= 1 < WhatisEnglish?
ENGLISH. adj. BelongingtoEngland;thenceEnglishisthelanguage ofEngland.
SamuelJohnson, DictionaryoftheEnglishLanguage (1755)
SamuelJohnson’sstraightforwardidentificationofEnglish asthelanguageofEnglandhardlybeginstocapturethe diversityandcomplexityofthelanguage’suseinthetwentyfirstcentury;Englishtodayisspokenbyapproximately 450millionpeopleallovertheworld.Butthelanguage usedbyitsmanyspeakersvaries,inpronunciation,spelling, grammar,andvocabulary,tosuchanextentthatitseems necessarytoaskwhetherthesepeoplecanallbeconsidered tobespeakingEnglish.EvenmorepeoplespeakEnglishas asecondlanguage,with figuresvaryingfrom1billionto 1.5billionpeople,andwithconsiderablygreaterlevelsof linguisticdivergence.Areallthesepeoplespeakingthesame language,orarewewitnessingtheemergenceofnewEnglishes?Sincemorethanhalfoftheworld’snativeEnglish speakersliveintheUSA,wemightwonderwhetherthe balanceofpowerhasshiftedsuchthattospeak ‘English’
WhatisEnglish?
todayistospeakGeneralAmericanratherthanStandard BritishEnglish.DoesEnglishnolonger ‘belongtoEngland’ , asDrJohnsonconfidentlyclaimed,butrathertotheUSA,or toeveryonewhowishestoemployit?
Englishhasbeeninusefor1,500years;duringthattimeit haschangedtosuchanextentthattheformofthelanguage usedbytheAnglo-Saxonsisunrecognizabletocontemporary Englishspeakers.TodaywerefertothislanguageasOld English,butshouldweperhapsthinkofitasadifferent languagealtogether?ModernItalianisdescendedfromthe LatinspokenbytheRomans,buttheseareconsideredtobe differentlanguages.MightthatnotalsobetrueofOldEnglishandModernEnglish?
Thefollowingsectionscontain fivedifferenttranslations ofthesamepassagefromtheNewTestament(Luke15: 11–16).Despitebeingverydifferent,eachofthesehasa claimtorepresentakindofEnglish.Butaretheyallforms ofEnglish,ordifferentlanguagesintheirownright?What criteriashouldweapplywhenattemptingtomakesuch distinctions?
OldEnglish
Hecwæð:soðlicesummanhæfdetwegensuna.þacwæðse yldratohisfæder;Fæder.sylememinnedælminreæhteþe metogebyreð:þadældehehimhisæhte;þaæfterfeawa dagumeallehisþinggegaderudesegingrasunu:andferde wræcliceonfeorlenrice.andforspildeþarhisæhtalybbendeonhisgælsan;þahehighæfdeealleamyrredeþa wearðmycelhungeronþamriceandhewearðwædla;þa
ferdeheandfolgudeanumburhsittendanmenþæsricesða sendehehinetohistuneþætheheoldehisswyn;þa gewilnodehehiswambegefyllanofþambiencoddunþe ðaswynæton.andhimmannesealde.
Givenhowdifferentthelanguageofthisextractisfrom ModernEnglish,youmaybewonderinghowitcouldbe consideredaformofEnglishatall. Itistakenfromatranslation intoOldEnglish thescholarlytermthatreferstothe languageusedbytheGermanictribeswhoinvadedand settledinBritaininthe fifthcentury AD uptotheNorman Conquestin1066.But,whileitsvocabularymayappear quiteunrelatedtothatofModernEnglish,thisisinpart theconsequenceofadifferentspellingsystem including theletters ‘þ’‘thorn’ , ‘æ’‘ash’,and ‘ð’‘eth’,whichareno longerusedinEnglish.Ifwelookclosely,wecanspota numberoffamiliarwords,suchas sunu, fæder,and tune, whicharetheancestorsofModernEnglish son, father,and town.Otherwordsarehardertorecognize,butareneverthelessdemonstrablytherootoftheModernEnglishequivalent: mycel ‘much’ , twegen ‘two’ , dæl ‘dole’.Alloftheseare Englishwords,yettheirspellingsandpronunciationshave changedsothatwenolongerimmediatelyrecognizethem assuch.
Inothercases,itisnotjustthespellingandpronunciation thathavechanged.Theword sylle istheoriginofour ModernEnglishword sell,buthereitmeans ‘give’;similarly, wambe isModernEnglish womb,buthereitreferstothe stomach.Ifweturnfromthelexical,orcontent,wordsin thepassagetoitsgrammaticalitems prepositions,pronouns, andconjunctions we findthatmanyareidenticalto
WhatisEnglish?
theirModernEnglishequivalents: he, him, his, me, and, to. But,despitetheseclearcorrespondences,thisOldEnglish extractremainssignificantlydifferentfromModernEnglish, totheextentthatcontemporaryspeakersofEnglishare unabletoreaditwithoutspecialstudy.
EarlyModernEnglish
Andheesaid,Acertainemanhadtwosonnes:Andthe yongerofthemsaidtohisfather,Father,giuemethe portionofgoodsthatfallethtome.Andhediuidedvnto themhisliuing.Andnotmanydayesafter,theyonger sonnegatheredaltogether,andtookehisiourneyintoa farrecountrey,andtherewastedhissubstancewithriotous liuing.Andwhenhehadspentall,therearoseamighty famineinthatland,andhebegannetobeinwant.Andhe wentandioynedhimselfetoacitizenofthatcountrey,and hesenthimintohis fieldstofeedswine.Andhewouldfaine haue filledhisbellywiththehuskesthattheswinedideate: &nomangauevntohim.
Thissecondexample,takenfromtheAuthorized,orKing James,VersionoftheBiblepublishedin1611,ismuchcloser toModernEnglish.Consideringitwaswrittenfourhundred yearsago,itisstrikinghoweasyitisforacontemporary Englishspeakertounderstand.Althoughsomeofthe vocabularysoundsold-fashioned,mostofthewordsare stillinuse,albeitnotalwayswiththesamemeaning. Wordslike liuing, substance, swine, fain,and vnto lendthe passageanarchaicandformalfeel,butpresentfewbarriers tocomprehension.Bycontrast,theuseoftheword belly
strikesadiscordantnote,sinceitseemsoddlycolloquialfor suchaseriouscontext.
Theseeminglyrandomsprinklingof ‘e’sattheendsof wordscontributestotheoldeEnglisheappearance;other spellingdifferencesincludetheinterchangeableuseof ‘u’ and ‘v’—compare gaue and vnto and ‘i’ whereModern Englishemploys ‘j’ , iourney theModernEnglishdistributionofi/jandu/vwasnotestablisheduntiltheeighteenth century.Grammaticaldistinctionsareminor;insteadof did eat,ModernEnglishwouldnowsay ate.Thesyntaxof thepassagevariesfromModernEnglishtranslationsin preferringaparatacticsentencestructure onethatbegins eachnewsentencewiththeconjunction and adevice thatiscondemnedbymodernstyleguidesasclumsy andchildish.
