogy a sok testmozgás, sokszor elkezdett és befejezett befogadói aktus jót tehet a testnek, léleknek, szellemnek egyaránt. Jó mulatást, decemberben újra jelentkezünk!

A szerk.

OPTIKAI JÁTÉKOK

Vasarely szellemisége a kortárs designban

A Vasarely-emlékév alkalmából olyan bútorokat és lakberendezési tárgyakat válogattunk, amelyek a geometria, az optikai illúzió és a merész színhasználat eszközeivel idézik meg a magyar származású művész örökségét.

Victor Vasarely munkássága máig meghatározó referenciapont a kortárs design számára: a geometrikus formák, a ritmus és a vizuális dinamika ma is inspirációként szolgálnak a tervezőknek. A válogatás darabjai ezt a szemléletet értelmezik újra – hol karakteres sziluettekkel, hol grafikus felületekkel vagy éppen szoborszerű arányokkal. A Memphishatású dohányzóasztal, a plasztikus polc, a mintás textíliák és a játékos világítótestek mind azt bizonyítják, hogy a funkció és a vizuális kísérletezés nem zárják ki egymást.

A különböző anyagok, színek és formák párbeszéde olyan enteriőröket eredményezhet, amelyek egyszerre letisztultak és karakteresek.

Indagroup-Bretz

Elvar dohányzóasztal

SZETT

Fülöp Tünde

Lintwo szőnyeg

MaxCity Lakberendezési Bevásárlóközpont 2045 Törökbálint, Tópark utca 1/A - M1 / 14-es kijárat

Nyitvatartás: hétfő-szombat: 10.00–20.00/vasárnap: 10.00–19.00

maxcity.hu

Kare x Karim Rashid Nimbus polc

Kare / Memphis Stone dohányzóasztal

BoConcept Demand állólámpa

IDdesign / Side pléd

IDdesign / Mael íróasztal

Kare / Lounge lerakóasztal

VAdesign Innermost / Parasol asztali lámpa

IDdesign / Laon párna

BoConcept Pine Cone függőlámpa

Königs Art Stúdió Freja szék

Indagroup-Bretz Tharuun Fluffy Rhapsody

Desidea / Trek konferenciaszék

Lenny fotel

Kare x Karim Rashid Electric Diamond szőnyeg

SITS Uma fotel

Miami szék

FLEXLUX Scopello fotel lábtartóval

Rendkívül kényelmes, organikus formavilág. Sokféle szövettel és bőrrel is rendelhető

Forgós és fix verzióban, rengeteg választható szövettel és bőrrel is

A döntött lábszerkezet izgalmas megjelenést kölcsönöz, ami a stabilitást sem csökkenti. Egyedi színekben is rendelhető

Moon szék

Favázas, kényelmes ülőfelület és a kiváló minőségű anyaghasználat jellemzi. Egyedi színekben is rendelhető

Kortárs formák, természetes elegancia

Telma függőlámpa

Flexlux Molino kanapé

Karakteres, varálható kanapé, amely a kisebb és nagyobb terekbe is ideálisan beilleszthető. Sokféle szövettel és bőrrel is rendelhető

Sona függesztett lámpa

Lágy ívekkel rendelkező design lámpa . Többféle színben és méreteben elérhető

Mauro függesztett lámpa

Több méretben és színben rendelhető organikus formavilágú lámpa, mely egy kavics szabálytalan természetességét mutatja

SITS Oliver fotel

Skandináv tervezésű fotel 2 féle lábformával és számtalan szövetvariációban rendelhető

Különleges kortárs formavilágú üvegszálas lámpa 2 méretben

Brando tömör tölgyfa szék

Precíz formai kialakítás és stabil szerkezet jellemzi. Egyedi színekben is rendelhető

Flexlux Belle kanapé

Finom vonalú, letisztult formavilágú kanapé, ami többféle méretben és színben rendelhető

Építészet:

Szilvási Attila és

Kiss Gábor János

(TAAT építész műterem)

Belsőépítész:

Móder Edit

Kerttervező:

Brigitte Röde

A TÁJHOZ ÍRT ÉPÍTÉSZET

Lovardából farmvilla

Egy magyarországi település erdőjének karimáján, egy valamikori lovarda, mintegy egyhektáros, lankás területén áll ez a házegyüttes. A lovarda a 2010-es évek derekán bezárt, a hely elhagyatottá vált, hamarosan azonban új gazdája érkezett: egy házaspár, amely úgy döntött, életet visz a területre, mégpedig olyan szakemberekkel, akiket régóta ismert és akikben tökéletesen megbízott.

Móder Edit belsőépítésszel a belső terek koncepcióját közösen dolgozták ki, a zöldfelület megtervezésére Brigitte Röde tájépítészt kérték fel. A feladat sajátossága már a kezdetekkor világos volt: nem pusztán egy új otthon létrehozásáról volt szó, hanem egy olyan életforma térbeli megfogalmazásáról, amelyben emberek, állatok és táj egymással szoros viszonyban léteznek. Alapvetés volt, hogy lovak, kecskék, juhok, kutyák otthona is lesz ez a hely, és hogy a ház zöld szemléletű, önfenntartó rendszereken alapuljon, időtlen anyagokkal, kérészéletű megoldások nélkül.

A tervezés bentről kifelé haladt. A megbízók pontosan tudták, mit szeretnének megélni a terekben, és erre kellett az építészetnek választ adnia. a lakóépület és a műteremház önállóan áll a telken, karakterükkel mégis szervesen kapcsolódnak a tájhoz, mintha régóta a hely részei lennének.

A lakóház belső világa a pontos térkapcsolatokra, a kifinomult anyagváltásokra és a fények gondos vezetésére épül. A fa, a kő és az üveg együttélése, az egyedi tervezésű burkolatok és bútorok, az iparművészeti darabok és a mentett elemek úgy kapcsolódnak össze, hogy a terek egyszerre hatnak természetesnek, rétegzettnek és magától értetődőnek. A közösségi és privát zónák elkülönülnek, mégis finom vizuális összeköttetések, átlátások, belső nézőpontok fűzik őket egybe. Különösen izgalmas, ahogyan a régi és a kortárs darabok nem egymás ellenében, hanem organikus együttélésben jelennek meg. Egy antik tárgy, egy barokk szekrény vagy egy mentett kőfelület ugyanúgy a belső világ természetes része, mint a modern, egyedi kivitelű beépítések.

A különálló műteremház e világ sajátos ellenpontja: a színek, az alkotás, ugyanakkor a kontempláció tere is. Az egész együttesben az a legmeggyőzőbb, ahogyan a táj morfológiája beleíródik az építészetbe, a belső terek atmoszférája pedig tovább finomítja ezt a kapcsolatot; a kert és az erdő határai csak puhán, csendesen sejlenek fel.

szerző: Molnár Szilvia fotó: Bujnovszky Tamás

Tervezők:

Bagi Borbála

MINDEN

A HELYÉN

Az építész ház alakú háza Nagymaroson

Stílus-hitel mellett, a legegyszerűbben minőségi építészetet létrehozni a ruskini elvekkel lehet. Nem egy komplikált szempont: minden matéria az, aminek hisszük, semmi nem akar mást hazudni. Nincs rosszabb, mint manapság látni a márványminta futótűz terjedését greslapokon vagy mondjuk fának tetsző csempéket nézni a falon és a lábunk alatt. Nagymaroson, a tervező saját háza ezt igyekszik szem előtt tartani javarészt, azaz nem a szemfényvesztés a cél. Kefélt kőris furnér ajtók, beton, csempe, tölgyfa, és valódi téglával van kirakva a nagy terasz is. Minden az, aminek látszik – majdnem, ugyanis egy-két kivételről, például a fürdő járólapjáról felfedezzük, hogy csak látszólag terrazzo.

