A FELFEDEZÉS ÖRÖME
Lett Nemzeti Opera és Balett: Nyizsinszkij
Latvian National Opera and Ballet: Nijinsky
ÁPRILIS 2. ÉS 3. | 19.00
Müpa – Fesztivál Színház
Müpa Budapest – Festival Theatre
Nyizsinszkij • Nijinsky: Aeden William CONEFREY, Kristaps JAUNŽEIKARS
Gyagilev • Diaghilev: Antons FREIMANS
Anya • Mother: Elza LEIMANE
Terpszikhoré • Terpsichore: Yuliya BRAUER
Szöveg • Text: Germans ŠEVČENKO, Finnian Patrick HEPTING
Iszajev, Nyizsinszkij barátja • Isayev, a friend: Germans ŠEVČENKO
Romola: Oļesja ČUDAKOVA
Orvos • Doctor: Māris SPRIŅĢIS, Kiryl BAIDUK
Szitakötők • Dragonflies: Sofija BEĻKINA, Izabella MONASTIRSKAURTĀNE, Aleksandrs OSADČIJS
Valami • Something: Emma LAGŪNA
Tánckar • Dancers: Anna RUSSKE, Jete LAKUČA, Žans MERGOĻDS,
Andžejs SIGNARSKIS, Robert NAE
Zene • Music: CHOPIN, DEBUSSY
Dramaturg • Dramaturgy: Esther DREESEN-SCHABACK
Díszlet, jelmez • Stage set, costumes: Michaela SPRINGER
Fény • Lighting: Udo HABERLAND
Színpadi adaptáció • Adapted for the stage by: Fabio PALOMBO
Koreográfus • Choreographer: Marco GOECKE
For the English version, see page 6.
Lett Nemzeti Opera és Balett: Nyizsinszkij
Marco Goecke előadásának címszereplője a modern táncművészet ikonikus zsenije, Vaclav Nyizsinszkij (1890–1950). A darab a táncoskoreográfus életének legfontosabb pillanatait mutatja be, a színpadon és azon kívül egyaránt. Nyizsinszkij tíz éven át volt a Szergej Gyagilev által vezetett legendás Ballets Russes társulatának szólótáncosa. Virtuóz ugrásaival és androgün karizmájával elvarázsolta a közönséget, míg merész koreográfiái botrányokat kavartak. Élete utolsó harminc évében súlyos mentális problémákkal küzdött. Marco Goecke koreográfiáját 2016-ban mutatták be a stuttgarti táncfesztiválon, ahol nagy sikert aratott, és azóta is járja a világot.
A táncdráma tíz jelenetben meséli el a legendás táncos életútját.
1. jelenet – A művészet ereje
Egy váratlan erő tör felszínre: nyugtalanító, mégis ígéretes. A művészet világa megremeg, mintha valami új készülődne megszületni.
2. jelenet – Terpszikhoré
Terpszikhoré, a tánc múzsája találkozik a Művészettel, és egy csókkal életre kelti. Az érintés mindkettőjüket megrendíti, szétárad bennük az ihlet.
3. jelenet – Gyagilev
Gyagilev, a zseniális impresszárió elérkezettnek látja az időt, hogy az orosz művészetet bemutassa a Nyugatnak. Ekkor megjelenik előtte Terpszikhoré, és megajándékozza az isteni szikrával. A hírnév ígérete azonban a kapzsiságot is felébreszti.
4. jelenet – Nyizsinszkij
Nyizsinszkij belép a tánc világába. Tehetsége megkérdőjelezhetetlen. Édesanyjával (lengyelül: matka) él.
5. jelenet – Matka
Anyja gondoskodik róla, szereti, és támogatja tehetségét. Nyizsinszkij a szentpétervári Cári Színházi Iskolába kerül, most először kell anyja nélkül boldogulnia. Búcsút vesznek egymástól.
6. jelenet – Vágyak ébredése
Megmutatkozik Nyizsinszkij ereje. Rövid jelenetek villantják fel jövőbeli szerepeit. Vágyai ébredezni kezdenek.