Scots
This,tae,hesaidtaethem: ‘Therewisainceamanhedtwa sons;anaedaytheyungsonsaidtilhim, “Faither,gieme thefaa-shareoyourhaudinatIhaearichttil”.Saethe faitherhaufedhishaudinatweeshhistwasons.Nolang efterhintheyungsonniffertthehaillohisportionforsiller, anfuirawafurthtilafaur-affkintra,whaurhesperfelthis sillerlivinthelifeoaweirdlesswaister.Efterhehedgane throuthehailloit,afellfaiminbrakoutiyonlaund,anhe faundhimselinuncomister.Saehegaedanhiredwian indwallerithatkintra,anthemangiedhimthewarko tentinhisswineoutbyeithe fields.Gledliewadhepanged hiswamewithehuilsattheymaitittheswinewi,but naebodiegiedhimahaet’ .
Thisthirdversionismuchlessclearlyrecognizableasaform ofEnglish;itisinfactatranslationintoModernScotsby WilliamLaughtonLorimer,publishedin1983.But,aswith theOldEnglishtranslation,manyofthemostbasicwords grammaticalitemsandcommonnouns areidenticalto thoseofModernEnglish: this, he, said, them, there, man, your, and, the,andsoon.Otherwordsareevidentlyrelated toModernEnglishequivalents,oncewemakeallowancefor thedifferentspelling: richt ‘right’ , faither ‘father’ , gie ‘give’ , twa ‘two’ , aince ‘once’ , lang ‘long’.Someofthesereflect differentspellingconventions,whileotherspointtoalternativepronunciations.
ButthisisnotsimplyEnglishwithanaccent,sincenot alldifferencescanbeexplainedastheresultofspelling andpronunciationchanges.Someofthewordshaveno recognizableEnglishequivalent.ThisistheresultofScots borrowingwordsfromotherlanguages,suchas niffert ‘exchanged’,fromOldNorse, sperfelt ‘scattered’,fromOld French,and panged ‘stuffed’,fromMiddleDutch.Theword fell ‘cruel’ (relatedtotheword felon)doessurviveintoModernEnglish,butonlyinthephrase onefellswoop often mistakenlyconfusedwith foul.
Aswellastheselexicaldifferencestherearegrammatical distinctions,suchastheuseofthedemonstrativepronoun yon,notfoundinStandardEnglish.Eventheinnocuous preposition til ‘to’,aborrowingfromOldNorse,atteststoa differenthistoryforthisvariety;although til isnotusedin StandardEnglish,itisstillfoundinnortherndialectsof English,testifyingtotheclosehistoricalrelationship betweenScotsandnorthernEnglish.WhileScotsand
Englishevidentlyhavemuchincommon,Scotsismore intimatelyconnectedtothenorthernEnglishdialectsrather thanitsstandardform.OtherdifferencessetScotsapart fromEnglishentirely,testifyingtoitslonghistoryasan independentlanguage.
TokPisin
NaJisasitokmoaolsem, ‘Wanpelamanigattupela pikininiman.Nanamba2pikininiitokimpapaolsem, “Papa,mitinglongolgetasamtingyulaiktilimlongmi wantaimbratabilongmi.Hapbilongmi,milaikbaiyu givimlongminau”.Oraitpapaitilimolgetasamting bilongenigolongtupela.Inolongtaim,nadispela namba2pikininiibungimolgetasamtingbilongenna isalimlongolman.Naemikisimmaninaigoistap longwanpelalongweples.Emistaplongdispelaples,na emimekimolkainkainhambakpasin,naolgetamani bilongenipinis.Nataimolgetamanibilongenipinis, taimbilongbikpelahangreikamaplongdispelaples.Na eminogatwanpelasamting.Olsemnaemigokisimwok longwanpelamanbilongdispelaples.Nadispelamani salimemigolongbanispikbilongenbilonglukautimol pik.Emilukimolpikikaikaiolskinbilongbin,naemi gatbikpelalaiktrulongkisimsampelanapulapimbel bilongen.Tasolinogatwanpelamanigivimkaikai longem’ .
Thisfourthextractisundoubtedlythehardesttojustifyas anexampleofEnglish,sinceitappearstobearfewsimilarities tothelanguagespokentoday.ThetranslationisinTok Pisin,oneofthreeofficiallanguagesspokeninPapua
WhatisEnglish?
NewGuinea.But,whilethelanguageofthisextractmay appearentirelyforeign,someofthegrammaticalandcore lexicalitemsarethoseofModernEnglish: man, yu, mi, bilong, gat, samting,albeitwithdifferencesinspelling indicativeofalternativepronunciations.Thereareotherwords that,althoughtheirEnglishoriginisnolongerevident,are derivedfromModernEnglishequivalents;theword pela, forinstance,originatesintheEnglishword fellow.But, whilesuchconnectionspointtoasharedheritage,the roleoftheword pela setsTokPisinapartfromEnglish.In TokPisin, pela functionsasagrammaticalendingaddedto nounstomarkwhentheyareplural,demonstratinga majordifferenceinthegrammaticalstructuresofTok PisinandEnglish.
Thereasonfortheconnectionswehaveobservedis thatTokPisinisanEnglish-languagecreole atermusedto refertoasimplifiedversionofEnglishmixedwithoneor moreotherlanguages,employedbynon-nativespeakers asalinguafranca(alanguageusedasameansof communicationbyspeakersofdifferentlanguages).AreEnglish languagecreoleslikeTokPisinadditionalformsofEnglish, orlanguagesintheirownright?Giventheirreduced vocabularyandsimplifiedgrammar,isitappropriateto thinkofcreoles,andthemorebasicformknownasapidgin, aslanguagesatall?Aretheybetterconsideredasevidence ofidiosyncraticandfailedattemptstoacquireEnglish, similartothecrudeeffortsfoundinthespamemails offeringhighlylucrativebusinessproposalsthat floodour inboxes?
ModernEnglish
Jesuscontinued: ‘Therewasamanwhohadtwosons.The youngeronesaidtohisfather, “Father,givememyshareof theestate”.Sohedividedhispropertybetweenthem.Not longafterthat,theyoungersongottogetherallhehad,set offforadistantcountryandtheresquanderedhiswealthin wildliving.Afterhehadspenteverything,therewasa severefamineinthatwholecountry,andhebegantobe inneed.Sohewentandhiredhimselfouttoacitizenofthat country,whosenthimtohis fieldstofeedpigs.Helongedto fillhisstomachwiththepodsthatthepigswereeating,but noonegavehimanything’ .