Bagi Borbála saját családi házának telke egykor a szomszéd gyümölcsös kertje volt. A házak a Dunára merőlegesen néznek, de ezen közrefogó telkek már sokszorosan fel lettek osztva korábban vertikálisan. Mivel e hajdani kertről ez nem volt elmondható, őrizte tágas szélességét, így keresztbe tudták építeni rá az új otthont a panorámára fordulva, ezáltal elkerülve a lépcsőzést a házon belül.

Fontos szempont volt még, hogy ehhez ne csak fát, de még bokrot se kelljen kivágni. A tervező eredetileg könnyűszerkezetben gondolkodott, de a kivitelező javaslata alapján is célszerűbb volt a falazás, ettől függetlenül ragaszkodtak az átszellőztetett faburkolathoz. Ennek és a 20 cm ásványi szálas hőszigetelésnek köszönhetően nyáron be sem kell kapcsolni a hűtést.

Hogy ne csak a forma legyen egyszerű, de az alaprajz is – közlekedők nélkül, egyetlen központi nagy belmagasságú térbe nyílik minden alacsonyabb belmagasságú helyiség, ezzel hierarchizálva a tereket. Elnyújtott, nyeregtetős téglatömegében a ház galériás kialakítást is tudott kapni: egyik oldalon hálóval elválasztott afféle kis dühöngő, másikon később szobává alakítható helyiség született. A matériák mellett maguk a részletmegoldások és döntések is meglepőek: egyedi tervezés minden, de ezeket egészítik ki hozott régi és új mobiliák, például a thonet székek az ebédlő asztal körül.

Az archetipikus formán feltűnik az ablakok aszimmetriája és többfélesége: mindegyik helye ott és olyan méretben van, amit az adott tér megkíván. Az alaprajzhoz igazodik a homlokzat és nem fordítva.

A táj irányától eltérően ezért az utca felé csak kicsi ablakok néznek, melyek közül a konyhai az átszellőztetés miatt is fontos, de ahogy a tervező mondja: öröm, hogy a konyhapult felől is megkomponálhatott egy látványt a bejárati oldal zöldje felé.

szöveg: Octogon fotó: Juhász Norbert

A BEER-VILLA

A bécsi modernizmus újjászületett ikonja

Építészet:

Christian Prasser

Architektur

Projektvezető:

Benedikt Dekan

Tervezőcsapat:

Hanna Beck-Tiefenbach

és Laurenz Oswald

A bécsi Hietzing csendes villanegyedében álló Villa Beer sokáig inkább legendaként létezett az építészet iránt érdeklődők számára. Egy házként, amelyet Josef Frank és Oskar Wlach 1929–30-ban tervezett Julius és Margarete Beer családjának, és amelyet a szakirodalom az osztrák modernizmus egyik legfontosabb lakóházaként tart számon. 2026 márciusától azonban új fejezet kezdődött a történetében: a villa először nyílt meg a nagyközönség előtt.

A megnyitás túlmutat egy gondosan helyreállított épület bemutatásán. A Villa Beer azért különösen izgalmas, mert benne Josef Frank modernizmusa a maga legérettebb formájában jelenik meg: nem szigorú és doktriner, hanem nyitott, emberközeli és meglepően szabad. A ház terei nem egyszerűen egymás mellé szerkesztett helyiségek, hanem eltérő belmagasságú, egymásba kapcsolódó térhelyzetek sora, ahol a mozgás, az átlátások, a lépcső ritmusa és a kert felé nyitás egyaránt a lakás élményét formálják. A Villa Beer így nemcsak építészeti állítás, hanem egy kifinomult életforma lenyomata is.

A most lezárult, többéves restaurálás ennek a komplex világnak a visszaállítására vállalkozott. Nemcsak a térstruktúrát tették újra olvashatóvá, hanem nagy gonddal helyreállították a beépített bútorokat, a fém nyílászárókat, a padlókat, a kandallókat és a homlokzat eredeti karakterét is. A kert megújítása szintén fontos része a projektnek: nem egyszerű rekonstrukcióként, hanem az egykori ház–kert kapcsolat érzékeny újraértelmezéseként.

A villa történetéhez ugyanakkor a veszteség is hozzátartozik. A Beer család sorsa, a zsidó polgári lét széthullása, az emigráció és a deportálás története elválaszthatatlan ettől a háztól. A Villa Beer ezért ma nemcsak a modern építészet kiemelkedő példája, hanem emlékezeti hely is – olyan tér, ahol építészeti minőség, társadalomtörténet és személyes sorsok rétegződnek egymásra. Az újranyitással ez a sokrétegű történet válik végre újra bejárhatóvá.

Szerző:

Cs. Nagy Anikó fotó:

Hertha Hurnaus

Stefan Huger

Tervezők: Rok Oman, Špela Videčnik és Matej Andraž Vogrinčič

FOLYTONOS ALAKULÁSOKBAN

Rétegről rétegre

A szlovéniai karsztvidék mészkőfennsíkjának egyik kis falujában, Škofiban áll egy ház, amely immár több mint húsz éve nemcsak otthon, hanem folyamatosan alakuló mű is. A városi és természeti környezetben létrehozott, helyspecifikus installációiról ismert művész, Matej Andraž Vogrinčič 2003-ban vette meg a régi birtokot, de nem úgy tekintett rá, mint egy egyszer majd befejezendő felújításra. A ház azóta is lassan, a mindennapok ritmusára formálódik. Egy helyiség akkor alakul át, amikor szükség van rá, egy bútor akkor kerül a térbe, amikor rátalálnak, egy fal pedig akkor módosul, amikor erre lehetőség adódik. A soha véget nem érő házként emlegetett projekt lényege éppen ez a rétegről rétegre épülő szemlélet. Bolhapiacon talált tárgyak, barátoktól kapott darabok, korábbi installációkból megmaradt elemek épülnek be az enteriőrbe, így a ház egyszerre válik lakótérré, emlékek hordozójává és személyes építészeti naplóvá. A befejezetlenség itt nem hiányérzetet kelt, hanem tudatos állítás: annak belátására, hogy az élet sem lezárt egész, hanem állandóan változó, újrarendeződő folyamat.

A belső terek hangulata is ebből táplálkozik. Néhány szoba kifinomultabban kidolgozott, máshol a nyersebb, érintetlenebb karakter marad meg hangsúlyosnak. Az összhatás mégsem esetleges, inkább foltszerűen összeálló, élő szövetet alkot, ahol minden részlet mögött egy külön történet tárul fel. Különösen izgalmas a hagyományos karszti gank újragondolása: a keskeny faerkély helyén ma egy üvegezett, fénynyel teli folyosó húzódik, amely egyszerre kapcsolja össze a felső szint helyiségeit, és tartja meg a kapcsolatot az udvarral. A ház ráadásul nem magányos alkotás, hanem közös munka eredménye: építészek, helyi mesterek, barátok és családtagok formálták együtt, sokszor spontán döntések nyomán. Újrahasznált elemekkel, kis léptékű beavatkozásokkal, a lehetőségekhez igazodva épül tovább, és éppen ettől válik a lassú, mértéktartó építészet hiteles példájává.

szerző: CS. Nagy Anikó fotó: J Martincic

KÍ V ÜL tágasabb

Szinte közhely a szakmában, hogy a pandémia óta a ház körüli szabad, vagy átmeneti terek jelentősége rendkívüli módon megnőtt. Ez az időszak ugyanis lehetőséget teremtett arra, hogy a teraszokon, kerteken, erkélyeken eltöltött idő hosszabb legyen, több figyelmet szentelhessünk a beltér és köztér közötti privát, átmeneti tereinknek. Ráadásul az elmúlt évek éghajlati változásai is sokkal melegebb, ugyanakkor sokkal hosszabb használatot tesznek lehetővé a teraszokon, valamint a grillezés, otthoni zöldség-, fűszernövény-kertészkedés is hihetetlenül erős közösségi trenddé vált az elmúlt időszakban. Így a világ trenddiktáló design márkái is beléptek lassan a kerti- és teraszbútor gyártók sorába, ráadásul ebben a régebben kissé partikulárisnak tekintett területen a formatervezésben, színhasználatban, anyagfejlesztésben is rendkívül jelentős erőforrások jelentek meg, amiknek köszönhetően szinte innovációs forradalom zajlik ebben szegmensben. Erős inspirációként van jelen a kelet és főképpen az arab világ formaés színkultúrája, ugyanakkor a felhasznált természetes anyagok mellett az időjárás- és UV-állóságban rendkívül sokat fejlődtek a gyártók. Ne tekintsünk tehát a mindenhonnan kidobott bútorok gyűjtőhelyeként a teraszra, hanem egy nagyobb lélegzetet véve merjünk immár a lakótér teljes értékű folytatásaként tekinteni erre a szegmensre. (mj)

