A FELFEDEZÉS ÖRÖME
Söndörgő | Győri Balett
| Magyar Állami Népi Együttes
Söndörgő | Ballet Company of Győr
| Hungarian State Folk Ensemble
ÁPRILIS 8. | 19.30
Müpa – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Müpa Budapest – Béla Bartók National Concert Hall
Tiszta forrás – Összművészeti est
Bartók balkáni és magyar gyűjtései nyomán
Pure Source – An evening of art based on Bartók’s collections in the Balkans and Hungary
1. Nyitány – részlet Eredics Benjamin Agancsok című művéből
• Overture – Excerpt from Agancsok (Antlers) by Benjamin Eredics
2. Magyar és balkáni énekpárhuzamok • Hungarian and Balkan vocal parallels
3. Szerb, horvát, román, macedón néptáncok • Serbian, Croatian, Romanian and Macedonian folk dances
4. Bartók: Concerto, BB 123 – 2. tétel • 2nd movement
5. Bolgár énektrió • Bulgarian vocal trio
6. Bolgár néptáncok • Bulgarian folk dances
7. Zenei kapcsolatok a Söndörgő zenekar és Bartók között
• Musical connections between Söndörgő and Bartók
8. Bartók: Concerto, BB 123 – 4. tétel • 4th movement
9. Magyar néptáncok • Hungarian folk dances
10. Közös zenekari szám • Joint orchestral number
11. Finálé • Finale – részlet Eredics Benjamin Agancsok című művéből • Excerpt from Agancsok (Antlers) by Benjamin Eredics
Közreműködik • Featuring: BÁSITS Branka, HERCZKU Ágnes, RADIS Afrodité – ének • voice, SZLAMA László – koboz, OKOS Gergely – dob, ütőgardon • drums, gardon, Söndörgő (EREDICS Áron, EREDICS Benjamin, EREDICS Dávid, EREDICS Salamon, DÉNES Ábel), Győri Balett • Ballet Company of Győr, a Magyar Állami Népi
Együttes tánckara és zenekara • the dance troupe and orchestra of the Hungarian State Folk Ensemble
Felvételről közreműködik • Featuring from recordings: BÁSITS Branka, HERCZKU Ágnes, RADIS Afrodité, SEBESTYÉN Márta – ének • voice, EREDICS Benjamin – pengetős, ütős és fúvós hangszerek • plucked string, percussion and wind instruments, Nanami KATO, HÁMORI
Belián – zongora • piano, a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara a Népzene Tanszék hallgatóival kiegészülve • Symphony Orchestra of the Liszt Academy, joined by students of the Folk Music Department
A felvételen vezényel • Conductor on the recording: ESZENYI Zsombor
Zene • Music: BARTÓK Béla, EREDICS Benjamin
Zenei szerkesztők • Music editors: GERA Attila, PÁL István „Szalonna”
Zenei konzulens és az énekes szólószámokat összeállította • Solo voice number selection and music consultancy: HERCZKU Ágnes
Animáció • Animation: LaLuz Visual
Koncepció: KÁEL Csaba
Koreográfusok • Choreographers: ÁGFALVI György, MIHÁLYI Gábor, VELEKEI László
Rendező • Director: MIHÁLYI Gábor
For the English version, see page 10.
A szerb és a magyar népzenekutatás szempontjából az 1912-es év kitüntetett jelentőséggel rendelkezik. Bartók Béla ekkor indul a Bánátba, fonográffal és a Néprajzi Múzeum érintetlen viaszhengereivel felszerelkezve, hogy megtöltse azokat szűkebb pátriája, szülőföldje muzsikájával. A Nagyszentmiklóstól alig 30 kilométerre fekvő Temesmonostorra (Temes vármegye) márciusban érkezett, itt két hangszeres és két énekes adatközlőjétől 21 szerb dallamot gyűjtött. Nagyobb részük táncdallam: Malo kolo, Veliko kolo, Srbkinja, Seljančica, Zaplet, Oj djevojko rokoko, Djurdjevka.