This finalexamplemayseemuncontroversial,sinceitisselfevidentlyatranslationintostandardModernEnglish.But, whilewecallthisEnglish,manyofthekeytermsitemploys, estate, property, divided, spent, famine, country, citizen,and stomach,areborrowingsfromotherlanguages.SinceEnglish includesnumerousloanwordsofthiskind,manyofwhich havebeeninuseforcenturies,thisrelianceuponforeign wordsmayappearentirelyunobjectionable.Yettheextent towhichtheEnglishlanguageshouldrelyonwordsborrowedfromforeignsources,ratherthanpreferringonesof OldEnglishorigin,hasbeenhotlydebatedforcenturies,and continuestobecontestedtodaybyproponentsofpure English.
AttemptstocreateapurerformofEnglishcanbetraced backtothesixteenthcentury.SirJohnCheke(1514–1557), notedlinguistandProfessorofGreekatCambridgeUniversity, wassodeterminedthattheEnglishtongueshouldbe preserved ‘pure,unmixtandunmangeledwithborowingof
WhatisEnglish?
othertunges’ thatheproducedatranslationofthegospelof StMatthewusingonlynativewords,forcinghimtocoin neologisms(‘newwords’)suchas mooned ‘lunatic’ , hundreder ‘centurion’,and crossed ‘crucified’.ThispolicyrecallsanOld EnglishpracticeinwhichLatinwordslike discipulus were renderedusingnativeformationslike leorningcniht,or ‘learning-follower’,ratherthanbyborrowingtheLatin word,asModernEnglishdoeswith disciple.
AttemptstofashionapurerformofliteraryEnglishcan beseeninthepoetryofEdmundSpenserinthesixteenth centuryandWilliamBarnesinthenineteenthcentury. Barnes’ argumentsagainstborrowingwereprimarilydirected atperspicuityandeaseofunderstanding althoughhisproposedreplacements,suchas two-hornedrede-ship ‘dilemma’ , one-headthing-name ‘propernoun’,and fore-beggedthoughtputting ‘hypotheticalproposition’,werearguablynoless opaque.Yetthedebateaboutlinguisticpuritycannotbe divorcedfromoneofnationalism;forBarnes,borrowing,or whathedismissivelyreferredtoas ‘Gallicizing,Latinizing, andHellenizing’,wasa ‘proofofnationalinferiority’—an admissionthatEnglishwasinsufficientforitspurposesand mustrelyonotherlanguagestomakegooditsweaknesses.
TheconcernwithclaritywastakenupbyGeorgeOrwell inhis1945essay, ‘PoliticsandtheEnglishLanguage’.Orwell lamentedthewaybadwritersare ‘hauntedbythenotion thatLatinorGreekwordsaregranderthanSaxonones’ . Today’splainEnglishmovementscontinuetocampaign fortheuseofstraightforwardwordsinplaceofpompous jargon frequentlyacaseofpreferringanativewordovera foreignborrowing.
WhatisthestatusofforeignwordsinEnglishtoday? Shouldweberestrictingthenumberofwordsadopted fromotherlanguages?Areforeignwordscorruptingthe purityoftheEnglishtongue,leavingitimpoverishedand capableonlyofunintelligiblegobbledygook,ordoborrowed wordsaddtothediversityandrichnessofEnglish?
Imighthaveaddedafurtherversiontothetranslationsof theBiblequotedintheprevioussections:onerenderedinto textspeechbytheBibleSocietyofAustralia.Commissioned in2005inordertomaketheBiblemoreaccessibletoyoung peopleandtoharnessnewtechnologytofacilitatedistribution, thisversionemploystheabbreviationstypicalofSMS texting.Itopens: ‘IndaBginninGodcre8ddaheavens& daearth.’ Doestheprevalenceofthiskindofwritingherald theemergenceofanewkindofEnglish,oraresuchcreative reworkingsmerelyapassingfad?Isthisanacceptableform ofcommunication,oracorruptionofcorrectEnglishspellingandgrammar?Bygivingtextspeechlegitimacyinthis way,areweacceptinglowerstandardsofliteracy,and therebycondemningfuturegenerationstoalifetimeof underachievement?Oristhishowwewillallbewriting Englishinthefuture,asdigitalmediabecomeincreasingly centraltolearningandcommunication?(SeeFigure1).
Eachofthesetranslationsraisesdifferentquestionsabout thestatusoftheEnglishlanguage,itslinguisticforebears, andprogeny.Toanswerthesequestions,thefollowing chapterswilllookbackatwhereEnglishcamefrom,and howithasdevelopedintothelanguageusedthroughout theworldtoday.Asthebalanceofpowershiftsfromthe traditionalauthorities dictionaries,styleguides,andthe
Figure1 ThefutureofEnglish? WhatisEnglish?
Britishupperclasses wewillconsiderwhatthefutureholds forStandardBritishEnglish.Willitretainitsstatusasa prestigevarietyofEnglish,recognizedandvaluedthroughout theworld,orwillotherregionalstandardschallengeits position?Willthefutureseemorepidginization,ascompromisevarietieslikeEuroEnglishemerge,forgedinthe boardroomsofinternationalbusinessandthecorridorsof theEuropeanparliament?AsAmericanEnglishincreasesits dominance,willitcometoreplaceBritishEnglish,orwill thetwolanguagesdevelopindependently,sothatGeorge BernardShaw’squipaboutEnglandandtheUSAbeing ‘separatedbyacommonlanguage’ willbecometruerthan heimagined? WhatisEnglish?
The Project Gutenberg eBook of Éhség
This ebook is for the use of anyone anywhere in the United States and most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included with this ebook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you will have to check the laws of the country where you are located before using this eBook.
Title: Éhség regény
Author: Knut Hamsun
Translator: Emma Ritoók
Release date: January 2, 2024 [eBook #72590]
Language: Hungarian
Original publication: Budapest: Népszava-Könyvkereskedés, 1928
Credits: Albert László from page images generously made available by the Hungarian Electronic Library
REGÉNY IRTA
KNUT HAMSUN
NORVÉG EREDETIBŐL FORDITOTTA
RITOÓK EMMA
III. KIADÁS
A BORITÉK PÉRELY IMRE MUNKÁJA
BUDAPEST, 1928
NÉPSZAVA-KÖNYVKERESKEDÉS KIADÁSA
VII, ERZSÉBET-KÖRUT 35
Világosság rt. Budapest. – Müszaki igazgató: Deutsch D.
I.
