ILA: feltás
JAPANDI HÁZ MAGYAR RENGETEGBEN

![]()
ILA: feltás
JAPANDI HÁZ MAGYAR RENGETEGBEN


Mindent a design formanyelvén – MaxCity
Több száz lakberendezési dizájnmárka 3 szinten, 30 000 négyzetméteren
MaxCity Lakberendezési Bevásárlóközpont
2045 Törökbálint, Tópark utca 1/A - M1 / 14-es kijárat
Nyitvatartás: hétfő-szombat: 10.00–20.00/vasárnap: 10.00–19.00
maxcity.hu


















































































































































































































aforgalmasabbhírlapárusoknál, az inmedio és a RELAY üzletekben valamintazalternatívárusítóhelyeken!
RÓZSAVÖLGYI ÉS TÁRSA ZENEMŰBOLT 1052 Budapest, Szervita tér 5.
FUGA | BUDAPESTI ÉPÍTÉSZETI KÖZPONT 1052 Budapest, Petőfi Sándor utca 5.
MŰVÉSZETEK PALOTÁJA 1095 Budapest, Komor Marcell utca 1.
FÓKUSZ KÖNYVÁRUHÁZ 1072 Budapest, Rákóczi út 14.
ÍRÓK BOLTJA 1061 Budapest, Andrássy út 45.
TERC SZAKKÖNYVESBOLT 1149 Budapest, Pillangó park 9.
Fiók for arts Kft. 1111 Budapest, Csíky u 1
Lezajlott a tavaszi-nyári szezon a konferenciaiparban, és töretlenül zajlik valami az építészet táján, amit gyakorta „(építészeti) rendszerváltásnak” szoktak titulálni, véleményem szerint helytelenül. Ez a kifejezés ugyanis óhatatlanul egy olyan generációhoz kötődik, aminek tagjai jelenleg ötvenesek, hatvanasok, miközben úgy vélem, a jelenlegi változás dinamikáját a millenniálok és a Z-generáció tagjai határozzák meg. Tehát, amikor a „rendszerváltásizmus” paradigmáját használjuk, akkor nem veszünk tudomást a jelent átható „polikrízis” (Edgard Morin, 1993) jelenvalóságáról, amiben eddig nem létező kérdésekre kell eddig sohasem elgondolt válaszokat adni, ami ráadásul sokkal bonyolultabb, sokdimenziós képletben jelenik meg. Mondok egy példát. A véletlen úgy hozta, hogy miközben március utolsó naptári napján éppen a Rákosrendező mesterterv, urbanisztikai és közterület-fejlesztési tervpályázat eredményhirdetésére indultam, indulás előtt még megnéztem egy online interjút, ami március utolsó előtti napján jelent meg. Az interjúban egy rendkívül intelligens beszédű, huszonegy éves srác, enyhén Harry Potterre emlékeztető szemüveges fizimiskával arról beszél, hogy egy kihallgatás során hogyan vezette meg az őt kompromittálni akaró tisztet az Alkotmányvédelmi Hivatalból. Gundalf története nem pusztán abból a szempontból érdekes és emlékezetes, hogy plasztikusan mutatta be azokat a narratív keretezési technikákat, amiket készségszinten sajátítanak el a digitális bennszülöttként felnövő fiatalok – például – komputerjátékok használata közben vagy a chatszobákban, hanem arra is rávilágít, hogy amikor húsz-harminc éves távlatban városfejlesztéssel foglalkozunk, akkor valójában vannak-e kollektív képzeteink arról, hogy a fejleszteni kívánt városrészek használói kik lesznek és milyen társadalmi, életmód és egyéb keretek között élnek majd. Nyilván paradoxon a kérdés, de az utóbbi évek talán legszínvonalasabb tervezői pályázatainak anyagát látva felmerült bennem a kérdés, hogy vajon a most húszévesek húsz év múlva milyen városi térben, közlekedési rendszerben, köztérhasználatban fognak majd létezni. Tehát a mostban, a jelenben felrajzolt fejlesztési struktúra a jövő potenciális városlakóinak igényeit mennyire fedi majd le egy olyan korban, amikor szinte évente civilizációs ugrásokat élünk át. Elképzelhető-e, megtervezhető-e a negyvenéves Gundalf városa? Kétlem… Éppen ezért mondom azt, hogy az építészetnek a mérnöki karakterét elhagyva társadalomtudománnyá kellene válnia, ahol a társadalmi, civilizációs igények megismerése az elsődleges cél, amit aztán a megismerés térfeldolgozása követ. Őszintén mondom, hogy ez valódi paradoxon, nem a kitűnő és az elvárható legmagasabb szakmai színvonalú pályázat kritikája, hanem egy gondolatkísérlet azzal kapcsolatban, hogy az építészeti gondolkodásunk belső logikája átalakítható-e egyfajta spekulatív építészet irányába, vagy építészetünk jövője ugyanúgy megmarad „számokba fojtva”, mint amilyen az elmúlt évtizedekben volt.
A szerk.
KIADJA | PUBLISHER © PUBLISHING KFT.
ÜGYVEZETŐ, TULAJDONOS | CEO, OWNER Martinkó József jozsef.martinko@octogon.hu
A SZERKESZTŐSÉG CÍME
ADDRESS OF THE EDITORIAL OFFICE 1114 Budapest, Himfy utca 6. LEVELEZÉSI, SZÁMLÁZÁSI CÍM CORRESPONDENCE ADDRESS, INVOICE 1025 Budapest, Szépvölgyi út 146. info@octogon.hu
FŐSZERKESZTŐ | EDITOR-IN-CHIEF Martinkó József jozsef.martinko@octogon.hu
VEZETŐ SZERKESZTŐ | SENIOR EDITOR Szira Péter peter.szira@octogon.hu
SZERKESZTŐ | EDITOR dr. Pleskovics Viola viola.pleskovics@octogon.hu
GRAFIKAI TERVEZÉS | GRAPHIC DESIGN Hargitay Anna grafikus@octogon.hu
ONLINE SZERKESZTŐ | ONLINE EDITOR Zeitler Mátyás matyas.zeitler@octogon.hu
ÁLLANDÓ MUNKATÁRSAK | CORRESPONDENTS
Bán Dávid, Götz Eszter, Kovács Péter, Molnár Szilvia, Torma Tamás, Zöldi Anna
ÉRTÉKESÍTÉS | SALES Bucsay Orsolya orsolya.bucsay@octogon.hu Várszegi Csilla csilla.varszegi@octogon.hu
ALAPÍTÓ FŐSZERKESZTŐ | FOUNDING EDITOR Bojár Iván András (1998-tól 2015-ig)
LOGÓTERV | LOGO DESIGN Sólymos Ágnes Eszter
KÉPELŐKÉSZÍTÉS | PREPRESS Colorcom Media Kft.
NYOMDAI MUNKA | PRINTED BY EPC Nyomda | Elektroproduct Nyomdaipari Kft. | 2040 Budaörs, Baross u. 77. | 0623 416 000 | www.epcnyomda.hu A nyomás Kristályrács technológiával készült.
TERJESZTÉS | DISTRIBUTED BY Magyarország: Lapker Rt. Románia, Szerbia, Szlovákia: Color Interpress Kft. ORSZÁGOS KÖNYVTERJESZTŐ HÁLÓZATOK ÉS ALTERNATÍV TERJESZTŐHELYEK: ld. 5. oldal ISSN 1418522
A hirdetések tartalmáért szerkesztőségünk nem vállal felelősséget. Lapunkat rendszeresen szemlézi a megújult observer.hu.
A BORÍTÓN | ON THE COVER
A Konkrét Stúdió családi háza Budán Fotó: Ancza Krisztina/Sirokai Levente

FOTÓ: JAKUB CERTOWICZ
13 | f.: Zsitva Tibor Csernyus Lőrinc (1961 – 2026)
14 | sz.: Szász Barna f.: Nagy Márton far K as zsófiára emlé K ezve
KÜLFÖLD
16 | sz.: Pleskovics Viola f.: Jakub Certowicz egy jó nagy fordulattal Ház a Beszkidekben marek golab-sieling, robert konieczny (robert konieczny KWK promes)
24 | sz.: Molnár Szilvia f.: Bujnovszky Tamás nyitott mű
Next Nest Future ház, Budakeszi i benczúr lászló
32 | sz.: Kiss Dávid f.: Ancza Krisztina, Sirokai Levente egy gombnyomásra a magyar valóságtól Kettős jelenlét Budán balogh csaba, deigner ágnes, sirokai levente, sónicz péter, ancza krisztina (konkrét stúdió)
44 | sz.: Zöldi Anna f.: Hlinka Zsolt idill, hival Kodás nél K ül Ikernyaraló Balatonfüreden hatvani ádám (sporaarchitects)
MINUSPLUS
55 | sz.: Szira Péter, Martinkó József f.: Budapest Klinikken Tromsø, Bujnovszky Tamás, Máté Gábor, MINUSPLUS, MOL, Török Tamás, Végh László
MINUSPLUS
A maximalista
BUDAPEST
92 | sz.: Pesti Monika f.: Jaksa Bálint metamorfózis
Az M15 Boutique Residence a Margit utcában jóföldi szabolcs, horváth balázs, mezős gabriella (archidea)
100 | sz.: Uhl Gabriella f.: Bujnovszky Tamás trafóház-értelmezése K
A Moxy Budapest Downtown tömösi örs (ART-NT építész stúdió)
108 | sz.: Octogon f.: Bujnovszky Tamás újra a tér K épen
A Fischer Emil Múzeum a velencei Meszleny-kastélyban horváth sándor (DEKON építésziroda)
DESIGN
114 | sz.: Octogon f.: Hlinka Zsolt illő a szemne K
A megújult Saint James Szemészeti Központ gyöngyössy györgy, csere bernadett (ARX studio)
BUDAPEST
120 | sz.: Bán Dávid f.: Bujnovszky Tamás a zavar feloldása
A Nemzeti Orvosi Innovációs Képző Központ épülete az Üllői úton kisgergely csaba (FUSION architect Kft.)
KKK
128 | sz.: Nagy Zsuzsanna f.: Nagy Zsuzsanna mintázato K
Közösségi grillház Győrben román lászló, horváth gábor (terasz csoport egyesület)
130 | sz.: Pleskovics Viola f.: F. Tóth Gábor, Nyirkos Zsófia, MÉM MDK pőrén hagyott szer K ezete K
A Walter Rózsi-villa új kiállításai és
A brutalista építészet Magyarországon című könyv
132 | Index




