Bartók még ugyanebben az évben másodszor is ellátogatott Nagyszentmiklós környékére, hogy szerb gyűjtését tovább gyarapítsa. Novemberben a közeli Sárafalvát (Torontál vármegye) kereste fel, ahol öt táncdallamot rögzített, és ugyancsak öt felvételt készített énekes dallamokról, illetőleg azok hangszeres változatáról. Eredics Gábor így fogalmazott: „A magyarországi népzenekutatás már korai időszakában felismerte, hogy a magyar zenei folklórkincs tudományos feldolgozásához elengedhetetlen a szélesebb körű, elsősorban a Kárpát-medence teljes népközösségére kiterjedő vizsgálódás. A különböző irányból, több hullámban érkező etnikumok itt kialakult szoros közelsége, egymásra hatása olyan többrétegű, sajátos zenei klímát hozott létre, amelynek megértéséhez csak arányos kutatás adhat kulcsot. Így a nemzetiségi anyagok is a magyarországi népzenekutatás szerves részévé váltak.
Bartók Bélát zeneszerzői útkeresés vonzotta – egy szinte véletlenül hallott népdal hatására – a népzenéhez, hogy azután a szerzői és előadóművészi pálya mellett zenefolkloristává, az összehasonlító népzenetudomány egyik megalapítójává is váljék. E tudományág feladata, hogy az egyes népzenei kultúrák mind teljesebb körű megismerésén túl, azok átfogó szemléletű egybevetésével feltárja kölcsönhatásaikat, ezeken keresztül a kultúrák érintkezésének általános sajátosságait kutassa. Temesmonostor a román többség mellett jelen lévő magyar, szerb és német (Bartók egyik adatközlője a román zenei kultúrához is kötődő cigány muzsikus), valamint a Maros völgyében lévő Sárafalva német, román és szerb lakosságával ideális területe a kutatásnak. A gyűjtő az 1910-es években a szerb zenei hagyományt még természetes virágzása idején rögzíthette, e háborítatlanságot lényegesen az sem befolyásolja, hogy ekkor már létezett a gramofon, és hogy a népies műdalok itt is egyre nagyobb számban születtek meg.”
A balkáni, pontosabban a bolgár népzene egyik jellegzetessége különösen megragadta Bartók zeneszerzői és népzenetudósi fantáziáját. „Az úgynevezett bolgár ritmus” című tanulmányában (1937) így írt: „A régi európai műzene nem ismert más ütemeket, mint kettes vagy hármas beosztásúakat, vagyis – mai értékekre transzponálva –2/4-es, 3/4-es ütemeket, illetve ezeknek megduplázását vagy 8-adokká gyorsítását. Nem emlékszem ugyan, de lehetséges, hogy futólag és burkoltan fellépett átmenetileg egy-egy más beosztású ütem is, de annyi bizonyos, hogy ütemelőjegyzésben nem szerepel más ütemfajta, mint az előbb felsorolt kétféleség. Tudomásom szerint az első példát 5/4-es ütemre Chopinnél találjuk, egy fiatalkori művében, az 1. zongoraszonáta lassú tételében. Valószínűleg a lengyel népi zene hatásának nyomát láthatjuk ebben az akkor merőben szokatlan ütemfajtában. Híres példa Csajkovszkij Patetikus szimfóniájának egyik tétele: 5/4-edes ütem. Elvétve Wagner is használt 5-ös osztású ütemeket, pl. Tristánjának 3. felvonásában. (Figyelemre méltó, hogy itt az 5/4-es ütem tulajdonképen egy előbbi szimmetrikus ütemű témából keletkezett úgy, hogy az ütem egyik felének ritmusa összesűrűsödött az izgalmasság fokozására.) Ezek az öt egységű ütemek még aránylag lassú menetűek, úgyhogy megértésük és lejátszásuk semmi különösebb nehézséget nem okoz. Nagyobbrészt kényelmes negyedek az ütemegységek. A XX. század eleje a keleteurópai népi zene felfedezésének ideje. Ebben a zenében aztán bőven akadtak aszimmetrikus ütemekben menő dallamok, a magyar anyagban épp úgy, mint a tót vagy oláh anyagban.”