Akkor történt, amikor ott csavarogtam és éheztem Krisztiániában, ebben a különös városban, amelyből senki sem kerül ki anélkül, hogy bélyege rajta ne maradjon…
Ébren feküdtem padlásszobámban és hallottam, amint egy óra alattam egymásután hatszor ütött; egészen világos volt már és a lépcsőkön megkezdődött a fel-alá szaladgálás. Lent az ajtó mellett, ahol szobám a „Reggeli Ujság“ régi számaival volt kárpitozva, tisztán el lehetett olvasni a világitótorony igazgatójának egy tudósitását és kissé balra tőle Fabian Olsen pék frissen sült kenyerének vastag, dagadó betüs hirdetését.
Mihelyt kinyitottam a szemem, régi szokásom szerint azon kezdtem gondolkodni, hogy van-e ma valami, aminek előre örülhetnék. Kissé szükösen éltem mostanában; az ingóságaim közül egyik a másik után vándorolt el a „nagybácsihoz“, ideges és türelmetlen kezdtem lenni és néhányszor egy-egy napig már ágyban is kellett maradnom, annyira szédültem. Néha-néha, mikor a szerencse kedvezett, valamelyik lapnál öt koronát kaptam egy tárcáért.
Mind jobban világosodott és én nyugodtan folytathattam a hirdetések olvasását lent az ajtó mellett; még az ösztövér, vigyorgó betüket is meg tudtam különböztetni, amelyekből megtudtam, hogy „halotti ruha és szemfedő Andersen kisasszonynál jobbra a kapu mellett“ kapható. Ez jóideig foglalkoztatott s csak amikor hallottam, hogy az óra nyolcat üt odalent, keltem fel és kezdtem el öltözködni.
Felnyitottam az ablakot és kinéztem. Onnan, ahol állottam, egy ruhaszáritókötélre és széles mezőre nyilt kilátás; messze kint egy
leégett kovácsmühely omladéka hevert és néhány munkás dolgozott az eltakaritásán. Könyökömre támaszkodtam az ablakban és a levegőbe bámultam. Ma bizonyosan felhőtlen lesz az ég. Az ősz itt volt, a gyöngéd, hüvös évszak, amelyben minden szint változtat, mielőtt elmulik. A zaj már megkezdődött az utcán és engem is csábitott; ez az üres szoba, amelynek padlója minden rá nehezedő lépésnél meghajlott, olyan volt, mint valami eresztékeiben szétmálló, borzalmas koporsó; nem volt rendes zárja az ajtónak és kályha sem volt ebben az oduban; harisnyában szoktam aludni, hogy reggelig kissé megszáradjon rajtam. Egyetlen mulatságom egy kis vörös hintaszék volt, ebben szoktam estenként ülni, ábrándozni és mindenfélére gondolni. Ha nagy szél fujt s lent az ajtókat kinyitották, mindenféle különös sivitás hangzott fel a padlódeszkák közül és a falakon át, s a „Reggeli Ujság“ arasznyi széles hasadásokat kapott az ajtó mellett.
Felemelkedtem és az ágy mellett levő szegletben egy összekötött csomagból valami reggelifélét kezdtem keresgélni, de nem találtam semmit és visszamentem az ablakhoz. Isten tudja, gondoltam, hogy érdemes-e még egyszer valami állás után nézni? Ez a sok visszautasitás, ezek a féligéretek, a világos „nem“-ek, annyi felvillanó és ujra megcsalt reménykedés, az uj kisérletek, amelyek mindig a semmibe vesztek, minden bátorságomat megölték. Utoljára számlakihordó állást kerestem, de már megelőztek, aztán meg nem is tudtam az ötven korona biztositékot előteremteni. Mindig volt valami akadály. A tüzoltóságnál is jelentkeztem. Ott állottunk az előcsarnokban, vagy félszáz ember, jól kidüllesztve a mellünket, hogy hatalmas és rendkivül merész férfiaknak lássunk. Egy meghatalmazott járt körbe, hogy megnézze a pályázókat, megtapogatta a karjukat és kérdezett egyetmást; mellettem csak elment, a fejét rázva és azt mondta, hogy a szemüvegem miatt előre is ki vagyok zárva. Ujra jelentkeztem szemüveg nélkül, összeráncolt szemöldökkel álltam ott és olyan élesen igyekeztem tekinteni, mint egy késpenge, de ő megint csak elment mellettem és mosolygott –megismert. A legnagyobb baj az volt, hogy a ruhám egészen megkopott, alig folyamodhattam ilyen külsővel tisztességes állásra.
Milyen meredeken és rohamosan ment lefelé az életem egy idő óta! Végre annyira ki voltam fosztva mindenemből, hogy még egy fésüm sem maradt vagy legalább egy könyvem, hogy olvashattam volna, ha nagyon is szomoru voltam. Egész nyáron át a temetőbe vagy a kastély kertjébe jártam, ott ültem, cikkeket irogatva a lapoknak; egyik hasábot a másik után róttam a legkülönbözőbb témákról, nyugtalan agyam különös gondolatai, szeszélyei, ötletei szerint; kétségbeesésemben a legképtelenebb tárgyakat választottam ki, amelyeken hosszu ideig és nagy fáradtsággal dolgoztam és amelyeket sohasem fogadtak el. Mihelyt bevégeztem, egy másikra vetettem magam, a szerkesztők visszautasitása sem csüggesztett el; mindig ujra bizakodtam, hogy egyszer mégis csak sikerülnie kell. És csakugyan, néha olyan szerencsém volt, hogy valami jót irtam és egy délutáni munkám öt koronát jövedelmezett.
Ujra felemelkedtem az ablakkönyöklőről, a mosdóasztalhoz mentem és egy kis vizet dörzsöltem a térdemnél a nadrágomra, hogy feketébbnek és ujabbnak látszódjék. Mikor ezt elintéztem, szokásom szerint papirost és ceruzát tettem a zsebembe és kimentem. Nagyon halkan osontam le a lépcsőn, hogy fel ne ébresszem a háziasszonyom figyelmét; már pár nappal ezelőtt lejárt a házbérem és nem volt semmim a következő hónap kifizetésére.
Kilenc óra volt. Kocsizörgés és hangok zaja töltötte meg a levegőt: a reggel óriási kórusa, amelybe a gyalogjárók léptei és a kocsisok ostorának pattogása vegyült. Ez a hangos mozgalom mindenfelől azonnal felvillanyozott és percről-percre vidámabb lettem. Eszemben sem volt többé, hogy csak a friss levegő miatt akarjam reggeli sétámat megtenni. Mi szüksége volt az én tüdőmnek a levegőre? Erős voltam, mint egy óriás és meg tudtam egy szekeret állitani a vállammal. Különös, gyöngéd hangulat, a vidám gondtalanság érzése fogott el; odaadóan kezdtem az embereket figyelni, akikkel találkoztam, vagy akik mellettem elmentek, olvasgattam a falakra ragasztott hirdetéseket, viszonoztam egy tekintetet, amelyet az elhaladó omnibuszról vetettek felém, minden csekélységnek a hatását beszivtam magamba, minden véletlent elfogadtam, ami az utamat keresztezte és továbbtünt.