TÁRGYIASÍTOTT jövő

Az OCTOGON Deco nyári számának megjelenése mindig jó alkalom arra, hogy újra ránézzünk az év fő design eseményére, vagyis a Salone del Mobile Milano 2026-ra. Összefoglalóan úgy fogalmazhatnánk, hogy idén erősödik a trend, amit akár nevezhetnénk “új tárgyiasságnak”, ha képesek volnánk ezt a “tárgyiasság” fogalmat az anyag, az alapanyag felől tekinteni. Következésképpen az anyagi valóság és emberi lépték viszonyának feltérképezése volt a 2026-os Milánói Design Hét fő témája. Az idei seregszemle azonban jóval több az újdonságok puszta felvonultatásánál: a tét és a felvetett kérdések idén súlyosabbak, az intellektuális háttér pedig rétegzettebb, mint korábban bármikor. A feszültséget és a párbeszédet a Salone del Mobile anyagközpontú, „A Matter of Salone” koncepciója, valamint a Fuorisalone mélyen humanista, „Be the Project” hívószava közötti diskurzus teremti meg. A EuroCucina 2026 tematikus szakkiállítás a konyhatechnológia és a térszervezés legfrissebb paradigmáit mutatja be, a gyűjtői designt fókuszba állító Salone Raritas debütálása a funkció és a művészet határvonalait mosta el. A Milánói Design Hét legemlékezetesebb pillanatai idén látványosan elfordulnak a steril végtermékektől, hogy helyette magára az alkotói folyamat valóságára fókuszáljon. Hogyan reagál a tárgykultúra a mesterséges intelligencia térnyerésére? Miként definiálható újra a fenntartható luxus, és hogyan követel magának helyet a high-tech korában a taktilis kézművesség? Hogyan érinti a tárgyi világunkat és a nagy kereskedelmi, fogyasztási rendszereket az orosz–ukrán-háború, a Közel-Kelet luxusállamainak háborúi, illetve Kína és Európa lassulása? (mj)

Vibráló fürdőszobai részlet a milánói Casaornella bemutatóterméből a 2026-os Milánói Design Héten Tervező: Maria Vittoria Paggini

Nádrengeteg

és létösszegző párbeszéd

Az idei Milánói Design Héten sikerült elkerülni a Creative Hungary-nek a már-már kötelező körként elvárt nemzeti reprezentáció csapdáit. A milánói 5VIE designnegyed egyik szűk utcájának kereszteződésében álló historizáló épület falai között megvalósult Budapest Select – Patterns of Being kiállításon a kortárs hazai design végre nemcsak tárgyak halmazaként, hanem koherens szellemi és térbeli entitásként manifesztálódott.

Imre Hanna kurátori koncepciója bátor intellektuális gesztussal emelte ki a hazai szcénát a puszta dekorativitásból, egymásra épülő narrativákban gondolkozott, ahol a különféle alkotások finom párbeszédben értelmezik egymást és tágítják ki önmaguk értelmezési horizontját. Végeredményben az egész válogatásban kisebb történetek, eltérő nézőpontok kerülnek párbeszédbe, hogy a végén egy logikus rendszert alkossanak. A huszonhat tervező hatvanöt alkotását felvonultató tárlat öt tematikus csomópontja – a jelentől a felelősségig – nem kevesebbre vállalkozott, mint a tárgykultúra és napjaink emberének életében megjelenő törésvonalak térbeli leképezésére. A  kurátori elgondolás a természetben, hagyományban élő ember átformáló, megformáló, megalkotó szerepére fókuszált, olyan témák mentén, mint a változás, a ciklikusság, a sors és a felelősség. Az öt tematikus egység – Current, Aspiration, Fate, Circularity és Responsibility – komplex értelmezési keretet adott a kortárs társadalmi, technológiai és ökológiai kihívásokra reflektáló munkáknak. A koncepció katalizátora végül a VÜ Architects (Ferenczy Kinga és Pásztor Bence) zseniális térformálása, installációs koncepciója volt. Nád alapú, organikus, szinte lélegző installációjuk olyan szakrális és egyben végtelenül kortárs matériát teremtett, amelyben a tárgyak megszabadultak a galériaterek steril feszültségétől, és valódi kontextusba kerültek.

A Budapest Select – Patterns of Being kiállítás résztvevői: Anna Kis-Kéry, CÉZÉ, DE_VISION, Dora Eiler, Econor Design, ERNAK Design, Fanni Hegyi, HomeArt by SsakoolHypers, IDA STONE, István Dukai, Kinga Mód, Ligeti, monikauveges, mybettershelf, Nóra Szilágyi, Sándor Körei, sarakele studio x Moa Woodman, Studio Arkhéo × Reneszánsz Kőfaragó Zrt., TIKTIK Studio, VALODI, VeronikWood, Vivien Bene, VUUV Works, Woodoo Furniture, YOZA, Zita Majoros. (mj)

fotó: vizit studio

Room 13

Mindig érdekelt a kiadványtervezésnek azon területe, ami a magazin és a hagyományos könyv közötti sávban helyezkedik el. Külön kiadványok kapcsán szerkesztőségünkbe több olyan megrendelés érkezik, ahol úgy kell elmozdulnunk a sémáinktól, hogy közben megőrizzük a magazinunk műfaji és minőségi sajátosságait. Ilyen crossover jelenség maga a bookazine is, amivel időről időre lehetőségünk van kísérletezni. A kísérleteink kapcsán személyesen azt figyeltem meg, hogy valójában az átmenetiség szabadsága a grafikus tervezőnket inspirálja és dobja fel leginkább. A Room13 projekt a szállodai szobát a magánélet és a nyilvánosság közötti átmenet tereként vizsgálja. (mj)

Zsédely Krisztián

KARAKTERBŐL ÉRTÉK

szerző: Cs.Nagy Anikó portréfotó: Emmer László, építészeti fotó: Erdőháti Áron

Amikor a hely szelleme, az üzleti arányérzék és a személyes vízió találkozik

Polgári lakások, Bauhaus-villák, kortárs művek és sales-szemlélet egy karakteres enteriőrnyelvben: interjú Zsédely Krisztiánnal, a Zsédely Properties alapítójával.

Tervezők:

Pajer Nóra, Soltész Noémi, Juhász Norbert, Somogyi Bálint – Nanavízió

MEGLEPETÉSEK

ÉS KILÁTÁSOK

A Rőzse utcában járunk és egy új emelet- és tetőtérbeépítést veszünk szemügyre a Nanavíziótól. Nyeregtetős kialakításában a hálók nyitott oromzatain egyik oldalon fantasztikus kilátásra számíthatunk a Törökvész felé, másik oldal az Istenhegyé. Nem vitás, hogy a tetőtérbeépítések legnagyobb kihívása az, hogy nagyon szűkek a keretek – jó kis feladat tehát a rejtett tárolás, ezzel tudja valamelyest a lakás megőrizni a nagyvonalúságát a belmagasság hiánya ellenére. Erről mond sokat az egyik szoba, ahol a nyeregtetős formába fészkelődik be az utolsó csücsökig egy beépített szekrény, vagy mondjuk alul a nappali, ahol a mély ablakkáva és alatta egy pad a részévé válik a kanapégarnitúrának, de ebbe az ülőalkalmatosságba is el lehetett rejteni újabb tárolókat például.