1913-ban a bolgár tudományos akadémia néprajzi kiadványainak egyik kötetében jelent meg egy tanulmány a bolgár népzene ritmikai alapjairól. „Erről a kiadványról – írja Bartók – külföldön nem vettek tudomást, talán mert tisztán bolgár nyelvű, vagy mert nem történt megismertetése céljából kellő propaganda, egyszóval teljesen ismeretlen maradt nyugatibb zenészek és kutatók előtt. Tudomásom szerint ebben a kötetben jelentek meg legelőször nyomtatásban a népzene sajátságos ritmusú és szokatlanul gyors tempójú dallamai. (…) Mikor én ezeket a szokatlan ritmusokat, amelyekben annyira finom különbségek a döntők, először láttam, alig tudtam elképzelni, hogy ezek csakugyan élnek! De aztán úgy rémlett, mintha a saját gyűjtésemben levő oláh [román] anyagban is találkoztam volna hasonló jelenséggel, de – hogy úgy mondjam – nem mertem annak idején észrevenni!”
Eredics Benjamin
1987-ben született népzenész, zeneszerző, egyetemi tanár. 2001 óta a Söndörgő zenekar tagja, 2015 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének kamarazene- és brácstamburatanára. 2019 óta a Magyar Nemzeti Táncegyüttes több előadásának is megbízott zeneszerzője, a Müpa 2020-as Zeneműpályázatának díjazottja. Előadói és szerzői tevékenysége egymást kiegészítve formálja művészi profilját: repertoárjában a Kárpát-medence népzenei öröksége és az ezek által ihletett új kompozíciók egyaránt meghatározóak.
Herczku Ágnes
Herczku Ágnes azon előadók közé tartozik, akik „civilként” kerültek a színpadra: hétéves kora óta tanult zenét (zongora, szolfézs), majd jazzbalettet és néptáncot, mégsem készült művészpályára. 1997ben került a Honvéd Együttes tánckarába, a tánccal párhuzamosan itt kezdődött el hivatásos énekesi pályafutása is. 2002-től 2016-ig a Magyar Állami Népi Együttes énekes szólistája volt, ma szabadúszóként dolgozik. Megszámlálhatatlan hazai és külföldi produkció és számtalan lemez fűződik a nevéhez. Habár a fő irányt mindig az autentikus népzene jelentette számára, szívesen működik együtt más műfajok képviselőivel is, a klasszikus zenétől a jazzen át a világzenéig. Színpadi és énekesi tapasztalatait a Zeneakadémia Népzene Tanszékén óraadó tanárként adja át.
Népdalénekesként a folklorista Bartókhoz az első pillanattól fogva szoros kötelék fűzi, de igazi „rajongóvá” a folklór és a klasszikus zene bartóki összefonódása kapcsán vált. 2007-es, Magyar népdalok énekhangra és zongorára című, úttörő jelentőségű lemezének megjelenése óta számos Bartók zenéjére épülő produkciót állított színpadra, mindig újabb megközelítéssel és tematikával, a hazai klasszikus és népzenei előadók, táncművészek legkiválóbb képviselőinek közreműködésével. Bartók bánáti gyűjtéséből legutóbbi előadásában is dolgozott (Bartók tánclépésben, 2023), 2024-ben pedig Eredics Benjaminnal közös énekes-hangszeres kurzust tartottak a Zeneakadémia Népzene Tanszékén e felbecsülhetetlen értékű anyag megismertetéséért és népszerűsítéséért.