7. jelenet – A Ballets Russes
Szergej Gyagilev megalapítja a Ballets Russes társulatot. Közte és Nyizsinszkij között bonyolult, szeretet és feszültség között ingadozó kapcsolat alakul ki. Egy erotikus álomban Nyizsinszkij találkozik barátjával, Iszajevvel. Az álom táncban teljesedik ki: megszületik az érzéki Faun alakja.
8. jelenet – Hírnév
Nyizsinszkij pályája csúcsára ér. Megjelennek legendás szerepei: Petruska, a Faun és a Rózsa szelleme. Ekkor találkozik Romolával, akit később feleségül vesz.
9. jelenet – A zavarodottság
Gyagilev és Nyizsinszkij útjai elválnak. A táncos egyre inkább belső zavarodottságba és elszigeteltségbe süllyed. Lelkében a káosz veszi át az uralmat, dühkitörések gyötrik.
10. jelenet – A rend és a zavarodottság köreiben
Nyizsinszkij megszámlálhatatlan kör rajzolásával próbálja csillapítani zavarodottságát. Ezek összetett, ugyanakkor vad rajzok, megmaradt kreativitásának töredékei.
Michaela Springer
Michaela Springer Martin Zehetgrubernél tanult díszlet- és jelmeztervezést a stuttgarti Művészeti Akadémián. Tanulmányai előtt és alatt a Stuttgarti Állami Színház és az esseni Aalto Színház jelmezasszisztense volt. 2005 óta szabadúszó díszlet- és jelmeztervezőként dolgozik, többek között a Württembergische Landesbühne Esslingen, a Düsseldorfi Színház, a Wiesbadeni Állami Színház, a Dortmundi Színház és a Neussi Állami Színház felkérésére. Első alkalommal 2005-ben működött együtt Marco Goecke koreográfussal a Sweet Sweet Sweet című darabban. Azóta a Stuttgarti Balett olyan előadásainak színpadra állításában vett részt mellette, mint A diótörő (2006), az Alben (2008), az Orlando (2010), a Black Breath (2012) vagy az On Velvet (2013), de külföldön is több produkciót hoztak létre közösen.
Udo Haberland
Udo Haberland kezdetben fotósként dolgozott Berlinben. 1988-tól filmés televíziós produkciókban, valamint a Stuttgarti Állami Színházban tevékenykedett. Szabadúszó világítástervezőként és világítási vezetőként balett-, tánc- és operaelőadásokban vállalt szerepet, Európában éppúgy, mint az Egyesült Államokban és Ausztráliában. Több éven át olyan rangos fesztiválok munkatársa volt, mint a Salzburgi Ünnepi Játékok, a Bécsi Ünnepi Hetek és a Ludwigsburgi Fesztivál. Udo Haberland készítette Marco Goecke valamennyi stuttgarti balettprodukciójának fénytervét, ideértve a rendkívül sikeres Diótörőt (2006) és az Orlando (2010) című darabot is.
Fabio Palombo
Fabio Palombo 1982-ben született Németországban, tánctanulmányait a stuttgarti John Cranko Iskolában végezte. Ezt követően 2003ban csatlakozott a Deutsche Oper Berlin balettegyütteséhez, Sylviane Bayard vezetése alatt Heinz Spoerli, Vámos György, Angelin Preljocaj, Ray Barra és Uwe Scholz koreográfiáiban táncolt. 2004-től a Lipcsei Balett tagja volt, ahol Uwe Scholz, George Balanchine, Mauro Bigonzetti, John Cranko, Kenneth MacMillan, Glen Tetley, Marco Goecke, Peter Schaufuss és Vámos György alkotásaiban lépett fel. 2012 óta szabadúszó balettmesterként és koreográfusasszisztensként dolgozik Berlinben, és Marco Goecke balettjeinek rendezői feladatait is ellátja. Ennek köszönhetően számos balett-társulattal dolgozott együtt, többek között a moszkvai Bolsoj Színház együttesével, a Zürichi Balettel, a német Deutsche Oper am Rhein balettegyüttesével és a palermói Teatro Massimo táncosaival.