E mély kávás megoldással végig találkozhatunk az alsó szinten, ahogy maguk a nyílások hatalmas mérete is szembetűnő, dramaturgiájuk összefűzi hosszanti irányban a konyhától és a közlekedőktől tudatosan leválasztott közösségi tereket.

Rendkívül egyszerű, de játékos ötlet a konyhasziget reggeliző asztallá nyúló része, amely felett egy függesztett polcon hull alá a növényfüggöny felettünk. Maga a konyha amúgy nagyon fifikás, a terasz felé néző falba egy tapétaajtóval rejtőzik meg a cseppet sem kicsi kamra például. Különleges a fa és terrazzo egyaránt visszafogott, egymás mellett mégis barátságos kontrasztot nyújtó váltakozása is, amelynek praktikai, tisztíthatósági okai is vannak. A konyha előtér felé néző része faburkolatot kapott, és külön meglepő benne a térelválasztóba integrált borhűtő frappáns ötlete is. Ha mindez nem elég, az egész konyha leszeparálható egy elhúzható tapétaajtóval is az ebédlőtől.

A lakás tele van ezen kívül más meglepetésekkel: a fürdő fehér világából például a mosdó teljesen fekete részébe érdekes hatás lehet belépni, de a duplex kialakításban még egy szaunának is lett helye. Az aranyérmet mégis a nappalit keretbe foglaló térelválasztó rejtett bárszekrénye viszi, amelynek láttán nem igen akarunk már egy ilyen nélkül meglenni otthon.

szöveg: Octogon fotó: Juhász Norbert

Építészet:

Hüttl Sarolta

ÚJRAÍRT ÖRÖKSÉG

Bauhaus szellemiség kortárs szemléletben

Az 1932-ben épült ház Hamburger István – később Hámor István – munkája, a budapesti modernizmus Bauhaus-ihletésű, sajátosan helyi karakterű példája. Eredeti belső berendezését Kaesz Gyula tervezte, szakmai jelentőségét pedig jól mutatja, hogy annak idején a Tér és Forma is közölte. Ebben az erős építészeti örökséget hordozó villában vált Hüttl Sarolta építész számára személyes tervezési feladattá egy 90 m²-es, első emeleti lakás átalakítása: saját családjuk otthonát kellett úgy létrehoznia, hogy a történeti karakter ne díszletként, hanem élő, használható keretként legyen jelen.

Sarolta kapcsolódása a modernista gondolkodáshoz nem pusztán szakmai. Mostoha nagymamája, Rév Ilona Bauhaus-kutató művészettörténész révén korán közel került ahhoz a szemlélethez, amelyben a forma a funkcióból, a fényből, az arányokból és a használatból következik. A lakás ezért nem rekonstrukcióként, hanem kortárs újraértelmezésként bontakozott ki: a modernista örökség nem idézetként, hanem a családi élet ritmusát is alakító gondolkodásmódként van jelen.

Az első találkozáskor Saroltát a megmaradt részletek ragadták meg. A nyílászárók, a kilincsek, az ovális, rézkeretes mennyezeti lámpa, valamint a négyzetes alaprajz és az íves terasz finom feszültsége. A lakás hangulata működött, a család életformája azonban új térszervezést kívánt. Az egyetlen hálószoba mellé szükség volt még egy önálló szobára. A koncepció kulcsa az archív fotó nyomán visszaállított, háromszárnyú homlokzati ablak lett, amely a szülői hálóban nyílt meg újra, miközben a nappali fényhiányára is választ adott.

A korábban tagolt, sötétebb lakás új fényrendszert kapott. A háló felől acélszerkezetű bevilágító vezeti tovább a természetes fényt a központi, amerikai konyhás nappaliba, miközben a fényes csempék, tükröződő felületek optikailag is tágítják a teret. A mesterséges világításban Sarolta filmes rendező párjának szemlélete is megjelenik: a megőrzött lámpatest, a dimmelhető fények és a színezett bevilágító rétegzett működést adnak.

Az anyaghasználat is ezt az őszinte, mégis kortárs logikát követi. A Valchromatból készült egyedi bútorok, a cementlapok, a visszaforgatott parketta és a carrarai márvány lábazat nem historizálnak, hanem kapcsolatot teremtenek régi és új között.

A lakás középpontja a konyha lett, ahol a család és a vendégek élete természetesen sűrűsödik. Használat közben derült ki igazán, hogy az eredetileg hagyományosabb kétszobás otthon valójában loftszerűen egyben van. A körbejárhatóság tudatos döntés volt: a kisfiuk ma körbe-körbe szalad vagy motorozik benne; az üvegfalak és széles ajtók miatt pedig zárt helyzetben is egyetlen, nagyvonalú térként működik az otthon.

szerző: Cs.Nagy Anikó fotó: Máté Balázs

Tervezők:

Álmos Gergely, Bubla Ágnes

Théque Atelier

GALAMBOKTÓL VISSZAVETT TÉR

A padlás mint érv

Egy 130 éves dél-budai gangos ház legfelső szintjén ritkán kínálja magát magától értetődő megoldásként a bővítés. Itt mégis ez történt: a korábban galambok által belakott, homályos padlástérben a Théque Atelier már az első bejáráskor meglátta azt a tartalékot, amely képes lehetett megmenteni egy városi életformát. A lakás a család bővülésével vált szűkössé, miközben a környék, a belvárosi lét és a tetőben rejlő lehetőség erősebb érvnek bizonyult, mint a kiköltözés gondolata.

A beavatkozás lényege nem a radikális átírás, hanem az érzékeny továbbépítés volt. A 130 éves tetőszerkezet torzulásai, csapolásai és részletei egyszerre jelentettek kötöttséget és karaktert: a faszerkezet mintegy 90%-a megmaradhatott, a látszó részek eredetiben őrzik a ház idejét, ott is, ahol hiányosak voltak. A lakás ma éppen attól erős, hogy nem tünteti el a múlt szabálytalanságait.

Az új tetőtéri szintet egy hosszanti, „aortaként” működő tér szervezi. A tervezők nem zárt, cellás padlásteret akartak, hanem egy fő ütőeret, amely köré lazán, mégis pontos rendben kapcsolódnak a hálók, a tárolók, a fürdő, a teakonyha, a teraszhoz kötődő pihenőrész és a könyvtár. Lent így felszabadulhatott a nappali-konyha-étkező nagyobb tere, fent pedig nem pusztán alvózóna, hanem önállóan is működő élettér jött létre.

A meglévő szarufák ritmusa nem akadály, inkább mértékadó rendszer lett. Ehhez igazodnak a tetőablakok, az egyedi bútorok, a teakonyha, a kanapé és a moduláris polcrendszer kiosztása is. Utóbbi egy acél oszlopsorra akasztható, mert a hőszigetelt tűzfalra nehéz lett volna rögzíteni, miközben vizuálisan a kémények változó tömegeit is kisimítja.

A projekt egyik legösszetettebb pontja a lépcső volt: a régi födémet nem akarták terhelni, ezért a szerkezet három U-acélon függ, a födémtől egy centiméterre eltartva. A kényszerből így finom, lebegő építészeti gesztus született. A visszafogott paletta a régi fa intenzitását hagyja érvényesülni. Fehér felületek, világos nyír rétegelt lemez, pasztelles zöld fémszerkezetek és apró korall részletek teremtenek időtálló, nyugodt arányt. A fenntarthatóság itt nem dekoratív állítás: a meglévő struktúrák megőrzésétől a rejtett tárolásokon át a terasz önöntözős magaságyás rendszeréig minden a takarékos, pontos használatot szolgálja.