Básits Branka
Junior Prima díjas, magyar–szerb származású énekes, zenész, a budapesti Zeneakadémián népi énekesként végzett 2017-ben. A színpadon hatalmas szenvedéllyel és erővel énekel, ugyanakkor képes olyan lágy és finom hangok megszólaltatására, melyek a legkeményebb szívig is elérnek. Művészi munkája mellett kiemelten fontosnak érzi saját szülőfaluja, Szigetcsép és a magyarországi szerb nemzetiség népzenéjének ápolását, továbbadását és újragondolását. „A szigetcsépi szerbek népdalai” címmel saját gyűjtései alapján írta meg szakdolgozatát, és fáradhatatlanul dolgozik ezeknek a népdaloknak az újraélesztésén, ezért előszeretettel veszi fel őket repertoárjára és készít belőlük saját feldolgozást.
Radis Afrodité
Radis Afrodité népi énekes egyszerre a görög és a magyar zenei hagyomány hírnöke. Zeneakadémiai tanulmányai során a magyar népdalok világában mélyült el, miközben apai nagyszüleitől származó görög zenei örökségét születésétől fogva őrzi. Két lemeze jelent meg: a Most élem a világom magyar autentikus népzenét mutat be, a Milo című album pedig görög dallamokat dolgoz fel. A Pontos zenekarral görög zenei örökségét viszi tovább, emellett szólistaként és különböző formációk közreműködőjeként, valamint zeneiskolai oktatóként aktív szerepet vállal a magyar népzene művelésében is.
Velekei László
Pályafutását 1996-ban alapító tagként kezdte a Magyar Fesztivál Balettben. 1997-ben a Győri Balett társulatához került, 1999-ben az együttes magántáncosa lett. 2009-től koreográfusként és művészeti asszisztensként dolgozott a társulatnál, melynek 2015-ben művészeti vezetője, majd 2020-ban igazgatója lett. A Győri Balett számos bemutatója fűződik a nevéhez, így többek között a PianoPlays – etűdök Liszt és Wagner műveire, az Anna Karenina, a Mimi, a One Way to Heaven, a GisL vagy a Peer Gynt. 2014-ben a legjobb külföldi koreográfus díját kapta a 7. Nemzetközi Balett- és Kortárstáncversenyen Bécsben, 2015-ben Harangozó-, 2019-ben pedig Seregi-díjjal tüntették ki. 2022-ben Magyarország Érdemes Művésze díjban részesült.
Mihályi Gábor
A Kossuth- és Harangozó Gyula-díjas koreográfus pályája szorosan kapcsolódik a Magyar Állami Népi Együtteshez, melyben több mint egy évtizeden át, 1995-ig szólótáncosként dolgozott, a későbbiekben pedig vezetőként határozta meg az együttes művészi profilját. Több táncfesztiválon kapott koreográfusi díjat, emellett háromszor vehette át a Magyar Táncművészek Szövetségétől „Az évad legjobb alkotója” díjat (2000, 2009, 2013), de birtokosa az Imre Zoltán-díjnak (2011), a Magyarország Érdemes Művésze elismerésnek (2014), illetve a Seregi-díjnak (2016) is. „Alkotói munkámban – vallja – Bartók Béla a példaképem, akinek szellemisége, életműve bizonyíték arra, hogy a hagyomány és a modernitás egymást kiegészítő kategóriák.”
