melléklet
Főszerkesztő: Martinkó József Szerkesztők: Pleskovics Viola Szira Péter
2026
A veszprémi várnegyed megújítása I.
TAR TA LOM
40 | sz.: PLESKOVICS Viola f.: BATÁR Zsolt Ki a főszereplő? Veszprém legrégebbi emléke, a Szent György Kápolna M Építész Iroda 48 | sz.: GARAI Péter f.: BATÁR Zsolt Kőbe zárt történelem
KÖSZÖNTŐ
– A Gizella Kápolna megújulása
2 | sz.: OCTOGON
M ÉPÍTÉSZ IRODA
f.: BATÁR Zsolt Ezer év, csupán a kezdet
56 | sz.: SZÉKELY Márton
Minden szem Veszprém ősi
f.: BATÁR Zsolt, NAGY Lajos
várhegyére szegeződik
Intakt szépség, eredeti méltóság – Az Érseki Palota
INTERJÚ
felújításáról
4 | sz.: KOVÁCS Péter
M Építész Iroda
f.: BATÁR Zsolt, VÉGH László Összekapcsolni múltat
70 | sz.: UHL Gabriella
és jelent
f.: BATÁR Zsolt
Interjú Dr. Udvardy György
Őszintén a múltról, jelenről
érsek-metropolitával
A Nagyszeminárium
10 | sz.: GÖTZ Eszter
M Építész Iroda
épületének felújítása f.: BATÁR Zsolt, VÉGH László Egy szűk utca...
78 | sz.: ZÖLDI Anna
1000 év építészetével
f.: BATÁR Zsolt
Interjú Vörös Tamás DLA-val
Egy különleges színfolt: A Nagypréposti Ház
16 | sz.: BÁN Dávid
M Építész Iroda
f.: BATÁR Zsolt, VÉGH László Minden új kihívás
86 | sz.: ZÖLDI Anna
egyben lehetőség
f.: BATÁR Zsolt
Interjú Pém Attillával
Amilyen szerény, olyan komplex Az érseki palotaegyüttes fizikai
22 | sz.: UHL Gabriella
működésének mozgatórugója,
f.: BATÁR Zsolt, VÉGH László
a Szent József Ház, korábban
A történelem feltárulása
az úgynevezett Püspöki
válaszutakat teremt
Alkalmazottak Háza
Interjú Vavra Áronnal
M Építész iroda
28
94 | sz.: TORMA Tamás
térkép
f.: BATÁR Zsolt
ÉPÍTÉSZET
szimbólumok – A veszprémi
30 | sz.: VUKOSZÁVLYEV Zorán
várnegyed elkészült új
Kapcsolatok, hátterek,
f.: BATÁR Zsolt
kertrészei
A veszprémi Szent Mihály
Open Air Design
Főszékesegyház megújulásának
100 | Stáb
hagyomány-érték vonala Czita Építész Iroda
103 | Impresszum
EZER ÉV, CSUPÁN A KEZDET MINDEN SZEM VESZPRÉM ŐSI VÁRHEGYÉRE SZEGEZŐDIK
Fotó: BATÁR ZSOLT
Legősibb püspökségünk, és a királynék városa. A Magyar Királyság második legrangosabb alakjainak székhelye, mely titulus Esztergom és Székesfehér mellett mindig is egy sajátos, misztikus erővel ruházta fel ezt a várost. Már maga a látvány is... A veszprémi lankák bukolikus szépségén merengve magunk előtt látjuk, ahogy a veszprémvölgyi monostorban a későbbi koronázási palást arany hímzésein dolgoznak a nővérek. Csakhogy a feminin lágyság gondolatánál itt többről van szó. Ne feledjük! Azon a bizonyos sakktáblán sem akármelyik szereplőről beszélünk a királynő-királyné esetében.