Octogon
27 éve az építészet és a design meghatározó print magazinja





„Hisszük, hogy környezetünk legfőbb tartalma a többi ember, és feladatunk az életben azokhoz kötődik, akikkel együtt, egy időben adatik élnünk." (Csernyus Lőrinc)
Életének 65. évében május 29-én elhunyt Csernyus Lőrinc, Kós Károly- és Ybl-díjas építész, művészeti szakíró, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, akinek a nevéhez egyebek között a 2021-es Dubaj Magyar Nemzeti Pavilon tervezése fűződik. Makovecz Imre tanítványaként újító módon vitte tovább mestere építészeti és szellemi örökségét. Egész munkássága a magyar építő hagyomány és építészeti ornamentika természetes és modern tovább művelésének kiemelkedő példája.
Csernyus Lőrinc 1961. június 7-én született Budapesten, 1986-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán szerzett építészmérnöki diplomát. Az egyetem alatt megismerkedett Makovecz Imrével, és a magyar organikus építészettel, amit azóta is gyakorolt. Fő művei közé sorolhatók a csengeri Petőfi Sándor Általános Iskola,


a Herendi Porcelánmanufaktúra angyalos bejárati épülete és a makói kisváros összképét meghatározó középületei.
Építészeti tevékenysége mellett nagy szerepet töltött be az életében a tanítás is, a Vándoriskola vezetőjeként, a BME Szerves Építészet tantárgy előadójaként és a Waldorf iskolák építészettörténet és vizuális kultúra oktatójaként.
Mestere 2011-ben bekövetkezett halála óta a Makovecz Imre Alapítvány kuratóriumi tagjaként értékes gyűjtő, rendszerező és dokumentáló tevékenységgel bővült szerteágazó mindennapi tevékenysége. Rajzai és gondolatai mellett írásai is nyomot hagytak a magyar kultúrában, hiszen az Országépítő folyóirat szerkesztőbizottsági tagjaként és számos kiállítás, illetve konferencia szervezőjeként teljesedett ki építőművészi tevékenysége.
A magyar organikus építészet egyik közéleti szerepet is vállaló tagja volt, akihez az antropozófia is közel állt. Ösztönös építő volt, aki a magány helyett különböző művészeti és társadalmi csoportok tagjaként találta meg a helyét a közéletben. Pályája kiteljesedését az egyre sokoldalúbb publikációi, kiállításai és állami kitűntetései is jelzik.
Díjai: Kós Károly-díj (2011), Ybl Miklós-díj (2012), Az Év Főépítésze-díj (2012), Ezüst Ácsceruza Díj (2018), Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2022), Csenger díszpolgára (2022), Főépítészi Életmű díj (2022), A Magyar Művészeti Akadémia Nagydíja (2022)
(Az MMA nyomán)

50 éves korában elhunyt Farkas Zsófia építész-designer, a KÉK – Kortárs Építészeti Központ egyik alapítója, az OCTOGON és az Építészfórum rendszeres szerzője. Dolgozott Magyarországon, Tanzániában, Indonéziában, Finnországban; közben feleség volt és anya, felnevelt két lányt. A nők helyzetéről az építészetben még idén is írt cikket.
1992, tavasz. A Vági István Építőipari Szakközépiskola túlnyomóan fiúkból álló osztályában két lány, Farkas Zsófi és Vadász Orsolya padtársakként a jövőjükről beszélgettek. Kiderült – a későbbi sporaarchitects-alapító –, Orsiban fel sem merült, hogy megpróbáljon majd egyetemen építésznek tanulni. Tanulási nehézségei voltak, nem hitt benne, hogy lenne esélye a felsőoktatásra. A mindig optimista Zsófi viszont lesöpörte a bizonytalanságát, pár hónap alatt meggyőzte Orsit, hogy neki is egyetemen a helye.
1995, ősz. Már egy hónapja elkezdődött a tanév a BME-n, amikor egyszer csak érkezett egy új diák: Zsófi belépett az előadóterembe, és mindenkit levett a lábáról – a mosolyával, a sugárzó pozitivitásával. Móder Editnek tankörtársai szóltak: ”Itt egy új lány, aki valami egészen fantasztikus, meg kell ismerned!’”– egy héten belül barátnők lettek. Az akkor diák Finta Sándor szerint „a mindig sötét műegyetemi folyosókon Zsófi és Orsi fényes gömbökként cikáztak állandóan. Elképesztő jókedvet hoztak. Ha valaki megpróbálta magát komolyan venni, például a fekete garbós építészhallgatók, azokon csak legyintve nevettek.”
Zsófi jókedvét a visszaemlékezők úgy írják le, mint ami legbelülről jött, amiben semmi erőltetés nem volt. „A mosolya az első, a középső és az utolsó, ami eszembe jut róla. Ha bárki elkezdett volna negatív spirálba kerülni, azt Zsófi nem hagyta, rögtön kihozott minket.” (Finta Sándor) Zsófit különleges aura lengte körül az egyetemen, amihez optimizmusa mellett a műszaki tudása is hozzájárult: „Az építész karra általában elitebb gimikből jöttek diákok, ő viszont a szakközép miatt már rögtön sokkal pengébb volt sokunknál: a fiúknál is jobb műszaki tudása volt, ami nagy szó volt akkor.” (Nagy
Márton) „Nehéz és megalázó tudott lenni az akkori műegyetemi kultúra, kérdezni sem mertünk; Zsófi viszont sokat segített, lerajzolta, amit nem értettünk – és gyönyörűen rajzolt! –, aztán rendszeresen jártam fel a lakására, hogy korrepetáljon.” (Móder Edit)
Az egyetem mellett Zsófi – geológusnak tanuló későbbi férje, Krisztián társaságában – rengeteget kirándult évfolyamtársaival. „Krisztián minden kőnek kívülről tudta a történetét, és jól ismerte a terepet: rámutatott egy rókalyukra, ott bebújtunk, és egyszer csak feltárult egy óriási barlangrendszer.” (Vadász Orsolya) „Kiderült, hogy klausztrofóbiám van, de ezek olyan izgalmasak voltak, vittek előre. Az egész egyetem nagyon stresszes volt, a kirándulásaink viszont az ellentéte: jó hangulatú és könnyed”. (Finta Sándor) „Együtt voltunk Erasmuson Spanyolországban. Nyilván semmi pénzünk nem volt, de volt Zsófiéknak egy bugyikék bogárhátú Volkswagenje, azzal utaztunk, és folyton történtek velünk a kalandok. Ez volt Zsófi egyik legfontosabb tulajdonsága: spontán és lazán állt a világhoz, ezzel hagyta, hogy magától történjenek körülötte jobbnál jobb dolgok.” (Nagy Márton)
Hogy Zsófinak különleges vizuális látásmódja volt, már az első tervezési tantárgynál kiderült. „Lágy, könnyed és lírai volt minden, amit csinált. Már egyetemen is végig egyedi ötletei voltak. Tervezett például egy épületet, amiben nem voltak falak, csak függönyök – ez 30 éve nagyon új volt, azóta persze már mások is csinálták”. (Móder Edit) Diploma után Sugár Péter irodájánál helyezkedett el, ahol többek között a Lánchíd 19 Design Hotel, a Sauska Borászat villányi épületegyüttesének kiviteli és engedélyeztetési tervén dolgozott, valamint belsőépítészként – Weichinger Miklóssal – a Gyöngyös főterén álló Kékes étterem megújításán. „Elküldte az egyetemi portfólióját, nagyon tetszett. Felhívtam Karácsony Tamást, akinél a diplomatervét készítette – Tamás is megerősítette, hogy Zsófiban sok szakmai potenciál van és jó vele együtt dolgozni. Igazán szerettem Zsófit, nagyon jó volt vele együtt lenni akár munkában, akár azon kívül is.” (Sugár Péter). Sugár irodájának átszervezése után Zsófi a Bánáti+Hartvig irodánál dolgozott, majd szabadúszó lett. Az érdekelte, hogy minél izgalmasabb projekteken, minél jobb társaságban dolgozhasson.
2005-ben, a sporaarchitects csapatával készítette a törökbálinti óvoda tervét, amire Finta még mindig nosztalgiával emlékszik viszsza: „Ha megkérdeznél, hogy melyik a pályafutásom kedvenc, meg nem valósult projektje, akkor ezt mondanám. A tető úgy fogja össze a különböző kis egységeket, úgy takarja be, mint a délutáni pihenőben alvó gyermeket a takaró. Hímzés helyett pedig nagyméretű perforációként kerülnek rá az ovis jelek – bevilágítóként, ablakként, ajtóként funkcionálva” – meséli. „Úgy indult, hogy van egy funkcionális program, de mi lesz az épület lelke? Mitől lesz más, mitől lesz egyedi? Ezen nagyon sokat rugóztunk az egész csapattal, és Zsófival nagyon jól tudtunk kapcsolódni egymás ötleteire, inspiráló volt a közös munka. Nagyon hamar megszületett a terv koncepciója, tulajdonképpen egy felszabadult életigenlésből – ebben az értelemben ebben a tervben Zsófi esszenciája nekem nagyon benne van. Miközben költői és felszabadult volt az ötletelésben, ugyanúgy neki tudott ülni a számítógépen realizálni, alaprajzokat lepróbálni, rajzolni –ezekben is ugyanolyan erős volt.” (Finta Sándor)
2006-ban egy 19 fős csoport, köztük Zsófi, megalapították az egyik legsikeresebb kulturális civil kezdeményezést, a KÉK – Kortárs Építészeti Központot. A Nefelejcs utcai központban (Róth Miksa egykori műtermének udvarán) hungarocellből óriási kanapékat vágtak ki és kékre festették, amiben Zsófi és Krisztián is aktívak voltak. „Zsófi igazi projektmenedzser is volt. Kitaláltunk egy lámpakiállítást: bontás alatt álló irodákból gyűjtöttünk össze különlegesen kinéző retro lámpákat. Zsófi lelkesen vetette bele magát, és amikor leült volna a csapat, akkor ő hajtotta akképp, hogy gyerünk, még innen is hozzunk el egy lámpát, meg onnan is! Kitartó volt, és tele volt energiával – ezt is mindig csodáltam benne –, ezért a kiállítás is nagyon jól sikerült.” (Finta Sándor)
Ebben az időben dolgozott a New York Palota műemléki felújításán épület- és szobabelsőkön, valamint a Boscolo Apartmanon (ma: NH Collection Budapest Center), aztán új korszak kezdődött: 2008-ban megszületett első gyermeke (Zoé), majd 2009-ben férje geológus munkája miatt elhagyták Magyarországot. Először Tanzániába költöztek. Gyönyörű tájakon jártak, de anyaként is nagy feladat volt ott az életet megszervezni, építészként pedig korlátozottak voltak a lehetőségek. Közben megszületett második gyermekük (Liza), és 2012-ben átköltöztek Indonéziába.
Indonéziában is minden sokkal nagyobb kihívás volt, mint Magyarországon „Itt nem az volt, hogy nem lehetett egyedül kilépni az utcára, mint Tanzániában, hanem itt még járda sem volt.” (Szentpéteri Krisztián.) Legalább egy év volt, amíg felépítette a család életét, például a többórás, gyakran előforduló dugókkal megtervezni a gyerekek mindennapjait, ehhez elég ételt csomagolni, de közben a jó iskolákat megtalálni, ahonnan majd ők is eséllyel tanulnak tovább, stb.” (Móder Edit) Mégis, idővel a magánéletben és a szakmában is kifejezetten izgalmasan tudta megvetni a lábát. „Fantasztikus anya volt, nekem mintát jelentett, de közben ő mást is akart, szakmai lehetőségeket.” (Móder Edit)
Egy idő után pedig a szakmai lehetőségek is jöttek. Jakartában az AVIP belsőépítészeti design + build cég projektjeinél lett vezető tervező, ahol nem csak teljes irodát, közösségi tereket és galériát tervezett, de ezekben a bútorok is sokszor Zsófi dizájnjai voltak.