Söndörgő
A Söndörgő jellegzetes hangzásában központi szerepet játszik a szerb és a magyar népzenében egyaránt népszerű tambura, de legalább ilyen meghatározóak a különböző fúvósok és a harmonika is. Tamburocket című 2014-es lemezük az európai világzenei rádiósok listájának első helyén állt, éves összesítésben a 3. legjobb világzenei album lett, két angol világzenei magazin, a Songlines és az fRoots pedig az év lemezének választotta. Az együttes tagjai mély tudással rendelkeznek az általuk játszott zenei világ gyökereiről, mind a négy Eredics-tag tanít a budapesti Zeneakadémia Népzene Tanszékén. Számukra mégsem az az érdekes, hogy a tradicionális zene mit jelentett egykor, hanem az, hogy mit jelenthet ma, és mit jelenthet holnap. Első lemezeik még erőteljesebben szóltak arról, hogy mit tudnak a hagyományból magukba szívni – ezt tükrözi egyebek mellett közös albumuk a macedón zene legendájával, Ferus Mustafovval –, a 2010-es, hatvan országban forgalmazott Lost Music of the Balkans című lemeztől fogva azonban érdeklődésük egyre inkább afelé fordult, hogy mit tudnak a hagyományhoz hozzáadni. 2019-es lemezük, a Nyolc 8 Nyolc már egy műfajokon túli világ képviselője: a műfaj itt már maga a Söndörgő. A lemez akár „konceptalbumként” is hallgatható, egyetlen ívet fut be, miként tudatosan felépített élő koncertjeik programja is.
2024 nyarán megjelent, Gyezz című albumuk újabb mérföldkövet jelentett pályafutásukban: a World Music Charts Europe élére kerültek, és a lemezt nemcsak a világzenei, hanem a jazzszaksajtó is rendkívüli elismeréssel fogadta. Az album különlegessége nemcsak Chris
Potter közreműködésében rejlik, hanem abban is, hogy egyedi módon integrálja a népzene, a jazz, a klasszikus zene és a modern világzene elemeit, új utakat nyitva a zenekar számára a nemzetközi színtéren.
Győri Balett
A magyar tánc történetében mérföldkőnek számított, amikor 1979ben a Magyar Állami Balettintézet végzős osztályának tagjai úgy döntöttek: együtt maradnak és társulatot alapítanak. Ügyüknek megnyerték Markó Ivánt, aki búcsút mondott Maurice Béjart világhírű együttesének, és Győrbe ment, hogy az együttes vezetője legyen. 1991-ben az alapító igazgató távozásával Kiss János vette át a társulat vezetését. Az együttes olyan neves koreográfusokkal dolgozott együtt, mint Robert North, Ben Van Cauwenbergh, Christopher Bruce, Cayetano Soto, ifj. Harangozó Gyula, Lukács András, Leo Mujić, Gustavo Ramírez Sansano vagy Vámos György. 2015-ben Velekei László művészeti vezetői, majd 2020-ban igazgatói kinevezésével ismét új korszak köszöntött be a társulat életében. Repertoárjuk felöleli a táncművészet szinte valamennyi ágát a klasszikus balettől a kortárs táncig, a táncszínháztól a gyermekprodukciókig.
Magyar Állami Népi Együttes
Az 1951-ben alapított Magyar Állami Népi Együttes hivatása és feladata a magyar nyelvterület népművészeti hagyományainak gyűjtése, életben tartása és színpadi formában való továbbadása. Az együttes repertoárjában megtalálható a tradícióhoz kötődő valamennyi műfaj: a történeti zene és tánc, az autentikus népzene és néptánc, a hagyományos elemekből építkező világzene és látványszínház, a zeneszerzőzenetudós Bartók Béla ars poeticáján nyugvó kortárs táncszínház. Művészetükkel a mai kor nyelvén, a ma emberét megszólítva személyessé, a jelen részévé teszik a régi tánc- és zenekultúrát. 2016 júliusa óta a társulat vezetője Mihályi Gábor, művészeti vezetője Pál István „Szalonna”.
The year 1912 holds particular significance in the context of Serbian and Hungarian ethnomusicology. It was then that Béla Bartók set off for the Banat, equipped with a phonograph and virgin wax cylinders from the Museum of Ethnography, to fill them with the music of his immediate homeland. He arrived at Temesmonostor (Temes County), situated barely 30 km east of Nagyszentmiklós, in March, and he collected 21 Serbian melodies from two instrumentalists and two singers. Most of them were dance melodies: Malo kolo, Veliko kolo, Srbkinja, Seljančica, Zaplet, Oj djevojko rokoko, Djurdjevka.