A
z államalapítás körüli idők egyik legfontosabb erősségéről van szó, mely Sarolt székhelye volt és a legkorábbi vár- és egyházmegyénk központja. Koppány sem véletlenül támadta Sarolt stratégiailag fontos erődítését, seregei elé István siet, hogy megállítsa nagybátyját Sólynál. A székesegyházat végül az ő felesége, Gizella királyné alapította Veszprémben, Szent Imre szüzességi fogadalmát pedig nem Esztergomban, nem Székesfehérvárott – hanem az édesanyjához kötődő székhelyen teszi le. A magyar királynék megkoronázása kizárólag a veszprémi püspökök jogává válik később, ahogy ők lehettek kinevezve a legbizalmasabb tanácsadóikká, kancellárjaikká is. E titulusi kötelék leghíresebb példája a Padányi Biró Márton és Mária Terézia császárnő közti bizalmas tanácsadói kapcsolat, ők ketten együtt válnak a veszprémi várhegy újjáépítésének is a patrónusaivá. A város női erő előtt tisztelgő szellemisége nem állt meg azonban a királyság feloszlása után sem – a főegyházmegye tavaly avatta boldoggá Bódi Mária Magdolna bátorságáról ismert vértanút, mely szertartás terve és a Boldog élete meghatározta Veszprém vallási életének elmúlt több mint fél évszázadát.
A török uralom, majd az osztrák csapatok pusztítását követően, a várhegy egyházi központtá történő újjáépítését Acsády Ádám, majd Padányi Bíró Márton püspök indították el, és Koller Ignác püspök építtette ki többek között a ma ismert püspöki, majd érseki palotát is Fellner Jakab tervei alapján. E kivitelezés közben került napvilágra a korábbi palotaegyütteshez tartozó, később Gizella Kápolnaként ismert középkori építmény maradványa is. Úgy döntöttek, imahelyként építik vissza, felhasználva és beépítve fellelt eredeti köveit is. Koller elképzelése az volt, hogy egy nap Gizella ereklyéjét helyezhetik majd ide. A 20. század elején még régebbi értékek kerültek a felszínre: a székesegyház Hornig Károly által elrendelt építkezése, és a purizmus elvei alapján barokk küllemének elbontása során találtak rá a falak 11. századi szöveteire is, fél évszázaddal később pedig a Szent
György Kápolna maradványa került elő, mellyel deklarálódott a várhegy legősibb felfedezett emléke, és szó szerint 1000 év bontakozott ki vele a dolomit magaslaton. A trianoni békeszerződést követően, a műemlékvédelmi program hangsúlyosan a megmaradt határokon belüli, egykori középkori centrumokra fókuszált. A Medium Regni feltárt és felújított emlékei reprezentálni tudták ugyanis, hogy a messzibb központok mindig is a királyi építkezésekből inspirálódtak, tehát kulturálisan az elcsatolt műemlékek is. A nagyobb anyagi források java akkoriban azonban végül Esztergomra, Székesfehérvárra koncentrálódott. Most, jelen korunkban jöhetett el végre Veszprém ideje. 250 év után most ismét ez a várhegy, a legősibb egyházi központ van a főszerepben. Ebben a kiadványában hat épület és a keleti kertek megújítását ismerhetjük meg, amely annak a hatalmas vállalásnak a java része, amely dr. Udvardy György veszprémi érsek kezdeményezésére 2020-ban indult el. 18 műemlék és négy nem védett épület rehabilitációjáról van szó. Nem csak építészeti értelemben, de a szellemiség és a rendeltetések tekintetében is, hiszen olyan dolgok is megvalósulhatnak, amelyekre nem volt lehetőség több száz éve – például a Szent György Kápolna visszakapta eredeti, keresztelőkápolna rendeltetését, a Gizella Kápolnában pedig helyet nyert a királyné ereklyéje, ahogyan azt Koller Ignác szerette volna. Az egyes szakterületek, a kivitelezők területbéli elosztása, a mód, hogy ne zavarják egymást, mindezek adminisztrációja olyan gordiuszi csomó, amelyhez a vezetőknek kellett a közös nyelvet a gördülékenység érdekében megteremtenie. Óriási, embert próbáló folyamat 1000 év örökségét a komplex feladat közben megérteni és az ütemezések feszültségében nem eltekinteni a precizitástól. Így tehát maguknak a kutatóknak, régészeknek, restaurátoroknak és az építőknek a legmélyebb főhajtás jár – köszönet azért, amit tudásban és épített módon nekünk hátra hagynak erről az ősi és szent helyről. 3
Szerző: KOVÁCS Péter
Portréfotó:
VÉGH László
Építészeti fotó: BATÁR Zsolt
interjú
ÖSSZEKAPCSOLNI MÚLTAT ÉS JELENT
DR. UDVARDY GYÖRGY ÉRSEK, METROPOLITA
4
interjú
Nemcsak veszprémi, de nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő léptékű munka folyik a várnegyedben. A program nem csupán a katolikus közösség számára, de idegenforgalmi szempontból is egészen más perspektívákat hozott be az 1000 év nyomait őrző városmagba. A munka vallási-eszmei hátteréről Dr. Udvardy György veszprémi érsekmetropolitával, a munkálatok irányadójával beszélgettünk.