Csak valami ennivalója volna az embernek ilyen ragyogó napon! A tiszta reggel hatása egészen a hatalmába keritett, szinte féktelen jókedv fogott el és minden ok nélkül halkan énekelni kezdtem örömömben. A hentesbolt előtt egy asszony állott kosárral a karján és az ebédre való kolbászokon tanakodott; amikor elmentem mellette, megfordult és rám nézett. Egyetlen foga volt elől a szájában. Amilyen ideges és minden benyomásra érzékeny lettem az utóbbi napokban, az asszony arca azonnal visszataszitóan hatott rám; a hosszu sárga fog, mint valami kis ujj, állott ki az állkapcsából és kolbászok tekintettek rám a szeméből, amint rám nézett. Azonnal elvesztettem az étvágyamat s a gyomrom émelyegni kezdett. Mikor a Bazárhoz értem, a kuthoz mentem egy kis vizet inni; felnéztem – a Megváltótemplom toronyórája tizet mutatott.
Tovább mentem az utcákon; semmire sem gondolva, járkáltam össze-vissza, minden ok nélkül megálltam egy szegleten, befordultam egy mellékutcába, anélkül, hogy valami dolgom lett volna ott. Gondtalanul csavarogtam a vidám reggelen, felszabadultan ringatództam fel-alá a többi boldog ember között; a levegő könnyü és átlátszó volt és lelkem nem homályositotta semmi árnyék.
Már vagy tiz perc óta állandóan egy öreg, sánta ember ment előttem. Egy nagy butyrot vitt az egyik kezében, minden tagjával előre igyekezett, egész erejéből dolgozott, hogy tovább jusson. Hallottam, hogy szuszogott az erőlködéstől és eszembe jutott, hogy segithetnék a csomagját vinni; de mégsem siettem jobban, hogy utólérjem. Fent a vámnál Hans Paulival találkoztam; köszönt és elsietett mellettem. Micsoda sürgős dolga lehetett? Eszemben sem volt, hogy egy korona kölcsönért megállitsam és legközelebb vissza fogom küldeni azt az ágytakarót, amit pár héttel ezelőtt kértem tőle. Csak egy kicsit lélegzethez jussak, mindjárt nem leszek az az ember, aki egy takaróval adós marad; talán már ma megkezdhetnék egy cikket „A jövő bünei“-ről vagy „Az akarat szabadságáról“, vagy akármi más, megirásra érdemes tárgyról, amivel legalább is tiz koronát kereshetnék… A cikk gondolata mindjárt megfogott, egyszerre átjárt a vágy, hogy azonnal hozzáfogjak és duzzadó gondolataimat kimeritsem; valami jó helyet keresek magamnak a
kastélykertben és addig nem nyugszom, mig az egészet meg nem irtam.
De az öreg nyomorék még mindig éppen olyan rángatódzó mozdulatokkal ment előttem az utcán. Végre izgatni kezdett, hogy folytonosan ezt a szerencsétlent kellett magam előtt látnom. Az utazása sehogy sem akart bevégződni, talán éppen arra a helyre igyekezett, ahová én és most majd az egész uton a szemem előtt marad. Izgatottságomban azt képzeltem, hogy minden keresztutcánál lassabban megy egy kicsit, mintha arra várna, hogy melyik irányba fogok fordulni, aztán megint a levegőbe lenditette csomagját és minden erejét megfeszitve, igyekezett elébem jutni. Mig igy tovább mentünk s én ezt az összenyomorodott lényt néztem magam előtt, éreztem, hogy mindig több keserüség gyül bennem össze ellene; éreztem, hogyan tapodja szét percről percre boldog hangulatomat és huzza le magához a tiszta, szép reggelt a rutságba, mint valami nagy, ugráló bogár, amely erőszakkal akar magának helyet kiverekedni a világban és az egész utat le akarja foglalni. Mikor a domb tetejére értem, nem birtam tovább türni a dolgot; megállottam egy kirakat előtt, hogy azalatt alkalma legyen odább menni. Mikor pár perc mulva ujra megindultam, az ember megint előttem volt; ő is megállott. Minden meggondolás nélkül három-négy dühös lépést tettem, utólértem és ráütöttem a vállára.
Azonnal megállt. Mind a ketten egymásra bámultunk.
– Egy shillingecskét tejre! – mondta végre és féloldalt hajtotta a fejét.
Vagy ugy? Szépen vagyunk. Keresgéltem a zsebemben és azt mondtam:
– Tejre, hogyne. Hm. Csakhogy a mai világban szüken állunk pénz dolgában és nem tudom, hogy csakugyan olyan rossz helyzetben van-e.
– Tegnap ettem utoljára Drammenben, – mondta az ember, –nincs egy örém sem és eddig nem kaptam munkát.
– Hát mesterember?
– Igen, tűcsináló vagyok.
– Micsoda?
– Tűcsináló. De cipőt is tudok foltozni.
– Az már más, – mondtam. – Várjon itt egypár percig, hozok egy kis aprópénzt, egypár örét.
Csaknem futva mentem le az utcán; tudtam, hogy az egyik házban a második emeleten zálogház van, de eddig még nem jártam ott. Mikor a kapu alá értem, hirtelen lehuztam a mellényemet, összehajtogattam és a hónom alá vettem; azután felsiettem a lépcsőn és bekopogtam a zálogos ajtaján. Köszöntem s az asztalra dobtam a mellényt.
– Másfél korona, – mondta az ember.
– Jó, jó, köszönöm. Ha nem lenne nagyon szük, természetesen nem hoztam volna ide.
Felvettem a pénzt és a zálogcédulát s visszafelé indultam. Tulajdonképpen kitünő ötlet volt ez a mellényügy; még annyi pénzem is marad, hogy pompásan megreggelizhetek, estig pedig kész lehet a tanulmányom „A jövő bünei“-ről. Abban a nyomban megint barátságosabbnak láttam az életet és igyekeztem vissza az emberemhez, hogy megszabaduljak tőle.