A lakás legfontosabb tanulsága talán mégis városi természetű. A belvárosi tetőterek nemcsak beruházói négyzetméter-tartalékok, hanem meglévő lakások, családok és közösségek továbbélésének lehetőségei is lehetnek, ha van hozzá türelem, összefogás és kitartás.

szöveg: Octogon fotó: Danyi Balázs

KORTÁRS szőnyegregények

Nem tudom ki hogy van vele, de e sorok írója képtelen elragadtatás nélkül, tárgyilagos szakmaiságban írni vagy akár csak gondolkodni a szőnyegekről. Nem volt ez mindig így, valahogy az idővel érkezett meg, hogy a szőnyeget egyszerre olyannak látta, mint egy-egy dimenziókaput. Főképpen a tradicionális keleti szőnyegek figuratív változatait látta olyan mamadala-szerű képződményeknek, amibe a kézi csomózás meditatív aktusában nem pusztán a készítő sorsa, az alkotó közösség évszázados hagyománya íródik bele, hanem - mint egy jó regényből - kiolvasható belőle minden olyan, ami igazán fontos egy ember számára a világon. Ez a felismerés vezetett oda, hogy mostanában szívesen olvasgatok szőnyegeket. Immár nem csupán tradicionális, kézzel írt szőnyegregényeket, hanem szőnyeg képregényeket, szőnyeg novellákat, szőnyeg pamfleteket is. Volt idő, amikor a kortárs terekből eltűntek a szőnyegek. Ilyenkor merült fel bennem, hogy a szőnyeg nem pusztán kiáltvány, esztétikai sűrítmény, hanem olyan, mint egy jól megválasztott öltözet. Egy jól öltözött ember tisztában van a testével, érzelmeivel, jelenlétével, kisugárzásával és ezt nem fél megmutatni a világnak. Szőnyeg nélkül egy lakás pőre, félénk és fázik. Olvassatok, öltözködjetek bátran! (mj)

Belsőépítészet:

Kis Dániel, Csizinszky László/ Architres Studio

KORTALANUL

Lekövetni az idők, a család és a trendek változását

Íme a House A nevezetű otthon: a projektnév majuszkulája nem titok, a helyszínre, azaz a budai Aranyhegyre utal. A tervezők szerint a fő koncepció az volt, hogy a ház ne csupán jól működjön, hanem együtt tudjon változni az itt élő család alakulásával is. Befogadja az új élethelyzeteket, támogatja a hétköznapi rutinokat elrendezésével, de stílusában is valami fajta hosszútávúságra törekszik. Látunk itt klasszikus formákat némi modern idézőjelben, mely gesztus a gyors divatváltozások kivédésére igyekszik választ keresni.

Az egyes helyiségekben nagy hangsúlyt kapott a pontos térszervezés, a rejtett vagy beépített, sokrétű tárolás, valamint az a fajta elrendezés, amely a mindennapi használat során kényelmessé teszi a tereket a szépség mellett. A konyha és a hozzá kapcsolódó közösségi zóna a családi együttlétek központja lett, ahol a nagyvonalú munkafelületek, az összefüggő tárolórendszerek és az étkezőasztal többfunkciós használata egyszerre szolgálja a közös főzést, a vendégfogadást és a hétköznapi működést.

A nappali és a közlekedői kapcsolatok a személyes tárgyak és emlékek befogadására lettek kialakítva. A teljes falat betöltő könyvesszekrény nemcsak tárol, de ki is emeli a család emlékeit, könyveit. Íves záródásai végtelenül egyszerű ötletnek tűnnek, mégis frappáns ízt és emlékezetes karaktert ad az egész helyiségnek. Kissé klasszikus, de absztrahált, így a kortárs hangnem is garantált megjelenésével. Ahogy a tervezők írják – „ez a fajta vonalvezetés mindeközben nem uralja a személyes tárgyakat, hanem hagyja, hogy a lakók történetei érvényesüljenek.”

A szülői háló puha anyagokra épít, intimebb világot teremt, amelyhez tágas walk-in gardrób és könnyen használható sminkasztal kapcsolódik egyedi bútorokkal. E tervezett formavilág mellett az egységes szín- és matériaválasztás említetten jól játszik az időtállósággal – már ami a trendeket illeti. Ez alól talán egyedül a fürdő burkolata kivétel. Ez a fürdőszoba egyébként a kis alapterület ellenére is teljes értékű, amit elrendezésével, valamint egészen eszesen és ízlésesen megoldott rejtett tárolásával, beépített faliszekrényével ér el.

szöveg: Octogon fotó: Gosztom Gergő

Tervezők: dorba development/ Dőry Bálint

PÁRBESZÉDEK

Lakás a Naphegyen

Dőry Bálint építész egy ideje már elindította saját boutique ingatlanfejlesztői vállalkozását, a dorba development-et. Az ars poetica egyszerű: lakásokat felújítani értékesítésre, prémium belsőépítészettel, egy szofisztikált kortárs hangnemmel, minőségi anyagokkal és mobilia világgal, de mindezt úgy, hogy az átvett épület megmaradt eredeti értékei sosem szenvedhetnek csorbát az ingatlanpiaci szempontok miatt. Így lehet időtlennek maradni és abszolút ezt prezentálja az egyik friss, 83 négyzetméteres projekt is, amely rálátással a budai várra készült el nemrég a Naphegyen. Oh, igen ez a másik fontos szempont: a vállalkozás hasonlóan ilyen exkluzív fővárosi helyszínekre összpontosít.

A felújítás kortárs ruhába öltöztette a régi budai bourjois életérzést. Párbeszédet folytat a régi miliővel – gondoljunk például arra, hogy bár az ablak új lett, de a régi osztásnyílást megtartotta. Ahogy a dolgozószobában helyreállították az eredeti stukkókat is, és ezeket alapul véve újakat is készítettek más helyiségekbe. Az enteriőr minden más tekintetben viszont kortárs, amelyben dominál a nem konfrontatív kontrasztja a törtfehér, világos színeknek és a feketének. Ennek a másik párbeszédnek értékes párosítása például a különleges, egyedi gyártású kerámia munkalap, valamint a konyha többi bútorlapjának mély sötét színe.

szöveg: Octogon fotó: vizit studio

Tervező:

Báger Nóra

ÚJRATAGOLVA

Arányok, anyagok, elcsendesített határok

Kívülről minden adott volt: vörös tégla, nagyvonalú tömeg, érett kert, erős építészeti karakter. A 2006-ban épült ház az Ybl-díjas Callmeyer László nevéhez kötődik; ma is határozott alapállást képvisel, miközben a belső terekre rakódott későbbi, eklektikus rétegek már kevésbé követték ezt a logikát. Amikor a tervező, Báger Nóra belépett, még festők dolgoztak benne, a megbízás néhány helyiség frissítéséről szólt. A feladat lassan bomlott ki, és a tisztasági festésből teljes belsőépítészeti újrahangolás lett.

A vendégházzal együtt 270 négyzetméteres ingatlan erős adottságokkal rendelkezett. A vörös téglaburkolat, a gazdag növényzetű kert, a nyitott fedélszékű nappali és a nagy üvegfelületek jelezték a térben rejlő lehetőséget. A kérdés nem az építészeti karakter újraírása, hanem belső térbeli tisztázása volt.

A tervezés első valódi problémája nem esztétikai, hanem akusztikai volt: a nappaliból felszűrődő neszek felerősödtek az emeleti hálókban. Ezért az emeleti háló nappali felőli üvegfalát betömörítették, csak keskeny nyílásokat hagyva meg, a konyha és az előszoba közé pedig új fal került, amely tompítja a hangot és tagolja a földszintet.

Radikális alaprajzi beavatkozásra nem volt szükség, a ház elrendezése működött. A tervező inkább nyugodtabb, következetesebb rendszert akart adni a meglévő struktúrának. A külső vörös téglára belül nagy, világos felületek válaszolnak, amelyeket tölgyfa, finom zöldek és visszafogott téglaszínek melegítenek. A látszóbeton födém és szerkezet megmaradt; a felújítás nem elfedte, hanem rendezettebb keretbe helyezte az eredeti építészeti gondolatot.