2005-ben, a sporaarchitects csapatával készítette a törökbálinti óvoda tervét

„Különleges helyzet volt. Ha egyik nap megrajzolt egy bútort, azt másnapra legyártották. Rögtön ki tudták próbálni és finomítani, amit még kellett. Magyarországon fel sem merülne, hogy így dolgozhat az ember, de itt megvolt a lehetőség, és Zsófi élt vele. Gyönyörű dolgokat tervezett.” (Varga Bori) A DANA nevű fintech cég 2200 négyzetméteres irodájához a helyi törzsi kultúrákat kutatta fel, hogy azok elemeit emelje be a tárgyalók, pihenők, közösségi irodafunkciók sokszínű tereibe.
2020-ban a Covid miatt ismét költöztek, először Magyarországra, aztán Finnországba – ismét az alapoktól kellett felépítenie családja és saját szakmai életét. Női kollégái mind megemlítik, hogy ezek a kihívások (akár utazással, akár anélkül) milyen tipikusan alakulnak ki női építészek életében: a szülés miatt mindannyian kiesnek a munkából, aztán eleve hosszabb kihagyás után kell folytatniuk (vagy sikerül az eredeti helyen, vagy újat kell keresni), és közben minden nap gondoskodniuk kell családjukról is. Ezért sokan csak részmunkaidőben tudnak dolgozni, ami tervező építészként sokszor egyáltalán nem reális, ezért is hagyja el annyi nő a pályát. (Tudsz mondani híres női építészt Zaha Hadidon kívül? Neki sem gyereke nem volt, sem házastársa.)
Zsófi válasza ezekre a kihívásokra az volt, hogy nagyon sok területen próbálta ki magát. „Volt, hogy mondtam, most csak egy kivitelezést kéne levezényelni, Zsófi azt is elvállalta, nem válogatott. Mivel jó személyisége volt, könnyen megtalálta a hangot a kivitelezőkkel. De tervezőként olyan ötletei voltak, amit 100-ból 99 nem talál ki – ettől emelkedett ki.” (Nagy Andrea) „Mindig csinálni akart valamit, mindig kíváncsi volt: másokat megelőzve kezdett el az AI-jal kísérletezni, egy épületfelújító projektemhez küldött olyan ötleteket, amihez több lépcsőben használt AI-t, és ez még évekkel azelőtt volt, hogy a mesterséges intelligencia a köztudatba lépett volna” (Nagy Márton) Mivel nehéz volt betörni a zártabb finn építésztársadalomba, ezért Helsinkiben építészeti témájú városi vezetéseket tartott, illetve elkezdett cikkeket írni az OCTOGON-ba és az Építészfórumon is.
Amikor 2025-ben a Magyar Építészet Napja alkalmával átadott állami elismerések között egyetlen női díjazott volt, a szakmában sokan nem csak az aránytalanságot tették szóvá, de azt is felvetették: ideje lenne az építészeket nem kizárólag a megépült épületeik szerint pontozni, ideje lenne például az atipikus és nemlineáris karrierutakat is értékelni, mert ott is nagyon fontos, az egész szakma számára inspiráló példák fedezhetőek fel. Zsófinak a témában több javaslata volt. 2026 elején írt cikkében felvetette, érdemes lenne gesztusértékűen idén – kivételesen – csak nőket díjazni, illetve azt javasolta, általában ne csak a nagy projekteket értékeljék, hanem a kevésbé látható (sokszor nők által vitt) munkafolyamatokat is: „Meggyőződésem, hogy nem kevesebb, inkább több építészeti minőséget kapunk, ha a díjazás a láthatatlan, hosszú távú és kollektív értékeket is elismeri” – írta az Építészfórumon.
Kollégái és barátai szerint Zsófi útja egy különlegesen színes, kreatív, mindig kísérletező nő építészkarrierje volt. 50. születésnapját tavaly novemberben Velencében, az Építészeti Biennálén ünnepelte, januárban pedig még Barcelonában ünnepelte családjával egy másik építésztársát. Márciusban jött volna Budapestre, de betegsége akkor már közbeszólt. Nem tudhatjuk, mi mindent alkotott volna még, ha folytathatja útját, de az biztos, továbbra is egyedi, különleges és szerteágazó lett volna. Zsófis.
Köszönjük a megszólaló építészek (Bajsz Edit, Finta Sándor, Móder Edit, Nagy Andrea, Nagy Márton, Somlyódy Nóra, Sugár Péter, Vadász Orsolya, Varga Bori) és családtagok (Farkas Luca, Szentpéteri Krisztián, Tiszai András és Tiszai Domokos) segítségét. A cikket Zsófi unokatestvére, Szász Barna írta.


Építészet: MAREK GOLAB-SIELING, ROBERT KONIECZNY | ROBERT KONIECZNY KWK PROMES
Szerző: PLESKOVICS VIOLA
Építészeti fotó: JAKUB CERTOWICZ
Tervezés éve: 2018 – 2019
Kivitelezés éve: 2021 – 2025
Terület a medence épületrészével együtt: 929,9 m2
Tervezőiroda: ROBERT KONIECZNY
KWK PROMES
Építészek:
MAREK GOLAB-SIELING, ROBERT KONIECZNY
Munkatárs: ANNA SZEWCZYK
Szerkezet:
KORNEL SZYNDLER PROECO
Lakberendező: WIDAWSCY
STUDIO ARCHITEKTURY







Az alsó tömb képen látható traktusa teljes egészében egy kocsibeálló és műhely, a tulajdonos szenvedélyének szentelve

Építészet: iBENCZÚR LÁSZLÓ
Szerző: MOLNÁR SZILVIA
Építészeti fotó: BUJNOVSZKY TAMÁS

KETTŐS JELENLÉT BUDÁN

Építészet: BALOGH CSABA, DEIGNER ÁGNES, SIROKAI LEVENTE, SÓNICZ PÉTER, ANCZA KRISZTINA | KONKRÉT STÚDIÓ Szerző: KISS DÁVID
Építészeti fotó: ANCZA KRISZTINA, SIROKAI LEVENTE

Szokatlanul filigrán tetőfedés, a kezeletlenségével kacérkodó kőrisfa-burkolat. A fehérre festett hierarchikus fa tetőszerkezettel együtt az összkép a japandi stílust eleveníti meg.
Tervezés éve: 2022-2023
Kivitelezés éve: 2024-2026
Nettó alapterület: 217 m2
Építészet: KONKRÉT STÚDIÓ Építészek: BALOGH CSABA, DEIGNER ÁGNES, SIROKAI LEVENTE, SÓNICZ PÉTER, ANCZA KRISZTINA, Belsőépítészet: ANCZA KRISZTINA, SIROKAI LEVENTE
Tájépítészet: MANDEL MÓNIKA
Köszönjük a bizalmat! Egy sikeres projekt mögött mindig kiváló anyagok és gondos tervezés áll.
Gratulálunk a megvalósításhoz, és köszönjük, hogy Limestone Nature tölgyfa padlónk is helyet kapott ebben a természetközeli enteriőrben.
EDELHOLZ Magyar fapadlók, természetes alapanyagok, időtálló minőség.
edelholz.hu


IKERNYARALÓ BALATONFÜREDEN

Építészet: HATVANI ÁDÁM | SPORAARCHITECTS
Szerző: ZÖLDI ANNA
Építészeti fotó: HLINKA ZSOLT

Octogon
26 éve az építészet és a design meghatározó print magazinja

MINUSPLUS
– alapítva 2002
Ebben a hármas interjúban arra próbálunk válaszokat keresni, hogyan működik egy, önmagát a nagy állami beruházásoktól tudatosan távol tartó építész stúdió. A három alapító interjúját aztán kitesszük a MINUSPLUSmunkatársak véleményének. Már a kezdet kezdetén hasznosnak ítéltük ezt a rendszert, és ez a véleményünk a végeredményt látva sem változott. Arra kérjük tehát az olvasót, tartson velünk ebben a nem szokványos párbeszédben.
Szöveg: Szira Péter, Martinkó József, portréfotók: Végh László


Gelányi Henriett: Ez egy elég hosszú folyamat volt: ők hárman hoztak valamit, és mi, munkatársak is hoztuk a magunk elképzeléseit, színeket, árnyalatokat, és az alatt a 10 év alatt, mióta én itt vagyok, példásan összekovácsolódott a csapat.
Bessenyey Sarolta: Napra pontosan együtt kezdtünk 10 éve.
Gelányi Henriett: A MINUSPLUS előtt nagyjából 2-3 hónapot voltam egy-egy irodában, de egyik sem tetszett igazán. Az egyetem után végül itt tanultam meg tervezni, vagy értettem meg, mi a koncepcióalkotás.
Mennich Alexandra: Zsolt egyetemi tanárom volt, és amikor megtudta, hogy munkát keresek, jelezte, keressem nyugodtan. Ismerte az egyetemen végzett munkáimat, és úgy gondolta, a szemléletem jól passzol a MINUSPLUS működéséhez.
Misley Laura: Már a BA-képzésem alatt érdeklődtem Zsoltnál a lehetőségekről, de akkor éppen nem volt szabad pozíció az irodánál. Amikor végül megkaptam a jelzést, hogy hamarosan megüresedik egy hely, azonnal jelentkeztem. Talán két héttel később már kezdtem is, ráadásul éppen Valentin-napon. Mondhatni, igazán romantikus kezdete volt az irodával közös utamnak.
PREZENTÁCIÓ
Bessenyey Sarolta: Engem nagyon érdekel a munkák pszichológiai háttere, ahogy izgalmasnak tartom azt a feladatot is, amikor egy kicsit problémásabb megrendelővel, lebonyolítóval vagy társtervezővel kell együttműködni. Elég sokszor belefutunk ilyenbe. Azt pedig, hogy a főnökségre biztos háttérbázisként mindig lehet számítani, és nem hagynak egyedül egy-egy nehezebb szituációban, arra nagyon értékes adottságként tekintek. És persze egymásra is mindig számíthatunk.
MŰKÖDÉS
Bessenyey Sarolta: Egy nagyobb munkához jellemzően egy tapasztaltabb projektvezetőt rendel a vezetőség. Ha több projektvezető kellene egy feladathoz, én akkor sem voltam tanúja kakaskodásnak. Vannak jól kimunkált, speciális munkafázisaink például iroda- vagy étterembelsőre, mivel megcsináltunk jó pár ilyen enteriőrt. Ezek a tapasztalatok lendületet adnak a tervezési folyamatnak.
Gelányi Henriett: Van egy fázis, amikor mindenki prezentálhatja a saját a koncepcióját, azokat közösen átbeszéljük,
hogy tisztázódjon, melyik ötlet lenne legjobb. A kivitelezés fázisában persze egy csomó minden változtathat ezen, de deklaráltan mindenkinek egyformán fontos a hangja.
Bessenyey Sarolta: Profi a kommunikáció. Munka vagy magánélet, szenior vagy gyakornok, mindegy is, bármilyen kérdéssel be lehet kopogtatni a főnökséghez. Viszont amellett, hogy létezik egy szinte baráti a nyelvezet, ugyanakkor létezik egy jobbára láthatatlan határvonal is köztünk.
Mennich Alexandra: Az egyetemen belsőépítész alapképzést és mesterképzést végeztem, ezért amikor bekerültem az irodába, kicsit meglepett, hogy itt igazából mindenki mindenféle léptékű és jellegű feladaton dolgozik. Az első projekt, amibe bekapcsolódtam, inkább építészeti munka volt, és főként a műszakibb feladatokkal foglalkoztam. Akkor ez számomra újdonság volt, de utólag visszanézve örülök, hogy ilyen jellegű munkákba is beleláttam.
KIÉGÉS
Bessenyey Sarolta: Az iroda alapvető működéséhez hozzátartozik a figyelem és a rugalmas alkalmazkodás a munkatársak pillanatnyi pszichés vagy fizikai állapotához. Ha belefáradtál valamibe, vagy a fásultság jeleit veszed észre magadon, cserélgetjük egymás között a feladat-típusokat, ahogy az átjárás is nyitott opció a projektek között. Ilyen szinten nincs köztünk semmiféle hierarchia.
Gelányi Henriett: Anyagilag is támogatja a vezetés az egyéni ambíciókat, amíg az nem akadályozza az iroda működésének gördülékenységét. Én most éppen kezdő anyuka vagyok, úgyhogy karrier szinten egyelőre nincsenek új céljaim. Bessenyey Sarolta: Abszolút kompromisszumkészek. Mérlegelik, mire van keret akár financiálisan, akár időben. Aztán nézik azt is, ha valaki olyan javaslattal áll elő, ami az irodának hosszú távon is előnyt jelenthet. Nekem régebben volt egy felvetésem, hogy jó lenne a Photoshopban fejlődni, és akkor sokan részt vettünk egy tanfolyamon, amiért nem kellett külön fizetnünk.
Misley Laura: Az egyetemi képzés egyik nagy hiányossága, hogy úgy engedik ki a végzősöket, hogy azok nem tudnak kiviteli terveket csinálni. Amikor bekerülünk egy irodába, rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy az a tervezési szakasz, amelyet az egyetemen egy teljes szemeszteren át csiszolgatunk és finomítunk, a gyakorlatban gyakran néhány hét
alatt lezajlik. A kezdeti koncepcionális döntések sokkal gyorsabban megszületnek, így a munka jelentős része arra a területre helyeződik át, amellyel az egyetemisták többsége alig vagy egyáltalán nem találkozik: a kiviteli tervezésre.
ÉPÍTÉSZEGO
Bessenyey Sarolta: Mérlegelni kell, hogy kinek mi a célja. A nagyon nívós egyéni díjakra rá kell áldozni az életünk nagyját, akár a magánélet rovására is. Bennem ez nem merült fel. Szerintem az önérvényesítésnél jobb egy biztos, kiegyensúlyozottabb, változatos közegben alkotni. Gelányi Henriett: Egyénfüggő, persze. Ha ilyen céljaid vannak, akkor ne olyan irodát válassz, ahol három olyan főnököd van, akik a csapatmunkában hisznek.
MINUSPLUS-STÍLUS
Bessenyey Sarolta: Nekem néha nehézséget jelent, hogy a munkáink során deklaráltan mindig újat akarunk mutatni. Mert mi van akkor, ha nem jön az a nagyon extra ötlet? Erről nehéz persze úgy beszélni, hogy ne menjen félre a mondandóm üzenete. Alapvetően én is azt szeretném, ha mindig újat és nagyon extrát, színeset-szagosat raknánk le az asztalra, de néha azt érzem, hogy túlontúl is rá kell erre az elvárásra feszülni, miközben néha a simább, egyszerűbb tereknek is meg lehet adni a szépségét. A tervezésben ezt látom a legnehezebbnek, amihez rengeteg tapasztalat meg nyilvánvaló tehetség szükségeltetik. Gelányi Henriett: Ma már egyre több építész követi a kevesebb néha több elvét. A kérdés, hogy melyik stílus vált ki a megrendelőből lelkesült reakciót. Bessenyey Sarolta: Ebben azért van elég tapasztalatunk. Hogyan lehet úgy vezetni, terelgetni a folyamatban a megrendelőt, hogy végül mindenki komfortosan érezze magát. Misley Laura: Korábban én is hajlamos voltam túlbonyolítani, „túlcifrázni” a dolgokat. Zsolt nagy hatással volt rám már az egyetemi éveim alatt, és sokat segített abban, hogy letisztultabban gondolkodjak a tervezésről.
KRÍZISEK
Bessenyey Sarolta: Azt érzem, hogy egy védőburok vesz körbe minket. Voltak persze rossz időszakok, de szerencsére ezeket a nyomasztó terheket a főnökök átveszik. A humor, ami az iroda sajátja, sokszor segített már ki minket. A főnökség érti az iróniát, veszik a lapot, és ők is ugyanúgy visszadobják a labdát. Ezek azért megszínesítik a hétköznapokat.