Marco Goecke
Marco Goecke a müncheni Heinz-Bosl-Stiftung balettakadémián, valamint a hágai Királyi Konzervatóriumban végezte tanulmányait. Ezt követően a Berlini Állami Operában és a Hageni Színházban kapott felkéréseket. Utóbbi számára alkotta meg első koreográfiáját (Loch, 2000). Több koreográfiát készített a Noverre Társaság számára a Stuttgarti Balett táncosaival, majd meghívást kapott a New York-i Koreográfiai Intézetbe. 2003 júliusában Blushing című darabjával elnyerte a Prix Dom Pérignont Hamburgban. Az ezt követő években számos megbízást kapott olyan nemzetközi társulatoktól, mint a Les Ballets de Monte-Carlo, a Norvég Nemzeti Balett, a seattle-i Pacific Northwest Ballet és a Berlini Állami Balett. A 2005/2006-os évadban a Stuttgarti Balett rezidens koreográfusává nevezték ki, 2006 decemberében ott alkotta meg első narratív
balettjét, a Diótörőt, amelyet később a ZDF színházi csatorna is rögzített. 2006 és 2012 között a rotterdami Scapino Ballet rezidens koreográfusa is volt. A 2013/2014-es évadtól a Nederlands Dans Theater koreográfusa. 2019 januárja óta a stuttgarti Gauthier Dance rezidens művésze, 2019 februárjában pedig a Párizsi Opera balettegyüttesének készített koreográfiát. A 2019/2020-as évadtól a Hannoveri Állami Balett művészeti igazgatója. Műveit olyan társulatok is műsorra tűzték, mint a montreali Les Grands Ballets Canadiens, a Kanadai Nemzeti Balett, a Müncheni Balettszínház, a Finn Nemzeti Balett, a moszkvai Sztanyiszlavszkij Színház, a Zürichi Balett, a Düsseldorfi Német Opera és a Bécsi Állami Opera. Goecke számos nemzetközi díjat kapott, többek között BadenWürttemberg tartomány kulturális díját (2005), a Nyizsinszkij-díjat Monte-Carlóban (2006), „Az év koreográfusa” díjat a Tanz magazin kritikusainak szavazásán (2015), valamint a holland Zwaan táncdíjat és az olasz Danzadanza díjat az év legjobb koreográfiájáért (2017). Utóbbit Nyizsinszkij című, teljes estét betöltő művéért ítélték neki.
Lett Nemzeti Opera és Balett
A Lett Nemzeti Balett, Lettország egyetlen hivatásos balett-társulata több mint százéves múltra tekint vissza, és szorosan kötődik az orosz klasszikus balettiskola tradíciójához, egy igen gazdag hagyományhoz, amely nemzedékről nemzedékre öröklődött, és végül olyan balettcsillagokat adott a világnak, mint Mihail Barisnyikov, Māris Liepa és Alekszandr Godunov – ők valamennyien Lettországban, Rigában tanultak. Ma a Lett Nemzeti Balett repertoárja felöleli a klasszikus balett meghatározó alapműveit – mint például a Giselle, a Hattyúk tava, a Diótörő, a Don Quijote, a Bajadér és A rosszul őrzött lány –, valamint olyan neoklasszikus és kortárs balettdarabokat is, mint a Drakula, a Peer Gynt, a Nyizsinszkij, a Serenade és a Carmina Burana. A Lett Nemzeti Balett művészeti igazgatója 1993 óta a koreográfus Aivars Leimanis. Figyelme egyaránt irányul a klasszikus balettdarabok újbóli bemutatására és a neves koreográfusokkal – köztük Krzysztof Pastorral, Marco Goeckével, Edward Cluggal, Radu Poklitaruval, Hans van Manennel, Christian Spuckkal és Petr Zuskával – való együttműködésekre. A Lett Nemzeti Balett vendégszerepelt a párizsi Théâtre du Châtelet-ben, a hannoveri Staatsoperben, a velencei Teatro La Fenicében, a Római Operaházban, az edinburgh-i Festival Theatre-ben, a lyoni Maison de la Danse-ban, a moszkvai Bolsoj Színházban, a Kínai Nemzeti Előadó-művészeti Központban, valamint számos más színpadon szerte a világon.