– Kérem, itt van, – mondtam. – Örülök, hogy hozzám fordult legelőször
Az ember elvette a pénzt és elkezdett tetőtől talpig méregetni. Mit bámult ugy rám? Mintha különösen a nadrágom térdét vizsgálgatta volna, én pedig hamar megunom az ilyen szemtelenséget. Talán azt képzelte ez a semmirekellő, hogy csakugyan olyan szegény vagyok, mint amilyennek külsőleg látszom? Hát nem most akarok éppen egy cikket irni, amelyik tiz koronát ér? Különben sem féltem egy cseppet sem a jövőtől, elég sokféle vasat vertem a sikerhez. Mi köze egy vadidegen embernek hozzá, ha ilyen ragyogó napon egypár shilling borravalót dobok is ki? De a tekintete bosszantott és elhatároztam,
hogy mielőtt tovább megyek, rendreutasitom. Könnyedén vállat vontam és igy szóltam:
– Jó ember, ugy látszik, magának az a rossz szokása van, hogy más embernek a térdére bámul, ha egy koronát kap tőle.
Hátra hajtotta fejét egészen a falig és kitátotta a száját. Erősen dolgozott az esze koldus koponyája mögött, bizonyosan azt gondolta, hogy bolonddá akarom tenni és visszanyujtotta a pénzt.
A kövezetre toppantottam és szitkozódni kezdtem, hogy tartsa meg. Csak nem képzeli, hogy hiába szaladgáltam ennyit. Ha jól meggondolom, talán tartozom is neki ezzel a koronával, talán eszembe jutott valami régi adósságom és tudja meg, hogy tisztességes ember előtt áll, aki a körme hegyéig becsületes. Röviden, a pénz az övé!… Sohse köszönje, örülök, hogy megtehettem. Isten áldja.
Tovább mentem. Végre megszabadultam nyomorék, gyötrő szellememtől és zavartalanul magam lehettem. Megint lementem az utcára és megálltam egy élelmiszerbolt előtt. A kirakat tele volt csemegével és elhatároztam, hogy bemegyek s valamit viszek az utra magammal.
– Egy darab sajtot és zsemlét kérek, – mondtam a félkoronást az asztalra dobva.
– Sajtot és zsemlét az egészért? – kérdezte az asszony gunyosan, anélkül, hogy rám tekintene.
– Igen, az egész ötven öréért, – feleltem zavartalanul.
Megkaptam a holmit, végtelen udvariasan köszöntem a vén, kövér asszonynak és nyilegyenesen tartottam fel a dombnak a kastélykertbe. Találtam egy elhagyott padot és mohón kezdtem rágni az ennivalómat. Nagyon jól esett; régen-régen nem volt ilyen pompás étkezésem és lassankint olyanforma bágyadt nyugalom fogott el, mint amilyet hosszu sirás után érez az ember. Bátorságom erősen nőni kezdett; nem találtam többé kielégitőnek olyan egyszerü és közönséges dologról irni cikket, mint „A jövő bünei“, amit
különben akárki kitalálhat vagy elolvashat a világtörténelemből; éreztem, hogy a legnagyobb erőfeszitésre is képes vagyok, hogy minden akadályt le tudok győzni és elhatároztam, hogy egy egész tanulmányt fogok irni három szakaszban „A filozófiai megismerés“ről. Természetesen nem fogom elmulasztani az alkalmat, hogy Kantnak néhány szofizmáját össze ne törjem… Mikor azonban az iróeszközeimet elő akartam venni, felfedeztem, hogy nincs ceruzám; ez a zálogházban maradt a mellényzsebembe rejtve.
Istenem, minden a világon ellenem fordul. Egypárat káromkodtam, aztán felálltam a padról és sétálni kezdtem az utakon.
Mindenütt nagy csend volt; messze a királyné nyári lakánál gyerekleányok tologatták a kis kocsikat, különben nem lehetett embert látni. Az egész lelkem csupa keserüség volt és dühösen szaladgáltam a pad előtt fel-alá. Milyen visszásság kinoz minden oldalról! Szabad egy háromfejezetes tanulmánynak zátonyra jutnia olyan semmiség miatt, hogy nincs egy rongyos ceruza a zsebemben? Hátha elmennék ujra a zálogoshoz és visszakérném a ceruzámat? Még mindig maradna elég időm egy jó darab megirására, mielőtt a sétálók elözönlik a parkot. Pedig olyan sok függött ettől a tanulmánytól, „A filozófiai megismerés“-től, ki tudja, talán sok embernek a boldogsága is! Talán sok fiatal embernek lehet még segitségére, – gondoltam magamban. Ha jól megfontolom, lehet, hogy nem is támadom meg Kantot; hiszen ezt könnyen kikerülhetem, csak egy kis kitérést kell tennem az idő és tér kérdésénél; de már Renanért nem vállalok felelősséget, az öreg pap Renanért… Mindenesetre most azonban az a legfontosabb, hogy ennyi és ennyi hasábos cikket kell irnom; a ki nem fizetett házbér, a háziasszony kérdő tekintete, ha reggelenkint találkoztam vele a lépcsőn, egész napon át kinozott és még a legvidámabb óráimban is, amikor egyetlen sötét gondolat sem zavart, fel szokott bennem merülni. Ennek véget kellett vetnem. Gyorsan elhagytam a parkot, hogy a zálogostól visszahozzam a ceruzámat.
A kastélydombról lejövet találkoztam két hölggyel, akiket siettemben elhagytam. De amikor elmentem mellettük, az egyiknek a karját megérintettem; felnéztem rá, kerek, kissé sápadt arca volt. Egyszerre elpirult és különösen megszépült, nem tudom, miért; talán
valamelyik járókelőtől hallott egy szót, talán csak egy csendes gondolat futott át benne. Vagy talán azért, mert véletlenül megérintettem a karját? Telt melle néhányszor hevesen felemelkedik és kezével görcsösen szorongatja napernyője nyelét. Mi történt vele?
Megállottam és ujra elbocsátottam őket magam előtt; nem tudtam volna tovább menni ebben a pillanatban, olyan különösen hatott rám az egész. Nagyon izgatott lelki állapotban voltam, bosszankodtam magamra a ceruza elfelejtése miatt és ez a sok evés reggel éhgyomorra egészen felhevitett. Egyszerre csak különös irányt vettek gondolataim egy hirtelen ötlet hatása alatt; különös vágy fogott el, hogy megijesszem azt a hölgyet, utána menjek és valami módon belekössek. Ujra utólértem őket és amikor elhagytam, hirtelen visszafordulva, szemtől szembe állottam vele, hogy megfigyelhessem. Ott álltam egyenesen a szemébe nézve és abban a pillanatban egy nevet találtam ki, amit azelőtt sohasem hallottam, egy sikló, ideges hangzókból álló nevet: Ylajali. Mikor már egészen előttem állt, még jobban kiegyenesedtem és hatásos hangon igy szóltam:
– Kisasszony, elveszti a könyvét.