Turai Balázs: A Prezi egy fontos mérföldkő. Abban az időben, amikor elkezdtünk nekik tervezni, ismerkedtünk meg egy nagy amerikai irodatervező céggel, ahol szintén nagyon erős a kutatási ág. Ők társadalomtudósokkal készíttetnek statisztikákat, felméréseket, piacelemzést – amelyeket publikálnak is –, hogy a megrendelő felé kommunikálni tudják, hogy az irodatervezés milyen fontos, és hogyan segítheti a megbízó cégének működését. Volt egy olyan nyár, amikor három építészgyakornokkal workshopszerűen hetente megbeszéltük, hogy ki milyen területet dolgoz fel, minek olvas utána, miért jár el könyvtárazni adott információkért.
Tarr Ivett: Ezekben a témákban ásunk mélyebbre, és gyűjtjük az adatokat azóta is, munkáról munkára. A módszertan ennek a hozadéka, amely hatékonyan támogatja a tervezés szinte valamennyi ágát a családi háztól kezdve a vendéglátóhelyen át az irodán keresztül egészen a nagy középületekig bezárólag. Gyakorta használunk egy, a korábbi kutatások alapján összeállított egyedi projektindító kérdőívet is, melynek segítségével a megrendelővel közösen igyekszünk előre kiszűrni az esetleges buktatókat.
MŰKÖDÉS
Tarr Ivett: Kutatás alatt tervezési módszertant értünk: az információbegyűjtés, -elemzés és -csoportosítás egy alaposabb módját. Ha szabadna személyes oldalról megközelíteni, akkor azt mondanám, hogy elég sok építészben van egy bizonyosfajta félelem a tervezés megkezdésekor. Ezt mindenki máshogy győzi le. Mi úgy, hogy megpróbáljuk a lehető legtöbb fellelhető információt begyűjteni, azokat megvizsgálni, csoportosítani, elemezni – és tanulságokat leszűrni belőlük. Ez vonatkozik mindenre, ami egy ilyen tervezési feladattal kapcsolatos: megrendelőre, helyszínre, szereplőkre, feladatra, funkcióra, időtávlatokra, múltra, jövőre, mindenfélére – még ránk magunkra is. Mi tulajdonképpen a problémafelvetés előtti szakasz szereplői vagyunk.
Turai Balázs: Feladatunk röviden: projekteken átívelő általános érvényű igazságok kutatása. El kell mozdulni az egy-egy konkrét feladathoz kapcsolódó információgyűjtéstől az általános felé, amelyek így automatikusan gyarapítani fogják majd az iroda által felhalmozott tapasztalatokat. Gyűjteni, elemezni, csoportosítani, ahogy Ivi mondta. Ennek a munkának értelemszerűen vannak le-
ágazásai, amelyek például egy könyvben, tanulmányban vagy akár egy doktori értekezésben is megjelenhetnek. Főképp az oktatási, a szolgáltatási és az irodai funkciójú terekkel kapcsolatban bír az iroda óriási tapasztalatokkal, és ezeknek az egybegyűjtött információknak a tanulságait újra és újra beépítjük a tervezésbe. Ez a Pécsi Egyetem megrendelésére elvégzett oktatáskutatás programalkotó munkarészében csúcsosodott ki jelentősen, ahol a tervezés szociológiai meg pszichológiai háttere is különösen fontos hangsúlyt kapott.
Turai Balázs: Abszolút képlékenység jellemzi az irodát. Ez nyilván attól is függ, hogy milyen projektek indulnak, és ott milyen tudásra van szükség. Előfordult, hogy 4 éven keresztül a MOL belsőépítészetét projektmenedzseltem. Abban semmilyen analitikus vagy elméleti feladatom nem volt, hiszen a tervezési munkát a Kinzo építészei végezték. Most éppen egy kiviteli tervhez rajzolom a részletrajzokat. Inkább az a jellemző, ha akad egy kicsit analitikusabb, elemzőbb kívánalom egy projekt előkészítésénél a programalkotásban, akkor az a feladat jobban idetalál hozzánk. Az iroda működésében nincs törés. Áramlanak a feladatok területtől és tervezőtől függetlenül. Egy projekt kezdetén a kutatási szakaszban is ugyanúgy részt vesznek a munkatársak, ahogy később mi is részt veszünk a koncepcióalkotásban és a tervezésben is.
Tarr Ivett: Persze vannak olyan munkák, amik kifejezetten csak egy projekt előkészítésére vonatkoznak, amelyek meg is állnak a kutatási fázisban.
KRÍZISEK
Turai Balázs: Kétszer is sikerült kilépnem és visszalépnem a MINUSPLUS-ba a 2008-as gazdasági válság időszakában. Amikor a krízis miatt itt megálltak a dolgok, és kifutottak a munkák, kicsit tanácstalanul álltunk. A régi kollégáim akkoriban nyertek egy pályázatot, és hívtak az engedélyezési és a kiviteli tervekhez, úgyhogy ezt a nehéz időszakot ezzel a munkaerő-kölcsönzéssel sikerült átvészelnem.
Tarr Ivett: Én egy nagyon érdekes pillanatban érkeztem. Épp akkor hirdették ki a nyertes kormányzati negyed pályázatot, arra a nagy munkára pedig a résztvevők csináltak egy projektcéget. Az volt a kérdés, mi legyen a kisebb, félbemaradt munkákkal, és végül az alapítók úgy döntöttek, hogy azokat sem adják fel. Az
volt a feladatom, hogy ezeket a kicsiket vigyem tovább. Aztán történt, ami történt, a kormányzati negyed lekerült a napirendről, és nekik annak lezárásával maradt még rengeteg dolguk.
Turai Balázs: A megrendelői egyeztetésre a srácok közül másodmagával megy valaki a projektvezetővel.
Tarr Ivett. Nyilván a srácok szereztek ebben először nagy rutint, de egy idő után azért mindenki megtanulja ezt kezelni. Inkább az szokott lenni, ha valaki még nem áll készen a prezentációra, valaki közülük ugrik be a helyére.
Turai Balázs: Ez ugyanaz az evolúció, mint a projektvezetővé fejlődés. Ha végigültél néhány ilyen eseményt, egy idő után magad is megérted, melyek a kulcspontok, hogyan lehet egy megrendelőt irányítani vagy a visszajelzéseket kezelni. Egy esetben lehet kivétel, ha nagyon nyilvánvaló már kezdettől fogva, hogy egy projekt milyen irányba fog menni, és az irodán belül természetesen mindenki ismeri az erősségeit és gyengeségeit egyaránt. Ez esetben inkább efféle, mondjuk úgy, természetes módon terelődik a feladat a legrátermettebb tervező irányába.
Turai Balázs: Az egyszemélyi építész kultusza inkább már csak mítosz, ami manapság nem nagyon működik. Sokkal komplexebb az egész építészeti tervezés. Csapatmunka, ami rengeteg ember együttműködésén alapul. Mostanában sokan vitatkoznak is erről, hogy tisztességes-e csak egyvalakinek Ybl-díjat adni. Amikor a 2000-es évek elején friss diplomásként kijöttünk az egyetemről, kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy vége a nagy nevek időszakának.
Tarr Ivett: Mi abba fejlődési szakaszba nőttünk bele, ahol a szakmaiság, a piac, a feladatok és a munkamódszerek átalakulásával az egyszemélyi vezető szerepe is mindinkább elhalványult. Mivel a MINUSPLUS alapítói nem ebben a régóta konzerválódott struktúrákban kezdtek működni, ezért mi, a munkatársak sem ebben szocializálódtunk.
Turai Balázs: Egyébként az egyetem se készíti fel erre a hallgatókat, holott talán a szakmában – meg az életben – szerintem a leghasznosabb tudások egyike, hogy csapatban lehet igazán jól, egymást támogatva dolgozni. Unikális is volt, ahogy a srácok már az egyetemen elindultak ezen az úton, valahogy ráérezve arra, hogy ebbe az irányba megy majd az építész szakma.