Later that same year, Bartók visited the Nagyszentmiklós region for a second time to expand his collection of Serbian folk music. In November, he visited the nearby village of Sárafalva (Torontál County), where he recorded a further five dance melodies and made another five recordings of vocal melodies and their instrumental versions. Gábor Eredics wrote: ‘Hungarian ethnomusicologists realized early on that, to understand the heritage of Hungarian folk music, a broader investigation was necessary, covering primarily the entire population of the Carpathian Basin. The close proximity and mutual influence of the various ethnic groups that had arrived here from different directions in successive waves created a multi-layered, distinctive musical climate, the understanding of which could only be unlocked through proportionate research. Thus, ethnic materials also became an integral part of Hungarian ethnomusicology.
Béla Bartók was drawn to folk music – prompted by a folk song he heard almost by chance – as he was searching for his own musical path, and he went on to become not only a composer and performer but also an ethnomusicologist and one of the founders of comparative ethnomusicology. The task of this discipline is, beyond gaining a more thorough understanding of individual folk music cultures, to reveal their interactions through a comprehensive comparison of them, and through this to investigate the general characteristics of contact between cultures. Temesmonostor, with its Hungarian, Serbian and German populations alongside the Romanian majority (one of Bartók’s informants was a Romani musician also connected to Romanian musical culture), as well as Sárafalva in the Mureș Valley with its German, Romanian and Serbian inhabitants, were ideal areas for research. In the 1910s, the collector was able to record the Serbian musical tradition whilst it was still in its prime; this undisturbed state was not significantly affected by the fact that the gramophone already existed at that time, nor by the growing presence of folk-inspired art songs.’
One characteristic of Balkan, or more precisely Bulgarian, folk music particularly captured Bartók’s imagination as a composer and ethnomusicologist. In his essay ‘The So-Called Bulgarian Rhythm’ (1937), he wrote: ‘The only metres known to ancient European art music were those divisible into twos or threes; that is, in modem terms, 2/4 and 3/4 bars, or their equivalents with the units doubled (half-notes) or halved (eighth-notes) in value. Although I cannot recall any example, it is possible that fleetingly and disguisedly some other kind of rhythmic division occurred here and there, but it is certain that no other kind of time signature was known than these two. To my knowledge the first example of 5/4 time occurs in Chopin, in the slow movement of an early work, the First Piano Sonata. Probably we may see the influence of Polish folk music in this decidedly unusual time signature. A famous example of 5/4 time is one of the movements of Tchaikovsky’s Symphonie Pathetique. Wagner also occasionally used quintuple metre, for instance in the third act of Tristan und Isolde (it is noticeable here that the 5/4 rhythm arises from an earlier, symmetrically barred theme, as one-half of the bar accelerates with increasing excitement). These five-unit bars are still comparatively slow, so that there is no great difficulty in grasping or performing them. The bar units are for the most part quarter-notes of comfortable speed. The beginning of the twentieth century was the moment of discovery of Eastern European folk music. In this music melodies of asymmetrical rhythmic movement were abundant, in Hungarian material no less than in Slovakian and Rumanian.’
In 1913, a study on the rhythmic foundations of Bulgarian folk music appeared in an ethnographic publication of the Bulgarian Academy of Sciences. ‘This publication,’ Bartók wrote, ‘went unnoticed abroad, perhaps because it is in Bulgarian or was not given the necessary publicity. Thus Christov’s work has remained completely unknown to composers and scholars farther west. As far as I know it was in this volume that melodies in such distinctive rhythms and of such hitherto unusual speed, first appeared in print. […] When I first saw these unfamiliar rhythms, in which such fine differences are decisive, I could hardly imagine that they really existed. But then I seemed to remember that in my own collection of Rumanian material I had come across similar phenomena, but at that time had not dared – if I might put it that way – to take note of them.’