Hallottam, milyen vadul ver a szivem, mig beszéltem.
– A könyvem? – fordult a másik hölgyhöz. És tovább ment.
A gonoszság csak erősödött bennem és követtem őket. Nagyon jól tudtam abban a pillanatban, hogy ostoba csinyt követek el, anélkül, hogy ellene tudtam volna állani; zavart lelki állapotom magával ragadt és a legőrültebb ötleteket suttogta fülembe, amiket egymásután mind meghallgattam. Mit sem használt, akármennyit ismételtem magamban, hogy hülyeségeket csinálok, bután fintorgattam az arcomat a hölgyek háta mögött és vadul köhögtem, valahányszor elmentem mellettük. Amint aztán lassan, mindig pár lépésnyivel előttük, tovább mentem és tekintetét a hátamon éreztem, önkénytelenül meghajoltam a szégyentől, hogy ilyen tolakodó voltam. Lassankint csodálatos érzésem keletkezett: mintha messze volnék innen, valahol másutt; valami ingadozó tudatom volt róla,
hogy nem én magam vagyok az, aki itt a járdán összegörnyedve tovább megy.
Néhány perc mulva a hölgyek a Pascha könyvkereskedéséhez értek, de én már az első kirakatnál megállottam és amikor elmentek mellettem, elébe álltam az egyiknek és ismételtem:
– Kisasszony, elveszti a könyvét.
– De hát miféle könyvet? – kérdezte ijedten. – Érted te, hogy miféle könyvről beszél?
És megállott. Kegyetlenül gyönyörködtem zavarában, az az ijedt zavar a tekintetében elragadott. Nem tudta felfogni, mit akarok ezzel a kis, erőszakolt megszólitással; nem volt könyv nála, még csak egy könyvnek a lapja sem és mégis keresgélni kezdett a zsebében, néhányszor megnézte a nyitott tenyerét, megforditotta a fejét és maga mögé nézett a járdán; látszott, hogy kis, finom agyát képtelenül megerőltette, hogy kitalálja, milyen könyvről beszélek. Az arcszine megváltozott, a legkülönbözőbb kifejezések váltakoztak rajta és hallhatóan lélegzett; még a ruháján levő gombok is mintha rám meredtek volna, mint egy sor megrémült szem.
– Ne törődjél vele, – mondta a kisérő hölgy és karjánál fogva kezdte tovább huzni; – hiszen részeg; hát nem látod, hogy ez az ember részeg.
Bármilyen idegennek éreztem magam saját magam előtt, teljesen hatalmában valami láthatatlan befolyásnak, semmi sem történt körülöttem, amit világosan észre ne vettem volna. Egy nagy fekete kutya szaladt át az utcán, el a bokrok előtt a Tivoli felé, keskeny nyakörve volt talmiezüstből. Fentebb az utcán ablak nyilt ki a második emeleten, egy leány hajolt ki felgyürt ruhaujjakkal és elkezdte az üveget kivülről tisztitani. Semmi sem kerülte el a figyelmemet, teljesen tisztán gondolkoztam és magamnál voltam, sőt minden dolog olyan ragyogó világossággal ömlött belém, mintha hirtelen éles fény vett volna körül. Mind a két hölgynek sötétkék szárny volt a kalapján és skót selyemszalag a nyakukban. Akkor jutott eszembe, hogy testvérek lehetnek.
Befordultak és a Cisler zenemükereskedése előtt állva, beszélgetni kezdtek. Én is megálltam. Azután mind a ketten megfordultak, visszamentek ugyanazon az uton, ahonnan jöttek, megint elmentek mellettem, az Egyetem-utca szegletén betértek és egyenesen a Szent Olaf-térre tartottak. Ezalatt folytonosan a sarkukban voltam, amennyire csak lehetett. Egyszer visszanéztek és félig ijedt, félig kiváncsi pillantást vetettek felém; nem látszott bosszankodás az arcukon és nem huzták össze a szemöldöküket.
Ez az elnézés kellemetlenkedésem iránt megszégyenitett és lesütöttem a szemem. Nem akartam tovább alkalmatlankodni nekik, csak hálából szerettem volna követni őket a tekintetemmel, hogy ne veszitsem el szemem elől, mig valahová betérnek és eltünnek.
A második számnál, egy nagy, négyemeletes ház előtt, még egyszer visszanéztek, azután bementek a kapu alá. Hozzátámaszkodtam a szökőkut mellett egy gázlámpa-oszlophoz és hallgatództam, mig lépéseik a második emeleten el nem hangzottak. Ott hagytam a lámpát és felnéztem a házra. És akkor valami különös eset történt. A függöny megmozdul odafent, egy pillanat mulva kinyilik az ablak, egy fej hajlik ki és két rendkivüli szem tekintete nyugszik rajtam. „Ylajali!“ mondtam félhangon és éreztem, hogy elveresedem. Miért nem kiált segitségért? Miért nem ragadja meg az egyik virágcserepet, hogy a fejemre dobja, vagy miért nem küld ki valakit, hogy elkergessen? Mind a ketten ott álltunk egymás szemébe nézve, mozdulatlanul; eltelik egy perc; gondolatok repülnek át az ablak és az utca között, de egy szó sem hangzik. Megfordul, én megrázkódom, gyenge ütés remeg át a szivemen; egy vállat látok, amely megfordul, egy hátat, amely eltünik a szobában. Ez a lassu távozás az ablaktól, a váll mozdulatának ez a hangsulyozása ugy érintett, mint egy bólintás; vérem beszivta ezt a finom üdvözlést és abban a pillanatban csodálatos vidámság fogott el. Végre megfordultam és lementem az utcán.
Nem mertem visszanézni és nem tudtam meg, vajjon nem jött-e ujra az ablakhoz; minél többször fontolgattam meg ezt a kérdést, annál nyugtalanabb lettem. Valószinüleg ott áll ebben a pillanatban az ablaknál és figyelmesen kiséri minden mozdulatomat; lehetetlen volt kiállani ezt a gondolatot, hogy az embert igy hátulról megfigyelik.
Kihuztam magam, amennyire csak tudtam és tovább mentem; de a lábam rángatódzni kezdett és a járásom bizonytalanná vált, mert akarattal szépnek szerettem volna mutatni. Hogy nyugodtnak és közönyösnek látszódjam, a karomat gondatlanul kezdtem lóbálni, a járdára köptem és a levegőbe emeltem az orrom; de semmi sem segitett. Folytonosan tarkómon éreztem az üldöző tekintetet és a hideg végigfutott a hátamon. Végre bemenekültem egy mellékutcába és megindultam, hogy a ceruzámat visszaszerezzem.