Mivel egy több évre visszanyúló folyamatról beszélünk, először is az érdekelne, hogy mi volt az első érzés, gondolat, amely megfogalmazódott Önben a kezdetekkor? Ezt nagyon pontosan meg tudom határozni, hiszen épp a kinevezésem másnapján történt. Még 2019-ben, amikor érsek elődömhöz érkeztem egyeztetésre, akkor láttam meg a belvárosban egy kiírást, miszerint az Európa Kulturális Fővárosa cím birtokosa Veszprém lesz 2023-ban. Rögtön felkeltette az érdeklődésemet, hogy ebben a kulturális rendezvénysorozatban milyen módon van jelen a Katolikus Egyház? Hogyan tudok és tudunk ebben részt venni, segíteni? Utánanéztem a pályamunkának, amellyel a város elnyerte ezt a címet, és érdekelt, hogy ebben a felekezetek miként jelennek meg. Foglalkoztatott, hogy az egyházmegye a várban lévő épületeiben miként tudná megmutatni a gazdag történeti, vallási, művészeti és természetesen építészeti kultúrát. Úgy tapasztaltam, hogy vannak ugyan szép tereink, de valójában szerencsés lenne, ha mindezeket komplexebb módon, a mai igényeknek megfelelően tudnánk bemutatni. Úgy, hogy egy ideutazónak, zarándoknak és bármely érdeklődőnek valami többletet nyújtson a látogatás. Ennek nyomán elkezdtem én és a munkatársaim azon gondolkozni, hogy mely műemlékek azok, amelyek ilyen szempontból kiemelkedőek lehetnek. Sajnos szomorúan szembesültem vele, hogy a legtöbbjükre rászorult a komplex felújítás. Ezt a megállapítást azonban tettek követték és kidolgoztuk az épített értékek megújulását kitűző programot, amely szerencsés módon támogatást is nyert mind a város, mind Dr. Navracsics Tibor úr részéről, aki kormányzati megbízottként vett részt a munkálatokban. Megkezdhettük hát a megújulást, de ilyen nagyszabású folyamatra nem volt még példa ezen a várhegyen az utóbbi 200-250 évben.
Utolsó mondatára reagálva: ez a tény nem volt az Ön számára ijesztő? Milyen előzetes tapasztalatai voltak felújítási koncepciók terén? Szerencsére voltak már, hiszen a Pécsi Egyházmegyében is jelentős beruházások történtek ottani püspöki vezetésem alatt. A Pécsi Székesegyház és a Dóm tér felújításával a belvárosban kilenc épületet tudtunk egy projekt keretében megújítani, de említhetem a püspökszentlászlói kastély felújítását is, ahol Mindszenty bíboros úr is raboskodott. Természetesen ezek sokkal kisebb léptékű projektek voltak, és az ütemezés időbelisége tekintetében is kevésbé volt feszített a munka. Viszont a szakemberekkel való együttműködésben vagy az irányításban ezek során már szerezhettem gyakorlatot. Veszprémben azon csodálkoztam inkább el, hogy egyik feladat hozta magával a következőt. Fel kellett egy ponton tennem magamnak a kérdést: valóban rám hárul mindez? Ám a teológiában van egy olyan kritérium-elv, ami abból a perspektívából közelít, hogy próbáljunk meg egy dolgot úgy nézni, mintha az nem lenne. Vagyis az én esetemben megtehetem-e azt, hogy nem állok ennek a munkának az élére? Nyilvánvaló volt a válasz, hogy nem: ez felelősség az egyházmegye
pasztorális jövőjével szemben, felelősség az épületekkel, a várossal és az idelátogató emberekkel szemben. Ezt követően csak az merült fel még, hogy vannak-e, lesznek-e olyan kiváló szakemberek, akikkel mindez együtt létrehozható? Istennek hála kiváló csapat állt össze, és ez nagy biztonságot adott számomra.