Latvian National Opera and Ballet: Nijinsky
The titular character of Marco Goecke’s production is Vaslav Nijinsky (1890–1950), the iconic genius of modern dance. The play evokes the most important moments in the life of the dancer and choreographer, both on and off the stage. Nijinsky was a soloist with Sergei Diaghilev’s legendary Ballets Russes for ten years. He enchanted audiences with virtuosic leaps and an androgynous charisma, while his bold choreographies frequently caused scandals. In the last thirty years of his life, he suffered from severe mental health problems. Marco Goecke’s choreography premiered to great success at the Theaterhaus Stuttgart’s Gauthier Dance festival in 2016 and has been touring the world ever since.
The dance drama depicts the legendary dancer’s life in ten scenes.
Scene 1 – The Power of Art
An unexpected power emerges: uncomfortable but auspicious. The world of Art is shaking and something new comes into being.
Scene 2 – Terpsichore
Terpsichore, the Muse of dance, meets Art and awakens it with a kiss. Both tremble from the touch and find inspiration.
Scene 3 – Diaghilev
Diaghilev, an ingenious impresario and art connoisseur, has an ambition to introduce Russian art to the West. Terpsichore appears before him and gifts him with the divine spark. The promise of fame also awakens greed.
Scene 4 – Nijinsky
Vaslav Nijinsky is growing up. He becomes part of the dance world, and his talent is undeniable. He lives with his mother (Polish: Matka).
Scene 5 – Matka
Mother cares for him, loves him, and supports his talent. Nijinsky is to study at the Imperial Theatre School in St Petersburg, and he must leave his mother’s home; the two say their farewells.
Scene 6 – Sexual Awakening
Nijinsky’s power manifests. In short sequences, his future roles emerge, and his sexual desire is awakened.
Scene 7 – The Ballets Russes
Sergei Diaghilev forms the Ballets Russes. A love-hate relationship develops between Nijinsky and Diaghilev. In an erotic dream, Nijinsky meets his friend Isayev. The dream ends once again with dance – the libidinous Faun becomes an art figure.
Scene 8 – Fame
Nijinsky is at the height of his fame. He embodies all his significant roles: Petrushka, the Faun, and The Spectre of the Rose. He meets Romola and marries her.
Scene 9 – The Being of Derangement
Diaghilev and Nijinsky break up. Nijinsky is overtaken by the ‘being of derangement’ and becomes isolated from the world. Madness takes control of his spirit, and he suffers from uncontrollable fits of rage.
Scene 10 – Circles of Order and Confusion
Nijinsky soothes his confusion by drawing countless circles. These are highly complex yet wild drawings that are the final remnants of his creative power.
Michaela Springer
Michaela Springer studied stage and costume design at the State Academy of Fine Arts in Stuttgart, under Martin Zehetgruber. Before and during her studies, she worked as a costume assistant for the Stuttgart State Theatre and the Aalto Theatre Essen. Since 2005, she has worked as a freelance stage and costume designer for various institutions, including the Württemberg State Theatre Esslingen, Düsseldorf Theatre, Hessian State Theatre Wiesbaden, Dortmund Theatre, and the Rhineland State Theatre Neuss. Her first collaboration with choreographer Marco Goecke was in 2005 for the production Sweet Sweet Sweet. Since then, she has worked with him on several Stuttgart Ballet productions: Nutcracker (2006), Alben (2008), Orlando (2010), Black Breath (2012), and On Velvet (2013). She continued this successful cooperation with the Stuttgart Ballet’s resident choreographer for his creations abroad.
Udo Haberland
Udo Haberland began his career as a photographer in Berlin. In 1988, he started working for film and television productions and the Stuttgart State Theatre. As a freelance lighting designer and master, he has created commissioned works for ballet, dance, and opera across Europe, the USA and Australia. For several years, he was engaged by prestigious festivals, such as the Salzburg Festival, the Vienna Festival and the Ludwigsburg Festival. Haberland has developed the lighting design for all of Marco Goecke’s stage productions at the Stuttgart Ballet, including the successful Nutcracker (2006) and Orlando (2010).