Minden nehézség nélkül megkaptam. A zálogos maga hozta el a mellényt és kérte, hogy kutassam ki valamennyi zsebét. Egypár zálogcédulát is találtam benne, ezeket is magamhoz vettem és megköszöntem a jó ember szivességét, akit percről percre megnyerőbbnek találtam és emiatt egyszerre nagyon fontosnak éreztem, hogy jó benyomást hagyjak magam után. Egy lépést tettem az ajtó felé, aztán ujra visszafordultam az asztalhoz, mintha elfelejtettem volna valamit; ugy éreztem, hogy valami magyarázattal tartozom, valami felvilágositással és elkezdtem halkan dudolni, hogy felkeltsem a figyelmét. A ceruzát a kezembe fogva, felemeltem előtte a levegőbe.
– Eszembe sem jutott volna, – mondtam, – hogy ilyen hosszu utat tegyek meg egy ceruzáért; de ennek egészen más, egészen különös oka van. Akármilyen jelentéktelennek látszik, egyszerüen ez a ceruzadarab segitett a sikerhez, ugyszólván ez teremtette meg helyemet a világban…
Nem mondtam többet. Az ember egészen oda jött az asztalhoz.
– Igazán? – felelt és kiváncsian nézett rám.
– Ezzel a ceruzával, – folytattam hidegvérrel, – ezzel irtam meg három kötetes tanulmányomat „A filozófiai megismerés“-ről. Nem hallott róla beszélni?
Azt felelte, hogy mintha hallotta volna ezt a cimet emlegetni.
– Nos, hát azt a könyvet én irtam! Igy hát nem csodálkozhatik rajta, ha minden áron vissza akartam szerezni ezt a kis ceruzavéget; nagyon értékes dolog előttem, szinte nem is dolog, hanem egy kis
barát. Különben nagyon hálás vagyok a szivességéért és nem fogom elfelejteni – igen, igen, nem fogok róla megfelejtkezni; az én szavam nem levegő, én már ilyen ember vagyok és ön meg is érdemli. Isten vele.
Olyan léptekkel és tartással mentem az ajtóig, mintha akárkit be tudnék protegálni valami magas állásba. Az udvarias zálogos kétszer is meghajlott, mig távoztam és én is visszafordultam még egyszer isten önnel-t mondani.
A lépcsőn egy asszonnyal találkoztam, aki táskát cipelt a kezében. Riadtan huzódott oldalt, hogy helyet adjon, amikor látta, milyen hetykén jövök lefelé és önkénytelenül a zsebembe nyultam, hogy valamit adjak neki; de semmit sem találtam benne és ez megint elkedvetlenitett, a nyakamat behuzva mentem el mellette. Nemsokára hallottam, hogy ő is azon az ajtón kopogott; acélsodrony háló volt rajta és felismertem azt a zörgő hangot, amit az ember kopogtatására adott.
A nap delelőn állott, tizenkét óra lehetett. A város kezdett mozgolódni, közeledett a séta ideje és köszönő és nevető emberek hullámzottak fel s alá a Karl Johan-utcán. Oldalamhoz szoritottam a könyökömet, összehuztam magam és észrevétlenül osontam el néhány ismerős mellett, akik az egyetem szegletén állottak, hogy a járókelőket nézegessék. Gondolataimba elmerülve, mentem ujra fel a dombon a kastély felé.
Milyen vidáman és könnyedén hordták ezek az emberek a fejüket, – valamennyien, akikkel találkoztam és milyen gondtalanul siklottak át az életen, mint egy tánctermen! Nem volt aggodalom egyetlen tekintetben sem, nem volt teher a vállakon, talán még egy borus gondolat, egy kis titkolt fájdalom sem homályositotta el ezeket a vidám lelkeket. Én pedig, aki olyan közel megyek el mellettük, fiatalon és alig kifejlődve, én már jóformán el is felejtettem, milyen a boldogság! Addig bibelődtem ezzel a gondolattal, mig ugy éreztem, hogy kegyetlen igazságtalanságot követ el velem a sors. Miért bántak velem az utolsó hónapok olyan kiméletlenül? Nem találtam meg többé könnyü hangulatomat és minden oldalról a
legképtelenebb bosszuságok értek. Nem ülhettem le kedvemre egy padra vagy nem tehettem két lépéssel tovább a lábamat, anélkül, hogy kicsinyes jelentéktelen véletlenek, nyomorult apróságok ne zavarták volna meg gondolataimat és ne szórták volna szét minden lelki erőmet minden világtáj felé. Egy kutya, amint előttem elszaladt, egy sárga rózsa valamelyik sétáló ur gomblyukában, már felzaklatták a gondolataimat és hosszu ideig foglalkoztattak. Mi bajom volt tulajdonképpen? Talán az Ur keze ért el? De miért éppen engem?
Miért nem inkább valakit Dél-Amerikában, ha már meg kellett lenni. Minél tovább fontolgattam a dolgot, annál érthetetlenebb lett, hogy miért kell éppen nekem az isteni kegyelem szeszélyének próbakövéül szolgálnom. Mégis csak különös eljárás ez, amely az egész világot átugorja, hogy éppen engem érjen utól; itt lenne például mindjárt Pascha antiquár-könyvkereskedő vagy Hennechen gőzhajó-bizományos is.
Ezt az ügyet fontolgatva, járkáltam tovább és nem tudtam megszabadulni ettől a gondolattól; igen sulyos ellenvetéseket találtam az Ur önkénye ellen, aki mindenkinek a bünéért engem büntet. Hiába találtam egy magányos padot, ahol leültem, tovább is izgatott ez a kérdés és megakadályozta, hogy bármi másra gondoljak. Attól a májusi naptól kezdve, amikor viszontagságaim megkezdődtek, világosan követni tudtam magamban valami lassan növekvő gyengeséget, mintha tulságosan kimerültem volna ahhoz, hogy magamat vezessem és oda kormányozzam, ahova akarom; valami romboló kis féreg behatolt a bensőmbe és egészen üressé vájt. Hát hogyha istennek éppen az a célja, hogy teljesen tönkre tegyen? Felugrottam és a pad előtt járkálni kezdtem.
Egész lényem a kinszenvedés legnagyobb fokáig jutott; még a karom is annyira fájt, hogy alig tudtam a szokott helyzetben tartani. Utolsó, nehéz étkezésemnek is kezdtem érezni a kellemetlen hatását, s a tulságos jóllakottságtól felhevültem, gyorsan sétáltam fel-alá a pad előtt, anélkül, hogy felpillantanék; a körülöttem jövőmenők, mint árnyak, siklottak el mellettem. Végre két ur elfoglalta a padomat, szivarra gyujtottak és hangosan beszélgetni kezdtek; ez ujra felbosszantott és meg akartam szólitani őket, de mégis csak