Ha jól sejtem, a megújulás a hívő emberek számára evidens módon teremtett értéket, hiszen nagyon sok liturgikus helyet is érintett. A projekt azonban nem csupán egy szűkebb közösségre fókuszált, ahogy említette. Mindez milyen módon nyilvánul meg? Nagyon érdekes, hogy a szép, a szépség, mint kapcsolódási pont hangsúlyosan megjelenik a mai társadalomban. Nagyon sok művi környezet vesz körül bennünket, amelyek akár még szépek is lehetnek, de sok esetben inkább a funkcionalitás hozza létre őket. Ugyanakkor az ember ösztönösen érzi, hogy ha valami szép, akkor ott szeretne elidőzni. Fontos látni, hogyha egy csoport, egy személy a szépségre rá tud kapcsolódni, akkor az már előszobája lehet annak, hogy a kultúra felé is nyitott legyen. Mindezek pedig már a hit terepét érintik – azt gondolom, hogy ez már egy evangelizáló szakasz. Szent II. János Pál pápa úgy fogalmazott, hogy „a hit kultúrát teremt”. Ezért számunkra és számomra is a kulturális jelentőségű épületek felújítása valahol az identitás kérdése is. Az az ember, aki Európában nőtt fel, óhatatlanul a zsidó-keresztény-hellén kultúrának az elemeivel találkozik. És noha napjainkban egyfajta identitásvesztéssel küzdünk, ezen emlékek eszünkbe juttatják a hagyományainkat, identitásunk alapjait is. Éppen ezért olyan hatalmas felelősség egy építészeti program megfogalmazása. Szükséges a kultúra modern eszközeit is fölhasználni – például egy tárlat rendezésében vagy egy vezetés során –, hogy képlékenyebben tudjuk összekapcsolni a múlt és jelen eseményeit. Ez a fiatalok, diákok esetében is működik, hiszen olyan programok kialakítására törekedtünk, amelyek segítségével akár két teljes napot is a várhegyen tudnak tölteni. Mind az étkezésükről, mind a tisztes ellátásukról, mind a szellemi-lelki javak biztosításáról tudunk gondoskodni. Szándékunk volt kezdettől fogva, hogy az eddig zártabb tereinket is nyissuk meg. Hogy képesek legyenek betölteni protokolláris szerepeket, egyházi liturgikus ünnepekhez kapcsolódó történéseket, de turisztikait vagy világi eseményekhez kapcsolódót is. Eleve ehhez a többoldalúsághoz alakítottunk ki mindent és ebbe olyan szempontokat is érteni kell, mint a forgalom irányítását, az akadálymentes megközelítést, vagy mondjuk a világítást a teljes területet illetően. Utóbbiakat nem csupán a liturgikus eseményekhez tervezték meg, de például koncertekhez vagy világi rendezvényekhez is
Volt olyan pontja a felújításnak, amely erős dilemma és döntési helyzetek elé állította Önt és a felújítást végző szakembereket? A Főszékesegyház felújítását felhozhatom erre a kérdésre. Fontos látni, hogy hiába szeretnénk egy bazilika eredeti stílusát több száz
5
interjú Az Érseki Palota a magyar késő barokk építészet nem csupán egyik legszebb rezidenciája, de az egyik legintaktabb térsorokkal fennmaradt műemlékünk is
6
interjú
7
interjú évvel később helyreállítani, az mindig az adott korhoz köthető lesz. Az mindig a miénk lesz, a saját korunkat fogja valamiképp tükrözni. Elsősorban azokat a gondolatokat, azokat a megnyilvánulási formákat próbáljuk jelenvalóvá tenni, amelyek az építtető szándékában benne voltak, de meg kell felelni például a templom esetében a modern liturgikus előírásoknak is. Jelen esetben ez azt is jelentette, hogy egy viszonylag szűk szentélyrészben kellett kialakítani azokat az adottságokat, amelyek a mai liturgikus előírásoknak megfelelnek. Emellett a szakemberek egyértelművé tették, hogy olyan mértékű a falak vizesedése, hogy az a festések jelentős károsodását okozta, ezért a falfestés még meglévő részeinek védett réteggel történő eltakarását eszközöltük. Hetvenkét ponton volt vizesedést mérő szondázás, és több mint a kétharmadában jelentős mértékű vizesedést, emellett erőteljes sótartalmat, és az ebből adódó károsodásokat detektáltak. Mindezeket mérlegelve látszott, hogy az 1910-es festést jelenleg nem tudjuk még helyreállítani, nemcsak az oldalfalakon és az alsóbb régiókban, hanem a mennyezet közelében sem, ahol a korábbi beázások következtében volt jelentős roncsolódás. Egy érdekes felfedezésre is jutottunk: mindenki úgy gondolta, hogy az 1910-es, Szirmai Antal-féle belső festést látja, ám valójában ez téves feltevés volt. A Zirci Kistermelő Szövetkezetnek volt egy festő és egy díszítőfestő csapata, akik a környékbeli épületekbe jártak dolgozni, erről megtaláltuk a dokumentumokat is. Az ő munkájuk alatt lévő eredeti és a ráfestett kép között jelentős különbségek voltak. Az is látszódott, hogy az eredeti festés egy jelentős területen durva erőbehatás következtében eltávolításra került, vagy károsították, hogy az új festékréteg felhordható legyen rá. Istennek hála, miután ezeket a tényeket föltártuk és dokumentáltuk, publikáltuk – onnantól kezdve a szakmai oldalak felől is azt tapasztaltuk, gondos eljárást láttak tőlünk a munkánkban.