A földszint központi eleme a konyha és nappali határán álló kandalló. A meglévő tűztér új, szoborszerű tömeget kapott, egyszerre lett térhatároló és fókuszpont. Finomplasztikája Varga Péter munkája; az Egyesült Államokban élő művész Magyarországon először készített ilyen enteriőrfelületet. A nappali két busó tematikájú képe is hozzá kötődik, míg az étkezőben és a hálóban Detkovics Anikó művei viszik tovább a képzőművészeti réteget.

Az egyedi tervezés több ponton meghatározó. A konyha, a fürdők, a lépcsőtér, a mosókonyha és az előszoba asztalosmunkái a tér logikájának részeként jelennek meg. A full body gres munkalap, az egyedi szellőzőrácsok, a markáns fogantyúk és a tükrös részlet használati pontosságot ad. A ház fő külső kapcsolata a kert maradt. A belső átalakítás ezt nem új gesztusokkal, hanem a zavaró rétegek elcsendesítésével tette érzékelhetőbbé. Az eredmény következetes tisztázás: egy ház, amelyben a kortárs szerkezet, a kert felé forduló nyitottság és az emberléptékű részletek közös nyelven szólalnak meg.

szerző: CS.Nagy Anikó fotó: vizit studio

Tervező:

BIS Építész Iroda Építészet:

Gyökér András, Losonczi Júlia, Bozsik Máté

Belsőépítész tervezők:

Gyökér András, Losonczi Júlia, Pusztai Veronika

NYITNI

A FÉNY FELÉ

Egy padlástér új ritmusa

A lakóház-építészet kapcsán ritkán beszélünk az időtényező jelentőségéről. Akik új otthonra vágynak, természetesen minél előbb szeretnének beköltözni; a tervezés és az építés elhúzódása többletforrást és nagy türelmet igényel. A ráfordított idő azonban néha busásan megtérül. Így történt a budai 12. kerületben álló, 1937 körül épült, két világháború közötti neobarokk villa tetőterével is.

Hat évbe telt, mire megszületett a mindenki számára legjobb megoldás: hosszú jogi, előkészítési, tervezési és kivitelezési folyamat után a megbízó családja végre beköltözhetett az általuk megálmodott otthonba. Eközben a helyi védelemre előjegyzett ház külső megjelenése –a homlokzat és a tető teljes felújításával együtt – alig változott, és amiben mégis, az kortárs módon illeszkedik az eredeti kompozícióhoz. A manzárdtetős épület fölött úgy jött létre egy újabb szint, hogy az nem lép ki a tető kontúrjaiból, és nem szakítja föl azt új lyukarchitektúrájával sem.

A valódi újdonság azonban a belső térben bontakozik ki. A zárt tetőben kialakított lakás úgy kapott négy égtáj felé nyíló panorámát, hogy az ablakok nem a tető síkjába kerültek, hanem attól visszalépve. Üvegfalak zárják a tereket, melyek a belső térből elvett teraszokhoz kapcsolódnak. Ettől a lakás belseje minden irányban megnyílik a külső látvány felé, miközben a fény egész nap átjárja az enteriőrt.

A belső falak rendszere független ettől a befoglaló kerettől. Mivel az új tartószerkezetek a szerelt falakba kerülhettek, a lakás központja szabadon maradhatott: az előszoba, a közlekedő, a nappali, a konyha és az étkező egyetlen nagy, egybefüggő téregységet alkot. Itt csak a ház eredeti kéményei jelennek meg, ezeket azonban a tér természetes módon fogadja magába.

A vizesblokk egy körüljárható, nyers színű, faburkolatú magba került, amely szinte bútorként áll a lakásban. A bejárat felől előszobafal, oldalt zuhanyzó és mosdó, hátul pedig konyha. Ehhez a világos, egybefüggő központi térhez kapcsolódik a háló, a gyerekszobák, a fürdőszoba és a kisebb gardrób; ez a kialakítás azonban bármikor felülírható, átalakítható, ha arra lesz szükség. A lakás legfőbb erénye így nemcsak a visszafogott építészeti megoldás, hanem az a tágas, szabad és természetes fényben oldott belső világ is, amely létrejött benne.

szerző: Götz Eszter fotó: vizit studio

A tökéletes léptek nyomában

A következő oldalakon átfogó belsőépítészeti és kivitelezési öszszefoglalót adunk a padlószerkezetektől a prémium burkolatokig.

A belsőépítészetben a padló nem csupán egy felület, amin járunk; ez az enteriőr alapja, amely vizuálisan és strukturálisan is keretbe foglalja a tereket. Egy esztétikailag lenyűgöző burkolat azonban mit sem ér, ha a láthatatlan rétegek – az aljzat, a szigetelés, a fűtési rendszer – nincsenek precízen megtervezve és kivitelezve.

A következőkben lépésről lépésre vesszük a modern padlóépítés teljes folyamatát, a beton aljzattól a legexkluzívabb meleg- és hidegburkolatokig, műszaki adatokkal és kivitelezési sajátosságokkal alátámasztva.

Fent: Clap!Real burkolatcsalád Robu magyar halszálkamintás padlótípusa újrahasznosított polimerekből és kőből / Déco

Lent: "Rienda ri Tsariwile" - Az út meg van írva című szoborszerű falikárpit, amely a Woven Forms II kiállítás része volt 2026-os Milánói Design Héten / Amini. Tervező: Rich Mnisi

4

A MELEGBURKOLATOK VILÁGA: MELEGSÉG ÉS AKUSZTIKA

Fa padlóburkolatok (Tömörfa és svédpadló, szalagparketta)

A valódi fa a természet luxusát hozza el az otthonunkba. A tömörfa parketta egyetlen darabból áll, érzékeny a páratartalom változására. A rétegelt (mérnök) svédpadló / szalagparketta két vagy három egymásra merőlegesen ragasztott farétegből áll, ami minimálisra csökkenti a fa természetes mozgását (duzzadás, zsugorodás). Padlófűtés és fa összefüggésében csak a rétegelt kivitel, és abból is a megfelelő fafajok (pl. tölgy, kőris) alkalmasak padlófűtésre. A fa vastagsága ne haladja meg a 14–15 mm-t, és a felületi hőmérséklet nem mehet 27 °C fölé. Padlófűtés esetén a teljes felületű lefontolás/leragasztás ajánlott elasztikus, szilán bázisú parkettaragasztóval, mert a légrés szigetelne.

Vinyl (LVT) és PVC

A modern belsőépítészet Jolly Jokere. Az LVT (Luxury Vinyl Tiles) moduláris kivitelben készül, és élethűen utánozza a fát vagy a követ. Alaptípusok a Dryback (ragasztandó) és Click (pattintós). Új generációja az SPC (Stone Plastic Composite), amely mészkőőrlemény alapú, így rendkívül merev, stabil, nem púposodik fel a tűző napon sem, és kiváló a hővezetése. Kivitelezéskor a fogadófelületnek tükörsimának kell lennie, mert az LVT (különösen a ragasztós, 2-3 mm vastag változat) "átmásolja" az aljzat legkisebb hibáit is. Ezért kötelező a prémium aljzatkiegyenlítés (minimum 3 mm vastagságban).

Padlószőnyeg

Alapanyagai közül a poliamid (tartós, könnyen tisztítható) vagy tiszta gyapjú a legismertebb. A “szállodai” puha luxus komfort-hatás eléréséhez nem közvetlenül az aljzatra ragasztják, hanem egy puha alszőnyegre (underlay) feszítik rá (stretch-in technológia) feszítőlécek segítségével. Ez megduplázza a komfortérzetet és a szőnyeg élettartamát.

iQ Motion

terrazzo stílusú homogén

PVC padló / Tarkett

Összegzésképpen elmondható, hogy a padlóburkolat kiválasztása és rétegrendjének meghatározása nem csupán esztétikai döntés, hanem komplex mérnöki feladat. A terek közötti küszöbmentes, azonos szintű átmenetek kialakításához a tervezőnek már az esztrichöntés előtt pontosan ismernie kell a kiválasztott burkolatok és a hozzájuk tartozó technológiák (ragasztó, alátét, fűtőszőnyeg) milliméterre pontos vastagságát. A minőségi anyagok megválasztása, a száradási idők kivárása és a technológiai utasítások (dilatációk, felfűtési protokoll) szigorú betartása garantálja, hogy a belsőépítészeti látványterv valósággá váljon, és évtizedekig szolgálja a lakók kényelmét.