Fabio Palombo
Born in 1982 in Germany, Fabio Palombo completed his ballet training at the John Cranko School in Stuttgart. He joined the ballet of the Berlin State Opera in 2003, where, under the direction of Sylviane Bayard, he danced in choreographies by Heinz Spoerli, Youri Vámos, Angelin Preljocaj, Ray Barra and Uwe Scholz. From 2004, he was part of the Leipzig Ballet, dancing in works by Scholz, Balanchine, Bigonzetti, Cranko, MacMillan, Tetley, Goecke, Schaufuss and Vámos. Since 2012, Palombo has worked as a freelance ballet master and choreographic assistant in Berlin, staging Marco Goecke’s ballets. This has allowed him to work with numerous companies, including the Bolshoi Theatre in Moscow, Zurich Ballet, the Ballet of the Deutsche Oper am Rhein, and the Teatro Massimo in Palermo.
Marco Goecke
Marco Goecke completed his ballet training at the Heinz Bosl Foundation Ballet Academy in Munich and the Royal Conservatoire of The Hague. Engagements followed at the Berlin State Opera and Hagen Theatre, where he created his first choreography, Loch, in 2000. There followed several choreographies for the Noverre Society with dancers from the Stuttgart Ballet, and an invitation to the New York Choreographic Institute. In 2003, Goecke won the Prix Dom Pérignon in Hamburg with the piece Blushing, danced by the Stuttgart Ballet. He went on to receive numerous commissions from international companies, including Les Ballets de Monte-Carlo, the Norwegian National Ballet, the Pacific Northwest Ballet in Seattle and the Berlin State Ballet.
Appointed Choreographer in Residence at the Stuttgart Ballet in the 2005/2006 season, he created his first narrative ballet, The Nutcracker,
in 2006. It was later also filmed for the ZDF Theatre Channel. From 2006 to 2012 Goecke also held the post of Choreographer in Residence at the Scapino Ballet in Rotterdam. Since the 2013/2014 season, he has been an Associate Choreographer at the renowned Nederlands Dans Theater. Since January 2019, he has been an Artist in Residence with Gauthier Dance Stuttgart, and in February the same year, he created his first piece for the Ballet of the Paris Opera. Marco Goecke was appointed Artistic Director of the State Ballet Hannover, beginning with the 2019/2020 season. Of the more than sixty works that Goecke has created in just a few years, many have also been performed by companies for which they were not originally intended. These include Les Grands Ballets Canadiens de Montréal, the National Ballet of Canada, the Bavarian State Ballet in Munich, the Finnish National Ballet in Helsinki, the Stanislavsky Theatre in Moscow, the Zurich Ballet, the Düsseldorf Opera, and the Vienna State Opera. Goecke has received several international awards, including the Culture Prize of the State of Baden-Württemberg in 2005, the Nijinsky Award in Monte Carlo in 2006, the title of Choreographer of the Year in Tanz magazine’s critics’ survey in 2015, and the Dutch Zwaan dance prize, as well as the Italian Danzadanza prize for best choreography of the year in 2017. He received the latter award for the feature-length ballet, Nijinsky, which he created for Gauthier Dance in Stuttgart in 2016.
Latvian National Ballet
The Latvian National Ballet is the only professional ballet company in Latvia. Its history of more than a century is closely tied to the finest traditions of the Russian school of classical ballet. These traditions have produced such stars as Mikhail Baryshnikov, Māris Liepa and Alexander Godunov, all of whom trained in Riga. Today, the repertoire is based on classical ‘pearls’ such as Giselle, Swan Lake and The Nutcracker, as well as neo-classical and contemporary works like Dracula, Peer Gynt, Nijinsky, Serenade and Carmina Burana. Artistic Director Aivars Leimanis has led the company since 1993, focusing on both classical revivals and collaborations with renowned choreographers like Krzysztof Pastor, Marco Goecke, Edward Clug, Radu Poklitaru, Hans van Manen, Christian Spuck and Petr Zuska. The Latvian National Ballet has performed as guests at the Théâtre du Châtelet in Paris, the Staatsoper Hannover, the Teatro La Fenice in Venice, the Rome Opera House, the Festival Theatre in Edinburgh, the Maison de la Danse in Lyon, the Bolshoi Theatre in Moscow, the China National Centre for the Performing Arts, and many other stages around the world.
A Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek ingyenes kiadványa.
Kiadja: Müpa Budapest Nonprofit Kft.
Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató
Szerkesztő: Molnár Szabolcs
A szervezők a szereplő- és műsorváltoztatás jogát fenntartják.
Címlapfotó: Oleksandra Zlunitsyna