MOL Campus (2022)
Építészet: Foster + Partners, Finta Studio
Belsőépítészet: KINZO Architekten GmbH, Belsőépítész partner: MINUSPLUS
Alexa Zsolt DLA, Rabb Donát DLA, Schreck Ákos DLA, Turai Balázs, Tislér András
Fotó: MOL | Helyszín: Budapest

MŰKÖDÉS
Hogyan zajlik a munkák leosztása egymás közt? Milyen az iroda belső működési módja?
AZS: Egyik irány a személyes, célzott, a másik a hideg, hivatalos megkeresés. Elméletben az viszi végig a munkát, aki a megkeresésre válaszol, de valójában inkább az, akinek van rá ideje, vagy akit érdekel az adott feladat.
Ha prezentálni mentek, akkor ki dönti el, hogy melyik két moodboarddal álljatok elő? Mert ez valójában egy végtelen történet. Ti visztek kettőt, a következő tárgyaláson a megrendelő pedig előhúz négy újat, hogy valójában ő mégis inkább ezekből választana.
SÁ: A moodboardban azért eleve benne van egyfajta szűrés. Nem önmagában stílusgyűjteményként működik, hanem inkább a koncepció elmesélésének az eszköze. Lehet, hogy kívülről úgy tűnik, mintha képeket rakosgatnánk egymás mellé, de valójában a terv logikáját magyarázzuk velük. A mi fejünkben közben ott van az az elméleti vagy szerkezeti váz, amire az egész prezentáció fel van fűzve, csak mintha ezt nem egy absztrakt építészeti nyelven, hanem egy képregényen keresztül mesélnénk el. Idővel rájöttünk, hogy a terv valójában nem a rajzokkal kezdődik, hanem egy közös nyelv kialakításával. Ha ez létrejön, akkor a döntések jelentős része már sokkal könnyebben megszületik.
AZs: Tudatosan edukáljuk a megrendelőt is. A DLA témám – amiben a tervezési módszertan átalakulásával foglalkoztam a technológiai fejlődés tükrében – egyik tézise épp a befogadó oldal eszközeinek kiterjedésével foglalkozik. Azzal, hogy laikusként is könnyen hozzáfér bárki építészethez. Ezzel együtt megjelentek a Pinterest-gyűjtésekkel előálló megrendelők. Arra igyekszünk rávenni mindenkit, hogy fogalmazza meg, tulajdonképpen mi az igazi motivációja, mit szeretne ennek tükrében.
Szóba kerülhet-e, hogy az irodából valaki előlépjen vezető tervezővé, vagy esetleg partnerré?
SÁ: Egy ilyen helyzet óhatatlanul összefonódna a gazdasági és tulajdonosi kérdésekkel is. Hogy kit, hogyan, milyen feltételekkel emelünk be partnerként vagy vezető tervezőként, az már nemcsak szakmai, hanem működtetési és felelősségi kérdés is. És szerintem nem mindenki érzi jól magát ebben a szerepben. Közben viszont a projektvezetőinknek nagyon komoly önállóságuk van. Sokszor teljes projekteket visznek végig, prezentálnak, koordinálnak, döntéseket hoznak. Ilyen értelemben a felelősség és a bizalom már rég nem csak a három alapító körül koncentrálódik. Időről időre persze felmerül a dolog, de egyelőre nem találtunk rá igazán jó struktúrát.
RD: Ilyen értelemben nem annyira jó struktúrájú a cég, mivel nincs önálló menedzsment, hanem az adminisztratív feladatokat is nagyrészt mi hárman látjuk el. Olyasmiket, amivel egy aktív építész, aki tervezni akar, már nem szeretne nyűglődni. Én nem érzem, hogy valaki szeretné átvenni az ügyfelekkel való tárgyalást, az árajánlatok készítését, a szerződéskötést, a havi könyvelést, az adóbevallást... és a sor persze a végtelenségig folytatható lenne.
SÁ: Szerintem az iroda egyik legerősebb része pont az a tervezői csapat, amelyik sokkal jobban szeret tervezni, mint megrendelőkkel alkudozni, vagy fo lyamatos működtetési kérdésekkel foglalkozni.
KÜLSŐ KAPCSOLÓDÁSOK, NYILVÁNOSSÁG
Ez egy szűk szakma, az építészeké, nincsenek ismeretlenek, mindenki tud mindenről. Ami az elmúlt 16 évben történt az építészettel – mindenféle értelemben –, arról mi a publikus véleményetek?
RD: Most, hogy politikai váltás van, a szakma teljes egésze azon gondolkodik, hogy mi történjen. Rajtam olyan érzések lettek úrrá ezzel kapcsolatban, mintha 16 évig a fuldoklással lettünk volna elfoglalva. Talán ennek a következménye, hogy nagyon konkrét és célirányos feladatok sem az egyes építészeknél, sem az érdekképviseleti szerveinknél nincsenek megfogalmazva. Mintha nem is tudtuk volna elképzelni, hogy lehetne máshogy is. Az biztos, hogy mi az elmúlt 16 piactorzító év alatt nem építettünk olyan portfóliót, ami a későbbiekben a közbeszerzési versenyben számítana. Nem képződött semmiféle piaci előnyünk, miközben látjuk, hogy sokaknak ebből épült a portfóliójuk. Egyvalami biztos, mi közbeszerzéseken, vagy éppen azokat megkerülő állami és önkormányzati projektek tervezésében nem vettünk részt.
Ez tudatos döntés volt?
RD: Részben. Kérdezted, hogy mi a vörös vonal. A szakmaiság nálunk egyértelműen az. Nemcsak a megfelelő építészeti válasz, de a megrendelővel szembeni és szakmán belüli etikus működés is.
SÁ: A pályázatokon azért próbálkoztunk rendesen egy ideig. És fontos, hogy volt is egy olyan időszak, amikor ezek tényleg működtek. Megnyertük a kormányzati negyedet, ott volt a MOME, az NMHH, több olyan helyzet is, ahol nagyon közel kerültünk nagy léptékű építészeti munkákhoz. Sokáig azt éreztük, hogy ebből majd organikusan felépül egy olyan életút, ahol kétévente létrejön egy-egy meghatározó ház. Csak ez végül nem így alakult. A pályázati rendszer is megváltozott, mi is kaptunk

ELMÉLET ÉS/VAGY GYAKORLAT
Lázár Dorka: Az elmúlt években egyre több olyan megbízásunk volt, ahol a megrendelő kifejezett igénye volt, hogy az épület arculati elemeit is mi tervezzük meg. Számunkra ez ideális helyzet, hiszen így a projekt teljes egésze egy kézben maradhat, jobban átlátjuk az egyes rétegek összefüggéseit, és tervezőként is sokkal izgalmasabb, komplexebb feladatokon dolgozhatunk. Ennek hatására az irodán belül az építészet és a belsőépítészet mellett egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a kapcsolódó területek, mint a környezetgrafika, a szignalizáció, valamint az installáció-, kiállítás- és kiadványtervezés. Ezekhez a munkákhoz gyakran a saját műhelyünkben készítjük el a prototípusokat vagy a végleges elemeket is, így a tervezéstől a megvalósításig végig aktívan részt veszünk a folyamatban. Ezt a sokrétű, kísérletező és gyakorlati munkát összefoglaló néven labornak neveztük el.
Szarvas Richárd: 6-7 éve kezdtünk el gépeket beszerezni, főként makettek készítéséhez. Nagyon megkönnyíti a munkát, hogy az elméleteket gyorsan kézzelfogható formába tudjuk önteni. Emellé társult be a 2D dekoráció, ami mostanában egyre meghatározóbb szerepet tölt be a műhelyben.
Kis Balázs: Kimegyünk a helyszínre, és fölszereljük azokat a grafikai elemeket, például a szignalizációt, amit megterveztünk és elkészítettünk.
ÁTJÁRÁS A TERÜLETEK KÖZÖTT
Lázár Dorka: Az irodán belül nincsenek élesen elkülönülő szakterületek, nem dolgozunk klasszikus értelemben vett osztott szerepkörökben. Alapvetően mindanynyian építészek vagyunk, és a projektek különböző területeiben egyaránt részt veszünk…
Kis Balázs: ...de én most például épp belsőépítészettel foglalkozom. A tervek konkrét megvalósítása egy külön lába lett az irodának, és akik erre fogékonyabbak, akiket jobban érdekelnek a gépek, azok alkotják most ezt a csapatot. Rajzolsz, tervezel, megcsinálod. És akit érdekel a konkrét megvalósítás, az is beszállhat.
MUNKAHELYVÁLASZTÁS
Szarvas Richárd: A laborral és a megvalósítással új ajtók nyíltak ki. Lehet, hogy szimplán építészettel nem húztam volna ki idáig. Ha megakadok egy tervezési feladattal, általában van rá mód, hogy beiktassak egy kis műhelyes munkát, és ez az átkapcsolás jellemzően segít meglökni a többi projektet is. Tökéletesen felszabadít. Abszolút megtartó erő.
Lázár Dorka: Szerintem mindig izgalmasabb egy problémát több rétegen keresztül vizsgálni. Ha különböző nézőpontokból vagy szerepkörökből közelítünk ugyanahhoz a kérdéshez, sokkal gazdagabb értelmezési lehetőségek nyílnak meg. Szeretem, hogy nálunk erre lehetőség van, és nem kell egyetlen területre vagy szerepkörre szűkíteni a gondolkodást. Kis Balázs: Kikapcsolódás.
Szarvas Richárd: Mindenki mindent csinálhat. És csinál is. Nincs megszabva, ki dolgozik a koncepción, vagy rajzol kiviteli tervet. Nincsenek főnökökhöz tartozó fix csoportok sem. Az száll be vagy segít be a projektbe, aki leginkább képben van az adott témával vagy aki éppen szabad. Kis Balázs: De ha valaki nagyon sokat rajzolt kiviteli tervet, és azt mondja, hogy legközelebb nem ezt szeretné csinálni, akkor ez a kérés meghallgatásra talál, és a következő projektben esetleg koncepciót állít össze vagy történetesen makettezik. Szóval nincs monotonitás, és ez a MINUSPLUS egyik legnagyobb értéke. De mondok mást: a gyakornok sem feltétlenül legalul kezd, hanem akár már a koncepciónál kap egy feladatot, hogy meglássuk, hogy veszi az akadályokat.
PREZENTÁCIÓ
Szarvas Richárd: Ismerek olyan irodát, ahol a főnök vagy a projektvezető viszi végig a prezit. Nem tudom, hogy náluk valóban ők ismerik-e legjobban a projektet, vagy csak ez a szokás. Mindenesetre nálunk nem így van, és nekem ez szimpatikus.
Lázár Dorka: Ha egy projektet a kezdetektől végigkísérhettem, akkor a prezentálás is magától értetődően jön. Nem teherként vagy feladatként tekintek rá, hanem egy olyan lehetőségként, ahol továbbadhatom azt a gondolkodást, ami a terv mögött áll.
Kis Balázs: Saját tervről szívesen. Amikor viszont előkerülnek az ügyviteli dolgok, a szerződés részletei, az már az ő terepük. Projektvezetőként azt tapasztaltam, hogy a projekten belül a saját feladatrészéről mindenki tud beszélni, és így sokkal meggyőzőbb a prezentáció, mintha egyvalaki összefoglalja az egészet.
Kis Balázs: Ez egy jó nehéz kérdés. Van egyfajta rugalmasság az irodán belül, akár munkáról, akár mentális állapotról legyen szó.
Szarvas Richárd: A projektek sokfélesége segít, hogy lélegzethez lehessen jutni.
Amikor építészeti-belsőépítészeti csömöröm van, engem a labor teendőim segítenek át rendszeresen a hullámvölgyeken. És persze a kollégáim. Lehet, hogy nélkülük már nem ezt, nem ilyen formában csinálnám.
Lázár Dorka: A változatosság valóban segít, de erre a kérdésre még én is keresem a választ.
Galambos Andrea, irodavezető: Szerintem az egyik legjobb dolog itt, hogy könnyű kapcsolódni, pontosabban könynyű kölcsönösen kapcsolódni egymáshoz. A humor a mindennapjaink része és sok helyzeten átsegít bennünket: a hétköznapi kihívásokon, az egyhangúbb időszakokon, de akár a személyes nehézségeken is.
SZEMÉLYES AMBÍCIÓK
Szarvas Richárd: Lehet, hogy eleve nem is voltak ilyen ambícióim. Például elég távol áll tőlem, hogy saját irodám legyen. Be kellett kerülni alkalmazottként egy csapatba, hogy rájöjjek, miért érdemes és hogyan lehet ezt csinálni. Arra persze büszke vagyok, amikor a MINUSPLUS díjat kap egy projektért, amiben benne voltam. De nem a díjaktól működik a motor. Lázár Dorka: Engem a klasszikus értelemben vett építészkarrier ma már kevésbé foglalkoztat. Pályakezdőként még fontosabbnak tűntek a díjak, az elismerések és a külső visszajelzések, de idővel sokkal nagyobb hangsúlyt kapott számomra az, hogy örömömet leljem a munkában, és folyamatosan új dolgokat tanuljak. A külső mércék egyre kevésbé motiválnak; inkább az érdekel, hogy kíváncsi maradjak, és közben folyamatosan alakítsam a saját utamat. Kis Balázs: Engem sem érdekel annyira ez a klasszikus modell, lehet, hogy ezért is nem egyedül próbálkozom, hanem egy csapatban. Így jobban megtalálom a munkának vagy az építészet egészének azt az oldalát, ami hozzám közelebb áll, és lehet, hogy ez a nagybetűs építészet. Szarvas Richárd: Vannak irodák, ahová zakóban, aktatáskával járnak a tervezők, erős az alá-fölérendeltség, rettegni kell a főnököt. Nekem inkább a mi modellünk kényelmes, ez a szabadság tetszik. Ez vagyok én.
Kis Balázs: Egy ehhez hasonló méretű irodában dolgoztam először. Még a felépítése is hasonló volt. Nem tudnám elképzelni magam egy igazán nagy, hierarchikus felépítésű irodában. Ugyanakkor sejtem, hogy egy ilyen modell jobban elősegíti az építész-volumen a fejlődését, vagyis ha egy nagyobb irodában dolgozol, akkor hamarabb fogsz operaházat tervezni, mint egy ilyen középméretű, szabadabb irodában. Ez a valamit valamiért.