Benjamin Eredics
The folk musician, composer and university teacher was born in 1987. He has been a member of the Söndörgő band since 2001, and has been teaching chamber music and rhythm tambura at the Folk Music Programme of the Liszt Academy since 2015. Since 2019, he has composed music for several performances of the Hungarian National Dance Ensemble. In 2020, he was an award winner of Müpa Budapest’s Composition Competition. His artistic profile is equally shaped by his work as a performing artist and as a composer: his repertoire is dominated by the folk music heritage of the Carpathian Basin as well as new compositions inspired by it.
Ágnes Herczku
Ágnes Herczku is one of those performers who came to the stage as an ‘amateur’: she had been studying music (piano and solfeggio) since the age of seven, followed by jazz ballet and folk dance, yet she had not planned a professional stage career. She joined the dance troupe of the Honvéd Ensemble in 1997, and her career as a professional singer began alongside her dancing. From 2002 to 2016, she was a soloist with the Hungarian State Folk Ensemble. She is now a freelancer. She has been involved in countless productions at home and abroad and has recorded numerous albums. Although her main focus has always been authentic folk music, she has enjoyed working, and continues to work, with musicians from other genres, ranging from classical music through jazz to world music. She passes on her stage and singing experience as an external lecturer at the Folk Music Programme of the Liszt Academy.
As a folk singer, she immediately became fond of Bartók, but it was the composer’s fusion of folklore and classical music that made her a real ‘fan.’ Since the release of her groundbreaking 2007 album Hungarian Folk Songs for Voice and Piano, she has conceived numerous productions and concerts based on Bartók’s music, employing ever new approaches and themes, with the participation of the best Hungarian classical and folk musicians and dancers. Her most recent production (Bartók in Dance Steps, 2023) also drew in part on Bartók’s Banat collection, and in 2024, she and Benjamin Eredics used this invaluable material in a course for singers and instrumentalists at the Liszt Academy.
Branka Básits
The Junior Prima Award-winning singer and musician graduated from the Liszt Academy in Budapest as a folk singer in 2017. She is of Hungarian-Serbian descent, and she sings on stage with immense passion and power, while also being capable of producing such soft and delicate sounds that the hardest of hearts cannot help being touched by them. Alongside her artistic work, she attaches great importance to the preservation, transmission and reinterpretation of the folk music of her native village, Szigetcsép, as well as of the Serbs living in Hungary. She wrote her thesis, entitled ‘The Folk Songs of the Serbs of Szigetcsép,’ based on her own collections, and works tirelessly to revive these folk songs; for this reason, she is keen to include them in her repertoire and create her own arrangements of them.
Afrodité Radis
Folk singer Afrodité Radis is a champion of both the Greek and the Hungarian musical tradition. During her studies at the Liszt Academy, she immersed herself in the world of Hungarian folk songs, whilst preserving her Greek musical heritage from birth. She has released two albums: Most élem a világom showcases authentic Hungarian folk music, whilst the record Milo features Greek melodies. With the Pontos ensemble, she keeps alive her Greek musical heritage; as a soloist and collaborator with various groups, as well as a music school teacher, she also plays an active role in the cultivation of Hungarian folk music.
László Velekei
He began his professional career in 1996 as a founding member of the Hungarian Festival Ballet. The following year, he joined the Ballet Company of Győr and became its solo dancer in 1999. From 2009 onwards, he worked as a choreographer and artistic assistant at the company, becoming its artistic director in 2015 and its director in 2020. He has directed several of the company’s productions, including PianoPlays – Études on the Works of Liszt and Wagner, Anna Karenina, Mimi, One Way to Heaven, GisL and Peer Gynt. In 2014, he was named Best Foreign Choreographer at the 7th International Ballet and Contemporary Dance Competition in Vienna. He won the Harangozó Prize in 2015 and the Seregi Prize in 2019. In 2022, he received the Artist of Merit of Hungary honour.