A KŐ

SZEL lE ME

Megnyílt a StoneConcept családi vállalat új bemutatóterme Budakeszi határában. Engedje meg az olvasó, hogy kissé távolabbról kezdjük írásunkat az épület koncepciója kapcsán. 2018-ban jelent meg magyarul a finn kortárs építészet kiemelkedő alakjának, Juhani Pallasmaa-nak A bőr szemei című könyve, ami azóta az egyik legfontosabb hivatkozási alapja lett az építészeti élmény tudatos megértésének. Pallasmaa esszéje kísérletet tesz arra, hogy az építészeti élményt ne pusztán vizuális élményként, hanem a tapintáson keresztül értelmezze. A szöveg végkövetkeztetésében az építészeti élmény tehát kettős természetű, amiben a látás és a tapintás szinte egyenlő szerepet játszik. Ennek az érzéki kettősségnek a jelenléte meghatározó jelentőséggel bír a StoneConcept filozófiájában is.

Fotó: Bujnovszky Tamás Szöveg: Martinkó József

VIDD KI A PORSCHÉT a konyhából!

Voltak évek, amikor az otthoni konyha “építészete” inkább státuszszimbólumnak számított, mintsem a családot, baráti társaságot, közösséget szervező, a múltat a jelennek összekapcsoló tradicionális szeretet-térnek. A konyhába - a nappalit, a fürdőt gyakran lepipálva - koncentrálódott a legkomolyabb négyzetméterre vetített beruházási összeg, amit úgy kell elképzelni, mintha a garázsban álló Porsche 911-ből még egy parkolt volna a lakás hagyományosan főzésre szakosodott helyiségében, csak éppen itt a hat hengeres motor, a vízhűtés, a turbófeltöltő, a MacPherson futómű és a titán, karbon, kevlár alkatrész helyett, a tizedfokra érzékeny gőzsütő, a vákuumfiók, a pároló, az indukciós főzőlap, az integrált elszívó, a borhűtő, az intelligens mosogató csaptelep és még annál is intelligensebb kávégép, turmix, dagasztó, wok tűzhely, tányérmelegítő, kenyérsütő, kifinomult világítás, teppanyaki, letaglózó árú asztalszerviz, űrtechnológiás edénykészletek, és a kétajtós, hiper-intelligens hűtőgép váltak alkatrészekké, amik “karosszériája” általában márvány, korián, nemesacél, tölgy. Mindezt hideg, steril, fölényes, „bemutatóterem-szerűen” minimalista összeállításban azért, hogy mindenki tisztában legyen a konyha alkotóelemeinek csillagászati költségeivel. (mj)

Fent: Beépített konyhai melegentartó fiók / NEFF

Lent: OASI konyharendszer / ARAN Cucine

Tervező: Stefano Boeri Architetti

A MI N DE N N A PI lakoma művészete

FOUNDATION

Zöldséges csirkenyárs zöldség csillagokkal: mert minden nagy dolog egy stabil alapon kezdődik — legyen szó épületről,  vagy egy tökéletesen komponált fogásról.

Fotó: Tihanyi Anna | Art Direction: Hlatki Dorottya | Szöveg: mj | Gasztronómiai partner: Food Revolution

Tervezők:

Vermes Dóra |

Pure Interior

BENSŐSÉGES NÍVÓ

Vermes Dóra e budakeszi családi házba tervezett világát a minimál elegancia jellemzi, emellett épít a családi otthon bensőségére. Nincs szó kis alapterületről: 260 négyzetméteren van lehetőség a nagyvonalú döntésekre. Már az előtér maga is egy ünnep és imperatívusz a lakók nem mindennapi igényességére. A beépített, belmagasságig futó bútorban impulzív arányokkal lett kialakítva egy ülőalkalmatosság, amelynek foglalata – akár egy ékszeres doboz – a mély sötétkék kárpitjával hazudtolja meg, hogy egyelőre „még csak” egy hallban vagyunk. E kék idézet végig kíséri az enteriőrt a továbbiakban is, visszatérő design-génnek tekinthető a koncepcióban.

A nappalit és az étkezőt áthatja egy karakteres anyag- és színvilág, mégis a nyugalom szigete. Valódi kő és kőhatású felületek, valamint tölgyből készült fal- és beépített burkolatok lettek beépítve, a hangsúlyos kanapé esetében pedig ismét találkozunk a visszatérő kék impulzussal. E közösségi tér monolitikus szereplője a kandalló tömege, de a végig üvegezett homlokzat okán nem szűkül tőle a tér. Külön szerethető a mély ablakkávával kialakított, faburkolatos ablak egy kis olvasó sarok számára. A nappaliból nyílik egy külön, egyedi tervezésű konzolos asztalokkal kialakított dolgozószoba is, ami egy dupla-tolóajtóval teljesen leválasztható egysége a térnek.

A konyhában gondosan megválasztott textúrák, prémium minőség és időtálló tervezői döntések tűnnek fel gyorsan múló divatok helyett.

A dupla mélységű konyhaszigetben egy designer mosogató és csaptelep mellett a szigetből kinyúló, félig lebegő reggeliző asztal kapott helyet.

A falmenti konyhabútorba dupla hűtő, egy csúcskategóriás főzőlap bútorfrontba integrált kezelőegységgel és beépített páraelszívóval, egy beépített kávéfőző, valamint egy ajtókkal szétnyitható mosogató egység került, mely eltakarható bármikor a szem elől.

A beépített bútorok és egyes mobiliák erőteljes és mély színei után, a hálókban inkább a világos, bézses és törtfehér világ dolgozik ellenpólusként. A szülői hálóban és a lányszobában például meglepetés, hogy ezek mellett a fáradt rózsaszín is megjelenik egyes kárpitozott falpaneleken. A felnőttek szobája és fürdője, valamint a gardrób a színeikben összekötnek egy blokkot, de itt is felbukkannak ismét a sötétkék kárpit részletek is. A fiú szobában a sötétkék immáron nem idézet, hanem dominancia lesz, és itt mindez a csillagos égboltot felvonultató tapétával teljesedik ki. A családi fürdőben a lányszobában megjelenő rózsaszín és a fiúszoba kék színe jön vissza a burkolatokon, így alkotva közös helyiséget a gyerekek számára.

szöveg: Octogon fotó: Balogh Kata

Belsőépítészet:

Kis Dániel, Csizinszky László/ Architres Studio

HOZOTT ALAPANYAGBÓL

A kiindulópont egy kötött, kevésbé jól működő alaprajzi helyzet volt, amelyből egy két hálószobás, átláthatóbb és elegánsabb otthon jött létre az Architres által. A tervezés során a legfontosabb cél az volt, hogy a funkciók logikusabb rendbe kerüljenek az átvett újépítésű lakásból. Az enteriőrt a fa, a fehér háttér és az ezekkel tetszetős kontrasztot teremtő sötétebb vagy szürkés árnyalatok határozzák meg. E sötét szereplők töménnyé teszik az összhatást, de azért nincs szó zsúfoltságérzetről sem, amit a különleges, egyedi beépített bútorok érnek el. Mondhatni főszereplő például az a funkcionális mag, amely a konyhát, a bárpultot, a kamrát és a kiszolgáló tereket szervezi össze. A korábban szűk és hiányos konyhai zóna helyett egy nagyvonalúbb, jól használható központot terveztek, amely a hétköznapi működést éppúgy támogatja, mint a vendégfogadást. A két oldalon rejtett tolóajtókkal ellátott, fából épült kamradoboz vonzza a tekintetet, valódi karakterisztikum. Közel tartja a tárolást a konyhához, miközben tolóajtókkal ez a funkció el is tüntethető, amikor a tér egységesebb hatására van szükség.