Bernard Bea: Évfolyamtársaim voltak a fiúk. Már az egyetemen, illetve a szakkollégiumban is dolgoztunk együtt. Mielőtt idejöttem, végigjártam a klaszszikus mester–tanítvány-utat például Karácsony Tamással. A baráti viszony szolgált alapjául, hogy organikus módon csatlakozzam egy olyan irodához, amelynek munkamódszerével rögtön azonosulni tudtam.
Molnár Tímea: 19 éve vagyok a MINUSPLUS-nál. Párhuzamosan tanultam itt, gyakornokként – egy ismerősöm ajánlotta az irodát – és az egyetemen, hallgatóként. Nagyon tetszett a gondolkodásuk meg a működés egyedisége. Megszületett az összhang, úgyhogy miért is mentem volna máshova?
Tislér András: A diploma után beadtam egy rakás helyre a jelentkezésemet. Ők visszahívtak. Az elbeszélgetés ebben a tárgyalóban volt, ahol rögtön kiderült számomra, hogy mit gondolnak az építészetről, a belsőépítészetről, ami rögtön az elején egy erős kapocsként működött. Szerintem azóta is ezt sikerült átvenni meg tanulni belőle. Ennek most lesz 8 éve.
LOJALITÁS
Molnár Tímea: A műhely-jelleg lehet a dolog kulcsa, hogy ez nem egy átlagos építésziroda, ahol a mestert körüldongják a dolgozók.
Bernard Bea: Olyan ez, mint egy élő organizmus, aminek a működéséhez minden rész hozzájárulása nélkülözhetetlen. Nem dedikált feladatokat végzünk, hanem egy élő organizmusként veszünk részt a csapat működésében, reagálunk a többiek munkájára.
PREZENTÁCIÓ
Molnár Tímea: Prezentálni, beszámolni a munkád végeredményéről: jó. Még akkor is, ha nem olyan reakciókat kapsz, mint amire számítasz. De ilyenkor képesek vagyunk egy újabb ötletet, tervet előhúzni, amivel aztán sikerül összhangba kerülni a megrendelővel. Amúgy ha úgy érzed, épp nem vagy a legjobb formában, akkor fiúk nem erőltetik, nem kötelező, nem muszáj.
Bernard Bea: Nekem mai napig nem megy a prezentáció. Szívesebben dolgozom koncepción vagy magán a vizuális anyagon, mert szavak helyett inkább azzal tudom kifejezni magam.
Molnár Tímea: Mindenki csinál mindent. Én nagyon sok belsőépítészetet is tervezek, de ugyanúgy kutatok vagy a labort is használom, ha szükség van rá.
Tislér András: Nincsenek szigorú határok, a területek gyakorlatilag összefolynak. Ez a csapatbeosztás a 2026 május-júniusi állapotot tükrözi.
Bernard Bea: Úgy vagyunk most mi az építész csapat, ahogy a többiek is szabadon hajózhatnak a különböző területek/szobák között. Roppant rugalmas a rendszer. Molnár Tímea: Mindenki elmondhatja, hogy mit szeretne. Ha már teljesen kisült az agyad a koncepcionálástól, jelezheted, hogy örömmel belevetnéd magad a részletrajzokba.
Bernard Bea: Péntekenként tartunk hétindítót, ami arról is szól, hogy felmérjük, ki hol tart magával és a feladatával, és ha kell, közösen tömögetjük be a hiátusokat. Molnár Tímea: Valójában nem beszélhetünk klasszikus értelemben vett hierarchiáról. Ha tervekről egyeztetünk, az én koncepcióm sem ér többet csak azért, mert régebb óta vagyok az iroda tagja. Ötleteink vannak, amivel a problémákat akarjuk megoldani.
Bernard Bea: A főnökség is abszolút nyitott, és simán el tudnak engedni bizonyos irányokat, hogyha úgy érzik, hogy a másik javaslat a jobb.
ÉPÍTÉSZEGO
Bernard Bea: Az egyéni teljesítmény feloldódik a tervezési folyamatban, mert a végeredmény a fontos, és ez szerintem látszik is a munkáinkon.
Molnár Tímea: Hogy dolgozott-e bennem valaha is az építészego? Nem emlékszem... Persze, fontos a nevem, de most már abszolút nincsenek efféle nagyratörő vágyaim, hogy a teljes szakma az én nevemet zengje. Van a MINUSPLUS, tök jó, együtt dolgozunk érte. Talán most már nem arról szól, hogy vannak a nagy nevek és az építészirodáik, hanem csoportok meg alkotóközösségek alakulnak, amelyek közösen hoznak létre valamit.
Bernard Bea: Én legutoljára a diplomamunkámon dolgoztam egyedül, de még ez sem teljesen igaz, mert mögöttem volt a rengeteg barát, aki segített abban, hogy megvalósuljon. A bírálóbizottságban több öreg róka ült, akik azt firtatták, miért nem egy rám jellemző karakteres mozdulattal oldom meg a tervezési feladatot, ha már ilyen összetett munkával jelentkeztem. Nem is értettem a felvetést, mikor a helyszín több mikro-felvetés megoldásáért kiáltott. Azért szeretek itt lenni, mert valami nagyon hasonlóban gondolkodunk, hogy a végeredmény, a megrendelő a fontos, hogy a tervünk neki működjön.
Tislér András: Azért egy-egy nagy projekt bedőlése iroda-szinten is eléggé nagy gyomros tud lenni, de ha mi tudjuk, hogy egy jó terv született, egy jó építészet, belsőépítészet, akkor már büszkék lehetünk rá.
Molnár Tímea: Szoktunk azon viccelődni, hogy az a legjobb projekt, ami nem épül meg, mert nem derülhetnek ki a kivitelezési problémák. Hogy az a tökéletes, ami abból a fejükben és a papíron marad meg. Bernard Bea: Nagyon szeretem magát az utat, abból sokkal többet tanulok, az a nyereség, amit a végén elteszek. Örülök, amikor megépül egy ház, de ugyanúgy szeretem azokat a projekteket is, amelyek nem készülnek el. Így is tudom, hogy mi lehetett volna belőlük. Plusz van annak egy külön bája, hogy a feltételes móddal itt marad a misztérium.
KRÍZISEK
Molnár Tímea: Amióta itt dolgozom, nagyon sok időszaka volt a MINUSPLUS-nak. Voltunk húsznál is többen, és előfordult, hogy csak én voltam meg a három alapító. És akadtak olyan időszakok is, amikor kb. semmi nem valósult meg abból, amit terveztünk. Amikor már majdnem egy éven át ez ment, a helyzet kezdett némiképp kétségbeejtővé válni. Mostanában ez kiegyensúlyozottabb, ritkábbak ezek a megvalósulatlan szakaszok.
Tislér András: Úgy kezdtem, hogy az első három projekt nem épült meg... Az első projektemre 4 évet kellett várni. Részt vettem addig 3 nagy munkában, de mindegyiket félbeszakították. Azóta szerencsére megfordult a trend. Bernard Bea: A válságra ez a szakma nagyon érzékeny. Olyankor financiálisan elég ijesztő a helyzet. Mi lesz, ha nincs munka? A fiúk próbálnak a krízisekben egy védőhálót kifeszíteni, hogy mi ezt ne érezzük meg annyira.
REPREZENTÁCIÓ
Tislér András: Irigyeink talán nincsenek, de amikor megtudják, hogy a MINUSPLUS-nál vagyok, elégedetten hümmögnek: na, ott tényleg nagyon jó dolgokat csinálnak. Szerintem pozitív az iroda megítélése, és elég magas kategóriába sorolják. Tavaly Cegléden voltunk csapatépítésen, és úgy mutattak be minket, hogy felső polcos építészek, amit azért egy kicsit túlzásnak éreztünk, de azért a kis szívünknek jól esett. Bernard Bea: Én azért szeretek itt dolgozni, mert itt érzem jól magam, rang-dicsőség ide vagy oda. De nyilván jól esik, amikor az a visszajelzés jön, hogy ismernek és tudják, hogy kik vagyunk. Molnár Tímea: Engem sem foglalkoztat annyira, hogy most hol tartják számon a MINUSPLUS-t a szakmában. Szerintem ezt elég annyival elintézni, hogy ide szeretnek bejárni az emberek. Örömmel jövök be dolgozni, izgalmas feladatok várnak, lehet beszélgetni jó fej kollégákkal az építészetről vagy épp bármi másról.