Gábor Mihályi
The career of the Kossuth and Harangozó Gyula Prize-winning choreographer has been closely associated with the Hungarian State Folk Ensemble. He was a soloist with the group for over a decade until 1995, after which he went on to define its artistic profile as director. A winner of several choreography prizes at dance festivals, he was named ‘Best Artist of the Season’ by the Hungarian Dancers’ Association on three occasions (in 2000, 2009 and 2013), and was also awarded the title of Artist of Merit in 2014. He has also won the Imre Zoltán Prize (2011) and the Seregi Prize (2016). ‘In my work as a creator, my model is Béla Bartók,’ he says, ‘whose spirit and oeuvre prove that tradition and modernity are complementary.’
Söndörgő
The tamboura, popular in both Serbian and Hungarian folk music, plays a central role in the distinctive sound of Söndörgő, as do the various wind instruments and the accordion. Their 2014 album Tamburocket was number one on the European world music radio charts, was voted 3rd best world music album of the year and was named album of the year by two world music magazines in the UK, Songlines and fRoots. The players have a deep knowledge of the roots of the music they play, and the four Eredicses in the band teach in the Folk Music Programme of the Liszt Academy in Budapest. Regardless, what they find interesting is not what traditional music meant in the past, but what it can mean today and what it can mean tomorrow. Their first albums were more about what they could absorb from the tradition – as reflected, among others, in their joint album with Macedonian music legend Ferus Mustafov – but with Lost Music of the Balkans, the 2010 album distributed in sixty countries, their interest turned to what they themselves could add to the tradition. Their 2019 album, Nyolc 8 Nyolc, represents a world beyond genres: the genre is now the Söndörgő itself. The album can be listened to as a kind of concept album, which follows a single arc, as does the consciously structured programme of their live concerts.
Released in the summer of 2024, their album Gyezz marked a new milestone in their career: it topped the World Music Charts Europe and was acclaimed by both the world music and jazz press. The album is special not only because it features Chris Potter, but also on account of the unique way in which it integrates elements of folk, jazz, classical and modern world music, opening up new avenues for the band on the international scene.
Ballet Company of Győr
In a landmark moment in the history of Hungarian dance, the finalists of the Hungarian State Ballet Institute in 1979 chose to stay together and form a company. They also won over Iván Markó to their cause, persuading him to leave Maurice Béjart’s world-famous ensemble and lead the company in Győr. Following the departure of the founding director in 1991, János Kiss took the helm. The company has collaborated with renowned choreographers including Robert North, Ben Van Cauwenbergh, Christopher Bruce, Cayetano Soto, Gyula Harangozó Jr., András Lukács, Leo Mujić, Gustavo Ramírez Sansano and György Vámos. A new phase began in the company’s history when László Velekei was appointed artistic director in 2015 and director in 2020. The company’s repertoire covers almost all branches of dance, including classical ballet, contemporary dance, dance theatre and children’s productions.
Hungarian State Folk Ensemble
Founded in 1951, the Hungarian State Folk Ensemble’s mission is to collect, preserve and pass on the folk art traditions of Hungarian-speaking regions, which the company considers to be a national treasure. The company’s repertoire includes all genres related to the tradition, from historical music and dance to authentic folk music and dance, world music drawing on traditional elements, visual theatre and contemporary dance theatre based on the artistic credo of Béla Bartók, the world-famous musicologist and composer. Through art that speaks the language of today and addresses contemporary society, the company makes the dance and music of the past part of the present. Gábor Mihályi was appointed director of the company in July 2016, and István ‘Szalonna’ Pál became its artistic director.
JOY OF DISCOVERY
A Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek ingyenes kiadványa.
Kiadja: Müpa Budapest Nonprofit Kft.
Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató
Szerkesztő: Molnár Szabolcs
A szervezők a szereplő- és műsorváltoztatás jogát fenntartják.
Címlapfotó: Csibi Szilvia / Müpa