A nappali és az étkező terei ehhez a központi maghoz kapcsolódnak, így a lakás közösségi zónái nem különálló helyiségek, hanem egymásba fűződő terek. Ennek ellenére bírnak önálló identitással, például a nappali is kirajzolódik a kicsit térelválasztóként működő, markáns kanapéval. Az étkezőt a kilátás is öltözteti, de a viszonylag tipikus és unalmas antracit nyílászárók mellé azért jól jönnek a Louis Poulsen lámpák vagy például egy Fajó János nyomat.

A szülői hálóhoz kapcsolódó walk-in gardrób rendezett átmenetet képez a bejárat és a pihenőtér között, és a további beépített bútorok és testreszabott megoldások is a lehető legjobb térkihasználást biztosítják. A fürdőszobákban hasonló módon nagy gondot fordítottak a rejtett tárolásra: a fő fürdő esetében az apró helyekre rejtett funkciók és a finom tértagolás teszik lehetővé, hogy a helyiség rendezett és elegáns maradjon, míg a vendégmosdó ezzel szemben másfajta színvilágával inkább egy meglepőbb pontja, színfoltja lett a lakásnak.

szöveg: Octogon fotó: Gosztom Gergő

Csak semmi Chagall

Biztosan összefügg a tömeges digitális képtermeléssel, a mesterséges intelligenciával megzavart valóságú képek megjelenésével, illetve a görcsösen, kényszeresen iparosodó közösségi képpublikációs dömpinggel az a jelenség, miszerint egyre nagyobb az érdeklődés a fotózás múltja, az analóg technikák, a régi privát fotók, a szakmailag, művészileg, esztétikailag értékelhető, kurált fotóanyagok kiállítása, publikálása, gyűjteményezése iránt. Nagy és klasszikus képzőművészeti anyaggal rendelkező múzeumok is egyre nyitottabbá válnak a fotográfia felé, hiszen a nagyközönség folyamatosan kifejezi azt az igényét, miszerint a mindennapok fotóhengeréhez képest valódi fotóművészetet szeretne látni. Ez az egyik indoka annak, hogy Bujnovszky Vanda fotósorozatának válogatott darabjait nyomtatásban közöljük. Egyszerűen elragadott minket az a hangulat, ami a Salértom utcában található Kék Ló nevű hely törzsközönségéről, közreműködőiről készült portrékból árad. Olyan sokféle arc, stílus, gesztus fordul a kamera felé, amilyen sokféle tud időnként a városunk lenni. Bujnovszky Vanda megragadott valamit abból a felszabadultságból és rendszeren-kívüliségből, ami elragadóan széppé teszi az ábrázolt portrékat. Ugyanúgy tér le a konvencionális útról, mint ahogyan a Józsefváros, a Csarnoknegyed fiatalsága is más úton mozog, távol a belső kerületek városi ösvényeitől. Alkotó, szabad, felszabadult közeg ez, amit szorgalmasan dokumentál az ifjú fotográfus. Másfelől az idei tavaszon valami más történt, valami másfajta energia szabadult fel, mint amit másfél évtizedig elviselni voltunk kénytelenek. Sokfajta remény és érzelem kapcsolódott ebben az új energiában össze, aminek dokumentálása éppen úgy a város történetének része lesz néhány évtized múlva, mint ahogyan a múltban a történelem részévé vált száz és száz történeti fotográfiája. (mj)

Játékos szélvihar

szerző: Cs. Nagy Anikó fotó: Czeglédi Hanna, Czinder Fanni, Zergi Bori/YamaArt

Haniko az anyagról, a térről és a jelenlét tudományáról

Munkáiban az anyag soha nem díszlet. Papírjai, biobőr-kísérletei és installációi fizikai tapasztalatot kínálnak: a néző nem szemlél, hanem belép. Interjú Herbert Anikó, azaz Haniko vizuális művésszel.

V Á ROSRÉSZ

EG

Y PLATÁ N FA A L A

TT

A 2000-es években még luxusnak számított Budapesten sushi-t enni, a 2004es Wasabi debütálással pedig pláne „wow-élmény” volt, hogy futószalagon láthattunk már itthon is finomságokat érkezni a gyomrunk felé. A 2010-es évekre aztán már megszokott gasztro-divattá vált e japán csoda és elkezdtünk igényesebbek is lenni rá a műfajon és látványán felül. A fúziós változatai is egyre inkább teret nyertek a magyar fővárosban, és Nguyen Thi Bich Huong, alias Heni már ily módon fogott bele a Little Geischa Can Cook étterembe a Baross utcában. A most szóban forgó éttermünk ennek az exkluzívabb testvére lett általa, amely az egykori Platán étterem helyére csempészte be a tokiói városrész egy szeletét a Városligeti fasoron.

Szerző: Octogon Fotó: Földi Ádám

Tervezők: Czigány Márkó, Sógor Ákos Arculat: Csontos Eszter

N EM MO N D A NI, TE NNI!

Cabrio étterem a Kamermayer Károly téren

Gyors felsorolás után tudom meg, hogy az elmúlt években hat gasztronómiai teret álmodott meg Bajor Ádám építész (Bajor Roncato Studio) és Tenner Benjámin gasztro-kreatív, vendéglátó szakember, akit bő tíz éve ismertem meg a Konyhakör pop-up vacsorák szervezőjeként, elfeledett rítusok és terek újra-felfedezőjeként. Úttörőknek nevezhetném őket, akik mindig olyan projektben tudtak együttműködni, ami ugyan eltér a szokványostól, de nem tekinthető formateremtő kiáltványnak, hanem inkább a lehetőségeket és az adottságokat felismerő átiratnak, személyes szemléletmódnak.

Szöveg: Martinkó József Fotó: Dömölky Dániel

Az Alhambra illata

Már az egyetemi éveim alatt is tanultam a mór építészet és kultúra egyik csúcspontjáról, amely az UNESCO világörökség része 1984 óta. Ám sem az akkori fekete-fehér rajzok, sem a sok fotó, amit azóta láttam, nem tudták visszaadni azt a monumentalitást és részletgazdagságot, amit Granada legfőbb látványossága adni tud.

Fotó és szöveg: Glázer Attila

CSALÁDI KÖR

Az A. GERE Étterem

belsőépítészete

Villányban

Toscana, Káli-medence, Tokaj-Hegyalja, Provence, Hortobágy… Pontosan nehezen leírható, valahogy mégis könnyen átélhető és megragadható az a különös atmoszféra, sajátos miliő, ami a világ különféle tájait sajátosan egyedivé teszi. Szokták kultúratájnak is nevezni az emberek a természeti formák, növényzet, éghajlat különös kölcsönhatásában létrejövő régiókat a világban, amik annak ellenére hasonlítanak egymásra, hogy földrajzi értelemben hatalmas távolságokra eshetnek egymástól. Közös lehet bennük, hogy az itt élők akár generációkon keresztül is képesek hordozni magukban és átörökíteni valami lényegi közösséget, a tájhoz, a helyhez kötődő sajátos belső értékrendet. Éppen ezért tölt el mindig csodálattal, ha valaki nem pusztán látogatóként válik nyitottá a hely hordozta kincsek befogadására, hanem kívülállóként képes úgy megérkezni, hogy hoz is valamit, nem csak érintkezik a adott értékvilággal.

Szerző: Martinkó József Fotó: Darabos György

Múlthoz illesztett jövő

Leon Hotel & Lounge

A Lánchíd utca 19-ben a történelmi múlt és a kiváló lokáció nem pusztán adottság, hanem egy újraértelmezett szállodaidentitás alapja: a Leon Hotel & Lounge tereiben a hely szelleme kortárs formában, biztos arányérzékkel íródik tovább.

Szerző: Kovács Péter Fotó: Bujnovszky Tamás Belsőépítészet: Mag Ildikó Építészet és generáltervezés: Lean Tech Mérnökiroda Kft.