széleskörű bérlakásrendszer nem épült meg, de annak céljait és eszközeit sem fogalmaztuk még meg. Disszertációmban egyfajta racionális utópiaként erre tettem javaslatot. Amikor kész lett a szöveg, lenyomtam egy miniturnét a témában leginkább érintett kerületi és fővárosi politikusoknál, hogy kiderítsem, mennyire érdekli őket az, hogy egy ilyen típusú változásba beleálljanak. Mindenhol pozitív visszajelzéseket kaptam, de most kis türelem kell, mire a felpezsdült politikai környezet kissé megállapodik és újra megtaláljuk ebben a fókuszt.
Ambicionálnátok egyfajta pioneer-szerepet?
Ami kétségkívül elég látványosan sikerült az IT irodáknál, vagy módszertanilag hasznosnak bizonyult mint a belsőépítészeti arculati kézikönyv, a Locus Cooperationis, és a szociális bérlakások tervezésében is van jócskán előélete az irodának...
RD: Inkább azt mondanám, hogy ezeket ágakat mi az irodában egyesével próbáljuk kibogozni, ami az egyes konkrét esetnél távolabbra, az általánosra mutat. Most újra a lakhatási témával foglalkozom, de egyáltalán nem úttörő szeretnék benne lenni, célom inkább társadalmilag hasznos építészetet létrehozni. Ez a munka nem klasszikus építész szerep, a terv szöveg lesz és nem rajz, ráadásul az ebből létrejövő végeredmény elsődleges célja sem a klasszikus fényképezhető szépség. Az ilyen típusú, strukturált építészeti megoldások régóta jelen vannak az iroda munkái között, de ezek az egyes épületet létrehozó valódi kérdésekről és az azokra adható válaszokról szólnak, nem a saját szakmai hiúságunkról.
AZs: Éppen ti aposztrofáltatok minket úttörőnek, amikor megalapítottuk a MINUSPLUS-t. Finta József csinálta, hogy megtervezete előre a fél várost, és abból sok minden be is talált. Ez annak idején számomra értelmezhetetlen motiváció volt. Ma úgy látom, hogy igazán érdekes kutatása volt a hogyan továbbnak. Visszatekintve azt látom, hogy a kíváncsiságunk több fronton okozta, hogy úttörő szerepbe kerültünk. Részben talán az ország adta attitűd is az oka, hogy alapvetően nem meglévő elemrendszerekből építkezve dolgozunk, hanem évek alapos vizsgálódása után mi hoztuk létre magunknak azt az eszközkészletet, gondolkodásmódot, amivel dolgozunk. Ilyen volt a belsőépítészeti láb növesztése a 2006 körüli időszakban. Akkoriban valaki vagy építész volt vagy belsőépítész. Mi meg úgy gondoltuk, abban is van bőven izgalom. Ezzel találtunk is egy rést, amiben érvényesülni tudunk. Felismertük,
és most azon dolgozunk, hogy megmutassuk azt, valójában ebből a sok apró összetevőből és megszerzett tudásból egy ökoszisztémává fejlődtünk. Az építészet és belsőépítészet mellett jelen van a kutatás önálló témakörként, az általunk labornak nevezett, az építészet határterületein mozgó tevékenységünk is egy működő lábunk mára, ahol környezetgrafikai, signage rendszereket, kiadványokat is megtervezünk, illetve kérésre meg is valósítunk. A termékfejlesztés, a napernyőn túl, a tervezési metodikánk alapeleme, hiszen bútorokat, világítási elemeket, irodai elválasztó rendszert, akusztikai elemeket is megalkottunk már. A hatodik láb pedig, hogy állandó partnerekkel bizonyos léptékig a kivitelezést is meg tudjuk valósítani. Ez az ökoszisztéma mára képessé vált arra, hogy a gondolatot mi ültessük át a valóságba MINUSPLUS-ként. Ennek az interjúnak a megjelenésével egyidőben ezt a felhalmozott tudást a megújult honlapunkon is be fogjuk mutatni.
SÁ: Emlékeztetnék, hogy az iroda fejlődéstörténetében az első tervpályázat egy szociális bérlakás volt. Nagyon sok mindent végig tudtunk benne gondolni, és akadtak egyéb ötleteink is, amit aztán a Corvin-negyed és egyéb tervpályázaton be is adtunk. Az volt talán az utolsó szociális bérlakás pályázat Budapesten, mert ezek valahogy elfelejtődtek.
RD: Amikor a historizáló építészetet állítják középpontba, és az építészeti tervpályázatok zsűrijeit is ennek megfelelően jelölik ki, akkor ezt a falat az előzőekben feltárt elképzelésekkel nem lehet áttörni. Reméljük, ez mielőbb megváltozik, és ha megváltozik, akkor továbbra is él bennünk a remény, hogy a közeljövőben beérik az általunk felépített és rendszerezett tudás. De addig hiába beszélünk például a Károli Egyetem tervpályázatában arról, hogy hogyan működik jól egy oktatási campus és hogyan lesz a ház a következménye a jól kitalált téri struktúrának, ha ez rendszerszinten nem megy át egy tervpályázati zsűrin. Ezek az újszerű, mégis racionális gondolatok jelenleg nem találnak megértésre, még az építészek között sem. Nem csak a megrendelőt kell tehát edukálni, hanem a szakmát is.
Az interjú teljes terjedelemben itt olvasható:
Alexa Zsolt DLA , alapító, ügyvezető, vezető építész tervező
Rabb Donát DLA, alapító, ügyvezető, vezető építész tervező
Schreck Ákos DLA, alapító, ügyvezető, vezető építész tervező
Bernard Bea s enior projektvezető építész
Francesca Olivieri, Pethő Regina, Janesch Péter, Szentirmai Tamás, Vági János, Kund Iván Patrik, Lepsényi Imre, Natta Anikó, Szabó Péter, Gulyás Kata, Domokos Attila, Bokányi Imre, Menczelesz Dániel, Milos Szilvia, Szécsi Zsuzsanna, Tóth Gábor,
Bessenyey Sarolta j unior projektvezető építész
Galambos Andrea, i rodavezető, okleveles földmérő mérnök
Gelányi Henriett junior projektvezető építész
Kis Balázs senior projektvezető építész
Lázár Dorka junior projektvezető építész
Marót Julianna építész
Mennich Alexandra junior belsőépítész
Misley Laura belsőépítész gyakornok Molnár Tímea senior projektvezető építész
Vinnay Petra, Hory Gergely, Konopás Judit, Major Zoltán, Juhász Janka, Oroszlány Kata, Pap Szabina, Drippey Ágoston, Gódor Júlia, Hompók Zsófia, Kis Ferenc, Baló Dávid, Debreczeni Péter, Antal Gabriella, Bubla Ágnes, Déri Krisztina, Losonczi Júlia,
Faragó Dániel, Macsuga Eszter, Bakó Zsófia, Meszéna Dóra, Péczka Szilvia, Péteri Olga, Zvolenszki Blanka, Csordás Zoltán, Szabó Péter, Szodorai Tímea, Balogh Diána, Tari Bálint, Lendvai Jeanette, Andrássy Nóra, Benke Kata, Csiha András,
Szarvas Richárd Zoltán junior projektvezető építész
Tarr Ivett senior projektvezető építész
Tislér András junior projektvezető építész
Turai Balázs senior projektvezető építész
Czina Réka, Csizik Petra, Albert Fatime, Lévai Anna, Vass Réka, Szilvási Rea, Detre János, Nagy Csilla, Kódor Kitti, Csanaki Enikő, Fényes Kitti, Kun Bettina, Deák Barbara, Somogyi Edit, Vörös Gergő, Kőrösi Emese, Kaszap-Nagy Petra,
Béres Adrienn, Örley Balázs, Ladacsi Ladislav, Jovány Klaudia, Petró Liza, Sipos Kornél, Balogh Tamás, Mártha Anna, Tátrai Anna Flóra, Erdei Zsófia, Csik Fanni, Katatics Kinga, Bodonyi Zoltán, Huszti Nikolett, Nyéki Henriett, Nagy Janka

EGY ELŐFIZETÉS, 12 LAP (8 OCTOGON, 2 DECO, 2 Labor)
29550 Ft / ÉV OCTOGON ARCHITECTURE & DESIGN

AZ M15 BOUTIQUE RESIDENCE A MARGIT UTCÁBAN
Építészet: JÓFÖLDI SZABOLCS, HORVÁTH BALÁZS, MEZŐS GABRIELLA | ARCHIDEA
Szerző: PESTI MONIKA
Építészeti fotó: JAKSA BÁLINT

Építészet: TÖMÖSI ÖRS | ART-NT ÉPÍTÉSZ STÚDIÓ
Szerző: UHL GABRIELLA
Építészeti fotó: BUJNOVSZKY TAMÁS


Építészet: HORVÁTH SÁNDOR | DEKON ÉPÍTÉSZIRODA
Szerző: OCTOGON
Építészeti fotó: BUJNOVSZKY TAMÁS


Építészet: Gyöngyössy György, Csere Bernadett/ARX
KÉPZŐ KÖZPONT ÉPÜLETE
AZ ÜLLŐI ÚTON
Építészet: KISGERGELY CSABA | FUSION ARCHITECT KFT.
Szerző: BÁN DÁVID
Építészeti fotó: BUJNOVSZKY TAMÁS


MIN KÖZÖSSÉGI GRILLHÁZ GYŐRBEN

Tervezés és kivitelezés: 2026
Építészet: Román László, Horváth Gábor (Terasz Csoport Egyesület)
Workshop-közreműködők: Kóczán Veronika, Nagy Zsuzsanna, Chappon Máté, Román László Ábrák: Horváth Gábor, szöveg és fotó: Nagy Zsuzsanna

Míg a természet képes évről évre megújulni, addig az embernek az általa létrehozott épített környezetet folyamatosan újra kell gondolnia. A győri Püspökerdei-Holtág vízparti területén, az Aranypart II-n a Terasz Csoport Egyesület munkája által egy kisebb placc kapott új elánt.
Az üde fókuszt egy közösségi grillház jelenti a szabadstrand vonalán, ami az urbánus szövet és a természet határárán egyensúlyoz. A füves-fás parkban – hol pihenésre vágyó társaságok szakadnak ki a városi pörgésből, hol pedig őzek legelésznek – a tervezés alapját ez a rendkívül fontos felismerés adta a tervezőknek. Az Aranypart II-n a Terasz Csoport 2016 óta van jelen, az általuk létesített holtágmedencét éveken át önerőből gondozta és ápolta a civil csapat. Az idén született pavilon története 2019-ben kezdődött, mikor is a saját rendezésű Design Hét Győr rendezvény központi pavilonjaként készült el helyi szakközépiskolai diákok segítségével egy belvárosi helyszínen. Ezt követően az ismétlődő modulokból és fa segédszerkezetből álló pavilon 2020-ban a Püspökerdő szomszédságába költözött és a Kultúrstrand rendezvény központi pavilonjaként funkcionált két éven át. A Covid utáni időkben találkozóhellyé lényegült, és ismert eleme lett az Aranypartnak, a helyet ma is Kultúrstrandként ismerik a helyiek.
2026-ban a város önkormányzatától megbízást kapott a Terasz Csoport, hogy az időközben romló állapotú pavilont és környékét újragondolja. A megbízás első lépéseként a Terasz Csoport egy szakmai workshopot rendezett, ahol a lakosság, a város, helyi vállalkozók, civilek és üzemeltetők igényeit felmérő kérdőívek kiértékelése is napirendi pont volt a szakmai meghívottak meghallgatása mellett. A szakemberek a területet bejárva egy átfogó probléma-térképet készítettek el, ahol konkrét víziókat rögzítettek a területen, ilyen volt a közösségi funkciók, ülőhelyek, árnyékos-fás területek növelésének igénye. A teljes terület megújítása nagyobb léptékű és hos zszabb folyamat, ezért most csak egy kisebb terület rehabilitációjával indult el az idei strandszezon.
A régi építmény megvalósítása óta eltelt hét év degradációs folyamatai nyomot hagytak a pavilonon. Elsősorban kezeletlen fa felületei indultak korhadásnak, míg fabeton elemei
sértetlenek maradtak. Ez arra késztette az alkotókat, hogy azt elbontsák és a területen újra felhasználják, így kézenfekvő volt, hogy az új ötlethez teljes egészében felhasználják a meglévőt. A javarészt még használható elemek beépítésével, valamint új részek kiegészítésével az Aranypart II-n éktelenkedő, volt vízmű műtárgy emlékét őrző betonplaccra telepítették az új épületet, ami nagyobb hangvételű, de hasonló szellemiségű lett, mint elődje, és a pihenésen felül, közösségi grillház funkciót is ellát. A modult a falazóelem mérete adta és annak sokszorosa teszi ki az épület kubatúráját. A moduláris elemekből épülő „L” alaprajzú csipkefalakat néhol keretek szabdalják, melyekben beülő vagy átadóablak ad nagyobb megnyitást.
Mivel a Terasz Csoport minden projektjében igyekszik a fenntarthatóságot előtérbe helyezni, a pazarlást elkerülni, itt is fontos volt számukra, hogy az építésre alkalmas részek teljes egészében felhasználásra kerüljenek, a kisebb, használható faelemekből padok készültek, a hulladék faanyagot pedig több helyi rászoruló család tűzifaként kapta meg.
A pavilon építése ismét közösségi feladatként valósult meg. A Győri SZC Hild József Építőipari Technikum diákjai a szaktanárok és a Terasz Csoport tagjainak felügyelete mellett magas színvonalon kivitelezték az építményt és a környezetében lévő pihenőszigeteket. Ez az ismeretség is hosszú évekre nyúlik vissza, hiszen szintén a szakiskolások segítségével épült meg az előző pavilon is 2019-ben.
A közösségi grillház épülete a fenntarthatóság és az újrahasznosítás üzenetén túl arra készteti használóit, hogy sajátjukként használják a pavilont. Az építészeti viselkedése mellett pedig hirdeti a társadalmi szerepvállalás fontosságát, és igazolja mindazt az elképzelést, hogy kisebb beavatkozásokkal is lehet minőségi változást elérni egy terület és egy közösség mindennapjaiban.