Érsek atya említette, hogy a nem-hívők a szépségen keresztül tudnak ezen terekhez kapcsolódni. Arról a tapasztalatról is faggatni szeretném, hogy egy ilyen grandiózus megújulás a hívőket milyen benyomásokkal halmozta el? Vitathatatlan tény, hogy a hitünkben a stabilitás nagyon lényegi összetevő. Általában a templomaink is ezt a stabilitást jelképezik.
Megszokjuk, hogy sokszor egész életünkben, vagy 30-40 évig ugyanabba a templomba járunk, ugyanazok a falszínek, ugyanazok a terek, ugyanazok a térkialakítások segítenek bennünket. Amikor ebben valamiért változás áll be, természetes, hogy érzelmeket vált ki belőlünk. A változás szükségszerűen az identitáshoz is kapcsolódik. Mivel az állandóság a hitben rendkívül lényegi szempont, mindig oly módon kell egy épületet, teret megújítani, hogy a hagyománytisztelettel, az építtetői szándék mibenlétével részint maximálisan megismerkedjünk, másrészt pedig a szinkronicitást, a folytonosságot is megőrizzük. A liturgia, az ének, a gesztusok, a színek, a látvány mind-mind erős érzelmi kötődést építenek ki. Számomra a cél az volt, hogy a hit gyakorlását elősegítsem. Öröm hallani, amikor egymást nem ismerő, egymástól különböző időpontban a Főszékesegyházat meglátogatók olyanokat mondanak, minthogy „imára ösztönöz”, „elcsendesít”. Mindez azt mutatja, hogy az épület igenis tud most beszélni magáról.
Ebben a kiadványban már több elkészült munkát az olvasók elé tárunk, de vannak még jövőbeli tervek. Megtenné, hogy mesél ezekről? Előttünk áll még a piarista épületegyüttesnek a felújítása, benne fogjuk elhelyezni a Veszprém Főegyházmegyei Könyvtár és Levéltár egy részét (másik része majd a Kisszeminárium épületében lesz), a kutatóhelyiségeket, a Pasztorális Központot, és a Kommunikációs Irodát is. Emellett még a Ferences Rendház felújítása van hátra, ahol 54 főre tudunk kialakítani majd szálláslehetőséget. Mindez azt is jelenti, hogy alkalmas lesz diák- és felnőttcsoportok fogadására. Így például a Nemzeti Örökség Intézete által szervezett történelmi helyek meglátogatásában is részt tudnak venni a fiatalok, mi pedig tudunk róluk gondoskodni több napon keresztül. Mellette fölépítünk egy turisztikai csapatot, hogy mind a fiatalok, mind az idősebbek fogadására lelkiségi, turisztikai, szakmai szempontból felkészültek legyünk. Örömmel mondanám, hogy már a belső megnyugvás fázisban vagyok ennyi szép megvalósult épület után, de sok-sok dolog áll még előttünk, amelyek kihívásokkal várnak minket. Még némi türelemre van szükség a város, a benne élők részéről is, de kegyelmi állapotnak érzem, hogy már ennyi gyönyörű műemlékünk helyreállítása teljesen elkészült.
„...napjainkban egyfajta identitásvesztéssel küzdünk, ezen emlékek eszünkbe juttatják a hagyományainkat, identitásunk alapjait...”
8
Az érseki magánkápolna mennyezetfestményén az Atya azon elhatározását örökítette meg Johann Ignaz Cimbal, hogy megváltja bűneitől az emberiséget