Szöveg: Pleskovics Viola Fotó: F. Tóth Gábor, Nyirkos Zsófia, MÉM MDK
NEM MINDEN KÉSŐ MODERN ÉPÜLET BRUTALISTA, DE MINDEN BRUTALISTA ÉPÜLET KÉSŐ MODERN.
Ez egy jó mantra lett számomra is a Walter Rózsi-villa tárlatvezetésén, merthogy egész egyszerűen ezek a fogalmak nem voltak tiszták itthon sem eddig az építészettörténetben. A villa földszintjén Breuer Marcell hagyatékának tárlata rendezkedett be, míg az emeleteken a Breuer, Goldfinger és más magyarok – Brutalista építészetünk itthon és odaát című kiállítás tekinthető meg év végéig, amely egyébként mérföldkőnek tekinthető egyaránt a széles közönség és a szakmabeliek számára is. Miért? Mert ez a stílus és éra – amely a művészettörténeti órákon sem merül fel – tudatosabb módon foroghat ezentúl a zsargonban.
Igen… mindezt annak ellenére, hogy ennek indukálója valójában egy olyan film volt, amely szintén nem a valódi stílusra használta A brutalista kifejezést.
A Magyar Építészeti Múzeum berkeiben Sebestyén Ágnes Anna és Kovács Dániel – nem kérdés – külön brandet építettek az elmúlt időszakban, tudatosan emelik a 20. századi építészet népszerűségét itthon. Az intézményen belül egyértelműen az ő küldetésük, és persze a Múzeumi Osztályt vezető Ritoók Pál munkássága nyitott széles, a közönség felé vezető ösvényt, holott építészeti kiállítást borzasztó nehéz amúgy csinálni. Nyilván a „geek-eknél” a tervrajzok, kultikus épület-tartozékok, makettek is nagy hatást tudnak elérni, de alapvetően az építészet pont az, amit nem kiállítóterekben szeretünk megélni.
Bár sok eredeti darabbal találkozunk a Walter Rózsi-villában is, a brutalista tárlat arányaiban javarészt akkor is printeket vagy újonnan alkotott plasztikákat sorakoztat inkább fel. A műfaj ettől még nagyon is valid, mert a tárlatról kilépve tudással távozunk – olyannal, amivel pont, hogy a valódi épületeket tudjuk majd jobban megélni.
A földszinti Breuer Marcell-hagyaték tárlata kapcsán hamarosan Sebestyén Ágnes Annától érkezik új kötet (e lapszám kiérkezésekor bizonyára már meg is jelent), míg a brutalista kiállításhoz már napvilágot látott egy vaskos könyv Kovács Dánieltől. Nem kiállításvezetőről van szó, hanem a komplett hazai brutalista épületállományról ad körképet F. Tóth Gábor mai fotóival és archívokkal együtt.
Kovács Dániel:
Brutalista építészet
Magyarországon, 443 old., Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi
Dokumentációs Központ, 2026

Összefoglalja nekünk ezt a stílust és megérteti számunkra, milyen kritériumok, karakterjegyek alapján mondhatjuk ki egy házról, hogy ennek az irányzatnak a képviselője.
A marseille-i Unité d’Habitation afféle kulcs volt ebben a történetben: Le Corbusier az épület mérete, valamint a háborút követő építőanyag szűke miatt lépte meg a beton nyers megmutatását, rajta ráadásul a zsaluzás nyomait is meghagyta, megteremtve a korszak „decorumát”. A könyvből megtudjuk, hogy a kifejezés állítólag azonban a Villa Göth kapcsán terjedt el, ahol Bengt Edman és Lennart Holm a nyers falakban tették láthatóvá a fémgerendákat az öntött betonmennyezeten. Hans Asplund állítólag a nybrutalism fogalommal fejezte ki meglepődését ennek láttán, de az anekdota után tudatos megnevezésként már Alison és Peter Smithson használta a Hunstantonban álló Smithdon Középiskola épületükre.
A könyv és a kiállítás is egyszerűen segít felvázolni nekünk az irányzat karakterjegyeit: „pőrén hagyott szerkezetek”, a nyers beton vagy épp más anyag, például hazánkban a jellemzően mezőtúri tégla felülete segít detektálni a műveket, valamint a nagyvolumenű, geometirkus tömegjáték is ekképp tesz. Ahogy a könyv
rávilágít: Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban, Franciaországban az állami beruházásokhoz kötődött ez az anyag- és formanyelv, amely a II. világháború előtti diktatúrák, valamint az 1950-es évek klasszikus formákkal üzenő stílusaira is afféle erős válasz volt. Hazánkban is a szocreált követően tör előre a stílus, a magyar építészek ugyanis végre fellélegezve követhették a nyugati trendeket. Érdemes tehát átgondolni, mielőtt a „szoci” jelzővel pecsételnénk meg egy-egy ilyen házat.
A könyv és a kiállítás egyaránt olyan nyelven szól, amely csemege érdeklődőnek és szakmabelinek is. A bútorok, makettek mellett nem mehetünk el egy mondat nélkül az egyedi kötőanyagból kiöntött házformák mellett sem, amelyek a zsalutechnológia deszkáin és betonvasakkal kialakított installációkon sorakoznak a Narmer Építészeti Stúdió jóvoltából. Ez nyilván látványban élmény – és velük lehet kisebb léptékben megérteni, milyen impulzív formai megoldásokkal rendelkeztek ezek az épületek –, de a legfontosabb, hogy a látássérültek számára is segít átélni egy épületet; elmesélni a tapintható felületekkel, hogy milyen mozgalmas és kreatív kommunikációval éltek ezek a házak. A tárlat december 20-ig látogatható!

A kiöntött formák mellett, a kiállítás másik látványossága az az installáció, amely egy vasbeton pillér acélszerkezetét futtatja fel egészen az emeletig
árnyékolástechnika
Roll-lamell Kft.
2120 dunakeszi, bem józsef u. 5. tel.: +36 30 257 1531
e-mail: info@roll-lamell.hu Web: WWW.umbroll.hu
b4
belsőépítészeti kivitelezés és egyedi bútorgyártás megaholz Kft. 1106 budapest, maglódi út 55. tel.: (+36-1) 492 1700 e-mail: info@megaholz.hu Web: WWW.megaholz.hu
107. oldal
beltéri ajtók, térelválasztók, konyhabútorok design bútorok aRKhenea
1054 budapest, hold u. 21. tel.: (+36-1) 302 8150, 302 8151 mobil: (+36-30) 302 8150 e-mail: arkhenea@arkhenea.hu Web: WWW.arkhenea.hu
b2, 5. oldal
corten acél kültéri designtermékek gyártása és forgalmazása gaRden Stone light Kft. / BaBaan 2483 gárdony, határ út 28. tel.: + 36 70 217 0012 e-mail: gardenlightkft@gmail.com Web: WWW.babaan.hu
43. oldal
edelholz fapadló gyártása edelholz faipaRi Kft. székhely: 9900 körmend, gárdonyi géza u. 19. telephely: 8999 zalalövő, egerági út (ipari park) tel: (+36-92) 571 028 fax: (+36-92) 371 109 e-mail: info@edelholz.hu Web: WWW.edelholz.hu
41. oldal
egyedi nyílászárók és árnyékolók tervezése, gyártása
BUdalU Kft. 2461 tárnok, pacsirtamező utca 3. tel.: (+36-30) 236 1326 e-mail: info@budalu.hu Web: WWW.budalu.hu
51. oldal
építészeti és belsőépítészeti generáltervezés minUSplUS geneRálteRvező Kft. cím:1118 budapest, ménesi út 10. fszt. 2. tel.: +36 20 999 4917 e-mail: design@minusplus.hu Web: WWW.minusplus.hu
55-90. oldal
építőanyag-gyártás BaUmit Kft. 2510 dorog, baumit út 1. tel.: +36 33 512 910 e-mail: baumit@baumit.hu Web: WWW.baumit.hu
b3
építőanyag gyártás és kereskedelem SchöcK hUngáRia Kft. 2040 budaörs, szabadság út 117/a tel.: +36 23 507272 e-mail: info@schoeck.hu Web: WWW.schoeck.hu
4. oldal
garázskapuk ajtók ipari kapurendszerek forgalmazása höRmann hUngáRia Kft. 2310 szigetszentmiklós, leshegy u. 15. tel.: +36 24 525 100 fax: +36 24 525 110 e-mail: info@hormann.hu Web: WWW.hormann.hu
42. oldal
generálkivitelezés, fit-out kivitelezés, ingatlanfejlesztés fitoUt zRt.
ferrum irodaház - 1139 budapest, lomb utca 37-39. tel.: (+36-1) 700 1730 e-mail: info@fitout.hu Web: WWW.fitout.hu
1. oldal
kültéri minőségi fa nyílászárók
JanKó faipaRi Kft.
7971 hobol, asztalos jános utca 54. tel.: (+36-73) 510 177, (+36-73) 510 286 e-mail: info@jankokft.hu Web: WWW.jankokft.hu
7. oldal
lakberendezés
maxcity laKBeRendezéSi BeváSáRlóKözpont 2045 törökbálint, tópark utca 1/a tel.: (+36-23) 532-660 e-mail: marketing@maxcity.hu Web: WWW.maxcity.hu
2-3. oldal
lemeztető-gyártás tRm pRo Kft. - zenSteel 2821 gyermely, kossuth lajos utca 24. tel.: (+36-30) 011 0766 e-mail: info@zensteel.hu Web: WWW.zensteel.hu, WWW lemezoutlet.hu
31. oldal
medenceépítés és medencefedés teRme gRoUp Kft. székhely: 1027 budapest bem józsef utca 6. fszt. 3. telephely: 8230 balatonfüred, fürdő utca 17/b tel.: + 36 70 422 2959 e-mail: info@balatonmedence.hu Web: WWW. balatonmedence.hu
53. oldal
monolit vasbeton szerkezetépítés daitoKU Kft. 8256 ábrahámhegy, patak utca 36. tel.: (+36-70) 670 1306 e-mail: vasbeton@vasbetonepites.hu, daitoku.kft@gmail.com Web: WWW.vasbetonepites.hu
52. oldal
ragasztók, fugázók, vízszigetelési termékek festékek hőszigetelési rendszerek mapei Kft. 2040 budaörs, sport utca 2. tel.: +36 23 501 670 fax: +36 23 501 666 e-mail: mapei@mapei.hu Web: WWW.mapei.hu
6. oldal
szaniter nagykereskedelem, a BUgnateSe gyáR magyaRoRSzági KépviSelete BUgnateSe hUngaRy Kft. 1201 budapest, vörösmarty u. 63. tel.: (+36-30) 186-6064 e-mail: info@bugnatese.hu Web: WWW.bugnatese.hu
119. oldal
tervezés déRi diána exteRiőR 1134 budapest, dunyov istván utca 6. tel.: (+36-30) 392 3096 e-mail: dd.exteriorkft@gmail.com Web: WWW.deridianaexterior.hu
53. oldal